by *Hát igen, Ragnar örül is neki, bár végül is, ez is előre megbeszélt program volt. Tegnap este beszélték meg. Na persze, lemondhatta volna Alise, Ragnar valahogy túlélte volna, nem arról van szó, de az egoizmusa azért elterjed odáig, hogy nem gondolt bele, hogy Alise akár ezt is megtehetné. Na jó, belegondolt, de nem vette magát komolyan, az a lényeg. Most pedig itt van, és csak az övé, és senki sem zavarhatja meg őket... A csók közben átkarolja a lány derekát, nem bánja ő, ha hosszúra nyúlik, ő, dehogy is. Ő is épp annyira élvezi ezt, mint a másik, ha nem jobban. A csók utáni válaszra pedig halkan felnevet.* - Majd legközelebb észben tartom. *Bólint. Látta amúgy, hogy a lány nincsen a cameosban, így feltételezte, hogy nem kell sietnie.* - Nem tudok róla, de belőle bármit kinézek. *Forgatja meg a szemét, és felírja magában a teendők listájára az esetleges kép- és videofelvételek letörlését Henrik mobiljáról.* - Nagyon vicces. *Csóválja a fejét a megjegyzésre, tettetve, hogy megsértődött. Na persze, nem ilyen könnyű őt megsérteni.* - És ez baj? *Teszi fel a kérdést a szókincsre célozva. Aztán ugyebár elindulnak, Aliset előreengedve kilépve az ajtón. Miután beéri a lányt és megfogja a kezét, óvatosan elindul a csúszós járdán, az időjárásról beszélve. Igazából nem zavarja, hozzászokott ő már a hideghez, a hóhoz meg a fagyhoz. De azért egy kis napsütést nem bánna. Majd a napjáról kérdezi a lányt, s érdeklődve hallgatja a választ, fel-felnevetve.* - Igen, ez jellemző. Hát, nekem kevésbé volt izgalmas, Henrikkel meg Amandával ebédeltünk, aztán a társalgóban dumáltunk, ott volt Erik is. Ismered? Cameosos, szőke srác, lidérc rontásűző... Bár azokból annyi van, hogy már sok is. Minden esetre szórakoztató, van egy egyénisége a srácnak. *Vigyorog maga elé.* - Ja, meg reggel futottam egy kicsit az erdőben. És sikerült nem hasraesnem... *Vigyorodik el, ezúttal büszkén. Közben lassan Qarinba érnek.* - Hát, ha gondolod megnézhetjük a várost, múltkor úgyis elmaradt. *Válaszol végül a kérdésre, hogy hova menjenek.* - Aztán beülhetünk valahová, vagy bowlingozhatunk ha szeretnéd. *Teszi még hozzá a többi opciót, s vár, hogy a lány válasszon. Aztán a következő szavakra elvigyorodik, ismét.* - Az nem lenne rossz. De nem szeretném csődbe vinni a helyet, szóval ha nagyon ellenkeznek, nem fontos. *Nevet fel. Hát, az tény, hogy amennyit Henrikkel bírnak inni, arra nem biztos, hogy kedvezményt akarnának adni. Bár, ki tudja. Elvégre, akkor nem nagyon mennének máshova, így mindenki jól járna.*
+26
Lord Sayon Merlioth
Isabella Grey
Selina Crow
Ever K. Whitewood
Ezio Nazzaro
Colin McCartney
Melantha Goldwin
Adrian R. Walker
Morten Toov
Eliana De Lucia
Alise Rubenis
Amarilla Darwin
Rebecca Taylor
Amanda Helgesen
Ragnar Solberg
Henrik Dahl
Giselle Céline Marceau
Christopher Acerlot
Park Min Lee
Yan Antonov
Raphael Walsworth
Richard A. Wallmart
Barbara Decker
Caliin Preween
Horváth Réka
Gaweł Pawlak
30 posters
Bejárati csarnok
Ragnar Solberg- .::Diák::.
Alise Rubenis- .::Diák::.
*Igen, valóban az volt, de Naominak már egy hónapja ígérgeti, hogy elmennek oda, de még egyszer se jött össze. Valahogy sose alakultak úgy Alise dolgai, hogy legyen annyi szabadideje, hogy el tudjanak mászni odáig. De egyébként nincs szíve lemondani a találkákat, csak ha több dolog összegyűlik, akkor kénytelen lesz rangsorolni a dolgokat, és Ragnar jóval előrébb helyezkedik el azon a bizonyos képzeletbeli listán, mint Nao. Meg hát régóta várt arra, hogy kettesbe legyenek, és ez most pont kapóra jött.* - Nyugi, csak vicceltem. Engem nem zavar, ha késel. Bárkivel előfordulhat *mosolyodik el halványan.* - Tudom *vigyorodik el, majd átkarolja a srác nyakát, és megpuszilja a másik nyakát. *- Ühm. Annyira nem, de furcsa… *jegyzi meg miután elengedte a másikat, és elindulnak kifelé. Egyébként Alise-t sose zavarta az idő, ő megtanult már alkalmazkodni a világhoz, és annyira nem is hiányolja a napsütést. Aztán el kezdi mesélni, hogy ma milyen borzalmakon ment keresztül.* - Irigyellek. De te tényleg! Engem nem akarnak békén hagyni *csóválja a fejét, majd Erik említésére elgondolkozva az ajkába harap.* - Nem ő az, aki az angyal srác mellett szokott ülni, és be nem áll a szája egész órán? Még nem volt szerencsém hallgatni, de tapasztalatból mondom, hogy minden rontásűző idióta, jómagam is *nevet fel végül, majd a futásos dolgon elmosolyodik. Megtorpan egy pillanatra, és megcsókolja a fiút.* - Igazán büszke vagyok rád *mosolyog majd a városnézésre legyint.* - Akárhányszor el kezdjük járni a várost, sose lesz belőle semmi! *nevet fel hangosan.* - Szóval, szerintem menjünk be valahová, akár a bowling is jöhet, bár nem tudok játszani *válaszol, majd a kedvezményes dolgon felröhög.* - Ugyan! Elenát könnyen rá tudom venni bármire *mosolyodik el szélesen.* - És terveztél még valamit ezeken kívül?
//FAGY//
//FAGY//
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*Na igen, jelenleg ő is így van vele. Talán még Henrik sem áll előrébb a listáján - na persze, ez azért elég merész kijelentés, valószínűleg csak a kezdeti fellángolás okozza. Henriknél valószínűleg sosem lesz senki, aki fontosabb számára. Egy szintbe persze kerülhetnek, bár ez elég furcsán hangzik. Elvégre a szerelmet nem lehet összehasonlítani semmilyen más érzelemmel, pláne azzal, ami Henrik és őközötte van. Szóval, örül, hogy a lány őt választotta szombati programjának, ez a lényeg.* - Azért megpróbálok pontos maradni. *Vigyorog vissza a kijelentésre. Nem szokott ő késni, várakozni viszont utál, ezért döntött úgy, amikor megsejtette, hogy Alise késni fog, hogy ő sem ér oda időben. A puszira ismét elmosolyodik, és egy pillanatra átkarolja a lány derekát. Aztán visszavált kézfogásra, s úgy válaszol a következőre.* - Majd hozzászoksz. *A békén hagyásra ismét felnevet.* - Hé! Inkább örülj neki, hogy érdekled őket. Hidd el, jobb, mint egyedül. *Mosolyog rá.* - Aztán, ha zavarnak, mondd meg nekik, hogy van jobb dolgod is. Például én. *Vigyorodik el egy kissé talán egoistán.* - De igen, ő az. *Bólint Erik említésére.* - Na igen, beszélni azt tud. Meg inni is, te jó ég! Még senkivel sem találkoztam, aki ennyi alkoholt el bírna fogyasztani egy éjszaka alatt. *Csóválja nevetve a fejét. Na persze sejti, hogy azzal, aki ennyit iszik folyamatosan, valami nagyon nem oké, de... Nem tudta kideríteni, hogy micsoda. Egyelőre.* - Igen, az utóbbival nem vitatkozom. *Vigyorog pimaszul a lányra. Aztán a városnézésre terelődik a téma.* - Van benne valami. Tehát... bowlingterem? *Kérdi, majd ha a lány beleegyezik, megindul az említett irányba.*
Alise Rubenis- .::Diák::.
