//Fagy//
+38
Yan Antonov
Bianca D. McCarthy
Sadie Elena Montgomery
Alise Rubenis
Matthew Chancellor
James Runnel
Colin McCartney
Zentai Márk
Abigail Aleksev
Melantha Goldwin
Eliana De Lucia
Morten Toov
Catherina C. Williams
Atanas A. WIlliams
Barbara Decker
Galen Blaide
Esteron Baltazaar
Lord Sayon Merlioth
Horváth Réka
Fredrik Laine
Patric J. Morgan
Erik Norgen
Elliot Herondale
Victoria Jones
Nyilas Dominik
Emeline Thienen
Andrew Mason
Liliya Antonov
Christopher Acerlot
Nicole Brise
Gabriel Dvorak
Nadja S. Marilovics
Nathaniel Jenkins
Maureen Caiside
Arleena Queen
Kamen Grozdan Branimir
Giselle Céline Marceau
Lucien du Bois
42 posters
Közös társalgó
Eliana De Lucia- .::Diák::.
- Post n°201
Re: Közös társalgó
*Mivel eddig nem hallott még az őrangyalokról, nem nagyon tudna mást válaszolni a fiúnak, mint hogy nem tud róluk semmit. Ahol ő eddig a világon járt, nem beszéltek ilyenekről. A vámpírok meg még kevésbé, így hát nem volt honnan halljon felőlük. Persze azért van egy halvány sejtése, hogy mik lehetnek ők. Már csak az "őr" jelzőből kiindulva. Érdeklődve hallgatja a fiút.* - Kettő? * kicsit meglepődik ezen a kijelentésen. Ki lehet ez a két védenc, és hogyan választják ki, hogy ki, kihez kerül? Sok kérdés szalad át az agyán, így szájába harapva ismét a fiú szemébe néz.* - Ha jól gondolom... Az egyik védenced én vagyok... De ki a másik?* Úgy dönt egyenlőre elég ennyit kérdeznie. Tényleg érdekli ki lehet a másik. Kicsit mintha féltékenynek érezné magát, hogy Colinnak rajta kívül valaki másra is figyelnie kell, sőt, ha az angyalokról van szó, biztos benne, hogy akár a haláluk árán is megmenteni. Ez a gondolat nagyon is zavarja.*
//Fagy//
//Fagy//
James Runnel- .::Diák::.
- Post n°202
Re: Közös társalgó
Zsebre dugott kézzel vonulok be a társalgóba. Egyszerű fehér pólóban, farmerben, és egy barna edzőcipőben vagyok most is, szóval, akik néha megfigyelnek nem vehetnek rajtam észre semmi újdonságot, hiszen még a kard is a hátamon van. Csendben lépdelek el a kanapék mellett, hogy az egyik szekrényhez vonuljak, hol a könyveket kezdem el tanulmányozni. Valami érdekesebb olvasmányt keresek, hátha akad itt még olyan, amit szerintem is megéri elolvasni, vagy legalább első ránézésre nem tűnik olyan unalmasnak, mint a legtöbb. Ahogy a könyvek között kutatok szememmel, leguggolok a szekrény előtt, hogy a lentebb elhelyezkedő polcokat is szemmagasságból vizsgálhassam meg. Persze ilyenkor kardom kissé megdől, hiszen nem bír ugyan olyan pozícióban maradni, mint mikor állok. Kezeim továbbra is zsebeimben lapulnak, tekintetem pedig semmit sem változott mióta felébredtem. Még mindig ugyan olyan unott képet vágok, mint ahogy általában mindig teszem. Végül egy sóhajtás kíséretében állok fel, és kezdek el nézelődni bent a társalgóban, hogy miféle szerzetek lapulhattak meg a mai napon, ezen a helyen a mostani idő tájékán. Meglepő módon nincsenek túl sokan most itt. Bár, ha azt vesszük, hogy nyár van, nem is annyira csoda. Vagy alszanak, vagy elmentek valahova nyaralni, esetleg kimozdultak az akadémiáról szórakozni kicsit. Lehet nekem is lassan megint ki kéne mennem a friss levegőre, hiszen úgy is régen csináltam bármi értelmeset is. Mondjuk ha már úgy is itt van a szigeten, és még nem tettem meg, megmászhatnám a Morsacon-hegylánc egy pontját. Állítólag úgy is szép onnan a látkép. Vagy egy barlangot kéne átkutatni talán. Esetleg csak egy kis túra a fenyvesben. Van pár lehetőség, amik közül válogathatok. Nem is tudom, hogy miért nem jutott eddig eszembe a dolog. De még túl lusta vagyok ahhoz, hogy elinduljak, szóval inkább várok még egy kicsit, ameddig kitervelem, hogy melyikhez is lenne különösebben hangulatom, vagy inkább kedvem. Miközben ezen elmélkedek, kicsit arrébb vonulok, és a falnak támaszkodok a szekrény mellett, amit egy halk, vagy éppen hangos, koppanás kísér. Attól függ inkább, hogy ki minek veszi, és milyen idegi állapotban van.
Melantha Goldwin- .::Diák::.
- Post n°203
Re: Közös társalgó
*Ma sem voltam túlzottan boldog, hiszen még mindig itt vagyok. Mostanság kezdem egyre inkább megkedvelni ezt a helyet, talán végül annyira megszeretem, hogy már nem is akarok elmenni innen. Ami a legjobban zavar, hogy apám elutazott és engem nem vitt magával. Örülök neki, hogy végre egy kicsit kimozdul, de azért engem is vihetett volna. Szívesen elmentem volna vele mondjuk sziklát mászni vagy csak túrázni az erdőbe, de neeem rólam elfelejtkezett. Sóhajtottam egyet és eldöntöttem, hogy nem idegesítem magamat ezen. A társalgó felé vettem az irányt abban reménykedve, hogy nem lesznek túl sokan és eltudok vágódni azon a kényelmes a kanapén. Az ajtón belépve majd nem felestem a küszöbben. Gyorsan belekapaszkodtam az ajtófélfába. Szerencsére nem nyaltam fel a padlót, úgy mint reggel. Talán ezért is voltam olyan morcos. Mihelyst felkeltem az ágyból, már a padlón voltam. Lassacskán elengedtem az ajtót. Elindultam a kanapé felé. Út közben a lábamat figyeltem, nehogy elessek. Végre elértem az áhított bútort. Lehuppantam rá. Pár percig csak feküdtem ott, aztán felültem. A táskámból elővettem egy papírfecnit. Először elkezdtem hajtogatni. Ekkor egy kisebb puffanást hallottam. Nem néztem hátra, a papírral voltam elfoglalva. Újból elkezdtem kotorászni a táskámban. Volt abban minden. Rágó, cukorka, toll, kés, madáreleség. Hosszas keresgélés után kihúztam belőle egy ceruzát. A papírfoszlány felé tartottam. Gondoltam rajzolok egy kicsit. Hozzá is fogtam. Először lerajzoltam magamat, de mivel nem vagyok valami nagy művész ezért csak pálcikaemberkét tudtam csinálni. Rajzoltam neki hajat, meg szoknyát, nem hasonlított rám, de nem is nagyon érdekelt. Ezután lerajzoltam Pruet is, bár inkább hasonlított egy félig megevett rántott húsra mint egy madárra. Mikor készen lettem vele, akkor következtek a fák, jó sokat csináltam belőle. A pálcikaember kezébe raktam egy kést, lába alá pedig egy halott őzikét.*
-Buta Bambi.
*Kissé hangosan mondtam ezt a két szót, persze nem direkt. Sokszor előfordult már, hogy hangosan gondolkoztam, de eddig még senki se szólt, én meg minek emlegessem. A halott bambi láttán elgondolkoztam azon, hogy vajon, hogy fogok meghalni. Sokat szoktam ezen elmélkedni. Mi van ha valaki fogja és egy kulccsal kiszúrja a szemem, megvakulok és mondjuk leesek egy nagyon magas szakadékról? Teljesen kirázott a hideg. Hogy eltereljem a gondolataimat hátranéztem, hogy megkeressem azt ami koppant. Egy fiú állt a fal mellett, még nem láttam őt, végül is még egy csomó mindenkit nem ismerek szóval ez nem volt meglepő. Nem nagyon volt kedvem hozzászólni, de ha meg akarom szeretni ezt a sulit akkor minél több barátot kéne szereznem. Tehát rászántam magam arra, hogy kedves és barátságos leszek vele..... nagyából.*
-Hali!
