by * Kellemesen és nyugodtan nézi a tájat egyre közeledik a nagy csatája és ezt ő maga is tudja, a házváltáson se lepődött meg valahogy sejtette, hogy tovább nem maradhat az Erethonba, mondjuk neki a Cameos is megteszi és azért itt is vannak jó fejek. Egy kényelmes öltözék van rajta, hiszen eléggé meleg az este és ha már így alakult kényelmesen elnézegeti a csillagokat is és élvezi, hogy csend van körülötte és nyugalom.*
+23
Roderica D'rayn
Lord Sayon Merlioth
Brin Mothsamery
Catherina C. Williams
Amanda Helgesen
Horváth Réka
James Runnel
Liliya Antonov
Médium
Loras M. Merlioth
Jesmon Helar
Giselle Céline Marceau
Kamen Grozdan Branimir
Conor Merlowan
Zentai Márk
Nyilas Dominik
Christopher Acerlot
Nicole Brise
Teylyn Draed
Lucien du Bois
Gaweł Pawlak
Park Min Lee
Ian
27 posters
Őrtorony
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
Roderica D'rayn- .::Diák::.
* A feketeség úgy határoz, ideje életjelet adni. Oké, szinte biztos abban, hogy senkit nem rengetett meg a látványának hiánya, tekintve, hogy eddig két kósza lélekkel sodorta össze a balsors, akik közül az egyik történetesen egy Ősdémon, amit a mai napig nem tud hová tenni.
Felsóhajt, majd megvakarja a tarkóját. Megint eltévedt... túl nagy ez a kastély, vagy épp ő marha pocsék a tájékozódásban, egyre megy. Vállat von, majd találomra fordul be az egyik folyosón. Ezt többször is megteszi, mire egy toronynál köt ki, na ez is jól alakul.
Vonásai rendezettek, semmit nem lehet látni sem az arcán, sem a szemein. Profi mód tudja elrejteni az érzelmeit, és ezért hálás is, nagyon.
Kivételesen kapóra jön, hogy újfent nem a kongó ürességet találja, hanem egy másik... démont? Na, ez is egy érdekes kör lesz.*- Jó estét, útbaigazításra lenne szükségem, tudnál segíteni?* pillant kérdőn a férfire, a mondandója ellenére kellő határozottsággal. Nem kelti az elveszett, és félő lány látszatát, tulajdonképp nem is fél.*
Felsóhajt, majd megvakarja a tarkóját. Megint eltévedt... túl nagy ez a kastély, vagy épp ő marha pocsék a tájékozódásban, egyre megy. Vállat von, majd találomra fordul be az egyik folyosón. Ezt többször is megteszi, mire egy toronynál köt ki, na ez is jól alakul.
Vonásai rendezettek, semmit nem lehet látni sem az arcán, sem a szemein. Profi mód tudja elrejteni az érzelmeit, és ezért hálás is, nagyon.
Kivételesen kapóra jön, hogy újfent nem a kongó ürességet találja, hanem egy másik... démont? Na, ez is egy érdekes kör lesz.*- Jó estét, útbaigazításra lenne szükségem, tudnál segíteni?* pillant kérdőn a férfire, a mondandója ellenére kellő határozottsággal. Nem kelti az elveszett, és félő lány látszatát, tulajdonképp nem is fél.*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* Ahogyan nézelődik valaki megszólal a háta mögött egy női hang amire megfordul és egy sylorinás lányt lát meg maga mögött.* - Persze, Miben segíthetek? Amúgy Sayonnak hívnak az ön becses neve pedig... * és kérdőn néz a lányra és annak válaszát várja. Igyekszik nem valami, szörnyű félelem keltő démon hatását mutatni ami talán kissé furá nézhet ki, dehát egyenlőre mit csináljon elég sok mindenen van már túl és még sok minden van előtte. * - Hogy-hogy ön még fent van? Eltévedt, vagy csak ön is olyan rossz alvó mint én? * kérdi meg és továbbra is magázza a lányt valamiért nem képes most arra, még hogy letegezze, majd ha a lány kéri akkor tegezni fogja, addig marad a magázásnál.*
Roderica D'rayn- .::Diák::.
