by *Feltűnik a változás a lány viselkedésében, amit örömmel veszek tudomásul. Ezek szerint mégsem annyira vérfarkas gyűlölő. Talán csak a szagom nem tetszett neki. Hát, az övé sem valami kellemes alapvetően, de igyekszem figyelmen kívül hagyni. A dezodoromat érezheti, épp tegnap vettem újat, nem tudom, ő hogy van vele, nekem bejön az új illat. Jó jelnek veszem azt is, hogy megengedte, hogy Bellának szólítsam. Bár ki tudja, lehet, hogy mindenki így hívja. Mindegy, nekem az Isabella túl hosszú, és a Bella egyébként is jobban hangzik. Ezt követően ugyebár szóba kerül a zene, s emiatt az is, hogy mennyi ideje játszik a hangszerén. A válaszra elismerően füttyentek egyet - nem tervezek rákérdezni, hogy az meg mégis mikor volt, mert bár az illemről nem sokat tudok, szerintem ez nem tartozik az illendő kérdések sorába.* - Az szép. Akkor már biztosan nagyon jól játszol. *Válaszolom inkább mosolyogva. Akárhogy is legyen, még ha csak húsz éves is, az már akkor is sok idő. Nos, több, mint amennyi ideje én gitározok, az biztos.* - Hát, köszi. Gyerekkoromban megpróbáltak megtanítani zongorázni, na az nem ment valami jól. Sőt, kifejezetten borzalmas voltam. *Nevetek fel halkan az emlékre, majd egy pillanatra fájdalmasan összerándul a szívem az emlékképre, ahol anyám az otthoni zongoránk előtt próbál engem tanítgatni... Gyorsan el is űzöm inkább a gondolatot.* - Gyakorlásban nincs hiány. Eléggé élvezem, úgyhogy sokat gyakorlok. *Magyarázom továbbra is mosolyogva, majd a felhívásra egy pillanatra elgondolkozok.* - A Radioactive-ot ismered? *Kérdem mosolyogva, majd miután válaszolt - ha ismeri, ha nem -, belekezdek, s várom, hogy ő is csatlakozzon. Az előzőhöz hasonlóan most is nagyon koncentrálok, bár direkt választottam ezt, mivel már régebb óta tudom, és jelentősen könnyebb is az Avenged Sevenfold számnál. Ez a játékomon meg meglátszik, már sokkal kevesebb hamis hang hallatszik benne.*
+31
Atanas A. WIlliams
Abigail Aleksev
Delia
Elizabeth Cobb
Rachel Morrow
Colin McCartney
Galen Blaide
Eliana De Lucia
Ragnar Solberg
Amanda Helgesen
Yan Antonov
Liliya Antonov
Loras M. Merlioth
Lord Sayon Merlioth
Alexander Silver
Bianca D. McCarthy
Caleb Helroy
Nathaniel Jenkins
Patric J. Morgan
Lily Hollow
Nicole Brise
Christopher Acerlot
Maureen Caiside
Victoria Jones
Horváth Réka
Kamen Grozdan Branimir
Giselle Céline Marceau
Caliin Preween
Barbara Decker
Fredrik Laine
Lucien du Bois
35 posters
Zeneterem
Isabella Grey- .::Diák::.
*Kíváncsian várom, hogy a fú vajon hogyan s fog előttem gitározni. Én nem vagyok szégyenlős, és elég jól bánok a hangszeremmel, kérdés, hogy ő vajon hogyan viszonyul a nézőkhöz? Illetve most csak egyhez, hiszen csak ketten vagyunk a teremben. Elárulom neki, hogy kislány korom óta hegedülök, de persze azt nem, hogy ez már több mint egy évszázadnyi időt ölel fel, úgyhogy volt időm gyakorolni és - szinte - tökélyre fejleszteni a képességemet. Felkészülök a dalhoz, és mikor Erik rákérdez, hogy ismerem-e az új slágert, elmosolyodva biccentek egyet és jelzek, hogy kezdje. Látom, hogy egészen határozottan játssza az akkordokat és sokkal kevesebb az elcsúszott hang és a rossz lefogás is. Bizonyára már régóta gyakorolja ezt a számot. Hagyom, hogy egy kicsit kibontakozzon, majd bonyolult hegedű dallammal szövöm körbe az egyszerűbb gitárakkordokat, így egy egészen különleges duett jön össze, és valamiféle különleges zene élményt adunk egymásnak. Kiráz a hideg, és lehunyom a szememet, úgy játszom, majd lassan elhalkítom a hegedűt és hagyom, hogy a srác fejezze be a dalt a gitárjával.*
- Ez csodálatos volt. Köszönöm! *nézek csillogó szemmel a fiúra és mélyen belefúrom szememet az övébe.*
- Látod, hogy a rock és a komoly zene is milyen kellemes keveréket tud adni? *nevetek fel halkan, csengőn és látszik rajtam, hogy már mennyire nem viszolygok a fiú vérfarkas énétől.*
- Ez csodálatos volt. Köszönöm! *nézek csillogó szemmel a fiúra és mélyen belefúrom szememet az övébe.*
- Látod, hogy a rock és a komoly zene is milyen kellemes keveréket tud adni? *nevetek fel halkan, csengőn és látszik rajtam, hogy már mennyire nem viszolygok a fiú vérfarkas énétől.*
Erik Norgen- .::Diák::.