*Köszöntem oda neki végül.*
-Buta Bambi.
*Kissé hangosan mondtam ezt a két szót, persze nem direkt. Sokszor előfordult már, hogy hangosan gondolkoztam, de eddig még senki se szólt, én meg minek emlegessem. A halott bambi láttán elgondolkoztam azon, hogy vajon, hogy fogok meghalni. Sokat szoktam ezen elmélkedni. Mi van ha valaki fogja és egy kulccsal kiszúrja a szemem, megvakulok és mondjuk leesek egy nagyon magas szakadékról? Teljesen kirázott a hideg. Hogy eltereljem a gondolataimat hátranéztem, hogy megkeressem azt ami koppant. Egy fiú állt a fal mellett, még nem láttam őt, végül is még egy csomó mindenkit nem ismerek szóval ez nem volt meglepő. Nem nagyon volt kedvem hozzászólni, de ha meg akarom szeretni ezt a sulit akkor minél több barátot kéne szereznem. Tehát rászántam magam arra, hogy kedves és barátságos leszek vele..... nagyából.*
-Hali!
*Köszöntem oda neki végül.*
James Runnel- .::Diák::.
- Post n°204
Re: Közös társalgó
Mialatt a könyvekkel voltam elfoglalva, egy újabb alak lépett be a társalgóba. Bár azért a lépett sem teljesen igaz, mert majdnem beborult a társalgóba, ahogy a küszöbben megakadva, az ajtófélfát ölelte át, a borulás megakadályozása érdekében. Persze ezt nem láttam, mivel nem éppen azzal voltam elfoglalva, hogy mások éppen mit csinálnak bent, inkább a könyveket figyeltem. Viszont miután nem találtam semmi érdekeset a szekrény mellé sétálva nekidőltem a falnak, és onnan vizsgáltam a bent lévőket. Az imént érkezett eddigre már rég a kanapén feküdt, majd, felülve rajta valamilyen papírfoszlánnyal szórakozott. Láthatóan ő sem zavartatta magát, mert végül egy ceruza is előkerült, majd a papírra kezdett el firkálni. Nem szenteltem különösebb figyelmet arra, hogy miféle művészi tehetséggel van megáldva, inkább a következő bent lévőt kezdtem el figyelni, vagyis bent lévőket, akik valamiféle társassal játszottak éppen. Csak egy egyszerű, hétköznapi játék volt, amit, szinte bárhol megvehet magának az ember, már ahol árulnak társasokat. Miközben gondolataimban elmélyülve figyeltem a nem túl érdekfeszítő kockadobásokat, és ahogy a bábukkal lépkedtek, hirtelen egy kissé furcsa felszólításra lettem figyelmes. Tekintetem ismét a rajzoló lányra szegeződik, aki valami buta bambit, vagy hasonlót mondott az imént. Bár nem is nagyon tudom, hogy ezen miért lepődök meg, hiszen amilyen "emberek" járnak ide, ez még egész normálisnak mondható. Néha elgondolkozok azon, hogy ez most tényleg egy olyan akadémia-e amin mágiával foglalkoznak, vagy igazából egy elmegyógyintézetben vagyok-e a többi dilissel, és csak azért képzelem ezt, mert bedrogoztak. Ha az utóbbi igaz, akkor kemény anyagot használhatnak, mert nagyon durva dolgok szoktak itt történni. Fel sem tűnik, hogy ismételten elmerülök gondolataimban, egészen addig, míg az előbb még megfigyelt lány hirtelen köszönt nekem. Tekintetem, mely egy ideje az asztalt bámulta meredten, ismét a lányra vándorol, pontosabban az arcára, majd pár pillanat elteltével, jobbomat előhúzva zsebemből, intek neki köszönés ként.
- Helló.
Teszem azért hozzá ismételten pár pillanat elteltével, miközben leengedem a kezemet. Hangom kissé még halk, talán pont azért, mert olyan keveset hallatom. És enyhén rekedtes is, de ezen megpróbálok segíteni, ezért kicsit megköszörülöm a torkomat, miközben továbbra is a lányt figyelem, hogy megtudjam, vajon miért köszönt ilyen hirtelen nekem.
- Helló.
Teszem azért hozzá ismételten pár pillanat elteltével, miközben leengedem a kezemet. Hangom kissé még halk, talán pont azért, mert olyan keveset hallatom. És enyhén rekedtes is, de ezen megpróbálok segíteni, ezért kicsit megköszörülöm a torkomat, miközben továbbra is a lányt figyelem, hogy megtudjam, vajon miért köszönt ilyen hirtelen nekem.
Melantha Goldwin- .::Diák::.
- Post n°205
Re: Közös társalgó
*Srác intett nekem és persze köszönt is, bár nem nagyon hallottam, elég halk volt. Hirtelen nem tudtam mit mondjak, arra vártam, hogy majd ő megszólal de hiába semmi, csak a kínos csend. Aztán eszembe jutott, hogy hátha sylorinás mint én.*
-Te melyik házhoz tartozol?
*Kíváncsian figyeltem a fiút és vártam, hogy válaszoljon. Hirtelen rájöttem, hogy be se mutatkoztam. Felálltam a kanapéról, majd odamentem hozzá. A kezemet kézfogásra nyújtva bemutatkoztam neki.*
-A nevem Melantha.
*Mondtam, bár nagyon nem volt ínyemre az a barátkozósdi. Közben Prue is megjelent. Már napok óta nem láttam őt, igazából azért mert rajta keresztül szoktunk apámmal beszélgetni. Ahogy a kismadár közelebb ért, egyre jobban lehetett látni, hogy valami a lábára van kötve. Kinyújtottam a kezemet, hogy arra szálljon rá. Mikor megtörtént a landolás lekötöttem a lábáról a levelet, majd eltettem. Nem most akartam elolvasni, majd ha felmentem a szobámba. Ott nyugodtan elolvas aztán már rögtön írhatok is neki vissza.*
-Te melyik házhoz tartozol?
*Kíváncsian figyeltem a fiút és vártam, hogy válaszoljon. Hirtelen rájöttem, hogy be se mutatkoztam. Felálltam a kanapéról, majd odamentem hozzá. A kezemet kézfogásra nyújtva bemutatkoztam neki.*
-A nevem Melantha.
*Mondtam, bár nagyon nem volt ínyemre az a barátkozósdi. Közben Prue is megjelent. Már napok óta nem láttam őt, igazából azért mert rajta keresztül szoktunk apámmal beszélgetni. Ahogy a kismadár közelebb ért, egyre jobban lehetett látni, hogy valami a lábára van kötve. Kinyújtottam a kezemet, hogy arra szálljon rá. Mikor megtörtént a landolás lekötöttem a lábáról a levelet, majd eltettem. Nem most akartam elolvasni, majd ha felmentem a szobámba. Ott nyugodtan elolvas aztán már rögtön írhatok is neki vissza.*
James Runnel- .::Diák::.
- Post n°206
Re: Közös társalgó
A köszönést követően, az első néhány, talán percben, nem történt semmi, a szó szoros értelmében, hanem csak mások számára kínos csend lépett fel, ameddig a lány végül egy kérdést nem intézett hozzám.
- Cameos.
Válaszolok neki vállat vonva, miközben feltápászkodik a lány a kanapéról. Mikor közelebb lép, egyik szemöldököm kicsit megemelkedik pár pillanat erejéig, ezzel, ha elég figyelmes valaki, látható nyomot adva meglepettségemnek. Vagy inkább csak furcsállásomnak, hogy vajon mit akarhat. Végül kiderül, hogy csak bemutatkozni akart, és kezet nyújtott nekem. Egy rövid ideig a kezét figyelem, majd kezet fogok vele, de ügyelek, hogy csak finoman tegyem, és ne szorítsak rá túlzottan.
- James.
Érkezik az ismételt egyszavas válasz tőlem, miközben egy madár szerűség is érkezik, lábán valamivel. Amikor a lány meglátja, kitartja egyik kezét, amire a madár rá is száll, és leoldozza lábáról az apró üzenetet, és elrejti zsebében. Nincsen túl sok kedvem faggatni róla, hogy mi lehet az, meg őszintén szólva nem is érdekel különösebben a dolog, ennek ellenére, valamiért mégis végig szemmel követem a cselevéseit, ahogy elteszi az apró üzenetet. Ezek után gyorsan zsebembe nyúlok, és előhalászva telefonomat, megnézem rajta az időt, majd elrakom, és újból a lányra emelem a tekintetem. Gondolom, hogy beszélgetni szeretne, de nekem valahogy semmilyen téma sem jut eszembe, pedig lehet kevésbé érezné magát kényelmetlenül. Gondolom milyen érdekfeszítő lehet ilyenkor velem "beszélgetni" főleg, hogy általában meg sem szoktam szólalni. Vajon mit lehet ilyenkor kérdezni? Már sokszor előfordult, hogy, beszélgetni akartak velem, de még mindig nem tudtam rájönni, hogy mit mondhatnék magamtól.
