by *Azt mindjárt gondoltuk. Erik nem igazán tudhatja milyen is az, ha saját magunkon kívül mással is foglalkozunk. * - Szerencse, egyébként gondoltam, lerí rólad *nevet fel vidáman, majd elnémul és hallgatja Eriket. Kíváncsi szemekkel nézi a másikat, míg az beszél, és eltűnődik azon, hogy milyen is lehet egy rontásűzőnek az élete. Pusztán kíváncsi rá, de ő maga nem különösebben vágyik erre az életre.* - Azt hallottam, hogy ti, Rontásűzők megkülönböztetitek azokat, akik ilyen családba születtek és akiket erre tanítottak, igaz ez? *ráncolja össze a homlokát, hiszen régen mintha olvasott volna erről valamit. Egyébként Erik egoista megjegyzéseit, arckifejezéseit és gesztusait igyekszik figyelmen kívül hagyni, szóval arra így nem különösebben tesz megjegyzést, csak magában elraktározza, hogy a Norgen-fiú cseppet nagyon egoista.* - Igen, de az állatokat többnyire megesszük. Én pedig azért vadászok, hogy mások megegyék őket. Engem ezért fizetnek, bár elismerem, a ti munkátok sokkal fontosabb, de nekem az is megfelel, ha friss hússal tudom ellátni a környéket. Gondolj csak olyan helyekre, ahol mások éheznek! Azokkal mi lenne, ha nem próbálnának meg segíteni nekik? Na, meg az erdő egyensúlyát is fent kell tartani, ez is a vadász dolga… *magyaráz nyugodtan, majd a hobbis dologra csak bólint. Ő azért szeret csak úgy vadászgatni, aztán körbekérdezni, hogy kell-e valakinek friss hús. Majd Erik következő mini-monológjára összeráncolja a homlokát. * - Ezek szerint szerencsejátékos is vagy… Egy alkoholista , szerencsejátékos Rontásűző… Szép párosítás… *jegyzi meg halkan, és a másik mondandójának az elejét elereszti a füle mellett, mert nem akar tapintatlan lenni, és olyan dologra rákérdezni, ami nem is az ő dolga.*- A pengéért jobban aggódom, mint érted! *tör ki belőle a röhögés, persze ezt csak viccnek szánta, de aztán örülne neki, ha Erik nem fogdosná az ezüst fegyvereket, pláne, hogy megérezte rajta, hogy micsoda…* ~ Egy vérfarkas ezüst taperol… Öngyilkos akar lenni? *morogja magában, majd amint teheti szépen elpakol Erik elől.* - Hát, ilyen az élet… *húzza el a száját. Mondjuk neki volt választása, de inkább úgy döntött, hogy felcsap vadásznak. Már csak azért is, mert volt egy időszak, mikor a családja nehéz helyzetbe került, és nemigen volt pénzük ételre. Akkor saját erejéből tanult meg Federigo-val vadászni.* - Azért annyira nem vagyunk elzárva, szóval nem kell mártírkodnod! Különben is, ha jól érzem tegnap is sikerült elütnöd az időt… *jegyzi meg szórakozottan, és közben Erik piálására célozgat.* - Az exbarátnő után a bérgyilkos következik. Mi az, ki akarnak nyírni? *vigyorodik el szélesen. A svédes dolog el se jut az agyáig, inkább a testvérek közti viszonyra koncentrál, és sikerül megállapítania, hogy Erik bizony egy nagyon-nagyon nehéz eset.* - Miért nem próbáltatok kompromisszumot kötni? *vonja fel a szemöldökét, mert neki annyira természetes, hogyha összeveszik valakivel, akkor leülnek, és megpróbálják megbeszélni a dolgot. Aztán ugye a barátnőkre terelődik a téma, és egy mosolyt erőltet Erik szavai hallatán az arcára, de közben azon gondolkozik, hogy a másik mi a francot csinálhatott, hogy így megbántotta a húgát.* - Azért annyira nem, mert az utóbbi időben a mi környékünk is elunalmasodott, tudod mindenki Keletre meg Nyugatra megy… *fintorog továbbra is, majd egy pillanatra eltűnik minden vidámság a tekintetéből, és szomorúan figyeli Eriket. Nem hülye ám, rájött, hogy nem élnek a szüle, de inkább nem mondd semmit, hiszen tudja jól, hogy mások mennyire kérnek a sajnálatból…* - Reméltem is, egyébként tűnik, hogy egész jó a társaság, már akikkel rajtad kívül találkoztam… És ezek szerint a csajozás nálad amolyan extra dolog, hogy elüsd valamivel az időt. *csóválja a fejét, majd mikor a másik azt mondja, hogy épp lábadozik, és bosszút akar állni, ő csak a fejét csóválja.* - Ugye tudod, hogy a bosszú néha rosszul sül el, és csak tönkretesz? *kérdi halkan, majd azt is hozzáteszi, hogy a svéd legyen olyan kedves, és tegye le a cuccait, mert a végén neki kell kioperálnia belőle a nyílhegyet, ahhoz pedig nincsen kedve.*
+38
Yan Antonov
Bianca D. McCarthy
Sadie Elena Montgomery
Alise Rubenis
Matthew Chancellor
James Runnel
Colin McCartney
Zentai Márk
Abigail Aleksev
Melantha Goldwin
Eliana De Lucia
Morten Toov
Catherina C. Williams
Atanas A. WIlliams
Barbara Decker
Galen Blaide
Esteron Baltazaar
Lord Sayon Merlioth
Horváth Réka
Fredrik Laine
Patric J. Morgan
Erik Norgen
Elliot Herondale
Victoria Jones
Nyilas Dominik
Emeline Thienen
Andrew Mason
Liliya Antonov
Christopher Acerlot
Nicole Brise
Gabriel Dvorak
Nadja S. Marilovics
Nathaniel Jenkins
Maureen Caiside
Arleena Queen
Kamen Grozdan Branimir
Giselle Céline Marceau
Lucien du Bois
42 posters
Közös társalgó
Emeline Thienen- .::Tanár::.
Erik Norgen- .::Diák::.
*Nagyon vicces. Szokott másokra is gondolni! Nem gyakran, de szokott. Elvégre rontásűző, már a munkájának is ez a lényege. Persze egy marék önzőség is szorult belé az évek során, az tény.* - Hát, lehet, hogy csak jól álcázom. Vannak melegek, akik a férfias férfiakra buknak. *Neveti el magát. Aztán úgy dönt, jobb, ha befejezik a témát, mielőtt túl messzire mennek, így jöhet a következő.* - Hát, mondhatni. Mármint, ez több, mint egy szakma. A rontásűzők a gyerekeiket is annak nevelik, bár mi választhattunk. A húgom eredetileg inkább a művészetek felé hajlott, én azonban mindig is ezt akartam folytatni. Nem mondhatnám, hogy megkülönböztetjük őket, de egy rontásűző családnak teljesen más az életformája, mint egy nem rontásűzőnek. *Magyarázza, ez a téma, bár nem sokat élt a családjával, végülis érdekli. Mármint, szeret mesélni az életéről.* - De nagyon sok rontásűző él és dolgozik egyedül, ők általában nem sokat vannak otthon, inkább vándorolnak, és nincs családjuk. *Folytatja.* - De ők is mind egy ilyen családból indultak, csak önállósultak, vagy... vagy valami más történt. *Fejezi be végül. Bár nincs gondja azzal, hogy elmondja valakinek ami történt a szüleivel, most nincs olyan hangulatban, hogy mindent megosztana a világgal.* - Igen, én nem is mondtam, hogy a vadászat felesleges. Hallod... Nem sokáig bírnám hús nélkül, azt elhiheted! *Vigyorod Dantéra.