by *Hát pedig Alex néha tekintettel lehetne másokra, bár attól függetlenül, hogy Gis-nek olvasni támadt kedve, nem zavarja abban, hogy beszélgetőpartnere akadt, de azt is hozzá kell tenni, hogy jobban örült volna, ha nem takarják el a szemét, ugyanis tavaly karácsonykor ideiglenesen megvakult, ezért aztán nem igen tudja díjazni. Aztán mikor kérdezik csak mosolyog.* - Nos, egyrészt irtó büdös a dezodorod, vagy amit használsz, másrészt a testvérem vagy. Megérzem *nevet fel, majd amikor azt mondják, hogy nem szent csak felvonja a szemöldökét.* - Alex, én nem ezt mondtam, nem is erre gondoltam. Ne magadból indulj ki légy szíves… És nem akarom megvitatni veled, hogy pontosan hány lánnyal kerültél intim kapcsolatba, szóval ezt inkább mellőzzük *szusszant. Na igen, azt se szereti, ha a szerelmi életére célozgatnak. Arról rajta kívül egy ember tud, akinek köze van hozzá, és ennyi. Másnak nem hajlandó ilyenekről beszélni. Majd amikor látja Alex sápadtságát csak diadalmasan elvigyorodik.* - Nos, több kézből is értesültem az alakításodról. Első ízben egy videót kaptam, utána pedig egy zaklatott, sokkot kapott személy hadart nekem a telefonba, mikor épp ebédet csináltam *kuncog, és felettébb élvezi, hogy bizony nála van az aduász, így a bátyja a markában van, ergo, ha szekálja, akkor könnyűszerrel vissza tud vágni.* - Nem kellett volna annyit innod. Hányszor mondtam, hogy ne legyél alkoholista, de hallgattál rám? Nem. Tessék, itt a következmény *sóhajt egy nagyot, majd a nyaggatásra vidáman felnevet.* - Sajnálom, de életed végéig ezt kell hallgatnod. Múltkor még büszke voltál magadra a csaj miatt *röhög tovább miközben a beagle-t dédelgeti. Majd az ajándékos dologra halványan elmosolyodik.* - Köszönjük, majd valamikor lemegyünk érte, és Alex… nem kellett volna * mosolyog halványan, aztán oldalba böki a tesóját.* - Egyébként az én ajándékommal már találkoztál, sőt azt mondta lehet hajlandó visszajönni a suliba is, ha el tudom intézni, hogy ne találkozzon Etienne-nel. *Cseveg nyugodtan miközben a kutyus pocakját vakargatja, akinek a vidám ugatásától visszhangzik a csarnok.* - Igen, azt vettem észre *kuncog, majd amikor kérdik, akkor zavartan elmosolyodik.* - Nyugodt, balhémentes, tökéletes. *összegzi röviden az estéjét, hiszen neki tényleg nem volt olyan mozgalmas éjszakája, mint Alexnek. Egyébként ha fordított helyzet lenne, akkor valószínűleg Giselle is cseppet féltékeny lenne, de mivel nincs így, ezért fogalma sincs arról, hogy mit érez a bátyja. Egyébként a kutyák nem mennek Alex-hez közel, sőt, a beagle-ön kívül mindegyik a hideg kövön fekszik a gazdájuk lábánál.* - Na, és mihez akarsz kezdeni? Hallottam olyanokat, hogy fel akarják tenni a részeg estédet a Youtube-ra.
+26
Lord Sayon Merlioth
Isabella Grey
Selina Crow
Ever K. Whitewood
Ezio Nazzaro
Colin McCartney
Melantha Goldwin
Adrian R. Walker
Morten Toov
Eliana De Lucia
Alise Rubenis
Amarilla Darwin
Rebecca Taylor
Amanda Helgesen
Ragnar Solberg
Henrik Dahl
Giselle Céline Marceau
Christopher Acerlot
Park Min Lee
Yan Antonov
Raphael Walsworth
Richard A. Wallmart
Barbara Decker
Caliin Preween
Horváth Réka
Gaweł Pawlak
30 posters
Bejárati csarnok
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
Vendég- Vendég
*Igazából arra emlékszik, amikor elkezdte inni a Tequiláját utána minden elhomályosult. Nem tehet róla, na ez van így csinálta a dolgokat el kell fogadnia. Ám viszont ha azt nézzük jó, hogy leitta magát, minthogy valami hülyeséget csinálna. Mi lenne a barátai nélkül és a társasága nélkül. Talán semmi, talán valami. Ha még is eltűnne a föld felszínéről, akkor bizony ott gáz van. Mire akarok kilyukadni? Például ha gyanúsan hirtelen eltűnne egyik pillanatról a másikra, de ebbe ne menjünk bele. Alexander nem normális ez tény, de tiszteletben tartja mások érzéseit és dolgait. 1. olvasni ő is szeret, de nem akkor ha társaságban van. 2.. nem zavartatja ám magát és igen elsápadt amikor Giselle elkezdett neki beszélni az estéről.* - Jó lényegtelen ugorjuk a témát légy szíves.*Kéri a tesóját majd ugye elsápadva e kezei közé temeti az arcát és nem akar tudni a hülyeségéről. A videóra viszont felkapja a fejét.* ~Kinyírom azt az idiótát.~*- Melyik idióta küldte el?*Néz gyilkosan. Mi látható a videóban? Alexander a társaság közepén elhelyezkedik és az egyik kezében egy üveg Tequila a másik pedig vele egy magasságban van felemelve. Tehát ahogy szónokol Tylinehoz is oda fordul és a nő ügyeiről kezd el beszélni, majd úgy zárja le a beszédét, hogy: „Ha nem lettek volna ezek a nők és rád is úgy tekintettem volna akkor nem pedig úgy, mint egy testvérre alakulhatott volna valami közöttünk. Bátran kimerem állítani, hogy Tyline nem csak a fogadott húgom..”*Valami ilyesmit. Bár így is hülyén érzi magát, de legalább tanult az esetből. Viszont nem volt semmi balhé, aminek örült.* - Nem vagyok alkoholista, de jobb abba fojtani a dolgokat, minthogy megöljem magam. Jobb nem? Egyébként ettől függetlenül jó volt. Gondolom Tyline elmondta, hogy van egy hatalmas villám Párizsban tele házi manókkal. Viszont felvettem egy-két személyzetet is.*Mondja Gisnek, mert Alex tuti elvitte Tylinet oda. Igen képes volt venni egy házat, mert nem lenne energiája Amboiseba menni.. így hát máshol telepedik le Párizsban.* - Szívesen, de remélem, még a napokban lemész. Amennyit bajlódtunk az ajándékkal csoda, hogy nem törtük el. Lace keze is benne van a dologban.*Mondja mosolyogva és visszabököd a másiknak.* - Azok a lányok egytől egyig mid kiéhezett kalandvágyó teremtmények voltak. Különben is már nem vagyok ilyen. Javult az intenzitásom.*Feleli jókedvűen és nem zavarja azt, hogy sakkban tudja Gis tartani a videóval vagy bármi mással. Különben is, mikor érdekelte ezt a srácot? Aztán szóba kerül az ő ajándéka, amire csak sóhajt.