by *El sem tudom képzelni, hogy a lány hogy tud mindig beletrafálni az olyan témákba, amikről nem lenne szabad beszélnem.* - Rémálmok. Nem bírok ott aludni. Biztos valamelyik hülye szórakozik éjszaka *teszem hozzá. Az első két mondat igaz volt, a harmadik… nos, az már fele annyira sem.* - Nyugi, a kóros az nem olyan vészes szó! Az csak azt jelenti, hogy valamiért betegesen rajongasz *próbálom nyugtatni, látván, hogy elszontyolodott.* - Igen. Van is egy sajátom. Egy hollófekete Porsche az én kicsikém *vigyorodik el szélesen. Lehet, hogy beteg vagyok, de imádom azt a kocsit!* - Amúgy versenyezni is szoktam vele. Jó pár versenyt nyertem már.* Úgy tűnik, hogy ha a szenvedélyemről beszélek valakinek, akkor máris jobban vagyok. Mondjuk nem ártana már egy mosás a kicsikémnek, pláne azok után, hogy véletlenül összeolajoztam. No, nem baj. Majd holnap megcsinálom. Aztán áttérünk a Mennyre, én pedig halvány mosollyal az arcomon rázom a fejemet.* - Tudod, jobb szeretnék magamtól rájönni *magyarázom neki.* - Abban én is biztos vagyok *viszonzom a mosolyát, majd hallgatom, ahogy a lány röviden elmondja, hogy mi a véleménye a két helyről. *- Hát, a gyönyörű egy relatív fogalom. De nekem ez a sziget sokkal jobban tetszik, mint a régi otthonom *jegyzem meg, majd a sajnálom megrázom a fejemet.* - Ne sajnáld, nem tudhattad *engedek meg magamnak egy bíztató féloldalas mosolyt. Nem akarom, hogy Rose az én problémáim miatt legyen levert.* - Pedig nagyon jó *felelek a japán zene témára. Majd mivel Rose nem veszi el a fejhallgatót, így visszarakom a nyakamba, és el kezdem dúdolni az aktuális dalt.*
+29
Amélie Deneuve
Julian Steiner
Matthew Chancellor
Lisa Deadwood
Rosetta M. McCarthy
Morten Toov
Catherina C. Williams
Atanas A. WIlliams
Eliana De Lucia
Patric J. Morgan
Elizabeth Cobb
Kiera Bellamy
Lord Sayon Merlioth
Lorette Cyrill Branimir
Horváth Réka
Christopher Acerlot
Nicole Brise
Michael
Arleena Queen
Victoria Jones
Dorotea Rodríguez
Lasse Fält
Andrew Mason
Nathaniel Jenkins
Amanda Helgesen
Lora Verhoeven
Park Min Lee
Fredrik Laine
Lily Hollow
33 posters
Városliget
Rosetta M. McCarthy- .::Diák::.
*Elhiheti a srác, hogy Rose nem direkt csinálja. Valahogy... Érzéke van hozzá. Ahogy a lelkibeteg, antiszoc vagy egyébb hasonló dologban szenvedők kifogására is. Komolyan, magam sem érti, hogy hogyan csinálja, de mivel midnig tudott rajtuk segíteni, nem is bánja.* - Lehet. Nálunk ilyen gondok nem szoktak lenni. *Mosolyog a lány és sajnálja a fiút. Nem tudja ki lehet ilyesmire képes, de ő sem maradna ott ilyen esetben.* - Akkor a városban laksz? *Kérdi a lány, kicsit elgondolkozva. A fiú következő magyarázatára csak kuncog.* - Tudom mit jelent, de a szebbik megfogalmazásod sem kíméletesebb. *Nevet a lány végülis. Nem kell aggódni, hamar túlteszi magát az ilyeneken, nem tud haragot tartani, vagy bármi ilyesmit. A kocsira egy néma "váó"-t formáz a szájával. Nem a kocsik híve, de biztos szép lehet.* - Biztos szép lehet. *Vigyorodik el végül is. A fiú válaszára csak egy szelíd mosollyal az arcán bólint.* - Rendben van, de ha segítség kell... *Vigyorog a srácra. Igen, rá bármikor lehet számítani, akárkiről is van szó. Még Leonon is segíteni, még ha majdnem meg is ölte és megbuktatta...* - Egyszer nézz el Írországban, eddig mindenki dícsérte, aki ott volt velem, vagy ajánlottam neki! *Nevet a lány és ő is szívesen haza menne, megnézni a szülőházukat, az udvart, ahol sokat játszottak a nővérével és természetesen a sírokat. Majd ugye feljön egy téma, ami a fiút elég érzékenyen érinti, így Rose visszafogja magát és csak bólint a fiú szavaira és igyekszik nem felhozni még egyszer ezt a témát.* - Belehallgathatok? *Kérdezi végülis, amúgy az előbb nem tűnt fel neki, hogy felé nyújtják a fejhallgatót, erősen szugerálta a füvet éppen.*
Morten Toov- .::Diák::.
