by *Nos, Lil ennyivel is beéri. Elvégre, így is segít, ha nem is annyit, amennyit szeretne, de segít. Így hát megelégszik a feladattal, és próbálja minél jobban teljesíteni. Eddig nem halad rosszul. Mikor Yan a dereka köré fonja a karjait, ő átöleli a fiatal férfi nyakát és így is marad. Néha úgy érzi, egész nap el bírna így lenni. Vagy így, vagy a társalgó egyik kanapéján, Yanhoz bújva nézni ki az ablakon. Talán kicsit egészségtelen az ilyen fokú ragaszkodás, de az ezen való problémázással már nagyon rég elkésett. A köszönetre halványan elmosolyodik, majd a csók után leereszti a kezeit és meghallgatja a javaslatot. Hát persze, hogy kerülni akarja a témát, és Lil nem is várja el tőle, hogy ilyen gyorsan döntsön. Természetes, hogy kell egy kis idő, amíg feldolgozza mindezt. Így hát Lil bólint egyet.* - Rendben, de nem ígérek semmit, legalább ezer éve nem gyakoroltam... *Fintorog egyet, majd elindul a földön hagyott hegedűtok felé. Út közben keres egy kottatartót, amit fel is állít a zongora mellett, majd kirakja rá a hegedű kottát és felemeli a zongorán hagyott hangszerét. Teljes mértékben megérti, hogy miért nem folytathatják a témát, és egyet is ért ebben Yannal. Valószínűleg csak összevesznének, hiszen a fiú annyira makacs. Ha Lil tovább erősködne, abból semmi jó nem sülne ki. Egyáltalán nem biztos benne, hogy sikerült meggyőznie szerelmét bármiről is, de erősen reménykedik abban, hogy végül helyesen fog dönteni. Ha eddig sikerült neki... miért éppen most ne jönne össze? De talán neki is jót fog tenni, ha egy ideig nem gondol ilyesmire. Jobb lesz, ha eltereli a gondolatait. Erre pedig keresve sem találhatna a zenénél jobb megoldást. Így hát, valószínűleg még elég sokáig itt fognak tartózkodni, a zeneteremben.*
+31
Atanas A. WIlliams
Abigail Aleksev
Delia
Elizabeth Cobb
Rachel Morrow
Colin McCartney
Galen Blaide
Eliana De Lucia
Ragnar Solberg
Amanda Helgesen
Yan Antonov
Liliya Antonov
Loras M. Merlioth
Lord Sayon Merlioth
Alexander Silver
Bianca D. McCarthy
Caleb Helroy
Nathaniel Jenkins
Patric J. Morgan
Lily Hollow
Nicole Brise
Christopher Acerlot
Maureen Caiside
Victoria Jones
Horváth Réka
Kamen Grozdan Branimir
Giselle Céline Marceau
Caliin Preween
Barbara Decker
Fredrik Laine
Lucien du Bois
35 posters
Zeneterem
Liliya Antonov- .::Őrző: Erethon::.
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*Jó helyen vagyok. Még is könnyebb a lelkem és elgondolkodtam. Szinte le se hunytam a szemem kattogott a fejem a történteken. A kutyáimat simogattam és a fülemben üvöltött a zene. Skillet. Sóhajtok és befejeztem mára a tanulást.. Elmentem megtaláltam a kislányt és nagy nehezen engedett nekem és az a valaki és bocsánatot kértem. Nem vagyok képes elképzelni ezt az egész dolgot… Oh, édes istenem.. Nem tudom azt sem milyen változáson menjek keresztül. Egyáltalán mit tudnék csinálni? Mihez értek? Egyedül ahhoz, hogy Dzsúdózzak, és fekete öves vagyok és azt tanítani, segíteni? Nem tudom.. Az utolsó lány érkezése óta csak hümmmögök. Nem nem szóltam hozzá, sőt most egyáltalán senkihez sem. A lány hálóból kilépve tovább hallgatom az mp4-en szóló zené, ami jelenleg a Skillet – Monster. Ilyen hangulatom van és muszáj gondolkodnom hogyan tovább. Meg kell fejtenem a belső énemet még is mit akar. A zene terem felé indulok és kinyitom az ajtót. Jó az, hogy itt vagyok, nem erről van szó. Tényleg visszajöttem volna a nélkül is, hogy megkeresett volna Rik. Oh, annyira jó az, hogy te is itt vagy. Nem tudom, mi lenne, ha nem lennétek itt.. nem csak rá gondolok persze és ott van Michael is… akivel nem gondoltam volna, hogy találkozom. Görcsölésen túl vagyok, azt hiszem nem lesz, több ilyen talán ezt érzem és tudom, de mikor lesz vége ennek az egész rémálomnak? Mikor lesz az, hogy nem lesz ilyen dolog? A kutyáim is jöttek egyébként ők lefeküdtek valahova a sarokba Én a dobbal szemezek. Nem is tudom mikor doboltam utoljára. Mióta talán eljöttünk norvégiából azóta vagy régebb óta. A dobok mögé ülök, és valahogy érzem, egy pillanatra mintha visszatérne az az Amanda, aki még az intézetben volt. Amikor dobolok, általában nem ideges vagyok, hanem megnyugtat. Ezt régen csináltam.. a zene lejátszót és elindul az awake and alive című szám. Várok az ütemre és el is kezdek játszani. A teljes elmémet kiürítem és énekelni kezdek.. tényleg rég csináltam már.*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*Épp a zeneterem felé tartok, oldalamon Magnussal, aki szokás szerint faltól falig rohangászik a folyosón, mert neki mindent meg kell szaglásznia. Elképzelhetetlen, hogy akár egyetlen egy négyzetcentit is kihagyjon. Nem vagyok képes megérteni, hogy bírja... Menet közben Amandára gondolok. Láttam ma, többször is, de nem volt túl beszédes kedvében, amit meg tudok érteni. Nehéz napok állnak mögötte. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy egy darabig békén hagyom, nem fog ártani neki egy kis magány. Hálás vagyok Henriknek, amiért támogatta, segített neki. Bár ezt nem mondtam senkinek, azért nem mentem én utána, mert tudtam, hogy az egyedüli, akire ezekben a napokban szüksége van, az Henrik. Csak ő ébreszthette rá arra, mi a helyes, és úgy néz ki, sikerült is neki, aminek nagyon örülök. Remélem, Amanda hamarosan összekaparja magát... Gondolkoztam azon is, hogy nem-e vagyok féltékeny, de nem találtam semmi ilyesféle érzést magamban. Ahogy eddig szinte sosem. Lehet, hogy ez így nem normális? Nem hiszem, inkább csak szerencsém van. Pontosan tudom, hogy kivel hogy állok. Alise pedig nem ad erre okot, és tudom, hogy sosem tenne olyasmit. Ahogy a gondolataim szálai ide vezetnek, észreveszem, hogy elmentem a zeneterem mellett, így visszafordulok. Halk dobszó hallatszik át a hangszigetelt ajtón. Egy darabig hezitálok, majd mégis benyitok, és meglátom Amandát. Mosolyogva behúzom magam mögött az ajtót, majd megállok, kezemet farmerem zsebébe téve. Nem szakítom félbe az előadást, tudom, hogy mennyire élvezi, ha ezt csinálhatja. A szám végén megtapsolom, majd beljebb sétálok.* - Szia. Hogy vagy? *Kérdem, miközben felemelek egy gitárt és elkezdem kihámozni a tokból. Ha már itt vagyok... Na meg, ez talán beszélgetés közben is megy. Egyelőre nem kérdezek többet, hagyom, hogy ő beszéljen, hogy annyit mondjon el, amennyit szeretne.*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*Énekelek is és nem tudom azt, hogy mennyi van még bennem.. Képe svagyok e a tovább lépésre. Amennyire tudok, megpróbálok igyekezni, de ehhez is idő kell, de.. A zenét szeretem és hát, na..* - I’m awake, I’m alive…*Énekelek teli torokból. Nem tudom, kiverni a fejemből Michael gondolatát sem érzem, és nem tudom azt, hogy milyen képességem van. Még mindig ezen gondolkodok. Nem gyógyítás nem.. Az kizárt.. Segíteni másokon azt kéne megpróbálni. Végül is.. nem tudom.. félek, hogy nem tartok ki, de tudom azt, hogy nem hagy el a hitem és nem maradok magamra. Nem akartam senkivel úgy beszélni kell a gondolkodási idő. Roxanneal való beszélgetés is érdekes volt bár utána még körbe vezetett a galériába szóval nem mondtam azt, hogy nem, és ahogy magyarázott. Szóval igen. Elvoltam délelőtt. Valamikor kora délután jöttem vissza és tanultam, mostanáig vagyis hatig. Most nem is tudom azt, hogy Ragnarral mi van, jó ő neki ott van Alise és örülök nekik tényleg láttam én is, de örülök azt amikor megértik a barátaim nem szeretnék társaságot. Sóhajtok amikor meghallom a tapsot a Kai meg a másik kutya oda futott Raghoz. Kai nem tudja meg állni, hogy ne szaglássza meg Magnust is és ne álljon, le vele játszani én elmosolyodom rajta. A másik csak pislog és figyeli a két kutyát. Én csak mosolygok és felnézek Ragra és nem tudok először mit mondani.* -Szia! Azt hiszem, egyben maradok..*Mondom Ragnak, de valójában egyelőre tényleg nem tudom, mit érzek. Érezhet olyat az ember, hogy nem érez semmit? Vagy később érezni fogja azt a valamit?* - Délelőtt megkerestem azt a kislányt.. Valamikor 2-ig vele voltam bocsánatot kértem tőle. Azt hiszem, valamivel jobban vagyok a bazilika óta.. bár ismersz Rag.. * Pillantok, rá. Nyilván hallott a dologról szóval nem kell, többet mondjak, de tudja azt is, hogy kérdezhet.* - Alisel mi a helyzet? Csodálkozom, hogy meg vagytok, lassan két hónapja mindegy legyen is meg ez a szokás.*Kacsintok rá és igen ennek is örülök tényleg nem is féltékeny vagyok hanem nyugodt. Bár mindig is tudtam és sejtettem, hogy milyen Ragnar. Látom, hogy a gitárral szórakozik rég játszottunk együtt. Ha sikerül végül is tényleg lehet beszélgetni zenélés közben.* - Nyilván.. nem arra számoltál, ami most van.*Gondolok a jelenlegi helyzetre és ismét csak elgondolkodok a dolgokról bár ezt még Riknek nem mondtam.*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*Szeretem Amanda hangját, így hát nem szakítom félbe, és nem is csapok zajt, nehogy észrevegyen. Ez nem is történik meg. Aztán megtapsolom és megfordul, mire Magnus odarohan haverkodni Amanda kutyáival. Nem is szólok rá, csak leülök és elkezdem behangolni a gitárt, miközben Amanda felől érdeklődöm. Remélem, sikerül majd megtudnom valamit. Aggódom érte, és úgy érzem, felelősséggel is tartozom felé. Mintha a húgom lenne. A válaszra bólintok, de azért biztosan látja aggódó pillantásomból, hogy engem ennyivel nem lehet meggyőzni. Egy darabig, amíg nem szólal meg újra, hangolás közben a játszó kutyákat figyelem. Legalább nekik nincsenek efféle gondjaik. Milyen kellemes lehet!* - Helyesen cselekedtél. *Mosolygok rá, ahogy elmeséli, hogy bocsánatot kért a lánytól. Erről még nem tudott. A bazilikát meg a péntek délutánt is elmesélte neki Rik, de erről nem esett még szó. Lehet, hogy még ő sem tudja. Aztán inkább hagyom, hogy kicsit elterelje a szót, így hát válaszolok a kérdésre is.* - Megvan, köszi. Ő is aggódik érted. Hé... annyira azért ne lepődj meg! *Vigyorgok rá.* - Ezt vegyem sértésnek? *Csóválom a fejem, miközben lejátszok pár akkordot a gitáron.* - Képzeld, igenis képes vagyok hosszútávú kapcsolatokra. *Jelentem ki, majd a következő szavakra felvonom a szemöldököm.* - Mire gondolsz? *Kérdem, és tényleg nem értem, mire kellett volna számítanom. Elvégre... oké, csalódtam benne egy kicsit azért, amit tett, de megtett mindent, hogy jóvá tegye. Meg amúgy is. A családtagomnak tekintem, és a család ilyenek miatt nem hullik szét. Mindig mellette kell lennem, bármit is tesz.* - Amanda... Mindig melletted leszek, és Rik is meg a többiek is. Büszke vagyok rád, amiért megpróbálod helyretenni a dolgokat. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem számítottam az akciódra... *Sóhajtok fel.* - Mindig számítottam rá, hogy egyszer ez lesz. De örülök, hogy végül helyesen döntöttél, és tudom, hogy képes leszel továbbra is ezen az úton maradni. *Mosolygok rá halványan, ezúttal abbahagyva a gitározást.