by *Csak röhög azon, hogy tényleg kinézné belőlük és leinti a srácot. Bár azért egyszer lehet őt is ki fogja így idegelni. Még nem tudja, ahogy azt sem, hogy a jövőben egyáltalán fog-e vele még beszélni. Bár jó fejnek tartja, de jobb szeretne Leonnal és Morgennel lenni. Megrántja a vállát arra, hogy a másik találna jobbat is és egyszerűen zsebre vágja a telefont. Azért ezt majd elmeséli a srácnak. Szinte látja a lelki szemei előtt, ahogy az dühöngeni kezd, mert egy meleg pasi azt mondta, hogy találna jobbat is.* ~ Én igenis tökéletes vagyok! Akár nőnek, akár férfinak! Ki volt az a fiú?! ~ *Gondolja Leon hangján és nehezen tudja visszafogni a röhögést. Mondjuk Loretta szerint nem is nagyon illenének össze. 1, Leon mellé lány illik, 2, Matthew szerinte nem illene Leon mellé.* - Ja, értem. *Vigyorog ő is.* - Szerintem mindenkinek. *Nevet a lány. Aztán csak nevet a srác egoizmusára. Nem zavarja, bár nem érti az ilyen embereket, Leont sem. Ilyen téren lehet jól kijönnének Leonnal...* - Szerintem valamelyik Őrző lesz, vagy mi a fenék vannak itt... *Gondolkodik a lány és csak sajnálni tudja, azt akinwek majd a rohadó tortát kell elpakolnia.* - Elég, ha eltűnteted a késeket onnan. *Vigyorog a srácra és most belegondolva nem érti, hogy mit csinálhat a lány ott ennyi ideig...*
+38
Yan Antonov
Bianca D. McCarthy
Sadie Elena Montgomery
Alise Rubenis
Matthew Chancellor
James Runnel
Colin McCartney
Zentai Márk
Abigail Aleksev
Melantha Goldwin
Eliana De Lucia
Morten Toov
Catherina C. Williams
Atanas A. WIlliams
Barbara Decker
Galen Blaide
Esteron Baltazaar
Lord Sayon Merlioth
Horváth Réka
Fredrik Laine
Patric J. Morgan
Erik Norgen
Elliot Herondale
Victoria Jones
Nyilas Dominik
Emeline Thienen
Andrew Mason
Liliya Antonov
Christopher Acerlot
Nicole Brise
Gabriel Dvorak
Nadja S. Marilovics
Nathaniel Jenkins
Maureen Caiside
Arleena Queen
Kamen Grozdan Branimir
Giselle Céline Marceau
Lucien du Bois
42 posters
Közös társalgó
Nadja S. Marilovics- .::Diák::.
Matthew Chancellor- .::Diák::.
*Tényleg kinézné belőlük, és a leintésre elég csúnyán fintorog. Nem tűri ezt el senkitől, még a haverjai se merték ezt csinálni. Bár tény, hogy ő volt a bandavezér, szóval azért kellően is tisztelték. Matt egyébként bírja a lányt, kicsit emlékezteti is az első szerelmére, bár a csaj sokkal nagyszájúbb volt. Az egója vetekedett Matt-ével. Amúgy Matt-et az sem érdekelné, ha Leon felkeresné, max közölné vele, hogy pasi létére nem túl vonzó, látott már a szigeten jobbakat is, bár elsősorban a lányokat bámulja meg. Bár, igazából mindenkit. Majd az őrzős dologra felnevet.* - Hát valószínű. Vagy a takarító *vigyorog.* - Á, ön- és közveszélyes. Szinte bármivel képes lenne megsebezni magát *legyint fásultan, majd megjelenik az emlegetett szamár is, és közli, hogy ő most szépen visszavonul a hálókörletbe.* - Rendben, Gis. Akkor elkísérlek. Te jössz velünk, Loretta, vagy maradsz? *fordul végül a lány felé. Amúgy, ha a két lány bemegy a hálókörletbe, akkor ott Gis egyből sokkal kedvesebb és érdeklődőbb lesz. Nos, Matt mellett nemigen tud ismerkedni. De ha a lány marad, akkor Matt elkíséri Gis-t, aztán utána visszajön ide.*
Nadja S. Marilovics- .::Diák::.
*Nem különösebben figyel fel a srác csúnya fintorára, meg az sem zavarja, hogy a másik nem bírja ezt. Amúgy nem sértésnek szánta, beidegződés, hogy leinti a többiek sok hülyeségét. Azt azért tényleg megnézné, még ő maga sem tudja, hogy mégis mit reagálna rá a srác. Pedig ő aztán ismeri...* - Csak sajnálni tudom a szerencsétlent. *Kuncog a lány és lehet fel kéne szerelnie egy kamerát a konyhába, nehogy lemaradjon róla.* - Akkor miért vágtad el a köteleket? *Néz egy kicsit furán a másikra. Ő akkor sem engedte volna el, ha nem ön- és közveszélyes... Bár az is igaz, hogy ő jót röhögne azon, ahogy a lány küzd a kötelekkel. Oké, fáradt, ez elő hozza belőle a szadistát...* - Mehetek. *Rántja meg a vállát a lány és feltápászkodik. A hálókörlethez érve egy picit elgondolkozik és Matthewra pillant.* - Ha nem gond én is megyek. Asszem fáradt vagyok. *Mondja a srácnak is ha Gis bement, akkor megtámaszkodik a kilincsen.* - Jó éjt! *És bevonul ő is a hálókörletbe. Gissel is szívesen beszélget, de nem sokáig, mert valószínű, hogy közben elaludna.*
Alise Rubenis- .::Diák::.
