by * Esteron ma úgy döntött, hogy vesz ki egy szabadnapot amikor is most végre azt csinálja amit szeretne. Azaz, szabadon sétál a városban minden kötöttség nélkül. Kicsit kipiheni a hét fáradalmait, közben azon gondolkodik, hogy Lizziet meg kéne látogatnia, már rég járt nála, de azt valószínűleg csak holnap fogja megtenni. Ma kicsit élvezi inkább a szabadnapot amit kapott. Végre túl van a vizsgákon is, szóval jár neki a pihenés.*
+31
Agnes Gadegaard
Amanda Helgesen
Maddox Rivery
Isabella Grey
Beliar
Jesmon Helar
Simone Bellerose
Julian Steiner
Ezio Nazzaro
Dante Torres
Mesélő
Milan Wouters
Esteron Baltazaar
Jonathan Acerlot
Erik Norgen
Victoria Jones
Eliana De Lucia
Lucifer
Darioth
Michael
Raphael Walsworth
Delia
Ian
Zentai Márk
Naomi Verhoeven
Selina Crow
Kamen Grozdan Branimir
Giselle Céline Marceau
Jarek Malkova
Elizabeth Cobb
Lucien du Bois
35 posters
Főtér
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
Milan Wouters- .::Diák::.
*Milan éppen némileg véres ruhában sétál végig Qarinon. Hogy mégis mi történt vele? Semmi. Éppen vadászni volt, mert talált egy munkát, és úgy döntött, hogy ráveszi magát, hogy elvállalja elvégre nem menekülhet örökké a rontásűzés elől, ráadásul semmi máshoz nem ért. Ha meg már van egy kész, nem is rosszul kereső szakmája, miért dobná el magától? Szóval kissé véresen érkezik a főtérre, övén különféle rontásűző holmikkal meg késekkel, meg persze a teleport-porával, azt amióta megvan neki, sosem hagyja otthon. Egyébként borzalmasan unalmas eddig a nyara, és ennél valószínűleg már csak unalmasabb lesz: ismerősei nem igazán vannak, mert profin elüldöz mindenkit, Naóval most sikeresen összeveszett, meg egyébként is, egy ember nem elég, hogy elszórakoztassa. Úgyhogy valószínűleg befoglalja majd a könyvtárat, és folytatja az eddigi évek elfoglaltságát: összetanul mindenfélét, amit talál, és esetleg hasznos lehet. Igen. Határozottan nem ígér semmi izgalmat az elkövetkezendő néhány hónap... Amúgy nem zavarja különösebben a járókelők fura tekintete, már csak azért sem, mert a ruháján ott virít a Drusius klán jele, amit azért már ismerhetnek az itteniek, elvégre a csapatnak Qarin a bázisa. Úgyhogy remélhetőleg senki nem fogja letámadni, hogy kit gyilkolt meg, és békében végigsétálhat a főtéren.*
Mesélő
*Sokan tűnődtek olyanon, hogy léteznek e más világok? Természetesen a válasz igen. Éppen egy más világot fog bemutatni az user ezen a mesén. A diákok ahogy éppen gyülekeznek a főtérre észrevehetik az emberek többsége teljesen vidám. Mindenki jól érzi magát hiszen napsütés van és nincsen egyetlen egy gomolyfelhő sem az égen. Viszont a látszat csal. A nap hirtelen eltűnik és a szél feltámad. A fejük fölött nem egy barátságos [url=http://mourge-stawk.deviantart.com/art/dark-sky-302080440]felhő[/url] érkezik. Egyre sötétebb és elkezd szakadni is az eső. A szél pedig egyre erősebb és nem tehetnek ellene semmit. A diákok felemelkednek a levegőbe. Szárnyak minden nélkül hát nem redbullt ittak. Ahogyan a felhők fölé mennek hirtelen az eső el áll és a szél is meg áll. Egy löketet érezhetnek ami teljes erejéből a földhöz vágja őket úgy,hogy eszméletüknél legyenek.*
// A következő hszt írjátok a Távoli dimenziók---> purgatórium---> elő purgatóriumba ha nem találjátok meg szóljatok és adok linket
//
// A következő hszt írjátok a Távoli dimenziók---> purgatórium---> elő purgatóriumba ha nem találjátok meg szóljatok és adok linket
//
Dante Torres- .::Diák::.
* Dante szokásához híven fekete pólójában és farmerjában valamint a bokáig érő bordó kabátjában sétál éppen a főtéren élvezi a szünet adta pillanatot. Hátán keresztben ott van a démon fejjel díszített kardja amit mindig mindenhova magával visz. Valamint oldalán ott található mind két HAWK pisztolya ami úgyszintén a srác egy kihagyhatatlan kelléke, ezek nélkül ő nem mozdul sehová. Nem mintha ezek nélkül nem tudná megvédeni magát. Hiszen egy vámpír gyorsasága és egy démon ereje lakozik benne ami már épp elég halálos tud lenni bárki számára, aki csak megpróbálja megtámadni őt. Szóval zsebre tett kézzel nyugodtan sétál most nem törődve semmivel és senkivel. Aztán fogja magát és leül az egyik padra lábait előre nyújtja kezeit tarkójára teszi és elvezi talán az utolsó ilyen kellemes jó időt.*
Ezio Nazzaro- .::Diák::.
Komótosan ballagok ki az épületből, most még egész kellemes az idő, így nem váltottam téli ruházatra. Megmaradt a szokásos farmer póló összeállításom, illetve a "felszerelésem" az oldalamon. Anélkül a fegyver nélkül én aztán nem megyek sehova. Na jó. Ez nem teljesen igaz, de nem túl sok helyre megyek el nélküle. Ha tehetem mindig a közelemben tartom, hiszen ki tudja? Bármi megtörténhet. Ezt már csak tapasztalatból is mondhatom. Kiskoromban szereztem ilyen téren elég sok tapasztalatot. A mai nap felettébb jókedvű vagyok, és ez meg is látszik, hiszen folyamatosan mosolyogva megyek mindenhova, az ismerősebb arcoknak pedig intek egyet már távolról köszönés képen. Valójában nem tudom, hogy ez mitől van, pedig az ritka, ha ennyire jó a kedvem. Lehetséges, hogy az a csokis süti a ludas, amit az éjjeliszekrényemen hagytak... Na, de mindegy. Most már kár ezen rágódni. Úgy is rég lenyeltem. Csendesen odavonulok az egyik fához, és hamar le is telepedek alá, élvezve az időt. Mert, hát. Én még szeretem ezt is. Kezeimet a fejem alá teszem, és úgy bámulok fel az égre, a fa elsárgult levelein át, figyelve, ahogy a kisebb szellő következtében, néhány még most is hullik alá.