*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*Régen is énekeltem szóval nem arról van szó, de most valahogy éreztem kellett főleg a gondolkodásomhoz. A kutyákra csak nevetek ők úgy is el lesznek Magnusnak mindig örültem. Ragnarról mit gondolok? Nekem szinte már mintha a bátyám lenne és tudom azt, hogy nem hagyna el. Nem is vagyok megsértődve, hogy Aliseel sok időt tölt én is igyekszem megtalálni a módját annak, hogy el legyek például Victoriával aki mostanra szintén normális fázist követi. Látom az aggódó pillantást hogyan is felejthetném el?* - Na, jó… igazából azt érzem, hogy zuhanok lefelé a mélybe és nem tudom azt, hogy hol van a végállomás. Küzdök a démonjaimmal, de megmaradok.*Fejtem ki bővebben Ragnarnak és remélem, hogy így valamivel érti azt, hogy miért nem fejtettem ki jobban. Szóval igen. Tudom azt, hogy beszélnek esténként én is ezt szoktam Victoriával vagy próbálkozok Gisel ha éppen nem Naomival van elfoglalva vagy Aliseal. Szóval igen.. Aztán szóba hozom, hogy mit csináltam és mosolygok, majd szusszantok egyet.* - Egy kislány és olyan sokat tud a világról. Elvesztette a szüleit és még is teljesen normálisan él. Olyan boldogan képes mesélni a szüleiről mintha ott lettek volna.*Beszélgettem én Roxanneal és tényleg ahhoz képest, hogy milyen kicsi le a kalapom előtte. Szóval igen el voltam jobban mondva voltunk és nem tudom még azt, hogy megbántam e. Aztán ugye a bazilika és Michael. Aztán kérdezek, de nem éppen elterelés miatt, hanem érdekel, vele Mosolygok rá és nyelvet öltök.* -Miért is ne? Figyelj.. Hány barátnőd volt, akivel egy hónapnál tovább bírtad?*Kérdezem el gondolkozva és valahol kötözködök is. Nyelvemet kinyújtom felé és valahol jól esik most ez a beszélgetés.* -Legközelebb megnézhetjük azt, Mr. Solbergnek kisbabája van.. *Mondom tovább és azt hiszem vagy csikizés vagy tarkón vágás lesz a vége, de nem hagyom abba. Aztán gondolkodok el hosszasan és filózok.* - Arra, hogy bajba kerülök.*Nevetem el magam, de végül is komolyan gondolom. Amúgy meg szeretem testvéremként Ragot és örülök, hogy nem utált még meg. Végül is nem fog megúszni. Aztán Megszólal, a srác miközben játszunk és figyelek rá és számít a véleménye, és amit gondol sokat. Nem Amanda ne sírj. .. Megint mostanában egyre többet bár csak belül ordít, az énem lehet ki kéne adnom?* - Örülök, hogy itt vagy.. látod.. jól tettem, hogy a nyakadon maradtam..*Kuncogok el és nézek reá nem is tudom milyen tekintettel, de valahol mosolygok.* - Viszont nem tudom.. nem éreztem semmit amikor megettem a lépést.. Vagyis csak könnyebbséget… mintha enyhült volna valami.*Magyarázok neki, de ez még csak az első lépés és annyira jó, hogy itt vannak. Nem tudom Fyronba mennyire jó, hogy itt vagyunk.* - Sejtettem, hogy számítottál rá.. bár magamat megvallva sohasem gondoltam volna, hogy képes lennék rá.. mindegy is.. ami megtörtént..*Nem tudunk túl lépni rajta, csak tapasztalatinkból merítünk, erőt min tudunk változtatni mi a helyes.. és mi az, ami a jó.* - Örülök, hogy van egy olyan személy az életemben, aki képes normális maradni.*Mondom Ragnak és igen veheti ezt bóknak és nem tudom mikor mondtam ilyet..* - Gawel mennyit tud a dologról?*Teszem fel a kérdésem és szusszantok majd ha benne van játszhatunk még egyet.*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*A szavaira komolyan bólintok, meg tudom érteni, hogy ez milyen érzés. Éppen akkor voltam így, amikor mi találkoztunk. És talán még mindig zuhannék, ha nem találkoztam volna vele, Amandával, akinek sikerült megállítania, majd Henrikkel, aki végleg kirángatott a gödörből, akkor, amikor már azt hittem, sosincs belőle kiút. Tisztán emlékszem arra a sötétségre, amit éreztem, arra a fojtogató, mindent elfedő fekete ködre. Azt hiszem, ez az emlék sosem fog eltűnni. Nem szeretném, hogy Amandának is így kelljen érezni... de végül is... én akkor egyedül voltam. Ő már nincs.* - Mindig van megállás. *Mondom halkan, de biztosan meghallja még a gitározásomon keresztül is. Nem kérem, hogy fejtse ki bővebben, ez olyan dolog, amit jobb, ha egyedül intéz el. Mi pedig segítünk, amikor csak tudunk, de ez mégiscsak az ő harca. A Roxanneről szóló szavakra bólintok, nem ismerem a lányt, de az elmondottak alapján szimpatikusnak tűnik. Persze sajnálom, hiszen tudom, milyen érzés elveszíteni mindenkit, akit szeretek. De...túl lehet élni. Ahogy mindent. Csak döntés kérdése - a baj az, hogy ez a döntés néha annyira nehéz, hogy éppen a meghozatala elől menekülünk a halálba. Időközben azonban Alisere terelődik a szó, meg a kapcsolataimra. Nem annyira bírom a témát, így úgy döntöm, gyorsan le is zárom.* - Ha-ha. Legalább három, a mostanival együtt, jó? *Forgatom a szemem, majd a következő szavaira felemelek egy földön heverő dobverőt és hozzávágom.* - Ja, hát azon lepődnék meg, ha nem kerülnél. *Mosolygok rá, majd kifejtem a véleményemet bővebben. Látom rajta, hogy még mindig nincs teljesen jól, de megnyugszom, amikor megszólal. Legszívesebben megölelném, de jelenelg közénk áll egy gitár és egy egész dobfelszerelés... Amúgy képtelen lennék megutálni, annyit segített nekem akkor, és azóta is, mindig mellettem volt. Néha kicsit idióta, ez tény, de én így szeretem.* - Próbáltál volna csak meg másképp cselekedni. *Mosolygok vissza, próbálva a tekintetemmel kifejezni mindent, amit kimondani már nem lehet. Úgyis tudom, hogy megérti. Régóta ismer.