*Kamen a tűzbe bámulva ücsörög a jobb oldali kanapén, láthatóan mélyen elgondolkozva. Igyekszik dűlőre jutni a gondolataival. Túl sok minden jár a fejében így egyszerre. A félvérsége, az új iskola, Giselle… Sok. Egész egyszerűen sok. Sóhajt egyet, majd beletúr a zsebébe, és előszed egy MP3 lejátszót. Szüksége van némi zenére… Találomra beleteker a számai közé, majd pár percnyi hallgatás után dúdolni kezd.* – I’m insane! Well I can feel it in my bones, coursing through my veins… When did I become so cold? For goodness sake where is my self-control? If home is where my heart is, then my heart has lost all hope. *Igen, elvan. Szokás szerint. Mindeközben pedig igyekszik nem gondolni semmire. Egyáltalán semmire ezen a világon…*
2 posters
Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Post n°1
![Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony] Empty](https://2img.net/i/empty.gif)
Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Kamen Grozdan Branimir Szomb. Jan. 21, 2012 3:31 pm
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°2
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Giselle Céline Marceau Szomb. Jan. 21, 2012 3:44 pm
*Giselle kevésbé depressziósan lép ki a társalgóban. A kezében ott szorongatja a családfás pergamen tartóját, amit már két napja szinte minden órában átbogarász. Tegnap sok minden történt így a leányzó elég rendesen ki is készült. A szeme még kicsit most is vörös, de már jobban van. Sikerült az újdonsült testvérével lerendezni a dolgokat. Az ő fülében is bömböl a zene így nem hallja a másikat, s mivel Kamen megint a kanapén fetreng ezért nem veszi észre. Se hall, se lát. Tehát odamegy az egyik nagy asztalhoz, és kiteríti rá a pergament. Óvatosan simítja ki a pergament, kihúz egy széket leül, majd magában beszél, hogy ki kinek a gyereke, és hogy miért nem vette eddig észre az új nevet. A zene hallgatást valami viszont megzavarja. Pontosabban valaki. A telefonja a lánynak hangosan csörögni kezd, s mivel a lány felvette anélkül, hogy megnézte volna a nevet ezért kénytelen elviselnie Sébastient. Nagyot sóhajtva áll fel az asztaltól, és kezd mászkálni a társalgóban.* -De Séb. Hányszor mondjam, hogy nem kell nekünk gorilla. Nem hiszem el, hogy nem bírod felfogni, hogy ez nem olyan alapítvány. Foglalkozz a saját cégeddel, és hagyj békén jó?! *Mondja dühösen, majd továbbhallgatj azt az idiótát, de a mászkálás közben kiszúrja a kanapén terpeszkedő fiút.* -Szia. Nem is láttam, hogy itt vagy. *Köszön Kamennek, majd néhány pillanattal később kinyomja a telefont, nem zavarja, hogy Sébastien még ontaná a hülyeségeit.* - Mióta vagy itt? *Kérdi homlok ráncolva. Eszébe jut, hogy azért mégis jobb lett volna, ha máskor találkoznak, mert a tegnapi átsírt éjszakát még nem heverte ki. Szóval reméljük, hogy a másik nem fog rákérdezni. Aztán, ha Kamen dumálni kezd addig ő szépen visszamegy az asztalhoz, és visszacsúsztatja a pergament a tokjába.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Post n°3
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Kamen Grozdan Branimir Szomb. Jan. 21, 2012 3:57 pm
*Ő sem veszi észre a kilépő lányt, és mivel üvölt a fülébe a zene, ezért azt sem hallja meg, amikor a másiknak csörög a telefonja. Csak akkor veszi észre a lányt, amikor az ő szemszögéből láthatóvá válik mászkálás közben. Akkor kikapcsolja a zenét, és kiveszi a füléből a fülhallgatót. A lány kérdésére vállat von.* - Már egy ideje. De nyugi, én sem láttalak meg téged.* Kényelmesen hátradől a kanapén, és nyújtózkodik egyet, közben Gist figyelve. És persze - jó, nem persze, amilyen vak ő lenni bír - kiszúrja a piros szemeket.* - Hé. Amúgy minden oké? *kérdezi. Nem akar közvetlenül rákérdezni arra, hogy sírt-e, de azért igyekszik tájékozódni. Nem szereti szomorúnak látni a lányt. Újabb bizonyíték... Na, nem mintha szüksége lenne rá. Már elismerte - önmagának -, hogy nem közömbös neki a másik. Igaz, ezt ő még nem tudja, de na. Valahogy... Valamit... Ki kellene találnia. Mert ezt így nem akarja sokáig játszani. Végül is, ha igaz, amit Jess mondott és amit Brigitte írt neki még... Hónapokkal ezelőtt, akkor Gis épp elég ideje vár már rá. És végül is ki ő, hogy hagyja szenvedni őt is meg önmagát is? De a témához visszatérve: csendesen reménykedik, hogy ki tudja szedni a lányból, hogy mi a probléma. Talán még segíteni is tudna...*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°4
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Giselle Céline Marceau Szomb. Jan. 21, 2012 4:09 pm