* - Hé. Nem vagyok sem alkoholista, sem szerencsejátékos. Az, hogy szeretek kikapcsolódni, még nem jelenti egyiket sem. Oké, voltak nehéz napjaim, de nem vagyok függő. *Von vállat, látszólag idegesíti a téma. Igen, voltak nehéz napok, amikor sok gondot okozott ezzel Miának. Az ivással és a játékkal. De az már a múlté. Csak... gyenge volt, ennyi az egész. Már csak ritkán csinálja, és akkor is mértékkel. Legalábbis a játékot.* - Na, kösz... Most sértődjek meg? *Vonja fel a szemöldökét, és teszi keresztbe a kezét, amit azonban hamarosan nevetve le is ereszt. Amúgy tudja jól, hogy ezüst, ezért is rakta le olyan hamar, de egyszerűen muszáj volt látnia közelebbről, nem gyakran van dolga ilyenekkel.* - Na igen, ez igaz, de mégiscsak ahhoz szoktam hozzá, hogy oda megyek, ahova akarok, azon a kontinensen, amelyikhez éppen kedvem van. *Von vállat.* - Na igen, azért vannak itt is jó helyek, de a végtelenségig ez sem szórakoztató, hidd el. *Sóhajt egyet.* - Nos, igen, így is lehet fogalmazni. De mentségemre legyen mondva, ő kezdte! *Emeli fel tenyérrel előrefelé a kezeit vigyorogva. Igen, Erik valóban nehéz eset, és ezt ő is nagyon jól tudja. Vagy legalább sejti.* - Hát, próbáltuk. De nem ment. Lehet, hogy így lesz a legjobb. Elvégre, nem szakadunk el egymástól, tartjuk a kapcsolatot, csak nem ugyanott vagyunk. Nem is baj. Nem őt akarják kinyírni. ~Szerencsére.~ *Hát igen, hiába viselkedik úgy, ahogy, azért mégiscsak a húga. A szomorú tekintetet úgy tesz, mintha észre sem venné. Valóban nem kér a sajnálatból, így jobb mindenkinek.* - Hát, mondhatjuk. *Von vállat a csajozós dologra. Ha élvezi, miért ne csinálná? És... ki ne élvezné ezt?! A nyilat amúgy leteszi, azonban ekkor, kitekintve az ablakon csapja meg a felismerés.* - Basszus! *Na jó, ennél azért cifrábbat káromkodik, de azt ide nem szabad írni, mert az adminnénik kipaterolják a kis Eriket.* - Bocs, most mennem kell. Majd még dumálunk, oké? Csá. *Pattan fel a kanapéról, és sietős léptekkel távozik a társalgó ajtaján át. Már megint elfelejtette a teliholdat. Van ilyen. Szinte folyamatosan. Mondjuk amennyire kiütötte magát... De mindegy, még van ideje átérni, szerencsére. Bár kaját már megint nem pakolt. Mindegy. Majd kunyerál valakitől. Meg hát... amúgy sem éhes túlzottan, inkább kavarog a gyomra már az étel látványától is.*
Vendég- Vendég
~Csak találjam meg..~*Napok óta a gondolatában van az a tudat, hogy szaglászik a tettes után, de mivel sikerült beszélni a fejével nem kívánja a gyilkos halálát. Nem ilyennek született és természetesen miért? Ha olyannak születne, hogy a másik halálát kívánja akkor az olyan mintha ő lenne a gyilkos és legszívesebben lemenekülne az alvilágba. Mindig nem tudta feldolgozni viszont egyre jobb. Van, aki mellette áll és van, aki küzd érte.. Sóhajtozva jutnak eszébe legjobb barátja Wallace gondolatai „Ne told el magadtól. Az rosszabb a halálnál is. Rosszabb.. mint ha.. a saját testvéredet marnád el magadtól. Biztosan ezt szeretnéd? Örülj annak, hogy nem vagy egyedül ezért vagyunk itt és mindenben meg kell látni a csodát. Gondoltál már arra, hogy becsukod a szemed és végig mész egy ösvényen ahol vár valaki téged? Ez is egy út.. egy szakasz, ami véget ér. Engedd, el lépj tovább. Te neked még küzdened kell az álmaidért és be fog repülni a fény és újra fel fog ragyogni neked. A sötétség elillan, és már csak azt fogod látni drága barátom, hogy van melletted valaki, aki örökké veled lehet és nem fog elhagyni. Nem vagy már kamasz és nem vagy már gyerek sem. Egy fiatal felnőtt, vagy akinek kötelezettségei vannak, hidd, el tudom milyen érzés elveszíteni a családot és látod még is az ösvényen tovább tudtam lépni. Képes vagy rá? Mondd te képes vagy, vagy csak elzárod magadban az utat? Ez a te döntésed lesz.. Egyedül rajtad múlik, tovább lépsz e vagy a sötétség homályában akarsz elveszni..” Ha arra gondol a fiú mi mindent veszített csak sóhajt. Voltak már barátnői egy éjszakás kalandjai.. Gyerekei is majdnem.. viszont Agresszív állat is volt, amit a mai napig gyűlöl. Az volt 15 éves korában, de annak a korszaknak is vége. A kanapén ülve Breaking Benjamin- Dance with Evil számát hallgatva becsukja a szemét és látja magát egy üres tisztáson, ami kopár.. tele van homokkal. Ahogy felnéz az égre nem lát semmit. Ha körbe pillant kihalt útszakaszt lát.. Viszont valami megváltozik.. egy köves út.. Csodálkozva pillant lefelé és indul el rajta. Figyeli azokat az arcokat jobbra és balra, akiket elvesztett az évek során vagy csak szimplán elillantak a semmibe vesztek. Látja, amikor a játszótéren Karent megszívatta aztán Miss Watsonnal a kis kalandja.*~Ezek voltak a látszat. A szép látszat.. Vajon ő hova tartozik?~*Filofozál tovább és megpillantja Ramonát a picivel. Megdermed és nem képes tovább indulni. Nézi az ösvényt nézi a lányt..*~Vissza kéne mennem.. Az meg a fájdalomba visz vissza.. ~*Egy könnycsepp legördül a fiú arcán amit érez is a zene hallgatás közben. Komoly fapofát vágja. Vajon mit fog tenni? A jobb lábával lép egyet előre, de ez kevés ahhoz, hogy legyőzze a magában rejlő démont. Képes rá..? Vajon képes arra, hogy újra végig gondolja az életének a szakaszait? Képes lesz tovább lépni vagy pedig mindenkit elmar magától? Ez már nagyon fontos kérdés, amire egyenlőre választ biztosan nem kapunk.. az idő eldönti.. A fiú fekszik a kanapén a karfának döntve a fejét és egy újabb könnycseppet elereszt. Igen a férfiaknak is kell néha ilyen bár Alex saját magát birkának mondaná, hiszen a férfiak nem sírnak. Tartja magát ehhez a szabályhoz, de ő ezt már rég megszegte.*
Maureen Caiside- .::Diák::.