* Szitkozódik magában, amiért olyasmire kell vetemednie, mint a segítségkérés, de hát mit tehet az ember - pardon, démon-, ha egyszerűen nem egyedül sokra? Megdöbben azon, hogy mindenféle unszolás nélkül segítséget kap, úgy tűnik, itt mindenki túlzott segítőkészséggel lett megáldva, vagy épp agymosáson ment keresztül, de ezzel nem foglalkozik sokáig, épp kapóra jön.*- Roderica... Roderica D'rayn örvendek.* kaparja össze gyorsan mindennemű illemtudását, amit sikerült összekaparnia az árvaházban.*- A helyzet az, hogy nem találom a házam...* harapja be az ajkát. Igencsak nehezére esik az ilyesmit kiejteni a száján, a női büszkeségből jócskán jutott neki, mindenesetre.... ennyit nem mostanában beszélt önszántából, ami határozottan pozitív dolog.*- Jobbára mindkettő. Az utóbbi időben jobb híján mást sem csináltam a tanuláson és alváson kívül, így idejét láttam előbújni, de úgy tűnik, kissé elhamarkodtam ezt a lépést* húzza el a száját, utalva arra, tényleg eltévedt. Persze az érzés ott lappang benne, ami miatt tartja a három lépés távolságot, örül is, hogy nem veszett ki belőle*- Elnézést, ha tolakodó volnék, de Ön... szintén démon, mint én?* vonja össze a szemöldökét, mert egyenlőre képtelen beazonosítani a fajokat, hisz van itt mint mindenből, mintha csak Noé bárkája lenne a hely*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* a lány bemutatkozására csak bólint egyet. valamint arra is, hogy nem találja a házát és még a lány szerint "tolakodó" kérdést is megvárja és csak utána válaszol.* - Örvendek. Ez előfordul mindenkivel eleinte velem is megesett. Amúgy a sylorina az alagsorban található, ha gondolja szívesen oda is vezetem. Mostanra már eléggé jól kiismerem magam itt. és nem tolakodó. Igen én is démon vagyok akárcsak maga. * mondja és közben elmosolyodik. Érdekes annak ellenére, hogy megváltozott a gondolkodásmódja még most is eléggé kedves tud lenni másokkal, bár annyira már nem figyel oda arra, hogy minden szabályt betartson. Többek között ugye a fyron faluba való lejárás is ilyen.* - Most jött nem rég? Vagy csak elutazott hosszabb időre és vissza kell szoknia újra a dolgokhoz? * kérdi még meg a lányt és érdeklődve figyeli annak minden válaszát.
Castin Noyers- .::Igazgató: Sylorina::.
*Új iskola, új élet.. vagy is ami lesz majd. Minden esetre úgy kell csinálni a dolgokat, hogy ne vegyék észre miért is van itt Noyers professzor. Az újdonsült tanár úr éppen megteszi szokásos körútját és természetesen ellenőrizte Sylorinás diákjait amit Amarilla úrnőtől vett át. Persze így közel van a húgához akit jobban tud védeni és persze rá figyelni. Ugyan már látta, de nem szólt hozzá. Egyébként is még azt sem tudja hogyan fogja elmondani neki a dolgokat, de majd erre is van egy megoldás: Ha eljut odáig, hogy beszéljen Patriccel hiszen mindenképpen meg kell ejteniük ezt a beszélgetést. Ha megejtik akkor az úgy tökéletes lesz, hiszen már elég régóta nem találkozott vele. Most éppen merre tart? A tornyok felé halad ahogy fel ér az őrtoronyba megnézi milyen szép is a kilátás. A tanár úrnak nagyon tetszik ő amúgy is szereti az ilyeneket ráadásul naphosszat elbámulná hiszen lélegzet elállító. Mindent lehet látni és ez valami csodálatos. A fiatal angyal ki is ül. Ő nem fog leesni ha meg igen tud repülni.*
Sadie Elena Montgomery- .::Diák::.
*Ma elég szeles nap volt reggel, úgyhogy annak megfelelően öltözött fel, de mikor órákkal később elindult, és kiért az udvarra, akkor jött rá, hogy az időjárás némiképp megváltozott, úgyhogy visszarohant átöltözni. Gyorsan lekapkodott magáról minden ruhát, hogy újat vegyen fel. Ma sötétebb stílusban kíván megjelenni a szokásos színkavalkád helyett. Fekete, denevérujjú fűzős felsőt vett fel, hosszú csipkés szoknyával. Szemét és száját feketére festette, haját kiengedte, és fejébe nyomott egy fekete kalapot, amiről csipkefátyol lóg le. Ezután felrakta a fülhallgatóját, és valami hörgős metált indított el zenelejátszóján, majd végigszáguld a folyosókon, és egyenesen az őrtorony felé veszi az irányt. Fogalma sincs, hogy mi hajtja oda, de ha már így alakult, nem ellenkezik, egyáltalán nem olyan típus. Olyan gyorsan száguld, hogy mikor felér, nem tud lefékezni, és egyenesen nekirohan a korlátnak, és ki is esik, hacsak meg nem menti valaki...*
Castin Noyers- .::Igazgató: Sylorina::.
