by Vendég Szomb. Jún. 09, 2012 6:30 pm*A folyosóról fordul befelé a Közös Társalgóba két ember. Két külön faj. Ez nagyon érződik Zoen a Démoni része. Nagyon is. A két ifjú éppen egy vitán estek túl. Vagy is még mindig vitatkoznak.* - Most mondd, meg miért nem jó ötlet? Ne beszélj nekem arról, hogy mert az Isten is ezt rendelte nekem. Van más hivatásom is. Nem vagyok béna..*Mondja duzzogva és összefonja a karját és meg áll a közös társalgó ajtaja előtt. A fekete hajú lány megfordul, halványan elmosolyodik és oda sétál a sráchoz és puszít ad az arcára.* - Senki nem mondta, hogy az vagy. Csupán elhamarkodottnak találom a döntésed. Nem szólok bele, abba mit csinálsz. Nincs is jogom. Azt mondtad, hogy mutatni szeretnél valamit.*Megfogja a srácot és behúzza a társalgóba. Mind a ketten egy ismeretlen hangra lesznek figyelmesek.* - Te ez ki lehet?*Suttogja oda neki a lány mire megrázza Alex a fejét nemlegesen.* -Majd később megmutatom Zeneterembe menj be.*Mondja a lánynak és úgy is tette. Alexen testhez álló farmer nadrág van és fekete póló. Haja felzselézve oldalán, meg 3 tőr kandikál ki. Odasétál a sráchoz és megszólítja őt a saját nyelvükön.* - Ne haragudj, de valami baj van? A fülem azért, még így is jó.*Kérdezz rá és halványan elmosolyodik a másiknak.
+38
Yan Antonov
Bianca D. McCarthy
Sadie Elena Montgomery
Alise Rubenis
Matthew Chancellor
James Runnel
Colin McCartney
Zentai Márk
Abigail Aleksev
Melantha Goldwin
Eliana De Lucia
Morten Toov
Catherina C. Williams
Atanas A. WIlliams
Barbara Decker
Galen Blaide
Esteron Baltazaar
Lord Sayon Merlioth
Horváth Réka
Fredrik Laine
Patric J. Morgan
Erik Norgen
Elliot Herondale
Victoria Jones
Nyilas Dominik
Emeline Thienen
Andrew Mason
Liliya Antonov
Christopher Acerlot
Nicole Brise
Gabriel Dvorak
Nadja S. Marilovics
Nathaniel Jenkins
Maureen Caiside
Arleena Queen
Kamen Grozdan Branimir
Giselle Céline Marceau
Lucien du Bois
42 posters
Közös társalgó
Nathaniel Jenkins- .::Diák::.
*A plafonbámulás közben lemerülhetett az iPhone-ja hallja, hogy két ismeretlen közelít erre, bár ezen a helyen mindenki ismeretlen számára. Felgyújtja a pókhálót, majd mereng magában, nem érdekli a párocskának a dolgai. Megpróbál kizárni mindent és mindenkit. Felvont szemöldökkel nézi végig, ahogy a leányzó bevonul a zeneterembe. Nem sok kellett hozzá, hogy feléledjenek benne a vadász ösztönök. Néhány démonnal elbánt már a röpke tizennyolc éve során. Méghozzá azért, mert olyan társaságba keveredett, ahol ez volt a menő. Így lett hát Bukott, de ez most mellékes. Megint meghallja a fiú hangját, mire felül, és vörös szemeivel gyilkosan mered a másikra. Angolul szóltak hozzá, érti is a nyelvet, de nem tud neki felelni. Nem tanították meg neki hogyan kommunikáljon. Csupán négy nyelven beszél, ebből egy holt nyelv a másik három pedig a fajok anyanyelve. Mélyet szippant a levegőbe, és megállapítja, hogy ez a nyálgép ez bizony a fajtársa, bár nem bukott, de mégis angyal. Nagyot szusszantva felel Alex kérdésére.* - Azonkívül, hogy nem beszélek angolul minden rendben. Takarítok az itt dolgozók helyett. *Vág egy csúnya fintort, majd visszadől a kanapéra, és megint összekulcsolja a kezeit.* ~ Na tessék. Most meg rám szabadítanak valami nyálas bájgúnárt. Mit követtem el, hogy ezt érdemlem?! Egyáltalán nem beszélek a nyelvén, de persze anyámat nem érdekelte, hogy csak latinul, angyalul, démonul meg lidércül tudok. Ha meg akarnám magam értetni egy vérfarkassal, vagy egy vámpírral, akkor mi a jó életet fogok csinálni? *Masszírozza a homlokát, mert most, hogy rátaláltak, és valószínűleg lépten-nyomon másokba is bele fog botlani, ezért muszáj lesz kommunikálnia, de azt meg más nyelven nem tud. Halkan szitkozódik magában, és azt várja, hogy ismét magára maradjon.* - Mivel úgyse vagyok számodra megfelelő társaság, akár folytathatnád is máshol a kis barátnőddel a nyáladzást. *Jegyzi meg halkan miközben felül, és el kezdi összepakolni a cuccait.*
Vendég- Vendég
*Persze Alex „bájszemekkel” nézte az elhaladó fekete ruhában lévő fekete hajú lányt.*~Alex fejezd be..~*Rászóltak az ösztönök és természetesen megrázta a fejét. Alex tökéletes normális Cameosos, habár melyik ember szerint nem az. Számára az normális, ahogy próbál viselkedni és természetesen fogja majd magát és utána megy majd Zoe után. Kíváncsi az újoncra, és ha bántani merné a lányt, akkor Angyal-Angyal háború alakulna ki. Alex attól függően, hogy nincsen együtt a csajszival.. Nem is tervezi, hiszen abból még nagyobb baj alakulna ki történetesen barátjaként tekint rá. Természetesen fogja magát és közelebb lép a fiúhoz. * ~Ki ez az újonc?~*Kérdezi magában és felvonja a szemöldökét. Lassan mindenkit ismer, de őt még soha nem látta.* - Elnézést kérek, hogy így beszéltem. Nem tudhattam. Engem Alexander Seth Marceaunak hívnak. Cameosos diák vagyok. Téged hogy hívnak?*Kérdezz rá és lehuppan szembe vele és reméli, hogy nem zavarja a másikat.* –Megfelelő társaság? Én mindenkivel szívesen elbeszélgetek. Ki? Ja ő nem a barátnőm, egy démon-angyal kapcsolat durva lenne. Ő csak egy haver aki véletlen keveredett ide, Amerikából. Te hova valósi vagy?*Érdeklődik tök ártatlanul és kedvesen. Egyáltalán nem bunkó érdeklődik mások iránt. Ha ezt a többiek látnák tuti azt mondanák elmebeteg, de hát nem az.*
// Fagy//
// Fagy//
Nadja S. Marilovics- .::Diák::.