Vendég- Vendég
Egy lány lépdel Qain főterén. Szinte unottan kerülgeti a hangoskodó embereket, miközben kapucnis pulcsija zsebébe süllyesztett kézzel sétál, teljesen céltalanul. Az első pár napját túlélte az akadémián, de nem repes az örömért, hogy oda járhat. Azonban nincs más választása... az apja ha elhatároz valamit, akkor nem hallgat az észérvekre, és könyörgésekre. Eldöntötte, hogy Siobhan oda fog járni és kész. A lánynál nincs semmi különös dolog, hiszen minek is... főleg ha olyan képességekkel rendelkezik valaki, mint ő. Komótosan baktat az utcán, szemügyre veszi az emberek, és gondoltaiban valahol máshol jár. Valahol a távoli múltban, amikor még olyan kalandokba keveredett, amikben manapság már nincs része. Legalábbis ebben a pillanatban még ezt gondolta...*
Mesélő
*Ez egy eléggé érdekes napnak Ígérkezik. Természetesen mindenkinek meg van a maga döntése és hozatala. Szóval. A diákok szóval gyülekeznek a helyszínre nem is sejtvén, hogy hova lesz az utazásuk. Kis mozgást érezhetnek maguk körül mintha az idő be akarná szippantani őket. A sötétségből immárom napfény lesz. Ahogy körbe néznek a diákok láthatják, hogy az embereken régies ruha van rajtuk és persze mindegyik félne valamitől. Trombita szót hallhatnak hiszen ők a város főterére érkeztek.* - És most pedig! Halállal lakozik ez az ember aki mágiát, mert használni a városban! Legyen ez tanulság mindenki számára!*Szólal meg a férfi és aki megismeri a helyet rájöhet arra, hogy nem szokványos helyen vannak hanem Camelotban.*
Julian Steiner- .::Diák::.
*A főtéren egy kisebb tömeg gyűlt össze, mert Julian Steiner úgy határozott, hogy élő adásban fog énekelni a rajongóinak. Hogy miért is határozott így? Mert a rajongói addig nyaggatták, míg bele nem ment, hogy énekeljen nekik egy dalt. Így hát összetrombitálta a bandát – névszerint Nate-nek, Joyce-nak, Izzy-nek, Mattnek és Gisnek szólt. Bár eleinte akadtak ellenkezők, de végül Jul akarata győzött, és kicuccoltak a főtérre. Jul beállítgatott mindent, hogy később csak a kamerát kelljen kezelni, s miután ezzel is megvoltak Joyce lelépett fontos ügyekre hivatkozva, Giselle meg Matthew-val beült egy kávézóba. Csak Isobel meg Nate Juliannel, közülük is csak Nate bírt a kamera túl oldalán lenni, és figyelt a gépekre, ugyanis Izzy kitalálta, hogy ő beül a szökőkút szélére Julian mellé. Hogy miért akart szerepelni a felvételen? Nem érdemes megkérdezni, mert Izzynél semmi sem biztos. Szóval, már rég túl vannak a bevezetőn, sőt az elején Julian még megpróbálta lebeszélni a rajongókat, hogy ne kelljen énekelnie, de mivel kapott egy-két sms-t, amit végül Izzy olvasott fel, kénytelen volt beletörődnie a sorsába. Feszengve pengetni kezdte a gitárt, és percekig egy hangot se volt képes kiadni annyira ideges volt. Nocsak, a srácnak van gyenge, sebezhető oldala is? Tud ő is zavarban lenni valami miatt? Érdekes, hiszen a nagypofájáról volt eddig híres. Aztán Isobel kecsesen hátba vágta a fiút, és ez megakadta a löketet, hogy képes legyen énekelni. Szóval Julian elölről játszani kezdte a dalt.* - Bocsánat az előbbi közjátékért, de úgy gondolom, hogy eléggé szörnyű a hangom, így nehezemre esik el kezdeni. Nos, az oldalra kitett szavazás alapján a Call me maybe-t akarjátok tőlem hallani, szóval azt fogom énekelni. Elvileg… Na, mindegy, jobb ha elkezdem, mielőtt meglincselnének. Na, meg a téren összegyűltek páran, és kíváncsiak, hogy mi ez a nagy felfordulás itt. Amúgy még annyit hozzátennék, hogy azért választottam ezt a helyet, mert szeretek itt lenni, ráadásul este elég szép, amikor ki van világítva. *Magyarázza a kamera irányába fordulva, de Isobel ismét a kezébe veszi a dolgokat. * - Ha nem akarod, hogy kettétörjem a gitárt a fejeden, akkor énekelj, és ne pofázz! Nem azért várnak rád, hogy húzd az időt! *Nate a háttérben elmorog valami olyasmit, hogy Izzy ilyesfajta kifakadásai roppant nőiesek, Julian pedig elvigyorodik a démonlányon.* - Jól van, nem kell leharapnod a fejem Campbell *böki oldalba a könyökével, majd felsóhajt, és egy újabb kísérletet tesz. Immár képes normálisan bekapcsolódni a dalba, sőt egyáltalán nincs is rossz hangja. Csak neki ez a hülye meggyőződése arról, hogy semmihez nincs igazán tehetsége. Egyébként miközben látszik halványan mosolyog, és a refrént már teljes átéléssel énekeli. A húrokat pengető ujjak, a dobogó lábmozgás, a mosoly, de még a hangja is olyan természetesnek hat. Egyáltalán nincs benne az a hamisság, mint amikor mások előtt teszi a fejét. * - Csatlakozz, Izzy! *böki meg ismét a haverját, aki grimaszokat vágva végül együtt énekel Juliannel. Míg a fiú gitározik, addig Iz tapssal adja az ütemet. A tömegből egy-ketten érdeklődve figyelik a kis csapatot, Nate-t faggatják, vagy épp levideózzák a két sylorinást. Szóval hamar pozitív visszajelzéseket a városiaktól.*
Simone Bellerose- .::Diák::.
*Csak kóvájog a városban, nem nagyon van mit csinálnia. Haza nincs kedve menni, bár nem ártana megköszönnie apjának az ajándékot, amit küldött, de nem, most nem, talán majd a hétvégén. Etiehez sem akar benézni, nincs túl sok kedve odamenni, mióta Jossal annyira összekaptak és a srác még csak bocsánatot kérni sem hajlandó. Bár nem is tudja, hogy kibékült-e azóta Joss és Etie, egyedül Lorettával beszélt, aki szintúgy nem tud semmiről. Hamar feltűnik neki a főtéren gyülekező tömeg séta közben, először még nem is érti, hogy mi történhet is, viszont mikor közelebb megy enyhén meglepődik. Őszintén szólva a lány első gondolata az, hogy fogja magát, dob egy hátraarcot és inkább visszamegy a suliba tanulni. Oké, oké, lehet, hogy ez bunkó a lánytól, de nem tehet róla. Egyenlőre még nem sikerült túltennie magát teljesen a srác iránti gyűlöletén, akárhogy is viselkedik a másik. Meg igazából azt sem mondhatná a lány, hogy a srácnak rossz hangja van, sőt, egészen jó. A női hangot, ami a dal végén bekapcsolódik nem ismeri fel, de talán pont ez vonzza oda a tömegbe. Nem, nem tolakszik előre, csak igyekszik meglátni, hogy kik is vannak ott.*
Julian Steiner- .::Diák::.