*Egy spanyol dalt kezd el énekelni és nagyon el van merülve a gondolataival. Hogyan fogja egyáltalán a húga fogadni van egy bátyja csak az egész végig rejtőzött egy olyan férfi elől aki üldözi őket ez által meg óvni őt. Szóval mindenképpen elkezd gondolkodni előre, hogy tudja mit csinál. Szóval a srác el van magában és nem unatkozik. Ha jön valaki akkor szívesen beszélget vele és persze meg is hallgatja. Castin nem olyan aki bárkit is el hajtana ő neki van egy stílusa és mivel mindig más volt a külseje így muszáj volt rejtőznie. Szóval a diákok valódi alakjában láthatják a férfit és nem néz ki annyinak mint amennyi és persze úgy van a dolgokkal, hogy jobb több embert megismerni. Ám valami történik éppen nézi, hogy valami történik.* - Vigyázz a korlát..*Szólni akar, de már késő.. A szárnyát kitárja és persze már rögtön repül is és egy lendülettel elkapja a leányzót.* - Legközelebb vigyázz mielőtt repülni szeretnél. Vagy keress valakit aki elvisz téged.*Szólal meg és elmosolyodik Sadiere.* - Üdvözletem!*Mondja a lánynak és közben ahogy a toronyba visszaérnek leteszi a lányt.* - Mi történt, hogy majdnem öngyilkos akartál lenni?*Teszi fel a kérdést és elmosolyodik továbbra is. Persze ő nem szigorú tanár, szereti a diákokat szóval nyugodtan lehet vele beszélni. Egyébként meg nem néz ki tanárnak szóval nyugodtan össze lehet keverni egy átlagos diákkal is.*
//Fagy//
//Fagy//
Horváth Réka- .::Diák::.
*Már egy jó ideje itt tartózkodik a lány, talán van már vagy 1,5 órája is, hogy el sem mozdult. Mintha csak egy szobor lenne, leszámítva, hogy lélegzik. Hogy mit keres itt? Nosztalgiázik. Régen nagyon sokat járt ide fel, valamint a Titkos padlástérre is, de oda most nem volt kedve ellátogatni. Bár gondolt rá, hogy ott találhatja őt, de ellenállt a kísértésnek. Mondjuk, nem lenne túl sok kedve a szemrehányását hallgatni, így nem is volt nehéz. Meg hát, mondhatjuk, hogy már nem akar tőle semmit, hisz Daniel címe megvan, már csak ki kell várnia a megfelelő alkalmat, hogy lecsaphasson rá. De valamiért mégis szeretne beszélni vele, nem tudja, hogy miért de szükségét érzi.* - Hahh, azért eldicsekedhetnék vele, hogy túlléptem. *Kuncog a lány és kifejezetten halkan beszél. Talán számít rá, hogy valaki felbukkanhat, vagy mert csak túlságosan is a gondolataiba méllyedt. Fene tudja, de látszik a lányon, hogy nagyon is élvezi ezt a nosztalgiázást és valami elégedettség is kiült az arcára.*
Vendég- Vendég
*Sétálni indult és az őrtoronyba tért ki néha-néha meg-meg állt és körbe nézett. Talán nem ez volt az alkalom amikor meg tehette volna. Alexnek nem lett volna joga beleszólni ebbe az egészbe és talán még dühös is rá, de szereti. szereti mint ugye testvérét, de most derült ki a dolog és írtóan pipa lett rá. Brenda talán nem erre számított aztán Liliyával is beszélgetnek amikor tudnak ugye hiszen elkezdődött az iskola is a tanév ami tetszik neki nagyon. Ahogy felsétál az őrtoronyba meglát egy lányt és megtorpan.* - Ne haragudj. Nem tudtam, hogy van itt valaki. Ha gondolod elmehetek..*Elég sokat változtak ám mind a ketten Brenda talán ezért nem ismeri meg Rékát. Így vár az engedélyre, hogy tovább mehessen ha itt maradhat, de más merre is el tud menni.*
Horváth Réka- .::Diák::.
