by *Cath elmosolyodik és megindul a társalgó felé. Hihetetlenül fel van dobva. Szép idő van odakint, ráadásul lassan kezd beilleszkedni. Egy könyvet szorongat a mellkasa előtt. Ma egy világos, nagy mintás hosszú ujjút visel, farmerrel és sportcipővel. C betűs ezüst nyaklánca ott nyugszik a nyakában, haja egyenes, lazán fel van kötve. Amint belép a társalgóba, megpillant egy pár diákot, majd és már épp leülne az egyik kanapéra, amikor egy kissé kótyagos, de egyenlőre még életben lévő és remélhetőleg még egy darabig lélegző Atanas-t pillant meg. Odalép a fiú mellé és vidáman ráköszön.*-Szia Atanas! Mizujs? Nem zavarok? Nem baj, ha leülök?-*Kérdezi gyorsan, de már le is ül a fiú felé, felhúzza a lábát és az állát a térdére teszi, miközben a könyvét a kanapé karfája mellé fekteti és kíváncsian tekint a fiúra.*
+38
Yan Antonov
Bianca D. McCarthy
Sadie Elena Montgomery
Alise Rubenis
Matthew Chancellor
James Runnel
Colin McCartney
Zentai Márk
Abigail Aleksev
Melantha Goldwin
Eliana De Lucia
Morten Toov
Catherina C. Williams
Atanas A. WIlliams
Barbara Decker
Galen Blaide
Esteron Baltazaar
Lord Sayon Merlioth
Horváth Réka
Fredrik Laine
Patric J. Morgan
Erik Norgen
Elliot Herondale
Victoria Jones
Nyilas Dominik
Emeline Thienen
Andrew Mason
Liliya Antonov
Christopher Acerlot
Nicole Brise
Gabriel Dvorak
Nadja S. Marilovics
Nathaniel Jenkins
Maureen Caiside
Arleena Queen
Kamen Grozdan Branimir
Giselle Céline Marceau
Lucien du Bois
42 posters
Közös társalgó
Catherina C. Williams- .::Diák::.
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Ahogy így nézelődik Egyszer csak valaki megszólítja. Körülnéz és meglátja Cathet.* ~ Nah, most aztán benne vagyok a pácban~ * Gondolja, Majd már záporoznak is a kérdések. Amikre válaszolni kellene.* - Szia! Megvagyok kint voltam haverokkal bulizni, szóval agyilag pörgök. Nem te nem tudsz zavarni... és nyugodtan leülhetsz. ~ csak innen ne kelljen felkelnem.~ * Teszi még hozzá gondolatban.* - veled miújság? Milyen napod volt ma? * Kérdez vissza. Reméli, hogy nem érződik rajta annyira az alkohol szag hazafelé bevett egy rágót is, hogy elnyomja azt.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Atanas viszonylag gyorsan válaszol is a lány záporozó kérdéseire.*-Pörögsz? Nahát, igen...látom, de engem ne kérj, hogy kísérjelek fel, ha nem tudsz felmenni.-*Feleli gyorsan és csak ingatja a fejét a fiúra. Az alkohol szag szinte az egész szobában lázasan lebeg, lobog, meg miegyebek.*-Akkor biztosan jó buli lehetett.-*Mondja gyorsan és törökülésben nekidől a kanapé hátának.*-Köszi, semmi különös...elvoltam.-*Majd aggódóra vált a hangja*-Nem kérsz egy kávét, egy teát, vagy egy pohár vizet?-*Kérdi és amennyiben igen a válasz, már száguld is.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
- Igen, nem, nem kell felkísérned annyira azért nem vagyok részeg. * legalábbis nagyon reméli, hogy nem igazából fogalma sincs. Csak neki ne álljon őszintézni, mert akkor a lány sokkal többet tud meg mint kéne. Azért nem akarja magát teljesen kitárgyalni.* - Igen jó buli volt páran lementünk alagsorba és nagyon jól éreztük magunkat. * Aztán elhallgatja mit mond Cath az ő kérdéseire, majd meghallja az aggódó kérdést.* - Egy pohár vizet elfogadok esetleg, de a többi nem tenne jót a gyomromnak asszem. és köszi, hogy aggódsz értem. * Azért nincs ám annyira oda csak 4dl bort és még 2dl vodka narancsot ivott. Az nem olyan sok. Legalábbis a többiek szerint akik még mindig lent vannak és isznak. Csak ő nem bírta már tovább.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
- Rendben, akkor jó.-*Mondja, majd végighallgatja Atanas mondandóját, figyelmesen és bólint.*-Oké, akkor egy percre nélkülöznöd kell csodás társaságomat. Mindjárt jövök.-*Villant egy mosolyt a fiúra, majd feláll. Amikor megindul a konyha felé, ami itt van szomszédban, még megsimogatja a fiú fejét és elsasszézik a konyhába. Ott gyorsan tölt egy pohár vizet és ha már ott van, kivesz az egyik szekrényből egy csomag chipszet és egy kis tálkát. Visszamegy a sétálóba, Atanas kezébe adja a poharat, lehetőleg úgy, hogy ki ne öntse, majd leül a kanapéra ismét törökülésben. Kibontja a chipszet, kiönti a felét a tálba és leteszi kettejük közé, hátha kér a fiú és még a kezével is int, hogy nyugodtan vegyen csak. A maradékot ledobja az asztalra, majd később megeszik.*-És, mit tervezel jövő hétre?-*Kérdezi fesztelenül, miközben egy darab chipszet majszolgat.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Felnéz a lányra amikor az megsimogatja a fejét és elgondolkozik, hogy milyen jó, hogy megismerte a lányt. Meg, hogy milyen kedves és aranyos, a lány. Aztán visszaér megkapja a vizet legördíti a torkán, majd a felkínált chips-re is ránéz, majd elvesz először csak egy kisebb darabot és mivel úgy néz ki, hogy bírja a gyomra, sőt kezd kijózanodni és elmenni a másnapos állapot felé, megkönnyebbül ezek szerint a nehezén már túl van.