* - Igen... Tudod, ez nagyon hosszú folyamat. Nekem sem ment egy lépésben. *Sóhajtok fel. Na igen, nehéz menet volt, miután megismertem Henriket, nagyon sok erőfeszítésembe került túllendülni mindenféle előítéleten.* - Figyelj... ha nekem sikerült, neked is menni fog. *Mosolygok rá. A következő szavakra nem mondok semmit. Mit lehet erre mondani? Megtörtént, és ezt már nem lehet megváltoztatni.* - Hát, köszi. *Nevetek fel a bókra.* - De én nem lennék benne annyira biztos. *Nézek rá mosolyogva.* - Gaweł? Henrik szerintem elmondta neki is.. nagy vonalakban. *Von vállat, majd ismét megszólal.* - Mit szólnál, ha játszanánk egy kicsit, aztán meg felmennénk kajálni? *Kérdi, majd ha a lány beleegyezik, belekezd valami számba a gitáron, és természetesen énekel is mellé.*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*Egymásnak segítünk és ez a körforgás.. emlékszem ám a találkozásra szóval láttam Henriket már ilyen állapotban. Azt hiszem ez a gödör olyan mély, hogy nincs feneke.. Csak a sötétség… Talán most vagyok azon a ponton, hogy nem bírom és igyekszem elhasogatni a gondolataimat, de nem megy. Nem.. Hálás vagyok Ragnak Riknek és és.. Rag még is tovább tudott lépni. Mert ő neki volt és van is hite. Képes volt rá.. és ha neki is akkor nekem is menni fog. Aztán Rag szavaira csak pislogok és meghallom ám gitározástól. A fülem még mindig jó. Szóval tudom azt, hogy mire érti én sóhajtok és egyszerűen csak igazuk legyen… * - Vajon mikor jön el ez az egész?*Költői kérdésnek teszem fel és tovább elmélkedem és részben a tesóm miatt vagyok már ki fizakilag.. és lelkileg is. Már napok óta ezen gondolkozom és plussz azon, hogy már bele gondoltam abba is, hogy már nem él. Valamilyen rémképek jönnek és ez az ami megfojt és nem tudok aludni. Roxanneról beszélek és valahol együtt éreztem vele, hogy 14 évesen egyedül maradt.. Szegény lány. Ezer meg egy ilyen van akik árván maradnak és nem tudnak mit tenni..Nem tudom.. Aztán gitározunk tovább, de most elmélkedek.. néha rossz döntést hoz az ember. Vannak olyan szociopata emberek, akik élvezettel ölnek és szeretik végig nézni mások halálát. Akkor vannak azok az elkövetők, akik hidegvérrel ölnek vagy lassú halállal nézik végig a dolgokat élvezettel ezek tényleg őrültek akik nem tudják mi az érzelem. Szóval én nem tudom hova tartozom, de mindig is éreztem, hogy kilógok a sorból. Mindenhol szinte. Piszkálódok Ragnarral és angyalian mosolygok rá.* - Legyen kettő.. és szűkítettük a kört.*Nyelvet öltök rá.* -Majd előbb vagy utóbb talán ezt is megéljük..*Mondom a bajba kerülésre és egymásnak nagyon sokat köszönhetünk, mindig számítunk és tudjuk mikor a másiknak szüksége. Szóval igen. Néha elgondolkoztam azon, hogy Rag vajon milyen jó dolgot láthat bennem, ami miatt nem utál? Vagy például Rik vagy bárki más.. Ez számtalanszor megfordult a fejemben, de sohasem kérdeztem rá. Egy erőltetett mosolyt küldök felé és tudom, hogy jót akar. Fel állok a dobtól és oda megyek melléje.. A kutyák el vannak, ahogy látom és szintén megölelném nem hiába mennék oda.. valahol jól esne. Tudom Alise nem féltékeny típus, de rám nem is lehet.. Csak önkéntelenül átölelem ha hagyja.* - Neked legyen igazad.*Mondom a fülébe és jól esik. Aztán elengedem és bólintok a kajálásra én is éhes vagyok.* - Öhm.. ha holnap jönne csomag ne kapjál frászt oké?*Hoom fel, mert eszembe jutott, hogy még néhány hete rendeltem Ragnak meg Alsienek egy speciális csomagot remélem nem fognak kiakadni nagyon.. Gawelre nem mondok semmit tudom mit gondolna. Aztán zenélés után kéne még aludni is meg zuhanyozni ht holnap is van nap..*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Már a fele is eltelt az első tanítási napnak, amit Eliana annyira várt. Reggel a szokottnál is korábban felkelt és elkészült. Jó érzéssel töltötte el, hogy feltűzhette házának szimbólumával ellátott kitűzőjét a ma viselt krémszínű csónaknyakú pulóverére. Egy sötétkék farmernadrágot vett fel hozzá, valamint egy fekete magasított talpú bokacsizmát. A legjobban az idegen nyelv órát várta a mai napon. Amikor annak is vége lett, vidáman sétált be a társalgóba. Nem teljesen tudta mit csináljon most. Felmerült benne a gondolat, hogy csak leül az egyik fotelbe, és pihen, esetleg olvas valamit, de végülis amellett döntött, hogy benéz a zeneterembe. Megérkezése óta vonzotta az iskola ezen része. Lassú léptekkel közelített az ajtó felé, majd benyitott. A terem nyugodt félhomályba burkolózott. Beljebb lépett. Végigsimított a zongorán, majd a szeme megakadt egy hárfán. Odalépett a hangszerhez, és leült a mellette lévő székre. Tegnap pont a hárfáról beszélgetett a vérfarkassal. Kíváncsi lett, vajon még mindig úgy tud-e játszani rajta, mint régen. Egyik kezével lágyan végigpengette a húrokat. *~ Remek. Fel van hangolva* Megnyugodott, hogy legalább a hangolással nem kell vesződnie, majd felemelte másik kezét is, és játszani kezdett. Ujjai lágyan siklottak a húrokon. A lassú, könnyed bevezető után egy tartottabb tempó következett. A húrok vidáman pattogtak. Eliana teljesen belefeledkezett a játékba, mely boldogságot és játékos hangulatot árasztott.*
Galen Blaide- .::Diák::.
* Megint túl van egy napon. Mostanában egyre többször érzi úgy, hogy sosem lesz vége ennek az egésznek, pedig kezd teljesen kiégni. Nem érzi magát álmosnak, csak annyira belassult, s fáradt, hogy alig bírja végigcsinálni azt, ami eddig meg se kottyant neki.