*Szépen, nyugodtan elvan magában, teljesen a gondolataiba méllyed, nem is nagyon érzékeli a környezetét, talán csak a szerencsének köszönhető, hogy meghallja a lányt.* - Nyugodtan maradhatsz, nem zavarsz. *Feleli a lány vigyorogva, nos igen, mindketten sokat változtak, külsőleg és belsőleg is. Csoda is, hogy eddig még nem futottak össze, vagy csak nem tűntek fel egymásnak, fene tudja. Viszont Brenda ismerős Rékának, de nem tud rájönni, hogy ki is lehet, bár mondhatjuk, hogy félig-meddig még nosztalgiázik, tehát nem is erőlteti meg magát ilyen téren. Bár a lány felismerheti Réka hangját is, ha másról nem is, mert mondhatjuk, hogy ez maradt egyedül az eredeti, így a halála után.* -Szia, mi járatban? *Érdeklődik a lány, megfordulva és a hátát neki döntve a korlátnak, egyik lábát átdobva a másikon. Amúgy a megszokott öltözetben virít, acélbetétes bakancs, sötét kék póló rajta egy szürke koponyával, egy koptatott szürke farmer és a haja egy lófarokba összefogva, valamint egy fekete bőrkabát van rajta.*
Vendég- Vendég
*Csak gondolkozik azon ami a múlt héten történt még el is mondta Lilnek és mivel ő az egyetlen barátnője egyenlőre itt hát nem is tudja. Vannak lányok a Cameosban akik itt vannak. Camillával is elbeszélget, de hát szeret nosztalgiázni néha ő is. Közelebb sétál és végig néz a lányon. Ismerős neki, de igen nem jön rá viszont nem is emlékszik. Az emlékei alapján nagyon haloványan, hiszen régen is találkoztak. Egy éve nem látta őt sem.. de eléggé fura.* - Csak fel jöttem gondolkozni. Néha az sem árt ráadásul kell a nyugalom is. Tudod nehéz az élet még ha itt is kell élni.*Mondja Rékának és rápislog és elmosolyodik.* - Ismerős vagy, de az a baj, hogy nem tudok rá jönni honnan. Te mi járatban vagy itt?*Néz a lányra és ki néz az őrtoronyba. Csoda szép a kilátás még így is szerette mindig is bámulni a tájat. Ő ezekbe van bele szerelmesedve nem tehet róla. * - Olyan szép itt a kilátás… kár, hogy nem vagyok angyal akkor tudnék repülni.*Mondja mosolyogva és igen jó a kedve. A lányon a szokásos fekete vékony nadrág van rajta fekete felső és a fekete bőr kabátja van és a nyakában egy fekete nyaklánc. Tényleg sokat változott a lány.*
Horváth Réka- .::Diák::.
*Hát, Rékának se nagyon vannak még itt barátai, Ariannal egész jól kijönnek, Lisával meg még mindig nem békült ki, de nem is mostanában fog, nincs túl sok türelme a lányhoz. De hát igen, 1 év az sok idő, nem kevés dolog történt azóta, és szinte biztos, hogy nem csak Réka részéről.* - Megértem, kell egy kis csend, ez pedig tökéletes hely hozzá. *Szív mélyet a lány a levegőből. Hányszor jött ide ki esténként, hogy kisírhassa magát, vagy csak egy percre elszabadulhasson Dani gondolatától. Vagy éppen azért, hogy rá gondolhasson. Hiányzik a neki a fiú, ezt be kell vallania, a nyakláncot még most is a nyakában hordja, konkrétan most csak az lóg a nyakában. És nehezen, de meg bírja állni, hogy ne próbáljon a fiú gondolataira csatlakozni. A lány kijelentésére elneveti magát.* - Te is nekem. Jártál már ide ezelőtt, mióta vagy itt? *Érdeklődik, mert mondhatjuk, hogy pár dolog kiesett a halála után. Lehet direkt akarta elfelejteni vagy a Fentiek úgy látták jobbnak, hogy ha inkább nem emlékszik rá, esetleg a két élete közötti rés okozhatott feledést, fene tudja, de van, ami nem tiszta neki.* - Nosztalgiáztam kicsit. *Kuncog a lány és belegondol abba az 1,5 órába, amiben csak meredt a tájra, és vegyesen jó és rossz, emlékeket idézett fel.* - Szerintem innét szebb, felülnézetből nekem nem tetszett jobban. *Kérkedik kicsit a lány, nos igen, ő angyal volt és még most is az. Félig-meddig.*
Vendég- Vendég
*Figyeli Rékát aki elég sokat változott és nem tudja eldönteni, hogy miért nem ismeri meg vagy jön rá a névre magától. A szemébe néz és elmosolyodik ismételten valahogy jó a kedve itt vele. * - Hát igen különösen ha el szeretnél valaki elől menekülni.*Neveti el magát ráadásul tényleg szeret gyönyörködni ebben a tájban még a másik helyen is szeretett, de ott teljesen más volt a lég kör nem ennyire nyugodt. * - Nem nem.. még egy másik helyre jártam, meg roxfortba.. igazából az előző helyen ahol jártam onnét el jöttem asszem egy éve. Ne kérdezd a nevét sokszor emlegetjük Alexel, de inkább csak azért, hogy vissza jöjjenek az emlékeim. Amúgy Brenda vagyok.*Mondja a lánynak mosolyogva majd végül kimondja ugye a nevét hiszen ha ő sem emlékszik kénytelen megtörnie a jeget. Egyébként meg rengeteg mindenkivel találkozott még Yannal is egyébként meg muszáj a jelenlegi helyzettel, de ha nem csinál semmit akkor meg őrül. Mindenképpen találkozni akar Shawal valamikor és ezt még Alex sem tilthatja meg. Egyébként Rékára nézve a változást tényleg elmosolyodik rajta.* - Például min nosztalgiáztál? én is folyton ezt teszem, de már elegem van a nosztalgiából inkább koncentráljunk a jelenre.*Mondja nevetve és igen valóban ezen agyal.*
Horváth Réka- .::Diák::.