*Ők nem veszik észre Simone-t, lényegében Julian mást se csinál, csak a zenére koncentrál és a kamerába bámul. Isobel vele ellentétben a tömeget is nézi, és néha rávigyorog egy-két ismerősére, de többnyire Nathanielt bámulja. Aztán véget ér a dal, és hiába kérnek még ráadást Julian megrázza a fejét.* - Köszönöm szépen, de szerintem mára elég volt! *mondja miközben feláll, és meghajol. Aztán felsegíti Izzy-t is, aki szintén meghajol a közönség előtt. * - Isobel, egy élmény volt! Köszönöm! *vigyorog rá a szőke démonra, majd Nate és a kamera fordul.* - Nos, ennyi volt az én fertelmes előadásomból… Remélem, senki nem süketült meg tőlem, és a közeljövőben biztosan nem fogok énekelni, ne is kérjetek rá! *mondja zavartan. Aztán megköszörüli a torkát, és folytatja.* - Továbbá szeretném megköszönni a barátimnak, akik segítettek lecipelni a cuccokat. Izzy ¬ *mutat a lány felé, majd odamegy a kamerához, leveszi az állványról, és Nate felé fordítja.* - Nathaniel. Attól, hogy furán néz ki nagyon jó barát, szóval kérlek, titeket, ne legyetek róla rossz véleménnyel! *fordítja ismét magára a kamerát.* - Egyébiránt köszönöm Joyce-nak is, aki bár nem sokat cipekedett, de a jelenléte mindig feldobja a hangulatot! És hálás vagyok még Mattnek és Gis-nek, akik Nate-en kívül végezték el a munka oroszlán részét. De térjünk is át a következő részre. Holnap bemutatjuk, hogy hogyan tud valaki egyszerre jégtáncolni és hegedülni! Nos, Izzy-t fogjuk felvenni, hogy mit sikerül összehoznia. Remélem, Iz gyakoroltál, mert múltkor elég szépen felnyaltad a jeget! Nos, én Julian Steiner voltam! Gute Nacht! *Ezzel kikapcsolja a kamerát, és leállítja a műsort. A tömeg oszladozni kezd, a három syles pedig hozzálát összetenni a cuccokat.* - Mit terveztek este? *érdeklődik Jul, mire Nate azt feleli, hogy Izzy-vel megnéznek valami filmet. Julian megkéri őket, hogy akkor legyenek szívesek elvinni a holmijait a hálókörletig, de ő még marad egy picit. A kamerát megfogja visszabattyog a szökőkúthoz, ahol a gitárt hagyta, majd ismét leül a szélére. Hátradönti a fejét, és az eget kezdi bámulni. És hogy min töpreng? Vélhetően azon, hogy milyen szörnyűségeket fognak kommentelni a videói alá, és hogy nem kellett volna beleegyezni az éneklésbe.*
A hozzászólást Julian Steiner összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 29, 2013 8:06 pm-kor.
Simone Bellerose- .::Diák::.
*Szép lassan véget ér a műsor és oszladozni kezd a tömeg, még a sylis kisegítők is leléptek. Ő is indulni készül, mikor megpillantja Juliant, ahogy a szökőkút szélén ül. Nagy rá a kísértés, hogy tovább álljon és vissza se nézzen, mintha mit sem látott volna, de nem teszi meg. Szépen, kedvesen és illendően, meg egy kicsit kedvetlenül de, oda sétál a sráchoz és egy mosollyal üdvözli a másikat.* - Érdekes egy műsor volt. *És leül a másik mellé, természetesen tartva legalább a fél méter távolságot. Az egyik lábát átrakja a másikra és a kezeit az ölében tartja. Nem nagyon tud mit mondani, azt hiszem nyugodtan állíthatjuk, hogy jelen pillanatban Sim nem a szavak embere.* - Na és, mi újság? *Böki ki végül is. Elég sablonos egy kérdés, de jelen pillanatban nem nagyon tud mit mondani, nagyon azt sem tudja, hogy itt kéne-e lennie vagy csak le kellett volna lépnie és kész.*
Julian Steiner- .::Diák::.
*Nos, ha a bandatagoknak előre eltervezett programja van, akkor általában tekintettel vannak a másikra, és hagyják, hogy azt csináljanak, amit akarnak. Szóval Nate meg Izzy szépen visszavonulnak a syles társalgóba, Julian pedig egyedül marad a saját kis gondolataival. Igaz, nem sokáig magányos, mert Simone végül is úgy dönt, hogy valamiféle társalgást kezdeményez a fiúval szemben. Amikor a német démon meghallja „esküdt ellensége” hangját alaphelyzetbe billenti a fejét, és felvont szemöldökkel pillant rá. Főleg a lány mosolyát furcsállja, de hát a nőkön nem lehet kiigazodni…* - Hát… Kösz, bár szerintem szörnyű volt *vakarja meg a fejét zavartan. Gitározni még csak-csak, de hogy ő még egyszer énekeljen! Nem, arra képtelen lenne. Ráadásul az is megfordul a fejében, hogy a csaj azért vigyorog ennyire, mert igazából borzalmasnak találta az egészet. Mindenesetre túl fáradt ahhoz, hogy támadjon és talán megalázva is érzi magát, így inkább szép csendesen viseli a lány jelenlétét.*- Semmi extra. Mindenki talált magának valami elfoglaltságot, Giselle Matthewval andalog valahol a környéken szerintem, vagy beültek valahová kajálni, esetleg színházba mentek, Nate meg Izzy filmezni fognak, de szerintem abból tök más lesz, és nem akarok felesleges harmadik lenni, Joyce meg… Hát jobb, ha nem tudjuk meg mit művel egyedül. Szóval itt maradtam egyedül, ha akarnék felhívhatnék egy-két ismerőst, de bevallom nincs hangulatom jópofizni másokkal *magyarázza meglepően bőbeszédűen és őszintén. Ami pedig elég furcsa, mert Simone-nal köcsög legyen még több energia kell, minthogy jópofizzon, szóval Julian most amolyan normál-állapotában lehet. Valószínűleg, bár könnyű őt felbosszantani.* - És te mit keresel itt? Csodálom, hogy egyáltalán meghallgattál minket, vagy hogy idejöttél… Nagy bajnak kell lennie, ha az én társaságomra vágysz *nevet fel fásultan, és szórakozottan az egyik gitárhúrt kezdi piszkálni.*
//fagy//
//fagy//
Simone Bellerose- .::Diák::.