*Kivágódik a közös társalgó ajtaja, és egy vörös hajú lány robban be rajta. A fején egy hatalmas fejhallgató van, aminek a madzagja a farmerjának a zsebébe vezet. Szóval nyilvánvalóan zenét hallgat. Ez abból is látszik, hogy eléggé hangosan énekel, és nem érdekli, hogy bárki is megbámulja őt. Igazából nemrég járt le a műszakja az Alagsorban, szóval szépen felpattogott a suliba, és úgy gondolta, hogy csinál valami vacsorát magának meg Ragnarnak. Ennyi megérdemel a fiú a múltkori után… Szóval széles mosollyal az arcán pattog át a szobán, odaköszön egy-két ismerősnek, majd meggondolja magát, és nem azonnal állni neki a főzőcskézésnek. Így hát levágódik az egyik kanapéra, és feldobja a lábait az asztalra. Nos, Alise-t nem túlságosan szokta izgatni az illem. Meg hát, más is ezt csinálja itt, akkor ő miért ne tehetné? Különben is, most túlságosan elégedett magával, hogy figyeljen az illemre. Miért is? Mert már napok óta nyaggatja Aaron-t, hogy passzolja le az Alagsort, és úgy tűnik, hogy lassan tényleg ráveszi a srácot, hogy neki adja a helyet.* - So hey hey, this song is for us, So put your hands in the air, if you're crazy like us, Hey hey , Hey hey, that's freedom you hear, Comin' right to your ear, that's the sound from our bu, Hey Hey *énekli vidáman, majd felpillant, és meglát egy barna hajú srácot, aki éppen őt videózza. Lelöki a fejéről a fejhallgatót, és a srácra pillant.* - Hé te! Tudom, hogy imád engem a kamera, de légyszi, ne most! *szól oda neki, mire a srác megvonja a vállát, és odébb megy. Alise pedig továbbdúdolja a dalt.*
Sadie Elena Montgomery- .::Diák::.
*Valami elrontott varázslat hatására az amúgy kék haja béna rózsaszín színben pompázik, aminek köszönhetően meglehetősen Nicki Minajos benyomást kelt. Nem sokáig szomorkodott miatta, hamar rájött, hogy ez mennyire vicces, és már jól is érzi magát. A tükör előtt ugrándozik, fülén rózsaszín, fekete halálfejes fülhallgató, és épp legújabban felfedezett finn együttesét hallgatja, miközben próbál magára ráncigálni egy lila csupafodor ruhát. Csak egy száma van attól az együttestől, mert tartja magát az aktualitásokhoz, csak hát ez olyan jól hangzik, na meg be akarja bizonyítani Lassénak, hogy igenis meg tudja tanulni a nyelv kiejtését, hogy legközelebb egy ilyen dallal kápráztassa el. Valahol el kell kezdeni. Miután sikerült felöltöznie, a haját is meg akarja csinálni olyan rihannás göndörre, mint amilyen régen volt neki, úgyhogy már nyúl is a pálcájáért, mikor eszébe jut, hogy múltkor is ezzel kezdődött a baj, és a szín még el is megy, de egy szénaboglya haj nem, és neki most társaságra van szüksége. Úgyhogy leteszi, és szépen lop egy hajgöndörítőt a szobatársától, és nekiáll pepecselni vele. Egy idő után meg is van, és késznek nyilvánítja magát. Felhúz még egy rózsaszín harisnyát és fehér szalagos csizmáját, amit lila matricákkal ragasztgatott tele,m hogy menjen ehhez a ruhához. Megigazította a fejhallgatóját, amit kénytelen volt a nyakába tenni, míg a haja készült. Számot váltott, mert egyelőre még nem vállalja be a finnül éneklést. Választása egy szintén nem túl régi dalra esett, a user szerint elviselhetetlenül borzalmas Bring the noize-ra M.I.A.-tól. Ezt énekelgeti, miközben a társalgóba ugrál, az elhaladó embereket az őrületbe kergetve a jóindulattal ricsajnak nevezhető csodával. Mikor megérkezik, azt látja, hogy egy vörös hajó lány az őt videózó fiút távolítja el a közeléből. Sadie először a fiúhoz ugrál, és óriásira fújt rágóját kipukkasztja a kamera lencséjén, majd ott is hagyja. Jól van, ma rosszkislányt játszik. Aztán odasiet Alise-hoz, és leugrik mellé.*-Sziaa, Sadie vagyok, ma hiperaktív és rózsaszín.*Mondja vigyorogva, olyan hangerővel, hogy még odakint is hallani lehet szinte.*-Meg fehér, meg, meg... hagyjuk inkább.*Nevetgél, majd leveszi füléről a fejhallgatót, és eligazgatja a fodrokat a ruha szoknyarészén.*
Alise Rubenis- .::Diák::.
