Fyron Akadémia

Vámpírok, vérfarkasok, angyalok, démonok, emberek, lidércek, nimfák, nekromanták, nixék és valanok... Szövetségek, harcok. Légy részese ennek a kalandnak, ahol Te döntöd el, melyik oldalon állsz!


Az oldal bezárt. Régi tagok: nyugodtan játszhattok itt, néha mi is fogunk, de magát az oldalt nem visszük tovább aktívan.

    Főtér

    Lucien du Bois
    Lucien du Bois
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főtér               Empty Főtér

    Témanyitás by Lucien du Bois on Vas. Május 13, 2012 3:12 pm

    A főtér egész Qarin középpontja, itt mindig zajlik az élet. Napközben fagylaltosok, dísztárgyárusok, és persze egy rakat árus népesíti be, éjszakánként pedig itt gyülekszik a város sötétebb oldala. Innen mindenhová könnyen el lehet jutni, valamint van egy-egy átjáró mind a három faji főhadiszállásra. Középen egy gyönyörű szökőkút van, amelynek a peremére bármikor le lehet ülni, de nem célszerű belemenni, ugyanis hirtelen égetni kezd a víz, vagy éppen olyan hideg lesz, mint a jég. A legtöbb rendezvényt vagy itt, vagy a városligetben rendezik meg, ami egyébként egy köpésre van innen.


    _________________
    Lucien elveszett gyermekként, apja után kutatva érkezett a Fyron Akadémiára, de itt tartózkodása messze nem ezért vált tartóssá: a hős lidércben egy pillanatig sem csalódott, hiszen világ életében gyűlölte őt... halálhírének hallatán azonban képessé vált megbocsátani neki. Életén és céljain ez nem igazán változtatott: továbbra is az írás a legfőbb szenvedélye, továbbra is Ed az egyetlen ember, aki igazán közel képes férkőzni hozzá, és továbbra is szorgalmasan végzi tanulmányait az Akadémián.

    Rebecca Taylor fél-lidérce
    Elizabeth Cobb
    Elizabeth Cobb
    .::Városi Lakos::.
    .::Városi Lakos::.

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Elizabeth Cobb on Vas. Júl. 01, 2012 7:27 pm

    *Egy fehér halász nadrágban és egy fehér elegáns pólóban és egy fehér papucsban. Alatta természetesen egy világoskék bikiniben van. Ma természetesen egyedül van, hiszen a barátnője éppen indulnak nyaralásra. Az idősebbik fivérnek meg lehet a nyugta, hiszen biztos idegesítő egy kis tyúk és egy kis herceggel lenni. Ha bár Ian Lizzie számára nem igazán szimpatikus. Igaz nem ő vele barátkozik, de hát a véleménye is meg van róla. Ha bár mostanában eléggé sokat változik a Quenell leány is. Egyébként a kutya most kivételesen nincsen vele, hiszen a fürdéshez minek hozta volna.. van, ennivaló neki meg a hűvösben el van. Qarint már egészen jól megszokta az egész körülményt. Ha bár Michelle folytonos beszéde már kicsit ki idegeli a másik, hiszen arról pofázik, hogy így elmegy bulizni meg mostanában lesz valami fesztivál és, hogy milyen jó lesz. Ráadásul nem lehet lelőni. A lány számára természetesen ezek mind idegenek ő inkább úgy van vele, hogy rajzolgat, fest és ugye még ezekhez jön egy csomó más dolog ami ház körüli és nem ház körüli. A főtérre érve fogja magát és a szökő kútra leül. Amúgy van a lánynál egy táska is amiben mappa található és ceruza. Előveszi és elkezdi rajzolni azt az utat, ahonnan jött. Ha már úgy is festett mostanában ugye a házat ahol élnek szóval egyre többet csinálja és nem csak a rajzolásban fejlődik.. hanem képességben is…*


    _________________

    Egy sors. Egy élet ami nem tudni hova vezet. Egy nehéz időszak és úgy érzi, hogy egyedül van pedig tudja, hogy ez nem így van. A visszatért srácnak nagyon örül és mindenképpen ragaszkodik hozzá, de nem olyan  Elizabeth mint volt. Belsőleg teljesen megváltozott. Kiben bízzon meg ezek után és mihez kezdjen?  A lány aki képes lesz felcsapni démonokat irtani, de a szeretteit nem fogja bántani. A nyaklánc amit kapott Patrictől még mindig a nyakában hordja. Michael eltűnése megváltoztatja a dolgokat.. Hiányzik neki az apja. A lány nem beszél akárkivel és nem igazán bízik meg senkiben. Védtelen.  Képes bármilyen őrültséget végig csinálni és nagyon makacs teremtés. Milyen időszaka lesz ezután? Nehéz, mert nem tudja mit csináljon...

    Castin Noyers kishúga, Őrangyala és nevelőapja: Michael Cobb, Darioth Fogadott bátyja: Patric J. Morgan és Esteron Baltazaar, Laschan Baltazaar kisangyala
    Jarek Malkova
    Jarek Malkova
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Jarek Malkova on Vas. Júl. 01, 2012 8:14 pm

    *A főtérre egy középmagas srác érkezik, könnyű léptekkel, kezében egy sporttáskával, ami többek között egy kétszemélyes sátrat, egy két napra elegendő ruhát meg némi kaját tartalmaz. A fekete hajú fiú egy fehér rövid ujjút meg egy világoskék farmert visel, mindezt egy szürke kondival párosítva, és éppen meglehetősen elveszetten pislog körbe. Remek, Lucien még sehol. Na, most akkor addig mégis mit csináljon? Szóval körbenéz, és ki is szúrja magának a szökőkutat. A kislányt azonban csak akkor veszi észre, amikor már letette a sporttáskáját, és mivel nem akarja, hogy úgy tűnjön, nem akar mellé ülni, kicsit megköszörüli a torkát, és kierőltet magából egy mosolyt.* - Helló! Leülhetek? *kérdezi. Igen, felettébb bőbeszédűnek tűnik... De idegenekkel legtöbbször így viselkedik. Visszafogottan, félénken, aztán majd ha oka lesz beszélni, akkor fog. Addig meg inkább nem dumál túl sokat, nehogy elijessze az embereket. Szóval ha megengedik, hogy leüljön, megpróbál vetni egy pillantást a készülő rajzra, és ha ez sikerül, ismét elmosolyodik, immár kicsit könnyebben, és megint megszólal.* - Szép lesz. Rajzoló vagy? *érdeklődik. Hiába, ha művész a másik, akkor legalább egy kicsit rokon lélek...*


    _________________
    Folyamatban.

    Rebecca Taylor világlátott lidérce
    Elizabeth Cobb
    Elizabeth Cobb
    .::Városi Lakos::.
    .::Városi Lakos::.

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Elizabeth Cobb on Vas. Júl. 01, 2012 8:38 pm

    *Rajzolgat és a Mamma Miából énekelget egy dalt. Mostanában páran megfigyelhetik, hogy mivel foglalkozik a másik. Tudja jól, hogy kicsit szemtelen lett ezen viszont minél hamarabb igyekszik változtatni, hiszen nem, szeretne rossz lenni. Ha bár a kamaszodás ezzel jár, de csendesen is meg lehet ezt tenni. Legalább a leányzónk elvégzi maga körül a dolgokat, és általában ha kell, csak akkor szólal meg. Nem mindig. Egy kicsit finomít a rajzán, amíg készíti és természetesen koncentrál a finom mozdulatokra. Nem csak rajzolásra szeretné használni ezt a tudását és természetesen ugye fejlődik hála Michaelnek akinek valahogy szeretné megköszönni azt, hogy ennyit segít rajta. Destinyvel is találkozott egyszer. Még Június közepén egy kutyasétáltatás alkalmával, de nem mutatkoztak be egymásnak. Ismerős volt a lánynak, de nem tudja honnan. Ha bár a képet még nem nézte meg lehet, nem ártanak. Ugye ül a szökőkútnál és rajzolgat. Nem veszi észre, hogy oda lépnek, csak amikor megszólítják. A rajzról felpillantva a ceruzát a füle mögé helyezi és oldalra dönti a fejét és rápillant a férfire.* - Persze csak nyugodtan. Végül is sok hely van még.*Mondja mosolyogva vissza a férfinek és a kezébe visszahelyezi a ceruzát és folytatja tovább. Folytatná, de ugye jön a következő kérdés amire csak bólint.*- Valami olyasmi. Próbálom fejleszteni a tudásom és elindulni valamilyen ágazat iránt. Valaki éneklésben a jó. Valaki rajzban.. Köszönöm amúgy. Ez még csak alap kezdeti vonalak. Nálam amúgy van jobb rajzoló is. Te is foglalkozol ilyesmivel, hogy szakértő vagy?*Kérdezz rá és kérdősen pillant fel a srácra.* - Egyébként. Szólíts nyugodtan Lizzienek. Az Elizabethet nem szeretem.*Valóban nem szereti ha a teljes nevén szólítják arra csak felhorkant. Edre rápillant a sport táskájára is.* - Látogatóban vagy-vagy te is városi lakos?*Érdeklődik a másik iránt immárom kíváncsi jellegű hanggal.*


    _________________

    Egy sors. Egy élet ami nem tudni hova vezet. Egy nehéz időszak és úgy érzi, hogy egyedül van pedig tudja, hogy ez nem így van. A visszatért srácnak nagyon örül és mindenképpen ragaszkodik hozzá, de nem olyan  Elizabeth mint volt. Belsőleg teljesen megváltozott. Kiben bízzon meg ezek után és mihez kezdjen?  A lány aki képes lesz felcsapni démonokat irtani, de a szeretteit nem fogja bántani. A nyaklánc amit kapott Patrictől még mindig a nyakában hordja. Michael eltűnése megváltoztatja a dolgokat.. Hiányzik neki az apja. A lány nem beszél akárkivel és nem igazán bízik meg senkiben. Védtelen.  Képes bármilyen őrültséget végig csinálni és nagyon makacs teremtés. Milyen időszaka lesz ezután? Nehéz, mert nem tudja mit csináljon...

