by Vendég Kedd Május 22, 2012 6:21 pm-Nyugodj le okés? Apával fogjuk magunkat és oda megyünk. Hidd el elő fog kerülni. Brian. Apa is azt üzeni, ne tegyél, semmi olyan meggondolatlant mi megkeressük.*Egy fiú halad végig a társalgóban egyenesen a zeneterembe. Hátha le tud kicsit nyugodni és természetesen kikapcsolódik, ha egy kicsit gitározhat. Jelenleg ő telefonál jobbra, balra és még a nyomozó irodába is bement.* - Dominique félek, hogy baja lesz és az-az én hibám lesz..*Nyitja ki közben az ajtót, és leteszi utána a telefont. A zenére felfigyel és kicsit meglepődik, hogy az egyik Laine gyerek van itt.*~Hm… most ez a Fred vagy az Elias? Habáár szerintem Fred, de mindjárt meglátjuk..~*Gondolkodik el magában, és elmosolyodik, majd biccent neki.* - Szia. *Jön ki a száján egy köszönés, közben újra és újra megnézi az sms-eket. Akármennyire is nyugodtnak látszik Brian koránt sem az.* ~Ha valami történik Alicel én nem bocsájtom meg magamnak..~*Öltözete egy fehér nadrág és egy fehér rövid ujjú póló és egy fehér kapucnis pulóver az eső miatt. Kicsit beljebb megy, az ajtótól és csak bámulja Fredet ahogy a zongoránál van.*
+31
Atanas A. WIlliams
Abigail Aleksev
Delia
Elizabeth Cobb
Rachel Morrow
Colin McCartney
Galen Blaide
Eliana De Lucia
Ragnar Solberg
Amanda Helgesen
Yan Antonov
Liliya Antonov
Loras M. Merlioth
Lord Sayon Merlioth
Alexander Silver
Bianca D. McCarthy
Caleb Helroy
Nathaniel Jenkins
Patric J. Morgan
Lily Hollow
Nicole Brise
Christopher Acerlot
Maureen Caiside
Victoria Jones
Horváth Réka
Kamen Grozdan Branimir
Giselle Céline Marceau
Caliin Preween
Barbara Decker
Fredrik Laine
Lucien du Bois
35 posters
Zeneterem
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
*Halvány mosollyal az arcán játssza a Nightmare-t, mikor meghallja, hogy nyílik az ajtó, no meg Brian hangját. Mikor az Erethonos srác köszön neki, akkor üti le az utolsó akkordokat. Lassan felemeli a fejét, Brian felé fordul, és végigméri a srácot.* - Hei Brian. Mi újság mióta legutoljára nem láttalak? Úgy elrohantál reggel, hogy beszélni se tudtunk. *Pillant a félvérre angyali mosollyal, majd visszafordul a zongorához. Persze látta ő mászkálni a srácot, de most azzal szórakozik, hogy kezdetben összezavarja Briant. A fiú áttér valami finn dallamra, amit valaha az édesanyjuk dúdolt az ikreknek elalvás előtt. Fredben még mindig élénken benne él az, hogy az édesanyjuk minden este betakarta őket, mesélt, vagy éppen énekelt nekik valamit. Így emlékszik erre a dallamra is.* - Szóval a mi gáz haver? Kirabolták egy bankot, és üldöznek a zsaruk, vagy megkéseltél valakit a sikátorban? Esetleg kikapartad valakinek a szemét egy tollal? *Vigyorodik el szélesen miközben a sápadt ujjaira koncentrálva nyomja le a billentyűket. * ~ És még én vagyok a pszichopata… Aztán rajta látszik, hogy sík ideg. Lehet el kéne vinnem Raphaelhez, vagy Lasséhoz. *Magában vigyorog, ahogy elképzeli a jelenetet, de Brian válaszát meg persze kíváncsi, hogy leesett-e neki a kiléte.*
Vendég- Vendég
*Ugye végig nézi a telefonját, majd zsebre vágja. Köszön Fredriknek hirtelen csak egy szia jön ki a száján. Teljesen el van gondolkodva, azon hol lehet a „barátnője”. * - Ne haragudj, ha nem vettelek észre van egy kis „családi ügy”, de ezúttal nem Rowannel kapcsolatos. Vagy is nem tudom, hogy benne van e a keze.*Mondja hadarva és fel s alá járkál és közben a feje búbját vakarja meg. Az, hogy 2 és fél napja keresi a lányt és állítólag nem ment el a misére sem. Ez nem rá vall. Utoljára ugye haza kísérte a srácot és elváltak az óta nem látta.* ~Csak nincsen Fyronben.. de..de akkor telefonálhatott volna..~*Agyalgat, majd meghallja a kérdést és természetesen pislogva néz Fredre aki vigyorodik. Értékeli ő a humort, de most ez pont nem aktuális helyzet.* - Bankot hetekkel ez előtt raboltak ki . Úgy tudom autós üldözés is régen volt.. egyébként egyik ismerősöm ide költözött a városba a hétvégén. Felderítő útra indult Fyronbe utána találkoztunk és konkrétan 2 napja nem találom sehol. A misére is el kellett volna mennie, mert ő a kolostorban lakik, de-de nem ment és az a gáz, ha valami baja lesz...*Csak hadar nyugtalanul, és egyre gyorsabban beszél. Brian nem volt még soha ilyen egy szóval tehát ki tudja mikor tőr ki belőle a démoni énje. Reméljük soha.* - Veled i újság Fred? Én inkább befogom Ki kéne mennem a sikátorok felé hátha arra van..*Gondolkodik el miközben érdeklődik a másik felől. Habár tudná ki van ott nem biztos, hogy oda menne.*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
*Fél szemmel Briant figyeli miközben hidegvérűen játszik. Néha odaszól a fiúnak, s játék közben hallgatja a másikat. Felvont szemöldökkel hallgatja Brian első szavait, s nagyot szusszantva felel neki.* - Értem, tehát nem Rowannel van a probléma. Mi történt vele? Normális lett? *Érdeklődik halkan, majd elhallgat, hogy átadja a szót Briannek.* - Arról tudok, és azt is ejtem ki volt. Spannolok a nyomozókkal, így vannak információim a városban történtekről. Autós üldözés nem is nagyon szokott lenni, mert Marceau kivételével mindenki tud vezetni. *Vakarja meg az állát a lidérc, majd az új információkra odafordítja a fejét.* - Csak nem az eltűnt apáca esete? Hallottam róla, s rajta vannak az ügyön csak emellett három dolgon is ügyködnek. *Szólal meg halkan, és a zongora fekete billentyűit kezdi el bámulni, sápadt kezét a zongorán pihenteti, és kattog az agya.* - Nyomkövető bűbájra nem gondoltál? Vagy múltidézésre? Ha már van varázserőd, akkor használd is ember, ne csak rohangálj, mint valami mérgezett patkány. *Villantja rá élénken csillogó kék szemeit a félvérre, majd egy David Lanz darabot kezd játszani. Lassú, andalító dallamot, amely a lidérc fiú idegeit teljesen képes megnyugtatni.* - Ja, és persze a legfőbb a nyugalom, ha már itt vagy, akkor próbálj meg lenyugodni. Nem tesz jót sem neked, se a lánynak, hogy itt parázol. *Felel meg mindig teljesen nyugodtan, úgy tűnik nem izgatta fel emberrablás. Valójában csak túlságosan is ilyen hidegvérű az ilyen esetekben, bár ha Eliasszal lenne bármi, akkor ő is tiszta ideg lenne, de így semmi oka nincs arra, hogy ő is aggodalmaskodjon. Halványan elmosolyodik, mikor Briannek feltűnik, hogy ő nem Elias. Valamilyen szinten örül neki, hogy képesek megállapítani ki kicsoda. * - Velem? Semmi különös. Azon kívül, hogy azt tervezem, hogy fogok festeni a szentté avatásomon… Nos, azon kívül nincs semmi. *Rándítja meg a vállát, majd rondán néz Brianre, mikor az el akar menni.* - Az lenne a legjobb, ha maradnál. Biztos vagyok benne, hogy valami őrültséget csinálnál Brian. Légy szíves maradj itt! Ezt nem mind Őrző, hanem mint barát mondom. Nem is mondom, tanácsolom. Most az egyszer hallgass rám. Attól, hogy mindenféle bűnszövetkezetekbe botlasz, nem segítesz senkin.* Szól nyugodtan a lidérc, és lassan a következő darab végére ér.*