//Olvadás //
- Nem volt olyan rossz. *Nevet fel a lány. Annyira azért nem kell meglepődni azon, hogy normális, amúgy is az, csak Julian mindig felhúzza az agyát és akkor már ne is várják el tőle, hogy normális legyen! Amúgy most sem szívesen jött ide, csak... Nos, maga sem tudja, hogy miért, talán megszánta az egyedül üldögélő fiút.* - Hmm, értem... *Gondolkodik el,d e még mindig ugyanaz visszhangzik a fejében: "Mi a jó édes istennek jöttem én ide?" És valószínűleg nem is fog egyhamar választ találni rá.* - Sétálgattam, gondoltam benézem Etieékhez... *Gondolkodik el a lány, most már talán be is fog nézni.* - Ohh, nincs itt semmi baj, legalább is azt hiszem... *Tart egy kis hatás szünetet egy kis kuncogással és folytatja is.* - Csak megszántam a szökőkút szélén ücsörgő magányos srácot. *Állapítja meg, leginkább magának, mint a fiúnak, de talán Juliannak is kielégítő válasz lesz, de ha nem is, akkor is elégnek kell lennie, mert jelenleg mással nem nagyon tud előrukkolni.*
- Nem volt olyan rossz. *Nevet fel a lány. Annyira azért nem kell meglepődni azon, hogy normális, amúgy is az, csak Julian mindig felhúzza az agyát és akkor már ne is várják el tőle, hogy normális legyen! Amúgy most sem szívesen jött ide, csak... Nos, maga sem tudja, hogy miért, talán megszánta az egyedül üldögélő fiút.* - Hmm, értem... *Gondolkodik el,d e még mindig ugyanaz visszhangzik a fejében: "Mi a jó édes istennek jöttem én ide?" És valószínűleg nem is fog egyhamar választ találni rá.* - Sétálgattam, gondoltam benézem Etieékhez... *Gondolkodik el a lány, most már talán be is fog nézni.* - Ohh, nincs itt semmi baj, legalább is azt hiszem... *Tart egy kis hatás szünetet egy kis kuncogással és folytatja is.* - Csak megszántam a szökőkút szélén ücsörgő magányos srácot. *Állapítja meg, leginkább magának, mint a fiúnak, de talán Juliannak is kielégítő válasz lesz, de ha nem is, akkor is elégnek kell lennie, mert jelenleg mással nem nagyon tud előrukkolni.*
Julian Steiner- .::Diák::.
*Julian ellenkezik, nagyon is ellenkezik. Hosszú sorokon keresztül fejtegeti Simone-nak, hogy borzasztó énekes, és mostantól hagyják békén ő a nyilvánosság előtt egy hangot se fog kiénekelni. Hát ebben eléggé hajthatatlan a fiú. Túlzottan is önkritikus a lelkem, de hát én már megszoktam tőle. Egyébként ő maga sem érti, hogy Simone miért jött oda hozzá, de valahol a lelke mélyén nem is bánja. Igazából valamilyen szinten a Nagy Hatosból egy kicsit kirekesztve érzi magát, hiszen ő a legújabb tag, és ő kevesebb dologról tud, mint a többiek. Meg hát igazából nem is tudja, hogy kihez csatlakozzon. Gis-Matt és a Nate-Izzy páros remekül el van nélküle is, Joyce-szal meg nem kíván egyedül tartózkodni. Szóval mondhatjuk úgy, hogy még nem találta meg a szigeten a „párját”, a legjobb haverját. * - Aha. És be is jön neked az egyik, vagy csak úgy látogatod meg őket? *kérdi, és a hangja kicsit flegmának hangozhat, de amúgy ezzel azt az enyhe féltékenységet próbálja leplezni, amikor meghallja Etienne nevét. Igazából, ha bármilyen szingli pasi nevét meghallaná tuti így reagálna, de maga sem tudja miért. Aztán kérdőn felvonja a szemöldökét a lány következő szavaira. Szerinte igenis súlyos gondnak kell lennie, ha ők ketten egymással értelmes társalgást folytatnak.*- Ha most a legjobb haverod lennék azt kéne mondanom, hogy ha bármi gond van nyugodtan elmondhatod, de mivel barátoknak egyáltalán nem nevezhetjük egymást, ezért csak annyit mondok, hogy ha nagy gáz van, akkor szólj *dünnyögi, majd a szánalomra kicsit megrándul a szája sarka. Nos, az a szó nem tartozik Julian kedvencei közé.* - Engem nem kell sajnálni, okos vagyok, elfoglalom magam valamivel *motyogja, és a tekintetét – amellyel eddig Simone-t fürkészte – most a gitárra szegezi, és tovább piszkálja a húrokat.* - Tulajdonképpen miért is utálsz? *Ó, jaj! Julian veszélyes vizekre tévedtél! Ezt a témát nem kéne feszegetni, pláne nem most. De ő nem tehet róla, kicsúszott. Különben is, elég nehezen viseli, hogy ismét össze van zárva a lánnyal. Ha Simone nem is vette még észre, de a közös óráikon a srác nagyon sokat figyeli őt. És kezd rájönni néhány dologra, ami a múlttal kapcsolatos, és nem tetszik neki, amit felfedezett.*
Simone Bellerose- .::Diák::.
*Nos a lánynak nyugodtan mondhatja, hogy mennyire rossz énekes, nem nagyon fogja meghatni, de még csak érdekelni sem.Persze a végére oda biggyeszti, pusztán az igazság és a jól neveltség kedvéért, hogy igenis jó hangja van, itt mindenkinek tetszett. Sim személy szerint most kérdőjelekkel van tele, pontosabban egy naggyal, hogy mit keres itt. De most komolyan, fogalma sincs róla a lánynak és ez nagyon idegesíti. Legszívesebben felpattanna és elszáguldana. Bár, hogy hová, azt nem tudja, csak ne kelljen itt ülnie Julian mellett. Nem, ennyire azért nem utálja, csak... Nem érti, hogy miért is ül itt, és ezt nagyon nem bírja elviselni.* - Képzeld, Jossal járunk. *Fintorog a srácra.* - Bár, már nem vagyok biztos benne... *Morogja az orra alatt. Nem tudja, hogy ez most mennyire is igaz, mert dühödtem a egymás fejéhez vágták, hogy akkor vége, de nem tudja, hogy ez most komoly volt vagy nem, és pont ezért akart elmenni hozzájuk, hogy ezt kiderítse. És igen, valószínű, hogy ott már nagy gondok vannak, ha ők ketten értelmesen és nyugodtan beszélgetnek, de Sim ezt a gondolatot leginkább átpuffogja, egyrészt Joss gondolata miatt, másrészt Julian bunkó megjegyzése miatt.* - Akkor baj szerintem sosem lesz, hogy pont hozzád kelljen szaladnom... *Jegyzi meg enyhén bunkón, felvont szemöldökkel. Konkrétan Julian lenne az utolsó, akihez Sim rohanna, ha valami történne vele. Még az sem kizárt, hogy egy idegent is hamarabb megkérne.* - Ja, azért ücsörögsz itt egyedül, nagy magányodba. *Oké, ideje lenne leállnia a lánynak, kezd ismét bunkó lenni, bár ez a megszólalása inkább sajnálkozónak hathatna. És akkor jön az a kérdés, amit tényleg nem kellett volna feltennie a fiúnak.* - Én utállak téged? Én?? Hiszem te bunkózól velem folyton, te idegesítesz fel állandóan engem! *Csattan fel a lány, bár kivételesen még egész nyugodtan és halk hangnemben, viszont kezeit dacosan karba fonta a mellén és határozottan száguldanak azok a pici kis villámok Julian felé Sim szeméből. Amúgy nem, nem tűnt fel a lánynak, leginkább az órákon lévő tanárokra figyel, mint sem a diákokra.*
Julian Steiner- .::Diák::.