* - Még nem tudom mit csináljak, nem terveztem még semmit, valószínűleg egy napra biztos, hogy hazalátogatok. Meglátogatni a kisebbeket. Meg a rokonokat, bár két unokatesóm amúgy is idejár. és te mit tervezel a jövőhétre? Mivel ütöd el a szünet napjait? * és látszik rajta, hogy most már azért kezd elmúlni az alkohol hatása.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Belemarkol a chipszbe és a tenyeréből csipegeti a rágcsát. Lassan látja a fiún, hogy már nem olyan kótyagos...jót tett neki az a pohár víz. Lassan elmosolyodik és megnyugszik. Nem szerette volna, ha neki itt hirtelen rosszul lesz a fiú, eléggé furi paszban volt, amikor ideért hozzá, de egy kis chipsz és víz és máris nem olyan vészes a helyzet.*-Na, ez jó terv.-*Mondja vidáman, de közben belül szarkasztikusan arra gondol, hogy neki nincs hova hazamennie.*- Amm, talán elmegyek valahova, valamelyik városba, de legfőképp itt a suliban leszek.-*Majd még egy chipszet bekap és amikor lenyelte, folytatja.*-Hol lakik a családod?-*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
Igen annak ígérkezik. * feleli. Majd végig hallgatja Cath mondandóját, és észreveszi, hogy azt nem mondta, hogy haza megy. Aztán megkapja, hogy merre lakik.* - Belgium, Szófia. Eljössz velem esetleg amikor megyek meglátogatni a családom?* Feleli a kérdésre, majd elgondolkodik azon megkérdezze e hogy miért nem említette az otthonát.* - Te nem mész haza, meglátogatni a rokonokat? * Kérdezi meg* Te merre fele laksz? Mesélj egy kicsit magadról, légyszíves. * kéri még meg.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*-Hmm, az biztos szép hely. Még sosem voltam ott.-*Majd, hirtelen nem is tudja mit feleljen a srác kérdésére. Gyorsan bekap egy chipszet, majd elmosolyodik.*-Az jó lenne. Ha nem zavarok, akkor szívesen elkísérlek. Úgysincs más tervem, legalább nem unatkoznék.-*Feleli és hálásan rámosolyog Atanasra. Majd pedig visszapattan a labda. Kelletlenül elkezd fészkelődni, majd csak, hogy húzza az időt chipsz evésbe öli zavarát. Majd mivel nem akar bunkó lenni, megköszörüli a torkát.*-Nem, én, nem megyek látogatóba.-*Ismét torokköszörülés, majd folytatja.*-Londonban születtem és éltem mindig is. Nincs sok mesélni való. Anyukám azt hiszem még most is Londonban él, valamint van egy ikertestvérem, de már róla se tudok semmi, mióta a Fyronba jöttem. Nem is tudják hova járok suliba.-*Hadarja, majd elhallgat és vállat von.*-Inkább mesélj te magadról. Milyen hobbijaid vannak?-*Tereli gyorsan vissza a szót. Nincs ereje a családi gondokra, meg amúgy is csak untatná vele a fiút...majd talán máskor, egy másik helyen.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
- Akkor majd szólok, előtte levő nap majd szólok neked, ha úgy jó. * feleli és örül neki, hogy a lány igent mondott erre a kérdésre.Majd aztán csak krákogós mondatokban felelnek a kérdésére amiből sejti, hogy ez nem éppen kedves téma a másiknak, úgyhogy nem is feszegeti tovább. Aztán róla kérdezősködnek.* - Hogy milyen hobbijaim vannak? Hát, amint látod szeretek bulizni, amúgy tekézek, meg gyúrni szoktam járni. Meg telente síelni. Te mikkel szeretsz foglalkozni? Amúgy én Szófiában születtem, szüleim, csak két éve házasodtak össze, van még három testvérem, megjegyzem mindegyikőjük lány, és nagyon sok unokatesóm. Szóval eléggé nagy családban élek. Nagyon könnyen illeszkedtem be az előző sulimban az osztályomba, és azért néha előfordult, hogy én voltam az osztálybohóca.* Jesszus, Atanas, kezdesz sokat beszélni magadról. jegyzi meg magának.*
//Fagy//
//Fagy//
Galen Blaide- .::Diák::.
//OLVAD, egy zárás erejéig//
*Áttérnek a konyhába, és mr keresik si a teafiltert, ami valamiért elbújt ma előlük, és hiába a hosszas keresgélés, nem kerül elő.*
- Ez a pech - *Mondja miközben lerogy az egyik székre, és hagyja a lányt főzni, ha már ezért indult el tulajdonképpen. Ő nem ért hozzá, és nem is éhes ugye, szóval inkább csak társalog, nem túl bőbeszédűn, de határozottan nyíltabban, mint az elején. Mosolyog, nevet, nevettet, és ez a lényeg, ettől tellik az idő. Néha rövidebb csendek állnak be közöttük, ilyenkor, legalábbis Galen részéről téma után kutatás a tevékenység, míg valamelyik meg nem töri a némaságot. Szerzett egy új ismerőst. Remek. Nem valami hosszú a lista, elfér még rajta pár új ember, mint mondjuk a hölygemény itt vele szemben. Mikor az említett lányzó befejezi az étkezést, és a piszkos edény a helyére kerül, feláll.*
- Nos, később még biztos találkozunk. - *Mondja, mivel rájött, hogy neki akadna még dolga, amit esetleg most elintézhetne. Röviden elbúcsúzik a lánytól, majd kifelé indul, a társalgón át pedig a szobájához vezető utat teszi meg, a célt elérve eltűnik az ajtó mögött.*
// Kicsit furán, de zárás. Köszi a játékot!
