by *Ő a saját gondolataiban elmerülve lép be a helyiségbe, hiszen tényleg nem tudja, hogy akkor most hogyan is tovább. A nagyapja volt mindig az, aki biztatta, hogy a helyes úton jár, hogy így kell cselekednie, és most úgy tűnik, hogy egyedül kell boldogulni egy ismeretlen világban, egy ismeretlen helyen, ismeretlen szokások és emberek között. Igazság szerint figyelmen kívül hagyja Ethan vad billentyűzetcsapkodásait. Ő úgy van vele, hogy a számítógép egy hasznos találmány, de ha túl sokat használják, akkor súlyos függőséget okoz, ezért, ha le is ül elé, akkor félóránál több időt nem tölt ott. Eléggé korlátozottan élt, szabályok és napirendek szerint, de neki ez volt a megszokott, a természetes és a tökéletes. Most pedig új napirendet kell kialakítania, hogy boldogulni tudjon az Akadémián. Amikor a fiú megszólal összerezzen, összeszűkíti a szemeit, és a semmiből egy erős mentális falat képez az elméje védelmében ezzel kivágva a démon-vámpírt a fejéből.* - Európai ember ide-oda, nem illik az én fejemben lenni. Barbár. Modortalan. Faragatlan *vágja rá egyből, kicsit zavarosan, hiszen megérti az angolt, de a beszéd nehezebben megy neki.* - A számítógép függőség. Az a játék pedig értelmetlen *felel halkan, és az eddig tenyerében szorongatott füzért a kimonója zsebéje csúsztatja.* - Köszönöm, nem kell segíteni. Én boldogulok *utasítja el a fiú ajánlatát, mert talán rossz szokása, de gyűlöl gyengének és elesettnek tűnni.* - Én lenni Kimiko, Kimiko Fujimoto. Én járok Erethon ház. Örvendek, Ethan *viszonozza a köszöntést, majd egy pillanatra megtorpan a másodikra vezető lépcsőnél.* - Igen, Japánból jöttem. Csodálom, hogy megtudja különböztetni engem a kínaiaktól és a koreaiaktól *beszél továbbra is halkan, elfordított fejjel, hiszen most az erkélyre vezető ajtót figyeli.* - Japán szép hely. Jobb lenni, mint Európa. De maga nem tudja érteni egy japán embert sem. Mi értjük magát, de maga nem ért minket *fogalmaz kicsit bonyolultan, de arra akar kilyukadni, hogy a japánok felfogják az európaiak szokásait, de az európaiak sose tudnak úgy gondolkozni, mint egy vérbeli japán.* - Nem érdemes magát törni a megértésünkkel *pillant a démon-vámpírra, de olyan pillantást vet rá, mintha a fiú lelkébe látna. Mert hát auralátó csak még nincs beírva a képessége.* - Köszönöm nem, inkább állok. De kérem, meséljen maga erről a helyről! *dől neki a korlátnak, és a karját összefonja a mellkasán. Mindent tudni akar a szigetről, a britek szokásairól, és mivel nem a könyvtárat találta meg, ezért kézenfekvő, hogy az itt lévő diáktársát faggatja.*
+38
Yan Antonov
Bianca D. McCarthy
Sadie Elena Montgomery
Alise Rubenis
Matthew Chancellor
James Runnel
Colin McCartney
Zentai Márk
Abigail Aleksev
Melantha Goldwin
Eliana De Lucia
Morten Toov
Catherina C. Williams
Atanas A. WIlliams
Barbara Decker
Galen Blaide
Esteron Baltazaar
Lord Sayon Merlioth
Horváth Réka
Fredrik Laine
Patric J. Morgan
Erik Norgen
Elliot Herondale
Victoria Jones
Nyilas Dominik
Emeline Thienen
Andrew Mason
Liliya Antonov
Christopher Acerlot
Nicole Brise
Gabriel Dvorak
Nadja S. Marilovics
Nathaniel Jenkins
Maureen Caiside
Arleena Queen
Kamen Grozdan Branimir
Giselle Céline Marceau
Lucien du Bois
42 posters
Közös társalgó
Emeline Thienen- .::Tanár::.
Arleena Queen- .::Diák::.
*A démon-vámpír a gondolataival és a játékkal amit leállított. Kicsit kikapcsolódik szóval. Ő nem nevezi magát függőnek csupán kikapcsolódást akart magának ami össze is jött félig meddig. Nem ismeri az ilyen fajta szokásokat, szóval ha meg is ismeri Kimikot biztosan eltérnek a napi rendjük. Kivágják ugye a lány fejéből amire angyalian pislog. Néha szeret belemenni mások fejébe, de ő nem Reed aki egyfolytában figyelemmel kiséri. Ő csak felületes, de nem mélyül bele. Jobban érdekli más gondolata néha ha nagyon unatkozik.* - Nem barbár…*Mondja a lánynak és haloványan elmosolyodik. Nem tud sajnos japánul viszont tény, hogy megtanulna. Aztán a játékra értelmetlen szavakat kap amire összeráncolja a homlokát és csak nemlegesen bólogat. Fejleszti a fantáziáját vagyis hát részben.* - Nem értelmetlen.*Mondja aztán felhozza a segítséget. Valóban segítene neki ha nem talál el sehova. Amikor meghallja a nevét és az angol nyelv törést felvonja a szemöldökét.*~Ennyire még nem törte idegen érkező a nyelvet… ~*Gondolja magában és csak sóhajtozik.* - Régen Erethonos voltam. Örvendek Kimiko.*Feleli kuncogva és végig néz a lány öltözékén. Nem mondja meg, hogy furcsállja viszont aztán a japán szokásokat kezdi el ecsetelni. Régen tényleg tanulmányozta és érdekeltek a szokások, ételek, helyek.. szóval. Megtudja különböztetni nem hülye gyerek.* - Nem vagyok hülye gyerek megtudom különböztetni őket. Ne izguljon láttam már Koreait és a nyelvük is más.*Feleli komoly arccal azután ugye valamiféle bonyolult dolgot kezd el magyarázni.*~Mintha valami Jackie Chan filmbe csöppentem volna..~*Gondolja aztán hellyel kínálja amit visszautasít és megért.* - Hát ez egy akadémia ahol órák vannak. Nem csak Démon fajok vannak itt hanem lidércek, angyalok és nem ítélkeznek. Ellentétek vannak néha, de ettől függetlenül tényleg jó hely. El lehet tévedni viszont térképet kérhetek önnek.*Mondja udvariasan és röviden ennyit mesél a helyről.* - Milyen szokással él? Mármint minden „szokás”-nak meg van a maga stílusa?*Lehet hülyeséget kérdezett viszont próbál témát keresni. Ha bár ő inkább ül továbbra is és nem tudja elképzelni azt, hogy milyen szabályok szerint élni. Ha bár vannak Európában is, de nem annyira szigorúak..*
Emeline Thienen- .::Tanár::.