- Cameos.
Válaszolok neki vállat vonva, miközben feltápászkodik a lány a kanapéról. Mikor közelebb lép, egyik szemöldököm kicsit megemelkedik pár pillanat erejéig, ezzel, ha elég figyelmes valaki, látható nyomot adva meglepettségemnek. Vagy inkább csak furcsállásomnak, hogy vajon mit akarhat. Végül kiderül, hogy csak bemutatkozni akart, és kezet nyújtott nekem. Egy rövid ideig a kezét figyelem, majd kezet fogok vele, de ügyelek, hogy csak finoman tegyem, és ne szorítsak rá túlzottan.
- James.
Érkezik az ismételt egyszavas válasz tőlem, miközben egy madár szerűség is érkezik, lábán valamivel. Amikor a lány meglátja, kitartja egyik kezét, amire a madár rá is száll, és leoldozza lábáról az apró üzenetet, és elrejti zsebében. Nincsen túl sok kedvem faggatni róla, hogy mi lehet az, meg őszintén szólva nem is érdekel különösebben a dolog, ennek ellenére, valamiért mégis végig szemmel követem a cselevéseit, ahogy elteszi az apró üzenetet. Ezek után gyorsan zsebembe nyúlok, és előhalászva telefonomat, megnézem rajta az időt, majd elrakom, és újból a lányra emelem a tekintetem. Gondolom, hogy beszélgetni szeretne, de nekem valahogy semmilyen téma sem jut eszembe, pedig lehet kevésbé érezné magát kényelmetlenül. Gondolom milyen érdekfeszítő lehet ilyenkor velem "beszélgetni" főleg, hogy általában meg sem szoktam szólalni. Vajon mit lehet ilyenkor kérdezni? Már sokszor előfordult, hogy, beszélgetni akartak velem, de még mindig nem tudtam rájönni, hogy mit mondhatnék magamtól.
Melantha Goldwin- .::Diák::.
- Post n°207
Re: Közös társalgó
*Mikor kiderült, hogy cameosos kicsit elszomorodtam, hiszen eddig csak sylorinásokkal találkoztam és gondoltam ha már így ki tudom válogatni őket akkor ez a srác is biztos az. De végül is nem érdekel melyik házhoz tartozik, találkoztam egy újabb emberrel. Ez a lényeg. Mikor közelebb léptem hozzá kissé meglepettnek tűnt. Valószínűleg elég félénk gyerek. Nagy lassan kezet fogott velem, majd a neve is kiderült. Prue is megérkezett. Láttam, hogy James figyeli a levelet miközben elraktam a zsebembe.*
-Ne hogy ellopd!
*Kissé ingerülten hangzott, de én ezt csak viccből mondtam.Újra kínos csend következett, csak Prue csicsergett a vállamon.*
-Hát....nem vagy valami nagy dumás, igaz-e?
*Teszem fel a kérdést mosolyogva. Elgondolkoztam rajta, hogy nem zaklatom tovább ezt a szerencsétlent, de akkor nem lennék önmagam. Közben a madárkám fölvándorolt a a vállamra, de rögtön le is szedtem onnan. Fogtam a mutató ujjamon kapaszkodó Pruet, majd James elé tartottam.*
-Ő a madaram, Prue.
*Mondtam és még mindig vigyorogtam. Lehet, hogy James nem nagyon van hozzászokva az égő madarakhoz. Gondoltam, de még mindig odatartottam őt a srác elé. A fiú valószínűleg nem tudta, hogy démon vagyok, szóval ezt is elmondtam neki.*
-Én démon vagy. Te?
*Kíváncsi voltam rá, hátha ő is az.*
-Ne hogy ellopd!
*Kissé ingerülten hangzott, de én ezt csak viccből mondtam.Újra kínos csend következett, csak Prue csicsergett a vállamon.*
-Hát....nem vagy valami nagy dumás, igaz-e?
*Teszem fel a kérdést mosolyogva. Elgondolkoztam rajta, hogy nem zaklatom tovább ezt a szerencsétlent, de akkor nem lennék önmagam. Közben a madárkám fölvándorolt a a vállamra, de rögtön le is szedtem onnan. Fogtam a mutató ujjamon kapaszkodó Pruet, majd James elé tartottam.*
-Ő a madaram, Prue.
*Mondtam és még mindig vigyorogtam. Lehet, hogy James nem nagyon van hozzászokva az égő madarakhoz. Gondoltam, de még mindig odatartottam őt a srác elé. A fiú valószínűleg nem tudta, hogy démon vagyok, szóval ezt is elmondtam neki.*
-Én démon vagy. Te?
*Kíváncsi voltam rá, hátha ő is az.*
James Runnel- .::Diák::.
- Post n°208
Re: Közös társalgó
Úgy tűnik, hogy a lány, is észrevette, ahogy végig követtem szemmel, miközben elrakta a levelet, mire kicsit mérgesen szólt nekem, hogy nehogy ellopjam. Erre a kijelentésre, ismételten felvontam egyik szemöldökömet, mert fogalmam sincs, hogy ezt miből vette, hogy megpróbálnám elvinni a levelét.
- Nem terveztem.
Vonom meg a vállamat, miközben visszarendezem arcomat ugyan olyan fagyossá, mint előtte. Amikor a beszédességemről esik szó, csak megrázom a fejemet, mert, minek próbálnám meg tagadni, hogy nem szoktam túlzottan beszélni? Persze most már a hangom kicsit erősebbé vált, és nem is olyan rekedt, mint az előbb. A lángoló madár alig, hogy elérte a lány vállát, már szedte is le onnan, majd miután az megkapaszkodott a lány ujján, felém tartotta az érdekes állatot. Nem láttam még ilyet, viszont, ezen már tényleg nem tudok meglepődni valójában. Vele ellentétben nekem még nincs háziállatom, bár fogalmam sincs, hogy akarok-e egyáltalán. Habár sokan azt mondják, hogy az állat is a család része lesz, de nekem az már évek óta nincs. Kissé bizarrnak érzem, hogy ennyi idő elteltével végül egy állattal próbáljam meg pótolni őket. Közben figyelem a lángoló állatot, és elgondolkozom kissé rajta, hogy mi lenne, ha elfújná, vagy leöntené valaki vízzel. Vajon mennyi maradna meg a madárból... Aztán jött egy újabb tény, majd egy kérdés, mikor a lány, a faji hovatartozásunkat kezdte el fejtegetni. Jobban mondva, megmondta, hogy ő démon, és rákérdezett, hogy én mi is lennék pontosan. És bár, szívesebben mondanám azt, hogy egy állat, vagy valami hasonlót, azért inkább az igazat válaszolom neki.
- Én meg ember.
Még jó, hogy démont mondott, vagyis, igazából lényegtelen számomra, hogy mit mond, egészen, ameddig nem azt mondja, hogy vérfarkas. Abban az esetben lehet, nem tartana már túl sokáig ez a beszélgetés, és még a kard is lekerülne hátamról, nem beszélve arról, hogy talán más is lekerülne a helyéről. Na jó. Az azért túlzás, mert addig nem támadok, ameddig nincs rá okom, vagy nem provokálnak, viszont nem maradnék sokáig a közelében az is biztos.
- Nem terveztem.