//
*Áttérnek a konyhába, és mr keresik si a teafiltert, ami valamiért elbújt ma előlük, és hiába a hosszas keresgélés, nem kerül elő.*
- Ez a pech - *Mondja miközben lerogy az egyik székre, és hagyja a lányt főzni, ha már ezért indult el tulajdonképpen. Ő nem ért hozzá, és nem is éhes ugye, szóval inkább csak társalog, nem túl bőbeszédűn, de határozottan nyíltabban, mint az elején. Mosolyog, nevet, nevettet, és ez a lényeg, ettől tellik az idő. Néha rövidebb csendek állnak be közöttük, ilyenkor, legalábbis Galen részéről téma után kutatás a tevékenység, míg valamelyik meg nem töri a némaságot. Szerzett egy új ismerőst. Remek. Nem valami hosszú a lista, elfér még rajta pár új ember, mint mondjuk a hölygemény itt vele szemben. Mikor az említett lányzó befejezi az étkezést, és a piszkos edény a helyére kerül, feláll.*
- Nos, később még biztos találkozunk. - *Mondja, mivel rájött, hogy neki akadna még dolga, amit esetleg most elintézhetne. Röviden elbúcsúzik a lánytól, majd kifelé indul, a társalgón át pedig a szobájához vezető utat teszi meg, a célt elérve eltűnik az ajtó mögött.*
// Kicsit furán, de zárás. Köszi a játékot!
//
Morten Toov- .::Diák::.
//még a pénteki olvadás folytatása Elianával//
* A durcás válaszra hangosan felröhögök.* - Aranyos vagy, amikor duzzogsz *jegyzem meg még mindig nevetve, majd amikor a szárnyaimról kezd el lelkendezni, akkor vigyorogva rázom a fejem.* - Igyekeztem vigyázni. Nem szeretnék megbukni *felelem halkan, majd mikor megjegyzést tesz a denevérszárnyakra, akkor felszusszantok.* - Ne mondj ilyeneket! Nagyon szép vámpír vagy, szerintem angyalként se sokkal lennél szebb *csóválom a fejemet. Nem értem miért vélekedik így magáról. Tényleg gyönyörű teremtés, nem kellene folyton ilyeneket mondania. Aztán a kérdésre felvonom a szemöldökömet, és halványan elmosolyodok. * - Nem az számít, hogy milyen lény vagy, hanem az, hogy milyen személy vagy. Egy angyal is lehet gonosz, és egy démon is lehet jó. Ez nem faj-függő, hanem személy *magyarázom halkan. Engem tényleg nem zavar, hogy vámpír. Sose izgatott különösebben ez a faj-mizéria. Az egyik legjobb barátom is egy angyal, mikor utálom kéne. És? Nem utálom, mert nincs igazából okom rá. Aztán magamhoz húzom, és egy darabig így állunk az esőben. Nem zavar most az idő sem. Jelenleg számomra minden tökéletes.* - Helyes, ha hülyeséget csinálna, akkor nyugodtan szólj *bólintok, majd az Amandára tett megjegyzésre felvonom a szemöldökömet.* - A homlokára van írva, hogy bajkeverő. Ráadásul angyalvadász volt. Muszáj szemmel tartani *dünnyögöm, majd a szerettes dologra egy pillanatra elszorul a torkom.* - Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy mennyien vannak… De igen, féltem őket *felelek halkan. megint eszembe jut apám meg a lidércvadászatos őrülete. Vissza fog még jönni. Biztos vagyok benne, hogy vissza akar majd vinni. Megeresztek egy halk sóhajt, és igyekszem kiverni a fejemből ezt a problémát. jelenleg nem akarok foglalkozni vele. * - A te érdekedben *pillantok rá. Út közben kevesebbet beszélek, majd a közös társalgót elérve, kinyitom az ajtót előreengedve Elianát, majd én is bemegyek, és lehuppanok az egyik kanapéra. Egy darabig némán figyelem, hogy ő mit csinál.* - Tudod, örülök neki, hogy kijöttél ilyen időben. Azt hittem, csak én vagyok ilyen bolond, hogy ilyenkor kint bolyongjak.
* A durcás válaszra hangosan felröhögök.* - Aranyos vagy, amikor duzzogsz *jegyzem meg még mindig nevetve, majd amikor a szárnyaimról kezd el lelkendezni, akkor vigyorogva rázom a fejem.* - Igyekeztem vigyázni. Nem szeretnék megbukni *felelem halkan, majd mikor megjegyzést tesz a denevérszárnyakra, akkor felszusszantok.* - Ne mondj ilyeneket! Nagyon szép vámpír vagy, szerintem angyalként se sokkal lennél szebb *csóválom a fejemet. Nem értem miért vélekedik így magáról. Tényleg gyönyörű teremtés, nem kellene folyton ilyeneket mondania. Aztán a kérdésre felvonom a szemöldökömet, és halványan elmosolyodok. * - Nem az számít, hogy milyen lény vagy, hanem az, hogy milyen személy vagy. Egy angyal is lehet gonosz, és egy démon is lehet jó. Ez nem faj-függő, hanem személy *magyarázom halkan. Engem tényleg nem zavar, hogy vámpír. Sose izgatott különösebben ez a faj-mizéria. Az egyik legjobb barátom is egy angyal, mikor utálom kéne. És? Nem utálom, mert nincs igazából okom rá. Aztán magamhoz húzom, és egy darabig így állunk az esőben. Nem zavar most az idő sem. Jelenleg számomra minden tökéletes.* - Helyes, ha hülyeséget csinálna, akkor nyugodtan szólj *bólintok, majd az Amandára tett megjegyzésre felvonom a szemöldökömet.* - A homlokára van írva, hogy bajkeverő. Ráadásul angyalvadász volt. Muszáj szemmel tartani *dünnyögöm, majd a szerettes dologra egy pillanatra elszorul a torkom.* - Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy mennyien vannak… De igen, féltem őket *felelek halkan. megint eszembe jut apám meg a lidércvadászatos őrülete. Vissza fog még jönni. Biztos vagyok benne, hogy vissza akar majd vinni. Megeresztek egy halk sóhajt, és igyekszem kiverni a fejemből ezt a problémát. jelenleg nem akarok foglalkozni vele. * - A te érdekedben *pillantok rá. Út közben kevesebbet beszélek, majd a közös társalgót elérve, kinyitom az ajtót előreengedve Elianát, majd én is bemegyek, és lehuppanok az egyik kanapéra. Egy darabig némán figyelem, hogy ő mit csinál.* - Tudod, örülök neki, hogy kijöttél ilyen időben. Azt hittem, csak én vagyok ilyen bolond, hogy ilyenkor kint bolyongjak.