*Ragnarnál lehet, hiszen neki mindig is volt valaki az életében, aki mellette volt, Alise viszont alkalmi barátokra tett csak szert, épp ezért nála észszerű, hogy a szerelme a legfontosabb neki, meg hát nem is tudja, hogy a lányokkal való barátsága mennyire lesz majd tartós a későbbiekben. Azt viszont tudja, hogy Ragnarra számíthat, így mindenképpen előkelő helyen szerepel a listán. Egyébként meg nem is akar Henrikkel versenyezni, szóval neki annyi is elég, ha dobogós helyen van. Amikor megérzi Ragnar kezét a derekát, a szíve hatalmasat dobban, és ismét vér szökik Alise arcába, majd ugye visszatérnek kézfogásra. * - Előbb-utóbb biztos *mosolyodik el halványan.* - Tudom, igazad van, de azért ez elég nagy környezetváltozás. Amikor még utazgattam és pincérkedtem, akkor munka után sose hívott el senki valahová, most meg ide-oda akarnak rángatni *nevet fel halkan. Ragnar egoista kijelentésére csak csóválja a fejét.* - Igen, és erre azt mondanák, hogy a pasim jobban szereti sajátmagát, mint engem és talán túlzottan egoista *jegyzi meg szarkasztikusan. Viccelődik csak a lett lány, és esze ágába sincs Rag érzékeny lelkébe tiporni, de hát az egoistákon mindig olyan jókat nevet.* - Milyen jó a memóriám *vigyorog, majd az alkoholivásra felröhög, és oldalba böki Ragnart.* - Ezt csak azért mondod, mert engem még nem láttál inni! *nevet fel.* - Mondjuk csak egyetlen pia van, amit annyira nem szeretek: a rizspálinka. Szóval Keleten kénytelen voltam visszavenni, mert ha abból sokat iszol… Felfordul tőle a gyomrod *bólogat nagyban, majd gyengéden tarkón vágja a másikat a pimasz vigyor láttán.* - Valakiben megint túlteng az önbizalom… *jegyzi meg halkan, majd a bowlingtermes csak biccent.* - Nekem mindegy. Mint mondtam: azt csinálunk, amit szeretnél *jegyzi meg mosolyogva, és követi a fiút a bowlingpályához. Hogy ott mi lesz… Nos, inkább ne lőjük le a poént, oké?*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Lassan kinyílt a bejárati csarnok ajtaja. Egy sötétbarna köpenyt viselő lány lépett be rajta. Miután óvatosan beljebb lépett, leporolta köpenyét, és lehajtotta csuklyáját, így láthatóvá vált hogy is néz ki valójában. Egy hosszú, világosbarna hajú, és világosbarna szemű lány állt a csarnok szélén. Körbenézett, de hirtelen nem látott senkit. A hatalmas tér ámulatba ejtette. *~Wáo. Milyen hatalmas belülről is. És milyen letisztultnak hat a fehér és arany.**Csak állt, és ámulva figyelte a helyet, ahol mostantól ideje nagy részét fogja tölteni. Örült, hogy végre megérkezett. Izgalom fogta el, és már alig várta, hogy új élményeket szerezzen. Hosszú utat tett meg idáig, de nem bánta meg. Itt végre megtalálhatja azt, amire vágyik.*
Morten Toov- .::Diák::.
*Az emeletről trappolok lefelé reménykedve, hogy az idióta haveromat végre felengedték a városból. Az egyik srác már megmutatta nekem, hogy hol van a hálókörletem, így nem aggódom, mert odáig már biztos eltalálok. A folyosókon annyit azért nem mászkáltam, de a földszintről felmerészkedtem egészen a másodikig, szóval talán nem fogok eltévedni. Ha meg mégis… Akkor majd valakitől útbaigazítást kérek. Szóval a lényeg az, hogy Arian haveromat várva lesietek a lépcsőn, és közben a sárkányos kitűzőmmel szórakozom, így csak később veszem észre a lent ácsorgó lányt. Hogy lehettem ennyire vak? Összeráncolom a homlokomat, majd megeresztek egy halvány mosolyt. Csinos, felettébb csinos, de biztosan van barátja. Meg különben se vagyok olyan, aki minden jól kinéző lányra ráhajt, azt a szerepet meghagyom a legjobb haveromnak. Mivel érdekel, hogy ki ő, és eléggé esetlenül ácsorog a csarnokban ezért hatalmas léptekkel megindulok felé.* - Hello. Segíthetek? *kérdem szélesen vigyorogva. * - Morten vagyok, Morten Toov. És téged hogy hívnak szép lány? *mutatkozom be. Nem tudom miért, de valami megragadott ebben a lányban. Érdekes kisugárzása van, az egyszer biztos. Egyelőre viszont nem akarom túlerőltetni a beszélgetést, már annak is örülök, ha megtudom ennek az aranyos teremtésnek a nevét.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Miközben teljesen elmerült a látványban, hirtelen lépteket hallott. A hallása kitűnően működik, de nem nézett a hang irányába, egészen addig, amíg meg nem szólították. Ekkor a fiú felé fordult. *~Milyen vidámnak tűnik~**A bemutatkozás után kecsesen meghajolt, majd mikor ismét felegyenesedett ő is bemutatkozott.* - A nevem Eliana De Lucia. Örülök, hogy megismerhetlek. Morten... Igaz? *Ő is kissé elmosolyodott, majd folytatta.* - Most érkeztem. A csomagom elvileg már napokkal ezelőtt ideért, de sajnos nem tudom merre kéne mennem, hogy eljussak a hálókörletembe. Ami nem más mint a... *Levette a köpenyét, ami alatt egy farmert, és egy félvállas fehér pulóvert viselt. A nadrágzsebébe nyúlt, és egy papícetlit húzott ki belőle. Kihajtotta, majd elolvasta ami rajta áll.* - Igen, az Erethon házhoz tartozom. Hirtelen el is felejtettem. Elnézést. *Kicsit zavartan lehajtotta a fejét, majd visszatette a cetlit a zsebébe*
Morten Toov- .::Diák::.