*Igazából a közönség nem zavar, mivel mindig is szerettem a figyelem középpontjába kerülni - sőt, állandóan a lehetőséget keresem, hogy hogyan lehetnék minél többet ott. Azt hiszem, a színpadon való szereplés sem zavarna. Persze egy egészen kicsikét izgulok, de ez csak még izgalmasabbá, még jobbá teszi ezt az apró előadást. Az elején valóban szégyenlős egy kicsit a játékom, de ahogy ő is becsatlakozik, egyre inkább beleélem magam a dalba, s így egyre bátrabban játszok én is. Úgy érzem, mintha a zene magával ragadna s elrepítene innen, valahova nagyon messzire. Talán kicsit elveszítem a koncentrációt ennek köszönhetően, így elcsúszik néhány akkord, viszont ezért cserébe a játékom sokkal inkább átélt, sokkal érzelmesebb lesz, s az egymást követő hangokból a hegedű dallamainak lágy, selymes szövedékéből létrejön a nagybetűs Zene. Engem is szinte kiráz a hideg, ahogy egy utolsó akkorddal lezárom a számot, majd szélesen mosolyogva a lányra pillantok, nem szakítva meg a szemkontaktust - valahogy úgy érzem, ez a dal sikeresen áthidalta fajaink közötti nézeteltéréseket.* - Az nem kifejezés! Nagyon jól játszol. *Biccentek elismerően, majd leakasztom vállamról a gitárt s az erősítőnek támasztom. A következő szavakra ismét mosolyogva bólintok egyet.* - Igen. Nem is gondoltam volna, de nagyon bejött. Ezt meg kell ismételnünk néha. Talán még közönségünk is akadna. *Vigyorodok el.* - Világhírűek lehetnénk! *Nevetek fel, Bellára kacsintva. Valóban igencsak különleges a két hangszer együttes hangzása, de nekem nagyon tetszett. Talán más is vevő lenne rá.* - Na, de mostmár áruld el... Pontosan hány éve is kezdted a hegedülést? Mert annyira jól játszol, hogy nem hiszem el, hogy az csak tíz-tizenöt éve volt. *Csóválom a fejem mosolyogva, kihazsnálva, hogy megszűnni érzem a felém irányuló ellenszenvet. Talán így, dicséretbe ágyazva nem is annyira bunkó a kérdés.*
//FAGY//
//FAGY//
Alexander S. Price- .::Őrző: Cameos::.
*A zeneterembe sétálva körbe nézek és felsóhajtok. Micsoda pech.. hiányzik, és nem tudom kiverni a fejemből még akkor is ha Barbira nézek. Magam előtt látom Sarat. Elszúrtam. Nem kicsit és nagyon bánom az egészet, de nem tudja megérteni, hogy még előtte történt ez az egész. Egyszer kerestem meg a szakításunk óta, de az óta nem is beszéltem vele. Márktól sem tudok elnézést kérni és a tesóm is nagyon fura. Vissza akarom őt kapni és nem tudom, mit csináljak. Hogyan bizonyítsak, hogy megbízhat bennem?A zongorához lépek és felnyitom. Majd elkezdek játszani egy daltés eszembe jut, hogy amennyire idegesített, hogy a nyakamon lóg, most nagyon üresség van bennem. A zeneteremben most egy szerelmes számot lehet hallani, mert nem bírok magammal és neki álltam komponálni. Hol keressem a menedéket istenem!? Mi az istent csináljak adj nekem egy útmutatást és kérlek segíts engem a helyes útra téríteni. Nem tudok elindulni semerre mindent megbántam. Egyre hangosabban játszom és igyekszem nyugodt lenni. Ma fehér nadrág és fekete póló van rajtam és fekete cipő a hajam fel zselézve. Ettem is és sportoltam is ma valamennyit ebben a tavaszi időben. Az estét meg itt töltöm a gondolataimba merülve.*
Lana Rose- .::Diák::.
- A zeneterem. *Torpanok meg az ajtó előtt, mikor már a kezem a kilincsen van. Fogalmam sincs, hogyan kerültem ide. Én csak... csak elindultam, és valahogyan itt kötettem ki. Nem tudom miért, vagy hogy miként. De talán nem is ez a lényeg, hanem hogy itt vagyok. Ha pedig itt vagyok, nem fogok a folyosón szobrozni, az már biztos. Különben is, túlságosan is régen volt már, amikor utoljára játszottam. Ekkor hallom meg a folyamatosan erősödő lágy dallamot, ami a szobából szűrődik ki. Melankolikus, de ugyanakkor szerelmes hangjegyek ezek, egy valószínűleg elkeseredett embertől. Először elveszem az ujjaimat a kilincsről, visszadugom őket inkább a farmerem zsebébe. Már éppen elindulnék, de meggondolom magam. Senki nem akadályozhatja meg Lana Rose-t, abban hogy... Nos, igazándiból engem semmiben nem lehet megakadályozni. Belépek hát. A teremben érve kissé megbánom, hogy fehér, pánt nélküli fölsőmre felvettem az ugyanolyan mély bordó blézeremet, mint a cipőm, ugyanis viszonylagos jó idő uralkodik a helyiségben. Hála a conversemnek a lépteim nem csapnak nagy zajt, hiszen a dallam nem marad azonnal annyiban, így van időm megfigyelni a játszót. Ismerős profilja van, szinte biztosra veszem, hogy már találkoztunk valahol. ~De hol?~ Teszem föl a költői kérdést magamnak, majd eszembe jut. Hát persze. Ez volt az az idióta, aki egy mindennek az alja szöveggel bepróbálkozott nálam.*
- Jobban játszol, mint beszélsz.
