by * Talán életem legnehezebb beszélgetése áll előttem. Írtam Biancának, hogy szeretném vele megbeszélni a dolgokat és ezért szeretném, ha találkoznánk itt a főtéren. Hogy miért itt, mert ha rosszul alakul a helyzet innen könnyebb szökni. Talán azért. Szóval egy teljesen új kinézetű és új gondolkodás módú Esteron Baltazaar sétál most eléggé idegtépő görccsel a hasában föl-alá és várja Bianca érkezését. Bárhol máshol szívesebben lenne mint itt, de most itt kell lennie, hogy helyre tegye amúgy is zűrös kapcsolatát és tegyen valamit annak érdekében, hogy ne veszítsen el maga mellől mindenkit. Hála a Laschannal folytatott beszélgetésnek, sikerült megtalálnia a kiutat és sikerült megbocsájtania saját magának. Legalábbis ha más mesélné el ezt a történetet így beszélne rólam, de én teljesen másképp gondolom, mint ahogyan ő mesélné. De mindegy most az a lényeg, hogy tudjak beszélni Biancával és reményeim szerint sikerül kibékülnöm. Az idő eléggé kellemes így egy rövid ujjú van rajtam és egy farmer kondival. A hajam hála a varázslatnak amit talált nekem Laschan most fehér. Mostantól ilyen színű lesz. De igazából bármilyen színűre változtathatnám. De nekem ez tetszik. Úgy, hogy most így sétálgatok fel-alá a kis tótól nem messze. Amiről Atanas mesélt nekem egy számomra hihetetlen sztorit, de mivel csak ő és a felesége voltak akkor jelen ezért fogalmam sincs, hogy tényleg így volt e. De ha így volt akkor nagyon bátrak lehettek. Mindegy ez most kitérő, csak azért, hogy ne kelljen arra gondolnom ami előttem áll.
+31
Agnes Gadegaard
Amanda Helgesen
Maddox Rivery
Isabella Grey
Beliar
Jesmon Helar
Simone Bellerose
Julian Steiner
Ezio Nazzaro
Dante Torres
Mesélő
Milan Wouters
Esteron Baltazaar
Jonathan Acerlot
Erik Norgen
Victoria Jones
Eliana De Lucia
Lucifer
Darioth
Michael
Raphael Walsworth
Delia
Ian
Zentai Márk
Naomi Verhoeven
Selina Crow
Kamen Grozdan Branimir
Giselle Céline Marceau
Jarek Malkova
Elizabeth Cobb
Lucien du Bois
35 posters
Főtér
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
*Nem az Akadémiáról jön. Úgy döntött délután fogja és megkéri Victoriát és Abigailt, hogy üljenek be valahova és elbeszélgették az időt. Nem tudja még hova tegye Esteron viselkedését ez most neki nagyon rossz volt. Mindennél jobban és igen beszélgetett Kyleal is meg Alexanderrel is és gondolkozott egy bosszún, hogy nem foglalkozik a fiú vele, de ő nem olyan. Szeretné, ha helyre kerülnének a dolgok és minden rendben lenne. Egy fekete felsőruha van rajta és egy papucs meg a táskája. A húgával sem tudja mi a helyzet szóval gyakorlatilag teljesen magára van hagyva a főtérre érkezik nem tudni mire számíthat. Meglátja Esteront és igen ő is furcsán viselkedik és nem érdekelte egy pár hét után vagyis igen, de nem mutatta ki. Ahogy oda ér a sráchoz felsóhajt és végig néz rajta.* - Na végre, legalább szóba állsz velem. Vagy feleslegesen jöttem ide? Csak mondd meg és itt sem vagyok.*Feleli Esteronnak, mert igazából tart attól, hogy a srác mit mondd. Nem látja rajta a gyűrűt és igen ez is rosszul esett neki és nagyon kiakadt rá. Ő viszont még is hűséges? Na jó ez még egy kérdés nála…*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Mikor megjelenik Bianca a lány felé fordulok és veszek egy nagy lélegzetet és várok ám a várva várt pofon elmaradt. Amin eléggé meg is lepődök, de azért örülök neki.* - Igen szeretnék beszélni veled és kérlek ne menj el. Sajnálom, az elmúlt hetekben levő viselkedésem, de nagyon magam alá kerültem és féltettelek téged magamtól. Azért tartottam a távolságot. Nem akartalak megint bajba sodorni épp elég szívfájdító volt nézni, hogy majdnem megöltek téged akkor és attól féltem, ha továbbra is velem és mellettem maradsz akkor valami nagyobb bajod esik. sajnálom, hogy így viselkedtem. Mindennél jobban sajnálom és ha Laschan nem ébreszt rá, hogy ezzel amit akkor csináltam nem megyek semmire akkor még most is így viselkednék. Teljesen elvette az eszem az, hogy nem tudtam megbocsájtani önmagamnak. Azt hittem Ő is elutasított magától. Sajnálom... * mondom ki mégegyszer és a mondat végén lehajtom a fejemet. Tudom, hogy ennyi bőven nem elég ahhoz, hogy megbocsásson nekem azért amiket tettem, de többet jelenleg nem tudok mondani. Majd talán ha erre kaptam egy választ, de addig képtelen vagyok és magamban ennyit mondogatok. " bocsáss meg, bocsáss meg, bocsáss meg". se többet se kevesebbet. Majd ha válaszolt akkor utána folytatom még a mondani valóm. MErt még közel sem értem a végére.*