*Valóban jókedvem van. Az elmúlt években soha nem éreztem magam ilyen jól, de hála a tegnapi szökésnek, most már sokkal felszabadultabb vagyok. A bemutatkozás megejtése után szélesen mosolygok.* - Szép neved van, Eliana. Mondd csak, melyik országból jöttél? *kérdem halkan. Mosolyogva bólint a saját nevemre.* - A norvégoknak csak ilyen gázos nevük van *Vakarom meg a tarkómat. Sose szerettem igazán a nevemet, de hát ha az elmúlt években nem változtattam meg, akkor most már nem is fogom.* - Ó, értem. Én néhány órája bolyongok itt. Azt hiszem, valamilyen szinten jól kiismertem a helyet *vigyorgok továbbra is. Majd elhallgatok, mikor Eliana egy papírfecni után keresgél.* - Erethon? Azt hiszem, az van a tornyokban. Mintha olyat mesélt volna az egyik háztársam, hogy a sylorinások vannak az alagsorban, mi vagyunk az első emeleten, és… Igen, ti vagytok a toronyban. Egyébként nem gond, én se nagyon ismerem ki magam, csak igyekeztem megjegyezni amiről dumáltak meg követtem a táblákat *vigyorgok továbbra is.* - Ha gondolod, szívesen felkísérlek, úgysincs más dolgom. A haverom meg tuti eltévedt a szigeten, szóval max este kerül elő. És megsúgom, hogy örülök neki, ha nem egy idiótával kell eltöltenem az időt, mint amilyen ő *nevetek fel. Ez a hely valóban csodákat művel az itt élőkkel! *
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Miután Morten megejtette, hogy szép neve van, megköszönte.* - Az édesanyám adta. *Lesütötte szemét, és elhunyt édesanyjára gondolt. Hálás volt neki, amiért a világra hozta, még akkor is, ha az lett belőle ami. Erről nem ő tehet. Ahogyan apja sem tehet arról, hogy nem volt ideje foglalkozni velük. Mégis mindent megadott nekik. Neki, és a bátyjának is. A kisebb gondolati kitérő után ismét felnézett a fiúra.* -Olaszországban születtem. Egy tengerparti városkában. És igazán nincs miért szégyellned a nevedet. *Mosolyodott el ismét, majd viccesen hozzáfűzte:* - Ennél sokkal rosszabb neveket is hallottam már. *Meghallgatta a fiú mondandóját arról, hogy hol található hálókörzete és hogy a haverja biztosan eltévedt a szigeten, de nem is baj, mert úgy is egy idióta. Erre nevetni kezdett. Jobban szemügyre vette a fiút. *~Egész kedves, és jól néz ki. Vajon mindig így viselkedik?* -Örülnék neki, ha felkísérnél. De ha ez a hely valóban csodákat művel azokkal, akik itt élnek, kíváncsi vagyok velem mi fog történni. *Tette hozzá vidáman.*
Morten Toov- .::Diák::.
*Halványan mosolygok, mikor említi, hogy az édesanyjától kapta a nevét. nos, én az apámtól kaptam, mert ragaszkodott hozzá, hogy csak és kizárólag norvég nevem legyen, de hát már mindegy. Anya sose tudott igazán hat rá. Halkan felsóhajtok, miközben a lány arcát tanulmányozom. Észreveszem, hogy egy pillanatra lesüti a szemét, mintha valamit szégyellne, mintha valami bánta őt.* - Minden rendben? *kérdem óvatosan, persze nem fogom erőltetni, ha nem akarja elmondani. Csak hát tudom milyen az, ha valakinek gondjai vannak, vagy valami épp nagyon nyomasztja. De megértem, ha nem mond semmit, vagy eltereli a témát, mert hát nem is ismerem igazából.* - Olaszország? Ott még nem jártam, de ahogy ismerem magam nem is fogok menni *nevetek fel halkan.*- Nem szeretem a meleget *teszem hozzá gyorsan a magyarázatot. Nem kifejezetten szeretem a meleget. Végül is a norvégok a hidegben nőttek fel, ezért tuti halálom lenne az olasz tengerparton. Aztán arra, hogy nem kell szégyellnem a nevemet, csak elhúzom a számat.* - Az lehet, de akkor is utálni való egy név. Tudod mit jelent? Harcias. Persze, pont én vagyok a világ legharciasabb embere *morgom. Tényleg nem passzol hozzám ez a név. Nem is értem miért kaptam. Mindegy. A nevemen való háborgásból elég hamar kizökkent Eliana nevetése, és nem tudom megállni, hogy ne mosolyodjak el újra.* - Az jó kérdés. Lehet szárnyaid nőnek *vigyorgok rá pimaszul, majd intek neki, hogy jöjjön, meg kell másznunk több méretes lépcsősort is.* - Egyébként azon gondolkoztam, mikor jöttem, hogy az erethonosok tényleg rendesen megéheznek, mire lemásznak a toronyból. Jó kis reggeli edzés nekik *kuncogok halkan miközben sorra szedem a lépcsőfokokat, persze olyan tempóban, hogy azért ne hagyjam le a beszélgetőpartneremet.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*A fiú kérdésére megrázza a fejét.* - Nem, nincsen semmi baj. Csak eszembe jutott a múltam. Ám ha van valami, amit megtanultam az évek során, az az, hogy mindig előre nézz. A jövő még sok mindent tartogat. A múlt már lezárult. El kell fogadnunk, hogy ami történt, megtörtént. *~Még akkor is, ha nem akarunk rá emlékezni. Ha egy fekete foltot jelent. Ha valami olyasmit tettünk, ami saját magunk számára elfogadhatatlan. De meg kellett tenni. Túl hirtelen döntöttem volna? Akkor sem lenne semmi másképpen.* - Pedig Ravello szép hely. De megértem. Norvégia biztosan más. Még nem jártam ott. *Válaszolt inkább gyorsan a fiú magyarázatára.* - Harcias... Tehát nem tartod magad harciasnak. *Mosolygott a fiúra.* - Szárnyakat növeszteni. Attól függ milyenekre gondolsz. Úgy szeretnék szép, fehér szárnyakat. Mint amilyen az angyaloknak is van. *Mondta eltöprengve, miközben követte Mortont a lépcsők felé, és elkezdtek felfelé sétálni a tornyokhoz.* - A lépcsőzés nem zavar. De igazad lehet. Biztos fárasztó. Bár nem hiszem, hogy problémám lesz vele. Tényleg. milyen az iskolai konyha? *Kérdezte érdeklődve*
Morten Toov- .::Diák::.
*Együtt érzek Elianával végül is én se rendelkezem valami felhőtlenül boldog múlttal. Sőt, egyáltalán nem voltam boldog. Akadt néhány pillanat, ami megmelengette a szívemet, de azok se tartottak örökké.* - Hát jó. Egyébként egész bölcsen vélekedsz a dolgokról. Én sajnos elég pesszimistán állok szinte mindenhez *vakarom meg ismét a tarkómat. Nem tudom miért csinálom, talán, mert egy picit zavarban vagyok. Zavarban vagyok, mert nem szoktam ilyen lenni, és most mégis vidáman elbeszélgetek egy idegennel.* - Az lehet, de én inkább maradok északon. Hozzászoktam ehhez a klímához. Meg hát neked könnyebb az egész. Én még nem szoktam hozzá, hogy ennyit süt a nap. Viszont tény, hogy szép ez a hely. Nem bántam meg, hogy idejöttem *magyarázok össze-vissza az időjárásról. Nem is értem miért teszem. Talán, mert még sose volt dolgom egy délről jövő személlyel, így aztán nem tudom, hogy mennyire tudja elképzelni az én otthonomat. * - Nem vagyok az, tényleg. Inkább békepárti vagyok. Bár, ha nagyon felidegesítenek, akkor elég szépen vissza tudok ütni, de általában nem foglalkozom a kötekedőkkel. Nem érdemes *szusszantok. Igen, a haverom például mindennap az idegeimen táncol, de még egész jól bírom. Mindegy is. Egyébként vicces hallgatni, ahogy Eliana fehér angyal szárnyakról mesél. *- Nekem az van, csak nem szokásom mutogatni *mosolygok sejtelmesen. Amúgy tényleg ott van az a két heg a hátamon, ami a szárnyaim helyét jelzi. Csak hát megszoktam már, hogy nem mutogatom, mert olyan környéken éltünk, ahol ki is nyírtak volna a másságunk miatt. Így hozzászoktam a rejtőzködéshez.* - Majd kiderül, ha már egy jó ideje itt járkálsz fel s alá *vigyorgok, majd a konyhás kérdésre egy pillanatra megtorpanok.* - Fogalmam sincs. Szerintem olyan tűrhető lehet, mert valaki vagy dicséri, vagy nagyon ellenzi. Az biztos, hogy akad itt egy-két diák, akik tudnak főzni, szóval nyugi, nem fogsz éhen halni *vigyorgok továbbra is. ja, igen, amúgy sikerült rátörnöm két főzőcskéző diákra az egyik konyhában. Nagyon örültek nekem. Alig bírtam meglépni előlük.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
- Én mindig próbálok optimista lenni. Egyszer ki kéne próbálnod milyen hosszabb ideig pozitívan gondolkodni. Bár lehet ez a hozzáállásom csak az olasz származásom miatt van. Ki tudja. *figyelte ahogy a fiú egyre csak magyarázkodik, pedig teljes mértékben megértette. Sok helyen járt már, mióta átváltozott, sok mindent látott és tapasztalt, s ebbe az időjárási különbségek is beletartoztak. A fiú mellett lépkedve elgondolkodott azon is, milyen furcsán kényelmesnek érzi a helyzetet. Ha az ittléte ilyen lesz, nem lesz semmi probléma. És ha Mortont is láthatja majd máskor is, minden olyan lesz, mint amilyet elképzelt magának. Már régen vágyott egy közösségre, barátokra. Többen nem is reménykedett.Ez hiányzott neki a legjobban egészen azóta,mióta )inden megváltozott. Egy sòhaj hagyta el a száját.* -Nem tűnsz hirtelen haragúnak. Sőt. Egész tiürelmesnek látszol. Legalábbis most. Javíts ki, ha tévednék. *Most nem mosolygott, de tekintete szokásos kedvességét tükrözte.* -Neked fehér szárnyaid vannak? *Kérdezte hirtelen izgalommal.* - Sosem találkoztam még angyallal. Az vagy, igaz? *Hirtelen még az eddiginél is vidämabb lett. Izgatott volt, hogy végre megismerheti a többi fajt is.* - Egyszer muszáj megmutatnod! Mindent látni akarok! A konyhát pedig holnap letesztelem. M3glátom melyik oldalnak adok igazat. Végső esetben magamnak is tudok főzni. *A fiú kis sztorijára elnevette magát* -Valóban vicces vagy! *mondta nevetve*
Morten Toov- .::Diák::.