*Kimikónak nagyon is úgy tűnt, mintha függő lenne, és nem igazán szereti azt látni, hogy a vele egyidősek állandóan a monitora meresztik a szemüket, hiszen annyi dolgot tehetnének a világban, ami még hasznos is lehetne, de nem élnek a lehetőségeikkel! Igen,m fiatal kora ellenére igenis komoly a démonlány, de hát ő nem olyan nevelést kapott, mint mások. Ráadásul a szüleit is elég hamar elvesztette, ezért a nagyapjával nőtt fel, akiről pedig Asikagáról köztudott volt, hogy eléggé ragaszkodik a hagyományokhoz és a sintaizmushoz, ezért nem is engedte az ifjú Kimikót elzülleni. Egyébként meg nagyon nem szereti, ha a fejébe másznak, mert úgy gondolja, hogy senkinek semmi köze ahhoz, amik a fejében lezajlanak, és elég nagy modortalanság, ha valaki engedély nélkül a gondolatait olvassa.* - Talán Európában szokás az, hogy más fejébe bejut? Nem tanították jó modorra? *szusszant neheztelően, hiszen nem igazán ismeri a düh szó fogalmát. Nem haragszik a másikra, de nem tetszik neki, hogy itt bárkit csak úgy engedély nélkül bejut a fejébe, és még lelkiismeret furdalást se érez.* - Bizonyítsa, hogy haszna van ennek az értelmetlen dolognak *morogja bosszúsan.* ~ Mégis mit várok egy neveletlen, európai fiútól? Miért is töröm magam azzal, hogy megértessem magam, mikor ilyen borzalmasan megy az angol? Egyszerűbb lenne sarkon fordulni, és keríteni valakit, aki érti az anyanyelvemet *motyogja magában, arról pedig tényleg nem tehet, hogy nem perfekt az angoltudása. Eddig csak iskolában tanulta, és soha nem kellett neki élesben használnia a nyelvet, így aztán mégis honnan tudhatná, hogy mennyire bírja megértetni magát?* - Tudja, fentről a legkönnyebb megbukni *jegyzi meg halkan, hiszen azért a házaknak meg néhány alap dolognak utána nézett, így tisztában van a házak beállítottságával.* - Talán valami kifogása van az öltözékemmel? *vonja fel a szemöldökét, hiszen elkapta ám a démon-vámpír furcsálló-végigmérő pillantásait.* - Kérem, ne keverjen össze velük. A japánnak és a koreainak semmi köze egymáshoz. Izgulni? Kérem, én lenni nyugodt *magyaráz tovább, majd amikor Ethan mesélni kezd, akkor szkeptikusan felvonja a szemöldökét.* - Tudom, hogy itt nem csak démonok lenni, nem vagyok ostoba *szusszant, persze azt nem fejti ki, hogy erre abból következtetett, hogy Ethan-ön érzi a vámpírságot is. Úgy gondolja magától értetődő, igen, japán szokás.* - Köszönöm, de jobb, ha magam fedezem fel az épületet. Ha eltévedek, majd megkérdezek valakit *felel csendesen, majd a fiú kérdésére meglepetten pislog.* - Ha elmesélném, nem értene belőle semmit. Így felesleges. Egy európainak túl nagy falat mi kultúránk *vonja meg a vállát a japán lány. Kicsit még szoknia kell a nyelvet, de remélhetőleg egy hónapon belül képes lesz értelmesen, összefüggően beszélni.*
//Fagy//
//Fagy//
Vendég- Vendég
*Egy szőkésbarna lányzó mászkál fel-alá a tremben. Nem, nem ideges, pusztán nem tudta eléggé megmozgatni magát. A tanóra nemrég ért véget és a benne maradt feszültségtől igyekszik ily' módon szabadulni. Nehéz. Sőt szinte lehetetlen a számára, hiszen amúgy egy fél-hiperaktív valakiről beszélünk. Kezében és hóna alatt levelek lógnak-csüngenek, a jobb hóna alól egy éppen ugrani készül, mintegy menekülvén tartalmának elolvasása elől. Összegyűlt postáját nem kímélte a gyors enyészettől. Van olyan levele, amit már két hete megkapott, de még csak most szánt időt rá, hogy párnája vagy éppen a cipőtartó aljából elő ássa. Amilyen sokrétegűen képes volt a bontatlan leveleit széthagyni olyan jó memóriával szedte elő mindet miután a tanépületből felszaladt a személyes cuccaihoz. Nem, nem fürödni akart. Az ráért. A sárkánytűz nem izzaszt, pusztán perzsel. Szóval esetleg némi kénszaga lehet csak a csajnak, de más nem. Ő hölgyből van, és emellett vajákos, szóval meg vannak az eszközei, hogy két napi sivatagtúra után se legyen büdös, ha nem akar. Kezében a nagybácsikájától kapott levéllel éppen a hatodik körét rója hát, éppen háttal az ablaknak, vissza az ajtó felé. begyakorolt ügyességgel kerülgeti a bútorokat. Talán már alvajárva is menne a mutatvány úgy meg szokta a bútorok helyét.*
Nyilas Dominik- .::Diák::.
*Dominik valamilyen érthetetlen és szörnyűségesen meglepő módon túlélte az Elementálmágiát. Az egy dolog, hogy nem éppen ebből a legjobb, bár határozottan jobb, mint minden más tantárgyból, de elég nagy volt ma a diákok kihullási aránya. Mondjuk az is tény, hogy szerencséje volt, és sikerült kifognia egy elemist, aki vigyázott rá, szóval lehetséges, hogy ezért élte túl. Azóta már járt a hálóban is, összeszedett egy rajztáblát, ráerősítve néhány papírral, meg felkapott egy ceruzát és egy faragót, majd találomra elindult valamerre. Végül ebből a valamerre elindulásból éppen itt kötött ki, szóval amikor meglátja a már itt tartózkodó lányt, szélesen, őszintén boldogan elvigyorodik, és szabad kezével telleget párat, amolyan üdvözlésképpen.* - A túlélők egyike, szia *vigyorog vidáman, majd megindul az egyik kanapé felé, hogy lehuppanjon, és elkezdhessen rajzolgatni.* - Amúgy Dominik vagyok, Dominik Nyilas, nagyon örülök *teszi még hozzá, aztán nekilát a rajzolgatáshoz, de persze közben nem bírja ki, hogy nem folytassa a kérdezősködést. Hiába, ha van a közelében valaki, akkor neki muszáj beszélgetnie, így van összerakva.* - Hogy tetszett az óra? Szerintem tök őrült volt, az volt a mázlim, hogy Andrew éppen ott volt, és segített, különben tuti, hogy már az elején lesérültem volna, bár lehet, hogy Márk vagy valaki más kisegített volna, de azért jövök neki eggyel, majd még ki is kell találnom, hogy mivel, de már megint túl sokat dumálok, inkább mondd, neked hogy tetszett *fejezi be kissé zavartan. Egyébként amíg meg nem tudja, hogy a lány is magyar, addig angolul beszél, elvégre így biztos lehet benne, hogy a másik megérti őt.*
Vendég- Vendég
*Olvasgatja a levelet, és mivel a nagybácsikája magyar, nem is tudna most más nyelvre figyelni, csak ha valaki nagyon elvonja a figyelmét. Amúgy náluk mindenki magyar. Szóval kicsit zavarja is az úgymond közös nyelv használata ami mellesleg kimondottan őt célozza éppen. A köszönésre csak fél füllel-szemmel reagálva vissza integet, és már olvas is tovább, miközben figyel a levél tartalmára, igyekszik Dominikre is figyelni. ... ~Dominik. ... Hiszen ez egy magyar név. És a családneve is! Vagy ... vagy még sem? Na pillanat!~ A levelet már rég csak nézi, a tartalmát nem fogja fel, mire a fiúra néz.* - Hogy ... mi? Jaj szia! *Engedi le a kezéből a levelet, és néz félig még ködös tekintettel Dominikra.* - Azt mondtad Dominik? Szia én Kincsesy Glória vagyok. Csak nem magyar vagy? *Néz rá meglepetten, és tapintatlanul figyelmen kívül hagyja hogy faggatták a tanóráról. Aztán leesik neki, hogy mit kérdeztek, kitisztul a tekintete is, és a választól függően hogy magyar Dominik vagy nem, válaszol vagy Budai akcentussal, vagy továbbra is angolul.* - Hát nem volt semmi az a sok sárkány. El tudnék egyet fogadni. Csak ne lennének olyan veszélyesek kicsinek is ha nincs varázslattal hozzákötve valakihez. Amúgy ha lenne, tuti nem tüzet fújna a sajátom. *Összegzi a tanórát, és valahol ösül, hogy van kivel beszélgetnie most. A két hete kézhez kapott levélben a Bácsikája már megint Glória édesanyjára panaszkodik, aki mellesleg az öccse Gló anyjának.Sosem jöttek ki jól. De a lány szándékosan tesz úgy, mintha hidegen hagyná kettejük folytonos civakodása. Amíg otthon lakott sem szerette, és inkább vonult el tanulni, minthogy azt a cseppet sem felnőttes viselkedésből fakadó hisztit figyelje a pasastól. Ennek ellenére szerette, csak éppenséggel sosem volt egy kimondottan Vajákosnak való alkat a pasas.*
Nyilas Dominik- .::Diák::.
