by *Rebecca néhány órája már a tornyokban kering, egyszer ide, egyszer oda vetődve, de újra meg újra visszatérve Jesmon lakosztályához. Egyébként bezárta, és nem is tette be a lábát egyszer sem az elmúlt másfél évben, de valahogyan elkerülni mégsem képes. Nem csak gondolatban, de testben is újra meg újra visszatér Jesmonhoz. Főleg az elmúlt pár hétben, szinte egy nap sem volt, amikor nem jött ide. Ő a maga részéről, noha az előző évben megszállott módjára kutatott a megoldás után, olyannyira, hogy még az iskolát is elhanyagolta, most már megfáradt, és tulajdonképpen feladta. Persze ezt nem mondja senkinek, és csak a kollégáinak tűnhetett fel, hogy nem kutat már annyit, mint eddig. Nem arról van szó, hogy már nem akarja a megoldást annyira. Egyszerűen csak nem tudja hol keresse, és belefáradt a próbálkozásba. Ez a fáradtság a feladással szemben azonban eléggé meg is látszik rajta. Az elmúlt másfél évben nagyon sokat fogyott, így a ruhái, noha még mindig úgy állnak rajta, ahogyan kell nekik, láthatóan nagyok rá, nem igazán sminkeli magát, szinte mindig karikák ülnek a szeme alatt... és hát mostanában szinte csodaszámba megy, ha Beccát nevetni, de akár csak mosolyogni látják. Szóval miután fél órán át bámulta Jesmon ajtaját minden különösebb eredmény nélkül, úgy döntött, megpróbál szívni egy kis friss levegőt mielőtt elmegy lefeküdni, és így került az őrtoronyba, nem sokkal Loras után.* - Szia *köszön halkan, majd a korláthoz sétál, és rákönyökölve lehunyja a szemét, hagyva, hogy a szél kisöpörjön néhány kósza hajtincset az arcából.*
+23
Roderica D'rayn
Lord Sayon Merlioth
Brin Mothsamery
Catherina C. Williams
Amanda Helgesen
Horváth Réka
James Runnel
Liliya Antonov
Médium
Loras M. Merlioth
Jesmon Helar
Giselle Céline Marceau
Kamen Grozdan Branimir
Conor Merlowan
Zentai Márk
Nyilas Dominik
Christopher Acerlot
Nicole Brise
Teylyn Draed
Lucien du Bois
Gaweł Pawlak
Park Min Lee
Ian
27 posters
Őrtorony
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
Loras M. Merlioth- .::Igazgató: Cameos::.
- Szia! * köszönök Beccának amikor az rámköszön. Hagyom hogy egy kicsit barátnőm fejéből is kisöpörje a szél a negatív gondolatokat megszólalok. * - szerinted ami pár hete történt az valós volt? Vagy csak valaki szórakozik velünk? * kérdezem meg tőle. Én is egyre jobban kezdem feladni a reményt, de nem akarok apára szégyent hozni, úgyhogy igyekszem ezt kifele megmutatni, dehát nem olyan egyszerű.* - jó lenne ha nem az lenne, ha ők próbálnának visszajutni. Talán már nem sok és visszatérnek. Köztük apa is. * mondom, majd sóhajtok egy nagyot. Nagyon hiányzik már ő is, de persze ez nem jelenti azt, h nem aggódik a többi eltűntért is. *
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
*Loras kérdésére gondterhelten sóhajt.* - Nem vagyok benne biztos. Nekem valósnak tűnt... és szeretném is azt hinni, hogy az volt. Másrészről... másfél éve semmi jel nem volt ezen kívül. És még mindig nem tudjuk teljesen biztosan, mi történt velük. Lehet, hogy... *Itt gyorsan elhallgat. Nem akar elindulni ezen az úton, tudja, hogy ez a gondolatmenet soha semmi jóra nem vezet.* - Ha ugyan velük van... *motyogja, épp olyan hangosan, hogy Loras, ha figyel, épp meghallhatja. Hát igen. Becca már nagyon sokszor és sokféleképpen végigjárta ezt az egész gondolatmenetet, és hát a legtöbbször nem sikerült túl fényes ötletekkel előállnia...*
Loras M. Merlioth- .::Igazgató: Cameos::.
