by *Egy fekete köpenyben lévő lány érkezik a közös társalgóba és körbenéz van e itt egyéb rokona. Ha megbizonyosodott, hogy nincs akkor egy hatalmasat belever a falba, de fel is szisszent és a kezéhez kap.* - A francba. nem baj.. ezt elhallgatjuk.*Szusszant és leül a kanapéra és becsukva a szemét az előbbi veszekedés van a fejében amit barátnőivel rendezett le.*~Kamen is tuti ki fog nyírni ezt nem hiszem el..~*Gondolkozik el és újabb sóhajtás és a táskáját leveszi a hátáról majd onnan elővesz egy ásványvizet. Tegnap barátnőjénél aludt engedélyt kértek Jesmontól és reméli, hogy elengedték őket, mert egészen „jól” elvoltak. Mintha Abigail kicsit rossz felé indulna el. A fejéről időközben lekerül a csuklya és így felismerhető lesz a Cameosos diák arca. A vörös hosszú haja és természetesen a szép szemei és az arcvonása. Időközben az ital lekerül az asztalra és leveszi a köpenyt. Alatta egy fehér nyakba köthetős felső és egy farmer nadrág van és cipőnek egy fehér magas sarkú. Tegnap oda adta Atanasnak az ajándékát és nagyon reméli, hogy örült neki a srác. Hát igen azért ő is gondol a rokonaira. A táskájából egy könyvet vesz elő ami tele van varázsigével és bájitalokkal és azt kezdi el nézegetni és olvasni. Valamit keres. De vajon meg lesz időben?*
+38
Yan Antonov
Bianca D. McCarthy
Sadie Elena Montgomery
Alise Rubenis
Matthew Chancellor
James Runnel
Colin McCartney
Zentai Márk
Abigail Aleksev
Melantha Goldwin
Eliana De Lucia
Morten Toov
Catherina C. Williams
Atanas A. WIlliams
Barbara Decker
Galen Blaide
Esteron Baltazaar
Lord Sayon Merlioth
Horváth Réka
Fredrik Laine
Patric J. Morgan
Erik Norgen
Elliot Herondale
Victoria Jones
Nyilas Dominik
Emeline Thienen
Andrew Mason
Liliya Antonov
Christopher Acerlot
Nicole Brise
Gabriel Dvorak
Nadja S. Marilovics
Nathaniel Jenkins
Maureen Caiside
Arleena Queen
Kamen Grozdan Branimir
Giselle Céline Marceau
Lucien du Bois
42 posters
Közös társalgó
Abigail Aleksev- .::Diák::.
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Cath az iskolába belépve ismét elkomorul. Egy kék edzőcipőt, rövid farmert és bő pólót visel, amin a következő felirat díszeleg: moonwalker (és egy kék macska van alatta). A hete nem volt épp zökkenőmentes, és legszívesebben csak begubózott volna a csigaházába, hogy senki ne szóljon hozzá. Azonban a mindig mosolyogó, vidám lányról messziről lerítt a szomorúság és a szorongás. A legkedvesebb tanárai meg is jegyezték neki ezt, amikor összefutottak a folyosón, de olyankor csak megrázta a fejét, és azt füllentette, hogy fáradt. A szobatársa, mint mindig, most sem volt valami lelkizős hangulatban (bár mikor volt valaha is?), Cathen átgázolva, felrótta a lánynak, hogy a savanyú képétől töredezni kezdett a haja (!). Mi van??? Cath persze már megtanulta, hogy nem szabad foglalkoznia a szobatársa sértegetéseivel. Az elején még megpróbált visszavágni, vagy védeni magát, de egy idő után feladta. Egyik fülén be, a másikon ki. Szóval, a mai napot odakint töltötte. Gofri, a kiscicája, minden percben a lába körül szaladgált és próbálta éreztetni vele, hogy mellette áll, így amikor Cath már nem bírta tovább, odakint, az egyik ösvényen elsírta bánatát Gofrinak. A cica, pedig miután kellően könnyáztatta bundája lett, elment, hogy egy kicsit felvidítsa magát...mondjuk egy egérrel. Legalábbis Cath így gondolta. Tétlenül megindul a lépcsőn, majd belépve a társalgóba megindul a kis konyha felé, hogy főzzön egy kis kakaót. Gondolataiba teljesen belemerül, és amikor ismét kilép a társalgóba, ahol csupán pár diák lézeng, először észre se veszi az ismerős arcot. Ahogy megindul a kanapé felé, belekortyol a kakaóba és a forró ital azonnal felmelegíti a lelkét. Majd megpillantja a vörös hajzuhatagot és elmosolyodik. Odalép a lány mellé.*-Szia!-*köszön, majd a kezét rákulcsolva a nyuszis bögrére, amin úgy vigyorognak az állatok, mintha be lennének szívva, mellette pedig ez állt: Tegnap abbahagytam az ivást, ma újrakezdtem. Csoda, hogy az igazgató nem dobta ki ezt a bögrét...vigyorog magában Cath.
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*Egy varázsigét keresve ami nyomkövető is egyben nem éppen a legjobb idő. Más programja is lehet éppen, de hát Abigail soha sem szegi meg az ígéreteit. Így is fura volt a hete, de hát nem kérdés a tanuláson kívül még mi a fontos. A barátja is jön, de azt reméli, hogy valamikor a hét közepén. Addig kénytelen kibírni ezt a néhány napot és természetesen magolni fog. Lapoz egyet a könyvben és közben jegyzetel is amit talál. Valamit le kell írnia valami meg marad a fejében. Nem nagy varázsló csupán csak tud néhány erősebb dolgot amit más esetleg nem igazán,de ezzel nem írja le a többieket. Sóhajt és természetesen elgondolkozik azon is, hogy az este többi részét mivel fogja tölteni. Talán fel megy a mennybe? ugyan az mostanában nem fog össze jönni vagy éppen a szüleivel kéne beszélnie, mert már ezer éve nem hallott róluk, de hát sms sem mindig megoldás. Ráadásul még kéne ma sütnie is lehet nem soká hozzá is fog látni. Egy lány szólította meg éppen. Rápillant Cathre és halványan elmosolyodik és egy tincset a füle mögé helyez.* - Szia!*Viszonozza a köszönést és lapoz egyet a könyvben majd egy darab lapot tesz oda és becsukja.* - Valami baj van?*Kicsit jobban megnézi érzi a lányon, hogy valami nincs rendben.* - Egyébként. Abigailnek hívnak Abigail Aleksev. na és téged?*Teszi fel a kérdést, de hát furcsa lenne ha Cath hallott volna a lányról bár ki tudja Atanas miket mesélhetett a családjáról. A múltkori zászlót is ellopta, de valamiért eltűnt a lány hálóból azt nem tudja miért és hogyan hiszen akkor akarta átvitetni a Sylorinába. Mindegy… végül is van még trükkje a lánynak, de most Cathre figyel a lány.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Kissé feszengve markolja a bögrét, és az elején csupán egy futó pillantást vetett a másik lányra. Igazán csak egy elmosódott foltnak látta. Nem tudta miért viselkedik így, és ez szinte már-már súrolta a bosszúságnak azt a határát, amikor az ember úgy érzi bogarak mászkálnak a bőre alatt és nem tud megülni egy helyben, mert mindjárt felrobban. Azonban erőt vesz magán, és mély levegőt vesz (remélhetőleg láthatatlanul), és vet a lányra egy újabb pillantást. Ezúttal kicsit bátrabban. A lány nagyon csinos volt, vörös hajzuhatagát szépen kiemelte a fehér ruha. Az arcának gyönyörű, tökéletes íve volt, ami már-már festőinek hatott. Kis híján eltátotta a száját Cath, de még időben észbe kapott, hogy ne látszódjon rajta a döbbenet. A képzeletbeli jegyzetfüzetébe feljegyez egy gondolatot, amit majd meg akar kérdezni a lánytól. Persze nem most, azonnal...majd talán idővel...vagy mégsem...áh! Mi van vele? Soha nem volt szégyenlős, vagy nyuszi...még ha inkább tűnik olykor egy ijedt kis mókusnak is. Na, de...visszakanyarodva a valóságba. Nem is számított rá, hogy a lány igazából észreveszi, vagy foglalkozik vele. Így az újabb döbbenet-hullám ismét elöntötte, amikor visszaköszönt, sőt, az eddig olvasott könyvét becsukja és úgy tűnik, teljes figyelmét Cathnek szenteli.*~Wáó!~*Mosolyodik el a lány, és baromira jól esik neki ez a gesztus. Majd a lány megkérdezi, hogy van-e valami baj. Cath szája sarkában önkéntelenül is megjelenik egy mosoly. Halványan megrázza a fejét.*-Semmi, csak fáradt vagyok.-*Füllenti. Semmi kedve nincs ismét elbőgni magát, ráadásul úgy gondolja, nem igazán preferálná a másik se, ha ismeretségüket rögtön Cath törékeny lelkének ápolásával kellene töltenie. Majd a lány, már be is mutatkozik. Igen, sejtette, hogy Atanas rokona, bár a fiú még sosem beszélt neki Abigail-ről.*-Cath Williams.-*Válaszolja.*-Nem gond ha leülök? Vagy...zavarok?-*Kérdezi és tekintete a könyvre vándorol, hiszen tudja, hogy félbeszakította a lányt valamiben. Na, mindegy.*-Már láttalak, valamikor a folyosón.-*Hebegi és szinte égeti a nyelvét egy kérdés, de még nem akarja megkérdezni. Nem szabad letámadni senkit ilyen kérdéssel a legelején. Még a végén hülyének nézi...*~Nyugi Cath.~*Mondja magának és kortyol egy nagyot a kakaóból, hogy lefoglalja magát valamivel.