*Halkan felsóhajtok, majd rámosolygok a lányra.* - Addig örülj neki. Nem tudom, hogy mitől volt, de szerencsére most már megszűntek *magyarázom halkan. Hát, úgy tűnik, a bájitalos megoldás mégis segít rajta. Philip meg Lovise érti a dolgát. Aztán Rose kérdi, hogy itt lakom-e, mire egy bólintással felelek.* - Igen. Én, meg egy sylorinás lány, meg annak a bátyja, a bátyjának a párja meg a legjobb haverom. Tudom, bonyolult, de jobb így *kotyogom el akaratlanul is, hogy kikkel élek. Mondjuk nem mentem bele komolyabban, de azért jó lenne, ha nem kezdenék a magánéletemről fecsegni. Majd kapok egy megjegyzést, amire elhúzom a számat.* -Jó, na. Ahelyett, hogy örülnék neki, hogy megpróbáltam korrigálni a dolgokat *csóválom a fejem. Majd ugye szövegelni kezdek a Porschémról, és a lány arcát látva halkan felnevetek.* - Az is. Fél éves a kicsike. Tizenkét versenyt nyertem vele Norvégiában. Eléggé fel van turbózva, szóval nem is engedem meg a haveromnak, hogy a volán mögé üljön. Még képes lenne, és összetörné nekem! Pedig sokáig kellett ám alkudoznom, hogy kedvezőbb áron megkapjam *mesélek tovább. na, az autótémában valóban ki tudom élni magamat, ha beszélgetésről van szó, bár a fogalmakba inkább nem megyek bele, hátha nem érti Rose, hogy miről fecsegek.* - Nem kell, de azért köszönöm. Ebben senki nem tud segíteni *mosolygok rá hálásan. Tényleg hálás vagyok, hogy idegenként segítene nekem, de tudom, hogy nem sikerülne neki.* - Majd, ha lesz időm, akkor ígérem, elmegyek arra *bólintok. Érdekel Írország, de az biztos, hogy nem mostanában hagyom el a szigetet. Majd Rose mégis elkéri a fejhallgatót, így vigyorogva odanyújtom neki. * - Ha hangos, akkor szólj! *mondom mielőtt feltenné a fejére.*
//fagy//
//fagy//
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
*Nyugodtan sétálgat a Városligetben, mélyen a gondolataiba mélyedve, néha-néha ellesve oldalra, hátha követik. Nem, nem lett paranoiás, csak tudja, hogy életveszélyben van. Bár már kezd ebben is kételkedni, hisz a jobb vállán még mindig ott virít a Deadwood család jelképe és nem tudja, hogy miért, hiszen, akik elárulták a családot, azoknak mind eltűnt a válláról. És személy szerint ezt ő nem veszi jó jelnek. Vagyis két tippje is van erre: 1, vissza akarják hódítani a családba, mert nem kétséges, Becky is bevallotta, hogy ő egy kulcsfontosságú figura számukra. 2, fölöslegesnek érzik, hogy arra a vajmi kevés időre, amire életben hagyják ezt tegyék. Persze számára egyik sem tetszetős válasz, de egyenlőre jobb nem jutott eszébe. Valahogy ennél jobban lekötötte, hogy valamilyen színten megváltoztassa a külsejét. Persze, oké, alakváltó, de úgy gondolta, hogy az alap külsejét, hisz fárasztó lenne minden nap 24 órájában fenn tartania az álcáját, úgyhogy befestette a haját sötét barnára, lecserélte színte az egész ruhatárát és ennyi. Jobbat és többet jelenleg nem tud, majd ha tényleg kell, akkor alakot vált. Amúgy haja jelenleg ki van engedve, és egy lenge, fehér ruha van rajta. Még csak 2 hónapos terhes, szóval nagyon enyhén látszik csak a hasa, amin néha végigsimít. Várja is, meg nem is a baba jöttét. Várja, mert, hát melyik anya nem várná a gyermeke születését? De nem várja, mivel tudja, hogy ha megszületik, akkor máris életveszélybe kerül ő is. Vagy ha abba nem is, de ha Becky elveszi tőle, Lisát pedig megöli... Nos, ez a feltételezés sem tetszik neki.*
Matthew Chancellor- .::Diák::.
*Nos, Matthew számára nem túlzottan volt szerencsés, hogy Lisa arra sétálgatott, hiszen pontosan akkor szállt egy hatalmas madár képében a városliget azon pontjára, amikor az angyal arra sétált. A tűzmadár minden földi lénynél is gyönyörűbb volt. Hosszú, aranyszín csőrében egy barna hátizsákot tartott miközben vörös-arany szárnyaival csapkodva lassan földet ért. Még utoljára elrikkantotta magát, majd lepottyantotta a táskát a földre. Aztán a madár képe elmosódott, masszává vált, aztán a vörös-arany tollforgatagból egy szőke srác bontakozott ki. Fekete inget viselt, és farmer nadrágot. Nem túlzottan izgatta a meleg, igazából olyan volt, mintha nem is érzékelné. Elhajolt a táskáért, majd egy könnyed mozdulattal a hátára vetette. Nyújtózott egy nagyot az ég felé, majd a kezét a szája elé emelve ásított egyet.* - Ez a madarasdi irtó fárasztó! De legalább edzem a karizmaimat… *jegyezte meg félhangosan, és körözött egy párat a karjaival, majd szürkéskék tekintete a lányra tévedt. * - A francba! *morogta halkan. Na igen, Matt-nek sose volt erőssége az elővigyázatosság. Így hát nagy léptekkel megindult a csaj felé, majd amikor lefékezett előtte, akkor nagy szemekkel méregetni kezdte.* - Maradjunk annyiban, hogy nem láttál semmit, oké? *súgja oda neki. Ő csak egy egyszerű szökevény, szóval nem lenne jó, ha bárki is rájönne nixe mivoltára. * - Ha tartod a szádat meghálálom valamivel *mered komolyan Lisára. Egyébként, ha nem kérnek tőle lehetetlent, akkor szívesen segít másoknak. Cserébe elvárja, hogy azok ne árulják el. Közben a fiú megpróbálja mentális úton letapogatni a lányt, hiszen ha már egyszer egy purgatóriumi lény, és erős, akkor miért ne használná ki? Meg ki tudja… lehet, hogy kém. Szóval nem árt meggyőződni a csaj tisztaságáról.*
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
*Nyugodtan sétálgat, majd megtorpan, mikor meglátja a hatalmas madarat, ami meg kell jegyeznie, hogy tetszik neki, fenséges állat, bár azt nem érti, hogy hogy kerülhetett ide, aztán mikor az egy fiú változik át, kicsit meglepődik. Első feltételezése az alakváltás lenne, de ezt kiüti az, amikor oda masírozik hozzá a fiú és megkéri, hogy felejtse el, amit most látott.* - Oké... *Jegyzi meg a lány enyhén meglepve. Azért valljuk be, nem túl gyakori látvány a városban egy hatalmas madár, ami végül leszállva átalakul egy fiúvá, aki arra kéri, hogy felejtse el, amit látott. Vagy csak neki nem?* - Rendben van. *Bólint és igaz, anélkül is megtenné, hogy cserébe kapjon valamit, de ezt még a jövőben talán fel tudja használni. Amúgy Matt hiába próbálkozik a lány gondolataiban olvasni. Teljes mértékben védi azt. Hogy miért? Hát, tudja, hogy a családjában vannak vámpírok és démonok is, akik profik a mentálmágia terén, szóval ha esetleg őket küldenék utána, akkor valahogyan mégis csak védekeznie kell. Meg nem is szereti, ha túrkálnak a fejében. Mindennek megvan a maga határa.* - Amúgy, te ki vagy? *Kérdezi meg végül is a lány, mivel a srácot eddig még nem látta a városban, meri feltételezni, hogy új jövevény. Bár arról még sejtése sincs, hogy a másik is szökésben van. Ha tudná, akkor biztosan jobban szimpatizálna vele és biztos nem árulná be, hisz tudja milyen érzés, ha menekülnie kell és nem szabad felfednie magát senki előtt. Ő ezt sajnos már ott elrontotta, hogy olyan helyre jött, ahol néhányan már ismerik is.*
Matthew Chancellor- .::Diák::.
