A kedves diák négy irányba haladhat tovább innét: egy tágas teraszra, a zeneterembe, a diákok konyhájába és a második emeletre.
+38
Yan Antonov
Bianca D. McCarthy
Sadie Elena Montgomery
Alise Rubenis
Matthew Chancellor
James Runnel
Colin McCartney
Zentai Márk
Abigail Aleksev
Melantha Goldwin
Eliana De Lucia
Morten Toov
Catherina C. Williams
Atanas A. WIlliams
Barbara Decker
Galen Blaide
Esteron Baltazaar
Lord Sayon Merlioth
Horváth Réka
Fredrik Laine
Patric J. Morgan
Erik Norgen
Elliot Herondale
Victoria Jones
Nyilas Dominik
Emeline Thienen
Andrew Mason
Liliya Antonov
Christopher Acerlot
Nicole Brise
Gabriel Dvorak
Nadja S. Marilovics
Nathaniel Jenkins
Maureen Caiside
Arleena Queen
Kamen Grozdan Branimir
Giselle Céline Marceau
Lucien du Bois
42 posters
Közös társalgó
Lucien du Bois- .::Diák::.
- Post n°1
Közös társalgó
Minden diák számára elérhető közös társalgó, amely az első emeleten található. Hogy mi van benne? Lényegében minden, amire szükség lehet egy jó beszélgetéshez. Vagy esetleg némi társasozáshoz. Hiszen az méretes szekrények egyikében mindenféle érdekes társas található - mágikus és varázstalan egyaránt. A polcokon egyébként fellelhető még egy rakat könyv, meg néhány kis mágikus ketyere, amik igazából csak jópofák, mint mondjuk egy magától pattogó gumilabda, de az ésszerűség keretein belül bármi egyebet is találhatnak itt a diákok. A helyiség központja a három tágas kanapé és a kis kávézóasztal. A társalgót általában néhány váza friss virág is díszíti.
A kedves diák négy irányba haladhat tovább innét: egy tágas teraszra, a zeneterembe, a diákok konyhájába és a második emeletre.
A kedves diák négy irányba haladhat tovább innét: egy tágas teraszra, a zeneterembe, a diákok konyhájába és a második emeletre.
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°2
Re: Közös társalgó
*Giselle Céline Marceau kisírt szemekkel, de boldogan mosolyogva ücsörög a közös társalgó közepén az egyik kanapé mögött. Pont úgy ül, hogy akárki jönne be ide ne nagyon vehesse észre. Épp az "új szerzeményével" játszik. A kiskutya vidáman csaholva ugrál a lány előtt, és nagyon kevés kell, hogy a leányzó ne kezdjen el nevetni a kutyus esésein.* - Na, gyere ide. *Veszi kézbe az egyenlőre névtelen kutyát, és az ölébe rakja. Azon gondolkozik, hogy milyen nevet adjon a kutyának. Gyermeki mosollyal vakargatja a kiskutya hasát, mire az állat vad csaholásba kezd. Egyszóval a délelőtti dologra már csak a vörös szemek utalnak. Bár még egy kicsit neheztel a másikra, de ezzel a húzásával azért valamilyen szinten sikerült kiengesztelnie, viszont a fajára tett megjegyzések eléggé rosszul estek neki, mert hát néha magára veszi a dolgokat. Egyébként még az is szerencséje, hogy errefelé összefutott egy páncélos lidérc férfivel, aki elmondta, hogy találkozott Kamennel, és végülis sikerült megnyugtatnia a lányt. Szóval most Gis-nek arra kellene rászánnia magát, hogy megkeresse ezt az elmebeteg pasiját, de azért sem fogja ő keresni. Ahhoz ő túl makacs, és büszke meg hát őt bántották meg, és tudja, hogy rosszul esett ez a másiknak miután rájött mekkora hülyeséget csinált csak. Ő akkor is makacs és kész. Nem fog kezdeményezni. meg most a kutya neve is jobban leköti meg lusta megkeresni Kament. Szóval, ha kellene keressék meg.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Post n°3
Re: Közös társalgó
*Kamennek hosszú napja volt. A reggeli dolgok után elmenekült Qarinba a sportpályára, és bevette magát az edzőterembe. Ott aztán egy Raphael nevű férfival találkozott össze, akiről később kiderült, hogy a suliban dolgozik. De végül is a találkozásnak messze nem ez volt a legfontosabb momentuma... Sokkal inkább az, hogy végeredményben Kament sikerült rávenni, hogy minél előbb megpróbálja kibékíteni Giselle-t. Ezt pedig a lány által oly nagyon áhított kutyával próbálta megtenni. Hogy sikerült-e? Arról lövése sincs. Ugyanis arra már nem volt mersze, hogy ő maga álljon a lány elé. Így a kutyát egy rövid üzenettel együtt Fred kezébe nyomta, és megkérte a lidércet, hogy juttassa azt el Gisnek, aztán lelépett. Azóta már megjárta a kastély minden emeletét, és végül úgy döntött, hogy megnézi, mennyit képes hasznosítani az Antoine-tól megszerzett dobtudásából. Szóval benyit a közös társalgóba, és leszegett fejjel elindul, hogy keresztülvágjon rajta. Igazából semmit nem igazán fog fel a környezetéből, sőt, egész konkrétan magában motyog.* - Nem vagyok normális... Istenem, hogy lehetek én ennyire idióta... *motyorogja maga elé. Ééés mivel Giselle a kanapé mögé helyezkedett el, így ha a lány nem szólal meg, akkor áttrappol a helyiségen, és bevonul a zeneterembe.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°4
Re: Közös társalgó
*Ő játszadozik a kutyussal, igazából fel sem tűnik neki, hogy más is tartózkodik a társalgóban. Minden figyelmét a kis kedvencére fordítja, és még mindig az a legnagyobb baja, hogy nem jut eszébe egy jó név sem. Így hát ül ölében a kutyával - aki ki van terülve a leányzó ölében -, és cirógatja az eb fejét. Egészen addig, amíg Kamen motyogását meg nem hallja. Összerezzen, mert mert nem éppen ilyen körülmények között akart vele találkozni. És és most mégis milyen hülyén nézne ki, ha felbukkanna a kanapé mögül?! Száz szónak is egy vége. A kutya mikor meghallotta a fiú hangját és megérezte a szagát azonnal felismerte, hiszen ő volt az, aki az állatkereskedésben megvette, és felhozta egészen idáig, ahol igaz később lepasszolta a lidérc srácnak, de akkor is. Tehát a névtelen eb felpattan, és vidáman, meg persze eléggé szánalmasan ugatva fut oda a fél-vérhez.* ~ Ó, csak találjam ki a neved, de folyton szidni foglak az engedetlenségedért. *Morogja magában az angyal lány, de de nem szólal meg. A kutya meg Kament a nadrágjánál fogva a kissé morcos hangulatban lévő angyalhoz próbálja rángatni. Eközben Gis lehajtja a fejét, és maga elé mered. Nos látszik rajta nem tudja mit mondjon, ha rátalálnak. Egyébként, ha követik a kutyát, ha nem a kis beagle visszatér Giselle mellé, a lány kezéhez dörgöli aprócska buksiját.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Post n°5
Re: Közös társalgó