Vendég- Vendég
*Valahogy megnyugtatja, ahogy játszik a Cameosos. Nem is olyan ideges.. csak nyugtalan. A normálisra csak megcsóválja a fejét.* - Ügyesen játszol én régen gitároztam, de már abba hagytam.*Mondja, mosolyogva azután elkezdi mesélni mi történt. Felvont szemöldökkel figyeli, hogy tud a srác a dolgokról. Csillogó szemekkel rá néz, amikor kijelenti sejti ki volt.* - Mondd meg légy szíves. Én magam fogok elszámolni vele…*Kéri Fredriket az apácára csak felvonja a szemöldökét.*- Nem is tudom, hogy az e.. Igazából csak 3 éve kezdett el járni templomokba és nem ilyen volt. Alice.. Alice egyszerűen, élet vidám kislány Mint a testvére…*Meséli a másiknak, de igazából inkább csak befogja és figyeli a zongoradarabot. Felhozza a varázslatot és megvakarja a feje búbját. Lehet ezt kéne csinálnia, de van még jobb ötlete. Levadássza Rowant. Amikor megpróbálják megnyugtatni csak pislog a másikra. Lehet igaza van. Az egyik gitárt kezdi el nézegetni. Ahogy végig néz rajta azon gondolkodik tud e ugyanúgy gitározni mint régen. Azért fél füllel Fredre hallgat és bólint a szavaira.* - Nem megyek ki. Legszívesebben megtenném nem számítana az esőm, de van némi eszem is. Azt hiszem.. Köszönöm Fred.*Mondja mosolyogva és még mindig nyugtalan, de tudni szeretné mi lesz ennek az egésznek a vége. A szentté avatásra ördögien elvigyorodik, és kötözködés képen egy angyal koronát tesz a fiú feje fölé és angyalian pislog amikor eltűnik.* - Ez kihagyhatatlan volt sajnálom. Te mit szólnál ahhoz ha játszanánk valamit?*Kérdezz rá és addig sem kattog a feje. Vagy is kattog, de nem mutatja ki. Érzi, hogy a démoni énje a felszínre jönne, még is valami meggátolja benne, hogy előtörjön. Ő sem így szeretné az egyszer biztos.*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
*Való igaz Fred nagyon megnyugtató aurával tud rendelkezni, ha akar persze. Érdekes, hogy azok a kezek, amelyek most finoman futnak végig a zongorán máskor oly vadul csépelik a billentyűzetet, hogy a haverja majd megsüketül, vagy épp azokkal a kezekkel fogja a gyilkos fegyvereit, amelyekkel angyalokra vadászott, vagy éppen szarvasokat ejtett csapdába. Fredrik Laine a megjelenésével, a modorával és a szokásaival együtt egyedülálló. Nincs belőle több, hiába van ott az öccse, aki úgy néz ki, mint ő. Fred személyiségét lehetetlen leutánozni. Egyszer idegbeteg, máskor viszont olyannyira nyugodt, hogy ő csillapít le másokat. Egyszerre tud kegyetlen és nagylelkű lenni. Különféle helyzetek mást hoznak ki belőle, és nincs olyan ember a földön, aki úgy ismerné Fredrik Laine reakcióit, mint a tenyerét. Nem sokan ismerik a gondolatmenetét, a szokásait és a beszédstílusát. Talán egyedül csak Eliasnak adatott meg, hogy valamilyen szinten ismerje a fiút. Mert az igazság az, hogy Fredrik se tud kiigazodni saját magán. A bókra mellesleg halványan elmosolyodik, a gitárra pedig vigyorog.* - Köszönöm, volt időm megtanulni. Egyébként az öcsém nagyon jó gitáros. Kettőnk közül nekem jobban megy a zongorázás, de nehogy azt hidd, hogy klasszikusokat hallgatok. *Mondja halkan, mert ő valójában főként rock zenéket szokott játszani és énekelni, bár az énektudásával nem szokott hencegni.* - Miért hagytam abba egyébként? *Érdeklődik kedvesen a fiú, mert ő speciel képtelen lenne abbahagyni a zenélést.* - Sajnálom, de amíg nincsenek bizonyítékaim, addig nem mondhatom el. Remélem megérted, de kenhetek rá valakire egy bűncselekményt, ha nem is ő követte el. Ne aggódj, előbb-utóbb megtudod kirabolta ki azt a bankot. *Pillant fel fintorogva, mert szívesen elmondaná, de a józanész azt diktálja, hogy egyelőre tartsa meg magának a véleményét.* - Értem, akkor nem hívom úgy. Alice-nek hívják? Szép név, bár vannak nála sokkal szebbek is. *Mondja halványan mosolyogva, és megint eszébe jut Lily meg a lány születésnapja. Aztán tovább szövegel a fiúnak, és megkönnyebbülten elmosolyodik, mikor biztosítják a felől, hogy semmi hülyeséget nem tervez elkövetni.* - Örülök neki, hogy valakinek van esze, és hallgat rám. Egyébként nincs mit Brian. Max akkor tartozol hálával, ha megmenteném az életed.*Vigyorog szélesen, majd a feje fölött megjelenő glóriára dühösen szusszant, jobb kezét kinyújtja Brian felé, és finoman megpróbálja neki lökni a srácot a falnak. Nem tenne benne kárt csak hát nem értékeli az ilyen dolgokat. A feje fölött lebegő glóriát eltünteti, aztán az együtt zenélésre csak megrándítja a vállát.* - Mit tudsz? Mert az öcsémmel többnyire rockot játszunk, vagy a finn himnuszt. Szóval… Skillet, Three Days Grace, Avenged Sevenfold, Nickelback, Nightwish és Evanescene. Ezek közül tudsz valamit?*Faggatózik, mert ő most csak ezeket lenne hajlandó játszani.*
Vendég- Vendég
*Ha tud aggódni másokért tényleg, megteszi. Ha Rowan lenne bajban, jelenleg lehet, nem segítene neki. Túlságosan haragszik a testvérére, hogy lejáratja azért, mert másokat megkínoz vagy éppen meg öl. Ha tudna a dolgokról még jobban ugye. Alice-ért meg úgy aggódik, mintha ha húga lenne. Ha a közelében van teljesen máshogy viselkedik a fiú. Átváltozik egy 5-6 éves kisfiúvá mint aki volt és nem lehet lelőni. Mostanra meg egyre jobban kezd depressziós lenni. Fredre közben halványan elmosolyodik és szépen lassan lenyugszik. A kérdésre meg csak meg adja a megfelelő választ.* - Miért hagytam abba? Sok minden érdekelt egyszerre, de azt hiszem lassan kezdem ki ismerni önmagamat.*Vagy nem. Ha bár a fiú nem szeretné, hogy démoni énje előtörjön még is egyre jobban azt veszi figyelembe, hogy az a düh, amit érezz kegyetlen. A bizonyítékokra csak bólint és megérti , hogy nem mondhatja el hiszen ő sem szeret csak úgy gyanúsítani másokat. Habár a testvére azért számít mindennek, mert ismeri és tudja a stílusát.* - Nekem egyébként van egy olyan érzésem, hogy Row is benne van.*Gondolkodik el, majd ugye a bűbájon is.. ha bár John Alice édesapja természetesen már dolgozik az ügyön. Visszatérve Brianre ő marad Fredrik tanácsára és viccelődés képen egy angyalkoronát helyez Fred feje fölé amit el is tüntet. Nem akarta megbántani a másikat csak csipkelődik. A megmentésre csak biccent, bár őt nem kell megmenteni. Megtudja magát védeni minden féle dolog ellen. * - Nightwisht tudok játszani meg Skilletett. Az, hogy nem látszik, hogy hallgatok e rock zenét kedvencem a Bon Jovi.*MAGYARÁZZA Frednek mosolyogva. Bon Jovitól az it’s my lifeot üvölteni szokta, amikor éppen jó kedvében van. Nem igazán törődik azokkal a dolgokkal, hogy Fred szerelmes és Alicenál vannak szebb nevek is. Ő neki úgy tökéletes a lány ahogy van. A dobhoz megy, ahol egy gitár van nekidőlve. Fel veszi és közben le ül egy székre. Ő ülve tudja elkezdeni a dalt, de utána már fel tud állni.* - Rád bízom a választást. Biztos vagyok benne, hogy nem okozol csalódást zene terén.*Zenéről kezdenek el beszélni és kicsit nosztalgiázik is amikor hozzá nyúl a hangszerhez. Várja, hogy a másik elkezdjen játszani, de azért kattog az agya.* ~Rowan ha bárhol is vagy elevenen megnyúzlak..~