*Kényelmesen elterülve egy fotelban vára, hoghy történjen valami. Igen, kivételesen nem pörög ezerrel. Kicsit meglepődött, hogy máshogy néz ki, mint kéne. Sőt, még Etiet sem találta sehol. Kezd kicsit aggódni, hogy mi történhetett most. Oké, látta a városban azt a papírt, de akkor is. Vissza akarja kapni a testét! Most. Ebben a momentumban. Felpattan a fotelből, hátratűri az egyik tincsét és csak morog. Elkezd fel-alá járkálni és vár. Vár, vár, vár, de semmi. Nagyon csönd.* ~ Hol a testem Istenem, hol van van? ~ *Kérdi már sokadszorra. Az egész birtokot körbejárta, mindenhol kereste, de sehol sem találta. Ha ennek a testnek a gazdája visszakapja ezt, addigra lehet, hogy pár ősz tinccsel is gazdagodik...*
Gabriel Dvorak- .::Diák::.
*Az erkélyről egy fiatal pár lép be. A lány kissé bizonytalanul lépked, és morcosan duzzogva, összefont karral lépked a srác mellett.* - De Catharina! Csak tudsz valamilyen bűbájt, amivel vissza lehetne változni. Én képtelen vagyok így létezni. Igen, tudom, hogy szórakoznak velünk, de akkor sem ér, hogy nem vagy hajlandó visszaszolgáltatni a testemet. Női bőrbe bújva hogyan írjak?! Így is skizofrénnek érzem magam, szóval nem szeretnék teljesen becsavarodni. Cath, kérlek… *Taglalja a másiknak a lány(?), aki történetesen Gabriel, és a mellette álló fiú a valódi teste, csak hát ők is áldozatul estek ennek a csúf tréfának.* - Gabe, hányszor mondjam, hogyha tehetném, megtenném? Nem ismerek semmi igét, Gwen meg, ha tud is valamit nem hajlandó elárulni, mert szórakozni akar Amarilla testében. Szerintem nem tehetünk mást, minthogy várunk. *Csóválja a fejét a fiú testébe bújt leányzó, aki történetesen vámpír, és most éppen Gabe-nak van szerencse élvezi a képességeit. * - Tudom, már jó párszor mondtad, de… Félek, hogy nem tudom kontrollálni magam, vagy épp te nem tudod irányítani a képességeimet, és az agyam is leépül, ha nem tudom kiírni magamból a dolgokat! Már pedig nem tudom kiírni magamból, mert ahhoz a saját testemben, világomban kellene léteznem… *Taglalja a fiú, mire a másik csak felhorkant, körbenéz a társalgóban, és szélesen elvigyorodik.* - Üdv ismeretlen lány! Ha nem gond, akkor magatokra hagylak titeket! *Köszön oda Désinek, majd Gabe testében kivágtat a teremből.* - Cath! Azért vigyázz rám! *Kiált a vámpír lány után, majd elhúzza a száját, és Désire pillant. Egyébként Catharina csak egy „meg lesz” kiáltással reagál a srác szavaira.* - Hello. Mondd csak, te is áldozat vagy, vagy neked csodával határos módon sikerült megszöknöd a bűbáj elől? *Fordul Gabe a francia lány felé, majd nagyot sóhajtva megindul az egyik, üres fotel felé, ott aztán lehuppan, felhúzza a lábait, és a másikra pislog. Annyira már nem antiszociális, de azért még mindig nehezen ismerkedik, mondjuk, Iwan rosszabb nála is…*
Nadja S. Marilovics- .::Diák::.
*Még mindig fel-alá járkál, mikor betoppan a gerle pár és csak mosolyogva int a kettőnek.* - Sziasztok! *És igyekszik nyugton maradni, de miután távozik a másik lány (vagy fiú?) újra belekezd a fel-alá járkálásba, a másik pedig elterül a fotelben.* - Áldozat, és még nem sikerült megtalálnom a testem. Lassan már az idegbaj kerülget, kész csoda, hogy nem őszültem még meg... Te nem idegeskedsz? *Zúdít mindent a fiú nyakába, nos igen, határozottan közvetlen a lány, nem zavarja, hogy a fiút nem is érdekli a dolog.* - Amúgy szia. *Vigyorog a fiúra (lányra?) és járkál továbbra is fel-alá, majd hirtelen egyszerűen csak ledobja magát a szintén üres fotelba, feldobja a lábát a karfára és dobolni kezd a kezével a fotel karfáján. Nos igen, nyughatatlan, de hát ez van.* - Gondolom te is áldozat vagy. Ő a barátnőd volt, vagyis, ööö várj. Te fiú vagy vagy lány? *Néz kicsit értetlenül a másikra. Nos igen, szinte értelmezhetetlen beszéde azért még megvan, meg egy lapáttal rátesz, hogy most még hadar is...*
Gabriel Dvorak- .::Diák::.
*Gerle párnak, nem gerle pár csak az utóbbi napokban összeszoktak a könyvtárban, mert mind a vámpírlány, mind az Erethonos látnok-író segédkezik ott Gwennek, és így sikerült összeismerkedniük. Egyébiránt mivel Cath lelép szegény Gabriel ott marad egyedül Désivel, így elhelyezkedik a fotelben, hátradönti a fejét, lehunyja a szemét, és hallgatja a másikat.* - Értem, hát az eléggé szerencsétlen dolog, ha nem sikerült megtalálni a testedet, mikor én így felébredtem, akkor már Catharina az ágyamnál volt, szóval nem kellett keresgélnem, és ahogy ismerem őt… Nos, maradjunk annyiban, hogy tudom hol kell keresnem. *Mosolyodik el halványan, majd az idegeskedésre kinyitja az egyik szemét és megvonja a vállát.* - Annyira nem, hiszen csak tréfálkoznak velünk. Talán azért sem vagyok ideges, mert tudom, hogy Catharina vigyáz a testemre, kivéve akkor, ha a könyvtárban lévő magas polcokhoz akar feljutni. Remélem, hogy azzal most nem fog próbálkozni.*Nevet fel halkan, jóízűen, bár kissé furcsa neki, hogy nem a saját hangját hallja, de hamar alkalmazkodik. Egyébiránt az sem érdekli, hogy női testbe került, vagyis hát… Érdekli, de nem olyan szinten, csupán az zavarja, hogy Catharina testében egy értelmes szókapcsolatot sem képes megalkotni. Aztán ismét lehunyja a szemét, így nem látja, hogy Dési helyezkedik. Az áldozatos dologra aprót bólint, majd a barátnős dologra szkeptikusan felvonja a szemöldökét.* - Nem a barátnőm. Csak együtt dolgozunk. Egyébként fiú vagyok. Gabriel, Gabriel Dvorak, erethonos diák. *Beszél halkan, majd ugye ő már túl is esik a bemutatkozáson. Az nem különösebben izgatja, hogy Dési milyen gyorsan beszél, könnyedén le tudja követni a másikat, bár ez bizonyára nem a kommunikációs képességeinek köszönhető.* - Egyébként benned kit tisztelhetek? *Érdeklődik tovább a cseh-német fiú miközben a tarkóján összekulcsolja a kezét.*
Nadja S. Marilovics- .::Diák::.