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
*Az érzelmeket egyelőre nem érzi csak, hogy nagyon haragszik rá. Nagyon haragszik Esteronre és nem tudja miért, de gondolkozott a szakítás lehetőségén végül is Április óta semmit nem csináltak és ő meg halálra unta a fejét. Felvonja a szemöldökét és igen sóhajt. Végig hallgatja Esteront és utána válaszol neki-* - Egy nem kellett volna, úgy viselkedne, hogy egyiknapról a másikra eltávolodsz mindenkitől. Kettő: Azt, hogy mással foglalkozol, nem érdekel, igen tudok róla Christopher elmondta kivel foglalkoztál sokat és tudod mit? Ez esett nagyon rosszul. Nem voltál velem őszinte, de te állítólag őszinte típus vagy.*Igen csalódottság és harag van a hangjában a húgának sem mondta, mert vele nem igen beszél mostanában.* - Az a baj, hogy a „bocsáss meg” édes kevés ehhez. 2 hónap. Csupán 2 hónapja sz*rtad le a fejem aztán hirtelen megvilágosodtál. Csodás. Nézd attól, hogy távol akartál tartani a bajtól, mint mondtam veled vagyok ebben is. Nem vagyok egy kisnyuszi meg tudom védeni magam. Ha netán bajba kerülök, akkor ez van ezt dobta az élet, de figyelj, tudom, féltesz, de ne legyél távolság tartó, mert akkor nem tudunk megbeszélni dolgokat. Az őszinteség és bizalom. Ez az, ami fontos..*Fejezi be a mondatát és tovább gondolkozik, mit mondhatna még.* - Tudod ebben a két hónapban még Chris azt is elmondta, hogy nem volt rajtad a gyűrű.. tudod ez is a bizalom jelképe. Simán közölhettem volna egy hónapja az egyik Sylorinásnak te akkor foglalkozz már velem, mert a barátom lsz*rja a fejem. Viszont nem tettem meg.* - Nem tudom még.. ha jóvá tudod tenni ezt és őszinte leszel. Nem okozol fájdalmat igen megbocsájtok, de csak akkor. Nem kell tartanod, hogy bajom lesz, mert nem lesz. Egyébként is csináltam egyet az épp elég volt egy hónapja.*Igen volt egy hülyesége, de erről inkább nem beszél. Végig néz Esteronon a reagálását várva.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Nagyot nyel amikor Bianca belekezd a mondandójába és teljesen megérti.* - Tudom, csak tudod, már azt is nehéz volt feldolgozni amikor Beliar elrabolt, azt még nehezebb lenne ha meghalnál. Azért nem hordtam a gyűrűmet, mert olyan helyeken jártam ahol hát elég sok ellenségem megfordul és nem egyszer keveredtem kereszttűzbe két eléggé nem jó akaróm között, hogy most akkor melyikük is öljön meg előbb. Mert meg akartalak védeni és igen. beszélgettem egy másik lánnyal segítettem neki és tanítottam. Mindössze azért mert ő sokkal nagyobb hátránnyal indul mint bármelyikünk mert süket néma. Így mivel jól tudom a jelbeszédet ezért segítettem neki bepótolni az összes lemaradását. Ennyi történt nem volt semmi köztünk. Ha kell ezt hazugság vizsgáló alatt is elmondom neked. * teszem hozzá és tényleg így volt és ez volt. Eddig nem láthatta a jobb kezem mert mindig úgy fordultam, de most a kezem kiveszem a zsebemből és így észreveheti, hogy a gyűrű igen is rajtam van.