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*Talán ő számára nem fura, de nem is meglepő viszont azért tudja jól, aki esetleg nem ismerné, hogy lehet rá számítani. Megérzi azt, hogy ha baj van másokkal és valamennyire jó ember ismerő is. Valamennyire, de nem számított a múltkori után, hogy unokaöccse és James kibékülnek. Kicsit furcsa volt neki sőt még most is az, de hát nem tehet róla. Bár másnak például az lehet, hogy neki meg Amanda az a lidérc aki az angyalokat utálja, most jó barátnők. Kellett ám a lánynak bizonyítania, de hát végül is sikerült nála elérni a célt ha még néha vannak marakodások, de legalább hallgatnak egymásra. Sokszor eltöpreng azon miért kell neki mindig igyekeznie mások bizalmáért ő végül is teljesen nyitott és mindenesetre könnyedén magához enged bárkit. Elkezd gondolkodni sok dolgon, de hát mint mindig azon van, hogy elhessegesse azt a gondolatot amin most gondolkozik. Végül is csak az van előtte, hogy egy fajtársát faggatták tegnap egész éjszaka és azért ez valahol bántja valahol nem. Ez nem tartozik senkire úgysem fogja senki meg tudni. A könyvet azért csukja be, mert amit keresett azt nagyjából elolvasta viszont még nincs készen erre a varázsigére. Még kellene neki majd egy ember is végül is ő angyal.. és nem igazán működne a varázslat, de hát ezt is meg tudja oldani a lány, de majd maximum este.* - Biztos, hogy csak fáradt vagy?*Teszi fel a kérdést és hasonlóképpen gondol a lányról csak ő még hozzáteszi azt, hogy szimpatikus is. Mindenesetre kevés az a normális egyén akivel találkozna talán ezért is tudja mondani ezt.* - Nem nyugodtan leülhetsz. Amit akartam azt éppen most fejeztem be.*~félig..~*Gondolkozik el, de nem kell mindent tudnia úgyhogy megismerkedésük miatt is részben. Amikor megjegyzik neki, hogy látták halványan elmosolyodik.* - Állandóan járkálok mostanában túlteng bennem az Adrenalin. Én az órákon is láttalak már bár az utóbbi időkben nem igen jártam be.*Magyarázza Cathnek és ugyan kapott érte kis leszúrást nem csak a tanáraitól, de nem tehet ám róla.* - Cameosos vagy?*Érdeklődik mert még nem látta őt a Cameosban és éppen ezért teszi fel a kérdést. Hülye lány,de hát nem baj ám. Abigailt így kell elfogadni ahogy van.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Cath azt hitte, azzal, hogy azt mondja, szimplám fáradt, a téma lezártnak minősül. De Abigail, újra rákérdezett, és látszólag, kicsit sem hitt a lánynak. Cath meghökkent, hiszen nem volt hozzászokva, hogy bárki is foglalkozna vele. Az embereknek megvan a maga bajuk, és manapság a világ őrült, rohanó forgatagában, senkinek sincs ideje, vagy türelme egy nyavalygást végighallgatni. Azok, akik pedig mégis rákérdeznek, csupán legtöbbször udvariasságból teszik, és reménykednek benne, hogy valami olyasmi lesz a válasz, mint pl. ez a "fáradt vagyok, túlhajszolnak az iskolában" sablon. Cath felsóhajt, és sejti, hogy vagy tényleg érdekli Abigailt, hogy mi van vele, vagy nagyon rossz bőrben van. Persze az utóbbin nem csodálkozna. Hétfő óta kávén élt, alig aludt, és kb. úgy a macskáján kívül senkivel sem kommunikált. Ami kimerül annyiban, hogy ő panaszkodott, vagy sírt, amikor senki nem látta zokogott, esténként pedig melankolikus, szentimentalista hangvételű verseket alkotott, jobb pillanataiban pedig tombolt, míg a macska tisztálkodott, vagy a mellkasán elnyújtózva dorombolt. Na igen...éljen az empátia.*-Nem csak...-*Böki ki végre, majd felsóhajt.*-...nem éppen jó hírt kaptam a hét elején, hogy így fogalmazzak.-*Feleli homályosan, majd, hogy ne kelljen folytatnia, lehajtja a kakaó maradékát, az üres poharat pedig leteszi az asztalra. Majd, amikor Abigail, rábólint, helyet foglal a kanapén. Amikor a lány megjegyzi, hogy látta az órákon is...egy pillanatra elmerül a gondolataiban, és halványan rémlik neki, hogy egyszer látta a lányt, amint Atanassal ment ki a teremből...vagy inkább előtte. Halványan bólint, ezzel jelezve, hogy ő is észrevette.*-Az jó. Én mostanában inkább hasonlítok egy leeresztett lufira, mint egy hiperaktív forgószélre...-*~...aki egyébként vagyok.~*Fejezi be a mondatot gondolatban. A leCameosozáson elmosolyodik és megrázza a fejét.*-Nem, Erethonos vagyok. Te a Cameosba jársz?-*Tippel, majd végül csak kiböki, ami kikívánkozik belőle*-Bocsi, a kérdésért, de muszály. És...kérlek ne nézz rám úgy, mint egy ufóra ettől, de...-*habog, majd felsóhajt és felteszi a kérdést.*-Nagyon szép vagy...lerajzolhatlak valamikor? Persze, csak ha nem tartod tolakodásnak.-*Magyarázkodik, és halványan elpirul. Olyan butának érzi magát, hogy ilyen idiótán sikerült a megfogalmazása erről a témáról, de nem bírta tovább magában tartani.*-Egy valódi földre szállt angyal vagy, és a múzsám most nagyon ficánkol, hogy papírra vethesselek.