*Úgy tűnik Giselle-nek sikerült azon hadművelete, hogy visszarángatja Tyline-t az iskolába. Szüksége van most a lányra, mert tudja jól, hogy ő képes lenne elterelni a gondolatait. Meg hát, neki ott van a Patric-probléma, a kiborult banda, na meg néha Naomit is helyre kell rakni, amikor a rózsaszín ködtől elbódulva pattog, mint egy kislány. Szóval kell neki valaki, aki szinte mindig az öngyilkos hajlamú bátyja mellett tud lenni, és ki lenne a legjobb erre a feladatra? Naná, hogy Tyline. Miután sikerült kiszabadulnia Nao karmai közül, így gyors léptekkel halad a folyosón. Barna haját az imént fonta be a lidérc lány, így a fonat most mindenegyes lépésnél a hátát csapkodja. A kezét a bőrdzsekije zsebébe süllyesztve trappol előre, amikor megszólal a telefonja. Akkor összerezzen, majd mikor az ujjait rákulcsolja a zsebében lapuló telefonra, akkor megnyugszik egy picit, és a kijelzőt bámulva megereszt egy halk sóhajt.* - Szia, Letty. Igen, én is örülök neked húgom. Nem, nem megyek vissza, itt maradok a Földön. Igen, meggyőztek, hogy maradjak *felelget a hiperaktív kishúga kérdéseire, ugyanis a pici lány úgy gondolta, hogy ő most fogja felhívni drága nővérét, mert nem tud elaludni.* - Violette, megértem, hogy nem tudsz aludni, de nem fogok neked a telefonba énekelni! *csattan fel a folyosón, majd gyorsan besurran a közös társalgóba. * - Istenem, te lány! Meg vagyok áldva veled! *szusszant, majd mikor meglátja a neki háttal ülő Alex-et, akkor megereszt egy halvány mosolyt.* - Na, jól van. Próbálj meg elaludni, max ha nem megy, akkor menj át anyáékhoz. Szia Viol! *rázza le a testvérét, majd lassan odasétál Alex mellé.* - Tudod, egy dolognak örülök. Hogy a nincs közelben semmilyen éles tárgy, különben már rég kinyírtad volna magad! *vigyorog a másikra pimaszul, majd levágódik mellé a kanapéra, és összeráncolt homlokkal kezdi fürkészni a sylorinás arcát.* - Minden rendben? Mikor legutóbb láttalak, akkor nem voltál ilyen… Khm. rossz passzban. Szóval, halljuk, mi nyomja pici szíved? *érdeklődik, és a lábait felhúzza a kanapéra, hogy kényelmesen elhelyezkedhessen, majd a zsebéből egy pici noteszt húz elő. A jegyzettömböt felcsapja egy üres oldalnál, a tollat előkészíti, és várja, hogy a másik megszólaljon, hogy ő aztán szépen – jó pszichiáterhez méltóan – lefirkantson mindent, amit fontosnak talál. Közben pedig próbál természetesen viselkedni, ahogy ezt eddig is tette, persze a legutóbbi eset után nehéz közömbösséget színlelni…*
Vendég- Vendég
~Meg kell tennem.. Muszáj.. ~*Jobbra pillantva oda keveredik Josh Parker is és egy mosolyt elereszt a fiúnak, aki a két kezével tereli a srácot. Csak előre szegezi a tekintetét és közben a srácot nézi és nemlegesen csóválja a fejét. Nem képes rá. Ő aztán nem az aki tovább tudna lépni. Makacs egy öszvér. Sóhajt egyet és előre szegezi a fejét, hogy meglássa a csodát… amit mindig is várt.*~Képes vagyok rá..~*Mondja magában, és ahogy erőt vesz magán érzi, hogy kezd könnyebbülni és sétál tovább. Nem néz a hátra hagyott múlt után.. kinyitja a szemét és halványan elmosolyodik. Letörli a könnycseppet majd a szám tovább vált Skillet – Avake and Alivera. Aki ismerné, a srácot annak leesne, hogy döntött a dolgokban. Igen képes lesz tovább menni és az emlék mindig ott lesz benne.* ~Az ösvényről nem szabad lelépnem, mert visszakerülök a lyukba..~*Újabb bölcs meglátás majd utána kiszedi a fél füléből a fülhallgatót és leesik a kanapéról, amikor meghallja Tyline hangját. Ő neki van aki tényleg összekaparja. Ahogy leesik, a kanapéról úgy pattan fel és kérdően néz a másikra.* - Nem akarok magamnak ártani. Ha azt tenném, akkor lekerülnék az alvilágba és ezt egyikőtök sem akarná plussz van még itt feladatom a földön.*Feleli a lánynak és tovább néz kérdően. Reflexszerűen válaszolja és igen egy jól megfontolt döntés után.* - Mi a fenét keresel itt? Nem arról volt szó, hogy nem jössz vissza?*Kérdezi meg a lánytól és öleli meg köszönés képen. Utána felel Tyline feltett kérdésére egy mosollyal.* - Semmi baj nincs. Filozofáltam. Néha olyat is kell. Az életről és a szakaszokról..*Azt már nem teszi hozzá miért pont erről hiszen Tyline ismeri már annyira. Végig nézi a lányt és szusszant egyet.* - Te volnál az, aki megmutatja az utat?*Esik ki a száján a kérdés és megcsóválja a fejét és elfordítja a fejét.*~Végig mellettem volt a nehéz időben és.. nem nem vagyok képes újabb csalódásra, idióta vagyok, hogy ez kicsúszott a számon..~* - Felejtsd el amit mondtam. Mi a helyzet picilány? Giselle nem mondta, hogy jössz..*Érdeklődik felőle és igen valóban nem mondta neki a Húga.. Etienne is mit szól ha ismét meglátja.. Sóhajtozik egyet.*
Maureen Caiside- .::Diák::.
*Nagy nehezen lerázta Naót, de végül a saját húga kezdte el terrorizálni, persze csak addig, amíg rá nem bukkant Alex-re, és csúnyán le nem koptatta Violette-t, viszont Viol erős kislány, túléli, ha néha a nővére nem kíváncsi rá. Egyébként Tyline-nak fogalma sincs róla, hogy mi játszódik le a fiúban, sőt igazság szerint ha tudná is, akkor se látszódna semmilyen érzelem az arcán. Megtanulta már hogyan fedje el az érzéseit. Így aztán ő csak annyit lát, hogy Alex leesik a kanapéról, mire felröhög.* - Ugyan már! Ennyire nem vagyok ijesztő *kuncog vidáman, majd mint említettem, levágódik a kanapéra. Azán ugye választ kap a kérdésére, mire egy széles vigyorral összekócolja Alex haját.* - Okos kisfiú! *vigyorog továbbra is pimaszul a másikra, de hát ő imád másokat csesztetni, és valószínűleg soha nem fogja kinőni ezt a rossz szokását. * - De… De meggondoltam magam, és nem azt mondtam, hogy örökre elmegyek… Hosszú sztori, Alex… Ugorjunk! *legyint, mire mikor megölelik, akkor magasba szökik a pulzusa, és gyengéden végigsimít a másik hátán. Aztán elhúzódik, és előrántja a kis füzetet, hogy diagnosztizálja Alex baját.* - Áá, értem. Ezek szerint nem tervezel öngyilkossági merényletet *ráncolja össze a homlokát, és néhány francia szót karcint a lapra, majd elkerekedett szemekkel néz fel a következő kérdésnél.* - Attól függ milyen utat… Mert a highway to hell-en nem velem fogsz végigmenni az is biztos… *próbálja elviccelni a dolgokat, de magában elméleteket gyárt, hogy mi üthetett a sylesbe. Aztán mikor kérdezik megrándítja a vállát, és mesélni kezd.* - Nem sok. Violette az előbb azért hívott fel, hogy énekeljek neki altatót, de a szüleinkhez irányítottam. A cameososok még mindig nem normálisak. Például Naomi addig nem engedett el, amíg be nem fonhatta a hajam… *emeli fel a hajfonatot egy szusszantás kíséretében.* - Ahogy elhallgattam a házamban folyamatos drámázások mennek, a húgod átment pszichológusba meg a fiúk egyre hülyébbek lesznek… *morogja, majd Gis említésére ördögien elvigyorodik.* - Meglepetésnek szánta. Meg hát, úgy volt, hogy már tegnap visszajövök, de haza kellett ugranom Violette fellépése miatt, szóval nem tudtam jönni. De most itt vagyok, és nem fogom hagyni, hogy tovább pusztítsd magad, különben esküszöm, kiváglak az ablakon! Egyszer Branimirt is le akartam lökni a toronyból, de sajna nem jött össze, mert rohantunk szakkörre… És te? Mire jutottál nagy magányodban?
//FAGY//
//FAGY//
Patric J. Morgan- .::Külhoni karakter::.
