by *Fel és alá járkál idegebetegen az őrző fiú. Miért teszi? Természetesen éppen azért, mert felhúzta magát azért, mert nem szimpatizál az új Sylorinás diákkal. Pedig ő aztán nem ártott senkinek szimplán csak ismerkedik mindenkivel. Teljesen nyitott a lidérc és ő egyáltalán és ugye ez nem tetszett a vérfarkasnak.Mármint az nem tetszett neki, hogy az új lidérc közvetlen mindenkivel. A zeneterembe bömböl a Rammsteintől az Asche Zu Asche című szám. Igen elmebetegen képes ezt hallgatni.* - Most úgy elmennék küldetésre.. de.. de.. inkább lenyugszok. *Mérgelődik magában. Egyébként egy fekete farmer van rajta és egy fekete halál fejes póló. Amúgy a fiú fogja magát és lehuppan a földre és neki támaszkodik a falnak. A lábával ritmusra dobol és elkezdi dúdolgatni a számot. Most erre vágyik a srác egyenlőre nem kíván vissza menni a Sylorinába. Lehet este elmegy valahová sőt biztos.*
+31
Atanas A. WIlliams
Abigail Aleksev
Delia
Elizabeth Cobb
Rachel Morrow
Colin McCartney
Galen Blaide
Eliana De Lucia
Ragnar Solberg
Amanda Helgesen
Yan Antonov
Liliya Antonov
Loras M. Merlioth
Lord Sayon Merlioth
Alexander Silver
Bianca D. McCarthy
Caleb Helroy
Nathaniel Jenkins
Patric J. Morgan
Lily Hollow
Nicole Brise
Christopher Acerlot
Maureen Caiside
Victoria Jones
Horváth Réka
Kamen Grozdan Branimir
Giselle Céline Marceau
Caliin Preween
Barbara Decker
Fredrik Laine
Lucien du Bois
35 posters
Zeneterem
Christopher Acerlot- .::Diák::.
Nicole Brise- .::Diák::.
*Egy térdig érő, fekete egybeszoknyában jelenik meg a zeneterem ajtajában. Fekete haja ezúttal kissé hullámosan omlik a vállára, amúgy ezen kívül egy fekete magassarkút is visel. Nem túl magas, csak éppen pár centis sarokkal, minden esetre kiemeli amúgy is formás lábait. Nem kell attól tartania, hogy tönkremennek... És a lába sem fájdul meg a cipőtől. Ahogy kinyitja az ajtót, megcsapja a fülét a zene, és először szemöldökráncolva körbenéz, majd a vérfarkas fiút látja meg a fal mellett ülve. Halványan elmosolyodik, majd a zenelejátszóhoz lépve egy kissé lejjebb veszi a hangerőt, hogy hallják egymás szavait, ne kelljen ordibálniuk. Oké, mindkettejüknek jobb a hallása mint az emberi, de egy kissé még így is idegesítő számára ez a hangos zene - vagy talán éppen emiatt. Szóval odalejt a fiú elé, és ráköszön.* - Heló farkaska. *Majd, ha az nem kelt még fel, leül mellé, és kinyújtva maga elé hosszú, fehér lábait, az egyiket átveti a másikon, s fejét oldalra fordítva néz a fiúra.* - Történt valami? Idegesnek tűnsz. *Hát igen, Nicole sokat rágódott a legutóbbi találkájuk óta, és arra jutott, hogy nem tesz jót, ha mindenki elől elzárkózik - meg kell hát próbálnia kapcsolatokat teremteni. És hát... be kell vallani, lát rá esélyt, hogy Chrissel jóban legyenek. Hiába vérfarkas a srác.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Csak ritmusra dobol a lábával és néhol becsukja a szemét. Próbál lenyugodni. Igen így és ilyen zenére. A srác szereti az ilyen fajta zenéket.. ha nem állítják le lehet, hogy ő képes lett volna komolyabban megsebezni a másikat. Igyekszik lenyugodni, mert ahogy a dolgok állnak Amarilla hamar elveszi az őrzői jogát. Nem veszi észre, hogy belépnek a terembe. A vámpír illatot csak akkor érzi meg amikor a zenelejátszóhoz ér. Gyilkosan ránéz a másikra, hogy minek vette le. Amikor tapasztalja, hogy ki az rögtön át vált kiskutya szemekre. Normális nézésre. Csak nézi a másikat, de ő egy darabig biztosan nem áll fel. Jól esik neki ülni és megnyugtatja ez az állapot.* - Szia!*Köszön a másiknak és küld egy mosolyt felé. A kérdésre megrázza a fejét.* - Nem lényeg. Csak majdnem csináltam egy ostobaságot. Amiért ha megtettem volna felfüggesztenek.*Magyarázza Nicolenak és a lánynak leeshet, hogy majdnem meg akart öl ni valakit. Amúgy a srác örül, hogy látja a másikat. Tényleg természetesen nem felejtette el őt és az egész jellemén agyalt. Nem tudná elmarni maga mellől. Vagy igen?*- Te mi járatban vagy erre felé? Egyébként csinos vagy.*Érdeklődik a másik felől majd szépen lassan fel áll, hogy egy magasságban legyen a lánnyal. A bókolást megtiszteltetésnek veheti a lány igen. A srác képes ilyenekre, pedig nem lehet kinézni belőle.*
Nicole Brise- .::Diák::.
*A fiú szavaira először csak felvonja a szemöldökét, majd úgy dönt, hogy nem kérdez többet.* - Nyugi... Mindenkivel előfordul néha. *Érinti meg a fiú vállát, mielőtt az felállna mellőle. Ilyen is régen volt. Hogy önszántából megérintett volna valakit. Anélkül, hogy ki akarta volna nyírni, vagy legalábbis megütni. A következő szavakra ismét elmosolyodik, immár lehúzva a kezét az ölében.* - Köszi. *Majd figyelve, ahogy a fiú felkel mellőle, válaszol.* - Gondoltam, hallgatok egy kis zenét. Meg tudok egy kicsit zongorázni, csak régen volt rá alkalmam, és hallottam, hogy itt lehet... *Von vállat. Ahhoz túl szégyenlős, hogy felajánlja, hogy eljátsszon valamit Chrisnek, meg hát, több éve nem játszott már. Egyszer, egy házban aludtak, ahol megölték az ott lakó fiatal párt. Akkor Marc megkérte, hogy zongorázzon, és ő játszott is, órákon át - nem a férfi kedvéért, hanem azért, mert szeret. Aztán pedig... azóta nem játszott. Ez már legalább két éve volt.* - Amúgy jó a zenei ízlésed. *Nem igazán hallott erről a zenekarról, mert ugye, igen kevés fogalma van a mai zenei világról, de így, első hallásra tetszik neki. Emlékszik, mielőtt átváltoztatták, a rockot, a metált és a hasonlókat szerette. Persze, jó régen hallgatott önszántából zenét. Nem is ismeri a mai zenekarokat, csak azokat, amiket kisebb korában hallgatott. Ez nem volt köztük. Főleg a régebbieket kedvelte... Szóval ő marad ülve, kezei az ölében, és a lábán dobol a ritmusra az ujjaival.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Nyugodtan kérdezhetett volna nem harapós csak szimplán rossz napja van. Elő fordul az ilyesmi a másikkal szóval hát igen. A váll érintésre rászegezi a tekintetét és csak nézi a másikat. Nézi, nézi és nézi. Hozzá értek és természetesen nem ellenkezik. Christophernek kezdene benőni a feje lágya? Ilyen téren lehet. Ő egyáltalán nem csajozós. Barátai kevés van szóval. Természetesen a tesójának biztosan rengeteg van főleg, hogy ő amilyen iskolába jár. Utána rákérdez mit keres a lány itt ugye hiszen 2 napja nem látta. Igen számolja az időt és természetesen furcsállja is ezt. A zene megnyugtatja a fiút és természetesen örül is annak, hogy ő ilyeneket hallgat.. Vagy is : Rammsteiin Park, Cascada és még sorolni lehet. Ő a féle rock és disco keverék imádó amilyen hangulatához jön a zene úgy hallgatja. A ruhát megnézi a lányon és ismét végig nézi a szemeivel. Minden egyes mozzanatát. Ő aztán nem felejt el senkit ilyen rövid idő alatt. Maximum a nevét.* - Tudsz zongorázni? Most megleptél.*Mondja mosolyogva és kíváncsi arra mit tud játszani a másik. Igen. Ő 2 hangszeren tud játszani Gitár és Zongora ő is, de nem szokta villogtatni a tudását. Természetesen nincs kinek ezért.* - Köszönöm. Igazából megnyugtat az efféle zene. Tekintve attól mit jelent. Szóval. Nos. Ott tartottunk, hogy tudsz zongorázni. Megmutatod a tudásod?*Érdeklődik és igen eltereli a gondolatait. Megfogja a lány kezét fel áll vele együtt hiszen továbbra is ott ült hiszen megfogták a vállát szóval felhúzza magával és a zene lejátszóhoz sétál. Kikapcsolja azt és megperdül vele szemben. Most már igen.* - Nos…tiéd a porond.*Mondja mosolyogva és átadja a lánynak a helyet. Furcsa a srác. Nagyon gyanús.*
Nicole Brise- .::Diák::.