* - De ha már a bizalom és őszinteségnél járunk. Amikor megígérted, hogy nem jössz utánam a harcba és te utánam jöttél abban, hol van ez a kettő. Az ígéretedet szegted meg és majdnem meghaltál. De én is lehettem volna őszintébb veled, de a félelmem nem hagyta. Tudom, meg tudod védeni magad, de szerintem az alvilággal szembe szállni még nem állsz készen. // hogy Esteron mit keresett alvilági helyeken az usernek fogalma sincs ahogy arról se, hogy mikor volt ott // De megígérem, hogy mostantól őszinte leszek veled és bízhatsz bennem, és ha kell térden állva könyörgök, hogy visszafogadj. * teszem hozzá és igen ezt is képes lennék megtenni. Viszont amikor azt mondta, hogy balhéba keveredett, felvonom a szemöldököm. * - Akkor csak azért, hogy jó példát mutass nekem az őszinteségről, mondd el milyen balhéba is keveredtél te már megint? * kérdezem meg tőle és igen választ várok. és ha megtagadja akkor közlöm vele, hogy szép papolás volt az őszinteségről ha ő sem tartja be.*
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
– Jó, de arra alig emlékszem. Vannak emlék kihagyásaim, de figyelj már az akkor az ő sara volt ráadásul elmerészelt rabolni. Az Lucifernek az egyik kutyája. Lehet akkor nem tudtam magam megvédeni, de felfejlődtem.*Feleli és figyeli meg hallgatja arról, hogy kivel volt és mit csinált. Nem tudja hová tenni látta a lányt és tudja, kiről beszél, de akkor nem jogosítja fel arra, hogy ne szóljon hozzá Borzasztóan rosszul esett neki és még is jó indulatú.* - Jó, de akkor is rosszul esett és Victoria is kérdezte mi van velünk. Nem vagyok egy olyan típus, mint az a társaság, de ők legalább nem toltak el maguk mellől. A bizalomról meg annyit, hogy igen utánad jöttem, mert nem bírtam elviselni azt, hogy nem tudod azt, hogy meg tudom magam védeni. Nem haltam meg, felderítésre indultam voltam egy-két ilyenen és igen. Sajnálom én meg nem akartam, hogy egyedül menjél oda.*Mondja neki és igen tényleg nem hagyta volna egyedül tehát egymást sem.* - Félelmet felül lehet kerekedni.*Feleli és sóhajt.* - Remek. Jó én is megpróbálok veled, de figyelj ha legközelebb ilyen van ne csináld ezt. Aztán a balhéról jut eszébe arra csak sóhajt.*-A jobb csuklómon van egy tetoválás. Egy ötágú csillag. Csak mert hagytam egy vámpírnak, hogy egyen belőlem elrejtettem, hogy ne látszódjon. Ez is csak azért, mert kétségbe voltam esve akkor nem beszéltem senkivel és kerültem mindent. A főtéren találkoztam vele, bevallom nem tudom ki volt az. Valami városlakó. Szóval az-az egy volt azóta kerülöm a vámpírokat is. Nem tudtam mit akar, de amikor rájöttem akkor késő volt. Nem volt senki a közelemben úgy éreztem rá vagyok szolgáltatva.*Feleli neki és igen abban az időszakban a karakterről az user sem tudott szóval ezért. Mindegy vissza térve Bianca elmeséli Esteronnak és igen nem akart senkinek szólni utána lett jóban csak a lányokkal.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Figyeli amit Bianca mondd és a végén látja, hogy a lány úgy néz ki lassan megbocsájt neki ám amikor hallja, hogy hagyta, hogy egy vámpír lakmározzon belőle az kicsit jobban megrémiszti mint azt bárki is gondolná.* - Te komolyan hagytad, hogy te legyél egy vámpír lakomája? Mégis mi a fenéért nem repültél el a vámpírok nem tudnak repülni és mért pont öt ágú csillag? * kérdezi meg a lányt és tényleg egy aggódó hanggal mondja ezeket a dolgokat, és hát tegyük hozzá ez nem tett jót az egyenlőre még gyenge lábakon álló felépülésének.* - Ezentúl, nem foglak így magadra hagyni megígérem és mindig vigyázni fogok rád. * mondja a srác és egy lépést közelebb lép és végig simít Bianca arcán épp annyira áll, a lányhoz közel, hogy egy lépés választja el csak egymástól őket és ha a lány megteszi azt az egy lépést akkor semmi se, ha nem akkor marad köztük ez az egy lépés távolság. Esteron figyelmesen nézi a lány gyönyörű szemeit és aggódó arccal simít újra végig annak arcán és szinte suttogja mondja a következő szavakat.* - Sajnálom, hogy ennyi csalódást és fájdalmat okoztam mindent megteszek majd, hogy ezt jóvá tegyem és a jövőbeli problémákkal szeretném, ha együtt néznénk szembe egymással váll vetve. * mondja és egy apró alig érezhető puszit ad a lány homlokára. Többet nem tesz. Csak figyeli tovább azokat a gyönyörű szemeket.*
Bianca D. McCarthy- .::Diák::.