*A közös társalgó kanapéján egy fiatal férfi ücsörög, ölében egy vázlatfüzettel és egy ceruzával. A papír egyelőre üres, ahogyan az angyal arca is. Csak az látszik rajta, hogy nagyon mélyen elmerült a gondolataiban, és hogy ezek a gondolatok nem éppen vidám hangvételűek. Persze azt tudják egy-ketten, hogy Daquan menekültként érkezett, de semmi többet, ahogyan ő sem igazán tudja, hogy mégis mit mondjon, ha a múltjáról kérdezik. De ha jobban belegondolunk... Ha ez esetleg megtörténik, Lucifer úgyis azonnal kézhez ad egy megfelelő választ, úgyhogy a legkevésbé sem kell tartani attól, hogy kiderül, kicsoda valójában, és hogy cseppet sem menekült még meg. Hogy lehetne rosszabb is? Erősen kétli. És nem is az a legnagyobb problémája, hogy most itt van és így, sőt, akár egész életében így maradna, ha azzal megakadályozhatná azt, ami Michával fog történni. Nem lesz rendben az életük, nem lesz rendben semmi. Gyűlöli ezt az érzést, ezt a végtelen tehetetlenséget, ami meghatározza, gúzsba köti, legyűri. Akárhogyan próbál szabadulni Lucifer hatalmából, érzi, hogy képtelen rá. Nem tud megszökni, hiszen a saját teste - vagyis nem a sajátja, de ez részletkérdés - ejtette fogságba. Hova is mehetne? Hogyan is szállhatna ki ebből az ördögi bábjátékból? Nem akar beletörődni, hogy ez a sors, így kell alakulnia a dolgoknak, kétségbeesetten keresi a kiutat. Idegesen szusszant egyet, megrázza a fejét, majd a lapra érinti a ceruzát, és határozott, kemény vonalakat kezd húzni, amelyből szépen lassan a Tower épülete kezd kibontakozni.*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
*Az egyik kezemen egy laptopot egyensúlyozva caplatok a közös társalgó felé. Hogy miért? Mert ehhez volt kedvem, na meg azért, mert reméltem, hogy itt lerázhatom a mellettem loholó Lasse Fält-ot.* - Hé, Freddy! Kérhetek valamit? *trillázza a fülembe ez az idióta finn, mire morcosan felhorkantok.* - Ha még egyszer lefreddy-zel, akkor maximum a Pokolba kapsz beutalót, Fält! *sziszegem dühösen, hiszen utálom, ha Freddy-nek hívnak! Elfordítom a fejem a képernyőtől, és Lasse arcára pillantok. Épp elcsípem, ahogy ártatlanul passog rám, mint valami levelibéka.* - Bocs, akkor Fred. *szusszantja sértődötten, mire elégedetten elvigyorodok.* - Na, így mindjárt más! Halljuk! *adok neki engedélyt, hogy a hülyeségeivel traktáljon. * - Oké. Szóóóóval… Lehetek a nyoszolyólány? *kérdi tőlem csillogó szemekkel, de csak egy megbotránkozó pillantással tudom jutalmazni.* - Te tényleg homokos vagy! Szia Lasse! *nyitom ki, és csapom be magam után gyorsan a közös társalgó ajtaját. Megeresztek egy halk sóhajt, és ismét a laptop képernyőre meredek. Igen, nem tagadom, hogy épp azon ügyködöm hogyan kérjem meg a világ leggyönyörűbb, legtökéletesebb és legkedvesebb nőjének a kezét, akit valaha megismertem. Sőt, azt sem tagadom, hogy ez a tünemény egy valójában egy angyal. Miért tagadnám? Büszke vagyok rá, hogy egy ennyire tiszta lénybe szerettem bele! Beljebb megyek a társalgóba, és nem is figyelek rá, hogy van-e valaki a közelembe csak akkor eszmélek fel, amikor az új sráccal szemben huppanok le egy fotelbe. Nem volt még alkalmam beszélni vele, így hát a lánykérés részleteit kicsit későbbre halasztom. Elmentem a dokumentumot, amibe eddig írogattam, majd kilépek, és lehajtom a laptopot. * - Hello. Hát te mit ücsörögsz itt egyedül? Minden valamire való újonc igyekszik minél hamarabb kapcsolatokat kiépíteni, hogy hamarabb megszokjon itt *kuncogok, mert eszembe jut, hogy én aztán mennyire igyekeztem, hogy „megkedveljen” az a két szem cameosos, aki januárban itt volt. * - Amúgy, ha már hallottad, hogy a nevemet üvöltözik, akkor most már azt is tudod, hogy kinek szoktak óbégatni, ha elmegy az internet. Fredrik vagyok. Fredrik Laine, a Cameos ház egyik Őrzője, ha bármiben segíthetek, csak szólj! *mutatkozok be neki, mert személyesen még tényleg nem beszéltem vele, aztán ki tudja, hogy a srácok mennyit meséltek neki. * - Ha szabad tudom, min ügyködsz éppen? *érdeklődök tovább. Nagyon durva belegondolni abba, hogy száz-akárhány éve milyen nehezen ment az ismerkedés, és most milyen lazán kezelem a dolgokat! Basszus, nagyon sok mindennel tartozom Lily-nek meg Elias-nak.*
Arleena Queen- .::Diák::.
– Egyszer és mindenkorra megmondtam, hogy nem mehetsz vissza a Roxfortba! Még is mit vársz, mit találsz ott? Különben sem engednek, oda vissza csak én általam én meg jelenleg itt vagyok, szóval maradsz!*Hallom apám szavait szinte lepereg rólam. Az angyalválás óta érzem a nélkül azokat a dühöket, amik a Démon testben benne voltak és az emberi étel is fura, mert ugye eddig vérrel táplálkoztam. Egyébként miről is folyt a vita? Amarilláról. Azóta vagyok ellenes mióta megtudtam, hogy ő akár a mostoha anyám is lehet. Neheztelek rá és nem bírom elviselni..* - Akkor ő ment volna vissza tanítani. Az sem jó, hogy nem csinál semmit ebben az Akadémiában pedig már meggyógyult. *Üvöltöttem teli torokból és az egész folyosó szinte csak tőlünk zajlott. Ez az egész inkább csak arra ment ki, hogy kihozzam a sodrából. Nem tudom miért.. Talán benne van a pakliban, hogy féltékeny vagyok, de mire fel lennék az? Nem tudom.. A fejemhez csaptam és megfordultam és neki támaszkodtam a falnak* – Te is nagyon jól tudod, hogy meg kell védeni. Nem fogom hagyni, hogy mind a ketten elvesszetek a homályban.*Felelte csendesen majd megfordultam és nyitni akartam a számat, majd a közös társalgó ajtajának a kilincsét nyomtam le.* - Tégy, amit akarsz. Kíváncsi vagyok arra, hogy Perathon úrnőt mikor fogod le smárolni.*Ezzel a mondattal léptem át a küszöböt és pillantottam meg Fredriket és az új srácot. Megvakartam a tarkómat és utána hátra fordultam és ránéztem apámra.* - Nagyon jól tudom mi történt, de attól, hogy van, egy közös új utunk Semmin ismétlem, semmin nem változtat. Amarilla ugyanúgy egy vérszívó vámpír, akinek semmi szüksége arra, hogy segítsünk neki. Meg van neki a maga kapcsolatai és amilyen a nőszemély szereti keverni a lapokat ugyanolyan dráma királynő, mint Vivi néni. Talán nála is rosszabb és egyáltalán nem hiányzik. Te pedig ugyanúgy szadista maradtál, hiszen a fekete mágia és a sötéthatalom benned van csak most fog a felszínre térni. Tudod, mit nem érdekel, mit csinálsz.. Állnál be a sorba Lucifer mögé hidd, el nem hiányoznál.*Közöltem ridegen és halkan, hogy Fredék ne hallják. Megperdültem és rázártam az ajtót apámra, valahogy kijött belőlem az a düh ami hónapok óta bennem van.. nem tudom komolyan gondoltam e ezt a dolgot, de még is az apám. Tisztelem és szeretem őt, de tudom most már milyen alak és mivé nem szabad változnom. Ránéztem a srácokra és erőltettem egy mosolyt.* - Sziasztok. Ne haragudjatok a veszekedés miatt. Remélem nem zavartam/tunk meg semmit. Mit csináltok?*Érdeklődtem felőlük és igyekeztem elterelni a gondolataimat.. nem is tudom. Most már jön a költői kérdés, hogy még is ki vagyok én valójában? Hová tartozom, és mikor találom meg a megfelelő boldogságot? Vajon ez az-az élet, amit szerettem volna? Tényleg ez lenne? Mindenkinek változni kell, de nem tudom, én merre fogok változni. Egy út szakasz még csak most fog elkezdődni, de nagyon remélem, hamar megtalálom, amit szeretnék elérni.*
//Fagy//
//Fagy//
Patric J. Morgan- .::Külhoni karakter::.
