by *Jesmon némán, lassú léptekkel sétál ekresztül Qarin főterén - volt egy kis dolga a városban, s úgy döntött, nem megy rögtön vissza az iskolába, inkább sétál egyet. Rebeccának úgyis dolgoznia kell, addig is elfoglalja magát. Aki nem ismeri, biztosan nem szúrja ki, de arckifejezése egyértelműen gondterhelt. Hetek óta nem kapott odalentről, a mentőakcióból hírt. Vajon lebuktak? Elfogták őket? Vagy minden rendben megy, csak nem tudtak kommunikálni, esetleg nem történt semmi érdekes, amiért megérte volna a kockázat? Bármi megtörténhet, és Jesmon nem bírja ezt a bizonytalanságot. Lassan cselekedniük kell, Jesmon semmiképp sem akar két hónapnál többet várni. Tehát el kéne kezdeni megtervezni a kivitelezést. Ami nem megy túl könnyen, ha senki nem mond semmit. De nem csak ez a probléma. Elizabethel is van valami, és az ősdémon szerint nagy rá az esély, hogy ismét Beliar szórakozik. Emellett pedig ugyebár ott van a tanítás, meg hogy Aksel idekönyörögte magát és most nem hajlandó órát tartani, mert mindig közbejön neki valami roppant fontos ügy. Minden esetre az Alkímia tanár már nem húzhatja sokáig, ha év végéig le akarja adni a tananyagot. Mert ha nem teszi meg, Jesmon karóba húzza, és ezzel ő is tökéletesen tisztában van. Tehát Jesmon élete jelenleg minden, csak nem békés és nyugodt. Azt hiszem, a helyes jelzők a komplikált, a stresszes és az idegtépő. Az a kevés nyugodt perc, ami még belefér a napjába, csak Beccának köszönhető... Ha ő nem lenne, elképzelhető, hogy a Cameos igazgatója már idegösszeroppanást kapott volna. És ezzel ő is tisztában van - tervezi is meghálálni neki. De hogy hogyan, az egyelőre még nem publikus. Rebecca azonban most nincs a közelben, így Jesmon kissé idegesen, fejében össze-vissza rohangászó gondolatokkal lépked, egyenesen maga elé meredve, a szokásos sötét öltönyében.*
+31
Agnes Gadegaard
Amanda Helgesen
Maddox Rivery
Isabella Grey
Beliar
Jesmon Helar
Simone Bellerose
Julian Steiner
Ezio Nazzaro
Dante Torres
Mesélő
Milan Wouters
Esteron Baltazaar
Jonathan Acerlot
Erik Norgen
Victoria Jones
Eliana De Lucia
Lucifer
Darioth
Michael
Raphael Walsworth
Delia
Ian
Zentai Márk
Naomi Verhoeven
Selina Crow
Kamen Grozdan Branimir
Giselle Céline Marceau
Jarek Malkova
Elizabeth Cobb
Lucien du Bois
35 posters
Főtér
Beliar- .::Alvilági::.
*Lent megy a sürgés-forgás. Mostanában az ősdémon mással foglalatozik. Fel sem tűnt neki, hogy mi folyik az orra előtt, hiszen mostanában alig van lent az alvilágban. Viszont a mai napon lement körbe nézni és nem rég érkezett vissza fel Qarinba. Most ő hol tartózkodik egyértelműen elfoglalta a Cobb házat, hiszen ha a kislány megjelenne akkor első dolga lenne oda visszatérni viszont mivel nem tudja merre tartózkodik így marad az egyszerűbb megoldás. 2 napja próbál újra beférkőzni az elméjébe az óta az a próbálkozás óta és nem tudja, mi gátolja meg. Milyen mentális erő gátolja meg és erre nagyon be tud pöccenni. Ezt általában éjszaka csinálja miért is ne hiszen ő sohasem alszik és nem fáradt. A szokásos ördögi tevékenységei mellett még Michaelt is meglátogatta a mai napon, de csak „beszélgetett” vele ha a terror beszélgetésnek minősül nála egy hónapban egyszer lemegy az alvilágba, de aztán a városba köt ki. Most a főtéren járkál a démon fején a csuklyája, amit szokott viselni és halad egyenesen a lakó negyed felé. Amikor nézelődik, az ősdémon észrevesz egy ismerős külalakot és közelebb megy hozzá.* - Nocsak, nocsak, kit látnak szemeim. A démon, aki nem jöhet le az alvilágba. Már-már istenkáromlásnak mondanám a neved, ha elkezdenélek szidni.*Mondja, gúnyosan majd végig néz Jesmonon. Egyáltalán nem fél tőle pont Beliar? Végül is majdnem egy idősek.* - Mi szél hozott a városba kedves barátom?*Teszi fel a kérdését hiszen ritkán teszi ki a lábát a kúriából szóval igen. Beliar még nem sejti, hogy Jesmon keze is benne van a kislány védelmezésében, de akivel múltkor találkozott valamennyire csak sikerült befenyítenie.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
*Nem veszi észre a felé közeledő Beliart, hiszen ilyenkor annyian mászkálnak itt - épp kezd beindulni az éjszakai élet. Feltűnhetne neki a megszokottnál erősebb démoni energia, de nem igazán koncentrál, meg aztán, az ilyesmi errefelé, Qarinban nem túl ritka. Így hát egy kissé összerezzen, mikor meghallja a hozzá intézett szavakat, amiket üdvözlésnek aligha lehet nevezni. Jesmon nem igazán örül a találkozásnak, semmi kedve most éppen Beliarral csevegni. Először úgy gondolta, beszél vele, hogy elérje, hagyja békén a lányt, de végül elvetette az ötletet. A védelmen úgysem tud áthatolni, és Jesmonnak nincs kedve feltűnést kelteni. De jobban belegondolva... talán mégsem olyan rossz, hogy összefutottak. Talán megtudhat tőle egyet s mást. Persze, csak ha elég óvatos.* - Beliar. *Biccent a démon felé fordulva, megállva a járda szélén.* - Nevezd, aminek szeretnéd. Hidd el, megvagyok én idefenn is. *Mondja, kifürkészhetetlen tekintettel figyelve az ősdémont. Feltűnik neki a gúnyos hangnem és a pimasz méregetés is, de nem vet rá ügyet - hozzászokott, hogy az ősdémonok így kezelik. Csupán igyekszik elkerülni a komolyabb konfliktusokat. Mindezt pedig úgy, hogy közben érezheti: nem éri meg rátámadni. De a legtöbben tudják ezt. Ezért van még életben. Elvégre, aki meglógott Lucifer elől, nem lehet éppen gyenge, nemigaz? A kérdésre Jesmon arcán egy gúnyos mosoly fut végig.* - Érdekesen definiálhattad a "barát" szót, Beliar. De ha ennyire kíváncsi vagy rá, volt néhány ügy, amit el kellett intéznem. Talán már ide sem tehetem be a lábam? *Kérdez vissza felvont szemöldökkel.* - És te mivel ütöd el az idődet, Beliar? Már azon kívül, hogy ártatlan kislányokra vadászol. *Mosolyodik el ismét egy futó pillanatra. Semmivel sem utal rá, hogy köze lenne Elizabethhez - máshonnan is megtudhatta, nemde? Például nem titok, hogy Patrickel jóban van.*
Beliar- .::Alvilági::.