- Jó neked. Én egyszer próbáltam, nem jött össze. Azóta inkább hanyagolom *vonom meg a vállamat. Nos, tény, hogy én és a pozitív gondolkodás nem leszünk nagy barátok. De ezt a témát hamar át is ugrom, mert akkor megint jönnének a negatív hülyeségeim, és nem akarom azzal traktálni a lányt. Szóval neki állok minden hülyeséget összehordani az időjárásról, amiről még mindig nem tudom, hogy hogyan lyukadtunk ki idáig. Hm. Agybaj. Határozottan agybaj. Remélem, azért még nem néz teljesen idiótának. Halkan felszusszantok, és inkább igyekszem elterelni az őrült gondolataimat. Például afelé, hogy most mi járhat az ő fejében. Egész tűrhető mentalista vagyok, de tény, hogy nem vagyok akkora tapló, mint a haverom, hogy engedély nélkül turkáljak mások gondolatai között. * - Hát, azért, mert nem idegesítettél fel. Egyébként tény, hogy elég sokáig eltűröm mások baromságait, szóval nagyon az agyamra kell mennie valakinek, hogy üssek is. Eleinte inkább finoman közlöm vele, hogy álljon le, aztán leszarom mit csinál, aztán ha még utána se nyugszik el, akkor már ütök *magyarázok. De amúgy jól leszűrte, hogy viszonylag türelmes vagyok. Feleslegesen nem állok le vitázni, mert nincs sok értelme, és csak az időmet pazarolnák vele. Aztán, mikor neki áll örvendezni annak, hogy angyal vagyok, kérdőn felvonom a szemöldökömet.* - Igen, fehérek. És igen, az vagyok. Miért, te még nem találkoztál angyallal? Pedig sokan élnek idelent a Földön *ráncolom össze a homlokom. Az hogy lehet? Hiszen rengeteg angyal lézeng szerte a világban, akkor miért nem találkozott eggyel sem? * - Hát rendben, majd megmutatom, ha nagyon ragaszkodsz hozzá, bár nem valami nagy szám*mosolyodok el halványan.* - Ha gondolod szívesen veled tartok tesztelésre *jegyzem meg nevetve. Kedvelem őt, és ha minél messzebb lehetek Ariantől nekem csak annál jobb. Ráadásul szeretném megismerni. Vagyis, szeretnék több dolgot tudni róla. Aztán, mikor megjegyzik, hogy vicces vagyok, akkor zavartan elfordítom a fejem. Nem tudom mi ütött belém!* - Nem szokták nekem ezt mondani, de… Kösz *nyögöm ki nagyon okosan. Gratulálok magamnak! Komolyan csak ennyit bírtam mondani? Felszusszantok, majd körbepillantok. Nem is figyeltem, hogy merre megyünk, de amikor kiszúrom az egyik falon az útjelző táblát, akkor nagyjából sikerül beazonosítanom a helyzetünket.* - Hm. Lassan odaérünk, ha csak nem sikerül eltévedünk.*Bevallom magamnak, hogy nincs kedvem ilyen hamar elbúcsúzni, hiszen még alig ismerem, és tényleg érdekel, hogy milyen valójában.*
//FAGY//
//FAGY//
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Nem említi többet a legyél pozitív témát. Ráhagyja. Nagyon nem is tartja fontosnak, hogy mások is úgy gondolkodjanak, ahogy ő. Ezért izgalmas másokat megismerni. Mert nem olyanok, mint te vagy. Ez így van rendjén. Azt viszont, hogy a fiú mindig visszatér az időjárásra, aranyosnak tartja.* -Tetszik a stílusod angyalfiú. *mondja ki nyíltan* -Tehát ok nélkül nem keveredsz verekedésbe. Én se szeretek harcolni. Nem szeretnék másokat bántani. De amennyiben muszáj, nem lehet mit tenni. Önvèdelemből például. *~Főleg ha szeretnéd, hogy önvédelemnek vehesd.*- Ezért nem bántom az embereket sem. Nem bírnám elviselni magam. Persze így egy icipicit gyengébb is vagyok... De ennyit megér. *vonta meg a vállát, majd arra a kérdésre, hogy eddig még egyszer sem látott angyalt megszeppenés nélkül válaszolt.* -Még nem láttam angyalt. Tudom, hogy sokan vagytok, de ez van. Lehet hogy találkoztam már párral, de nem fedték fel kilétüket. Mindig emberek között voltam. Gyakoroltam az önmegtartòztatást és segítettem amiben tudtam... Nem szoktam ennyit beszélni magamról egy idegennel. Elnézést kérek... *kicsit feszengve érezte magát ezzel kapcsolatban, de érezte, hogy nem bánja. Beszélni akart még a fiúval. * -És vigyázz, megjegyeztem. Valamikor meg kell mutatnod a szárnyaid. *kacsintott* - A kíséretet a konyha tesztelésére pedig örömmel elfogadom. Szeretném, ha nem éreznéd kellemetlenül magad a társaságomban. *Amikor a fiú csak egy köszt mondott a kijelentèsére elmosolyodott* -Igazán nincs mit. *Amikor a táblát kezdték el nézni, kicsit csalódott, hogy már is itt tartanak, de érezte, hogy itt kell hagynia a fiút, még ha nem is szeretné. A szemfogai kezdtek előbújni. Szüksége volt a csomagjában elrejtett vérre. Egy kis zacskóba tette, és csak remélni meri, hogy nem folyt ki az egész.* -Köszönöm, hogy idáig elkísértél. Innen egyedül is menni fog. Holnap találkozunk, igaz? Most sietnem kell. Szia! *Mondta gyorsan, majd tovább szaladt otthagyva a fiút.*
Morten Toov- .::Diák::.