// OLVAD //
*Amikor meghallja Fredet és Lassét, felpillant, majd vissza is tér a rajzához. Eléggé megszokta már az eltelt időben, hogy az első emeletet Fredrik neve zengi be, az elmúlt hónapok és a Daquanként való visszatérése óta is. Amikor a másik lehuppan vele szemben és megszólal, felpillant, és szusszant egyet válaszként.* - Ezek szerint én nem vagyok valamire való újonc *válaszolja Patric rosszkedvűen. Persze, nem is azért van itt, hogy barátkozzon, sőt, még azt sem teljesen érti, hogy hogyan lehetett akkora szerencséje, hogy Lucifer ideengedte az Akadémiára. Sokkal logikusabb lett volna, ha lent tartja Qarinban... Mindegy. Örül neki.* - Daquan vagyok, de gondolom már tudod *válaszol, az előbbihez képest egész barátságosan. Kicsit ingadozó az emberekhez való hozzáállása, de ez talán érthető, elvégre három személy igyekszik érvényhez nyilvánítani az akaratát egyetlen testen belül...* - Rajzolok *mosolyodik el jókedvűen Daquan.* - Éppen a Tower készül *teszi még hozzá, majd elnémul, és az ajtó felé fordítja a fejét. Arcán ismét egy egészen más kifejezés bukkan fel: Patric nagyon jól ismeri a kintről érkező hangot. Ethan. Aki aztán be is nyit, de pár percig még nem velük foglalkozik, hanem Reednek mond valamit, amit idegesítő módon jelenleg képtelen meghallani. Ha a saját testében lenne, akkor akár még valamelyikük elméjébe belépve is megtudhatná, mit mond a syles, de így... Halkan szusszant a kérdésre.* - Minden bizonnyal véletlenül van az ölemben egy vázlatfüzet meg egy ceruza, és ez a skicc is magától került ide *jegyzi meg kissé epésen, szöges ellentétben az előbb Frednek adott válasszal. Érezni, hogy van a srácban valami fura, de ha ő kívülről látná magát, egészen biztosan egy legyintéssel skizofrénnek nyilvánítaná Daquant. Ami persze valahol igaz is... Mindegy, ebbe inkább ne menjünk bele.*
*Amikor meghallja Fredet és Lassét, felpillant, majd vissza is tér a rajzához. Eléggé megszokta már az eltelt időben, hogy az első emeletet Fredrik neve zengi be, az elmúlt hónapok és a Daquanként való visszatérése óta is. Amikor a másik lehuppan vele szemben és megszólal, felpillant, és szusszant egyet válaszként.* - Ezek szerint én nem vagyok valamire való újonc *válaszolja Patric rosszkedvűen. Persze, nem is azért van itt, hogy barátkozzon, sőt, még azt sem teljesen érti, hogy hogyan lehetett akkora szerencséje, hogy Lucifer ideengedte az Akadémiára. Sokkal logikusabb lett volna, ha lent tartja Qarinban... Mindegy. Örül neki.* - Daquan vagyok, de gondolom már tudod *válaszol, az előbbihez képest egész barátságosan. Kicsit ingadozó az emberekhez való hozzáállása, de ez talán érthető, elvégre három személy igyekszik érvényhez nyilvánítani az akaratát egyetlen testen belül...* - Rajzolok *mosolyodik el jókedvűen Daquan.* - Éppen a Tower készül *teszi még hozzá, majd elnémul, és az ajtó felé fordítja a fejét. Arcán ismét egy egészen más kifejezés bukkan fel: Patric nagyon jól ismeri a kintről érkező hangot. Ethan. Aki aztán be is nyit, de pár percig még nem velük foglalkozik, hanem Reednek mond valamit, amit idegesítő módon jelenleg képtelen meghallani. Ha a saját testében lenne, akkor akár még valamelyikük elméjébe belépve is megtudhatná, mit mond a syles, de így... Halkan szusszant a kérdésre.* - Minden bizonnyal véletlenül van az ölemben egy vázlatfüzet meg egy ceruza, és ez a skicc is magától került ide *jegyzi meg kissé epésen, szöges ellentétben az előbb Frednek adott válasszal. Érezni, hogy van a srácban valami fura, de ha ő kívülről látná magát, egészen biztosan egy legyintéssel skizofrénnek nyilvánítaná Daquant. Ami persze valahol igaz is... Mindegy, ebbe inkább ne menjünk bele.*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
* Nagy nehezen sikerül leráznom azt az idiótát, és remélem, hogy még jó darabig nem kerül elő. Kérdem n, hogy voltam olyan hülye, hogy megkértem vőfélynek? Azt hiszem, inkább Elias-t választom annak, lehet, hogy Fält nyafog majd egy sort, de nem érdekel. Aki ilyen idióta az magára vessen! Így hát mikor észre sem az új srácot, akkor reménykedem benne, hogy ő valamivel jobb társaság lesz, mint a kint flangáló Lasse. Tuti, hogy még nem lépett le! Ha a nagybátyám lennék, akkor már biztosan fogadásokat kötnék rá, hogy vajon meddig marad itt, de mivel hál’istennek nem vagyok ő, így inkább próbálom megismerni az újoncot. *- Hát nem. Ne aggódj, vannak olyanok is, akikből harapófogóval kellett kihúzni a nevüket is *nevetek fel vidáman, majd a srác bemutatkozására bólintok. Persze, mert az Úrnő odaadta az atkáját. Minden újnak legalább a képét és a nevét tudom. * -Perathon úrnő ki is nyírna, ha nem tudnám ki az új diákja és ki tartozik másik házba *jegyzem meg fintorogva. Imádok őrző lenni, csak ez a sok adat! Még jó, hogy annyira kocka vagyok, hogy minden apróságot megjegyzek! Amikor pedig Daquan beavat abba, hogy mit is vet éppen papírra, akkor szélesen elvigyorodik.* - Ó, akkor Dominikkal ki fogsz jönni! Csak figyelj a lábad elé, mert hajlamos éles holmikat szanaszét hagyni! Amúgy én előnyben részesítem a képszerkesztőket. Azokkal gyorsabban összedobok egy ilyet, és még élethű is *Kezdek meglepődni magamon, de tényleg. Egész nyílt vagyok ahhoz képest, hogy milyen pszichopatán éltem az életem. Határozottan változok. Bár Laina is normális lenne! De akár Lasséval is beérném. Miközben azon gondolkozom, hogy hogyan kéne helyre tenni a finnek fejében lévő dolgokat, ismét kinyílik az ajtó, és meghallom Ethan hangját. Eléggé paprikás a hangulat odakint, de most inkább foglalkoznék Daquan-nal, meg ha jól hallom, akkor családi vitának vagyunk fültanúi, szóval az pláne nem tartozik rám. Egyébként Ethan suttogása nem különösebben hat meg, ha nagyon akarnám biztos érteném, de Denkey-ék családi drámája nem tud meghatni. Most lehet érzéketlennek titulálni, de ez van. Amikor pedig Ethan lerázza az apját, és csatlakozik hozzánk csak legyintek.*- Segáz! úgy tűnik, ma ilyen nap van. Amúgy beszélgetünk, ugye Danquan?*vigyorgok rá az új gyerekre, aki eléggé furán viselkedik Ethan-nel szemben. Összeráncolt homlokkal figyelem a srácot, majd hangosan felröhögök.* - Hé, Danquan, nem gondolod, hogy nekem kéne utálnom az angyalokat, és nem egy mennybélinek a saját faját? *jegyzem meg viccelődve, majd ismét felhajtom a laptopot, és elindítom az egyik képszerkesztő programot.*
Horváth Réka- .::Diák::.
*A Birtokon sétálgatott, szívott egy kis friss levegőt, most pedig egy sóhajtás kíséretében elhelyezkedik az egyik fotelba. Az oldalán lévő fekete táskából előhalászik két fiolát és mind a kettőre ragaszt egy címkét, ezzel a felirattal: FARKASSÁG ELLENI SZER. Egy újabb sóhajt enged meg magának és a két fiolát nézegeti a kezében.* ~ Kár, hogy ez csak ideiglenes megoldás. ~ *Gondolkozik el. Most már azt sem bánná ha Angyal lenne, szívesen lemondana az emberi létről, de nem akar többé farkas lenni. Elege van már belőle! És ez a szer sem tart örökké, Balázs is megmondta, hogy maximum csak 3 hónapig szedheti már, mert ezután már megszokja a szervezete, és nem gátolja meg az átváltozásban...*
Arleena Queen- .::Diák::.
*Talán nem kellett volna ez mondanom az öregemnek, de mindegy. Lehet, meg fogjuk tudni beszélni ezt az egészet vagy talán nem. A jövő eldönti, de addig is igyekszem azt tenni, amit jónak látok. Amikor belépek, körbe tekintek és ugye Fredrik Lainet és Daquant pillantom meg. Sajnos nem tudom azt, hogy ő kicsoda, lehet jobb is így. A pokolbéliekből örökre elegem van. Kérdeztem, hogy mit csinálnak hiszen az első dolgom volt az, hogy az érdeklődési körük után foglalkozzak.* - Nem kell mindjárt mogorvának lenni egyébként meg isten hozott.*Köszöntöm Az újat és közelebb lépek hozzájuk. Egyébként meg nem igazán tudom elterelni a gondolataimat hiszen bármennyire is fáj bánt, hogy ezt mondtam az édesapámnak. Akár hogy is most mással kell foglalkoznom.* - Miért téged felhúzott valaki?*Teszem fel a kérdést Frednek és halványan elmosolyodva visszafordulok az újhoz.* - Ethaneal Denkey vagyok, de szerintem hallottál már rólam.*Nyújtom a kezem aztán Fred feltesz egy kérdést amire felhorkantok.* - Ezt ő helyette is megtudom válaszolni. Nem mindegyik lidérc rossz ez bizonyítja, hogy te is tudod tisztelni az angyalokat és kedvelni. A másik pedig ha azt hiszitek, hogy utálom apámat félre értés ne essék.. csak nem tudja kontrollálni az erejét. Fred csak szólok, hogy nem rég lettünk angyalok, de nyílván erről is tudtál.*Mondom a lidércnek és igyekszem megőrizni a hidegvérem.* - Egyébként a saját fajunkat is lehet utálni. Gondolom én szerintetek?*Teszem fel a kérdést és neki támaszkodok a falnak.*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* Most érkezett vissza a farkas, hegységből és készített egy forró csokit Gis-nek és most fáradtan belép a Társalgóba. Igazából nem tudja, miért ide jött csak jött amerre a lába hozta. Felnéz, és észreveszi, hogy egy lány már bent ül az egyik fotelba.* - Szia! * Majd leül a lány melletti fotelba. Most bár nagyon ritkán látni így csak egy tunika van rajta.* - Mi jót csinálsz? *kérdezi a lánytól*
Patric J. Morgan- .::Külhoni karakter::.