* - Tudod.. értékelem az igyekezeted és hálás is vagyok neki húgom. Megmondtam Tylinenak, hogy ne hamarkodjuk el a dolgokat. Nem szeretnék bele esni a dologba és ettől függetlenül meg szeretném keresni Ramona gyilkosát is. Tovább lépek nem kell sajnálni és tudod, örülök annak, hogy itt vagytok nekem. Valószínűleg már megőrültem volna és biztos diliházba raktak volna egyedül maradék.. vagy rosszabb is lehetne.*Mondja a tesójának és barackot ad neki amit mindig is szeretett csinálni. Na igen. Testvéri szeretet..* - Egyébként meg a másik ok amiért nem szeretném elhamarkodni az Etienne. Most képzeld el.. bevágódna a közös társalgóba vagy bárhova. Szerinted mi az istent szólna? Még mindig szereti Tylinet, de engem meg fog gyűlölni. Bár soha nem zavart az, hogy mások nőjét lenyúlom, de ez most más helyzet. Ha meg is jönne a suliba simán megkérhetem a lányt, hogy eleinte csak titokban.. aztán szépen lassan kitudódik. Mit gondolsz tesó?*Filozofál és igen képes arra, hogy ilyeneket gondoljon. Bele gondol Etiennek az érzéseibe is hiszen a bátyjának is szarul esne ha látná nyílvánosan a lánnyal. Miért is? Azért, mert Alexnek leesett az a dolog, hogy Tyline bele van habarodva, de nem fogja kihasználni a legjobb barátja érzéseit. Szóval természetes úton hagyatkozik arra, hogy szépen lassan fognak kialakulni a dolgok. * - Az jó, hogy nyugodt volt.. mit kaptál a kedvesedtől*Érdeklődik bár neki mindene meg van még is fura neki az, hogy egyedül van. Mármint Alexander. Mármint lány ügyben.. bár egyenlőre tényleg kérdéses számára ez az egész Tyline ügy.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
* Nos, Giselle örül neki, hogy ő csak akkor hajlamos lerészegedni, ha Jessica kedvére akar tenni, mert amúgy nem szeret annyit inni. Jó, borozni el borozgat, de általában ünnepekkor iszik csak, és ha teheti akkor is csak mértékkel. Szóval úgy tűnik, hogy az iszákosság az nem családi vonás. Egyébként azt se szabad elfelejteni, hogy Giselle eredetileg egyedül volt, amikor olvasott, és Alex lopakodott oda mögé, így ezt nem lehet felróni a lánynak.* - Hát, ha nagyon ragaszkodsz hozzá *vonja meg a vállát, majd ugye el kezdi taglalni, hogy mégis honnan tudja ezt, a kérdésre pedig homlokráncolva válaszol.* - A te telefonodról jött. Nem tudom, derítsd ki *vigyorog szélesen. Egyébként van egy sejtése, de nem hajlandó beköpni Alex haverját, szóval a sylorinásnak magától kell rájönnie.* - Igen, csak általában mindig ahhoz nyúlsz, bár le kell szögeznem tényleg jobb, mintha megöletnéd magad *bólogat tudálékosan, majd amikor Tyline-ról esik szó csak bólint. Ó, vagy három órán keresztül a másik francia monológját hallgatta! Szóval a lány szemszögéből kellően tájékozott e téren.* - Igyekszem, de viszonylag elfoglalt vagyok, így nemigen van lehetőségem lemenni oda. Eredetileg Thierry-nek volt fenntartva… Tudod, amikor a gyámja lettem. Csak aztán az úrfi önkényesen felköltözött a Mennybe, hogy felcsapjon Raphael arkangyal mellé gyógyítónak *szusszant. Hát igen, az is milyen régen volt, amikor a kisöccse felköltözött… Nagyon gyorsan a telik az idő. Majd Alex megérzését Gis egy megvető horkantással díjazza.* - Persze-persze… Én meg a húsvéti nyuszi vagyok *sóhajt, és inkább foglalkozik Carret édesgetésével. * - Ennek egyébként örülök. Már csak annak tudnék jobban örülni, ha nem lennének ilyen ügyeid *jegyzi meg halkan, majd megemlíti, hogy ő vette rá Tyline-t, hogy jöjjön vissza.*- Tudom-tudom Alex. Szerinted rádiót hallgattam órákon keresztül? Nem. Hidd el, hogy annál sokkal rosszabb volt… Egyébként nem hinném, hogy megtalálod. A rendőrség és a nyomozók is lezárták az ügyet, mert nem találtak elég bizonyítékot. Azt mondták, hogy profi gyilkossal van dolguk, de semmit nem tudnak tenni, mert egyetlen egy nyom se maradt az illető után. Igen, amíg nem voltál, addig körbekérdeztem *magyaráz, majd a barackra fásultan néz Alexre, és megrázza a fejét.* - Lehetetlen alak*morogja duzzogva. Hiába, utálja, ha barackot adnak neki, így aztán morcosan távolabb csusszan a kanapén, és kék szemeivel onnan fürkészi a testvére arcát.*- Hát, azt mondjuk meg tudom érteni. Meg kellene beszélnetek, de Tyline nem hajlandó még a közelében se tartózkodni *nevet fel zavartan. Igen, Giselle már megint átment lelki szemetesbe, és mindenki neki mondja el gondját-baját.* - Nem tudom. Lehet azt, hogy legalább egy hozzá hasonló jóképű fickóért dobta a barátnője *vonja meg a vállát, majd halkan felsóhajt.* - Őszintén szólva én már nem igazodok ki Etienne-en, alig beszélek vele, pedig ott van a szomszédomban… *szusszant, majd visszatereli a gondolatait, és egy halvány mosolyt erőltet az arcára.* - Szerintem haladjatok lassan, aztán majd kiderül. Én meg ráveszem, hogy jöjjön vissza. Aztán vagy lesz valami, vagy nem *rándítja meg a vállát, majd mikor Kamen felől kérdeznek, akkor felnevet.* - Nem lényeges. Én már annak örülök, hogy velem van. Ennél többet nem is kívánok * mosolyog a másikra. Egyébként ha az user tudná, hogy mit kapott a lány, akkor valószínűleg leírná, de mivel nem tudja, ezért Giselle inkább kitér a válaszadás elől, hiszen alapból megkért mindenkit, hogy ne vegyenek neki ajándékot. Ráadásul Kamentől meg abszolút nem vár semmit, hiszen ő tökéletesen elégedett azzal, hogy megkérték a kezét, és hamarosan összekötheti az életét a párjával. Talán azért olyan sikeres az életében, mert ő tökéletesen elégedett a jelenlegi helyzetével, és amit kitűz maga elé, azt meg is szerzi. Na, meg mióta Rachelle-lel agykontrolloznak azóta sokkal jobb a helyzet. *
Vendég- Vendég