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*Soha nem szokott ahhoz a gondolathoz, hogy az otthonához képest itt is lehetnek barátai, de végül is tényleg vannak. Akadnak is, na egy két olyan akiben 100%-ig meg tud bízni. A balesete óta kicsit elveszve érezte magát, de hát nem baj az végül is a változás is kell. Ismeri ezeket a sablon szövegeket végül is ő is el szokta sütni ha valamilyen témát el akarna kerülni és általában sikerül is, de nem mindig. Az utóbbi időben meg igyekszik el kerülni minden olyan személyt aki fontos lenne neki, mert mostani helyzethez képest nem tudna hazudni. Sokszor jutnak eszébe jelenetek amikor látomása van, de ő már megtanulta kezelni, de a barátnője még nem. Figyel Cathre és halványan elmosolyodik és igyekszik pozitív hatásokat küldeni a lánynak.* - Nem muszáj elmondanod ha nem szeretnéd. Szívesen meghallgatlak ha baj van.. vagy esetleg társaságra vágysz.*Tényleg lehet rá számolni, de hát még mindig olyan nyitott és tényleg szimpatizál vele. Az Erethonból nem sok mindenkit ismer. Na jó szinte senkit… úgyhogy itt az idő új kapcsolatokat is ápolni. Az órákon amikor közös van akkor általában tényleg Atanassal megy ki, de a srác mással van elfoglalva mostanában ahogyan Abi is.* - Hiperaktívságon tudok segíteni.*Mondja nevetve és elmosolyodik.* - Igen oda. Akkor már értem miért nem vagy ismerős.*Mondja mosolyogva az Erethonosokkal nem is beszélt annyit. Nem tudja miért.. Aztán kap egy fura kérdést és felvonja a szemöldökét.*~nem is ufó~*Halványan elmosolyodik amikor kiejti a száján Cath mit szeretne. Nem számított erre végül is teljesen más milyen kérdésre.* - Köszönöm bár túlzás a szépség.. igyekszem tenni ezért. hmm. Nyugodtan lerajzolhatsz én mint mondtam ráérek.. kivéve amikor nem, szóval érted. én ráérek most is.. Földre szállt..? ezt más nem így gondolja..*Neveti el magát és igen vannak jó néhányan, de addig jó amíg Cath nem ismeri a másik énjét amit mostanában a barátnőivel csinál,de mint az user említette nem is fogja.* - Mióta rajzolsz? régóta?*Teszi fel a kérdést és kíváncsi rá. Igen szokott így ismerkedni és barátkozni is és szívesen elbeszélget bárkivel.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Cathnek nagyon jól esik, hogy Abigail így, teljesen ismeretlenül érdeklődik. Azonban tényleg nem szeretné letámadni vele a lányt, főleg mert már elfáradt a sok idegeskedésben, ráadásul talán elérkezett az a pillanat is, hogy túltegye magát a megdöbbentő tényen, és csak várjon. Várjon, amíg egyszer csak...valóra válik. Azonban valamiért úgy érzi, megbízhat a lányban. Gőze sincs miért, sőt, valószínűleg teljesen idióta, de már egy hete szinte meg se szólalt, úgyhogy amikor Abi szemébe néz, hirtelen felindulásból dönt. Lehet, hogy butaságot csinál, sőt, lehet, hogy a lány nem fogja érteni, de csak kiböki.*-A bátyám idejön. Úgymond...rám talált, ami nem meglepő, hiszen tudtam, hogy előbb-utóbb megtalál, de reménykedtem benne, hogy később. Kb. egy éve hagytam ott, Londonban, egy szó nélkül. Elmenekültem előle. És...rám talált. Úgyhogy, valószínűleg, hamarosan itt fog boldogítani.-*Önti ki a szívét. De már nem sírja el magát. Lehet, hogy örülnie kéne, sőt valószínűleg a lány, most tisztára dilisnek gondolja, de ő okkal menekült el. A múltja elől, az ikertestvére elől. Most pedig, a régi élete újra megkörnyékezi. Az emlékek egész héten kínozták, és azért nem aludt, mert mindig az a rémkép kísértette, hogy ismét fogoly, érezte a bőrén az ostor csattanását, az Úrnő jeges mosolya, pedig minden sötét sarokba elkísérte. A bezárt fiók, amit tavaly lelakatozott, most felpattant és kiözönlött belőle minden rossz, minden fájdalom. Kyle, híre pedig, hogy idejön, hogy minden nap, úgy kell majd a fiúra néznie, hogy eszébe jut az a sok sérelem, az az utolsó veszekedés vele...Na, mindegy. Szóval...idegesen pillant a lányra, majd amikor megjegyzi a hiperaktívságot, Cath bólint.*-Hát, akkor majd olykor fárasztalak, ha végre normálisan kialudtam magam. Nem tudod, de készülj fel, hogy lehet egy kissé az idegeidre fogok menni és még azt is megbánod, hogy megismertél.-*Viccelődik Cath, majd nagyon megörül, amikor a lány beleegyezik.*-Uhh, nagyon köszi. De tényleg, komolyan mondtam. Higgy nekem, mintha egy tökéletes, csiszolt gyémánt lennél. Áh...valami...odakint foglak lerajzolni, valami zöld környezetben, hogy a hajadon legyen a hangsúly.-*Tervezget azonnal Cath. A következő kérdés azonban kizökkenti a gondolataiból, mivel már azt fontolgatta, hogy felszalad a szobájába és kirángatja a lányt az udvarra...de persze ez udvariatlanság lenne.*- Nos, úgy...kb. egy éve. Mióta elköltöztem Londonból és a bátyámtól. Valamivel le kellett kötnöm magam. Úgyhogy belevágtam egy csomó hobbiba, és mostanra a megszállottjuk lettem.-*Mondja, már boldogabban. Nagyon jót tesz neki, hogy végre beszélgethet valakivel. Abigail nagyon jótékonyan hat az idegeire. Megnyugtatja a jelenléte és a semleges témák, kizökkentették a szomorú önsanyargatásból.*-Egyébként, te mióta jársz ide?-*Érdeklődik Cath.*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*Óóó… Abigail sok mindent megért ő teljes mértékben így van a dolgokkal. Tényleg nem fogja megerőltetni azt, hogy elmondja neki mi bántja hiszen végül is nem is ismerik egymást. Végül is csak elmondják neki. Arra csak pislog és értetlenül néz a lányra. Bár ő lenne ilyen helyzetben, de igazából ő az unokatestvére miatt jött részben ide részben meg ide küldték, hogy felejtsen egy kicsit ami történt Bulgáriában, meg amikor kómás volt. Nem tudja el felejteni ezeket bár így is Kamen kiakadna néhány eltitkolt dolgon, de ezek végül is az ő döntései.* - Ha gond volt köztetek lehet tudtok változtatni rajta.. ha nem akkor meg simán eltudod kerülni. Végül is simán megoldható. Mindenre van megoldás csak tudni kell hol kell keresni. Nem ismerlek ugyan és, hogy miért félsz attól, hogy a testvéred itt lesz. Ha ez megnyugtat nekem két rokonom is van az iskolában és mind a kettő Cameosos. Az egyik az unokabátyám a másik az unokaöcsém csupán néhány hónap választ el minket, de az unokaöcsémmel néha tényleg egymás agyára tudunk menni, de idegesítő is. Pláne amikor iszik.. na jó nem panaszkodok szóval lényegében azt szerettem volna mondani, hogy lehet mások vagytok viszont biztosan meg fogja érteni miért mentél el. Nem tudom az okát ugyan és nem fogok erősködni, hogy elmond nem vagyok az a fajta, de biztosan meg fogjátok tudni beszélni. Ha meg elzárna akkor meg úgyis tudsz olyat amit ő nem. Vagy esetleg ő is vámpír? Persze ha nem veszed tolakodásnak a kérdést és igen érzem, hogy az vagy ez már csak így megy.