*Ugye sikerül leráznia a zakkant unokabátyját, majd ugye Kamennel kezd beszélgetni.* -Akkor jó. Mármint, hogy nem vársz rám órák óta... Kicsit sok volt a dolgom, és... *Kezd hadarni meg a tarkóját vakargatja. Egész eddig az ágyán feküdt, és bámulta a papírt meg próbálta felfogni, hogy mi is történt szóval na. Egyszóval semmi érdemlegeset nem csinált csak bekattant. Aztán persze naná, hogy másik kiszúrja, hogy sír mire csak tehetetlenül rázza a fejét.* ~ Miért szívat a Sors?! *Morog magában, majd a fiú kérdésre röviden és tömören válaszol.* - Semmi gond. Csak családi ügyek. Majd mesélek, de még... Nem vagyok olyan állapotban. *Próbálja hamar lezárni az ügyet. Semi kedve nincs hozzá, hogy elmesélje az Alex-ikertesó dolgot. Most csak Kamennel akar lenni, és azt szeretné, ha a másik felvidítaná. Hiszen a fiú mindig el tudja érni, hogy Giselle-nek jókedve legyen... Tehát a lány leül a másik mellé, az ölében pihen a henger, és vár, hogy mondjon valamit a fiú. Egyébként tényleg jó lenne mindkettejük szenvedésének véget venni, szóval Kamenen áll, vagy bukik a dolog.* - Egyébként mit hallgattál az előbb? *Kérdi a lány miközben mosolyt erőltet az arcára. Nehéz jókedvűnek tűnni, ha közben legbelül a sebeit nyalogatja.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Post n°5
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Kamen Grozdan Branimir Szomb. Jan. 21, 2012 4:20 pm
- Semmi gond *mosolyog rá Gisre, de érzi, hogy a másik eléggé zaklatott. Amikor a lány igyekszik lerázni, csak bólint.* - Rendben. Ha jobban leszel, majd beszélsz róla *mondja megértően, majd megpaskolja maga mellett a kanapét.* - Csüccs! *Igaz, a lány leülne e nélkül is, de ő azért hellyel kínálja. A tekercsre téved a szeme.* - És ez mi? *kérdezi érdeklődve, a pergamenre mutatva. Igen, van valamiféle... Tehetsége, hogy olyan dolgokra kérdezzen rá, amikre nem kellene, abban a pillanatban, amikor nem kellene. A kérdésre egy pillanatra elgondolkozik.* - Öhm... Azt hiszem Black Veil Brides-ot... Ja, nem! Falling in reverse *vigyorog.* - A szám címe azt hiszem I'm not a vampire, de nem vagyok benne teljesen biztos. Jóban vagyok a refrénjével. Persze ez nem jelenti azt, hogy tudom énekelni... De végül is én semmit nem tudok énekelni, szóval ez talán annyira nem meglepő *nevet fel zavartan. Igyekszik össze-vissza fecsegéssel elterelni a lány figyelmét.* - Egyébként gondolkozom rajta, hogy megtanulok dobolni. Mert ahhoz csak ritmusérzék kell *vigyorog.* - Nincs dallam, meg ilyenek, csak ritmus. Persze azért az sem egyszerű, szóval kihívás is lenne, meg minden. Mit gondolsz? *pillant kíváncsian Gisre. Egyelőre nincs más célja, mint felvidítani. Ha az megvan, majd szóba jöhet más is, de egyelőre ennyi éppen elég neki...*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°6
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Giselle Céline Marceau Szomb. Jan. 21, 2012 4:36 pm
- Tudod, hogy amúgy is leülnék. *Mondja, miután leült a másik mellé. Az előzőekre csak bólint. Tényleg elfogja mondani neki csak most még nincs teljesen olyan állapotban, hogy beszéljen róla. Aztán a tekercsre nagyokat pislog, mikor kérdezik.* -De hát már mondtam. A családfánk. Meséltem, hogy én vigyázok rá. Ezért is támadt egy kisebb gond... De hagyjuk.* Legyint egyet, majd jobban megszorítja a fémhengert.* -Ha érdekel megmutathatom, viszont ahhoz fel kell állni. *Mondja, és láthatóan jobb a kedve. De valahogy sejti, hogy a másikat nem túlzottan fogja érdekelni, ha a kényelmes kanapéról fel kell kapaszkodnia. Aztán rákérdez a számra, és az előadóra ráncolja a homlokát.* -Ezt kivételesen nem ismerem. Milyen?*Érdeklődik tovább, aztán Kamen megjegyzésein őszintén felnevet. Komolyan, aki ilyen hülyeségekkel képes felvidítani az rossz ember nem lehet.*Énekelni tudsz, csak a hangod nem olyan kellemes. *Mosolyodik halványan, és oldalba böki a másikat. Igen, a szokásos hogyan-nyomjuk-össze-Kamen-belsőszerveit-Marceau vonás...* -Az jó ötlet. Antoine tud dobolni. Ha gondolod szívesen segít neked. Mostanában úgyis unatkozik az Erethonos toronyban. Talán jövőre te is felléphetsz velünk a karácsonyi banzájon, ha jónak ígérkezel. *Vigyorog egyre szélesebben. Igen, Kamen határozottan jó hatással van rá.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Post n°7
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Kamen Grozdan Branimir Szomb. Jan. 21, 2012 4:51 pm
- Tudom *von vállat vigyorogva. Aztán ugye rákérdez a tekercsre, mire némi értetlenséget kap válaszul.* - Én nem emlékszem, hogy mondtad volna *ráncolja össze a szemöldökét. Persze ez nem jelenti azt, hogy a lány nem is mondta, de se Kamen, se az user memóriája nem elég jó ahhoz, hogy visszaemlékezzen erre.* - Annyira nem, talán majd máskor. Most lusta vagyok felállni *vigyorodik el, majd áttérnek a zenére.* - Király *von vállat jókedvűen.* - Megmutassam? *nyúl a fülhallgatójáért, ami amúgy a nyakában lóg.* - Egyáltalán nem kellemes *nevet jókedvűen.* - De legalább tudom magamról, hogy bénán éneklek, és nem is próbálkozom. Van egy két hozzám hasonló kategóriájú énekes a zeneiparban *fintorog. Az oldalba bökésre meg persze nyafogni kezd.* - Komolyan, szoktasd le magad erről! Szegény oldalam *szipog. A dobolásra áttérve persze visszatér a jókedve.* - Ohohó, akkor majd felkeresem *vigyorog szélesen.* - Az erethonos tornyon kívül merre fellelhető még? *kérdezi. Csak a tájékozódás kedvéért.* - Akkor reméljük, jónak ígérkezem *kacsint a másikra. Valamint örömmel veszi észre, hogy egész jól fel tudta vidítani a lányt.* - Hangszerekről jut eszembe... Te most akkor énekelsz meg gitározol, igaz? *kérdezi. Ez a kettő, ami megragadt benne, meg nem is igazán rémlik neki, hogy Gis említett volna más hangszert is.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°8