*Jessica és a lerészegedés. Alexander kíváncsi lenne egy olyanra, majd meg fogja kérni a hurrikánt, hogy menjenek el egyszer. Ha lesznek olyan jóban. Az estékről beszélgetnek, és igen tökéletesen tudja azt, hogy mit művelt, de ez egyszer nem emlékszik semmire. Ez egyszer? Nem akar erről beszélni, de tökéletesen tudja azt, hogy milyen elveszíteni másokat, de hát nem tehet arról. Vannak olyan napjai, mostanában amikor rájön az, hogy nincsen vele senki, de utána észbe kap, hogy még is van. Ramona eset óta..* - Na, látod. Most se engedtétek, hogy leigyam magam múlt héten, de valószínűleg megkértem volna Harrisont, hogy tegyen valami rosszat, hogy aztán érezzem a szenvedést.*Itt tarkón lehet vágni, mert megfordult az agyában. Valóban, de inkább nem gondolkodik el ezeken a dolgokon.* - Az öcsénk már csak ilyen. Makacs és jó szívű.. szeret segíteni másokon. Mi lenne, ha ő nem lenne itt? Bizonyára a világ megy nélküle is tovább, de akkor is.. én legalább is büszke vagyok rá. Még ha nem is mondom ki a szemébe. Sokkal műveltebb, mint én legalább kapott normális nevelést..*Feleli Alex Gisnek és nem zavarja, ha esetleg a másik is hallja a történéseket, hiszen ezek igazak. Néha bele gondolt a fiú, hogy ő meg sem érdemli a családját, hiszen annyi baj volt már vele, hogy az csuda. Mennyi is? A 10 ujjamon nem lehet megszámolni, de hát ez nem is lényeges.* - Mármint milyen ügyeim?*Kérdezz vissza ártatlanul.* - Nem lesz, nyugodj már meg.. az a korszak vége..~azt hiszem..~*Fut végig az agyán a dolog és igen jut eszébe a Tylineos eset. Nem nem akarja kihasználni a lányt úriember ő.. Aztán szóba kerül a változás és csak annyit, hogy meg szeretné találni a gyilkosát a lánynak. Nem kell rádiót hallgatni.. sóhajt, amikor beszélgetnek, de ő köszöni, szépen jól van.* - Ahham.. jó nyomot hagyott. Egyet csak hagyhatott nem zárhatják le ilyen egyszerűen.*Gondolkodik el, de akkor is zavarja valamiért a dolog, de igyekszik túl lépni rajta. Téényleg.* - Lehetetlen a második becenevem.*~Az első a s*ggfej?~*Érkezik a kérdés a fejében amire csak szusszant és nem reagál rá figyelmen kívül hagyja Wallace Brown kijelentését. * - Értem. Figyelj meg fogjuk beszélni bár igazság szerint erről beszéltünk délután is. Etiennen én sem igazodok ki, de zavarna, ha látná azt, hogy vele vagyok. Különben meg a legjobb barátom és eddig hittem a fiú-lány barátságban. Ezért mindent dobjak el? Figyelj húgom, meglátjuk mi lesz, viszont nem egyszerű úgy tovább lépni miközben tudod, hogy gyereked lett volna és teljesen boldog voltál. Ismerős a szituáció? Vagy nem meséltem el.. ? Josh haveromnak is a gyerek elment a barátnőjével együtt és meg sem született. Nem akarok olyan lenni, mint ő. Nem akarok Pszicho lenni érted?Tylinet meg nem szeretném kihasználni lelki ismeretfurdalásom lenne.*Sóhajt egyet és mondja neki mi történt a barátjával. Hát igen, de ez van.* - Bocs. Na mindegy a lényeg, hogy Etiennel én sem beszélek..*Mondja és amennyit találkozik vele. A húgával el van és az unokabáyjával is amikor beszélgetnek Sébbel aztán ennyi. Mindenkinek meg van a maga dolga, de hát ez mindig is így volt. * -- Jól van kösz..*Bólint a visszahozásra és utána érdeklődik felőlük.* - ÁÁhhá, értem. De egyébként már így is megkaptad az ajándékodat. Az eljegyzés..*Mondja halkan mosolyogva, aztán érkezik egy sms..* „Hol a fenében vagy?” címmel.* - Azt hiszem mennem kell. Kész a kávém. Húgi később beszélünk még?*Kérdezz rá majd utána fogja magát és fel áll a kanapéről. Megsimogatja a kutyákat és puszit nyom Gis arcára.* - Jó művelődést!*Mondja mosolyogva és elindul a diákkonyha felé.*
Henrik Dahl- .::Diák::.
- Ah ha ha ha, stayin' alive, stayin' alive, ah ha ha ha, stayin aliiiiiiive! *énekli teli torokból a kanapén elfekvő Henrik. A srác amúgy már délelőtt is itt dekkolt, aztán elment ebédelni, de azóta megint itt fetreng. Mellette a földön ott pihen egy törikönyv, mert közben tanult is valamennyit. A francia forradalomról szóló szöveg, ahol nyitva hagyta, gyönyörű díszítésekkel büszkélkedhet minden egyes szabad felületlen. Az utolsó sor eléneklése után szusszant egyet, mocorog egy kicsit, becsukja a szemét, és folytatja az éneklést.* - Because the music do, and then it's reaching inside you, forever preaching. "F*ck you too!" Your scream's a whisper, hang on you twisted transistor! *Neki végül is mindegy, hogy mi a zene, a lényeg, hogy lehessen jó hangosan énekelni. Persze ha Ragnar végre megérkezik - ha már egyszer miatta döglik itt órák óta -, nem fog meglepődni rajta, az biztos. Rik kisajátította a kanapé körüli részt: ugyebár ott a könyv, a mellette lévő kis asztalon ott van egy nagy üveg fanta - meg egy kisebb üveg finn vodka, de abból még nem sok fogyott -, meg egy nagy tasak ropi. Hát, hosszas tartózkodásra rendezkedett be.*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*Mielőtt a bejárati ajtó kinyílna - pontosabban: kivágódna - a bent tartózkodók néhány gyönyörű svéd káromkodásnak lehetnek fültanúi, de ki lehet venni egy-két tompa puffanást és olyasmi hangokat is, mintha valami nagyon nehezet húznának végig a kövezeten. Aztán az ajtó szó szerint kivágódik, és megjelenik mögötte maga Ragnar Solberg, cseppet sem elegáns pozícióban: látszik, hogy a lábával ügyködte be magát a csarnokba, mindkét keze tele van bőrönddel, és maga után is húz még további hármat. Az arckifejezése sem kimondott örömet árul el, de hogy szépítsük a dolgokat, mondjuk így: vonásain gondterhelt ráncok ültek. Bevonszolja magát, meg a csomagokat a terem közepére, majd egy mozdulattal ledob mindent a földre, és immár angolul szólal meg.* - Amanda, kinyírlak! Csak tedd be ide a lábad, és esküszöm, a két saját kezemmel nyúzlak meg! Soha, soha többet nem fogok helyetted cipekedni... *Morogja magában, bár, ahhoz képest elég hangosan. Amúgy arról az Amandáról beszél, akit hosszú évek óta ismer, és aki a második legjobb barátja. Ahogyan azt föntebb is olvashattuk, igazán mély érzelmeket táplál iránta. Igen, némi magyarázásra szorulhat a helyzet... Nos, az egész ott kezdődött, hogy Amanda kijelentette, ő nem jöhet ma, neki még várnia kell néhány napot, de a csomagjai egy részét (egészen pontosan négy darab bőröndöt) vigye már el a kedves Ragnar helyette. Hát, az említett kedves személy ezt már megbánta néhányszor. Azonban, ahogy megpillantja Henriket, azonnal eltűnik az arcáról a gondterheltség és néhány nyújtott lépéssel ott is terem.* - Jellemző, hogy egész nap itt döglesz! Ráadásul ilyen ramaty számokat énekelsz... *Csóválja a fejét vigyorogva az újdonsült Fyronos lidérc.*
Henrik Dahl- .::Diák::.
