by *Yan éppen a zeneterem egyik versenyzongorájánál ül, egy lassú, érzelmes dallamot csalva elő a hangszerből. Mélyen a gondolataiba merül, és annyira nem éli át a dalt, így magához képest némileg gyenge előadást produkál, de még ez is gyönyörűen hangzik annak, aki nem ért annyira a zenéhez. Persze tud ő sokkal szebben is játszani, átéléssel, őszinteséggel, de most éppen azt próbálja levezetni, hogy megint veszekedtek egy sort Lillel valami, az esküvővel kapcsolatos hülyeségen. Őszintén szólva ő már ott tart lassan, hogy akkor össze se házasodjanak, ha ezen ennyit kell veszekedni meg hisztizni, de komolyan, a végén erre megy rá a kapcsolatuk. Na jó, ennyire azért nem súlyos a helyzet, és ezt ő maga is tudja, hiszen még az sem került a szerelmükbe, hogy Liliya elment megvívni egy háborút, őt pedig elrabolták és heteken át kínozták. Úgyhogy nem túl valószínű, hogy az esküvőszervezés körüli viták komolyabb problémákat okoznának, csak kissé... Nehezebbé teszik az életét, meg hát nyilván jobban örülne, ha ezek nem lennének. Most úgy döntött, ad egy kis időt Lilnek meg magának is, hogy kiheverjék az idegességüket, amiben összekaptak, és majd ha mind a ketten lehiggadtak, akkor majd szépen leül vele, és megbeszélik ezt az egészet, meg hogy mennyit érdemes idegeskedni az esküvő miatt, ami egy jó dolog kellene hogy legyen, és hogy megéri-e úgy megszervezni az egészet, hogy közben kis híján napi egyszer összekapnak valami hülyeségen. A lényeg tehát, hogy Yan, fekete farmerben és feltűrt ujjú, fekete ingben ül a zongoránál, és játsza a lágy, gyengéd szerelmet kifejező dallamot, igyekezve ebben feloldani a veszekedés kellemetlen emlékét.*
+31
Atanas A. WIlliams
Abigail Aleksev
Delia
Elizabeth Cobb
Rachel Morrow
Colin McCartney
Galen Blaide
Eliana De Lucia
Ragnar Solberg
Amanda Helgesen
Yan Antonov
Liliya Antonov
Loras M. Merlioth
Lord Sayon Merlioth
Alexander Silver
Bianca D. McCarthy
Caleb Helroy
Nathaniel Jenkins
Patric J. Morgan
Lily Hollow
Nicole Brise
Christopher Acerlot
Maureen Caiside
Victoria Jones
Horváth Réka
Kamen Grozdan Branimir
Giselle Céline Marceau
Caliin Preween
Barbara Decker
Fredrik Laine
Lucien du Bois
35 posters
Zeneterem
Delia
*Úgy döntött, hogy ma nem lesz Amarillával. Kicsit körbe néz a „jól” megérdemelt munka után. A tanár úr ma úgy döntött, hogy a lustálkodás mellett körbe néz a diákoknál és elbeszélget egy kicsit Elizabethel, de hát a lányt most nem találta meg szóval magára maradt. A mai papírmunkát elég hamar befejezte szóval így tesz egy kört az iskolában és úgy döntött, hogy elmegy a zeneterembe is, egyet zongorázni. Legalább megtudja mutatni a diákoknak az új darabot amit megírt már akit érdekel, mert azért vannak a tanár úrnak utálói mostanában. Bár amennyi dolog történt ha Illával való szakítást is nézzük aztán a kibékülést, hogy már azt sem tudja hányadán áll a dologgal és a fiával sem hiszen ő nem áll vele szóba a bukottságra miatt. Aztán ott van a purgatórium is a kedves úr rá szállt a férfire és hát nem éppen a legjobb bőrben jár. Szóval ja. Mondhatjuk azt is, hogy Denkey barátunk benne van a szószban elég rendesen és mikor lesz főzelék az csak is tőle függ meg amiket mostanában megtudott. Ma egy fekete ing van rajta és egy farmer meg egyszerű sport cipő nem öltözött túl a tanárúr szóval. Ahogy a zeneterem felé indul meghallja a zenét és benyit. Elmosolyodik, hogy egy diák zongorázik mindig melegség tölti el a szívét. Megvárja míg befejezi Yan a darabot és igen képes megtapsolni őt.*
Yan Antonov- .::Diák::.