Eliana De Lucia- .::Diák::.
-Tessék. Most meg kinevetsz. Szép, mondhatom. *Feleli már ő maga is mosolyogva. Szereti ahogyan a fiú nevet. Azt jelenti, hogy jól érzi magát, és ez Morten esetében különösen fontos számára.* - Nem is tudnálak elképzelni bukott angyalként. Ha jól látom a dolgokat, Arian amúgy is közelebb áll ehhez a kinevezéshez. De most te ígérd meg, hogy nem engeded, hogy a szárnyaid és ezzel te is beszennyeződjön. Rendben? *Egy szigorú pillantást vet a fiúra, hogy jelezze, komolyan gondolja, amit mond. A fiú kifejtése után egy kicsit jobban érzi magát. Végül is, nem ő döntött úgy, hogy vámpír lesz, és attól még egész jó ember. És tényleg vannak a más fajok közül is eltérőek. Jó démonnak sem lehet könnyű lenni. Ebbe még nem is igazán gondolt bele. De nem is most fog ezen gondolkodni. Most élvezi, hogy a fiú átkarolja. Ariannal való vidámpark látogatásuk ügyének befejezésére pedig csak a következőt feleli.* -Biztosan szólni fogok. A legrosszabb esetben elfutok előle. Szerintem gyorsabb vagyok nála.* Igazából van néhány elég jó vámpírképesség, amit ki tud használni, és bármikor hasznosak lehetnek. Az angyalvadász szón azért leakad egy kicsit. Tudja, hogy léteznek ilyenek, és lidércvadászok is, de eddig nem volt egy közelében sem. Most pedig egy iskolába jár vele. Kicsi a világ.* - Akkor tartsátok szemmel. De mindenki megérdemel egy kis bizalmat. *A kezdetleges nem bízunk az idegenekben elve itt teljesen megbukott. Tényleg megváltozott, mióta idejött.* - Ha csak egy ember is van, akiért aggódsz, szerintem már az is elég. *Feleli ő is halkan. Végül is neki most csak Morten van, akit ebbe a kategóriába tenne. A családja. Azt sem tudja mi lehet velük. Talán meg kéne keresnie őket? Legalább csak hogy lássa az arcukat, hogy minden rendben van. Utána visszaindulnak az iskolába. Nem beszélnek túl sokat. Amikor megérkeznek és a fiú kinyitja neki az ajtót lehuppan egy kanapéra, amire később Morten is. Leveszi a válláról a fiú dzsekijét, és a ruháit nézi. Teljesen eláztak. Lehet szereznie kéne egy plédet, vagy valami száraz ruhát. * - Kénytelen voltam. Nagy úr az éhség. *Nevet fel kicsit zavartan.*
Morten Toov- .::Diák::.
- Tehetek arról, hogy aranyos vagy? *vigyorgok szélesen. Tényleg ért hozzá, hogy mosolyt csaljon az arcomra. Tényleg nagyon rég vigyorogtam ennyit. De nem bánom. Jól érzem magam. Most tényleg igazán boldog vagyok, ami pedig nagy szó, ha visszatekintek a múltamra.* - Nyugodj meg, én nem is tervezek gyilkolni, ahogy megbukni sem. És megígérem neked, hogy amíg nem muszáj addig nem fogok gyilkolni. Eddig se tettem, pedig engem is vadásznak akartak nevelni. Csak… Nem jött össze *magyarázok halkan. Bele se tudok gondolni, hogy mi lenne most, ha hagytam volna magam belerángatni az egész lidércvadászosdiba pusztán a bosszú miatt. Aztán Eliana említi, hogy ha Arian próbálkozna, akkor majd elszalad. Felnevetek.* - Tudod, a legtöbb lány, aki nem akarta, hogy Arian rámásszon egyszerűen csak megrúgta a leggyengébb pontján *nevetek fel. Hát tény, hogy azok a lányok résen voltak, és szegény haverom biztos jó párszor pórul járt már. Egy-kettőt volt is szerencsém végignézni.* - Tudom, és azt tesszük. Egyébként ez az egész hely hemzseg a vadászoktól, de ne aggódj, maximum a lidércek meg az angyalok mennek majd ölre. Hozzád egy ujjal sem fognak érni, különben pórul járnak *beszélek még mindig halkan, majd a szerettes dologra áttérve elgondolkozok egy pillanatra. Apám, Eliana, Arian, Philip és Lovise. Ez öt. Öten vannak, akikért tűzbe tenném a kezem. Ez azért nálam elég nagy szónak számít.* - Azért egynél többen vannak *jegyzem meg szelíd mosollyal, de nem sorolom fel neki őket, mert Arianen kívül mást nem is ismer. Aztán ugye felérünk a suliba, és elhelyezkedek mellette a kanapén.* - Nagy úr tud lenni, ha a kisasszony felelőtlen *piszkálom tovább, közben pedig az egyik vizes hajtincsét az ujjaim közé csippentem. * - Most hogyan szárítsalak meg? *kérdem a fejemet csóválva. Nemigen ismerek olyan varázslatot, ami a száradással kapcsolatos. * - Egyébként, hogy kerültél a szigetre? *érdeklődöm, mert ezt még nem mesélte el nekem.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
- Nem tehetsz. Ez egy teljesen normális és természetes vonásom. *Mondja magabiztosan miközben bólogat. A fiú válaszán megnyugszik és egy nagyot sóhajt.* - akkor jó. Nem állna jól a fekete szárny. A fehér amúgy is sokkal szebb. *Gondolkodik el hangosan. Tényleg jobban tetszenek neki a világos színek. Ezt valószínűleg már Galen is észrevette a múltkor.* - Mindenesetre örülök, hogy ellenálltál. Látod. Mindketten ellentmondtunk valakinek, vagy valaminek. Hasonlítunk. *Mosolyodott el megint. Ha nem úgy tettek volna ahogy, akkor most biztosan nem ülnének itt egymás mellett. Erre a gondolatra összeszorult a gyomra, így gyorsan megrázta a fejét. Nem. Nem így történt. És ezen már semmi nem tud változtatni.* - Nekem ez nem is jutott eszembe.. *Néz felhúzott szemöldökkel Mortenre. Inkább az elfutás mellett döntene. Az valahogy békésebbnek hangzik. És fájdalommal sem jár.* - Valahogy nem nyugtat meg, hogy nem bántanak, ha te acélkeresztben vagy... *Mondta aggódva a fiút figyelve. Nem akarja elveszteni. Amikor a fiú közli, hogy azért egy embernél többen vannak azok, akikért bármit megtenne nevetni kezd.* - Gondoltam. Nálam is. Ha jobban belegondolok. *Mondja lassan. Azért mégiscsak ott van az apja és a bátyja. Igen. Biztosan meg fogja őket keresni. * Nem vagyok felelőtlen. Csak nem szeretek ölni. De vigyázz a végén még kedvem támad megkóstolni téged. *Feleli tréfásan megvillantva éles szemfogait. A fiú kérdésére megvonja a vállát, és engedi, hogy Morten a hajával babráljon.* - Nem értek még a mágiához. De nem baj. Jó így. *Mondja nyugtatólag.*
Morten Toov- .::Diák::.