*Amikor meghallja a magyar nevet, felkapja a fejét, de úgy, hogy belereccsen a nyaka, és még szélesebben vigyorog.* - De! Ó, remek, remek, tök király *hadarja immár magyarul*, annyira örülök neki, hogy van esélyem magyarokkal találkozni, mert ugye itt van a legjobb barátom is, de változatos egy kicsit valaki mással is magyarul beszélgetni, meg aztán nem lóghatok állandóan Márk nyakában, szóval tök buli, hogy van itt más magyar is *fejezi be az örvendezést, majd ugye elkezdi faggatni a másikat az óráról. Ő amúgy élvezte, bár amikor megjelentek azok a lények, meg aztán a sárkányok, hát, kétszer is szívrohamot kapott, de az mellékes. Arra, hogy elfogadna egyet, ha nem lenne veszélyes, bólogat.* - Volt egy nagyon szép fehér, azt tervezem éppen lerajzolni *bök az előtte lévő papírra, aztán most már tényleg neki is lát a rajznak, miközben beszél tovább.* - Egyébként szépnek nagyon szépek, csak az a baj velük, hogy tüzet okádnak, meg azt hiszem ha nagyon el akartak volna távolítani minket, akkor más gondokat is okozhattak volna a nyárson sütésen kívül, szóval ha egy mód van rá, akkor inkább távolról csodálom őket. Amúgy az mi? *pislog kíváncsian a levélre, és noha ez talán kissé udvariatlan kérdés, neki az nem nagyon tűnik fel. Megtanították az illemre, szimplán csak nincs hozzá érzéke, olyan, mint egy kisgyerek, aki még nem is tudja, hogy mit miért és hogyan szabad kérdezni meg mondani. Csak mondja, ami megfordul a fejében, bár ha esetleg megsért valakit, akkor utána legalább fél óráig bocsánatért esedezik...*
Vendég- Vendég
*Na igen, a nyárson de nem nyersen fogalmát inkább fordítva szereti, ha éppen ő sütögethet másokat és nem őt sütögetnék. El is fintorodik a dolgon, és nem állja meg szó nélkül egy haloványan morbid gondolattal.* - Milyen íze lehet a sült sárkánynak? ~Ha a varázskard mesére gondolok akkor valószínűleg finom lehet, hogy még a kétfejű sárkánynak is összefutott a nyál a szájában.~ *Aztán csak mosolyog, hogy Dominik egyszerre áll neki rajzolni, az óráról faggatja, meg a levelekről a kezében meg a hóna alatt, amitől valószínűleg látványosan úgy nézhet ki mint egy madárijesztő, amit postás hozta levelekkel és hulladék papírral tömködtek ki. Nem, esze ágában sem jutna megsértődni. A magyarok nem olyan fajta mentalitású emberek. Inkább a legtöbbje olyan kis közvetlen mint Dominik. Kíváncsi, közvetlen, néha túlságosan is az, de még ha látványosan is tud jajongani ha baja van, attól még olyan pozitívak tudnak lenni, amennyire egy nép sem. Fura de ez van. Glória egyszer elgondolkozott ezen és arra jutott, hogy valószínűleg a Magyarok olyan népcsoport, akik szeretik teljesen átélni és megélni ami történik velük, nem úgy, mint például az angolok, akik fejben élnek szinte, de szívben alig. A leveleket meglobogtatva, pontosabban A Levelet, amit a bácsikájától kapott, válaszol hát a kérdésre.* - Bálit bácsikám írt még vagy két hete kaptam meg. Utálja a telefont, és imádja levélben szídni az anyámat, aki a nővére. És kire ömlesztené, ha nem rám természetesen. *Vigyorodik el. Igen, ő így fogja fel. Mire jó idegeskedni rajta, ha nem tehet ellene semmit? Na jah!* - A többi meg vagy annak a zöngéje, vagy az otthon maradt volt sulistársaktól kaptam. Tavaly ballagtam a Vajákosiból. Úgy tudom, te is az vagy. Ha tévedek szólj nyugodtan! *Na igen, amúgy minden adat meg van a fejében, de amolyan kalapból kiugróan esik le neki sok infó, amikor használatba kerül a valós életben is. Ő ilyen. Tele adattal, és kevés gyakorlattal. Ha beleharapnának, valószínűleg lexikon ízre panaszkodna a támadója.*
Nyilas Dominik- .::Diák::.
*A sült sárkányra csak felnevet.* - Hát, lövésem sincs, de mivel a sulinak van egy sárkánya, szerintem ha kiderül, hogy bárkit is érdekel, belőlünk lesz pörkölt *vigyorog. Biztos benne, hogy Eris még a leghalványabb gondolatot is véresen megtorolná, ennyire már vélhetően sikerült megismernie a sárkányt. Meg aztán mindenki nagyon védi a faját, szóval... Egyébként Domi ennyit nem szokott gondolkozni, neki ez már filozofikus magasságnak számít, ő marad az egyszerűbb gondolatoknál. Aztán ugye bólogatva hallgatja a leveles kérdésre adott választ, és a lány válaszából már el is kezdi elképzelni Glória rokonságát. Szóval nem tart sokáig, hogy kicserélje a félkész rajzot egy üres lapra, és ezúttal embereket kezdjen el rajzolgatni.* - Engem hívni szoktak otthonról. Eleinte állandóan csörgött a mobilom, mert anyu nagyon aggódott értem, pedig itt van velem Márk is, és meg is ígértették vele, hogy majd vigyáz rám, szóval nem teljesen értem, azóta meg nagyjából úgy hetente felhívnak, hogy egy darabban vagyok-e még *magyaráz, majd egy kicsit eltűnődve rajzolgat, aztán kis fáziskéséssel leesik neki, hogy kérdeztek tőle, vagyis hát indirekt kérdést kapott.* - Ühm, igen, én is vajákos vagyok *vigyorog szélesen a lányra felpillantva, majd magyarázásba kezd, de közben lepillantva folytatja a rajzot.* - Mondjuk én nem jártam iskolába, otthon tanítottak, de mondjuk lidércként nekem nem is volt kézenfekvő, hogy oda járjak. Meg apuék ide is nehezen engedtek el, mert hát nagyon féltenek, hogy nem tudok vigyázni magamra, meg ilyesmi, amit mondjuk meg is tudok érteni, de hát a legjobb barátom azért van itt, hogy ne essek hasra minden porszemben, úgyhogy én magam teljesen nyugodt vagyok benne, hogy bármi történik, valaki mindig mellettem lesz, hogy megóvjon a bajtól *mondja vidáman. Belegondolva nagyon megható lehetne, hogy mennyire megbízik Márkban, hogy teljesen, abszolút feltétlen bizalommal és szeretettel fordul a legjobb barátja felé. Soha nem fordult meg a fejében, hogy bármi oka is lenne kételkedni a másikban, mindig is teljesen nyitott szívvel fordult felé, és elfogadott mindent, amit Márk mondott vagy tett, sőt, sokszor szentírásnak tekintette. De számára ez olyan természetes, mint a légzés, attól a pillanattól kezdve, hogy Márk akkor, ott, a Mária Valéria hídon megmentette az életét.* - Sok barátod van otthon? *kérdezi pár pillanattal később. Közben egyre inkább alakul a rajz a papíron, már kivehető, hogy egy férfi és egy nő alakja fog odakerülni, akik a vázlatos póz alapján éppen vitatkoznak. Hiába, Glória megindította a fantáziáját, és noha egyáltalán nem ismeri annak rokonait, azért jókedvűen rajzolgat.*
Vendég- Vendég
*Amikor Dominik kiböki, hogy ő úgy vajákos, hogy mellette Lidérc, néz egy nagyot. A szervezetet erről az oldaláról nem ismerte. Teljesen abban a hiszemben volt, hogy oda csak emberek kaphatnak felvételt, de így belegondolva az lett volna a valóban hülye elképzelés, hogy így ugye hogyan jönne be annyi infó és tudás, ha bárkit is kizárnak a köreikből, aki a tudásra vágyik.* - Nem semmi! Lidérc! *lelkesül fel. És az sem érdekelve, hogy leveleket szórva maga után mint holmi avartündér, a sráchoz libbenve a karjába csíp. Pedig olyan embernek látszik! Hallott már arról, hogy a fajok felismerik egymást, angyal a lidércet meg ilyenek, de valahogy sajnálja hogy ez neki sosem ment. Pedig mennyivel könnyebb lenne az élete, ha ... No igen, az is sokszor zavarba hozza, ahogy Gaea viselkedik, mert egyáltalán nem "angyalos", és a szárnyait is eddig csak egyszer látta, de ahogy az a nő viselkedik még csak meg sem merte kérni, hogy tanulmányozhassa azokat a szárnyakat. Pedig milyen tuti lehet!* - Nem semmi! Hogy csinálod amit csinálsz? Jó, tudom! Az eszemmel tudom. Csak azt nem, hogy lelkileg mi van bennetek olyankor. Gondolni kell valami konkrétra? Mint Pán Péternek a játékmackójára ha repülni akar? Hogy ... Úgy értem hogyan kell? Nem mintha attól nekem menne, mert én ember vagyok, ... de ... állati lehet! *Huppan Dominik mellé, és csillogó szemeit hatalmasra nyitva szinte még pislogni is elfelejt, annyira rácuppant a témára. Védeni? Igen! Védjenek is egy ilyen érdekes fajt mint a lidércek! Olyan kevesen maradtak a fajirtás után. Nem is tudja hogyan lehet képes olyan szörnyűségre egy angyal is akár. Nem hogy sokan egy ilyen tett mellé álljanak.*
Nyilas Dominik- .::Diák::.