*Eléggé elmerül magában ahhoz, hogy ne vegye észre, ahogyan valaki belép az ajtón, szóval háborítatlanul játssza végig a darabot. Amikor azonban végez, tapsolás rántja vissza a valóságba, mire meglepetten megfordul, és megpillantja a férfit. Tudja, hogy tanár, hiszen látta már, meg ugye tavaly volt bent párszor Mentálmágián, de amúgy nem tanította még, szóval onnan tudja a nevét, de körül-belül ennyi. Ja, meg Kamen elmesélte neki, hogy a pasi tanította régebben Roxfortban. Szóval végigvárja a tapsot, majd szerényen bólint.* - Köszönöm, tanár úr. Bár nem volt a legjobb, messze alulmúltam magam, de azért... köszönöm *ül ki egy halvány mosoly az arcára, majd arra gondol, hogy nem biztos, hogy Mr Denkey tudja, hogy ő kicsoda, így feláll, és a tanár felé nyújtja a kezét.* - Nem tudom, hogy megjegyzett-e, bár mivel Mentálmágiában nem vagyok éppenséggel kiemelkedő... Yan Antonov, uram *mutatkozik be udvariasan. Egyébként most már alig hallani az idegenszerű kiejtést a hangján, meglepően ügyesen megtanulta elnyomni, de a nevéből továbbra is egyértelmű, hogy messze nem angol nyelvterületről érkezett.* - Elnézést a kérdésért, de... Ön idén mit tanít? *érdeklődik egyből, miközben visszahelyezkedik a zongoraszékre, és belelapoz a mellette fekvő kottákba. Ettől függetlenül azért látszik, hogy figyel a tanárra - még szép, nem ő lenne, ha ekkora udvariatlanságot követne el -, meg az is, hogy ő nem készül sehová a zongora mellől.*
Delia
*Sokat foglalkozik azzal, hogy miket szokott a diákokról gondolni, de jelenleg más fontos feladata van és igyekszik azzal foglalkozni. A mentálmágiát szerette tanítani, de mivel más foglalkozása van idén így azt tanítja ami hozzá közelebb áll. Azaz a feketemágia. Jól színészkedik ez tény, de muszáj is mert mostanában ő sem bízik meg akár kiben.* - Azért örülök, hogy valaki értékeli a jó muzsikát. Sokan szoktak így zongorázni és azért szeretem látni, hogy a diákok mennyit fejlődnek.*Feleli Yannak és elmosolyodik és nyújtja ő is a kezét. Egy illedelmes fiú és látszik, hogy tanult jó modort. Amikor bemutatkozik valamiért szokásához híven mosolyodik. Ugyan ilyen mosolyt adott Lizzienek is amikor a karkötőt adta neki oda.* - Amarilla tanárnő mesélt már rólad és láttalak azért néhányszor mentálmágián szóval örülök.*Mondja a kéz rázás után és kap egy kérdést amire sóhajt egyet.*~Azért azt nem mondom, hogy kislányokat kutatok fel… de azért~*Na azért Reed eléggé felszínes, de azért válaszol.* - Fekete mágiát meg maradok a zongoránál. Tudod a közel álló tárgy a fekete mágia. Mindig ez volt ami érdekelt, bár a kis lurkók nem értékelték mindig a Roxfortban.*Oh ő tudna mesélni a régi szép időkről főleg Kamenről.* - Oh, tudod tudnék mesélni Roxfortról, de hát az hosszú történet lenne.*Mondja mosolyogva és ugye a zongorához lép.* - Ha jól sejtem neked nem erősséget az árnytan.*Csak így felhozza. Szeret beszélgetni a diákokkal, de inkább azokkal akik nem utálják.*
Yan Antonov- .::Diák::.
- Tíz éves korom óta zongorázok *mosolyodik el. Valóban, neki ez régóta része az életének, ráadásul valóban eléggé kiemelkedő tehetsége van hozzá. Aztán a bemutatkozás után ismét helyetfoglal, és válogatni kezd a kották között. Arra, hogy látta már mentálon, bizonytalanul vállat von, olyasmit üzenve, hogy mindig ott van, de sajnos ez sokat nem ér, majd át is térnek a roxfortos dologra.* - Igen, az unokabátyám is sokat mesélt róla *pillant fel.* - Ő ott tanult, hat évig, és az alapján, ahogyan beszélt róla, nagyon szerette, csak hát vissza kellett jönnie Bulgáriába *magyarázza, úgy döntve, hogy inkább nem nevezi meg Kament. A tanár meg nyilván nem tudhatja, hiszen se a nevük se a kinézetük, se semmi nem utal rá, hogy valami közük lenne egymáshoz.* - Hát... Nem, nem igazán *fut végig egy halvány mosoly az ajkain.* - Inkább Elementálmágiából vagyok jó. Vagyis... Lehetséges, hogy lehetne erősségem az Árnytan, nem tudom, soha nem próbáltam, és, elnézést kérek, de nem is fogom. Eléggé távol áll tőlem *pillant bocsánatkérően a férfire. Egyértelmű, hogy Yant nem fogja tudni munkára bírni Árnytanon, de talán jobb is, ha egész egyszerűen eltekint tőle. Vannak emberek, akiket nem feketemágiára találtak ki, és Yan ezen személyek egyike.*
Delia
*Talán a férfi mindig is szerette a zongorát ezzel tudott sokat foglalkozni és a fekete mágiát is és rengeteget foglalkozott a gyerekekkel amikor még normális volt és nem foglalkozott Gyerek rablókkal. Amúgy meg tudja jól, hogy ki van ott órán és ki nem csak hát, nem mindenkivel foglalkozik. Vagyis inkább leadja az órát szóval, meg a korrepetálósokkal akiknek nehezen megy az óra azoknak segít.* - Oh értem sajnálom talán végig vihette volna. Bár érdekes, hogy a kis lurkók szerették és az is a kedvence volt amikor bevitte büntető munkára a két mardekáros bajkeverőt. Régi szép idők sosem tudja megunni.. valamikor még olvassa a diákok dokemntumait.* - Bár lehetséges, hogy örülhet, hogy kimaradt amennyi diák volt akik rosszalkodtak. De hát mindenki felnő egyszer. Nem de bár?*Teszi fel a bölcsességét és igen a tanár szokott néha ilyen is lenni.* - Értem. Mindenkinek meg van a gyengesége és az erőssége. Nekem azt hiszem nincs gyengém.*Oh Reed biztos vagy te benne? Mert az user szerint igen is van és bizonyára csak elrejted. Lökött férfi.* - Ne aggódj tudom, hogy mindig is a mentál az erőssége.. egyébként miket szokott szabad idejében csinálni?*Érdeklődik felőle ha már beszélgetnek a téma is meglegyen.*
Yan Antonov- .::Diák::.