*Bólogat a fiú szavaira, de őszintén szólva nem figyel rá. Még mindig a saját teste miatt aggódik.* ~ Dee, ha egy Cameosos és lány, akkor ott kell lennie a hálóban. Ha meg nem, akkor átmegyek a fiúkhoz, de oda csak nem menne be egy fiú lány testben... Fhúú, ez már kezd bonyolódni. ~ *Rázza meg lemondóan a fejét. Most már TÉNYLEG kezd aggódni... Hjajj, tényleg lesz pár ősz hajszálla szegény lánynak, ha visszakapja majd a testét... Vagy pedig pár darabbal kevesebb lesz. Melyik a jobb...?* - Neked szerencséd van. Nekem fogalmam sincs, hogy ki lehet ez a lány. Életemben nem láttam még. Bár ő rosszabbul járhatott, mivel én Qarinban lakom, onnét járok be a suliba, szóval ha nem ismeri a járást, akkor bajban van... *Rántja meg a vállát Dési, és immáron a fotelben helyezkedik el, és idegességét az újával kopogással igyekszik csökkenteni....* - És mi van ha valami őrülthöz kerül a tested oké, te megúsztad, de ki ez a csaj? Mi van ha egy szadista, vagy mazochista állat? *Mutat végin magán, jelezvén még egyszer, hogy fogalma sincs róla, ki ez.* - Pedig jól mutattatok együtt. *Rántja meg a vállát.* - Munkakapcsolat? Abból még bármi lehet. *Vigyorog Dési, szegény gyerek, mi lesz vele ha visszanyeri hiperaktivítását...?* - Üdv Gabriel, szólíthatlak Gabenek? Mert ez a Gabriel nekem valahogy kicsit lányosnak tűnik. *Vakarja meg a fejét és tök mindegy mit felel a fiú, Dési már Gabeként memorizálta.* - Désirée Couteau, és a cameos dicső házát ékesítem. *Vigyorog miközben két újával béke jelet mutat.*
Gabriel Dvorak- .::Diák::.
*Nem túlságosan is foglalkoztatja az a tényleg, hogy Dési idegességében kihullatja az összes hajszálát. Ő csak ül, gondolkozik, és Dési problémázását kizárva gondolja tovább a történetét. Így hát nyugodtan ücsörög, hagyja, hogy Dési kipattogja magát, majd mikor hozzászólnak, megvonja a vállát.* - Azért ez se szerencséd, hidd el. Bár ha megkaptam volna Catharina képességeit és nyelvtudását, akkor jó lenne, de így… Így csak idegesít, hogy nőként nem tudom kiélni a kreativitásomat. *Húzza a száját, majd elnémul, és sikeresen kivédi a következő szórohamot.* - Ugyan már, biztos láttad. Nem olyan nagy az iskola, mert rengeteg része le van zárva, ráadásul, ha jól tudom, akkor cameosos. Egyszer láttam bemenni oda. Tehát, ha nem vagy Sylorinás, akkor elvileg látnod kellett volna. *Taglalja egy darabig a fiú, majd mikor a lány elér a birtokos részre, felsóhajt.* - Ó, értem. Akkor ezért nem ismered. Személyesen még én sem találkoztam vele. Keress egy cameosos lányt, ő biztos tud segíteni, hogy hova szokott menni, vagy kikkel barátkozik. Egyébként meg a városból eléggé látszik Fyron, szóval, ha toronyiránt halad, akkor visszatalál ide. *Fejtegeti tovább a gondolatait, majd az őrültes dologra elmereng. * - Akkor egy őrült fog randalírozva a te bőrödbe bújva. Egyébként nem tudom, de nem tűnt túl agresszívnek, szóval feleslegesen idegeskedsz. *Beszél tovább nyugodtan, aztán rá meg Catharinára terelődik a szó, s a fiú szemei felpattannak.* - Én író vagyok, ő könyvtáros. Én alkotok, ő segít nekem. Ennyi. Gwen miatt van itt, és nem akarok tőle semmit. *Felel ridegen, mert Gabriel nem az a típusú ember, aki képes könnyen szerelembe esni, vagy csak flörtölget másokkal. Nem, ő egy maga alkotta világban él, hogy ne kelljen szembenéznie azzal, ami várja. A vigyorgásra meg a következő szavakra morcosan pillant a másikra.* - Már egyszer kifejtettem, hogy nem vagyok olyan, aki ki kezd másokkal, szóval szerintem hanyagoljuk ezt a témát. *Szólal meg egy picit ingerülten. Igen, az érzelmek eléggé kényes téma nála. Elképzelni és leírni szereti őket, no de átélni… Tessék békén hagyni őt ezzel! Aztán picivel később, miután lenyugodott be is mutatkozott.* - Ahogy szeretnél, bár jobban szeretem a Gabrielt. * Vonja meg a vállát, de célzóan kihangsúlyozza, hogy a Gabriel nevet jobban szereti. A lányos dologra megvonja a vállát, kinyitja a szemét, és Désire pillant.* - Az Gabrielle. A Gabriel és a Gabrielle között nagy a különbség. *Szól halkan, és feltápászkodik a fotelből, a bemutatkozásra csak biccent, a cameosra pedig halványan mosolyogok. * - Az Erethon ház fénye dicső, míg a Kardok háza egyensúlyban tartja a Sötétséggel. Az Erethon jelképezhetné akár a Mennyet, ahol az angyalok élnek, a Cameos a Földet, ahol viszály dúl és háború, a lidércek lakhelye, míg a Sylorina tökéletesen beillene a Pokolnak, Darwin úrnő Lucifernek, a sylorinás diákok pedig démonoknak. *Beszél halkan, és von párhuzamot a két világ közé, bár van hasonlóság, mégsem ugyanaz. Gabe megrázza a fejét, majd Désire pillantva halványan (meglehetősen erőltetetten) elmosolyodik.* - Ne haragudj. Néha szokásom elgondolkozni és rébuszokban filozofálni. *Kér elnézést az elkalandozott gondolatai miatt, majd pár perccel később visszatér Catharina Gabe testével, megragadja a srác karját, és össze-vissza hadar valamit csehül. A fiú rápislog Désire, és sajnálkozva húzza a száját miközben kifelé lökdösik.* - Bocsánat! Azért örültem a találkozásnak. Majd még beszélünk… *Szól utoljára a fiú, míg ki nem lökdösik, hogy aztán hosszú órákon keresztül Cath kísérletezzen rajtuk.*
Nadja S. Marilovics- .::Diák::.