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Giselle Céline Marceau Szomb. Jan. 21, 2012 5:03 pm
- Mert mindent tudsz kivéve, amit nem. *Szól vissza, mert ezt nem lett volna szavad kihagyni, majd ugye áttérnek a tekercses dologra, amire húzza a száját, de Kamen lustás megjegyzésén megint felröhög.* -Hogy tudtam, hogy ezt válaszolod. Egyébként mondtam. *Felel pimaszul, majd a zenés dologra nagyot bólint. Mellesleg ő mondta neki aznap, mikor épp az előző sulijában forgatta fel a szobáját. Persze az ő keze is egyből elindul a fülhallgató felé... Mert túlságosan is zenefüggő ahhoz, hogy engedélyt kérjen mások lejátszóinak lenyúlása előtt engedélyt kérni.* -Valóban nem. Nem olyan, mint a miénk, Marceauéké. *Vigyorodik el gonoszan. Hát igen, angyal, mellesleg zenés családból származik. Khm. Az angyali hangja még felerősíti a zenei tehetségét.* - Az igaz. Van pár szerencsétlen, akikből nem is értem hogy lett sztár.* Csóválja a fejét, majd ugye oldalba böki a másikat, mire az megint nyafogni kezd.* - Tudtam, hogy nem bírod ki anélkül, hogy ne hisztiznél egy napig. *Mosolyog jókedvűen. És Kamennek a felbukkanásával sikerült elérnie, hogy a lány most ne gondoljon a családi ügyekre.* -Hol máshol? Hát a kocsmában meg néha elkísér a kávézóban, meg kint is szoktunk lenni, de mostanában elég sok lóg az unokahúgod a nyakán szóval úgy kell kirángatni a tornyából. *Nevet fel, mert elképzelte, ahogy a minap Antoine bevetődik az Erethonos torony ajtaján, hogy Lor ne érje utol.* -Reméljük, de ha Séb megtudja, hogy dobolni fogsz úgyis beszervez. Bár még nem tudja, hogy egy suliba járunk. *Vigyorog megint ördögien. Sébastient szívatni jó dolog, na.* -Igen. De hárfán is tudok játszani meg hegedűn. Meg Yan tanított nekem néhány zongoraművet is. *Mesél egyre vidámabban. Ha zenéről van szó mindig felpörög.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Post n°9
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Kamen Grozdan Branimir Szomb. Jan. 21, 2012 6:00 pm
- Pontosan *vigyorog rá. A lány nevetésére csak vigyorogva vállat von.* - Jól ismersz, na. És lehet. Én nem emlékszem rá, az a lényeg *vakarja meg a fejét kissé zavartan. Lyukas az agya, na. Ugye a csajnak nem kell nagyon adni a fülhallgatót, mert elveszi magától is, úgyhogy Kamen megkeresi a számot, és bekapcsolja, olyan hangerővel, hogy közben beszélgetni is tudjanak. A marceau-s dologra csak elhúzza a száját, majd kiölti a nyelvét, a sztárocskásra pedig bólogat. A nyafogós dologra meg vigyorog.* - Jó, na. De jogos *nyújtja ki megint a nyelvét. Rettentően gyerekes ma. Magyarul már jó ideje nem érezte magát ennyire jól...* - A kocsmában, persze, gondolhattam volna *vigyorodik el.* - Az unokahúgom meg mindenkinek a nyakán lóg, szóval különösebben nem lepődöm meg *nevet fel.* - Én is leginkább idebent bujkálok előle. De azért nem engedem, hogy gátoljon a szabadságomban *vigyorog.* - Nem? *röhög fel.* - Aztán miért nem? *Végül pedig a hangszer téma következik, mire kissé meglepődik.* - Yan? Mikor? *pislog.* - De akkor lényegében zenészgéniusz vagy *mosolyog jókedvűen.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°10
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Giselle Céline Marceau Szomb. Jan. 21, 2012 6:19 pm
- Lassan már jobban ismerlek, mint a tenyeremet. De csak lassan. És az is azért van, mert nem figyelsz rám eléggé. *Nevet fel megint. Úgy látszik tényleg sikerült kivernie a fejéből egy időre a testvér-problémát. Aztán ugye elveszi a fülhallgatót, és hallgatja a számot. Még nem véleményezi, valószínűleg majd később, ha szóba kerül. Ugye közelebb ül a másikhoz, hogy elérjen a fülhallgató zsinórja a lányig. Aztán a többi megjegyzésre csak nevet, majd a nyafogásos dologra hajlandó válaszolni.* -Jogosnak jogos, de nincs jogod kritizálni az őrangyalodat. * Felel ő is nyelv nyújtogatva. Igen, a két óvodás megint előtört belőlük... De mikor nem?* Szerintem nálatok már alap dolog, hogy a kocsmában találtok majd egymásra. Amúgy majd, ha megnyitják végre a zenetermet akkor ott fogunk majd lenni. Igen, mert az unokahúgod egy őrült társasági lény. *Kuncog ő is. Igen, Lorette túl pörög néha saját magán is...* -Persze, ezért jössz el mindig velem, ha menni akarok valahová, mert tudod, hogy Lor akkor nem akaszkodik rád, vagy tudod, hogy megvédenélek, mi? *Megint felröhög, majd kiveszi a fülhallgatót, és visszaadja a másiknak.* -Mikor? Még decemberben tanított. Nem mondta? Amúgy nem vagyok az. Csak szeretem a zenét.* Hátradől, és a plafont kezdi vizsgálni.* -Ilyenkor úgy utálom, hogy még alig vagyunk. Itt szinte semmit nem lehet még csinálni. * Fintorog egy sort, majd Kamen felé fordul.* -Nem megyünk el valahová? *Kérdi, nagy csillogó, könyörgő szemekkel. Hátha ezzel tud hatni a másikra.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Post n°11