- Igen, ő is szerette volna... De aztán a Sors beleszólt a dologba *von vállat. Valószínűleg jobb is, hogy minden úgy történt Kamennel, ahogyan történt, bár néhány nappal ez előtt még megváltoztatott volna pár eseményt, de az aznap éjjeli látomása róla és arról az erethonos lányról eltörölte az aggodalmait. Már csak abban reménykedik, hogy amit látott, az minél hamarabb be fog következni, Kam érdekében.* - Valóban. Neki is muszáj volt, de szerintem nem sikerült olyan rosszul *mosolyodik el halványan.* - Persze nem tekintve a jelenlegi állapotát... Egyébként Kamenről van szó, gondolom ismeri *jegyzi meg, hiszen végre eszébe jut, hogy a tanár szinte egészen biztosan ismeri a sylorinást, hiszen Roxfortban is meg itt is tanította, meg hát most hadd legyen már egyértelmű.* - Engedje meg tanár úr *nevet fel*, de erősen valószínűnek tartom, hogy igenis van gyengéje. *Mert ugyebár az nem létezik, hogy valakiből csak a hiba hiányozzon, mindenkinek van valami rossz tulajdonsága. Neki is bőséggel megvan, és ezzel tökéletesen tisztában is van, egyrészt mert voltak az élete folyamán akik ügyeltek rá, hogy jó sokszor a fejéhez vágják, másrészt pedig mert a helyén van az önértékelése, és tisztában van jó és rossz tulajdonságaival. A következő kérdésre elgondolkozva hümmög egyet, miközben kivesz egy kottát a többi közül, és lapozgatni kezdi.* - Nem is tudom. Mostanában leginkább az esküvővel foglalkozom, egyébként pedig zongorázok vagy esetleg más hangszeren játszom, sétálok a birtokon... Nem túl sok mindent, de azért jöttem ide, hogy legyen végre némi nyugalmam *válaszol, nem teljesen figyelve rá, hogy mit is mond. De a helyzet az, hogy mivel egy eléggé őszinte ember, valószínűleg nagyobb koncentrációval is ez hangzott volna el. Végül úgy dönt, hogy a kezében tartott darab elég jó, és kellően el tud merülni benne, így a kottatartóra teszi a lapot, és visszafordul Reed felé.* - És ön?
Delia
*A sors az mindig közbe szól. Ezzel nincs egyedül a fiatal ember.* - Azért sajnálom, hogy nem folytatta. Jelenlegi?*Felvonja a szemöldökét. Aztán meglepődik amikor szóba hozza Kament.* - Ja, hogy ő. Azt hittem azért normálisabb rokonai vannak. Már elnézést csak nem gondoltam volna, hogy önök unokatestvérek.*Kér elnézést Yantól és természetesen tpényleg nem gondolta volna hiszen Yan olyan kedves és szimpatikus és természetesen minden más. * - Kamen régebben is ilyen volt bár a természete megmaradt.*Gondol arra ahogyan viselkedik mostanában hiszen a tanár is látja azért távolról. Néha szokta figyelni a diákokat szóval.* - Igen?*Teszi fel a kérdést majd elmosolyodik amikor válaszol a fiú.* - Nem tudom én sohasem találtam meg a gyengémet. Születésem óta keresem a gyengémet.*Amúgy a férfinak vannak, de még az user sem tudja azt, hogy mi az. Még keresi. Ami eddig felhúzta az valószínűleg az ha az óráján beszélgetnek. Persze ez idegesíti szóval. Az esküvőre fel figyel és büszkén elmosolyodik. Nocsak…* - Örülök, hogy ilyen komolyan gondolja az esküvőt. a Megszervezése igen bonyolult. Gratulálook hozzá! *Mondja a fiatal férfinak hiszen annyi minden történt Yannal tényleg megérdemli a boldogságot is. Nkei mikor lesz esküvő.. valószínűleg meg sem éri.* - Rengeteget foglalkozok ugye az órával és persze igyekszek mindenkivel foglalkozni aki segítségre szorul.*Azért ebből már igazán visszavehetnél Reed… az a segítség igen is egy lénynek szól és nem nem fog bejönni Fyronra. Tervezget sok mindent és persze nem tudja azt, hogy mi lesz ennek a dolognak a vége. Nagyon rossz dolgot csinál és nem lesz ennek jó vége.* - Bár szeretek új dolgokat kipróbálni. De gondolom nem vagyok egyedül.*Mondja mosolyogva és felsóhajt nem törődve Yannal. Igazából nem sokára vissza indul az irodájába még megnéz egy két dolgot, de azért szívesen meghallgatja a fiút.*
Yan Antonov- .::Diák::.
- Nem is vagyunk... Hosszú és bonyolult történet *von vállat.* - De mindig is nagyon ragaszkodtam Kamenhez *teszi hozzá némileg hűvösen. Hiába, az, hogy a félvér mennyire fontos neki, valószínűleg nagyon erősen egyértelművé válik már abból is, hogy a megszűnt rokonság ellenére mégis unokatestvéreként hivatkozik rá.* - Hát, most nem sok maradt belőle... De nem aggódom miatta, mert helyre fog jönni *mosolyodik el, inkább csak úgy magának. Hiszen ő látta. És most már eljutott addig, hogy higgyen a látomásaiban, bármennyire nehéz is volt ez eleinte, és pláne hajlandó elhinni, ha ráadásul ennyire jó dolgot jövendöl meg. A tanár gyengékről szóló szavaira halkan felnevet.* - Nos, próbálkozzon tovább, vagy kérdezgesse körbe az ismerőseit *válaszolja. Ő hallott már néhány negatív jelzőt - hiába, Reed nem a legnépszerűbb tanár az iskolában -, úgyhogy biztos benne, hogy valaki előbb-utóbb tudna mit mondani a némileg magas lovon ülő férfinek. Az esküvőre csak sóhajt.* - Sajnos a menyasszonyom önnel ért egyet... Szerintem nem kéne ennyire agyonszervezni, de hát mindegy. A végén úgyis az lesz, amit ő akar *mosolyodik el halványan.* - Köszönöm *biccent még a gratulációra. Aztán ugyebár kérdezik, válaszol, visszakérdez és hallgatja, amit a tanára felel. Az új dolgokra megint csak vállat von.* - Biztosan nem, de én inkább maradok a megszokottaknál. Nem szeretek különösebben újítani *válaszolja, majd, mivel mást nem nagyon tud kérdezni, pár billentyű lenyomásával elkezdi próbálgatni a kiválasztott művet, de még azért nem fordul teljesen felé, hátha a tanár folytatja a beszélgetést.*