* Nos, szerencsére Alise-nek nincsenek ilyen őrült hobbijai, na meg a készülődést is hamar lerendezi. Ez az user bele is őrülne abba, ha azt kellene hallgatnia, hogy a lányai miként tanakodnak az öltözködésről. Így hát szerencsére Alise csak egy fehér topot meg egy háromnegyedes farmert visel szandállal, szóval ő aztán nem vitte túlzásba, mint Sadie. Szóval miután rászólt a srácra, az megértően lelépett, csakhogy akkor bukkant fel a pink-Sadie, és lepukkantotta a kameráját egy rágógumival. Erre a srác elfintorodott, egy varázslattal eltávolította a vackot a lencséről, majd készített pár képet a lányról, hogy majd bosszúból feltöltse a weboldalára, és porig alázza a csajt. Alise meg a jelenetet látván kuncogva üldögél a kanapén, amíg Sadie meg nem érkezik. Látásból már ismeri a lányt, bár még sose volt alkalma beszélni vele, így hát amikor az mellé ugrik, akkor felnevet, előhalássza a zsebéből a mobilját, és megállítja a zenét.* - Szia. Alise Rubenis, normális és fáradt *nevet fel. Amúgy annyira nem is fáradt, csupán más szóval hirtelen nem tudta jellemezni magát. Meg aztán fizikailag tényleg nem fáradt, mert hozzászokott a pincérkedéshez, de agyilag Aaron bandája lefárasztotta. Egyébként elég furának találja a csaj megjelenését, és igyekszik is visszafojtani a nevetését.* - Mondd, mitől ilyen a hajad? *kérdi érdeklődve, mondjuk ő a vörös loboncával egy szót se szólhat, mert azt könnyűszerrel rózsaszínné lehetne változtatni.* - Amúgy mi járatban erre? Csak nem találkozód lesz, hogy ennyire kiöltöztél? *érdeklődik. Igen, Alise általában minden szimpatikus egyént úgy kezel, mintha réges-rég ismernék egymást.* - És mit hallgattál? *kíváncsiskodik tovább miközben a fejhallgatóra bök.*
Sadie Elena Montgomery- .::Diák::.
*Sadie-nek van, mert hát imád öltözködni a csaj, annál jobban csak a beszédet szereti. A szerencsétlenül járt pasit csak jól kiröhögi, mit érdekli az őt, hogy mi lehet a következmény. mondjuk nem biztos, hogy tudna róla, a netet kizárólag csak zeneletöltésre használja. *-Aztaaa, az nem jó. Kicsit fel kell éledned.*jegyzi meg, majd kihúzza a zenelejátszóját, és felveszi rajta a hangerőt, hogy Alise is hallgathassa a számot, ami rettenetes, ha valakinek erre kellene ébredni, inkább ne is ébredjen fel. Jobban jár. Sadie mindenesetre dúdolgatja a dallam nélküli dalt, majd mikor vége lesz, kikapcsolja, nem törődve azzal, hogy jó pár ember halláskárosodást szenvedhetett el a kis ébresztőakciója során.*-Olyan jó, úgy szeretem.*Mondja lelkesen.*-M.I.A.-tól a Bring the noize.*Válaszol a kérdésre, majd hátradől, és feldobja a lábát az előttük lévő asztalra. A haját illető kérdésre felröhög.*-Ja, hogy ez? Háát, az úgy volt, hogy ugye eredetileg kék.*Meséli drámaian a történetet.*-Akartam bele rózsaszín csíkokat, de ez lett az eredménye. Legközelebb majd hajfestékkel csinálom, de az olyan lassú.*Nyavalyog egy kicsit, de azért annyira nem bánja. Reméli, Lasse azért nem látja meg ilyen hajjal.*-Ajj, nagyon berágott rám szerinted?*Vált rögtön témát, és a kamerás pasi felé bök a fejével.*-Remélem nem, olyan vicces volt.*Nevetgél még mindig, csak ezzel az a baj, hogy nem igazán tudja abbahagyni.*-Amúgy honnan jöttél?*Érdeklődik, miközben új zenét keres a távozásához. valami ilyesmit, mint amivel betoppant.*-Nem lesz találkozóm, csak úgy ezt találtam. Még sose volt találkozóm senkivel, tök izé.*Mondja kicsit elszomorodva, amit nem kell komolyan venni, mert úgysem tart sokáig.
Alise Rubenis- .::Diák::.
*Hát szerencsére Alise-nek nincs ilyen őrülete, vagyis van neki: a pincérkedés. Több mint tíz éve csinálja, és még mindig tud újat mutatni neki a meló. Meg hát nem is lenne barátja, ha nem lett volt a megfelelő időben és nem könyörögte volna ki az állást.* - Á, igazából agyilag vagyok fáradt, Az ellen nem tudsz mit tenni. A munkahelyem tele van hülyékkel, aztán ők okozták nekem ezt az agykárosodást *nevet fel ismét. Amúgy jól szórakozik a munkatársain, csak néhány poén úgy le tudja fárasztani, hogy mire visszér, addigra azt se tudja fiú-e, vagy lány. Aztán, amikor a lány hangosan kezdi üvöltetni a zenét, akkor Alise összerezzen, és igyekszik nem kimutatni, hogy nem jön be neki a szám.* - Hááát, nem is tudom. Nem az én stílusom… De ha neked tetszik… *feleli zavartan, majd kíváncsian hallgatja a mesét, és jót derül rajta. * - És hogyan lehet, hogy eredetileg kék a hajad? Szívesen segítenék, de az ilyen női praktikákhoz nem értek. Bár van egy sylorinás lány, aki tudna olyan főzetet csinálni,amitől olyan lenne a hajad,a milyennek szeretnéd *magyarázza. Aranyosnak találja Sadie-t, és közben sajnálja is, hogy nem jött össze neki a varázslat. Szerencsére Alise csak az olyan varázslatokban kiemelkedően béna, amiben helyváltoztatásról van szó. Aztán ugye áttérnek a srácra, aki időközben el is ment a teremből.* - Szerintem eléggé. Nagyon morcos fejet vágott. Valami új lehet, mert eddig még nem láttam. Imádkozz, hogy ne cameosos legyen! *kuncog ismét. Hát Sadie-nek tényleg kellemetlen lenne, ha Julian a háztársa lenne az biztos…* - Amúgy tényleg az volt *vigyorog az újdonsült ismerősére.* - Én? Lettországból. *Elhalkul a hangja, mert ismét eszébe jut a múltkori jelenet Iwannal meg Elitával. Ha Ragnar nem segít neki, akkor… Akkor most nem lehetne itt. A találkozós dologra halványan elmosolyodik.* - Kár. Én eredetileg azért jöttem, hogy vacsorát csináljak a barátomnak, aztán… *széttárja a karjait* - Henyélés lett belőle.