// Fredrik, Ethan //
- Azért hozzám inkább ne használd *mosolyodik el Daquan. Hiába, nincs neki arra szüksége, hogy itt harapófogózzanak neki. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy nem is igazán tudna mit mondani. Vagyis de, nyilván tudna, csak jobb szeretne minél kevesebb hazugságot beadni mindenkinek, hiszen annál nehezebb lesz majd visszatérni a valódi kerékvágásba. Bár nagy a valószínűsége, hogy nem nagyon fogják híresztelni ezt az egész Daquan-ügyet... Sőt, talán vissza sem jön majd Fyronba, ha egyszer végre vége. Talán elmegy valahova messzire, egy új névvel, és új életet kezd ott, ahol senki nem ismeri. Persze mondjuk Amerikában simán futhatna Patric J. Morgan néven is, elvégre nem sokan keresnék ott. De az álmodozásból visszatérve: a Dominikről szóló szavakra halványan elmosolyodik, és vállat von.* - Nem hiszem, hogy gond lesz belőle *válaszol, a képszerkesztőkre meg csak vállat von. Patric mindig is szeretett rajzolni, bármennyire is nem nézték volna ki belőle. Bár most, így talán nem annyira furcsa. Ez után megérkezik Ethan, akire ugyebár nem túl barátságosan reagál, majd a másik szavai után zavartan lehajtja a fejét.* - Bocsáss meg. Bizonyos... történések miatt kissé labilis vagyok *motyogja, miközben valójában Patric azt tervezte mondani, hogy "De, mindjárt mogorvának kell lenni, SZ*R napom van!" Nos, nem jött össze a dolog. Talán ezt utálja benne a legjobban, hogy nem azt mondja, amit ő akar. Márpedig erről a mondatról azért nem lett volna olyan nehéz felismerni... Szóval nyilván nem mondhatta ki.* - Nem, még nem, de gondolom Denkey professzor rokona vagy *mondja Daquan, immár ismét halvány mosollyal. Ethan következő szavait nem teljesen tudja követni - ugyebár elméletileg lemaradt arról, hogy a srác angyal lett, bár érzi a különbséget, és nem is nagyon tudja hova tenni -, a közkérdésre meg vállat von.* - Szerintem nem számítanak a fajok. Ha valakivel gondjaid vannak, azzal gondjaid lesznek, akármilyen fajú. Ha pedig kedvelsz valakit, akkor kedveled és kész, mindegy kiféle miféle *mondja, majd lehajtja a fejét, és folytatja a rajzot. Egész konkrétan egyébként Danre gondolt: Kirával már akkor is utálták egymást, amikor a srác még ember volt, vele pedig akkor is jóban voltak, amikor Patric vámpírrá változott. Minden előítélet és rossz érzés legyőzhető, ha az ember nagyon akarja.*
- Azért hozzám inkább ne használd *mosolyodik el Daquan. Hiába, nincs neki arra szüksége, hogy itt harapófogózzanak neki. Persze azt is hozzá kell tenni, hogy nem is igazán tudna mit mondani. Vagyis de, nyilván tudna, csak jobb szeretne minél kevesebb hazugságot beadni mindenkinek, hiszen annál nehezebb lesz majd visszatérni a valódi kerékvágásba. Bár nagy a valószínűsége, hogy nem nagyon fogják híresztelni ezt az egész Daquan-ügyet... Sőt, talán vissza sem jön majd Fyronba, ha egyszer végre vége. Talán elmegy valahova messzire, egy új névvel, és új életet kezd ott, ahol senki nem ismeri. Persze mondjuk Amerikában simán futhatna Patric J. Morgan néven is, elvégre nem sokan keresnék ott. De az álmodozásból visszatérve: a Dominikről szóló szavakra halványan elmosolyodik, és vállat von.* - Nem hiszem, hogy gond lesz belőle *válaszol, a képszerkesztőkre meg csak vállat von. Patric mindig is szeretett rajzolni, bármennyire is nem nézték volna ki belőle. Bár most, így talán nem annyira furcsa. Ez után megérkezik Ethan, akire ugyebár nem túl barátságosan reagál, majd a másik szavai után zavartan lehajtja a fejét.* - Bocsáss meg. Bizonyos... történések miatt kissé labilis vagyok *motyogja, miközben valójában Patric azt tervezte mondani, hogy "De, mindjárt mogorvának kell lenni, SZ*R napom van!" Nos, nem jött össze a dolog. Talán ezt utálja benne a legjobban, hogy nem azt mondja, amit ő akar. Márpedig erről a mondatról azért nem lett volna olyan nehéz felismerni... Szóval nyilván nem mondhatta ki.* - Nem, még nem, de gondolom Denkey professzor rokona vagy *mondja Daquan, immár ismét halvány mosollyal. Ethan következő szavait nem teljesen tudja követni - ugyebár elméletileg lemaradt arról, hogy a srác angyal lett, bár érzi a különbséget, és nem is nagyon tudja hova tenni -, a közkérdésre meg vállat von.* - Szerintem nem számítanak a fajok. Ha valakivel gondjaid vannak, azzal gondjaid lesznek, akármilyen fajú. Ha pedig kedvelsz valakit, akkor kedveled és kész, mindegy kiféle miféle *mondja, majd lehajtja a fejét, és folytatja a rajzot. Egész konkrétan egyébként Danre gondolt: Kirával már akkor is utálták egymást, amikor a srác még ember volt, vele pedig akkor is jóban voltak, amikor Patric vámpírrá változott. Minden előítélet és rossz érzés legyőzhető, ha az ember nagyon akarja.*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
//Danquan, Ethan//
* Felnevetek a srác szavaira, azt hiszem, bírom. * - Nyugi, nem terveztem. Max valamelyik mentalistánkkal feltöretem a fejedet *viccelődök tovább, de talán azért érzékelhető, hogy nem gondolom komolyan. Más dolog feltörni egy biztonsági rendszert és valakinek az elméjét. Crackerként én csak rámutatok a rendszer hibáira, de mások fejébe behatolni az engedélye nélkül meglehetősen erkölcstelen dolog. Szóval, ja, tényleg nem gondoltam komolyan. Majd ugye megemlítem Dominikot, és jókedvűen felnevetek, mikor azt mondja a srác, hogy nem lesz gond.* - Reméltem is. Maradjunk annyiban, hogy nem áll biztosan a földön, ezért nem árt vigyázni rá. Viszont tényleg képes egész helyeket csatatérre változtatni, szóval csak óvatosan! * Látom el néhány jó tanáccsal, bár valljuk be, mostanában sikerült elesnem egy kalapácsban is, és az biztosan nem Domié. Abban az ügyben még mindig nyomozok, mert azóta fáj a kislábujjam. De nem sokáig tudom elbűvölő humorommal fárasztani Daquan-t, mert betoppan az ifjabb Denkey, majd később két másik diák is. Rékának meg az ismeretlen srácnak köszönésképp intek, majd visszafordulok a két sráchoz.*- Segáz. Szerintem a személyes varázsod okozta ezt vele, mert az előbb még tök normális volt. Ej, a sylorinás-aura, az a bizonyos aura! *nevetgélek tovább, aztán hiszem Lasse beletett valami olyan hozzávalót is a szarvaspörköltbe, amit nem kellett volna… Hú, ezt majd leverem rajta!* - Az egyetlen, bár ha úgy vesszük, akkor… De inkább ne taglaljuk az igazgatók és igazgató-helyettesek szerelmi- és családi életét különben kapni fogunk *vigyorgok továbbra is szélesen, majd villámként hasít belém a felismerés.* ~Fält! Te rumot tettél a pörköltbe?! Megöllek… *sziszegem magamba. Ebben a hónapban már másodszor! Bosszankodok, még jó, hogy bosszankodom, mert az alkohol eléggé rossz hatással van rám. Még jó, hogy nem drogozott be!* - Maradjunk annyiban, hogy az állítólagos legjobb haverom a tudtomon kívül megint leitatott, pedig tudja, hogy utálom a rumot, és ezenkívül a hülyeségeivel traktált egész álló nap *szusszantok morcosan. Na szép, így bemutatkozni Daquan-nak! Egyszer ezt még leverem Lassén az biztos.* - Mi sose voltunk rosszak, Ethan. Csupán elkeseredettek és dühösek. Ha nincs az egész ügy, akkor mi sose támadtunk volna rátok *vonom meg a vállam, mert attól függetlenül, hogy már nem utálom az angyalokat, még mindig így gondolom. * - Nyugi, ha te nem utálod, akkor majd a fél cameos megteszi helyetted! A múltkorival, tudod, amikor a legnagyobb félelmünkkel kellett szembenézni… Nos, Giselle enyhén kiborult apádra, szóval egy angyali ősellenséget sikerült szereznie magának. Mint tudjuk, Giselle pedig jóban van Naomi-val, akinek meg van egy klánja, ezért aztán eléggé szép csapatot uszított maga ellen. Aztán a pszichopata syles bagázsról – tisztelet a kivételnek – ne is beszéljünk. Az olyanok, mint Laina meg az az új csaj… Nos, szerintem az ő szívükbe se fogja belopni magát, és elhiheted nekem, hogy Laina a kisebb dolgokra is ugrik *szusszantok, szóval ja, van ki utálja Reed-et Ethan helyett is. * - Ethan, csak úgy szólok, hogy feltűnt, hogy más szagod van, és én első kézből értesülök mindenről. *morgom, majd Daquan szavai hallatán pislogok kettőt, majd elismerően bólintok.* - Tudod, ebben igazad van… *akaratlanul is eszembe jut hogyan mentettük meg Lily-t, milyen arcot vágtam mikor megtudtam, hogy angyal, és mégis kitartottam mellette. És még mindig itt vagyok mellette, mert szeretem őt, és nem érdekel, hogy angyal-e, vagy sem.*