– Nem tudtam elrepülni, mert ledermedtem.*Igen tényleg ledermedt. A kérdésre rápillant, a csuklójára ő maga sem tudja.* - Ezt azért, mert ez tetszik és jobb, mint bármi más.*Csendesen feleli, a simításra nem szól, semmit csak becsukja a szemét és átengedi magát az érzésnek.* - Jó, de azért ne legyél a sarkamban mármint érted, hogy értem.*Mosolyodik el és kinyitja a szemét. Jó örül, hogy tisztázták és elmosolyodik majd nagy nehezen megszólal.* - Na gyere menjünk vissza az akadémiára késő van és én is fáradt vagyok.*Közli a sráccal és akkor ha elindulnak tovább beszélgetnek, de a lány most könnyebbnek érzi magát, hogy megbeszélték a dolgokat. Innentől reméli, hogy minden jól fog alakulni.*
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
*Talán most lesz a változás talán nem még nem tudom.. most a főtéren sétálva gondolkozok megkeressem e újra Kaeldirt vagy csak menjek tovább amerre szeretnék? Ürességet érzek mostanában és, hogy megjelentek az Akadémiában mintha gyáva nyuszi lettem volna.. nekem is ki kellett volna talán mennem, de képtelen voltam rá. Szóval jelenleg mindenképpen úgy érzem, hogy képtelen vagyok arra, hogy döntsek. Igaza lehetett Selinának a múltkoriban, de ők még is a családom és ellenük semmi esetre sem szeretnék fordulni. Most a főtéren a sikátor felé pislogok és szememet becsukva eszembe jutott ez az egészeset. Még is mit képzeltem magamról? Nem vagyok elég erős sem most sem máskor és talán azért is, mert az egyik felem meghalt és haragudtam a világra. Egy fehér ruha van rajtam és csak állok nem törődve azokkal, akik körülöttem járkálnak. Lassan vissza kéne indulnom hiszen a bátyámtól eljőve gondolkozok, hogy még egy ügyet kell elintézni.* - Talán rossz ötlet lenne oda menni ez csak fel kavar mindent.*Hangosan jegyzem meg és ahogy a főtértől egy kicsit előrébb lépek pont azon a helyen álltam meg ahol Kaeldir felpofozott. Az arcomhoz nyúltam és nem tudom miért jöttem most ide. Képtelen voltam ráadásul Thomassal is beszélnem kéne hiszen igazán meg sem tudtam neki köszönni, hogy megmentette az életemet. Valószínűleg ha sikerült volna meghalnom azt azért tettem volna, mert nem bírtam tovább. Sokan ezt tették volna, de nem könnyű fogságban lenni sőt rossz bezárva lenni egy helyen és csak azt kapni amit ők adnak. Mindig is tudtam, hogy valamikor eljön egy bosszú egy háború és most itt van én akkor képtelen voltam kimenni az ablakból figyeltem a jelentet. Visszaindulok a sikátortól és a főtéren leülök egy padra és nézem a békésen járkáló halandókat, lényeket.. még nem is sejtik mi vár rájuk.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
*Kezemet a hátam mögött tartva, elgondolkozva sétálok végig Qarin utcáin. Biztos vagyok benne, hogy arcomról semmiféle érzelmet nem lehet leolvasni: a hosszú évek alatt megtanultam elrejteni őket a kíváncsi szemek elől. Ha ez nem így lenne, most bizonyosan tükröződne rólam az aggodalom, a félelem és a kételyeim. Hiszen ha valamikor, hát most van miért aggódni. Csak remélni tudom, hogy nem fognak visszatérni az Akadémiára, hogy nem veszélyeztetik ismét a diákok épségét... De tartok tőle, hogy csupán a jelenlétem nem lesz elég ehhez. Fokozottan figyelnem kell minden egyes tanulóra, s ezért nagyon ritkán mozdulok ki az Akadémia falai közül. Most azonban muszáj volt, nem bírtam tovább, sétálnom kellett egyet. Reméltem, hogy így majd tisztábban láthatok, esetleg rájövök valamire, amire eddig nem. Nos, ez nem igazán akar összejönni. Viszont a Főtéren áthaladva meglátom kollégámat egy padon ülve, így halvány mosollyal felé indulok.* - Szabad? *Kérdem, a mellette levő helyre pillantva, s ha engedélyt kapok rá, le is ülök.* - Nem túl biztonságos mostanság, ha az igazgatók fele házon kívül tartózkodik. *Nézek rá egy félmosollyal.* - Mi járatban errefelé? *Kérdem, természetesen a lehető legudvariasabb hangnemben, hogy még véletlenül se higgye számonkérésnek. Hiszen semmi jogom nem lenne ezt tenni, nekem is ugyanúgy ott kéne lennem, ahogy neki. Úgy tűnik, nem csak engem készít ki a kényszeres bezártság.*
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