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Kamen Grozdan Branimir Szomb. Jan. 21, 2012 8:30 pm
- Nagyon lassan *bólint magabiztosan, és közben gyorsan elhessegeti magától az érintésfóbiája okait, és inkább Giselle-re koncentrál.* - Én figyelek! Nem tehetek róla, hogy rövid az eszem *vonja meg a vállát vigyorogva. A jogos dologra felnevet.* - Talán nincs. Bár inkább az őrangyalomnak nem lenne joga állandóan engem piszkálni *vigyorog szélesen. És valóban, ők ketten az idő kilencven százalékában valóban olyanok, mint az óvodások.* - Az is igaz *vigyorog a kocsmás dologra. A zeneteremre biccent, Lorette-re meg felröhög.* - Elsősorban őrült, utána minden más. És igen, bevallom, sokszor ez a taktikám *vigyorog. Amikor visszakapja a fülhallgatót, természetesen kérdez.* - Hogy tetszett? *kérdezi jókedvűen. A yanos dologra csak bólint.* - Ééértem. Nem, nem említette *von vállat.* - És én is szeretem a zenét, de ettől még nem játszom... Négy féle hangszeren meg énekelni sem igazán tudok *mondja a lánynak. Gis fintorgásán csak kuncog egyet, majd a kérdésre megvonja a vállát és elkezd nyújtózkodni.* - Egye fene... Mehetünk. De hova... *Egy pillanatra elhallgat, de aztán felállva kipillant az ablakon, és a felhőtlen éjszakai eget megpillantva isteni szikraként ugrik be neki az ötlet.* - Nincs kedved csillagászkodni egy kicsit? *kérdezi szélesen vigyorogva, lepillantva a lányra. Ha amaz egyetért az ötlettel, akkor minden bizonnyal el is indulnak az őrtorony irányába.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°12
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Giselle Céline Marceau Szomb. Jan. 21, 2012 8:52 pm
*A nagy lassan szókapcsolatra megvonja a vállát. Előbb-utóbb csak kiismeri a fiút.Úgy igazából... De már az is csoda, amit kicsivel több, mint fél év alatt megtudott. * -Persze, tudod, hogy nem így értettem. Nem ismered azt a szót, hogy vicc? Arról meg tényleg nem tehetsz, hogy nem működik se a rövidtávú, se a hosszútávú memóriád. De nem baj. Azért vannak körülötted az emberek és más lények, hogy mindenre emlékeztessenek. *Vigyorog jókedvűen. Nem tehet róla, de szereti, ha a másikat piszkálja, mert olyan jó hallgatni, ahogy Kamen morog.* - Az őrangyalod azért piszkál folyton, mert ezzel azt akarja kimutatni, hogy törődik veled. * Hoppá. Már megint a törődés szócska, amit Giselle ritkán használ. Meg hát, ha nem is lenne a másik őrangyala akkor is gondoskodna róla, szóval lehet most tett nem szándékosan egy megjegyzést.* -De ha nagyon muszáj elérned, és sürgős megadhatom a számát. Úgyis megint valamelyik gépén szórakozik. Vagy a mobilján, vagy az IPodján. Jaj, te nem is láttad mit kreált össze. Majd elkérem tőle megint. *Dumál össze-vissza. Majd megint az unokahúg kerül szóba.* -Nem értem miért bántod olyan aranyos. *Vigyorog gonoszan, mert ő márcsak ilyen.* -Á, tudtam, hogy erre megy ki a játék. De nem baj. Ha ennyire rettegsz Lortól megvédelek. *Pislog ártatlanul a másikra, majd ugye a szokásos témánál járnak. A zenénél.* - Jól van na. Le kell vezetnem az energiámat meg hát imádok zenélni. Ráadásul a hárfa meg a hegedű muszáj volt, mert mint mondtam Amboise-ban és családi ünnepségeken léptünk fel. *Húzza a száját. Nem érti miért kell felsorolni a hangszereket, amiken játszik. Ő a zenei képességeivel nem nagyon szokott kérkedni. Aztán nagy mosollyal az arcán nyugtázza, hogy sikerült rávennie a másikat, hogy menjenek valahová.* -Az jó ötlet. Úgyis régen néztem már a csillagokat. Az őrtorony meg egy jó hely... *Mondja fellelkesülve, majd a hátára erősíti a hengert a pántjánál fogja, és elindulnak a torony felé. Majd mivel a leányzó lusta lépcsőzni, ezért a hengert megint kézbe véve felröppen a torony tetejébe.* -Gyerünk, Kamen mozogj már! *Szól le miközben a lépcső előtt toporog. Majd ha a másik is felért kimennek az erkélyre, a lány lerakja a családfás pergament, és odamegy az egyik távcsőhöz.* - Itt sokkal szebbek a csillagok, mint Franciaországban. *Motyogja, majd miután felfedez egy számára ismeretlen égitestet, ezért a csillagász partnerétől kérdezi meg, hogy mi annak a neve.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Post n°13
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Kamen Grozdan Branimir Szomb. Jan. 21, 2012 9:31 pm