*Egy kissé zavarba jön, amikor Chris bámulja, de nem fordítja el a tekintetét. Aztán leereszti a kezét, és a másik pedig feláll. Na igen, ő sem nagy pasizós, bár, nem tudja, hogy az lenne-e, hogyha lett volna rá lehetősége. Lehet, hogy igen. Ezt már sosem fogja megtudni, ebből teljesen kimaradt, most meg már késő erre rájönni. Fogalma sincs, hogy van-e egy barátra szüksége, és hogy mi lenne, ha összejönne valakivel. Talán ha találkozna valakivel, aki olyan... De addig nem igazán gondolkozik ilyeneken, még Chris esetében sem jutott eszébe. Bármennyire hihetetlen is... Sosem gondolt ilyenekre, így valahogy nincs is benne. A kérdésre szégyenlősen elmosolyodik, de végül úgy dönt, ha már zongorázni jött, zongorázzon. Aztán, bár egy kicsit meglepődik, mikor a fiú kézen fogja és felhúzza, de végül elmosolyodik.* - Na jó... De ne szólj be, ha rossz vagyok. *Sóhajt, majd megigazítja a szoknyáját. Aztán elsétálva a fiú mellől, akinek a viselkedését most nem tudja hova tenni, a zongora elé lép, lejjebb tekeri a széket, aztán leül, és játszani kezd egy szép, lassú darabot. Nem túl nehéz, de ő mindig is szerette. Önszorgalomból tanulta meg, nem túl ismert darab. Rengeteget játszotta, így elég jól emlékszik rá. Fekete haja az arcába lóg, ahogy koncentrálva előrehajol, ujjai kecsesen járnak a billentyűkön. Szemén látszik, hogy teljesen belemerült a darabba, ami, bár rövid, de annyi érzelmet lehet a játékában felfedezni, ami egy vámpírtól elég meglepő lehet. Aztán, amikor végzett, egy pillanatra behunyja a szemét, és csak ül, mozdulatlanul, mint egy szobor. Aztán leereszti lassan a kezeit, kiegyenesedik, és immár nyitott szemeit Chrisre emeli.* - Tudom, nem volt valami fantasztikus, de... szeretem. *Mosolyodik el halványan, amúgy halkan beszél, mintha nem akarná megtörni a varázst, ami a szobára, és rájuk telepedett...*
// FAGY //
// FAGY //
Christopher Acerlot- .::Diák::.
//Olvad//
*Amikor nem fordítják, el a tekintetet csak halványan elmosolyodik. Ő sem vörösödik el, de csodák csodájára. Szereti azt, ha bámul valakit vagy is eddig sokszor nézte azokat a lányokat, akik nem érdekli. Bár ő általában így rejti el a dolgokat szóval. A fiú úgy van vele, hogy amíg nem lesz olyan lány az életben, akit érdekel flegma lesz. Kiszámíthatatlan és igen Amarillával már el is kezdte az efféle színészetet pedig az anyja szóval megteheti vele. Nem tehet róla tapló, érzéketlen srác. Szóba hozza azt, hogy kíváncsi a lány zongorázására felcsillan a szeme. Eszébe jut az talán esélyt ad arra, hogy meg tudja mutatni ő mit, tud… nem csak a zongorára.. teljesen higgadt és furcsa módon egy vámpír által. Különös érzés fogta el a srácot és talán nem is lehetne azt mondani, hogy elzárkózna tőle. Szabadon bocsájtja. Hagyja, hogy az érzelmei vigyék előre.* - Ne izgulj, biztos jó leszel.*Mondja nyugtatóan és lelnek a zongorához és elkezdi játszani a darabot. A fiú.. csak becsukja a szemét és elképzeli azt, hogy táncol egy pavilon alatt. 25 évesen. Egy lánnyal. Szóval mintha boldog lenne. Halványan elmosolyodik és beszívja a friss levegőt.* - Szép volt tényleg.. tudod gyere segítek.*Mondja a vérfarkas és ő is elkezdi játszani a kezeivel. Közben rászegezi a tekintetét a lányra. Fura mód nem ideges és ki űrítette az elméjét. Valahogy teljesen jól érzi magát és ahogy ezeket csinálja mind ezt sugallja.* - Tudom gyakorta megesik, hogy elront valaki valamit a darabba, de a 4 kezes munka a legszebb ahogy szól.*Jegyzi meg és igen a srácot aki látná azt mondaná nem normális.* - Csak ezt a darabot tudod? Ha szeretnéd mutathatok egy dalt ami szintén szép.*Ajánlja fel és igen meglepődhet, de amúgy ezt nem mindenkinek mutatja ám meg. Lovagias emberi tudása természetesen csak a normálisokra hat ki. Az elmebetegekre nem. Eszébe jutott Márk, de most egyáltalán nem ideges rá.*
Nicole Brise- .::Diák::.
