by Vendég Hétf. Márc. 11, 2013 3:56 pm- Igen az volt.*Mondom mosolyogva és egyáltalán nem vagyok szomorú. Teljesen jó emlékkel gondolok vissza rá hiszen jó volt a gyermek korom első része. Visszaemlékszem rá és mindig elnevetem magam. * -Értem. Vadászat kicsit veszélyes dolog, ha bár nálunk a takonypóc csinálja azt. Valami rontásűzést végez.. Tőlem most minden távol áll, de hamarosan nekem is el kell döntenem mit, akarok csinálni, de még nem igazán tudom.*Mondom Sayonnak és igen tényleg nem tudom, mert úgy igazából, ami érdekelne, lehet, nem vagyok rá képes. Ettől mindig is féltem, hogy mi van akkor, ha béna vagyok? Kinevetnek és kicsúfolnak.. Nem egyszerűen néha el fog valami félelem, de igazából csak berezelek. Pedig ahogy visszaemlékszem azokra a szavakra: „Soha ne feledd azt, hogy Bármit is csinálsz azt csak is magadért csinálod. Azért, mert szereted. Ne érdekeljen, hogy az emberek kinevetnek, érezd jól magad…” Apám mindig tudta ezeket a dolgokat és ezért nem féltem Azután elkezd Sayon mesélni az akadémiáról és csak pislogok értetlenül. Még csak 14 éves vagyok szóval akár kikről is mesél biztos így van ahogy ő mondja.* - Értem..*Mondom neki értetlenül..* - Zongorázni pedig nagyon jó dolog. Hangtechnika érdekesen hangzik.* - Egész jó.. bár vannak, hátrányok benn viszont élvezem. Aztán barátokat szerezni a hátránya az egésznek, de már elfogadtam azt a tényt, hogy különc vagyok.*Öhm.. igen azért vannak ilyen dolgok amik mindig zavartak, de tudom azt is, hogy a szüleim is jót akartak, de ennyire óvni. Valahogy érzem, hogy ezentúl az életem teljesen más lesz, de még is.. valaha lesz olyan aki ki tud állni a saját nézeteiért? Én legalább is ha szeretnék valamit elérni akkor persze megcsinálom azt, hogy oda állok bárki elé vagy pedig az igazat megmondom mások szemébe. Inkább utáljanak sokan azért, mert őszinte vagyok minthogy hazudjak azért, hogy azt hallják amit gondolnak. Nem tehetek arról ilyen vagyok, de nem igazán zavar.* - Mondd csak Sayon a vadászat milyen dolog? Mikre vadászol? Vadakra? Vagy leginkább olyan lényekre akik a világra bajt hoznak?*Kérdezem meg a srácot és rápillantok. Sóhajtok egyet, de igazság szerint nem tudom mit várok ettől az egésztől. Azt hiszem csupán csak kíváncsi vagyok végül is Natasha is szeretné majd tudni mit akarok végezni és ahhoz tájékozódnom kell.*
+29
Amélie Deneuve
Julian Steiner
Matthew Chancellor
Lisa Deadwood
Rosetta M. McCarthy
Morten Toov
Catherina C. Williams
Atanas A. WIlliams
Eliana De Lucia
Patric J. Morgan
Elizabeth Cobb
Kiera Bellamy
Lord Sayon Merlioth
Lorette Cyrill Branimir
Horváth Réka
Christopher Acerlot
Nicole Brise
Michael
Arleena Queen
Victoria Jones
Dorotea Rodríguez
Lasse Fält
Andrew Mason
Nathaniel Jenkins
Amanda Helgesen
Lora Verhoeven
Park Min Lee
Fredrik Laine
Lily Hollow
33 posters
Városliget
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* Érdeklődve hallgatja amit Roxanne mond, a takonypócra felhúzza a jobb szemöldökét.* - Ha az ember csak sima vadakra vadászik, például: őz, vaddisznó, szarvas, stb. akkor nem annyira veszélyes. * Arra a értemre, ami nem hangzik túl magabiztosnak, egyből egy magyarázatot fűz.* - Csak szemléltetni akartam, hogy nem csak a városban vannak furcsa emberek.* Aztán hallgatja ahogy a lány a magántanulóságról beszél. Amikor a barát szerzésről van szó akkor pedig megjegyzi magának.* ~ Nem csak magántanulóként nehéz szerezni azokat.~ - Pedig a barátok nagyon fontosak, ha már nincs senkid, rájuk akkor is tudsz támaszkodni. * gondol itt apjára.