//fagy//
//fagy//
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
-Soha napján kiskedden! Nem hiszem, hogy ma kimozdulok Bren szóval nyugodtan menj nélkülem.*Mosolygok rá majd megvárom míg a lány elmegy én pedig a társalgóban ülök az ablak párkányon. Kinézve látom az eget ami gyönyörű és kivilágítva meg ráadásul hamarosan itt a karácsony így várom. Előveszem a fülhallgatót és elindítom a zenét. Evanescencét hallgatok az megnyugtat és elgondolkozok mi a teendő még a mai napig. Aztán várom Esteront is mikor bukkan fel, mert hamarosan ő is betoppan. Mindenkinek annyi dolga van még viszont most tökéletesen el vagyok egyedül. A lányokkal elbeszélgettünk egész este és néhány dolgot megtudtam csak nem tudom kiverni a fejemből. Bár késő van és lehet aludni kéne. Most egy fehér nadrágom meg egy piros felső van rajtam. A barna hajam ki van egyenesítve és igen képes voltam befestetni, mert változást akartam. Szóval jól érzem magam így. Elgondolkozva behunyom a szemem és magam előtt látom a múltat.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
- Szia édes! * köszönök Biának amikor belépek a társalgóba és egy csókot nyomok homlokára aztán leülök mellé. Végre egy kis kikapcsolódás. Már szükségem volt rá, hogy kicsit együtt legyek a párommal. Amúgy egy fekete ing van rajta, meg egy fekete farmer. Valamint egy fekete cipő. Hogy miért ezek a sötét színek ő maga se tudja. Most ilyen a hangulata és senki ne kérdezze miért rossz előérzései vannak ennyi.*
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
*Már éppen majdnem elalszok amikor valaki hozzám ér. A homlokomhoz nyúlnak és elmosolyodom haloványan és kinyitom a szemem. Kiszedem a fülest a fülemből majd felsóhajtok és átkarolom.* - Meg se kérdezed hol jártam ma? Szia.*Adok egy puszit az arcára. Beliar óta kicsit jobban oda figyel mindenre. Pedig megtudom magam védeni, bár egy ősdémon ellen kétesélyes. Az ingre nézve elmosolyodok.* - Egyébként meg merre jártál? Tudod azért délután már messze van..*Mondom neki nem bírom ki nélküle. A húgom nélkül sem akit azt sem tudok, hogy merre van.* - Mit csinálunk most? Igazából olyan rég voltunk valahol az előbb az egyik háztársam próbált elhívni valahova, de azt hiszem valaki sokkal fontosabb.*Mondom neki ártatlanul majd átkarolom a nyakánál.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Elnézést csak kissé fáradt vagyok Helar professzornál voltam. * mondja barátnőjének.* - Szóval miket csináltál a mai nap? * kérdi meg és az előző mondatával válaszolt a következő kérdésre.* - Hát tudod arra gondoltam elmehetnénk vacsorázni valahova amúgy is van egy fontos közölni valóm, amit nem most és itt akarok elmondani. Szóval mit szólnál hozzá ha elmennénk vacsorázni? * kérdi meg és mikor Bia átkarolja a nyakát akkor ő egy csókot ad a lány szájára.*
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
– Hát pihenned kéne.*Mondja a lány majd ugye átkarolja a nyakát és visszacsókol. Az ötletben benne van végül is mikor voltak együtt így vacsorázni? Együtt szoktak lenni, de nem úgy, hogy tényleg kettesben. Pislog a srácra, hogy mit akarhat és felkeltette az érdeklődését.* - NA mit rejtegetsz Esteron Baltazaar.*Csak viccel.* - Nekem jó egyébként nem sok mindent. Tanultam mióta elváltunk. Egyébként meg felcsigáztál és nekem teljesen mindegy hova megyünk. Akár pizzázhatunk is, de itt is maradhatunk. Veled szeretnék lenni.*Fel keltette a kíváncsiság mit akarat a srác.* - Amúgy láttad ma a húgomat? Próbáltam elérni, de nem tudom.*Sóhajt aztán leakaszkodik róla majd amerre a srác szeretne elindulnak.*
Yan Antonov- .::Diák::.