*Réka annyira nem erőlteti meg magát, nincs túl sok kedve most emlékezősdit játszani, valahogy túlságosan is az emlékei rabja ma. Csak ne forduljon ez rosszra...* - Az biztos, csak nem menekülsz? *Vigyorog sunyin a lány és el sem tudja képzelni, hogy ki az az elvetemült, aki ide menekülne. Mármint, oké, nyugis hely meg minden, de ha nincsenek szárnyaid vagy nem tudsz lebegni, akkor elég ciki helyzetben vagy. Persze ez csak abban az esetben érvényes, ha komolyan üldöznek. A lány bemutatkozására egy kicsit elhül az arca.* - Ohh, értem. Na várjunk csak, Brenda Martinez? Te nem haltál meg? *Néz kicsit furcsán a lányra és elég vegyesen kavarognak benne az érzelmek.* - Basszus, Brenda... *Kezd el nevetni a lány.* - Most már értem miért voltál olyan ismerős. *A vigyora szinte a füléig ér, el sem tudja a másik képzelni, hogy mennyire örül most Réka.* - Réka vagyok, Horváth Réka, emlékszel rám? *Kérdi nevetve a lány. Nos igen, akkoriban még lila haja volt - és igenis jól állt neki, akárki akármit mond! - és konkrétan lila mániás volt. Még a mai napig sem tudja amúgy, hogy miért pont lila volt az ő haja, amióta csak az eszét tudta, lila haja volt, aztán befestette egy varázslattal barnára, most pedig ugye újjáéledt és olyan sötét bordó. Igen, elég válztozatos hajszínei voltak, de minden hajszín egy korszakot jelentett az életében.* - Csak az itt eltöltött napok, régi szép emlékek, amin szokás végül is. *Nevet a lány.* - De igen, sajna túl sok időt töltünk a múltban. *Bár mondhatjuk, hogy mostanában Réka pont, hogy a jövőben tölt túl sok időt, próbálja követni Dan minden lépését, de nem is olyan könnyű dolog... Meg azért néha Danira is ránéz...*
Vendég- Vendég
*Oh ő tudna mesélni arról mik történt, bár igazság szerint mostanra tudja a teljes igazságot. Alexander alkut kötött egy régi mardekáros sráccal a Roxfortban és nem történt meg az eset. Azután megkeresték a lányt és valami baleset történt vele. Először ugye a Kamenes eset és azután ott hagyták a rosszban. Egyébként meg Shaw időközbe talált rá aztán meg akarta ölni, de amilyen állapotba volt Brenda látta, hogy mi van vele így segítette. Ráadásul nem emlékezett semmire hiszen rengeteg vért veszített és hát a lány ilyen. Fogja magát és beleszippant a levegőbe és behunyja a szemét.* - Muszáj gondolkodnom kell mit is szeretnék.*Na meg ott van Etienne is szóval vele sem ártana találkoznia. Egyébként meg ugye jön a bemutatkozás és pislog egyet.* - Áhhá.. vagyis de..*Rázza meg a fejét.* - Úgy volt, de bonyolult történet.*Meséli a lánynak, de ezt a részét inkább nem is szeretné emlegetni. Amikor Réka nevét meghallja elmosolyodva felvonja a szemöldökét.* - Az a Réka?*Néz kérdően jézusom…*Mondja a lánynak.* - De megváltoztál. Amennyire emlékszem rád.*Mondja a lánynak.* - Igen halványan emlékszem rád nem tehetek róla. Tudod elvesztettem félig az emlékeimet.*Említi a lánynak aztán sóhajt.* - Na és mi van veled?*Megölelné, de nem tudja hogyan viszonyulna a másik. Na meg érzi rajta a vámpírszagot.* - Veled meg mi történt!?*Teszi fel aggódva a kérdést hiszen egy év tényleg egy év..*
Horváth Réka- .::Diák::.