*Ahogy Chris is játszani kezd, elmosolyodik, és ő is folytatja, így már ketten játsszák a darabot. Ő nem igazán tud úgy játszani, hogy nem nézi a kezeit, így lassan elfordítja a tekintetét a vérfarkasról. Igen, valahogy, furcsa módon ő is boldog, legalábbis részben, és nem filózik rajta, hogy miért. Néha nem kell. Néha egyszerűen... el kell fogadni. A sors így hozta, így hát nem kell azon gondolkozni, miért van ez. Egyszerűen van, és ki kell élvezni. Így, hogy ketten játsszák, még szebbe a dal, talán éppen azért, mert nem profik. Csak beleadják az érzéseiket, és ennyi. Mikor felajánlja, hogy játszik egy darabot, lecsúsztatja a kezeit az ölébe, és a fiúra mosolyog.* - Halljuk. *Ha erre az estére visszagondol, valószínűleg nem is fog magára ismerni. Hogy ő egy másik élőlénnyel összezárva - egy vérfarkassal! - ennyire nyugodt és... boldog legyen, ráadásul zongorázzon is neki... Önszántából. És még élvezze is... Ez már sok neki egy napra. De mint említettem, most nem érdekli a dolog, csak simán élvezi a helyzetet. Ilyen is ritkán van, az tény. Csak nézi a fiú kezét, ahogyan játszik, nézi, ahogy az ujjai futkosnak a billentyűkön. Aztán az arcára emeli a tekintetét, figyeli a vonásait. Ahogyan idegenekkel szokta, de most mégis másképp. Most nem arra kíváncsi, kicsoda a mellette ülő vérfarkas, hanem arra, hogy mit gondol jelen pillanatban. Hogy mit érez, miközben játszik. S ha az végez és felnéz, láthatja a rá szegeződő, furcsán csillogó zöld szemeket, s az éjfekete hajjal körbevett, szép arcot. Egészen közel vannak egymáshoz, annyira, hogy Nico érzi a fiú testéből sugárzó meleget, érzi a lélegzetét is. Nem fordítja el a tekintetét, csak elmosolyodik, de most valahogy másképp.* - Szép volt. *Mondja halkan, dehát, felesleges hangosan beszélnie, hiszen alig húsz centire vannak egymástól, a válluk csaknem összeér.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Együtt végig játszották a srácot teljes melegség öltötte ki. Tudja, hogy ezt nem szabad, de még is enged annak, ami benne van.*~Ethan üss agyon.. nem szabad….~*Fejében üvölti a gondolatot és enged annak, hogy elérje az a bizonyos végzett. Aztán a következő jelenet látható: A srác lába majdnem össze ér Nicoleval. Kezeik játsszák a darabot és nem törődve azzal, hogy bárki ide nyit. Furcsa tényleg. A srácot sokan ismerik, de lehet még sem eléggé. Még az user sem biztos abban a tevékenységben, amit ő maga csinál. Szóval… Elmosolyodik, és nem szól közben, hanem elkezd játszani egy rajzfilm betét dalt. a kedvencét az Aladdint. Igen tényleg az egyik kedvence, még ha nem is lehet kinézni belőle. Számtalanszor látta ezt a mesét. Tudja a szövegét és a dalt is. Amúgy ezzel a dallal egyre hevesebben ver a szíve és természetesen hülyének érzi magát. Szinte már vérfertőzés, hiszen az egyik vámpír a másik vérfarkas. Mi lenne ebből?*~Normális ember a földkerekségben. Mármint Fredrikéken kívül ebben az iskolában és lááány!~*Gondolataiba elmélyül és csak azokra a pillanatokra gondol, amiket most és a békeidőkben át élt. A Roxfort és hasonlók. Tudja az ösztöne, hogy nem szabad. tisztában van a következményekkel a srác, de egyszerűen… mosolyogva végig játssza az Aladdint majd ha befejezte egyszerűen átfordul úgy, hogy a másikat lássa.* - Azt hiszem ideje többet megtudni rólad.*Teszi fel a célzást és várja a megfelelő válaszokat Nicoletól. Tényleg kíváncsi a lány múltjára és arra is, hogy miként lett vámpír. Bár ezt ő nem igazán szeretné tudni, de az ösztönei ezt sugallják.*
//Fagy terrorháza :’D//
//Fagy terrorháza :’D//
Nicole Brise- .::Diák::.
*Hát igen, Niconak is elég furcsa a helyzet, együtt zongorázni egy vérfarkassal, akit ráadásul alig ismer... Normális esetben senkit sem engedne ilyen közel magához - jelen esetben fizikai közelségről beszélve. Na persze, a másik értelemben is írhatnánk ezt, hiszen jelenleg valahogy úgy érzi, hogy olyan közel kerültek egymáshoz, mint ahogy azt évek óta nem tapasztalta senkivel. Lehet, hogy csak a pillanat varázsa - de az is lehet, hogy tartós lesz. Az idő majd mindent eldönt, helyettük is. Amikor Chris az Aladdin zenéjét kezdi játszani, halványan elmosolyodik, lehúzza a billentyűkről a kezét, és figyeli a fiú játékát, ismét. De jelenleg csak a kezeit. Szerette a mesét, szóval felismeri a dalt. Valahogy rátör a nosztalgia... Ismét gyereknek érzi magát, aki a húgával együtt ül a kanapén, mesét néznek és frissen sült sütiket majszolgatnak tejjel, miközben odakint zuhog az eső. Aztán, a dalt követő kérdésre ismét feleszmél, és Chris felé fordul a széken, az egyik lábát felhúzva maga mellé, amolyan fél-törökülésben.* - Rólam? *Kérdez vissza, csakhogy időt nyerjen. Talán nem kéne elmondania. Talán jobb lesz, ha lelép... Ezt súgja az esze. De a szíve teljesen meghülyült, nem tud logikusan gondolkozni. Így hát folytatja.* - Tizenegy éves koromig az apámmal és a húgommal éltem. Aztán, egyszer elmentünk kirándulni, és... ránk támadott egy vámpír. *Szünetet tart. Rossz ötlet volt. Mindegy, mostmár nem hagyhatja abba. A zongorát bámulva folytatja.* - Megölte apámat, a húgomat pedig éppenhogy meg tudtam menteni. Engem pedig elrabolt és átváltoztatott. *Ennyi, nem bírja folytatni. Talán éppen elég infó. Az az után történtekről... talán senkinek sem fog beszélni, részletesen biztosan nem. Lehajtott fejjel, a zongorára szegezett tekintettel, mozdulatlanul ül, várva a reakciót. Hát megtört a pillanat varázsa, az biztos. Talán Chris nem is fog válaszolni... csak lelép. Megértené.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*A varázslat a farkas számára olyan furcsa, hogy nem tudja, mit csináljon. Tekintve attól, hogy képes érezni mások iránt és ki tudja mutatni ezt az énjét, hogyha nagyon akar… képes kihozni magából szóval. Csak zongorázik, és jól érzi magát. Vámpír és a Vérfarkas jól el vannak egymással és nem tudja azt, hogy mit csináljon. Cikinek tartja talán, de valahogy még sem érdekli ez. A nyílvánosság előtt felhozza az érzelmeit szóval. Megkérdezi őt, hogy mit tudhat róla.. csak figyel, és nagy szemekkel hallgatja a történetet.* ~Megölöm… megölöm.. most nem fogom vissza magam vámpírok mellett….~*Szorítja össze az ökleit és igen. A vérfarkas ösztönei kijöttek és képes megmutatni a foga fehérjét.* - Ha megtalálom, egyszer megölöm, arra mérget vehetsz. Sajnálom, hogy átváltoztatott pedig te többet érdemelnél..*Mondja a lánynak és megfogja annak a két kezét. Mélyen belenéz a szemébe és halványan elmosolyodik.*-Gyere, haver.. kéne egy kis segítség…*Csapódik ki a zeneterem ajtaja és Ethan robban be és dermed meg egy pillanatra.*-Megzavartam valamit? Nem? Akkor elrángatom.*Csak pislog nagyokat a rokonára és célozgatni akar arra, hogy kettesben akar maradni vele. Amikor megfogják a kezét, ránéz Nicolera és újabb mosolyt küld felé.* - Sajnálom. Ne izgulj, nem fogja megúszni.- Mi van te becsavarodtál?*Kérdezi meg a srác Christophert mire csak bólint. Nem foglalkozik a másik beszédével és tekintve attól, hogy szeretne még találkozni a másikal. Új kaland veszi kezdetét? Erre még a fiú sem számított.*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
*Árnytan óráról kiérve halk sóhajjal magához húzta Lily-t, és gyengéden végigsimított a hátán.* - Amíg a közeledben vagyok, addig semmitől nem kell tartanod *suttogja lágyan a lánynak, majd a kis lépcsőn előre engedi a lányt, hogy aztán a tanépület előtt felkapja, és úgy vigye fel az első emeleti zeneterembe. Úgy gondolja, hogy a kedvesét megnyugtatná egy kis zene, ezért is cipelte fel idáig. A könyökével lenyomja a kilincset, belöki az ajtót, de még mindig nem ereszti az angyalát. Odalép a zongorához, ott leülteti, majd ő is leül, és egyik kezével Lily derekát, a másik kezével pedig egy egyszerű, lágy, nyugodt dallamot kezd játszani.* - Ügyes voltál órán. Az úrnő is megdicsért, pedig az nála nagy szó ám *mosolyodik el halványan, oldalra fordítja a fejét, és gyengéden megpuszilja a lányt. Valamilyen szinten ő is kivette a részét a dolgokból, bár inkább a háttérben maradt, és próbált vigyázni a barátnőjére, egészen addig, amíg be nem mentek a házba. Ott sikerült elveszítenie, így történhetett meg, hogy a lány ennyire kikészült. Ő pedig buta módon a hang után azt hitte, hogy Lily biztosan ott van már, ezért fel felé indult, szóval eléggé szégyelli magát, amiért magára hagyta a lányt, de persze ezt nem mutatja ki. Helyette próbálja valamivel jobb kedvre deríteni a kedvesét. Igen, ez határozottan nem az a Fredrik Laine, aki átlépte a birtok határát, de nem is az, aki azóta volt, hogy összejött Lily-vel. Nem, ez a Fredrik sokkal bátrabb és egyre inkább felvállalja, sőt büszke is rá, hogy egy angyal a barátnője. Határozottan sokat változott, és úgy tűnik, hogy az útja még nem ért véget. *
Lily Hollow- .::Diák::.