*Beszél.. beszél beszél és végül ő is beszél a rokonairól, de gőze sincs hogyan tudna Cathen segíteni ezen. Tudna példákat mondani olyan példákat akik testvérek, de még sem beszélnek és egy suliba járnak, de hát ez sajnos nem az ő döntése. Nem szeretne sok mindent tudni a látomásai így is épp elegek. Nem tartja Abigail sem dilisnek sem őrültnek igyekezne segíteni, de tényleg nem tudja miért. Aztán felajánlja azt is, hogy szívesen beszélget és barátkozik ami igaz hiszen ő mindenkivel na jó majdnem mindenkivel ki jön. Aki szimpatikus azzal beszélget aki meg nem maximum meg játssza magát. Mert megtudja és volt már rá számtalanszor példa.* - Hidd el nem fogsz. Egyet elárulok.. van olyan személy aki idegesítő és szinte vele nőttem fel és van gyakorlatom az ilyenekben.*Kuncog és természetesen ez már megszokott.* - Nem fogom megbánni.. Tudod nem ismerem azt a szót, hogy megbánás. Ha igen akkor tényleg olyan dolgot követett el valaki, hogy kimondjam viszont ez esetben biztos lehetsz benne, hogy nem fogom.*Magyarázza teljesen őszintén és tényleg olyan, hogy örül a dolgoknak. Abigail már tanult néhány dologban és tudja jól, hogy mi a rossz és mi a jó még ha néha kicsit naiv is. Naiv? Na jó ne menjünk túlzásokba, de hát tény ami tény. Aztán a rajzolásra kerül sor és elmosolyodik amikor közlik, hogy szép. Bulgáriában is így tartották a lányt, de ő nem élt vissza a helyzettel. Egyetlen egy férfi van akit szeret és ahhoz fog hozzá menni ehhez semmi kétség nem kell. Hallgatja a lányt és elmosolyodik majd elgondolkozik ő mit csinálna ha szintén elmenne, de nem fog a családjától. * - A rajzolás jó dolog én is szoktam néha napján, de hát mindenkinek más a hobbija bár én vásárolni szoktam meg olvasgatni leginkább. Neked van még más hobbi a rajzoláson kívül?*Érdeklődik és egyre jobban kíváncsi a lányra és elgondolkodik a dolgokon. Még mindig és közben sms-t is küld barátnőinek. Miért? azért mert van egy befejezetlen dolguk este.* - Kb 3-4 hónapja nem rég jöttem ide a szüleim ide küldtek úgy mond nevelés szempontjából.*Magyaráz és ez tényleg így van,de hát nem tehet róla. Kicsit megváltozott ez tény.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Cath lassan egyre jobban felenged. Az egy hete tartó feszültség és félelem, persze nem múlik el, csak lecsendesedik. És, hát, valószínűleg amint elválnak egymástól, a gyomrába a szorongó madárkák visszatérnek, a könnycsatornái pedig hamarosan ismét bevetésre készen állnak majd, a rémes víziói, amiket beképzel magának pedig, ismét meg fogják jó alaposan kínozni. Na igen...ő már csak ilyen. Mindent túlpörög, de...azt hiszem ezt most jogosan. Szörnyű múltja van, amire nem szívesen emlékszik vissza. De...Abigail-el jól esett erről beszélni. Mikor pedig nagy vonalakban felvázolja a lánynak a helyzetet, aki csak pislog rá, egy pillanatra elbizonytalanodik, hogy talán nem kellett volna így rázúdítani egy, hát végül is teljesen ismeretlen vámpírtól olyan dolgokat, amiket csak ő tud megoldani. Majd Abigail elkezd beszélni, Cath figyelmesen hallgatja és nagyon jól esik neki, hogy ilyen pozitívan látja a helyzetet. Egy pillanatra még meg is próbálja elhinni, bízni a szavaiban. Eszébe jutnak azok az idők, amikor Kyle-al össze voltak nőve, állandóan befejezték egymás mondatait, rengeteget táncoltak együtt...sétáltak, sírt a fiú vállán, amikor meghalt a kutyája. De...aztán eszébe jutottak azok az események, amik elindították ezt az egész lavinát. Amitől vámpírrá vált, ami elvágta az életét, és amióta egy szülinapját se tartotta meg. Soha, egyszer se köszöntötte fel az ikertestvérét. Az éveken át tartó fogságban soha...az a nap is csak olyan volt mint a többi. Mert nem akart emlékezni, hogy azon a napon halt meg az édesapja.*-Nem tudom...Kyle, nagyon kitartó és akaratos. És, nagyon csúnyán váltunk el. Ezt...nem lehet csak úgy megoldani. Ő...ő változtatott vámpírrá. Szó szerint megölt. Ezt nem lehet megoldani. És ő nem fogja fel, hogy én nem akartam ezt. Inkább hagyott volna megrohadni emberként.-*Fakad ki, majd megrázza a fejét.*-Atanasra gondolsz? Unokatestvérek vagytok?-*Tereli a lányra a szót. Persze csak azért kérdezi, mert azt hitte testvérek...a vezetéknevük miatt. Na, mindegy.*-Igen...már megtapasztaltam, egyszer találkoztam vele részegen.-*Mondja. Nos igen...kedves fiú...de, valahogy...mindegy...user nem akarja ezt most kifejteni. Mindenesetre, csendesen megjegyezném, hogy már most tudom, Cath sokkal jobban bírja az Atanasok közül Abigailt, mint a fiút. Persze a harmadikkal még nem találkozott...egyenlőre elég neki kettő az unokatestvérek közül, akikkel meg kell birkóznia. Persze Abi, eddig tök jó fej...nagyon bírja a csajt. És persze reméli, hogy ő is hasonlóan vélekedik és még fognak jókat beszélgetni. Nem igazán vannak barátai itt, sőt...vannak akik gyerekesnek gondolják az olykor túlpörgött énje miatt, megint másokkal nem beszélt még sosem, egyszóval a baráti listáját nem is érdemes nyilvántartani, mert...mert nincs mit feljegyezni benne. Senki. Nulla. Zéró. Nuku. Stb. Na, de...*-Mesélj még magadról. Ha...nem veszed tolakodásnak a kérést. Nagyon érdekes személyiségnek talállak. Honnan jöttél?-*Puhatolózik eléggé tág körben és a lánynak csak arra kell válaszolnia, amire akar. Minden más megmaradhat magának. Cath nem fog semmit firtatni, de kíváncsi rá, na. Abi őszinteségének nagyon örül, és elmosolyodik. A nevetőizmai szinte felkiáltottak örömükben, hogy ismét használatba veszik őket.*-Hát, akkor jó. De, majd meglátjuk.-*Feleli és a kuncogás ismét mosolyt csal az arcára. Amikor a lány érdeklődik a többi hobbija iránt, Cath belelkesedik. Felhúzza maga alá a lábait és elengedi magát.*-Majd megmutatod a rajzaidat?-*Kérdezi, majd válaszol a lány érdeklődésére.*-Nos...volt egy idő, hogy sokat lovagoltam, szeretek úszni, vívni, olvasni én is imádok, valamint az írás se áll olyan messze tőlem. A macskámat szoktam fárasztani a verseimmel. Hát, nem nagy közönség, de legalább csöndben hallgat, még ha olyankor egy-egy madarat érdekesebbnek talál és a szavalás közepette elszalad.-*Meséli és felkacag, ahogy eszébe jut a dilis kiscicája. Aztán megköszörüli a torkát és megkérdezi.*-Szóval, akkor most ráérnél egy rajzhoz? Mert, akkor megcsinálhatnánk most...?
//Fagy//
//Fagy//
Abigail Aleksev- .::Diák::.