*Lil szavai vannak rá bizonyos mértékű hatással, szóval megindul a társalgó felé, de továbbra is szüksége van Kamen fizikai támogatására, hogy eljusson a kanapéig. Odaérve leül, és egy zavart, koncentrálatlan mozdulattal megszabadul a csuklyájától, felfedve, hogy sápadtsága semmit nem változott, és úgy általánosságban is szörnyen néz ki. Ránéz ugyan Lilre, de az első tényleges reakciót akkor adja, amikor a nő azt mondja, hogy meg fogják tudni akadályozni, ami történni fog, ekkor ugyanis egy hideg, fájdalmas nevetést hallat.* - Erősen kétlem. Ezt csak akkor, ha nem... ha mind a ketten... nem mehettek a közelébe *motyogja halkan, könyörgően előbb Lilre majd Kamra pillantva. Nem, olyannyira retteg attól a képtől, amit látott, hogy inkább már önszántából menne oda a démonhoz, hogy vigye el, kínozza, amennyit akarja, bármi, csak ne menjen a felesége és az unokatestvére közelébe. Csak ők hadd maradjanak biztonságban, akkor vele azt csinálhat, amit akar... De ő nem képes és nem hajlandó engedni, hogy Liliya és Kamen feláldozzák magukat ezért. A félvér persze csak csendesen csóválja a fejét Yan másik oldalán, eléggé egyértelművé téve a véleményét, de hagyja, hogy Lil próbáljon meg beszélni a nimfa fejével, hátha ő többre megy vele. Amit persze valószínűleg egyelőre egyikük sem sejt, hogy ha azt akarják, hogy Yan nyugton maradjon és hagyja őket menni, minimum be kell zárniuk valahová...*
Liliya Antonov- .::Őrző: Erethon::.
*A nevetést s a szavakat hallva egy pillanatra ismét lehunyja a szemét, s egész testén valami furcsa remegés fut végig. Ahogy viszont kinyitja a szemét, ebből már semmi sem látszik. Kicsit erősebben megszorítja a fiú kezét, majd kis gondolkozás után megszólal, hangja keserű lemondással teli.* - Egyikünk sem fog a közelébe menni. Sem mi, sem te. Majd az igazgatók elintézik... Jesmonnak egy pillanatig sem fog gondot okozni. *Jelenti ki, Yan szemébe nézve, hogy az (hamis) őszinteségének minden villanásának tanúja lehessen.* - Sőt. Készítenek nekünk egy helyet, ahol elrejtőzhetünk addig. Majd... majd csinálnak egy csomó védővarázslatot. Senki sem megy se ki, se be. Egészen addig, ameddig Nayden halott nem lesz. Hidd el, azokon a varázslatokon nem fog tudni áthatolni. *Magyarázza, miközben vet egy "maradj szépen csöndben" tekintetet Kamen felé. Készen van a terve. Már csak annyi kell, hogy egy idióta félvér el ne rontsa...* - Figyelj rám, Yan. *Szólal meg immár kicsit hangosabban.* - Minden rendben lesz. Érted? Senki sem fog megsérülni azon a rohadékon kívül. *Jelenti ki teljesen magabiztosan.* - Hacsak Kamennek nem, miattam... Lehet, hogy két ilyen szobát kéne kérnünk. *Nevet fel halkan, kissé ideges hangon, miközben ismét Kamenre pillant. Bár a mentálmágiával kapcsolatos képességei sosem voltak a csúcson, most mégis próbál neki jelezni. Legalább annyit, hogy "van egy tervem, maradj nyugton". Na persze, mindezt úgy kéne, hogy Yan ne fogjon gyanút. Nehéz lesz... De Lil annyiszor és annyi embernek hazudott már úgy sikeresen, hogy az élete múlt rajta, hogy kicsi rá az esély, hogy Yan ne higgyen neki. Viszont így meg fennáll az a veszély, hogy annyira meggyőző, hogy Kamen is elhiszi. Épp ezért reméli, hogy az üzenet legalább egy része átjut. Vagy Kamen megpróbál belemászni a fejébe megtudni, hogy mire készül... Mert csak ismeri már annyira, hogy rájöjjön, nem? Yan is ismeri annyira, de Yan jelenleg eléggé szét van csúszva, ellene tudna védekezni, mármint mentálisan... Oké, van néhány gyenge pontja a tervének, na.* - Rendben lesz így? *Kérdi végül halkan, szinte a lélegzetét is visszafojtva...* - Mert ha igen, most azonnal beszélek Jesmonnal. *Akinek aztán elmondja az egész tervet. Meg fogja érteni. Segíteni fog. Ez biztos. Na persze, hogy Yan megnyugodjon, Nayden érkezéséig nekik is ott kell maradniuk vele. Nem lesz túl kellemes élmény aztán otthagyni, de... Ennek így kell lennie, és kész.*
Yan Antonov- .::Diák::.