*Végül is ja, jó megoldás ha nem figyel a másikra csak az a ciki, ha visszakérdeznek...* - Pedig néhány fiú csak örülni tud egy női testnek. *Rántja meg a vállát. Még szerencse, hogy női testet kapott.* - Ööö, csak az a gond, hogy én nem túl sok időt töltök a suliban. De lehet, hogy láttam, viszont ha valakit konkrétan nem memorizálok be, akkor úgy elfelejtem, hogy az hihetetlen. *Rántja meg a vállát, bár kétli, hogy egy ilyen kék hajú lányt ne jegyezne meg, de úgy tűnik mégis...* - Lehet az lesz. Vagy csak végig sétálok a sulin, és aki köszön, és nem ismerem, valszeg ismeri a csajt. Jó ötleteid vannak. Mondjuk ja. *Rántja meg a vállát, és most már inkább erősen azon gondolkodik, hogy talán ha a hálókba, mi adj isten, ne futna vele össze, akkor végül is csak felismeri őt valaki...* - Remélem is, hogy nem őrült... *Néz kicsit meglepetten. Nem is gondolt bele, hogy így milyen jól másra lehetne terelni a gyanút. Bűncselekményt követni el más ember testében...* - Értem, majd kiderül mi lesz. *Csusszan kicsit lejjebb a fotelben és lógatja a lábát. Lehet majd figyelemmel kíséri őket...* - Rendben. *Rántja meg a vállát mosolyogva. Kezd visszatérni a jó kedve, kezdhet rettegni a fiú. Bólint a neves dologra, de különösebb figyelmet nem szán rá. Már késő, el lett memorizálva.* - Szerint akkor is az. *Rántja meg a vállát és makacsul ragaszkodik a saját véleményéhez.* - Végül is akár... Bár azért a házakban eléggé vegyesek a fajok. *Rántja meg a vállát. Erre ő nem is nagyon gondolt.* - Nem gond. *Int egyet, őt nem zavarja. Azután meg beviharzik a lány a fiú testében, majd jobbra el is már itt sincsenek.* - Szia... *Néz utánuk, de csak megrántja a vállát és visszavonul a hálókba és a testét kezdi keresni.*
Nicole Brise- .::Diák::.
*Éppen a könyvtárból tart a társalgó felé, pontosabban, egy helyet keres, ahol nyugodtan tud olvasni. Amúgy fogalma nincs, merre tart éppen. Már vagy ötször eltévedt ma, hiába jó a nyomolvasásban és keresésben... Megőrjíti ez a hely. A könyvtárat viszont megtalálta, és talált is egy könyvet a kedvenc írójától. Így hát, továbbra is hangtalan léptekkel, elindult, hogy keressen egy helyet, ahol olvasgathat. Na persze a hálókörlet nem jó, az ilyenkor már dugig van... Így hát más kell. A Gaeával való találkozás óta átöltözött: most egy fekete rövidnadrágot visel, így láthatóvá téve formás lábait, valamint egy szintén fekete papucsot és egy elég mélyen kivágott, testhez simuló, szürke ujjatlan pólót, rajta az Erethon jelképével. És persze az övén ott lebeg a fegyvertartó, benne két késsel és egy tőrrel. Hogy fázna? Oh, dehogy. Hiszen vámpír. Amúgy szimpatikus volt neki a lány - nem ijesztette el a tény, hogy ő vámpír. Igen, megijedt, de ez egész természetes. Viszont nem futott el, hanem beszélgetett vele. Pedig az elején nem volt vele túl szívélyes... mármint, rácélzott az íjjal. Jó, hogy le nem lőtte! Na mindegy, végül még... talán jól is szórakozott. Az első nem-vámpír, akivel az elmúlt hét évben önszántából állt szóba. A társalgóba lépve rögtön megtetszik neki a hely - hiszen tök üres. Így hát le is ül az egyik kanapéra, pontosabban végigfekszik rajta, a papucsát ledobva mellé. Szép lábfejeit átveti egymás fölött, úgy kezd bele a hasára állított könyvbe. Hamar bele is merül, zöld szemei csakis a szöveget követik, nem néz sehova máshova. Igen, ez az egyetlen módja, hogy megszabaduljon a gondjaitól. A fantázia birodalma...*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Egy kutya fordul be a társalgóba és leül. Bele szimpatol a levegőbe és tovább halad a Sylorina felé. Ahonnan éppenséggel egy Őrző vérfarkas lép ki. A mai napon nem látta Naomit viszont egy jót beszélt Ethannel. A tanácsát ugyan megfogadta, de nem biztos, hogy be is tartja. A szemeivel figyeli a közös társalgót. A kutyára rá szegezi a tekintetét és figyelmen kívül hagyja. Eleget van együtt ezzal a korccsal.* - Na, nézzünk, van e valami zenebóna.*Jegyzi meg hangosan és a telefonját előveszi és elindít rajta egy zenét: Disturbed- The Animal. Ördögien elvigyorodik és lehuppan az ablakpárkányra. Nem veszi észre addig a pillanatig Nicolet amíg bele nem szippant a levegőbe. Kicsit összerezzen és összeszűkíti a szemeit.* - Oh.. Mit csinálsz egyedül itt? Vagy segíthetek neked valamiben?*Kérdezi, meg aztán udvariasságból leállítja a zenét, de nem kell fel a párkányról. Amúgy egy fehér nadrág van rajta és egy fehér ing. Az oldalán meg egy pisztolytartó aiben egy kisebb méretű fegyver található.* - Christopher vagyok, és örömmel látom, hogy csak a házvezemet kell elviselnem ilyen ügyben. Nem gond. Mikor érkeztél?*Próbál higgadt maradni, de az is. A maga módján kedves a fiú. Lehet Naomi találkozása óta vagy Ethan a fejével beszélt… de a kérdés meddig marad ez.*
Nicole Brise- .::Diák::.