//Olvad//
*Abigail mindig is társasági embernek számított. Hamar össze tudott ismerkedni az emberekkel és nem csak azokkal ráadásul ki is tudta ismerni őket. Ahogyan a rokonait, mert ő aztán majdnem mindenre rájön. Őt viszont elég nehéz kiismerni hiszen mindig úgy igyekszik a dolgokkal, hogyha rossz a kedve akkor az miért is van. Szívesen beszél minden féléről és örül neki az, hogy jól esik a másik hallgatása. Soha nem gondolt bele a lány, hogy a vámpíroknak milyen lehet az élet hiszen nekik csak meg állás van. Ők úgy szépek ahogy vannak és nem öregszenek ráadásul ez most, hogy is jutott az eszébe nem tudja egyáltalán. Talán maximum csak azért, mert a barátnője is az lett.. és azt, hogy Victoria ezt akarta az sem normális, mert végül is vért enni nem egészséges dolog. Aztán amikor Cath elkezd beszélni elgondolkozik néhány dologról.* - Talán nem jött el az időtök, hogy találkozzatok. Vagy pedig ha el is jött félsz attól, hogy még is mit mondasz neki. Tényleg nem lehet.. mert mondjuk mit mondanék én annak aki átváltoztatna és hosszú ideig nem látom fogalmam sincs. Ha haldokoltál volna akkor azt mondom oké azért változtatott át, mert meg akart menteni.. így indokot nem tudnék mondani miért ne haragudj rá. Mondjuk a barátnőm is mostanában lett vámpír, és közölte azt, hogy ő ez akart lenni és nem tudom egyszerűen lebeszélni a dologról, mert nem normális dolog, hogy az ember fia halhatatlan. Ne haragudj ez nem ellened szól csak megint fecsegek.. fognám be a lepcses számat..*Mondja a lány morogva és beszélni akar mindenképpen erről majd valakivel aki nem vámpír. Mert megint egy vámpírnak magyarázz és biztosan rosszul esik neki ez az egész.* - Nem akartalak ezzel megbántani sajnálom..*Viszakozik és igen határozottan ilyen azonnal bocsánatot kér. Aztán rokonairól kezd elmesélni és amikor vissza kérdez a lány felvonja a szemöldökét.* - Nos igen.. néha idegesítő kis hólyag, de egy imádni való öcsike is tud lenni. Azt hiszi, hogy tud rám hatni ha valamit csinálok.. bár mondjuk ő sokkal rosszabb én nálam.*Magyarázza aztán amikor részeg szót meghallja a fejéhez kap.* - sajnálom.. remélem nem volt bunkó.. mert akkor biztosan el kapom és megnyúzom élve..*Mondja a lánynak és igen ő így viselkedik hiszen nem szeretné azt, hogy lejárassák őt. Amúgy meg sokan kérdezték már tőle, hogy testvérek e.. bár nevezhetőek annak is, de még sem. Mindenesetre azért jó, hogy itt vannak egymásnak.* - Múltkor az alagsorban rendezett egy kis csetepatét.. aztán azóta azt hittem észhez tért a hülye gyerekje..*Gondolkozik el és aztán eszébe jut Kamen is, őt rég látta.. Aztán kap egy kérdést amire elmosolyodik.* - Bulgáriából.. Atanas is onnan származik ha nem beszélt erről. Örülök, hogy szimpatikusnak tartasz ez kölcsönös. Amúgy meg van egy barátom ~aki nem fogja megtudni mi az istent művelt..~*Magában gondolkodik* - Szeretek lovagolni és az autó balesetem óta kerülöm az autókat, meg a motorokat.. mert imádok száguldozni. Inkább használni fogom a szárnyamat ha kell valami. A légi erők biztonságosabbak.. na és te honnan jöttél?*Kérdezz vissza és igen határozottan ő is szeretné ha mesélne Cath magáról. Macskára csak felvonja a szemöldökét és elneveti magát.* - Szegény kis cica.. de biztosan szépen írsz. Kíváncsi vagyok a verseidre. Lovagolni mióta lovagolsz?*Teszi a kérdést fel és igen ez is határozottan érdekli a másikat. A rajzra pedig határozottan bólint* - Persze ráérek. Addig sem dekkolok bent a Cameosban.. mindig engem akarnak a lányok, de néha mással is szeretnék foglalkozni. Lányok alatt a barátnőimet értem.*Feleli mosolyogva és igen Vic, meg Amanda állandóan a nyomába vannak.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Cath felhúzza a térdeit a kanapéra. Persze ezt lehet, hogy a fehér kárpit bánja, de most nem igazán jut ilyesmi az eszébe, csak drágalátos usernek, aki...ugyanezt csinálja jelenleg, úgyhogy nem tökmindegy? A tekintete egy asztalon felejtett könyvre téved. Na igen. Mióta az Akadémiára jött, több könyvet látott, mint az odakint a nagyvilágban töltött évei során valaha is. Most persze elkezdhetne prédikálni arról, hogy a technika átveszi a lapok szerepét, ami ugyan igaz is, de persze senki nem figyelne rá. És most gőze sincs hogy ez, hogy jött ide. Na de. Nagyon örül Abigail társaságának. Ő mindig is tipikusan az a fajta volt, aki gyűlöl egyedül elleni a világban, és csak úgy szálldosni, persze képletesen. Ha egyedül volt, akkor kb. lesüllyedt egy zombi szintjére...nem, ez így nem igaz. Olyankor még egy zombi is hiperventilláló csiga volt, aki megkerülte a Tejútrendszert már 22-szer, míg Cath...csupán pislogott egyet. Akkoriban pedig nagyon sokat volt egyedül, mert ez az időszak akkor következett be, amikor a lány otthagyta a bátyját. Akkoriban, leginkább csak semmitevéssel ütötte el az időt. Na és azt kérdezed kedves olvasó, hogy mikor fejezete be? Ezzel az a baj, hogy azt már nem tudja megállapítani. Egy autópálya melletti kis házban húzta meg magát. Kicsit sem volt zavaró számára, sőt hamar megszokta, hogy kb. 120-al kellett mindig kiállnia a garázsból. Olyannyira rákapott erre a gyorsaságra, hogy én nem engedném a kormány közelébe, ha azt szeretnéd, hogy még 2 perc múlva is meglegyen a fejed, és minden szerved a helyén legyen, egyben, és épségben. Oké, ez így kicsit morbidra sikerült, de ez az igazság. Csak vigyázat. Húha, nagyon elkanyarodtunk a témától. Ideje visszasprintelni. Asszongya, hogy...*- Mi? Nyugi nem baj. Semmi gáz. Felőlem nyugodtan kiadhatod magadból. Én az ilyesmit nem veszem magamra. Tudom. És megértelek. Igazad van. Nem normális dolog vért szívni, és olyan mendemondák spiráljában létezni, mint a koporsóban alvás, vagy hamuszürke arc. Vagy Drakula felmenővel rendelkezni se jön be igazán a fúknak.-*Próbálja elviccelni a dolgot. Na igen. Olyan klisék között lenni a faj tagjának, mint agyatlan, vérre éhező, nagy szemfogú bamba vámpírok, nem épp leányálom. Persze vannak pozitívumai is, és mindez nem azt jelenti, hogy Cath megveti létezése minden egyes napját. Nem...ő már megbarátkozott ezzel.*-Szerencsés barátnőd van, hogy így próbálod védeni. Akkoriban nekem nem volt választásom. Beleszólásom se. Fogságban voltunk a bátyámmal egy angliai vámpírúrnő kastélyában. Az Úrnő pedig megparancsolta Kyle-nak, hogy öljön meg. Ő pedig habozás nélkül megtette. Így lettem vámpír. Néha azt kívánom bár valaki megmentett volna, vagy bár lettem volna elég erős, hogy kibújjak a bilincsekből. Vagy bár...még mondhatnék ezernyi okot.-*mondja, de szemében nem bánat, vagy "nyomorúságos múltam van sajnáljatok meg" kifejezés, csak egyfajta visszaemlékezés, az olyan fajtából, amiben benne van, hogy már nem tehet ellene semmit. Csak együtt élhet ezzel, és megpróbál beilleszkedni. A bocsánatkérésre pedig csak vállat von. Mint fentebb említette, ő ezt egyáltalán nem veszi sértésnek. Aztán Abigailre terelődik a szó, és Atanasra.*- Nem nyugi. Tudtam kezelni. Nem volt vészes. Adtam neki egy pohár vizet, meg egy kis kaját. Aztán rendben lett.-*Legyint. Tényleg nem volt semmi gond, és ha lett is volna, azt tudná kezelni. Majd ugyebár Cath a származása felől érdeklődik.