*Természetesen észreveszi, hogy Glória hogy fellelkesül a lidérces tényen, és a legkevésbé sem zavarja, amikor a másik lehuppan mellé, és megcsípi, de azért ez utóbbin felnevet.* - Kézzel fogható lény vagyok *vigyorog a csajra. Amúgy őt a legkevésbé sem zavarja, ha tanulmányozzák, szívesen mesél is akár a lidérclétről, bár szerinte annyira nem különleges. Mondjuk az is igaz, hogy ő ebben élte le az egész életét, és ha jobban belegondolunk, a világon vélhetően ők a legfurcsább lények. Hogy a kultúrájuk miatt száznyolcvan évesen számítanak tizennyolcnak... Na ja. Glória lelkes kérdéseire széles jókedvvel kezd el válaszolgatni, miközben folytatja a rajzolást.* - Szerintem ez mindegyikünknél változó, van, aki annyiszor csinálta már, hogy teljesen zsigerből megy neki, az egész kisgyerekeknél meg az idősebbeknél reflexképpen is jelen van, de a középkorosztálynak, szóval úgy száztól négyszázig meg koncentrálnia kell. De amennyire tudom, teljesen különböző, hogy mire gondolunk, én mondjuk úgy szoktam, hogy elképzelem, hogy az a tárgy, vagy fal, vagy bármi, ami felém közeledik, egész egyszerűen csak átmegy rajtam. Amúgy tényleg tök király, bár néha tisztára hátborzongató tud lenni, olyan, mintha szellem lennél, szóval kicsit azért parás a dolog *magyarázza, jobb kézzel hadonászva, ballal meg rajzolva.* - De egyébként erről az átváltozás dologról már anyuékat is kérdeztem, hogy ők hogyan csinálják. Anyu azt mondta, hogy ő elképzeli, hogy hirtelen minden könnyű lesz, és semmi sem árthat többé, apu meg azt, hogy ilyenkor arra gondol, hogy árnyékként megbújhat bárhol, és senki sem veheti észre, úgyhogy tényleg mindenkinek más, gondolom személyiség, meg tapasztalat meg ilyesmik miatt változó *teszi még hozzá. Közben nagyjából kidolgozta a nő vonásait, így most már egyértelmű, hogy az vitázik, bár nem tudni, hogy a férfi reakciói hogy fognak kinézni, de a hölgyemény elég morcosnak tűnik.*
Vendég- Vendég
*Dominikot hallgatva minden olyan egyszerűnek tűnhet, és valahogy mégsem. Na igen, nekik sem könnyű. De hogy árnyékként létezni, megbújni és elrejtőzni ott ahol igazából mindenki mást észrevennének, csúcs lehet. Figyeli közben a rajzot, és tetszik neki amit lát. Szerencsére a nő vonásai nem nagyon hasonlítanak Glóriáéra, és még kevésbé az édesanyjáéra, így zokon sem veheti, hogy milyen téma ragadta meg a srácot. Bár vicces, hogy éppen erről fog emlékezni a Kincsesy családdal kapcsolatban őrá a fiú, no de van ez így mint tudjuk, és ez a csorba még javítható, hiszen csupán az első találkozásról beszélhetünk ezesetben.* - Nem semmi! Olyan jó lenne így tudni rajzolni, de nekem az emberábrázolás valahogy sosem ment ennyire jól. A növények az más. Meg a növényszerű varázslények. De ha már állatot kell rajzolni, valahogy elvesztem a türelmemet. Folyton mozognak. A képeimen meg pont ettől valahogy kitekeredik az alakjuk. *Vállat von és lelkesen szemlélődik tovább, majd eszébe jut valami és zavartan pattan fel a fiú mellől.* - A leveleim! Jaj bocsi! Olyan szétszórt vagyok! *Ezzel elkezdi felkapkodni őket, és azon gondolkodik, mikor lesz lehetősége, hogy bármelyikre is válaszoljon. Talán majd hétfőtől. Bár már a házival is kellene foglalkozni végre kicsit. Nagyon lemaradt a szorgalmikkal is. És még ott van a nyomozása a házzal kapcsolatban, és ... Hűűűűha!* - Jaj Dominik! Ha már vigyáznak rád mondták már neked hogy ne ment a Boszorkányház közelébe? *Les fél szemmel a fiúra, miközben éppen a Margarétától kapott egy hetes levelet gyömöszöli a hóna alá.*
Nyilas Dominik- .::Diák::.
*Hát, igen, ez tényleg csak a lidércek számára ilyen egyszerű. Sokan nem is tudják, hogy hogyan is csinálják ezeket a dolgokat, és sosem gondolkoztak rajta, de ő igen. Hogy miért, azt ő maga sem tudja, csak úgy megfordult az agyában a kérdés korábban, és utána járt, meg kifaggatta a szüleit. Aztán megdicsérik, ahogyan rajzol, mire elereszt egy újabb százwattos vigyort.* - Köszi. Mondjuk ebben mindig is jó voltam... Egyébként éppen ezért én úgy szoktam, ha valamit konkrétan le akarok rajzolni, hogy először jó alaposan megfigyelem, és ha ez megvolt, akkor utána később papírra vetem, és akkor már az sem baj, ha elmozdul, mert én már megjegyeztem minden porcikáját, és bármilyen pózban le tudom rajzolni *magyarázza lelkesen, csillogó szemekkel. Hiába, neki ez az élete, a rajz, a művészet, nagyon fontos neki. Mondjuk ezt inkább a képzőművészetekre kell vonatkoztatni, mert noha az irodalom is elég jól megy neki, mégis, ez azért közelebb áll hozzá. Arra, hogy Glória bocsánatot kér a rendetlenségéért, csak vidáman legyez a kezével.* - Sose bánd, engem nem zavar, én is épp ilyen vagyok, mindent széthagyok. A szobatársaimat megkérdezheted, uuuutálják a szétszórt tűket meg ollókat a szobában *jegyzi meg. Nos, az egyszer biztos, hogy Dominik nem éppen jó szobatárs, mert noha ő tényleg mindig megfogadja, hogy mostantól aztán rendet fog tartani, valahogy sosem jön össze a dolog. Pedig tényleg próbálkozik. Szóval rajzolgat, majd a kérdésre felpillant, és megrázza a fejét.* - Azt sem tudom, hol van. De amúgy miért ne? *kíváncsiskodik, aztán amíg a másik válaszol, még figyelmesen hallgat és közben satírozgat egy kicsit a rajzon, aztán ha a lány végzett, a füle mögé tűzi a ceruzát, kiszedi a papírt, és a lány kezébe nyomja. Közben a haragos, de egyben unott férfi arca és ruhája is elkészült, és mivel a másiknak úgy tetszett, ezért úgy dönt, odaadja neki. Szóval a másik kezébe nyomja a papírt, majd jókedvűen megöleli a lányt.* - Én most megyek, mert tudom, tudom nem látszik, de mindjárt elalszom, szóval elteszem magamat holnapra. Örülök, hogy találkoztunk, Glória. Jó éjt! *mondja vidáman, aztán elengedi a másikat, és jókedvűen megindul az ajtó felé, közben még visszaintegetve az erethonosnak, hogy aztán a hálóban gyorsan lezuhanyozzon, majd valóban bedőljön az ágyába, nem különösebben foglalkozva azzal, hogy a ceruzát egész végig a fülére tűzve hagyta...*
Vendég- Vendég