*A dicséretre halkan felnevetek.* - Na, ezt se sűrűn hallom! *vigyorgok szélesen, majd a verekedéses dologra jókedvűen vigyorgok.* - Valahogy úgy *helyeselek.* - Egyébként is elég sok embernek láttam már a halálát, szóval nem kellene, hogy még az én kezemhez is vér tapadjon *jegyezem meg kicsit keserűbb hangon. Na, igen, az, aki lidércvadászok közelében nőtt fel, nos, az elég sok vérontást látott már életében.* - Tudod, csodállak azért, amiért lemondtál a vámpírléttel járó hatalomról *pillantok rá egy féloldalas mosoly kíséretében. Nagyon kevesen vannak azok, akik képesek lennének lemondani bármiről is, csakhogy másnak jó legyen. Ez a tulajdonsága nagyon tetszik a lánynak.* - Értem, hát akkor most akadt egy, aki felfedte a kilétét *kacsintok vidáman Elianára. Én amúgy nem szoktam titkolni azok elől a kilétemet, akikben szintén megvan a mágia. Csupán a varázstalanok elől szokásom menekülni. * - Igazán nemes lélek lehetsz *jegyzem meg. Amúgy elég fura szokásom, hogy hangosan elemzem az engem körülvevő személyeket. * - Rá se ránts! Én szívesen hallgatlak. *Tényleg szívesen hallgatom, mert érdekelnek a történetei. Egyszerűen leköt. Pedig aztán az én figyelmemet nagyon kevés dolog ragadja meg, de ennek a lánynak sikerült.*- Szívesen megmutatom, nem kell fenyegetni! *nevetek fel.* - Rendben, akkor majd valahogy odatévedünk mindketten *csapok le egyből a témára a feszengésre meg megrándítom a vállamat.* - Nem érzem magam kellemetlenül, sőt! Csak meglepett ez a kijelentésed, mert nem szokásuk ilyeneket mondani nekem *dünnyögöm. Aztán, mikor gyorsan elköszön, akkor csak bólogatni van időm, mert olyan gyorsan elszalad. Egy darabig kérdőn nézek utána, majd mosolyogva megrázom a fejem, majd visszabattyogok a hálókörletbe.*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*Csendben ballagok Arian mellett, aki még mindig piszkál, és nem tudom leütni a srácot, de igazából úgy vagyok vele, hogy amíg nem bánt komolyabban addig hagyom. Persze bizonyos keretein belül. Szóval csak mélyen elgondolkodva. Igazából nincsen sok cuccom szóval csak egy hátizsák van a hátamon.. * - Könyörgöm, ne pattogj előttem… maradtál volna azzal a csajjal. Tényleg nem kell sintér.*Mondom morogva, mert nem tudom elhinni azt, hogy nem értik meg nem keveredek bajba. Most aztán nem. Előre félek attól, hogy mi lesz majd amikor Philip kitalálja ezeket a magán órás dolgokat. Amikor Mortennel beszéltem tegnap hát annak sem örültem különösebben, hogy az egyik ki lesz. Aztán a sulihoz érve közel a bejárati csarnokhoz Arian hirtelen ölbe kap én meg felsikkantok.* - Tegyél leee… meg ne merd..*Szólalok meg és mielőtt felszállna árnyékosulook és látom a megdöbbent arcát. Előjövök és megfogom a nyakánál majd barackot adok neki.* - Ha még egyszer ezt mered csinálni én esküszöm nem állok jót magamért.*A srác csak pislog és vigyorog majd elengedem és úgy teszek mintha a kezem piszkos lenne megtisztítom.* – Megkötözve jobb voltál.. akkor legalább nem kellett volna eröltetni.*A lány csak pislog mire a srác ördögien elvigyorodik. Na, igen, aki hallja ezt a beszélgetést furcsállhatja az egészet. Megpofozom a srácot és gyilkosan nézek rá.* - Ezt te sem gondolod komolyan. Ha még egyszer ezt szóba hozod. Nem éled meg a holnapot.*Szusszantok, aztán lenyugodom.* - Na jó. De, mert Philip nem örülne annak, hogy már is megöltem valakit. Szerencséd.*Sziszegem a srácnak és aztán nagy nehezen újra elindulunk.*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*Rag a lépcsőkön halad lefelé, s látszólag valamin nagyon el van gondolkozva. Gondterhelt arccal, tekintetét a korlátra szegezve rakja egyik lábát a másik után, nem siet sehova. Fejében kavarognak a gondolatok. Annyi minden történt. Amanda eltűnt... pontosabban, meglépett, és ő hagyta. Aztán, pont, mikor kiderítették, hogy merre van, Rik kapott egy smst, hogy minden oké és a városban vannak. Ettől függetlenül azóta sem látta a lányt, hiába próbálta kideríteni, hogy pontosan hol van. Felhívta a szállodát is, s tudtak róla, hogy ott volt, de arról is, hogy már biztosan nincs. Most pedig... egy névtelen smsre hagyatkozva lóg a semmiben az ügy. Egy ismeretlen akárki szerint Amanda rendben van, de Ragnarnak ez nem elég, már hogy is lehetne az? Akkor fog csak megnyugodni, ha látja, hogy Amy ép és egészséges. Addig pedig... Mélyen beszívja a levegőt, majd kissé idegesen fújja ki. Megfogadja magában, hogy amint újra épségben látja a lányt, lekever neki egyet, nem érdekli, hogy nőket nem illik megütni. Megérdemli. Ha már a bátyjának tekinti magát, akkor joga van megnevelni. Ahogy lassan leér a földszintre, a csarnokból ismerős hangot hall. Egy pillanatra megtorpan, olyan fejjel néz körbe, mint aki azt sem tudja, hogyan került ide. Aztán, kettesével szedve a lépcsőfokokat, hirtelen megindul lefelé. Aztán meglátja.* - Amanda! *Kiált fel, hangjában meglepettség és megkönnyebbülés keveredik. Szinte megállás nélkül szalad oda hozzá, majd átöleli és a levegőbe kapva megforgatja maga körül - ahogy akkor szokta, amikor még kisebbek voltak. Aztán leteszi és egy darabig még átölelve tartja, mielőtt elengedi. Aztán pedig végignéz rajta - és nem túl erősen, de azért fájdalmasan fejbe vágja.* - Elárulnád, hogy miért kellett ezt tenned? Egyáltalán, hol a jó életben voltál? Van fogalmad róla, hogy mit éltünk át miattad? Belehalnál, ha egy percre elfogadnád, hogy szeretünk és aggódunk érted, ha azzal a szöveggel, hogy talán vissza sem jössz élve, lelépsz napokra?! Mégis mi a fenét képzeltél?! *Kezd bele, a végén már kiabálva a szavakat, széttárt karokkal. Nem érdekli, hogy az egész földszint és a fél első emelet őt hallgatja. Aztán tekintete Arianra siklik.* - És ez meg kicsoda? *Bök rá. Alapból egyáltalán nem bunkó, de most egy kissé felhúzta magát...*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*Arian csendben marad és elindulnak csendben. Viszont egy ismerős hangot meghall amit kb egy hete nem hallott. Ledermedve áll és nem tudja azt, hogy mit mondjon. Csak hirtelen felsikkant és megfogja a srác két vállát és ő is átöleli a srácot, de egyenlőre nem szólal meg. Igen emlékszik arra, hogy játszottak így kiskorukban sőt.. sok mindenre is.* - Rag!