*Ugye mélyen el van foglalva önmaga szidásával, amikor egyszer csak egy ma már sokat látott kutya bukkan fel a lábánál, mire nagyokat kezd pislogni.* - Hát te meg mit keresel itt? Csak azt ne mondd, hogy máris sikerült elhagynod Giselle-t, mert másodszorra már igazán nem tudlak elküldeni Freddel, te. Kutya. Hékás, most hova rángatsz? *kérdezi az állattól, aztán megforgatja a szemét.* - Egyre inkább őrülök meg, most meg már egy kutyához beszélek... *morogja, de azért hajlandó követni a kis beagle-t a kanapéig. Aztán ott meg lefagy. Gisre pislog pár pillanatig, majd halkan, zavartan megszólal.* - Öhm... Szia *motyogja.* - Öhm... Bocsánat. *Igen, Kamen mint a bocsánatkérés profija látható ebben a pillanatban. Nem véletlenül nem személyesen állt Giselle elé, sokkal hasznosabbnak tartotta, ha először nagyjából kibékíti, és csak utána kerül a szeme elé. Szóval elmotyogja ezt a két teljes szót, aztán néma kussban ácsorog a csajjal szemben.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°6
Re: Közös társalgó
*Ugyebár a kutya akcióba lendül, és szegény fiút kezdi el ráncigálni. Igazából a kutyának az agyáig nem jut el miről hadovál a fiú, de Giselle érti, és elé kevés kell neki, hogy ne röhögjön fel. * ~ Istenem. Az én szerencsétlenem... *csóválja a fejét, majd ismét felbukkan a kutya, és azt kezdi simogatni, egészen addig, amíg Kam meg nem szólítja. Akkor lefagy, és az állat hiába nyaggatja nem hajlandó tovább vakargatni a hasát. Giselle lassan felemeli a fejét, és a másikra pillant.* - Hello.*Szól halkan a lány, és egy keserű mosoly jelenik meg az arcán. A bocsánatkérésre bólint egyet, majd maga mellé mutat, hogy üljön már le a másik.* - Soha, de soha ne mondj ilyeneket légyszíves. Legalábbis ne mostanában. Tudod milyen szarul esett?! És tudom, hogy nem gondoltad komolyan, és Raphael mindent elmondott, de akkor is. Mostanában nagyon magamra tudom venni az ilyeneket, pláne, ha tőled hallom. Ésés akkor is. Idővel meg fogom szokni, hogy elég sokszor szidják a fajtámat, dede még nagyon nehéz. Én is szokom ezt az egészet, és így nehéz, ha mindenhol ezeket hallom. Jó, oké. Fredrik is szidja az angyalokat, de ő meg is kapja érte a magáét. De veled mit csináljak?! Teljesen mások vagytok, és ha Fredriket fejbe vágom a szidás miatt... Akkor akkor mégis mi a fenét kellene csinálnom? És tudom mennyire szarul esik most ez neked, és milyen rosszul esett az egész, dede nem is azért mondom, hogy még rosszabbul érezd magad csak arra akarlak megkérni, hogy ilyet ne mondj nekem. Vagyis ne a családomra mondj ilyeneket. * Pillant a másikra. És komolyan nem azért zúdította az egészet a másikra, mert azt akarta elérni, hogy ezzel még jobban letörje csak valahogy szerette volna kifejezni, hogy tényleg ne mondjon ilyeneket neki. Mert mint látszik eléggé ki tud fakadni.* - Egyébként megbocsájtok, már csak a kutya miatt is. *Nevet fel szomorúan, majd ha Kamen leül mellé akkor neki dől a fiúnak. * -Ígérd meg nekem, hogy megpróbálod visszafogni a kiakadásaidat, és én megígérem, hogy visszafogom a hisztizésemet. *Suttogja, és ismét neki áll a kutyus füle tövét vakargatni.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Post n°7
Re: Közös társalgó
*Amikor a lány a földre mutat, Kamen még egy kicsit közelebb lép, és törökülésben elhelyezkedik az angyal mellett. Aztán ugye a lány elkezdi kifejteni a gondolatait.* - Igen, tudom... Többször kellene gondol... Mi mindent mondott el neked Raphael? *hagyja félbe az első mondatát, hogy ijedten megcsillanó szemmel valami fontosabbra kérdezzen rá. De annyi esze persze nincs, hogy átgondolja a dolgot. Ha Raphael elmondta volna a lánynak azt a bizonyos részt is, úgy, ahogyan ő mondta, akkor azt vélhetően visszahallaná...* - Tudom, és sajnálom... Nem akarom, hogy meg kelljen szoknod, hogy szidnak titeket. *Aztán megint hallgat egy sort, és amikor rá kerül a szó, hevesen megrázza a fejét.* - Teljesen mindegy, hogy nekem milyen érzéseim vannak az angyallétemmel kapcsolatban, ezt akkor sem szabadott volna így, ilyen módon kifejezni. Se a családodra, se előtted, se senki másra... És igazság szerint a démonokat éppen úgy kéne szidnom ennyi erővel, ahogyan az angyalokat. Bocsáss meg nekem, Gis. Hogyan tudsz szeretni egy olyan őrültet, mint amilyen én vagyok? Minden elmebetegségemmel és bunkóságommal együtt? *néz a lányra szomorúan. Mert hát ő jelenleg eléggé utálja magát, azért, ahogyan viselkedett, és azért amiket mondott. Aztán a következő szavakra szomorkásan elmosolyodik, és boldogan érzi, ahogyan a lány neki dől. Az elsuttogott szavakra pedig ugyan úgy, suttogva felel.* - Ígérem, mostantól mindent megteszek, hogy könnyebb legyen velem. A franciával sem fogok úgy ellenkezni, ígérem. És Giselle... Kérlek, tanítsd meg nekem, hogyan kell angyalnak lenni *néz a lány szemébe kérlelően. Ez a mai nagyon sok mindent meg fog változtatni. Vélhetően most érkeztünk meg egy jóval komolyabb, felnőni kezdő Kamenhez.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°8
Re: Közös társalgó
- Raphael? Csak annyit, hogy beszéld veled. éppen kioktatott, hogy mennyire szerencsétlenül vered azt a zsákot, és hogy mennyire magad alatt vagy. Meg hogy tudod hogy mekkora hülyeséget csináltál, és sajnálod. *Válaszol a fiú kérdésére, bár nem érti miért kérdezett rá, de neki csak ennyit mondtak. Mellesleg Gis fülébe biztos visszajutna, de Raphaelnek van annyi esze, hogy ezt ne emlegesse a lánynak.* - Hagyd csak. Most már mindegy. Most már tényleg mindegy. *Szól halkan a francia lány. Neki most már tényleg mindegy ez az egész. Csak csak még egyszer ne történjen ilyen, mert azt nem biztos, hogy elbírná viselni. Aztán mikor a hallgatás után megszólal a fiú Gis egyből reagál.