*Simone-nak igazából mondhat akármit, a lányt nem túlzottan érdekli a jelek szerint. Halványan elmosolyodik a lány utolsó éneklős megjegyzésén.* - Tudod, tekintettel arra amiken mi ketten keresztül mentünk, nem tudom eldönteni, hogy ez most szívből jött és komolyan gondoltad, vagy csak illendőségből mondtad. *A szája sarkában még mindig ott bujkál az előbbi mosoly, és tényleg nem tudja eldönteni, hogy Sim mit miért mond. Az biztos, hogy az ő kapcsolatuk nem a kölcsönös bizalomról szól. Aztán, amikor a lány említi, hogy jár valakivel, egy pillanatra megvonaglik az arca, majd elmosolyodik.* - Nos, mondanám, hogy sok boldogságot, de elnézve téged nem sokáig fog tartani *villant egy pimasz mosolyt a lányra.* - Mert ha igazán szeretnéd most is vele lennél. Én legalább azzal vagyok, akit szeretek *nevet fel halkan, és szórakozottan pengeti kezdi a gitárt. Majd gyorsan hozzáteszi.* - Félreértés ne essék, nem járok senkivel, de van valaki, aki tetszik. *Igazából nem is tulajdonít nagy jelentőséget a szavainak, hiszen nem hiszi, hogy Simone rájönne bármire is. Na meg úgyse lenne semmi.* - Nagyon aranyos vagy. Egyszer ajánlom fel a segítségemet gavallér unszimpatikus személyként, akkor is közlöd, hogy ha én lennék az utolsó lény a Földön, még akkor se jönnél hozzám. *Julianon kezd eluralkodni a szórakozottság, olyannyira, hogy egy Justin Bieber szám dallamát kezdi játszani. (Nem, nem vagyok hülye, és nem is hallgatom azt a nyálgépet, de Tanner olyan cukin dolgozza fel az egyik számát, hogy… Pont. Julian. )* - Nem, azért ücsörögtem itt egy magányomban, mert éppen kigondoltam, hogy mit csináljak, csakhogy te idejöttél hozzám, így nem tudtam befejezni a folyamatot. Különben sem érdemes belém kötnöd, mert én is kérdezhetném tőled, hogy miért szántál meg, vagy miért épp az én társaságomra vágysz? *felel higgadtan. Viszonylag nehéz őt kihozni a sodrából, így Simone dühös szavain is csak jót mosolyog.* - Tudod, jobb színész vagyok, mint gondoltam… *suttogja halkan kicsit közelebb hajolva a lányhoz, majd elhúzódik, és mégis csak halkan kezd énekelni.* - If I was your boyfriend, I never let you go… *Közben a kis gitárját pengeti, és eléggé módosult tudatállapotban lehet, vagy nem tudom.* - Váó. Komolyan, látom, ahogy szikrákat szórnak a szemeid! *szakítja félbe a dalt.* - Mellesleg, ma idegesítettelek téged? Szándékosan biztos nem.
Simone Bellerose- .::Diák::.
*Nem is érti a lány, miért ilyen nehéz elhinni, hogy ő megdicséri Juliant?* - Amin eddig végig mentünk, szerinted ezek után lennék veled illendő és kedves, mintsem, hogy közöljem veled, ha rossz a hangod? Elhiheted, hogy igazat mondok. Túl önkritikus vagy... *Forgatja meg a szemét enyhén ingerülten. Nem, nem hazudik a lány és ezt el lehet hinni. Nem szokta csak úgy poénból dicsérgetni Juliant.* - Mégis miért? *Csattan fel ismét a lány és igen, a fiúnak ismételten sikerült felidegesítenie.* - Épp oda tartottam... *Morog a lány, de nem tagadja, és a fiú is láthatja vagy sejtheti, hogy jelen pillanatban nincsenek jóban Jossal. Tényleg nagy kérdés Sim előtt, hogy most mi is van kettejükkel. Bár az már egyszer biztos, hogy ő kihabarodott Jossból, úgy tűnik csak egy futó kaland volt az életében, viszont az tény, hogy még mindig kedveli.* - Már megbocsáss, de jelenleg velem ülsz itt a qarini Főtéren... *Jegyzi meg egy kicsit epésen és először bele sem gondolt ebbe az egészbe, még azután sem, hogy ezeket kimondta.* - Miért, te talán igen hozzám? *Néz kérdőn Julianre és szép lassan tudatosulnak benne az előző szavak.* - Na álljunk meg egy percre, te azt mondtad az előbb, hogy azzal vagy, akit szeretsz... *Néz Julianra kérdőn vagy inkább meglepődve, talán még a srác se tudja eldönteni, ha ránéz.* - De hiszen velem vagy! *Esik le neki végül is, de először még csak rossz sejtésnek gondolja.* - Félreértettem valamit, vagy rám célozgatsz? *Kérdez rá és a kelleténél jobban szorítja meg az ölébe már visszarakott kezeit. Egyrészt a hideg miatt, másrészt pedig az idegesség miatt. Nem mintha ő is így érezne vagy valami, de az ember egy ilyen helyzetben mégis úgy kezdi érezni magát, mintha erre a válaszra várt volna egész életében. De Simnél ez talán elképzelhetetlen, viszont az már nem, hogy érdekes dolgok folynak most le a lány fejében.* - El is mehetek, ha ennyire zavarok. *Néz felvont szemöldökkel, kérdőn a másikra. Sim ezt célzásnak vette.* - Ki mondta, hogy a te társaságodra vágytam, egyszerűen csak... *Kezdi el nagy lendülettel, de körülbelül bele is fullad a nagy lendületébe, mivel folytatni nem tudja.* - Csak! *Jelenti ki végül is, és tekintetét egyenesen az ellenkező irányba fordítja.* - Egoista. *Morog az orra alatt a színészes megjegyzésre. Nem szól semmit, mikor Julian következőnek megszólal, de a kérdés után már nem bír hallgatni.* - Igen. *Jelenti ki, de nem folytatja. Próbálja visszafogni a dühét.*
Julian Steiner- .::Diák::.