*Van okom arra, hogy aggódjak? Talán igen, hiszen végül is elraboltak és most nem lenne biztonságos itt járkálni, de nem bírom én sem és a falak olyan mintha közelednének felém. Ráadásul nem tudom mit vacilálok ezen az egészen. Kaeldir harcolni akar és Sammel sem tudja, mit tegyen. A diákokra is oda kell figyelni még a legproblémásabb is. Nem bírtam. Amikor meghallom az ismerős kolléga hangját haloványan elmosolyodom.*- Persze ülj csak le.*Ülök egy kicsit arrébb. Örülök, hogy ő rendben van Rebeccával.* - Hát nem igazából Thomas kérte ne sétálgassak a főtér környékén, mert kiszúrhat az egyik.. például Kaeldir..*Mondom Jesmonnak és gondterhelten sóhajtok.* - Te sem tudtál bent maradni, ahogy látom. Egyébként meg kijöttem egyet sétálni. Gondolkozni. Képtelen lettem volna lemenni akkor amikor megjelentek.*Mondom Jesmonnak és igen talán sőt biztos 100%-ben ő benne megbízom meg próbálok mindenkiben, de senkinek nem kívánom amit át kellett élni.* - Próbálom elterelni a gondolataimat arról, hogy ez az egész megtörtént.. Tudod nehéz vissza illeszkedni a hosszú hónapok után. Még most is ürességet érzek és nem tudom mit szeretnék.*Nézek a szemébe és a legteljesebben mondom neki őszintén az érzéseimet. Naphosszat járkálok a szobába és így gondolkodva is. Mi lenne ha másképp történt volna minden.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
*Ahogy megkapom az engedélyt, leülök Amarilla mellé a padra, majd ugyebár felteszek neki egy kérdést.* - Igaza van, nem lenne szabad itt lenned egyedül. Bár kétlem, hogy a közeljövőben ide mernének jönni. Egy darabig talán távol maradnak. Sikerült rájuk ijesztenem. *Sóhajtok egyet, majd hagyom, hogy tovább beszéljen, s az utolsó szavaira nem reagálok rögtön, helyette elgondolkozok egy pillanatra.* - Senki sem hibáztat emiatt. Szerencsére még időben érkeztem, nem történt semmi komoly baj. Örülök, hogy nem kellett harcolnom velük, nem szívesen tettem volna a diákok előtt, könnyen megsérülhetett volna valaki. *Magyarázom, majd tovább hallgatom. A vallomásra lassan bólintok.* - Majd minden rendben lesz, hidd el. Elhiszem, hogy nehéz. De most muszáj összeszedned magad, a diákok és a polgárok biztonsága a legfontosabb. Nekik kell segítenünk. A háborút már nem tudjuk megakadályozni... Az egyetlen, amit tehetünk, hogy minél minimálisabbra csökkentjük az áldozatok számát. Ebben muszáj együttműködnünk. *Pillantok valóban komolyan a nőre. Elhiszem, hogy szörnyű élményben volt része, és én sajnálom is, főleg, hogy nem tehettem érte semmit, de sajnos amit elmondtam neki, azon mindez semmit sem változtat. Most nem szabad saját magunkkal törődnünk, csakis másokkal. Csak így győzhetjük le a háborút.* - Örülök, hogy visszatértél. *Mondom még, majd ismét a járókelőket kezdem figyelni.*
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
– Egyébként meg a bátyámnál voltam. Úgy gondoltam benézek hozzá ha már nem bírok megmaradni az iskolában. Aztán eszembe jutottak a dolgok.*Pislogok a sikátor felé.* - Örülök annak, hogy legalább te még közülünk józan vagy.*Úgy érti, hogy az igazgatók közül a legnormálisabb jelenleg és tényleg így gondolja.* - Hát igen meg sajnos.. Kaeldir próbálja a diákokat átállítani, de szerintem nem fog összejönni neki.*Felelem neki és néha úgy érzem mintha itt lenne a fejemben és irányítani akarna, de közben nem.. valahogy nem tudom. Jesmon szavaira elmosolyodom és persze igaza van.* - Megpróbálok bár Sammaelre még mindig haragszom és nem tudom mikor fogok tudni megbocsájtani neki. Beszélgettem jó múltkor Selinával és mondta, hogy össze akartak ugrasztani Sammel elmeséltek olyan dolgot is amit nem tudtam vagy úgy állították be, hogy elhiggyem és az a baj Jesmon, hogy ha Thomas időben nem hozz el akkor most ellenetek lennék. Teljesen össze voltam vagyok zavarodva és ne haragudj, hogy a lelkizést rád zúdítom.*Mosolygok rá igazából szeretek Jesmonnal beszélgetni amikor tudok ráadásul a legjobb barátnőmmel jár együtt szóval.* - Ti Rebeccával meg vagytok?*Próbálom elterelni a témát valami vidámabb felé és igyekszem összeszedni magam.* - Lassan most már összeházasodhatnátok..*Kaccsintok felé teljesen jó szándékból.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
*Illa első szavaira bólintok, de nem válaszolok. Aztán a következő mondatot hallva halványan elmosolyodok.* - Valakinek muszáj, nemde? *Elég sok ideje vagyok már itt, s elég sok mindent láttam már ahhoz, hogy tisztában legyek vele, most mit kell tennem. Csak azt nem tudom még, hogy hogyan. Az azonban biztos, hogy nem fogom hagyni Kaeldirnek, hogy elpusztítsa az Akadémiát.* - Nem, szerintem sem, legalábbis nem túl sok mindenkit. Talán egy-ketten lesznek, akiket meg tud győzni. Talán. De lehet, hogy még ők is meg fognak lepni. *Vonok vállat. Nem lehet mindenki szent, és van, akit Kaeldir elveivel neveltek, ez biztos. Persze, nem a többség. A többség ellenállni fog, ameddig csak tud, ez biztos.* - Értem. *Bólintok a következő szavaira.* - Ez esetben még inkább örülök neki. Ne aggódj, tudom, mi mindenre képes, erős vagy, amiért mégis ellenálltál neki. *Válaszolom röviden, hiszen, nem is tudom, mit vár, sosem voltam az a lelkizős fajta. Ha erről akar beszélni, rendben van, de ne várjon tőlem érdemi reakciót, mert azt úgysem fog kapni. Talán túlzottan racionális gondolkodó vagyok, de ami volt, az elmúlt, felesleges rajta rágódni. A következő kérdésre ismét mosolyogva válaszolok.* - Igen, köszönjük. *A következő szavakra halkan elnevetem magam.* - Talán majd ha kicsit nyugodtabb lesz a légkör. Nem sietünk sehova. *Válaszolom, majd felállok.* - Ideje lenne visszaindulni, jössz te is? *Kérdem, az iskola felé intve.*