    Castin Noyers kishúga, Őrangyala és nevelőapja: Michael Cobb, Darioth Fogadott bátyja: Patric J. Morgan és Esteron Baltazaar, Laschan Baltazaar kisangyala
    Jarek Malkova
    Jarek Malkova
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Jarek Malkova on Vas. Júl. 01, 2012 8:59 pm

    *Hát, csak megengedik, hogy leüljön, szóval elhelyezkedik a lány mellett, közben ismét körbepillantva, hogy vajon megérkezett-e már Luc. Kissé idegeniszonyos, na. De ha már egyszer idejött... Elvégre fogalma sincs róla, hogy amíg meg nem szólította a rajzolgatót, nem vették észre. Szóval leül a lány mellé, és csak-csak beszédbe elegyedik vele.* - Érdemes is. Könnyen lehet, hogy a végén nagy művész lesz belőled *mosolyog rá barátságosan. Ha valaki, ő aztán igazán pártolja az ifjú művészeket... Hiszen őt soha nem pártolta senki, legalábbis Lucienen kívül, akivel egymást segítették előre. Az pedig ilyen szempontból nem igazán számít. Arra, hogy van nála jobb is, legyint.* - Nézd a jó oldalát, van sokkal rosszabb is. Magaddal foglalkozz, ne azzal, hogy más mire képes *teszi még hozzá a maga kis bölcseletét. Igen, amikor tehette, nem érdekelte, hogy ki mire képes, és hogy ki mit gondol. Független álmodozó ugyanis francia lidércünk...* - Á, szakértő nem vagyok. Egész egyszerűen csak műkedvelő. Na, jó, inkább műimádó *kuncog fel. Az írást egyelőre nem teszi hozzá. Legtöbbször véletlenszerűen ejti el az információt egy párbeszéd közepette, nem ilyen direkt módon, szóval a kislánynak még várnia kell erre. Aztán a másik bemutatkozik, mire rámosolyog és bólint.* - Akkor Lizzie. Én Edmond vagyok, ha nincs kedved kimondani, akkor csak Ed. *Neki mondjuk teljesen mindegy, hogy a teljes nevén szólítják-e, csak egy kikötése van: Lucienen kívül senki nem hívhatja Eddynek. Más nincs ezzel kapcsolatban...* - Látogató. A lakótársam, a legjobb barátom a Fyronba jár, és megbeszéltük, hogy elmegyünk egyet sátorozni a fenyvesbe. Már régóta terveztük, csak sosem sikerült sort keríteni rá, és most itt az alkalom *mosolyodik el jókedvűen.* - Ahogyan mondtad, abból következtetve gondolom te idevalósi vagy. A családoddal élsz? *érdeklődik. Nem tudja, beletenyerelt-e valamibe, de reméli, hogy nem...*


    _________________
    Folyamatban.

    Rebecca Taylor világlátott lidérce
    Elizabeth Cobb
    Elizabeth Cobb
    .::Városi Lakos::.
    .::Városi Lakos::.

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Elizabeth Cobb on Vas. Júl. 01, 2012 9:51 pm

    *Nyilvánvaló volt. Ha azt mondja, hogy nem ülhet le akkor természetesen illetlen lenne. Amúgy sem zavarja. Nem igazán zavarja és természetesen tömegben is el van. Elkezdenek beszélgetni és természetesen a rajról feltett kérdésre válaszol. Érdekli őt a művészet csak szépen fokozatosan fejleszti önmagát. Ahogyan a nyelvvel. Már csak a lidércéget kell megtanulnia. Az árnyékosulást. Ha bár azt is majd szépen lassan.* - Áh, tuti nem. Nem vagyok, önbizalom hiányos csak természetesen tudom, hogy még ezen kívül érdekelhetnek más dolgok is. Te foglalkozol rajzzal vagy hasonló dologgal?*Jön az a bizonyos kérdés. A lány most nyugodt csak nem tud a melegtől sem aludni. Nyugtalan és most természetesen a teli hold is lesz lassan. Szóval örül, hogyha pár órát tud aludni inkább, mos, főz, takarít, amit tud, és a kutyát lerendezi és ő neki tényleg az lenne a legnagyobb büntetés a számára, hogyha a kedvencidőtöltésétől tiltanák el: A főzés. Mondjuk, mostanában egyre többet jár, ide ki szereti amúgy a főteret, és ezt a rajzot el szerette volna készíteni.* - Tudom, de más munkáját is dicsérni kell. Egyébként azért a kritikát is bírom és én is szívesen nézem vagy olvasom más művét. Vagy zeneszerzeményét.*Feleli nyugodtan és be nem áll a szája a pici lánynak. Vagy is hát pici-tini lánynak. A műkedvelőre csak felnevet valahogy hasonlóképpen így van vele. Természetesen soha nem hazudik kivéve amikor.. meg amúgy is. Szóval mindenesetre feltalálja magát a „házban” és nem unatkozik. Gondolatai elterelődik, és természetesen nem keverődik bajba sem.* - Csak műfüggő. Amúgy viccet félre téve örülök, hogy nem csak én vagyok az egyetlen, akit az ilyenek érdekelnek. Azért érdekelnek egyébként mások művei, mert általában elleséssel vagy tapasztalattal lehet tanulni ezeket. A nélkül semmi esély. Próbálkozni lehet, de nem biztos az, hogy összejön. Bár ha nagyon szeretne, valamit az ember elérni akaraterővel lehet.*Mondja a másiknak ugye a műkedvelős dologra és bővebben kifejti az előző mondatra tett kijelentését, hogy ne foglalkozzon másokkal. Az Edmondra csak elmosolyodik és biccent.* - Szép neved van Ed.*Vágja rá és tényleg tetszik neki ez a név. Ő számára ritkaság, ha bár még sem.* - Értem. Az akadémia egyébként szép hely. Voltam már ott bent.*Feleli Edmondnak és igen. Emlékszik arra a bizonyos összeugrásra, de nem emlegeti fel a múltat. Arra is emlékszik, hogy miért voltak ott és mivel most már nyugalom van valamennyire Fyronben lehiggadtak a kedélyek. Amúgy neki az akadémia tetszik, és szívesen járna ide ha nem lenne fiatal. A kérdésre feltett válaszra becsukja a szemeit és mély levegőt vesz.* - Az idevalósira nem mondhatnám. Félig-meddig.*Nem fejti ki bővebben a félig-meddig szót, amíg a másik rá nem kérdezz. Egyébként ez arra vonatkozik, hogy természetesen nem tudja, hogy az anyja itt él. Az apjára nem akar emlékezni, pedig valamelyest az ő vére. Aztán természetesen a másik dolog amire nem fejti ki egyébként ugye, hogy nem családjával van itt. Bár Michaelre úgy tekint mintha apja lenne imádja és szereti és hálás neki mindenben néha ő benne is ott van miért nincsen normális családja akik rendesen nevelnék.* - Sátorozás egyébként jó dolog. Főleg ilyen melegben. Jobb mint a lakásban lenni hiszen ott meg lehet sülni. Én is ezért jöttem ki a levegőre, de képes lennék kint elaludni az udvaron.*Csacsog a lány és továbbra sem áll le a szája le lehetne lőni.* - Egyébként ha untatlak a beszéddel ne haragudj. Néha tudok sokat beszélni. Amúgy te hova valós vagy?*Kérdezz rá érdeklődve és természetesen pörög a lány agya és megint kezd fel élénkülni.*

    // FAGY //


    _________________

    Egy sors. Egy élet ami nem tudni hova vezet. Egy nehéz időszak és úgy érzi, hogy egyedül van pedig tudja, hogy ez nem így van. A visszatért srácnak nagyon örül és mindenképpen ragaszkodik hozzá, de nem olyan  Elizabeth mint volt. Belsőleg teljesen megváltozott. Kiben bízzon meg ezek után és mihez kezdjen?  A lány aki képes lesz felcsapni démonokat irtani, de a szeretteit nem fogja bántani. A nyaklánc amit kapott Patrictől még mindig a nyakában hordja. Michael eltűnése megváltoztatja a dolgokat.. Hiányzik neki az apja. A lány nem beszél akárkivel és nem igazán bízik meg senkiben. Védtelen.  Képes bármilyen őrültséget végig csinálni és nagyon makacs teremtés. Milyen időszaka lesz ezután? Nehéz, mert nem tudja mit csináljon...

    Castin Noyers kishúga, Őrangyala és nevelőapja: Michael Cobb, Darioth Fogadott bátyja: Patric J. Morgan és Esteron Baltazaar, Laschan Baltazaar kisangyala
    Jarek Malkova
    Jarek Malkova
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Jarek Malkova on Hétf. Júl. 02, 2012 6:31 pm

    // OLVAD //

    *Ugyebár sokáig nem tart, hogy rátérjenek Ed kedvenc témájára, szóval pillanatokon belül már a művészetekről folyik a csevely, szóval érezhető, hogy a fiú meglehetősen elemében van, otthonos környezetben mozog.* - Természetesen érdekelhetnek, de az nem jelenti azt, hogy ebben nem leszel a nagyok között *kacsint a kislányra. Aztán megkérdezik, hogy ő mivel foglalkozik, mire halványan mosolyogva vállat von.* - Írok *feleli tömören. Majd ha kérdezik róla, tovább szövegel, addig megtartja magának a részleteket. Hiába, no, kissé félénk a szentem. Főleg, ha az irományairól van szó.* - Ez is igaz *bólint arra, hogy más munkáját is dicsérni kell. A kritikára is mosolyog és bólogat.* - Az a legjobb, mert egész biztosan kapni fogsz. Mondjuk én erre mindig úgy gondolok, hogy nem feltétlenül én csináltam rosszat, hanem az, aki olvassa, ilyen módon látja a dolgokat *von vállat.* - Egyébként én is így vagyok vele *ért egyet a művészetek különféle ágazatait hallgatva. A műfüggőre felnevet, aztán ismét kicsit komolyabbra vált.* - Ó, messze nem vagy egyedül, ne aggódj. Nagyon sokan vannak, akik szeretik a művészeteket. Egyébként igen, minél többet olvasol például, annál szebben beszélsz, és így tovább. Neked, gondolom, ezen logika alapján valaki olyannal lenne érdemes megismerkedned, aki nagyon jól a rajzol, és rá kéne venned, hogy nézhesd munka közben. Elvégre a technikája a fontos *szövegel egy sort, és úgy tűnik, lassan kezd felengedni. Végül is, művésszel hozta össze a sors, szóval annyira azért nem csoda. Pedig alapvetően nem éppen barátkozó típus, legalábbis nehézkesen ismerkedik új emberekkel… De ez most kivételes helyzet.* - Köszönöm *mosolyog a lányra, amikor megdicsérik a nevét. Ő is szereti, bár vélhetően leginkább azért, mert tudja, hogy az édesapja választotta neki.* - Hogyhogy? Odajár valamilyen rokonod? *érdeklődik. Elvégre azt azért sejti, hogy a városiak nem mászkálnak csak úgy be az iskolába… Elvégre részben azért is sátoroznak, mert hát ő nem nagyon mehet be Lucienhez, szóval ez maradt. Amúgy Edmond úgy van vele, hogy nem igazán van kedve a dologhoz. Meg Luc egyébként is megtanítja mindenre, amit neki megtanítottak, szóval nem kell aggódnia, és így olcsóbb is, meg a házra is vigyáz valaki.* - Értem *bólint, bár kissé fura a válasz, de sikeresen rájön, hogy nem éppen jó témát talált, valószínűleg érzékeny, szóval jobb, ha ugrik. Bár érdekli, hogy kikkel él, de nem tér ki rá ennél jobban.* - Odakint meg meg fognak enni a szúnyogok *nevet fel.* - De azért jó buli lesz, az biztos. Bár, legjobb baráttal minden az *vigyorog szélesen.* - Miért nem kérdezed meg, hogy kint aludhatsz-e? *veti fel. Elvégre csak-csak megengedik neki, ilyen időben. Meg legjobb tudomása szerint Qarin nem olyan veszélyes hely, szóval nem lehet gond. Elvileg.* - Miért untatnál? Szeretek más embereket hallgatni, beszélj csak nyugodtan. Egyébként francia vagyok, Versailles-ban lakom *válaszol a második kérdésre is.* - És te honnan származol? Mert ezek szerint nem született qarini vagy.


    _________________
    Folyamatban.

    Rebecca Taylor világlátott lidérce
    Elizabeth Cobb
    Elizabeth Cobb
    .::Városi Lakos::.
    .::Városi Lakos::.