*- Nem, nem mondta. Wáó! Az tök jó! -*Na ja, eléggé le van nyűgözve jelenleg. Bár ez nem csoda. Soha nem járt Angliánál messzebb. Majd a hobbikra terelődik a beszélgetés fonala (óóh...milyen költői vagyok ma). És bár nem kerüli el a figyelmét a baleset megemlítése, mégsem kérdez rá. Majd talán később, de most jelenleg épp nem kommunikációs mély gödörben vannak, amiben az életük világfájdalmas eseményeit kesergik el. Úgyhogy, csak tovább lendíti a beszélgetést.*- Londonból. Méghozzá egy kis kertes házból. Nem nagy dolog.-*Von vállat.*-Lovagolni? Huhh...hát úgy 7-8 éves korom óta. De sajnos már évek óta nem volt lehetőségem rá.-*Mondja. Na igen. Nem igazán volt rá lehetősége, vagy ideje, hogy ennek a hobbijának éljen. Pedig nagyon szerette.*-Hát akkor nagyon keresett vagy.-*Kuncog fel, majd felkapja a táskáját és elhúzza belőle a vázlatfüzetét.*-Idebent jó lesz, vagy szeretnél valami különleges hátteret?-*Kérdezi, és a tolltartóját is előkotorja a táskából.-*Na és, te miért jöttél a Fyronba?-*Érdeklődik.*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*Akkor a vámpír témát megbeszélték ugyan úgy gondolkodnak, de azért valahol sajnálja Cathet és megtudja érteni a fogságot. Jó megérteni azért nem, mert ő nem eset át ilyen dolgon, de eltudja képzelni. Azért igyekszik segíteni neki.* - Hé most meg itt vagy. Figyelj parancsot kapott végül is nem tehetett róla.*Nem tudja mit mondjon végül is nem ismeri a másikat annyira. Az ismerkedős résznél pedig elmosolyodik. Szeretett Bulgáriája hiányzik és mindenképpen szeretne már otthon lenni szóval valamikor rá veszi az unokatesóit menjenek egy kicsit haza.. Bár Kamen kérdéses haza jön e, ő mindenképpen haza fog. Ráadásul rég látta a barátját és hiányzik neki szóval minden áron majd július elején fog haza költözni egy hétre. Aztán a barátai reméli, hogy vissza fogadják Aztán Atanasnál sóhajt.. és a vízre halványan elmosolyodik.* - Legalább hallgatott rád vagy nem is tudom. Hmm.. bár észre vettem, hogy furán viselkedik.*Gondolkozik el, de nem fogja kavarni a dolgokat még.* - Mit gondolsz.. rá tudlak venni, hogy meghívjalak hozzánk? Atanast is még jobban megtudnád ismerni és kíváncis vagyok rád..*Teszi fel a kérdést és igen határozottan meghívta a kis villájukba a lányt. Ha Cath kis kertes házba lakott akkor ez a ház neki kastély lehet. Bár az angyal megszokta ezt az élet módot szóval semmi kétség nem kell ahhoz, ő el él bárhol. A háttérre elkezd gondolkozni és közben sok minden a fejében van. Meg a pici is, hogy rosszul van.* - Rád bízom.*Mosolyog el és kíváncsi arra mit fog kihozni a rajzból.* - Unokatesóm miatt részben, meg a családom úgy gondolta, hogy a baleset után nem igazán kéne otthon maradnom, mert amikor megtörtént a baleset.. nem a barátom vezetett. A legjobb barátnőm pasija mondta nekem, hogy haza visz.. én pedig nemet mondtam, hogy semmi szükség nincsen hozzá és különben is repülve hamar otthon vagyok sötétben. David nem szerette volna ha éjszaka repkedem ráadásul a barátom meg dolgozott. Aztán sikerült rávennie és haza telefonáltam, hogy kések egy picit.. dugó volt az utakon.. majd hirtelen belénk jött egy kamion és agyon lapította az autót. Isteni adottság, hogy túl éltem.. de a legjobb barátnőm teljesen kiborult. Magamat hibáztattam a dolgok miatt és azt kívántam bár én haltam volna meg a srác helyett.. nyáron lett volna az esküvöjük és felelősnek éreztem magam. Aztán emiatt jöttem, hogy felejtsek és legyek egy kicsit Kamennel is meg akik itt laknak a városban rokonok és úgy tűnik tényleg jót tesz ez a kis változás.*gondolkozik el ezen és igen ezt tényleg sokáig sajnálta és sajnálja is. Mindenkivel történnek dolgok, bár ez azért tényleg eléggé durva volt. Aztán Cath rajzolni kezdi a lányt végül is kíváncsi abból mi fog kisülni.* - A Rajz után elmehetnénk enni.. csinálok valami finomat.*Ajánlja fel ha benne addig meg úgy is el vannak mint a befőtt..*
Nyilas Dominik- .::Diák::.
*A fiatal Dominik - aki szerencséjére lidérc, szóval annyira nem tűnik picinek, mint a többiek, de azért nagyon kisgyerek így is - kényelmesen kuporog a kanapén, ölében egy rajztáblával, kezében egy zöld zsírkrétával, mellette egy dobozzal, benne mindenféle színnel. A papíron egy arc formáját lehet felfedezni, még így, kissé rosszabb, ügyetlenebb koordinációval is zseniálisan jó rajzot láthat a fiú válla mellett bekukucskáló személy. Hiába, Domi már egész kicsi korában is nagyon szépen tudott rajzolni, most meg ugye igazából sok minden nem változott, csak egy kicsit máshogy működik a keze, kissé ügyetlenebb. Persze nem csak az lett ügyetlenebb, hanem az egész gyerek, szóval már most tele van friss kék-zöld foltokkal meg horzsolásokkal, meg mindennel, ami kell. Persze nem mintha nála ez szokatlan lenne, de az elmúlt néhány órában még a megszokottnál is több lépcsőről zúgott le és több küszöbön esett keresztül. Halkan dúdolni kezd valamit (egész konkrétan a Wa wa world ondót, a Hetaliából, bármennyire nem is mond sokat ez a legtöbb fyronosnak), és teljesen elmerül a rajzban. Most megint otthon volt egy kicsit, kivételesen Márk nélkül - és senki ne merészelje megkérni, hogy mi okból döntött úgy, hogy egyedül megy, volt rá oka és kész -, de örül neki, hogy megint itt van. Pláne reméli, hogy sikerül találkoznia Blackkel, bár szinte biztosra veszi, hogy sikerül majd összefutniuk, viszonylag hamar. Mert hát mégis csak legjobb barátok vagy mi az ég, és mivel a másik magyar srác csak annyit tudott róla az elmúlt egy hétben, hogy hazautazott, ezért feltételezi, hogy valamennyire kíváncsi rá, hogy mi van vele. Meg hát azt is megírta neki, hogy ma délelőtt ér vissza Fyronba, és azóta még nem találkoztak. Hogy ez hogy sikerült, az már számára is rejtély... De az biztos, hogy már rettenetesen hiányzik neki a fiatal férfi - vagyis jelenleg valószínűleg negyvenes kisfiú, mint ő maga -, és szeretné látni. Amúgy az ő portréja készül, és hogy miért éppen zölddel? Pont azért, mert. Ez került először White keze ügyébe.*
Zentai Márk- .::Diák::.
*Egy kis gyerek ugrándozik éppen a Cameos társalgóból ki. Többiekhez képest ő köszöni szépen jól érzi magát nagyonis. Milyen rég volt kis gyerek! Ahogy vissza emlékezik, erre a korszakra hát ugyan olyan energikus. Ahogy halad a közös társalgó felé hallgatja a zenét a telefonján: Finntroll – Trollhammaren. A srác ritkán hallgat ilyenek.. Ahogy bevágódik jó hatalmasat ugrik a társalgóban és fel a mennyezet felé és ha elérte a lámpát akkor hintázik egy nagyot az ablak felé. Igen Márk valóban extrém helyzetben van és éppen készül ráhoznia a kis srácra a frászt.* - Szia Domiiiiiii*Ahogy kimondja barátja nevét elrugaszkodik és az ablak kitör és először csak hirtelen eltűnik. Nem nem olyan, hogy leesik Márk, csupán szórakozik. Ma amúgy is szórakozott és igen jó a kedve. Aztán lassan haza kéne megint menniük, mert hiányzik az anyukája. Meg a hazai étel. Jó volt otthon lenni egy kicsit legalább bejárták a környéket és voltak egymásnál. Régi barátokkal is tudtak egy kicsit lenni. Hatás szünetben vár egy kicsit amíg Dominik nem kezdi el keresni. Ha bár.. a srácnak ez a korszaka kicsit vészes és veszélyes volt. Szóval neki lehet rossz ez a korszak. Amúgy meg rég találkozott a barátjával vagyis nem olyan rég, de azért még is legyenek együtt este.. Domival mindig olyan jól érzi magát és szereti ráhozni a frászt.*
Nyilas Dominik- .::Diák::.