*Lil első szavaira egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el a száját, és láthatóan ez sokat javított az idegállapotán. Kamen ezzel ellentétben egy meglehetősen "mi az eget csinálsz?" pillantást vet a lányra, de úgy dönt, megvárja, amíg befejezi, hátha van rá valami oka, hogy ezt mondja...* - Rendben *motyogja végül halkan, és mire Lil végez, már Kam is vágja az egész lényegét, és sikerül megértenie a tervet.* - Akkor... menj csak, addig gondolom Kamen itt marad velem... *pillant az unokatestvérére, aki azonnal bólogatni kezd.* - Persze, menj csak, Lil *néz a sógornőjére komolyan, egyértelművé téve, hogy erősen sejti a tervet, bár az is biztos, hogy még beszélni fognak róla kettesben. A ténylegesen nagy szerencséjük az, hogy Yan annyira kimerült, gyenge és pánikkal teli, hogy képtelen teljesen odakoncentrálni mindarra, ami körülötte folyik, így nem fogja fel, hogy terveznek valamit. Ha nem rettegne ennyire, ha kipihentebb lenne, biztosan gyanút fogna, de így minden, amire gondolni tud az, hogy talán sikerül megakadályozniuk, hogy valóra váljanak a látomásai, és ki tudja, talán meg lehet változtatni a jövőt... Talán nincs minden kőbe vésve, amiről álmodik. Ekkor azonban Kamen ismét Yanhoz fordul.* - Noha én is majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy minden rendben lesz a védőbűbájok alatt meg minden, azért... kérlek, ez legyen nálad. Egy kalózarany. Arra az esetre, ha... történne valami kiszámíthatatlan *magyarázza komolyan, majd Yan kezébe nyomja az érmét. Noha felmerül benne, hogy talán neki is szüksége lehetne rá, pláne, ahogyan az unokatestvére vízióiról hall, gyorsan elveti az ötletet. Yan pedig hirtelen nem is igazán tud tiltakozni a dolog ellen, egyszerűen most, hogy feladta a tartását, rátört az a végtelen fáradtság, amit az elmúlt két nap stressze és alváshiánya okoz, szóval egymás mellett ülve, némán várják, hogy a a fiatal nő visszatérjen. És noha ma este sem fog sokat aludni, most legalább lesz valaki mellette, aki át tudja ölelni, és azt tudja mondani neki, hogy semmi baj...*
Liliya Antonov- .::Őrző: Erethon::.
*Yan megkönnyebbülését látva hasonló érzelmektől vezérelten elmosolyodik, majd ismét gyengéden megszorítja a kezét. Kamen pillantását nem veszi figyelembe, mindent bevet, hogy Yan ne lásson át a szörnyű, kegyetlen hazugságon, amit ő itt előad éppen. Igazából eléggé gyűlöli is magát miatta, mert tisztában van vele, hogy amit tesz, az színtiszta kegyetlenség, s annyira szörnyű, hogy Yan talán sosem bocsátja majd meg neki. Már ha egyáltalán lesz alkalma rá. Mivel ez a gondolatmenet sem segít rajta, inkább kihasználja a viszonylag könnyen kiharcolt beleegyezést, s miután homlokon csókolta szerelmét, feláll.* - Sietek. *Mondja, majd viszonozza Kamen pillantását s gyors léptekkel kisiet a társalgóból, hogy aztán a folyosón futólépésre váltva érje el Jesmon irodáját. Ott aztán szemérmetlen dörömböléssel eléri, hogy a ledöbbent ősdémon beengedje őt.* - Jesmon... Segítened kell... *Néz rá szinte már könyörögve, mire az igazgató hozzá lép s a kanapéhoz vezeti.* - Gyere... Ülj le. Idd ezt meg. *Varázsol a lány elé egy pohár teát.* - És most beszélj. Mi történt? *Ül le Liliyával szemben, s feszült figyelemmel hallgatja végig a lány folyamatos, csak néhol elakadó beszámolóját a történtekről. Lil pedig előadja neki a látomástól egészen addig, hogy szerinte mi fog végül történni. Elmondja, hogy Yannak egészen az utolsó pillanatig azt kell hinnie, hogy Kamennel ott maradnak - habár Lil örülne, ha Kamen maradna is, de tudja, hogy ez úgyis lehetetlen. Megkéri, hogy a lehető legerősebb védőbűbájokat állítsa fel, amikre csak képes, s megkéri arra is, hogy ha eljön az idő, ő maga végezhessen Naydennel. Akkor is, ha ez az életébe fog kerülni. Ahogy végül ehhez a részhez ér, elhallgat s mélyen Jesmon szemébe néz, aki nem lát mást, csak egy nőt, aki nagyon fiatalon nőtt fel, s bár pontosan tudja, döntése milyen következményekkel jár, nem lát más választást, nem lát más utat. Ezért hát csak lassan bólint.* - Ahogy szeretnéd. Mindent meg fogok tenni. *Mondja végül halkan, majd kifejezéstelen arckifejezéssel feláll.* - Akkor hát... Lássunk neki. Elkezdem átalakítani az egyik vendégszobát, te addig menj el értük. *Utasítja a lányt, mire az feláll, s egy halk "köszönöm" kíséretében kisiet az ajtón. Jesmon egy darabig csak mozdulatlanul áll, tekintetét a padlóra szegezve. Eddig is tudta, hogy Liliya nem egy hétköznapi jelenség, na de hogy ennyire... Nem tudja, helyes-e a lány döntése, de egyben azt is tudja, hogy nem áll jogában ezt megítélni. Így hát sóhajt egyet, majd elindul a vendégszobák felé. Eközben Liliya visszaérkezik a társalgóba, s igencsak nehezen magára erőltetett mosollyal férjéhez s annak unokatestvéréhez lép.