* -Egyáltalán nem mindegy milyen érzéseid vannak az angyalléttel kapcsolatban. Az sem, hogy milyen érzéseid vannak a démoni feleddel kapcsolatban. Muszáj lesz beletörődnöd, hogy ezen nem tudsz változtatni... és és arról sem tehetsz, ha éppen a démoni részed tört ki belőled. Megbocsájtok neked, de hidd el már el, hogy tényleg nem haragszom rád. Úgy tudlak téged szeretni, ahogy te tudsz egy hisztérikát. Komolyan, lassan a falnak megyek sajátmagamtól. Különben is szeretem az elmebetegségeidet, és igazából az sem érdekel, hogy mi vagy te. Hogy kiféle lényként létezel, mert szeretlek téged, és ez fajtól független. Én minden lényre egyenrangúként tekintek, és se a démonokkal, se a lidércekkel nem vagyok rosszba. Olyan meg nem létezik, hogy ne tudnálak szeretni, hiszen már az első pillanatnál fogva kedveltelek. Aznap este mikor felbukkantál a konyhában teljesen más lettem, mint amilyen azelőtt voltam. És ez a te hatásod volt. ha te nem lennél nem lennék itt, nem lennék az őrangyalod és mellesleg soha nem reagálnék így a dolgokra, mert teljesen más lennék. Neked sikerült elérned, hogy kiszakadjak a családom sznob szokásaiból, neked sikerült elérned, hogy legyen bátorságom otthagyni a családomat. És még rengeteg mindent köszönhetek neked. Ezek mellett a néha előtörő bunkó éned semmiség. És ha nem az angyalokról lett volna szó akkor is... Én még a bunkó énedet is szeretem, mert nincs olyan dolog, amit nem szeretnék benned. Mellesleg te voltál az, aki megtanított úgy igazán szeretni, és te leszel valószínűleg az első, és az egyetlen szerelmem. Bármi is történjék velünk később szeretném, hogy ezeket tudd. Mert lehetséges, hogy mindig is ilyen érzésekkel fogok rád gondolni, és remélem ennél hosszabban már tényleg nem kell fejtenem, hogy egyáltalán mit érzek irántad.*Beszél nagyon, nagyon komolyan, mert ő tényleg így érez, sőt akár ennél bővebben is fejtegetné a dolgokat, de az már nagyon durva lenne szóval itt csendben marad. Aztán neki a dől fiúnak, és hallgatja a választ.* -Egyáltalán nem vagy a terhemre, és inkább maradj olyan hülye, mint amilyen voltál.*Mosolyodik el halványan miközben a kutya a nedves kis orrával a lány kezét bökdösi.* - Kamen... *Kezd bele a leányzó a mondanivalójába, majd a kutya ugatni kezd. A leányzó felvonja a szemöldökét, az ölébe helyezi a kutyát, és annak kezd beszélni.* - Szeretnéd, hogy Kamennek hívjalak? *Kérdi mosolyogva, majd kicsit megemeli a kutyát, és felnevet.* -Végülis.. Miért ne... De. Szóval Kamen, én nem akarom rád erőltetni a franciát szóval tényleg akkor próbállak megtanítani, ha tényleg akarod. És ígérem mindent megfogok tenni annak érdekében, hogy megtanítsalak angyalnak lenni. *Mondja, és picit feljebb ül, és megpuszilja a fiú arcát, majd megintcsak neki dől Kamnek, és a kutyához kezd beszélni.* -Most komolyan... Édesem, mennyire akadnál ki, ha rólad nevezném el a kutyát?*Nevet fel vidáman az Őrző, majd megint megpuszilja a fiút.* -Egyébként köszönöm. Nagyon édes, viszont örültem volna neki, ha nem Fred fejét kellett volna leordítanom, hogy hagyjon békén, hanem te adtad volna oda személyesen.*Kuncog egy sort, és úgy látszik, hogy Giselle lelki békéje kezd a helyére állni. a rosszcsont kutya pedig nagy fenekét riszálva hozzábújik Kamenhez, és a fiú kezét próbálja megnyalni.*
A hozzászólást Giselle Céline Marceau összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 05, 2012 10:16 pm-kor.
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Post n°9
Re: Közös társalgó
*Az első szavakra csak megnyugodva bólint. Aztán ugye a lány elkezd arról beszélni, hogy miért és hogyan szereti a fiút, és hát na. User kábé fél másodpercre volt a bőgéstől, amikor befejezte a monológot, na most Kamen azért ennyire nem hatódik meg. Vagyis nem mutatja, de azért elég nagyokat pislog. De mindenek előtt...* - Nem is nyafogsz annyit *szúrja közbe gyorsan, és megpuszilja a lány arcát. Aztán némán hallgatja Giselle szavait, és némileg könnyes lesz a szeme. De azért nem sikerül elbőgnie magát. Amikor a lány végez lehajtja a fejét, aztán mosolyogva ránéz.* - Istenem, Gis. Ez... Én... Áh. Én nem fogok tudni ilyen szépen beszélni arról, hogy mi a helyzet, de remélem tudod, remélem érzed. Mert én... Szóval... Nekem... Nekem nem éppen... Nem hiszem, hogy nekem kimondottan terepem lenne ez... Romantika... Nem teljesen nekem való, azt hiszem. De... Tudod. *Igen, ismét egy remek Kamen-féle szerelmi vallomást hallhattunk. Hiába, ő már csak ilyen kis szerencsétlen... Ha valaki olyanról van szó, akit nem imád annyira, mint a mellette ülő lányt, akkor persze pörög a nyelve. De Gisnek valahogyan nem tudja elmondani, mit érez iránta. Csak reménykedik, hogy az angyal érzi és érti azt, amit közölni szeretne vele. Mert szeretné, hogy tudja. Csak kimondani nem bírja még. De egyszer mindennek eljön majd az ideje... Amikor a lány azt mondja, hogy maradjon lökött, halkan felnevet.* - Hiába menekülök előle, előbb-utóbb nekem is fel kell nőnöm, nem? *kérdezi. És ezzel együtt elismeri azt is, hogy szabályosan menekül a felelősség elől. Igazából ha nagyon akarta volna, befejezhette volna a Roxfortot, de mégis elment egy másik iskolába, ami három évvel tovább tart, mint az angol varázslóképző, majd ott is maradhatott volna, mégis eljött, hogy itt tanuljon, ahol huszonkét éves koráig bent maradhat. Pedig mostanra már akár dolgozhatna is... A franciás dologra megvonja a vállát.* - Előbb-utóbb úgyis meg kell tanulnom. Valamint valahogy úgy érzem, hogy féldémonként szükségem lesz némi előnyre a családodnál, szóval szerintem plusz pont, ha képes vagyok például édesanyáddal franciául beszélgetni. Meg Mike is örülni fog, ha tud valakivel gyakorolni... *nevet fel. Az angyalos részt annyiban hagyja, aztán a kutyán felröhög.* - Most komolyan rólam akarod elnevezni ezt a kis izékét? Össze fogjuk keverni, hogy kinek szólsz, ezt már most megmondom neked *vigyorog. A következő mondatra felvonja a szemöldökét.* - Mert az nekem miért jó, ha az én fejemet üvöltöd le? *Amikor a kutya odaszambázik hozzá, elhúzza egy picit a száját, de azért hagyja, hogy megnyalja a kezét.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°10
Re: Közös társalgó
