by * Mikor felérek a padlástérre, hogy visszatekinthessek egy kicsit a múltba mint már oly sokszor. Hogy láthassam a családom észreveszem, hogy nem vagyok egyedül Amarilla is itt van. Nagyon régóta halogatom vele a beszélgetést, mert Reed miatt nem akarom előhozni azt amit érzek iránta és amit gondolok róla. De előbb vagy utóbb muszáj lesz megtennem.* - Üdv! Hogy vagy? Jesmon mesélte, hogy találkoztatok ma odakint. Nem volt semmi gond? * kérdezősködöm aggódva a nőtől, mert igen aggódom érte akárhogyan is nézzük. Ezt pedig elég nehéz palástolni. * - Figyelj beszélnünk kellene és talán ez rá a legalkalmasabb hely, hogy ezt megbeszéljük, mert itt talán titkok maradnak a titkok és talán megoldást talál az is aki nem lel megoldást. * mondja és fogalma sincs honnan jönnek ilyen mondatok elő neki.*
+6
Charlotte Devon
Liliya Antonov
Médium
Christopher Acerlot
Horváth Réka
Amarilla Darwin
10 posters
Titkos padlástér
Thomas N. Summer- .::Iskola Pszichológus::.
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
*Emlékszem valaha halálfaló voltam és talán megint rossz lennék? Kétlem.. megváltoztam és ez biztos, de Jesmon szavaira vissza emlékezve örülök neki, hogy beszélgettünk. Amikor az ajtó kinyíllik felpillantok és Thomasra nézek. Örülök, hogy itt van.* - Szia! Nem volt semmi gond jelenleg nem találkoztam lidércvadászokkal.* - Beszélni? Még is miről? Hallgatlak.*Kíváncsi vagyok rá hiszen nem tudom mit szeretne vagyis sejtem, de én is beszélni szeretnék vele, mert már egy ideje szeretném neki megköszönni hogy mellettem van.* - Figyelj én is akartam veled muszáj volt ide jönnöm és egyet értek titok marad itt minden. Amint látod.*Válaszolok.* - Mielőtt elkezded. Tudnod kell azt, hogy voltam valaha rossz… és ez az ami miatt most ide menekültem nem tudom mitévő legye.*Válaszolom neki majd hallgatom.* - De előbb mondd el te mit szeretnél.*Nézek rá.*
Thomas N. Summer- .::Iskola Pszichológus::.
* Igen? Te is akartál beszélni velem? Miről? * kérdezem meg meglepődve és igen tényleg meglepődtem. De aztán hamar észhez kell térnem mert nekem kell előbb elmondani miről is akartam beszélni.* - Hát nem is tudom, hol kezdjem talán mondjuk az elején kéne. Hát tudod, mikor ott voltunk Kaeldiréknél, megtetszett benned a kitartásod, az hogy nem adtad fel. Ezért borultam ki annyira amikor másodszorra megtörve láttalak, mert nem találtam benned azt a megtörhetetlen nőt aki annyira megtetszett nekem és hát hogy is mondjam ennek az egész kalandnak a végére... öhm... belédzúgtam. *közlöm, mint egy 10-en akárhány éves gyerek aki életében először közli valakivel, hogy tetszik neki és fogalmam sincs miért így közlöm vele, amikor bátrabbnak kellene lennem, de egyáltalán nem érzem magam annak. Sőt félek a következő pár mondattól.* - De te mit akartál mondani. Inkább azzal foglalkozzunk. Végül is neked törtek az életedre. Szóval a te dolgaid fontosabbak. * mondom a nőnek és hát eléggé érezhető, hogy ez csak kifogás, mert csak el akarja terelni a témát arról amit az előbb mondott.*
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
*Meglepődve hallgatom Thomas szavait és igen látszik az arckifejezésem nem is tudom mire számítottam. Sóhajtok egyet* - Nézd értékelem, és nem vitatom nekem is tetszel, de nem szeretnék csalódni.*Mondom neki félek a csalódástól.* - Thomas nem szeretnék csalódni és ürességet érzek nem tudom olyan semmilyen sem vagyok és egyedül érzem magam..*Felelem neki és igen közben rápillantok.* - Nem fontos reám törtek a régi emlékek és a háború eszebe jutotta amikor először gyilkoltam. Nem tudom mit csináljak. Szeretnék jobb ember vámpír lenni. Meg sem köszöntem neked, hogy segítettél.*Megölelem ha hagyja és jól esik.* - Nézd.. őszinte leszek. Reed megrázott, viszont megpróbálok túl lépni rajta megpróbálhatjuk. Ha össze jön akkor össze ön ha nem akkor barátok is maradhatunk.*Magyarázom neki és igen talán ez a reális és nem tudom miért mondom így talán a bizonytalanság.* - Segítesz elfelejteni azokat a dolgokat amik történtek? Nem fogsz magamra hagyni? Megtudsz velem lenni akkor is ha véletlen hisztis lennék? Segítenél nekem?*Teszem fel a kérdéseket hiszen tényleg érdekel ezek, hogy ne történjen semmi rossz velem sem…*
Thomas N. Summer- .::Iskola Pszichológus::.