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Elizabeth Cobb on Hétf. Júl. 02, 2012 7:25 pm

    *A művészek mindig megtalálják a hangot és a közös nemet és természetesen nem hiába van meg úgy a dolog. Szimpatikus neki természetesen.* - Tudom. Viszont hobbi szinten szeretem csinálni és természetesen nem gondolkoztam ezeken. Amin el tudnék indulni talán az a tánc vagy a zene, de igazság szerint a tánchoz jobban kötődöm.*Magyaráz boldogan a srácnak. Igen kiegyensúlyozottan nyugodt és látszik rajta, hogy egyáltalán nem pimasz.* - Igaz. Valójában tényleg a tapasztalatszerzés útján tudunk meg bármit is.*Feleli, rá legalább egyet értenek. Jó témák vannak és természetesen érdekli mind az olvasás, zene, tánc és egyéb dolog.* - Valóban az olvasásnál a beszéd és a kommunikáció. Azért az írás tapasztalat is szükséges. Természetesen ebből is lehet tanulni, ellesni. A logika valóban pártatlan bár bennem gyerekkorom óta meg van a rajztudásom. Valahogy a képességemmel köthető össze és természetesen már tudom azt, hogy azért nem csak akkor kell rajzolnom, amikor látok. Hanem, mert szeretek. Évek óta rajzoltam egy nőt, akit láttam már Qarinban mióta itt vagyok/vagyunk és még nem igazán elegyedtem vele beszédbe. Mondom, a rajztanár nem lenne egy rossz ötlet, de hobbi szinten csinálnám csak szóval.*Magyarázza a rajzot Lizzie, amit már sikerült megértenie és fejleszti a képességét. Nem fogja hagyni azt, hogy ez is elvésszen és saját tudása alapján cselekszik jót. Ha már a bajba keveredés nagy mesetere volt, valamelyest fejlődött. Csak a száját fogná be.* - Kíváncsi vagyok az egyik művedre. Szeretek egyébként olvasgatni. Régóta írsz?*Kérdezz rá és utána ugye bemutatkoznak. Valóban sok dilemmában szenved a lány és természetesen nem direkt van. Van rengeteg dolga és inkább lefoglalja magát, ismerkedik és így soha nincs egyedül.* - Úgy tudom nem. Bár ki tudja. Történhetnek csodák. Amúgy viccet félre téve történt egy két dolog, ami miatt oda kellett menni.*Nem igazán pletykálkodik, és nem beszédes most. Az anyját még nem igazán tudja, hogy oda jár, ha tudná, lehet, kiosztaná. Sőt már megtette, egy nappal később csak ugye ezt még nem tudja a másik. A téma csak azért fáj neki, mert sokszor látja a gyerekeket a szülőkkel és azért jó lenne neki, néha ha itt lenne az anyja is. Ha nem is szokta emlegetni fáj neki.*-Szúnyog riasztót használjatok. Az jó lesz. Amúgy meg sok sikert a sátorozáshoz. Mondjuk az eget elnézve esni nem fog.*Kuncog fel és felpillant az égre, ahogy megy majd lefelé a nap.* - Biztos kint aludhatok. A kérdés az, hogy kedvem lenne e hozzá. Ha bár olyan meleg van a szobában, hogy kint jobban jár a levegő.*Feleli nyugodtan és halványan elmosolyodik és elnézést kér a locsogásért. Valóban tud sokat beszélni, olyankor nem lehet lelőni a lidércet.* - Akkor jó. A Franciák aranyosak és szép hely. Voltam már átutazóban. Pár napra még kicsit voltam.*Na, igen hol nem járt ez a szerencsétlen lány? Az északi sarkon, de oda meg csak nem viszik el azok az eszementek. Qarinban meg jól érzi magát, és ha megint kizökkenne ebből a helyből. Lehet, nem lepődne meg, de már szívesen maradna, olyan helyen ahol nem idegenek veszik körül.* - Spanyol vagyok. Ha jól tudom édesanyám állal, mert apám angol volt.*A voltot kicsit hangsúlyozza és halványan elmosolyodik, de lassan csak kiböki a témát.*-Qarinba csak pár hete érkeztem a „nevelőapámmal” akit imádom és hálás vagyok neki mindenben.*Feleli mosolyogva és tényleg így van. Attól, hogy szigorú Michael csak nevelődik a leányzó és hallgat is rá a férfire. Igazság szerint nem tudja mi lenne ha nem találkoznának. Biztos, benne, hogy előbb vagy utóbb pszichiátriára került volna.*


    _________________

    Egy sors. Egy élet ami nem tudni hova vezet. Egy nehéz időszak és úgy érzi, hogy egyedül van pedig tudja, hogy ez nem így van. A visszatért srácnak nagyon örül és mindenképpen ragaszkodik hozzá, de nem olyan  Elizabeth mint volt. Belsőleg teljesen megváltozott. Kiben bízzon meg ezek után és mihez kezdjen?  A lány aki képes lesz felcsapni démonokat irtani, de a szeretteit nem fogja bántani. A nyaklánc amit kapott Patrictől még mindig a nyakában hordja. Michael eltűnése megváltoztatja a dolgokat.. Hiányzik neki az apja. A lány nem beszél akárkivel és nem igazán bízik meg senkiben. Védtelen.  Képes bármilyen őrültséget végig csinálni és nagyon makacs teremtés. Milyen időszaka lesz ezután? Nehéz, mert nem tudja mit csináljon...

    Castin Noyers kishúga, Őrangyala és nevelőapja: Michael Cobb, Darioth Fogadott bátyja: Patric J. Morgan és Esteron Baltazaar, Laschan Baltazaar kisangyala
    Jarek Malkova
    Jarek Malkova
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Jarek Malkova on Hétf. Júl. 02, 2012 8:06 pm

    - A tánc is jó dolog. Igazából minden remek, ha az ember szívesen csinálja, még a bérgyilkosság is *nevet fel kissé zavartan. Jó, na néha járnak dolgok a fejében. Író ember, ez nála már csak így működik. A tapasztalatszerzésre bólint, nem ragozza tovább, hasonlóképpen az olvasás-beszéd-írás kapcsolatára. Ez után szemöldökráncolva hallgatja a kissé számára összefüggéstelen beszédet, de a végére sikeresen kikövetkezteti, hogy a kislány látó, és le szokta rajzolni, hogy miket lát.* - Nos, ha a képességeidben is segít, akkor pláne jó, ha foglalkozol vele *mosolyog rá Lizzie-re. Arra, hogy a lány szeretné olvasni amit ír, kissé zavartan vállat von.* - Nos, megtalálhatod a könyvesboltban, James B. Randell néven, ha annyira érdekel *válaszolja. Hogy régóta ír-e, arra vidáman elmosolyodik.* - Nagyjából azóta, hogy édesapám megtanította, hogyan kell *válaszolja.* - Úgy tűnik, a véremben van a dolog... *von vállat. És valóban: soha nem volt gondja azzal, hogy hajmeresztő kalandokat találjon ki, vagy hogy szavakba foglalja ezeket. Ez számára olyan természetes, mint a levegővétel. Aztán áttérnek a Fyronra, és a lány szavaira ismét bólogat.* - Értem. *Ez után pedig visszatérnek a sátor-témára, mire szélesen vigyorog.* - Megpróbáljuk, aztán majd meglátjuk, mennyire lesz szerencsénk. Viszont tény, hogy az esőtől nem kell tartani *nevet fel.* - Ha meg mégis megázunk, az azt hiszem végleg igazolná, hogy ketten együtt mi vagyunk a balszerencse legnagyobb kegyeltjei *vigyorog szélesen.* - Amúgy szerintem legyen kedved, mert csodás idő lesz éjszaka, jobb, mint a szobában poshadni. Legalábbis ha nekem kellene választanom, akkor egyértelmű *bólint, nyomatékosítva a mondanivalóját. Ami egyébként nem szorul magyarázatra, hiszen aludhatnának valami panziófélében is, mégis inkább a sátrat választották... Ez után Franciaország kerül szóba, mire ismét bólogat, elvégre imádja a hazáját, ahogyan igazából az egész világot. Amit nagyjából körbe is utazott Luciennel együtt... Aztán végre kiderül, hogy honnan származik a kislány, és milyenek a családi körülményei, mire bólogat, a nevelőapjára pedig halványan és kissé szomorkásan elmosolyodik. Talán neki is egészen más élete lett volna, ha lett volna neki... De ki tudja. Kár ezen filozofálni, végül csak jól alakult az élete, hála részben Luciennek. Aki egyébként ebben a szent pillanatban rikkant fel a tér túlfelén.* - Eddy! Istenem, de hiányoztál! *hallatszanak a francia szavak, majd egy sporttáska puffan a szökőkút lábánál, és a két fiatal férfi összeölelkezik.* - Jó látni, Luc! *feleli Ed franciául, majd visszafordul Lizzie-hez.* - Nagyon örülök, hogy találkoztunk *vált ismét angolra.* - Remélem összefutunk még. Sok sikert a rajzhoz meg a tánchoz *kacsint rá, majd Luciennel együtt elköszönnek a kislánytól, és elindulnak, hogy még naplemente előtt megtalálják a megfelelő sátorhelyet...*


    _________________
    Folyamatban.

    Rebecca Taylor világlátott lidérce
    Giselle Céline Marceau
    Giselle Céline Marceau
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Giselle Céline Marceau on Szer. Júl. 04, 2012 4:57 pm

    *A főtéren a szökőkút szélén egy barna hajú kislány ücsörög, kezét a jéghideg vízbe merítve. Nem különösebben érdekli a hideg, örül annak, hogy valamivel csillapítani tudja a melegét. Szíve szerint már rég a szökőkútban lenne, ha a nagy énje nem parancsolt volna rá. A pici Giselle lábai mellett egy szatyor hever teletömve jó pár könyvvel, de a kislányt nem különösebben izgatják most az olvasmányok. Ahhoz neki túlságosan is meleg van. * ~ Jut eszembe, jöhetne már a fagyimmal. Meleg van! *Morfondírozik a fiatal Gis, és kíváncsian nyújtogatja a nyakát a fagylaltárus felé, de akkor ott a tömeg, hogy az idősebbik kiadását sehol nem látja. Megrándítja a vállát, lerúgja a szandálját, megfordul, és beleteszi a lábát a hidegbe. A kis francia felszisszent a hideg miatt, majd kellemesen megborzong. Nagyon melege van, és ha a fagyi nem segít… Akkor keres valami mást. Nem sokkal később felbukkan a tizennyolc éves leányzó, és a fejét csóválva nyom egy puszit a kis énje buksijára.* - Lehetetlen alak vagyok! *Nevet fel halkan, mire a pici lány ránéz, és szélesen elmosolyodik.* - Tudom. Hoztad a fagyim? *Kérdezi a lányka, majd mikor a háromgombócos vanília-eper-csoki fagyit felé nyújtják, akkor kirántja a lábát a vízből, és elveszi a az idősebbik kiadástól a hideg édességet. Benyal a fagyiba, majd szélesen rávigyorog a másik angyalra. * - Mondtam már, hogy imádlak? *Mosolyog továbbra is a csöppség, mire a nagy felkuncog.* - Még nem, de örülök neki, hogy a fiatal énem nem utál. *Feleli neki, mire a pici a szabad kezével legyint, és gyorsan elpusztítja a csokis gombócot. * - Ugyan, semmiség. Örülök neki, hogy még mindig értek a gyerekekhez. Vagyis hát na… Tudod, te azt. Még mindig a kedvükre tudok tenni. *Vágja rá a pici Gis kissé a fagyira fókuszálva. Alig telik el öt perc, de a lány annyira mohón eszik, hogy már a tölcsért rágcsálja.* - Csupán, ha már a nyakamon vagy, akkor már a kedvedre, vagyis a kedvemre akarok tenni. *Nevet fel a nagyobbik, majd az ölébe veszi szatyrot, és várakozóan néz a gyerek énjére.* - Lassan mehetnénk. *Jegyzi meg, mire a picinek elkerekednek a szemeire, és könyörgően mered a másikra.* - Mééég ne menjünk! Olyan jó hideg volt az előbb a víz! Légyszi, még maradjunk egy picit! *Kérleli a másikat, aki fejét csóválva összekócolja a másik haját.* - Hát jó. *Sóhajt lemondóan. Ennek a kicsi lány nagyon megörül, és a nagy énjének az arcára nyom egy puszit, aztán a kislány halkan dúdolni kezd egy Papa Roach számot, a nagy pedig visszaereszti a szatyrot a földre és a szökőkút szélén kitámasztja magát a két kezével. A kicsi énjétől megint nosztalgiázhatnékja támad, és örül annak, hogy már nem tudják annyira manipulálni, mint régen. Viszont a kislánynak a kedvére akar tenni, amíg itt tartózkodik. Szeretne neki mindent megadni, amit csak lehet, mert… Ismeri önmagát, és a tízéves gyereknek szeretné megmutatni, hogy milyen az az élet, amit ő soha nem tapaszt meg. Közben pedig azon gondolkozik, hogy vajon minden kisgyerek így viszonyulna-e hozzá, vagy csak saját maga ilyen, hogy tudja mit miért csinál. Szóval nagy Giselle fejében rengeteg beteg gondolat kering, míg a pici vígan énekelget.*


