by - Az igaz. Mondjuk Sammael… Hagyjuk, maradjunk annyiban, hogy rossz emberismerő *motyogja, majd a „kedves Raphaelem-re” csak elhúzza a száját. Nem tehet róla, de a menyasszonya hívta, így és rosszul esik neki, hogy Selina is így nevezi, de érdemileg nem reagál a fiatal nő szavaira.*- Igen, valóban remek, mert így van valaki, aki rajta tartja a szemét… *felel halkan, és Selina feltételezései meglehetősen rosszak. Az nem különösebben zavarja, hogy Selina megváltozott, hiszen sejti, hogy nehéz időszakon van túl, de azért örül neki, ha megmarad a három lépés távolság. Majd a leegyszerűsített történetre csak bólogat.* - Szinte minden lidérccsalád így járt *teszi hozzá rekedten, hiszen időközben ő a saját családját látja a lelki szemei előtt. Nem szívesen emlékszik vissza erre az időszakra, de valahogy már megtanult túllépni ezen. Aztán ugye faggatni kezdik Sam-ről, mire ő és Reed felelget a hölgynek. Majd mikor a Lord szerelmi élete kerül szóba, akkor hangosan felnevet.* - Bonyolult, mint mindig. Saját magának okozott fejfájást azzal, hogy annyi nővel együtt volt, s most tessék meg is van a gyümölcse… A gyerekei rátaláltak, a jelenlegi barátnője meg teljesen kikészült az „eltitkolt” porontyok miatt. Röviden ennyi, Sammael biztosan szívesen kifejti mivel töltötte az elmúlt évszázadokat… *vonja meg a vállát fejet csóválva. Igen, Sam szerelmi életét se helyesli, de Raphael már csak ilyen… Aztán a tömeggyilkosra szélesen elmosolyodik.* -Ó, olyan mélyre még nem sikerült süllyednie, de reméljük nem is jut el addig *jegyzi meg, aztán, ha Selina tényleg velük tart, akkor lovagiasan a karját nyújtja neki, felkíséri a kastélyba, majd ő elhívja Selinát egy forró csésze teára, ahol remélhetőleg folytatják az ismerkedést és talán az is kiderül, hogy Raphael miért reagált furcsán a simogatásra. Reed-re pedig nem különösebben reagált, hiszen nem is érdemes foglalkoznia a férfivel, bár a gondolataiba megfordult az is, hogy azt mondja Reed-nek, hogy vagy megszokik, vagy megszökik. De mindegy, a lényeg: Raphael felkíséri Selinát a kastélyba és ott beszélget egy darabig.*
+31
Agnes Gadegaard
Amanda Helgesen
Maddox Rivery
Isabella Grey
Beliar
Jesmon Helar
Simone Bellerose
Julian Steiner
Ezio Nazzaro
Dante Torres
Mesélő
Milan Wouters
Esteron Baltazaar
Jonathan Acerlot
Erik Norgen
Victoria Jones
Eliana De Lucia
Lucifer
Darioth
Michael
Raphael Walsworth
Delia
Ian
Zentai Márk
Naomi Verhoeven
Selina Crow
Kamen Grozdan Branimir
Giselle Céline Marceau
Jarek Malkova
Elizabeth Cobb
Lucien du Bois
35 posters
Főtér
Raphael Walsworth- .::Lélekbúvár Fegyvertáros::.
Selina Crow- .::Tanár::.
*Arra, hogy Sam rossz emberismerő, halkan kuncogva bólogat. Igen, a bátyjának ezt az oldalát már volt szerencséje tapasztalni, meg azt is, hogy úgy egyáltalán mennyire szerencsétlen tud lenni a másik, amikor szociális kapcsolatokról van szó. Aztán elkomolyodva bólint arra, hogy szinte minden lidérccsaládot megtámadtak. Egyik helyen többen, másik helyen kevesebben élték túl, szóval igazán megvolt az okuk a bosszúhadjáratra. Persze ő már eljutott addig, hogy neki végül is mindegy, hogy ki milyen fajú, egyszerűen nem tudja többé érdekelni az egész. Örül neki, hogy túl vannak a nehezén, és számára csak ez számít. A jövőben nem kíván különösebben foglalkozni ezzel az egésszel. Aztán felnevet Sam nőügyein, és teljességgel biztos, hogy erről ki fogja kérdezni a férfit. Az más kérdés, hogy a bátyja nyilván nem mesél majd túl szívesen az egészről, de ez megint nem izgatja különösebben, neki az a lényeg, hogy megkapja, amit ő akar. Márpedig ő mindent tudni akar, szóval Sammael kénytelen lesz megadni neki az információkat. Aztán ugyebár Reed elköszön, láthatóan észbe kapva, és határozottan sietve valamiért, így csak engedékenyen rámosolyog.* - Majd legközelebb megragadod az alkalmat, Reed *mondja, majd egy kecses intéssel elköszön tőle. Raphael felajánlott karjára pedig hasonló, felsőbbrendű mosollyal reagál, és így csatlakozik a másikhoz, egy intéssel utasítva a könyveket, hogy tartsanak vele. Azokat egyébként egész nap magánál fogja majd tartani, és még akkor is ott lesznek mellette, amikor eljön az idő, hogy a Crow család két megmaradt gyermekének útjai újra összefussanak...*
Michael- .::Felvilági::.
*A Fellegvárba vezető átjáró felizzik, és egy magas, köpenyes alak lép át rajta. Micha az elmúlt több mint hat órát ott töltötte, és noha többen is megkörnyékezték, senki olyan, aki ténylegesen ismerte volna, és most pontosan erre volt szüksége. Egy kis nyugalomra, távolságra az otthontól, a valóságtól. Bár már ő maga sem tudja, mi is az igazi valóság, hogy melyik igazság az igaz, mit kéne elhinnie és miért kellene harcolnia. Halkan, gondterhelten sóhajt, kissé megrázza a fejét, int egy mellette elhaladó férfinek - egy több száz éves angyal, egy ideje már ismeri -, majd megigazítja a köpenyét, lesöpör néhány porszemet a nadrágjáról, és kényelmes, lassú léptekkel elindul. Elég mélyen elmerült a gondolataiban, mint mostanában mindig: már szinte megszokott jelenség, ahogyan szövetnadrágban, ingben és köpenyben, kihúzott testtartással, a gondolataiba mélyedve sétálgat a városban, szóval aki napi szinten Qarinban jár, kis valószínűséggel lepődhet meg az arkangyal láttán. Egyébként halovány ragyogás veszi körül, vélhetően azért, mert a fél napját angyali energiától körbevéve töltötte, és most a Láng halvány nyomai látszanak körülötte a levegőben. Ez meglehetősen ritka, valószínűleg arkangyalnál kisebb rangú angyalon sosem jelenik meg, legalábbis nem ebben az észrevehetetlen, tudatalatti formában, mint például Mike-on. A lényeg tehát, hogy a fiatal férfi lassú léptekkel, elgondolkozva sétál a főtéren.*
Darioth- .::Felvilági::.