*Julian túlságosan is önkritikus magával szemben, nem csoda, ha mástól is nehezen fogadja el a dicséretet. Ebben eléggé hasonlítunk. De azt egy szóval sem mondtam, hogy nem esett jól neki a dicséret.* - Figyelj, magamból kiindulva… Ki tudja? Én is mondok olyan dolgokat, amiket nem gondolok komolyan *vonja meg a vállát, majd az önkritikus-dologra biccent.* - Ez tény.*Aztán ugye jön a Joss-os dolog.* - Előbb már kifejtettem. Akkor vele lennél, és nem velem *felel nyugodtan. Igazából próbálja elfojtani a vigyorát, amit Sim kitörései váltanak ki belőle.* - És odaértél? *kérdi pajkosan. Persze, hecceli a csajt, arról már nem ő tehet, hogy a másik nem veszi a lapot.*- Már megbocsáss, de tudok róla, hogy veled ücsörgök a főtéren *vigyorodik el. Ő tulajdonképpen tisztában van vele, hogy mit mond, és szórakoztatja Simone lassúsága.* -Hm. Lehetséges. Ha te vagy a legközelebb… *kacsint Simone-ra, majd a lány következő szavaira kajánul elvigyorodik. Igazából egyszerre ujjong és fél, hogy végre leesett Simone-nak a dolog… De nem tudja, hogy mi lesz ezután.* - Igen, miért talán baj? *pillázik ártatlanul. Ó, te hülye német! Hogy neked mindig a bajt kell keresned, és fel kell kavarnod az állóvizet már csak azért is!* - Nem kell ahhoz nagy IQ-zseninek lennem, hogy rájöjjek arra ki ül mellettem . *Még mindig elég nyugodtnak hat, vagy inkább szórakozott? Nem tudom, de az biztos, hogy elment az esze.* - Hollóhátas voltál, azok elvileg okosak. Gondold át még egyszer! *Nem ad konkrét választ neki, helyette ismét el kezdi játszani azt a számot, és halkan énekli is a szöveget. Ahhoz képest, hogy a legnagyobb ellenfélébe szerelmes egész nyugodt, nem? Most már biztos az agyára ment valami.* -Mondtam az elmúlt néhány percben, hogy zavarsz? Nem, akkor meg minek mennél el? *kérdezi, majd a lány nagy lendülettel készül belefogni egy monológba, de megakad, akkor Julian elmosolyodik. Az egoistás dologra meg csak halkan nevet.* - Ha tudnál mire értettem, akkor te is jó színésznek tartanál. Az igenre, pedig felsóhajt.* - Sajnálom, mint mondtam, nem szándékosan tettem. És amúgy sikerült rájönnöd, hogy miről beszélek, vagy meghagyjam neked ezt az estét, hogy átgondolhasd? *érdeklődik. Tényleg kíváncsi rá, hogy vajon leesik-e Simone-nak a dolog.*
Simone Bellerose- .::Diák::.
- Én meg az igazat mondom, még ha te ilyen szemét is vagy, én nem. *Szögezi le és kész. Ő a saját részéről befejezte ezt a témát. Egyszer mond jót a srácról, de akkor sem értékeli a másik! És akkor még így legyen kedves?* - Ha tudnád, amit én akkor értenéd, de így fölöslegesen magyarázok... *Fújtat a lány és egyszerűen nem bírja. És azt sem, hogy igazából nem is tudja, hogy min húzza fel magát, és persze azt sem érti, hogy miért nem megy el egyszerűen. Azzal mindent megoldhatna, de ő mégis itt ül és tovább veszekszik ezzel az idiótával. Bár ezek után, ki is az idióta?* - Idióta! *Tör ki végül is belőle és elfordítja a fejét. Egyenesen a Főtér mások irányába néz, lehetőleg kiforrongva minden dühét. Őszintén nem áll messze a lánytól, hogy lekeverjen egy pofont a srácnak dühében, bár jelen esetben lehet, hogy inkább belelökné a szökőkútba... Csak fintorog a fiú szavaira és még mindig az ellenkező irányba figyel, nem, nem Sim, nyugodj meg, az erőszak nem segít semmin... Na jó, de, viszont akkor sem lökheted bele Juliant!* - Nem... Idióta! *Csattan fel ismét a lány és tovább forrong, jelen pillanatban tényleg nem áll messze tőle, hogy belelökje a srácot a kútba.* - Igen, okos vagyok, de úgy nehéz, hogy ha közben teljesen összezavarsz! *Szól rá Julianra és teljes gőzerővel kattog az agya.* ~ Akkor engem szeret? De hát ez hülyeség, hiszen milyen bunkó! De azt mondta, és, és most normális! De akkor is lehetetlen, gondold csak végig, hogy milyen volt eddig veled. De most normális... Akkor is lehetetlen! De... na jó, hagyjuk, ez is Julian hibája, idióta Julian! ~ *És igen, nem jutott sokkal előre, de aki mer az nyer alapon a fiúra néz.* - pont úgy fogalmaztál, mintha zavarnálak... *Jegyzi meg a lány és erősen gondolkozik.* - Miért, mire értetted? *Kérdi a lány egy kis fintorral az arcán. Mily' kényszer, hogy pont Julian ellen elvesztett szócsatát, fel kell adnia... Nos igen, ez Sim szemében kész gyalázat. Hogy miért? Hát, hosszú történet, de a lényege a versengés.* - Azt hiszem... *Jegyzi meg, a mondat elején még határozottan, majd abban enyhén meginogva. A bocsánatkérésre nem reagál, konkrétan felfogta, de nem foglalkozik vele.* - Te szeretsz engem (?) *Állapítja meg, bár enyhén kérdésnek hangozhat.* - Igaz? *Biggyeszti még oda, kisebb hatásszünettel, immáron Julian szemeibe mélyesztve a sajátjait és kicsit előrébb hajolva.*
Julian Steiner- .::Diák::.
*Csak jókat mosolyog Simone állításain, igazából, ha akarná könnyedén megcáfolhatná, de nem akarja. Higgye csak, hogy egy szemétláda! Egyébként, mint az imént írtam, nagyon is értékeli, az más, hogy ezt nem hozta a másik tudomására.* - De mivel nem tudom, amit te tudsz, így igazán beavathatnál… *villant a lányra kábé egy olyan mosolyt, amilyet rám szokott az egyik gépész, amikor fel akar idegesíteni. Aranyos, de mégis olyan érzésed támad, hogy szeretnéd letörölni a vigyort a képéről. Na, ebben mind Jul, mind a gépész gyerek nagyon profi.* - Lehet, hogy az vagyok, de az is lehet, hogy nem! *Komolyan, Julian! Muszáj neked ilyenekkel hergelni szegény Simone-t? Tudom, hogy jól szórakozol, de most már fejezd be! Amúgy meg lehet megérdemelné azt, hogy a kútban landolna. A második idiótánál azonban Julian hangosan felröhög, és ha tudnák, hogy miről dumál itt nekem!* - Én nem zavartalak össze semmivel, maximum te zavartad össze magadat *vigyorog, és még mindig a gitárral szórakozik.* - Elhiheted nekem, hogy nem akartam, hogy félreértsd *hajol előre. Halkan beszél, de mégis olyan érzelmi töltet, olyan szenvedély van a szavaiban, hogy saját maga is megijed tőle.* - Talán egyszer elmondom *feleli csendesen, és visszahúzódik. Egyébként Juliant a retorika koronázatlan királyaként is szokták emlegetni Hannoverben… Szóval azért igen csak jól kell valakinek érteni a szavakhoz, hogy képes legyen helytállni vele szemben.* - És? *kérdi csillogó szemekkel. Aztán a következőkre nem válaszol, csupán picit előrébb dől, és ő is Simone arcát kezdi fürkészni, aztán hirtelen előrelendül, és megcsókolja a lány ajkait, majd mielőtt meg Simone megüthetné, gyorsan elhúzódik. Ez volt a kérdésre a felelet. Kell ennél többet mondani a lánynak?*
Simone Bellerose- .::Diák::.