*Neki van e kedve beszélgetni? Ugyan már mostanában önmagán és a démonjain kívül senkivel nem kommunikál. Különben is konfliktusba most ő sem szeretne keveredni, de azért élvezi a beszélgetést. Ugye megtörténik a köszönés és a démon végig néz a férfin.* - Mondjuk igaz. Hozzád tökéletesen illik ez a hely.*Mondja kissé gúnyosan ő aztán nem csak Jesmonnal beszél így. Az ősdémon Luciferen kívül mindenki mással is. Tőle ha elég óvatos talán megtudhat, de amennyit mostanában lejár. * - Érdekesen? Ugyan már ebben nincsen semmi érdekes.*Mondja a barát szó miatt és igen ő neki semmi jelentősége nincsen. Az ősdémonnak nincsenek barátai maximum érdek barátok. Aztán felvonja a szemöldökét Beliar hiszen érdekesen adja ki magát amikor elkezdenek beszélgetni ugyan is csak szimplán érdeklődik a másik felől. Beliar nem az a fajta aki rátámadna Jesmonra bár megtenné, de nem most lesz az alkalom szóval azt majd máskor fogja lerendezni.* - Hát nem így értettem, de értem. Végül is Qarin közterületnek számít az én szavam a gyilkolásig menne és veled közterületen összekapni. Semmi kedvem hozzá. Oh, élvezem az újdonsült lakhelyemet. Cobb kúria elég kényelmes számomra és a társaimnak.*Hangsúlyozza a Cobb szót és tartja a szemkontaktust az ősdémonnal. Elég érdekes beszélgetés lesz hiszen amikor megemlíti a kislány szót felvonja a szemöldökét.* - Miért ne lepődjek meg azon, hogy te mindenről tudsz?*Teszi fel a költői kérdést.* - Amint megkaparintottam hidd el nem fogom kímélni. Apró maszatokra szedem szét.*Beliar nem szereti a gyerekeket főleg azokat nem akik megszöknek tőle. Nyílván ezért nem hagyja el a kúriát.* - Néha azért furcsálom, hogy nem tartózkodsz lent pedig sokra vihetnéd. Tudod jó néhányan így sem mernének a közeledbe menni vagy rád támadni.*Mondja a férfinak és ez tényleg igaz. Valóban sokan tartanak Jesmontól, valahol maga Beliar is, de ő aztán nem mutatja ki. Nem, mert látszana rajta az, hogy gyenge ő aztán szereti mutatni az erősségét. Fel pillant az ég boltra és elkezd fel alá járkálni.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
*Igen, attól függetlenül, hogy jó ideje nem beszélt vele, még nagyon is jól ismeri Beliart. Nem lepi meg különösebben a stílusa. Kissé kedvesebb volt pár ezer éve, mikor még együtt "dolgoztak", de ez részletkérdés. A megjegyzést figyelmen kívül hagyja - habár bóknak is tekinthetné -, s továbbra is némán fürkészi az ősdémont. A következő válaszra sem reagál, nem most fog filozófiai kiselőadást tartani egy ősdémonnak a barátság lényegéről és céljáról.* - Nem, valóban nem lenne jó ötlet lerombolni Qarin főterét. *Villan fel a tekintete egy pillanatra, de még mindig nem lehet leolvasni az arcáról, hogy mire is gondol. Szinte biztos benne, hogy le tudná győzni Beliart, de abban is biztos, hogy súlyosan megsérülhetne. De még ennél is nagyobb probléma lenne, hogy egy ilyen konfliktus túlságosan is rá terelné a figyelmét. Arról nem is beszélve, hogy Lucifer mennyire örülne neki, hogy a szolgáit gyilkolássza. Valószínűleg semennyire. Így hát, ha Beliar rátámadna, biztosan megpróbálná elkerülni, hogy végeznie kelljen vele. Habár nem elhanyagolható tény, hogy igencsak élvezné, ha megtehetné... A Cobb szót hallva semmiféle érzelem nem fut át sem a vonásain, sem a tekintetén. Nagyon jól el tudja rejteni a gondolatait.* - Sajnos ki kell, hogy ábrándítsalak: bárki is védi Elizabethet, kizárt, hogy annyira kevés esze legyen, hogy visszaengedje oda a lányt, miközben te ott tanyázol. *Mondja hidegen, tartva a szemkontaktust.* - De persze, ha ennyire kényelmesnek találod, maradj csak. Bár nem lennék a helyedben, mikor Michael visszatér és észreveszi, hogy a házát használod. *Mosolyodik el igencsak jegesen.* - Remélem, nem ámítod azzal, hogy örökre az Alvilágban marad. Miközben az összes angyal és arkangyal utána kutat... *Pontosan úgy beszél, mint aki rendkívül jól informált, de semmi köze a dologhoz. Elvégre, ha lenne, nem beszélne róla, nemde? Logikus.* - Nos, ha te képes leszel megkaparintani a lányt, kalapot emelek előtted, Beliar. *Mondja halkan, továbbra is szemkontaktust tartva.* - Bár, ha ennyire jól mennének a dolgaid, már legalább azt kéne tudnod, hol van, nemde? Nekem pedig nem úgy tűnik, hogy birtokolnál iylesféle információkat. *Fut át egy gúnyos mosoly az arcán.* - Nos, nem neked fogom elmagyarázni, hogy miért választottam ezt az életet a pokolbéli dicsőség helyett. *Jelenti ki, ezúttal nem spórolva ki a jeges megvetés egyértelmű jelenlétét a hangjából.*
Beliar- .::Alvilági::.