*Hát, igen, Matthew nem túl okos rejtőzködés terén. Vagyis az, csak utóbbi időben enyhén agyára ment, hogy keresik őt, és kinyírták a nevelőit. Szóval, még igyekszik feldolgozni azt, hogy Aysen pribékjei a nyomában vannak. Nesze neked, kellett lázadozni… Aztán Lisa meglepett válaszára megkönnyebbülten felsóhajt.* - Akkor jó. Nem lett volna kedvem eltenni téged láb alól… *szusszantja. Mondjuk eddig csak egyszer ölt, akkor is azért, hogy ő maga el tudjon rejtőzni. Szegény kis Matthew Chancellor. Csúnya sorsa volt! De annál jobban járt az ő szerepét játszó nixe. Közben Matt megpróbál kis erőfeszítéssel bejutni a lány fejébe, de mivel nem tud, ezért inkább hagyja a fenébe. Ha nagyon megerőltetné magát, akkor áttörhetné magát a védelmén, végül is egy nixe… Egy alakváltó mentalista. De most még sincs kedve hozzá. Túlzottan kimerült az alakváltástól. Amikor a neve felől kérdezik, akkor széles mosolyra húzódik arca, és felnevet.* - Csak nem gondolod, hogy elárulom? A hölgyeknek illik előbb bemutatkozni *kacsint a lányra. Aztán, ha Lisa bemutatkozott, vagy legalábbis meggyőzte valamivel a srácot, hogy előbb ő mondja meg kicsoda, akkor beadja a derekát.* - Matthew. De hívj Matt-nek, mert a Matthew-t utálom *mondja miközben a kezét nyújtja Lisának. Legalábbis ő ezzel fejezi ki, hogy nincs ártó szándéka. * - Amúgy, te mennyire ismered ezt a helyet? El tud itt bárki is rejtőzni? És tudsz valami olcsó áron egy bombabiztos lakást? *érdeklődik, miközben néha oldalra pillant. Úgy tűnik, más nem járt a közelben, mikor felbukkant. Lisa pedig a kérdéseiből rájöhet, hogy a fiú vagy nagyon keres valakit, vagy nagyon el akar tűnni a térképről.*
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
*A srác szavaira vesz egy mély levegőt és szép lassan, kifújja. Nem, a gondolat, hogy bárki is elteszi láb alól... Jelenleg csak a volt családjára emlékezteti. És az nem tesz jót neki, sem a babának. Bár a baba miatt még mindig jobban aggódik, hisz tudja, rajta kívül tényleg nincs mit vagy kit vesztenie...* - Menekülsz? *Gondolkodik a lány félhangosan, bár szinte biztos benne, hogy ezt nem kellett volna.* ~ Lisa, jobban vigyázhatnál! Legalább a saját gondolataidra figyelj... ~ *Sóhajt némán a lány és most már mindegy. Jön, ami jön, személy szerint kész rá, hogy minél gyorsabban átalakuljon valamilyen állattá és elmeneküljön. Talán a madár lenne a legalkalmasabb, esetleg egy egér. Vagy valami, ami repül, vagy valami, ami kicsi, de mégis gyors...* - Álnevet is használhatsz. *Rántja meg a vállát Lisa. Igazából a lány viselkedéséből és szavaiból a másik hamar rájöhet, hogy nem egy ártatlan angyalka sétálgat itt. Persze a másik azt nem sejtheti, hogy exbérgyilkos, már csak azért sem, mert most még fegyver sincs nála, amit már akkor megbánt, amikor kilépett a háza ajtaján, de ez is az "álca" része. Akármilyen nehéz is megválnia szeretett kardjától vagy stukkerétől.* - Heloise, de szólíts Issenek. *Mosolyog a másikra és kezet ráz vele, neki sincs semmi ártó szándéka, amíg Matt bajba nem akarja keverni, vagy életveszélybe. Igazából még mondta volna a másiknak, hogy oké, hogy a hölgyeké az elsőbbség, de a bemutatkozásnál illik a férfiaknak kezdeni, de inkább hagyta a francba. Annyira őt sem érdekli az illem.* - Elég jól. Talán az egész várost. *Ránjta meg a vállát.* - Persze, azt hiszem ez talán a legalkalmasabb hely. *Bólogat, maga is kihasználja ezt az előnyt.* - Mi számít olcsónak? Egy lakás, ami biztonságos, az nem hinném, hogy olcsó. *Mosolyog szelíden.* - De amúgy rengeteg lakás van erre felé, nyugodtan körbe nézhetsz. *Int a fejével a Városliget közelebbi kijárata felé és személy szerint neki először egy menekülő gondolata jut eszébe, hisz, aki kergeti az konkrét személyt keresne valószínűleg. Persze ez csak a saját stratégiája, ami neki mindig bejött úgyhogy nem fog váltani. Bár üldözni sem mostanában senkit.*
Matthew Chancellor- .::Diák::.
*Felvonja a szemöldökét a lány reakciója láttán. Úgy sejti, hogy ebből a mély-levegőt-veszek-aztán-lenyugszom dologból, hogy a lánynak is gondjai vannak. Persze, nem kérdez rá. Még csak az kéne, hogy még egy dolog miatt kajtassanak utána! Aztán, Lisa megjegyzi, hogy lehetséges, hogy a srác menekül, mire Matt prüszkölve felnevet.* - Hát, igazából vannak egy páran, akik szeretnének agyonverni, de nem mondhatnám, hogy menekülök *hazudik szemrebbenés nélkül. Matt végül is tehetséges hazudozó, és egy ismeretlen nem tudja megmondani, hogy a srác az igazat mondja-e, vagy sem.* - Miért, te talán menekülsz? *kérdez vissza viccelődve. Bele sem gondol abba, hogy a vicce egyáltalán igaz lehet. Utána jön az álneves dolog, mire Matt elnézően rámosolyog a lányra.* - Na, azért nem vagyok annyira hülye, hogy ne gondolnék ilyenekre… *jegyzi meg. Amúgy tényleg nem olyan hülye, hiszen, amint a Földre került egyből személyiséget szerzett magának. Az igazi nevét meg olyan jól titkolja és olyan rég használta, hogy lassan kezdi elfelejteni. Lisa bemutatkozásánál széles mosolyt csal az arcára a Heloise név.* - Ha nem gond, én inkább Helo-nak hívnálak *pillázik ártatlanul miközben kezet ráz a lánnyal. Matt egyébként mindig eltervezi, hogy nem keveredik bele ebbe, nem szól bele abba, aztán nem jön össze. Szóval, hogy ne sodorja bele valamibe a lányt, azt nem tudom garantálni.* -Ó, remek! Én Doverből jöttem néhány napja, és komolyan mondom, gps nélkül nem találok meg semmit *csapja össze először a tenyereit ragyogó szemekkel, aztán a gps-es dolognál már bosszankodik. Előfordult már, hogy a technika cserben hagyta, és akkor maradt az éleslátása… Így került végül is ide most, hiszen keresett egy nyugis, zöld területet, ahol bámulhatja a csillagokat egy darabig, amíg meg nem hall néhány részeg hülyét, és meg nem kérdezi merre van a legközelebbi szórakozóhely. Egyébként Lisa információja teljes mértékben megnyugtatja Matt-et, így hát okkal érzi úgy, hogy egy darabig nem bukkannak a nyomára. Még a mobilját is lecserélte a biztonság kedvéért.* - Hát az számít olcsónak, ami nem kerül milliárdokba, mert a szüleim számlájáról csak öt millát tudtam leakasztani mielőtt befagyasztották volna*dohogott halkan. * - Azért kösz az infót, majd körbe nézek holnap. Végül is nappal érdemesebb háznézőbe menni *vigyorog rá a lányra.* - Amúgy, te mit keresel itt ilyenkor? *vakarja meg a fejét zavartan.*