- Holnap? Ne már.. de nekem.. *Beszél a telefonba és eléggé hisztérikus állapotban van.* - Miért nem mehetne a másik? Azért nem vállalom, mert dolgom van. Nem fogom lemondani, csak mert a kis kegyed nem ér rá..*Fakad ki és szusszant egyet és kicsit elege van. Általában akkor rángatják elő, amikor valaki nem tud menni egy tárgyalásra és azok el szoktak ám húzódni. Nem igazság szerint egész délutánját bent töltötte az irodában és a papírjait rendezgette és takarított. Mostanra sikerült végeznie, és ha haza megy, kell egy kiadós vacsorát csinálnia. Nem egyszerűen nincs, energiája újabb dolgot bevállalnia kijár neki is egy kis szabadság.* - Jó de akkor is..*Még mindig vitázik és kinyomja a telefont majd egy laza mozdulattal elrakja.*~Nem fognak berángatni~*Eldöntötte utána gondolhat bárki bármit.. ő már csak ilyen. A kezében egyébként egy szatyor, amiben ételek vannak, hiszen bevásárolt és szinte minden nap megteszi ezt az utat. Öltözete egyébként egy farmer nadrág és egy hosszú ujjú felső plussz egy fehér pulóver majd egy fekete kabát. Aztán cipője egy csizma, ami barna és sál is ott van a nyakában meg a fekete strasszos sapka. Ahogy a főtéren halad előre a szemeivel nézeget, és lassan kihal, a város egy-egy ember jár. Ha bár.. Ahogy megy előre nem is veszi észre, hogy átesik valamin és persze el is vágódik.* - A csudába ezt nem hiszem el… még ez is…*Káromkodik angyalul és persze igyekszik lenyugodni. Még az a szerencse, hogy hóra eset, de azt már nem tudja miben eset át.*
Michael- .::Felvilági::.
*Ahogyan eltűnődve ballag a főtéren, hirtelen angyal szavak ütik meg a fülét, így zavartan körbepillant, hogy megkeresse a hang forrását. Eléggé meglepődik, amikor azt a földön veszi észre, de persze azonnal kapcsol, és máris a nő segítségére siet. Odaérve leguggol mellé, és aggódó pillantással a kezét nyújtja, hogy felsegítse.* - Minden rendben? *kérdezi, majd ugye ha elfogadják a kezét, akkor talpra állítja a nőt, majd elkezdi összeszedegetni a holmiját.* - Jobban kellene vigyáznia magára, Natasha, még a végén eltöri a kezét, akkor pedig tartok tőle, hogy a világnak huzamosabb időre le kellene mondania a csodálatos rajzairól *mosolyog fel a nőre. Hiába, Michát mindig is lenyűgözte a művészet. Igazán kíváncsi lenne rá, hogy az arkangyal Michaelt - mert már külön személyként gondol rá: erősen kételkedik benne, hogy ahogyan viselkedik, ahogyan érez és gondolkozik, kapcsolódna Isten Hercegéhez - is érdekelte-e a dolog...* - Hazafelé igyekszik? *kérdezi barátságosan. Hiába, ma több mint megszokta, hogy félidegenekkel társalog mindenféléről, szóval eléggé szociális hangulatában van...*
Darioth- .::Felvilági::.
*Valami kőfélébe botlathatott be bár igazság szerint csak figyelmetlen. Ritkán szokott ideges lenni, de biztos még fogják hívni.a szatyrot megfogja, és persze azon gondolkozik, hogy akkor mi legyen. Na, igen.. kicsit fáradt, de igazság szerint csak a szokásos miatt.. nem pörög úgy mint szokott.* - Igen azt hiszem.. köszönöm.*Megfogja a kezét és felsegítik megköszöni. Általában oda figyel, amikor éppen beszélget telefonon, de most figyelmetlen volt.* - Kicsit felidegesítettem magam azt hiszem.. és csodálom, hogy még a mai napig meg van az állásom.*Mondja Michaelnek és a rajzra pedig kicsit elvörösödik. Szereti ha a művét dicsérik és olyankor örül a szíve is.* - Azért ne túlozzunk, de köszönöm a kedves szavakat Micheal.. de azt hiszem lenne pótemberem aki helyettesítene.*Mondja mosolyogva és valóban lenne.* - Bár néha jobban örülnék annak, hogyha beteget jelentenék. Inkább csak túl kell élni a hetet.*Mondja de tényleg ez csak a fáradtság jele. Amúgy meg kiszúrja Michael fényességét és persze halványan elmosolyodik. Ő is angyal, de tényleg ilyesmi nincsen körülötte. A kérdésére egyébként csak bólint.* - Igen. Azt hiszem én vagyok az idősebb tegeződhetünk így könnyebb lenne.*Mondja Michealnek és reméli, hogy a férfi beleegyezik végtére is nem szeret magázódni és ő is fiatalnak érzi magát.* - Hogy telik a napod? Ha gondolod és van kedved és velem tartasz egy darabig.*Kérdezi meg és halványan mosolyogva megkérdezi azt, hogy csatlakozik e hozzá. Ha bár nem tudja azt Michael milyen hangulatban van végül is nem mindig van ő náluk.*
Michael- .::Felvilági::.