*Fred halk szavaira halványan elmosolyodik, de egyelőre csak bólint. Lesz még idejük megbeszélni ezt, már így is épp eléggé rosszul érinti, hogy mindenki előtt olyan szinten kiborult, hogy Fredriknek kellett felvinnie. Amikor a fiú felemeli, csengő hangon felnevet, és megint átkarolja a fiú nyakán.* - Annyira imádom, hogy hercegnőnek érezhetem magam melletted *súgja a szerelme fülébe, majd elhallgat, és hagyja magát vinni, leginkább csak azért, mert a srác úgysem tenné le, szóval ezek után csendben figyeli Fred arcát, amíg amaz felviszi a zeneteremig, majd leülteti zongorához. Aztán amikor mellé ül, hozzásimul, és a vállára hajtja a fejét.* - Igyekeztem. Csak kicsit lesokkoltam... Amikor... Tudod, ez egy romos ház volt, és én... Sophie-tól és Kate-től tudom, hogy az emeleten voltam... és... *Ennél a pontnál gyorsan ráharap az alsó ajkára, és hevesen pislogni kezd. Nem akarja elsírni magát, noha tudja, hogy Fredet nem érdekelné, de akkor is. Szégyelli magát, amiért bepánikolt, pedig tudhatta volna, hogy Fredrik is azonnal a védelmére sietne, és vélhetően a tanárnő sem hagyná, hogy komoly baja legyen, mégis, egyszerűen nem tudta kezelni a dolgot. És ez nagyon kellemetlen érzés.* - A lényeg *mondja egy pillanattal később, néhány mély lélegzetvétel után*, hogy most már rendben leszek. És még egyszer köszönöm, hogy eljöttél értem *ragyog fel az arcán egy szerelmes mosoly, majd egy gyengéd puszit ad Fred szájára. Egyébként ő is érzi, hogy a fiú változóban van, és napról napra egyre jobban szereti. Az ő szerelmük valóban egy amolyan senki nem változtathat rajta, el nem múló típusú valami. A lényeg tehát, hogy lassan azért megnyugszik, és ez után a fiú vállának dönti a fejét, és lehunyt szemmel hallgatja a zenét.* - Mesélj! *kéri pár perccel később.* - Hogy áll a kiképzésed a nagybátyáddal?
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
*Idejük biztosan van, de azért picit aggódik a lányért. Egyébként teljesen hidegen hagyja, hogy Lily ennyire kiborult – vagyis hát megérti a lányt, és nem lenne képes kinevetni, mert sejti mi állhat a háttérben. Aztán Lily nevetésén csak halványan elmosolyodik, arra pedig, hogy a másik hercegnőnek érzi magát mellette szimplán felnevet.* - Amúgy is hercegnő vagy, nem kellek én ehhez… *súgja vissza, és megpuszilja a másikat. Amúgy tényleg nem tenné le, Lily-nek meg így kényelmesebb, szóval mindenki jól jár azzal, ha az Erethonos nem ficánkol. Aztán negyedóra múlva már a zeneteremben ülnek egymáshoz bújva, és a világért sem engedné el a szerelme derekát.*- Csss… tudom. Elfelejted, hogy én is ott voltam, Hercegnőm… *suttogja halkan, és elhúzza a kezét a billentyűkről csakhogy megsimogathassa a lány arcát.* - Az már a múlt, Lily. Próbáld meg elfelejteni. Nem él az az féreg, így nem árthat neked… * cirógatja gyengéden az angyallányt miközben az arcára egy halvány, biztató mosoly ül ki. Mostantól mindig itt lesz Lily mellett, ezért nem érdemes ezen rágódni. Nagy valószínűséggel sose fogja elhagyni a lányt (legalábbis ő nem tervezi), így hát, amíg meg nem halnak addig ő támogatni fogja mindenben a kedvesét.* - Remélem is, és tényleg nincs mit… *dönti neki a fejét a lányénak, és szerelmesen csillogó szemekkel tekint rá. Ó, ha Elias látná! Biztosan lehidalna, hogy mennyire megszelídül az ő ingerlékeny bátyja emellett a tünemény mellett! Aztán mikor Lily másodszorra is megpuszilja, akkor nem engedi el olyan könnyen a lányt, visszacsókol, és élvezettel nyújtja el a puszit. Majd miután elváltak egymástól ő újrakezdi játszani a dallamot, majd arra, hogy meséljen épp megkérdezné, hogy mit akar hallani, mire szóba kerül a nagybátyja.* - Ó, remekül! A kiképzést át akarja keresztelni közös ivászatra! Csak elfelejti, hogy én a többi finnel ellentétben nem iszok alkoholt *húzza el morcosan a száját, majd szórakozottan elvigyorodik, és folytatja.* - Szóval, olyankor be kell fenyítenem, és utána hajlandó tovább tanítani. Egész jól haladok, azt állítja nem vagyok menthetetlen. Emellett még az öcsémet is megszoktam kérni, hogy menjünk el közösen vadászni, meg Naomit, az egyik háztársamat is szoktam kérdezgetni. Szóval, egész jól haladok. De inkább mesélj te. Mi van a kis pukkancs húgoddal? Jó ideje nem láttam már…
//FAGY//
//FAGY//
Lily Hollow- .::Diák::.