*Az este elég gyorsan telik a démon számára és úgy véli tovább kéne indulnia, de még sem teszi. Egy beszélgetés az ősdémonnal már hiányzott neki. Hangsúlyozva persze. Egyetértenek abban, hogy Qarin lakosai számára nem tetszene ha itt és most egymásnak esnének.* - Akkor egyet értünk abban. Azért még is van valami közös vonásunk. Lakosokat éppségben hagyni.*Beliar vigyáz a lakosokra azért nem mindenki. Aztán ugye Michaelről kezd beszélni és hol van jelenleg. Igen az ősdémon befészkelte magát a házba. Egy ördögi vigyort ejt jesmonnak.* - Magától vissza fog jönni hidd el.*Mondja neki és felsóhajt.*- Oh, hidd el tudom én azt, hogy mikor kell elhagyni a házat. Michael pedig nem fog egy hamar visszatérni ebben is biztos vagyok.*Naiv Beliar amilyen naív.. nem látja a dolgokat.* - Oh örökre? Nem még egy ideig biztos.. Cornelius nyílván jól végzi a feladatát helyettem is.*Mondja gúnyosan mit sem sejtve, hogy az arkangyalok ugye lent vannak. Elizabethről beszélnek ugye és a férfi élvezettel beszél róla. Aztán egy gúnyos megjegyzést tesz.* - Néha oda kell figyelni. Nem minden úgy történik ahogyan te szeretnéd és nem mindegy kiben bízol meg.*Tesz egy ilyen megjegyzést mintha tudna valamit, de még sem. Aysennel már régóta nem találkozott így aztán nem valóban nem tud semmit.* - Ki védené ennyire a kis vámpír-démonon kívül? Te?*Felvonja a szemöldökét. Tényleg ha Jesmonról is tudna meglepődni.*- Elég annyit tudnom hol lesz hamarosan.*Utolsó beszélgetés Aysen óta azért ezt biztosan tudja. Csak azt nem, hogy ki az embere a férfinek aki szemmel tartja a lányt.* - Nem is kell igazából ha azt nézzük te vagy az angyal a démonok között.*Ezt ki kellett mondja csak Jesmonnak szárnyai nincsenek és az user is már fárad.*
//Fagy//
//Fagy//
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
*Ő sem szeretné túl sokáig húzni ezt a társalgást, viszont úgy gondolja, még egy pár percet elképzelhető, hogy megéri kibírnia. A közös vonás megemlítésére nem reagál semmit, csak megrántja kissé a vállát. Valószínűleg nem ugyan azok az indokok vezetik őket efelé az elhatározás felé. De ez jelenleg lényegtelen. A következő megszólalásra azonban már felvonja a szemöldökét.* - Miért is vagy te ebben annyira biztos? *Kérdi teljesen ártatlanul. Hiszen annyira logikátlan a felvetés, miszerint a lány a saját biztos vesztébe rohanna. A következő kijelentésre ismét érzelemmentes arckifejezéssel reagál.* - Ahogy gondolod. *Magában persze máris nagyon jól szórakozik: elég csak elképzelnie a jelenetet, amint Michael kihajítja a házából Beliart. Roppant mulatságos lesz. Kár, hogy nem nézheti végig. Cornelius említésére egy fél másodpercen múlik, hogy Jesmon nem nevet fel hangosan - de végül sikerül megőriznie teljes nyugalmát. Még szerencse. Elárulta volna magát. * - Biztosan. *Mondja nevetés helyett halkan, változatlanul pókerarccal. Az eezt követő megjegyzésre csak felvonja a szemöldökét, de nem szól semmit. Inkább nem menne bele a témába. Még abban sem biztos, hogy Beliar valóban utalni akart ezzel valakire.* - Hogy én? *Kérdi, őszinte meglepettséget színlelve - de nem játszva túl, mintha valamelyest számított volna erre a kérdésre.* - Nem, sajnos fogalmam nincs, hol van a lány. Ha tudnám, valószínűleg segítenék. Rólad viszont pontosan tudom, hol keresselek, szóval... Ha bármi baja esik, jobb ha tudod, hogy te vagy az elsőszámú gyanúsított. *Villan meg egy pillanatra fenyegetően éjfekete tekintete.* - És mi van, ha tévesek az információid? *Kérdez vissza hidegen. Őszintén szólva kezdi egy kissé aggasztani a helyzet. Az ezt követő megjegyzésre ismételten nem reagál - nem tudja, mire megy ki a játék, de ő nem fog benne részt venni.*
Beliar- .::Alvilági::.