- Reméljük a legjobbakat. * mondom sóhajtva ám amikor Becca megszólal, h már ha velük van felé fordulok.* - Hogy érted azt, hogy már ha velük van? Miért ne lenne velük? Ő is biztosan lázasan keresi a megoldást, ha nem akkor pedig... akkor pedig... * itt elakad a hangom. Nrm tudom mi lenne, ha kiderülne, h apával valami baj történt. Jó lenne biztonságban tudni. Ám ezzel nem igazán segítünk a másikon szóval témát terelek. * - Milyen az új igazgatói poszt? Tudom te helyettes voltál előtte, de azért biztos másabb mint nekem, aki csak átvette az apja helyét, mert arra kèrtèk... bevallom a pici mellett kicsit nehéz is. Mèg akkor is ha már kiscsoportos lesz lassan.* mondom remélve, h ezzel elterelem a témát... *
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
- Úgy értem... persze, minden afelé mutat, hogy ugyanaz történt vele, mint mindenki mással... de ő mégiscsak... *motyogja, láthatóan inkább befelé beszélve, mint kifelé. Egyértelmű, hogy sokszor végigment már ezen a gondolatmeneten. Hiszen mennyire egyszerű egy csatának álcázni Jesmon elrablását! Ráadásul őt magát is könnyebb elfogni, hiszen el volt foglalva a diákok védelmével, nem önmagára figyelt... De persze lehet, hogy mindez csak az ő aggódó agyában fogant meg. És pont ez a kétség az, ami miatt csak még rosszabbul érzi magát. Ha legalább biztosan tudná, hogy mi történik!* - Mindegy is. Úgysem tudunk semmi biztosat *legyint végül, és zavartan a horizont felé mered. Igyekszik az ilyen zavarodott, ködös gondolatmeneteit magának megtartani, egyrészt mert nem akarja, hogy a többiek is ilyeneken kezdjenek gondolkozni, főleg nem Loras, aki így is épp eléggé aggódik, másrészt meg azért, mert tart tőle, hogy ha ilyen zavarodott monológokat túl gyakran ad elő, esetleg megkérdőjelezik a mentális épségét. Ami, hát, nem mondja ő sem, hogy a legtökéletesebb, de azért annyira nem borzalmas, amilyennek ez alapján tűnhet.* - Hát, annyira nem vészes, éppen ezért. Meg hát ugye már valamivel ez előtt az egész előtt megkaptam a posztot, amikor Lord Sammael... eltávozott közülünk. Szerintem sokkal könnyebb dolgom van, mint neked. Tényleg, hogy van a kicsi? Jár már oviba? *érdeklődik. Ő sem bánja, ha kellemesebb vizekre terelik a témát.*
Loras M. Merlioth- .::Igazgató: Cameos::.
* Hallgatom Beccát és igen én is aggódok, de próbálom a pozitív oldaláról nézni a dolgokat, de szerencsénkre vannak olyan témák is amik kevésbé kellemetlenek. Így hamar a kicsire terelődik a téma. * - Még nemidén szeptemberben kezdi majd a kiscsoportot Quarinban egyenlőre addig, hol a nagyszülei, hol mi vigyázunk rá. Bár inkább Sayonra hárul most a teher, dehát úgy nő, lassan már nem fogom tudni csak olyan könnyen felkapni. Viszont a húst csak nyersen szereti vagy félig átsütve, szóval elég sokat kapott mindkettőnk faji adottságaiból, de nagyon ügyes. Már kis mackós villával, meg mackós kanállal eszik. Ha gondolod valamikor amikor mindketten ráérünk szívesen átugrok hozzád mutatok róla képeket, dehát kissé kellemetlenül érzem magam, hogy nem én vagyok vele a legtöbbet, hanem Sayon. Valamivel, ha túl vagyunk ezen az egészen feltétlenül ki kell engesztelnem. Ahogy Ambrose-t is szegény alig látta mostanság az anyukáját. * teszem hozzá.