*A káromkodást nem hallja a saját éneklése miatt, szóval csak az ajtócsapódás tűnik fel neki. Egy pillanatig még nem mozdul, majd nyög egyet, és felnyomja magát. Amikor megpillantja Ragnart, nem bírja ki, hangos röhögésben tör ki. Az Amandáról szóló szavakra csak még inkább vihogni kezd, szóval inkább visszadől, és amíg Rag eljut a kanapéig, gyorsan legyőzi a széles jókedvet. A másik szavaira felnevet, majd felugrik, és lendületesen megöleli a legjobb barátját.* - A rád jellemező kedvesség, ez hiányzott nekem annyira! *mondja, miközben elengedi, aztán széles vigyorral elnéz a bőröndkupacok irányába.* - Szóval... Amanda? *nevet fel megint. Közben felkapja a vodkás üveget, majd két poharat - mert még szép, hogy úgy készült, hogy üdvözlőpohárral kezdenek -, egymás mellé tolja, és félig megtölti.* - Keverjük fantával, vagy mehet töményen így az első nap örömére? *kérdezi vigyorogva, aztán a válasznak megfelelően befejezi a töltést, és a társa kezébe nyomja az egyik poharat.* - Üdv itt! Atyám, el nem tudod képzelni, mennyire unatkoztam, amíg nem voltál itt, komolyan, már addig mentem, hogy elmentem egyedül bowlingozni! Pedig oda tényleg hülyeség társaság nélkül menni *nevet fel. Aztán megrázza a fejét, koccintásra emeli a poharát, majd egyben lehúzza az egészet.* - Milyen utad volt? *kérdezi, miután egy elégedett szusszantással letette a poharat az asztalra.*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*A hangos röhögésre már oda sem figyel, egyelőre túl ideges ahhoz, hogy érdekelje, hogy ki találja olyan viccesnek a szenvedését. Na jó, persze egy pillanatig sem kell rajta gondolkoznia, hogy ki lehet az, ezer közül is felismerné ezt a nevetést. Nem, nem nyálangzás, tényleg nagyon sokszor hallotta. Aztán ugyebár végül túlteszi magát a sajgó válla okozta idegességen és barátjához lépve boldogan átöleli. Vagyis hagyja, hogy átöleljék. Majdnem ugyan az. Minden esetre ő is nagyon örül a viszontlátásnak, hiszen már több hónapja nem látták egymást, és az sok, nagyon sok idő. Bár neki legalább volt társasága...* - Örülök, hogy értékeled a jómodoromat. *Vigyorog vissza.* - Igen. *Sóhajt fel, majd lassan kifújja a levegőt.* - Amanda. Hallod... Teljesen kikészít az a nőszemély! Ha még egy napot ki kellett volna bírnom vele, esküszöm, felkötöttem volna magam! *Háborog még egy sort, de a vodka említésére ismét elpárolog a dühe.* - Még jó, hogy tisztán! *Nevet fel, majd a poharat felemelve koccint a barátjával.* - Jól van, nem csalódtam benned. *Nevet fel.* - És amúgy milyen ez a hely? Az alapján, amit eddig hallottam, nem túl rossz... Azért vannak normálisak is, ugye? *Néz körbe kétkedően, mintha a fehér falakra lenne írva a válasz.* - Jó helyek vannak a városban? Jók a csajok? *Teszi fel a legalapvetőbb, túléléshez szükséges kérdéseket. Aztán, a koccintás után ő is lehúzza a vodkát, ami után jólesően prüszköl egyet.* - Hosszú, haver... Legközelebb százas, hogy nem vonattal jövök. *Sóhajt a fejét rázva.* - Amúgy nem tudom, meddig bírtam volna még ott nélküled, Amanda megőrjít, Agnesnek meg szerintem már két hónapja folyamatosan megjött... Jó, azért a többiek még normálisak, de na... Pedig tudod, mennyire toleráns vagyok, de néha már nekem is sok volt az a kettő. *Rázza a fejét lemondóan.*
Henrik Dahl- .::Diák::.
- Akkor jó, hogy nem kellett még egy napot kibírnod vele *nevet fel.* - De persze úgyis nem sokára jön ő is, szóval jobb, ha kiélvezed ezt a kis szabadságot *vigyorog. Aztán ugyebár önt egy-egy pohár vodkát.* - Még szép hogy nem, hát mit vártál? Szoktál bennem csalódni? *kérdezi vigyorogva, majd magyarázni kezd a suliról.* - Nekem kimondottan tetszik, mint ahogy azt a telefonban is mondtam. Az órák hatalmas bulik, bár mondjuk most pont szünet van, szóval ezt majd csak januárban fogod megtudni, de én nagyon élvezem őket. A többiek sem olyan vészesek, bár mondjuk kapásból a szobánkban van egy csávó, aki nem szól senkihez, csak néz ki magából, rajzolgat meg hegedül, és néha kicsit olyan, mintha skizo lenne *nevet fel zavartan. Igen, minden nélkül feltételezi, hogy Ragnar ugyan abba a házba került mint ő, de sebaj. Ha nem így lenne, úgyis * - Ja, meg a többi lidérc megpróbál majd kisajátítani, mert két finn csávó épített egy ilyen bunkerfélét, de a helyzet az, hogy nem vagyok hajlandó engedélyezni, hogy miattuk ki kelljen hagynom az éjszakai beszélgetéseket, szóval te nem fogsz bent aludni a bunkerben, az már most tuti. A város amúgy szintén király, a csajokat meg annyira nem néztem meg, de rondát nem láttam *vigyorog.* - Csak itt a suliban óvatosan, először kérdezd meg, nincs-e eljegyezve, mert amennyire tudom, többen is ilyen szinten vannak már... Szóval óvatosan haver *kacsint Ragnarra. Ez után ő maga is felhajtja a vodkát - ennyi dumálás után jó is -, és felnevet a másik szavaira.* - És gondolj bele, hogy mi még egész közelről jöttünk *teszi hozzá. Mondjuk az is igaz, hogy ő imádja a vonatozást, szóval abból bármennyi jöhet neki, inkább a hajó résszel voltak gondjai. Az Agnesről szóló szavakra megint felröhög, aztán megveregeti Rag vállát.* - A lényeg, hogy most van egy kis nyugalmad. Akár fel is mehetnénk. Hé, tényleg, ugye te is cameosos lettél? *vakarja meg zavartan a fejét. Iiiigen, végre eljutott addig, hogy ezen is elgondolkozzon. Közben elkezdi összepakolni a cuccait, hogy tudjon segíteni hurcolkodni Ragnak is...*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
- Jajj, ne is mondd. *Sóhajt. Amúgy, bár ezt valószínűleg Henrik is nagyon jól tudja, mindent megtenne a lányért, úgy szereti, akár a testvére lenne, ezek a napok ellenére is. Túl jól ismeri már ahhoz, hogy néhanapján ne idegesítse őt az angyalvadász. Szóval, szeretnek egymás agyára menni, na.* - Elég ritkán. *Vigyorog vissza. Na jó, igazából nem tudna felsorolni egyetlen egy esetet sem, de mindegy. Ne legyünk nyálasak, ha valamit utál csinálni, hát az a lelkizés. Na jó, ha nagyon muszáj, akkor belemegy, azt vallja, hogy jobb megtenni, mint egy szép veszekedésben mindent a másik fejéhez vagdosni. Nem túl szép szavakkal, persze...* - Igen? Először nem hittem el neked, hogy nem unalmasak, de már kezd érdekelni a dolog... *Na igen, eddig nem sok olyan tanórán vett részt, amin nem aludt el hajszál híján. Még nem is sejti, hogy itt milyen éles lesz a váltás...* - Igen? *Vonja fel a szemöldökét a hegedűs srác említésére. Na jó, nem kell tagadni, a fura emberek mindig is érdekelték. Ha lesz valaha rendes szakmája, tuti, hogy pszichológus lesz.* - Oké, megértettem. *Nevet feltartott tenyérrel a bunker említésére. Nem is tervezett volna bemenni természetesen, nem hagyná ott a legjobb barátját még két tucat lidércért sem. Na jó, talán ha nőneműek lennének... de sajnos nem koedukáltak a hálók, na.* - Eljegyezve? Nocsak.... megvannak a bentlakásos suli előnyei is, ahogy látom. *Vigyorodik el. Amúgy ő éppen a kompozást élvezte inkább, a vonatot iszonyat unalmasnak találja.* - Aha, az. *Vigyorodik el ismét. Aztán visszanéz a terem közepén szétdobált holmikra.* - Csak kerüljön a szemem elé az a nőszemély... *Morog egyet ismét, majd elkezdi a kanapé mellé hordozgatni a holmikat.* - Láttad már amúgy? Már előbb elindult, mint én, de nem tudom, hogy megérkezett-e, tőle bármi kitelik... *Sóhajt egy párat, a fejét csóválva.*
Henrik Dahl- .::Diák::.