*Hát ez tényleg aranyos beszélgetés ráadásul még van egy kis ideje, de aztán ő is tovább ál. Nagyon rég beszélt az ősdémonnal, de ez a beszélgetés most érdekes. Tudja jól milyen, miért tarthat tőle miért nem, de elég rég találkoztak.* - Talán, mert előbb vagy utóbb mindenki elmegy tőle.*Villant egy ördögi mosolyt. Na, igen Beliar amilyen biztos ebben annyira nem világos az ég.. az ősdémon ennyire sötét ezt még a vak is látja. Michael, amikor kihajítja valóban vicces jelenet lesz ráadásul a démon nem is sejti, hogy éppen ki akarják szabadítani. Szóval tovább beszélgetnek, de kezd kicsit ideges lenni, amikor megteszi a megjegyzést, de aztán rá jön arra, hogy inkább dicséretnek veszi.* - Nagyon megtisztelő, de úgyis tudod azt, hogy nem teheted, be oda a lábad tehát bárhol lehetek.*Említi meg és elkezd fel alá járkálni majd körbe Jesmon körül. Nagyon izzik a levegő, de nem nem fog neki ugrani az ősdémonnak. Nem most jött le a falvédőről.* - Oh, nem tévesek. Tudod egy lépéssel előtted járunk. Szóval, ha én vagyok az első számú, akkor egy kedves közös ismerősünk üzenetét küldi: Egyszer jó lenne összefutni. Bár gondolom aki az üzenetet küldi Aysen nem tudom miért pont velem. De ha már összefutottunk akkor átadom.*Mondja és egy ördögi mosolyt villant.*
Jesmon Helar- .::Igazgató: Cameos::.
- Igen gyengének érzem a feltételezést, de te hidd csak el, ha szeretnéd. *Von vállat, majd ugyebár Beliar tovább beszél, Jesmon meg válaszolgat, már amikor. Aztán Beliar kijelenti, hogy Jesmon úgysem kaphatja el, mivel ugyebár a Pokolba nem mehet le.* - Nos, ha leszel olyan gyáva, hogy a Pokolba menekülsz, valóban. De nem maradhatsz örökké odalenn, egyszer muszáj lesz kidugnod a képedet a friss levegőre. A következő szavak azonban már korántsem hagyják hidegen: teljes döbbenettel bámul Beliarra, amint az kiejti a száján Aysen nevét. Jesmon számára azonnal egyértelművé válik a helyzet: Aysen Elizabethre vadászik, és sajnos elkeserítően közel jár a célhoz. Ez pedig nem jó, nagyon nem jó. Viszont igazán hálás lehet Beliarnak, amiért így elszólta magát. Nagyon sokat segített. Jesmon gyorsan összeszedi magát - nem szeretné nagy dobra verni, hogy mennyire meglepte ez a kijelentés - és a pár pillanatnyi zavar után ismét megereszt egy hűvös mosolyt.* - Nos, köszönöm, és ha esetleg összefutsz vele, mondd meg neki, hogy bármikor a rendelkezésére állok. *Jelenti ki igencsak hűvös hangnemben.* - Nos, Beliar, örültem a találkozásnak, de ha megbocsátasz, későre jár. További sok sikert ördögi terveid megvalósításához. *Biccent egyet az ősdémon felé, egy halvány, de igazán gúnyos mosollyal, aztán megfordul, és zsebretett kézzel, teljesen nyugodt léptekkel elsétál. Természetesen ez a nyugalom csak álca, valójában a zsebében nyugvó mindkét kezét ökölbe szorította, olyan erősen, hogy már-már attól tart, ez egy külső szemlélőnek is feltűnhet. Ez viszont elég valószínűtlen, mivel, noha legszívesebben rohanna, teljesen lassú, nyugodt léptekkel halad, s az arckifejezésén sem látszik semmi abból, amit érez. S hogy most mit fog tenni? Hát, először is bemegy Elizabeth-hez és beszélget vele egy kicsit, aztán átnézi a védővarázslatokat. És természetesen beszélnie kell Patrickel is. De többet egyelőre nem tud tenni. Úgyhogy az lesz a legjobb, ha átmegy Rebeccához... Mert azzal semmit sem ér, hogyha önmagát idegesíti egész éjszaka.*
Isabella Grey- .::Diák::.
*Az egyik kocsmában múlattam az időmet, amíg be nem sötétedett. Akkor azonban kicsit flörtölgettem egy sráccal, hogy le tudjam csapolni. Szerencsére délelőtt már ettem állatból is, így bőven meg tudtam állni, hogy ne öljem meg a fút. Igazán szimpatikusnak tűnt, úgyhogy elültettem a fejébe, hogy egyszerűen szemeztünk, így ha legközelebb találkozunk egymással, emlékezni fog rám. De hogy mit tettem a sötét sikátorban a kocsma mellett, azt kitöröltem a fejéből. Nem szeretném, hogyha itt mindenki megtudná, hogy m vagyok, és mit is csinálok az ártatlan városlakókkal. Persze csak vészhelyzet esetén fogok az itt lakókhoz fordulni, igyekszem a vérzacskókkal megoldani mindent, csak azok is fogyóban vannak. El kell majd mennem valahova, ahol tudok szerezni friss vért, ami nem érből jön... Jól lakva hát megindulok visszafelé az iskolában, a Fő téren áthaladva. A fekete szövetkabátom van rajtam, egy ujj nélküli szürke kesztyű, egy lapos talpú bokacsizma, vastag harisnya, egy fekete középhosszú szoknya, alatta pedig egy egyszerű felső. Hosszú, fekete hajam most egyenesen omlik le a hátamra. Lassú léptekkel haladok a Fő téren, hiszen itt mindig van látni való és nem sietek sehova. Még nem...*
Maddox Rivery- .::Diák::.