- Talán a hozzáértés miatt *mosolygok jókedvűen, miután felsegítettem a nőt. Most valahogy olyan meglepően kellemesen érzem magam, bár meg nem tudnám mondani, miért. Valahogy így alakult a nap: nem gondoltam túl sokat Patricre, Luciferre, de még az én levadászásomra felbérelt személyre sem, egész egyszerűen elmentem egy nyugodt helyre, és így voltaképpen egy remek napot biztosítottam magamnak. Talán gyakrabban kellene ezt csinálnom... És hát a Felvilágban is régen jártam már, pedig lehetséges, hogy nem ártana meglátogatnom a fivéreimet. Jobban belegondolva... Nem is találkoztam velük mióta Pat... Ezt a gondolatot inkább gyorsan elhessegetem, nem akarom, hogy most mégis elromoljon a kedvem.* - Nem túloztam *nevetek fel halkan.* - Még ha valaki próbálná is pótolni, eltűnne belőle az ön alkotói egyedisége *teszem még hozzá. És tényleg nem fényezem, valóban tetszik, amit csinál. Nem véletlenül választottam éppen őt Elizabeth tanárnőjének, több embert is végigjártam, mire mellette döntöttem. A mosolyt látva esik le a körülöttem ragyogó fény, így zavartan hessegetek kettőt a kezemmel, mire eltűnik. Hiába, nekem komolyan nem szokott feltűnni, amikor túlteng bennem az angyali energia. Talán majd ha újra "önmagam" leszek - és nem, még mindig nem vagyok benne biztos, hogy az önmagam Michael Cobb vagy Michael arkangyal -, akkor jobban tudok majd bánni vele.* - Rendben. Ha gondolod *bólintok Natasha szavaira. Nekem végül is teljesen mindegy, én úgy gondolom, hogy a magázás is tud közvetlen lenni. Elég csak arra gondolni, hogy sokáig a gyerekek is magázták a szüleiket, és ettől nem szerették őket kevésbé.* - Remekül. A Fellegvárban voltam egész eddig. Találkoztam pár igencsak érdekes alakkal *nevetek fel halkan. Nos, valóban különleges egy délután volt. Ha csak végiggondolom, milyen életekről, milyen kalandokról hallottam! Valahogy minden angyal, aki megtalált, szíves örömest előadta nekem az egész életét. Talán a kisugárzásomhoz lehet valami köze a dolognak...* - És természetesen, mehetünk *mosolygok, majd felveszem az összepakolt csomagot, és elindulok Natasha mellett.* - És neked milyen napod volt? Fáradtnak tűnsz *jegyzem meg.*
// FAGY //
// FAGY //
Darioth- .::Felvilági::.
//Olvadáás//
*Nem szól semmit a lány bár igazság szerint el van foglalkozva azzal, hogy újabb ügyet kell megcsinálni. Plussz zavargások a városban azért igen vannak feladatai. Ráadásul a rajz is ott van, de 27 éves létére nem panaszkodik. Aztán beszélgetnek a rajzról és elneveti magát a pótlásnál.* - Hát igen.. kevés ismert ember van aki tudna jól rajzolni vagy értene hozzá. Tudod a japán tusfestéshez is türelem kell.. Legalább is.. próbálkoztam vele, de szerintem olyan rajzot még nem sikerült mutatnom. Meg nem is tartunk ott Elizabethtel. Egyszer, ha kíváncsi vagy ilyenre megmutathatom.*Mondja Michaelnek és halványan elmosolyodik a férfire. Majd aztán jön a tegeződésváltás és beszélgetnek tovább. Igen Lizzie tanára és nagyon jól kijön a lánnyal. Ha bár néha vannak kicsi viták, de megoldja ő. Végtére is Elizabeth kezd kamaszodni.. Aztán érdeklődik felőle, hiszen azért egyedül járkál a városban meg ki is szúrja a fényt, de nem teszi, szóvá csak halványan mosolyog.* - Ott aztán sok furcsa lény van. Voltak olyanok, akik leszólítottak bár a fellegvárban szerintem téged más miatt néztek meg.*Kacsint és céloz a fény miatt..* - Az egészet? Az tök jó.. *Közben végig hallgatja a történetet beszélgetést és igen neki is voltak olyan dolgok, akik leszólították főleg idősebbek. El is beszélget velük meg minden, de amikor ideges azért olyankor legyenek távol tőle.* - Egyébként most hazafelé indultál vagy csak úgy sétálgattál?*Érdeklődik felőle és fürkészi az arcát.. Aztán válaszol a kérdésére.* - Nehéz.. csak a szokásos papír munka és mivel minden hétfőn szabad napos vagyok be akartak hívni. Tudjuk hétfőm meg ugye tudjuk kié..*Gondol arra, hogy mindig hétfőn van az óra.* - Nem kell törődni a fáradtsággal túl leszek rajta. Túlságosan is aggódsz mindenkiért.*Mondja Michanak és nem rossz szándékból mondja tényleg így van.* - Egyébként mi a helyzet veletek? Úgy vettem észre, hogy a kicsi lány kezd kamaszodni.. nem ártana az orrára koppintani..*Jegyzi meg nevetve és figyeli egyébként a lány viselkedését amikor együtt vannak és órát tart neki onnan tudja.*
Michael- .::Felvilági::.
*Érdeklődve hallgatom Natashát, ahogyan a rajzolásról meg a festésről mesél, és közben végig mosolygok. Nagyon szeretem a művészeteket, noha nem vagyok különösebben kiemelkedő rajzos, de a zene például egész jól megy. És továbbra is tartom, hogy amit én művelek Praesidióval és Potestatemmel, az művésze...* - Szívesen megnézném *bólintok a nő felvetésére. Ez után ugyebár áttérünk arra, hogy kinek milyen napja volt, és a Fellegvárra adott reakcióján felnevetek.* - Valóban, de egyben nagyon érdekesek is. Egyébként nem tudom, miért jött oda hozzám ennyi angyal beszélgetni, de azt tudom, hogy nagyon érdekes történeteket meséltek. Egy-kettőről sosem gondoltam volna, hogy ilyen is megtörténhet a való életben! Minden esetre jó érzés volt... Úgy láttam megkönnyebbültek, hogy elmondhatták valakinek *lágyul el a mosolyom. Szeretek segíteni másokon, pláne, ha ezek a mások még fajtársaim is. Ragaszkodom hozzájuk, és hát ha én nem hallgatom meg őket, akkor mégis ki fogja? Mégis csak az egyetlen Földön élő arkangyal vagyok, ez a minimum, amit megtehetek értük.* - Nem igazán tudom... *válaszolok a következő kérdésére.* - Azt hiszem inkább sétálgatni indultam, de a végén úgyis hazakerültem volna *vonok vállat. Imádok Qarinban sétálni, úgyhogy mindig kerülőúton megyek haza, szóval voltaképpen mindig sétálgatok, mielőtt hazamegyek. Ez után rákérdezek az ő napjára is: ha már egyszer egész nap élettörténeteket hallgattam, miért ne hallgatnám meg őt is?* - Értem. Látom az itteni dolgok sem folynak éppen a leghumánusabb mederben *horkantok, a következő szavaira pedig zavartan felnevetek.* - Nem tehetek róla, mindenki sorsát a szívemen viselem. Azt hiszem, túlságosan szeretem az emberiséget *válaszolom. Bár sokszor úgy gondolom, hogy közte vagyok a nagyon kis számú Föld-gyűlölő angyalnak, amikor éles helyzetbe kerülök, egyértelművé válik, hogy ez nem igaz. Nem lennék képes nem együtt érezni vagy nem segíteni bárkin...* - Igyekszem megnevelni *vonok vállat.* - Sajnálom, ha esetleg szemtelen, de szólj rá nyugodtan. Tudod... Kicsit nehéz húsz évesen egyedül nevelni egy kamaszgyereket *sóhajtok fel. Nagyon szeretem Lizzie-t, de azért néha tényleg nehéz vele, meg úgy egyáltalán, azt hiszem fiatal vagyok még ehhez.*
Darioth- .::Felvilági::.