* - Minden rendben. Jesmon elintézi. Gyertek... már elkezdte. *Mondja halkan, hogy minél kevesebb fültanúja legyen a dolognak, majd ismét kézen fogja Yant, reménykedve benne, hogy szerelme ez idő alatt már eléggé összeszedte magát ahhoz, hogy saját erőből jusson el a szobájukig. Aztán, ha odaértek, végignézik, ahogy Jesmon megcsinálja a bűbájokat, majd mindhárman belépnek a szobába, ami Jesmon varázslatának köszönhetően ketté lett választva egy fallal - mindkét oldalon egy franciaágy található, középen pedig egy mosdó. Lil azonnal betuszkolja Yant az egyik ágyba, majd közli Kamennel, hogy jöjjön és segítsen neki idehozni az összes állatot és a cuccaikat. Ha Yan nem tiltakozik túlzottan, s Kamennek sincs kifogása, el is indulnak, hogy aztán út közben Lil gyorsan elmagyarázza a terve lényegét a fiúnak. Majd, ha ezt megbeszélték, felmegy a toronyba, lehozza az állatokat s megkéri Kament, hogy vigye le őket ameddig ő összepakolja a saját és Yan holmijait, aztán ha visszaért, Kamen is elmehet a sajátjaiért. Bár Lil továbbra is szörnyen érzi magát amiatt, amit tesz, jelenleg az egyetlen vágya, hogy lefeküdhessen az ágyra Yan mellé, magához szoríthassa, s ha kell, egész éjjel megnyugtató szavakat suttoghasson a fülébe. Miközben a holmijait pakolja s Lotténak suttogva elmagyarázza, mi a helyzet (nos, legalábbis részben, mivel nem fogja vele közölni, hogy Kamen vele együtt valószínűleg meg fog halni), megfogadja magában, hogy ha ezt mindketten túlélik, soha többé nem fog hazudni a férjének. Semmiben az ég világon.*
Hunter Quinn- .::Diák::.
*Már jó pár hete itt van, de még mindig nem igazán tudja bizonyos esetekben mit fog találni, ha erre vagy arra indul el a kastélyban. Az egyik olyan hely, amit már játszi könnyedséggel megtalál a közös társalgó. Most is arrafelé tart és közben nagyban sasol, merre mi található. Hátha sikerül valamit megjegyeznie. És hogy miért tart erre ebben a viszonylag késői órában? Nem tudja. Talán csak azért, mert péntek este van és ilyenkor normális ember nem alszik. Mondjuk nem is bolyong, mint ő. A társalgóba érve ledől egy kanapéra és csak élvezi a viszonylagos magányt. A legtöbben a házuk társalgójában vagy a városban vannak ilyenkor.*
Alice Winter
* Miután a srác elkísérte a Cameos hálókörletbe úgy döntött, hogy még nem alszik hanem még körülnéz. Így keveredik el a közös társalgóba is ahol egyből meg is pillantja a srácot.* - Szia! Te se tudsz aludni? * kérdezi meg tőle, majd leül az egyik kanapéra.* - Te mióta vagy itt? * kérdezi meg a sráctól és odafigyelve várja a válaszokat. * - Eléggé fáradtnak tűnsz. Hogy-hogy mégis fent vagy? * kérdezi meg a sráctól* - és mibe fáradtál le ennyire? * kérdezget tovább.*
Hunter Quinn- .::Diák::.
*A kanapén fetrengve próbálja feldolgozni a mai nap eseményeit. Tehát volt egy kis másvilágbeli kalandja. És most a lány, aki ott szerette itt van. Hát ez fura. Bár igazából ő kívánta, hogy magával hozhassa. Még az a szerencse, hogy Alice nem emlékszik rá. Kicsit sok lenne így egyszerre egy szerelmes lány a nyakába. Nem mintha nem kedvelte volna meg... De azért tényleg gyors volt ez így. Ebben a pillanatban belép valaki. Hunter az ajtó felé fordul, és megpillantja aktuális gondolatai tárgyát. Megint elmosolyodik.*
- Szia. Nem rég jöttem. *mondja, miközben felül, hogy a lány odaférjen mellé.*
- Hosszú napom volt, de fent nem lehet aludni. Mindenki meg van őrülve ilyenkor. *válaszol tulajdonképpen őszintén. Egyenlőre nem áll szándékában elmesélni az egész mesés, drámai sztorit. Valahogy fura lenne.*
- Szia. Nem rég jöttem. *mondja, miközben felül, hogy a lány odaférjen mellé.*
- Hosszú napom volt, de fent nem lehet aludni. Mindenki meg van őrülve ilyenkor. *válaszol tulajdonképpen őszintén. Egyenlőre nem áll szándékában elmesélni az egész mesés, drámai sztorit. Valahogy fura lenne.*
Alice Winter
* Mikor a srác azt mondja, hogy nem rég jött ide megszólal. * - Mármint a suliba mióta vagy itt? * kérdezi meg újra, csak, hogy a srác ne értse félre.* - a Lányoknál se lehet aludni. Pizsama partyt tartanak és elképesztő nagy a hangzavar * mondja és még mindig benne van az a furcsa érzés, hogy találkozott már valahol a sráccal. * - Biztos nem találkoztunk már valahol? Folyton az az érzésem van, hogy én már ismerlek valahonnan, de nem tudom miért van ez az érzésem és ha ismerlek is akkor honnan ismerlek. Hol születtél és merre laktál, mielőtt a akadémiára jöttél kérdezi meg és közben elővesz egy apró kis füzetet.* - Nem haragszol meg ha közben készítek egy rajzot rólad? Szeretném megörökíteni rajzban az itt történt eseményeket. * teszi hozzá a lány mosolyogva és továbbra is gondolkozik azon honnan ismerheti a srácot miközben elkezd rajzolni.*
Hunter Quinn- .::Diák::.