Once upon a time…
* A magányosan tett séták mindig is kellő energiával töltöttek fel. Ma sincs ez másképp, így tehát nem jelentett problémát, hogy a hidegben kellett sötétedés után eltölteni az időmet. Gondolataim kissé kitisztultak, és most már azt is mondhatom, hogy kellően tökéletesen érzem magam. Túl sok volt ez a pár napos bezártság, az ódon falak túl nagy súllyal nehezednek rám, én pedig mindig is jobban szerettem a szabadságot, azt, hogy bármit megtehetek. Na igen! Újabb szabályok, melyek nem a sajátjaim, és ez eléggé kellemetlen. Talán mert a természetem kellemetlen, de inkább rebellis, mint szabálykövető. Gyűlölöm a kötöttségeket! Talán ezért is döntök úgy, hogy inkább mégsem megyek még vissza a suliba. Jobb érzés most a főtéren sétálgatni. Kék szövetkabátomba lágyan bele-belekap a szél, szőke tincseimet felborzolja. Még nem fázok, de még pár ilyen kellemetlenül hűvös nap, és ennél is hidegebb lesz, mely már meg fogja követelni a kesztyű és sál használatot is. Pont mint annál a lánynál, aki olyan… ismerős. *
- Nocsak, úgy látom ismét találkozunk… mondom a lánynak, majd láthatatlanul húzom el számat. Nem örülhetünk mindig minden egyes találkozásnak.. *
•• ©
A hozzászólást Maddox Rivery összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Dec. 04, 2013 7:22 pm-kor.
Mesélő
* Mielőtt a két diák nagyon elmerülhetne a beszélgetésbe egy forgó szél söpör végig az úton mely egyedül csak őket kapja fel. Majd percekkel később Egy erdőben találják magukat ráadásul két különböző ponton.
Isabella:* A lány egy faházakkal teli helyen találja magát és egy Indián kinézetű fiú néz vele farkasszemet ha felnéz.* - Te ki vagy? Honnan jöttél? * kérdi meg tőle és azért tart egy tisztes távolságot.*
Maddox: * Az erdő egy sokkal sötétebb pontján találja magát és mielőtt nagyon körülnézhetne egy lány bújik hozzá és átölelve ennyit mondd.* - Fázom. Tarts magad mellett. * és egyre jobban bújik a sráchoz.*
Isabella:* A lány egy faházakkal teli helyen találja magát és egy Indián kinézetű fiú néz vele farkasszemet ha felnéz.* - Te ki vagy? Honnan jöttél? * kérdi meg tőle és azért tart egy tisztes távolságot.*
Maddox: * Az erdő egy sokkal sötétebb pontján találja magát és mielőtt nagyon körülnézhetne egy lány bújik hozzá és átölelve ennyit mondd.* - Fázom. Tarts magad mellett. * és egyre jobban bújik a sráchoz.*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*Nem is tudom. Egyedül.. jó is meg nem is. Viszont most nem szeretnék senkivel beszélgetni. Magamba is helyre raktam a dolgokat és ismételten veszekedtem Philippel. Nem bírom már és igen azt sem, hogy nem hisznek nekem Toovék miatt.. nap, mint nap úgy lefeküdni, hogy mindig sikerül kikészíteni .. Ariant meg megölöm, de nem teszem meg.. csak is egy valami miatt. A főtéren, egy padon ücsörögve figyelem az embereket, ahogyan járkálnak és a gondolataimba temetkezve eszembe jutott, hogy ma még nem is tanultam. Nem tudok koncentrálni sem ráadásul Victoria sem mondott semmit az estéről, de majd kifaggatom majd este megint. Szóval most a padon ülve nézem a srácokat a kedvenc kabátomat vettem fel, de most jó így.*
Agnes Gadegaard- .::Diák::.
*Egy fekete csuklyás alak járja Qarin sötét és hideg utcáit. Pizza illat terjengett a levegőben valamilyen szórakozóhely felől, de hősünket ez nemigen érdekelte most. Nem úgy, mint usert, aki majd éhen hal. Nah de...az alaknak nincs különösebb célja ezzel a sétával... csak kiszellőzteti a fejét, hiszen az utóbbi időben igen csak pörögtek körülötte az események, és most már nagyon szüksége van egy kis nyugira...főleg így estefelé, így nagyon reméli, hogy semmi nem zavarja meg magányos sétáját.*
Mesélő
*Amikor a két lány azt hihetné, hogy ma semmi érdekes nem fog történni velük nagyon is tévednek ugyanis hirtelen egy kék fény jelenik meg és egyből beléjük is száll mire a városlakók legnagyobb megdöbbenésére mind a két lány eltűnik majd egy erdőben találhatja magát és mielőtt idejük lenne körülnézni egy férfi lép hozzájuk aaki mögött egy húsz fős csapat sorakozik fel angyalok démonok lidércek és minden féle fajú lények.* - Kik vagytok és mit kerestek itt az öreg tavi erdőben? * kérdi meg és hangja alapján esetleg ráismerhetnének egyik háztársukra.*
Michael- .::Felvilági::.
*Sietős léptekkel, izgatottan vágok át a főtéren, kezemben egy csokor rózsát szorongatva. Nem igazán mondanám, hogy teljesen összeszedtem a különféle érzelmeimet meg gondolataimat, sőt, továbbra sem vagyok benne biztos, hogy mi a helyes meg mi nem, csak ahogyan a városban sétáltam és megláttam Carla virágboltját, hirtelen jött ötletként vettem egy csokor rózsát. Darioth-nak. Persze már háromszor meggondoltam magam mióta kifizettem, jelenleg éppen ott tartok, hogy igen, neki fogom odaadni, de még mindig lehetséges, hogy Lizzie-nél köt ki a végén. Mindegy is... a lényeg, hogy az érzelmeimmel küzdve haladok hazafelé. Időnként odaköszönök egy-egy ismerősnek, és kapok pár furcsa pillantást a csokor miatt, de elegánsan figyelmen kívül hagyom. Az angyali energiáimból eredő ragyogáson is meglátszik a hangulatom: hol eltűnik, hol újra megjelenik, zaklatottan erősödve-gyengülve, teljesen össze-vissza. Hiába, izgatott vagyok. Mostanra már szinte teljesen összeszedtem magam, csak néhány elrendezendő ügy maradt. Feldolgoztam mindent, ami a Pokolban történt, még Morgannel is fegyverszünetet kötöttem, belátva, hogy talán bizonyos szintig ok nélküli a haragom vele szemben, de ez persze nem jelenti azt, hogy kibékültünk volna. Szóval... igen, ez az egyik dolog, amit még nem teljesen sikerült elrendeznem magamban, a másik pedig elég egyértelműen Darioth. De biztos vagyok benne, hogy előbb vagy utóbb mind a két témában megoldásra fogok majd jutni...*
Ian- .::Városi Lakos::.