*Leereszti a könyvet, ahogy egy kutya sétál be a társalgóba. Nem tudja mire vélni a jelenséget, azonban az nem igazán akar rátámadni, így pár pillanatnyi megfigyelés után ismét felemeli a könyvet, hiszen a kutya távozott a helyiségből, és olvasni kezd. Nem tart azonban sokáig a lelkesedése. A következő pillanatban már szólalna meg, figyelmeztetve a zenét bömböltető akárkit a jelenlétére, azonban ezt mégsem teszi. Ahogy a másik megszólal, először összerezdül, majd a következő másodpercben, ahogy beleszagol a levegőbe, a könyv tompa puffanással a padlóra esik, Nicole pedig átugorva a kanapét a falhoz lapul, kezében immár a tőrével. Nem válaszol a fiú kérdéseire. Csak az lebeg a szeme előtt, amit hét éven át vertek belé (szó szerint): "Ne feledd, kicsi Nico - mondta a mestere, nem egyszer - a vérfarkasok a valaha teremtett legundorítóbb férgek. Az összesnek vesznie kell. Rajta hát. Öld meg!"Ó, igen... Sok vérfarkassal végzett. S most... itt áll előtte egy, az ösztönei pedig azt súgják, ölje meg, de mégsem mozdul. Bármelyik pillanatban belehajíthatná a tőrt a fiú mellkasába, de az, ellentétben azokkal akikkel eddig találkozott, nem támad rá, csak áll ott, és azt kérdezi, mikor érkezett... Kedélyes vérfarkasok, alakváltó angyalok... Tényleg a feje tetejére állt hát a világ! Gyönyörű szemeiben kétkedéssel méregeti a vérfarkast. Talán csak álca. Talán bármelyik pillanatban rátámadhat... Minden esetre ő nem mozdul, s most úgy néz ki, mint valami háború emlékére állított márványszobor. Egyik kezét védekezően maga elé emeli, a másikkal becélozza a fiút. Bal lábát kissé előrébb csúsztatta, az egyensúly érdekében, hosszú, fekete haja pedig rakoncátlanul hullik hófehér vállára, csak egy tincs lóg bele az arcába.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Csak figyel és kérdezgeti. Valóban rá támadhatna, de tudja itt a szabályokat. Nem szabad diákot ölni, mert kiteszik a szűrét. Noha ő neki van hova mennie, tudja a kötelességét.* - Ne izgulj.. Nem foglak bántani. Meg van kötve a kezem. Rég megtámadtalak volna, hogyha nem az Akadémia falain lennénk. Így viszont bármikor megláthatják ezt a dolgot. Szóval ülj szépen vissza vámpír lány.*Feleli nyugodt hangon és barátságosat mutasson, a lánynak fel kell a párkányról és oda sétál hozzá. Közelebb lépve meglátja a tőrt a kezében és gyengéden megfogja azt a kezét.* - Még egyszer kérdezem, kell valamiben segíteni? Amúgy meg a Sylorinás lidércek így vannak az angyalokkal, ahogy te állsz most, hogy végezhess velem.*Lehuppan a kanapéra és felveszi a könyvet és Nicole felé nyújtja.* - Azt hiszem ez a tied. Szóval mikor érkeztél? Hogyha kell valami segítség az útba igazításba nyugodtan kérdezhetsz.*Csinál helye a lánynak és reméli teljes szívéből, hogy a védőrészéből enged a lány. Nem akar ő harcolni. Elég ő neki az, hogy Amarillával szó párbajoznak napi szinten. A fiú nem támad, de a bizalmába próbál másoknak férkőzni. A vámpírok neki ellenség, de megadja a lépést a felé, hogy béke legyen. Tovább fűrkészi Nicolet és kíváncsian vár a válaszokra. Ugye közben helyet csinált neki tehát nem játszik különcködőt.*
Nicole Brise- .::Diák::.
*A vérfarkas első szavaira felvonja a szemöldökét, de nem felel, és nem enged a testhelyzetből sem. Csak akkor teszi ezt meg, mikor a másik hozzáér a kezéhez. Akkor elrántja, és végül, bár tekintetét folyamatosan a fiún tartva, visszateszi a tőrt a helyére. Majd, mikor a másik a kanapén foglal helyet, ő is megindul felé. A könyvet elveszi, de nem mellé ül le, hanem vele szemben. Nem most jött le a falvédőről, ha egyszer közlik vele, hogy ha máshol lennének, már az életére törtek volna, nem borul a másik nyakába azonnal. Így csak megejt egy gúnyos és fagyos vigyort a vérfarkas felé, miközben elhelyezkedik, pontosan szemben vele.* - Akkor alig várom, hogy az akadémián kívül is összefussunk. *Na igen, fogalma nincs, miért utálja a vérfarkasokat... Talán mert annyi elvadult példányt látott, akik ártatlan embereket öltek. Őket még valamennyire szívesen is ölte meg, de nem azért, amiért a mestere: őt ugyanis csak azért zavarták, mert a táplálékforrásukat irtották, és túl sok feltűnést keltve le is buktathatták volna őket. Nem, őt az elállatiasodott, kegyetlen mivoltuk zavarta. Úgy néz ki azonban, hogy aki vele szemben ül, nagyon is emberi... És udvariaskodni próbál.* - Jajj, könyörgöm. Komolyan muszáj ezt? Mindketten tudjuk, hogy gyűlöljük egymást. *Támaszkodik a térdeire, s így, előredőlve függeszti rá fagyos, zöld szemeit. Azonban lassan hátradől, és keresztbe tett lábakkal folytatja tovább.* - Ha annyira tudni szeretnéd... tegnap este érkeztem. Nicole Brise vagyok. És nem, nem kell a segítséged. *Fúj egyet, szemöldökét felvonva. Méghogy egy vérfarkas vezetgesse körbe! Hát persze, mi más kéne még... Teljes alakjából sugárzik a fagyos elutasítás. Hogy ő, egy vérfarkassal!...*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Nem tudja mire vélni a viselkedést. Vagy is tudja csak hát, na. Ő ilyen. Megfogja a tőrben lévő csulóját gyengéden és végig nézi. Nem támad rá ő aztán nem ad rá okot, hogy vámpírt öljön. Egyetlen egyet vámpír szeretne látni a holtak birodalmában az, pöffeszkedik a Sylorinában. Leül a kanapéra és oda adja a könyvet pusza udvariasságból. A vigyorra csak biccent és nem jegyez meg semmit.* - Most is kimehetünk a szigetre. Láttam már vámpírt ölni hidegvérrel.. Láttam vérfarkassal összecsapni. Meg tanultam kezelni az ön kontrollomat tekintve azért, mert az egyik legjobb ismerősöm is vámpír. Ciki, de ez az igazság.*Magyarázza a lánynak és csak halványan mosolyodik el. Ő aztán nem kapott olyan kiképzést, hogy vámpírokat öljön. Nem. Ő azokat öli, meg akik meg is érdemlik. Tekintve attól, hogy lenne itt egy kettő, de ezért nem tud mozdulni… ~Ne feled, amit beszéltünk…* Jutnak eszébe a szavak és megcsóválja a fejét a lány szavaira. A jobb kezét felemeli a mutató ujját a lány felé szegezi.* - Nem én gyűlőllek. Te gyűlölsz engem. Más a kettő jelentése. Ha jól látom az Erethonba kerültél bizonyára okkal kerültél oda. Nem vagy rossz. Csak a vámpírságod miatt. Nem ismerlek, így nem ítéllek el. Tudod te is lehetsz rendes. Láttam már olyat, hogy egy vérfarkasnak vámpír a legjobb barátja. Ismerek személyesen egy ilyen embert. Kérlek, ne személyeskedjünk. *Magyarázz komolyan a srác és a zöld szemeibe pislant. Elmosolyodik, és megnézi jobban milyen szépek.. Ezt az egyet észrevette.* - Örülök Nicole. Figyelj.. Az angyalok is utálják a lidérceket és fordítva. Viszont ez a faji ellenségeskedés hova vezet? Sehova. Mindenki egyen rangú partnerként kezeli a másikat és természetesen mindenki meg kapja azt a jogot, amit ő megérdemel. Megérdemli ugyan azt az elbánást ne nézzél ilyen rideg szemmel. Ha azt hiszed, megjátszom, magam akkor tévedsz.*Feleli immárom még komolyabban és hogy miért? Kicsit engedjen a tartásából. Valamiért érzi, hogy más a srác most, de talán azért, mert éppen ezért vitáztak Amarillával. Becsukva a szemeit pár percre maga előtt látja a jelenetet: Az asztal mögött a tanárnő vele szemben Christopher. Amikor elkezdenek veszekedni arról, hogy miért nem kapja meg ugyan azt az esélyt, amit mások. Miért nem tud úgy viselkedni vele és miért kell megaláznia. Christopher legszívesebben elküldte volna melegebb éghajlatra viszont az lett volna belőle, hogy elküldi, haza ahova most nem szeretne menni. Köszöni, szépen tökéletesen érzi magát itt és hiányzott már ő neki ez a hely.*
Nicole Brise- .::Diák::.