*Jön ki a száján, és igyekszik mosolyogni. Örül neki tényleg aztán nem is tudja azt, hogy még is mit mondjon. Magyarázkodjon e. Azért szarul érzi magát ilyen téren. Aztán megkapja a jogos kérdéseket és hallja Rag hangját, hogy emelkedik fel. Nem igazából nem menekül számított a srác viselkedésére. Sóhajt egyet és rápillant Arianre és vissza Ragra.* – Én egy senki vagyok, inkább megkeresem Mortent és szólok neki megjöttünk.*Jelenti ki és Amanda csak a szemét forgatja.* - Azért azt ne mondd el neki, hogy le akartál tapizni.*Szól utána és amint eltávolodik, válaszol Ragnar kérdéseire. Visszapillant a srácra és először nem néz rá.* - Nem tehettem más. Ragnar.. tudtam jól, hogy megölne titeket Thor és nem hagytam volna ezt.*Sóhajt és igaza van a srácnak és itt már a szemébe néz.* - Szülővárosomban. Ha jól kivettem fél holt állapotomban..*Az ajkára harapva rápillant Ragra.* - A régi családi házunkban voltam. Ott volt Phil is.*Sóhajt és nem tesz többet hozzá. Ha csak rá gondol. Egyből a kezét az arcához emeli. Az a pofon elég mélyen ott él benne.A falnak támaszkodik, és nem igazán tud mit mondani még. Elgondolkodik a tettén és behunyja a szemeit egy pillanatra. A fejbe vágásra nem felel végül is azt jogosan kapta. Ha bár másra számított Ragtól.* -Kénytelen voltam felvázolni azt a tényt, hogy lehet, nem fogok élni. Tudod Rag.. ha ők nincsenek.*Gondol Mortenre meg a bátyjára első sorban.* - Akkor Thor már rég végzett volna velem. Mindennél jobban a halálomat kívánja.*Mondja a srácnak és lehajtja a fejét, de nem tesz egyelőre semmit ehhez a dologhoz. Ha kérdeznek, válaszol, de nem akar ezekre gondolni jelen pillanatban.* - Henrik…?*Kérdezi akadozva, hiszen ő is biztosan ki volt.. és tudja jól lesz mit megbeszélniük.* - Amúgy azt hittem egyedül meg tudom oldani a helyzetet.. Viszont rájöttem, hogy nem. Ha nincs Phil és Morten..*Sóhajt és itt már olyan helyzetben áll, hogy hagyja magát megütni.* - Gyerünk üss meg. megérdemlem tudom.*Jegyzi meg és tényleg kimondja és attól, hogy a bátyja meg van Ragnart ugyanúgy testvérének tekinti és jogos a leszúrás.*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*Összevont szemöldökkel néz Arian után, azonban nem sokáig törődik vele, egyelőre jobban érdeklik a lány válaszai. Erre majd visszatér. Az első mondatra még mindig elég idegesen csóválja a fejét.* - Nem, Amanda, nem ölt volna meg, megoldottuk volna. Mit gondoltál, hogy te majd egyedül elbánsz a rosszfiúval? Egyáltalán mit történt? *Kérdez rá, hiszen még mindig nem tud szinte semmit. Azonban rögtön ezután érkezik a válasz is, legalábbis egy része. Rag nem szól bele a válasz utáni csöndbe, csak némán figyeli a falnak támaszkodó lányt. Nem tudja, mit mondjon. Úgy érzi, a félholt szó hallatán, mintha valaki hasba vágta volna egy baseball ütővel. Nem tud mit hozzáfűzni, el sem tudja képzelni, hogy mit tenne, ha Amanda meghalna. Aztán Amanda folytatja, Rag pedig bólint, végül pedig halkan megszólal.* - Mi történt pontosan, Amy? *Fél attól, amit hallani fog, de tudni akarja, mert tudnia kell. Ebben egészen biztos.* - És hol van Philip? *Teszi még hozzá, hiszen Amanda miatta ment el, jó lenne tudni legalább azt, hogy sikerrel járt-e. A kérdésre csak vállat von, röviden és kissé hideg hangsúllyal felel, bár ez nem szándékos. Inkább tudat alatti. Hiszen Rik még mindig ki van rá akadva, legalábbis Rag szerint, még ha nem is mutatja. Persze, inkább önmagára haragszik, mint Amandára, de mint említettem, nem szándékos volt a hangsúly.* - Megvan, de ezt vele kell megbeszélned. *Aztán összevont szemöldökkel hallgatja a lány további szavait.* - Most mit csináljak veled, hmm? *Csóválja a fejét, majd sóhajt egyet, s a lány mellé lépve átkarolja a vállát.* - Gyere. *Jelenti ki, majd odahúzza a kanapéhoz és leül vele.* - Az a lényeg, hogy jól vagy. Már nem számít. *Mondja halkan, halvány mosollyal, majd átöleli. Dühös, hát hogyne lenne az, de érzi, hogy Amanda enélkül is elég rosszul érzi magát, és már megbánta, hogy egyedül ment el. Ő csak jót akart. Szorosan magához húzza, s egy jó darabig így marad.* - Azért ezt ne ismételd meg, ha van rá egy mód, rendben? *Mosolyodik el, miután elengedte.*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*Ariannel nem is kell foglalkozni ő csak egy perverz idióta senki házi, ha bár Amanda nem csak ennyit, gondol a srácról, de Phil tuti betakarná.* - Miből gondolod? Ragnar ezt nem lehetett másképp megoldani. Ő egy őrült és..*Elakad a szava és nem igyekszik nem kiabálni, és aztán amikor kérdez, behunyja ugye a szemét és úgy válaszol.* - Mielőtt elraboltak volna.. előtte figyelmeztettek. Tudod nem sokkal azután.. ahogy leszálltam a repülőről. Összefutottam egy sráccal. Mindegy a lényeg, hogy figyelmeztetett, de én mint mindig játszottam a makacs nőt.*Feleli csendesen és csak áll mint egy liba Ragnar mellett és újabb szusszantás.* - Fogalmazok úgy, hogy azóta nyugtalanul tudok aludni mióta egy sötét szobában voltam. A sikolyok vannak a fejemben és annak a mocsoknak a kezét érzem az arcomon.*Igen a sikolyok, amik a rémálomba taszításkor volt. Nem azt sem tudta túl élni, de nem számít.* - Annyira ki akartam nyírni.. de erős volt. Erősebb volt és készült erre. Pont úgy, mint amikor apát..*Gondol vissza, ami történt gyerek korában és rosszkedvűen sóhajt. Aztán csak figyeli a srácot és a kérdésére elmosolyodik.* - Otthon. Vagyis. Qarinban vett egy házat aztán a barátnőjével meg a két sráccal. Mortennel meg Ariennel együtt vagyunk ott. Muszáj volt néhány napot pihennem. Ráadásul Phil már tervezi az illemtan órákat. Utána nézett néhány dolognak és a hugicáját jó útra akarja téríteni.*Hát igen itt elkezdi magyarázni és várja közben azt, hogy megütik e. Mert számít rá és megérdemli.* - Ne izgulj végül is megmaradok. Azt hiszem Rikkel meg.. nem vagyok biztos abban, hogy készen állok rá, hogy megbeszéljem vele a dolgot.*Gondolkodik el és tényleg fél tőle bár tudja, hogy a srác ki van akadva. Aztán leülnek a kanapéra és rápillant, majd elmosolyodik. A kérdésre csak bólint, de nem tud mit hozzáfűzni.* - Vissza fog jönni Rag.. valamikor visszajön.*Szusszant és tényleg a szerencséjén múlott ez az egész.* - Nem akartalak megbántani téged.. én szörnyen éreztem magam, amikor megtettem. Soha többé nem fogom ezt tenni és tudod attól, hogy a bátyám meg van és a munkája mellett próbálunk összeszokni nekem te ugyanúgy olyan vagy mintha a tesóm lennél. Szinte már az vagy.*Ölelem újra meg igen képes vagyok így is aztán eszembe jutnak a kutyáim.* - Tényleg. És a kutyáim? Jesszus… ugye nem estek nekik a két új macsónak?*Kérdezi aggódva Ragtól. Maximum Ariant bánthatták a kutyák, Mortent nem is kellene.*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