*Sohasem voltam ennyire határozott. Ahogyan szemben állunk egymással látom, hogy képes lenne arra, amit órák óta mondogatom neki. Oda hajolok hozzá a földön fekvő angyalhoz. Nem bántottam ő saját magától készült ki.* - Ha képes leszel uralni az erőt akkor, keress meg, áruló…*Nyomatékosítom, neki a szavakat aztán felpillantok és meglátok egy ismerőst.* - Na, megnézzük hogyan fog nekem örülni. Szia bátyókám.*Mondom neki gúnyosan és igen elértem, hogy ne legyen képes felkelni. A sikátorból kilépve elindulok a főtéren úgy mintha mis sem történt volna. Az égre felpillantva megállapítom, hogy érdekes az időjárás. Persze csak azért gondolom ezt, hogy normális városinak tűnjek.*- A rózsákat nekem vetted? Tudod nem kellett volna. Nem hittem volna, hogy fogunk találkozni az életben.*Szólalok meg teljesen nyugodt hangon kb 5 méterre lehetek tőle.* - Tudod, azon gondolkozom Dariotht sikerül e átcsábítanom a másik oldalra. Annyira jó látni téged, na meg a bátyámat is. Tudod, mindig azt mondom, hogy a boldogság legyen meg mit gondolsz?*Kérdezem meg egyértelműen idegesíteni akarom, de igyekszem nem mutatni és megjátszani a jó fiút.*
Michael- .::Felvilági::.
*Amikor egy túlságosan emlékezetes hangot hallok, azonnal megperdülök, és meg is pillantom Iant.* - Igen, a sírodra *felelem jegesen, lassú léptekkel közelebb sétálva hozzá, igyekezve uralkodni magamon, és nem egyből az oldalamon függő Praesidioért kapni.* - És valóban, én sem számítottam rá, hogy valaha is élve foglak még látni. Bár érdekelne, hogyan növesztetted vissza a fejedet, amikor emlékeim szerint alaposan lefejeztelek *teszem még hozzá, görcsösen szorítva a kezemben lévő csokrot. A következő mondatnak hála viszont teljesen elveszítem a fejemet, és szinte fel sem fogva, hogy mit csinálok, elejtem a csokrot, és miközben teljes erővel kirobban belőlem az angyali energia, egy pillanatra megvakítva a tíz méteres közelemben tartózkodókat - ami esetünkben Ian és egy középkorú férfi, aki valószínűleg valami hivatalban dolgozik, és távolról érzékelem, hogy káromkodva igyekszik minél távolabb kerülni tőlem -, kirántom a kardomat, és Ian jobb kezét vasmarokkal szorítva a torkának nyomom azt.* - Ha egy ujjal is hozzáértél Darioth-hoz, nem fogsz addig élni, hogy lásd lemenni a napot ma éjjel *sziszegem dühödten. Igazából nem teljesen értem, hogy az előttem álló bukott miért van még mindig életben, valószínűleg rettentően kegyes hangulatomban talált, vagy ennyire összeszedtem magam, de szerintem a reakcióm még így is felettébb enyhe, ahhoz képest amit tenni szeretnék vele...*
Ian- .::Városi Lakos::.
*Már nagyon régen találkoztam vele. Igazából sohasem kedveltem az arkangyalt és meg kellett felelnem a hülye elvárásoknak. Azokból köszönöm nem kérek. Tudom azt, hogy mit és hogyan csinálok, de igazság szerint nem érdekelt sohasem mások véleménye. Amikor megfordul, és azt feleli, hogy a síromra csak vállat rántok.* - Tudod, ha annyira érdekel… hogyan lehetek, életben kérdezd meg a bátyádat.*Mosolyodok el és jut eszembe néhány dolog.* - Egyébként meg nagyon csinos a lányod. Nem is tudtam, hogy ezen a helyen lakik. Vagy várj, a biztos forrásaimból tudok mindent róla is.*Magyarázom Michaelnek csak, hogy idegesítsem őt. Nem akarom bántani. Minek? Elég, ha más meg fogja tenni.* - Ugyan minek ez az erő. Engem nem tudsz megfélemlíteni és különben is nem akarjuk, hogy másnak baja essen igaz? Sétáljunk egyet én, nem bántalak téged te se bánts engem.*Nézek, rá komolyan igen hátsó szándék midig van.. jelenleg nem igazán szeretném, ha az egyik utcába bemenjen ahol éppen az említett bátyám fekszik.* - Tudod Michael. Mindig elérem a célomat. Mint ahogy múltkor is. Elválasztottalak tőle és hidd, el újra megtenném, de nem fogom. A boldogság a ti kettőtök szíve, ha az egyiknek baja esik, akkor ugrik a másik.*Mondom neki és persze teljesen nyugodtan.* - A bátyámban ott tombol benne az, aminek már régen ki kéne jönnie. Tudod, miért nem teszi meg? Mert büszke.. te mit csinálsz hónapokon át? Eltoltad magadtól. Hidd el ő sem lesz, a régi ezt tudom, és tudod, azon gondolkozom, hogy a lányodat elhívom egy randira. Ne aggódj, nem bántom én. Lucifer nem tud semmit és nem is fog. Mondd csak helyre jött vagy még mindig olyan kis harcias?*Teszem fel a kérdés és igen ezzel is manipulálni szeretném a dolgokat.*
Michael- .::Felvilági::.