*Szélesen vigyorgok, hogy magyarázik. Szeretem hallgatni. Jobb, mintha egész végig a saját pofázásomat hallgatnám. Ráadásul Elianának kellemes hangja van, sokkal kellemesebb, mint az enyém. * - Pedig sokan mondták már, hogy a sötétebb színek jól állnak nekem! *nevetek fel. Amúgy én szeretem a sötét színeket, de ha a szárnyamról van szó, akkor tényleg maradok a fehérnél.* - Örülök neki, hogy megfelel a szárnyam színe *nevetek továbbra, majd az ellenállásosra dologra elhallgatok, és egy pillanatig némán meredek rá, majd megrántom a vállamat.* - Nem helyes, amit csinálnak. Ezért inkább leléptem, mikor vadászni mentek. Az már más dolog, hogy ennek hatására elég jó pókeres vagyok, vagy autóversenyzőként szoktam száguldozni *magyarázom a tarkómat vakargatva. Mondjuk az se sokkal jobb, ha valaki dohányzik, autóversenyző és kártyajátékos egyszerre, de ezzel igazából csak magamnak ártok. Még mindig jobb, mint életeket kioltani.* - Azért örülök, hogy van bennünk valami közös is *mosolyodok el halványan, majd arra, hogy Elianának nem jutott eszébe megrúgni Arian gyenge pontját, felnevetek.* - Ebből is látszik, hogy túl ártatlan vagy! *nevetek fel, és összekócolom a haját. Majd az aggódásra folytatom a vigyorgást.* - Értem ne aggódj. Azért verekedni megtanítottak. Más kérdés, hogy ok nélkül nem csatázom *vonom meg a vállámat. Ha Eliana bajban lenne, az biztos, hogy szó nélkül ugranék, hogy megvédjem. A szerettes dolgon már csak mosolygok, majd arra, hogy nem szeret ölni, felsóhajtok.*- Megértem. Nem vagy vele egyedül, de az állatokkal még mindig jobban jársz. Azokat könnyebb megölni. Tudom, mert mi Norvégiában sokszor eszünk vadhúst, és magunknak vadászunk általában.*dünnyögök, majd amikor viccel, akkor halkan felnevetek.* - Csak nyugodtan. Engem nem zavarna *válaszolok. Ha már képletesen is szívják a vérem, akkor így miért ne? Engem tényleg nem zavarna. Bár tény, hogy eddig nem is harapott meg egy vámpír se. Az utolsó szavakra aztán a fejemet csóválva előrébb ülök, és ismét kitárom a szárnyaimat.* - Gyere! *húzom magamhoz, és ha hagyja, akkor körülölelem a szárnyaimmal. *
Eliana De Lucia- .::Diák::.
- Az lehet. De a szárny és a ruházat teljesen különböző dolog. A ruhákban még oké... Bár már jó pár éve nem hordtam semmi feketét... Lehet vennem kéne valami fekete felsőt... *ˇ~Egy felsőből még senkinek nem lett semmilyen baja.*gondolja. Mindenesetre a fehér szárny biztosan sokkal jobb, mint a fekete. Az ijesztően hatna. A romlottságot tükrözné, ami taszítóan hat a lányra. Amikor Morten ellhalgat, és csak nézi, megijed, hogy valami rosszat mondott, már épp magyarázkodni kezdene amikor a fiú megrántja a vállát. Eliana felsóhajt, majd miután a fiú végig mondta amit akart, megszólal.* - Már azt hittem megbántottalak. Megijedtem. Egyébként a szerencsejáték és a verseny sem feltétlenül jobb... *Nyelvet nyújt a fiúra, majd nevetni kezd. Jól érzi magát. Szeret Mortennel beszélgetni.* - Mindenkiben van valami közös. És azért annyira nem vagyok ártatlan. Ha úgy vesszük. Vagyis attól függ milyen nézőpontból vesszük figyelembe a dolgokat.... Már megint hülyeségeket beszélek.. *Teszi hozzá egy kis szünet után, majd a szája elé kap.* - Ezt most hangosan mondtam?* Óvatosan fejbeveri magát büntetésképpen.* - el is hiszem, hogy meg tudod védeni magad. azért nem tűnsz olyan gyámoltalannak. *szélesen vigyorogni kezd. A vadászos dologhoz még hozzáfűzi:*- Remek. akkor legközelebb mehetünk együtt vadászni.* Hangosan felnevet. Elég vicces szituáció lenne, aztán tovább víve a tréfát folytatja.* - aztán vigyázz mert egyszer még meg talállak harapni. *Mondja miközben közelebb hajol a fiú nyakához, de aztán visszahúzódik. Aztán Morten kiengedte a szárnyait, és körülvette velük a lányt. Eliana szorosan a fiúhoz bújik. Nincs hozzászokva az efféle melegséghez. Sunyin felnéz Mortenre egy pillanatra, majd mosolyogva vissza teszi fejét a fiú mellkasára, és hallgatja annak szívverését.*
Morten Toov- .::Diák::.