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
*Talán igaza van Jesmonnak és néhány diáknak sikerül át állni vagy nem ez kiderül. Meglátjuk mi lesz, hiszen végül is ez még csak a kezdett. Sokszor gondolkodok, azon mi lenne a legjobb, de próbálok erős maradni és igyekszem kordában tartani az indulataimat és nem át állni, de hát nem tudom ez a jövő kérdése háborúra mi lesz, hiszen ők a családom. Elgondolkozva örülök, hogy itt vagyok és Jesmon is örül annak, hogy visszajöttem talán tényleg nyugodtabb vagyok, és csak mosolyogni tudok. A visszaindulásra csak bólintok, hiszen lassan sötétedik, nem szeretnék egy lidércvadásszal sem találkozni.* - Figyelj, viszont egyet szeretnék kérni tőled..*Nézek Jesmon szemébe..* - Van, valami kihagyásom nem tudom.. Kaeldirnél sokszor próbáltam álmomban üzenni valamelyik ötöknek aztán nem engedtek aludni. Sajnos érzem az az erős mentális képességem elveszett még nincs meg az az erőm, de tudnánk csinálni valami védő varázslatot, hogy ne tudjon belepiszkálni. Néha azt érzem mintha figyelne és ezt még Thomasnak sem mondtam talán félelemből. Nem tudom mikor fog támadni legközelebb vagy békén hagyni. Segítesz ebben? Ne tudjon belemászni az elmémbe olyan varázslat kéne..*Kérdezem meg hiszen tényleg ezt érzem mintha néha ott lenne és tisztán kell lássak. Remélem segít és ha rábólint akkor megtudjuk beszélni a dolgokat. Szóval az akadémiára visszaindulunk és a járókelőket is nézem milyen békésen sétálnak.*
Soranne Whitholle- .::Diák::.
*Talán a fülledt, nyári levegő, talán az álmatlanság sodort ide pont. Vagy az unalom. Ahogy körbekémleltem, rengeteg fekete, arctalan alakot láttam meg az árnyékok között. Vibrált a levegő a veszélytől és a fojtott feszültségtől.
Furcsa volt az egészet kívülről szemlélni, de egyenlőre még nem akartam bonyodalmakba keveredni. Pedig milyen jó móka is az. Egy kis adrenalin...
Meglehetősen sötét volt, az öt lámpából csak egy égett a tér sarkain, az is erősen villódzott. Középen a szökőkút kísérteties fénnyel világított, ami szinte csalogatta azt, aki nem tudta, mégis milyen veszélyeket rejteget.*
*- Erre gyere.*- ütötte meg a fülemet egy vékony suttogás, de nem láttam sehol senkit. Körbekémleltem, de mindenki a maga dolgával volt elfoglalva. Vámpírok portyáztak, vérfarkasok kurjantgattak sörrel a kezükben, és kikezdtek minden mellettük elhaladóval. Bár nem volt sok ilyen, ez tény.*
*- Erre, erre...* - hallottam újra, egy kicsit erősebben.*
*Talán nem is nekem szól. Vámpírhallásom van, azt is meghallom, ha öt utcával arrébb, a tizedik emeleten lehúzzák a slozit...
A kíváncsiságom, és a kalandvágyam végül magával ragadott. Elindultam a legsötétebb sikátorba, ami a térről nyílt. A késemet lassan csúsztattam ki a bakancsomból, és a lábam mellé szorítottam. Biztos, ami biztos.
Szurokszerű, nem természetes volt a sötétség. Vészjósló, mégis egy kalandornak izgató. A vérem boldogan lüktetett a várakozástól, a késemet egyre keményebben markoltam, ahogy a fal mentén csúsztam tovább.
De erre még legvadabb álmaimban sem számítottam.*
Furcsa volt az egészet kívülről szemlélni, de egyenlőre még nem akartam bonyodalmakba keveredni. Pedig milyen jó móka is az. Egy kis adrenalin...
Meglehetősen sötét volt, az öt lámpából csak egy égett a tér sarkain, az is erősen villódzott. Középen a szökőkút kísérteties fénnyel világított, ami szinte csalogatta azt, aki nem tudta, mégis milyen veszélyeket rejteget.*
*- Erre gyere.*- ütötte meg a fülemet egy vékony suttogás, de nem láttam sehol senkit. Körbekémleltem, de mindenki a maga dolgával volt elfoglalva. Vámpírok portyáztak, vérfarkasok kurjantgattak sörrel a kezükben, és kikezdtek minden mellettük elhaladóval. Bár nem volt sok ilyen, ez tény.*
*- Erre, erre...* - hallottam újra, egy kicsit erősebben.*
*Talán nem is nekem szól. Vámpírhallásom van, azt is meghallom, ha öt utcával arrébb, a tizedik emeleten lehúzzák a slozit...