* - Hogy milyen a vadászat? Mint már említettem ha rendes vadakra vadászol akkor könnyű, viszont, ha más lényekre akkor veszélyes és nehéz. Én miután megölték az apámat, fajtársaim egy része ellen fordultam és démonvadásznak álltam. Rájuk vadászni a legnehezebb mert néha kiszámíthatatlanok, meg mivel ők is önálló gondolkodó lények, nehéz néha megtalálni az ő gondolatmenetüket. * Igen, még halvány lila gőze sincs nyáron mit fog csinálni, a többiekkel együtt, ha sor kerül arra a bizonyos csatára, Dontos a legkiszámíthatatlanabb mind közül. Amire most már nemsokára el kéne kezdenie szervezni a csapatokat. *
Vendég- Vendég
*A bátyámról szinte mindig így beszéltem, de hát nem tehetek róla. Sóhajtok egyet aztán hallgatom őt is.* - Ja értem. Csak tudod még kicsit tudatlan vagyok a város miatt, de majd kiokítanak.*Mondom mosolyogva Sayonnak aztán végig gondolom a dolgokat.* -Tudom, hogy azok hiszen az ember nincs egyedül ráadásul mindig számíthat rájuk. Tudom, én ne aggódj.. Bár most még furcsa a helyzet, mert igazság szerint nem régóta vagyok a városban és még nem igazán találkoztam egy emberen kívül.. na, jó 2-4 emberen kívül, aki szabályos. Mondjuk az a tegnapi eléggé durva volt. Mindegy ne foglalkozzunk vele.*Mondom a srácnak és gondolkodok továbbra is. Aztán még talán az is eszembe jut, hogy mi lesz majd fél év múlva, ha már rendesen beilleszkedtem. Nem tudom.. igazából nem szeretek idegen helyeken lenni, de furcsa nekem itt még szóval. Sóhajtok egyet és érdeklődöm Sayon felöl és hallgatom őt kíváncsian.* -Értem.. Nem akarok vadász lenni csak érdeklődöm ne aggódj. Meg szimplán kíváncsi vagyok ennyi az egész.* - Azért valahol még is rá lehet jönni a gondolatmenetükre. Lecsapsz rájuk mielőtt ők csapnának le ránk.. Na jó hülye elmélet befogom.*Nevetem el magam aztán hallom, hogy dörög az ég és érzem, hogy lassan csöpögni kezd az eső.* - Azt hiszem ez karma.. Az eső mindig baljós jel.*Nevetem el magam.* - Volna kedved elkísérni hazáig? Ha gondolod szívesen megmutatom miket tudok játszani zongorán és talán Natashát rá tudom venni, hogy csináljon vacsorát.*Mondom nevetve és ha Sayon is beleegyezik akkor együtt megyünk hazafelé. Bár nem igazán szeretnék megázni szóval.*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* Érdeklődve hallgatom amit mond, pláne amikor rátér a tegnapira. Hallott már egy két dolgot Lorastól, hogy állítólag balhé volt a városban, de azon kívül többet nem tud, pontosabban most már annyit tud, hogy Roxanne ott volt a helyszínen. Aztán elnevetem magam amikor azt mondja, hogy csak kíváncsi. Majd magyarázatot is fűzök hozzá.* - Apám erre mindig azt szokta mondani, hogy aki kíváncsi hamar megöregszik és bár csak olyan egyszerű lenne levadászni őket, mint ahogy azt te az előbb elmondtad. Semmi bajunk nem lenne. Csak sajnos nem így mennek a dolgok. ~Sajnos~ * Teszi hozzá még magában, majd az arcára esett esőcsepp miatt fölnéz és eldörmög egy fél sor szitkot az időjárást illetően. Majd visszatereli a figyelmét a lányra, még épp időben, hogy elcsípje a kérdést.* - Szívesen elkísérlek és meghallgatom ahogyan zongorázol, de a vacsora meghívást nem fogadhatom el. Mert vissza kell érnem az akadémiára, mert estére várnak már egyre, amit most már pár hete, folyton csak eltolunk, de legközelebb szíves örömest elfogadom azt is. * mondom mosolyogva. Azzal fölállok és amerre indul a lány arra követem.*
Kiera Bellamy- .::Városi Lakos::.