Vonom meg a vállamat, miközben visszarendezem arcomat ugyan olyan fagyossá, mint előtte. Amikor a beszédességemről esik szó, csak megrázom a fejemet, mert, minek próbálnám meg tagadni, hogy nem szoktam túlzottan beszélni? Persze most már a hangom kicsit erősebbé vált, és nem is olyan rekedt, mint az előbb. A lángoló madár alig, hogy elérte a lány vállát, már szedte is le onnan, majd miután az megkapaszkodott a lány ujján, felém tartotta az érdekes állatot. Nem láttam még ilyet, viszont, ezen már tényleg nem tudok meglepődni valójában. Vele ellentétben nekem még nincs háziállatom, bár fogalmam sincs, hogy akarok-e egyáltalán. Habár sokan azt mondják, hogy az állat is a család része lesz, de nekem az már évek óta nincs. Kissé bizarrnak érzem, hogy ennyi idő elteltével végül egy állattal próbáljam meg pótolni őket. Közben figyelem a lángoló állatot, és elgondolkozom kissé rajta, hogy mi lenne, ha elfújná, vagy leöntené valaki vízzel. Vajon mennyi maradna meg a madárból... Aztán jött egy újabb tény, majd egy kérdés, mikor a lány, a faji hovatartozásunkat kezdte el fejtegetni. Jobban mondva, megmondta, hogy ő démon, és rákérdezett, hogy én mi is lennék pontosan. És bár, szívesebben mondanám azt, hogy egy állat, vagy valami hasonlót, azért inkább az igazat válaszolom neki.
- Én meg ember.
Még jó, hogy démont mondott, vagyis, igazából lényegtelen számomra, hogy mit mond, egészen, ameddig nem azt mondja, hogy vérfarkas. Abban az esetben lehet, nem tartana már túl sokáig ez a beszélgetés, és még a kard is lekerülne hátamról, nem beszélve arról, hogy talán más is lekerülne a helyéről. Na jó. Az azért túlzás, mert addig nem támadok, ameddig nincs rá okom, vagy nem provokálnak, viszont nem maradnék sokáig a közelében az is biztos.
Colin McCartney- .::Diák::.
- Post n°209
Re: Közös társalgó
//Olvad Liával//
*Colin elkezdett magyarázni Elianának és igen erről az egész angyal dologról mesélni és igen mindig úgy van az egésszel, hogy örül annak, hogy angyal és a céljainak élhet. Vagyis az álmainak, de hát.. a fiú ilyen aztán fel sóhajt és elmosolyodik Eliana megjegyzésén.* -Igen te. Tudod te milyen préda vagy oda fent? Nem akartak átadni, de kiharcoltam. Amúgy meg egy Sylorinás az is csak kérésre. Nem ismered.*Mondja és megpuszilja a lányt aztán végig néz rajta.* - Olyan szép vagy..*Mondja a lánynak és elmosolyodik. Colin még lehet nem mondta ezt a lánynak, mert nem volt rá alkalma, de most van.* - Szeretlek…*Mondja továbbra is a lánynak és az arcuk szinte lassan össze ér és ha a lány hagyja akkor a fiú megcsókolja. Azt, hogy mi baja van Colinnak akkor is hiányzott neki pedig minden nap látják egymást.* - Ha valami bajod lenne nem is tudom mit csinálnék…*Mondja a srác Liának és igen eléggé annak tűnik, hogy még jobban bele habarodott a lányba. Szerelmes mondjuk így..*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
- Post n°210
Re: Közös társalgó
- Préda, Ezt hogy érted?* Értetlenül nézi Colint, miközben még mindig a kanapén ül. Tényleg nem tudja miről beszél a fiú. A préda szó úgy hangzik, mintha vadásznának rá, ezt viszont nehezen tudja elképzelni az angyalokról, így ez a téma még egy kicsit magyarázatra szorul.* - Sylorinás.. Értem. DE ugye...* Elharapja a kérdés végét. Tudja hogy hülyeség lenne megkérdezni, hogy lány-e, szép-e, mert Colin majdnem az összes szabadidejét vele tölti, így nem valószínű, hogy lenne ideje más lányok után futkosni. A gondolkodásból kizökkenti, hogy a fú ad neki egy puszit, aztán hirtelen kijelenti, hogy milyen szép, és hogy szereti. Ez most túl hirtelen történt. Teljesen elpirul, és lehajtja a fejét. Aztán a fiú lassan megcsókolja. Lia nem érti, hogy mi ütött Colinba, de jelen pillanatban nem is szándékozik ezen gondolkodni. Csak átadja magát az érzéseinek. Hogy végre szerethet valakit, aki viszont szereti, és a jelek szerint elhagyni sem fogja, ami számára többet jelent mindennél.* - Majd vigyázok magamra. Ha pedig nagy baj lenne, majd te segítesz rajtam. nincs igazam?* Feleli homlokát a fiú homlokának döntve. Olyan békés ez a mostani helyzet, hogy azt kívánja, bárcsak ne lenne vége.*
Colin McCartney- .::Diák::.
- Post n°211
Re: Közös társalgó
-Nem fontos.. még a végén elveszik a szárnyam. Annyi elég, hogy másnak a védence voltál.*Mondja, mosolyogva aztán ugye jön a szerelmi vallomás és a dolog. Felvonja a szemöldökét, amikor elharapja a száját és elmosolyodik.* - Rajtad kívül más lányra most rá se néznék. Amúgy meg szeretlek nagyon és szeretném, ha velem maradnál.*Mondja, a lánynak aztán beleszagol a hajába, hogy érezze az illatát. Szóval csókolóznak és Colinnak csak annyi a baja, hogy szerelmes. Nem tehet erről.. és minél több időt akar a lánnyal tölteni. Végre akinek kimutathatja az érzéseit, végre akivel örömmel el lehet és csak ez számít.* - Persze, de miattam ne izgulj nem kerülnék bajba ha igen könnyedén megoldanám.*Mondja mosolyogva és valóban megoldaná ezeket a dolgokat.* - Szerintem maradjunk így egész éjszaka nem fogunk senkit zavarni mit szólsz hozzá?*Teszi fel a kérdést és ha a lány is benne van akkor ugye ők ott fogják a kanapén tölteni az éjszakát és valahogy a srácot nem érdekli az,hogy kilátja vagy ki nem. El vannak és történjék bármi Lia mellett akar maradni.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
- Post n°212
Re: Közös társalgó
- Értem. * Még mindig nem teljesen érti miről van szó, de ne is firtatja tovább a dolgokat. Idővel úgy is mindent megtud, amit meg kell tudnia.* - Azt ajánlom is. Nem könyörülnék, ha mást is szédítenél. Azért még mindig vámpír vagyok. * Mondja nevetve, felvillantva szemfogait. A csók után boldogan bólint, és lehuppan a kanapéra, majd magához rántja Colint is. Szorosan hozzábújik, és kényelmesen elhelyezkedik a kanapén. Habár a kanapé nem a legkényelmesebb alkalmatosság az alváshoz, Colin meleg mellkasa és szapora szívverése elfeledteti ezt a tényt. Így maradnak az este további részében.*
Matthew Chancellor- .::Diák::.
- Post n°213
Re: Közös társalgó
*Matthew épp a közös társalgóban leledzik Giselle-lel együtt, akit szépen megkötöztek a barátai, mert megint valami hülyeséget akartak csinálni, és mivel ma Matt a soros abban, hogy lenyugtassa a csajt… Így egész éjjel vele kell maradnia, mert Naónak születésnapja van, így lent ünnepelnek náluk. Szóval Matt hajnalig Giselle-re felügyel.* - Én komolyan nem értem. Mit kell nektek ennyire kiborulni egy szakítás miatt? *Járkál fel-alá a teremben, miközben a megkötözött angyal a kanapén vergődik.* -Jaj, Matthew! Fogd be, és engedj el! Mivel nem vagy nőből, honnan is értenéd, ha valaki szerelmes? *csattan fel az említett npszemély, mire Matthew odaballag hozzá, és egész közel hajol a lányhoz.* - Nem kell ahhoz csajból lennem, hogy tudjam milyen szerelmesnek lennie. Ahogy nem kell ahhoz nőnek lennem, hogy tudjam, mikor nem viszonozzák az érzéseimet *morogja a lánynak, aki megszeppenten pislog.* - Ne haragudj. Nem tudtam. *hebegi zavartan, mire a nixe felszusszant.* - Nem gond. Már évekkel ezelőtt túltettem rajta. Neked is követned kéne a példámat… *dünnyögi, és lehuppan Gis mellé a kanapéra.* -De hát hogyan tehetném, ha az egész életemet köré építettem? Hogyan tehetném, ha nem tudom kiverni a fejemből? Túlságosan szeretem őt ahhoz, hogy hagyjam elmenni. *tesz fel költői kérdéseket a fiúnak, aki csak felnevet a lány szavai hallatán.* -És ezért akartad beleverni a fejét a falba az imént? Biztos, vagy benne, hogy még szereted őt? *faggatózik. Végül is ő is érdekelt a dologban, szóval jó lenne tudni hányadán is áll a csaj a dolgokkal.* - Ha valaki idiótán viselkedik, akkor megérdemeli, hogy más fejbe csapkodja! Téged is fejbe vágnálak, ha elengednél! *hallatszik egyből a válasz.* - Az pedig, hogy néha meg tudnám ölni, nem jelenti azt, hogy meg is akarom tenni. és igen, szeretem őt. Amióta ismerem azóta már tucatszor viszketett a tenyerem, hogy lecsapjam, szóval ez már megszokott nálam *dumál tovább kitartóan. Matthew a gondolataiba mélyedve figyeli, ahogy a lány a köteleket feszegeti. Teljesen elbűvöli az a lázasan csillogó kék szempár, amikor a lány arról hadovál, hogy mennyire oda van valakiért. Matt is tudná értékelni, ha valaki képes lenne ennyire szeretni őt! Halkan felsóhajt, majd lehajol, és a nadrágja alól előhúz egy tőrt.* - Elvágom, ha megígéred, hogy nem szöksz meg! *ígéri.* - Miért lépnék le? Úgyis utánam jönnél. Nincs okom eltűnni *sóhajtja a lány, majd Matt odalép mellé, és elvágja a köteleket. A lány percekig ül a kanapén, és a csuklóját dörzsölgeti míg Matt visszaül a helyére.* - Tudod, Giselle, igazán szerencsések az olyan emberek, akiket valaki ilyen nagy hévvel tud szeretni *mondja halkan, miközben a tőrét nézegeti. A lány meglepetten pislog rá.* - Ne aggódj, Matt! Jön majd valaki, aki pontosan hozzád illik! Csak jöjj rá erre hamar, és ne engedd el őt! *mosolyog rá az újdonsült barátja a lány. Végül is, amikor néhány diákkal együtt elmentek táborozni, akkor az a kis csapat elég szépen összeszokott. Meg is fogadták ők: Isobel, Nathaniel, Naomi, Matthew és Giselle, hogy mindenben támogatni fogják a másikat. Most épp Gis-t kell támogatni, de talán a lány hamarosan túlteszi magát a Kamen-dolgon, és akkor minden rendben lesz.*
Nadja S. Marilovics- .::Diák::.