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
- Akkor jó. *Feleli nyugodtan, bár ő személy szerint még nem zárja ki a menekülő embert, hisz melyik menekülő tárná fel egy vadidegen előtt, hogy menekül? Semelyik. Persze lehet, hogy tényleg nem menekül, csak az ő saját mániájává vált ez a menekülősdi. Egyik sem kizárható. A srác kérdésére csak nevetni kezd.* - Nem, de akkor legalább történne velem valami érdekes is. *Igen, ő is hazudik, mint a vízfolyás és mondhatni, hogy sok éves tapasztalata van e téren, szóval nem mutatja semmi jelét annak, hogy hazudna.* - Akkor jó. *Mosolyog továbbra is és kezd kialakulni a fiúról magában egy kép. Igen, rossz szokásává vált a rejtőzködése alatt, hogy személyiség profilt készít mindenkiről, akivel beszél, és ha esetleg valami gyanusra lelne benne, akkor igyekszik eltűnni az elől, lehetőleg örökre. Bár ilyennel eddig még nem akadt össze, valahogy nem érzi úgy, hogy egyelőre bárki is követné.* ~ Lehet, hogy Becky megtudta, hogy terhes vagyok és a gyereket akarja? Vagy sakkban akar vele tartani? ~ *Gondolkozik el a lány és egyre inkább kezdi úgy érezni, hogy nem lesz jó vége annak, ha megszüli ezt a gyereket. A srác kérdésére csak vigyorog.* - Nem. Bár így még sosem hívtak. *Kuncog a lány és ez most az egyszer igaz. Tényleg nem hívták még Helo-nak. De Heloisenak sem...* - Ha akarod segíthetek. *Mosolyog továbbra is, de az ébersége nem lankad. Megváltozott, de hülye azért nem lett.* - Milliárdos árakban szerintem nincs is itt ház, vagyis kétlem. *Vigyorog a lány.* - De biztos lesz rá pénzed. *Nyugtatja meg Matt-et. Ő picivel - csak pár milliárddal - többet akasztott le a családi számláról, de valószínű, hogy még így sem tűnt fel nekik. legalább is eddig még nem keresték...* - Az biztos. *Vigyorog vissza és személy szerint azért nem is gondolta, hogy most menjen a srác, csak megmutatta a helyes irányt.* - Kijöttem sétálni, nappal túl meleg van hozzá... *Sóhajt a lány és igazat is mond. Kivételesen. Sosem szerette túlságosan a meleget, ahogy a napsütést sem és ezen semmi sem tud változtatni.*
Matthew Chancellor- .::Diák::.
- Szerintem nem túlzottan jó, hogy agyon akarnak verni, de oké, ha szerinted ez jó… *röhög fel. Igencsak „együtt érzőnek” könyvelte el magában Lisát. Egyébként valóban nem árulná el senkinek, hogy menekül. Kivéve persze, ha olyan helyzetbe kerülne, hogy szüksége van mások segítségére.*- Volt egy haverom, akit üldöztek a zsarukat. A végén le is csukták szegényt. Állandó rettegésben élt. Hidd el, nem túl kellemes űzött vadnak lenni *magyaráz a saját érzéseiről miközben azokat egy kitalált emberre ruházza. Ő nem túlzottan rajong azért, hogy nem akarnak leakadni róla, de nem fél tőlük. Jöjjenek csak! Matt úgyis elbánik mindegyikkel. Az elmúlt két év alatt rengeteget fejlődött harc terén, szóval meg tudná védeni magát. * - Dicséretes, hogy annak örülsz, hogy engem nem ejtettek a fejemre *nevet a következő „akkor jón”. Aztán ugye jön az új becenévvel, és szélesen elvigyorodik a reakción.* - Akkor jó, mert úgyse hívtalak volna másképp *vonja meg a vállát. Majd Lisa felajánlja a segítségét, mire Matt egyszerre hálás és gyanakvó szemekkel kezdi méregetni.* - Azt megköszönném, de szerintem hagyjuk. Előbb-utóbb úgyis belekeveredek valami galibába – szokás szerint -, szóval nem kéne kitenned magad ennek *felel, majd magához húzza a táskát, szétcipzárazza, és kivesz belőle egy flakont. Vigyorogva jól megrázza, majd a lányra pillant ártatlanul.* - Ugye nem árulod el senkinek? Ez amolyan szokás nálam. Mindig, ha új helyre megyek, akkor festek valamit a falra.* Ez tényleg egy bevett szokás a srácnál, ráadásul tőlük nem messze látott is egy épületet, amit kidekorálhat. Ezt többnyire a régi szép idők emlékére csinálja, s mivel a suliban kinyírnák ezért… Ezért maradt a város.* - Akkor jó. Mondjuk már csak egy lakótárs után kéne majd hirdetnem. De az ráér. *Egyébként hálás a lánynak, csak nem képes kimondani neki. Ez van. Majd választ kap a sétálós kérdésre is.* - Á, azért nem olyan vészes szerintem. Mondjuk nekem tök nyolc, átváltozom gyíkká, kifekszek a napra, és voálá, nincs is meleg *tárja szét a karjait vigyorogva. *
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
- Nem úgy értettem. *Nevet fel a lány is. Igen, ez most már gondtalanabbul megy, mint régen, de még mindig nem az igaz...* - Úgy gondoltam jó, hogy nem menekülsz. *Mosolyog a srácra és kezd egyre jobban engedni az aggodalmából, hogy ő Becky egyik kémje. Valahogy... Nem tűnik annak. Persze Beckyből sem nézné ki az ember, hogy egy csendes pszichopata, aki érzéketlenül gyilkol és pusztít azért, hogy az övé legyen a hatalom... De mondhatjuk, hogy családban marad.* - Az igaz, de én csak képletesen értettem. *Mosolyog szelíden a lány és kicsit furcsállja a fiú válaszait. A másik vagy nem érti a viccet és a hasonlítokat vagy már ő is átélte ezeket és nem tudja viccnek venni. Csak kuncog a fiú következő válaszára, jobbat jelenleg nem tud. Akkor is furcsálja picit a válaszait, de ez van. Nem mindenki ugyanolyan, ezt jól tudja. Mosolyogva bólint arra, hogy úgyse szólították volna másképp és tényleg nem zavarja. Már kezd belerázódni Heloise szerepébe. Aki igazából az új Lisa, akinek semmi köze a Londonban lévő Deadwood családhoz.*- Jól van, de szólj, ha segítségre lenne szükséged. *Mosolyog a lány, bár személy szerint nem szívesen üti belle az orrát mások balhéjába. Mondhatni ezt csak udvariasságból tette.* - Miért árulnám el? *Nevet a lány.* - Elhiheted, én nem láttam semmit. *Mosolyog és igazából tényleg nem érdekli, hogy a másik mit rajzolgat a falra. Mint mondtam, Lisa nem üti bele mások balhéjába az orrát. Legalábbis nem szívesen.* - Biztos találsz, az itteni iskolába járó diákok amúgy is szeretik, ha lehet egy lakásuk a városban. *Ad egy tippet a srácnak, bár ő nem szívesen fogadna senkit a házába.* - Így könnyű lehet. *Mosolyog a lány és igazából ő is megtehetné, de jobb szeret emberi alakban mászkálni. Valahogy nem megszokott számára, hogy bármilyen más élőlény testében mászkáljon. Furcsa.*
Matthew Chancellor- .::Diák::.