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
*Halkan kinyílik a konyha ajtaja, és egy fiatal angyal oson ki rajta. Miért ilyen elővigyázatos? Nos, semmi szükség rá, hogy tudomást szerezzenek arról, hogy ismét a főzési képességeit csiszolgatja. Vagyis hát tudnak róla, hárman is, de egy bizonyos személynek nem lenne jó, ha megtudná. Így halk léptekkel megiramodik a második emeletre vezető lépcső felé. Egyébként a melegre való tekintettel ma is se bonyolította túl az öltözködést: egy fehér trikót visel, kék színű halásznadrággal és szandállal. Az oldalán pedig ott van a jól ismert Skilletes táskája, amit kénytelen volt ellátni egy tértágító bűbájjal, mert túl sok holmit cipel magával. Nem sok dolog: csak egy tőr, edzőruha cipővel, egy szakácskönyv, egy kötény no meg néhány apróság. Csoda hogy nem szakad le a válla. Szóval ott tartottunk, hogy éppen osont a lépcső felé.* ~ Remélem, nem jön senki. Csak a másodikra kell feljutnom, és utána nyert ügyem van. Utána szokás szerint elhúzok a könyvtár mellett, lemegyek az elsőre, be a társalgóba, lepakolok, és utána elrángatom Jess-t valahová. Jó, bowlingozni nem megyünk, nem akarok meghalni, de szerintem lerángatom az edzőterembe, vagy úszni. *Morfondírozik magában, és néha megtorpanva fülel hátha közeledik valaki, majd ismét megiramodik. Ilyenkor valamiért nagyon nem tud örülni annak, hogy nem rendelkezik a lidércek képességével, mert most nagyon tudná hasznosítani, de hát neki be kell érnie a szárnyaival, a Lánggal és az elmebeteg képességeivel. De hát ez van, kénytelen fokozottan figyeli a környezetére, mert nem szeretné, ha rájönnének min ügyködik.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
*Kamen már úgy fél órája a zeneteremben ücsörög, és kezében két dobverővel bámulja a dobokat. Igen, azért jött le, de valahogy perpillanat nem igazán van rá ereje... Szóval egyelőre csak ül és néz maga elé, az élet dolgain tűnődve. Többek között leesett neki - Patricnek hála -, hogy jövő hét pénteken már tizenkilenc lesz, szóval nekilátott filózni azon, hogy mennyit öregedett, hogy mennyit változott. Persze tudja, hogy teljesen felesleges, de na. Ekkorát talán sosem fordult vele a világ, mint az elmúlt egy évben, így hát most kénytelen kicsit helyrerakni magában a dolgokat. Ehhez pedig mi sem jobb, mint a zeneterem. Főleg, amikor ilyen üres. Persze a magány sosem tart sokáig a Fyron falai között: ahogy kipillant a félig nyitva hagyott ajtón, egy ismerős alakot pillant meg, és a mozgásból meg a táskából hamar kitalálja, mégis ki az. Amikor pedig ez megtörténik a dobverők egyből lekerülnek a földre, Kamen pedig már lép is ki a terem ajtaján. Szélesen vigyorogva a lány háta mögé oson, majd hirtelen elkapja a derekát, és belecsókol a nyakába.* - Szia, Angyalkám *köszön nagy vidáman, majd megperdíti a párját, és húzni kezdi a zeneterem irányába.* - Épp jókor jössz, kezdtem nagyon magasröptű dolgokon gondolkozni... Megmutathatom, mit tanultunk meg Yannal? *kérdezi, miközben már belép a terembe, és visszaér a dobhoz, közben odahúzva egy széket is, hogy Giselle is helyet tudjon foglalni. Miközben lehuppan a székre, jobban szemügyre veszi a lányt, és kissé összeráncolja a szemöldökét.* - Te már megint kotyvasztottál? Tele vagy maszatokkal *vigyorodik el. Igazából nem gyanakszik különösebben, mert legjobb tudomása szerint a másik állandóan főzöget valamit, szóval nem kell tartani tőle, hogy rájönne bármire is. Szóval egyelőre a válaszra vár, és pörgeti a kezében a dobverőt.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
*Oson, oson már majdnem eléri a lépcsőt, mikor valaki elkapja a derekát. Halkan felsikkant, majd a csókra halványan elmosolyodik, majd zavartan felnevet.* ~ Kamen?! Te mi a jó életet keresel itt?! *Fakad ki magában, és valahogy előreérezte, hogy ezt most nagyon nem ússza meg, aztán mikor halványan elmosolyodik egy puszit nyom a fiúra arcára, és angyalian pislog.* - Szia neked is. Nem Dariusnál kellene lenned? *Faggatózik, és hagyja, hogy a zeneterem felé húzzák, mondjuk nem kell őt húzni megy ő is magától is, de azért jól esik neki, hogy az ujjait rákulcsolhatja a másik csuklójára.* - Épp jókor jövök? Hm. Igazság szerint én éppen mentem, de egye fene. A kedvedért maradok. Szabad tudni, hogy milyen magasröptű dolgokról kezdtél gondolkozni? Világbéke megteremtése, vagy éppen azt tervezgeted, hogyan fogod felrobbantani a bolygót? *Mondja angyalian mosolyogva, majd a székre lehuppan, és vigyorogva bólint. * - Halljuk, kíváncsi vagyok mit találtál már ki megint. *Suttogja halkan, majd a szemöldökráncolásra kérdőn pislog. Nem teljesen érti miért néz így rá a másik, de a kérdésre zavartan felnevet.* - Nem is kotyvasztottam. Nem értem miből gondolod ezt. Maszatok? Nem is. Nem vagyok maszatos! *Hadarja gyorsan, és elfordítja a fejét miközben beszél. Az ajkát harapdálva azon morfondírozik, hogy mégis hogyan kerülhetné el ezt a témát. Idegesen az egyik hajtincsét kezdi csavargatni, majd visszapillant a másikra, és halványan elmosolyodik.* - Inkább mutasd mit tanultatok. *próbálja elterelni a témát, de valószínűleg sikertelenül. A csaj viselkedése túl gyanús, Kamen pedig elég jól ismeri már a lány metakommunikációját.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Elkéredzkedtem. Szabadnapos vagyok *vigyorodik el. Amúgy nagyon jól tudja, hogy nem lenne muszáj húznia a csajt, de kissé túlteng benne az energia. Bezzeg reggel, amikor Pattel beszélt, félig a földön térdelve, félig az ágyon hasalva, akkor még nem volt ennyire energikus... De azóta sikerült felébrednie.* - Ajánlom is, hogy maradj *nevet fel.* - Egyébként nem. Ha fel akarnám robbantani a bolygót, akkor téged vagy Dant kérnélek *kacsint. Ez után komolyabb arcra vált, és magyarázni kezd.* - Pat ráébresztett, hogy jövő pénteken születésnapom lesz, és elkezdtem átgondolni, mennyi minden történt az elmúlt év folyamán... Mert tényleg eléggé sok. És hát szeretnék elgondolkozni minden változáson. Szóval ilyesmiken filózom *ereszt meg egy mosolyt, aztán ugye lehuppan a székére, és lelkileg elkezd felkészülni, miközben rákérdez a maszatokra. Körül-belül fél másodpercre van szüksége, hogy rájöjjön: a csaj nem mond igazat. Szóval kétkedő arckifejezést ölt, és lassan bólint.* - Aha, peeersze. Tudod mit, szerintem inkább hagyjuk *mosolyodik el. Ha egyszer a másik nem akarja elmondani a dolgot akkor... Akkor arra biztosan megvan az oka. Ráadásul nagyon esélyes, hogy az egész ügynek köze van a születésnapjához, szóval... Talán jobb is, ha nem tudakolózik. Ő amúgy mindig ilyen volt, úgy tűnik, kedveli a meglepetéseket. Arra, hogy mutassa, mit tanultak, elvigyorodik, majd helyezkedik egy kicsit, elkomolyodik az arca, koncentrálni kezd, vár egy pár ütemet, majd játszani kezdi a dal dobrészét. Persze zongorával együtt jobb a hangzás, de azért így sem rossz. Egy-két helyen még vét hibákat, azoktól eltekintve viszont tényleg jól megy neki. Határozottan megragadt a srácon a doblecke...*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