*Nos igen, Réka csak annyit hallott, hogy a lány egy balesetben meghalt. Semmi olynaról nem hallott, hogy élt volna vagy, hogy visszajött. Pedig örült volna a lánynak.* - Min kell gondolkoznod? *Oké, lehet, hogy egy kicsit túlségosan is érdeklődő, de nem tehet róla, még egy kicsit túlságosan is "kába". Maga sem tudja, hogy mi van vele, de a mai nap már csak ilyen.* - Hmm, értem. *Ebből már meri feltételezni a lány, hogy nem különösebben akarja elmesélni mi is volt valójában, annyira nem is érdekli. El tudja képzelni mik történhettek. Az ő története sem a legszebb, nem is olyan szívesen meséli el.* - Igen, az. *Vigyorog a lány.* - Hát, egy kicsit. *Nevet fel és ha belegondol, hogy mennyit is változot... Na igen.* - Semmi gond. *Néz együttérzően, bár mondhatjuk, hogy ezt már nem tudja átérezni.* - Nem sok, meghaltak, újjáéledtem, tudod, csak a szokásos. *Nevet most már egy jót a lány. Fölösleges rajta szomorkodni, egyszerűbb ha nevet rajta, abba még nem halt bele senki.* - Hát, vámpír lettem. Meg angyal. És ez is bonyolult történet. *Mosolyog a lány, enyhén irónikusan.*
Vendég- Vendég
*Nem támadt fel csupán csak kezelték, meg nem is tudja elmondani mit csináltak vele, de segítettek rajta azután meg neki kell most dolgoznia, néha amikor kap megbízást, de ki akar szállni ebből az egészből és éppen azon dolgozik hogyan. Nehéz ügy lesz, de úgy is meg fogja oldani, ha bár ő nem vámpír, hanem démon. Szóval. A lányra pillantva elmosolyodik.* - Csupán hogyan tovább, ha végeztem a tervemmel.. Meg szeretnék szabadulni néhány olyantól, akik rosszat, akarnak nekem a jó helyet. Alextől tudtam meg.. minden nap beszélünk meg Lillel is beszélgetek, amikor nem Yannal van.*Meséli Rékának és nekik, kettejüknek is van mit bepótolni. Amúgy is hiányolja mindig barátosnőjét szóval nincs olyan nap, hogy ne lenne vele. Réka is itt van szóval.* - Tudod nem olyan lett az életem mint amilyennek akartam.*Sóhajt* - Ja te is meghaltál az klaffa*Vonja a szemöldökét majd megöleli Rékát.* - Egyébként jobban áll a vámpír lét neked.*Mondja nyelvet öltve majd elengedi.* - Dióhéjban mi történt veled? Azt hiszem sok a bepótolni valónk.*Magyarázza a lánynak és tényleg örül neki.*
//Fagy mert Réka eltűnt!?//
Horváth Réka- .::Diák::.
*Nos, maradjunk annyiban, hogy a lány helyében sem lenne. Réka legalább már túl van a nehezén.* - Értem, ez tényleg egy fontos kérdés. *Sóhatj a lány. Na igen, ez a kérdés még előtte is ott áll. Hogyan tovább, milyen úton és persze, hogy kivel. Hisz Danival már vége mindennek... Legalább is Réka nem lát kettejüknek semmi esélyt úgy, hogy a fiú nem hajlandó ide jönni.* - Lil és Yan is itt vannak? *Na, most tényleg tátva marad a szája. Annyira nem ismerte őket, de fogjuk rá, hogy jóban voltak. Úgy tűnik Bulgáriából mindenki idejön...* - Akkor tedd olyanná, amilyet szeretnél. *Vigyorog a lány.* - Sokan állnak melletted. *Mosolyog és most céloz már csak az előbb említettekre is. Meg természetesen magára.* - Az, de legalább sok mindenre rájöttem. *Nevet a lány, bár ez a nevetés már inkább keserű, mint édes. Az ölelésre csak elmsolyodik, de régen ölelt meg bárkit is... És természetesen visszaöleli, Brendával mindig is nagyon jóban voltak. Azért jó újra hallani felőle. A bókra kuncog egyet.* - Köszi, de az angyalt is lásd meg bennem. *Kacsint a lányra, már csak azért is, mert ez jól hangzott és igaz is, mert ha a lány egy kicsit jobban koncentrál, akkor biztosan érezheti, hogy nem teljesen vámpír, benne van az angyal is, olyan fele-fele arányban oszlik el. Az már más dolog, hogy inkább a vámpír énjét éli meg.* - Hát... Kezdjük a legelején, szerelmes lettem. Jól hangzik mi? *Nevet a lány irónikusan.* - Még az előző sulinkban, Bulgáriában, egy Dani nevű fiúba. Régről ismertem már, nem túl szép emlékekkel, de ez most nem is lényeges a történetben. Utána elment a suliból, és nem láttam többé, egészen tavaly nyárig, de furcsa volt, nem ismert meg, teljesen kifordult önmagából, gonosz volt és sötét. *Komorodik picit el a lány és amíg mesél, a tekintete a földre szegeződik.