- Meglepődtem... *morgom, amikor Ian megemlíti a bátyámat. Nos, ezt igazából már akkor is sejtettem, amikor először hallottam róla, hogy ez a rohadék életben van, szóval igazából annyira nem meglepő. Sőt, igazából még a mögötte lévő szándékot is sejtem, elvégre elég jól ismerem a testvéremet. És sajnos azt is el kell ismernem, hogy van benne némi logika...* - Lizzie-hez egy ujjal sem tudsz hozzáérni anélkül, hogy én tudnék róla, úgyhogy hiába lengeted a tényt, hogy tudsz róla pár dolgot. Ráadásul tekintve, hogy a lányom, nyilván ott lakik, ahol én *szusszantok, igyekezve féken tartani a dühömet. Azonban mégis sikerül kiakasztani, szóval ugyebár ott termek előtte, karddal a kezemben, tökéletesen készen rá, hogy ismét elválasszam a fejét a testétől.* - Ne hidd, hogy valaha is engedni fogom, hogy ismét elvedd tőlem *válaszolok dühösen, egyre erősebben szorítva a pengét és Ian karját.* - Darioth hűséges hozzám és soha nem árulna el, hiába is reménykedsz, a lányomat pedig szintén jobb, ha elfelejted, különben nagyon sokat nehezítesz a saját halálodon *sziszegem, és biztos vagyok benne, hogy most már valamilyen felsőbb erő tart vissza attól, hogy meggyilkoljam a bukottat, amikor hirtelen egy idős néni köhécselését hallom magam mögül, mire meglepetten megfordulok, leeresztve a kardomat és ellazítva a szorításomat Ian kezén.* - Ezek a mai fiatalok! *recsegi a néni, mire elképedve megrázom a fejemet.* - Michael arkangyal vagyok, hölgyem, ez pedig egy áruló... mindegy is, kérem menjen tovább nyugodtan *mondom neki, eléggé megütközve, teljesen elfeledkezve a tomboló dühömről, szóval ha Ian meg akar lépni, mielőtt meggyilkolom, jobb lesz, ha kihasználja a pillanatot, miközben én még a tovacsoszogó nénit figyelem...*
Darioth- .::Felvilági::.
*Egy ideje sikerült már feltápászkodnom és sietős léptekkel haladok a főtér felé ahol meg is pillantom Michaelt és Ian. Szinte le vagyok dermedve, ahogyan Michael elkapja és nyelek egyet. Ő az öcsém, aki elárult és semmi közöm hozzá. Az öreg nénire pillantva észreveszem, hogy Ian kitárja a szárnyait, de még egy pillantást vetünk egymásra és tovaszáll. Azok a gondolatok, amik voltak nem tudom mi üthetett belém. Elfojtott harag lenne tán!? Rápillantok Michaelre és folyik a víz rólam. Nem hiszem el, hiszen melegem nincsen. Az idő is jó.. oda lépek lassan hozzá és megérintem a kezét.* - Ne aggódj nem fog bántani. Már rég megtette volna…*Mondom neki és igen.. nem bántott engem sem érzelmileg meg pláne, igyekszik megtörni, de nem tud.* - Gyere menjünk haza, vagy akár sétálhatunk is egyet ha gondolod.*Magyarázom neki és persze remélem bele megy. Ian nagyon megváltozott.* - Mit akarhat szerinted? Ne aggódj engem nem bántott. Nem is fog remélhetőleg..*Mondom Michanak és ha hagyja ez pillanatra megölelem majd elengedem és meglátok egy vattacukrost és rápillantok az angyalra.* - Gyere vegyünk egyet-egyet*Próbálom el felejteni ami történt és remélem ő is ezt teszi.*
Michael- .::Felvilági::.
*Amikor Ian kiszabadul a szorításomból megperdülök, a továbbiakban nem foglalkozva a nénivel, de érzem, hogy felesleges lenne utána mennem. Hadd menjen. Lesz még lehetőségem kiiktatni, ebben egészen biztos vagyok. Közben azonban Darioth-t is megláttam, és amikor odaér hozzám, még mielőtt bármit mondhatna, magamhoz húzom és szorosan megölelem. Aztán egy zavart köhintéssel elengedem, elteszem a kardomat a hüvelyébe és felkapom a csokrot.* - Azért én aggódok. Egyszer már... Szóval én nem engedem azt még egyszer megtörténni, még ha ezért megint le kell is fejeznem. *Ismét köhintek egyet, ezúttal próbálva legyőzni a dühömet, mert... szóval azért aggódok egy kicsit. Az utolsó szavakra megrázom a fejem és megfogom a karját.* - Azt csináljuk, amit te szeretnél, rendben? Ha haza akarsz menni, mondd azt. Ha sétálni akarsz, mondd azt. És, öhm... *Egy pillanatra habozok, majd ismét eszembe jutnak Ian szavai, szóval legyőzöm magam, és Darioth felé nyújtom a csokrot.* - Ezt neked vettem. Csak úgy *mosolygok rá kicsit gyengén, mert hát egyrészt rettentően zavarban vagyok, másrészt pedig ideges vagyok és aggódok. Igazából legszívesebben hazavinném, biztonságba, de ha nem akar hazamenni akkor nem megyünk haza. Akkor is féltem, és ehhez jobb is, ha hozzászokik, mert amíg az öccse életben van, egy pillanat sem fog úgy eltelni az életemből, hogy ne aggódnék érte. Egyszer már elveszítettem, nem akarom még egyszer, mert tisztában vagyok vele, mi történne velem akkor, azt pedig a világ nem igazán engedheti meg magában, főleg nem ilyen háborús időkben... És persze... na mindegy. A lényeg, hogy nem akarom elveszíteni, és nem is fogom.*
Darioth- .::Felvilági::.