*Arra, hogy szabadnapos halványan elmosolyodik, és megcsillannak a szemei.* - Ezek szerint hajlandó vagy találkozni Jess-szel, Pattel meg Mike-kal? *Kérdi angyalian vigyorogva, és ha rajta múlna még Dannyboy-t is idecsődítené, de ő túl lusta ahhoz, hogy eltolja a képét idáig.* - Egyébként lehet, vissza kellene menned Dariushoz kivizsgáltatni magad. Lehet hőgutát kaptál, és azért kéredzkedtél el előbb. *Csipkelődik angyalian mosolyogva, és újabb puszit nyom a másik arcára. Amúgy Giselle-t egyáltalán nem zavarja, ha Kamen hiperaktív már megszokta meg alapból hiperaktív emberek veszik körül, szóval lassan már rá is átragad.* -Csak nem gondolod, hogy itt hagynálak? Meg különben is sincs más dolgom. Mindennel végeztem, mint látod nem sikerült összetörnöm magam. Igazság szerint Jess-t akartam elrángani valahová, de te is megteszed. *Szól angyalian vigyorogva, a robbantgatásra pedig durcásan karba teszi a kezét.* - Kikérem magamnak, én tudom kezelni a képességeimet! Nem úgy, mint Dan. Bár… Ha belegondolok nem ártana a hőgutádra egy monszunfürdő. *Nyafog vissza a lány, de nem veszi magára csupán kapott egy újabb megjegyzést, amire visszaszólhat. A monszunesőre ördögien elvigyorodik, majd megrázza a fejét.* - Bár ha belegondolok az nagyobb csapás lenne, ha a lakásodat rongálnám, ahogy Dan szokta Kirával. *Tesz egy ártatlan megjegyzést, hiszen a napokban ő is elég sokat szokott merengeni a múlton, de nem mutatja ki, és úgy különösebben nem is rágódik semmin.* - Értem. Tehát Patric átvette a röpködő naptár szerepét, és ezáltal ő szajkózza a születésnapodat? *Kérdi angyalian pislogva a francia.* - Egyébként abban igazad van, hogy rengeteget változtál, és rettentően büszke vagyok rád. *Jegyzi meg halkan, majd mielőtt a fiú dobolni kezdene, megcsókolja a másikat. Aztán ugye jön a kotyvasztásos dolog, tudja hogy nem lett valami hatásos az előadása, így lemondóan sóhajt.* - Mondtam már, hogy utálom azt, hogy ennyire kiismersz? Egyébként igen, még mindig azzal szórakozom, hogy „hogyan kotyvasszak ehetetlenebb” ételeket. De majd úgyis megtudod. *Húzza a száját, és ismét durcásan összefonja a karjait. Ha a másik kutakodna a lány gondolatai közt, akkor láthatná, hogy a lány azért ilyen durcás, mert meglepetést akar okozni a párjának. Aztán ugye inkább arra próbálja terelni a szót, hogy megmutassa Kamen a dobtudását, és mikor játszani kezd Giselle halványan elmosolyodik. Nem igazán érdekli, hogy néhány helyen hibázik a másik, neki így is tetszik, bár valóban zongorával jobban hangzana, de Yan épp nincs kéznél. Így hát, ha Kamen végzett, akkor a lány megtapsolja, majd feláll a helyéről, hátulról átkarolja a másik nyakát, és ismét megpuszilja a fiút.* - Szép volt. Igazad volt, mikor azt mondtad, hogy lenne hozzá tehetséged. Már csak csiszolni kell rajta. *Súgja a másiknak, majd elengedi, odasétál az egyik gitárhoz, felveszi, majd visszaül a helyére.* - Mit tudsz még játszani? *Érdeklődik angyalian pislogva, mert ha akad olyan szám, amit ő is tud, akkor szívesen kíséri Kament gitáron.*
//fagy//
//fagy//
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
// Olvad //
- Hát, Mike-kal nem, de ötkor összeröffenünk a társalgóban a többiekkel... Bár lehet, hogy zeneterem lesz belőle. Nincs kedvem ücsörögve beszélgetni egy rakat semmiről *nevet fel. Egyébként tény, bár Patnek is megfordult a fejében, hogy elrángassa Dannyt, de sikerült meggyőznie, hogy mivel csütörtökön úgyis mennek, ne nyaggassa már szerencsétlen srácot. A következő mondatra kissé zavartan vállat von.* - Jó, figyelj, meg akarom tanulni, biztonság esetére. Jobb ha tudom, mintha nem, nem igaz? *vonja fel a szemöldökét. Igen, elég furcsa, hogy a mindig felelőtlen Kamen előre gondol valamire, de az alapján, amilyen irányba változni kezdett, talán még hihető is. A robbantgatásos részen csak nevet, nem veszi komolyan a lány szavait. Arra, hogy jól jönne neki egy monszunfürdő, felhorkant.* - Azt hagyd meg Danny boynak, ki lesz készülve, hogy neked lehet, neki meg nem *vigyorog. A lakásrongálásra ismét felhorkant, de tudja, hogy a lánynak erős elképzelése van róla, hogyan reagálna, ha bántaná drágalátos tárgyait, meg amúgy is, szinte száz százalék, hogy Gis viccel, szóval nincs semmi, ami miatt aggódnia kellene. A pates dologra felnevet és megrázza a fejét.* - Sajnálatos módon angyalvér nincs benne. Bár jó ég tudja... Nem sokára kiderül, hogy negyedrészt angyal, negyedrészt lidérc, negyedrészt ember, plusz még megharapja egy vérfarkas is, aztán teljes skála lesz *röhög fel. Khm. Azért a fantáziájával még mindig nincsenek problémák.* - De igen, neki kellett mondania *vakarja meg a fejét. Aztán áttérnek a változásokra, mire ugyebár sikerül egy kicsit megkomolyodnia. Arra, hogy a lány büszke rá, halványan elmosolyodik, és enyhe pír ül ki az arcára. Ez jó érzés. Kimondottan jó érzés. Elvégre ki más mondhatná Kamennek, hogy büszke rá? Ki maradt, aki rámosolyoghatna, megdicsérhetné, örülhetne a fejlődésének? Grozdan? Rosica? Őket nem érdekli semmi. Egyetlen ember lenne... De ő már messze van.* ~ Na jó, ez már túl van az egy éves kereten, szóval jobb, ha most eltereled a gondolataidat, Kam ~ *gondolja, és inkább Gisre fordítja a figyelmét, és ugyebár észreveszi a maszatokat.* - Nem, eddig még nem *mosolyodik el.* - Egyébként amíg csak a végeredményt kell megkóstolnom, a próbálkozás során nem kell kóstolóként működnöm, nem érdekel, mit kutyulsz *nevet fel. Haladunk! Most már legalább a Gis állítása szerint tökélyre fejlesztett ételeket hajlandó megenni. Ha ezt így folytatjuk, a végén még egy szava sem lesz a fiatal nő főztjére... Egyébként nem próbál meg kutakodni a másik fejében, ugyanis mint előbb említettem, ha egyszer Gis meg akarja lepni, akkor nem akarja elrontani az egészet. Aztán játszani kezd, közben kivételesen nem foglalkozva Giselle-el, csakis a dobra koncentrálva. Valahogy ezzel... Ezzel ki tud zárni mindent. Amikor végez, és a lány megpuszilja az arcát, elmosolyodik, hátra fordul, és megcsókolja a párját. Egyszerűen hihetetlen, mennyi minden változott azóta, hogy azon a bizonyos napon összefutottak a régi iskola konyhájában. Amikor a lány elmegy a gitárhoz, Kamen szélesen elvigyorodik.* - The Older I Get? *Ebben a pillanatban kitárul a zeneterem ajtaja, és egy magas szőke meg egy alacsony fekete alak toppan be.* - Én is jövööööööök! Énekelhetek? *tudakolja Jess csillogó szemmel, Pat meg elsétál a másik gitárért, kérdés nélkül.* - Azt hiszem Pat eldöntötte a kérdést *nevet fel Kamen.* - Ugye nem gond? *pillant Gisre.* - Engem perpill nem érdekel, bocsi Gis... *von vállat Patric, majd bocsánatkérően rámosolyog a lányra.* - Úgy értem, állandóan veled vagy Dariusszal van, szóval most jogunk van rá, hogy egy kicsit kisajátítsuk... *von vállat. Hiába, na. Patnek hiányzik az egyik legjobb haverja. Akivel egyébként egy épületben laknak... Hát no komment, na. Szóval ha minden igaz, és Gisnek sem gond, akkor a Skillet számot már négyen fogják elkezdeni, egy vidáman énekelgető Jessicával körítve.*