- Oké, nálad a pont *emelem fel megadóan a kezeimet. Hogy mindig mindent meg tud magyarázni! Szélesen mosolygok rá, mikor azt mondja, hogy nem ártana venni egy fekete felsőt. * - Hát, én megnéznélek benne *pillanatok rá sunyin mosolyogva. Szerintem biztosan jól állna neki. * - Nem, nem bántottál meg, csak eszembe jutott valami *rázom a fejem, majd arra, hogy megijedt, halványan rámosolygok.* - Nem kellett volna. Csak elgondolkoztam. Hé! Még mindig jobb, mintha vadász lennék! Ráadásul szép kis bevételeim vannak belőle *mondom, majd a nyelvöltésre felröhögök. Tényleg nagyon aranyos lány! * - Az igaz… Nem baj, nekem akkor is az vagy *dünnyögöm, majd amikor a szája elé kap, akkor felnevetek, és lefogom mielőtt fejbe vághatná magát.* - Nyugi, engem nem zavar! *nevetek. Tényleg nem zavar, ha hülyeségeket hord össze, én még azt is szívesen hallgatom. * - Még jó, hogy nem tűnök annak! Meg tanultam feltalálni magam a nehéz helyzetek ben *szusszantok, majd szóba kerül a vadászat.* - Én benne vagyok *vigyorgok. megnézném vadászat közben, pláne, hogy még sose láttam vámpírt bevetésen. Aztán, mikor közelebb hajol hozzám, akkor elönt a forróság, és érezheti, hogy gyorsabban ver a szívem. Aztán mikor elhajol, akkor halkan felsóhajtok. Miért hoz mindig ilyen helyzetbe? Nem értem, de tényleg. Mivel egy időre rövid zárlatos lettem, ezért a poénjára nem is reagálok, helyette inkább csak átölelem a szárnyaimmal. Lehunyom a szemeimet, és Elianát a karjaim közt tartva elnyúlok a kanapén. Olyannyira elkényelmesedek, hogy egy idő után elálmosodom, és el is alszok, így ha a lány nem kelt fel, hogy elengedjem, akkor úgy alszunk.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Elégedetten nevetni kezd a fiú önmegadására.* - Hát akkor lehet veszek egyet. Majd. * kacsint Mortenre. Jó kezdete lehetne egy nagyobb változásnak. Meg végül is nem fogja megenni az a fekete póló. Tovább figyeli mit mond a fiú, hiszen tényleg megijedt, hogy megbántotta.* - Akkor megnyugodtam. Tényleg azt hittem. De akkor minden rendben. Az emlékek nem bántanak. *Eszébe jutott a múltkori eset.* - oké... Lehet néha mégis... * A fiú magyarázata helytállónak tűnik. Minden jobb annál, hogy másokat öldöss, mert úgy neveltek. A pénz annyira nem érdekli, de azért megadóan néz Mortenre.* - Oké, igazad van. Jobb, mint ha vadász lennél...* A következő mondatra csak meghatódottan pislog, de mikor a fiú nem engedi, hogy fejbe ütögesse magát, akkor is csak feladva a dolgot leereszti a kezét. A közös vadászat ötletére kételkedni kezd, de végül beleegyezik. Többen több állatot ejthetnek el. Akkor talán még vért is tud eltenni valahogyan.*- Oké. Akkor legközelebb együtt megyünk. Érezd magad megtisztelve, hogy megengedem, hogy láss vadászat közben. *Nála ez tényleg nagy szó. Másnak biztos nem engedné. A kis tréfája után csak magában nevetgél. Érezte, hogy a fiú szíve gyorsabban kezdett verni, de hát ő kezdte. Ő mondta, hogy nem zavarná. Bár Eliana valószínűleg nem merné megtenni.Aztán a fiú eldőlt vele a kanapén és elaludt. Eliana nem akarja felkelteni, és amúgy is elég kényelmesnek találja a helyzetet, tehát marad. Egy ideig az alvó fiút nézi, majd mellkasára téve a fejét a fiú szárnyaival körbevéve ő is elalszik egy idő után.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
//Olvad. Atanassal való játék folytatása. Előre is elnézést...még vissza kell rázódnom. Na, gyerünk. //
*Elmosolyodik és bólint. Örül, hogy a fiú meghívta. Persze, még ki tudja, mi lesz ebből az "ajánlatból", de az biztos, hogy ha még nem is fog teljesülni, legalább szó esett róla. Aztán, egy nem túl kedves téma kerül központba, azonban egy sor hebegés-habogás után, Cath leállítja magát.*~Ennek így semmi értelme. Mégis mi a fene van velem? Mintha, visszakerültem volna általános iskola 3 osztályába, és épp most tanulnám a szövegértést. Rémes.~*Fanyalog magában a saját tehetetlenségén. Soha nem szokott beszélni a múltjáról. Ha hivatalos ügyben kérdezik róla, egyenesen rá tudja vágni, hogy árva volt világéletében. Azonban, ha valaki, akivel szeretne barátkozni, ugyanez felől érdeklődik, teljesen leáll a beszédkoordinációs-készsége. Legszívesebben elsüllyedne, hogy soha, senki ne tudjon meg semmit a múltjáról. Mert annak, akivel épp ismerkedik, nem akarja azt hazudni, hogy már amikor még csak el sem vált a pillangós cumijától (igen, ne tessék röhögni, határozottan pillangómániás, és ez már kiskorában megmutatkozott), már akkor egy dohos árvaházban poshadt. Mert aztán jönnének a különféle kérdések, hogy, na és, hogy bírtad ki? Rengeteg barátját elveszítette már ezen apró hazugság miatt, és elege van belőle, hogy mindenki lenézi e miatt. Úgyhogy végül felhagyott a kamuzással, amiből az lett, hogy egy dadogós csajnak nézik. Remélte, hogy Atanas nem ezen a véleményen van. Na, de szörnyen elkanyarodtunk az eredeti cselekményszáltól. //Milyen komoly szavakat használok...