- Ó, hidd el nekem, imádni fogod *vigyorog.* - Jó, mondjuk vannak olyan tantárgyak, amik annyira nem jók, például az irodalom meg a történelem, ott csak görnyedsz a padban, a tanár meg dumál, de a zene, a művészet meg főleg a harcművészet valami hatalmas *magyarázza lelkesen, széles vigyorral.* - Ó, igen. Neked való *nevet fel vidáman.* - Megpróbálhatod kikezelni, bár eddig mindenkit elhajtott magától, szóval nem tudom, te boldogulnál-e vele *mondja még az emlegetett srácról. Aztán ugye szünet nélkül magyaráz a hálókról meg a jegyespárokról, meg mindenről, ami így hirtelen eszébe jut. Hiába, nagyon fontos, hogy Ragnar megfelelően informálva legyen, szóval átadja, amit tud.* - Hát ja. Lehet, hogy mi is találunk magunknak valakit *kacsint a barátjára. Bár ez megint egy olyan téma, hogy időnként iszonyatosan vágyik rá, időnként abszolút nem, szóval kicsit nehéz eldöntenie, hogy mit is akar. De ha esetleg szembejön vele a megfelelő ember, akkor majd lesz hová fordulnia. Aztán még vigyorog egy sort a válaszon, meg Rag morgolódásán, és elkezdi pakolászni a holmijait. A kérdésre vállat von.* - Nekem nem sikerült összefutnom vele, de ez persze semmit nem jelent. Lehetséges, hogy szimplán csak olyan profi voltam, hogy elkerültem *nevet fel. Aztán még jobban kacagni kezd.* - De nem, ekkora mázlim még nekem sem lehet, szerintem még nem jött meg *korrigálja végül magát jókedvűen, majd miután egy, könnyen hordozható kupacba pakolta a holmijait, segít odahurcolni a bőröndöket a kanapéhoz.*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*Csak két bőrönddel és egy hátizsákkal érkezik, amiben a karácsonyi ajándékok vannak. Részben. A bőröndjei másik felét ugye bár kikönyörögte, hogy vigye el valaki és hát elégedetten lépdel előre. Azért még körbe nézett Qarinban is szétnézett azután vásárolt egy két dolgot még az ajándékokhoz, de azokat csak 24.-én kapják meg a fiúk. A lány már csak ilyen, de egyébként is nem kell szóval.. Amúgy meg viszonylag néhány perccel előbb na jó egy órával előbb indult el Ragnartól, de még körbe nézett Qarinban és majdnem el is tévedt. Jellemző, de nem is foglalkozik a szerencsétlenségével. A bejárati csarnok felé csak most veszi az irányt és ahogy közeledik a cél felé csak lopakodva teszi meg a lépést. Sport cipő előnye, hogy hangtalanul is lehet benne mozogni.. egyébként a lányon egy fekete bőr nadrág van és egy fehér pántos felső hozzá egy fehér pulóver ő aztán nem fázik..* - Csak nem rólam van szó?*Kérdezi meg vigyorogva és ránéz a holmikra aztán a fiúkra.* - Reméltem is, hogy nem hagyod el őket túl érétkesek ahhoz, hogy másra bízzam ráadásul kellett egy erős férfi kéz. Szevasztok.*Megy oda Henrikhez, Ragtól egyáltalán nem fél viszont szándékosan kínozza a srácot.* - A lila bőröndöm illik a szemed színéhez, na jó nem kínozlak tovább.. mi a helyzet Henrik?*Érdeklődik a srác felől, de azért egy lépést hátrébb lép a lidérc lány mielőtt a fejét vesztik a csomagok miatt. Csak néhány bőrönd, Rag nem halt bele..*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
- A törit mondjuk még szeretem. *Von vállat. Az az egyetlen tantárgy, amit el bír viselni úgy is, hogy csak a tanár dumál, ő meg hallgatja (és még nem is tudja, hogy itt milyen hiteles tanára lesz majd!).* - Reméltem is, hogy nem valami béna helyre akarsz minket idecsődíteni. *Vigyorog egy sort. Na persze, már az eddig telefonon hallottak alapján sem kételkedett, de így, tapasztalva azért mégis más.* - Hát, majd meglátjuk. *Na igen, egyszerűen ég a vágytól, hogy minél több új embert ismerhessen meg. Ahogy mindig... ha új környezetbe kerül. Na, hogy informálva lesz, az már egyszer biztos, van egy olyan érzése, hogy Henrik beszámolója késő éjjelig fog tartani. Reméli, hogy a háló többi lakója nem szeret korán lefeküdni. Vagy hogy jól bírják a sarokból érkező röhögést és mély hangú dünnyögést.* - Lehet. *Mosolyog vissza a kacsintás után. Hát, ő még sosem gondolt ebbe úgy igazán bele. Mármint, persze, vannak napjai, amikor vágyik rá, hogy szerelmes legyen, hogy legyen egy lány, aki mellett erős férfinak érezheti magát, de vannak olyan időszakok, amikor egyáltalán nem gondol ilyesmikre. Valószínűleg ő is úgy van vele, mint Henrik: ha jön, akkor jó, ha nem, akkor azt is elviseli. Egy biztos: sosem lesz magányos. Aztán Amandára terelődik a szó, és lám, az emlegetett szamár be is fut, akit Rag egy elegáns középsőújj-lendítéssel üdvözöl.* - Hiányoztál, édes. *Vet rá egy nem minden szarkazmust mellőző mosolyt.* - Értékesek, mi? Nem is tudtam, hogy ilyen drága mostanság a smink. *Ráz meg egy kisebb bőröndöt, amit épp akkor emelt meg a földről.* - A te lila foltjaidhoz is illeni fog. *Morogja, ledobva az említett lila bőröndöt a kanapé mellé. Na persze, igaza van a lánynak, egyáltalán nincs mitől félnie. Nőt még sosem ütött meg, Amandát meg aztán pláne nem bántaná soha. Ez csak amolyan bevett szócsata közöttük.*
Henrik Dahl- .::Diák::.
- Hát, akkor pláne nem fogsz unatkozni *nevet fel.* - Mondjuk nekem sincs vele különösebb problémám, de akkor is, nem bírom az ücsörgős, kussolós órákat... De hát minek magyarázom? Ismersz *vigyorodik el szélesen. Hát, igen, Rik sosem volt az a személy, aki nyugisan elül a seggén órákig, állandóan csinálni akar valamit. Valószínűleg szimpla energiatúltengésről van szó.* - Azért jöttem felderíteni *kacsint, majd tovább szövegel. Amúgy őt személy szerint nem különösebben érdekli a háló többi lakója, majd szereznek maguknak füldugót, ha annyira zavarják őket. Nem sokkal később, amikor elkezdenek pakolni, befut a csapat harmadik tagja is, ami megint széles mosolyt csal Henrik arcára. Ó, a régi szép idők, amikor hárman együtt elköltöztek Oroszországból egyenest Kirunába...* ~ Na jó, ne most kezdj nosztalgikus lenni! ~ *szól rá magára gondolatban, majd jó alaposan megölelgeti a hozzá lépő Amandát, közben szélesen vigyorogva a lány válla fölött Ragnar megjegyzéseire. Igen, láthatóan továbbra is értékeli a srác humorát.* - Hogy te hogy hiányoztál! *nevet fel, majd elengedi, és hagyja, hogy kikerüljön Rag kezének hatósugarából.* -Hujajj, jobb lesz, ha vigyázol, Amanda *vigyorog Ragnar lila foltos morgására, majd vállat von a kérdésre.* - Most már minden király, mert van ki foglalkozzon velem és végighallgassa a hülyeségeimet *kuncog. Aztán komoly arcot vágva a lányra szegezi az ujját.* - Ház? *kérdezi szigorúan, még mielőtt bárhova is tovább haladnának.*
Amanda Helgesen- .::Diák::.