- Aha, persze. El is hiszem *hecceli nevetve a lányt. Igazából értette ő mit mondott csak egyszerűen szereti elbaromkodni jobb napjaiban a beszélgetéseket. Ezt a szokását a legjobb haverjától vette át.* - Hát, nem. Akik le akarnak csapni, azok túl lusták ahhoz, hogy át emeljék a hajóra a seggüket, és idejöjjenek. Meg mivel kikerültem a banda képéből, így nem is foglalkoznak vele, hogy anno megmondtam nekik a véleményemet egy s másról *magyaráz jókedvűen. Mondjuk egy kicsit ezt is elferdíti, de hát mit nem? Nem tudhatja még, hogy kiben bízhat meg.* - Miért, szerinted én nem? *kerekednek el a szemei, majd ismét felröhög. Amúgy Matt-nek szokása össze-visszahadoválni, hogy a végén a partnere ne tudja eldönteni, hogy mi volt igaz a beszélgetésből, és mi nem.* - Hát necces lesz, mert nem tudom se a számodat, se a lakcímedet… De ha nagyon akaralk biztos megtalállak *vonja meg a vállát. Amúgy ő speciel nem tervezi elárulni egyiket se a másiknak, szóval valószínűleg megint csak úgy összefutnak majd a városban.* - Hát azért, mert néhány ismerősömtől hallottam…*Itt lehalkítja a hangját.* - Hogy egy csomó rendmániás lakik erre *súgja Lisának. Végül is nem lenne jó, ha lecsuknák a hülye fejét.* - Oké, kösz *vigyorodik el.* - Már tudom is mit fogok csinálni! *mosolyog lelkendezve. Az biztos, hogy elég különös szerzet. Amúgy amint elköszönt Lisától ő máris akciózni kezd. Aztán majd… A rendmániás személyek kisebb idegbajt kapnak majd a srác műve láttán.* -Ja, hallottam. Bár akiket eddig onnan ismerek… Pff. Az egyik sylorinás csajjal már sikerült összeverekednem. Természetesen én nyertem *vigyorodik el felsőbbrendűen. mit neki egy kis démon!* - Az ám. Mondjuk irtó fárasztó állatból emberré, emberből állattá változni, de csak gyakorlással erősödik ez a képességem *magyarázza, és közben úgy állítja be a dolgokat, mintha ez nem faji adottság lenne, hanem egy képesség.*
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
*Csak nevet a srác szavain, érti ő a poént, még ha annyira nem is érdekli. Azon a szokásán, hogy nem érdeklik a viccek egyenlőre még nem tudott változtatni, lehet nem is fog. Még nem tudja, hogy igazából mit is tartson meg a régi énjéből, mert meg kell hagyni, attól még, hogy nem bukott már, azért a régi énje benne él. Komoly döntéseket és lépéseket kellett tennie ahhoz, hogy most itt lehessen és retteghessen a saját és a gyermeke életéért.* - Az akkor jó. *Jegyzi meg a lány és kezdi kicsit elveszíteni a szerepét. Valahogy.. Mintha a régi Lisának nem tetszene az új viselkedése. Persze kordában tudja tartani, de még nem tudja, hogy melyik énje is a jó, akire hallgatnia kéne. Összeegyeztetni pedig még sikerült teljesen a kettőt. Csak nevet a srác szavaira és tény, hogy nehéz rajta kiigazódnia, de emiatt nem aggódik, még egyszer valószínűleg nem fognak találkozni.* - Biztosan vagy el is kérheted valamelyiket, ha annyira érdekel. *Néz a másikra és szelíd mosollyal, de talán érződik a hangjában, hogy nincs túl sok kedve megadni egyiket sem, max a számát, hisz azt nem kötelező felvennie, de ha átjönne hozzá a másik, akkor mégsem küldheti csak úgy el... Vagyis de, de mint mondtam, megváltozott a lány, jó irányba.* - Vannak páran, de én bátran mondhatom, hogy 1 éve legalább itt vagyok és még eggyel sem futottam össze. *Rántja meg a vállát enyhén érdektelenül. Nem mintha gondja lett volna rájuk, de mondhatjuk, hogy az sem érdekelte volna, hogy ha összefut velük. Akkoriban még mi érdekelt...? Mármint a gyilkolást leszámítva.* - Vannak ott érdekes alakok, de ha balhét akarsz akkor a cameososokat keresd fel. *Felel a srácnak és igen. Ő már csak tudja, hisz ő is abba a házba járt. És tényleg voltak ott fura alakok...* - Ez igaz. *Bólint a srácnak, hisz erre is igaz, hogy a gyakorlat teszi a mestert.*
Matthew Chancellor- .::Diák::.