észrevettétek? Azta paszta. // Tehát, ezután Atanas hobbijáró érdeklődik, ezzel elterelve magáról a reflektorfényt. A síelésre pedig felkapja a fejét.*-Úhh, azt mindig is ki akartam próbálni. De mindig is féltem a magasban. Hát nem ironikus? Egy tériszonyos vámpír.-*Kacag saját magán és már eszébe is jutott egy régebbi eset, amiben szerepelt egy galamb, galamb salakanyag, és egy London Eye...majd pár másodperccel később a Temze. Dobpergést: ekkor jön Atanas monológja, ami bár nem túl részletesen, de annál érdekesebb és tömörebb információkkal látja el a lányt. Mosolyogva bólint. Bár, csak a fiú minden harmadik szavát értette, mert miközben chipsezett, a fülében nagyon hangosnak vélte a rágást. Érdekes módon, amikor valami ropogósat eszik, mindig elgondolkodik azon, vajon mások is, ilyen hangosan hallják?*~Még jó, hogy Atanas nem gondolatolvasó. Tiszta dilisnek nézne ha hallaná a gondolataimat.~*Gondolja magában kissé szórakozottan és a bugyuta gondolataira elpirul egy pillanatra, majd ismét fehérré válik az arca. Mint egy igazi vámpír.*-Az tök jó.-*Bólint, és őszintén örül, hogy a fiúnak jó családi háttere van, mind a mai napig. Majd egy korábbi kérdésre válaszolva, kinyitja a száját.*-Nos, szeretek olvasni, zenét hallgatni, úszni, táncolni, futni, vívni, rajzolni.-*Sorol fel egy szuszra egy csomó hobbit, ami hirtelen az eszébe jut. Majd elmosolyodik és a fiú felé nyújt még egy kis chipset, majd az asztalon álló kancsóból tölt magának egy pohár vizet.*
*Elmosolyodik és bólint. Örül, hogy a fiú meghívta. Persze, még ki tudja, mi lesz ebből az "ajánlatból", de az biztos, hogy ha még nem is fog teljesülni, legalább szó esett róla. Aztán, egy nem túl kedves téma kerül központba, azonban egy sor hebegés-habogás után, Cath leállítja magát.*~Ennek így semmi értelme. Mégis mi a fene van velem? Mintha, visszakerültem volna általános iskola 3 osztályába, és épp most tanulnám a szövegértést. Rémes.~*Fanyalog magában a saját tehetetlenségén. Soha nem szokott beszélni a múltjáról. Ha hivatalos ügyben kérdezik róla, egyenesen rá tudja vágni, hogy árva volt világéletében. Azonban, ha valaki, akivel szeretne barátkozni, ugyanez felől érdeklődik, teljesen leáll a beszédkoordinációs-készsége. Legszívesebben elsüllyedne, hogy soha, senki ne tudjon meg semmit a múltjáról. Mert annak, akivel épp ismerkedik, nem akarja azt hazudni, hogy már amikor még csak el sem vált a pillangós cumijától (igen, ne tessék röhögni, határozottan pillangómániás, és ez már kiskorában megmutatkozott), már akkor egy dohos árvaházban poshadt. Mert aztán jönnének a különféle kérdések, hogy, na és, hogy bírtad ki? Rengeteg barátját elveszítette már ezen apró hazugság miatt, és elege van belőle, hogy mindenki lenézi e miatt. Úgyhogy végül felhagyott a kamuzással, amiből az lett, hogy egy dadogós csajnak nézik. Remélte, hogy Atanas nem ezen a véleményen van. Na, de szörnyen elkanyarodtunk az eredeti cselekményszáltól. //Milyen komoly szavakat használok...észrevettétek? Azta paszta. // Tehát, ezután Atanas hobbijáró érdeklődik, ezzel elterelve magáról a reflektorfényt. A síelésre pedig felkapja a fejét.*-Úhh, azt mindig is ki akartam próbálni. De mindig is féltem a magasban. Hát nem ironikus? Egy tériszonyos vámpír.-*Kacag saját magán és már eszébe is jutott egy régebbi eset, amiben szerepelt egy galamb, galamb salakanyag, és egy London Eye...majd pár másodperccel később a Temze. Dobpergést: ekkor jön Atanas monológja, ami bár nem túl részletesen, de annál érdekesebb és tömörebb információkkal látja el a lányt. Mosolyogva bólint. Bár, csak a fiú minden harmadik szavát értette, mert miközben chipsezett, a fülében nagyon hangosnak vélte a rágást. Érdekes módon, amikor valami ropogósat eszik, mindig elgondolkodik azon, vajon mások is, ilyen hangosan hallják?*~Még jó, hogy Atanas nem gondolatolvasó. Tiszta dilisnek nézne ha hallaná a gondolataimat.~*Gondolja magában kissé szórakozottan és a bugyuta gondolataira elpirul egy pillanatra, majd ismét fehérré válik az arca. Mint egy igazi vámpír.*-Az tök jó.-*Bólint, és őszintén örül, hogy a fiúnak jó családi háttere van, mind a mai napig. Majd egy korábbi kérdésre válaszolva, kinyitja a száját.*-Nos, szeretek olvasni, zenét hallgatni, úszni, táncolni, futni, vívni, rajzolni.-*Sorol fel egy szuszra egy csomó hobbit, ami hirtelen az eszébe jut. Majd elmosolyodik és a fiú felé nyújt még egy kis chipset, majd az asztalon álló kancsóból tölt magának egy pohár vizet.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
// még hogy vissza kell rázódnia... //