Delia
*Az esküvő a téma és természetesen a zene.. meg ugye most jelenleg Kamenről beszélgetnek.*- Értem. Nos Kamen ha helyre jön akkor helyre jön természetesen.*Mondja a fiúnak mosolyogva. Jól elbeszélget a fiúval és az idő is eltelik elég hamar. Szóval megcsinálja azt, hogy aztán az esküvőről beszélgetnek és felnevet. A gyengepontjával inkább nem foglalkozik.* - Az asszonyok már csak ilyenek higgye el.. Még az esküvő bonyodalommal jár és nem is kevés bonyodalommal. *Mondja a másiknak hiszen ezt Yan is tudja, mert nem sokára esküvője lesz. Azért neki fura, hogy ilyen fiatalon házasodnak. Aztán ugye meghallgatna még egy dalt a fiútól, de a változásokra csak biccent. Ő valóban kipróbált egyet bár nem épp a fekete szárnya volt a legjobb húzása, de hát a lényeg az, hogy van olyan aki így is elfogadja. Már aki természetesen, de hát mostanában sokat változik mindenki.* - Ha nem gond Mr. Antonov akkor én nem is zavarom tovább. Van még némi elintézendő ügyem.*Les a telefonjára és sóhajt.* - Örülök, hogy találkoztunk tanuljon szorgalmasan és további szép estét.*Feleli neki és távozik a helyszínről még van némi elintézni valója, de arról nem számol be, hogy mi az..*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*A mai napon döntöttem úgy, hogy egy kicsit hanyagolom a barátnőimet. Rám fér az egyedül lét meg igazság szerint a gyakorlás is. Így a zeneterembe indultam a fuvolámmal és betettem egy zenét ami ugye zongora kísérettel van. Tehát én kezdtem a fuvolázást és már egy ideje nem csináltam. Csoda, hogy apuék nem nyírtak még ki ezért.. Hárfázást legalább gyakorlom hetente kétszer. Aztán Kamennel is beszélgetek amikor éppen nem Lotteval van meg Sergejhez is lejárok.. Atanasék sem maradnak ki bár az utóbbival már nagyon rég beszélte és ez tudom részben én miattam van, de csak mert Victoriáék rángattak ide oda.. Aztán ma kicsit elszakadtam tőlük így este folytatjuk a traccs partit. Szóval elkezdek zenélni a zeneteremben és közben elgondolkozok azon, hogy nyáron lesz az esküvőm, de még meghívók sincsenek készen. Ezt már karácsonykor beszéltük meg otthon és örülök neki, hogy nem kellett vitatkozni. Ahogy állok a kotta előtt közben figyelem a zongora kíséretet is igyekezvén azt, hogy ne rontsam el. Lehet kicsit kiégtem? Ez kiderül amint végig játszottam egyenlőre a gondolataimba merülve játszok.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Hogy miért megyek a zeneteremhez? össze akarok állítani valami szép kis darabot az esküvőre Cathnek és ahhoz kéne kitalálnom mit és hogyan és szóval zongorázni kéne. Azonban amikor belépek észreveszem Abbyt.* - Te komolyan fuvolázni akarsz? * kérdem meg amikor meglátom milyen hangszer van a kezében. * - Asszem akkor visszajövök inkább később nem akarom, hogy hallás károsodást szenvedjek.* ugratom a lányt aztán leülök a zongorához s előszedem a zsebemből az eddig írt darabot. Otthon nem gyakorolhatok, szóval kénytelen vagyok itt gyakorolni, de nem állok neki egyből.* - Mi miatt döntöttél úgy, hogy fuvolázol? * kérdem meg és elmosolyodom. Rég beszéltem már vele és már jó újra beszélni vele csak hát mindig is bennem lesz az a csesztessük egy kicsit az unokatesót érzés.* - Kérhetek egy kis segítséget tőled? * kérdem még meg és igen a darabbal kapcsolatban szeretnék megkérdezni tőle valamit.*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*Szeretem ezt a zenét és persze minden áron azon vagyok, hogy végig játszhassam, ameddig nem jön be valaki. Nem törődve az unokatesómmal végig játszom a dalt és utána válaszolok neki, amikor leteszem.* - Már hét éves korom óta fuvolázom. Oda haza heti kétszer jártam zene suliba aztán mióta itt vagyok nem is gyakoroltam pedig apunak mondtam, hogy fogok. Ma a kezembe akadt aztán úgy döntöttem, hogy egy kicsit gyakorolok. Különben is egészen jól játszom.. azért amikor hárfán játszottam karácsonykor mondd azt, hogy nem volt szép.*Nézek rá és igen gondolok a családi összejövetelre. Aztán felsóhajtok és kicsit meg van változva. Kezd benőni Atanas feje lágya és ennek örülök.* - Ha azzal kapcsolatban, hogy még mindig nem találtál zenét természetesen.*Mondom neki és elmosolyodok.* - Figyelj én is játszhatok nektek feltéve ha szépen megkérsz, hogy játsszak egyébként meg milyen dallamra gondoltál tesó?*Néz rá majd a zongorához lépve leül mellé. Azt, hogy nekem az esküvő nyáron lesz nem is tudja még végül is még senki ezt Felixel kezdtük el beszélni meg apáékkal úgyhogy a meghívó és a tanú meg koszorús lány felkérésnél lesz ez is elmondva addig nem. Szóval hallgatom a testvéremet, hogy mit mondd.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Mikor a lány megkérdezi, hogy mivel kapcsolatban kéne a segítség válaszolok.* - Tudod, szeretnék az esküvőn egy zongora darabot előadni valami nagyon szépet ami nagyon tetszene neki és fogalmam sincs milyen darab lenne tökéletesen jó neki. * mondom és egy nagy sóhaj keretében megmutatom neki azt a lassú zongora darabot amit találtam és ha eljátszottam ránézek az unokatesómra.* - Vélemény? Szerinted jó lesz? Vagy inkább keressek valami mást? * kérdezem meg és tényleg kíváncsi vagyok a véleményére. Mert nem tudom ehhez nagyon nem értek ez nem az én stílusom, de mégis kedveskedni akarok Cathnek és ha már egy zongora darabhoz hasonlította az esküvőt akkor legyen zongora darab. De azokhoz én nem nagyon konyítok szóval eléggé meg vagyok lőve ezen a téren és fogalmam sincs, hogy mit kéne tennem.