*Ragyogó mosoly csillan az arcán, amikor hercegnőnek állítják be. Világ életében erről álmodozott, mindig is egy szőke herceg fehér lovon és az ő hercegnője típusú love story volt a vágya. És most, hát, úgy tűnik, megkapta. Jó, a herceg nem szőke, hanem barna, és nincs fehér lova sem, de mindez nem számít, mert nem cserélné el száz mesebeli figurára sem. Aztán ugyebár eljutnak a zongoráig, ahol összebújnak, és Lily elkezd, nos, leginkább makogni a történtekről, és arról, hogy mennyire rossz volt ez az egész. Amikor Fred elkezdi simogatni az arcát, még szorosabban a fiúhoz bújik, és tényleg könnyebben megnyugszik így. Fredrik az ő védőbástyája. Az a valaki, akire szüksége van, az, aki majd mindentől megvédi, ami valaha megtörténhetne vele. Minden, amire valaha vágyott, minden, ami valaha kellett neki, minden, amit életében akarhatott, vagy remélhetett itt ül mellette, és csak ő kell neki. Senki más. Mindig is ezt akarta. Egy támaszt, amikor gyenge, valakit, aki letörli a könnyeit, ha sírni kezd, valakit, aki átöleli, és magabiztosan tartja, aki mellett érezheti, hogy sosem engedik majd el. Vigyáznak rá. Szeretik. Az utolsó szavak után felemeli a fejét, hogy egy magasságban legyen a fiúval, és gyengéden a fülébe súg.* - Szeretlek, Fredrik. *Ebbe az egyetlen mondatba próbálja belesűríteni minden érzelmét, minden szerelmét, de ő is tudja, hogy lehetetlen. Ahhoz túl sok mindent érez és túl mélyen, hogy azt ki lehessen fejezni. Egy szóval, kettővel, öttel, tízzel, százzal, ezerrel, millióval, akárhánnyal. Ezt nem lehet elmondani. Csak abban bízhat, hogy Fred ki tudja olvasni a ragyogó szemeiből, a szíve heves verdeséséből, abból, ahogyan hozzábújik. Csak remélheti, hogy a másik összerakja azt a millió kis jelet, apró gesztust, ami együtt talán kifejezi azt a hatalmas érzést, ami eltölti a lány lelkét. És nem csak amikor a fiú ott van vele, akkor is, ha éjszaka van, akkor is, ha éppen a testvérével beszélget, akkor is, ha a reggeli köröket futja a birtokon, mindig kitölti ez az érzés. Kiegészít benne valamit, ami korábban mindig hiányzott belőle. Talán... talán ez így volt elrendelve. Ő Frednek, és Fred neki. Talán a sors szervezte úgy, hogy ez legyen a dolgok kimenetele. Aztán ugyebár kicsit enged a szorításon, és immár fennhangon biztosítja a srácot, hogy most már rendben van, és megpuszilja, amit a másik csókká mélyít, ami elől szintén nem húzódik el. Pedig nagyon jól emlékszik még, mennyi kellett ehhez májusban! Milyen messze van már az is... Mintha évezredek teltek volna el a Fred előtti, és a Freddel közös élete óta. Mindaz, ami korábban volt, csak halovány rémálom, elhomályosodott képek kavalkádja, mintha a fiúval való találkozásakor kezdődött volna el az igazi élete. A csók után tehát a hercege vállára dönti a fejét, és lehunyt szemmel kezdi meg a tényleges beszélgetést. A nagybátyjukról szóló szavakra vidáman felnevet, felemeli a fejét, és szélesen Fredrikre mosolyog.* - Kíváncsi lennék én egyszer Matias bácsikádra *kuncog vidáman. Tényleg érdekli a másik megmaradt rokonsága, elvégre Eliasszal is remek viszonyt ápolnak. Aztán kicsit komolyabban bólogat a továbbiakra, de amikor Corny felől kérdezik, ismét felnevet.* - Még mindig ugyan olyan pukkancs. Beiratkozott a Sollaionba az Intézmény pénzéből. Persze máris többször megfenyítettek, mert állandóan terrorizálja a lidérceket, de senkiben nem okozott komolyabb kárt *magyarázza, immár komolyabban.* - Valamelyest javul a hozzáállása, de azért még nem tökéletes. De remélem, hogy előbb-utóbb sikerül elfelejtenie azt, amiben felnevelték. Minden esetre jó lenne, ha gyakrabban tudnátok találkozni, mert Te nagyon jó hatással vagy rá *mosolyog fel a fiúra. Való igaz, mióta Cornelia ismeri Fredriket, sokat változott a hozzáállása. A lidérc segített neki is, a nővérének is, szóval kénytelen volt belátni, hogy a van valami a másikban.*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
*A ragyogó mosoly láttán vidáman csillannak fel a szemei és rámosolyog a kedvesére. Hát neki mindig is a hercegnője lesz Lily, az biztos. Meg előszeretettel hívja így a lányt, hiszen úgy vette észre, hogy tetszik neki. És való igaz, hogy nem egy szőke herceg fehér lovon, de lehet annyira lovagias alkat, mint egy herceg, és ha lova nem is lesz, de autója biztosan… Szóval tényleg jó lenne, ha Lily nem cserélné le semmilyen figurára, mert abba Fredrik bizonyára beleőrülne. Aztán egyre szorosabban öleli magához a lányt – persze ügyel arra, hogy a másiknak ne fájjon, mert tisztában van a saját képességeivel, nem hiába edz már sok-sok éve -, aztán egy puszit nyom a lány homlokára is, és próbálja elterelni Lily gondolatait ezekről a felzaklató emlékekről. A finn lidérc pedig tényleg ott lesz Lily mellett amikor csak szüksége lesz rá. A támasza lesz, a védője és mindent meg akar adni a lánynak, amit az eddigi életében nem kaphatott meg. Szeretné, hogy Lily mindenből csak és kizárólag a legjobbat kapja, és a kedvéért bármit képes lenne megcsinálni. Ezért nem fogja hagyni, hogy bármi is közéjük álljon, mert ő foggal-körömmel fog harcolni a lányért, a lányért, akit tiszta szívből szeret. Így nem fogja hagyni, hogy ezzel a mennybéli tüneménnyel bármi rossz történjen. Majd mikor a fülébe suttognak elmosolyodik, még egyszer végigsimít a lány hátán és visszasuttog.* - Én is szeretlek, Hercegnőm… *mondja halkan, hogy csak Lily hallhassa, bár lassan eljut olya szintre, hogy képes lenne akár nagyobb társaság előtt is kimondani, hogy tiszta szívéből szereti a Holloway-lányt. Lily pedig ne aggódjon Fredrik nagyon jól tudja, hogy mennyire szeretik őt, és bár ő nem képes annyira kimutatni az érzéseit, mint a párja, de igyekszik minden áldott nap minden egyes együtt töltött órájában kifejezni a szerelmét. Majd a csók után még egyszer végigsimít a lány arcán, aztán elengedi a derekát, és a zongorán kezd játszani. Ő egyébként nem tudja, hogy a sors szánta-e neki Lily-t, de azt tudja, hogy borzasztóan hálás azért, hogy itt van neki a lány, és szinte fájna neki, ha egyetlen egy napot is nélküle kellene eltöltenie. De persze ezen nem merenghet sokat, mert az ő lökött nagybátyjáról kérdezik, így nem bírja megállni nevetés nélkül.*- Egyszer bemutatlak neki, ő is meg akar ismerni *mosolyodik el halványan. Tény, hogy idióta a nagybátyja, de kedveli és ragaszkodik hozzá, hiszen mégis csak a rokona… Az pedig, hogy az öccse és a szerelme jóban van külön öröm számára. Nem is tudná mihez kezdenek, ha nem kedvelnék egymást. Aztán Corny-ról szóló szavakn most ő derül jót.* - Kamasz. Majd kinövi *nevet fel, majd a terrorizálásra összeráncolja a homlokát.* ~ Na, megállj te kis pukkancs törpe! Megint illemórákat kell adnom? *morogja magában, mert ő sem igazán díjazza, hogy a fajtársai veszélynek vannak kitéve Corny által.* - Az remek. Én is remélem, hogy hamarosan normális életet élhet *mosolyodik el halványan, majd a lány kérésére felkuncog, és ravaszan csillogó szemekkel pillant rá.* - Kívánságod számomra parancs, hercegnőm! Majd meglátogatom *mosolyog, és a zongorán egy Theory of a deadmen számot kezd játszani.*