* Mikor hallgatom Illa szavait először megijedek, ám a végére megnyugszom amikor kimondja, hogy megpróbálhatjuk akkor sóhajtok egy nagyot. Ezek szerint lehet ám a hirtelen kérdés sorozat meglep engem is.* - Persze. Segítek és melletted leszek ameddig csak szeretnéd. Vagy ameddig kell, de ha kell akkor amíg meg nem halunk. Vigyázok rád és megóvlak minden bajtól. Megígérem. * jelentem ki és a nő láthatja rajtam, hogy teljesen komolyan mondom amit mondok és ettől semmi sem tántoríthat el. Közelebb lépek a nőhöz és kezem végig simítja arcát.* - Bízhatsz bennem melletted leszek és nem hagyom, hogy bajod essen. Rendben? * kérdezem meg tőle és egy apró csókot lehelek a homlokára.* Bízz bennem, ahogy akkor is tetted amikor elmenekültünk a házból. * mondom neki és tényleg ezt gondolom. *
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
*Nagyon furcsálom, hogy kimondtam és hirtelen érzem, hogy a szoba megváltozik valami miatt és hirtelen látok egy ágyat a sarkon mintha a gondolataim is nyugalomra vágynának és remélem nem csak az enyémek. Rápillantok Thomasra és elmosolyodok. A homlokomra amikor csókot ad.. én megfogom az arcát és gyengéden megcsókolom.* - Köszönöm. Igyekszem megváltozni és nehéz lesz néha ha véletlen Reedet emlegetném ne legyél mérges nem miattad lesz. Jonathannal is rendeződött a kapcsolatom és anyát mondott nekem. Jesmontól kértem segítséget most is érzem, hogy néha Kaeldir itt van a fejemben, de közben nem kezdek begolyózni. Végre nyugalmat szeretnék és békét. Gyáva voltam, hogy nem mentem le amikor megjelent az akadémiánál Gyáva mint Sam nem mertem elmenni és persze nem tudom mit csináljak tudod. Próbálom összeszedni magam és igyekszem nem ellenállni Kaelnek… félek valahol és nem szeretnék megint csalódást és az akadémia a családom. Meg kéne akadályozni, hogy ne hatoljon bele az elmélmbe, de ma nyugalmat szeretnék. *Nézek rá mosolyogva és a megjelent ágyra pillantva oda leülök és várom, hogy oda jöjjön hozzám.*
Thomas N. Summer- .::Iskola Pszichológus::.
* Mikor a homlok csókból egy rendes csók lesz először meglepődöm. Igen nem számítottam rá. De talán ez a legjobb a szerelemben, hogy kiszámíthatatlan. De addig is amíg van addig élvezni kell. * - Nem fogok megharagudni. Tudom, hogy nehéz elfelejteni nekem is sok időbe telt amíg elfelejtettem a feleségemet és addig majdnem 120 évig még csak nő közelébe se tudtam menni. * Mesélem bár fogalmam sincs, hogy miért. * - Arról meg, hogy nem mentél le arról ne hibáztasd magad, megérthető, hiszen jó ideig a fogságában voltál, persze, hogy nehéz most vele szembe nézni. Szóval ezen ne aggódj. Gyere üljünk le. * mondom neki és oda vezetem az ágyhoz és leülünk a szélére. * - Nem fogom hagyni, hogy a fejedbe furakodjon, tudod, hogy milyen erős mentál mágiához értek. Szóval ezen ne aggódj. * mondom neki és átölelem.*
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
– Köszönöm, hogy itt vagy nekem eddig nem tudtam miért volt furcsa.. szeretném ha az életem normális lenne szeretném ha nem lennének furcsaságok és nem tudom talán azért mondom ezt, mert szeretném ha lenne végre boldogság az életemben. Meglepett, hogy ezzel jöttél elő és igen ezzel én is gondolkoztam, hogy meg lehet próbálni. Szeretném.*Mondom arra, hogy együtt legyünk és igen örülök,hogy tisztában van a dolgokkal és elmosolyodok és örülök valahol. – Köszönöm, hogy megértesz. Figyelj Szeretném ha itt lennél velem éjszakára nem szeretnék egyedül lenni szükségem van valakire és nem csak mára nem vagyok elvarázsolódva, de ha meg sem próbáljuk sosem tudjuk meg történni fog e valami. Mit gondolsz?*Teszem fel a kérdésemet neki és remélem igent mond. Ha benne van egy újabb csókot próbálok adni neki és elmosolyodom utána, mert valahol jól esik és nem úgy mint egy kaland. Szépen lassan… ha benne van akkor lassan elaludhatnánk itt és igen képes lennék mindenre vele szeretnék most itt lenni hálás vagyok neki.*