A kíváncsiságom, és a kalandvágyam végül magával ragadott. Elindultam a legsötétebb sikátorba, ami a térről nyílt. A késemet lassan csúsztattam ki a bakancsomból, és a lábam mellé szorítottam. Biztos, ami biztos.
Szurokszerű, nem természetes volt a sötétség. Vészjósló, mégis egy kalandornak izgató. A vérem boldogan lüktetett a várakozástól, a késemet egyre keményebben markoltam, ahogy a fal mentén csúsztam tovább.
De erre még legvadabb álmaimban sem számítottam.*
A hozzászólást Soranne Whitholle összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Júl. 19, 2014 9:49 pm-kor.
Kain
* Kain úgy döntött le jön a purgatóriumból és egy kicsit eljátszadozik ide lent egy két emberkével, hiszen úgy sincsen jobb dolga, mert sikerült Gabrielt elfognia, aki szegény azóta is kómában fekszik és nem nagyon nyüzsögnek a kiszabadításáért az arkangyalok. Mintha sok esélyük lenne. Rájuk is ugyan úgy hat a varázslat és ugyanúgy elvesztik az erejüket. Szóval vígan fütyörészve sétál végig a főtéren. Ami eléggé furcsa lehet, hiszen valahogy a stílusához a viseletéhez nem illik. De most még ez se zavarja egyszerűen csak létezik és ha minden úgy megy ahogy Aysen eltervezte akkor talán végre ő lehet a jobb keze a tetves kis k****t aki miatt legalábbis Kain szerint miatta hiúsulnak meg a tervek és az egyetlen problémája, hogy ezt nem tudja bebizonyítani, de bármit meg tenne, hogy ezt bebizonyíthassa. Addig viszont szépen nyugodtan el van és örül, hogy egyenlőre nem csúszott hiba a számításba. ahogy így sétálok egy furcsán viselkedő lány kerül a képbe és hát a furcsaságok mindig balhét rejtenek szóval bajkeverés céljából és talán egy kis léleklopós célból is óvatosan megindulok a lány mögött persze azért jó pár méterre lemaradva tőle, hogy ne legyen feltűnő az, hogy követem*
Mesélő
„Hopp egy manó mi ez tán?
Az alma terem tán a fán?
Rohan az idő fut az óra
Lassan este 10-et üt az óra,
Gyertek vigadjunk akárhol is vagyunk,
Itt végül is csak jót mulathatunk…”
*Ahogy a főtérre érhetnek hallhatják a hívogató versikét a semmiből igazából dalolva viszont a tér ki van teljesen hallva. Ilyenkor sehol senki nincsen. A Leányzó meg a Nixe férfi tényleg nem lát semmit, de egyre jobban hallják a dalocskát. Az ég tiszta semmilyen vihar nem lesz, a csillagok tisztán látszanak a sötétségben.*
„Vigadjunk hát gyerekek előttünk az idő,
Fiúk és lányok semmi sem késő,
Gyertek, hát táncoljunk, míg reggel nem lesz
Sörbe, a borba és a pálinkába beleremegsz.”
*Tovább hallják, a verset majd előttük megjelenik egy kis zöld manó, aki elvigyorodik. A kis rézüstjéből egy varázsport szór rájuk és elvarázsolja őket egy másik helyre távol Qarin városától ahol a nap süt és a szél lágyan fúj. Mindenki vidám és ünnepségre készülődnek. Ha jobban megnézik ki hozta ide őket láthatják, hogy az egyik sarkon eltűnik a kismanó és kántálja a verset.*
„Gyertek, csak vannak, itt szép lányok
Mindenki örömmel néz rájuk,
Gyertek vigadjunk hiszen ez a mi napunk.”
Dante Torres- .::Diák::.
* Miután megmentettem Paige-t és a húgát és elhoztam őket Quarinba kibéreltem számukra egy házat, aminek a bérleti díját én fizetem szóval erre nekik nincs gondjuk. Beszéltem Helar professzorral is, az ügyben hogy had maradjanak itt a lányok. Most épp a főtéren keresztül sétálok hozzájuk, hogy meglátogassam őket és megnézzem nem szenvednek e semmiben se hiányt. Esteronnal is megbeszéltem, hogy keresse meg Lizziet és figyelmeztesse, hogy legyen óvatos meg szóljon Michaelnek is. Szóval miután ezeket lerendeztem én is megérdemlek egy kis pihenést.
Beliar- .::Alvilági::.