- Spoiler:
- *Az ölelésre meglepődöm és kicsit zavarban is vagyok. Annyira szeretem Michaelt, hogy fájna az elvestése. Aztán elkezd beszélni és elmosolyodom. Őszinte és nem barátság, hanem szerelmes mosoly.*- Nem fog megtörténni. Minden pillanat a miénk.*Magyarázom, neki mosolyogva Nagyon szeretem Michaelt és sohasem szerettem senkit, így mint ő. Az első marad az életemben és persze nem érdekel az öcsém szánalmas viselkedése. A csokrot, amikor előveszi, csak pislogok és elpirulok. Nem tudom, mit gondoljak róla és a köszönöm helyett félre húzom egy fa mögé ahol senki nem lát meg és egyszerűen belé fojtok minden szót és az ajkaira adok egy forró „csókot”. Amit már nagyon meg akartam tenni, de nem tudtam mikor lesz rá a megfelelő alkalom. Közben megfogom a kezét majd egy pillanatra abba hagyom és elpirulok.*- Ne haragudj.. nem tudom mi ütött belém.. azt hiszem már régóta meg szerettem volna tenni és nem fogsz elveszíteni ezt garantálom.*Suttogom neki majd tovább bámulom az arcát érezvén az arkangyali energiákat. Nem tudom ő is érzi e amit én, de valami melegséget érzek ami csak most teljesedett ki.* - Nekem teljesen mindegy hol vagyunk az a lényeg együtt vagyunk.*Magyarázom az arkangyalnak és igen most már nem hagyom ezt magamba tartani.*
Michael- .::Felvilági::.
- Spoiler:
- *Amikor Darioth elkezd húzni, nem teljesen értem, hogy mi van, szóval csak pislogva engedem magam, és már éppen kérdeznék, amikor az ajkai belém fojtanak bármilyen további kérdést vagy gondolatot. Megdermedve hallgatom, hevesen dobogó szívvel, miközben mind a kettőnket körülölel az erőm és az abból fakadó halvány, gyengéd, meleg fény. Némán meredek rá, igyekezve megtalálni azokat az egykor nagyon érthető és egyszerű érveket, amik miatt soha nem közeledtem hozzá, elzárva az érzelmeimet, de nem találok semmit. Talán azért is, mert megtapasztaltam, milyen egyszerű, földi halandónak lenni, megismertem az igazi, mély érzéseket, olyanokat, amikről korábban fogalmam sem volt, hiába szerettem Darioth-t... Talán azért, mert olyan dolgokon mentem keresztül, amik ráébresztettek, hogy nem vesztegethetem el a rendelkezésemre álló lehetőségeket, mert ki tudja, hogy lesz-e holnap, és még ha lesz is, ki tudja, mi fog történni. De az is lehet, hogy egész egyszerűen csak azért nem találok egyetlen értelmes érvet sem arra, hogy ne engedjem át magam az érzéseimnek, mert megőrjít a félelem, hogy ismét elveszíthetem őt, és még ha ez meg is történik, nem akarok újra megbánni minden egyes pillanatot, amikor nem éreztettem vele, hogy szeretem. Hosszú percek után tehát végre mosoly ül ki az arcomra, ahogyan elhúzom a kezem, átölelem a derekát, megfordítom magunkat, és őt a fának szorítva csókolni kezdem, minden érzelmemet beleadva. Soha senkit nem szerettem annyira, mint őt, sem arkangyalként, sem Michael Cobbként, és ő ezt soha nem tudhatta, mert soha nem engedtem neki, hogy tudja. Amikor életemben egyetlen egyszer kimondtam, már nem hallotta, nem hallhatta, én pedig azóta is túl gyáva voltam hozzá, hogy megmutassam neki, mennyit számít nekem. Hosszú percek után kifulladva engedem el, és támasztom a homlokomat az övének.* - Bocsáss meg, amiért ennyire gyáva voltam mindig... Amiért mindig próbáltalak eltaszítani magamtól... Féltem az érzéseimtől és attól, hogy ki mit fog gondolni. Michael Cobbnak lenni sok mindenre megtanított *mosolyodok el, majd adok még egy puszit az ajkaira.* - Menjünk haza *mondom halkan, eltávolodva tőle, de megszorítva a kezét, egyértelművé téve, hogy nem is kívánom elengedni. Nem tudom, mennyi időnk van, de azt tudom, hogy én azt mindet hazugságok, félreértések és felesleges harcok nélkül akarom eltölteni.*
Darioth- .::Felvilági::.
- Spoiler:
- *Nagyon rég óta vártam ezt a pillanatot és persze nem akarom elengedni, mert ez így tökéletes, ahogyan vagyunk. Mind a ketten. Így vagyunk egyek. A halálom előtt ezt nem tehettem meg pedig megtehettem volna és én is féltem még is, hiszen ő egy arkangyal és nem tudom, hogy voltam képes megtenni most. Nagyon nagy melegséget érzek, és persze imádom, mint mindig és nem fogom elveszíteni. Sohasem és ő is tisztában van vele. Igyekszünk a mának élni és azt hiszem meg kellett tennem ezt a lépést. A hosszú némaságban nem tudom forróság önt el és nem egy arkangyalnak látom, hanem a „lelkem” másik felét, aki olyan, hogy bármit tud rólam. Persze Michaelt úgy nézem ő az én lelkem a szemem fénye és ő is az enyém.. remélem. Hallgatom a szavait és összeér a homlokunk és a hangját.* - Ne érdekeljen mások véleménye. Te Michael, vagy aki arkangyal is és persze érthető, hogy a testvéreidtől is tartasz. Elfogadják, ezt ne aggódj. Te igazi kincs, vagy és ha ezt nem fogadják, el hát sajnálom. Nem ismernek téged.*Magyarázom neki és veszek, egy mély levegőt szinte együtt szuszogunk.* - Tudtad, hogy a lányod szurkol azért, hogy végre ez megtörténjen? Ráadásul büszke lehetsz rá, hogy elfogadja és felfogja azt, ami történik körülötte.*Mondom neki büszkén és Faithre is gondolok. Persze ő is fontos, de erről igazából Elizabethnek beszéltem erről és persze mindig is örültem annak, aki büszke rá. Szóval családban nem lesz gond és sehol másutt sem.* - Menjünk.*Mondom neki és nem akarom, hogy elengedjen. Jelzem is neki. Aztán ki tudja hol kötünk ki éjszaka, de a lényeg. Egyek vagyunk és még az öcsém sem tehet tönkre semmit, mert nem tud.*