Közös társalgó

*Már messziről hallja, hogy valaki közeledik, de magában elmond egy gyors imát, hogy csak átfusson a helyiségen, vagy inkább be se jöjjön, mert ha kicsit is tovább marad, biztos eldobhatja a könyvet, olvasni nem lehet ilyen sikongatás, vagy beszélgetés közben. A lány egy pillanattal később meg is jelenik, Galen felpillant rá könyve mögül, aztán ugyanolyan közömbösséggel visszatér az új fejezethez, amire lapozott. Még elolvas, amennyit sikerül neki, mert egyből érezte, hogy nem ússza meg az előbbi ötletek megvalósulásával.*
- Beállhatsz a sorba - *Mondja az ismeretlenségre utalva. Sokan nem ismerik, ez nem olyan nagy ügy, sőt, néha egészen kifizetődő tud lenni. Becsukja a könyvet, mikor a lány a fotel elfoglalására tesz célzást. Feladta.*
- Csak nyugodtan - *Vállat von, ölébe teszi a könyvet, és megszemléli a jövevényt valamivel alaposabban, mint az imént. Barna haj, érdekesen nagy szemüveg, kissé megszállot, elmebajos tekintet, azonnal leszűrte, milyen távolságot kellene tartania tőle. Levonta az első véleményt, megalkotta fejében, milyen is ő.*
- Galen vagyok - *Hangja közömbös, nem ijeszti el egyből, vagy mutatja ki érdeklődését, amiből egyébként elég kevés van jelenleg.*

*Nehéz vele szót érteni, ezt sugározza magából mindenki felé, jelenleg épp a lányt tiszteli meg ezzel, de ha elég kitartó akkor Galen is visszább vesz a távolságtartó stílusból, és hajlandó lesz nem két szóban válaszolni, adig azonban...*
- Egy ideje - *Ismét vállat von, közben követve a vizslató tekintetet ránéz a könyvre, amit felemel és felé tartja, hogy lássa a címét, és ne kelljen a nyakát kitörnie miatta. Miután elolvasta, ismét visszateszi az ölébe, s az egyik kezével a tarkójához nyúl, megigazítja a sapkát, majd ott meg is áll, míg a másik kezét csak úgy simán a könyvre teszi.*
- Még újnak számítok. És te? *Ha már ennyire kérdező kedvében van a lány, akkor ő is feltehet egyet, abban semmi rossz nincs.*

~ "Nem túl bő szavú." ~ *Ismétli magában a szavakat, amik tulajdonképpen az igazságot tükrözik, de gúnyolódva elismételni, ez illett az első véleményhez. A válaszra kiűzi az előbbi gondolatokat a fejéből, megérdemel egy tizsta lapot, ha már nem is ismeri. Ezért is erőlteti meg magát, hogy bővebben válaszoljon.*
- Svédország délebbi részéről jöttem. - *Ennyi telt tőle hirtelen. Közben fejben elkezd gondolkodni, vajon Barbara merről jöhetett, így ránézésre rengeteg országba beillene, nehéz lenne mondjuk három tippből kitalálni a választ.*
- Te is európai vagy? - *Egyszerűbbnek látta rákérdezni, plusz még a kört is leszűkítené vele, tehát hangosan is kimondta, amire gondolt. Most pedig némi érdeklődést kifejező arcszerkezetet varázsolva magára, vár a válaszra.*

- Attól függ, mihez képest - *Feleli a hideg időjárásra. Ő kimondottan tél párti, nagyon jól bírja a hűvösebb időjárást, jobban szereti, mint mondjuk a meleg nyári napokat. Sokan nézték már emiatt bolondnak, mert ritkaság, hogy valakit a tél vonzon a tavasz vagy akár az ősz helyett. Ez utóbbival sincs amúgy problémája, de a tél az tél.*
- Jártam ott, de nem emlékszem már rá annyira - *Kicsi volt még, mikor egyszer Lipcsébe mentek egy hétvégére, de nem hagyott benne maradandó emlékeket, pedig öt éves volt akkor, talán hat. Közben látja, hogy Barbara jóval mélyebben elmerült a gondolataiban, nem is szólítja meg, csak megköszörüli a torkát, ezzel hátha visszaugrasztja a valóságba. Sikerül. A kérdésre azinban kicsit megemelkedik a szemöldöke, meglepődik, hiszen eddig úgy tűnt az ilyen kérdések feleslegesek. A mellkasára bök, oda, ahol a fekete ingen a kitűzője található. A sárkány tökéletesen kivehető, szóval szavak nélkül is válaszolt, plusz, mivel a lányon is ugyanez van, ezért még a visszapasszolást is megúszta. Nem erőltette a következő téma kitalálását, hagyja érvényesülni ilyen téren a lányt, eddig is ő találta ki őket, biztos van még a tarsolyában pár ötlet.