*Ő is belenéz a fiú szemeibe, ahogyan az megfogja a csuklóját, és nem tudja mire vélni a benne kavargó érzéseket. Ó, nem kell rögtön arra gondolni, most a negatív érzelmeken van a hangsúly. Elvégre ő nem a vérfarkasokat utálja, csak azt a néhányat, akivel eddig találkozott... S nagyon úgy tűnik, hogy a fiú nem olyan. Ahogy leülnek a kanapéra, végig a fiú arcvonásait figyeli - régi szokás, s már elég jó benne. Szinte ki tudja találni, hogy mit gondolnak azok, akiknek nem tud a gondolataiban olvasni amúgy is. Mint, jelen esetben, egy vérfarkas. Aki nem hazudik. Ezt érzi. És általában ilyen téren jók a megérzései. Így hát, talán ennek, talán valami másnak köszönhetően, a fiú szavait hallgatva lassan megnyugszik, a szemeiből pedig eltűnik az ellenséges távolságtartás. Még egy igen halvány mosolyt is megenged magának.* - Oké. Igazad van. Sajnálom. *Szólal végül meg, de hangja már hozzá sem mérhető az előbbihez. Francia akcentusa is megjelent, de most nem egy bérgyilkos fagyosságával, hanem... inkább valami közvetlen melegséget sugározva.* - Tudod, az utóbbi években kevés alkalmam volt másokkal érintkezni, és csak olyan vérfarkasokkal találkoztam, akik ártatlan embereket gyilkoltak indok nélkül. Vagy vámpírokat... *Teszi még hozzá, hiszen látta már, ahogy egy vérfarkas iszonyú módon végzett egy vámpírtársukkal. Aztán velük is akart, s ez volt azoknak az eseteknek az egyike, mikor gyűlölt mesterének köszönhette csak az életét. Most viszont, Nicole lassan valóban elszégyelli magát. Ezzel a hozzáállással itt nem sok barátot fog találni. Barátot. Eddig nem is gondolt erre, csak a biztonságos menedék lebegett a szeme előtt. Talán nem is lenne rossz... Már lassan nem is emlékszik arra, hogy milyen érzés szeretve lenni.* - Mégegyszer... bocsi. *Teszi hozzá halkan, zavartan nézve maga elé. Megmagyarázhatná éppenséggel, hogy miért viselkedik így, de... egy vérfarkasnak? Miért pont egy vérfarkasnak? Még mindig nem teljesen békélt meg a gondolattal, hogy egy ilyennek beszélget. Szóval érje be a másik a bocsánatkérésével.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Valami emberi változás elindult benne. Természetesen a szemeibe néz mélyen és látja benne azt a ridegséget, amit az édesanyjával. Pontosan azt látja, amit délután és maga előtt van. Egyáltalán nem ellenséges viszont tényleg jobb, ha vigyáznak a fiúval. Képes akár olyan módot is elvégezni, amit mások nem néznek ki belőle. Ezt viszont azokkal teszi, meg akik ellenségesek vele. A sajnálatra felvonja a szemöldökét és sunyin elmosolyodik. Csak azért, mert ő megmondta.* - Elfogadva.*Jegyzi meg és csak tovább figyeli a vonásait.*-Sajnálom. Mármint arra értem, hogy az érintkezés. Igen vannak ilyen kegyetlen vérfarkasok, akik nem tisztelik a törvényt. Ismerek én is egyet-kettőt, de szerencséjük az volt, hogy mindig túlélték valahogy. A vámpírokat szeretik ölni, de azok csak a viszályt szítják.*Igaza van ebben. Az, hogy ő Illával miért bánik úgy.. meg van rá az oka. Csak szenvedést szeretne, neki, mert nélküle nőtt fel. Ha tudna erről Nicole biztos benne a fiú nem élne itt nyugodtan mellette. Látja a szégyenlést arra csak elfordítja a fejét és próbál közvetlen lenni.* -Hányszor kérsz bocsánatot? Mit olvastál egyébként?*Érdeklődik és témát próbál keresni.. de úgy tűnik, nem igen van közös témájuk. Az őrző fiú így nem nagyon tudja, mit hozzon, fel tényleg csak barátkozni próbálna és megindult benne valami. Ethan is látná a helyzetet biztos tarkón vágná.*
Nicole Brise- .::Diák::.
*A fiú sajnálomjára ismét elmosolyodik kissé.* - És vannak olyan vámpírok is, akik embert ölnek azért, hogy táplálkozzanak. *Csak ennyit mond, ebből viszont könnyen kitalálható, hogy ő nem tartozik közéjük. Jobban viszont nem megy bele a témába. Nagy, zöld szemeit folyamatosan a vérfarkason tartja, és, ki tudja, miért, kezd neki valahogy... szimpatikussá válni. Egy vérfarkas! Na jó, azért talán a szimpatikus túlzás. Minden esetre eldönti, hogy nem fog vele tovább ellenségeskedni. Megvan mindkettejüknek a maguk baja az efféle ostobaságok nélkül is. Nameg, neki nem ártott az ég világon semmit, miért ártana hát neki ő? Jobb, ha békében élnek, és jobb, ha levetkőzi az előítéleteit. Ahogy végignéz a srácon, meg kell, hogy állapítsa azt is, hogy elég jóképű. A maga vérfarkas-módján, de jóképű. Nem olyan hidegen és vérfagyasztóan szép, mint egy vámpír, de árad belőle valami... maga sem tudja megfogalmazni, miféle erő. Amint ezt elkönyveli magában, visszatér lassan a társalgásra.* - Jólvan, abbahagytam. *Fintorog egyet, majd a kérdésre vet egy pillantást a könyvre. Na nem mintha ne tudná a címét, csak időt szeretne nyerni.* - Robert Merle. *Válaszol végül.* - Szeretem a könyveit... ez az egyik kedvencem. *Mutatja a borítót a fiú felé: Malevil. Aki nem ismeri, annak nem sokat mondhat ez a cím. A lényeg, hogy érdekes olvasmány, ahogy szinte az összes Merle-könyv az. Hogy mégis mikor volt a lánynak ideje olvasni... az meg megint egy másik kérdés. Viszont, hogy fenntartsa a társalgást, illik kérdezni is.* - És neked van valami hobbid, farkaska? *Dönti mosolyogva oldalra a fejét. Minden képességét beveti, hogy valami barátságosabb hangnemet üssön meg, és ez az idő előrehaladtával egyre könnyebben sikerül is neki.*
//FAGY//
//FAGY//
Christopher Acerlot- .::Diák::.