*Na igen. A lidérc segítsége nélkül most biztosan nem itt tartanának. Ilyenkor Gis még mindig duzzogna, vagy rosszabb esetben sírna. Szóval jót tett neki az, hogy Raphaellel beszélgetett. Aztán ugye következik a monológ, mire Kamen közbeszól a leányzó meg felnevet.* -Á, nem sokat... *Motyogja, majd elmosolyodik, mikor puszit kap, és folytatja tovább a beszédet. Igazából maga sem tudja honnan jött minden neki. Improvizált, és mivel olyan sokat beszélt ezért valószínűleg Kamen nem emlékszik az elejére így nem tudja megállapítani, hogy összefüggő beszéd-e. Aztán miután végzett a szövegeléssel Kamen próbálkozik valamit mondani, mire a francia lány csak mosolyog.* -Neked nem kell így beszélni, sőt nem is várom el. Tudom hogyan érzel irántam, és nekem ez bőven elég. És azt kikérem magamnak, hogy romantikus lennék. Egyáltalán nem vagyok az. Csak. Csak bő a szókincsem, na. *Igen, a romantikus szócskánál duzzogást kezd színleli. Amúgy szerinte egyáltalán nem volt romantikus, de ha ezt bevallaná magának akkor nyálasnak kellene titulálnia sajátmagát. Tehát nem romantikus. És pont. Aztán Kamennek megint őrült kérdései vannak szóval lány csak vigyorogva válaszol.* - Ez igaz, de ígyis szeretlek. Bár így én is olyan leszek, mint egy nagyra nőtt óvodás, de sebaj. Végülis... Érdekel minket a világ? *A költői kérdésnél felnevet, mert ez náluk elég gyakran feltett kérdés.* - Tényleg nem muszáj. Kivéve akkor, ha tudni szeretnéd miről beszélünk Antoine-nal dobóra alatt.* Csipkelődik a leányzó, de nem akarja ráerőltetni. A féldémonos dologra felnevet.* - Szerinted a családomnál rossz pont, ha részben démon vagy? Amúgyse szólhatnak bele, és mindenki kedvel. Érdekes módon még anyám is szóval nem kell aggódnod. És igaz, jobban örülnének, ha egy angyallal lennék együtt, de de te részben úgyis az vagy. Meg hát teszek a véleményükre, és csak azért a mániájuk az angyalokkal való "párkapcsolat", mert ez régi hagyomány.*Vonja meg a vállát, és azt még nem fejtette ki bővebben, hogy miért csak teljes angyalokkal kellene együtt lenniük.* -Mike biztos örülne. *Teszi hozzá nevetve, bár hébe-hóba azért neten keresztül tényleg beszélget Mike-kal franciául.* -Most miért? Ugyanolyan engedetlen, mint te vagy. És olyan aranyosan tud nézni, mint az a személy, akitől kaptam. *Vigyorog szélesen, és már eldöntötte. Tényleg elnevezi a kutyát Kamennek.* -Az mindegy. Maximum röhögök egy sort rajtatok.* Legyint a lány, majd Kamen kérdésére nagyokat pislog.* -Nos. Ha te álltál volna az ajtóban biztos nem üvöltözöm, pláne, ha meglátom a kutyát. *Kuncog egy sort, majd mosolyogva nézi, ahogy a fiú tűri, hogy a kutya nyalogassa a kezét. Mert ez furcsa Kamentől. Hiszen ő utálja az állatokat, de nem teszi szóvá.* -Na, gyere kicsi Kam. *Duruzsolja a kutyusnak, és óvatosan felemeli, hogy ismét az ölébe helyezze. Aztán a fiú felé fordul, és megcsókolja. Remélhetőleg Kamennek feltűnik, hogy a lány már tényleg nem haragszik rá. Gis a beagle-t kezdi simogatni miközben mosolyogva Kament bámulja.* -És ha meg akarsz tanulni franciául mégis mikor kezdjük? *Kérdi érdeklődve, de egyébként neki édes mindegy.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Post n°11
Re: Közös társalgó
- Akkor jó *nyugtázza, hogy a lány érti a lényeget. A romantikuson való háborgáson szélesen vigyorog.* - Rendben, akkor nem vagy romantikus, Gis. *Az érdekli-e őket a világ kérdésre felröhög, és megrázza a fejét. A dobóráson is csak vigyorog, főként azért, mert user már fáradt kifejteni mindent, amit kellene.* - Azért örülök neki, hogy a sznobság nem terjed ki a fajra. És annak is örvendek, hogy máris sikerült elnyernem drága családod tetszését *nevet jókedvűen. Oké, azért kicsit fura, hogy már ezzel foglalkozik, de ki az, aki valaha is megpróbálta megérteni Kamen gondolkozásmódját? Illetve ki az, akinek ez sikerült is? Mert hogy a legtöbb barátja nem érti, az hótziher.* - Áh, szóval aranyosan nézek *vigyorog szélesen a lány szavaira. Igen, kiválogatta, ami számára érdekes a mondatból. Az engedetlent meg udvariasan eleresztette a füle mellett. Hiába, ő már csak ilyen...* - Persze, élvezni fogod, hogy mindig ketten ugranak, ha kiejted a nevem, mi? *vonja fel a szemöldökét, durcásan szipogva. Oké, Kamen kezd határozottan visszatérni ön-idióta-magához. A nem üvöltözésre ismét szélesen vigyorog. És igen, valóban utálja az állatokat, de na. Pici Kament mégiscsak ő vette, szóval ennyit megtehet... És igen, nagy (khm, nagy?) Kamennek feltűnt, hogy Gis már nem haragszik rá, szóval megnyugodott a pici lelkecskéje. Csak az a baj, hogy ha Kamen pici lelkecskéje nyugodt, akkor nekiáll álmosodni, főleg egy ilyen nap után, este tizenegykor. Meg egyébként is, lassan el kéne tolniuk magukat a hálókörletig... A francia tanulásra vállat von.* - Biztosan nem most. Ugyanis most szépen felállunk, felkapod a kutyádat, és elsétálunk szépen a hálóba, ahol visszaadom a sáladat, majd egy jó éjt csók kíséretében elválunk és bevágom magam az ágyamba. Ugye megfelel a program? *pislog kiskutyus szemekkel a lányra. Ha a válasz igen, úgy vélhetően ez történik, ha pedig nem, akkor a fiú most ad csókot, a sálat meg kipakolja a kanapéra, de a végeredmény ugyan az: Kamen kábé húsz perc múlva bedől az ágyába, és másnap tízig húzza a lóbőrt.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°12
Re: Közös társalgó
- Na látod. Mondtam, hogy igazam van. Ésés ne vigyorogj. *Mosolyog a leányzó, mert ezt csak úgy azért mondja, hogy ne vigyorogjon már Kamen az ő hülyeségein. Mert egyszerűen nem hajlandó nyálasnak titulálnia magát. Aztán átterelődik a szó főként Gis családjára szóval most azt a témát boncolgatják.* - Hát tudod nekünk is vannak néha értelmes dolgaink. *Nevet fel zavartan. De ez kivételesen Marceauéknál egy eléggé értelmes családi szokás, hogy mindenkit egyenrangúként kezelni faji szinten. Ha vagyonról van szó... Nos az más kérdés.* - Amúgy meglepődtem, mikor karácsony után anyám beszélt rólad, bár csak azért mondott szépeket, mert Londonról meg... Khm. Az egyéb dolgainkról nem tud. Az unokatestvéreim Sébbel az élükön mind kedvelnek. A testvéreim is, bár Alexet helyre rakom majd, hogy ne piszkáljon annyit...*Motyogja kicsit álmosan a lány, mert már ő is kezd elálmosodni. Amúgy lehet, hogy Gis előbb-utóbb meg fogja érteni a lököttjének a gondolkozásmódját.* -Tagadtam volna, hogy nem tudsz aranyosan nézni? *Mosolyog a leányzó miközben a kutyával játszadozik.* -nem, csak egyrészt tőled kaptam, másrészt tényleg olyan engedetlen, mint amilyen te vagy. Harmadrészt olyan aranyos. Negyedrészt pedig olyan csámpás. Jó, a csámpás csak vicc. *Nevet fel Giselle miközben levezeti, hogy mégis miért nevezte el a kutyát Kamennek.* -Amúgy tetszett neki a neved. *Teszi hozzá mellékesen. Egyébként az Őrző annak örül, hogyha Kamen pici szíve megnyugodott, mert az övé is szóval.. Na. Helyreállt a rend, és végre Pici Kament is megkapta.* -Jó akkor holnap. De minél előbb annál jobb. Akkor talán több dolog is megmarad. *Mosolyog a nyelvtanulásra, de tovább vigyorog a következőkre.* -Megfelel, ha kint maradsz még velem öt percet a társalgóban. Nincs kedvem még visszamenni Kiarát hallgatni, és beszélnünk kell arról, hogy akkor mégis hogyan és miben tudnék segíteni neked. *Pillant komolyan a fiúra, de valószínűleg úgyis az lesz, hogy leülteti maga mellé a kanapéra, és azt fejtegeti, hogy holnap hová tervez menni. Aztán ugye visszatérnek a társalgóba, ahol Gis még próbálja egy kicsit ott tartani a fiút, majd ha az nagyon kómás akkor elengedi, és később pici Kammel együtt bevonul a hálóba, és tíz perccel később ő is alszik.*