//FAGY//
* Felnevetek a srác szavaira, azt hiszem, bírom. * - Nyugi, nem terveztem. Max valamelyik mentalistánkkal feltöretem a fejedet *viccelődök tovább, de talán azért érzékelhető, hogy nem gondolom komolyan. Más dolog feltörni egy biztonsági rendszert és valakinek az elméjét. Crackerként én csak rámutatok a rendszer hibáira, de mások fejébe behatolni az engedélye nélkül meglehetősen erkölcstelen dolog. Szóval, ja, tényleg nem gondoltam komolyan. Majd ugye megemlítem Dominikot, és jókedvűen felnevetek, mikor azt mondja a srác, hogy nem lesz gond.* - Reméltem is. Maradjunk annyiban, hogy nem áll biztosan a földön, ezért nem árt vigyázni rá. Viszont tényleg képes egész helyeket csatatérre változtatni, szóval csak óvatosan! * Látom el néhány jó tanáccsal, bár valljuk be, mostanában sikerült elesnem egy kalapácsban is, és az biztosan nem Domié. Abban az ügyben még mindig nyomozok, mert azóta fáj a kislábujjam. De nem sokáig tudom elbűvölő humorommal fárasztani Daquan-t, mert betoppan az ifjabb Denkey, majd később két másik diák is. Rékának meg az ismeretlen srácnak köszönésképp intek, majd visszafordulok a két sráchoz.*- Segáz. Szerintem a személyes varázsod okozta ezt vele, mert az előbb még tök normális volt. Ej, a sylorinás-aura, az a bizonyos aura! *nevetgélek tovább, aztán hiszem Lasse beletett valami olyan hozzávalót is a szarvaspörköltbe, amit nem kellett volna… Hú, ezt majd leverem rajta!* - Az egyetlen, bár ha úgy vesszük, akkor… De inkább ne taglaljuk az igazgatók és igazgató-helyettesek szerelmi- és családi életét különben kapni fogunk *vigyorgok továbbra is szélesen, majd villámként hasít belém a felismerés.* ~Fält! Te rumot tettél a pörköltbe?! Megöllek… *sziszegem magamba. Ebben a hónapban már másodszor! Bosszankodok, még jó, hogy bosszankodom, mert az alkohol eléggé rossz hatással van rám. Még jó, hogy nem drogozott be!* - Maradjunk annyiban, hogy az állítólagos legjobb haverom a tudtomon kívül megint leitatott, pedig tudja, hogy utálom a rumot, és ezenkívül a hülyeségeivel traktált egész álló nap *szusszantok morcosan. Na szép, így bemutatkozni Daquan-nak! Egyszer ezt még leverem Lassén az biztos.* - Mi sose voltunk rosszak, Ethan. Csupán elkeseredettek és dühösek. Ha nincs az egész ügy, akkor mi sose támadtunk volna rátok *vonom meg a vállam, mert attól függetlenül, hogy már nem utálom az angyalokat, még mindig így gondolom. * - Nyugi, ha te nem utálod, akkor majd a fél cameos megteszi helyetted! A múltkorival, tudod, amikor a legnagyobb félelmünkkel kellett szembenézni… Nos, Giselle enyhén kiborult apádra, szóval egy angyali ősellenséget sikerült szereznie magának. Mint tudjuk, Giselle pedig jóban van Naomi-val, akinek meg van egy klánja, ezért aztán eléggé szép csapatot uszított maga ellen. Aztán a pszichopata syles bagázsról – tisztelet a kivételnek – ne is beszéljünk. Az olyanok, mint Laina meg az az új csaj… Nos, szerintem az ő szívükbe se fogja belopni magát, és elhiheted nekem, hogy Laina a kisebb dolgokra is ugrik *szusszantok, szóval ja, van ki utálja Reed-et Ethan helyett is. * - Ethan, csak úgy szólok, hogy feltűnt, hogy más szagod van, és én első kézből értesülök mindenről. *morgom, majd Daquan szavai hallatán pislogok kettőt, majd elismerően bólintok.* - Tudod, ebben igazad van… *akaratlanul is eszembe jut hogyan mentettük meg Lily-t, milyen arcot vágtam mikor megtudtam, hogy angyal, és mégis kitartottam mellette. És még mindig itt vagyok mellette, mert szeretem őt, és nem érdekel, hogy angyal-e, vagy sem.*
//FAGY//
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
*Egy hosszadalmas nap után, egy kis pihenésre vágyva lép be a társalgóba Esteron, a Lizzienél tett látogatás eléggé lefárasztotta és most olyan agyhalott állapotban van, de azért ha netalántán egy hiperaktív alak jönne azt még kibírja gond nélkül annyira azért nem fáradt el Lizzienél. Legalábbis agyilag, de, hogy nem mostanság fogja körbefutni az akadémiát. Azzal leül az egyik fotelba és amilyen kényelmesen csak lehet elhelyezkedik benne és a konyháról hozott Gyömbérsört kezdi el iszogatni miközben nagyban bámulja a tüzet.
Elliot Herondale- .::Diák::.
*Nemrég ért fel elementálmágia óráról, s bár eléggé furcsa volt viszonylag élvezte. Most viszont, hogy lerázta a haverjait, hófehér szárnyait kitárva, lustán nyújtózkodva lép be a terembe miközben egy dalt dúdol.* - I don't know if I'll make it But watch how good I'll fake it It's all right, all right, tonight, tonight You got me singin' like Whoa, come on Oh, it doesn't matter Whoa, everybody now, oh Just don't stop, let's keep the beat pumpin' Keep the beat up, let's drop the beat down It's my party, dance if I want to We can get crazy, let it all out… *énekelget vígan, miközben azon gondolkozik, hogy Eriket meg Dantét el kéne majd rángatnia holnap bowlingozni. De akár a biliárd is szóba jöhet, csak csináljanak valamit, mert unatkozik, és Victoria se kommunikál vele (a jó ég tudja miért csinálja ezt), szóval mostanában jó sokszor nem tud mihez kezdeni magával. Ráadásul kapott egy levelet a drága kitagadott unokatesójától (akivel titokban tartja a kapcsolatot), aki azt mondta, hogy majd menni fog Fyronba, csak még nem tudja mikor. Tehát jelenleg teljesen unalom az élete, így nem csoda, hogy amikor meglátja Esteront, szélesen elvigyorodik, és picit megemelkedve a földtől odarepül hozzá, és kecsesen földet ér.* - Hali! De jó, hogy végre találtam egy élő személyt ebben a kastélyban. Mondd, kommunikatív vagy? Mert szeretnék valakivel dumálni, de nincs kivel. Amúgy Elliot vagyok, Elliot Herondale *mutatkozik be, cseppet sem nemesien, de hát na, a kékvérűségét elég a családi gyűlésekre tartogatnia, s mivel nincs itt senki, aki szemmel tarthatná, ezért úgy viselkedik ahogy akar. Legalábbis szerinte.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* A gyömbérsörrel a kezében épp nagyban bámulja a tüzet, amikor észreveszi a vidáman beröppenő és közben dúdolgató srácot.* ~Ennek, hogy lehet ennyi energiája, hogy így bírja?~ *Majd amikor a srác odaröpül hozzá, és elmondja, hogy hívják és rákérdez, hogy beszélgető képes e meghúzza mégegyszer a gyömbérsört majd egy torok köszörülés után megszólal.* - Nyugodtan beszélgethetünk. Agyilag még bírom a dolgokat, de testileg nagyon fáradt vagyok. Amúgy engem Esteron Baltazaarnak hívnak és örülök, hogy megismertelek. Te, hogy bírsz ilyen fitt lenni ilyen késő este?