-Igen vannak. Azoknak megvan az oka a táplálkozás miatt.*Feleli a lánynak barátságosan. Ő köszöni, szépen nem kóstolná meg a vér ízét. Nem lenne képes meginnia. Nem is érti azt, hogy Amarilla miért csinálná ezt. Visszatérve a gondolatról. Christopher meg a szimpatikusság lehet, hogy Naomi hatása. Szóval ő neki, ha szimpatikus valaki, akkor ott van valami változás. Szóval Chris figyel rá és halványan elmosolyodik. Igen mosolyodik, és természetesen azon gondolkozik más diákkal nem igazán beszélt még az idén. Jó Marceaun kívül, de ő más eset. Az abbahagyásra csak diadalmasan elvigyorodik és kiegyenesedett háttal büszkén jelzi, hogy ő nyert. A lánynak a haját összeborzolja és angyalian pislog, s másikra azután megkapja a válaszát.* - Nem ismerem az írót. Többet kéne művelődnöm.*Mondja zavartan és elpirul. Igen. Képes rá, hogyha zavarban van. Ritka pillanatok egyike ez is. Természetesen ő szokott másokat zavarba hozni nem pedig fordítva. De hát ez… A hobbira ördögien és sunyin elvigyorodik, majd bólint.* - Farkaskát mellőzük. Chris.*Feleli egyszerűen és utána vesz egy mély levegőt.* - Amúgy a kérdésedre a válasz igen van. Szeretek garázdálkodni a szigeten és természetesen lovagolni is. Nem látszik rajtam, de szoktam. A kedvencem akkor is, amikor dolgozok. Mit dolgozok? Ha kíváncsi vagy olyan dolgokkal foglalkozok amit másoknak illegálisan szerzek be dolgokat. Olyan cuccokat amik vagy nem jelentek meg vagy ritka. Legyen az bájital vagy éppen valamilyen állat.*Fejezi be Chris és angyalian pislog a srác. Igen nem éppen jó a drága, de erről ő nem tehet. Szerencsére drogot nem fog árulni arra nem hivatott. Ethan ezt nem tudja, de biztos kapni fog érte. Valamiből meg kell élni na.* - Neked az olvasáson kívül? Mondjuk egy kis sétálás vagy tánc?*Kérdezz rá és végig nézi a lányt ismét. Nem ő nem kezdene ki vele, csak próbálja őt jó útra téríteni, de ahogy látja nem nagyon kell a csajt.* - Biztosan ne vezesselek körbe?*Kérdezz rá ismét felajánlja. Ha ő akar valamit megpróbálja elérni bármilyen céllal.*
Nicole Brise- .::Diák::.
- Miért, én szerinted fényen élek? *Mosolyog vissza. Furcsa ez a hely. Itt akárkivel találkozik, nem akarják elüldözni, megverni, vagy kinyírni. Először a vöröshajú lány, most pedig a vérfarkas fiú. Fura. Pedig egyiküket sem fogadta túl kedvesen! Ha tudna, elpirulna a gondolatra. De persze... nem tud. A hajborzolásra fintorog egyet és lefogja a fiú kezét, persze későn - na nem mintha nem tudott volna előbb kapcsolni. Csak hát, próbál szocializálódni. Vad-vámpír. Haha. Szóval, lefogja a fiú kezét és csúnyán néz rá.* - Vigyázz a kezedre farkaska, mielőtt elveszíted. *És még egy szélesebb mosolyt is megejt. Na igen, direkt használta azt a jelzőt, amit. Csak kicsit húzza a másik agyát. Régebben is mindenkivel ezt csinálta. Persze sosem ment el a sértő dolgok felé. Mindig tudta, hogy hol a határ. Jelenleg amúgy, hogy hátraszorítsa Chris kezét, kicsit fölé hajolt, azonban lassan visszahúzódik, arcán még mindig egy sejtelmes mosollyal.* - Ha gondolod, mutathatok tőle néhány könyvet. *Talán nem pont ezzel kellene kezdenie, de már van is ötlete, hogy melyiket ajánlaná a vérfarkasnak. A hobbijaira felvonja kissé a szemöldökét, de nem rosszallóan. Hát, végülis ez is egy elfoglaltság. Cuccokat beszerezni. A kérdésre pedig megvonja a vállát.* - Az utóbbi időben nem nagyon volt időm ilyen dolgokra, de szeretek sétálni... Amúgy, talán a küzdősportok meg a lövészet. Sokat szoktam edzeni. *Próbálja úgy beállítani a helyzetet, mintha saját jószántából döntött volna így. Persze, azóta valahogy megszerette a dolgot. Talán mert jó benne... főleg a futásban. Iszonyat gyors. Még vámpírhoz képest is. Meg a lövészetben, bármilyen fegyverrel. Közelharcban pedig a kések a kedvencei. A fiú újabb kérdésére halkan elneveti magát.* - Na jó. Ha ennyire szeretnéd. *Mostmár tényleg nem tudja, mit gondoljon. Talán kezdi megkedvelni Christ. Egy vérfarkast! Ehh. Minden esetre nem akarja elkiabálni a dolgot, ebből még nem következik egyenesen, hogy barátok lesznek.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
- Igen ott élsz. Csillámvámpír vagy gyermekem.*Feleli neki mosolyogva és angyalian pislog a másikra. Ő csak jót akar a másiknak és esze ágába sincs kinyírni. Ő már réges rég megtette volna, hogyha vad idegen lenne. Viszont így. A vad-vámpírok egyáltalán nem érdeklik. Őt aztán nem. Szóval összeborzolja, a haját mire lefogják a kezét, amire ránéz kérdően a lányra.*- Nem veszítem el. Tudok én rá vigyázni. Te meg a fejedre vigyázz. Könnyen leeshet.*Jegyzi meg és pislog rá édesen igen. Ő aztán mindenreképes.*-Szándékosan mondod ki, ezt a bizonyos állat jelzőt igaz? Vérszívó…*Hangsúlyozza az utolsót és ugyanazzal a hangnemben mondja, mint ahogyan Nicole. Igen.. Utánozza a lány minden egyes szavát. Miért teszi? Kíváncsi valamire. A könyvre meg halványan elmosolyodik és természetesen bólint nagyot. Ő szeret amúgy olvasni, noha nem látszik, és nem nézik ki belőle. Feketemágiás könyvet, kviddics és természetesenFantasy könyvtől kezdve mindenfélét.* - Kedvencem a Narnia könyvkiadásban. Akármennyire is hihető.*Jegyzi meg és igen. Feloldódik a fiú bár a kapcsolatait így tudja csak táplálni, ha sokat beszél magáról és érdeklődik a másik felől is. Noha a kérdés meddig jutnak el. Azért nem szeretne annak a tudatában lenni, hogy legjobb haver. Ilyen számára talán nincsen. Régebben volt, de az a haverja akit ismert már nincsen többé. Összevesztek egy lány miatt és nem állnak egymással szóba.* - Séta az jó dolog. Küzdősportok. hmm… például karaté vagy kick-boksz?*Kérdezi meg és igen érdekli, hogy vámpír létére miket tud.* - A gyorsaságon kívül szívesen megnézném egy-egy tudásodat. Nos, nem a perverzségre gondolok.. ha arra gondolnék akkor már réges-régen rád mozdultam volna.*Fejti ki a lánynak és felkuncog a perverz részre. Valóban szokott az lenni, de az már a múlté. Nem tervez egyenlőre barátnőt keresni.*-Helyes. Többet nem kérdeztem volna meg. Tudod én miben vagyok jó? Abban, hogy másokat megnevetessek. A nyomomba sem érhetsz.*Kell fel a kanapéról és vágódik le a földre és onnan néz a lányra igen egészen jó kedve van a másiknak, de ezt még ő sem tudja hova vélni.