Vendég- Vendég
- Post n°13
Re: Közös társalgó
*A repülés után egyből a közös társalgóba ment. Hossza gondolkodás után jutott el arra a pontra ideje vissza térni a melegbe hiszen most kellőképpen átfázott az angyal. Komor tekintettel még egyet felipillant az égre és és sóhajtozva vonul. el. Csak lassú léptekkel megy le az őrtoronyból a közös társalgóba egyenesen. Belép és körbe pislog.* - Sehol senki legalább nyugalom van.*Kijelenti és egyenesen az ablak párkány felé veszi az irányt és ráül. Elő veszi az Iphoneját a fülhallgatóját és berak valami zenét. A térdét magához húzza és összekulcsolja és bámul kifelé az ablakon. Igen Alexander nincs túl jó passzban még ezek után sem.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°14
Re: Közös társalgó
*Hangos nevetés hallatszik a zeneterem felől, és kisvártatva egy kisebb társaság bukkan fel. Mármint Giselle, Kamen, és Antoine meg a kutya. Gist derekánál fogva Kamen karolja át, ahogy mennek. Antoine meg jó vérfarkas módjára ráérősen lépked mellettük. Aztán, mikor Gis neki áll arról beszélni, hogy mennyire imádja a kutyáját akkor Antoine elköszön meg amikor megpillantja Alexet akkor üdvözlésképpen biccent neki. Tehát a vérfarkas lelép. Gis meg észreveszi Alexet, és lefékez.* ~ Nincs valami jó passzban. *Gondolja magában, majd Kamenre pillant. Valami olyasmit mondhatott neki, hogy menjen csak egyedül, ő itt marad a bátyjával. Szóval búcsúzásképpen megcsókolja a fiút, majd a kis beagle-t kézbe véve megindul Alex felé. Ha odaért megérinti a fiú karját, és megszólal.* -Jól vagy? Olyan levertnek tűnsz. *Érdeklődik a lány, miközben a kiskutya ott kapálódzik a lány karjai közt.*
Vendég- Vendég
- Post n°15
Re: Közös társalgó
*A nevetést nem hallja szóval az a szerencséje és koknrétan a társaságban csak keserű mosolyt küldene mindneki felé. Ahogy kilépnek ugye ő még csak bámulja a fehér havat azután természetesen oda figyel a zeneterem felé ahol Kamen és Gis na meg Antoine lép ki. Biccent a vérfarkasnak, aztán erőt vesz magán és ahogy látja Kament leveszi a füllhallgatót és oda szól neki, hogy a Lord keresi őt és beszélni szeretne vele azután Gisre tekint és csak némán bámul. Szemeiben látszik valami nincs rendben a fiú ugye nem szokott ilyen lenni. Gisnek is fel tűnhet. Az érintésre nem reagál semmit csak bámul tovább. Ma még Josh is leüvöltötte a fejét, ne viselkedjen így szóval rátett egy lapáttal.* - Új házi kedvenc? Na legalább a plüss kutyuskád meg van.*Mondja keserűen a lánynak és figyeli ahogy kapálózik a beagle. A jól van kérdésnél vállat ránt.* - Nem.. nem igazán...*Rázza meg a fejét és ahogy ugye rázza láthatja a két harapás nyomott amiről ugye nem mesélt. Tegnapit óta nem akar beszélni erről vagyis nehéz neki.* - Szerinted, hogy lehet jól az akit kibilincselnek valahová? Ennek fényében valami kering körülöttem. Nem a levegőre gondolok ez más.. talán a szárny sebzés óta.Vagy nem is tudom. Ne néz hülyének Húgi amit elmondtam az előbb csak tehetlen vagyok. A Lordnak sem voltam képes elmondani a dolgok nagy részét.*Vonja meg a vállát és tovább üldögél a párkánynál és figyel a lányra. Igen elmondta Gisellenek, hogy mi a baja és talán lehet jól is tette. A zenét kikapcsolja és bámulja a cuki kutyust.* - Hogy nevezted el?*Kérdezi meg, nem bírja ki megállni hogy ne kérdezze meg.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°16
Re: Közös társalgó
*Ugyebár a két fiú lelép így Gis és pici Kamen ott marad Alexszel. Mikor Alex nem reagál rá akkor maga felé fordítja, és elég hangosan üvölti azt, hogy "Alexander légy oly' szíves, hogy figyelsz rám!". Tehát remélhetőleg a fiú a zenén keresztül is hallja a leányzót. Aztán a kutyára tett megjegyzésre megrándítja a vállát.* -Ajándékba kaptam. *Aztán megpillantja Alex nyakát, és lesokkol.* -Mégis mi a fene történt veled?! *Kérdezi homlok ráncolva, és igyekszik fegyelmezni a hangját, hogy ne csengjen hisztérikusan, mert perpillanat még nem mindig tudja kezelni az ilyen kifakadásait.* -.Fogalmam se volt, hogy kibilincseltek! És és az a valami tudom mi lehetett, de akkor is. És miért nem mondtad el?! Nem nézlek hülyének, de igazán szólhattál volna, hogy mi történt. Nem értelek Alex. Azért vagyunk, hogy megbeszéljük egymással a problémáinkat, és hogy segítsük egymást. Mégis hogy segíthetnék, ha nem árulod el mi történik veled? Értékelem, amit tegnap tettél, és nagyon jól esett. De én ezt a gesztust most hogyan tudnám viszonozni? Kérlek, ha képes vagy rá meséld el mi történt. Esküszöm, hogy akik ezt tették nem maradnak büntetlenül.* Mondja komolyan a leányzó, majd lerakja a kutyát, hogy ne kapálóddzon annyit, így pici Kamen kisebb felderítő útra indul, és nagy fenekét riszálva oson az egyik fotel felé. Aztán, mikor a kutyáról kérdezik halványan elmosolyodik, és a dagi kölyök kutya felé pillant.* - Arról neveztem el, akitől kaptam. Kettőt találhatsz ki vette nekem. *Beszél sejtelmesen, és még mindig a kutyát bámulja. Ennyire még életében nem szeretett semmilyen állatot...*
Vendég- Vendég
- Post n°17
Re: Közös társalgó