Victoria Jones- .::Diák::.
*Egy nap.. Újabb nap és még csak nem is tudja mi lesz este. Az óra után igyekszik visszarázkódni ha bár a lány most éppen halad néhány cuccáért, amit levisz a Jones házba, mert ott tölti az estét. Talán még hiperaktív, de már maga sem tudja azt, hogy fáradt vagy éppenséggel mit akar. Ahogy a közös társalgóba halad beszélgetésre lesz figyelmes.* - Szia…sztok*Áll le a köszönéssel lassan és figyeli az idegen ismerős fiút, akinek nem tudja a nevét és persze a háztársát.* - Nyilván azért fitt, mert ő legalább teljesen nyugodtan ki tudja magát aludni és nem gondolkozik semmilyen lényeges dolgon.*Hangsúlyozza és Esteron felé egy mosolyt küld. Khm.. nem dermedt le a lány igyekszik fapofát vágni.* Victoriának hívnak örvendek.*Mutatkozik be Esteronnak és igyekszik kerülni Elliot tekintetét. Mit érez? Még maga sem tudja szusszant egyet és figyeli miről is folyik a téma.*
Elliot Herondale- .::Diák::.
*A sörre csak kérdőn felvonja a szemöldökét, de nem szól egy szót se. Megszokta már, hogy a haverjai, ismerősei állandóan isznak, szóval nem újdonság neki. Így hát inkább a másik angyal szavaira figyel, mintsem a cselekvéseire.** - Ó, király! Reméltem, hogy nem kell kussolnom az elkövetkezendő két órában *vigyorog, majd lehuppan a szemben lévő helyre.* - Örvendek Esteron *biccent mosolyogva, majd a kérdésre felnevet.* - Velem született hiperaktívitás. Vagyis, csak szimplán jó a kedvem, és nem sok mindent csináltam órán, meg vagy délig aludtam, így most kezdek felébredni *vakarja meg mosolyogva a fejét, majd az állával Esteron itala felé bök.* - És mit iszol? *érdeklődik miközben próbál úgy helyezkedni, hogy a szárnyának is kényelmes legyen. Hogy miért nem húzza vissza? Mert büszke rájuk, na meg a megszokás, hogy nem kell titkolnia a mivoltát. Aztán mikor, felbukkan Victoria felragyognak a szemei, és szélesebb lesz a mosoly az arcán. Nos, talán mégsem sikerült annyira Colin varázslata…* - Hali Vic! Rég láttalak! *vigyorog rá bájosan a lidércre, majd a megjegyzésre felnevet.* - Én mindig fitt vagyok, drágám *villant egy ezer wattos mosolyt, majd visszapillant Esteronra.* - Abban egyébként igaza van, hogy nem rágódom egyszerű butaságokon *vonja meg a vállát, és egy pillanatra fapofát vág. Mintha küszködne benne valami… Mintha valami felszínre akarna törni, de nem hagyják neki.* - Amúgy mizu Vic? Éreztem, hogy órán nem sikerült megsérülnöd. Hogy csináltad? *fordul a csaj felé, majd azonnal fordul az angyaltársa felé magyarázatként.* - Egyébként, hogy értsd a szitut: nemrég megpróbáltunk együtt lenni, csak rájöttem, hogy nem illünk össze, ő pedig ezt nem bírja feldolgozni, ezért menekül előlem, és intenzíven utál, pedig én jóban akarok maradni vele *beszél nagy komolyan, majd angyalian pislogva visszanéz a háztársára.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* a lány hirtelen felbukkanása kicsit változtatott a gondolatmenetén de nem baj így is jó lesz.* - Jó neked. * mondja a fajtársának* Én most most jövök vissza egy fárasztó táncóráról Lizzitől nem tudom ismeritek e. Amúgy Szia Victoria, az én nevem Esteron. Ti háztársak vagytok igaz? * arra meg amit Elliot mondott, hogy Victoria utálja őt, egy majdnem hogy sajnálkozó pillantást küld mindkettejüknek. Hát igen, a párkapcsolatokhoz nem ért annyira mint azt ő gondolja. Erre hamar rájött.* -Az élet nem habos torta sajnos. Amúgy Victoria, szerinted mennyire mész azzal, hogy most így gyerekesen viselkedsz? Mert ez az utálatos dolog szerintem eléggé az, már bocsánat.
Victoria Jones- .::Diák::.
*Nem is tudja azt, hogy még is mit várt. Meglátva a két fiút felszusszant és nem szól bele mit beszélgetnek. Nyilvánvalóan nem rá tartozik így tehát nem is szól közbe. Bemutatkozik Esteronnak és halványan elmosolyodik felé. Megpróbál nem gondolni a kínos helyzetre, mert ő még mindig kerüli a srácot.. nem csak azt hanem a témát. Szemet forgat az egoista megjegyzésére és nem mondd semmit.*~Ez jellemző..~*Csak magában és nem érti, azt miért nem tud hamar túl lenni rajta.* - Rég mi?Annyira rég biztos nem.*Mondja a lány és erőltet egy mosolyt Elliot felé is és felsóhajt. Ezt akarja elkerülni. Mármint tudjon normálisan beszélni és nem színészkedni. Nem utálja a srácot csak a helyzetet. Vajon túl fog tudni lépni rajta és megmaradnak barátok? Most van ilyen hullámvölgyben.* - Úgy csináltam, hogy mostanában sikerül jó utakat választanom. Meg tudom magam védeni szerintem. Érdekes óra volt a mai. Élveztétek?*Kérdezi meg mind a kettőtől, és amikor éppen válaszolna Esteronnak sikeresen letámadják. Egyszerre van benne az öröm és a fájdalom.. a sírás tudjuk ami történt, viszont örülni mert, hogy a fiút látja. Nem tudja azt, hogy mi történt vele viszont ha tudná valószínűleg az égieket hibáztatná.* - Megpróbáltunk? Na jó..*Mielőtt bármit is szólna elkapja a srác tekintetét. Ő nem gyerekes csak hát bánatos a lelke. Nem mutatja másnak, hogy szenved viszont igyekszik elkerülni tényleg. Mindenkire szeretne tekintettel lenni.* - Nem vagyok gyerekes… és nem mondtam, hogy.. mit mondtál?Fogalmad sincs arról mi a helyzet.*Jön ki a lányból és Elliotra szegezi a tekintetét.* - Ne haragudj Esteron, nem szerettem volna előtted ezt sajnálom. Miről beszéltetek amíg ide nem csöppentem?*Kérdezi meg majd utána egy olyan pillantást vet a srácra, hogy „ezt még lerendezzük” szóval nem úszta meg.*
//Fagy//
//Fagy//
Galen Blaide- .::Diák::.
*Meglepő is lenne, ha nem itt töltené ideje nagyrészét. Ez volt az első helyiség, amit felfedezett, és azóta is rengeteg idejét tölti itt. Általában magával hozza valamelyik könyvét, most azonban az ittlévők közül keresett valamit, de a választék méretének dacára semmi olyat sem talált, ami komolyan felkeltette volna az érdeklődését. A végén egy érdekesnek tűnő állatról szóló könyvet vett el, leült egy szabad helyre a falhoz és felcsapta valahol az egyhamrada környékén. Ez nála bevett szokás, mielőtt jobban belemerülni, különböző részleteket ragad ki belőle, így tovább fokozva a kedvét, hogy elolvassa az egészet. Kényelmesen elhelyezkedik,megigazítja a fején lévő fekete sapkát, és belemerül a betűk izgalmas világába.*
Barbara Decker- .::Diák::.
- Istenem de aranyooooos! *hallatszik kintről egy jókedvű kiáltás, majd egy kuncogás, aztán kinyílik a közös társalgó ajtaja. A belépő lány láthatóan mélyen elmerülve nézeget valamit a telefonján, időnként széles vigyort engedve az arcára. Aztán a helyiség közepére érve felpillant, és észreveszi a srácot.* - Ó, helló! Észre sem vettelek *nevet fel zavartan, majd ismét a telefonjára pillant, amit végül egy kis sóhajjal lezár, visszatesz a tokjába, majd zsebre vág.* - Jobban megnézve téged még nem is ismerlek *jelenti ki kis töprengés után, majd a sráccal szembeni fotelre bök.* - Ugye nem zavar, ha csatlakozom? *kérdezi mosolyogva. Némileg össze-vissza beszél, de csak azért, mert éppen nagyon elmerült néhány sztárfotóban meg a kedvenc sorozatairól készült gifsetekben, és ilyenkor pár percig még kicsit máshol jár az esze...* - Amúgy Barbara vagyok *teszi még hozzá, és ha engedélyt kapott, akkor lehuppan Galennel szemben.*