- Azért vagy körülöttem te. Te vagy a naptáram *vigyorog rá a lányra. A törődés szónál igyekszik nem feltűnően még szélesebben vigyorogni, mint addig. Oké, na. Ennyit csak megengedhet magának, nem? Ha már egyszer Gis használhatja a kötődés szót, akkor ő meg vigyoroghat rajta.* - Vész esetére az lesz a legjobb, ha megadod a számát. *Az össze-vissza fecsegést nem teljesen érti, de inkább elhiszi a lánynak. Minden bizonnyal igaza van. A lorettes dologra - legalábbis az első részére csak megforgatja a szemét, aztán már komolyabban is reagál.* - Nem félek tőle! Ki fél tőle? Bah. No komment. Dehogy félek tőle... Ch! *Magyarul háborog. Mint mindig, amikor éppen nem nyafog, zenét hallgat vagy alszik.* - Hát rendben *von vállat a zenés dologra. Azért leesett neki, hogy Gis annyira nem szeretné ezt ragozni, szóval inkább hagyja a dolgot. Aztán ugye szóba kerül, hogy akkor indulnak felfelé, úgyhogy miután eléggé kinyújtózótt - és közben jókedvűen mosolygott egyet, hogy Giselle-nek tetszik az ötlete -, kényelmesen elindul a lány után. A lépcsőnél persze ő nem vált szárnyra - nincs az az isten, amiért ő kihasználná az angyal létét -, úgyhogy tovább tart neki felérni.* - Te könnyen vagy... *motyogja. És erre fel lehet hozni, hogy ő is tudna repülni, de egyszerűen... Régebb óta démon. Nem tud mit kezdeni vele: még meg kell szoknia, hogy angyal is. Odafent aztán ugye Gis egyből letámadja az egyik távcsövet, amire ő jókedvűen mosolyog, majd odasétál mellé, és a korlátnak dőlve szabad szemmel kémleli az eget. Amikor kérdezik, természetesen válaszol, aztán hagyja tovább nézelődni a lányt. És persze ő is néz, csakhogy nem a mélykék eget, a ragyogó csillagokat vagy a holdat: Giselle-t figyeli.* - Tudtad, hogy nagyon szép vagy? *kérdezi hirtelen, majd kissé elpirul és elfordulva hadarni kezd.* - Úgy értem persze, hogy szép vagy. Elvégre mégiscsak angyal vagy, és a legtöbb angyal gyönyörű. Igaz, te még ezen belül is kiemelkedő vagy, de... Istenem, ez csak egyre rosszabb lesz, igaz? *Temeti a kezébe az arcát. Igaz, mivel hátat fordít a lánynak, ebből sok minden nem látszik... Ja, és igen. Most éppen próbálkozott bókolni. Csak kissé elrontotta.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°14
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Giselle Céline Marceau Vas. Jan. 22, 2012 8:48 am
- Eddig nem azért voltam, hogy vigyázzak rád. Mégis mióta mentem át repkedő naptárba? *Nevet fel, mert elképzelte, hogy egy szárnyas naptár megy Kamen után, és szajkózza, hogy a fiúnak mit kell csinálnia. Balszerencséjére Gis is ki tudja szúrni azokat a dolgokat, amire nem kéne rákérdezni.* -Most min vigyorogsz? *Tényleg nem érti, hogy most min derül ilyen jót a másik. Ha tudná... Alaposan fejbe vágná a másikat. Igen, őrangyal, de saját magától nem védi meg semmi a fiút. Aztán előveszi a zsebéből a telefonját, és elmondja Kamennek a hülye kocka haverjának a számát.* -Most miért? Igenis félsz tőle. Mert ha nem félnél akkor kimernél menni egyedül a társalgóból. *Reagál a másik háborgására. Néha komolyan szándékosan idegesíti a másikat, hogy nyafogjon, vagy háborogjon valamiért. Aztán eljutnak a toronyig, ahol Gis-nek nincs kedve lépcsőt mászni így egyszerűen felreppen. * - Szedd a lábad! Egyébként meg, ha akarnál te is tudnál repülni. * Szól le, mert eléggé visszhangzik az a lépcsőház. Meg alapból jó a leányzónak a füle.* -Na végre. Azt hittem már soha nem érsz fel. *Szólal meg pimaszul vigyorogva mikor megpillantja a másikat, majd ugye ő szépen lefoglalja az egyik távcsövet, és a csillagokat bámulja meg néha Kamentől kérdez. Aztán mikor a fiú megszólal ellép a távcsőtől, és nagyokat pislog. Ő? Szép? Kamen komolyan ezt mondta? A lány elvörösödik nem szokta ő meg, hogy Kamen bókol neki, igaz rosszul de az más kérdés. Eléggé zavarba jön. Azt se tudja mit mondjon. Igazából Jess-nek a szavai jutnak az eszébe.* ~ "Mi van veletek? Úgy értem az eléggé látszik, hogy nem vagytok együtt, de nem bírom megérteni, miért. Úgy értem... Mike elmondta, hogy látott titeket csókolózni, meg Kamenen is érezni, hogy tetszel neki, és érzem, hogy te is szereted, de akkor mi a gond?" *Normális, hogy ez jár a fejében? Mert nem teljesen komplett az biztos. Aztán megrázza a fejét, Jess szavait megpróbálja kiverni a fejéből, és végre valahára reagál a másikra.* Egyáltalán nem. Ez az össze-visszabeszélés rád vall. De anno Antoine is megmondta, hogy a csajozási technikádon finomítani kellene. *Érinti meg a fiú vállát. Amúgy Antoine egy szóval se mondott ilyet ez csak úgy jött usernak szóval mindegy... Szóval. Az normális, ha Gis szíve egyre hevesebben kezd verni? Azaz majd kiugrik a helyéről?* -Amúgy. Kösz a bókot. *Igen, nagyon nagyon zavarban van... Csak az a kérdés, hogy ezek után mi fog történni. Mert Giselle annyira le van döbbenve, hogy örül neki, ha ennyit bírt mondani. Tehát megint csak Kamennek kell beszélnie, mert a francia lány egy darabig csendbe lesz. Mire eljut az agyáig, hogy ez mégis mi volt.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Post n°15
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Kamen Grozdan Branimir Vas. Jan. 22, 2012 11:34 am