    _________________
    Hosszú-hosszú hónapokig tartó ingadozó hangulata és jó pár kisebbségi komplexusos kirohanása után végre valahára visszatért az élők sorába, és a szokásosnál is hiperaktívabb. Igen, kérem szépen, visszatért az életvidám idióta Giselle, akit már régóta hiányoltunk, és immáron Naomi Verhoeven, Jessica Lord és Alise Rubenis társaságában kedvére kipattoghatja magát, amikor épp nem a kedvesével tölti az időt. Mostanság egyébként igen jótékony kedvében van, Naomival önként és dalolva segítenek Qarin lakóinak ott, ahol csak tudnak. Szóval, igen, Giselle visszatért! Rettegj Fair Isle!

    Tyaeloria Perathon életvidám őrangyala és Kamen Grozdan Branimir menyasszonya
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Szer. Júl. 04, 2012 5:42 pm

    *Kamen morcosan siet fiatalabb énje után, aki megint kitalálta, hogy márpedig ő fagyizni akar, ahhoz pedig le kell jönniük Qarinba. Mit érdekli a kölyköt, hogy ő alig négy órát aludt, és teljesen ki van készülve? Nem, nekik le KELL jönniük, mert pici Kamen azt mondta. Persze amikor reggel hisztizett, akkor nem érdekelte semmi és kész. De most, most természetesen azt kell csinálni, amit ő akar, különben teljesen vége a világnak, és a fiatal énje végleg az őrületbe fogja kergetni.* - Nem értem amúgy ezt a ragaszkodást a fizetéshez, az ingyen fagyi soookkal finomabb, de ha ennyire szeretnéd, akkor kivételesen hajlandó vagyok megengedni, hogy pénzt adj érte. Felesleges, de mindegy, te bajod *szövegel a tíz éves srác, miközben elérnek a fagyishoz. Az idősebbik csak bólogat, ráhagyva a fiúra az egészet, ugyanis ismeri magát annyira, hogy tudja, tökéletes hülyeség lenne elkezdeni vitatkozni, mert abból úgyis hiszti lenne, amire meg aztán végképp semmi szükség nincs.* - Lesz egyszer három gombóc csokoládé... - Négy! - Az agyad négy. Tehát egyszer három csoki, meg egyszer egy vanília, rágó, csokoládé, mindkettő édes tölcsérben, rolettivel *rendel Kamen, igyekezve nagyjából leállítani a kicsi énjét. Az persze egyértelmű, hogy mégis mit kap a kis srác, ugyanis gyerekkorában csak és kizárólag a csokis fagyit volt hajlandó megenni, semmi mást. Igen, már akkor is eléggé válogatós volt... Amikor megkapják a két tölcsért, az idősebb Branimir fizet, a gyerek verziója kezébe nyomja a három csokigombóccal töltöttet, és körbenéz a téren. Ekkor szúrja ki Giselle-t, mire megkönnyebbülten felsóhajt, füttyent egyet a kölyök önmagának, majd megindul a szökőkút felé.* - Tudod te egyáltalán, milyen fontos és értékes személy vagyok? Mi az, hogy te csak így fütyülsz nekem, ha? Mégis hogy képzeled ezt? Hogyan lehet egy hozzám hasonló ragyogó és zseniális elmével ilyen módon viselkedni? *pampog pici Kamen, mire a fiatal felnőtt felhorkant.* - Elfelejted, hogy én te vagyok, magyarul simán van rá jogom, hogy úgy viselkedjek, ahogyan akarok. Most pedig igazán befoghatnád a pofádat, kölyök *sóhajt fel, miközben enni kezdi a fagyiját, és int Gisnek. Mármint az idősebbnek.* - Ne kölyközz! *csattan fel a gyerek ismét, mire idősebb verziója csak sóhajt egyet, majd lehajol, és megcsókolja Giselle-t.* - Szia, Angyalkám. Hello, pici Gis *biccent a kislánynak is, majd tüntetően lehuppan a párja mellé, és folytatja a fagyija eszegetését. Ifjabb énje a másik Gis oldala mellé ül le, és hasonlóképpen cselekszik, miközben rápislog a lány fagyijára.* - Milyent eszel? *kérdezi kíváncsian. A nagy énjére meg rá sem hederít, mert mindig olyan mogorva vele...*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Giselle Céline Marceau
    Giselle Céline Marceau
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Giselle Céline Marceau on Szer. Júl. 04, 2012 6:18 pm

    *Szóval tehát a két Giselle teljesen nyugodt a szökőkút szélén, és eldiskurálnak, no meg pici Gis fagyizik. Amikor a két Kamen felbukkan a téren, a fiatal lány halványan elmosolyodik, a pici pedig értetlenül pislog rá.* - Miért nem mész oda hozzá? *Érdeklődik, mire az idősebbik angyal felnevet.* - Majd észrevesznek, különben sem akarlak még egyszer magadra hagyni. Képes vagy megszökni. *Csóválja a fejét, mire a csöppség elismerően hümmög. Ízlik neki a fagylalt, na. Aztán ugye beszélgetnek tovább, bár jóformán a nagy beszél a kicsihez, aki hallgat. Az idősebbik lány keresztbetett lábbal, hátradőlve ücsörög, és mikor elindulnak feléjük szélesen elmosolyodik, a pici énje pedig felnevet. * - Igazad volt. Azt hiszem, túl jól ismered. *Motyogja, és eszegeti tovább a fagyiját. Persze pici Kamen pampogása már eljut a két lányhoz, és az idősebb kuncogni kezd. Az intést viszonozza, majd mikor odaér a két fiú pici Giselle angyalian elmosolyodik.*- Sziasztok! Látom nem csak nekem van melegem. Gis, én megmondtam, hogy jöjjünk ide! Ha nem lennénk itt, és nem vártunk volna, ahogy kértem, akkor most nem találkoztál volna a szívszerelmeddel. *Köszönti a srácokat, majd tovább eszegeti a fagyit, mert nem akarja, hogy elolvadjon, aztán összekenje a ruháját. A nagyobbik én természetesen viszonozza a csókot, majd angyalian pislog hol a pici fiúra, hol nagyra.* - Hello. Hát veletek mi történt? Pici Kamen unatkozott az ispotályban, aztán sikerült felbosszantania? *Kérdi angyalian mosollyal az arcán, aztán ugye pici Gis-t kérdezik, aki vigyorogva válaszol.* - Epreset, vaníliásat és csokisat. Gondolom, te csak csokisat. Mondd csak, mitől vagy ilyen morcos? *Hangzik el a válasz, majd a nagyobbik lány a nagy Kamenre pislog.* - Mi helyzet? Tudtatok haladni Dariusszal úgy, hogy a kicsi éned itt van? *Érdeklődik a másik is, majd pici Giselle megrángatja a lány karját.* - Gis, ugye elmegyünk majd abba a toronyba, amit meséltél? Kíváncsi vagyok itt milyen az ég. *Néz könyörgő szemekkel a kislány miután elfogyasztotta a fagyit, így a lány mosolyogva magához húzza, és összeborzolja a magát. * - Persze, ha a fiúk is benne vannak. *Mosolyog halványan a másik, mire a kisangyal megpuszilja az arcát, majd felpattan, ha Kamen hagyja, akkor az ölébe telepszik, és angyalian pislog rá.* - Ugye elmegyünk oda? *Kérdi könyörgő szemekkel, mire a nagy csóválja a fejét, és a kicsi énjét próbálja visszahúzni a fiútól. Nem tudja, hogy a másik fóbiájára milyen hatással van a tízéves énje, így inkább visszahúzza a csöppséget mielőtt még kellemetlen perceket okozna a szerelmének. Aztán a lányka visszaül az eredeti helyére, és lóbálni kezdi a lábait. A nagyobbik pedig ránéz a kicsi Kamenre, és halványan elmosolyodik.* - Ugye tudod, hogy picinek is aranyos voltál, mikor duzzogtál? *Kérdi ártatlanul pislogva, mire a kis énje is megpróbál bekapcsolódni a beszélgetésbe.* - Miért? Én nem vagyok aranyos? *Tesz fel keresztkérdéseket, mire Giselle szkeptikusan ránéz a tízévesre, és megint összekócolja a haját.* - Hé! Hagyd a hajam! Kamen, szólj rá, hogy ne bántson! *Nyuffog a pici lány is, mert nagyon nem szereti, ha tönkreteszik a haját. Egyébként hogy melyik Kamennek szólt… Nos, valószínűleg mindkettőnek.*


    _________________
    Hosszú-hosszú hónapokig tartó ingadozó hangulata és jó pár kisebbségi komplexusos kirohanása után végre valahára visszatért az élők sorába, és a szokásosnál is hiperaktívabb. Igen, kérem szépen, visszatért az életvidám idióta Giselle, akit már régóta hiányoltunk, és immáron Naomi Verhoeven, Jessica Lord és Alise Rubenis társaságában kedvére kipattoghatja magát, amikor épp nem a kedvesével tölti az időt. Mostanság egyébként igen jótékony kedvében van, Naomival önként és dalolva segítenek Qarin lakóinak ott, ahol csak tudnak. Szóval, igen, Giselle visszatért! Rettegj Fair Isle!