* De tudod, annyi minden szakadt hirtelen a nyakamba ezzel a poszttal ráadásul, fogalmam sincs mi lenne egy igazgató feladata. Oké, figyelni a házamba tartozó diákokra amennyire lehet, na de azon kívül? Teljesen el vagyok veszve ebben a feladat tengerben és mire hazaérek már csak annyi energiám van, hogy letusolok, megvacsorázom. Egy fél-órát órát, ha időben érek haza Ambrose-al vagyok meg Sayonal. Aztán eldőlök az ágyban és alszom. Néha azt kívánom bár ne történtek volna meg az elmúlt két év eseményei. Persze mindezt csak magamban. Nem szeretném, ha a diákjaim, vagy bárki más kívül álló azt látná, hogy nem bírom tartani a súlyt. * mondom és talán kissé túlságosan is belemerültem a beszédbe. Csak jólesik végre valakinek beszélni a mindennapi problémáimról és a megmaradt tanárok és igazgatók közül Becca az egyetlen akivel ezt meg tudom beszélni. * - de egyenlőre elég rólam. Te mivel töltöd a napjaidat? * kérdezem meg.*
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
*Figyelmesen hallgatja Lorast, legalább addig is valami eltereli a figyelmét a saját, nem túl derűs gondolatairól. Ez az egy ok, amiért most boldog, hogy igazgató, így legalább nincs annyi ideje elmélyedni a félelmeiben.* - Hát igen... Ez az egyik legnehezebb a mi munkánkban, hogy nem szabad, hogy a fiatalok bármit is lássanak a mi terheinkből... Nos, nem vettem észre, hogy bármiben is hiányosságod lenne az iskola terén, úgyhogy az rendben van. De hát gondolom, hogy nehéz emellett a családi életedet is a helyén tartani... *Egy pillanatra elgondolkozik, majd ismét Lorasra pillant.* - Ha gondolod, átvehetem az adminisztrációs dolgaidból, amit tudok. Annyival is kevesebb, nekem pedig úgysincs más dolgom *ajánlja fel. Nem bánja a munkát. Tényleg nincs jobb dolga, noha ő maga is eléggé elfárad a nap végére, igazából nem szeretne mást, csak beájulni az ágyba minden este, anélkül, hogy lenne energiája gondolkodni - vagy álmodni. És persze ténylegesen segíteni akar Lorasnak, hiszen megérti, mennyire nehéz lehet így, hogy szinte alig látja a fiát. A kérdésre ismét elfordul és vállat von.* - Dolgozom *válaszolja röviden és tömören. Na nem mintha nem lenne igaz; valóban minden napja csak erre az egy dologra koncentrálódik.*
Loras M. Merlioth- .::Igazgató: Cameos::.
- Igen, azt hiszem menni fog, csak nem szeretném ha a család rovására menne és azért akárhogy is nézem Sayon is még diák. Az én diákom. Huh, de furcsa ez így kimondani, pedig eddig is az volt. Na mindegy. Szóval érted... * nézek reménykedve rá. * - Köszönöm az ajánlatot, lehet egy-két vasárnap jól jönne ha legalább olyankor kicsit velük tudnék lenni. * felelem Becca javaslatára. Ám, amikor kijelenti, hogy csak dolgozik elcsodálkozom. Persze az én gyermekies fejemben máris kirajzolódik egy ötlet. amit meg is fogalmazok.* - Nem mindig jó ám, csak a munkába temetkezni. Neked se ártana kimozdulni a munkából egy kicsit szóval tarthatnánk valamikor egy kis csajos estét. Persze, ha gondolod. Csak mi ketten vagy esetleg egy két másik női kollegina. Ahogy gondoljuk és egy kicsit kikapcsolni beszélgetni iszogatni, filmet nézni. Elvégre akármennyire is Igazgatók és felnőttek vagyunk nekünk is jár valamennyi szórakozás. * Jelentem ki próbálva mindezt úgy előadni, hogy a másiknak is legyen kedve hozzá és belemenjen a dologba. Látom rajta, hogy nagyon lesújtja ez az egész és nagyon aggódik ő is, de ha így folytatja és nem kapcsol ki, az neki se fog jót tenni hosszú távon. Én is azért nem golyóztam még be, mert ott van a kicsi és Sayon és a családja és ezek néha olyan plussz löketet tudnak adni az embernek, hogy az valami elképesztő. Néha kell valami ami az embert jelen esetben vérfarkast, ki tudja rántani a szürke egyhangú aggodalommal teli hétköznapokkor. Nekem ez a család, de Beccának is kellene egy ilyen és ha elfogadja, ez a valaki vagy valami én szeretnék lenni. Aki kirángatja a hétköznapokból és elviszi ide-oda, kicsit felvidítja vagy valami, de persze ezt neki is akarnia kell és nem erőltethetem rá magam. Tudom, hogy így is alig van időm, de neki is szüksége van arra, hogy érezze, hogy attól még, hogy most nincs itt apa, vannak itt olyan emberek akiknek fontos és akiknek számít az, hogy ő épp, hogyan érzi magát.*