Fejfájása szűni nem akar, a vérnyomása ettől az eget verdesi. Éppen ezért keresett egy elhagyatottabb termet, ahol kicsit kikapcsolódhat. Örült neki, mikor bement a zeneterembe, és félhomály fogadta, egyenesen a falnál lévő székek felé vette az irányt, ami az ablak mellett állt, arra ült rá. Könyvét lerakta a másikra, előredőlt, és térdeire támaszkodva tenyerébe temette arcát. Csak legalább egy kicsit javulna! Míg csendben szenved, valaki bejön. Galen reméli, ha nem talál bent senkit elmegy, de ehelyett marad. A behúzott függönyök segítségével nem annyira észrevehető a srác, mivel fekete ing és kivételesen majdnem fekete farmernadrág van rajta,a mitől beleolvad a környezetébe. A jövevény először a zongorát aztán a hárfát találja meg, s ott is állt le. Játszani kezdett, és bármilyen meglepő is, Galen fejében a fájdalom enyhülni kezdett. A legkisebb zaj is megőrjítette, erre msot, a zenétől kezdi el jobban érezni magát. Csenben figyel, majd ha végetért a dal, akkor mozdul meg ténylegesen, ezzel felfedve kilétét, már, ha eddig nem tűnt fel a lánynak, hogy ottvan...*
Fejfájása szűni nem akar, a vérnyomása ettől az eget verdesi. Éppen ezért keresett egy elhagyatottabb termet, ahol kicsit kikapcsolódhat. Örült neki, mikor bement a zeneterembe, és félhomály fogadta, egyenesen a falnál lévő székek felé vette az irányt, ami az ablak mellett állt, arra ült rá. Könyvét lerakta a másikra, előredőlt, és térdeire támaszkodva tenyerébe temette arcát. Csak legalább egy kicsit javulna! Míg csendben szenved, valaki bejön. Galen reméli, ha nem talál bent senkit elmegy, de ehelyett marad. A behúzott függönyök segítségével nem annyira észrevehető a srác, mivel fekete ing és kivételesen majdnem fekete farmernadrág van rajta,a mitől beleolvad a környezetébe. A jövevény először a zongorát aztán a hárfát találja meg, s ott is állt le. Játszani kezdett, és bármilyen meglepő is, Galen fejében a fájdalom enyhülni kezdett. A legkisebb zaj is megőrjítette, erre msot, a zenétől kezdi el jobban érezni magát. Csenben figyel, majd ha végetért a dal, akkor mozdul meg ténylegesen, ezzel felfedve kilétét, már, ha eddig nem tűnt fel a lánynak, hogy ottvan...*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Amikor belépett a zeneterembe körül sem nézett, hogy van-e benn valaki. Alig várta, hogy ismét játszhasson, így egyáltalán nem figyelt semmire, azon kívül, hogy melyik hangszert is válassza. A tegnap hatására a hárfánál kötött ki. Régen játszott már. Mikor ujjai először végigpengették a húrokat megnyugodott. Amint a darab elkezdődött a külvilág teljesen kizáródott. Csak a zene volt jelen. Mindig is úgy gondolta, hogy a dallamok is bírhatnak mágiával. A zenének elképesztő ereje van. Sok mindenre képes, amire a szavak és a tettek nem. Körülbelül 6 percig tartott a játéka. Miután befejezte, leengedte kezeit, és felemelte a fejét. Nyújtózkodni kezdett.**- Ez most jól esett.* Mondta ki hangosan, majd körülnézett. Ekkor tekintette meg az ablak mellett ülő fiút. Nem szólalt meg, csak nézte az idegent. Hirtelen nem tudta mit mondjon. El is felejtette, hogy rajta kívül más is lehet a teremben. Pár perc néma csend után megszólalt.**- Elnézést. Észre sem vettem, hogy van itt valaki. *Mondta ki azt, ami hirtelen eszébe jutott.*
Galen Blaide- .::Diák::.
*Hát igen, senki sem maradhat sokáig észrevétlen. A lány szavaira feláll, kiegyenesedik, csigolyái közül némelyik jólesően roppan egyet, pedig nem is nyújtózott igazán.*
- Furcsa, ha valaki a zeneteremben nem zenél, ugye? - *Visszanyúl a könyvéért aztán közelebb megy hozzá, már ha ezt nem tette meg előbb a lány.*
- Ma valahogy... túlzsófolt a suli - *Jobb nem jut eszébe, ezrét ezt mondja ki végül hangosan is, aztán persze magában morog, amiért ekkora hülyeséggel állt elő. Fejéhez nyúl, megigazítja a fekete sapkát, ami elmaradhatatlan kelléke minden nap. Valamiért a fekete feketével a mai kedvenc, talán, mert a kimerültségéhez passzol, vagy az újra erősödő fejfájása váltotta ki belőle, a lényeg ugyanaz, úgy néz ki, mint egy díszvarjú, már csak az öltöny hiányozna róla, és teljes lenne az összkép. Ahogy a sapkét igazítja, a homlokát is megnyomkodja oldalt, hátha ezzel segít a szenvedésén.*
- Furcsa, ha valaki a zeneteremben nem zenél, ugye? - *Visszanyúl a könyvéért aztán közelebb megy hozzá, már ha ezt nem tette meg előbb a lány.*
- Ma valahogy... túlzsófolt a suli - *Jobb nem jut eszébe, ezrét ezt mondja ki végül hangosan is, aztán persze magában morog, amiért ekkora hülyeséggel állt elő. Fejéhez nyúl, megigazítja a fekete sapkát, ami elmaradhatatlan kelléke minden nap. Valamiért a fekete feketével a mai kedvenc, talán, mert a kimerültségéhez passzol, vagy az újra erősödő fejfájása váltotta ki belőle, a lényeg ugyanaz, úgy néz ki, mint egy díszvarjú, már csak az öltöny hiányozna róla, és teljes lenne az összkép. Ahogy a sapkét igazítja, a homlokát is megnyomkodja oldalt, hátha ezzel segít a szenvedésén.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
* A fiú feleletére halványan elmosolyodik.* - Nem. Ne értsd félre. Az én hibám, hogy nem vettelek észre. * Feláll a székről, de nem megy közelebb a fiúhoz.* - Eliana vagyok. * Mondja, miközben a fiú a könyvéért nyúl, és közelebb lép. A megjegyzésre kedvesen válaszol.* - Nem csoda. Véget ért a tavaszi szünet. Újból elkezdődött az iskola.* - Nézi a fiút, ahogy a sapkáját igazgatja. Először arra gondol, hogy kicsit túl sok a fekete szín a ruháiban. Legalább is egy normális hétköznaphoz képest. Bár ez nem az ő dolga. Csak ez a szín... Valamiért a rossz dolgokra emlékezteti. Ha jobban belegondol, nem nagyon hordott fekete ruhákat az elmúlt években. Mintha valamivel ellensúlyozni szeretné, hogy vámpír. Nem akar annak tűnni.* - Fáj a fejed? *Kérdezi enyhe aggodalommal a hangjában. Ezen nem tud változtatni. Személyiségéből fakadóan segíteni szeretne mindenkinek. * - Tudok esetleg segíteni valamiben? *Kérdezi, miközben egy lépéssel közelebb lét, és a fiút szemléli.*
Galen Blaide- .::Diák::.