*Egy hosszú, piros kabátot, piros sálat, farmert és fekete magassarkú, hosszúszárú csizmát viselő nő ül a liget egyik padján, s egy lassú, erősen ír hangzású dalt énekel, miközben gitáron kíséri magát. Kellemesen lágy, ugyanakkor viszonylag mély, rockénekes-beütésű hangja sok járókelőt megállásra késztet. Néhányan megállnak és nézik egy darabig, mielőtt tovább mennének, néhányan azonban csak bedobnak a gitártokba némi aprót, majd sietnek is tovább. Csupán néhány fiatal, tíz év körüli fiatal lány áll meg, és kezdenek el táncolni, mire a padon ülő lány felnéz és rájuk mosolyog, széles, fogkrémreklám-mosollyal. Aztán tovább énekel. Lassan vége lesz a számnak, mire a kislányok integetve tovább haladnak. Valószínűleg a szüleik felé, akik kicsit odébb ácsorognak. Néhányan, akik a közelben álltak, pénzt dobnak be a tokba, majd tovább mennek. Kiera körbenéz, majd kicsit megmozgatja a szétfagyott ujjait, s egy új számba kezd. Ezúttal, bár nem ír zenekaré, de igazi ír kocsmazene hangzású a dal, csupán a lassúbb, hajnal van részegek vagyunk már minden mindegy-féle kocsmadalok közül való. Szóval, csak gitározik és énekel tovább. Ma érkezett a városba, becuccolt az emeleti kis lakásába, majd úgy döntött, körbenéz. Beadta néhány helyre a jelentkezését, mint énekes, hátha valamelyik klub keres ilyesmit. Aztán kiakasztott néhány néhány hirdetést gitároktatásról is. Most pedig itt van. Kíváncsi, hogy mennyire adakozó kedvűek itt az emberek, s eddig egészen jó eredményekkel járt a felmérése.*
Vendég- Vendég
*Egy jó vágású fiatal férfi lépked a városligetben és egészen jó a kedve. Egy laza farmer nadrág és fehér sportcipő van rajta felsőnél pedig egy fehér póló és hozzá egy farmer kabát. Hozzá kell még azt tenni, hogy fegyvertartója is rajta van és ott van a kis pisztoly a tokban. Amúgy meg a farmerére is van akasztva tok és ott is van még egy plusz egy két tőr és bilincs. Önvédelem és mindig nála vannak ezek a cuccok. Bár amikor éppen komoly feladatot kap, akkor ezeket elrejti az angyal végül is mégsem kell lebuktatnia magát. A férfi fülében egy fülhallgató és zsebre tett kézzel dúdolgatva egy zenét még munkája során hallotta. A városba egyébként nem rég érkezett és már meg is vásárolt és be is rendezett szépen otthonosan. Igazából amennyit otthon tölt végül is arra jó, de azért vendégeket is tud fogadni na meg a kedves rokonait is akiket már vagy két és fél éve nem látott mivel valahol a sivatagban töltötte az idejét. Így vélhetően jó színe is van kicsit nagyon barna az itteniekhez képest, de koránt sem fekete. Viszont a kék szeme tökéletesen látszik a sötétben is. A hangja egyébként lágy és megnyugtató és élvezi a pihenést és a nyugalmat. Amúgy meg a lányhoz közelít és nem igazán veszi észre és hallja meg a zenét, mert ő a sajátjával van elfoglalva. Bár elég érdekesen jön ki a refrénje a dalnak és pont azt énekli és kicsit táncol is hozzá.* - Love is nice when it’s understood, Even nicer when it makes you feel good, You got me trippin' why our love is old, Come on baby, let the good times roll…*Ezt énekli egyre hangosabban és igen jó a kedve a fiúnak.*
Kiera Bellamy- .::Városi Lakos::.
*Ahogy meghallja, hogy valaki más is énekelget a közelében, kicsit hangosabbra vált, de ahogy az illető egyre közelebb ér, már nem tudja elnyomni. Néhányan nevetve figyelik a próbálkozását, dehát úgy néz ki, nem fog sikerrel járni. Egy mérges akkorddal lezárja a dalt, majd leteszi a padra a gitárját és szépen beáll a férfi útjába.* - Elnézést, de ha már a hamis hangjával akarja szórakoztatni a várost, nem tenné legalább valami olyan helyen, ami nem foglalt? Én itt a lakbéremre próbálnám összegyűjteni a pénzt, ha nem bánná. *Mordul rá elég erélyesen, összevont szemöldökkel nézve fel a férfira. Hiába, hirtelen haragú, és utálja az ilyen bunkókat, akik csak magukkal képesek foglalkozni. Ő éppen azzal van elfoglalva, hogy ha befizeti a lakbért akkor valószínűleg nem lesz mit ennie, ez meg itt az összes hallgatóságát elűzi! Ráadásul tényleg hamisan énekel. Nem vészesen, de akkor is. Szóval csak áll ott kihúzott háttal, Andrére meredve. Nem, ő innen nem fog elmozdulni, amíg az nem válaszol. Így hát, ha megpróbálja kikerülni, egyszerűen beáll az útjába. Eddig akárhol járt, mindig találkozott egy-két hozzá hasonló bunkóval, de mindig megoldotta a helyzetet. Egy lánnyal nem sokan akarnak verekedni, bár miatta már sok pasi verette magát szét. Nem ő kérte őket, van ilyen...*