* - Minden nővel kikezdett és állítása szerint nem ismer engem, de azért kihasznált. Daniel Blackforth, vagy minek mondta magát. Várj... *És a farzsebéből előhúz egy cetlit és megmutatja Brendának.* - Ő az. *Majd visszasüllyeszti a zsebébe.* - Én még mindig reménytelenül szerelmes voltam, nem értem, hogyan és miért, de nem tudtam túllépni rajta... Valahogy ezek az érzések olyan mélyről jöttek és olyan erősek voltak, hogy az már hihetetlen. Aztán tavaly októberben ismét eltűnt, megint csak minden szó nélkül és én ismét depresszióba estem, mint amikor először elhagyott. Ez ment egészen idén februárig. Addig pedig mindenkit előztem magam mellől, teljesen egyedül maradtam. *Tart egy kis szünetet a lány és mély levegőt vesz a folytatás előtt.* - Egy bizonyos ismerősöm segítségével megtaláltam őt és követni kezdtem, majd valahogy, hát, mondjuk ki. Elvesztettem a fejem, elvette a szerelem és utána mentem. Mindent hátrahagytam, a sulit, a családomat és valahol a józan eszemet is. *Mosolyodik el, bár igaz. A józan esze rég messze járt már akkor.* - Utána mentem Kanadába. Ja igen, vérfarkas voltam akkoriban, mert hát megtámadott egy még tavaly előtt, és Dan is az volt. Ő a falkájával mászkált Kanadában én pedig utánuk mentem egyes egyedül egy egész falka ellen. Jó arányok nem? *Neveti el keserűen ismét magát.* - És széjjel téptek. Darabokra, a régi testemből nem maradt semmi, ez már egy teljesen új, amit a Fentiek adtak nekem. *Tart ismét egy szusszanásnyi szünetet.* - De fent volt elég időm elgondolkozni a dolgokon és május végén újjáélesztettek. A csattanó pedig: otthon találkoztam Danival, az igazival és kiderült, hogy aki kihasznált és megölt csak felvette Dani alakját. Valami klónszerűság lehetett. Aztán nagyon szerelmes lettem ismét és mostanra szét mentünk, mert nem volt hajlandó idejönni, ott akart maradni. De nekem most itt kell lennem. *Fejezi be és Brendára néz.* - Na, mit szólsz hozzá? *Kérdi egy enyhén keserű mosollyal az arcán.*
// fagyás //
// fagyás //
Castin Noyers- .::Igazgató: Sylorina::.
*Az igazgató ellenőrzi a diákjait azután úgy dönt, hogy tesz egy kis kitérőt. A torony felé veszi az irányt és mindenképen megnézi a kilátást. Elég sokszor jön, fel mostanában nagyon elgondolkozik azon, hogy vajon mi lesz az elkövetkezendő napokban. Ráadásul Elizabeth is megtudta az igazságot és nagyon jól tudja, hogy most mit érezhet a lány. Várható volt: Fejéhez vág mindent és igen ő is szörnyen érzi magát, hogy nem volt jó testvér, mert ott kellett volna lennie, de muszáj volt elrejtőznie és most már nem érdekli, elege van a bújkálásból. Felérkezve a toronyba a korlátnak támaszkodik és felsóhajt majd bámulni kezdi a holdat. Jó lenne minden és egyszerűbb ha nem kellene azon töprengenie, hogy meg kell védenie a húgát és Aysent hogyan tegyék el láb alól. Ráadásul Denkeytől is távol kell tartani a kislányt és nem tudja, hogy mit csináljon. Pedig számtalanszor elgondolkodott a dolgokon és Jesmonnal is beszélgetett már erről meg Patriccel is. Igen a Sylorinás diákkal már nagyon régóta jóban vannak szóval nem meglepő ha egymás mellett mennek és beszélgetnek tegezik egymást mint egy jó barát. Bár nem tudja neki mondani, hogy Professzornak hívja, mert úgysem tenné meg szóval ez így előny.* ~ Lassan vissza kéne indulni~*Gondolkozik el aztán még el van ő szereti bámulni az eget mindig is imádta. Szóval belemerül a csillagok tanulmányozásába.*
Thomas N. Summer- .::Iskola Pszichológus::.
* Ahogy kezeimet hátra téve lépdelek felfelé egy lépcsőn, amerre még sose jutott. Ahogy felérek egy még alig férfit pillantok meg. Legalábbis magamhoz képest fiatal férfit.* - Ekkora gondokat ilyen fiatal fejjel. * mondom neki és közben sóhajtok egy nagyot. * - Ne mondjon semmit elég az arcára néznem és látom, hogy nagy gondjai vannak. * mondom a férfinek és még vele nem találkoztam.* - Amúgy a nevem Thomas N. Summer, most vettek fel nemrég mint Iskola Pszichológus. * mutatkozok be. és közben a kezemet nyújtom. Végre valami amin egy kicsit gondolkozhatok és figyelhetek mások problémáira. *
Castin Noyers- .::Igazgató: Sylorina::.