*Szedegeti a leveleket, és eszébe jut a boszorkányház, meg hogy ez a szétszórt de kedves srác az ollóival meg tűivel ráadásul egy Lidérc, és meg is kedvelte nem kicsikét, meg vajákos is, és ő amúgy sem akar senkinek sem rosszat, szóval ha utálná akkor is elmondaná Dominiknek amit tud, hát még így.* - A Boszorkányház a Maculisban van és sok Lidérc esett foglyul benne mostanában. oké, mások is, de na! Igazából szerintem azt az egészet a lidérceknek készítette valaki, bár még nem jöttem rá hogy ki, meg hogy hogyan csinálta és miért, ... szóval ne menj oda kérlek! *Mondja az utolsó mondatot szinte szégyenlősen, miközben azért kicsit összefacsarodott a szíve. Fél attól a háztól. De ha Dominik bemenne neki kötelessége lenne megpróbálni kihozni, és eddig amióta a házat figyeli hárman ki is jöttek a négyből. Ráadásul az utolsó kettő egyike egy nagyhírű angyalcsalád sarja nem kis nevű védővel ellátva. Szóval talán még esélyes is, hogy az a rémálom egyszer eltűnjön abból az utcából.* - Szóval ... szerintem inkább kerüld el. *Ismétli meg a nyomatékosság kedvéért, miközben végzett a levélfelszedegetéssel. Vajákos lévén kötelező lenne utána menni, és amiket hallott, attól kirázza a hideg. Aztán a srác végez a rajzzal, és menni készül ez tisztán látszik, és már éppen azon gondolkodna nosztalgiázva, hogy de jó volt végre megint nem csak magyart olvasni, de magyarul is beszélgetni, amikor valaki hirtelen megöleli, és ez a valaki Dominik képében öleli vagy KÉT MÁSODPERCEN KERESZTÜL, miközben elköszön tőle! Na ehhez Gló nincs hozzá szokva. Főként talán a fagyos Gaea után. De be kell vallja, nagyon jól esett neki. Hebeg valami "Jóéjt!" félét ős is, miközben Dominik után kiszédeleg az ajtón, és mivel már nem egy házban laknak csak egy darabig visz együtt az útjuk. De talán ezt a lány fel sem fogja. Félálom szerű állapotban jut el új ágyáig az új házban, majd a leveleket ledobva az ágyára fürödni indul törölköző és cserecucc nélkül. Hogy mi lesz ebből, jobb ha azt mindenkinek a fantáziájára bízom, de nem egyszerű ami a lány ágyba kerüléséig Glóriával még történik. Szép volt Gló! Ügyes! Ez a nap is jó el telt. Naplóba jegyezendő!*
Victoria Jones- .::Diák::.
*Ez egy fárasztó óra volt, de érdekes. Victoria Jonesnak tetszett bár be kellett rángatni oda, mert egyáltalán nem volt ma hajlandó bemenni oda. Annak, hogy ő is keresgette a tárgyakat izgalmasnak találta és hát igen, ő nem híve annak, aki szereti a sötét mágiát. A közös társalgóba érve lehuppan, a kanapéra illetve elfekszik és a kanapé karfájára ráteszi a fejét és becsukja a szemét. Igyekszik kiüríteni az elméjét és természetesen elindítja a telefonján egy zenét.. Skillet-Breakdownt és arra próbál aludni és közben a lábával dobol a kanapén. Még is mit csinált a mai nap? Hát járkált ide oda meg kicsit edzett, hogy ne legyen puhány és szerencsétlen és ez úgy néz ki összejön. Szerepjátékozott is meg olvasgatott könyvet. Tehát elvolt a leányzó amíg nem kezdődött az óra.. hát meg a barátjával töltötte a napját és nem Elliottal. Kedveli a srácot, de furcsállja a hirtelen változását és nem tudja hova tenni. No mindegy is jelenleg most relaxál a leányzó.*
Elliot Herondale- .::Diák::.
*Az Árnytan óra után fütyörészve sétál az ifjú Herondale-fiú az első emeleten. őt egyáltalán nem fárasztotta le az óra, sőt inkább felfrissítette! Így hát vígan, a The Subways-től énekli a Rock ’n roll queen-t. Belibben a közös társalgóba, majd ördögien elvigyorodik, mikor meglátja Vic-et, akkor odareppen hozzá, lehajol, kivesz a füléből a fülest, és angyalian rámosolyog.*- Be my rock ’n roll queen… *suttogja halkan, majd egy ártatlan mosollyal az arcán felnevet, hátradől, és csak a szárnyai tartják álló helyzetben.* - Na, milyen volt az óra, Victoria? *érdeklődik, mert ő inkább az emeleten elfeküdt az egyik hálószobában, és megvárta, amíg a többiek végeznek. Ma egy kicsit sztrájkolt, de hát rosszul aludt, így kijárt neki a pihenés. * - Nem láttad Eriket? Már jó ideje keresem, de sose találom meg. Jó lenne már beszélni vele, de folyton eltűnik *faggatózik, hátha Jones tud róla valamit, de ha nem, hát nem. Ő mindenesetre elegánsan leereszkedik a földre, behúzza a szárnyait, és elfoglalja az egyik fotelt. Keresztbe teszi a lábait, a karfára helyezi a kezét, és kiskutya szemekkel pislog a lányra.* - Nem akarsz főzni valamit? Éhes vagyok… *kéri halkan a másikat, mert igaz tud főzni, de lusta, és már hozzászokott, hogy kiszolgálják. Enyhén sznob a srác, csak enyhén… Meg is érdemelné, ha Victoria nemet mondana neki, de hát ki tud ellenállni egy ártatlanul pislogó, elbűvölő sötét szempárnak? *
Victoria Jones- .::Diák::.
*Amikor meghallja az éneklést feolhorkant majd kinyitja a szemét. Ismerősek ám a hangok nem is kicsit. Azt hitte lesz egy kis nyugta. Visszacsukódik a szeme és próbál relaxálni a zenére és igen attól függően, hogy óra volt e vagy sem amúgy is fáradt a leányzó..* - hm? Ja… egész jó volt az óra. Jobb, mint a múltkori..*Mondja a víziszonya miatt és természetesen miért is hozza fel ezt? Csak azért, mert a múlt heti óra csak nem a vízesés körül volt szóval ő is épp bőrrel megúszta. Utána meghallja Eriket és felvonja, a szemöldökét hát igen még mindig furcsállja azt, hogy a fiú miért is ilyen vele.* - Lehet, megijed a tökéletes külsődtől és tényleg meleg… ezért tűnik el folyton..*Feleli nevetve és csak humorizál..* - Vaaagy gerjed rád és azért megy el mert éppen elpirul.*Mondja kuncogva és igen eltudja képzelni ám Eriket jelen pillanatban ilyenként. Nem fél ám ő az udvarlástól.. Ha kikezdenek vele, akkor szól úgy is a barátjának elvégre azt mondja mindig féltékeny típus tehát.. na, mindegy Vic így vélekedik a srácról. Aztán próbál pihengetni ügyet sem vetve, hogy az angyalka leül a fotelbe. Viszont a kérdésére már oldalra billenti a fejét és kérdően néz rá.* - Te is tudsz főzni nem? Hát akkor légy szíves old meg magad… *Ő az a lány, aki tud ellenállni Elliotnak, hiszen nem, tudja levenni a lábáról. Nincsen semmilyen eszköze, amivel meglehetne győzni. Változott a lány ebben és természetesen élvezi ám ezeket. Lehet megtette volna még augusztusban ezeket a dolgokat, de mostanra nem.* - Bocsánat a bunkóságomért.. egyébként meg egy kérdés. Amit még egyszer felteszek.. mit akarsz tőlem? Egyik pillanatban még.. Erikkel lógsz és vele szivatsz amint bepasizok rá egy hónappal meg hirtelen ártatlanul elkezdesz beszélgetni és jóban lenni? Jóban vagyunk, nem az nem szeretnélek megbántani, de kedvellek.. mint barátot. Csak nem értem a változást és akárhányszor gondolkodom, el rajta nem tudok rájönni amúgy…*Kérdezz rá ismét kifejtve a gondolat menetét, de nem tudja megfejteni ezt a srácot, pedig tényleg próbálja. A túrázás jól esett vele, de most Victoria látná a változást? Talán nem változott semmit.* - Nem tudsz meggyőzni arról, hogy főzzek, ha meg igen hajrá egyenlőre drágaságom maradok.*Jelenti ki és becsukja a szemét és mélyen beszívja a levegőt és kifújja.*
Elliot Herondale- .::Diák::.