- Nem? Tényleg, ez így valóban sokkal jobban sikerült! Ha azok ketten nincsenek, nem lennél itt, épp te mondtad! Hidd el, kitaláltunk volna valamit, átvertük volna őket, ez azonban a lehető legrosszabb módszer volt! Tök egyedül! *Háborog egy sort, de már nem kiabál, bár látszik rajta, hogy vissza kell fognia magát. Haragszik Amandára, amiért ennyire felelőtlen volt és haragszik magára, amiért hagyta, hogy ezt tegye. Arra, hogy a lányt még figyelmeztették is, csak szusszant egyet, még mindig kissé idegesen. Aztán csak hallgat, lassan megnyugszik, a sajnálata Amanda iránt felülkerekedik a mérgén. Csak némán bólint, ismét nem szól semmit. Be kell látnia, hogy a lány csak jót akart, őket akarta védeni. Lehet, hogy ő is ezt tette volna. Bár Rik úgysem hagyná, nem tud neki hazudni, vagy eltitkolni előle bármit. Úgy tűnik, Amynek sikerült. Nem szól közbe akkor sem, amikor a bátyjáról meg erről a két norvégről beszél. Felfogta a dolgokat, de egyelőre... nem tud mit hozzászólni. Ez így túl sok egyszerre. Nem üti meg, persze, hogy nem. Iszonyatosan örül, hogy újra láthatja, úgy érzi, mintha egy hatalmas kő gördült volna le a szívéről. Nem fogja bántani. Egyelőre. Végül a Rikes dologra reagál.* - Készen állsz rá. *Bólint egyet.* - Ha meg nem... aludj rá egyet. Ráér az még egy pár napot. *Mosolyog rá bátorítóan. Sosem merült fel benne féltékenység, a levél olvastán sem, hiszen Amandára sosem gondolt úgy. Oké, jól néz ki meg minden, de akkor is, neki a kishúga marad és kész.* - Jöjjön csak. Úgyis épp szét akartam rúgni a seggét. *Morogja maga elé. Hiába, aki a kis Amandát bántja, annak Ragnarral is meggyűlik a baja. Aztán leülnek a kanapéra, Amanda szavaira pedig kissé fáradtan, de elmosolyodik.* - Tudom, Amy. Hidd el, engem nem sokáig tudtál átverni azzal a béna szöveggel, de meg kell mondanom, jó színész lenne belőled... *Csóválja a fejét kissé rosszalló tekintettel ismét. Aztán megöleli, majd ismét elengedi a lányt.* - Jól vannak, ne izgulj. Jól megvoltak. *Mondja, amikor a kutyákra terelődik a szó, aztán kis szünet után kérdez, aggódó tekintettel.* - És te... hogy vagy? *Kérdi komolyan, látszólag tényleg kíváncsi a válaszra, és nem csupán fizikai értelemben véve.*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
- Igazából az utolsó pillanatban léptek be a szobába. Majdnem csináltam egy hülyeséget, de nem lényeges. Így is ostoba voltam.*Tudja nagyon jól azt, hogy hülyeséget csinált, de bántja ez tény és igaza van Ragnarnak.. Amanda rossz módszert választott, de így is meg fogja keresni. Ha nem most előbb vagy utóbb. Nem akart ő rosszat csupán azt tudta nafyon jól, hogy Thor milyen és hogyan végzett volna velük. Ha Henriket nem is ölték volna meg Ragnart biztosan és Aliset is és ezt nem hagyhatta. Ki kell engesztelnie barátait és főleg Henriket végül is „nem pusztán” vallott szerelmet és tett ígéreteket neki. A hétvégén amúgy is meglátogatja ismét a bazilikát. Megérdemelné az ütést maximum, ha Rag nem Rik fogja olyan szinten helyre tenni, hogy talán észhez tér. Csak maga elé néz és sóhajt elgondolkozva.* - Végül is.. lesz mit megbeszélnem vele. Azt hiszem ideje lesz helyre tenni a dolgokat.. és tisztában vagyok vele, hogy kiakadt és azt is, hogy le fogja ordítani a fejem illetve megüt. Ne aggódj. Megérdemlem joggal, de úgy akartam lelépni, hogy kitárom neki a való érzésemet. Végül is.. ti ketten látjátok ezt bennem és elrejtem ezeket, amikor a többiekkel vagyunk. Viszont ezen igyekszem változtatni. Amint látod. Nem öltem meg az angyalt. Viszont azt nem meséltem, hogy a bátyám barátnőjében azért nem bízok, mert ő rabolt el? Viszont hozzá kell szoknom a tényhez, hogy el fogja venni tehát, megszoksz vagy megszöksz téma. Angyal egyébként meg ők is. Viszont.. igyekszem legyűrni ezt az egészet.*Feleli Ragnak és elgondolkozik néhány dolgon. Valóban tudja jól, hogy mit fog kapni Riktől és A-tól Z-ig mindent meg kell beszélniük, de arra a bizonyos dologra nincs energiája még. Fél egy kicsit, de hát.. aztán mesél még valamit a srácnak, de nem akarja idegesíteni csak azért, hogy tisztában legyen, vele mire számítson. Mert végül is egyszer tuti leviszi, hogy bemutassa Philnek őket ez ellen viszont semmi kifogása nincs.* - Hé… mondjuk úgysem az én kezem által fog meghalni. Ígéretet tettem.*Kulcsolja össze a kezét és a tarkójára teszi. Mint mondta az user.. van néhány dolog, amit még Rag nem tud, de Amanda jobban is teszi, hogy nem mondja el. Nem szeretné, hogy a fiú hálóban Vérontás legyen. Aztán ugyanaz az aggódó tekintet jön, ami múltkor volt.* - A körülményekhez képest? Hát figyelj. Fél siker, hogy meg van Philip és azt hiszem Perathon úrnőnél is volt bent. Mondom, át akarja formálni a viselkedésem, mert nagyon meg van komolyodva.. és inkább nem kérdezek, rá mi történt vele a felét úgyis tudom a dolgoknak. Aztán a helyzet az, hogy meg vagyok könnyebbülve sokkal, mert tudom, nem hagyna el és mindig rám állít valaki, ha megyek valahová. Arian is ezért volt velem. Az a srác, akit láttál. Viszont részben Cameosos ő is. Szóval. Bájitallal tudok elaludni, hogy ne legynek rémálmaim és még mobilt is be kell szereznem, mert a hülye tyúk összetörte. Amikor.. hagyjuk. Szóval a körülményekhez képest meg vagyok és tudod örülök annak, hogy valamennyire jól alakultak a dolgok. Valamennyire. Na és te?*Kérdezz vissza Ragnál és magyaráz meg mesél aztán ha hagyja a srác ölébe hajtja a fejét. Végül is tényleg örül neki és furcsa lesz újra itt lenni.* - Egyébként azt hiszem Arian küldött sms-t szóval az ismeretlen srác ő volt.*Magyarázza tovább és úgy néz fel Ragra.* - Többiekkel mi a helyzet? De végül is te érdekelsz most jelenleg a leginkább.. ugye nem csináltál hülyeséget?*Teszi fel a kérdést és érdeklődik felőle. Valahol megnyugtató ez a tény, hogy a fogadott bátyjával is lehet. Nem halt meg Amanda meg ilyenek.