*Amikor kinyílik az ajtó, meglepetten felemeli a fejét a rajztól, majd leteszi a táblát meg a krétát, és feltérdelve átles a kanapé háttámláján. Amikor meglátja Márkot a lámpán csüngeni, felnevet, amikor azonban a fiú kirepül az ablakon, ijedten felkiált.* - Máááááárk! *visszahangzik az első emelet Dominiktól. Persze valószínűleg senki nem fog bejönni és rájuk szólni, tekintve, hogy tele van kisgyerekekkel az egész iskola. A tanárok is biztosan tudják, hogy nem igazán működik a rémisztő imidzsük négy/negyven évesen... Szóval White kiált, majd felpattan, és az ablakhoz sietve megkapaszkodik a keretben, és igyekszik kinézni. Aztán, amikor a srác előkerül, durcásan szipog párat.* - Olyan gonosz vagy Black, mindig megijesztesz *mondja durrogva, majd visszapattog a kanapéra, kezével jelezve a másiknak, hogy tessék csatlakozni hozzá, mert ha már végre idetalált, akkor már ücsörögjenek együtt és beszélgessenek.* - Inkább mesélj, hogy mi volt itt az elmúlt héten, én neeeem tudoook semmit, mert mindenki azon panaszkodik, hogy gyerekek lettünk *pislog nagyokat Márkra. Amúgy őt sem zavarja különösebben a jelen helyzet, szeretett kicsi lenni, ráadásul egy rakat örök sebe most nem látszik, szóval egy fokkal kevésbé tűnik szerencsétlennek. De épp csak egy fokkal, hiszen mint említettem, már most tele van az ügyetlensége friss nyomaival...* - Otthon amúgy minden rendben, mindenki teljesen jól van. Egyben maradtak az árvíz után is, meg minden, meg igazából semmi komoly kárt nem tett az ország semmilyen részében, szóval szerencsére megúsztuk *magyaráz nagy komolyan. Egyébként mialatt az árvíz volt, teljesen meg volt bolondulva, és azon hisztizett, hogy otthon kéne lenniük a gátakon, de hát tudta, hogy most nem igazán működik jól a közlekedés, és nagyon nehéz lenne odajutniuk, de akkor is. Szerencsére most aztán megállapította, hogy minden oké otthon, úgyhogy lehiggadt. Végre... Persze úgyis hamar talál megint valamit, amin pöröghet, de most egész nyugodt, mármint magához képest.*
Zentai Márk- .::Diák::.
*Oh a srác teljesen jól érzi magát. Hiperaktív és újra gyereknek érzi magát és ugye nem csak ő hanem mindenki aki itt van az iskolában még a tanárok is. Szóval igen a vizsga után ez az egyik legjobb, tényleg aminek tudna örülni és igazából örül is annak, hogy mind a ketten kis gyerekek. Szóval igen. Aztán visszamászik a társalgóba és gonoszan elneveti magát.* - Mit mondjak Domi, szeretlek megtréfálni ezt, azt, hiszem, tudod. Amúgy meg az árvíz miatt ő is haza telefonálgatott, és aggódott mindenki miatt és persze nem igazán vágyott arra, hogy az otthonuk elússzon.* - Nem tudom én sem, én is gyerek lettem hirtelen és ez még a legrosszabbik korszakom volt amint látod.*Biccent az ablak felé, és ha leülnek a kanapéra, akkor elmosolyodik. Mindig jó kedve lesz a kis sráctól és igen határozottan kedveli.* - Világ vége úgy sem lesz akkor. Szóval az árvíz miatt én nem aggódok. Az új légitársaságnak örülök, mit meséljek? Mire vagy kíváncsi? Egyszer volt hol nem volt még az óperenciás tengeren is túlos sztorit nem szeretnék mesélni. Amúgy meg unalom van. Csinálni kéne valami izgalmasat.*Feleli a srácnak és igen ő határozottan unatkozik és ha unatkozik nem találja a helyét.* - Találj ki valamit kérleek legalább holnap csináljunk valamit.*Mondja a srácnak és kiskutya szemekkel néz.* - Amúgy hogy sikerült a mentálmágiád?*Kérdezi meg a sráctól mert azért ő aggódik érte.* - meg a másik?*Érdeklődik felőle és csak nem sérült meg meg ilyenek..*
Nyilas Dominik- .::Diák::.
- Igen, tudoooom *nyusszan egyet a fiú Márk válaszára. Nem szokta élvezni, amikor ráhozzák a szívbajt, pláne, mivel eléggé könnyű megijeszteni. Lehet mondani, hogy mit tudom én, félős meg ilyenek, de valószínűleg Black esetében az a legnagyobb gond, hogy rettenetesen fél tőle, hogy a fiúval lesz valami, ő meg itt ragad nélküle.* - Dehogy iiiiis, tök aranyos vagy *nevet fel boldogan, csillogó szemekkel figyelve a másik srácot.* - Moooondjuk szerintem engem tízszer szívrohamba kergettél volna, ha negyven évesen már ismertük volna egymást, de az már mááááás kérdés *nevetgél jókedvűen. Mondjuk így is rettentően meg tudja ijeszteni néha... Viszont jobban örül neki, hogy ilyennek látja Márkot, mint amikor nagyban szenvedett, mindenfélék miatt, és úgy látja, hogy most azért jobban van, és ez kimondhatatlanul boldoggá teszi.* - Még, de várd ki a végét *szusszant egyet.* - Deeee most komolyan. Márciusban gigantikus hóvihar, most meg ez az árvíz, meg közben ez az időjárás, nagyon ijesztő *magyarázza lendületesen, közben mutogatva. Amúgy nem, a legkevésbé sem álmos, vagy egész egyszerűen már túllendült a holtpontján, és innentől már nem is nagyon fog tudni aludni.* - Pedig én élveznééém *pislog nagy szemekkel Márkra az egyszer volt hol nem voltos dologra, és hozzábújik, a vállára hajtva a fejét, belekapaszkodva a karjába, ahogyan mindig szokott, amikor egymás mellett ülnek. És éppen nem teljesen hiperaktív. Csak pici kivitelben még tízszer olyan aranyosan néz ki, mint általában.* - Hááát, amikor kitalálsz valami izgalmasat, a végén mindig bajba kerülök, szóval szerintem nem olyan jó ötlet *nevet fel.* - De ha van ötleted, tőőőőőőőlem *vigyorog fel a fiúra, és ugye így a következő mondatot is figyelmen kívül hagyja, hiszen ebből egyértelmű, hogy ő nem igazán tudja, mihez kezdjenek, túl kis ártatlan bárányka ahhoz. Meg ő nem szándékosan szokott bajba keveredni...* - Hát, átbukdácsoltam. Nem volt jó élmény *rázkódik meg* -, de azért túléltem. Az elementál kicsit jobban ment, de volt pár feladat, ahol bepánikoltam, és nem sikerült megoldani, de abból jobb jegyet kaptam. Neked? *kérdez vissza azonnal. Nem, nem élvezte a vizsgákat, de egész jól túlélte őket. Persze a mentálmágia csak egy hajszálon múlott, de szerencsére sikerült megúsznia, szóval...*
// FAGY //
// FAGY //
Colin McCartney- .::Diák::.