*Azért valamennyire hallgatja a beszélgetést és valami történelemről beszélget Rag, de felvonja a szemöldökét.*~Ha agyad is lenne, talán lehetnél politikus is..~*Szarkazmus csak piszkálja a srácot, de ez már megszokott. Hallgatózik, mielőtt belép hozzájuk, de nem zavartatja magát. Aztán kíváncsi az iskolában milyen a társaság, na meg az órák, hiszen az a legfontosabb, ami miatt ide jött. Na meg Henrikék miatt. Bepasizni? Talán.. de egyelőre nem fogja nézni az áldozatokat. Amikor megérkezik és belép csak vigyorogva jegyzi meg a mondatot. Szereti idegesíteni a srácot, és ha már egyszer úri ember muszáj piszkálnia.* - A középső-ujjas sztori már lejárt divat. Tudtam, hogy temég a régi dolgokat csinálod na de ennyire…*Megrántja a vállát és közelebb lépve Henrikhez átöleli a srácot.* - Tudom, hogy hiányoztam. Nem bírnátok ki nélkülem egy napot sem ezért is jöttem előbb…*Mondja nyelvet öltve a srácok felé, de azért Henrik kap egy „tarkón” vágást.. a lánytól az ölelés után. Aztán oda libben Raghoz és nézi ahogy leteszi a bőröndjét azt a lilát.* - Különben is. Hányszor kell még elmondjam, hogy smink az a pláza cicák és a hisztis p***ák jellemzői. Ahogy a magassarkú és a tűsarkú is. Az már más kérdés, hogy a sminket ritkán hordok és azért van egy két magassarkúm. Azt viszont akkor veszem fel, hogyha ki lehet ezzel idegelni.*Mondja nyelvet öltve és valóban van 3 pár magassarkúja a legnagyobb 12 cm-er.. ritkán hordja azt, ő általában sportos verziót szereti.* - Lila foltjaimhoz?*Néz kérdően aztán ad egy barackot Ragnak tudja úgysem bántaná sohasem. Aztán visszafordul Henrikhez és elneveti magát.* - Persze, de az Alkoholért nem én fogok lejárkálni.*Mondja nyelvet ölte viszont főzni szívesen főz.* - Cameos. Vagy kérjek másik házat? Úgyse osztanának be újra…*Neveti el magát aztán nézegetni kezdi a helyet.* - Rajtad kívül mennyi fattyú van?*Angyalra gondol, hiszen azért el kell viselnie őket és igyekezni visszafogni magát amennyire tudja. Bár tény ami tény Amanda és a visszafogás két külön dolog.* - Rag ugye nem tévedtél el?*Kérdezi tőle persze csak nevetve majd leteszi a hátizsákját is amiben két alkohol található, de nem fogják most megkapni a fiúk.*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
- Ezzel nem vitatkozom. *Tárja szét a karját. Ő sem annyira szeret egyhelyben ücsörögni, kivéve akkor, ha olyasvalamit hallgathat, ami érdekli. A történelem ilyen. Aztán ugyebár befut Amanda, Rag meg szokás szerint úgy csinál, mint aki éppen vérig van sértődve valamin, miközben nagyon örül, hogy épségben láthatja az angyalvadászt. Hiába, rossz szokás, nem szereti, ha messze kerül a barátaitól. Ez a pár hónap is kín szenvedés volt neki Henrik nélkül.* - Lejárt? Bocs, de gondoltam, ezt talán megérted. *Vág vissza gondolkozás nélkül. Annyira megszokott már ez a szócsata közöttük, hogy már nem is kell végiggondolnia, hogy mit mondjon, ugyanis legtöbbször ugyanazokat ismétlik, csak más szövegkörnyezetben.* - Nem, valóban nem bírnánk ki. *Sóhajt egyet színpadiasan. Aztán, ahogy a lány magyarázni kezd, szépen kiparodizálja a gesztusait, természetesen nem véve a fáradtságot arra sem, hogy mindezt úgy tegye, hogy a másik ne vegye észre. A barackra azonban elneveti magát és magához húzva a lányt, szépen összekócolja a haját.* - Nesze! *Majd még mindig nevetve elengedi, természetesen védekezőállásban maradva, felkészülten az esetleges visszatámadásokra. Aztán válaszol Henrik megjegyzésére is.* - De van ám! *Vigyorog barátjára.* - Alkohol? Hol? Hol? *Utánozza a visszhangot tányért formálva a tenyeréből Amanda szavai után.* - Amanda... *Szólítja a nevén a lányt fenyegető hangsúllyal, amint az a fattyú szót használja, nyilvánvalóan az angyalok jelzésére.* - Ezt már megbeszéltük. *Vet rá egy szemrehányó pillantást, de nem sokáig tart a komolysága: felkap pár bőröndöt, és célba veszi a lépcsőt.* - Farkas éhes vagyok. Ki tudja, merre lehet itt kaját szerezni? *Kérdi, rendületlenül haladva a bőröndkánaánjával felfelé, holott azt sem tudja, merre megy... De mindegy is. Mert majd jön Henrik meg Amanda, akikkel felmennek a hálókörletbe, lepakolják a cuccokat aztán esznek valamit, és késő éjjelig sztorizgatnak a társalgóban... Ez elég könnyen megjósolható, mindazonáltal, egyáltalán nem unalmas estének ígérkezik.*
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
*A bejárati csarnok ajtaja lassan kitárul, felfedve egy vékony, középmagas fiatal nő alakját. Mellette egy bőrönd lebeg, és meg kell vallanunk: eléggé furcsa, hogy az év első napján, hajnali negyed háromkor érkezik meg. De hiába, így jött ki a lépés, sok mindent el kellett még intéznie ma. Az egyik igazgatóval már megbeszélte, hogy valamikor harmincegyedikén vagy elsején fog érkezni, szóval a szobája már biztosan készen várja... A gond csak az, hogy halvány lila segédfogalma sincs, merre kéne mennie. Egy gondterhelt sóhajjal meglebbenti hosszú, vörös haját, majd körbenéz, szinte várva, hogy majd észrevesz egy táblát, rajta valami olyasmi felirattal, hogy tanári szobák, vagy személyzeti lakhelyek, vagy valami hasonló. Persze ilyesmit nem talál, szóval sóhajt egyet, szorosabban maga mellé inti a ládáját, és nekilát igazgatni a ruháját. Határozottan látszik rajta, hogy zavarban van, de hát ez talán érthető: noha hosszú évek tanítási tapasztalatával rendelkezik, sosem volt még bentlakásos iskolában, legalábbis Roxfort óta nem. Márpedig az nagyon régen volt... A gondolatot tovább folytatva halványan elmosolyodik. Természetesen tudja, hogy Amarilla az egyik igazgató, így ég a vágytól, hogy újra találkozhasson egykori imádott barátnőjével. Már rég megbocsátotta neki azt a bizonyos ügyet, amikor annyira elege lett belőle meg abból a srácból, csak arra vágyik, hogy láthassa a barátját. Szóval a csarnok közepén áll, levéve fekete szövetkabátját, felfedve a vállat szabadon hagyó felsőt és könnyebb rálátást biztosítva a testhez simuló sötét farmerre, meg a közepesen magas sarkú csizmára.*
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
- Reed Denkey.. elrángatsz, a világ másik oldalára aztán ott hagysz a tengerparton , hogy neked sürgős dolgod van. Ajánlom, hogy itt legyél én magam foglak kinyírni. *Morog hangosan egész úton a nő hiszen teleport porral kellett neki megérkeznie Qarinba, mert él 2 kor valaki úgy döntött eltűnik és még nem érkezett vissza még a telefonhívásra sem. Egyébként eléggé ideges és ingerült állapotban van a nő főleg a mostani események miatt. A kastélyban a védőbűbájokat megerősítették és aggódik is.* - Sammael Crow én magam foglak megölni, ha felkelsz. Nem hiszel, hogy ez történik meg és pont most.. Most fogok megőrülni.*Morogja, maga előtt aztán hangosan kicsapódik a bejárati csarnok ajtaja és gondolataira figyelve nem veszi észre az előtte haladó fiatal tanárt. Mostanában a nő érzi, hogy összejöttek a dolgok és nem szabad elmennie a kastélyból. Még azt sem tudja, hogy Tyaeloriával mi van és most meg ugye ez is. Amikor neki megy a nőnek hirtelen gyilkos pillantással perdül meg.* - Mit keres maga itt éjjel fél 3 kor?*Kérdezi morogva aztán az ismerős arcot pillantva végig tekint a hölgyön. Aztán szusszant egyet és igazság szerint örülhetne az újévnek,de még is ki van teljesen bukva a nő.* - Ismerős az arcod..*Kezd bele higgadtan és háromig elszámol és dermedten figyeli az előtte álló lányt. Szépen lassan kezd visszaemlékezni a dolgokra, de nem is tud mit mondani.. gondolatai vészesen kavarognak.*