// FAGY //
// FAGY //
Vendég- Vendég
*Furcsa véletlen. Az eső szakad és valaki kimozdult a Sylorinából óra után. Megírva a házi feladatokat úgy döntött, hogy elmegy egy kicsit a zeneterembe és még mindig gondolkodik pár dolgon. Ha bár éppen elég szabad ideje van mostanában és kissé már unja a fejét. Edzést bent csinálja napi szinten. Tegnap Halloween volt és annak kimondottan örült.. Pláne, hogy meg akarták szívatni, de Harrisonnak sikerült is. Barátait elszállásolta a régi házába Meredith engedélyezésével szóval pár napig biztos itt maradnak. Belépve a zeneterembe egy farmernadrágban, fehér pólóban és egy fehér sportcipőben érkezik meg és sóhajtozva elmosolyodik. Az ajtót bezárja, majd elindul a zongorához.. Azután elhelyezkedik a széken. Lábait a zongora pedáljára helyezi. Régen játszott már és hát most itt az ideje, hogy visszatérjen belé a zene öröme.*~Régi szép időők~*Gondolja végig és nosztalgia állapotában eszébe jutott Susan, meg olyan valami amiről Giselle nem tud és nem is fogja elmondani neki azután, ott van még az Illúzió terem. Tyline első találkozása.. Mennyi minden történt vele az elmúlt időszakban és ez csak fokozódott. Belekezd egy ismerős zenébe, majd fogja és elkezdi énekelni is. Rock hangulatban van, hát nem tehet róla. Mai napon még templomba is elment aztán az apjával szeretett volna még beszélni megidézés gyanánt. Alig ismeri, na és azért valljuk be, ha az anyját ismerhette, akkor az apját is ismerje meg. Egyszer, ha feljut a mennybe… de az nem mostanában. Szóval játssza az AC/DC-t és ki hallatszik a folyosóra is.. szóval jó hangulatot kelt a srác most.*
//Kezdő hsz lesz Patric játékhoz ^^ gondoltam előre berakom ^^//
//Kezdő hsz lesz Patric játékhoz ^^ gondoltam előre berakom ^^//
Patric J. Morgan- .::Külhoni karakter::.
*Alex tökéletesen eltalálta Patric pillanatnyi zenei ízlését, ugyanis a srác fülében hangosan üvölt a jól ismert rockzenekar egyik száma. A zeneterembe készül ő is, így az első emeletre érve elpakolja a telóját, és elkezd azon tűnődni, hogy mit is játsszon, amikor meghallja a kiszűrődő akkordokat. Éppen a refrénre ér oda, így széles vigyorral benyit.* - I'm on a highway to hell... On a highway to hell... Highway to hell, I'm on a highway to hell *dúdolja jókedvűen, majd rávigyorog Alexanderre.* - Csá. Látom sikerült összehangolni a pillanatnyi zenei ízlésünket. Éppen az előbb hallgattam ezt a számot *mondja, majd besétál, és el is battyog a gitárig. Az első dolga persze az, hogy elkezdi hangolni, és közben halkan azt morogja az orra alatt, hogy valami katasztrofális, hogy állandóan el van hangolva szerencsétlen hangszer, majd közben felpillant a másikra.* - És mi újság? Tudom, nem szóltam hozzád már vagy két hete, de mentségemre legyen mondva, hogy ezer felé áll a fejem *nevet fel, remélve, hogy Alex nem köt bele a mondandójába. Most nem igazán akar vitázni senkivel, mert azt akarja, hogy ha esetleg nem tér vissza, akkor jó véleménnyel legyenek róla később. Igen, elég fura, de egyszerűen van egyfajta rossz érzése. Érzi, hogy valami nem lesz rendben, márpedig ha ez a megérzés bejön, akkor nem akar rossz emlékeket hagyni senkiben. Ezért fognak holnap összegyűlni a bandával, közvetlenül az előtt, hogy elmenne felmérni a terepet a fogadóban. Holnap, vagy legkésőbb holnap után. Igen. Elhatározta magát, megteszi azt a bizonyos utolsó lépést, és elindul a mélybe vezető úton. És hogy visszatalál-e valaha a fényre? Ki tudja. De reméljük igen. De térjünk inkább vissza a jelenbe: ha Alex végzett a játékkal, Pat felkapcsolja az elektromos gitárt az erősítőre, megfelelő hangerőre állítja, hogy azért hallják egymás hangját, majd először az alapdallamot játssza egy darabig, aztán vált, és a másik szólamra tér a másik kedvenc AC/DC dalában.*
Vendég- Vendég
*Ugye zongorázza a Higway to hellt-t és énekli is. Kiszűrődik a zene a folyosóra és nem igazán érdekli szóval muszáj buliznia. Holnap meg végre le tud menni a kedveséhez, hiszen hétvége jön. Általában le szokott menni és ott szokott aludni. Mondhatja a srác, hogy nagyon Boldog és mindig is ezt akart lenni. Végre megtalálta azt akit akart és hát igen.. nem is változtat rajta. Amikor belépnek, a terembe csak felfigyel és egy mosollyal nyugtázza, hogy háztársa érkezett be.* - Csáó! Na az klassz.. kicsit nosztalgikus hangulatba kerültem ez a szám tökéletes erre!*Mondja nevetve Patnek és látja ám, hogy hangolja a gitárt befele és közben hozzá szólnak.* - Segáz, figyelj mindenkinek vannak titkai és fontosabb dolgai. Hidd el megértem.*Teszi hozzá a srácnak és halványan elmosolyodik.*~Kicsit fura~*Gondolja magában, de aztán meghallja, hogy milyen számba kezd ő meg zongorában kezd ráhangolódni.* - Már csak egy dobos Kéne*Mondja nevetve mert akkor tök jól szólna ez a szám.* - Egyébként merre jártál?*Teszi fel a kérdést érdeklődve és hát na.. amúgy Alex még mindig tovább nosztalgiázik A régi énjén milyen idióta hülye is volt.* - Persze Kamen a dobos szervezzük be csináljunk együttest!*Jelenti ki, de amúgy láthatja Pat is, hogy ő jó kedvű aztán tanulás mellett néha kell egy kis szabad foglalkozás. Árnytan házit azt holnapra hagyta, de a többi tárgyat nagyjából megtanulta és örül annak, hogy apjával beszélt, hiszen neki fontos azért a család.*
Patric J. Morgan- .::Külhoni karakter::.