* - Tudod életembe most először akarok zongorázni így valakinek és eléggé parázok miatta, szóval nagyon jót akarok, de nem tudom mi az ami tényleg jó lenne. Neked talán egy kicsit több érzéked van hozzá. Legalábbis a karácsonyi hárfázásból ítélve több érzéked van hozzá mint nekem. * mondom és reménykedve nézek Abbyre, hogy segít e nekem.*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*A zenére, és amikor megszólal, a srác mit szeretne, elmosolyodom. Jól esik, hogy segíthetek valakinek így meghallgatom a zenét, amit előad. Egy kicsit besegítek, neki hogyan is kell helyen, ha engedi a 4 kezest és persze igyekezvén azt, hogy megmutassam azt, hogy mit kell kijavítania. Aztán hagyom, hogy zongorázzon, és amikor befejezi elmosolyodok és megölelem.* - Attól függően, hogy van egy két hiba, de azok nagyon aprók viszont csoda szépen játszottál.*Mondom neki mosolyogva és Kamen véleménye is ez lenne.* - Segítek felkészülni, hogy tökéletesen el tud játszani. Ne aggódj menni fog ez az egész. Olyan szépen fogsz játszani, hogy Cath el fog ájulni.*Nézek rá és egy picit megkönnyezem. Majd az arcomhoz nyúlva letörlöm a könnyeimet.* - Ne haragudj csak fura, hogy megkomolyodtál és sokat változtál. Szeretlek tesó.*Mondom neki majd átölelem. Szeretet roham tört rám ilyen mostanában egyre több alkalommal fordul elő és még Kament is bombázom ezekkel amikor nem Lotteval van.* - Egyébként csak ezt a zenét szeretnéd? vagy van más ötleted is?*Kérdezem meg bármiben segítek neki csak mondania kell.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Eljátszom a darabot amibe néha Abby besegít aztán elmosolyodom amikor a lány azt mondja, hogy jó lesz.* - Köszi, már hetek óta járok ide, hogy gyakoroljam. Tudod, még az idei év első napján beszélgettünk otthon Cath-el és mondta, hogy szerinte az esküvő olyan lesz mint egy zongora darab és ezért jutott eszembe, hogy akkor keresek valami szép zongora darabot amit még nem is olyan nehéz megtanulni és az esküvő napjára megtanulom és előadom neki, de nagyon még máson nem gondolkodtam. van még egy szám is de az még nem megy annyira, de nem tudom, hogy az lenne e jobb vagy ez *és neki állok eljátszani a másik zongora darabot.* - Ebben tudom, hogy többet hibáztam, de ez még nem megy annyira. Szerinted melyik lenne a szebb? * kérdezem meg aztán ugye Abby megölel és azt mondja megkomolyodtam.* - Tudod, Cath jó hatással van rám. Nagyon is jó hatással és én ezt meg akarom köszönni neki és fogalmam sincs, hogy hogy lehetne a legjobb és ezért akarom a világ legszebb esküvőjét összehozni neki. Hogy megmutassam neki mennyire hálás vagyok neki azért, hogy itt van nekem. * mondom // és az user közben majd el bőgi magát // és ekkor veszem észre, hogy Abby a könnyeivel küzködik.* - Na, miért sírsz? * kérdem meg és felé fordulok és rá figyelek. Igen még egy dolgot megtanultam. A család a legfontosabb. Minden más csak utána következik és most már Cath is a családom tagja. Szóval ő a legfontosabb de akkor is abby is a családomhoz tartozik és ő rá is figyelnem kell és vigyáznom kell. De nem tudok egyszerre mindenre figyelni és mostanság olyannyira lekötöt az esküvő előkészítése, hogy egyszerűen elfeledkeztem róla, hogy a családom többi tagjával is foglalkozzak.*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*Ahogy hallgatom a Cathről szóló történést elmosolyodom és büszke vagyok rá, hogy ennyire sikerült meg változnia. Szóval figyelem és csak mosolyodom és ugye megölelem.* - Az előző tökéletes lesz csak..*Nézek rá és nem tudom mit mondjak.* - Leszel a tanú az esküvőmön?*Bököm ki végül nem bírtam ki várni és igen ez most így jött végül is ki.* - Azt hisze mind a ketten sokat tanultunk, de talán Kamennek is be nő a feje lágya. Lotte jó hatással van rá ahogy látom sokkal, de sokkal nyugodtabban viselkedik még ha olyan „pszicho” a nézete. Végül is szerintem mindannyian tanulunk valamit.*Ez igaz és sóhajtok. Sok minden változott mióta itt vagyunk lassan egy éve vagyok itt és örülök ám neki. Mindannyian el vagyunk foglalva és persze segítek én is ha kell. Egyébként is hatással vagyunk egymásra és a tanulás is segít. Plusz gazdagodtam barátnőkkel aminek szintén örülök.* - Fura, hogy az esküvőt tervezgetjük.*Nézek rá majd elkezdek én is csak random játszani valami dalt a zongorán. Nem szeretnék kimenni sétálni amúgy is késő van bár ma voltam kint. Ez csak azért jutott eszembe, mert Amyék ki akartak rángatni a főtérre. Jó, hogy itt vagyok bent.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Mikor Abby azt mondja a másik jó lesz akkor bólintok. Aztán amikor megkérdezi, hogy leszek e a tanú felhúzom a szemöldököm. Erről nem is tudtam semmit.* - Oké, asszem lesz mit mesélned. Ki a szerencsés férfiú? Anyuék tudnak erről? és miért pont én? Elvállalom, csak kíváncsi vagyok miért rám gondoltál. * mondom és igen ez most kisebb meglepetésként ért. oké, hogy el voltam foglalva az esküvő szervezésével, de azért azt csak észre vettem volna, hogy Abby jár valakivel. Vagy tényleg ennyire vaksi voltam? teszem fel magamnak a kérdést amire aztán nem is válaszolok inkább megmarad költői kérdésnek a dolog. Aztán szóba kerül, hogy fura, hogy az esküvőnket szervezzük.