- A legjobban akkor jársz, ha távol maradsz tőlem - *Végig se gondolja, hogy mit mond, csak elhagyják a száját a szavak. Tény, hogy mióta tart ez az állapot, többször okozott kisebb-nagyobb fájdalmat másoknak is, akaratlanul természetesen. Átkozott képesség! A lányra néz, akihez azóta név is társult, igyekszik leolvasni az arcáról, neki sikerült-e már áldozatul esni, és cseppett sem fogja magát megkönnyebbülten érezni, ha nem esett még át rajta.*
- Várj, te melyik Eliana vagy? - *Gondolatai azonnal ugranak, és már tudja is a választ. Megint hülyeséget kérdezett.*
- Oké, nem vagy szőke, akkor nem az a bolond lány - *Ismét hangosan jönnek ki a gondolatai, ami talán nem akkora baj, habár, most szellemileg sérültnek nevezett valaki, akivel először összekeverte az előtte álló hölgyeményt, és itt már akadhatnak próbolémák. Azért remélhetőleg nem vette magára Eliana a dolgot.*
- Várj, te melyik Eliana vagy? - *Gondolatai azonnal ugranak, és már tudja is a választ. Megint hülyeséget kérdezett.*
- Oké, nem vagy szőke, akkor nem az a bolond lány - *Ismét hangosan jönnek ki a gondolatai, ami talán nem akkora baj, habár, most szellemileg sérültnek nevezett valaki, akivel először összekeverte az előtte álló hölgyeményt, és itt már akadhatnak próbolémák. Azért remélhetőleg nem vette magára Eliana a dolgot.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
* Kíváncsi lett mire gondol a fiú az alatt, hogy maradjon távol tőle. Nem érez semmi furcsaságot. Azt sem tudja mit kéne éreznie. *- Éreznem kéne valamit? *Kérdi érdeklődve. immár kissé zavartan. Az, hogy összekeverik valakivel egy pillanatra kizökkentik a fiú szavain való gondolkodásból.* -Bocsánat. Eliana De Lucia a teljes nevem. Nem tudom te kire gondoltál. *Mondja kuncogva a bolond jelző hallatán.* - És benned kit tisztelhetek? *Kérdez rá egy kis idő után, mivel még mindig nem tudja, hogy ki áll előtte. Nem akarja folyamatosan a "Te" jelzőt használni. Azonban az újonnan beálló rövid csend ismét visszahozzák baljós gondolatait.**~Vajon mire értette? És miért nézett úgy rám? Nem tűnik valami nyugodtnak...*
Galen Blaide- .::Diák::.
*Nem fejti ki, hogy mi történhet, ha gy pillanatig is kicsúsznak ujjai közül a szálak, mert még a végén elüldözné a lányt, ami már megtörtént egyszer-kétszer, és egyik sem volt túl szívderítő élmény.*
- Galen vagyok - *Elfelejtett bemutatkozni, igen, ez megesik nála, szóval nem is érzi magát kellemetlenül, vagy legalábbis ez miatt nem, de a feje kezd szétrobbanni. Hullámokban tör rá, de olyankor nagyon, és egyre rosszabb lesz. Nem is mer Elinára nézni, bár ahhoz, amit okozhat nem is kell. Talán jobb lenne, ha távozna, ő is ezen gondolkodik, de már nem tudja hova mehetne, ahol nem botlik bele ismerős vagy esetleg ismeretlen emberekbe... ahhoz hasonlókba...*
- Galen vagyok - *Elfelejtett bemutatkozni, igen, ez megesik nála, szóval nem is érzi magát kellemetlenül, vagy legalábbis ez miatt nem, de a feje kezd szétrobbanni. Hullámokban tör rá, de olyankor nagyon, és egyre rosszabb lesz. Nem is mer Elinára nézni, bár ahhoz, amit okozhat nem is kell. Talán jobb lenne, ha távozna, ő is ezen gondolkodik, de már nem tudja hova mehetne, ahol nem botlik bele ismerős vagy esetleg ismeretlen emberekbe... ahhoz hasonlókba...*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Aggódva figyeli a fiút. Szemmel láthatóan küzd magával. A bemutatkozásra is csak bólint egyet. Túlságosan is aggódik ahhoz, hogy bármi mást reagáljon rá.**~ Már rám sem néz.** Tehetetlenül áll pár lépésnyire Galentől, majd eszébe jut valami. Amikor abbahagyta a hárfázást, és észrevette, hogy nincs egyedül, úgy tűnt, Galennek nincsen semmi baja. Lehet, hogy a zene jó hatással lenne rá. Mindenesetre nincs mit vesztenie vele, így hát gyorsan visszaül a hárfához, felemeli a kezeit, és játszani kezd. Lágy, nyugtató dallamok hagyják el a hangszert. Eliana most azt teszi, amihez ért. És amiben hisz. Csak remélni tudja, hogy legalább enyhíthet a fiú fájdalmán. Elmenni nem akar. Az elmúlt pár évben is sokszor megfutamodhatott volna. Elmenekülhetett volna a helyzetek elől, amikkel találkozott, de sosem tette, vagy legalább is most egy ilyen alkalom sem jut eszébe. Kivéve egyet... De ezért jött ide. Hogy megtanuljon harcolni is. Bármivel, amivel tud. Jelenleg csak a zene van, ami elérhető. Teljesen átlényegül. A zene ereje csak akkor jut el másokhoz, ha teljes lényeddel eggyé válsz vele.*
Galen Blaide- .::Diák::.
*Galen fele ennyire sem tud szépen és bőbeszédűen beszélni a zenéről, neki csak egy plusz elfoglaltság, egy kis kikapcsolódás, ha a könyvek társasága nem lenne elég. A zongorázással is hasonlóan áll, tud valamennyire játszani, de nem érdekli annyira, hogy komolyan foglalkozzon vele. Legalább ezt is kipipálhatja a listán, csak az a baj, hogy szerinte semmit sem ér el vele.