- Jobban játszol, mint beszélsz.
Alexander S. Price- .::Őrző: Cameos::.
*Nem tudom mikor lesz vége a szenvedésnek, de tudom jól, hogy Sara újra az enyém lesz. Szeretném megpróbálni még egyszer. Tudom jól elb****tam és nem fog sikerülni, de lépnem kell. Abba hagyva a zenélést fel figyelek a lányra. Megrázom a fejemet…* - Kéne, hogy ismerjelek?*Először lepődök meg hiszen annyi lánnyal találkoztam már, hogy nem tudom eldönteni név alapján ki kicsoda. Elmosolyodom a bókra, de valahogy a kedvem sem jó.* - Köszönöm egyébként. Ma írtam a dalt, de mivel senkinek nem tudom eljátszani..*Felelem a lánynak és végig mérem. Aztán beugrik..* - Juj, már emlékszem csak a nevedre nem. Mikor is!?*Nézek rá elmosolyodva.. hihetetlen. Nathaniel megint elmondhatná, hogy nem lepődik meg azon, hogy bárki ismer engem. Főleg lányok terén.. ránézek és továbbra is végig mérem.* - Jól nézel ki azóta az eset óta. Semmit nem változtál.*Felelem neki csak, hogy ne legyen néma csend közöttünk. Valami témát muszáj felhozni, de hát bocsánat most udvarias vagyok kivételesen.* - Egyébként akkor eléggé béna voltam a hölgyek terén.*Felelem neki és nem mintha most nem az lennék.* - Hogy kerülsz ide?*Kérdezem tőle majd arrébb ülök, hogy leüljön ha akarna.*
Lana Rose- .::Diák::.
~Meglepődtél, pici szivem? Kár, hogy ez az érzés kölcsönös.~
- Nem bók volt, hanem tényközlés.
*Félmosolyra húzódnak az ajkaim, míg Alex zavarában össze-vissza beszél, csupán azért, hogy megtörje a kettőnk között kialakuló kínos csöndet.*
- Te sem változtál. *Mosolygok, és szinte biztos vagyok benne, hogy tekintetem akár egy ragadozóé. Pár lépést teszek felé. Néhány pillanatra úgy tűnik, hogy le szeretnék mellé ülni, de az utolsó pillanatban megváltoztatom a mozdulatomat.*
- Ugyanolyan béna vagy a társalgásban, mint azelőtt. *Suttogom a fülébe, majd elsétálok mellette és megállok az egyik ablaknál. Hátamat a falnak vetem, szürke szemeimet pedig rá emelem, azután újfent megszólalok.* - Nem gondolkoztál még el azon, hogy egy zongorát erősíts a hátadra? Mindenki jobban járna. *Nézek rá komolyan, de a hangom némi szánalommal keverdett gúnyt sugároz.*
- Mellesleg a nevemig akkor sem jutottunk el, és van egy olyan érzésem, hogy ezúttal sem lesz ez máshogyan. *Mosolygok rá negédesen.*
//FAGY//
- Nem bók volt, hanem tényközlés.
*Félmosolyra húzódnak az ajkaim, míg Alex zavarában össze-vissza beszél, csupán azért, hogy megtörje a kettőnk között kialakuló kínos csöndet.*
- Te sem változtál. *Mosolygok, és szinte biztos vagyok benne, hogy tekintetem akár egy ragadozóé. Pár lépést teszek felé. Néhány pillanatra úgy tűnik, hogy le szeretnék mellé ülni, de az utolsó pillanatban megváltoztatom a mozdulatomat.*
- Ugyanolyan béna vagy a társalgásban, mint azelőtt. *Suttogom a fülébe, majd elsétálok mellette és megállok az egyik ablaknál. Hátamat a falnak vetem, szürke szemeimet pedig rá emelem, azután újfent megszólalok.* - Nem gondolkoztál még el azon, hogy egy zongorát erősíts a hátadra? Mindenki jobban járna. *Nézek rá komolyan, de a hangom némi szánalommal keverdett gúnyt sugároz.*
- Mellesleg a nevemig akkor sem jutottunk el, és van egy olyan érzésem, hogy ezúttal sem lesz ez máshogyan. *Mosolygok rá negédesen.*
//FAGY//
Similar topics