*A repkedő naptáron jókedvűen felnevet.* - Éppen most óta! *A vigyorgásos dologra csak megrázza a fejét, ennél tovább nem hajlandó reagálni a kérdésre. Mert végül is kinek lenne az jó? Mármint azon kívül, hogy nekik kettejüknek. Mindegy. Részletkérdés. Aztán szóba kerül Lorette, mire még hevesebben kezdi rázni a fejét.* - Van különbség aközött, hogy félsz valakitől, és a között, hogy agyadra megy, hogy állandóan a nyakadon lóg. Én és Lorette az utóbbi eset vagyunk *ölti ki a nyelvét. Majd a toronyba vezető út következik, és hát Kamen nem éppen örömtől kitörve fogadja Gis feleselését.* - Nem fogom használni azt az izét *válaszolja komoran, és a soha nem érsz feles mondatot is figyelmen kívül hagyja. Csak a csillagoktól lesz jobb kedve, de persze megint nem a legtökéletesebben jön ki a dolog. Igaz, Giselle megköszöni a bókot, és mintha meg akarná nyugtatni, de hát nem igazán sikerül neki. A csajozási technika az, ami megragadja az agyát, mert abból tud igazából kiindulni. Vagy legalább valahogy ráépíteni azt, amit igazán mondani akar a lánynak.* - Nincs semmi baj a technikámmal! Csak... Tudod... Nem, neked fogalmad sincs róla, hogy milyen nehéz veled szemben talpon maradni! Az, ami bárki másnál használ, számodra vicc, és talán épp ez a különlegesség az igazán... Jó benned, úgy értem ez az, ami olyan... Olyan egyedivé tesz, ami... Ami miatt engem is megragadtál, úgy értem... *Csak hebeg-habog össze-vissza. Pedig már háromszázszor átgondolta, hogy mit fog mondani és hogyan, de egy szó sem jut eszébe az egészből.* ~ Most komolyan, hogy lehetek én ennyire szerencsétlen? ~ *gondolja elkeseredetten. Pedig ő tényleg kitalálta, mit fog mondani, mindenféle csodálatos, ékesszóló dolgot összerakott, most meg olyan üres az agya, mint a szórakozóhelyek vasárnap délben.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°16
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Giselle Céline Marceau Vas. Jan. 22, 2012 12:18 pm
- Jó, hívhatsz repkedő naptárnak, ha leszoksz az Angyakáról. *Nevet fel megint, majd megvonja a vállát a fejrázásra. Ha nem mondja el akkor nem tudja meg.* - Jó ott a pont. Most kivételesen igazad van. *Mosolyog elismerően. Ilyen is ritkán van. Aztán ugye Kamen a toronynál kezd sopánkodni.* -Az nem izé, hanem szárny, és te tudod, hogy használod-e, vagy sem. *Felesel megint, majd miután a fiú megmászta a lépcsőt, és kijutottak az erkélyre egy eléggé furcsa mondat hagyja el Kamen száját.* -Mi az, hogy nehéz velem szemben talpon maradni? Mintha szumóznánk, vagy valami... *Aztán elcsendesül, és döbbenten hallgatja a másikat. Igaz lenne? Tényleg igaz lenne, amit Jess hajtogatott? Úgyhogy mivel értelmesen beszélni és reagálni képtelen, ezért csaaak felteszi azt a kérdést, amit azelőtt Dan és Jessica is többször mondtak neki csak nem volt semmiféle jele annak, hogy tényleg igaz lenne az egész dolog.* - Kamen... Jess-nek igaza volt, mikor azt hajtogatta, hogy teszem neked? *Igen, ha valaki képes arra, hogy kizökkentse a lányt a lelki békéjéből az Kamen. Olyan szinten képes volt most összezavarni, hogy azt se tudja mit mondjon, mire hogyan reagáljon. Zavartan mered a másikra, és komolyan nem képes értelmesen gondolkozni.* ~ Különleges? Egyedi? Megragadtam? *Hajtogatja magában ezt a három szót, és talán lassan megvilágosodik, hogy mire menne ki a játék. De az még egy kicsit odébb van.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Post n°17
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Kamen Grozdan Branimir Vas. Jan. 22, 2012 12:26 pm
- Ez az, hogy nem tudom, hogyan fejezzem ki magam, amikor valami komolyról van szó! *rázza a fejét. Tényleg rettenetes szerencsétlen szegényke. Amikor pedig a lány rákérdez, egy kissé elpirul, és elkezdi bámulni a cipőjét.* - Öhm... Igazából... Igen, igen, igazat mondott, bárhonnét is találta ki! És a tetszik... A tetszik nem kifejezés. Megőrülök érted, mindenedért: a szépségedért, a humorodért, azért, ahogyan piszkálsz, mindenért, ami te vagy. Ez van *nevet fel zavarodottan. Csak kibökte. Vagyis AZT nem, de... De azért nagyjából. Úgyhogy most már csak arra vár, hogy Gis válaszoljon valamit... Amúgy meg a keze csupa víz, rettenetesen izgul...*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°18
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Giselle Céline Marceau Vas. Jan. 22, 2012 12:39 pm
- Most úgy beszélsz, mintha én ki tudnám fejezni magam, ha fontos dolgokról kell beszélni... *Motyogja a másik, de amúgy megérti Kament. Megérti, hogy miért ilyen nehézkesen ez az egész. Aztán ugye a Jess-kérdés következik mire nem kicsit sikerül lesokkolni a lányt. De most komolyan... Viszonozzák az érzéseit? Fél éve nem volt semmi jel most meg Kamen kinyögi azt, amire egész eddig vár, vagyis amiben reménykedett. Még jobban elvörösödik, és a szíve is hevesebben ver. Fél pillanatig nem szól semmit, de eszébe jut valami, ami nem hagyja nyugodni.* -És mi van azzal, hogy a világ elviselné-e, ha mi ketten összejönnénk? *Kérdi homlok ráncolva, majd kicsit később - a drámai hatás kedvéért - megint megszólal.* -Mellesleg azt hiszem ezzel az érzéssel nem vagy egyedül. Tudod... Engem azóta gyötört ez az érzés mióta Greeny majdnem megölt Londonban. *Hajtja le ő is a fejét, majd hülyén vigyorogva a másikra pillanatra.* - Je t'aime. Azaz... Szeretlek. *Suttogja az utolsó szavakat, és most hogy túlestek ezen talán akkor tisztázhatnák a dolgokat. Hogy mégis mi legyen kettejükkel később.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Post n°19