*Egy zene amit meghallhat Dante ahogy a főtéren elindult és a zenére a színpad köré mindenki oda lépve láthatja, hogy egy ismerős Démon hegedül számára és vigyorog mellé. Egy pillanatra meg áll.* - Hölgyeim és uraim itt van az én kedves barátom a menedzserem aki segített elérni abban, hogy ennyi közösségem legyen drága Torres gyere feljebb a színpadra.*Magyarázza a közönségnek akik újongva tapsolnak a művésznek és meghajol kegyesen majd folytatja a játékot.* - Elárulom önöknek, hogy Dante barátunk fél a közönségtől nem meg megszólalni szóval adjuk meg neki a bíztatást hajrá emberek gyerünk.*Mondja továbbra is és mintha egy beszívott démon lenne, de nem hanem csak így akar vissza vágni kezdetnek és várja feljöjjön a színpadra Dante addig másik zenét kezd el játszani. Furcsa lehet neki hiszen öltönyben van a démon amiben soha nem is szokott lenni.*
Dante Torres- .::Diák::.
* Amikor meghallja Beliar hangját akkor fordul csak a zenész felé. Pláne amikor az őt nevezi ki a menedzserének. Ez egy újabb csapda lesz, de mivel fegyverei nála vannak ezért bár a színpadra nem megy fel, de a színpad előtt megáll. * - Beliar ezúttal miben mesterkedsz? * kérdezi meg tőle, és igen akármennyire is drukkol neki a tömeg a színpadra nem megy fel annál több esze van jó neki lent is a színpad előtt. *
Beliar- .::Alvilági::.
* Zene el és Beliar rózsát tesz a szájába majd megfogja Dantet és táncoltatni kezdi majd másiknak átadja Egy varázslattal csettint és Dante a színpadon terem.* - Megtáncoltatom az én kis harcosomat. A közönség élvezi a közjátékot miért te nem?*Teszi fel a kérdést majd erősen megpergeti a vámpírt. Élvezi a közjátékot.* - Adjanak egy bíztatást a mi Dantenknak hiszen nem bírja taps nélkül. Főleg, hogy az életéért kell táncolnia igaz cimborám?*Teszi fel a kérdést majd elővesz egy korsó sört.* - Az egészségedre. Ahogy látod néhány ismerősöd is itt van és addig nem hagyhatod abba a táncot amíg ki nem elégíted a vágyaimat.. Ha abba hagyom akkor a padlón lángolni fogsz és te meghalsz.*Áll meg a szélén és neki áll iszogatni.*
Dante Torres- .::Diák::.
* Amikor Beliar felrángatja a színpadra és elkezdi táncoltatni mordul egyet de belemegy a színjátékba és táncol vele egyet a rózsát ledobja egy szebb csajnak a közönségben majd egyedül folytatja a táncot persze megjegyezve.* - A közönség sírva fakad kedves Beliar, ha továbbra is ilyen lassú unalmas és siralmas számokat játszol gyerünk valami pörgősebbet egy két há. és elkezd ő maga énekelni egy számot amire mielőtt neki állna táncolni tesz egy meghajlást Beliar felé kezét nyújtva* - Szabad egy táncra? * kérdezi meg majd meg se várva a választ felkapja Beliart és elkezdi vele táncolni erre a dallamra amit dúdol. * - Gyere Beliar csak ügyesen a néző közönségnek kell a szórakozás.*
Beliar- .::Alvilági::.
*A táncban benne van és a tánc közepébe belendíti magát egy nagy levegő közepette, hogy senki ne lásson semmit. A tegnapi lány alakját vette fel és adott egy puszi Dante arcának.* - Nagyon jó volt az éjszaka édes gyere csináljuk még egyszer.*Magyarázza neki és igen Dante rájöhet, hogy csak az agyában vanak ezek az illuziók, mert valójában Beliar arra készül, hogy megölje.* - Mit gondolsz élet vagy halál ?*Ajánlja a döntést.* - Ha életet választol nekem dolgozol és nekem adod azt a lányt..*Változik vissza teljes alakjában. Ha a halált folytathatjuk az ismétlést.*Mit is mondhatnék sohasem tudtam, hogy egy démon – vámpír képes táncolni hegedűre és beleesik egy ördögi csapdába.*Kilép a színpadról majd az ősdémon a főtéren megemel egy ketrecet. Hirtelen megmozdul a föld és ha Dante nem cselekedik akkor nagy pácban lesz még pedig akkorába, hogy nehezen fog kiszabadulni.* - Mintha cirkuszi majmot látnánk.*Neveti el magát*
Dante Torres- .::Diák::.
- Inkább a halál. NEm fogsz megint kislányokat kínozni. * jelentem ki aztán észreveszem a ketrecet és vámpír képességeimet használva hamar Beliar mellett termek és egyenesen a torkának szegezem a fegyvert. * - Fejezzük be egyszer és mindenkorra. * jelentem ki majd megragadva Beliart Kirohanok vele a városból és a város mellett leteszem. * Menjünk olyan helyre ahol senkinek nem eshet bántódása és tegyünk pontot a kettőnk ügyének a végére. * jelentem ki és egy portált nyitok meg amin keresztül feltűnik az Angliai labirintus börtön. *