*Marhára élvezi, hogy valaki nevet a közelében, mert valószínűleg az ő hülyeségein derül ilyen jót. Igazából nem is érdekli túlzottan, hogy valaki díjazza-e a poénjait, vagy sem. Ő attól függetlenül kimondja hangosan őket, hogy szórakozzon saját magán.*- Már megint ez az akkor jó! *nevet fel a fejét csóválva. Hihetetlen, hogy Lisa ennyire szereti ezt a szókapcsolatot… Egyébként, ha Lisa kezdi elveszíteni a szerepét, akkor érdemesebb lenne elmennie Matt közeléből, mert lehet ő hozza ki ezt belőle.* - Á, inkább nem. Különben sem akarok egy kéjencnek tűnni. Meg mindenkinek biztosabb így *vakarja meg a tarkóját. Matt azért valamilyen szinten elővigyázatos, és nem akarja, hogy Lisának baja essen, szóval jobb, ha inkább nem ismerkednek ennyire, hogy számot cserélnek meg megadják a másiknak a többi elérhetőségüket.* - Akkor szerencséd van *vigyorog a lányra, majd említik az érdekes alakokat, mire Matt zavartan felröhög.* - Nem akarok én balhézni, csak annak a csajnak nem tetszett, hogy nem hagytam tervezgetni egy gyilkosságot, amit el akart követni. Ennyi az egész *vonta meg a vállát. Ő se örült neki, hogy az első napokban balhézott, de ha egyszer Joyce ilyen pukkancs? * - És te? Értesz valamihez? Mármint érted, én tudok alakot váltani. kíváncsi vagyok, hogy a lakosoknak mennyire vannak ilyen kis extráik…*faggatózik tovább, de ez nem a másik ellen szól.*
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
*Ő is csak nevet, tényleg vannak ilyen beidegződött szókapcsolatai, de erről nem tehet. Már megszokta és kételyes, hogy változni fog valaha is. Nem biztos, lehet, hogy a fáradtságtól van, bár fene tudja.* - Rendben. Nekem nem gond. *Kuncog a lány és valahogy ki tudja nézni a másikból, hogy ha szüksége lenne rá, akkor megtalálná. Bár azt is sejti, hogy nem lesz. Meg azért reméli is.* - Csak elkerülöm a bajt. *Mosolyog elégedetten a lány, bár ez azért nem teljesen igaz. Sosem kerülte a baj, sőt! Kereste, de sosem kapott érte semmit. Mindig megúszott mindent. Azért volt jó is abban, hogy a Deadwood család tagja volt.* - Ja, értem. *Gondolkozik el, azért nem gondolta volna, hogy még mindig gyilkosok futkároznak a suli falain belül. De legalább egyel kevesebb.* - Az alakváltás nekem is a szakterületeim közé tartozik. *Mosolyog elégedetten és azt a képességét, hogy el tudja zárni az agyát a mentális támadásoktól inkább nem említi. Ez egy nagyon fontos képessége, ami talán létfontosságú a számára. Felsóhajt és kicsit nyújtózkodik.* - Ha megbocsájtasz és megyek. Azt hiszem már eléggé későre jár. És a levegő is határozottan visszahült. *Mondja a lány és búcsút int a fiúnak. Hagyja, had garázdálkodjon nyugodtan.* - Jó éjt! *És szépen tovább indul, egyenesen haza, ott pedig azonnal ágyba bújik. Elfáradt, talán a terhességtől, talán a mászkálástól, vagy mindkettőtől.*
Julian Steiner- .::Diák::.
*A városliget egyik kis épületénél a félhomályban két alak ácsorog. Az egyik egy magas, szőkésbarna hajú srác, aki a kezében egy festékes flakont szorongat, és hevesen magyaráz a nála alacsonyabb társának, aki egy kamerát szorongat.*- Nem mondom el még egyszer Julian, hogy kapcsold ki azt a szart! Semmi kedvem nincs ahhoz, hogy rájöjjenek a városiak, hogy én díszítgetem az épületeiket! *csattan fel a grafittis mire a másik hátrébb lép, de még mindig nem hajlandó levenni a kamerát a srácról.* - Ne csináld már Matthew! Kitakarod az arcodat, vagy vágásnál elmosom! Nem akarsz híres lenni? A nézőim odáig lennének a mázolmányaidért! *magyarázza Julian enyhe német akcentussal. Akkor is rábeszéli a másikat, hogy levideózhassa! Persze, Matt ezt nem így gondolja, és fenyegetően mered Julianre.* - Attól, hogy a diáktársam vagy az nem jogosít fel arra, hogy ne verjelek szét, vagy ne fessem össze a kamerádat! Tűnj innét Julian, vagy kapcsold ki azt a vackot! Nem mondom még egyszer!*förmed rá a démonra, aki duzzogva maga felé fordítja a kamerát.* - Nos, ezt sajnos nem fogom tudni dokumentálni, mert az alkotó túlságosan is nyuszi, szóval megyek, és kerítek valami érdekesebb személyt! *Ezzel a végszóval faképnél is hagyja újdonsült ismerősét, és durcásan kitarppol a városliget egyik ösvényére. Keres magának egy padot, felül a támlájára, és morgolódni kezd.* - Először Bellerose, most Chancellor… Mi van? Az angoloknál mindenki ilyen mogorva? *háborog halkan. Magában motyorászik, és azon bosszankodik, hogy elszalaszt egy ilyen jó kis lehetőséget. Pedig biztosan örültek volna neki a többiek. Most meg keríthet magának valami új témát, amiről este majd pofázhat, mert ma este is vár rá egy videó. De még fogalma sincs róla, hogy mi legyen az új témája, így hát nem csinál mást, mint kikapcsolja a gépét, és zsörtölődve egymagában ücsörög.*
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*Már napok óta feszültnek érzi magát. Mintha egy láthatatlan lufiba egyre több és több levegőt fújnának, s az már a kipukkadás határára került. Az az átkozott Maxime már túl sok ideje hallgat. Mi a francnak kérte meg egyáltalán, hogy teljesítse a kéréseit, ha úgy sem hajlandó előbukkanni. Azt viszont, ha a vámpír becsapta nem bocsájtja meg neki. Tudja, hogyan lehet vámpírt ölni, habár még egyszer sem próbálta. De ebben az esetben annak az ügyefogyott Kylenak a segítségét kell kérnie, ha valóban vámpírrá akar válni. Ingerült hangulata miatt már napok óta nem végzi el a házvezetőnői teendőit sem. Nem is érdekli. Felőle aztán össze is omolhat az Acerlot rezidencia, őt az sem izgatná túlságosan. De legalább a városlakók kedvesek, és mindenekfelett elég naivak is akadnak közöttük, amit ki is használ. Most is épp a városban bóklászik, hogy kiszellőztesse a fejét. Nem bírja a bezártságot, még akkor sem, ha a szobája olyan, mint egy ötcsillagos szálloda. Egy szürke farmer sortot vett fel egy piros-sötétkék kockás inggel, amit lazán a nadrágba tűrt, és felül annyira kigombolta, hogy látszódjon a dekoltázsa. Egy magasított talpú fekete szandált vett fel hozzá. Jobb kezében egy szál cigarettát tart, melybe időnként mélyen beleszív, majd jólesően kifújj a füstöt, és nézi, ahogyan az szétterjed a levegőben. Semmi érdekes ne történik. Lassan rátér a városliget egyik ösvényére, és ráérősen lépked a padok mellett. Sóhajt egy nagyot, és a földre dobja a cigarettacsikket, majd egy csettintéssel hamuvá égeti. Ez a furcsa képessége csak nemrég jött elő, s habár eleinte nem értette miért, most már nem is próbálkozik a dolog megfejtésével, inkább csak élvezi, hogy van. Kezeit a zsebébe teszi, s lassan továbbindul.*
Julian Steiner- .::Diák::.