*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*Csóválja a fejét, ahogy Amy kijelenti, hogy ostoba volt. Na nem azért, mert nem ért egyet, hanem mert már nem tud mit hozzászólni a dologhoz. Leginkább rosszalló fejcsóválásnak minősíthető a mozdulat. Hiába... Túl sok információ, és túl kevés az idő, hogy feldolgozza. Majd este. Rag már nem annyira biztos benne, hogy megölték volna, hiszen nem ma jött le a falvédőről, amúgy sem lett volna olyan hülye, hogy hagyta volna magát elrabolni. Nem, ő lesből támadott volna, amikor nem számítanak rá. Előtte nyomozott, tervet készített volna... Legalábbis szerinte. Ez így persze mind szép és jó, de úgysem így történt volna, csupán szeretné azt hinni.* - Előbbi valószínű, utóbbi nem annyira. Megérdemelnéd, de... nem fog. Örülni fog neked. *Mosolyodik el ismét, ahogy Henrikre terelődik a szó.* - Meg fogjátok beszélni. *Teszi még hozzá, majd a következőkre bólint.* - Menni fog, hidd el. Az ember azokért, akiket szeret, sok mindenre képes. *Mosolyog bátorítóan a lányra. Igen, tudja, hogy az képes lesz legyőzni az angyalutálatát, előbb vagy utóbb, de mindenképp.* - Ígéretet? *Kérdez vissza összevont szemöldökkel. Na igen, láthatóan lemaradt, ilyesmit még Riktől sem hallott, és kevés olyan dolog van, amit nem osztanak meg egymással. Aztán rákérdez, hogy hogy van Amanda, és szép csöndben hallgatja végig a választ. Nem akar közbeszólni, hadd mondjon el a lány mindent, amit akar, de figyel minden egyes szóra és mozdulatra.* - Hé... itt vagy, és ez a lényeg. Hogy jól vagy, és Philip is jól van. Már együtt lehettek. Azt a szemetet meg elintézzük, ne aggódj. Én pedig örülök, hogy itt vagy, épségben vagy, és hogy sikerült megtalálnod, amiért mentél. *Mondja végig, teljesen komoly arckifejezéssel, a végén azonban halványan elmosolyodik. Nem fogja többet leszúrni a lányt, ennyi éppen elég volt. Végigsimít a haján, ahogy az az ölébe hajtja a fejét, s hümmög egy sort a kérdésre.* - Hát, mindenki aggódott miattad, de majd ha felmegyünk, elmondják ők maguk. *Mosolyodik el a gondolatra, hogy a többiek mennyire fognak neki örülni.* - Én? Hülyeséget? Mire gondolsz? *Ráncolja a szemöldökét.* - Én nem vagyok te! *Csavarja meg a lány orrát halkan felnevetve.* - Amúgy semmi különös. Gondolhatod, hogy nem éppen a mézesheteimet éltem meg az elmúlt napokban, de... megvagyok. Most, hogy itt vagy. *Mosolyog rá ismét, majd ha a lánynak már nincs mit mondania, ismét megszólal.* - Szerintem menjünk fel. Örülni fognak neked. Ne várassuk őket, nem akarlak kisajátítani. *Kel fel, ha Amy kimászott az öléből, majd megindul fel a lépcsőn, a Cameos felé.* - És ki is pontosan ez az Arian és Morten? Nem igazán értem. *Csóválja a fejét értetlenül, majd feltesz egy újabb, nem egészen ide vágó kérdést.* - Csináljak kaját? Illetve... megkérjem Aliset, hogy csináljon kaját? Tudnék enni... *Vigyorodik el, egy pillanatra ismét megvillantva a valódi Ragot, ahogy az első emeletre érnek...*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*Igen valóban sok minden történt és a lány is egyszerre kapta meg az információkat, de szépen lassan feldolgozza őket szóval. Azután szóval igen. Aztán még az alvással vannak nehéz gondjai, de le tudja gyűrni szóval igen. Hülye volt, de tanult belőle viszont legközelebb szólni fog neki előre. A színészkedésre egyébként meg csak angyalian pislog.* - Nem hiába járok arra amúgy. Még van hova tanulnom. Tudtam azt, hogy utánam jönnétek nem volt eltervezve. Viszont csak így tudtalak lebeszélni, de elárulom, neked soha-soha nem fogok ilyet csinálni.*Magyarázom neki és igen én is megölelem és valahol még jobban meg vagyok könnyebbülve.* - Először örül, aztán kiabál. Figyeld csak meg.*Magyarázza a lány és igen ezeket is tudja, jól vagyis érzi. Sok mindent kell még tanulnia és változtatnia, de igazából a viselkedésén is és menni fog e? Érzi, hogy igen és sinen van. Aztán a kérdésre megvakarja a tarkóját és végül is hogy mondaná el azt, hogy Mortennek végül is azért, mert nem fogja megölni ő az apját? Végül is aki bántotta és meg akarta ölni… igen.. ezen gondolkozik el, hogyan fejezze ki finoman a dolgot, de aztán végül is ennyi információ bőven elég Ragnak nem kell több. Végül is nem szeretné azt, hogy vérontás legyen Morten végül is aranyos srác.* - Maradjunk annyiban, hogy egyik srácnak. Viszont szerintem elég volt ennyi információ neked. Majd ha együtt a csapat, akkor talán elmondom. Nem szeretnék vérontást a suliban sem.*Igen, mert valóban a suliba jár az a srác is és egy szobában vannak Raggal, de hagyjuk. Közben a fejét a srác ölébe hajtja, és jól esik neki. Úgy néz rá.* -Igen.. valóban.. Viszont nem fogjátok megúszni azt, hogy ne találkozzatok. Csak ugye ő dolgozik amúgy meg Jogász.*Magyarázz Ragnak és tényleg szeretné, hogy találkozzanak. Hibázott rosszul döntött és megkapta érte a büntetést. Vannak dolgok, amiket a többieknek nem kell tudni majd szépen lassan…* - Hát nem tudom mi történt, amikor elmentem. Csak aggódtam is érted. Értetek. Ne aggódj. Megkaptam már Mortentől is bajkeverő vagyok..*Szemet forgat és igen, de tudja azt, hogy igaza van* - Hát pedig jó lett volna. A baba meg van még? Vagy kimerült az elem?*Nyelvet ölt a piszkálódásra és tudja jól, hogy milyen hete volt a többieknek. Szóval. Aztán hogy örül annak, hogy itt van végül is ő is örül aztán úgy is lesz még egy csomó változás. Meg beszélnie kell pár sráccal, úgyhogy aztán még Lailaval is. Aztán bólint és elindulnak a Cameos felé.* - Nem sajátítasz ki nyugi.*Mondja mosolyogva és ő is felpattant szóval Aztán a kérdésre elmosolyodik.* - Arian egy idióta perverz, aki rám mászik.. viszont valahol aranyos is tud lenni, de ha körülöttem van, akkor meg őrül. Morten pedig. Egy aranyos jó fej srác akit nagyon bírnál. Legyen egyelőre ennyi elég.*Mondja elgondolkozva és nem szeretné azt, hogy utálják a srácot azért, mert amilyen az apja. Végül is Morten tényleg más és valahol Amanda bizalmát sikerült megnyernie és kiállna a srácért, még ha alig ismeri is. A kaja csinálásra elmosolyodik és bólogat.* - Hogy odaégesd és szenes ételt együnk? Kösz kihagynám apuci..*Mondja ártatlanul és angyalian pislogva és igen imádja piszkálni a fogadott bátyját.* - Alisetől viszont jöhet.. amúgy meg felvettél pár kilót szóval ne egyél túl sokat, mert elfogsz hízni.*Mondja nyelvet öltve és tudja mit fog kapni úgyhogy sietősen lépi át a Cameost.*
Similar topics