- Hát, Mike-kal nem, de ötkor összeröffenünk a társalgóban a többiekkel... Bár lehet, hogy zeneterem lesz belőle. Nincs kedvem ücsörögve beszélgetni egy rakat semmiről *nevet fel. Egyébként tény, bár Patnek is megfordult a fejében, hogy elrángassa Dannyt, de sikerült meggyőznie, hogy mivel csütörtökön úgyis mennek, ne nyaggassa már szerencsétlen srácot. A következő mondatra kissé zavartan vállat von.* - Jó, figyelj, meg akarom tanulni, biztonság esetére. Jobb ha tudom, mintha nem, nem igaz? *vonja fel a szemöldökét. Igen, elég furcsa, hogy a mindig felelőtlen Kamen előre gondol valamire, de az alapján, amilyen irányba változni kezdett, talán még hihető is. A robbantgatásos részen csak nevet, nem veszi komolyan a lány szavait. Arra, hogy jól jönne neki egy monszunfürdő, felhorkant.* - Azt hagyd meg Danny boynak, ki lesz készülve, hogy neked lehet, neki meg nem *vigyorog. A lakásrongálásra ismét felhorkant, de tudja, hogy a lánynak erős elképzelése van róla, hogyan reagálna, ha bántaná drágalátos tárgyait, meg amúgy is, szinte száz százalék, hogy Gis viccel, szóval nincs semmi, ami miatt aggódnia kellene. A pates dologra felnevet és megrázza a fejét.* - Sajnálatos módon angyalvér nincs benne. Bár jó ég tudja... Nem sokára kiderül, hogy negyedrészt angyal, negyedrészt lidérc, negyedrészt ember, plusz még megharapja egy vérfarkas is, aztán teljes skála lesz *röhög fel. Khm. Azért a fantáziájával még mindig nincsenek problémák.* - De igen, neki kellett mondania *vakarja meg a fejét. Aztán áttérnek a változásokra, mire ugyebár sikerül egy kicsit megkomolyodnia. Arra, hogy a lány büszke rá, halványan elmosolyodik, és enyhe pír ül ki az arcára. Ez jó érzés. Kimondottan jó érzés. Elvégre ki más mondhatná Kamennek, hogy büszke rá? Ki maradt, aki rámosolyoghatna, megdicsérhetné, örülhetne a fejlődésének? Grozdan? Rosica? Őket nem érdekli semmi. Egyetlen ember lenne... De ő már messze van.* ~ Na jó, ez már túl van az egy éves kereten, szóval jobb, ha most eltereled a gondolataidat, Kam ~ *gondolja, és inkább Gisre fordítja a figyelmét, és ugyebár észreveszi a maszatokat.* - Nem, eddig még nem *mosolyodik el.* - Egyébként amíg csak a végeredményt kell megkóstolnom, a próbálkozás során nem kell kóstolóként működnöm, nem érdekel, mit kutyulsz *nevet fel. Haladunk! Most már legalább a Gis állítása szerint tökélyre fejlesztett ételeket hajlandó megenni. Ha ezt így folytatjuk, a végén még egy szava sem lesz a fiatal nő főztjére... Egyébként nem próbál meg kutakodni a másik fejében, ugyanis mint előbb említettem, ha egyszer Gis meg akarja lepni, akkor nem akarja elrontani az egészet. Aztán játszani kezd, közben kivételesen nem foglalkozva Giselle-el, csakis a dobra koncentrálva. Valahogy ezzel... Ezzel ki tud zárni mindent. Amikor végez, és a lány megpuszilja az arcát, elmosolyodik, hátra fordul, és megcsókolja a párját. Egyszerűen hihetetlen, mennyi minden változott azóta, hogy azon a bizonyos napon összefutottak a régi iskola konyhájában. Amikor a lány elmegy a gitárhoz, Kamen szélesen elvigyorodik.* - The Older I Get? *Ebben a pillanatban kitárul a zeneterem ajtaja, és egy magas szőke meg egy alacsony fekete alak toppan be.* - Én is jövööööööök! Énekelhetek? *tudakolja Jess csillogó szemmel, Pat meg elsétál a másik gitárért, kérdés nélkül.* - Azt hiszem Pat eldöntötte a kérdést *nevet fel Kamen.* - Ugye nem gond? *pillant Gisre.* - Engem perpill nem érdekel, bocsi Gis... *von vállat Patric, majd bocsánatkérően rámosolyog a lányra.* - Úgy értem, állandóan veled vagy Dariusszal van, szóval most jogunk van rá, hogy egy kicsit kisajátítsuk... *von vállat. Hiába, na. Patnek hiányzik az egyik legjobb haverja. Akivel egyébként egy épületben laknak... Hát no komment, na. Szóval ha minden igaz, és Gisnek sem gond, akkor a Skillet számot már négyen fogják elkezdeni, egy vidáman énekelgető Jessicával körítve.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
– Már az is haladás. Egyébként miért beszélgetnénk egy rakat semmiről? Jó, te meg Jess képesek vagytok a semmiről dumálni, de szerintem Pattel találunk valami jó témát. *Mosolyog angyalian, és kár, hogy Danny nincs köztük, mert akkor biztosan betegre röhögnék magukat. Dannyboy alakításai külön Oscart érdemelnek. * - Igazad van, de a biztonság kedvéért soha semmit nem szoktál csinálni. Mindenesetre örülök neki, hogy elfoglalod magad valamivel, és nem alszol annyit, mint szoktál.*Mondja halkan, és megint megpuszilja a másikat, aztán eszébe jut, hogy annak idején Kamen egyszer panaszkodott Yanra, hogy folyton felveri.* - Tényleg, még mindig vödör vízzel keltenek? *Kérdi ártatlanul kuncogva, bár szerintem senki nem olyan elvetemült, ahogy felverjék a párját édes álmaiból. Aztán az elementál képességeken, Danny-n meg Gisen jót derül a két fiatal, és Kamen következő szavaira hangosan felnevet a másik.* - Ó, szóval nekem lehet? Figyelj, szólj ha egy hideg zuhanyra van szükséged. *Kuncog fel, majd a másikra kacsint. Amúgy nem bántaná a fiút, képtelen lenne akár egy ujjal is hozzáérni a másikhoz.* - Egyébként inkábba tűz és a levegő alapú mágiák mennek, de szélvihart generálhatok, ha meleged lenne. *Pislog angyalian, majd ugye szóba hozza a lakást, és a horkantásra halványan elmosolyodik.* - Egyébként nem tenném tönkre, nagyon jól tudod. Tisztában vagyok vele, hogy az a hely mennyit jelent neked. *Teszi hozzá halkan, mielőtt Kamennek tényleg megfordulna a fejében, hogy a csaj mondjuk gyújtogatni akarna. Aztán ugyebár Patricet meg a naptárat emlegeti, és a skálán halkan felnevet.* - Hm, ha találkozunk vele kérdezzük meg hány mutáción akar még átesni. *Kuncog az angyal, és valóban Kamen fantáziája még mindig remek formában van.* - Nem is te lennél, ha tudnád hányadika van. *Csóválja sóhajtva a fejét, majd kacagásban tör ki. Jól tudja ő, hogy Kamnak nem szokása nézni a naptárt, ezért vannak mások, akik emlékeztetik a dolgokra. Aztán ugye elmondja a másiknak, hogy mennyire büszke rá, és angyalian elmosolyodik az apró pír láttán.* - Nehogy zavarba gyere nekem, tényleg így van. *Mosolyog rá a másikra. Egyébként meg tudja érteni, hogy mennyire jó érzés lehet a fiúnak, hogy ezt mondja, mert Grozdanékat tényleg hidegen hagyják Kam dolgai. Aztán szóba kerül a kotyvasztása, és durcásan karba teszi a kezét.