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
*Eltart egy darabig, hogy felfogja, hogy valaki a közelében éppen morogva szidalmaz bizonyos személyeket, akkor azonban igyekszik vetni egy behatóbb pillantást a másikra, és fel is véli ismerni a nőben Amarillát. Már épp megszólítaná, amikor amaz megperdül, és szemrehányó hangsúllyal letámadja. Meglepetten pislog párat, majd zavartan válaszol.* - Ezek szerint gondolom Lord Sammael Crow nem említette az érkezésemet. Karate- és némettanár vagyok, néhány nappal ezelőtt állapodtunk meg az igazgató úrral a részletekben *ad készséges felvilágosítást, és minél többet nézi a szinte ismeretlen nőt, egyre erősebb benne az érzés, hogy bizony, valóban ő lesz az. Aztán amikor Illa kijelenti, hogy ismerős neki az arca, megkockáztat egy halvány mosolyt.* - Valóban régen találkoztunk utoljára... 1876, Roxfort. Rémlik? *Igen, egyelőre igyekszik rávezetni a másikat, remélve, hogy amaz nem reagál valami érzékenyen. Azért látja rajta, hogy jelenleg nincs éppen a legjobb hangulatában, és tekintve, hogy már bőven több, mint száz éve nem látták egymást, lehetséges, hogy amaz nem fog túl jól reagálni a barátságos stílusára. De azért próbálkozik, mert azt kapsz, amit adsz, és ha ő normálisan viselkedik, akkor talán Illa is magához tér egy kicsit, és nem harapja le a fejét. Maradjunk annyiban, hogy nem biztos, hogy ezt a legjobb kezdésének nevezné egy új helyen, de azért még próbálkozik.*
// FAGY //
// FAGY //
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
//Olvad//
*Mindig is helyén volt az esze bár az utóbbi időben nem igazán tud szabályosan gondolkodni. Napi szinten bejárkál Samhez megnézni mi a helyzet és a munkatársakat is ellenőrzi. Persze ha Tyaeloria is életjelet adna, akkor annak nagyon örülne, de nagyon nem szeretne veszekedni vele. Kerüli a veszekedéseket és mindenféle olyan gúnyolódó megjegyzéseket, amik feszültséget generálnak. Neki megy az ismeretlen hölgynek és le is teremti még is mi a frászt keres itt hajnalban. Nem szándékosan, de nagyon látszik rajta a kikészülés.* - Hát.. Lord Sammael örül annak, hogy nem dobta fel a talpát…. Jelenleg most félholtan fekszik a szobájában és igyekszünk fent tartani az iskola rendjét így tehát valahol vagy nálam van a papírja vagy Perathon úrnőnél, mert Sammael munkája is most ránk marad meg a házvezető helyettesre.*Magyarázkodik, Amarilla aztán végig néz az arcon.. az egész testalkaton. Utoljára az 1800-as években láttatta és meg is kapja rá a választ. Ledermedve bámulja az előtte álló démont és mit is mondhatna…? Elég hülye volt és naiv tény, ami tény.* - Becky…? Úristen..*Néz, végig ismét a lányon nem hiszi el. Valami, ha ember lenne és érezné, a melegséget biztosan érezné azt, a forróságot a testén, amit most elképzelt.* - Semmit nem változtál, de jézusom..*Még mindig hebeg és habog, egyszerűen nem tud mit mondani.* - Menjünk, a lakosztályomba ott nyugodtan tudunk beszélni rendben?*Egyenlőre ennyit bír kinyögni. Megölelné, de nem tudja a másik mit reagálna Gondolatai továbbra is kavarognak, és lassan igyekszik helyre állni minden a fejében..*
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
*Amikor a nő Samről beszél, aggódóan összeráncolja a homlokát. Persze ez is rávall: nem is igazán ismeri a férfit, mégis aggódik érte.* - Nem is tudtam erről, nagyon sajnálom *mondja halkan, és így elég gyorsan értelmet nyer a másik zaklatott viselkedése is. Elvégre ő sem lenne kimondottan a toppon, ha egy kollégája éppen haldokolna. Aztán ugye kellemesebb vizekre eveznek, és Becca kihasználva az alkalmat be is dobja a megfelelő dátumot. Illa zavart tekintete és a mód, ahogyan jobban megnézi magának egyértelművé teszi azt a pillanatot, amikor a vámpírnak a helyére kattan az ő kiléte. Halványan, boldogan elmosolyodik, amikor a másik kimondja a nevét, majd halkan felnevet arra, hogy semmit sem változott.* - Azért valamennyit biztosan, ha más nem, belülről. Egyébként ő is nagyon szeretné megölelni Illát, de még nem biztos benne, hogy megteheti, elvégre évek - évtizedek - óta nem beszéltek, ráadásul akkor is elég hirtelen módon szakították meg a kommunikációt - Becky az incidens után Roxfort elvégzéséig nem szólt a másikhoz -, szóval úgy van vele, hogy később. Ha már nyugodt lehet abban, hogy nem harapják le érte a fejét, hogy mégis hogy képzeli. A meghívásra ismét elmosolyodik.* - Rendben, az jó lesz. Ezt majd utána felviszem, főleg, ha megmutatod majd, merre keressem a szobámat *kuncog a táskájára mutatva, majd a bőrönd felemelkedik a földről, egyértelművé téve, hogy Rebecca részéről már mehetnek is. Sok megbeszélnivalójuk van, de Amarillának igaza van: nem a bejárati csarnok kellős közepén kéne ezekről társalogniuk.*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*Ragnar látszólag teljesen nyugodt léptekkel indul el lefelé a lépcsőn a bejárati csarnok felé: persze igazából nem olyan nyugodt, mint bármikor máskor. Még saját maga sem tudja megfogalmazni azt a gyomorszorító érzést, ami a hatalmába kerítette. Egyszerre örül, hogy egy teljes délutánt Alisel tölthet, de ugyanakkor úgy érzi, mintha... hát, igen, mintha hatezer pillangó röpködne a belső szervei körül. Már érti, hogy mire szokták ezt mondani. Logikusan képtelen lenne megmagyarázni, hiszen szinte minden nap együtt van a lánnyal több órát, de mégis... talán az lehet az oka, hogy most teljesen kettesben lesznek, nem lesz ott Henrik, Amanda vagy Gawel vagy bárki más. Csak ők ketten. Mint egy randin. Utoljára talán az Alagsorban volt így, azóta maximum véletlenül. Ideje volt már, hogy Ragnar agyáig is eljusson a gondolat, hogy randira hívja a lányt. Mint egy normális kapcsolatban, vagy mi. Szóval, lassú léptekkel közelít a csarnok felé: bár már elmúlt három óra, nem hiszi, hogy Alise előtte érkezett volna. Sötét farmert visel fekete sportcipővel, s kicipzározott dzsekije alatt látszik a fekete ing is. Úgy tűnik, még a haját is rendbe tette, ami nagy szó, mert általában a fésűhöz sem nyúl hozzá. Ahogy leér a csarnokba, körbepillant, majd amikor nem látja sehol a lányt, megáll az ajtó közelében és zsebretett kézzel várakozik. Hébe-hóba körbepillant, s ha még mindig nem lát senkit, az egyik tenyerét a szája elé téve ellenőrzi a szájszagát, aztán még egyszer ellenőrzi, hogy a jobbik arcszeszét használta-e. Miután magában konstatálja, hogy megfelel, ismét visszasüpped a várakozásba, zsebredugott kézzel.*
Alise Rubenis- .::Diák::.