    Tyaeloria Perathon életvidám őrangyala és Kamen Grozdan Branimir menyasszonya
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Szer. Júl. 04, 2012 6:45 pm

    *A szívszerelemre az ifjabb Kamen csak fintorog, az idősebbik meg felhorkant, aztán ugye megcsókolja a párját, és letelepszenek a két Gis oldalára, a lehető legtávolabbra egymástól.* - Pici Kamen *mondja gúnyosan az idősebbik*, profi abban, hogy hogyan húzzon fel, pláne, hogy összesen négy órát aludtam, ami hattal kevesebb, mint a minimális szükségletem *válaszol a kérdésre, mire a kicsi felcsattan.* - Tehetek én róla, hogy azzal a hülyével beszélgettél fél éjszaka, akinek a gyerek énje lelökött az ágyamról reggel?! Az a szerencséd, hogy nem azzal kezdtél ma, hogy valamelyik törött csontomat raktad rendbe *ragadja meg egyből az alkalmat, hogy nyafoghasson. Igen, kicsi Kamen meglehetősen szeret panaszkodni, és elég nehéz kielégíteni az igényeit.* - Ja, és tegyük hozzá, hogy ő mindig unatkozik, amikor nem azt csinálja, amit ő talál ki *folytatja Kam elégedetlenül. Kissé kellemetlen az eléje tartott tükör... Neki az is tökéletesen megfelelt volna, ha ráolvassák, milyen lehetetlen kölyök volt, nem lett volna mindenképpen szükséges napokra a nyakára küldeni... nos, önmagát.* - Aham. És attól, hogy a nagy énem tisztára gonosz velem. Nem akart nekem négy gombóc fagyit venni, és nem kezel kellő tisztelettel *szipog sértetten. Igen, még annyit róla, hogy nagyon könnyű megsérteni a büszkeségét, szóval csak óvatosan.* - Tudunk, Dariusnak valahogy sikerült elhallgattatnia, úgyhogy viszonylag nyugalom volt. Csak amióta eljöttünk, azóta viselkedik úgy, mint egy hisztigép, semmi nem jó neki, állandóan szid, meg nyafog, meg veszekszik. Iszonyat egy kölyök voltam, de komolyan... *Fiatal Kamen erre persze megint csak egy gyilkos pillantással válaszol, aztán durcásan eszi tovább a fagyiját. A toronyra meg az égre már kíváncsian pislog, majd a tekintete mélyén felcsillan valami.* - Nézzünk csillagokaaat! *néz könyörgően az idősebb énjére, aki azonban éppen a rámászó pici Gis-zel van elfoglalva. Jó, oké, hogy el tudja viselni a lány érintését, de azért jobban örülne, ha hagynák békében szunyókálni a párja oldalán...* - Persze, persze, csak nem most, hanem inkább majd este. Most pedig leszállnál rólam? *kérdezi, nem bántóan, de azért kellően nyomatékosan ahhoz, hogy hatásos legyen. Arra, hogy picinek is aranyos volt, felhorkant, a kislány nyafogására meg mélyet sóhajt.* - Gis, ne nyávogtasd magad *pislog könyörgően a másikra.* - Épp elég a saját kicsi énem hisztizése, már így is fáj a fejem *mondja, mire a gyerek felszusszant, majd a beszéd előtt még bekapja a tölcsére maradékát.* - Nem hisztiznék, ha azt csinálnád, amit én akarok. Sergej bácsi sokkal jobb apukának, mint te *replikál hisztisen, mire Kamen rácsap a kőre maga mellett.* - Most már aztán elég legyen, fogd be a szád, és maradj nyugton! *csattan fel. Mostanra tényleg elege van ebből a kölyökből. Persze, más sem kell a napjához, mint hogy felemlegessék neki a nagybátyját, és kijelentsék, amit ő is jól tud, hogy sokkal értékelhetőbb valaki volt, mint ő...* - Bocsánat, Gis *motyogja a lánynak, természetesen a kiborulásért meg a kiabálásért exkuzálva.*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Giselle Céline Marceau
    Giselle Céline Marceau
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Giselle Céline Marceau on Szer. Júl. 04, 2012 7:23 pm

    *A szívszerelmes dologra egyébként a nagy Giselle is felhorkant. Hát igen, a pici énje értett hozzá, hogy ilyen aranyos szókapcsolatokkal szórakoztassa a közelében lévőket. Egyébként nagy Kamen szavaira az idősebbik lány csak kuncog, majd vigasztalóan megsimogatja a hátát.* - Lehetetlen alakok vagytok. Egyébként sajnálom, hogy nem tudtad kipihenni magad, olyankor tudom, hogy mindig nagyon morcos vagy. Nem akarsz cserélni? Én elszórakoztatom a kicsi énedet, te pedig elaltatod az enyémet. Úgyis folyton azt akarja, hogy te mesélj neki, merthogy én nem tudom olyan jól előadni a dolgokat. Tegnap is addig énekeltetett, amíg el nem aludt. – Pontosabban, amíg ki nem fáradtam az éneklésben, és el nem szundítottam. *Csóválja a fejét a lány, majd a pici énje közbe szól. Az idősebbik lány megint megpuszilja a kicsi fejét, majd visszafordul nagy Kamenhez. Pici kamen szavaira felvonja a szemöldökét, és tovább rázza a fejét.* - Amúgy ha szeretnétek aludni, akkor gyertek le este. Az öcsém úgyis haza utazott, biztos szervezkedik valamit anyjával. Na mindegy, szóval az a lényeg, hogy ott nyugtotok lenne, aztán időben felkeltenélek, hogy felérj Dariushoz. Na, mit szóltok hozzá? *Vet fel egy ötletet, és megpuszilja a párja arcát. Egyébként el nem tudja képzelni, hogy a két Kamen valaha is képes lenne-e megférni egymás mellett, de próba szerencse. A nagyobbik fiú kommentárjára halkan felnevet a két leányzó.* - Magyarán olyan makacs vagy még mindig, mint a kicsi éned. Akkor meg is van, hogy miért vannak konfliktusaitok. Az én tízéves énemmel például nincsen semmi gond, elég egyszer szépen szólni neki. Mellesleg, mivel úgyis annyi időm van, ezért szívesen csinálom azt vele, amit szeretne. Szerintem, ha egyszer azt csináld, amire a kicsi éned kér már nem lenne olyan pukkancs. *Mosolyog halványan, mert szerinte ez a kulcsa az egész dolognak, és náluk működik is. Aztán ugye a pici lány faggatja a kis srácot, és annak szavaira sajnálkozva rázza a fejét.* - Egy. Ha megkéred Giselle-t biztosan vesz neked négy gombócot. Kettő, ha te sem adod meg neki a kellő tiszteletet, akkor ne várd el tőle. *Szólal meg a kicsi lány, és valljuk be, nem mond hülyeséget. Ha pici Kamen hajlandó lenne a nagy énjét egy kicsit is tisztelni, akkor talán nem lenne gond. Utána persze a nagyobbik Gis veszi át a szót, és érdeklődve hallgatja a másikat.* - Annak örülök, hogy tudtatok haladni. Egyébként nem olyan vészes ám. Csak te nem tudod kezelni magadat. *Mosolyog halványan a lány, és újabb puszit nyom a másik arcára. Aztán pici Gis válik egy kis időre hiperaktívvá, mire a nagy csak mosolyog pici Kamen szava meg a saját mini klónján.* - Jól van Giselle, elég lesz. Gyere vissza! *Szól rá a tízévesre, aki még utoljára rápillant Kamenre, majd visszaül a nagy énje mellé. Egyébként a kislány a beleegyezésre csak szélesen vigyorog, a kérésre, no meg a másik Giselle szavainak eleget téve visszahuppan a helyére. Utána meg ugye nemsokára nyuffogni kezd, és nagy Kamen könyörgésére szélesen elmosolyodik.* - Ha ettől jobb kedved lesz, akkor nem nyafogok, becsszó! *Esküdözik a kicsi, Giselle meg csak nevetni tud saját magán.* - Hm. Ha fáj a fejed, akkor miért nem némítottad el magad, édesem? *Szólal meg pimaszul az idősebb lány, mire pici Gis elfintorodik. Ő nem bírná ki, ha elvennék a hangját. Aztán ugye pici Kamen hisztizik, a nagy meg kiabál, így a kislány megszeppenten pislog az idősebbik fiúra.* - Semmi gond. Csak… Tudod, egy gyerekkel nem így kell beszélni. *Mondja halkan, majd feláll, és leguggol pici Kamennel szemben.* - Mondd csak, mivel lehetne kiengesztelni? Nagy dolgot, azért ne kérj, de ha tudom, akkor teljesítem a kívánságodat. *Kérdi halványan mosolyogva, a hiperaktív kislány pedig odacsúszik a nagy fiú mellé.* - Ugye tudod, hogyha üvöltözöl, akkor azzal nem mész semmire? Fordított pszichológia. Anya egyik könyvében olvastam. *Szólal meg ártatlanul pislogva, mire a nagy Giselle oldalra fordítja a fejét, és kiegészíti a pici szavait.* - A lényeg az az, hogy ne emeljük fel a hangunkat, és próbáljunk meg kompromisszumot kötni a gyerekekkel. Ha nem akarod azt csinálni, amit ő akar, akkor mondd meg neki, hogy most nem jöhet szóba, de majd később, vagy csináltok helyette mást. De ha csak leharapod a fejét, akkor ne csodálkozz, hogy hisztizni fog. *Mondja halványan mosolyogva, majd visszanéz pici Kamenre.* - Viszont a gyereknek is el kell fogadnia, hogy nem mindent kaphat meg, és nem azonnal. Tisztelnie kell az idősebbeket, és nem szabad szemtelennek lenniük. Szóval pici Kamen, kérj bocsánatot tőle a hisztizésedért… *Beszél nyugodt hangon, majd a másik fiúra pillant.* - … Te pedig az üvöltözésért kérj tőle bocsánatot. Egyébként pedig pici Kamen, ne mondj ilyen dolgokat. Fogalmad sincs róla, hogy a másiknak ez hogyan esik. Gondolom neked sem esne jól, ha szépen kiosztanának, vagy valami olyan megjegyzést tennének rád, ami neked nem tetszik. *Mondja halkan, a kicsi énje meg nagy bölcsen bólogat a csaj szavaira.*


    _________________
    Hosszú-hosszú hónapokig tartó ingadozó hangulata és jó pár kisebbségi komplexusos kirohanása után végre valahára visszatért az élők sorába, és a szokásosnál is hiperaktívabb. Igen, kérem szépen, visszatért az életvidám idióta Giselle, akit már régóta hiányoltunk, és immáron Naomi Verhoeven, Jessica Lord és Alise Rubenis társaságában kedvére kipattoghatja magát, amikor épp nem a kedvesével tölti az időt. Mostanság egyébként igen jótékony kedvében van, Naomival önként és dalolva segítenek Qarin lakóinak ott, ahol csak tudnak. Szóval, igen, Giselle visszatért! Rettegj Fair Isle!