*Szeretek mesélni a rajzokról igaz.. plusz a szoborkészítésről. Igen. Ilyet is szeretek csinálni néha napján, amikor nem rajzolni szeretnék. Kikapcsolódok. Sok mindent egyszerre csinálni a női logika.. hát.. * -Én sejtem miért hozzád mentek.*Mondom kacsintva és halványan elmosolyodom. Érzem egyébként azt, hogy Michael más, de nem igazán tudom miért.. de érzem. Viszont nem fogom nyaggatni a férfit. Azért nem olyan a kapcsolatunk szóval. Legalább lefoglalja magát. Az embereket én is szeretem meghallgatni főleg minden mise után, amikor kijövök a templomból. Mindig jó érzéssel tölt el a beszélgetés. Szóval tudom, pontosan mit érez a férfi. Vannak olyanok, akik egyedül vannak és olyan idős emberek, akiket el felejtettek. Gyakran járok idősek otthonába a szabadidőmben és szeretem az önkéntes munkákat. Tudom milyen utat választottam.* - Valószínűleg találom!*Mondom nevetve a hazaindulásra és közben én is beszélni kezdek, hiszen elmondom velem mi a nap tárgya, de hát nem olyan nagy ügy. * - Te jó ember vagy Michael. Jó szívvel áldott meg az ég téged.. szerencsés az aki ismerhet téged.*Mondom neki mosolyogva és valóban tényleg szerencsés az az illető. Főleg, hogy jóban vannak vele. Legalább nincs egyedül. A társaságot én is szeretem, bár ritkán járok szórakozni. Aztán szóba hozom Elizabethet és elnevetem magam.* - Nem semmi baj. Szeretem nevelgetni ne izgulj rá szólok én. Itt arra gondolok, kacsingat a fiúk felé. A szemem mindent lát és a múltkor így is kérdezősködött tőlem. Gondolom tőled nem merte megkérdezni a dolgokat.. Csak szólok, hogy kezd felnőni, de ha gondolod, szívesen besegítek.*Nevetem el magam és valóban ennyi évesen azért, tényleg nehéz oda figyelni egy kamaszra. Azért csodálom Michael bátorságát, hogy belevágott ebbe az egészbe azt hiszem ezért tisztelem is többnyire. Nekem még nem is fordult meg gyerek a fejemben pedig közel járok a 30-hoz az is biztos.* - Ne izgulj nem mondtam neki semmi rosszat maximum amit kell ennyi idősen tudnia..*Felelem és nyugtatom meg Michaelt ha esetleg ideges lenne. Na igen..ha már tudunk egy kicsit beszélgetni bár majd meglátjuk mi lesz ebből az egészből.*
Michael- .::Felvilági::.
*A kacsintásra csak elmosolyodom, és hát valószínűnek tartom, hogy Natasha is megérezte ezt az egész arkangyalos dolgot. Végül is úgymond "kicsattanok" az angyali energiáktól, szóval a legtöbb angyal megérzi, hogy van bennem valami plusz, és hát van, aki eljut a következtetésre, van aki nem, de Natasha egy értelmes nő. Nem lep meg, hogy az előbbi csoportba tartozik. Arra, hogy jó ember vagyok, csak halványan, és kissé talán zavartan elmosolyodom.* - Köszönöm, Natasha. És igen, valószínűleg az Ő kegyeiben járok a földön *pillantok fel az égre, és elég egyértelmű, hogy ki az az Ő. Hiába, mostanra teljesen átszoktam arra, hogy Ő-nek nevezzem... Ez után aztán szóba kerül Elizabeth, bár igazából nem lep meg különösebben, hogy a nő felhozta, elvégre mégis csak egy igen fontos közös pont. Az első mondatokra csak bólogatok, majd a pasis résznél megdermedek. Hát, csak eljött ez is. Ráértünk volna még erre, de komolyan, az utolsó, ami kell, hogy a lányom elkezdjen fiúkat hazahordani... Annál, hogy Natasha szívesen besegít, csak szusszantok egyet.* - Csak tudnám miért nem engem kérdezett a pasikról... *morgom, majd amikor felfogom, hogy ezzel mit mondtam, elég alaposan elvörösödök, ezzel voltaképpen garantálva, hogy a nő is úgy értse a mondatot, ahogyan én mondtam. Remek, Michael, igazán zseniális vagy. A következő szavakra zavartan bólogatok.* - Persze, persze... Köszönöm... *motyogok, és remélem, hogy sikerül lenyugodnom annyira, hogy a vörösség eltűnjön az arcomról... De ez még akkor is gáz, ha Natasha nem fogja fel, hogyan értettem, amit mondtam.*
Darioth- .::Felvilági::.
*Igen valóban megérzem, de nem teszem még szóvá. Végül is hányan kérdezték volna meg Michaelt, hogy bocs te nem az az arkangyal vagy? Kicsit hülyén jönne ki..* - Minden bizonnyal végül is tisztas zívűek vagyunk, aztán nem tervezünk megbukni.. *Mondom továbbra is teljesen elvigyorodva és igen valóban így gondolom. Bár nem buknék, meg soha-soha oda figyelek, mindig mit csinálok, Bár van, hogy néha megsértődöm és önkéntelenül cselekszem.. de azért szeretni való vagyok.* - Nem tudom.. talán nem mert..*Igen újabb közös pont Elizabeth. Amennyit beszél a lány és ki tudja élni magát. Szeretem egyébként.. olyan mintha húgom lenne.* -Nem kell megijedni. Nem mondok semmi olyat idő előtt amit egy kislánynak tudni kéne. Ha bár.. mindegy hagyjuk.*Mondom elhessegetem a gondolataimat majd úgyis holnap beszélgetek Elizabethttel bár akkor is a rajzra fogunk koncentrálni leginkább. Látom a vörösödést elkuncogom magam rajta, de lehet nem kéne.* - Rosszat mondtam?*Teszem fel a kérdést, bár tényleg nem tudom mi baja Michaelnek.. ha meg tudnám az egész dolgot akkor biztosan motyognék egy párat és zavarban lennék.. igen kijönne minden a számon.. ami nem fontos..*
Michael- .::Felvilági::.