- Ja, hogy itt! *neveti el magát.* - Még nincs egy hónapja. Eddig én voltam az új gyerek. Most te vagy. *meséli lelkesen. Tulajdonképpen elég jól kamuzik, megérdemel magától egy gondolat-vállveregetést, meg majd ha egyedül lesz egy igazit is.*
- Nekem is elég ismerős vagy, de nem tudom honnan...*talán most elvetette a sulykot.*
- Belfastban születtem, ott is éltem. Európa nagynevű iskoláinak a feléből kicsaptak már. Az utolsó helyről magamtól jöttem el. Simán lehet, hogy valahol összefutottunk. *meséli. Mikor előkerül a jegyzetfüzet megint elvigyorodik.*
- Dehogy. Ha így ülök az jó? Vagy inkább így? * kérdezősködik, miközben nevetségesebbnél nevetségesebb kifacsart pózokat vesz fel.*
- Közben mesélj te is. Honnan jöttél? Merre jártál? Hova készülsz?
- Nekem is elég ismerős vagy, de nem tudom honnan...*talán most elvetette a sulykot.*
- Belfastban születtem, ott is éltem. Európa nagynevű iskoláinak a feléből kicsaptak már. Az utolsó helyről magamtól jöttem el. Simán lehet, hogy valahol összefutottunk. *meséli. Mikor előkerül a jegyzetfüzet megint elvigyorodik.*
- Dehogy. Ha így ülök az jó? Vagy inkább így? * kérdezősködik, miközben nevetségesebbnél nevetségesebb kifacsart pózokat vesz fel.*
- Közben mesélj te is. Honnan jöttél? Merre jártál? Hova készülsz?
Alice Winter
* Mikor a srác elmondja, hogy hol született elmosolyodik.* - Akkor lehet, hogy ott találkoztunk. Mert én is ott születtem. * mondja mosolyogva. Majd amikor a srác különböző hülye pózokba helyezkedik elneveti magát.* - Elég ha csak felém fordulsz és mosolyogsz. Mondták már, hogy nagyon szép a mosolyod? * kérdezi meg a sráctól és elkezdi lerajzolni őt. Majd ugye kap pár kérdést. * - Hát mint már tudod Belfastban születtem én is. ott is jártam általánosba aztán Gimibe is oda jártam. Apu iratott be ide, hogy tanuljak és, hogy majd beszállhassak én is a rontásűző családi vállalkozásba. * meséli a fiúnak. * // fagy //
Hunter Quinn- .::Diák::.
//olvad//
*Elhelyezkedik kényelmesen, és lazán vigyorog az őt rajzoló lányra. Amúgy is magbiztos jellem, ám most önbizalma a kastély fölé tornyosul. Ennyi, ő a király. De vigyáznia kell, nem lenne jó, ha Alice a valóságban is fél óra alatt beleszeretne. Sőt, kifejezetten fura lenne.*
- Ezek szerint a világ még kisebb, mint gondolnánk. *vigyorodik el, mikor megtudja, hogy a lány ugyan onnan származik, mint ő.*
- Rontásűző... szép szakma. És te is ezt akarod csinálni? *kérdez bele a kényes részletekbe.*
*Elhelyezkedik kényelmesen, és lazán vigyorog az őt rajzoló lányra. Amúgy is magbiztos jellem, ám most önbizalma a kastély fölé tornyosul. Ennyi, ő a király. De vigyáznia kell, nem lenne jó, ha Alice a valóságban is fél óra alatt beleszeretne. Sőt, kifejezetten fura lenne.*
- Ezek szerint a világ még kisebb, mint gondolnánk. *vigyorodik el, mikor megtudja, hogy a lány ugyan onnan származik, mint ő.*
- Rontásűző... szép szakma. És te is ezt akarod csinálni? *kérdez bele a kényes részletekbe.*
Alice Winter
* Mikor a srác azt mondja, hogy a világ nem kisebb mint gondolnánk elmosolyodom.* - Lehet igazad van. Nem tudom. * mondom neki és közben továbbra is figyelek a rajzra, hogy nehogy elrontsak valamit.* - Hát apám azt szeretné, ha én is azt csinálnám, de én kevésbé szeretnék az lenni én inkább mással foglalkoznék. Zenével, Rajzolással, festészettel. Zenemágiát tanítanék nagyon szívesen. De hát ahhoz előbb be kéne fejeznem ezt a sulit. * mondom neki egy sóhajjal kísérve. Igen a család nem éppen a kedvenc témám. Bár a srác még így se tudja, hogy titkolózom előtte és addig jó amíg nem tudja. A családom nem létezik. Már meghaltak és persze mindenre emlékszem ami történt velem az elmúlt nem tudom hány órában. De nem akarom, hogy tudja és bár még mindig szeretem, előbb szeretném kicsit jobban megismerni mielőtt bevallom, hogy igazából mindenre emlékszem ami történt ott. Szóval az egész sokkal bonyolultabb mint azt bárki gondolná.* - Amúgy jól érzem, hogy te Nem teljes vérben, de valan vagy? * kérdezem meg tőle mert amióta így alakulnak a dolgok azóta egyre több mindent kezdek végre újra érezni és észre venni.*