* - Pedig igen. Te vagy az egyetlen, aki úgy ismerhet, mint a saját tenyerét. * Mosolyodik el halványan, majd a következő megjegyzésre felnevet.* - Örülök neki, hogy mégsem olyan ehetetlen a főztöm. Tehááát vacsorára főzök neked. *Vigyorodik el gonoszan, majd megpróbálja eltörölni az arcáról a foltokat több-kevesebb sikerrel. Egyébként Kamen el sem tudja képzelni, hogy a másik mennyire örül annak, hogy nem ennyire elutasítóak az ételeivel szemben. Aztán, mikor Kam dobolni kezd akkor csendben hallgatja, lehunyja a szemét, és élvezi a zenét. Mikor megcsókolják, akkor viszonozza a csókot, és utána elmegy egy gitárért. Egyébként valóban rengeteget változtak attól a naptól fogva, mióta összefutottak a volt iskolájukban éjszaka a konyhában. Szóval visszatérve: Gis lehuppan a székre, és az Older I get-re angyalian elmosolyodik.* - Tökéletes. *Mondja halkan, majd a betörő Hurrikánra felkapja a fejét, és csengő hangon felnevet.* - Persze, ha vokálozhatok. *Felel Jessica kérdésére, majd az ujjait a húrokra helyezi. Aztán Patre szélesen elvigyorodik.* - A végén még együttest is alapíthatunk. *Rázza a fejét nevetve, aztán a kérdésre meglepetten pislog.* - Miért lenne gond? Mit mondok neked már napok óta, Kamen? *Néz durcásan a fiúra, mert már jó ideje azt szajkózza, hogy Patékkal is kéne találkoznia.* - Semmi gond, megértelek. *Bólint a Sylorinás szavaira, a kisajátításra pedig felkuncog.* - Tegnap épp ezt taglaltam Mike-nak, hogy hébe-hóba elrabolhatnátok. *Jegyzi meg halkan, majd rápillant Kamenre, és várja, hogy megkezdjék a közös zenélést.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Jó, na, valakinek azt is kell *nevet fel. Danny tényleg tud alakítani időnként, az tény, de igazából akkor is azok a legnagyobb dobások, amikor az egész banda együtt van... Hogy ők miket bírtak összehozni néha! Van egy-két dolog, ami idővel egyenesen szállóigévé vált közöttük...* - Mindenki változik, Gis... Nekem is fel kell nőnöm egyszer *mosolyog rá a lányra Kamen, igyekezve elrejteni a valódi tényeket. Tényleg nem csak a biztonság esetére tanul gyógyítás. Amióta elkezdte, egyre inkább tetszik neki az egész, és lehetséges, hogy egyszer valóban ezzel fog foglalkozni. Darius állításai alapján úgy tűnik, még tehetsége is van hozzá, szóval még érdemes is lenne. Arra, hogy még mindig vödör vízzel keltik-e, felnevet, és megrázza a fejét.* - Nem, mostanság nem szoktak. Ma például telefonnal keltettek, méghozzá Patric. Kijelentette, hogy ma márpedig időt fogok rá szakítani *vigyorodik el.* - De jó is, hogy felkeltett, különben elkéstem volna Dariustól, és akkor tuti nem enged el... Szóval asz'szem hálás lehetek neki *nevet. Arra, hogy Gisnek lehet, vállat von és szélesen mosolyog.* - Csak ha feltétlenül ragaszkodsz hozzá, mert még mindig nem vagyok különösebben odáig az elemekért... Egyesekkel ellentétben *teszi hozzá vigyorogva. A következő részekre megjátszva felsóhajt, és megcsóválja a fejét.* - Kész elemi csapás vagy, te nőszemély! *Persze utána elvigyorodik, és megpuszilja a lány arcát, ezzel kifejezve, hogy imádja, úgy, ahogy van. A lakásra halványan elmosolyodik és bólint.* - Persze, hogy tudom *feleli. Hogy mennyit jelent neki a hely... Igen, Gis után az a lakás a mindene. Ott nőtt fel, ott élte le az egész életét, és az az, ami megmaradt imádott nagybátyjából. Ez után ismét humorosabb témára térnek, méghozzá Patricre, mire ismét felnevet.* - Biztosan van már rá kész válasza, sőt, Danből kinézem, hogy már rég megkérdezte tőle *vigyorog. Khm. Hát, végül is Daniel mire nem képes? A következő mondatra csak kuncogva bólogat, bár a jövőben tervezi, hogy beszerez egy naptárat, és kiaggatja az ágya mellé... De ez még csak terv. Mert alapvetően remekül meg tudja jegyezni, mi hányadikán van, csak azt nem bírja követni, hogy éppen hányadika van. Szóval na. A zavarba jövetelre vállat von, aztán inkább ugorja a témát. Egyébként Grozdan, és főleg Rosica nem foglalkozik sok mindennel önmagukon kívül... Arra, hogy úgy ismeri a másikat, mint a tenyerét, szélesen elvigyorodik, és elégedetten biccent. Hiába, jó érzés, na. A vacsorára felhorkant.* - Köszi, Giselle, de komolyan nem vagyok éhes. *Egyébként tényleg lövése sincs róla, hogy Gisnek mennyit jelent a dolog, fel sem tudná fogni... Ez után dobol, majd egy csók formájában jutalmat kap a szép dalért. Ez után pedig megérkezik a banda két iskolás tagja, ami azért Kamen arcára is széles vigyort csal...* - Még szép *vigyorog Jess. Az együttesre Kam felnevet.* - Persze, simán! Hát, akár fyronosat is lehetne, mert elég gyakran szoktam összefutni emberekkel idebent... Ráadásul végre én se csak hallgatni jövök *vigyorog. Nagyon jó érzés számára, hogy végre tud játszani valamilyen hangszeren. A zenei hallása sosem volt éppenséggel kimagasló, de a ritmusérzéke, na az soha nem hiányzott. A kérdést Kamen költőinek veszi, és csak vállat von, a következő mondatra Pat pedig szélesen elvigyorodik, majd megütögeti a gitárt.* - Akkor csapjunk a húrok közé! *rikkant fel, és már kezdi is a dalt. A többiek meg bírjanak becsatlakozni... Vélhetően egyébként fél éjszaka ezt fogják csinálni, aztán elfogadnak majd némi vacsorát Gistől... Igen, még maga Kamen is. Akinek igazán nem ártott már egy ilyen nap.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
– Ez igaz, s mivel Dannyboy nincs itt így valakinek jó beszélgetőpartnernek kell lennie, ha Jessica letámadja. *Mosolyog halványan, és összekócolja a másik haját. Egyébként az is igaz, hogy a legnagyobb poénok akkor születnek, ha a banda együtt van, bár azért az iskolában és a városban lévők is viszik a prímet, de mégis csak hiányzik belőle Danny humora és Kira felsőbbrendű gondolatai.* - Tudom nagyon jól. De be kell valljam azért hiányzik a sok dumálásod. Mondjuk… Az új Kament jobban imádom, mint a régit. *Mondja halkan, és átkarolja a másik nyakát.* - Szeretlek. *Súgja a másik fülébe, de nem különösebben foglalkozik a gyógyítás dologgal. Sejti, hogy a másiknak komoly szándékai lehetnek, érzi rajta, de nem erőlteti, nem nyaggatja. Elfogadja, hogy ha a másik forgat is valamit a fejében egyelőre nem akarja az orrára kötni, így csak türelmesen vár, mikor elmondják neki.* - Örülök neki, hogy a szerelmemet nem terrorizálják annyira, mint a régi suliba. Talán azért, mert akkor nem vagy összezárva két hülye franciával, Yannal és a lökött unokahúgod is lelépett. *Mosolyodik el halványan, majd a telefonos dologra felnevet.* - Igaza is van. Túl sokat dolgozol. Örülök neki, hogy ilyen keményen dolgozol a céljaid elérése érdekében, de azért ne hanyagold el a bandát, mert a végén nem hagynak kibontakozni az ispotályba, és már csak azért is össze fogják törni magukat, hogy téged lássanak.*Mondja vidáman, majd a hálás dologra felsóhajt.