- Na igen *mosolyodok el, de egy kis nyilallással a szívemben Luciferre gondolok. Bizonyára még most is maga mellett akar tudni, elvégre rám küldi az embereit, elveszi az emlékeimet, remélve, hogy itt a földön majd kellően megromlok hozzá, hogy elfogadjam a hatalmat, amit fel akar kínálni... Gyorsan elhessegetem a gondolatot - ez a nap túl jó volt hozzá, hogy most ezzel elrontsam.* - I-igen, biztosan *bólintok, továbbra is zavarban, de igyekszem összeszedni magam. Láthatóan Natashának nem esett le a dolog, úgyhogy nem lenne nagy baj, ha nem látszana meg rajtam a zavar annál jobban, mint amennyire már így is meglátszott. Kár, hogy sosem voltam a legjobbak között, amikor arról volt szó, hogy el kell rejtenem az érzelmeimet...* - Nem, dehogy, csak kissé zavarba ejtő arra gondolni, hogy a lányom máris a fiúkon gondolkozik... Kicsit hirtelen meg furcsa ez nekem *nevetek fel, igyekezve kimagyarázni a zavaromat, ami szerencsére kezd múlni.* - Úgy értem... Egy húsz éves férfinak nagyon furcsa, hogy egy annyi idős lánya van, akinek már meg kell küzdenie azokkal a kamaszkori problémákkal, amin én is csak épp túl vagyok. Szóval... Igen, kissé bonyolult a helyzet *sóhajtok fel, miközben figyelni kezdem a környéket. Őszintén szólva lassan megszabadulnék a nőtől, szóval a házát keresem a tekintetével. Ha emlékeim nem csalnak, akkor már közeledünk hozzá...*
Darioth- .::Felvilági::.
*Na igen.. Egyébként meg azt hiszem túlságosan is sokat foglalkozok a rajzzal meg amúgy mindennel. Önkéntes munkát csak heti egyszer végzem, úgyhogy tényleg tudom milyen érzés, ha segíthetek másokon. Aztán Elizabethről beszélünk, meg a hétköznapi dolgokról. Nem nem igazán veszem észre, hogy baj van Michaellel végül is annyira nem ismerem… de majd egyszer, csak ha eljutunk arra a pontra. Lizzievel viszont egészen jóban vagyok, azt hiszem. Halványan elmosolyodok Micha szavain.* - Pont jó korban van.. egyébként meg ne aggódj.. csak tini még. Viszont ezek nem tartanak soká.. csak ne kallódjon el a suliban.*Kacsintok rá és értem én, hogyan gondolja azt a dolgot ezért is nézek fel Michaelre. Képes 20 évesen egy lányt felnevelni. Türelem kell. Nekem még túl korai lenne. Na igen.. de majd meglátjuk.* - Na azt hiszem megjöttünk. Köszönöm, hogy elkísértél. Azt hiszem úgy is még látjuk egymást. Pihenjél.*Mondom Michaelnek és igen nyitom ki az ajtót.* - Jóéjszakát!*Elköszönök tőle és bemegyek a lakásba és elkezdek készülődni vacsora meg ilyenek.*
Lucifer- .::Sátán::.
*Lucifer immár sokadik napja van a földön, és ma délelőtt óta Qarinban. Hiába, ideje volt már vetnie egy pillantást a fenti ügyekre, elvégre nem sokára kimondottan sok dolga lesz az itteniekkel, szóval ideje kicsit körbenézni, és megismerni azokat, akik a testvére környezetében élnek. Ezúttal szemtől-szembe. Kirával és Daniellel már találkozott - utóbbit kimondottan nehezen viselte -, Patricet ugyebár már ismeri - ó, mekkora öröm lesz meglátogatni! -, Kamen és Jessica Fyronban vannak, azonban itt van még Lizzie, akit mindenképp látni akar legalább egyszer, elvégre könnyen lehet, hogy tudja majd zsarolni vele a testvérét. Most éppen kényelmesen sétálgat a főtéren, tudva, hogy Elizabeth vélhetően nem sokára errefelé fog jönni, és már gondolkozik is rajta, hogy hogyan lehetne eltéríteni a kiscsajt. A terve persze jelenleg a legegyszerűbb verzió, beadja neki, hogy új a városban, és nem igazán tudja, merrefelé van a lakónegyed, és tart tőle, hogy egyedül nem talál haza. És amennyit tud róla, nem is lesz különösebben probléma, ezzel meg fogja tudni állítani. Elégedetten elmosolyodik, majd kicsit változtat az arckifejezésén, így az alapvetően magabiztos arcra kissé bizonytalanabbá válik, és így kezd el nézelődni, elég egyértelműen úgy nézve ki, mint aki éppen egy utat keres. Egyébként az aktuális álcájának megfelelően öltözködött: ing, öltönynadrág, lakkcipő és egy fekete ballonkabát. Minden holmijáról süt a gazdagság, leginkább egy jól menő üzletembernek lehetne beazonosítani, és ez az aktuális háttértörténete is.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Most muszáj voltam egy kicsit egyedül lenni így hát kimentem a szigetre és valahol a Morsacon hegyen ücsörögtem a földön és rajzolgattam a tájat. Mostanra igyekszem haza még a kutyámat is ki kell, vigyem az már legalább is a ház körül lesz. Jól esett most az egyedül lét amikor nem voltak körülöttem a barátaim. Aztán a sütemény is remélem kihűlt végül is banános csokoládésat csináltam.. ne csak sima csokoládés legyen mindenre tekintettel legyünk, meg egy két finom édességet. Ha bár most úgyis már tavaszias idő van végre így hát egy farmer kabátban vagyok és alatta egy fehér felső és farmer nadrág van rajtam meg sport cipő és a kezemben a rajzos mappám. Egy dalt dúdolgatok és gondolkozok azon, hogy Esteronnal is mi lehet. Nem nem fogom még egyszer eljátszani, hogy sokáig kint maradok elég volt egyszer. Ahogy sietősen szedem, a lábam azért megakad a szemem az üzleteken és az embereken. Kicsit elbambulok szóval véletlen neki megyek a férfinek és kiesik a kezemből a mappa.* - Jajj..*Szólalok fel.* - Ne haragudjon nem vettem észre.. kicsit elbambultam.*Hadarom és szedem össze a mappámba a rajzaimat amiket mostanában csináltam. Kicsit szét hullott a földön.*
Lucifer- .::Sátán::.