*Nem kell aggódnia Juliannak, úgy is gondolja. Bár, valahol mélyen tudja, hogy a srác normális, de az a belső utálat, ami kialakult Julian folytonos zaklatása miatt, valahogy ezt elnyomja.* - Durván összekaptunk, elméletileg szakítottunk, gyakorlatilag nem tudom... Nem tudom, hogy mi van, de én teljesen kiábrándultam a bunkóságán! *Jelenti ki a lány, de olyan hangsúllyal, mintha már vagy fél órája ezzel vallatnák és muszáj lett volna bevallania, no meg egy kis düh, de ez jelenleg nem tud hiányozni a szavaiból.* - Biztosan az vagy... *Forrong magában a lány, de valahol mélyen nem is ezen idegeskedik, hanem a másik válaszán, de ő inkább ennek tulajdonítja az egészet.* - Dehogynem! Össze-vissza magyaráztál, csak, hogy megtévessz. *Feleli a lány, kicsit nyugodtabban, most már inkább szenvedve. Hát igen, ilyen, ha valakinek be akarnád magyarázni, hogy a fű kék, az ég meg zöld. Teljesen lehetetlen.* - Jól van, akkor én vittem túlzásba. *Morog a lány, és kivételesen megadja magát és elfogadja a srác szabadkozását. A következő szavakra enyhén ledermed. oké, ez egy kicsit sok volt neki, így Juliantől biztosan. Kicsit megrázza a fejét, hogy az kitisztuljon és igyekszik folytatni a mondanivalóját, de nem nagyon tudja. Valahogy ez a hangsúly sok volt és inkább szó nélkül hagyja és arra koncentrál, hogy a meglepettség és az enyhe sokk eltűnjön az arcáról, no meg az elméjéből. Mély levegőt vesz a válasz előtt és mikor azt kimondta, akkor Julian elkezdi őt fürkészni, pont úgy, mint Sim a fiút, aztán, egyszerűen megcsókolja a lányt. Pislant párat és nem nagyon tudja, hogy most mi is van, még miután Julian el is húzódott. Nem csinál semmi, a srác elkezdhet parázni, hogy valami nagy gond lesz Simmel, ha 5 percen belül nem kezd el dühöngeni, már az is meglepő, hogy eddig nem kezdte el...* - Te... *Kezd bele, enyhén kómás hanggal és feleszmél.* - Te megcsókoltál! *Oké, már Sim is kezdi unni a folytonos megállapításait, de, de ez már sok.* - Te idióta! Ez volt az első csókom! *Csattan fel a lány, a fiú felőli kezével a szökőkút szélére csap, és azt sem tudja, hogy mit csináljon, sírjon, vagy csak pofozza fel Juliant.*
Julian Steiner- .::Diák::.
*Hát… Igazság szerint nagyon is normális meg hát jó színész is. Szóval vélhetően ez okozta azt, hogy Simone nem tudott és nem is tud kiigazodni rajta.* - Nem vagyok túlzottan tapasztalt ezen a téren, de hidd el nekem, az elméleti szakítás és az, hogy kiábrándultál belőle azt jelenti, hogy vége van. Legalábbis szerintem *mondja halkan bár nem teljesen érti hogy jön ez az ő bunkóságához, de oké. * - Hát lespannolhatsz a tesóimmal, szerintük is egy idióta vagyok… *kezd fészkelődni. Jó, nem mintha nem hülyézték volna le kismilliószor.* - Véleményem szerint én logikusan beszéltem, de ha te másképp látod… *Jaj, Jul! Ne gyere ezzel a dumával, mert csak még jobban összezavarod vele!* - Vélhetően igen. Túl sokat gondolkozol néha azon, hogy mikor mire célzol, pedig sokszor konkrétan ki mondom, amit gondolok *vakarja meg beszéd közben az állát. Egyébként a kitörése után Julian is visszavesz, mert fogalma sincs, hogy ez most miért és honnan jött neki. Aztán lassan peregnek az események, és eljutnak addig, hogy a fiú megcsókolja a lányt. Amúgy igen, a srác picit odébb csusszant, és várta Simone kitörését, de eleinte nem történik semmit.* - Igen, megcsókoltalak… *suttogja halkan, majd összerezzen, amikor a lány a szökőkút szélére vág. Aztán hamar összeszedi magát, és a lány kifakadásánál ő ugyanolyan hevesen válaszol.* - És akkor?! Mintha nekem nem ez lett volna az első! Különben is, honnan tudhattam volna! Te jártál egy taplóval, nem én! Honnan a frászból kellett volna tudnom, hogy megcsókolt-e, vagy sem?! *fakad ki ő is, majd felszusszant.* - Tudod, hogy mióta vágytam erre? *kérdi halkan.* - Akárkit, bárkit megkaphattam volna, de nem akartam! Tudod, hogy hány e-mailt, vagy sms-t kapok naponta, amiben könyörögnek, hogy legyek a barátjuk?! És én mégsem tettem. És miért? Mert már réges-rég elköteleztem magam valaki mellett, valaki mellett, akinek bezzeg pont a legnagyobb riválisomnak kellett lennie! Tudod, hogy hány éven keresztül fojtottam el magamban ezt az érzést? De nem tudok mit tenni! Mióta a közelemben vagy szinte majd megőrülök, hogy legalább láthassalak! Nem elég nekem a saját érzéseimmel viaskodni, azok a hülyék még szórakoznak is, amikor meglátnak téged! De mindegy is. Neked úgy tűnik ez marhára nem számít. *Hupsz. Vélhetően ez volt a legnagyobb érzelmi kitörés, amit Julian valaha is tudott produkálni, és amit Simone valaha is átélt. A fiú egész testében remeg, az arca teljesen vörös a lámpafényben, a szemei pedig úgy csillognak, mintha valami súlyos betegségben szenvedne.*
Simone Bellerose- .::Diák::.