* - Az. Egy éve még nem gondoltam volna, hogy hamarosan megházasodom. Ahogy arra se gondoltam volna, hogy lesz itt egy házam és ott egy olyan nővel fogok boldog házasságban élni mint Cath, egyáltalán azt se hittem, hogy valaha is meg fogok házasodni. * mondom és igen, sok minden történt az alatt az egy év alatt és még mindig jó döntésnek tartom azt, hogy idejöttem. Nagyon sok jó dolgot tanultam itt és jó barátokat szereztem magamnak valamint egy elég morcos rokont aki nem épp a legjobb fej a világon, de hát ez van nem lehet minden habostorta.*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*Az esküvőt bejelentem és igen ezt is úgy nyőgöm be neki.* - Még mindig Félix látom mennyire a rózsaszín fellegekbe jársz. Amúgy még Kamen se tudja. Apuval lett megbeszélve, hogy változtam annyit és megengedi, hogy férjhez menjek. Egyébként is rád gondoltam mivel együtt nőttünk fel és ugyan Kamen a rokonunk neki másik feladatot fogok szánni. Ami elég fontos ráadásul nem tudom elégszer megköszönni, hogy ide kerültem. Bár eleinte nem akartam jönni még is jó.*Mondom neki mosolyogva és igen határozottan boldog vagyok amiatt is, hogy Atanas boldog. Nem tehetek róla.* - Szóval egy éve. Tudod másnál mondanám, hogy ez korai mármint az esküvő, de neked úgy látszik nem. Mi két éve vagyunk együtt a balesetből felépülve is mellettem volt. Apának akkor is sokat segített meg az én feladatomat is el látta. Szóval igen.*Mondom továbbra is, de aztán megrázom a fejem.* - Na jó inkább rólatok van szó most. Egyébként meg többet kéne együtt is lennünk talán ezért is segítek most annyira neked is. Valahogy nem vagyunk együtt aztán most itt az alkalom. Mint kiskorunkban.*Nevetem el magam és igen eszembe jutott néhány emlék.* - Na.. játsszuk el még egyszer a darabot aztán csinálok a diákonyhán egy jó kis forró csokit mit szólsz?*Teszem fel a kérdést és ha benne van akkor végig hallgatom ahogyan játszik és segítek neki.*
Erik Norgen- .::Diák::.
*A zeneterem jelenleg egy Avenged Sevenfold szám akkordjaitól zeng, ugyanis Erik beszabadult, és szorgalmas munkával megszerzett gitártudásának gyümölcsét próbálja kamatoztatni. Egy elektromos gitárt választott magának az igencsak széles felhozatalból, rákötötte egy szép kis erősítőre, s most igencsak koncentráló arckifejezéssel, még a nyelvét is kidugva igyekszik eltalálni a megfelelő hangokat a megfelelő húrokon. Mivel énekhangja nemigen van, megkíméli tőle a saját fülét, így csak gitározik. Amúgy nem megy rosszul neki, sőt, egészen felismerhető a szám. Mindig is meg akart tanulni gitározni, és mindig is alapítani akart egy zenekart. A fele már megvan, mostmár csak a zenekar kell hozzá. Amúgy szokásos öltözetét viseli: egy kopott farmernadrágot egyszerű, fekete pólóval és edzőcipővel. Szőkésbarna, rövid tincsei igencsak kócosak, látszólag nem nagyon törődött a fésűvel mostanság, de még ettől eltekintve (vagy talán éppen ezzel együtt) elég jóképűnek mondható. A fekete pólón át is látszik, hogy fizikailag igencsak a toppon van minden értelemben. Megjelenése összességében egy lázadó természetű rockerfiú jellemére enged következtetni, és ez végülis igaz is. Eriknél lázadóbb jellemet nehezen lehet elképzelni, és a rocker is igaz, mármint zenei ízlését tekintve. Valószínűleg a múltja s a rontásűzők életmódja tette ilyenné, bár ki tudja, valószínűleg ezen tulajdonságai már vele születtek. Egy biztos: szereti élvezni az életet. Ezért is tervez rockbandát alapítani... Koncertek, pia, jó csajok... Mi másra vágyhatna még?*
Isabella Grey- .::Diák::.
*Úgy döntöttem, hogy a vasárnap estémet a hobbimnak szentelem, vagyis hegedülni fogok egy kicsit a Zeneteremben. Szerencsére van egy igen szép hegedűm, de biztos vagyok benne, hogy amúgy a zeneteremben s találnék jó minőségű hangszert. Én mégis ragaszkodom a sajátomhoz, hiszen mért is ne tenném? Átsuhanok a folyosókon és hamarosan megállok a Zeneterem előtt. Az orromat megcsapja a furcsa, áporodott bűz, amit csak egy vérfarkas áraszthat ki magából. fintorgok egyet, és már fordulnék meg, eldöntve, hogy inkább máskor visszajövök, mikor egy furcsa hang megszólal a fejemben: "Nem futamodhatsz meg mindig előlük. Ez egy iskola, itt rengeteg olyan lény van, amit nem szeretsz, de el kell viselned." Veszek egy nagy levegőt, majd kicsit jobban hegyezem a fülemet. Igazából egész jól játszik, bár van néhány akkord, amin úgy tűnik félre csúszik a keze. Vagy lehet, hogy a gitár hamis egy kicsit? Bár, hogyha vérfarkassal van dolgom, akkor neki is olyan jó a hallása, mint nekem, szóval bizonyára, hogyha ért a gitárokhoz és a hangokhoz, észrevenné, hogy kicsit hamis a dolog. Bizonyára nem túl gyakorlott művész, ami persze nem baj. Mindenkinek kell egy kis gyakorlás. Ismét veszek egy nagy levegőt, majd lenyomom a kilincset és néhány tizedmásodpercet várok. Valószínű, hogy a srác is megérzett már engem, így hát van ideje felkészülni rám... És a lényemre. Besétálok és egyből megpillantom a farkast, aki igen dögös. Egy pillanatra eltátom a számat, majd megcsóválom a fejemet.*
- Hello! *köszönöm nem túl lelkesen, majd megköszörülöm a torkomat.*
- Öhm... Csatlakozhatok? *nézek a fiú szemébe, majd addig nem mozdulok az ajtótól, amíg nem kapok igenlő választ.*
- Hello! *köszönöm nem túl lelkesen, majd megköszörülöm a torkomat.*
- Öhm... Csatlakozhatok? *nézek a fiú szemébe, majd addig nem mozdulok az ajtótól, amíg nem kapok igenlő választ.*
Erik Norgen- .::Diák::.