*Még szerencse, hogy Elliot nem hallja a horkantást, mert akkor neki állna nyafogni, hogy talán nem tetszik Vic-nek az ő csodálatos, tökéletes és angyali hangja. Azt meg nem akarjuk, hogy jelenetet rendezzen, mert este eléggé fárasztó tud lenni.* - Ejnye, talán valami bajod volt a sárkányokkal? Szerintem édesek voltak. Mikor megírtam Emeliának azt akarta, hogy szerezzek neki egy kölyök sárkányt. Fél órámba telt, mire elmagyaráztam neki, hogy a sárkány eléggé független lények, és egyikkel se tehetem meg, hogy magunkhoz láncolom *kezdi csipkelődésként, de a végén egy kisebb mese lesz, amin zavartan nevetni kezd. Elliot kishúga tényleg nagyon aranyos, de eléggé értetlen is. A humorizálásra csak szemet forgat, nem az ilyen vicceket nem tudja értékelni, pláne, ha egy lánytól hallja.* - Szerintem nem kéne piszkálnod. Lehet, hogy valami komoly baja van *teszi zsebre a kezét, igen, tényleg kezd aggódni a lidérc-vérfarkasért. A folytatást inkább csak elereszti a füle mellett, és elhelyezkedik az egyik fotelben. Na, igen. Nem szokása felizgatni magát ilyen apróságokon.* - Az más kérdés hogy tudok, és akarok-e. Légy szíves, Victoria! Éhen halok! Csak nem hagynád, hogy szegény, szerencsétlen éhező diáktársad meghaljon? *nyafog tovább, és továbbra is ártatlan kiskutya szemekkel néz a másikra. Aztán halkan sóhajt egyet, a bocsánatkérésre csak legyint, majd a kérdésre felvonja a szemöldökét.* - Semmit. Én ilyen vagyok, szokj hozzá *vonja meg a vállát, majd az, hogy ártatlan lesz, miután Vic-nek barátja lett csak hangosan felnevet.* - Te azt hiszed, hogy azért vagyok ilyen, mert nyomulok rád? Jó vicc! *terül el a röhögéstől, és könnyezni kezd a szeme, annyira fáj neki, hogy ezt feltételezték róla. Ő sose lenne képes komolyan szeretni egy lidércet…* - Hát jó… *motyogja halkan, majd ő a maga részéről felpattan, kinyitja az erkély ajtót, és füttyent egyet. Kisvártatva egy hófehér sólyom jelenik meg, és repül be a helyiségbe.* - Hiányoztál, gale *mosolyodik el halványan az angyal, odalép a madarához, és gyengéden végigsimít a tollain, ezután ő visszaül, és angyalul kezd magyarázni a sólyomnak.*
Victoria Jones- .::Diák::.
*Természetesen az is rá tesz a lapáttal, hogy nem aludt jól éjszaka plusz Ariadne viselkedését sem tudja hova tenni.* ~Mindenki változik akár egy körforgás…~*Gondolataiban egy hang szólal meg és igen egyébként meg köszöni, szépen teljes mértékben állítja azt, hogy jól érzi magát. Amikor felteszik neki a kérdést arra csak szusszant..* - Nem a sárkányokat szeretem. Víziszonyom van. Nem tudok úszni és nem is megyek bele a tóba. Bámulni messziről bámulom és ez már nagyon régóta meg van bennem.*Pontosan 80 éves korában történt a dolog. Még együtt élt a szüleivel és éppen nyaralni mentek a Spanyol tengerekhez. Szóltak neki, hogy ne kószáljon el túlságosan, hiszen bármi megtörténhet. Nem tartotta be a szabályt. Letelepedtek egy helyen közel a sziklákhoz. A lány meg fogta magát és elindult felfedező útra.. nem volt konkrét célja csak ment és ment.. aztán valamit meglátott a vízben az egyik sziklát ugorva. Fényes volt és szép.. Szerette az ilyen fajta dolgokat. Mindig is kíváncsi természetéről volt híres kisebb korában- Belement a vízbe, de akkor egy nagy hullám jött és a parttól elsodorta a lányt, amikor megfogta azt a szép követ. A szülők sokára vették észre, hogy eltűnt és Victoria addigra segítséggel megmenekült a fulladástól.. Sok ember volt körülötte ami g nem lélegzett. Visszatérve a közös társalgóba megrázza a fejét és elhessegeti a rémképeket. * - Bocsánat mit mondtál a sárkányokról?*Kérdezz vissza igen kisebb kihagyása volt a lánynak, de nem kell vele foglalkozni. * -Vagy csak sok a dolga. Én nem piszkálom. Ártatlan vagyok, mint a kis angyal.*Feleli, mosolyogva majd ugye visszafekszik a kanapéra, utána ugye megkérik, hogy főzzön, amire először nemet mondd, de csak azért, mert nem szeretne csinálni semmit. Utána feltesz egy kérdést és komolyan rákérdezz a dolgokra, amin napok óta gondolkozik.*- Na.. nem kéne nevetned. Jó,hogy ilyen vagy egyébként meg Richard kérdezné meg egy nőtől lehet komolyabban válaszolna a nő mint te. Mindegy.*Mondja majd ugye makacsul vissza fekszik és látja megérkezik a madár. Szusszant egyet és oda sétál hozzá és megnézi a madarat.* - Szabad?*Kérdezi a simogatást és igen szereti az állatokat.* - Mit szeretnél enni?* Kérdezz rá és haloványan elmosolyodik felé.* - Csak ne sértődj meg nekem oké?*Kéri a srácot és megfogja a karjánál és a diákkonyha felé húzza.* - Nem szeretnék egyedül lenni.. neked, hogy tetszett az óra?*Kérdezz rá illetve vissza és várja azt, hogy mit akar enni a másik. Tud ám főzni a lány szóval.*
//Fagy//
//Fagy//
Emeline Thienen- .::Tanár::.
*Ha valaki belépne a közös társalgóba, akkor okkal hihetné, hogy egy kisebb fegyvertárba sikerült betévednie, hiszen az új cameosos ezt a helyet választotta a célból, hogy itt fogja megtisztítani a délutáni vadászaton bemocskolt fegyvereit. Így hát a kis kávézóasztalon egy kard, öt-hat kisebb tőr hever, de akad ott pisztoly is vas-, ezüst- és fagolyókkal is. Mellettük az asztalkának egy fekete íj van támasztva, az egyik fotelben pedig egy hatalmas tegez pihen telis-tele nyílvesszőkkel. Első pillantásra a felszerelés mennyisége alapján akár rontásűzőről is lehetne szó, de ezek csupán egy lelkes vadász holmijai. És hol a tulajdonos? Hát, ő a kanapén ül talpig barna ruhába bújva, és a kezében lévő rongydarabbal szorgosan törölget egy pengét, aminek az egyik oldala ezüstből készült, míg a másikat fehérfából faragták ki. De nem kell megijedni, az új gyerek nem tervez népirtást, csupán szereti a különleges fegyvereket, meg aztán ki tudja, mi ront rá az erdőben… Félresöpör néhány kósza, fehér tincset, majd egy villámgyors mozdulattal kicseréli a tiszta fegyvert az egyik – asztalon heverő – alvadt vérrel borítottra közben pedig egy Skillet számot, pontosabban a Rebirthing-et dúdolgatja. Nemigen lehet kizökkenteni, hiszen ha fegyverekkel foglalkozik, akkor nem igazán érzékeli a külvilágot, persze, azért néha felpillant, hogy szürke tekintetével végigmérje a terepet, de aztán vissza is fordul imádott tőréhez.*~ Nem értem, hogy anyám miért nem akarta, hogy idejöjjek. Oké, messze van, és annyi nem vagyok perfekt angolból, mint egy francia, akik jóformán a szomszédjuk, de ez az egyik legjobb hely! Meg aztán ő mondta, hogy körbe akarja utazni apámmal kettesben a világot! tessék, van rá négy évük… *morfondírozik magában, hiszen még mindig nem világos neki, hogy miért akarták annyira marasztalni. Okos, találékony fiú ő, és ha mégis bajba keveredne, akkor itt vannak a fegyverei, amikkel meg tudja védeni magát. Érdekes, hogy eddig nem féltették, de amint el akarja hagyni a mediterrán területeket már aggódnak érte, pedig nem kellene. Még ezt a furcsa klímát is egészen jól viseli, mondjuk bosszankodott egy sort a sár miatt, de tudott alkalmazkodni ehhez az erdőhöz is… Na, meg jól sikerült a felderítés is, a fogadóban mindjárt el is adta azt a szarvast, amit lelőtt. Tehát ma még egy kis pénzt is szerzett, így az édesanyjának egy szava se lehetne!*
Erik Norgen- .::Diák::.