* - Patricnek nagyon sok mindenért lehetünk hálásak, ahogy még jó pár embernek, vagy nem emberi lények. *Teszi hozzá halkan, és ez alatt nem csak a barátaikra gondol, hanem azokra, akik támogatják őket, akik valamilyen úton-módon segítették őket és még pár emberre.* - Jó, na. Egyébként nem szeretném, hogy megfázzál, szóval kihagyom. Egyébként nem csak az elemekkel szórakozom. *Motyogja, mert az utóbbi pár hétben volt néhány érdekes esete, mikor mondjuk a keze nem úgy nézett ki, mint szokott. Az elemi csapásos dologra kacagva rázza a fejét.* - Tudom, de te így szeretsz. *Jegyzi meg nyelvet öltve, majd halványan elmosolyodik a puszira. Egyébként ezt a lányról is el lehetne mondani: úgy imádja a másikat, ahogy van. A hibáival, a gyengeségeivel, az erősségeivel és a képességeivel úgy tökéletes neki, ahogy van. A lakásos dologra egyébként bólint, majd a szegény Pat dolgain megint kuncogni kezd.* - Az lehet. Dannyboy nem éppen a tapintatosság mintaképe. De egy alkoholista világban szobrot állítanának az is biztos.*Mondja továbbra is kuncogva, és igen a zabagép vérfarkas emlegetésére is jobb lesz a hangulat. A naptárosra pedig tovább röhög az angyallány. Aztán végül is a zavarba jövetelt hanyagolják, de az elégedett vigyort nem hagyhatja kommentár nélkül.* - Hm. Lehet ezt nem kellett volna elmondanom, mert a végén rettentően elbízod magad. De igaz, te vagy a legjobb bizalmasom. *Húzza el a száját játékosan, de az első mondat kivételével a másodikat valóban komolyan gondolta.* - Majd leszel. *Mosolyog ártatlanul pislogva, mert tényleg úgy tervezte, hogy vacsorát akar főzni, akár több személyre. A dobolás után befut Jess és Pat is, mire az angyal csak szélesen vigyorog.* - Remek. *Nevet a lány, majd ugye az együttest emlegeti Kamen szavaira, viszont legyint.* - Á, az úgy nem jó, mert ha egyszer híresek lennénk, és londoniak, akkor órákat kéne rájuk várni, mire elkezdődhetne a koncert, és még a sok-sok hangolás… *Szövegel amolyan Jess-stílusban, majd felnevet a saját hülyeségén. Pat rikkantására elvigyorodik, és ő is a húrok közé csap. Rég volt már alkalma egyszerre több emberrel zenélni, így kifejezetten örül neki, hogy „összeröffent” a banda. Aztán, mikor abba hagyják a játékot ismét felkacag.* - Ha már együttest alapítanánk lehetne „Mutánsok” a nevünk. Végül is vannak itt angyalok, vérfarkasok, vámpírok, démonok, szóval simán beleférne. *Viccelődik a lány, majd a többieket elrángatja a konyha felé, hogy főzzön nekik valami ennivalót. Egyébként a konyhába érve két kutya ugrik neki Kamennek, Giselle pedig megszeppenten pislog.* - Hoppá. *Nevet fel zavartan, majd néhány szóval leállítja pici Kament és Yant, akiket sikerült bezárnia a konyhába. Egyébként valószínűleg valami könnyű ételt készít el tekintettel Kam gyomrára. Aztán, ha elköszönnek Pattől, és visszatérnek a Cameosba, akkor pár percre félre hívja a párját, és megkéri, hogy ha Londonban lesznek, akkor látogassák meg Sergej bácsi sírját. Aztán, ha a fiú nem fáradt még, akkor remélhetőleg ott maradnak még beszélgetni, de ha eléggé kimerült akkor a lány egy búcsúcsók kíséretében (no meg a kutyákkal) bevonul a lányhálóba, ahol valószínüleg Jess-szel meg Ariadnével beszélget.*
Horváth Réka- .::Diák::.
*Halkan nyílik az ajtó, amin Réka lép be, majd utána a kis 10 éves énje is. Mind a kettőnek ugyanaz a komor arckifejezés. Leülnek a zongora mellé, Réka sóhajt egyet, majd a kicsi énjére néz. Felelevenednek a régi emlékek és megint sírni támadna kedve.* ~ Pedig régen azt hittem boldogabb voltam... ~ *Nos igen, talán ha a 8 éves énje lenne, akkor még stimmelne is a dolog. Akkoriban még boldog volt, a nevelőszülei vele voltak, semmit sem tudott Danről és az egészről. Most bezzeg... Kiderült, hogy Angyal, aztán meg Vérfarkas lett. Hát igen, egyik baj a másik után. Pedig már kezdett megbékélni a dolgokkal. Megint a kislányra tekint, majd megköszörüli a torkát.* - A Török induló jó lesz? *Mosolyog halványan a kislányra, aki viszonozza a mosolyt és együtt játszani kezdenek. Mind a ketten belemélyülten, csukott szemmel játszanak, összhangban, szinte gyönyörű a dallam.*
Vendég- Vendég
-I want my tears back…*Kiabálja a kicsi és a nagy Lace egyszerre. Igen bömböltetik a Nightwistől az I want my tears backet és egész jól el vannak. A zene terembe indulnak lefekvés előtt. Vagy is ugye a pici és természetesen még mindig nyaggatja a másikat. Aki nem hajlandó válaszolni neki és közölte egyszer majd meg tudja. Ahogy a zeneterembe belépnek észreveszik, hogy elfoglalták.* - Mi ez a rúsnya zene… a rock sokkal jobb…*Fintorog egyet a pici mire a nagy felnevet. Mosolyogva hallgatja a Cameosos társát és közben nyakába teszik kicsi énjét.* -Ne haragudj. Nem tudom befogni a számat. Régen nem szerettem az ilyen zenéket. Egyébként láttalak már a Cameosban én Lace vagyok. Mi a helyzet feléd?*Mutatkozik be és közvetlen a másikkal. Persze mivel minden nyugodt a lidérc számára és halványan ránézve saját magára eldöntötte, hogy már akkor is komolyabb volt mint Alexander.*
Horváth Réka- .::Diák::.
*Abbahagyják a zongorázást, és szinte egyszerre fordulnak meg, mikor hallják, hogy valaki belép. A kicsi Réka a nagyra néz, az meg csak halványan mosolyog, és ezzel jelzi, hogy nincs gond, nem bántják, megnyugodhat. Na igen, a kicsi énje még nincs túl teljesen a sokkon.* - Hmm, én is láttalak már, hallottam is felőled. Réka vagyok. Semmi érdekes, kerestünk valami nyugalmas helyet, vagyis próbáltunk. *Néz a kicsi Rékára, majd a másik kisgyerekre és a nagyra egy mosollyal az arcán. Igen, végre sikerült valahogy elérnie, hogy mosolyogni tudjon. Eddig ki sem mert mozdulni, magába roskadt és csak volt. Most pedig újult erővel próbál visszatérni az életbe.* - Te mi járatban erre? *Kérdi a másiktól és megint csak a kicsi Lacere pillanat, pont ahogy a kicsi Réka, majd vissza a nagyra.*
Vendég- Vendég
*A kicsire rápillantva nyugtató auráját mutatja és semmi baj nem lesz abból, hogy együtt vannak és nem is kell félnie. Halványan elmosolyodik amikor zenélni kezd a másik és ugye Lacet felkapta a nyakába.* -Nem bántod őt. Világos. Ha bár te egy légynek sem ártanál, szerintem menjetek beszélgetni nem lesz itt gond.*Mosolyog a két kicsire és ha kicsi énje elindult akkor reméli, hog a másik Réka is elmegy. Aztán visszafordul a nagyhoz és válaszol immárom a kérdésére.* - Nocsak. Ilyen híres lennék a lányok köreiben? Vagy csak a s***epilemem jött ki és a lányok beszélnek arról milyen helyes vagyok? Elnézést nem hagyhattam ki Alexander stílusát.*Neveti el magát és viccel.* - Csak lefekvés előtti zene és éneklés. Tudjon aluni ez a kicsi. Látom te is el vagy vele.*Biccent a kicsi Rlkára.* - Bár te olyan zárkózottnak tünsz. Amúgy meg teljesen aranyos vagy csak nem tudom. Furcsálom a rossz gyerekeket kevés a jó.*Csóválja meg fejét. Na igen. Megáldották őket gyerekekkel. Bele gondol, hogy ő már kiskorában is hulla komoly volt. Nem csodálja, hogy Alex mostanra normult meg.*
Horváth Réka- .::Diák::.