- Post n°214
Re: Közös társalgó
*Zsebre vágott kézzel slattyog be a Társalgó ajtaján, amiből először csak annyit látnak a bent lévők - már ha arra figyelnek -, hogy nyílik az ajtó és becsukódik, aztán pár pillanat múlva lány is feltűnik. Egyszerűen árnyékká vált, miközben kint sétálgatott a Szigeten a sötét erdőkben és az egyéb ilyen helyeken, csak így érezte magát igazán biztonságban, aztán enyhén belefeledkezett a gondolataiba és fel sem tűnt, hogy még mindig ebben a formában van, csak mikor belépett a társalgóba és akkor gyorsan visszaváltott, őszintén szólva nem szeret így lenni, de ha a szükség megkívánja... Amúgy a lány egyszerűen van felöltözve, egy térdig érő fekete farmer, egy fekete-fehér csíkos trikó, egy fekete bőrkabát, annak szürke bélés csuklyája felhajtva a fejére és egy egyszerű tornacsuka van rajta. Őszintén szólva neki először fel sem tűnik a bent ücsörgő kettő, csak lehuppan az egyik kanapéra, hangosan sóhajt, lelöki a fejéről a csuklyát és enyhén meglepetten fedezi fel a két ismeretlent maga előtt. Még csak tegnap érkezett a lány, tehát még senki nem ismer és senki nem is ismerős neki, a kötelekre pedig elég furcsán néz.* - Helo. *Szólal meg egy picit hallkabban a kelleténél és ez csak egy kis enyhe megszeppenés a társaság felismerésére.*
Matthew Chancellor- .::Diák::.
- Post n°215
Re: Közös társalgó
* Épp hangosan diskurálnak, meg a nem létező szerelmi életükről beszélnek, amikor hirtelen megjelnik a közelükben egy idegen lány. Ők nem vették észre az ajtó mozgását, mert annyira lefoglalták egymást, így hát úgy is igencsak elkerekedett szemekkel bámulják a lányt.* -Hali! Bocs, az előbbi közjátékért!Én Matthew vagyok!*vigyorog rá a csajra a barátságosam* - Ő meg Giselle. Kicsit rossz éve van… *nevet fel zavartan.*- Nincs is rossz évem! *csattan fel dühösen a lány, mire Matt leinti.* - Legalább mások előtt jól viselhetnéd magadat, Gis. Nézd el neki, ha kicsit agresszív, most ment keresztül egy elég nehéz dolgon… *fordul Lorette felé érdeklődve. Végül is őt minden új személy érdekel. Gis eközben karba tett kézzel elfordítja a fejét, és duzzog.* - Egy szóval se hidd el neki, amit összehadovál! Amúgy én is örvendek. Te ki vagy? *összpontosít ő is a jövevényre, így legalább nem kell Matt-en bosszankodnia.* - Komolyan, Gis, azt akarod, hogy Naomi újra összekötözzön? Ne legyél undok! *morogja a srác, majd ismét Lorettára pillant.* - Tudod, én nemrég érkeztem, szóval nem tudom megmondani, hogy mióta vagy itt. Mondd, melyik háznak a tagja vagy? Én sylorinás vagyok *dumál a srác.* - Én cameosos vagyok. A sylesekkel vigyázz, a többségük, –mint ez itt –, idióta. *bök a srácra durcásan. Na, igen, társaságban máris úgy viselkednek, mint két ovis.* - Hazudik! Nem is vagyok idióta! Különben meg köztudott, hogy a legtöbb cameosos elmebeteg! *felesel vissza a srác. Nagyon nem tetszik neki, hogy Giselle kihasználja az alkalmat és visszaszájal neki.* - Bocs, a mostani közjátékért is. Gis mellett nehéz megmaradni a mostani állapotában *nevet fel zavartan, mire Giselle olyan képet vág, mint egy idegbeteg dzsiglipáff, és beviharzik a konyhába.* - Na, addig is elfoglalja magát. Mesélj, te hogy keveredtél ide? *érdeklődik továbbra is. Egy sylorináshoz képest furcsamód egész normális.*
Nadja S. Marilovics- .::Diák::.
- Post n°216
Re: Közös társalgó
*Nem különösebben érdekli vagy zavarja a kettő közjátéka, mondhatni megszokta. Róla tudniillik, hogy ha levegőnek nézik, akkor vagy azzá is válik vagy szép csendben meghúzza magát és lélekben az álomvilágába költözködik. A srác bemutatkozására és vigyorgására csak bólint, gondolt rá, hogy vigyorog, de most nincs ilyen kedvében. Idejött a suliba, hogy elrendezze a dolgokat annak a két idiótának, erre beközlik, hogy nem akarnak jönni... Hát nem sok tartja vissza, hogy visszmenjen Franciaországba és jól tartkon vágja a kettőt.* - Nem gond, megszoktam. Loretta. *Inti le a közjátékot és azért egy enyhe mosolyfélét ő is felerőltet az arcára. Érdeklődve figyeli a kettő marakodását, igazából élvezi, kicsit olyan Tom&Jerry-s, elég vicces tud lenni, de ezt külsőleg inkább nem mutatja.* - Értem. *Bár azt még nem tudja, hogy pontosan melyikük megjegyzésére, de mindenki úgy érti, ahogy akarja, de végülis Gisen alapszik meg a tekintete.* - Üdv. Loretta Watson. *Bólint a lánynak és immáron teljesen bemutatkozott. Az összekötözéses részre érdekesen pillant először a srácra, majd a kötélmaradványokra.* ~ Így már érthető. ~ *Biccent elégedetten magának és nagyjából össerakta magában a sztorit, pár kisebb-nagyobb sötét folttal benne.* - Én is csak tegnap érkeztem, úgyhogy szerintem még mindig te vezetsz. *Vigyorodik el enyhén és közben hallgatja a lány szavait is.* - Én is cameosos vagyok. *Bólint Gis felé egy enyhe mosollyal. Őszintén szólva nem nagyon tudja, hogy mire is számítson vele és a házzal kapcsolatban. Legalábbis a kötelek valamiért nem szimpatikusak neki.* - Megértem, mi történt vele? *Kérdi a sráctól, miközben a szeme sarkából figyeli, ahogy a lány beviharzik egy helyiségbe. Tényleg érdekli, hogy mi történt a lánnyal. Talán még segítene is, ha úgy van.* - Franciaországból jöttem ide két haverommal, vagyis akartam, de az a kettő mégsem jött most le, összevesztek és nem hajlandóak megférni egymás mellett. *Forgatja meg a szemeit és ő kényelmesen befészkeli magát a kanapéra. Azt a részletet inkább kihagyja, hogy miért is vesztek össze ezek ketten, mert az azért már tényleg nem publikus információ.* - Na és te? *Bólint a fejével, hogy most neki kell valanni.*
Matthew Chancellor- .::Diák::.