    Tyaeloria Perathon életvidám őrangyala és Kamen Grozdan Branimir menyasszonya
    Kamen Grozdan Branimir
    Kamen Grozdan Branimir
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Kamen Grozdan Branimir on Szer. Júl. 04, 2012 8:25 pm

    - Tudom *szusszant a lehetetlen alakok dologra. Arra, hogy akar-e cserélni, felcsillan a szeme.* - Ha lehetséges, akkor szeretnék cserélni. Mesélek én szívesen bármit, ha cserébe nem kell másfél órát vitatkoznom magammal, hogy másszak már el a fürdőig *szusszant. Khm. Kicsi Kamen csak egy cseppet makacs. De tényleg csak egy cseppet.* - Amúgy hallottam, hogy énekeltetek *mosolyodik el halványan.* - Á, nem hiszem, hogy használna *legyint.* - Ráadásul most már csak eltűnnek lassan *súgja előrehajolva a lány fülébe. Ő nagyon szívesen megszabadulna már önmagától, elvégre hogy a nyavalyába lehet normálisan születésnapot ünnepelni, ha az ember tíz éves énje ráakad a nyakára?* - De azért köszönöm, Gis *mosolyog rá halványan, immár ismét eltávolodva. Egyébként tény, egészen biztosan nem bírnák ki huzamosabb ideig egymás nyakán...* - Ez így van. Éppen azért van gond, mert ő sem enged és én sem engedek *szusszant, egyértelműen éreztetve, hogy nem is fog. Arra, hogy teljesítenie kéne, amit a gyerek kér, széttárja a kezét.* - De ha egyszer minden, amit képes volt kinyögni a vágyai közül, az volt, hogy fagyizni akar? *Ja, hát, igen. Ez a másik gond. Hogy kicsi Kamen nem kellően közlékeny azzal kapcsolatban, hogy mit szeretne. Az sokkal inkább megy neki, hogy elmondja, mit nem akar... A kisfiú egyébként csak vállat von a kis Giselle szavaira, körül-belül annyira fogadja meg a tanácsait, mint az idősebb én a párjáét. Tény, hogy egyébként igaza van, de ez szintén épp annyira hatja meg pici Kamen, mint a nagyot szokta...* - Magyarul számomra kimondottan vészes *nevet fel kissé kétségbeesetten Kamen. Tényleg az idegeire ment már a kis srác, és már csak azt szeretné, hogy eltűnjön mellőle, hogy nyugodtan élhesse tovább az életét. Aztán ugye pici Gis mászókának használja a fiatal férfit, majd nyafog egy sort, a kérésre pedig ígérgetni kezd.* - Megteszem amit tudok, ha te is *mosolyog rá halványan a kislányra. Az elnémításra kicsi Kamenből ismét kitör a hisztiroham.* - Elnémítani?! Elnémítani ENGEM?! Hogyan fordulhat meg ilyesmi a fejedben?! Az a nagy szerencséje, hogy nem tette meg *fonja össze a karjait durcásan a fiatal verzió, a nagy meg csak fintorog.* - Pontosan ezért *szusszant.* - Eléggé, hogy úgy mondjam nehezen kezelhető típus voltam *horkant fel. Ő legalábbis tényleg nem bír önmagával. Aztán utána sikeresen össze is kapnak, mire a két Gis elkezdi magyarázni nekik, hogy mit hogyan kellene csinálniuk. A kisfiú nem válaszol a lány kérdésére, Kamen pedig meglepetten pislog a párja ifjabb kiadására.* - Miket tudsz te tíz évesen... Amúgy hallottam már róla, de tartok tőle, hogy mindketten túlságosan ragaszkodunk a saját akaratunkhoz... *sóhajt, az idősebbik lány szavait pedig csak némán hallgatja. A bocsánatkérésre pici Kamen azonnal felcsattan.* - Nem fogok elnézést kérni tőle! *Ez után persze már az idősebb Kam sem éppen együttműködő...* - Amikor ilyen pukkancs? *Az utolsó mondatokat az idősebb Kamen egyetértő képpel hallgatja, az ifjabbik meg lehajtja a fejét, aztán hirtelen szipogni kezd, és könnyes, nagy szemekkel felpislog Gisre.* - Én igazából csak szeretnék hazamenni Sergej bácsihoz... *motyogja, mire az idősebb Kamen hirtelen felpattan, és hátat fordít a csapatnak, igyekezve elrejteni, hogy ebben a szent pillanatban az ő szemébe is könnyek szöktek. Ő már két éve szeretne hazamenni Sergej bácsihoz, de akárhányszor belép a lakásba, üresség fogadja, nem pedig a szélesen vigyorgó férfi, kezében egy szivarral, felzselézett hajjal, könyékig feltűrt ujjú fehér ingben, fekete öltönynadrágban és szürke zokniban... Pár pillanatig még nem fordul vissza, de az után megperdül, odasétál a fiatalabb énje mellé és lehuppan a szökőkút szélére.* - Sergej bácsi most éppen... Nincs otthon. Üzleti útra kellett mennie... Nagyon messzire *mondja, igyekezve eltüntetni a szomorúságot és fájdalmat az arcáról, nem foglalkozva a torkában lévő gombóccal, bár a hangja kissé furcsán hangzik.* - És mikor jön haza? *kérdezi szipogva a kicsi.* - Nem tudom *válaszolja suttogva Kamen, lehajtott fejjel, nem nézve a gyermek önmaga szemébe. Átkozottul nehéz a helyzet... Tíz évesen nem volt olyan nap, hogy ne találkozott volna a nagybátyjával, persze, hogy három nap így megviselte...*


    _________________
    Kamen Grozdan Branimir. Talán már ki sem fejezhető szavakkal, hogy mit jelent ez a név, hogy ki is ő pontosan. Rhean... Kamen... Minden, ami volt, minden, amit tett, most egyesül benne, és eljött végre a pillanat, hogy megbékéljen magával. Démoni énjétől és bukottságától megszabadulva könyörög hát a pillanatért, hogy újra láthassa szeretett Lottéját... Miközben háborúra készül a Menny katonájaként.

    Rebecca Taylor (és Charlotte Devon) mennyei harcosa
    Giselle Céline Marceau
    Giselle Céline Marceau
    .::Diák::.
    .::Diák::.

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Giselle Céline Marceau on Szer. Júl. 04, 2012 9:34 pm

    - De így szeretlek. *Mondja halványan mosolyogva miután megint megpuszilta a másikat. Nem tehet róla na. Teljes egészében odáig meg vissza van Kamenért, és neki úgy tökéletes, ahogy van. Aztán ugye felajánlja, hogy cseréljenek, mire szélesen elmosolyodik.* - Próbáljuk meg. Egyébként gondoltam, meg… Neked jobban is áll a mesélői szerep, mint nekem. Ó, hidd el. Ráveszlek téged, vagyis a kis énedet arra, hogy szépen elmenj fürdeni. *Mosolyodik el halványan. Ő szívesen foglalkozik ám a pici Kamennel, sőt akár szórakoztatja, vagy a kedvére tesz.* - Tényleg? Nem akartunk ám hangoskodni csak hát a kisasszony néha túlságosan is belelovallta magát. *Vonja fel a szemöldökét, mert reménykedett benne, hogy senki nem fogja őket hallani, de úgy tűnik pici Giselle-nek sikerült hallatnia az egész Cameosban az ének hangját.* - Hát, te tudod. *Aztán, mikor a fülébe suttognak halványan elmosolyodik, és a kicsi énjére sandít. * - Én már kezdek hozzászokni. *Súgja vissza, bár mondjuk a születésnap ünneplésénél kicsit necces lenne elvinni a kölyköket.* - Nincs mit, tudod, hogy bármire van szükséged segítek. *Mondja halkan, de ez már kicsi Giselle-nél sok, és a lány háta mögött hányást imitál.* - Na jó. Ez már túl érzelgős nekem. Könyörgöm, nem vagyok egy romantikus alkat. *Nyuffog halkan a lány, mire a nagy énje önkéntelenül is felnevet.* -Látod, én is egy lehetetlen alak voltam. *Kuncog, mire a kicsi karba teszi a kezét, és elfordul pici Kamen felé. Egyébként nem sértődött be, csak szereti tenni a fejét.* - Akkor csináljátok azt, amit én mondok, és nem gond. *Borzolja össze az idősebb Kamen haját, majd ha hagyják, akkor neki dől. Próbálja helyretenni köztük a dolgokat, de eléggé nehéz kommunikálni két makacs öszvérrel, bár ha úgy vesszük akkor ő is egy öszvér, szóval…* - Jól van, ne húzd fel magad. Nem érdemes, hidd el. *Szusszant a lány, majd a kicsi énnel együtt szövegelni kezd.* - Nem lenne az, ha lennél makacs, és nem akarnád lekoptatni. Fogadd el, Kamen. Fogadd már el magadat úgy, hogy vagy. *Sóhajt a lány, mert igazság szerint első nap ő is eléggé ki volt a kicsi énjétől, de… Aztán este átgondolta a dolgokat, és rájött, hogy muszáj lesz elfogadni bármennyire is nem tetszik neki, bármennyire nem akarja. Ez ő volt. * -Rendben. *Nevet fel a kicsi lány azután, hogy békén hagyta a nagy Kament, majd a pici felcsattanására az idősebbik Giselle felnevet.* - Hm. Akkor sem díjaztad volna a humoromat. *Rándítja meg a vállát, mert csak ártatlanul megjegyezte, bár tudta, hogy a másik ki fog készülni.* - ó, anyám mellett olyan szende lennél, mint a ma született bárány. *Vigyorog szélesen a lány, majd a száját húzva, elmerengve figyeli pici Kament. Aztán ugye a két lány neki áll magyarázni, Kamen szavaira pedig az idősebbik Giselle felnevet.* - Jó, na. Szerettem elbújni anyám könyvtárában, mikor nem akartam látni, s mivel unatkoztam, ezért neki álltam olvasni. – És persze pont a pszichológiai részlegnél sikerült elrejtőzni… – Jó, figyelj, arról én nem tehetek, hogy ott van egy beugró rész, ahová simán befér egy ember. *Vágnak egymás szavára, majd a pici lány megrándítja a vállát, és tovább magyaráznak. Pici Kamen szavaira a nagyobb Giselle csak forgatja a szemét.* - Figyelj, azt akarod, hogy a jövőben utáld magad? Istenem, nézz már magadra! Lehet, hogy még mindig borzasztóan makacs vagy, de rettentően büszke lehetnél saját magadra! Rengeteg dolgot éltél már meg, próbálsz helyesen cselekedni. Tudnék olyan dolgokat mondani neked, amikre csak pislognál, hogy te csináltad. Figyelj, akár hiszed, akár nem, ha most az ő helyében lennél, és te kapnád meg a tízéves énedet. Te nem így viselkednél vele, ha egyszer folyton hisztizik és szemtelen. Figyelj, tudom milyen egy kis gyerek. Nagyon énközpontú. Tudom, mert én is ilyen voltam, de ezt az ember kinövi. Kérlek, ne legyél már saját magaddal ilyen ez… Ez elkeserítő, hogy folyton marjátok egymást. Mindegy, hagyjuk. Kérlek, csak ne utáld már ennyire önmagad, mert már nekem fáj. *Szusszant a lány, és a kicsi énje gyengéden végigsimít a hátán. Aztán a nagy Giselle az idősebb Kamenre pillant, és megrázza a fejét.* - Nézd el neki. Tudod milyen vagy… *Suttogja halkan, és visszahuppan a szökőkút szélére. Aztán mikor a kis srác szipogni kezd a lány torka elszorul, és a kicsi énje odaül a szipogó pici Kamen mellé.* - Ne aggódj. Hamarosan látni fogod, addig meg bírd ki, oké? *Szól halványan mosolyogva, viszont a cameosos lány inkább az idősebbikkel foglalkozik. Mikor az elfordul, a vállára teszi a kezét, és halkan a nevét suttogja. Ha tehetné.. Ha képes lenne rá begyógyítaná az összes sebet, amelyet valaha a fiú elszenvedett, ha tehetné ő még Sergej bácsit is életre keltené, vagy visszautazna az időben, hogy megmentse. Az sem érdeklné, hogy az idő összekuszálásával soha nem ismerné meg Kament, de nem teheti ezt meg. Viszont borzasztó hálás a férfinek, úgy hogy nem is ismerte. Hálás neki, hogy a baleset napján engedékeny volt a szerelmével, így az megmenekült, hálás volt neki, hogy a régi iskolájukba került, és ott megismerhette ezt a lököttet. Szó mi szó, a lány nagyon sok mindent köszönhet neki, és… És ezt még Kamennek sem volt képes elmondani, hogy mennyire hálás a nagybátyjára, mert tudta, hogy nem szereti a másik felemlegetni.* - Kamen… *Aztán a fiú megfordult, ő félre áll az útból, s mikor beszél kezdenek, akkor ő karba tett kézzel ácsorog.* - Jól van. Pici Kamen, bírd ki még egy kicsit a mi társaságunkba, aztán… Aztán úgy is tudod mi lesz. Szóval, kiengesztelhetlek azzal a fagyival? *Kérdi mosolyt erőltetve az arcára, aztán a kicsi énje felkapja a szatyrot, és finoman meghúzza a fiú felsőjét, hogy magára vonja a figyelmet.* - És a csillagokkal mi lesz? Gis azt mondta, hogy elmegyünk oda, ahoool összejöttetek. *Faggatózik a kicsi, és szándékosa elnyújtja az ahol szócskát. Egyébként igen, mindent kiszedett a lányból, hogy mikor, hogyan, miként került kapcsolatba a sráccal. Giselle átkarolja a kis énje vállát, majd a szabad kezét nyújtja Kamennek, hogy akár indulhatnának is.* - Bírd ki még egy kicsit. Holnap indulunk. *Súgja oda neki, és ha minden igaz, akkor felvonulnak bámulni a csillagokat. Odafent egyébként pici Giselle olyan lendülettel támadja le a távcsövet, mint pár hónappal ezelőtt a másik lány tette. A nagy Gis felnevet saját magán, majd neki dől a korlátnak, és a nagy Kamenre pislog.* - Ugye tudod, hogy jól nézel ki? *Kérdi játékosan, átforgatva Kamen régi szavait. Aztán felpillant az égre, odahúzza magához a srácot.* - emlékszel, mikor Amboise-ban arról dumáltál, hogy szerinted melyik lehetne a te csillagod? Nos, lehet, hogy csak az én szemem káprázik, de egyre fényesebben ragyog.*