Amikor Eliana játszani kezd, először kicsit meglepetten néz rá, mert nem számított ilyesmire, aztán nekidől a zongorának,a mi ott ál nem is olyan messze tőle, és hallgatja a dalt. Megint enyhít a rosszullétén, s ezt továbbra sem érti, hogyan lehetséges, viszont hálás a lánynak, amiért segített, még ha akaratlanul is.*
- Nagyon jól játszol. Mióta tanulod? - *Kérdezi meg, miután befejezte. Valamit akart mondani, nehogy csend legyen, mert abból sosem tud jól kijönni.*
Amikor Eliana játszani kezd, először kicsit meglepetten néz rá, mert nem számított ilyesmire, aztán nekidől a zongorának,a mi ott ál nem is olyan messze tőle, és hallgatja a dalt. Megint enyhít a rosszullétén, s ezt továbbra sem érti, hogyan lehetséges, viszont hálás a lánynak, amiért segített, még ha akaratlanul is.*
- Nagyon jól játszol. Mióta tanulod? - *Kérdezi meg, miután befejezte. Valamit akart mondani, nehogy csend legyen, mert abból sosem tud jól kijönni.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
A darab végén Galenre néz. Mielőtt válaszolni tekintetével a fiú arcát fürkészi. Amikor látja, hogy egy picit enyhült a fájdalma megkönnyebbülten sóhajt egyet.* - Még csak most ismertelek meg, és máris bajban vagyok. Nem vagy semmi. *Megpróbál viccelődni, de érzi, hogy még nem teljesen sikerül, majd válaszol a feltett kérdésre.* - Köszönöm szépen. Hárfázni még egészen kiskoromban kezdtem. Minden nap gyakoroltam. Bár tény, hogy akkor még egy kicsit lelkesebb voltam... Azóta sokat fejlődtem. Persze ez jó tanár nélkül nem lett volna lehetséges. Kíváncsi vagyok, most mit szólna a játékomhoz. Kétség kívül ejtettem pár hibát.* Említi meg egy elfojtott mosoly kíséretében.* - Ahogy látom, te inkább olvasni szeretsz. *Utal a fiúnál lévő könyvre.*
Galen Blaide- .::Diák::.
- Bajban? *Szalad fel a szemöldöke a szó hallatán. Milyen törvénybe ütköző dolgot csinálhatott, amiért így járhat? Neki nem tűnt fel semmi ilyesmi, ezért sem érti hirtelen, hogy miről is van szó tulajdonképpen. Azért annyit még hozzátesz, amolyan vicces megjegyzésként:*
- A közelemben ez elég gyakran megesik, ne csodálkozz rajta. - *Mosolyodik el végre, ezen a napon talán először. Mosolya őszinte, és a hangulata is halványan ugyan, de pozitívabb, mint mondjuk az imént. A lány válaszát figyelmesen hallgatja végig, hiszen azért szokás feltenni egy ilyen kérdést, mert legalább halványan kíváncsiak vagyunk a válaszra. Vagy legalábbis Galen ilyen, szóval meghallgatja, a fejében pedig beugrik egy kép, még az általános iskolás korszakából, mikor minden rajzórán ugyanazt kellett rajzolniuk, mert a tanár szerint ettől fejlődött leginkább a technikájuk. Akkor ott nem hitt a tanárnak, és talán ezért sem ragadt le a "pálcikaember" szinten, hanem tovább tudott fejlődni. De miért is jutott eszébe ez most?*
- Ha ez jelent valamit, én nem vettem észre. - *Céloz itt a hibákra, amik állítólag ott voltak.*
- Ha olvasom, kikapcsolok, és elfelejtem az összes dolgot, ami felidegesíthet. Minden könyv egy másik történet... *Szeret a könyvekről beszélni, de nem az a megszállott típus, aki csak erről, meg a külső-belső szépségeikről tud beszélni, azért ennyire nem megszállott.* - Plusz, rengeteg dolgot megtanulhatsz, amit észre se veszel, de mégis ott van.
- A közelemben ez elég gyakran megesik, ne csodálkozz rajta. - *Mosolyodik el végre, ezen a napon talán először. Mosolya őszinte, és a hangulata is halványan ugyan, de pozitívabb, mint mondjuk az imént. A lány válaszát figyelmesen hallgatja végig, hiszen azért szokás feltenni egy ilyen kérdést, mert legalább halványan kíváncsiak vagyunk a válaszra. Vagy legalábbis Galen ilyen, szóval meghallgatja, a fejében pedig beugrik egy kép, még az általános iskolás korszakából, mikor minden rajzórán ugyanazt kellett rajzolniuk, mert a tanár szerint ettől fejlődött leginkább a technikájuk. Akkor ott nem hitt a tanárnak, és talán ezért sem ragadt le a "pálcikaember" szinten, hanem tovább tudott fejlődni. De miért is jutott eszébe ez most?*
- Ha ez jelent valamit, én nem vettem észre. - *Céloz itt a hibákra, amik állítólag ott voltak.*
- Ha olvasom, kikapcsolok, és elfelejtem az összes dolgot, ami felidegesíthet. Minden könyv egy másik történet... *Szeret a könyvekről beszélni, de nem az a megszállott típus, aki csak erről, meg a külső-belső szépségeikről tud beszélni, azért ennyire nem megszállott.* - Plusz, rengeteg dolgot megtanulhatsz, amit észre se veszel, de mégis ott van.
Eliana De Lucia- .::Diák::.
-Igen, bajban, mert nem tudom mit tehetnék még érted. N tudok figyelmen kívül hagyni valakit, aki szemmel láthatóan szenved... Ha viszont ez körülötted természetes, úgy tűnik nem leszek nyugodt, ha legközelebb is találkozunk. *Mosolyodott el ő is, immár felszabadultabban mint előzőleg. Örült, hogy a fiú is mosolyog. Ilyenkor azt érzi, tényleg tudott valamiben segíteni a másikon. Így hát mosolyogva nézi tovább a fiút, aki éppen elgondolkodik valamin. Ez eszébe juttatja, hogy még mi mindent meg kell tanulnia. Tudja, hogy illetlen mások fejében kutakodni, mégis szeretné elsajátítani a gondolatolvasást. Néhány helyzetben igen megkönnyíthetné a dolgát.* - Örülök, hogy nem voltak olyan feltűnőek. Ezek szerint csak nekem tűntek fel. Ez megnyugtató. *Feleli gyorsan, majd figyelmesen hallgat a fiú mondandójára. Ő is szeret olvasni. Szereti a verseket is. Habár tény és való, hogy mostanában elhanyagolta az olvasást.* - Értem. Izgalmas könyvet olvasni. Amikor életre kel mindaz, amit olvasol... A zenének is van lelke. Sokszor nem is gondolná az ember, hogy mennyi mindent ki tud fejezni vele. Tanulni pedig sosem árt.* Tette még hozzá gyorsan.*
Galen Blaide- .::Diák::.