- Post n°217
Re: Közös társalgó
*Igazából csak játsszák az agyukat mások előtt, mert amikor senki nem figyeli őket, vagy a nagy ötös együtt van, akkor nem ilyenek. Na meg Giselle-re megint rájött a hisztizhetnék, ezt meg Matt nem szereti, azért kerültek ilyen helyzetbe.*-Igazából, ha ez a tökfej nem kötött volna belém, akkor nem marakodnánk *zavarja meg Gis zavartan a tarkón, mire Matt nyelvet ölt rá. Igen, két ovis szintjén állnak. Aztán ugye bemutatkoznak, és Giselle-nek felragyognak a szemei.* -Tulajdonképpen, én Giselle Céline Marceau vagyok. Csak ez a lökött nem szokta kimondani normálisan a nevemet*mutatkozik be rendesen, és szúrós pillantásokat vet Matt-re.* - De hát, ha egyszer azt hosszú kimondani? A Matthew Chancellorral is megszenvedem, nemhogy a tiéddel… *fintorog. Na, igen, Matt nem tud franciául, szóval kicsit furán is ejtené ki a csaj nevét. Majd Lorette elmondja nekik, hogy tegnap érkezett, mire Matt szélesen elvigyorodik.* - Akkor sok sikert a hely felfedezéséhez! Én a szigeten csak gps-szel tudok tájékozódni, vagy haverokkal *cseverészik vidáman. Amúgy Matt komolyan képes eltévedni, szóval nem árt, ha kéznél van a mobilja. Aztán végre Giselle is megerőlteti magát, és elmosolyodik.* - Ennek örülök, ha gondolod, szívesen körbe vezetlek majd. *mondja kedvesen. Nem kell aggódni, azért annyira nem pszicho a csaj, hogy legyilkolja Lorettát valamelyik félreeső sarokban. Aztán Matt felhúzza a csajt, és az lelép, a srác megvigyorogva bámulja Lorettát.*- Lényegében annyi, hogy dobta a jegyese. Gis meg még mindig szereti *vonja meg a vállát. Együtt érez a lánnyal, de a sztori már túl unalmas neki. Aztán érdeklődve hallgatja a lány meséjét.* - Ez a lökött is francia *bök a konyha irányába.* - Hát sajnálom, hogy nem jöttek veled a barátaid. Én is így jártam az enyémekkel. *Mondja, ő teljesen megérti milyen az, hogy a barátai megmakacsolják magukat. Egy pillanatra el is komorodik az arca, ha eszébe jutnak a börtönben ücsörgő barátai, aztán megrázza a fejét, és visszatér a vigyor a képére.* - Én Doverből jöttem, ugyanis valaki a szüleim zséjére hajt, és megölte őket. Azt hallottam ez a sziget biztonságos, így hát ide jöttem *kamuzik ismét. Na, persze, majd biztos elmondja, hogy egy purgatóriumi szökevény, akit köröznek. Azzal nem csak magát sodorná veszélybe.* - A konyhában maradt még egy kis csoki torta. Az egyik barátunknak ma van a születésnapja. Kérsz? *kínálja meg a lányt, és ha az kér, akkor bemegy Gis után a konyhába, és egy hatalmas szelet édességgel tér vissza, ha nem kér,akkor egy helyben marad.*
Nadja S. Marilovics- .::Diák::.
- Post n°218
Re: Közös társalgó
*Miközben hallgatja a kettőt, tényleg, a lelki szemei előtt látja a mellettük ugrándozó Tom&Jerryt. Konkrétan Tom Matt és Gis Jerry, csak lány változatban... Kreatív a lány, nem tehet róla, a sajátos módján el tudja magát szórakoztatni.* - Mindig így kezdődik. *Vigyorog a lány. Leon és Morgen is folyton ezt csinálják, bár ők önön sértettségük miatt, mivel mindketten a saját igazuknak hisznek és már miért ne, két ellentét a kettő.* - Oh, te is francia vagy? *Kérdez a lány franciául és enyhén fellelkesül. Szereti franciahont, még ha nem is az a szülőhelye, attól még annak tartja és ízig-vérig franciának magát. Persze puszta illemből bolgárul is tud, de azt nem szereti, anyja akármennyire is erőlteti.... A Borislavov nevet is rühelli. Valahogy... Zsigerből megveti Bulgáriát. Talán az apja miatt, vagy ki a fene is az neki... A gps-es megjegyzésre enyhén elégedetten mosolyodik el.* - Én ma már szinte az egész Szigetet körbejártam. *Pislog enyhén ártatlanul, igyekezve úgy tenni, mintha ebben a megjegyzésében nem lenne benne az a nagyzás, vagyis inkább magabiztosság, miszerint bezzeg neki ment.* - Lehet megköszönöm, a sulit még nem teljesen sikerült körbejárnom. *Bólint egy szerény féloldalas mosoly kíséretében, miközben felhúzza a bal térdét, az állát rátámasztja a kezére és a kezeit átkulcsolva támaszkodik a térdére, így figyeli az eseményeket. Érdekesnek találja őket, Matt elég szimpatikus neki, külsőre tetszik is, Gisről pedig még nem tud mit mondani. Valahogy a lányon igyekszik még összeegyeztetni azokat a személyiség jegyeket, amiket nem rég felsorakoztatott magában.* - Akkor megértem, ez azért már magában elég kellemetlen... *Fordítja el a másikról a tekintetét és a hangja ismét csak hallkabb a kelleténél.* ~ Őt már el is jegyezték te meg még mindig csak húzod a dolgokat. Oké, hogy neked van időd, bőven, de gondolj bele, neki nem.. ~ *Ejt ismét csak egy néma sóhajt. Azért csak fel kell arra is készülnie, hogy választania kell majd, Leon vagy Morgen. A rokona vagy a szerelme. Hmm, nehéz kérdés, egyiküket sem akarja elárulni, mindkettejüket igazán szereti és egyben a legjobb barátja is.* - A nevéből már gondoltam. Azt hittem nem fogok itt velük találkozni. *És így utólag visszagondolva a lány szerint is hülyeség volt ez a feltételezés. Bár még mindig jobb, mint Leoné, aki úgy gondolta, hogy csak franciák lesznek...* - Majd jönnek, még ha két külön vonatot is kell nekik szerezni... *Sóhajt a lány egy újabb szemforgatás kíséretében. Lehet, hogy tényleg csak ez lenne rá a megoldás.* - Dover... Nagyon ismerős, de nem jut eszembe. Hol is van? *Kérdez rá úgy jó pár percnyi gondolkodás után. Mondhatni a föci sosem volt az erőssége.* - Elfogadom, köszönöm. *Bólint a srácnak és őszintén szólva tényleg erősen töri a fejét, hogy hol van Dover. Most tényleg megfogta a fiú.*
Matthew Chancellor- .::Diák::.
- Post n°219
Re: Közös társalgó
* Hát némi túlzással tényleg mondhatnánk rájuk, hogy ők ketten Tom és Jerry, csak azzal a különbséggel, hogy Matt nem akarja megenni Gis-t. Aztán a lány megjegyzésére mindketten elvigyorodnak. hiába, na, ha akarnak akkor tudnak közös nevezőre jutni. Aztán ugye Loretta megszólal franciául, mire Gis szintén franciául válaszol neki. De mielőtt nekiállnának franciául duruzsolni, Matt közbe vág.* - Kérhetném, hogy a jelenlétemben angolul beszéljünk? nem értek franciául *húzza el a száját. Végül is Nixe, Purgatóriumban nőtt fel, örül, hogy egyáltalán angolul tud. Majd a sziget körbejárásra legyint.* - Én is körbejártam már, aztán hússzor el is tévedtem. Nem nagy cucc! *morogja. Na, igen, Matt térképen tud tájékozódni, de az életben nem. Pech. Aztán Gis elmosolyodik,a zt mondja, hogy akkor majd egyeztetnek, majd ugye lelép.* - Kiheveri, június óta már vannak jó napjai. Vagy lehet, hogy az én személyes varázsom szelídíti meg *jegyzi meg enyhén egoistán, bár tény, hogy Matt sokat segít a lánynak.* - Amúgy meg elég makacs és kitartó, szóval össze fogja kapni magát *mondja nyugodtan. Aztán ugye áttérnek a franciás témára, és Matt felröhög.* - Elég vegyes ez a suli. Az egész világról jönnek ide, szóval ne aggódj, akad itt még jó pár francia *vigyorog.* -Á, értem. Hát az enyémek nem hajlandóak jönni *vonja meg ismét a vállát, majd Doverre felnevet.* - Egy kikötőváros London alatt, lehet odafutott be Franciaországból a hajód *mosolyog a lányra, majd beszambázik a konyhába, és egy jó nagy szelet tortával tér vissza.* - Tessék *nyújtja át a tálat, majd visszaül a helyére.* - És te pontosan honnan is jöttél?