*Nos a két fiú lelép és szólt a másiknak azért,mert nem tudja miért akar beszélni vele. Mivel figyelt így természetesen nem kell kiabálnia a másiknak. Azután ajándékba kapta arra csak fejet rázza.* ~ Még is ki képes kutyát venni?~*Nem érti azután megmutatja a sebét.* - Ezt voltam képes elmondnai a Lordnak, de igazából aki tette vámpír már elmondta hamarabb. Nem diák volt szóval e részről megnyugodhatsz.* Feleli higgadtan azután majd, hogy nem hisztérikát kap a lány most még sem törődik azzal, hogy leordítják a fejét.* - Tegnap. történt még délután azt hiszem Kamen után a társalgóban elrángatott Brightmore, hogy valami őrült jó dolgot szeretne mutatni és valószínüleg nekem is tetszene. Belementem..*Vonja meg a vállát és a többit már összerakhatja a lány. Nem tud könnyen megnyílni másoknak, de Gisnek még is valamiért elmondja. Kellett az energia neki.* - Figyelj idő kell, hogy elmondjam neked Kamennek akár Sébnek ha valami bánt vagy nyomja a lelkemet. Tudom, hogy néha szerencsétlen és hülye vagyok azt is tudom hogy össze kellene tartani és amilyen béna vagyok ezt is elszúrom. * Ahogy kifejti a gondolatát még jobban járt is, hogy nem látta úgy mint egy őrültet.* - Az ami folyamatosan követ meg nem tudom mi ha tudod elmondod ki volt az? Úgy helyre rakom, hogy megkeserüli...*Alex tálalt igen, de talán jobban is tette ezt és a lelke is jobb. Egy időr csak egy a gond nem jön helyre egy darabig. Érzi és tudja.* - A harapás nyomot a Lord biztos elmondja ha rákérdezel. Nyugodtan megmondhatod neki nem volt erőm erről beszélni. A gesztusra. Ez volt a legkevesebb hiszen testvérek vagyunk ha valaki így beszél a másikkal akkor azt amúgysem hagyom. Tudod, hogy bírom Kamen hülye fejét és mondtam nem kellett felvenni. Vannak rosz napjai és jó napjai mindenkinek nem kell viszonozni, de azért köszönöm, hogy aggódsz értem. Egyéb dlolog meg én nem szeretem ha rossz passzban vagy azért tettemazt amit és rájöttem több dologra, hogyha cselekedni kell akkor most és nem később változtatni. Nyílásra més kell várni, de az is szépen lassan meg lesz. Szépen kérlek ne haragudj csak tegnap sem volr már energiám kellett az alvás.*Magyaráz fejet csóválva és tényleg jobb a lelke. Az angyal a másikra pillant és egy halovány mosolyt elereszt a lánynak. A kutyára meg.* - Úristen.. Azt ne mondd, hogy őt is Kamennek hívják? Miért kell bántani szegény fél-vért.. Azt hittem nem szereti az állatokat, de úgy látom még is van amit kedvel.*Fog a fejéhez amikor leesik nei, hogy a félvrtől kapta a kutyát.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°18
Re: Közös társalgó
- Micsoda?! *Néz hatalmas szemekkel. Teljesen ledöbbent. Nem diák volt… Akkor ki?!* -Csak azt ne mond, hogy felnőtt volt. Ilyen nincs. Azért mégis hogy merészelnek egy diákot bántalmazni?! És ez elképesztő. *Mondja felháborodottan, mert tényleg nagyon kiakadt. Utána szép csendben hallgat tovább, és mikor eljutnak Kiarához felmordul.* -Tudtam, tudtam, hogy az a perszóna még az agyamra fog menni. Tehát ő volt. Remek. Ha nem gond később jelentem a Lordnak. Mivel nem akarom tépni a diáktársunknak az a legcélszerűbb, ha jelentem a házvezetőnknek. *Csóválja a fejét, és egyre jobban felhergeli magát, mert Kiarát látja lelki szemei előtt.* - Figyelj, én ezt megértem. Viszont tényleg megbízhatsz bennem, és csak akkor kell elmondanod, ha bajod van ha te is szeretnéd. És nem szúrod el. Figyelj, téged teljesen máshogy neveltek fel. Nem szoktattak ahhoz, hogy mindent megossz a családoddal szóval teljesen érthető.* Pillant Alexre azokkal a szép kék szemeivel. Azért látszik a lányon, hogy dühös, mert három órája még Fred is felhúzta szóval.* -Tudom, ki volt, és megkapta érte a magáét. Elég rendesen felpofoztam, és akár hiszed, akár nem erőset tudok ütni. *Nevet fel zavartan, majd ismét megkomolyodik.* - Egyébként Fredrik volt. Azt mondta, hogy a fajtája szidása miatt kaptad ezt, de amúgyis is elmondta volna. Ezzel pedig azt akarta elérni, hogy ne legyen olyan nagy a szád vele szemben. *Ráncolja a homlokát, mert tényleg valami ilyesmit mondott a másik, és Gis tényleg megütötte Fredriket. De a srác egy szót nem szólt érte.* -Alex, nem szeretném, hogy még egyszer összetűzésbe kerülj Freddel. Én elintézem, jó? *Mondja komolyan a másiknak, mert ha Alex még egyszer megütné Fredet lehet, hogy megint ő járna rosszul.* -Rendben, ha elmondja… Bár azt hiszem, hogy amit előbb elmondtál Kiaráról az olyan információ, amit muszáj lesz elmondanom neki.*Bólint a harapásos dologra, majd Kamen hülyesége kerül szóba.* -Ez mondjuk igaz. És Kamen tényleg nem akart ám rosszat csak bal lábbal kelt fel, és.. Tudod nem szereti ha az angyalok repkednek körülötte, vagy éppen csak a szárnyuk van kint. És bizonyára ezért nem értékelte, hogy bevitted a hálóba. És ne köszönd, hogy aggódok érted. Mindenkiért, aki fontos számomra aggódok. Inkább én köszönöm, hogy aggódsz értem, de igazából ez az egész hangulatingadozás annak köszönhető, hogy még nem szoktam meg az angyalságot. *Néz szomorúan, mert igazából tényleg elengedte volna a füle mellett a dolgot csak na. Nem haragszom, ha nem csinálsz hülyeséget akkor rád se tudok haragudni. Az pedig, hogy várni kell arra, hogy megnyílj… természetes, és én türelmesen fogom kivárni az egészet. *Amúgy az aggódós résznél megölelte a bátyját szóval igen. Eléggé megváltozott az elmúlt kis időben. És ennek sok minden az oka, de ezt most ne fejtsük ki.* -Most a mi bajod vele? Csak rá kell nézni. A pillantása és a magaviselete is olyan. Meg hát. Tőle kaptam. És nem is bántom. Hogyan bánthatnám, ha szeretem? Jó, azonkívül, hogy néha fegyelmezem, de téged is fegyelmezlek, szóval… Na. *Reagál egyből bőbeszédűen arra, hogy „miért is bántja Kament”.* - Nem szereti, viszont tudja, hogy régóta szerettem volna egy beagle-t, és ezzel engesztelt ki. Meg megbeszéltünk mindent. És mindegy. Nem untatlak. *Legyint a lány, és nem érti miért kell a kutya nevével piszkálni. Az eb pedig visszalohol a lányhoz, és futás közben nagy lelógó fülei lobognak a „menetszélben”.*
Vendég- Vendég
- Post n°19
Re: Közös társalgó
- Majd elmondja. Csak mondd neki azt, hogy én kértem meg rá.*Mondja ésa felnőttre lassan bólint.*- Gondolom még fiatal és tapasztalatlan és igen... az...*Mondja a fejét rázva a dolgokra azután kiönti a lelkét és Kiaráról kezd beszélni és lesüti a szemeit.* - Ne ess Kiának légyszíves a hálóban ha bemész hozzá nem kéne a cicaharc...*Kéri aggodalmasan a másik és ugye ő volt. Csak hát valaki módosíthatta az emlékeit avagy direkt jól színészkedik. A jelentésre vállat rándít még úgyis megkeresi a mai nap folyamán szeretne vele beszélni.* - Megbízok. Vagyis próbálok.*Mondja és hallgatja a nevelésnél meg felfigyel. Igaza van, de végül is voltak azért akinek elmondta csak nem a szüleinek. Azután ugye hallgatja Gis részéről, a dolgokat érdeklődve közben a telefonját lenémítja hiszen nem szeretné ha ma zavarnák. A felpofozásra csak elvigyorodik.* - Gondolom, hogy mekkorát ütsz nem szeretném tapasztalni.*Rázza meg a fejét és néz a másik kék szemeibe. Igen a szép kék szemek. Igen dühös és még ez is rátett egy lapáttal. Alexnek viszonoznia kell a lánynak a dolgokat és szemeit is forgatja.