*Ahogy lassan a szám végére ér, furcsa szagot kezd érezni a helyiségen kívülről. Vámpír. Igazából nem nagyon izgatja, semmi baja a vámpírokkal, elvégre miért haragudna rájuk? Ő sosem akart vérfarkas lenni - igazából a vérfarkasokat talán még kevésbé kedveli, mint a vámpírokat. Na persze a szaguk az más, az valami szörnyűséges, de nem tehetnek róla. Ő a legszívesebben egyszerűen elfelejtené, hogy vérfarkas. Nem is igazán szokta hangoztatni. Talán ez az egyetlen ok, amiért nem szeret vámpírok közelében lenni. Ők mindig azonnal rájönnek. Ez az egy úgy tűnik nem akar irányt változtatni, mivel benyit a terembe. Lefogja az utolsó akkordot is, majd tekintetét végigfuttatja a lányon.* - Szia. *Köszön rá mosolyogva, s magában megállapítja, hogy nem is néz ki rosszul. Na persze - hiszen vámpír. Azok általában nem csúnyák. Bár ő még hozzájuk képest is igen mutatós...* - Persze. Gyere csak. *Invitálja be a lányt, majd ha az belép, gitárostul közelebb lép hozzá s kezet nyújt.* - Erik Norgen. *Mutatkozik be, miközben határozottan, de nem túl erősen, a lány szemébe nézve megrázza annak kezét, amennyiben persze a másik elfogadta a felé nyújtott jobbot. Ha nem, az már más történet. Minden esetre, amennyiben ezzel megvoltak, Erik hátrébb lép egyet, majd ismét megszólal.* - Játszol valamilyen hangszeren? Ha zavarok, leléphetek, én már úgyis végeztem. *Von vállat, tartva szokásos, féloldalas mosolyát, amit a legtöbb nőnemű élőlény elég aranyosnak szokott titulálni, s amit Erik akkor alkalmaz, ha számára szimpatikus ellenkező neművel van dolga. Feltűnt neki, hogy a vámpír nem túl lelkes, amiért őt itt találta, éppen ezért tette a felajánlást. De igen csalódott lenne, ha a másik elküldené, bár meg tudná érteni. Sokszor volt dolga olyan vámpírokkal, akik nem kívántak a társaságában tartózkodni, csak azért, ami, s bár ez mindig is rosszul esett neki, nem hibáztatja őket. Bár megérteni, na azt nem tudja.*
Isabella Grey- .::Diák::.
*Enyhe undor fog el a vérfarkas szagra, de igyekszem ezt legyűrni magamban, és mégiscsak lenyomom a kilincset, hogy végül belépjek a Zeneterembe. Jártam már itt természetesen, így ismerem a helyet és tudom s, hogy m hol található. Mégis kicsit meglepődök, ahogy a terembe lépve meglátom a vérfarkast. Az igen dögös vérfarkast. Gyorsan becsukom a számat és gyorsan végignézek rajta, szinte alig lehet követni a tekintetemet - embereknek. Persze a vérfarkasok más tészták, így bőven lehet, hogy Erik tökéletesen látja, ahogy gyorsan végig stírölöm. Elég visszafogottan köszöntöm a fiút, aki lassan abbahagyja a gitározást, feláll és közelebb sétál hozzám, majd bemutatkozva a kezét nyújtja. Egy fél tizedmásodpercig tétovázok, majd egy szégyenlős és bocsánatkérő mosollyal és pillantással fogok kezet a fiúval. Igen kellemesen meleg a keze, szinte forró, de most jól esik hideg bőrömnek.*
- Isabella. *mutatkozom be én is egy enyhe biccentéssel és még egy félénk, de kedves mosolyt is megeresztek.*
- Igen, hegedülök. *emelem fel kicsit a tokot, amiben ott lapul a hangszerem. A felajánlásra, miszerint itt hagyja a termet és magamra hagy, erőteljes édes érzés fut végig rajtam, végül sóhajtok egyet és megrázom a fejemet.*
- Nem szükséges, akár játszhatnánk együtt is valamit. *jelentem ki, és lassan az egyik kényelmes székhez sétálok, előveszem a hegedűmet és kicsit behangolgatom és előkészítem a játékhoz.*
- Mióta gitározol? *teszem fel a kérdést, majd már tenném utána, hogy mert kicsit hamis volt a dolog, de gyorsan a nyelvembe harapok. Nem akarok bunkó lenni. Egész kedves srácnak tűnik és a félmosolya is annyira cuki!*
- Isabella. *mutatkozom be én is egy enyhe biccentéssel és még egy félénk, de kedves mosolyt is megeresztek.*
- Igen, hegedülök. *emelem fel kicsit a tokot, amiben ott lapul a hangszerem. A felajánlásra, miszerint itt hagyja a termet és magamra hagy, erőteljes édes érzés fut végig rajtam, végül sóhajtok egyet és megrázom a fejemet.*
- Nem szükséges, akár játszhatnánk együtt is valamit. *jelentem ki, és lassan az egyik kényelmes székhez sétálok, előveszem a hegedűmet és kicsit behangolgatom és előkészítem a játékhoz.*
- Mióta gitározol? *teszem fel a kérdést, majd már tenném utána, hogy mert kicsit hamis volt a dolog, de gyorsan a nyelvembe harapok. Nem akarok bunkó lenni. Egész kedves srácnak tűnik és a félmosolya is annyira cuki!*
Erik Norgen- .::Diák::.