*Nos, Julian sincs most túlzottan jó hangulatban, de még szerencse, hogy elég jó színész, így képes megjátszani magát. Miután túltette magát azon, hogy Matthew nem hajlandó beavatni a titkaiba úgy döntött, hogy új interjú-alanyt keres. Így hát elsandított jobbra, elpillantott balra, és a padon gubbasztva csak fülelt és figyelt hátha felbukkan valaki. Ebben az időben eléggé üres a városliget, hiszen a fiatalok többnyire már elfoglalták az összes szórakozóhelyet. Így hát érthető, hogy Julian miért vigyorodik el szélesen, amikor megpillantja Amélie-t, még ha az nincs is túlzottan jókedvében. Oké, nem csak annak örül, hogy esetleg ő lesz az új „áldozata”, hanem annak is, hogy a szigeten akadnak még jó nők. Csak sajnos, az ilyenek nem túlzottan foglalkoznak a német kölyökkel. Mindenesetre egy próbát megér. Maximum beszélget vele egyet, vagy elhajtják.* - Elnézést! *szól oda a nőnek mielőtt az még elhaladna mellette.* - Tudja én egy videóblogger vagyok, és nem rég érkeztem erre a szigetre. Nem túl sok személyt ismerek itt, de megtisztelne, ha válaszolna néhány kérdésemre! *mondja kifejezetten normális hangnemben, ami nem túlzottan jellemző a srácra, de hát egy riportért bármire képes. Egyébként az ölében lévő kamerát is felmutatja jelezve, hogy nem hazudik, tényleg az. Akár meg is nézhetik a weboldalát. Tele van mindenféle videóval. Julian nem is mond mást egészen addig, amíg választ nem kap Amélie-től. Amíg vár addig pedig előveszi a legaranyosabb kiskutya-nézést, amit csak produkálni tud.*
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*Már éppen továbbindulna, mikor valaki megszólal nem messze tőle. Körbenéz, majd a hang irányába fordul. Kétség sem férhet hozzá, hogy őt szólították meg, hiszen senki más nem sétál errefelé. Barátságtalanul méri fel az idegent, aki közben belekezd a megszólítás magyarázatába. Szisszen eget, miközben a fiú kamerájára pillant. Semmi kedve hozzá, hogy vadidegenek, akik látszólag semmit ne érnek hülye kérdéseket tegyenek fel neki. Legszívesebben elküldené a francba, de erőt vesz magán, és a most tőle telhető legnormálisabb hangnemben válaszol.* - Igazából nem nagyon érdekel, hogy mi vagy, ki vagy és mit akarsz. Ha csak nem a miért ilyen idióták az emberek, vagy a miért nem találkozunk vámpírokkal témakörben szeretnél kérdezősködni, egyáltalán nem érdekel a dolog. Amúgy sincs most ehhez kedvem. Tudod, nálad jobb társaságot is találnék az este folyamán.* Fejezi be kissé lenéző hangsúllyal. Nem igazán jön be neki a srác, és a hetedik érzéke azt súgja elég idegesítő lehet, amihez neki most nincs türelme, és nincs is olyan idegállapotban. Elővesz még egy szál cigarettát a nadrágzsebéből, és az ujja hegyén megjelenő lánggal meggyújtja. Ez is egy egész jó része ennek az egész fura új képességének. Nem kell öngyújtót hordania magával, és ha úgy tartja kedve akár gyújtogathat is. Amit most szívesen meg is tenne. Megint a srácra pillant, és megrázza a fejét. Hogy őt miért találja meg minden lökött. Vajon a homlokár van írva,. hogy zaklathatják? Vagy mi?*
Julian Steiner- .::Diák::.
*A szisszenésre megrándul a szája sarka. Igen, a nő hozzáállása határozottan emlékezteti valakire. Határozottan emlékezteti valakire. És mivel már hozzászokott a kicsit durva visszaszólalásokhoz, kedvesen elmosolyodik.* - Hát rendben. Pedig azt hittem, hogy a magadfajta nők szeretnének híresek lenni, de oké. Nem erőltetem *jegyzi meg negédes mosollyal az arcán. Nos, a legkisebb sértés is lepereg róla. Simone-nak hála tökélyre fejlesztette ezt a képességét is.* - Igazából, én bármilyen témáról szívesen beszélek *vonja meg a vállát. * - Azzal pedig tisztában vagyok, hogy az emberiség idióta. Örülök is, hogy démonnak születtem, nem embernek *feleli egy vészjósló mosollyal.* - Ejnye. Csak nem vámpír-függő vagy? A Fyron Akadémián akad egy pár vérszívó, de azt is hallottam, hogy az egyik szórakozóhelynek. Annak az Alagsornak van minek… Ott is akad egy lidérc-vámpír, de ott elég sok kétes alak megfordul a megkérdezettek szerint. Szóval, ha nagyon akarnál, akkor találnál magadnak egy vámpírt, mert csak szét kell néznie egy picit. Amúgy meg minek keresed őket? Vérbank, vagy vámpír akarsz lenni? *kezd el dumálni egy felsőbbrendű, köcsög mosollyal. Igaz, hogy nemrég van itt, de nagyon jó érzéke van ahhoz, hogy a megfelelő beszélgetéseket hallgassa ki. * - Egyébként, nálam jobb társaságot nem is találhatnál az este folyamán! Végtére kis egy híresség vagyok, aki ráadásul még ahhoz is ért, hogy vámpírokat találjon.* Ó, de jó! Julianból megint előtört az egoista énje! Jöjjön valaki, és állítsa le, légyszi! Még mindig a padon gubbaszt, és érdeklődve figyeli, ahogy a nő meggyújtja a cigijét. * - Ilyet én is tudok! *mondja, és a szabad kezében egy tűzgömb jelenik meg. Démon végül is, képes erre. Amúgy Jul tudna normális is lenni, de ahhoz a másik félnek is annak kellene lennie…*
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*Még mindig sanda pillantásokkal figyeli a fiút. Nem egészen szimpatikus neki, de azt már megtanulta, hogy az ilyen emberek is okozhatnak meglepetést, vagy szolgálhatnak neki fontos információkkal. És ha tényleg ennyire híres, mint amilyennek mondja magát, akár segíthetne neki megtalálni Maximot. Vagy mit tudja ő. mindenesetre barátságosabbnak kéne lennie.* - Köszönöm hogy osztod a véleményem az emberekkel kapcsolatban. Ha viszont azt hiszed, megijedek attól, hogy démon vagy, akkor sajnos csalódást kell okoznom.* mosolyodik el kedvesen, mégis picit lenézően.* - Az akadémián lévő vámpírok csak abban az esetben érdekelnek, ha akad közöttük értelmes is. És én egy bizonyos vámpírt keresek, mivel megígért nekem valamit, de azóta sem jelentkezett. Ha egyszer a kezeim közé kerül.* Arca ismét haragba torzul, de pár másodperc múlva ismét kisimulnak a vonásai. * - De legyen elég ennyi. A többi indokomat nem szándékozom elmondani. Viszont ezt a bizonyos vámpírt segíthetnél megkeresni. Már ha tényleg olyan jó vagy, mint amilyennek mondod magad.* Mondja negédesen. A város veszélyesebb részével kapcsolatban csak vállat von. Igazából sokkal jobban szeret ott tartózkodni, mint itt. Ott legalább történik is valami. És mindig is jobban szeretett a tilosban járni, vagy veszélyben lenni, mint nyugodtan üldögélni a tévét bámulva egy kényelmes kanapéból, vagy édesen andalogva sétálgatni a város szépen kidolgozott részein.* - Ezzel a tűzgömbbel nehéz lenne meggyújtani a cigarettát.* Teszi még hozzá homlokráncolva.*
Julian Steiner- .::Diák::.