* - Faj szídása!? De hát azóta nem is piszkáltam és különben is nem beszéltünk. Fredrik egy ostoba lidérc istenem akkor ő volt aki megsebzett? Húú... Kiarára pedig te tudod végül is őrző vagy és nem hallgathatod el.*Mondja és mosolyog keserűen.* - Kament tudom. *Vonja meg a vállát.* - Megnyílok nyugodj meg ha kell még ki is mondom amikor kell az idióta szót, mert vannak hülye húzásaim... a megölelésnél furcsa módon visszaölel Alex és a szőke herceg most mintha nyugalomra lelne.* - Köszönöm.Húgi ...*Nem fejezi be mondatot, de igazából majdnem kimondta a szeretlek szót azért még is van olyan akinek eltudja ezt mondani és könnyebb lesz. Bár ezek után rengeteget változott minden és az ő kapcsolatuk is. Kamen kutyánál pedig a fejét fogja és nemlegesen bólint.* - Igen aranyos. Cukker és nehéz megállni a felöl, hogy ne szóljam le. Azt hiszem tudom mivel fogom tovább szórakozni Kamennel...*Ha ezt a témát lezárták akkor ugye Kamenről fecseg azután elvigyorodik a kijelentése után.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°20
Re: Közös társalgó
- Rendben, igyekszem nem túlzottan idegbetegül reagálni a dolgokra. *Mondja halkan, és nagy levegőt vesz. Kicsit túl hamar felkapta a vizet, na. De akkor is a testvéréről van szó!* - Nyugodjon meg nem fogok neki esni. Csupán jelentem a Lordnak, hogy az az idióta volt a tettes. *Igen, neki van esze. Szóval nem fog ezért verekedni.* -Rendben. Örülök, hogy legalább megpróbálsz megbízni bennem. *Mosolyodik el halványan. Aztán ugye szövegel egy sort, és az ütéses dologra felnevet.* Ne is akard tudni, de légyszíves ezek után hagyd békén Fredet.*Pillant kérlelően a másikra, de mindez Alex érdekében van. Fredrik még mindig ki tudja játszani a lidérc kártyáját.* -És különben is. Tegyünk jó magasról Fredrikre meg Kiarára. *Nevet fel erőltetten, mert ő tényleg napokig keresztül fog nézni ezen a két diákon.* -Örülök neki, hogy tudod. És... Szeretném, ha nem piszkálnád. Az nekem esik rosszul. És ne tartsd magad idiótának. Te is sok mindenen keresztül mentél az elmúlt napokban, Sajnálom, hogy nem voltam melletted. *Suttogja megint, majd kicsit meglepődik, mikor a másik visszaölel. De elmosolyodik. Most ő is olyan... Nyugodt. * -Tessék, bátyus... *Reagál egyből a húgizásra, de mondjuk furcsa ezt Alextől hallani, de már fent sem akad. Aztán ugye elengedi a szőke fiút, és a kutyáról kezd szövegelni.* -Légyszíves ne piszkáld ezzel se előttem, se a hátam mögött. A kedvemért ezt megtehetnéd. *Pillant fel a másikra, mert komolyan nem szeretné, hogy ezzel piszkálják Kament. Aztán a kutyus odaszalad hozzá nyüszögve, így a lány felveszi a kis állatot.* -Ha nem baj mi megyünk. Szegénykém éhes. Jó éjt A... Bátyus. *Mosolyodik el a leányzó, majd egy puszit nyom a testvére arcára, és felkeresi a Lordot utána meg megeteti a kutyát.*
Arleena Queen- .::Diák::.
- Post n°21
Re: Közös társalgó
*Hát az ijesztegetés is számít forgatja meg a szemeit.* - Christ alapból ijesztheted Alex meg imádja a veszélyeket...*Forgatja meg a szemeit majd aztán kijelenti, hogy ő milyen fajú és ugye egyből elvigyorodik a lány kijelentésén.* - Jó nem fogok nyugi amúgy csak poénból mondtam így. Nem szeretem hangoztatni nyílvánosan ezt a fajt pedig amúgy imádom.*Mondja a sárkány fajt majd ugye érdekli, hogy miért is ismeri régebről..* - Én kíváncsi vagyok rád..*Mondja erőlködő hangon és megcsillan a fiú szeme. Ilyen állapotban tud, de józan állapotban már régen zavarba lett volna minden ilyesmire. Nem tudja mit mondjon a vámpírra menjen el Qarinba vagy valahol más hova. Ja Qarinba vannak. Fejéhez csap a fiú hiszen ezek benne játszodnak le. Azután hallja a magyarázatát és látja, hogy össze esik vagyis hát a földön fekszik. A két fiúnak int majd fogja magát fel emeli a nőt igen erős a Démon fiúkánk és sárkány szárnyait a kocsma előtt kiereszti és repülnek vissza az iskolába.* - Mit tudok tenni veled? Bár mondanám, hogy elviszlek Amarilla úrnőhőz vagy az ispotályba.. Nem tudja mit tegyen, de ha Sammael diákja lenne akkor egyenesen a férfihoz vinné hiszen ugye nem szeretne úgy járni mint amit Alex mesélt amit történt mostanában. A közös társalgóba igyekszik a lánnyal ahogy leértek a földre repüléssel gyorsan oda lehet érni ahova akarunk szóval a lényeg a lényeg sietősen lépked a nővel majd ahogy beér leteszi a kanapéra majd elgondolkozik azon mit csináljon.* - Ha most elviszem.. valakihez az jó pont, őrző létemre.. ha nem szólók baj lenne belőle.. ajj.. *Magában mérgelődik majd a fekete pólóját leveszi és kocka hasát látni lehet. Igen farmer van rajta és egy pulcsi meg kabát és póló volt. levette már a kabátot is, a pólót is majd a lányhoz lép.* - Tudod mit. Ne száradjon az én lelkemen a halálod...*Mondja a nőnek nem sztriptiz kedvéért vette le a pólót, de azért még benne vana feleske csak segíteni próbál.*
Maureen Caiside- .::Diák::.
- Post n°22
Re: Közös társalgó
- Nyugi, nem piszkálok senkit. Becsszó! csak amikor olyan kedvem van, de akkor Bells-t idegesítem majd szóval... *Mondja a leányzó ma már talán harmadszorra. A sárkányos dologra nem reagál különösebben. Akkortájt kezdenek rajta jelentkezni a rosszullét első jelei.* - Nos... A sárkányokat én is szeretem. Főleg Erist. De ebbe most nem mennék bele. *Mondja halkan, majd a fiú további szavaira felvonja a szemöldökét.* -Hát nem úgy tűnt.* Motyogja kicsit zavartan. Mert ő most már komolyan nem igazodik el Ethanon. Aztán ugye próbálják marasztalni, de érzi, hogy most már muszáj lesz vérhez jutnia. Mikor elindul kifelé sikeresen össze is esik, szóóval ő nemigazán tud mit kezdeni magával. Mikor felemelik rápillant Ethanre, egy hálás mosoly jelenik meg az arcán, majd tovább folytatódik a szenvedés, és egész úton nyűglődik valamin. Aztán a közös társalgóba érve a kanapéra fektetik, és látszik rajta, hogy tényleg cudarul fest.* -Vér... Vér. *Motyogja lány. Több kommunikációra nem is képes. A saját hülyesége miatt most jól megszívta. Szó mi szó, ha nem jut vérhez sürgősen akkor komoly bajok lesznek. Aztán igazából el sem jut az agyáig, hogy Ethan jóformán félmeztelen. Nos, normális esetben megbámulta volna a fiút, most örülni fog neki, ha életbe marad. Megragadja a fiú kezét, és lehúzza magához.* - Segíts... Kérlek.*Suttogja erőtlenül, és szenved tovább.*
Arleena Queen- .::Diák::.