Nadja S. Marilovics- .::Diák::.
- Post n°220
Re: Közös társalgó
*Épp belelendülnének a franciába, mikor is Matt közbeszól. Mondhatni enyhén megsértődik, ritka dolgok egyike, amiket szeret, néha zokon tudja venni, ha félbeszakítják vagy nem hagyják kibontakozni. Persze hamar eltűnteti az arcáról azt az enyhe ellenszenvet, ami az angol iránt húzódik az ajkaira és bólint a srác kérésére. Bár azért tényleg franciául beszélne inkább, ez a szíve és a lelke.* - Én nem. Szerint nem egy bonyolult hely. *Mosolyog elégedetten a lány, azért ez dobott valamit a magabiztosságán.* - Az a lényeg. *Bólint az egos megjegyzésre meg csak megrázza a fejét egy mosoly kíséretében.* - Nem hiszem. *Persze érezhető, hogy nem rossz indulatból mondja, puszta piszkálódás, vicc és reméli, hogy a másik érti. Komolyan, hiányzik már neki, hogy kihülyülhesse magát Leonnal és Morgennel. Dühös is a srácokra de meg is érti őket.* - A makacsot azt vettem észre, de reméljük igazad van. Mondjuk, ha ahhoz ragaszkodna ennyire, hogy nem szereti, lehet könnyebb lenne. *Állapítja meg a lány és azért elmereng arról, hogy ha egyszer képes lenne Morgen elé állni és az igent mondana, szép napok, hetek, hónapok és évek, aztán eljegyzés, házasság... Hát igen, régóta álmodozik már erről, de nem tudja, hogy is van vele a másik, azon kívül, hogy barátok már évek óta. Megkérdezni nem meri, Leonnak elmondani nem meri, mert a srácnak tuti eljárna a szája, pedig ő biztos tudja... Hát igen, reménytelen.* - Azt hallottam, ezért is hangzott olyan érdekesnek és jöttünk ide. *Bólogat a másiknak és inkább azért idehozta őket, mert úgy gondolta, hogy ez majd elég nyugis környezet lesz a kibékülésre. Már csak a két idióta hiányzik innen. Matt barátaira csak bólogat, nincs sok kedve érdeklődni utánuk, még ha illene is, valahogy ehhez már fáradt.* - Hiii, tényleg! *Kap a fejéhez a lány a felismeréstől és most konkrétan falba tudná verni a fejét. Oké, hogy nem figyelte hova érkezik, de azért... Na mindegy, ő arra fogja, hogy arra koncentrált, hogy idetaláljon.* - Kööösz. *Nyújtja el egy picit az -ö betűt és lassan enni kezdi a tortát. Nem nagy édesség kedvelő, de a csoki tortát ő is szereti.*
Matthew Chancellor- .::Diák::.
- Post n°221
Re: Közös társalgó
* Ez van. Vagy megtanítják Matthew-t franciául – bár a háta közepére nem kívánja –, vagy angolul beszélnek. Egyébként a srácnak feltűnik, hogy a csajnak nem nyerte el a tetszését az, hogy maradjanak az angol nyelvnél.* - Bocs, de én veletek ellentétben nem értek franciául, és szeretném tudni, hogy miről van szó *dohog egy kicsit. Naná, hogy még neki áll feljebb! Tipikus Matt. * -Neked lehet, de én terepen nem tudok tájékozódni *vonja meg a vállát. Ja, Mallowicét is csak úgy bírta kis ismerni, hogy segítettek neki. Aztán a piszkálódásra megenyhül, és ismét felnevet.* - Ó, dehogynem! Ha akarnám tapadnának a nők! És a pasik is! *Ennél a pontnál aztán hipp-hopp, átalakul Gisellé, és bájosan rápillázik Lorettára.* - Látod, akárkit megszerezhetnék magamnak *beszél a lány hangján, majd ismét felnevet, és felölti a saját alakját.* - Én vagyok a tökéletes pár mindenki számára. Olyan alakot öltök, amihez csak kedvem szottyan *egóskodik egy sort. Na, igen, ha a tájékozódási képességeivel nem vághat fel, akkor majd ezzel megteszi. A kis egoista.* - Majd hát a kitartó énjét is megismered *nevet.* - Lehet könnyebb lenne neki. Az egyik csaj felajánlotta neki, hogy törli a srácról az emlékeit, hogy ne fájjon neki, erre halálosan megfenyegette a lányt. Nem vagyok benne biztos, hogy csak üres fenyegetőzés volt-e, vagy sem. Nagyon ragaszkodik még az emlékeihez is. Főleg azokhoz! Szóval mi a többiekkel, akik vigyázunk rá, azt mondjuk egymás között, hogy ezek vagy rendezik a dolgaikat, vagy a csaj magányos öregszik meg. Dee mindegy is. Vidámabb témát. *A végén tapsol egyet. Nem akarja ezzel untatni a lányt, na meg Gis kinyírná, hogy a magánéletéről fecseg a háta mögött.* - Értem. Hát az biztos, hogy a kaja jó itt *vigyorodik el, majd felvihog, amikor a lány homlokon csapja magát. Ő aztán nem fogja megakadályozni, hogy Loretta kárt tegyen magában.* - Úgy tűnik, térképismeretben én vagyok a nyerő *ölti ki a nyelvét a lányra, hogy piszkálja.* - Igazán nincs mit! Annyira van, hogy szerintem az egész suli jól lakna vele! *mosolyog.*
Nadja S. Marilovics- .::Diák::.
- Post n°222
Re: Közös társalgó
*Hát, a lány szívesen leül vele megtanulni/megtanítani neki a franciát. Szeret tanulni - legalább is ami érdekli, azt megjegyzi, meg amúgy is remek a memóriája - és biztos benne, hogy bele tudná verni a srác fejébe a franciát. Ha Morgennek sikerült, akkor neki is fog, pedig a srác, amikor megismerte, egyszerre beszélt angolul és franciául...* - Kommentálhatjuk is neked. *Vigyorog sunyin a másikra, az ilyen helyzeteket szereti kihasználni. Mindig jól fel lehet vele húzni a másik agyát. A másik terepes megjegyzésére csak enyhe együttérzéssel megrántja a vállát. Ő ez ellen nem tud mit tenni. Max a kezébe nyom egy iránytűt...* - Ha ezt látná... *Neveti el magát végül a lány. Valahogy el tudja képzelni mit reagálna rá a másik francia lány.* - Hát, az unokabátyámnak épp kéne egy barátnő... *Kezd bele sunyin vigyorogva és komolyan, még a számát is megadná neki. Bár az tény, hogy jót derülne Leon képén, mikor kiderülne, hogy a lány eredetileg fiú.* - Amilyen makacs lehet tényleg erre a sorsra jut. *Vigyorog és megérti a lányt. Ő is csak megöregedett vénlányként tudja elképzelni magát. A kajás megjegyzésre csak vigyorog.* - Az is egy szempont. *Ismeri be, bár tőle aztán akármilyen lehet, max vesz magának valamit... Esetleg befogja a fiúkat főzni. Persze félreértés ne essék, ő is tud. Csak lusta.* - Addig nemsokat ér, amíg tájékozódni nem tudsz vele. *Vág vissza vigyorogva. Ő azért egész jól elboldogul az ilyenekkel, mintha a génjeibe lenne beépítve az iránytű.* - Akkor azért van kirakva a konyhába? Hátha valaki elviszi? *Kérdi nevetve és elégedetten majszolja a tortát. Ízlik neki.*
//Fagyás//
//Fagyás//
Matthew Chancellor- .::Diák::.