Nicole Brise- .::Diák::.
*A fiú első szavaira hangosan felnevet, hátradőlve a kanapén. Ritkán fordul elő ilyen is. Legalábbis mostanában... Most pedig valahogy úgy érzi, hogy boldog. Régen érzett ilyesmit. A nevetés örömét. Na nem, nem boldog ezer százalékosan, de ebben a másodpercben, amíg nevet, úgy érzi.* - Oh, köszi, egyelőre jól van rögzítve. *Viszonozza az angyali pillantást, majd ugye visszadől a helyére. A vérszívó jelzőre felvonja a szemöldökét.* - Hah! *S tettetve a sértődöttet, elfordítja a fejét, de a szemei még mindig nevetnek.* - Nem vagyok én szúnyog, kikérem magamnak. *Prüszköl egyet, a plafont pásztázva. Aztán, mikor a könyvekre terelődik a szó, befejezve a paródiát elmosolyodik.* - Komolyan? Az tényleg jó könyv. *Sokat olvasott, a legtöbbet akkor, amikor mestere részegen (a vámpírok be tudnak rúgni? hát ő be tudott) fetrengett a földön egész éjszaka. Nameg, ő sosem aludt sokat, így ha a városközpontban telepedtek le, kölcsönvett néhány könyvet éjszaka a könyvtárból, és azt olvasgatta.* - Igazából, fogalmam nincs a nevükről. *Vallja be a vállát vonogatva.* - A mesterem nem kötött ilyeneket az orromra. Csak megtanított verekedni. Szerintem összevegyített egy csomó mindent. Nos, tőlem megnézheted, de mit mesélnél aztán a barátaidnak, hogy megvert egy vámpírlány? *Vigyorodik el, a következő mondatra meg csak a szemét forgatja.* - Nos, el kell hogy keserítselek, de nem minden lány omlana a lábaid elé. *Mosolyog rá némi gúnnyal, oldalra döntve a fejét. Majd feláll, és megáll a fiú fölött, aztán lehajol, és jól összeborzolja a haját.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
-Vigyázz! Egy óvatlan mozdulat és leröpülhet egy fejszével.*Nevet fel és csak hülyéskedik a srác. Van humora és meg is tudja mutatni azt, amikor éppen olyan társasága van. Christopher egyedül nem igazán szokott leni tényleg a rokonával szokott beszélgetni. A vérszívóra ártatlanul pislog, de hát hogyha egyszerűen az?*De szúnyog vagy. Aki megcsípi az áldozatát.*Nyújtja ki a nyelvét kötöszködve és játékosan oldalra fordítja a fejét.*- Ahham. Komoly. Gyerek kori kedvenc regém. Apa sokat olvasott belőle.*Mosolyodik el és tényleg amikor kisebb volt. Vagy éppen Jesse nyakán lógott. A evrekedést szóba hozza, hogy kíváncsi rá amire megértően bólint.*- Akkor rossz kiképző mestered van. Egy jó tanár elmagyarázza rendesen a diáknak, hogy mit hogyan kell használni. Mi a neve a dolgoknak így válik vámpírrá valaki mester vámpírrá. Mintha te nem lennél az félre ne értsd csak az jött le, hogy te tartasz mindenkitől, aki a közeledben van különösen a vérfarkasoktól. Noha a vámpírok és a vérfarkasok ősi ellenségek nem mindig kell ezt a szabályt betartani. A barátságot is el kell fogadni.*Mondja mosolyogva és valóban így gondolkodik pedig az user nem ilyet faragott a gyerekből. A srác elhuppan, a földön fekszik, és úgy néz a másikra.Ő bizonyára nem tenne semmit és tény ami tény még fáradtan is furcsa, hogy jó kedvű. A lány beszólására felhorkant.* - Nekem ugyan nem kell barátnő. Mit érek én vele?*Kérdezz rá és utána fel áll és halványan elmosolyodik.* - Elnézést kérek. Viszont természetesen nekem mennem kell. Még megnézem a folyosót aztán irány az alvás. Holnap ha van kedved összefuthatunk délután. Mondjuk, 4 körül?*Teszi fel a kérdést majd oda megy a lányhoz és kezen csókolja és távozik a fiú a Sylorinába. Még lefürdik és nem tudja kiverni a fejéből a lányt.. vajon tényleg elment az esze? Vagy csak szimplán hülye? Inkább az utóbbi, de akkor is jól áll neki.*
Nicole Brise- .::Diák::.
- Akkor majd vigyázni fogok a fejszés idegenekkel. *Nevet a fiúval, majd mikor a szúnyogságra terelődik a szó, idiótán zizegni kezd, és a kezével szúnyogot szárnyakat utánoz. Aztán nevetve hátradől ismét.* - Lebuktam. *Nyújtja ki ő is a nyelvét. A szavakra amiket a mesteréről mond, vállat von.* - Pocsék tanár volt. Persze nem önszántamból iratkoztam be hozzá. *Furcsa kifejezés arra, hogy leütötték, elrabolták és élőhalott vérszívót csináltak belőle. A barátság szóra visszamosolyog a fiúra, noha igazából még most sem gondol bele, hogy barátok lehetnek. Minden esetre ő az első, akinek hét év óta először sikerült felvidítania. Úgy igazán. A barátnőről szóló szavaira halkan kuncog egy sort.* - Igazad van. Tök felesleges. *Csóválja ál-méltatlankodva a fejét. Aztán, mikor a másik elköszön, mosolyogva felel a kérdésre.* - Felőlem... *Majd a távozó fiút nézve továbbra is csak mosolyog. És továbbra is őszintén.* - Szia, Chris. *Majd a saját kezére pillant. Egy udvarias vérfarkas. Egy sóhaj kíséretében megigazítja kissé szétzilálódott haját, majd útját a hálókörlet felé veszi, elvégre, lassan tizenegy, azaz takarodó. Út közben pedig azon agyal, hogy mivel érte el nála egy vérfarkas, hogy az automatikus védekezés, majd fagyos elutasítás után olyan természetesen, mintha már évek óta ismerné, lehajoljon és összeborzolja a haját, miután röhögve egy szúnyogot utánzott... Furcsa egy este, az biztos, annyira, amennyire az is, hogy egy darabig még nem fog tudni aludni a fiú emlékétől. Aludni... na igen, azt már megpróbált egyszer, sikerült neki kábé fél órát, de nem többet. Szüksége lenne hát rá, szóval egy gyors zuhany, és meg is próbálkozik vele. Persze, így hajnalban fog kelni, de sebaj. Majd elfoglalja magát valamivel... Mondjuk a kezében tartott könyvvel.*