    _________________
    Hosszú-hosszú hónapokig tartó ingadozó hangulata és jó pár kisebbségi komplexusos kirohanása után végre valahára visszatért az élők sorába, és a szokásosnál is hiperaktívabb. Igen, kérem szépen, visszatért az életvidám idióta Giselle, akit már régóta hiányoltunk, és immáron Naomi Verhoeven, Jessica Lord és Alise Rubenis társaságában kedvére kipattoghatja magát, amikor épp nem a kedvesével tölti az időt. Mostanság egyébként igen jótékony kedvében van, Naomival önként és dalolva segítenek Qarin lakóinak ott, ahol csak tudnak. Szóval, igen, Giselle visszatért! Rettegj Fair Isle!

    Tyaeloria Perathon életvidám őrangyala és Kamen Grozdan Branimir menyasszonya
    Elizabeth Cobb
    Elizabeth Cobb
    .::Városi Lakos::.
    .::Városi Lakos::.

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Elizabeth Cobb on Szer. Júl. 11, 2012 9:57 pm

    *Egy lány halad végig át Qarin utcáin. Végül is kezdte megszokni Londont és élvezte is az ott töltött időket, de azért még is. Visszaemlékezik arra, hogy várost néztek. Igazán élvezte Londont és a kedvenc helye is meg van. A Westminsteri apátság a legtöbb angol uralkodó ott van eltemetve. Az ilyen történelmi dolgok érdeklik a lányt. Viszont nagy meglepetésére neki megtiszteltetésnek érezte, hogy a királynővel találkozhat. Nem fogja ezt el felejteni egyszerűen egy felejthetetlen emlék. Meg ugye Kamen születésnapja is. Amúgy a lány egy kutyát sétáltat és a fülében a fülhallgató és éppen egy rockot hallgat még pedig a következőt: A Simple Plantől a Grow upot. Nem bír betelni ezekel a számokkal és újabbakat szokott letölteni. Aztán a lány még bele gondol, hogy a holnapi napon is van rajzórája amit élvez csinálni. Hamar el telik az idő és rengeteget foglalkozna vele. Ő szeret rajzolni és mostanában azon gondolkozik, hogy táncolna is meg lovagolna is. Fejlesztené saját magát. Tudja, hogy szólhat Michaelnek ezekről, de egyenlőre nem teszi meg. Most vár. Vajon mire? Kipihenje magát rendesen és nyugodtan tudjon aludni az ijesztő álom miatt. Jobban mondva látomás miatt. Jó, hogy Patricnek mondta el, de ő egyáltalán nem tudta el felejteni a vörös szempárt. Fejében az jár, hogy még is ki lehet az? Láthatta e élőben? Talán igen talán nem. Mindenesetre most úgy dönt leül a főtéren a szökőkútra ahol múltkor volt. Arthur egyből bele ugrik a vízbe mire a lány hófehér ruhája vizes lesz.* - Arthur… hányszor mondjam el, hogy nem szabad? Most fürdethetlek meg ha haza mentünk!*Veszi ki a kútból és a kutya hemperegni kezd, majd elfekszik a földön, hogy simogassa. Lizzie felnevet, és közben a zenét váltva: Avenged Sevenfold : Welcome to the family című számát hallgatja.. Igen kicsit rákattantat a rockra és élvezi is. Dúdolgatja is a dalt, de egyébként a fülhallgatón keresztül kihallatszik a zene.A lány pár percre felnéz az égre és újra el kezd gondolkodni.* ~Nem akarok elaludni…~*Gondolja magában, bár próbál majd relaxálni és nem gondolni azokra a dolgokra. Lassan így is muszáj lesz haza mennie, de most olyan jó levegő van, hogy kicsit kikapcsolódik.*


    A hozzászólást Elizabeth Quenell összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Júl. 11, 2012 10:42 pm-kor.


    _________________

    Egy sors. Egy élet ami nem tudni hova vezet. Egy nehéz időszak és úgy érzi, hogy egyedül van pedig tudja, hogy ez nem így van. A visszatért srácnak nagyon örül és mindenképpen ragaszkodik hozzá, de nem olyan  Elizabeth mint volt. Belsőleg teljesen megváltozott. Kiben bízzon meg ezek után és mihez kezdjen?  A lány aki képes lesz felcsapni démonokat irtani, de a szeretteit nem fogja bántani. A nyaklánc amit kapott Patrictől még mindig a nyakában hordja. Michael eltűnése megváltoztatja a dolgokat.. Hiányzik neki az apja. A lány nem beszél akárkivel és nem igazán bízik meg senkiben. Védtelen.  Képes bármilyen őrültséget végig csinálni és nagyon makacs teremtés. Milyen időszaka lesz ezután? Nehéz, mert nem tudja mit csináljon...

    Castin Noyers kishúga, Őrangyala és nevelőapja: Michael Cobb, Darioth Fogadott bátyja: Patric J. Morgan és Esteron Baltazaar, Laschan Baltazaar kisangyala
    Selina Crow
    Selina Crow
    .::Tanár::.
    .::Tanár::.

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Selina Crow on Szer. Júl. 11, 2012 10:42 pm

    *A főtéren Sergej Branimir sétál keresztül, zsebre vágott kezekkel. Hogy mégis hova tart tíz órakor? Nos… Az az ő dolga. Egyébként a Cobb kúria az út célja, ugyanis az öltönyzsebében, a szíve felett egy levelet őrizget. Hogy mi a levél tartalma? Ez már egy másik kérdés, és végképp csak rá tartozik. Természetesen köze van az alkuhoz, amit Luciferrel kötött... Ideje, hogy az arkangyal is megtudja, hogy veszélyben van. Fair játékot akar játszani, lehetőséget ad neki, hogy megmeneküljön önerejéből. Igazság szerint csak azért cselekszik így, mert a fiatal férfi az unokaöccse egyik legjobb barátja, és ezért akarja úgy rendezni a dolgokat, hogy noha ő megteszi, amit tud - elvégre meg akar menekülni a pokoltól, legalábbis egyelőre -, de megadja az esélyt az angyalnak. Aztán majd kiderül, hogy mégis mi fog kisülni az egész ügyből... Végül is van egy egész éve. Szóval kényelmes léptekkel sétál, amikor is megpillantja Lizzie-t. Ez elsőre egy kis fintort csal az arcára, amit a lány biztosan nem láthat, mert kellően messze vannak egymástól, majd felsóhajt. Ha észrevették - amit már pedig nem lehet tudni -, akkor sajnos feltűnő lenne, hogy nem ment oda, ráadásul lehetséges, hogy Elizabeth rájönne, hova készült, talán még követné is. Szóval halkan sóhajt, majd egy mosollyal odasétál a szökőkúthoz, és óvatosan kiveszi a lány füléből a fülhallgatót.* - Üdv, ifjú hölgy. Ilyen későn egyedül idekint? *kérdezi felvont szemöldökkel.*

    //Fagy//


    _________________
    Selina nagyon sokat változott az ártatlan gyerekkor óta, amit a Lidércvadász derékba tört: felnőtt, egy olyan valakivé, aki már nem őszinte, és a legkevésbé sem tiszta. Elmerült a halál tudományának tanulmányozásában, és ez nagyon megváltoztatta barátságos, ifjúkori jellemét: hidegen, kimérten, számítóan áll hozzá mindenhez és mindenkihez, csak a saját érdekei és vágyai fontosak számára. Bizonyos mértékben még képes érezni, csak egész egyszerűen minden érzelem kevésbé heves benne. Minden lelkiismeret-furdalás nélkül használja fel az embereket a maga céljaira, és ha arról van szó, nem tart attól sem, hogy elvegye valakinek az életét.

    Rebecca Taylor jégkirálynője
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Vendég on Pént. Aug. 03, 2012 12:21 pm

    *A szökőkút peremén ülve éppen bőszen jegyzetel. Nem rég jött ki a múzeumból, és tervei között szerepel, hogy az elkövetkező három hétben még fejest ugrik a levéltár kínálatában, és minden olyan iratot alaposan megnéz, amit csak fellelhet. Bár már most sejti, hogy lesz néhány házszám, amiről nem sokat talál. Valahogy ki kellene húzni a helyiekből az összes legendát, amit csak lehet. De hogy? Rágja a tolla végét vagy éppen felváltva ezzel körmöl mint egy bősz okos tojás, és mellette vigyáz is arra, hogy még csak a ruhája csücske se érjen a vízbe. Valamiért itt az ivóvízen kívül minden olyan ijesztően ... veszélyes. Ez a víz fagyaszt, az Akadémia birtokán lévő tóban sellő lakik, a templomok szentelt vize a démonokra savként hat, élmény ez a hely! Még jó, hogy fürödni nem életveszélyes. Bár talán ezt sem érhették el olyan könnyen. Körmöl és körmöl, vagy éppen a szép piros tollát rágja amin fekete gravírozással a neve szerepel, miközben azon is ütyködik, hogy égkék gyolcsruháját a szél ne kapja fel és nyomkodja a szökőkút vizébe. Majd amikor megunja, egy pillanat alatt lába közé kapja és leszorítja a szoknya részt. Hangos szusszanás, majd úgy dönt, ez így nem megoldás. Az Akadémián legalább vannak szélcsendesebb részek. Felpattan, de nem nézve merre lép, csak a noteszába bújva elindul a megfelelő irányba. Tuti neki fog menni valakinek ha nem mentik meg ettől, talán még valaki kötekedőt fog ki és oda a városiak lelki békéje.*
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Vendég on Pént. Aug. 03, 2012 12:47 pm

