by Naomi Verhoeven Csüt. Aug. 16, 2012 7:42 pm
*Hát, sajnálatos módon így sikerültek a dolgok, Márknak pedig nagy valószínűséggel sikerült olyan társaságba keverednie, akik ezt váltották ki belőle. Az pedig, hogy a fél Cameos utálja… Nos, Márknak fel van adva a lecke, hogy megbékítse őket, bár talán az Őrző fiú bizalmáért kell majd annyit dolgoznia. Egyébként, ha megkérdeznék, hogy Milan miért nem lesz a szigeten, akkor Naomi csak annyit mondana, hogy születésnapja lesz. A belga lány pedig azért nem szól a másikhoz, mert egyszerűen nem tud mit mondani azonkívül, hogy sajnálja, de azt már megtanulta, hogy nem kell állandóan bocsánatot kéregetnie, mert az egy idő után a másik agyára megy. A sóhajtásra nem reagál semmit csupán egy aprót szusszant.* ~ Mégis mi a fenét kéne mondanom? *harap az azon tűnődik, hogy valahogy jóvá tudná-e tenni a dolgokat.* - Nekem is feltűnt… És szerintem mindkettőnk fejét leordíthattad volna. Egyébként miket tudsz? Hogy Ariadne meg Vic szervezkedett? Mert ha… Ha bosszúállás szempontjából tetted, akkor nagyon nem volt szép húzás, mert nem csak ő érdemelte meg. Ugyanannyira vagyunk sárosak a dologban a Loielemmel, mint Vic és Ari. Arin akkor miért nem vezetted le a dühödet? Vagy rajtam? És… Fred tegnap szíve szerint agyonvert volna téged, de mégis bírta türtőztetni magát, sőt nem is szidott, mikor visszafelé haladtunk. Egy szót sem szólt csak zsebre tett kézzel sétált mögöttünk. A piálásról pedig szokj le, nem tesz jót *beszél halkan továbbra is maga elé meredve, a kérdésre pedig halványan elmosolyodik, és felpillant az égre.* - Ki tudja, előbb-utóbb csak megtalálod azt a lányt. Csak türelem kell hozzá, és semmi erőszak *figyel az égen egy bárányfelhőt, majd ismét lehajtja a fejét, és folytatja a merengést.* - Tudom, de akkor is… És azt hiszem meg kellene keresned Domit. Mintha kezdene hiányolni *jegyzi meg halkan, hiszen tudja ő nagyon jól mit jelent az, hacsak egy napra nem látod a legjobb haverodat, aki igaz sokkal többet jelent a lánynak, de el tudja képzelni, hogy Dominik mit gondol Márk hosszas eltűnéséről.*- Nekem… Nagyon kevés barátom van, sőt négy-öt embert tartok csak annak, és a haver meg a barát nálam… Ugyanazt jelenti. És ha bármi gáz van, akkor számíthatsz rám is, mert nem hagyom cserben a barátaimat. Jut eszembe, leállítottam Kilian-t, szóval nem fog csesztetni *kezdi kicsit akadozva, és egy megkönnyebbült mosollyal az arcán kezet ráz Márkkal. A milanos kérdésre felnevet, és nyelvet ölt.* - Próbáld ki, de amúgy jól *poénkodik egy kicsit, majd amikor Márk el kezd beszélni arról, hogy egy dolgot szégyell, akkor elkomorul az arca, a torka összeszorul, a gyomra pedig görcsbe rándul.* - Ne aggódj.. Tőlem nem fogja megtudni, mert akkor tényleg kinyír, viszont azt hiszem, hogy Victoriánál törlesztened kell…. Nagyon sokat *kezd bele remegő-akadozó hanggal, de végül sikerül megemberelnie magát, és túlteszi magát a sokkon.*~ Te kezdted ezt… *hallatszik a fejében egy számon kérő hang, mire az ajkába harap, olyan erősen, hogy az is vérezni kezd, és mikor elkapják a kezét, akkor csúnyán néz a fiúra. Nem fáj neki, ez nem tud fájni neki. Magas fájdalomküszöbbel rendelkezik hála Cornelisnek…* - Engedd el, kérlek *szusszant a lány, de figyelmen kívül hagyja a másik szavait, s végül úgy oldja meg a helyzetet, hogy árnyékká válnak a kezei, így könnyedén megszabadul Márk szorításától, s mikor ismét megjelenik, akkor a jobb alkarján egy apró, vörös csík éktelenkedik.* - Egy sebhellyel több, vagy kevesebb édes mindegy. Különben is, mindjárt begyógyul *húzza a száját a lány, hiszen a térdein lévő sebek már begyógyultak, csak az alvad vér csúfoskodik ott. *