- Ha most a hangszerekre célzol tanulás alatt... hát, szerintem ígyis többet foglalkozom vele, mint amennyit valaha is gondoltam volna. A zene, nem nekem való. - *Kicsit zavarba jön, tarkóját vakargatva néz Elianára.*
~ Ha azt mondja, hogy ez hülyeség, esküszöm itthagyom! ~ *Gondolja magában, mivel általában ez a bevállt válasz, ha olyan valakivel hozza össze a Sors, mint például ez a lány. A motiválásnak szánt szavak, és társai már a könyökén jönnek ki. Ha nem megy, nem megy, nem kell erőltetni, sem győzködni. Neki így megfelel.*
- Egyébként igazad van, nem árt, ha kis darabokban adagolod. - *Alighogy ezt kimondja, éles fájdalom hasít a fejébe. Kezét egyből odakapja, szemeit összezárja, és erősen koncentrál, hogy ez az érzés belül maradjon, de van rá esély, hogy kiszökött, s esetleg Elianat találta meg. Nem lehet túl erős, ám érezhető, ha mégis elszabadult a képessége. Amilyen gyorsan jött a dolog, úgy visszább is vett, Galen azonnal kinyitja a szemét és aggódva néz a lányra.*
- Jól vagy, ugye?
~ Ha azt mondja, hogy ez hülyeség, esküszöm itthagyom! ~ *Gondolja magában, mivel általában ez a bevállt válasz, ha olyan valakivel hozza össze a Sors, mint például ez a lány. A motiválásnak szánt szavak, és társai már a könyökén jönnek ki. Ha nem megy, nem megy, nem kell erőltetni, sem győzködni. Neki így megfelel.*
- Egyébként igazad van, nem árt, ha kis darabokban adagolod. - *Alighogy ezt kimondja, éles fájdalom hasít a fejébe. Kezét egyből odakapja, szemeit összezárja, és erősen koncentrál, hogy ez az érzés belül maradjon, de van rá esély, hogy kiszökött, s esetleg Elianat találta meg. Nem lehet túl erős, ám érezhető, ha mégis elszabadult a képessége. Amilyen gyorsan jött a dolog, úgy visszább is vett, Galen azonnal kinyitja a szemét és aggódva néz a lányra.*
- Jól vagy, ugye?
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Nem baj. Nem lehet mindenki zenész. *~Mondja nevetve* - Bár most kivételesen a könyvekből való tanulásra gondoltam. Tudom, kicsit rosszul jött ki a mondanivalóm. De a könyvekre céloztam. *~Erről eszébe jutott, hogy a könyvtárat is meg akarja nézni. Biztosan találna valami érdekeset.* - Voltál már az itteni könyvtárban?* Kérdezi a fiút annak reményében, hogy többet tud, mint ő maga. Mikor a fiú befejezte a következő mondatát is, és kezét a fejéhez kapta, Eliana hirtelen felpattant a székről, majdnem felborítva lendületével a hárfát. Mintha érzett volna valamit egy pillanatra, mert egy kicsit megszédült, de egyébként nem történt vele semmi. Miután minden megint normálisba váltott, kérdőn nézett a fiúra.* - Igen, jól vagyok.. Csak egy kicsit megszédültem. De mi volt ez? Nem értem... Te jól vagy?* Lépett oda a fiú mellé, hogy közelebbről is megvizsgálja, minden rendben van-e. Egyszerűen nem tudja hova tenni mi történik. a mai napon már nem ez az első alkalom, mikor Galen furcsán néz rá, vagy megkérdezi jól van-e. Mi lehet a fiúval? Nem meri megkérdezni. Inkább hallgat, és egy lépéssel hátrál, majd megáll.*
Galen Blaide- .::Diák::.
*Nagy levegőt vesz és lassan fújja ki, próbálja helyrerázni az ideigeit, ami nem egyszerű művelet, főleg, mikor a lány beismeri, hogy érzett valamit. Megint nem tudta visszafogni magát, ez az átkozott fejfájás ki fogja készíteni, és a körülötte lévőket is. A végén tényleg bajba kerül miatta, pedig nem is tehet róla!*
- Van egy... Gondolom kitaláltad, hogy nem egy átlagos ember vagyok, és ezzel együtt jár pár... extra. - *Nem szeret erről beszélni, ha tehetné mindenki elől titkolná, de ez nem lehetséges, főként mostanában nem. Most se nagyon tudja, hogyan mondja el, látszik is rajta, hogy kínos helyzetben érzi magát, de leginkább bűntudatot érez, amiért a lányt is sikerült "megtalálnia".*
- Van egy... Gondolom kitaláltad, hogy nem egy átlagos ember vagyok, és ezzel együtt jár pár... extra. - *Nem szeret erről beszélni, ha tehetné mindenki elől titkolná, de ez nem lehetséges, főként mostanában nem. Most se nagyon tudja, hogyan mondja el, látszik is rajta, hogy kínos helyzetben érzi magát, de leginkább bűntudatot érez, amiért a lányt is sikerült "megtalálnia".*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
í-Türelmesen vár Galen válaszára, majd megnyugtatólag felel* - Igen, észrevettem, hogy nem vagy normális ember. Viszont azt is tudom, hogy ebben az iskolában a legtöbben nem vagyunk normális emberek. Vagy egyáltalán emberek. Viszont nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy valami nincs rendben. Legyen szó rólad, vagy akárki másról. Igen, én egy ilyen félresiklott vámpír vagyok. Gondolom feltűnt, hogy nem vagyok ember. *Kérdez vissza nevetgélve.* - Amúgy ne is törődj velem. Akármi is történt, nem volt túl erős. Jól vagyok. De ha nem szeretnél, nem kell beszélned róla.* Említi meg látva, hogy a fiú kínosan érzi magát. Ezt próbálja feloldani, s elkezd saját magán viccelődni.* - Nézz csak rám. Én vagyok a vámpírok szégyene. Lehet szerencsés vagyok, hogy itt még egy fajtársammal sem találkoztam.
Similar topics