*Már távolról kiszúrom a lányt, de mivel senki gyanakvását nem akarom felkelteni, egyelőre nem megyek oda hozzá. Aztán kiderül, hogy nem is szükséges, elvégre a figyelmetlen csitri magától nekem sétál.* - Semmi gond *mosolygok rá barátságosan: karakterben kell maradnom. Ezen a gondolatvonalon haladva lehajolok a mappájáért, és felveszem, majd miközben ő a kihullott rajzokat szedegeti, én a bent maradtakat nézegetem, hátha találok közötte valami érdekeset. Elvégre tudom, hogy a lány a látomásait sokszor le szokta rajzolni, és lehetséges, hogy most is van nála valami, ami számomra érdekes lehet. Ez az egy mindig is zavart: nincs szerencsém a látás képességéhez. Szóval nézegetem egy darabig a képeket, majd halvány mosollyal visszaadom neki.* - Nagyon szép képek *dicsérem meg, majd ismét körbepillantok, és bizonytalanul visszanézek rá.* - Mondd csak, te régóta vagy qarini lakos? Utálom ezt kérdezni, de... Meg tudnád mutatni nekem az utat a lakónegyedbe? Még csak két napja élek itt, és őszintén szólva attól tartok, hogy eltévedtem. Persze visszatalálnék, azonban az meglehetősen sokáig tartana segítség nélkül, így hát... Nagyon hálás lennék, ha segítenél *magyarázom neki, reménykedve, hogy sikerül meggyőznöm, hogy én milyen jó fej új lakos vagyok, és hogy mennyire reménytelen a helyzetem, és nem fog kötekedni. Persze ha mégis, arra is vannak variációim, és végül is még van némi időm, mielőtt Michael látogatóba jön... Közben gyorsan elgondolkozom valami néven, ugyanis ennek a személyazonosságomnak még nincs, és azért jó lenne valami nem különösebben hülye nevet kitalálni. Egyébként a környezetben senkinek nincs esélye kitalálni, hogy mégis ki vagy mi lehetek, a legerősebb mágusok is csak egy egyszerű démonnak éreznek.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Szabadkozom és szedem össze a rajzaimat kicsit szétszóródtak. Így nem törődöm azzal, hogy azokat nézegeti. Egyébként egy látomás van, de az még valami Poklos, hogy Micha lent van, és egy dátum van mögötte, de nem igazán foglalkozom azokkal. Amikor nem a látomásaimmal vagyok, elfoglalva akkor a természetet rajzolom. Aztán amikor összeszedem, kérem tőle a mappát, ha oda adja és zavaromban elmosolyodom.* - Köszönöm szépen. Ezek csak.. a látomásaim.. úgy mondd.. még régebbiek.*Rendezgetem és tüntetem el ezeket. Nem kéne, hogy lássa, bár nem tudom azt, hogy kiről van szó. Sóhajtok egyet.* - Csendéletet és a természetet jobban szeretem rajzolni.*Mondom a férfinak és közben az időre is pillantok. Kapok egy kérdést és pislogok.* - Lassan egy éve.*Felelem zavaromban, de nem is tudom azt, hogy amikor kérdezz, kicsit hezitálok.* - Igazából.. nekem már otthon kéne, lenne.. Megígértem apának, hogy nem fogok kint maradni éjszaka és azt hiszem, kiakadna, hogy egy idegen férfit kalauzolom.*Azt már nem teszem hozzá, hogy sok ismeretlennel találkoztam már, de ez igaz. Még a nevét se árulta el viszont elképednék, hogy ki az ha tudnám az igazi külsejét.* - Este elég sok az ismeretlen.. aztán nem tudom, hogy ahol ön lakik mennyire kihalt vagy tele van járókelőkkel.*Magyarázom továbbra is és némi bizalmatlanság is van bennem. Talán jogosan.*
Lucifer- .::Sátán::.
- Látomások? *vonom fel a szemöldököm, meglepett arcot vágva. Egyébként természetesen kiszúrtam az öcsémet az egyik rajzon - milyen régen láttam már! -, de sikerül leküzdenem az elégedett mosolyt. Szinte száz százalék, hogy Michael le fog kerülni, mert ha Sergej nem oldja meg, akkor - azon felül, hogy meghal - majd Patric megoldja. Végül is a démon-vámpír nem tudja nem azt tenni, amit akarok. Jut is eszembe...* ~ Hallottam róla, hogy némi nemcserés probléma lépett fel. Élvezed az új tested változásait? ~ *kérdezem Patrictől, mire megkapom a szokásos ideges "Cseszd meg, Lucifer!" választ. Kifejezés nincs rá, hogy mennyire élvezem ezt csinálni vele.* - Persze, meg tudom érteni. Ó, és milyen udvariatlan is vagyok! Drake Bretram vagyok, ifjú hölgy *hajolok meg tisztelettudóan a lány előtt, és persze mindez csak és kizárólag a színjáték része. Önmagamként senki előtt nem hajolok meg.* - A külsőbb részén lakom. Meg egyébként is, feltételezem ti is valahol arrafelé laktok, mármint a lakónegyedben. Elvégre a legtöbben ott laknak a városban. Vagy nem? *vonom fel a szemöldökömet, megint felettébb bizonytalan arcot vágva. Nyavalyás kölyök, ha ezek után sem hajlandó azt tenni, amit én akarok, kénytelen leszek felhasználni némi mágikus energiát, hogy rávegyem az együttműködésre... Persze könnyedén meg tudom tenni anélkül, hogy észrevenné, de azért mégis kényelmesebb és kevésbé gyanús, ha magától dönt úgy, hogy enged csatlakozni. Nincs szükségem semmi bonyodalomra, macerás lenne kitalálni egy másik álcát és másik nevet a városba. Persze, ha más nem, még van egy álcám, amit felhasználhatok, csak talán gyanús lenne, hogy azok után, hogy Michael két barátjával összefutottam Londonban, most hirtelen itt vagyok Qarinban... Nem véletlenül váltottam álcát. Mindegy, most egyelőre remélem, hogy nem kell ennél jobban megerőltetnem magam ahhoz, hogy az öcsém neveltje elkísérjen, és cseverészni kezdhessek vele. Na, nem mintha annyira elbűvölőnek tartanám, de hát amit muszáj, azt muszáj, feláldozom magam a cél érdekében... A személyes tapasztalat messze a legjobb, és a legkényelmesebben erre tudok hivatkozni, amikor Michaelt igyekszem érzelmileg megtörni.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Nem is tudom azt, hogy mit mondhatnék.* - Igen. Tudja nekem.. van ilyen képességem. Ha valamit látok, akkor képes vagyk azt lerjzolni, mert szinte így tudom megjegyezni azt, hogy miket látok. Szerencsémre mostanában nem voltak olyan dolgok,