- Post n°23
Re: Közös társalgó
- Remélem is, hogy nem piszkálsz. Csak tud akkor úgy is át álnék védő pozicióba. Annabellre gondolsz? Csak látásból ismerem azt hiszem..*Ráncolja össze a homlokát majd ugye a sárkányos dologra reagálgat.* - Eris...Hagyjuk már szét szadizza Christ majd ajj.. most én vigyázok rá. Úgyis beszélnem kell majd Perathon úrnővel nem vagyok félénk majd bemegyek hozzá holnap.*Mondja és mondja és mondja Chrisre a dolgokat és Erisre is. Ha Ethanealt kérdeznék ki tud e saját magán igazodni. Józanul azt mondnaná igen ki.. de így teljesen tényleg nincs eszénél szóval reggel verés lesz a vége az egyik fiúnál. A marasztalást meg komolyan gondolja bár ha józanul bénán csajozik azt hagyjuk nem akar senki olyan műsort látni eléggé durva szóval igen..Aztán amikor a másik összeesik gondolkodik mit tegyen végül úgy dönt a közös társalgóba repíti a másikat majd ugye lerakja a kanapéra. Levette a pólóját csak azért, mert ha elaludna akkor ugye ne legyen rajta mert nem szeret úgy aludni. Mérgelődik és gondolkodik hangosan mi a helyes végül magánakcióba kezd. Lehúzza a nő majd közli segítsen neki. Igen ám ha segít is csak attól fél, hogy a fogadalmát megszegi bár nem tudja anyja mit reagálna rá. A gyűrű nem hiába van az újján. Sóhajt egy nagyot majd a földre lefekszik és a másikat magára ülteti. A fejét oldalra fordítja jelzés képpen.* - Csak lásd nem vagyok szőrős szívű, de tényleg nem akarom, hogy össze es. Csak egy kérés ne öljél meg.*Mondja ezt engedélyezve és itt már az Őrző fiúkánk beszél aki azért vigyázz a diákokra. Az utolsó mondatot megnyomja és várja a következményeket.* - Figyelj ugye nem leszek vámpír hogyha?*Teszi fel a kérdést a buta igen, mert annyira nem ismeri a vámpír fajt, de csak felületesen...*
Maureen Caiside- .::Diák::.
- Post n°24
Re: Közös társalgó
- Na jó. A piszkálós témát megtárgyaltuk. És igen, Annabelleről beszéltem, és addig örülj neki, amíg látásból ismered.*Vágra rá egyből a választ aztán szóba kerül Eris és Chris konfliktusa, mire megint csak felnevet.* -Eris csak azért piszkálja, mert Chris nyuszi. Ha Sylorinások pedig nem lehetnek gyávák. *Vigyorog gonoszan, mert Eris tényleg csak ezért szekálja a kölyköt.* -Beszélni a... Az Úrnővel? Egyedül? Te? Én a helyedben nem mennék oda egyedül. Meg a lelkére egy syles jobban tud hatni. Szóval lehetetlen feladatra vállalkozol. *Nagyokat pislog Ethan monológjára, de nem hiszi el, hogy Tyla közelébe merészkedik a fiú. Utána ugyebár a saját hibája miatt - mert nem volt hajlandó enni -, ezért összeesik. Mikor a fiú elfekszik, ő pedig rajta köt ki nagyokat pislog. A kérésre keserűen elmosolyodik, és a fejét rázza.* - Nem tehetem... *Suttogja, aztán kap egy következő kérdést, és erőtlenül felnevet. Megint csak rázza a fejét, és mivel muszáj lesz valami csinálnia... Hátradönti a fiú fejét, a szemfogai megint kinőnek, és megkarcolja egy kicsit a fiú nyakát. Tehát nem is harapja meg a másikat csak megkarcolja. Az előtörő vért lassan szívni kezdi, és érzi, hogy a tagjai ismét megtelnek élettel. Pár pillanat múlva már a fiú mellett ül a földön, és Ethan nyakára egy zsebkendőt szorít. Még egy-két csepp vér előbukkanhat a vágásokból.* -Köszönöm. Fogalmam sincs miért tetted, hiszen tökre idegen vagyok számodra... De köszönöm. Hálás vagyok érte, és jövök neked eggyel. Mellesleg ha már itt tartunk szabadna tudnom a "lovagom" nevét? *Kérdi miközben hálása pillant a fiúra.* -Ja, egyébként, tuti nem leszel vámpír, mert ahhoz innod kellett volna a véremből, és meg kellett volna halnod szóval nyugi. *És még beszél és beszél, amíg el nem alszik a közös társalgó padlóján.*
Nathaniel Jenkins- .::Diák::.
- Post n°25
Re: Közös társalgó
*A közös társalgóban meglepő módon nincs olyan nagy forgalom. Bizonyára azért, mert a legtöbb ember a jó idő miatt a szabadban tölti az idejét. Talán ezért választotta magának ezt a helyet az újonc Sylorinás, de az is előfordulhat, hogy a konyha közelsége vonzotta ide. Az új fiú szótlanul hasal az egyik kanapén, fején egy fejhallgatóval, amiből olyan hangosan szól a rock zene, hogy a szoba túloldalán is hallani. Borzas vöröses-fekete haja a fejhallgatótól lelapult, de néhány rakoncátlan tincs így is zavarja a fiút a koncentrálásban. Halkan morog valamit mikor eltűri a tincseket, majd folytatja előtte fekvő füzetbe való irkálást. Vörös szemeit a papírlapokra szegezi, és erősen agyal a következő sorokon. Igen, akármilyen meglepő is a srác verset ír. Úgy tűnik az iskolában egy értelmes Sylorinás? Ki tudja, talán csak jól titkolja az elmebetegségét. Egyébként úgy fél órája van itt, és még nem volt ideje megkeresni a hálókörletét, így a kanapé körül táskák meg egy hatalmas utazóláda található. * - „Ó, Uram! Mondd, fáj az igazság?/ Vagy csupán az ádáz pimaszság? / Hol voltál, mikor vártam rád? / Egyetlen jelet se hagytál ám. / Fájó búcsút vettem tőled, / S íme itt állok előtted. / Cserbenhagytál, így vigyázz! / Szolgáid közt nagy lesz a gyász. / Bukottként járok a föld felett, / Amíg szárnyaim el nem veszed./ De ha ezt megteszed, / Akkor veszett ebként rontok én neked.” *Olvassa fel halkan angyal nyelven, majd megrándítja a vállát, becsukja a füzetet, és a kanapé melletti egyik nyitott szájú táskába dobja, aztán hátradől, és kezét a tarkójára kulcsolva bámulja a plafont.* ~ Nem értem anyámat. Miért küldött engem erre az Isten háta mögötti helyre. Jó, tudom, állítólag a közelben van a több mint kétezer éves nővérem, de akkor is. Miért nem volt jó neki, ha otthon maradok? Otthon. Milyen röhejes szó, hiszen egyik helyet se mondhatom a magaménak, ahol eddig éltünk.*Töpreng magában, és vörös szemeivel hunyorogva kiszúr a plafonon egy pókhálót. Kinyújtja a jobb kezét, és a háló meggyullad, majd mielőtt elérné a földet semmivé foszlik.* - Porból lettél, porrá leszel. *Suttogja halkan, továbbra is a gondolataival foglalkozva.*