[fagy]
[fagy]
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
- Igen, értem *bólint. Végül is ő volt az, akinek Loras anno elmondta, hogy mit érez Sayon iránt. Mintha egy élet telt volna el azóta...* - Igazán nincs mit *érinti meg Loras vállát, és mintha egy nagyon-nagyon halovány mosolyféle tűnne fel az arcán, de nem tart sokáig. Tanártársa következő szavait elfordulva hallgatja, és noha értékeli a célt... Nem igazán szeretne igent mondani. Nem érzi magát képesnek, hogy ilyen normális, emberi dolgokat csináljon. Úgy érzi, hűtlenséget követne el, ha jól érezné magát, miközben Jesmonnal ki tudja mi történik. Ha már keresni nem bírja tovább, ha már fel is adta a reményt, nem képes továbblépni. A nap huszonnégy órájában csak azon gondolkozik - amikor hagy magának időt -, hogy vajon mi történhetett a férfivel, hol lehet, él-e még egyáltalán... Ezért inkább igyekszik elfoglalni magát. Tudja, hogy Loras jót akar. Tudja, hogy nem jó, amit csinál. De valahogy úgy érzi, képtelen mást tenni. Ezért egy halk sóhajjal megrázza a fejét.* - Sok a dolgom, Loras. Talán majd valamikor máskor. De biztos vagyok benne, hogy találnál pár kollégát, akik szívesen belemennének egy ilyesmibe.
Loras M. Merlioth- .::Igazgató: Cameos::.
- Köszi, mégegyszer is a segítséget. * mondom neki. Aztán ugye, felvetem az ötletet, hogy tarthatnánk csajos estét, de legnagyobb meglepetésemre a lány nemet mond.* - Pedig nekem úgy tűnik, h szükséged lenne rá. Tudom, hogy azért dolgozol annyit, hogy eltereld a figyelmed arról, h aggódsz apáért. Lehet, hogy gyerekes vagyok és fiatal, de hülye nem. Szóval azért szeretném, ha tudnád, hogy aggódom érted. Túlhajszolod magad. * mondom neki és láthatja is rajtam azt, h komolyan is gondolom amit mondok*
Rebecca Taylor- .::Igazgató: Erethon::.
- Értékelem az aggodalmadat. Tényleg, Loras, sokat jelent. De... kérlek, értsd meg, hogy tudom, mit csinálok. És tudom, hogy nem vagyok képes most erre. Talán majd egy pár hónap múlva... De most arra van szükségem, hogy egyedül lehessek, és a magam módján feldolgozhassam ezt az egészet *magyarázza el. Persze ő is tudja, hogy nem egészséges vagy jó amit csinál. De ez minden, amire képes. Az is csoda, hogy egyáltalán többet csinál, mint hogy fekszik az ágyában és mered ki magából, evés, ivás, stb nélkül. Talán idővel összeszedi magát, majd ha sikerül feladnia minden reményt, hogy Jesmon valaha is visszatérhet. Talán ha sikerül megszabadulnia a rémálmoktól és a zaklatott gondolatoktól. De most még nem. Egy sóhajjal még egyszer elnéz az immár teljes sötétségbe borult sziget felé, majd elfordul a tájtól.* - Lemegyek vacsorázni. Jössz?
Loras M. Merlioth- .::Igazgató: Cameos::.
- Rendben. Ahogy gondolod, ha meggondolnád magad, tudod, hogy hol találsz. * Felelem neki, bár kicsit sajnálom, h nem tudtam rávenni. Szerintem neki is jót tett volna, de ő tudja mi a legjobb neki. Én nem fogok beleszólni. Figyelem ahogy Becca nézi a távolt én is oda nézek. Vérszag üti meg az orromat amit az erdő felől hoz a szél. Becca zökkent ki belőle a kérdésével. * - Köszi, de még maradok. * felelem neki. * - jóétvágyat és későbbiekre jóéjt. * teszem még hozzá aztán visszafordulok és érzékeimet az előbb érzékelt vérszagra összpontosítom. *
|
|
|