*Természetesen kiszúrom az irántam érzett enyhe viszolygást, és a hízelgő végigmérést is. Előbbi kicsit elkeserít, utóbbi viszont ellensúlyozza ezt az érzést - mert hát azért arról inkább tehetek, hogy jól nézek ki, mint arról, hogy vérfarkas lettem, nem? A sok edzés megtette hatását. Bár ennyi erővel, ha kicsit még többet edzettem volna, talán meg sem harapott volna az a rohadék... Azt viszont mindig is bírtam, ha valaki megnézett magának, pláne ha az illető egy lány, aki még jól is néz ki. A visszafogott köszönés és a kézfogás előtti pillanatnyi habozás sem tántorít el a további ismerkedéstől, ugyanis meg vagyok róla győződve, hogy ha jobban megismer, máris nem fogja annyira zavarni az ereimben csörgedező vérfarkas-undormány.* - Örülök, Isabella. Szólíthatlak Bellának? *Kérdem tőle továbbra is mosolyogva, miután bemutatkozott - bár csak az egyik nevével, de mindegy, ez is valami. Ezek után a tokra siklik a tekintetem, majd bólintok és halkan elnevetem magam.* - Bocs. Nem tűnt fel. *Hát igen, valami elvonta róla a figyelmem. A felvetésre elvigyorodok, majd bólintok egyet.* - Hát rendben, bár legfőképp rock számokat ismerek. Hegedű-gitár... Érdekes párosítás. *Figyelem mosolyogva, ahogy előpakolja hangszerét. Őszintén szólva sosem rajongtam a hegedűért, de valószínűleg csak azért, mert a legtöbben komolyzenét játszanak rajta, ami sosem nyerte el túlzottan a tetszésem.* - Alig egy éve, még nagyon kezdő vagyok. *Vonom meg kissé a vállam. Kiérzem a kérdésből a kritikát, dehát mit csináljak, én igenis sokat gyakorlok! Ennyire sikerült, ez van. Ez a szám igenis nehéz. Azért értékelem, hogy nem közli velem rögtön, hogy hamis voltam, meg is lenne róla a véleményem.* - És te mióta hegedülsz? *Kérdezek vissza, ismét mosolyogva.*
Isabella Grey- .::Diák::.
*Egy picit valóban viszolygok a sráctól, de az megnyugtat, hogy ő abszolút nem mutat ilyesmi érzéseket irányomban. Talán őt nem is zavarja? Igyekszem én is elfelejteni ezt a kezdetleges viszolygást és nem figyelni az orrfacsaró illatra, inkább a kellemesebb illatokra koncentrálok, mint a fiú dezodorja, vagy éppen a parfümje. Elmosolyodom, ahogy az orromhoz ér a kellemes illata, és furcsa buja gondolatok kezdenek el bennem kavarogni, főleg, ahogy a szemébe nézek és meglátom az arcán azt a csábos félmosolyt. Igyekszem kicsit helyre tenni magamat és egy kézfogás után be s mutatkozunk egymásnak. Erik. Micsoda régimódi név. Talán már ő is elég régóta vérfarkas. Minden esetre ezt sem jegyzem meg, mert ha mégsem, akkor az elég ciki. A kérdésére mosolyogva bólintok egyet. Elég kevesen hívnak Bellának. Valószínű azért, mert általában csak a barátaimnak engedem meg, hogy így hívjanak és abból nem sok van mostanában. De a fú ajkain olyan jól áll ez a név, hogy neki megengedem. Megmutatom a tokot, amiben ott lapul a hegedűm és mosolyogva csüccsenek le az egyik kényelmes fotelba, majd előkészítem a hangszeremet. Egy közös duettre invitálom a srácot, aki azonban nem nagyon hisz benne, hogy ez lehetséges. Megkérdezi, hogy én mióta játszom, mire titokzatosan elmosolyodok.*
- Kislány korom óta. Szóval elég régóta. *sütöm le kicsit a szememet, majd a pilláim alól nézek fel rá, várva a reakcióját.*
- Amúgy elég ügyes vagy ahhoz képest, hogy nem régen kezdted. Gyakorolj sokat és akkor egyre jobban fog menni! *bátorítom kicsit a fút mosolyogva.*
- Na gyerünk, kezdj el valamit, és én majd becsatlakozom! *jelentem ki, és lassan az államhoz, a vállamhoz emelem a hegedűt és várok, hogy a srác mit kezd el gitározni. Hegedülök már elég régóta ahhoz, hogy be tudjak majd csatlakozni és egy egész kellemes kis duettet hozzunk össze.*
- Kislány korom óta. Szóval elég régóta. *sütöm le kicsit a szememet, majd a pilláim alól nézek fel rá, várva a reakcióját.*
- Amúgy elég ügyes vagy ahhoz képest, hogy nem régen kezdted. Gyakorolj sokat és akkor egyre jobban fog menni! *bátorítom kicsit a fút mosolyogva.*
- Na gyerünk, kezdj el valamit, és én majd becsatlakozom! *jelentem ki, és lassan az államhoz, a vállamhoz emelem a hegedűt és várok, hogy a srác mit kezd el gitározni. Hegedülök már elég régóta ahhoz, hogy be tudjak majd csatlakozni és egy egész kellemes kis duettet hozzunk össze.*
Similar topics