*Egy hatalmas ásítás és nyújtózkodás után lassan kinyitja a szemét az ágyán fekvő szőke fiú - Erik, személyesen. Tarkóra tett kézzel laposakat pislog, ahogy felméri maga körül a külvilágot. A bunkerben senki sincs rajta kívül, úgy néz ki, vagy csak nem akarják, hogy lássa őket. Nem is baj, nem szereti, ha ébredés után zaklatják. Pár percig hagyja, hogy az agya szép lassan magához térjen a szinte kómás állapotból, majd lassan felül, nyújtózkodik mégegyet és elkezdi keresni a cipőjét. A tegnap estéből annyi maradt meg neki, hogy az Eye of the tiger-t énekli a pulton állva kezében egy üveg vodkával, miközben mellette valami félmeztelen csaj adja a kíséretet - elég hamisan. Aztán egy csaj mellett - hogy ugyanaz volt-e a kettő, az rejtély - ébredt egy tök ismeretlen szobában, felöltözött, hazajött (délután három körül lehetett) bedőlt ruhástul az ágyba és elaludt. Ahogy mindezt végiggondolja, elégedett vigyor terül szét az arcán, azonban a következő pillanatban már a fejéhez kap, melyet mintha vasvillával szurkálnának - belülről. Nyögdécselve felkel, a szekrényéből kivesz valami ruhát meg egy törülközőt, és elvánszorog zuhanyozni. Tíz perc múlva egy fekete pólóban és egy másik farmerban tér vissza egy fokkal kipihentebb ábrázattal. A koszos ruhát ledobja az ágyára, majd úgy dönt, ideje valami társaság után nézni, hátha valaki többet tud a tegnap estéről, mint ő. Így hát, miután ezt elhatározta, kilép a háló ajtaján és elindul a társalgó kijárata felé. Azonban útközben feltűnik neki, hogy egy srác kész fegyverkirakatot hozott ott össze. Így hát, mivel ő is osztja szaktársa véleményét a fegyverekről, megáll és arcán az őszinte csodálat kifejezésével szólal meg.* - Haveer! Hát ez nem semmi. Mind a tiéd? *Dobja le magát Dantéval és a fegyverekkel szemben a kanapéra.* - Nem rossz kis gyűjtemény. Biztos sokat perkálhattál érte... *Vizslatja végig a kipakolt fegyvereket.*
Emeline Thienen- .::Tanár::.
*Mintha látta volna Eriket, mikor lecuccolt, de az egyik srác csak annyit mondott, hogy ne foglalkozzon vele, így lepakolt az egyik üres helyre, majd szépen elment vadászni, azóta pedig jó nagy utat tett meg, de végül itt kötött ki. Mondjuk, ő Eriknél valamivel komolyabb, legalábbis tisztában van azzal a szóval, hogy mértékletesség. De hát, mivel nem tudja, hogy a másik kissé kirúgott a hámból meg különben sincs semmi köze Erik dolgaihoz, de mikor megszólítják, akkor hirtelen abbahagyja a dúdolást, és felpillant. Szélesen elvigyorodik Erik megjegyzésére, úgy tűnik mégse lesz egyedül a vadász-mániájával… * - Szevasz. Te vagy az az álomszuszék abban a fura bunkerben? *köszönti vidáman a lidérc-vérfarkast, miközben a megtisztított pengét visszateszi a többihez, egy egyszer varázslattal magához hívja a tegezt, amiből sorra veszi ki, és fekteti maga mellé a nyílvesszőket.* - Persze. Miért, szerinted összelopkodtam, hogy aztán, mint egy idióta dicsekedjek azzal, ami nem is az enyém? *röhög fel, majd beletúr a nadrágja zsebébe, és egy pici, fémes valamit húz elő, amivel a nyílhegyeket kezdi élesítgetni.* - Kösz, mondjuk szinte mindet örököltem. Tudod, a lidércnek van ideje gyűjtögetni… Az íjat például még a dédapám készítette annak idején, a tőrök meg többnyire apámtól meg a bátyámtól származnak, szóval nem kellett fizetnem érte. Csak olyan különlegesebb darabokért, amik kifejezetten angyalok, démonok, vámpírok, vagy vérfarkasok ellen készültek. Azokat meg úgyse használom, szóval… *magyaráz lelkesen, enyhe olasz akcentussal, de hát nem tehet róla, neki annyit nem kellett gyakorolnia a nyelvet, mert mindig olasz nyelvterületen volt.* - Amúgy Dante vagyok. Te honnan keveredtél ide? * Érdeklődik a másik iránt miközben szorgosan hegyezi a nyílvesszőket. * - Egyébként ezek szerint téged is érdekel a fegyverforgatás… *jegyzi meg halkan, szürke tekintetét Erik-re emelve. Ő többnyire minden fegyvermániákussal kijön, szóval lehetséges, hogy Erikkel is jóban lesz.*
Erik Norgen- .::Diák::.
*Elképzelhető, hogy észrevette, elég feltűnő jelenség lehetett ahogy egy nyáltócsában fetrengett keresztben az összeágyazott ágyon, ruhában... Szóval, nem egy hétköznapi látvány. Ja, és valószínűleg a szaga is árulkodott arról, amit előző este csinált. Minden esetre a fejfájáscsillapító kezd hatni, így viszonozza a vigyort is, ahogy leül a fiúval szemben.* - Nem, én a konyhásnéni vagyok. *Válaszol, majd kinyújtja a kezét.* - Erik Norgen, hivatásos rontásűző. *Mutatkozik be immár némi komolysággal, majd ugyebár vizsgálni kezdi a fegyvereket.* - Ki tudja? Elég sokan csinálják ezt. *Von vállat, majd felemel egy már megtisztított tőrt.* - Hűha... Ez elég ritka darab. Áruld már el, honnan szerezted? *Simít végig hüvelykujjával a fegyver élén. A magyarázatra bólogat egy sort. Ő is elég sok fegyvert örökölt, meg hát voltak olyan nyughatatlan rokonai, akik addig kutattak utánuk, amíg meg nem találták őket, hogy aztán miután nem bírták őket maradásra bírni, elhalmozzák mindenféle fegyverrel. Legtöbbjük nem ért semmit, de elég sok hasznos holmit is szereztek így.* - Értem. Hát, nekem jól jönnek azok is néhanapján. Bár itt már elég unalmas az élet. Nem járkálhatok ki gyakran, mert hát.. mondjuk, hogy van odakinn egy valaki, aki szívesebben látna valami forróbb helyen. *Bök a padló felé a mutatóujjával.* - Én Svédországból jöttem, a nővéremmel, bár neki elege lett belőlem és lelépett. *Tárja szét a karját vigyorogva.* - Valahogy nem tud értékelni. Utasítgatni viszont igen, mert ennek ellenére én nem mehetek sehová. *Sóhajt egyet, majd hátradől.* - Mindegy, nekem végülis tetszik itt, jó hely az edzésre, jók a csajok, csak tudod, néha kicsit uncsi. *Von vállat.* - Igen, amolyan családi biznisz. Bár nekem sajnos nincs ekkora gyűjteményem. *Futtatja végig a tekintetét ismét a kiállításon.* - És te, hogy keveredtél ide? Csaknem az oktatás minősége vonzott? *Röhög magában egy sort. Na már nem mintha konkrétan problémája lenne vele, csak nem túl hétköznapiak a vezetőség módszerei.*
Emeline Thienen- .::Tanár::.