- Post n°223
Re: Közös társalgó
//olvad//
*Igazából felesleges, mert Matt nem szívleli a francia nyelvet, szóval ha akarnák, akkor se tudnák rávenni, hogy ő azt valaha is megtanulja. Persze lenne esze hozzá, csak nem szimpatizál a nyelvvel. Na meg tart attól, hogy amit mond franciául az elég hülyén fog hangzani.* - Tudod, én jobb szeretem, ha értem is miről beszélnek a közelemben. Meg hát akármit kamuzhattok, hiszen nem értem *húzza el a száját. Á, csak egy cseppet bizalmatlan, ha két francia csaj kerül a közelébe! Jó, na, fél attól, hogy kipofázzák. Aztán ugye áttérnek a csajos-pasis témára, és át is alakul a barátjává.*- Elevenen megnyúzna, de legalább látná milyen jól néz ki! *nevet fel ismét. Igen, biztosan megölnék érte, de hát ez van. Neki is kérkednie kell valamivel. * - Ha jól néz ki, felőlem… *vonja meg a vállát. Nos, Matthew-nak kicsit érdekes a felfogása az emberi kapcsolatokról. Nem, nem meleg, csupán, a nőkkel és a pasikkal is képes lenne összekavarodni. Fura egy alak, na. * - Hát, majd megtudjuk *vonja meg a vállát, majd a kajás dologra szélesen elvigyorodik.* - Nekem jól tápláltnak kell lennem, hogy győzzem energiával a sok tanulást! *kacag. Amúgy ő nem tud főzni, mert, amikor még Mallowicében volt, akkor az anyja főzött, utána, amíg bujkált, kaját lopott, aztán meg egy szakács főzött rá. Szóval a srác nem szorult rá arra, hogy megtanuljon főzőcskézni. Majd a visszavágásra lehervad a mosoly a képéről, és csak durcásan fintorog.* - Neked muszáj mindig visszaszólnod? Elég lenne, ha elfogadnád a tökéletességemet *dohog. Na igen, Matthew-ból megint előtört az egoista.* - nem, igazából azért van kirakva, mert mindenki lusta volt elrakni, és azon gondolkoztunk, hogy vajon magától mennyi idő után repül be a hűtőbe, vagy mikor unja meg valaki, hogy ott rohad, és teszi el *röhög fel ismét a Nixe. *
*Igazából felesleges, mert Matt nem szívleli a francia nyelvet, szóval ha akarnák, akkor se tudnák rávenni, hogy ő azt valaha is megtanulja. Persze lenne esze hozzá, csak nem szimpatizál a nyelvvel. Na meg tart attól, hogy amit mond franciául az elég hülyén fog hangzani.* - Tudod, én jobb szeretem, ha értem is miről beszélnek a közelemben. Meg hát akármit kamuzhattok, hiszen nem értem *húzza el a száját. Á, csak egy cseppet bizalmatlan, ha két francia csaj kerül a közelébe! Jó, na, fél attól, hogy kipofázzák. Aztán ugye áttérnek a csajos-pasis témára, és át is alakul a barátjává.*- Elevenen megnyúzna, de legalább látná milyen jól néz ki! *nevet fel ismét. Igen, biztosan megölnék érte, de hát ez van. Neki is kérkednie kell valamivel. * - Ha jól néz ki, felőlem… *vonja meg a vállát. Nos, Matthew-nak kicsit érdekes a felfogása az emberi kapcsolatokról. Nem, nem meleg, csupán, a nőkkel és a pasikkal is képes lenne összekavarodni. Fura egy alak, na. * - Hát, majd megtudjuk *vonja meg a vállát, majd a kajás dologra szélesen elvigyorodik.* - Nekem jól tápláltnak kell lennem, hogy győzzem energiával a sok tanulást! *kacag. Amúgy ő nem tud főzni, mert, amikor még Mallowicében volt, akkor az anyja főzött, utána, amíg bujkált, kaját lopott, aztán meg egy szakács főzött rá. Szóval a srác nem szorult rá arra, hogy megtanuljon főzőcskézni. Majd a visszavágásra lehervad a mosoly a képéről, és csak durcásan fintorog.* - Neked muszáj mindig visszaszólnod? Elég lenne, ha elfogadnád a tökéletességemet *dohog. Na igen, Matthew-ból megint előtört az egoista.* - nem, igazából azért van kirakva, mert mindenki lusta volt elrakni, és azon gondolkoztunk, hogy vajon magától mennyi idő után repül be a hűtőbe, vagy mikor unja meg valaki, hogy ott rohad, és teszi el *röhög fel ismét a Nixe. *
Nadja S. Marilovics- .::Diák::.
- Post n°224
Re: Közös társalgó
*Hát, a kiejtés megoldható, Loretta elráncigálná magával Franciaországba és addig ott is tartaná, amíg legalább beszélni nem tudnak normálisan.* - Kinéznéd belőlünk? *Pislog ártatlanul a lány és neeem, ő nem olyan. Vagyis igen, de kedvétől függ, hogy mennyire.* - Ja, végülis. *Vigyorog a alány. Ő aztán nem akadályozná meg, sőt! Igazából szívesen megnézné, ahogy a lány megnyúzza a srácot, biztos vicces lenne.* - Várj... *Enyhén meglepődik, de különösebben nem érdekli, tényleg, nem zavarja, ha valaki meleg, vagy biszex. Csak jó fej legyen.* - Tess. *Halássza elő a telefonját és egy képet mutat Leonról. Szerinte nem néz ki rosszul a srác, de nem az esete. Igazából azt sem nagyon érti, hogy hogy ragadhat rá ennyi csaj...* - Ennyit kell itt tanulni? *Vigyorog a lány. Őt igazából nem zavarja, de nem tudja mi lesz itt Leonnal... A srác tuti bevágná a hisztit, ha megtudná...* - Jól van, jól van, akkor tökéletes vagy. *Nevet a lány és a srác tényleg Leonra emlékezteti kicsit.* - Ah, értem. Max mászni fog, de repülni nem hiszem. *Vigyorog a csaj és azért azt tényleg megnézné és magában el is képzelte a jelenetet.*
Matthew Chancellor- .::Diák::.
- Post n°225
Re: Közös társalgó
*Higgyétek el, hogy a kiejtés Matthew-nál nem megoldható. Rémesen rosszul beszélne franciául! Meg spanyolul. Voltaképpen az összes olyan nyelven irtó rosszul beszélne, ami dallamos. Szóval, inkább hagyják. Franciaországba még hagyná magát elrángatni, de akkor kéne neki egy tolmács is, mert ő aztán nem hajlandó egy betűt se megtanulni azon a nyelven.* - Persze, simán.*vágja rá kapásból egy szusszantás kíséretében. Simán kinézi a két csajból, hogy halálra szekálnák, de ő ezt köszöni szépen, nem kéri. Egyébként Giselle valóban jól ért ahhoz, hogy hogyan verjen agyon másokat, de ezt Matt nem szeretné személyesen megtapasztalni, így hát hamar vissza is változik. Mielőtt a csaj kitalálna a konyhából. Aztán ugye megmutatják neki a „jelöltet”, mire félrebillenti a fejét.* - Kösz, kihagyom. Találok jobbat is *morogja. Hát, úgy tűnik, Leon nem éppen az esete. Talán majd más Matthew, talán majd más… Bár nem értem, hogy miért élnéd le az életedet csajként, ha alapból pasinak születtél, de oké… A tanulásra megrándítja a vállát. * - Nemt’om, nemrég jöttem, akkor meg már igencsak tombolt a nyári szünet *vigyorodott el.* - De attól függetlenül nekem kell kaja, hogy életben maradjak *teszi hozzá. Aztán egy elégedett vigyor terül szét a képén, amikor a másik végre hajlandó elismerni, hogy ő maga a megtestesült tökély.* - Tudok róla, de azért kösz a bókot *kacsint a lányra. Tiszta zakkant, tiszta zakkant. Aztán együtt nevet a lánnyal.* - Hát nem tudom, de szerintem valaki megunja majd, és elpakolja. De az nem én leszek. *Az utolsó mondatnál egy ördögi vigyor jelenik meg az arcán. Nos, valóban kicsit hülye a srác.* - Na, asszem lassan ki kéne szednem Gis-t a konyhából, mielőtt ne adjisten felvágná az ereit egy késsel *nyújtózkodik, és nagyokat pislog a konyha irányába, majd bekiált a csajnak. Végül is válasz kap, szóval egy időre megnyugszik, és hagyja Gis-t továbbgarázdálkodni.*