*Még jobb kedve kerekedik, amikor meglátja, hogy Alex hangulata éppen elég magasan repdes, most valahogy jó érzés kiegyensúlyozott, vidám alakokkal összefutni.* - Hát igen. A régi idők királyai... *mondja nosztalgikus hangon, majd felröhög, aztán ugye elbattyog a gitárig, és hangolni kezd.* - Ja. Kösz *ereszt meg vigyort a szobatársa felé.* - Na, de nem is válaszoltál, hogy mi a helyzet veled mostanában. Kicsattansz a jókedvtől *jegyzi meg kajánul, aztán ugye állítgat még egy sort, és belekezd a számba. Örömmel hallja, hogy a másik is becsatlakozik, a srác szavaira meg csak vigyorog, és persze egyből beugrik neki Kamen. Igazából nyomtak ők már együtt AC/DC-t, éppen a napokban gyakoroltak tőlük több számot is. Lehetséges, hogy tényleg össze kéne szedni egy Fyron Band-et, de persze ő abban már nem lenne benne, max ha egy darabban visszatér.* - Mármint most, vagy úgy az elmúlt időben? *kérdez vissza, mert hát azért nem mindegy. Elvégre az utóbbira jóval óvatosabban kéne válaszolnia, mint az elsőre, szóval ja. Inkább megvárja, mire kíváncsi Alex, addig pedig átgondolja, hogy hogyan is tudná az igazat mondani úgy, hogy a másik ne jöjjön rá az igazi szitura. Aztán Alexnek is eszébe villan Kamen, mire felnevet.* - Ja, együtt kéne nyomni. Amúgy pont a napokban mi gyakoroltunk is AC/DC-t, azért megy most így ez is *int a gitárra a fejével, miközben megpendít pár hangsúlyosabb akkordot.* - Bár kéne még egy gitáros, meg valaki, aki csak énekel, és pattoghat jobbra-balra a színpadon *vigyorog, mert hát egy rockbanda akkor az igazi, ha van valaki, aki teli torokból üvölt, csak arra koncentrálva, hogy hiteles legyen, márpedig azt a dob, zongora vagy gitár mögül nem lehet olyan jól nyomni, mintha csak a mikrofon van az ember fia vagy lánya kezében.*
Vendég- Vendég
*Mitől jó a kedve? Nem is tudja, vagyis tudja. Minden jól megy körülötte és egyáltalán nem nélkülözik semmiben. Aztán kezdi jól érezni magát a Sylorinában csak idő kellett, hogy elfogadja azt a tényt, hogy mi illik a sráchoz.* - Meg vagyok kösz, bocs. Tudod, lehetnek mindenkinek jó napjai. Amúgy meg nosztalgiáztam ma.*Feleli a srácnak aztán hát igen. Ramona is benne van a dologban, de hát ezt tudhatják már. Ő viszont már nagyon régen nem játszott semmin és hiányzott már. De azért tudja és megállapítja, hogy még mindig tökéletesen megy neki.* -Mostanában alapból.. hogy el voltál tűnve. Hiszen elnézést kértél pedig nem kellett volna. Tudod nem vagyok haragtartó.*Vele főleg nem. Hiszen Patric olyan, akit bír, de ugyanakkor tart tőle. Fel fog ám tűnni neki ez az egész, majd ha eltűnik.* - Tényleg? Na, az király..*Neveti el magát és a Fyron Bandben tényleg benne lenne ő is aztán koncertet adnának az egész iskolának.. Klasz lenne. El is képzelte a srác ezt a jelenetet.. Aztán hallja, hogy gitáros, énekes, pattogás.* - Pattogásnak vegyük elő Jessicát és Gisellet.. ha ők belekezdenek valamibe… bár néha elgondolkozom azon Jessica pörög jobban vagy Giselle. Mind a kettő hiperaktív.*Feleli nevetve és igen azért nagyjából* - Hah.. suliba rockot nyomatni király lenne.. egyébként azt hittem tegnap agyon ütőm Harrisont. Halloweenkor a frászt ráhozni az emberre..*Rémképek küldözgetése nem a legjobb pillanat volt. Túl élte az éjszakát…*
Patric J. Morgan- .::Külhoni karakter::.
- Ó, a nosztalgia király, olyankor mindig nekem is széles jókedvem támad. Pláne, ha arra gondolok, mekkora idióták voltunk régen *nevet fel, természetesen a bandára utalva. Azok a régi szép idők... Akkoriban még nem voltak ilyen problémáik. Nem érdekelte őket semmi. Egy rakat lázadó tinédzser voltak, akik minden hülyeséget megcsináltak, ami csak az eszükbe villant, nem számított, hogy az törvényes volt vagy törvényellenes, sem az, hogy kinek mit fognak okozni egy-egy tettükkel. Csak élvezték az életet, teljes erőbedobással, és ez tökéletes volt számukra. Igazából akkor változott meg a dolog, amikor Kamen elkerült a Fyronba. Akkor kezdtek el komolyodni... Igen, csak említeni kellett a nosztalgiát, Patnek máris pörög az agya. De persze holnap egész nap ezt fogja csinálni, a bandatagokkal együtt, szóval most nem is érdemes agyalni ezeken a dolgokon. Többen úgyis többre emlékeznek.* - Hát, leginkább Qarinban jártam, meg művelődtem egy kicsit. Dante *vigyorodik el, és hát ezzel még nem árul el túl sokat.* - Ügyeket kellett intéznem, munkám is volt, szóval eléggé elfoglalt voltam, de most van néhány szabadnapom. ~ Mielőtt lemegy a Pokolba ~ *teszi még hozzá gondolatban, de ezt az utolsó mondatot természetesen nem osztja meg Alexanderrel.* - Amúgy ja. Nem t'om, honnan jött *nevet fel, kissé zavartan, mert nem akarja túlságosan magára terelni a gyanút. Csak kicsit szentimentális mostanában, de nem kell vele foglalkozni.* - Jess, ez teljesen egyértelmű, még a felvetés is nevetséges *röhög.* - Giselle-nek esélye sincs felülmúlni a csapat kis hurrikánját, akárhogy próbálkozik, a csaj hiperaktivitása utolérhetetlen *vigyorog.* - Én tudom a legjobban, elvégre tíz éves kora óta a gyámféléje vagyok, úgyhogy mindenkinél jobban ismerem. *Meg hát Gist is ismeri, és tudja, hogy a francia, azért messze nem akkora gyakorisággal hiperaktív, mint Jessica, aki viszont kimondottan borzalmas tud lenni. Persze ő el tudja viselni, együtt nőttek fel, szinte.* - Harrison? *vonja fel a szemöldökét értetlenül, elvégre kissé le van maradva néhány dologban.*
//Fagy//
//Fagy//
Vendég- Vendég
– hehe, az király.*Mondja nevetve és igen vágja ám a célzást a bandára. Mikor volt az-az időszak, amikor ő lázadott… Ha bár néha most is azt csinálja, de nem igazán veszi ám észre. Volt rengeteg húzása rengeteg titka.. amit Lace tud. Bár azokba a balhékba csak Josh rángatta bele őt. Nem is akar most így ezekre gondolni, majd máskor. Utána figyelmesen hallgatja miket mond és mit csinál. Aztán Dantera szélesen elvigyorodik…* -