*Hát, a szagot biztosan megérezte, fintorgott is egy sort, mire valamelyik nagy okos megjegyezte, hogy majd kinyitják az ablakot, és akkor kimegy a pia szag. De egyébként Dante nem avatkozik bele mások dolgába, így aztán nem is zaklatta fel különösebben a nyáladzó Erik látványa.* - ha ilyen jól néznek ki a konyhásnénik, akkor lehetséges, hogy egyszer be kéne néznem a konyhába *viccelődik a másik, majd amikor felszabadul az egyik keze, akkor viszonozza a köszöntést. Majd a rontásűzésre felcsillannak a szemei. * - Az jó buli lehet. Mondjuk, én sose kaptam rontásűző képzést, szóval nem hinném, hogy lehetnék az, bár annyira nem is akarok szörnyekre vadászni. Jók az állatok is, azért is fizetnek. Meg többnyire csak hobbiból csinálom, így nem is akarok komolyan foglalkozni vele *vonja meg a vállát visszafordulva a tőrökhöz meg a nyílhegyekhez.* - Hát, azért én elég rendes nevelést kaptam. Szóval nem tennék ilyet… *vonja meg a vállát, de azért ő sem ám a megtestesült ártatlanság, szóval azért ő is szokott elkövetni néhány csínyt. Aztán Erik megint kérdez, így, hogy tudja melyik tőrről beszél a másik, ezért felpillant.* - A második világháborúban szerezte a bátyám. Vigyázz, az egyik oldala ezüstből, a másik fából van! *felel vígan, de azért picit aggódik a másikért. Nagyon élesek a pengék, szóval könnyen megvághatja magát az, aki játszik velük. Mondjuk, ha nem élezte volna meg, akkor meg nem állt volna bele annak a bizonyos szarvasnak a hátába, szóval inkább vállalja a kockázatot semmint elveszítse a prédát.* - Értem, mondjuk a világban nehéz úgy boldogulni, ha nem tanultál ilyen szintű önvédelmet… *vakarja meg az állát, és az utolsó nyílvesszőket kezdi élesítgetni. * - Unalmas lenne? Azt hallottam, hogy az angoloknál mindig történik valami… *kuncog, majd arra a valakire felvonja a szemöldökét.* - Egy dühös exbarátnő? *vigyorodik el szélesen, majd kíváncsian hallgatja a másik meséjét.* - Szóval svéd vagy… Bevallom, nem sokat tudok rólatok, mondjuk elég messze is vagyunk egymástól. A tesód meg nagyon kedves, ha így itt hagyott… *jegyzi meg halkan. Nem állítja, hogy ő meg Federigo hű de jó testvérek, de sose hagynák cserben egymást.* - Az szívás. De előbb-utóbb csak találsz majd valami elfoglaltságot, vagy egy rendes barátnőt, aki le tud kötni… *vigyorog szórakozottan, majd szépen visszarakosgatja a tegezbe a vesszőket, a tőröket pedig szép egyesével visszacsúsztatja az övén lévő tokokba, vagy a bakancsába csúsztatja őket. * - Ha meg jó itt lenni, akkor ne keseregj, szerintem vagy olyan találékony, hogy elfoglalod magad! *nevet fel vidáman, a családi bizniszre meg halványan mosolyog.* - Az én felmenőim között volt pár kovács meg kereskedő. Tudod, olasz vagyok, szóval az őseim elég szépen meggazdagodtak az akkori kereskedelmi útvonalak miatt, pláne, hogy velencei vagyok *túr a hajába miközben magyaráz. Nincs mit titkolnia, sőt szeret beszélni a családja múltjáról, igaz nem volt hatalmas a família, de azért elég ügyesen intézték a dolgaikat, hogy életben maradjanak.* - Én? Tudod, attól függetlenül, hogy Olaszországban évezredek óta laknak nincs egy jó iskola se, és én szeretnék egy olyan állást, ahol mágikus lényekkel foglalkozhatom. A britekről meg jókat mondanak, szóval idejöttem. Szóval mondhatjuk úgy is, hogy a tanulás miatt. És te? Azt hallottam valakitől, hogy ide szép lányok járnak, és úgy döntöttél ideje, hogy benőjön a fejed lágya? *cseveg nyugodtan, cseppet csipkelődős hangnemben, mert meri feltételezni, hogy Erik úgyse sértődik meg egy kis játékos pimaszkodáson.*
Erik Norgen- .::Diák::.
*Hát, ha felzaklatta volna, Eriket az sem hatná meg különösebben, maximum más beszélgetőtársat kéne keresnie.* - Nagyon hízelgő, de bocs haver, hetero vagyok. *Nevet fel a megjegyzés hallatán.* - Én tulajdonképpen gyerekkorom óta csinálom ezt. Szóval, nem tudom, hogy milyen lehet később kezdeni. *Von vállat.* - Elég összetett dolog, szóval sok a meló vele. Még én sem tudok mindent. Pedig, elég sok idege tanulom, elhiheted, nem most jöttem le a falvédőről. *Vigyorog egyet kissé egoista tekintettel.* - Értem, hát, végülis nincs sok különbség. Talán annyi, hogy az állatok nem ártottak senkinek. *Von vállat. Na nem mintha ő ellene lenne ezeknek a dolgoknak. Nem állatvédő vagy ilyesmi. Csak erőpocsékolásnak tartaná, ha nekiállna levadászni valami grizzlit.* - Én nem tudom elképzelni csak hobbinak. Nekem ez már munka. *Magyarázza, miközben visszateszi az előbb felemelt tőrt a helyére.* - Aha. Hát, én nem kaptam sokáig nevelést, de amit kaptam az jó volt, szóval én sem. Bár, kártyán nyertem már néhány szép darabot, de azért megdolgoztam! *Vigyorodik el, ezúttal inkább nosztalgikusan.* - Tudom, hogy kell a tűzzel játszani, ne aggódj. *Persze nem vágta meg magát, nem hülye, rájött elsőre is, hogy miből van. Kockázatot ő sem vállal, az ő fegyverei is mindig élesek, a pisztolyai meg meg vannak töltve, legalábbis az, ami nála van biztosan. Talán üldözési mániája van. Talán nem is hiába... Sosem lehet tudni.* - Legalábbis abban, amiben mi élünk. *Néz maga elé halvány, de gúnyos mosollyal. Persze a milliárdos apuci tudatlan szőke kislányának könnyű a dolga, nem kell félnie semmitől, mert húsz biztonsági őr vigyáz rá egyszerre. De ha lenne is mitől félnie, nem tudna róla, mert senki sem szólna neki. Nem tudja, hogy mit rejthet a sötét éjszaka. Így hát - biztonságban érzi magát.* - Hát, az lehet, de itt, elzárva a külvilágtól ezen a francos szigeten nem sűrűn. *Sóhajt egyet eléggé színpadiasan.* - Ó nem! Annál sokkal, sokkal rosszabb, tesó, hidd el! *Nevet fel a válasz hallatára. Bár abból is van jónéhány, de velük még csak-csak elbánik. Sosem tanult meg igazán bánni a nőkkel. Mindig csak egy dolog érdekelte: és az nem a romantika. Egyelőre nem találkozott senkivel, aki ezen változtatna, így hát... Marad a magány. Amit nem is bán. Sőt! Élvezi. Legalábbis azt hiszi.* - Hát, nem sokat kell rólunk tudni. *Von vállat. Aztán a húgáról szóló mondatra sóhajt.* - Igazából megérdemeltem. Ezt nem szoktam bevallani, de nagyon szemét voltam vele. Igazából én voltam az, aki cserbenhagyta őt. Sokszor. És hát... gondolom... elege lett. Megérdemeltem. *Vet maga elé ismét egy gúnyos félmosolyt.* - Barátnő? Áh... *Legyint vigyorogva.* - Lekötöm én magam anélkül is! Sőt! Csak akadályozna benne. *Nevet egy sort.* - Nos, jó neked. Nekem is elég gazdag volt a családom, meg hát a munka is jól fizet, szóval vannak tartalékaink. *Magyarázza.* - Bár az is igaz, hogy az egyetlen élő rokonom, mármint, akiről tudom, hogy él, most lépett le. *Húzza el a száját. Talán élő szülők mégiscsak jobban kellenének neki, mint a pénz.* - Nos, nem fogod megbánni. Hát, igen, jók a csajok, de nem miattuk jöttem. Csak nem voltam túl jó passzban és kellett egy hely, ahol felépülhetek meg edzhetek egy kicsit. *Meséli, miközben egy nyílvesszőt vizsgálgat.* - Bár már jól vagyok, még nem állok rá készen, hogy szembenézzek azzal, ami odakint vár rám, így maradok még pár évig. Nem öngyilkos akarok lenni! *Teszi vissza a nyílvesszőt az asztalra.* - Csak bosszút akarok állni.
|
|
|