    *Szőke hajtincsek libbennek, ahogyan tulajdonosuk kifordul a sikátor sötét szorításából, kezében egy kisebb kartondoboz, ami teli van számára hasznos holmikkal. Ám a kíváncsi szemek előtt nem áll nyitva a doboz tartalma, nem mintha a helyiek egyike is erővel ki akarná tépni a lány kezéből azt. Kivételt képez talán az a vén szivar, akivel néhány perccel ezelőtt keveredett szóváltásba, de maradjunk annyiban, hogy a fickó jó ideig nem fog inzultálni és belekötni fiatal lányokba. Ruganyosan, könnyedén lépked, mellette egy törpe méretű leopárdhoz hasonlatos macska surran, s ezzel egyidejűleg gondolatok százait tódítja a lány egyébként is zavaros tudatában. Pont elég sok felé kalandozik el, Fyra tényleg nem segít a helyzetén, de nem tud vele mit kezdeni. Bármennyiszer zárja ki elméjéből az állatot az mindannyiszor tör vissza. Már majdnem hangosan ráripakodik, amikor beleütköznek, kezéből kihullik a doboz, amiből üvegcsék szilánkokra törése hallatszik ki. Szemébe düh villan, ám ennél tovább nem megy, tartja magát aznapi álarcához. Hangja kimért és közönyös amikor odavakkant a másiknak.*
    - A szemed talán azért van, hogy ne használd? Nem igaz, hogy nem lehet egy ekkora helyen másfelé menni...*Morogja még maga elé a végét, guggolva kezdi összeszedni a kiesett törött darabokat, majd mintha nem egy vagyont fizetett volna érte, csomagja a kukában végzi. Emelt fővel sétál vissza a talán földön fekvő lányhoz. Kérdő pillantásokkal bombázza, minimum egy magyarázat-bocsánatkérés kombót szeretne hallani, vagy a második ember lesz, aki sérüléseket szerez tőle. Nos, nem túl jó kedvében sikerült a másik lánynak elkapnia a boszorkánymester-palántát...*
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Vendég on Pént. Aug. 03, 2012 1:03 pm

    *Mint az várható volt, a kis eszehagyott nekimegy valakinek, aminek következtében lába aló kicsúszik a talaj, és egy doboz is a levegőben végzi, majd csörömpölve a padlón. Felszisszenve, fintorogva húzza be a nyakát. Ezt nem kellett volna. Hogy miért nem tud a lába elé figyelni soha? Na igen, egyszer ez okozza majd a vesztét, de reménykedik benne, hogy ez a nap nem ma jött el a számára. jobb szemét kinyitva látja, hogy egy lány hajol le a törött üveges csomagért. Csúnya baleset és csak reménykedni tud, hogy nem kerül a teljes zsebpénzébe a kár kifizetése. Kinyitja mindkét szemét, és fintorog egy fájdalmasat.* - Jaj bocsánat! *Eszelősen szégyenli magát, és ezt eltitkolni is képtelen lévén a bocsánatkérésben is kihallatszik.* - Teljesen elfoglalt a 221B ház titka. El nem hiszem. Hogy lehettem ennyire figyelmetlen annyira sajnálom! *Tápászkodik felfele a földről, miközben a lány kidobni kényszerül a csomagot, amit annyira lelkesen vitt. Ki tudja kitől és miért kaphatta. Gló reméli, hogy nem valami családi cucc volt. Ő azért nagyon mérges lenne abban mindenki biztos lehet.* - Remélem meg tudom téríteni a károdat. Ó annyira sajnálom! *Nagy nehezen végre talpra áll, és leporolva magát immár persze két szemmel odafigyelve arra, hogy hadonászás közben újabb kért ne okozzon, kiszúrja a háztárs kitűzőjét. Egy Cameosos háztárs. Ennél nagyobb ciki nem kell. Biztos benne, hogy ez eljut az anyja füléhez.*
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Vendég on Pént. Aug. 03, 2012 1:15 pm

    *Elégedetten bólint a bocsánatkérésre, a magyarázat viszont felettébb felkelti érdeklődését, de egyelőre még nincs terítéken, hogy az után kíváncsiskodjon.*
    - Ennyi a minimum.*Feleli a sajnálkozásra utalva, amit valahol a második után egy intéssel próbálkozik félbeszakítani, mert mégsem a családi vagyon semmisült meg, csak pár kacat, amit be tud máskor is szerezni. No meg igazándiból idegesíti a lány folytonos sajnálkozása. Egyszer és elsőre is képes felfogni, bár mostanság jobb szereti azokat, akik csendesen, meghunyászkodva kérik bocsánatát. Nem, most még nem fog megfélemlíteni senkit - bár valljuk be, ott még azért nem tart - előbb olyanokra van szüksége, akik segíthetik, megbízhat bennük. Meg kell próbálnia elővenni a valamivel szociálisabb énjét.*
    - Nem kell a pénzed, tartsd meg magadnak. Annyira nem volt fontos, bármikor hozzájutok, csak most jól jött volna.*Próbál azért némi bűntudatot kelteni a lányban, ám amikor meglátja azt a röpke félelmet átsuhanni Gló arcán kitűzőjét látva, szája sarkába sötét mosoly húzódik.*
    - Csak nem attól tartasz, hogy kiderül ez a kis incidens?*Igazándiból nem vár választ a kérdésre, sokkal inkább izgatja az a 221B.*
    - Mindegy is, az ilyen apróságok eltörpülnek az igazi gondok mellett. Ha megkérdezhetem, már pedig meg fogom, elárulnád miért érdekel annyira az a 221B?*hangja továbbra is közönyös és színtelen, de még mindig jobb ezt hallani, abban Glória biztos lehet.*
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Vendég on Pént. Aug. 03, 2012 1:32 pm

    *Amikor félbeszakítják a bocsánatkérését kissé megnyugszik de nem teljesen, hiszen pillanatokkal később ott az a kitűző, és milyen ciki, a kárvallott le is veszi egyből, hogy mi a szitu. El is fintorodik. De nem tehet ez ellen semmit. Ha beköpik, hát beköpik. Bár azért nagyon reménykedik, hogy anyja jól veszi majd a bukkanót, és nem fog nagyon kiakadni rá. Védekezne, de nem kérnek belőle. Valahol remény marad hát, hogy nem lesz belőle nagyobb vihar, mint ami most van. Mivel a leporolással végez, és a másik úgy tűnik inkább A Ház felől érdeklődik, hát átveszi a kezdés jogát.* - Szia, Glória vagyok. Azért érdekel Ház annyira, mert valami nem stimmel vele. A levéltárban több mint százhúsz éves az épület, és hatvan éven át csak laktak benne, de huszonegynéhány éve valami történt. Azóta olyan az a ház mint valami kísértetszállás. De nemrég valami változott és több lett belőle. Egy valódi csapda! Az a Ház, a Boszorkányház egyszerűen elnyeli aki oda bemegy. És mondják ugyan, hogy ... *Ha Ashley nem csapja le Glóriát, hallgathatja egy darabig, a vajákos úgy belendült, mint egy ázalékot vizsgáló professzor, aki felfedezte és szemmel láthatóan bebizonyítani képes, hogy a mutáció a fejlődés bizonyítható kulcsa.* - ... hogy vannak akik élve kijöttek onnan, de hiába nyomozom, egyszerűen nem találok senkit aki beszélne. Van aki elköltözött utána, van aki egyzserűen nem hajlandó beszélni, pedig tudom, hogy a titok nyitja az ő kezükben van, de nem árulják el, és nem tudom miért, amikor megtörhetnék az áááááá .... *Na most jön rá, hogy levegőt sem ártana venni néha. ha egyszer engedik, hogy kíváncsisága tárgyáról beszéljen, nehezen lecsapható. Arca kipirult, szemei csillognak, hiába na. Az anyja erre a lányra ezért büszke. Fejest az infókba, és nem tágít, amíg meg nem oldja ami zavarja a csajt.*
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Vendég on Pént. Aug. 03, 2012 1:55 pm

    *Újabb biccentés a névre, ő maga odaböki, hogy Ashley, további bemutatkozásokba vagy múltról való mesélésbe nembocsátkozik, az nem fontos most. A lánynak eszébe sincs lecsapnia a másikat, főleg, hogy a Boszorkányházról tudhat meg értékesnek mondható információkat és ez nagyon fölcsigázza. Mégis csak boszorkánymesternek készül, nem árt az azonos szavú dolgokat ismernie bármi legyen is az. Érdeklődve hallgatja a hosszú, már-már végeláthatatlan monológot, majd mikor a másik nagy levegőt vesz beszúrja saját gondolatait az esetről. A csapat munka igazándiból a vérében volt mindig is, ez is egy olyan tulajdonsága, amit egyébként nehezen tudtak elnyomni benne múltjának sötét eseményei.*
    - Talán magad mellé kéne venned egyet azokból a szószátyár csajszikból, akik naphosszat csak az Akadémián pletykálnak. Idefele volt szerencsém beléjük botlani, épp pasikat, meg az új tanévet tárgyalták. Ja, meg szó esett még az ilyen helyi babonákról, meg mendemondákról, de egyikről sem tudnék nyilatkozni. Ahogy átfolyt a beszélgetés a pink, vattacukor illatú, habos-babos ruhák medrébe leléptem.*Osztja meg a tényeket, hátha tud belőlük valami hasznosat kivenni a lány. Lábánál Fyra türelmesen üldögél, ám szeme sebesen járja a környéket, a legkisebb rezdüléseket is észreveszi és ezeket meg is osztja tejfölszőke társával. Amaz egyébként magassarkú bokacsizmájának orrával dobol egy összefüggéstelen ütemet, melyre ha jobban odafigyelünk, mégis meghalljuk különös ritmusát.*
    Anonymous
    Vendég
    Vendég

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Vendég on Pént. Aug. 03, 2012 2:10 pm

    *Egy villámsziával reagál a visszapasszolt bemutatkozásra, majd ugye jön a szóáradat. És hálás a háztársának, hogy nem szakította félbe. Sokan megtették volna. Az ötlet meg amit javasol nem rossz, de kicsit egyből tovább is gondolja az agya.* - Hírszerzők! A hírszerzők hát persze! *Lelkesedik Ashley felé.* - Hogy ez nem jutott az eszembe! Olyan sok van belőlük a suliban, köszi a tippet. Amúgy itt lakok a közelben ha nem a suliban kolbászolok. A nyár végéig megengedhetem magamnak hogy ne kelljen a suliban lébecolnom. Jobban is járok szerintem velük. És könnyebben rájuk találok. Specifikus keresés. *Kacsint Ashre, és indulna is tovább, de eszébe jut, hogy ez mekkora illetlenség lenne a részéről. Elvégre kárt okozott, és még mint a lavina rá is zúdult a csajszira, minimum azt teheti, hogy egy fagyira meghívja.* - Van itt egy nagyon jó kis kordé, ami olyan főzött fagyit árul, hogy megszólal. Meghívhatlak? *Fordul vissza Ashley felé, és bök abba az irányba, amerre ment volna. Valóban, a fagyi is arra van. Mázli. De ő tényleg menne, csak hát ez olyan illetlenség lenne. És a fagyi is finom.*

    Ajánlott tartalom

    Főtér               Empty Re: Főtér

    Témanyitás by Ajánlott tartalom


      Pontos idő: Csüt. Május 28, 2020 3:01 pm