De nem hiszem, hogy ez önre tartozna.*Felelem kedvesen és nem rossz szándékból. Ha tudnám azt, hogy Patet cseszteti akkor biztosan állíthatom, hogy Lucifer nem élné meg a napot. Már pedig azt tudjuk, hogy hogyan és mit gondolok felőle, de nem tudom azt, hogy képes vagyok vagy lennék. Azután megkapom a bemutatkozást és felvonom a szemöldököm.* - Elizabeth Quenell.*Mutatkozok be én is, de még mindig hezitálok. Az idő megy és apa biztosan ideges. Még a végén elindul megkeresni.* - Feltételezed vagy láttál?*Vonom fel a szemöldököm kicsit fura a fickó, de még nem keltett gyanút.* - Egyébként igen valahol arra felé csak mostanában túl olyan dolgot teszek amit nem kéne és nem örülne egy újabb késői kimaradásnak.*Még mindig bizonytalan vagyok így is, de az újaknak segíteni kéne, de most tényleg nem tudom mit csináljak. Aztán még gondolkodok, de nem tudom mit csináljak. Végül is már késő van.* - Mivel foglalkozik?*Teszem fel a kérdésem kicsit érdeklődöm utána, de továbbra is bizonytalan vagyok. Hiába akartam most egyedül lenni, nem tudom mit tegyek. Ha ismerős lenne azzal biztosan elbeszélgetnék, de most.*
De nem hiszem, hogy ez önre tartozna.*Felelem kedvesen és nem rossz szándékból. Ha tudnám azt, hogy Patet cseszteti akkor biztosan állíthatom, hogy Lucifer nem élné meg a napot. Már pedig azt tudjuk, hogy hogyan és mit gondolok felőle, de nem tudom azt, hogy képes vagyok vagy lennék. Azután megkapom a bemutatkozást és felvonom a szemöldököm.* - Elizabeth Quenell.*Mutatkozok be én is, de még mindig hezitálok. Az idő megy és apa biztosan ideges. Még a végén elindul megkeresni.* - Feltételezed vagy láttál?*Vonom fel a szemöldököm kicsit fura a fickó, de még nem keltett gyanút.* - Egyébként igen valahol arra felé csak mostanában túl olyan dolgot teszek amit nem kéne és nem örülne egy újabb késői kimaradásnak.*Még mindig bizonytalan vagyok így is, de az újaknak segíteni kéne, de most tényleg nem tudom mit csináljak. Aztán még gondolkodok, de nem tudom mit csináljak. Végül is már késő van.* - Mivel foglalkozik?*Teszem fel a kérdésem kicsit érdeklődöm utána, de továbbra is bizonytalan vagyok. Hiába akartam most egyedül lenni, nem tudom mit tegyek. Ha ismerős lenne azzal biztosan elbeszélgetnék, de most.*
Lucifer- .::Sátán::.
- Értem. És persze, bocsáss meg *bólintok a második részre. Persze nem, mintha egyébként nem tudnám, mi a lány, és mennyi mindent láthat előre. Mondjuk valószínűleg engem nem látott, elég kicsinek tartom a valószínűségét.* - Örvendek *bólintok a lány nevét hallva - szintén nem mintha nem tudnám -, majd a következő mondatra értetlenül összeráncolom a homlokomat.* - Természetesen feltételezem. Ahogyan mondtam, még csak két napja élek itt, hiszen azt sem tudom, merre van a lakónegyed *rázom meg a fejem zavartan. Meglehetősen idegesítő, hogy az öcsém éppen egy ilyen paranoiás kölyköt vett magához, jelentősen könnyebb dolgom lenne, ha nem lenne ilyen bizalmatlan. Persze így is meg tudom oldani.* - Persze, ezt megértem. De ha egyszer úgyis arra mész... Meg ha eljutunk a környékre, rá fogok jönni, hogy merrefelé kell mennem, szóval nem is kell végig velem jönni *vonok vállat, továbbra is bizalomkeltően mosolyogva, és a lány szépen lassan elkezd bizakodóbbá válni velem szemben: nincs olyan, hogy egy kislány ellenállni tudna a képességeimnek, így hát mágiával gyengítek egy kicsit a saját akaratán. Biztos vagyok benne, hogy ha Patricet képes vagyok teljes engedelmességre utasítani, akkor egy gyerek nem lehet kihívás.* - Üzletember vagyok. Némi pihenés indokán jöttem Qarinba, és persze feltérképezni, hogy itt milyen üzleti lehetőségek vannak *mosolyodom el, és kimondottan tetszik, hogy milyen kétértelmű lett a mondat. Na, nem mintha általában nem beszélnék kétértelműen, de vagyok hozzá eléggé egoista, hogy minden ilyen szépen sikerült mondat után elismerést teszek saját magamnak. De végül is, ha én nem vagyok beképzelt, akkor mégis kinek kellene annak lennie? Elméletileg én volnék minden bűn forrása...* - Tehát, mehetnénk? Tudom, hogy ritkán lehet megbízni az idegenekben, de én komolyan csak vissza szeretnék jutni a házamba, lehetőleg még éjfél előtt *pillantok a csuklómon lévő márkás, méregdrága karórára. Közben persze adok még egy mágikus löketet a lánynak, szóval most már egészen biztosan engedni fog, és elindulhatunk végre a lakónegyed felé. Tartok tőle, hogy most már kevés az időm... Hogy minek ilyen üldözési mániás ez az átokverte csitri!*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Magyarázom, és persze tudom azt, hogy a képességeimmel kapcsolatban, de nem tudom miért. Aztán hallgatom, hogy mit magyaráz és nem tudom hova tegyem, mert nem láttam még viszont valamiért gyanús, de igazából tudom azt, hogy nem mindenkiben szabad megbízni. Legszívesebben megmondanám neki, hogy használjon Gps-t hiszen arra való, de hát biztosan nem hülye idióta.* - Hát.. végül is. Induljunk. Bár azt tény, hogy már annyira késő, van képes utánam küldeni egy sereg csapatot.*Felelem és nem tudom azt, hogy mit használ végül is annyira nem ismerem kérdezem ki az érdeklődöm felőle, de fura a fickó. Bár melyik Qarini nem az? Kivételesen nem azért kerülök bajba mert megtámadtak hanem mert későn érek haza és megint szobafogságot fogok kapni. Ha kapok vagy valami lesz ezt érzem. Ugye Bólintok és lassan elindulunk ha ő is jön és ahogy a városról mesél csak kuncogok.* - Érdekes hely és szép. Részben már otthonomnak tekintem. Lassan egy éve, hogy itt lakom és végre nem kell ide oda költöznöm.*Tényleg hálás vagyok mind apámnak mind ennek az egész dolognak viszont Qarinból sok mindent nem láttam.* - Nekem meg.. úristen..*Felsikkantok az időre nézve és ijedten meredek a férfire.* - Akkor inkább gyors léptekkel..*Mondom neki és én tudok gyorsan menni, de most nem érdekel ki ő. Vagyis valamennyire, mert fura.* - Milyen üzletember pontosabban mivel foglalkozik ezen belül? Építész, eladó? *Érdeklődök kicsit jobban hátha megtudok még valamit róla.*
Lucifer- .::Sátán::.