*Hát lehet, meg azért valljuk be, hogy Sim is elég sötét tud lenni néha...* - Igen, de erről nem tudom, hogy ő mit gondol és ezért akartam vele beszélni, de közben meg idejöttem hozzád is... *Feleli a lány dacosan és nem, nem enged, ő most már biztos, hogy morogni fog, ha van, ha nincs miért. A következő kijelentésre felvonja a szemöldökét.* - Mert? *Érdeklődik, már csak azért is, mert azt tudja, hogy ő miért tartja idiótának, de hogy a testvérei miért... Nos, arról fogalma sincs, de azért érdekelné.* - Egyszerre beszéltél két lehetőségről, direkt azért, hogy összezavarj. *Feleli a lány dacosan, de már a hangján is érződik, hogy kezdi feladni, ez azért már sok lesz neki.* - Lehet. *És ennél többet ne is várjon Julian Simtől, mert többet nem hajlandó beismerni. Ez is bőven sok volt neki.* - Ki mondta, hogy tudnod kell?! Különben is, minek csókoltál meg?? Elég lett volna, ha annyit mondasz, hogy igen! *És ő részéről hirtelen elhallgat és csak meglepve hallgatja Julian kifakadását. Őszintén szólva tényleg nem hallott még ilyet és így a sráctól.* - De én nem is tudtam erről, akkor mégis, hogy lehettem volna tapintatosabb? Különben is, nem te vagy az egyetlen, akinek tetszett a másik. *Fordítja el a fejét és teljes mértékben megadta magát. A kezeit ismét karba fonta a mellén és úgy tűnik, hogy eljött a nagy vallomások pillanata.* - Képzeld el, a Roxfortban még én is nagyon kedveltelek, sőt... Csak aztán elkezdtél versengeni, folyton idegesítettél, csesztettél és úgy gondoltam, hogy akkor biztos nem érdekellek. Képzeld el, ha egy kicsit normálisabb lettél volna, akkor most nem lennénk így itt. *Jelenti ki és még halkan hozzáteszi:* - Nagyon kedvellek, de a bunkó énedet te nem tudod, hogy milyen nehéz elviselni. *És ő végzett, ez volt az ő végszava.*
Julian Steiner- .::Diák::.
* Hááát, ebbe most ne menjünk bele, mert a karakterek legyilkolnák egymást.* - Őszintén, ha komolyan gondolná, akkor keresett volna. Szerintem hagyd a francba! *Persze milyen ellenérzések vannak benned, de azért nem kéne ilyen tapintatlanul mondani ezeket!* - Szóval hozzá igyekeztél megbeszélni a dolgokat, de megszántál, és úgy döntöttél, hogy még jól felhúzod magadat rajtam, hogy még feldúltabb állapotban legyél, mikor beszéltek? Nem túl jó gondolat… *Na most meg kombinál… Aztán ugye megjegyzi a testvéreit, és a visszakérdezésre megrándítja a vállát.* - Ez egy nagyon hosszú történet, és nem is szívesen beszélnék róla most. *És még egészen normálisan hárította a témát, de amúgy látszik rajta, hogy zavarja a dolog. Mármint a testvérei.* - Tudom, megszoktam, hogy a mondandómat össze kell sűrítenem, így kevesebbet beszélek, de tartalmasabban. Sokan megértik *vonja meg ismét a vállát, majd jön a csókos rész, és a két diák elég szépen el kezd üvöltözni egymással a főtér kellős közepén. * - Talán, ha szerelmes vagyok valakibe, akkor jogom van tudni, hogy az illető foglalt-e, vagy sem, vagy te nem így látod? És azért csókoltalak meg, mert azt akartam! Szerinted kibírtam volna nyögni azt a szót?! *A felháborodottságtól lassan, fokozatosan eljutunk a fásultságig.* - Nekem az is elég lett volna, ha egy kicsit csendesebben háborogsz *temeti a kezeibe az arcát. Aztán Simone nekiáll magyarázni a múltról meg mindenről, és látni kéne, hogy Julian milyen lassan, robotos mozgással emeli fel a fejét, majd ejti le a kezeit az ölébe.* - Abba most ne menjünk bele szerintem, hogy ki kezdett el versengeni kivel, oké? Különben is, honnan kellett volna tudnom, hogy kedvelsz?! Lényegében úgy viselkedtél, mint az összes többi lány a hollóhátban *morogja, majd a bunkó énre összeráncolja a homlokát.* - Az az énem nem is létezik. Az egész színjáték. sose utáltalak Simone, jó talán dühös voltam rád a versengős ügy miatt, de sose utáltalak. De most komolyan, hogyan akartam volna jó lenni abban, amit szeretek, ha a legnagyobb riválisomért teljesen odáig vagyok? Muszáj volt megtennem, nem tudod milyen nehéz, de kénytelen voltam megtenni. Szerinted nem ostorozom magam nap mint nap, hogy miket vágtam és vágok a fejedhez? De nem tehettem mást. Nekem ez az egyetlen lehetőségem, hogy kitűnjek a családomból! Te nem tudod milyen a testvéreid árnyékában élni, nem tudod milyen, ha minden babért learatnak előtted, és neked már szinte semmi nem jut. Ez az egyetlen dolog, amihez értek és szeretek, kénytelen vagyok… Kénytelen vagyok gázolni a riválisaimon, hogy elérjem a célomat. *Újabb, ezúttal teljesen kimerült kifakadás. Simone vélhetően nem is tud Julian kisebbségi komplexusáról, de az utóbbiak alapján simán rájöhet.* - Tényleg sajnálom… *suttogja halkan, majd felpattan, meg ragadja a gitárt meg a végig mellette heverő kamerát, és megindul az iskola felé. Nem megy túl gyorsan, könnyű lenne utolérni.*
Simone Bellerose- .::Diák::.
- Könnyű azt mondani. *Morogja, de csak olyan hangosan, hogy kételyes, hogy a másik meghallaná.* - Nem képzeld el, csak gondoltam megnézem, hogy hogy vagy, de bocs, hogy érdekelt mi van veled és így tettem. *És a lány részéről ezt a témát lezárta. Semmi kedve a sráccal ezen veszekedni. Igazából már semmin sincs, bár a kedvénél fontosabb tényező, hogy ereje nincs hozzá. És valószínűleg már Etieékhez sem fog benézni, egyszerűen csak visszamegy a suliba, egyenesen a hálókba és kidől... Azután bólint Julian tesós szavaira és igyekszik elnyomni magában a feltörni készülő kíváncsiságot. Azután a csók jelenet következményeinek a lezajlása következik. Nos igen, érdekes látvány lehet így hajnali fél három környékén a két kiabáló hülye gyerek. Csoda, hogy még nem szólt rájuk senki.* - Jogod nincs hozzá, max érdekelhet. *Fintorog a lány.* - Bocs, hogy kiakadtam, hogy valaki csak úgy a semmiből lecsókol. *És igen, most már csendben háborog, nem szól hangosan, csak a kellő hangerővel.* - Ennyi erővel nekem honnét kellett volna sejtenem, hogy te kedvelsz? *Kérdez vissza, de igyekszik minél inkább lehiggadni. Itt az ideje, hogy ezt az ordítozást befejezzék.* - Lehet, hogy én nem tudom, hogy neked ez milyen érzés, de azt igen, hogy ha te lennél az én helyemben, akkor te sem örülnél, de értem, hogy mit akarsz mondani. *Jegyzi meg és végleg elfogyott minden ereje. Már majdnem hajnali fél 3 van és ő itt veszekszik Juliannel Qarin kellő közepén. Ez a vita most vagy mindent visz, vagy semmit. Azután pedig csak gondolkozik a fiú szavain és kisebb késéssel, de utána siet, remélve, hogy még utoléri.*