*Valahogy ma nincsen kedve semmihez. Colin ma úgy döntött, hogy csak lazít hiszen nehéz heten van túl és ráadásul Liával is beszéltek sok mindenről és kettesben is szeretne vele lenni. Valamikor el kéne menniük egy kicsit nyaralni, hiszen rájuk is fér már. Meg egy kicsit elszakítja ettől a helytől a lányt, hogy lásson valami szépet. A Közös társalgó kanapéján feküdve várja a lányt hiszen írt neki egy órája kb sms-t, hogy nem bírja ki és látni szeretné pedig délelőtt találkoztak, de hát nem tehet a srác arról, hogy már is hiányzik neki. Most nincsen rajta póló tehát a hasa látszik a srácnak és egy fekete sortban van. Papucsa a kanapénál hever a földön és éppen a telefonjával szórakozik. Nem kicsit se zavarja, hogy járkálnak itt pedig lassan be kéne mennie a körletébe pedig nem szeretne.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Mostanában elég nyugodtan telnek a napjai. Sok időt tölt együtt Colinnal, és ami még pluszban jó, egyre több normális ételt is eszik, és annyira már ne is vágyik a vér után. Csak időnként. Úgy is mondhatjuk, hogy egy nagyon boldog időszakon megy keresztül. Már épp készült volna lefeküdni, mikor kapott egy sms-t Colintól, hogy menjen le a közös társalgóba, mert nem bírja, és látni szeretné. Először jót mosolyog rajta, de aztán gyorsan felkap egy félvállas sárga felsőt a fehér pizsama topjára, és az ahhoz illő fekete sorthoz. Siet ahogy tud, miközben azon gondolkozik, hogy miért mindig neki kell lépcsőznie. Ez van, ha az ember hálókörlete található legföljebb. Mikor leér a társalgóba, nagyon körül se kell néznie, egyből kiszúrja a kanapén fekvő félmeztelen fiút. Nagy mosollyal a száján, de egy kicsit mégis rosszallóan lép a kanapé háttámlájához, majd fejét a fiú fölé hajtja, így haja rálóg a fiú arcára.* - Ejnye. Hát illik ilyen lengén felöltözni mások előtt? Még ha csak a strandon lennénk.* Mondja enyhén dorgáló hangon.*
Colin McCartney- .::Diák::.
*Nagyon jól érzi ám magát és örül annak, hogy nincsen semmilyen érdek feszítő munkája. Ha bár ha lenne akkor sem érdekelné szeretne több időt tölteni Elianával és mindenesetre nem szeretné ha rémálmai legyenek. A vizsga óta minél több időt van vele annál inkább úgy érzi, hogy szüksége van valakire aki ott van a közelében. Ugye megírta az sms-t és alig várja, hogy láthassa. Aztán amikor leér a lány rápillant és elmosolyodik.* - Tudod egy jó külsőt mutogatni kell. Nekem ez a pizsamám neked meg ez.*Mondja nyelvet öltve aztán megfogja a vámpírt és az ölébe húzza. Igyekszik vigyázni arra, hogy ne üsse meg a lány magát.* - Mit gondolsz el tudunk lenni egy kicsit még? Hiányoztál..*Mondja a lánynak és ad egy puszit az arcára.* - Ugye nem készültél még aludni?*Teszi fel a kérdést és még vár azzal a mondani valóval amit szeretne neki mondani.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*A fiú megszólalására már ne is mond semmit. Megszokta, hogy Colin néha egy kicsit túlontúl is egoista. Lehet, hogy eleinte ezért sem volt neki annyira szimpatikus. Nem szereti az egoista és öntelt embereket. Colin mégis valahogy más. Ettől a tulajdonságától elvonatkoztatva igazán kedves és figyelmes, no meg persze vicces is, és még sorolhatnánk. Tehát rendben van, és sikerült teljesen magába bolondítania Liát. Amikor a fiú az ölébe húzza, egy picit beveri a térdét, de nem vészesen így egy kisebb felszisszenésen kívül nem is mond semmi mást.* - Hát. Csak nem szólnak ránk. Bár ez egy eléggé feltűnő hely.* Kuncog magában.* - Egyébként nem tudom mire gondolsz. Délelőtt is találkoztunk.* Adja elő teljesen úgy viselkedve, mint aki tényleg nem érti mi a probléma. Ha már színjátszásra járt a tanév második felében.* - Aludni? Én dehogy. A pizsama nadrágom és felső csak véletlenül kerültek rám, és azt sem tudom, miért zuhanyoztam le máris.* Folytatja a korábbi színjátékát.*
Colin McCartney- .::Diák::.
*A fiú inkább csendben figyeli a barátnőjét és igen határozottan annak tudja nevezni még ha szépen döcögősen haladnak a dolgok. Az egoista vele van és ezzel nem tud semmit csinálni. Vajon ki nyerne Fyronban az egoista jellemen?Lehúzza az ölébe és félre rakja a telefont.* - Mihez képest feltűnő?*Nyelvet ölt és nem mondd semmit majd ugye puszit ad neki és figyeli a lányt. Nem fogja átverni túl jól ismeri.* - Szóval nem tudod…*Gondolkozik el és egy gyors mozdulattal Elianával helyet cserél és ő ücsörög most a lányon, de nem erősen. Ártatlanul pislog rá.* - Tudod említettem, hogy majd szeretnék neked valamit mondani.*Kezd bele a mondani valójába hát nem is tudja hogyan fejezze ki magát ennél jobban. Aztán lemászik Liáról és kezd egy kicsit komolyabbá válni. Aztán sóhajt.* - Alszol te vajon azután amit most mondok?*Teszi fel a kérdést aztán tovább gondolkozik és elkezdi fejtegetni a mondani valóját.* - Szóval egy olyan kérdésem van mit tudsz az őrangyalokról?*Teszi fel a kérdést és látszólag eléggé komolyan gondolja.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Jókat nevet Colinon. Viccesnek tartja, amikor így viselkedik. Azt pedig rögtön tudta, hogy Colin nem fogja komolyan venni a színészkedését. Igazából senki nem venné komolyan, aki egy kicsit is ésszerűen tud gondolkodni, no meg hallja az iróniát a hangjában. Azért a gyors helycsere kicsit meglepi. Aztán homlokát ráncolva néz a fiú szemébe. Emlékszik, hogy említett valamit még a múltkor. Már akkor is kíváncsi volt rá, hogy mi lehet az, amit a fiú mind csak halogat. Így a kérdésre csak bólint egyet. Mikor végre feláll Colin, felül a kanapén, és érdeklődve figyel. Kicsit feszültnek érzi a légkört. Colin olyan hirtelen komolyodott meg, hogy az már szinte ijesztő. Arra azonban nem számított, hogy egy ilyen kérdéssel találja szemben magát.* - Az őrangyalokról? *Ismétli meg, majd értetlenül nézi a fiút.* - Nem sok mindent. Hogy őszinte legyek, inkább semmit... * Feleli röviden. Nem tudja, hogy mire akar kilyukadni ezzel Colin.*
Colin McCartney- .::Diák::.
*Colinnak jó a humora még így éjfél tájékán is megőrzi ám az ő hideg vérét angyal módra, de ha kell elbánik bármivel és bárkivel. Colin át lát ám a lányon és nem veszi észre, hogy a lány színészkedik, de amúgy is rájönne elég hamar. Aztán adna a lánynak ha ezzel bepróbálkozna tehát Liának esélye sincs ezzel kapcsolatban. Tesz egy fontos kérdést a lánynak aztán sóhajt egyet és tovább gondolkozik.* - Nos az őrangyalok olyanok mint a védők. Mindegyik angyalnak van egy védence akit meg kell védenie. Nekem is van kettő.*Feleli mosolyogva és reméli, hogy nem kell sokat gondolkoznia a lánynak azon, hogy ki az.* - Ha valaki bajba keveredik mindig meg kell védeni és segíteni nekik..*Magyarázza tovább, de azért kíváncsi arra, hogy a lány mit reagál.*