*Mindegy mit mutat a fiú, a kicsi Réka akkor is fél. Egyelőre nincs biztonságosabb a felnőtt énjénél. Legalább is számára nem, szóval amikor a másik elindul Rékától egy kis noszogatásra lesz szüksége, de azért elindul. Mikor a kicsik lelépnek és Lace megszólal, nos kicsit meglepődik. Tényleg olyan, mint Alex volt...* - Durva, mintha őt hallanám. *Nevet a lány, de csak pár pillanatig. Na igen, régen, mikor Alex komolytalan volt, ő is teljesen más volt. Mennyivel jobb volt akkor...* - Persze, ismerem, tudom, hogy kell megnyugtatnom. Hisz én vagyok. Tudom, hogy mit vártam volna a most történtekről akkoriban. *Mosolyog halványan a lány és tényleg igyekszik úgy tenni, ahogy akkor szerette volna másoktól.* - Nos, sok minden történt, amúgy el nem tudnád hinni milyen voltam. *Nevet a lány kissé keserűen.* - Te viszont, olyan vagy mint kicsi korodban. *Néz a kicsi Lace után. Most lehetne azt is mondani, hogy ő is olyan, de csak azért, mert most lábal ki a depresszióból.*
Vendég- Vendég
*Nem baj akkor majd megnyugszik. Amikor leteszi, a kicsi énjét akkor leguggol Rékához.* - Amíg felnőttel vagy biztonságban tudhatod magad. Nem kell félned én, nem bántalak. Nyugodtan oda mehetsz hozzám Léleknek sem ártana.*Mosolyog, a lányra aztán ugye felnéz a Rékára. Ugye Alexesen beszélt, de nem hagyhatta ki és természetesen vicces volt, na.* - Alex komolytalanrészét mindig is utáltam. Nem hagyhattam ki, hogy ne mondjam ezt el. Egyébként meg nem vagyok ám ilyen.*Mondja nyugodt hangon és komolyan így gondolja. Ő egy komoly és természeten normális srác. Nem vár el senkitől semmit és hálás sok embernek és a barátainak is, hogy a családtagjuk lehet.* - Szerintem elhinném, hiszen látom. Amúgy nosztalgiázás jó dolog. Én is szoktam gyakran. Amúgy is természetesen van mikor kicsit vissza megyünk az időbe.*Feleli kuncogva és igen. Amit mondd a lány Lacenek elmosolyodik és bólint.* - Asszem nem tom kinek a vére. Egyébként, ti mit kerestek itt?*Kérdezz rá és érdeklődik a másik felől.*
//Fagylaaaaalt, mert Réka eltűűnt.//
//Fagylaaaaalt, mert Réka eltűűnt.//
Victoria Jones- .::Diák::.
- Pedig el tudtam viselni mást is. Magán tanárt is. Na nem baj. Végül is szép hely és érdekesek a fejek is.*Néz körbe a lány, ahogy átlépte a Cameos társalgó ajtaját és a lány hálóba vette az irányt és kicsomagolta a ruháit. Az apja biztosan már beszélt a házvezetőjével így ez a gond le tudva. Amúgy Victorián egy fekete simple planes mintájú póló van és egy hosszú farmernadrágot visel és edzőcipőt. Őt nem zavarja ebben a melegben a viselet. Kicsit felfedezi a Cameost és a közös társalgót. A fülében egy fülhallgató van és az iphonejáról szól a Simple Plantől a Vacation című számuk. A lány körme piros körömlakkal van kifestve és a bal karján kisebb karkötők hada látszik. A zeneterembe érkezik a lidérc lány és szélesen vigyorogva fedezi fel, hogy mik vannak itt.* - Király.. apa nem mondhatja azt, hogy nem tanulok! Van itt minden.*Örömében újong és a dobfelszerelést meglátva neki indul, de előtte a zenedobozhoz lépve berak valami pörgős számot. Egyébként meg a telefonján lévő zenét lezárta szóval úgy áll neki hallgatni a számot és közben a dobokhoz lépve elkezdi ritmusra ütni. Mindenesetre a csaj imádja az ilyeneket és nem lehet leállítani.*
Maureen Caiside- .::Diák::.
*A pakolászásra morcosan felmordul az egyik felső ágyon, és igyekszik nem tudomást venni a matatóról. Amint kimegy a lány hálóból, Ariadne ismét álomba szenderülne, ha nem csörrenne meg a telefonja. Morcosan felül, kiveszi a párnájára alól a ketyerét, és ráfókuszál a kijelzőre.* ~ Austin. *Morogja magában a démonlány miközben felveszi a telefont, lekászálódik, és a vállával a füléhez nyom beleszól.* - Itt vagyok, te nyominger, lökd gyorsan a sódert, mert aludni akarok! *Szól bele morcosan az exhollós lány, majd az ajtót behúzva magát elindul valamerre. Egyébként, igen, nem zavarja, hogy egy fekete topban meg egy rövidnadrágban alszik, a hideg kő sem pedig mezítláb mászkál. Szőke haja szokásos befonva, és most morcosan puffogva hallgatja a haverját. *- Austin, hányszor mondjam el, hogy ne szervezzél be Carter-nek táncos lányokat, mert tudod, hogy tökre hidegen hagyjad! Tudod jól, hogy van barátnője, akkor miért nem hagyod békén? Nem érdekelnek a kifogásaid. *Morogja a lány miközben észre sem veszi, de már a közös társalgóban jár. Egy pillanatra megáll az egyik kanapé mellett, összeráncolja a homlokát, és ásít egyet.* - Akkor fordulj fel, pukkancs! *Morrant bele a telefonba, kinyomja, és puffogva beront a zeneterembe. A dobszó hallatára halványan elmosolyodik.* - Csak nem te vagy az az újonc, aki éjnek évadján matat? Egyébként örvendenék, ha nem lennék rohadtul álmos, de a gyökér haverom felkeltett, szóval… Egyébként Ariadne Lilith Marshall, bár a Lilith-et nem használom, szóval inkább Ariadne. *Kezd el szövegelni, majd lehuppan az egyik székre, magához húz egy gitárt, és az ölébe helyezi.* - Csatlakozhatok, ha már felkeltettek legédesebb álmaimból? *Kérdi fintorogva, vagy éppen vigyorogva. Ha álmos, akkor harapós és kiszámíthatatlan.*
Victoria Jones- .::Diák::.
*Csendesen szeretett volna pakolni és így mivel nem sikerült elnézést fog kérni a lányoktól a hálóban. Csendes típus ám az ilyenben nem veri fel a másikat. Ő elkezd dobolni és közben halkan dudorászni kezd és élvezi a sötétséget és a megfelelő zenét. Közben kicsit feloldódni látszik, és amint belép Ariadné láthatja, hogy a lány élvezetten csinálja a dobolást és hozzá a dalolászást. Lefekvés előtt mindig szokta ezt csinálni. Leáll a dobolással és a zenedoboz felé néz majd vissza a lányra.* - Felvertelek? Elnézést kérek még nem szoktam meg az új rendszert hamar próbálok át állni a dolgokhoz.*Feleli ártatlanul pislogva és a kérdésre mosolyogva bólint.* - Persze örömmel csinálom olyanokkal akik élvezik ezt. Viszont a pakolászásért is elnézést kérek halkan próbáltam pakolni. Amúgy meg Victoria Jones vagyok és amint mondtad újonc.*Mutatkozik be a morcos Arinak akin tényleg látszik most verték fel.* - Miért nem alszol vissza? Vagy már nem tudsz? A zene elaltat és megnyugtat. Mindig ezt csinálom alvás előtt. Vagy éppen szerepjátékozom vagy deszkázom. Ne haragudj kicsit sokat fecsegek. Amúgy te honnan származol? A neved alapján angolnak látszol.*Hadarja el a lány és a végére érve nagy levegőt vesz. Iszonyú sokat beszél és néha be nem áll a szája ha újakkal találkozik, de nem igazán érdekli. Viszont nyugodtan le lehet állítani ha nagyon idegesíti a másik. Bár annyit nem szokott beszélni, de most nagyon. Mivel egész úton az apja sem szólt hozzá sé Davidtől sem tudott elbúcsúzni.*
//Fagy//
//Fagy//
Similar topics