*Nos, nem csak Ragnar ideges, hanem Alise is izgatottan várta a mai napot, csakhogy Naomi drága elrángatta őt meg Lassét az edzőterembe, és a csaj egészen eddig nem volt hajlandó elengedni őt, hiába magyarázta, hogy várnak rá. Így hát Ragnar akár hallhatja a is a folyosóról érkező Alise és Naomi beszélgetését.* - Naomi, légy szíves, most tényleg nem érek rá! Menj, terrorizáld vele Giselle-t, vagy Fredriket, vagy akárki mást, de most tényleg dolgom van, kérlek! *könyörög a másik lidércnek.* -De megbeszéltük, hogy megyünk Shadowlandbe… Most akkor miért mondod…*magyaráz a belga rontásűző, majd mikor kiér a csarnokba, és megpillantja Ragnart, akkor elnémul.* - Ó, bocs. Akkor megyek is… * jelenti ki zavartan miközben hátrapislant, majd biccent Rag felé, és felrohan a lépcsőn, hogy kerítsen valakit, akit nyaggathatja. Alise pedig zavart mosollyal elindul a fiú felé miközben begombolja a kabátját, és megigazítja a nyakában lévő vörös sálat. Ő egyébként annyira nem erőltette meg magát öltözködés terén, mert ugyebár fésülködni szokott, így ha csak gyorsan összefonta a haját. Egyébként meg inkább kényelmesebb ruhákat vett fel, mint a kedvenc fekete felsője, vagy egy sötétszínű farmer. Egyébként az, hogy így néz ki Gis-nek köszönhető, miután lenyugtatta a csajt, és közölte vele, hogy nem kéne kisestélyit felvenni pláne ilyen szar időben.* - Ne haragudj a késésért, feltartottak *nyom egy puszit Ragnar arcára, majd a lépcsők felé int, hogy bizony tényleg Naomi volt a ludas a dologban.* - Nocsak, sikerült megtalálni a fésűt? *vigyorodik el pimaszul miután alaposan végigmérte a svédet, majd lábujjhegyre ágaskodik, és összekócolja Ragnar tökéletes frizuráját.* - Na, így már mindjárt jobb! *mosolyodik el vidáman. * - Amúgy jól nézel ki. Igazán kitettél magadért, de nem kellett volna. *Pirul el, és igen, még mindig elvörösödik, amikor a másikkal kettesben van.*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*Ahogy meghallja a beszélgetést a lépcső felől, arrafelé fordul és kiveszi a kezét a zsebéből. A beszélgetést hallgatva elfolyt egy vigyorgást, majd int Naominak. Hát igen, úgy néz ki, nem csak ő tart igényt Alise társaságára. Dehát, úgy néz ki, ezúttal (is) ő nyert. Ahogy a lány mellé lép és megpuszilja, ő egy csókkal viszonozza.* - Semmi gond. Én is késtem. *Válaszol, majd a hajösszeborzolásra felnevet és elkapja a másik kezét.* - Héé! Tudod, meddig szórakoztam vele? *Fintorog egyet, mintha érdekelné a dolog - ő is jobban szereti kócosan a haját - majd elengedve a lányt megpróbálja megigazgatni a haját, de elég hamar feladja.* - Hát, asszem erről ennyit. *Sóhajt egyet, majd leereszti a kezét. A dicséretre elvigyorodik.* - Te is jól nézel ki. Mint mindig. *Nyom egy puszit a lány homlokára majd az ajtó felé int.* - Nos... mehetünk? *Kérdi, majd ha az beleegyezik, kinyitja neki az ajtót, s ha a lány elindul, követi, becipzározva a dzsekijét. Odakint pedig kézen fogja és elindul a birtok kijárata felé.* - Hova szeretnél menni? *Teszi fel a kérdést persze vannak neki is tervei, de hátha a lánynak van valami kívánsága. Előttük az egész délután...* - És én még azt hittem, Oroszország időjárásánál nincsen rosszabb. *Pillant fel a borús égre. Na igen, hideg is van meg még valami ónos eső-féle is csepereg, amitől a járda eléggé csúszóssá vált.* - És milyen napod volt? *Pillant végül a lányra, amint befejezte a terepszemlét (hó, jég, felhők, hideg). Elvégre, kellemesebb látvány, mint a borús égbolt, na...* - Ahogy nézem, nem hagytak unatkozni. *Mosolyodik el, természetesen a Naomi által bemutatott műsorra célozva.*
Alise Rubenis- .::Diák::.
*Hát, őszintén szólva Naomi mindenki társaságára igényt tart, csak most éppen Alise volt kéznél. De kár is több szót fecsérelni a belgára, hiszen ez most nem róla szól. Ragnar pedig örülhet neki, hogy ennyire fontos Alise-nek, hogy még az előre megbeszélt programokat is képes lemondani miatta. És hogy ezt ki is mutassa egyből megpuszilja a srácot, mire csókot kap válaszként, amit a lány addig elnyújt, amíg csak tudja. Nem tehet róla, de amikor Ragnarral csókolózik, akkor a fellegekben érzi magát. Aztán a csók után picit elhúzódik, és ördögien elmosolyodik.* - Ezt nem kellett volna elárulni. Hagyhattál volna abban a hitben, hogy órákon át vártál rám! *nevet fel, majd amikor elkapják a kezét, akkor csak ártatlanul pislog a másikra.* - Nem tudom, de megnéztem volna. Henrik véletlenül nem vette fel videóra miközben a hajadat igazgattad? *kuncog egészen addig, míg a srác fel nem adja a harcot a saját tincseivel szemben.* - Ragnar kontra haj, 0-1! *nevet fel ismét. Ha már most remekül szórakozik, akkor mi lesz később? Addigra már nyomorult usere nem tudja majd leírni, hogy mennyire röhög, vagy vigyorog, mert nem fog rá szavakat találni.* - Köszönöm, természetes adottság *mosolyodik el szélesen, majd egy pillanatra elkomorul az arca.* - Hm. Túl sok időt töltök a cameosos lányokkal, már kezdem átvenni a szókincsüket… *jegyzi meg miközben újabb puszit kap. Észre sem vette, hogy mióta a Fyronba jár azóta mennyi minden ráragadt Ragnarék beszédéből, vagy a csajokéból.* - Persze, mehetünk. Azt hiszem, nem felejtettem el semmit *bólint egy halvány mosollyal az arcán.* - Mondtam én, hogy kész gentleman vagy! *kuncog fel megint, mikor kinyitják az ajtót neki. Aztán tesz előre néhány lépést, majd megtorpan, hogy beérje a fiú, és a kézen fogásra megint csak halványan elpirul.* - Nekem mindegy. Reméltem, hogy terveztél valamit, ha már egyszer elhívtál *pillant a srácra mosolyogva, mert ő tényleg úgy gondolta, hogy akkor Ragnar lesz a programszervező. Aztán az oroszos megjegyzésre elvigyorodik.* - Ó hidd el, jobb, mint egy cunami! *legyint a lány, akinek volt szerencséje a legtöbb Ázsiában előforduló katasztrófát túlélnie.* - Hát nem sok minden történt. Kilenckor Nao felvert, hogy nem kéne ennyit aludnom, majd fogott engem és Lassét, csináltatott nekem kaját, majd elpattogott. Utána összefutottam Gawełlel, aki megjegyezte, hogy kellene nekem is egy kutya, merthogy a csapatban mindenkinek van, és kitalálta, hogy menjünk le a városba. Közöltem vele, hogy most nem alkalmas, így megértően bólintott, és bevonult a könyvtárba. Ekkor azt hittem, hogy sikerül megszabadulnom mindenkitől, visszamentem a lányhálóba készülődni. Aztán Naomi visszatért, és elrángatott az edzőterembe, ahonnan egész idáig nem engedett ki. Miért, a te napod milyen volt? *összegzi röviden a napjáét, és azt az aprócska részletet kihagyja, hogy borzasztóan várta már a találkát, és hogy a pulzusa még most is az egekben van. * - Hát, nem. Most igazán örülök neki, hogy nem lesz óra, mert este meg megyek le dolgozni. Meg Elenára már ráférne egy pszichiátriai kezelés *nevet fel halkan, majd lepillant, és a lába elé figyel, mert nem akar elesni. * - Viszont jó hír az, hogy lehet rá tudom venni, hogy kedvezményesen ihassatok nála *teszi még hozzá elgondolkozva, hiszen, ha mások is ihatnak úgy, akkor ők miért ne?*
Similar topics