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Kamen Grozdan Branimir Vas. Jan. 22, 2012 2:55 pm
A lány kérdése határozottan oldja a a hangulatát, halkan felnevet, és vállat von.* - Kit érdekel a világ? *Aztán utána már csak vigyorogni képes, de úgy, ahogy még soha. Egyértelmű, hogy szerelmes, bár nincs az az isten, hogy kimondja. Nem, az túl őszinte lenne tőle. Talán majd egy távoli, szépséges napon. De az még messze van.* - Ennyit tudok franciául *vigyorog fültől-fülig. Nem a normális én is téged, á, nem. Csak "Ennyit tudok franciául.". Ki lenne, ha nem Kamen? Nincs még egy olyan hülye ezen a világon, mint ő. Egy pillanatig csak bámulja a csajt, aztán vesz egy mély levegőt és szusszant egyet.* - Öhm... Kellene még mondanom valamit? *nevet zavartan. Khm. No. Komment. De tényleg. Abszolút. Még egy ilyen idióta nincs ezen a világon.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°20
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Giselle Céline Marceau Vas. Jan. 22, 2012 3:11 pm
- Engem aztán nem. Csak te szajkóztad folyton. *Vigyorog szélesen. Khm. Nos úgy nagyjából olyan euforikus állapotba került, mint a másik. aztán mikor kimondja franciául, hogy "szeretlek", és Kamen válaszol rá... Egyszerűen felnevet. Ő nem várja el a másiktól, hogy kimondja azt a szót. És az biztos, hogy tényleg nincs akkorra marha a világon, mint Kamen Grozdan Branimir, de Giselle így szereti.* -Nem, de tenni tehetnél valamit. *Megint felnevet azon az angyali hangján, és egy puszit nyom a másik arcára.* - Akkor most... *Ezzel arra akar kilyukadni, hogy járnak-e, de kicsit hülyén hangzana szóval nem mondja végig. Viszont, ha Kamen szerint is mostantól hivatalosan is együtt vannak akkor hangos sercegés támad a henger felől. A leányzó odakapja a fejét, értetlenül mered a tartóra. Kikapja a pergament, és ráteríti az asztalra. Pont akkor pillantja meg a másik nevét a papíron mikor megint csend lesz.* -Azt hiszem hivatalosan is a családunk tagja vagy... *Motyogja, és ha kérdik akkor rábök a saját nevet melletti kis vonalra, ami a fiú nevével köti össze. Ráadásul az a furcsa, hogy Kamen kézírásával szerepel fent a név.* -Tudod, ez egy megbűvölt pergamen, ami folyamatosan frissül, és az embereknek a saját írásával jelenik meg a neve. Mint mondjuk Blacnhardé.* Mutat Etienne neve mellett lévő írásra, ami felettébb ismerős lehet a másiknak. De ha Kamen szemfüles akkor Gis és Etie neve között egy új nevet vehet észre.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Post n°21
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Kamen Grozdan Branimir Vas. Jan. 22, 2012 3:40 pm
- Mert jól esett *vigyorog szélesen.* - De engem sem izgat különösebben. Végül is 2012... Úgyis itt a világ vége *nevet jókedvűen. Gis jól teszi, hogy nem várja el. Idővel úgyis menni fog az magától is... Amikor puszit kap, felnevet, átkarolja a lány derekát, magához húzza, és megcsókolja.* - Ez megfelel? *vigyorog szélesen. Az akkor mostnál veszi az adást.* - Igen *bólint magabiztosan, fültől-fülig vigyorral. Vélhetően az elkövetkezendő napokban így fog mászkálni mindenhol. A sercegésre felvonja a szemöldökét - Branimir vonás, Branimir vonás -, és érdeklődve pislog a kiterített pergamenre, és meglepődve veszi észre a nevét.* - Váó *motyogja, aztán hamar bele is mélyed a papír rejtelmeibe, és szinte lesokkolja egy jól ismert név.* - Alexander? Ő... Ő az az Alex? *pislog nagyokat a lányra. Nem túl szemfüles, de enyhén szólva is feltűnő a harmadik név Etienne meg Giselle mellett...*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°22
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Giselle Céline Marceau Vas. Jan. 22, 2012 4:11 pm
- Jól esett mi? *Csóválja a fejét vigyorogva. Hát őt is teljesen körbe veszi a rózsaszín köd. * -Persze, és mi fogjuk okozni a világ pusztulását. Persze. *Nevet fel a barna hajú leányzó. Aztán mikor átkarolja a másik, és megcsókolja először meglepődik, mert hirtelen történt az egész. Aztán visszacsókol, bár megint hamar abba kell majd hagyniuk a csókolózást.* - Igen, ez megfelel. *Kacag tovább, majd ugye jön a pergamenes dolog.* -Most mi az? Nekünk is vannak menő dolgaink. Meg hát na. Ez amolyan nyilvántartás. Meg van egy olyan sejtésem, hogy amíg együtt vagyunk addig úgyis ott fogsz díszelegni a papíron. *Vigyorog szélesen, majd lehervad a vigyor a képéről.* -Igen, ő az. Kiderült, hogy az eltitkolt ikertestvérem. Szóval most támadt egy kis zavar, de hagyjuk. Most nem érdekel. Egyébként... Miatta sírtam. Tegnap elég rendesen kiakadt, és rajtam vezette le a dühét, de már megbeszéltük szóval nem kel aggódni. De hagyjuk is Alexet. Elhiszed, hogy pont nem ő érdekel? *Magyaráz a francia lány, de most komolyan nem tudja érdekelni Alex. Most csak Kamennel akar lenni, és pont. Feltekeri a pergament, és visszacsúsztatja a tokban. Majd rápillant a másikra, és még mindig bárgyún mosolyog.* - Tudod mihez lenne kedvem? Repülni. Velem jössz majd valamikor?