*A férfi elgondolkozik a dolgokon és nehéz teher eset az ő vállára is. Nem nincsen tisztába még azzal a helyzettel, hogy Reedel mit kéne csinálni. Bárki könnyedén átverheti a lányt és nem nem tudja azt, hogy hogyan kezelje. El is kell magyaráznia neki is a dolgokat és hiába beszéltek meg mindent, nem érti. Elizabeth makacs fejű és hiába komoly lány. Ránézve a kollégájára elmosolyodik. Igen mindenkit egyenlőként próbál kezelni.* - Csak nehéz az élet. Tudom megkaptam az anyagát. Üdvözlöm Castin Noyers Sylorina házvezetője.*Plusz az egyik igazgató. Elmosolyodik, de igazából ez a gond az ő gondja és családban marad. Csak nehéz idő van mindenki számára.* - Nem számít. Hogy érzi magát az iskolában?*Teszi fel a kérdést és érdeklődik felőle hiszen kíváncsi hogyan illeszkedett be.*
Thomas N. Summer- .::Iskola Pszichológus::.
- Nekem mondja? Eléggé csúnyán átvertek és most próbálom helyrehozni a hibám.* Mondom és igyekszem több kevesebb sikerrel palástolni, hogy az előbb több csúszott ki a számon mint kellene. Az egyetlen akiben Jelenleg megbízhatok ebben az iskolában az Sammael Crow igazgató. Emlékeztetem magam. Majd visszafordulok Castinhoz.* - Köszönöm, jól érzem magam és bár eléggé sok kezelni való diákot láttam, nem nagyon jár hozzám senki. Túl büszkék ahhoz, hogy benyissanak hozzám. Mert mit szólnának a többiek. Talán ha nem az lenne kiírva, hogy pszichológus hanem mit tudom én, ingyen csoki kapható. Akkor bejárnának. Szerinted? * kérdezem meg és igyekszem terelni a témát arról amit én hoztam fel véletlenül és mint pszichológus talán egész jó sikerrel teszem meg.* - Ha van kedve, magát is szívesen meghallgatom. * teszem még neki kicsit átírva beszédemet a munkában alkalmazott beszédhez.*
Castin Noyers- .::Igazgató: Sylorina::.
*Nem tudja azt, hogy ki ez a tanár csak amit tudnia kell: Hogy alkalmazott ez által ő is olyan mint a többi kollégája bár Pszichológus szóval ott van a szakmában.* - Oh a Sylorinásokat szívesen kezelheted. Jó azért ott vannak rendesek, de többnyire amilyenek járnak oda. Azért még mindig vannak normálisan kezelhető felnőtt diákok. Akik tudják azt, hogy milyenek ugye régóta itt dolgoznak és élnek. Thomas esetében pedig majd hozzá szokik.* - Majd úgyis hozzászoksz.*Feleli mosolyogva aztán amikor közli, hogy szívesen meghallgatja felsóhajt: Nem szeretne erről beszélni, mert nem tudja mennyire bízhat meg benne. Kettő: Mindig is magában tartotta ha baj van ezt megtanulta az elmúlt években.* - Tudod elég bonyolult és nem szeretnék róla beszélni.*Mosolyodik el és nem ellene szól az egész csak Castin ilyen.* - Ha csoki kapható? Nem hiszem.. de ha terroristát írnál ki arra szerintem lennének jelentkezők.*Mondja mosolyogva és elneveti magát. Hát vicces látvány lenne pszichológus a teremben.* - Egyébként, a diákok többsége normális hidd el tetszeni fog ez a hely.*Mondja kedvesen, de aztán csak úgy dönt.* - Igazából csak családi ügy elrejtőztem az üldözőim elől és a húgomat megvédve ezzel. Aztán megtudta a testvérem, hogy kicsoda vagyok valójában és gyűlöl. Pedig csak megakartam védeni bár jogosan mondja azt, hogy gyűlöl mert nem voltam ott amikor szüksége lett volna rám.*Sóhajtozik, de amúgy ezen agyalt igazából a legtöbbet.*
//Fagy//
//Fagy//
Loras M. Merlioth- .::Igazgató: Cameos::.
* feljöttem ide kizárni kicsit a fejemből a sok munkát ami a nyakamba zúdult hirtelen apa eltűnésével. Bár sok segítséget kapok Sayontól és a szüleitől is, azért úgy, hogy közben a kicsire is figyelni kell nem olyan egyszerű. Jól esik a szél ami az arcomat fújja és érezni a közeledő eső illatát. Viszonylag csend van azóta a bizonyos csata óta. Azonban sajnos alig tudunk valamit az akkor eltűntekről. Leszámítva a pár héttel ezelőtti "szellemjárást". Bár tudnám, hogyan segíthetnék apunak, de fogalmam simcs mit tehetnék innen értük. Pedig nap mint nap a könyvtárakat járom varázslatok után kutatva. *