*Hallgatja ahogyan a lány beszél és mosolyogva figyeli. Sejti Cat miért így mondja el a dolgokat ezért nem is faggatózik. Ha majd akarja, akkor majd részletesebben is elmondja. Addig nem fog előhozakodni vele. Ő nem szemét, tudja, hogy mikor kell valamit békén hagyni.* - Ha gondolod egyszer elvihetlek oda is. Már ha szeretnél. A tériszony meg legyőzhető, csak kell egy kis bátorítás és máris nincs semmi gond.* - Aztán elkezdek beszélni magamról és miközben beszélek észreveszem, hogy a lány elpirul, csak épp arra nem jövök rá, hogy mi olyat mondhattam, talán az osztálybohócán vagy min pirulhatott el? Aztán a másik annyi hobbit felsorol, hogy a feje belefájdul de azért csak hallgatja és hallgatja. Mostanság furcsa dolgok történnek vele ha a lány közelében van. Csak sajnos nem tudni mitől...* - Figyi, szívesen maradnék még, de attól félek, hogy nem túl jó társaság lennék, pláne mert nem akarlak fárasztani az őszinteség rohamommal, szóval ha nem gond én elvonulnék de csak ha tényleg nem baj. Ha nagyon szeretnéd akkor viszont maradok. * mondja és azért látszik rajta, hogy őszintén beszél és nem a pia beszél belőle.*
*Hallgatja ahogyan a lány beszél és mosolyogva figyeli. Sejti Cat miért így mondja el a dolgokat ezért nem is faggatózik. Ha majd akarja, akkor majd részletesebben is elmondja. Addig nem fog előhozakodni vele. Ő nem szemét, tudja, hogy mikor kell valamit békén hagyni.* - Ha gondolod egyszer elvihetlek oda is. Már ha szeretnél. A tériszony meg legyőzhető, csak kell egy kis bátorítás és máris nincs semmi gond.* - Aztán elkezdek beszélni magamról és miközben beszélek észreveszem, hogy a lány elpirul, csak épp arra nem jövök rá, hogy mi olyat mondhattam, talán az osztálybohócán vagy min pirulhatott el? Aztán a másik annyi hobbit felsorol, hogy a feje belefájdul de azért csak hallgatja és hallgatja. Mostanság furcsa dolgok történnek vele ha a lány közelében van. Csak sajnos nem tudni mitől...* - Figyi, szívesen maradnék még, de attól félek, hogy nem túl jó társaság lennék, pláne mert nem akarlak fárasztani az őszinteség rohamommal, szóval ha nem gond én elvonulnék de csak ha tényleg nem baj. Ha nagyon szeretnéd akkor viszont maradok. * mondja és azért látszik rajta, hogy őszintén beszél és nem a pia beszél belőle.*
Vendég- Vendég
~ Még, hogy én nem tudok nyugodt lenni. ~ * gondolja magában, miközben levágódik az egyik kanapéra és kényelembe helyezi magát. Az előbb egy barátjával beszélt a Sylorinások közül és hát nem éppen a legjobb modorban beszélgettek egymással több mindent is a másik fejéhez vágtak és most morog emiatt, de most épp csodák csodájára képes lenne bárkivel elbeszélgetni aki a közelébe kerül. Csak ne az a srác legyen az, mert abból jó nem sül ki. Miután így kényelmesen elhelyezkedett az egyik kanapén, szokásosan elkezd játszani kedvenc füstkarikáival, csak mert nagy unalmába nem képes mást kitalálni. Amúgy egy szürke öltöny található rajta egy szürke köpennyel. Most épp ehhez volt kedve az eddig szürke hétköznapból.*
Melantha Goldwin- .::Diák::.
*A közös társalgó felé vette az irányt. Legszívesebben lelépett volna az iskolából, de nem tehette. Sóhajtott egyet és tovább folytatta az útját. Végre megérkezett. Jó nagy szoba volt. Először a könyvespolcot célozta meg. Nagyon szeretett olvasni, főleg krimiket. Odament a polc elé, és elkezdte vizslatni a könyveket, de a legtöbb könyvet már olvasta.* -Na mindegy... *Mondta és leült az egyik fotelbe. Kényelembe helyezte magát és csak gondolkozott. Le akart onnan lépni. Most teljesen más volt, nem vágyott semmiféle mozgásra, csak ülni akart a fenekén. Odapillantott a kanapén ülő fiúra.* -Hali! Melantha vagyok és nem akarok itt lenni. *Mindezt mosolyogva mondta*
A hozzászólást Melantha Goldwin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Május 31, 2013 4:06 pm-kor.
Vendég- Vendég
* Ahogy így unatkozik megjelenik egy lány is a színen aki aztán a végén meg is szólítja őt, így hát felül és válaszol a lánynak.* - Szia, D'aleiko vagyok. Ha nem akarsz itt lenni, akkor miért vagy mégis itt? * próbálja megkérdezni tőle a lehető legvidámabb hangján.* - Mi miatt van amúgy ilyen kedved? * Aztán eszébe jut, hogy itt van nem messze az erkély és ezért felveti az ötletet* - Ha nem szeretnél itt lenni, mit szólnál ha kimennénk az erkélyre? Hm? * kérdezi meg a lánytól és ha beleegyezik akkor átmennek az erkélyre.*
Melantha Goldwin- .::Diák::.
*Bólintott egyet amikor a fiú is bemutatkozott.* -Hát... azért, mert itt kell lennem az apám miatt. *Már nem mosolygott, düh ült ki az arcára. ~Fránya ősök!~ gondolta. Azt nem tudta, hogy mi miatt van ilyen kedve és miért így áll ehhez az új helyhez. Megpróbált válaszolni a kérdésre.* - Már meguntam ezt az egészet. Azt, hogy egyfolytában csak megyek egyik helyről a másikra. Ezért ilyen ratyi a kedvem. *Jobban szeretett a szabadban lenni ezért nem habozott a válasszal.* -Rendben, menjünk ki. *mondta. Közben felállt a fotelből és várta, hogy D'aleiko mutassa az utat.*