*A szobatársak, na ez egy érdekes téma, mert látásból ismer sok embert itt, de konkrét, "szorosabb" ismeretségeket még nem sikerült kötnie, ebben mondjuk nagy szerepet játszik, hogy nem is próbálkozik ilyesmivel. Szóval elhiszi a lánynak, hogy milyen változásokon mentek át a szobatársai, ő csak azt látja, ami most van. A ruhatervező srácot beazonostíja egy szempillantás alatt, nehéz is lenne összetéveszteni mással, mert nem az a "tucat diák".*
- Mindenhol vannak gáz meg kevésbé gáz emberek, nem a háztól függ - *A vállvonogatás nagyon megy neki, most is így tesz, miközben a megszokott tömörséggel elmondja a véleményét.*

*Ember ember, legyen az bármelyik ház tagja, vagy külsős vagy akárki. Az előítéleteitől teljesen független, hogy ki hova tartozik, mindenkiről levon egy következtetést, mint mondjuk erről a lányról is, aki itt ül vele szemben*
- Minek beszéljek, ha nem tudok mit mondani? - *Ez a kérdés furán hanfzik, de érthető, mire utal vele. A mellébeszélés nem az ő műfaja, az, hogy röviden fejezi ki a mondanivalóját, az még nem jelenti azt, hogy másképp jönne ki a száján, mint ahogy fejében megszületik. A másik meg, Barbara jött ide, nem ő kérte, hogy álljon le vele csevegni, szóval nem is érti, mért neki kellene fenntartani a kommunikáció fonalát, amikor ebben a helyzetben ő csak a másik fél, nem a kezdeményező.*

*Nem tud mit mondani arra, hogy Barbara le akar lépni, mert tulajdonképpen örül is neki meg nemis. Legalább visszatérhet a könyvéhez, vagy akár visszamehet a szobájába egy olyanért, amit szívesebben olvasna ennél. E remek terv ellen szól, hogy valamilyen szinten örül a társaságnak, hiszen senki sem élhet örökké begubózva, még ha néha az a jobb megoldás, akkor sem. Hirtelen eszébe jut egy pár nappal ezelőtt hallott beszélgetés, aminek nem szereplője, csak külső szemlélője volt, akaratlanul. Akkor is olvasni akart, de a nyüzsgéstől nem tudott normálisan koncentrálni rá.Most felpillant a távozóra.*
- Hasonlítasz egy cameos lányra, ő is ilyen... dilis - *Jobb szó nem jutott eszébe hirtelen, de érződik a hangján, hogy nem bántásnak szánja, csupán nehezére esik néha a megfelelő szavakat kigondolni, és van, hogy olyannal helyettesíti, amivel megsérthet másokat.*

- Akkor inkább nem mondok semmit - *Megejt egy mosolyt, és feláll. Nyújtózik egy rövidet, majd a könyvet visszateszi a helyére. Áll még ott a polc előtt, igaz, háttal neki, mert Barbarát nézi. Nem éhes, nem is tud mit mondani, vagy a későbbiekben esetleg témának feldobni, ezért sem tudja hirtelen, hogy elfogadja-e a meghívást. Aztán ilyen "egyszer élünk" alapon megerőlteti magát és megszólal vérgre:*
- Tea készítő tudásod milyen? - *Nem valószínű, hogy erre számított a lány, mert kikerüli az eddigi lehetőségeket, ám fűz némi magyarázatot mellé, nehogy teljes üzemzavart okozzon a lánynak a kérdésével.*
- Meghagyom neked a kaját, nem veszem el előled, nem vagyok annyira bátor. - *Na, erről a hangulatváltozásról nem tudhat még Barbara, pedig ez a főismertetőjegye a srácnak, ami most elő is bújik, hiszen már mosolyog is, és beszél is. Rájött, egyszerűbb elfogadni, mint megszökni előle, főként, mivel nincs jobb programja.*