- Meglehetősen védelmező típusnak hangzik *mosolyodok el. Egyébként ez valóban meglep egy kissé, elvégre az öcsém mindig az az ember volt, aki nagyon megválasztotta a pillanatot, hogy mikor segít, mert volt egy olyan meggyőződése, hogy mindenkinek meg kell próbálnia megtenni a saját erejéből mindent, és ha már tényleg képtelen megmenekülni - pedig megérdemelné -, akkor segített. Mindegy, biztosan ez az emberi formája sikerül ilyenre valamilyen oknál fogva. Mialatt nálam lesz, úgyis visszakapja az emlékeit, és olyan lesz, mint régen volt. Gondolatban megrázom a fejem. Határozottan nem tesz jót, ha elérzékenyülök.* - Sokat hallottam már Qarinról, és mindenki azt mondja, hogy nagyon jó hely, ahogyan az egész sziget is az. Legalábbis a híre meglehetősen megnyerő *válaszolok, miközben Jesmon ostoba áldozatára gondolok. A mai napig nem teljesen értem, hogy hogyan lehet egy ősdémon ennyire defektes, hogy feláldozza magát másokért? Soha nem is fogom megérteni.* - Jó érzés, ha az ember letelepedhet *bólintok az utolsó mondatra. Ez után ugyebár megemlítem az időt, és elég egyértelmű, hogy a kölyöknek már az öcsém kúriájában lenne a helye. Ez után aztán sietve el is indulunk, és örömmel veszem, hogy tovább nem kell győzködnöm.* - Inkább kereskedelem és befektetések *válaszolom egy halvány mosollyal. Végül is, ha a keresztúti démonokra vagy a kémeimre gondolok... Talán tényleg lehet üzletembernek is nevezni. És úgyis mindig azt mondják, hogy az Ördög egy elegáns úriember.* - Te gondolom még iskolába jársz. Van itt a városban valami, vagy magántanuló vagy? *érdeklődöm, és a lánynak nagyjából erre a válaszra van ideje, amikor megérzem a testvéremet. Igyekszem nem hirtelen felkapni a fejemet, de nem tart túl sokáig, ugyanis pillanatokon belül egy kissé ideges férfihangot hallok.* - Elizabeth Quenell, tudod te mégis hány óra van?! Már régóta otthon kellene lenned, ehelyett egy idegennel lófrálsz! Nem tanultál eleget az elmúlt alkalmakból? *kérdezget idegesen az öcsém, én pedig kihasználom, hogy nem rám figyel, és érdeklődve végigmérem. Nem változott túl sokat: egy kicsit talán a vonásai másmilyenek, de egyébként szinte teljesen ugyan olyan, mint amikor legutóbb láttam, beleértve az öltözködését, a tartását és a hajviseletét. A lány kiosztása után pedig rám pillant, és elfintorodik.* - Maga pedig nem tudom, kicsoda, de hordja el magát a lányom közeléből! Nem díjazom, amikor démonok legyeskednek körülötte *mondja idegesen, mire megadóan magam elé emelem a kezemet.* - Legmélyebb sajnálatom. Tudja, uram, hogy a külső alatt nem mindig az rejlik, akit első pillantásra hinnénk *mondom, és noha ennek megint jóval több a jelentése, a helyzet alapján leginkább úgy lehet értelmezni, kívülről, hogy attól még, hogy démon vagyok, nem szükségszerűen gonosz.* - De nem zargatom önöket tovább, innentől már hazatalálok *teszem még hozzá, majd egy pillanatra hosszan Michael szemébe meredek, majd biccentek felé, aztán a kölyök felé is, végül pedig sietős léptekkel a számomra biztosított ház irányába indulok. Nos, nem mondhatom, hogy kimondottan gyümölcsöző lett volna a találkozás, de azért a semminél több, ráadásul láttam, hogy Micha egész pontosan mennyire védelmező a lánnyal szemben. Igen, határozottan használható zsaroláshoz...*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*A délelőtt egész nyugisan telt. Az eddigi órák jegyzeteit bújta, amit hálótársaitól kért kölcsön. Még mindig nagyon le van maradva az anyaggal, tehát sosem árt egy kicsit tanulni. Nem is figyelte mennyire elszaladt az idő ezzel az egésszel. Már javában délután van. Elteszi a jegyzeteket és átöltözik. Egy szürke koptatott farmernadrágot vesz fel, egy sötétkék lengébb pulóverrel és egy szürke tavaszi kabátkával. Elérkezettnek látja a pillanatot, hogy végre lelátogasson Qarinba. Már sokat hallott róla, de még nem vette a fáradságot, hogy el is induljon a városba. Sietősen elhagyja az iskolát. A városba érve megáll a Főtéren és körülnéz. *~Menyire más, mint ahol eddig jártam* Gondolja szemét a tájon körbefuttatva. A főtér tele van emberekkel. Legtöbben az árusok portékáját szemlélik, így hát Eliana is odalép az egyikhez, aki ásváyokból készült ékszereket árul. Alaposan végigméri őket, majd tovább áll a következő árushoz, és ezt így folytatja, meg-megpihenve a külöböző áruk előtt.*
Victoria Jones- .::Diák::.
*Juhhúúúú… végre itt a jó idő és örülök annak, hogy nem esik az eső sem így ez által kint lehetek és tudok gördeszkázni is.. viszont a két unokatestvére csak áll és figyeli a lányt és röhögnek az esésein. Robert és Charlie éppen beszélnek valamit és nem egy percre sem veszik le unokahúgukról a szemüket. Nem is tudom azt, még is mit várok a dolgoktól és azt sem tudom, mit eszik ez a hülye dilis az unokabátyámon, de hagyjuk. Amikor a következőnél elesek a gördeszkáról letrapolok a pályáról és rápillantok Robertre és közlöm, hogy hagyjanak, békén nem érdekel. Szóval most elindulok a főtér felé és leülök az egyik padra. Megint kék és lila foltos vagyok nem baj. Aztán ahogy megyek, neki megyek egy lánynak, és megrázom a fejem, hogy észhez térjek.* - Ne haragudj nem figyeltem. Victoria vagyok azt hiszem mintha láttalak volna az órán.*Nyújtom a kezemet és mosolygok rá. Egyébként egy halász nadrág van rajtam a térdvédő és a bukó sisakomat éppen most veszem le és látszik a vörös hajam plussz egy fekete póló van rajtam.*