„Sírjatok, szeretők: sír a Szerelem! S tudjátok, miért? Mert hallgatnia kell, hogy mindenünnen lányok jaja kel s csurran szemükből fényes gyötrelem.”*Mondja az idézetet és bizony ő olvasott Dantet. Még pár éve… nem kell bemutatni a srácnak a könyvet azért ő is eléggé művelt. Csak az user nem az, de nem kell azzal foglalkozni.* - Munka..*Leesik neki szóval nem kell ám félteni a srácot. Tudja azt miért tart Morgantől és Branimirtől még ha jóban is vannak. Azért valahol mélyen ott lapul az a bizonyos félelem. Pedig tudja nem kéne.* - Értem akkor használd ki… Mit szólnál, ha nyomatnánk még pár ilyet?*Kérdez rá vigyorogva és igen most teljesen fel van pörögve és le se lehet csapni.*- Jól van na. Egyébként tényleg nincs esélye. Ezt még is tudom.. láttam ám pörögni a csajt. Még táncon is.*Mondja szemet forgatva és felnevet rajta hát igen.. nem a pörgős hiperaktív lányok mostanában hiányoznak a környezetéből. A Sylorinában elmebeteg, pszichopaták vannak akiknek öngyilkos hajlamaik vannak vagy éppen azt tervezik, hogy őt hogyan nyírják ki. Aztán ahogy mesél Jessicáról vigyorogva hallgatja a hurrikánt.* - Elhiszem én nem kell magyarázkodnod. Hidd el egy órára járok vele, aztán meg nagyjából már ismerem milyen szóval.*Mondja nevetve és közben zongorázik és elkezd énekelni is. Ha Patet zavarja lecsaphatja.* - Hagyjuk.. csak Halloweenkor rémizgetni az embert álmában nem éppen a legjobb dolog.*Mondja összeráncolt homlokkal és igen.. a férfi megint elkezdett merengeni az életéről milyen volt és milyen lesz a jövőben.*
„Sírjatok, szeretők: sír a Szerelem! S tudjátok, miért? Mert hallgatnia kell, hogy mindenünnen lányok jaja kel s csurran szemükből fényes gyötrelem.”*Mondja az idézetet és bizony ő olvasott Dantet. Még pár éve… nem kell bemutatni a srácnak a könyvet azért ő is eléggé művelt. Csak az user nem az, de nem kell azzal foglalkozni.* - Munka..*Leesik neki szóval nem kell ám félteni a srácot. Tudja azt miért tart Morgantől és Branimirtől még ha jóban is vannak. Azért valahol mélyen ott lapul az a bizonyos félelem. Pedig tudja nem kéne.* - Értem akkor használd ki… Mit szólnál, ha nyomatnánk még pár ilyet?*Kérdez rá vigyorogva és igen most teljesen fel van pörögve és le se lehet csapni.*- Jól van na. Egyébként tényleg nincs esélye. Ezt még is tudom.. láttam ám pörögni a csajt. Még táncon is.*Mondja szemet forgatva és felnevet rajta hát igen.. nem a pörgős hiperaktív lányok mostanában hiányoznak a környezetéből. A Sylorinában elmebeteg, pszichopaták vannak akiknek öngyilkos hajlamaik vannak vagy éppen azt tervezik, hogy őt hogyan nyírják ki. Aztán ahogy mesél Jessicáról vigyorogva hallgatja a hurrikánt.* - Elhiszem én nem kell magyarázkodnod. Hidd el egy órára járok vele, aztán meg nagyjából már ismerem milyen szóval.*Mondja nevetve és közben zongorázik és elkezd énekelni is. Ha Patet zavarja lecsaphatja.* - Hagyjuk.. csak Halloweenkor rémizgetni az embert álmában nem éppen a legjobb dolog.*Mondja összeráncolt homlokkal és igen.. a férfi megint elkezdett merengeni az életéről milyen volt és milyen lesz a jövőben.*
Patric J. Morgan- .::Külhoni karakter::.
- Hát igen. Holnap úgyis tartunk egy kis összeröffenést, Mike-nál. Mondjuk ő még nem tud róla, de biztosan benne lesz, mert éppen a napokban beszélgettünk róla, hogy össze kéne gyűlni valamikor úgy mindannyiunknak egy délutánra, hogy egy kicsit visszaemlékezzünk, hogy mégis honnan jöttünk *magyarázza jókedvűen. Jó érzés lesz egy kicsit összeülni, beszélgetni, és nem gondolni a jövőre. Szüksége van erre a kis kikapcsolódásra, mert noha ő még nem tudja, de az élete soha többé nem lesz már ugyan olyan a holnaputáni naptól fogva. Minden meg fog változni, és még amikor visszatér önmagaként sem lesz már ugyan az többé semmi. Halkan felkuncog, amikor Alex idéz, és bólint. Amúgy ő sejtette, hogy Alexander azért nem olyan műveletlen, elvégre valamennyit tud a hátteréről, és egyébként sem feltételezné róla. Arra, ahogyan kimondja a munka szót csak horkant egyet, jelezve, hogy érezte az enyhe félelemet a srácon, de nem teszi szóvá. Igazából teljesen mindegy, pláne, hogy most spec pont nem olyan módon dolgozott, mint általában szokott. De ezt megint nem fogja Alex orrára kötni, mert abból kérdezősködés lenne, és akármilyen közel is van már, nem akarja éppen most elhíresztelni, hogy mi a terve.* - Jöhet *vigyorodik el.* - Back in black megy? *kérdezi, és ha igent kap válaszul, akkor már el is kezdi a számot, miközben folytatják a beszélgetést.* - Úr isten, együtt vagy vele táncon? Őszinte részvétem, haver *röhög fel. El tudja képzelni a gimnasztikára és hip-hopra évekig járó lányt a táncórákon, és őszintén nem irigyeli sem a csoporttársait sem a tanárukat. Aztán ugye bólogat Harrisonra, majd miután lejátszották az utolsó akkordokat, kényelmesen nyújtózik egyet, kihúzza a gitárt.* - Na jó, asszem részemről ennyi. Hosszú napom lesz holnap, szóval szerintem lebattyogok az alagsorba. Te? Maradsz még? *Ha a válasz igen, akkor elköszön a sráctól, ha nem, és Alex is vele tart, akkor lefelé tovább ragozza az eddigi témákat, majd egy jó zuhany és a jegyzetei átolvasása után bedől az ágyba, és húzza a lóbőrt, ameddig csak tudja. Hiába, no. Kihasználja, amíg még kényelmesen aludhat, elvégre ez már tudtával is majdhogynem az utolsó alkalom egy jó darabig, hogy egy igazi ágyban hajthatja nyugovóra a fejét...*
Nathaniel Jenkins- .::Diák::.
*A zeneterem nyitott ajtaján keresztül hangos dobszóló és egy mély férfi hang szűrődik ki. Igen, Nathaniel mindenkit kipaterolt innét ugyanis magányra vágyott. Mephistopheles már megint a hülyeségeivel cseszteti, ráadásul két napja aludni se tud, mert egy idegen, mégis borzasztóan ismerős női arc lebeg a szemei előtt. Nagyon régóta gyötri őt ez a kép, de még mindig nem tudott rájönni, hogy ki lehet az illető. Így hát feszültség levezetésképp felmászott dobolni, hogy addig se gondolkozzon ilyen ostobaságokon.* - Been to hell! I can show you the devil! Down you fell! Can’t hold yourself together. Soul to sell! Down here you live forever. Welcome to a world where dreams become nightmares! *üvölti teli torokból a Hollywood Undead együttes Been to Hell című számát miközben a dobokon erőteljesen veri az ütemet. Könnyen lehet, hogy démon-vérfarkasságának hála el fogja törni a dobverőket, de ez most cseppet se izgatja, ha nem vezeti le valahogy a feszültséget, akkor egész nap idegbeteg lesz, azt pedig nem akarják, hogy felgyújtsa az iskolát. Ráadásul a múltkori vámpír támadás óta eléggé harapós kedvében van, szóval az is rátett egy lapáttal. Még jó, hogy a termete meg a kinézete miatt nemigen mernek belé kötni, különben már rég halott lenne az illető. Apropó kinézet: ma se erőltette meg magát túlzottan, hiszen magára rángatott egy gyűrött fekete pólót meg egy farmert. A fésülködés is kimaradt ma, így vöröses-barna tincsei kócosan merednek az ég felé. Szóval enyhén idegbeteg, de ilyenkor általában elvonul egy félreeső helyre, és igyekszik lefoglalni magát. Ezt csinálja már hét éve, és egész jól megy neki. Kivéve, amikor valaki ráakaszkodik, de az nagyon ritkán fordul elő, hiszen a pillantásával is képes elkergetni maga mellől az emberiséget.*
Similar topics