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Post n°23
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Kamen Grozdan Branimir Vas. Jan. 22, 2012 4:37 pm
- Alap *nevet jókedvűen. Már régóta tudjuk, hogy ők lesznek a világ vége. Aztán ugye csók, és nevetés. A lány kacagására jókedvűen vigyorog, aztán ugye pergamen. A lány papírról szóló szavait kuncogva hallgatja, aztán ugye kiszúrja Alexet, és rá is kérdez. A lány magyarázatát figyelmesen hallgatja, és veszi az adást, hogy nem akar beszélni róla a másik.* - Rendben, akkor ugorjuk a témát *bólint halványan mosolyogva. Mert olyant is tud. Aztán szóba kerül a repülés, mire azonnal elkomorodik.* - Már mondtam, hogy nem fogom használni a szárnyamat *válaszolja komolyan, és szándékosan nem néz a lány szemébe. Annyira utálja ezt az egészet! Mindig, amikor a szárnya kinő, egy része meg bírná gyilkolni saját magát, egy része undorodik tőle. Talán idővel jobb lesz, most azonban még teljesen instabil benne minden. Mintha állandóan remegne a föld, és ha megpróbál felemelkedni róla, azonnal visszazuhan. Egyszerűen nem tud még szabadon élni saját magával. Egy fél-angyal, aki az életét démonként élte le... Nem tudja, hogyan álljon önmagához.* - Törődj bele.
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°24
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Giselle Céline Marceau Vas. Jan. 22, 2012 4:54 pm
*Igaz, régóta tudjuk, hogy ők lesznek a világvége, de talán addigra másik párt is avathatunk. Aztán ugye mindenféléről kezdenek beszélni. Aztán ugye szépen említi a repülést, és haza vág vele mindent. Valami eszébe jut, ami hagyja nyugodni.* -Jó, hagyjuk... De. Az hogyan lehetséges, hogy Lorette démon, te meg angyal vagy? Ezt nem értem. Lorette említette, hogy az ő szülei mindketten démonok. Ezt nem értem...* Kérdez rá, persze látszik rajta, hogy nem akarja feszegetni a témát csak nem érti a dolgot.* -Jó, beletörődöm csak... Inkább hagyjuk a témát. Ne is válaszolj rá. *Rázza meg a fejét. Majd a hátára csatolja a pergamenes hengert, és a másikra pillant.* -Menjünk vissza. Aztán letárgyalok neked holnapra egy Antoine-nal egy órát, rendben? *Halványan elmosolyodik, és inkább csak menjenek vissza. Kezd fázni meg hát lassan Mikháel is jön a társalgóba, és ígért neki egy hasvakarást.*
Kamen Grozdan Branimir- .::Diák::.
- Post n°25
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Kamen Grozdan Branimir Vas. Jan. 22, 2012 5:26 pm
*Igen, Gisnek is van némi képessége arra, hogy felhozza a legrosszabb témákat. Mint például Kamen faját.* - A Branimir-ág... A Branimirok démonok. Mind. Nincs kivétel. Az édesanyám viszont egy angyal volt. Hogy mégis ő és apám hogyan szerettek egymásba, azt nem tudom... Tapasztalatból, a saját bőrömön érzem, mennyire nem képes kijönni egymással a démon és az angyal. És én mindig azt hittem, hogy démon vagyok, és erre most kiderült, hogy félig meg angyal, szóval egyelőre még minden kaotikus. Nézd, én nem zárom ki, hogy egyszer majd megszokom az angyal felemet, de még nem igazán jött össze eddig. *És ezzel részéről a téma lezárva, ennél mélyebben most nem fog belemenni. Viszont így nyugodt a lelkiismerete, mert Gis most már tudja róla, hogy mégis mi , úgyhogy így számára már minden rendben. Vagyis nincs, de na. A javaslatra és a kérdésre csak bólint, majd ugyebár elindulnak visszafelé, odalent pedig egy darabig még figyeli Mikháelt meg Giselle-t, aztán egy csókkal elköszön a lánytól, és elteszi magát másnapra. És nem. Most sem esik nehezére elaludni...*
Ajánlott tartalom
- Post n°26
Re: Giselle és Kamen, avagy a nagy pillanat [Cameos társalgó, Őrtorony]
by Ajánlott tartalom