*Igazság szerint már kezd jól szórakozni azon, ahogy a nő visszabeszél neki. Komolyan, ha Simone is ilyen jól fog kinézni felnőtt korára… Akkor biztosan tovább fogja piszkálni. Egyébként meg Julian egyik kedvenc hobbija a szép nőkkel, vagy lányokkal való vita, szóval számára tényleg kezd érdekessé válni a dolog.*- Nem nehéz osztani ezt a véleményt, ha igencsak kevés értelmes lény él ezen a világon *rándítja meg a vállát, majd a démonos dologra felnevet.* - Nem is azért mondtam, hogy riogassalak! Csupán azért, mert mivel démon vagyok, ezért van egy-két alvilági ismerősöm *vigyorog* - És velük aztán tényleg nem kéne ujjat húzni, de nem szokásom túlzottan nyaggatni őket. Meg van a maguk baja *jegyzi meg vidáman. Persze, Julian. Ismersz egy ősdémont, ismered annak a félvér gyerekét meg egy tiszta pokolbéli démont, és máris a spanjaid? Akkor te hülye vagy!* - Biztosan vannak. Ha gondolod… Körbeérdeklődhetem majd *vetül egy széles vigyor a képére. Ráadásul a sráccal Amélie csak jól járna, mert ingyen dolgozna. Aztán a német démon szórakozott mosollyal figyeli, ahogy a nő bosszankodik.* - Mondták már, hogy az idegbeteg nők szexik? *szólal meg ártatlanul, majd köhög egyet.* - Nos, ha bővebb infókat adsz a vámpírról, akkor előkeríthetem *vált inkább témát. Nem kellene flörtölnie a nővel, nagyon nem kellene. Egyébként meg szívesen segít, és még csak szívességet sem kér. oké, maximum egy interjút akar, nem többet. Majd a megjegyzésre felnevet.*- És ki mondta, hogy azt akarom tenni vele? *csillannak meg huncutul a szemei, majd a legközelebbi kukába hajítja, amiben a papírok lángra lobbannak.* - Na, ezzel lehet gyújtogatni! A kis szikráddal már nem hiszem *mondja gonoszul, és vidáman szemléli az általa okozott tüzet. Valamiért mindig is vonzódott a tűzhöz.*
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*Az már biztos, hogy a srác, akivel összeakadt nem normális és egészen oda van magától. Azt hiszi, hogy ő mindenki felett áll, és neki mindenhez joga van. Ez a fajta viselkedés az, ami Amélie-t talán a harmadik legjobban bosszantja fel. A top ötben biztosan benn van. Az ilyenekkel nem érdemes foglalkozni. De Julian lehet, hogy szolgálhat neki néhány információval.* - Nos. Nekem is vannak olyan ismerőseim, akik minden bizonnyal szívesen kóstolnának beléd. Vagy tépnék le a fejedet. Bár valóban nem démonok. Apropó. A démonok miben különböznek a többi lénytől?* Ha már itt van, akkor kérdezősködik ő is. minél többet tud meg erről a világról, annál biztonságosabban mozoghat, így nagyobb esélye lesz, hogy nem kapák el.* A segítségedet megköszönnöm. Ne hiszem, hogy szívesen látnának az iskola birtokán belül. * Tekintete az "ez van" kifejezést tükrözi. Bár ha ez az akadémia érdekesnek bizonyul, biztosan megpróbálkozik majd a bejutással. Nem tehet róla, de a hangulata még mindig rányomja a pecsétét a viselkedésére és az arckifejezésére is. A fiú megjegyzése egy csöppet sem hatja meg. Tisztában van vele, hogy sokan vonzónak találják, és ezt ki is szokta használni.* - Meggondoltam magam. Megoldom egymagam. De az akadémián körülnézhetnél a kedvemért. És ki mondta, hogy én ezzel a lánggal gyújtogatni szeretnék. Csak a cigaretta meggyújtására használom. Gyújtogatni ilyennel nem lehet.* Nézi az ujján megjelenő kis lángot, majd a lángoló szemetesre pillant. A tüzet nézve felvillan a tekintetében valami ördögi szikra. Mindig is szerette a tüzet, így kedvelt módszere lett az áldozatok eltüntetésére.*
Julian Steiner- .::Diák::.
*Sajnos Julian sose volt normális, de a beképzeltségével csak az érzelmesebb és sebezhetőbb énjét igyekszik palástolni. Szóval annyira nem rossz ő amilyennek mutatja magát, csak jó színész. De egyébként meg sokan be akarják verni a képét, szóval érthető, hogy Amélie-t is felhúzta ezzel a viselkedéssel. Aztán a nő válaszára csak negédesen elmosolyodik.* - Csak próbálkozzanak. Egy ősdémon oltalma alatt állok *jegyzi meg pimaszul. Igen, mivel ő is eléggé benne van egy ősdémon imádásában, így mondhatni rá, hogy jogosult az imádott személy védelmére. Aztán a következő kérdésre felnevet, és vet egy lenéző pillantást Amélie-re.* - Sokkal beképzeltebbek vagyunk. Közelebb állunk a nyers elemi tűzhöz, mint bármelyik faj, és képesek vagyunk energiagömböket is generálni. És a legtöbb démon idegbeteg *nevet fel. Azért őt sem ejtették a fejére, szóval nem mesél túl izgalmas dolgokat a nőnek.* - Ja, igen, ha felhergelsz egy démont, annak feketére változik a szeme. Ilyenkor inkább lépj le! *teszi hozzá vigyorogva. És még őt ostobázzák le, amikor a nő nem is ismeri a körülette élők tulajdonságait!* - Igazán nincs mit *rándítja meg a vállát, majd ördögien elmosolyodik.* - Én sejtem hogyan juthatnál be oda. Ha túl öreg vagy diáknak, akkor lehetsz tanár, vagy alkalmazott *mondja vidáman. Végtére is csak az alkalmazottak, a tanárok és a diákok tartózkodhatnak a suliban meg esetleg a kiemelten kezelten személyek, de Julian kétli, hogy Amélie az utóbbi kategóriába tartozna, de azért még így is akadnak lehetőségei.* - Hát jó. Te tudod *vonja meg a vállát, majd a lángosra dologra ismét csak megrándítja azt.* - Ezt inkább rád hagyom, ember. Ezzel csak azt akartam kifejezni, hogy a természetfeletti lények sokkal erősebbek, mint egy halandó. *Csúnyán elfintorodik, majd egy bűbájjal kegyeskedik eloltani az égő kukát.*