Vendég- Vendég
*Énekelget és nem tényleg nem zavartatja magát szóval akármelyik lány ránézne, biztosan meglesné a nyomozót. Na, igen.. André már csak ilyen. Aztán ahogy a lányhoz ér és meghallja, a hangját felvonja a szemöldökét és ördögien elvigyorodik.* - Ha lakbérre gyűjtene, tudnék másféle munkákat is ajánlani, de az sajnos illegális lenne. Jobban tenné kisasszony, hogyha elmenne munkát keresni, mert így nem fogja semmire sem vinni az biztos.*Válaszol vissza teljesen nyugodtan és egyáltalán nem bunkón. Az aurája teljesen nyugtatóan hat mindenkire és nem veszi sértésnek.* - Egyébként meg a hangom egyáltalán nem hamis, de sajnálom ha ön nem tudja értékelni az ilyen éneklést.*Válaszolja továbbra is nyugodtan aztán akarva akaratlanul megnézi jobban magának a lányt és felvonja a szemöldökét.*~Kirakta ki az édesanyja?~*Gondolkozik el hiszen ilyen szerény lány egy padon. Nagyon kevés van. Ahogy látja a test tartását a lánynak ő a farmer kabátját kicsit hátrébb tolva csípőre teszi a kezét lássa közben a lány is a fegyverét*
Kiera Bellamy- .::Városi Lakos::.
*Hát, az tény, hogy elég jól néz ki André, de Kierát most ez a legkevésbé sem érdekli. Odamegy hozzá, és kötekedni kezd, de nem igazán sikerül zavarba hoznia a férfit. A válaszra összeszűkül a szeme, majd lekever egy pofont a nyomozónak.* - Vigyázzon a szájára. *Sziszegi, és természetesen arra a célzásra utalt, hogy k**vának kéne mennie. Őt senki sem illetheti ilyen jelzőkkel, pláne nem egy idegesítő idegen! Szóval rá nem igazán hat megnyugtatóan a férfi aurája, hogyha ilyenek beszél akkor meg pláne nem.* - Nem, képzelje, nem tudom értékelni, és nem hiszem, hogy egyedül vagyok vele. Hé, emberek! Kit szeretnének jobban hallgatni, őt vagy engem? *Kiált fel, a köréjük verődött tömeg felé fordulva, mire néhány srác elkezd rá mutogatni, néhányan még fel is kiáltanak, olyasféléket, hogy "a gitáros csajra szavazok", meg egy "jó a segged, megadod a számod?" is fölhangzik valahonnét, de az illető Kiera gyilkos tekintetét látva inkább el is slisszol. Minden esetre az eredmény elég meggyőző a nő számára.* - Most pedig, ha megbocsát... *Mondja, majd visszalép a padhoz, aztán leülve elölről kezdi el a félbehagyott számot.* - leave this old town it makes me diseased, with my rauchy bag full of wasted dreams, my heart is raped and my soul is abused, they took my pride I’ve got nothing to loose... *Énekel zavartalanul tovább, és néhány vigyorgó srác pedig közelebb jőve bedob pár érmét a gitártokba. Úgy tűnik, a lány ezzel lezártnak tekintette a vitát. Az már más kérdés, hogy André ezzel mennyire ért egyet...*
Vendég- Vendég
*A férfi összeráncolja a homlokát és nézi a lányt. Ugye válaszol neki és angyalian néz a kék szemével és ördögien vigyorog. Na, igen. Az angyal, aki azért tud most gonosz is lenni. Elkapja a lány kezét. Nem szorítja meg gyengéden megfogja.* - Kérem. Az erőszakkal nem old meg semmit. Szeretne 24 órás szállást a rendőrségen? Azt szívesen elintézem.*Majd egy halk sóhajt elereszt és egyáltalán nem ideges. Megszokta már az ilyenek viselkedését szóval csak negédesen rámosolyodik.* - Szerintem a fejére húzzon nejlonzacskót, mert a hangjával nincs, baj viszont hiányzik egy-két ráncfelvarrás is. Tudok ajánlani kiváló magánorvosokat.*Még gonoszkodik egy sort. Igaz bejön neki a lány és részben ezért is piszkálja, és jobban megnézi, amikor el akar indulni. Viszont van ám egy bökkenő. A férfi megfogja a lány karját nem szorosan és rápillant, egy kicsit majd elmosolyodik.* - Tudja mit? Jöjjön, meghívom egy italra. Velem tartana?*Teszi fel a kérdést és igyekszik mutatni a jóképű srác vagyok arcát aminek nem tudnak ellenállni.*
//Fagy//
//Fagy//
Kiera Bellamy- .::Városi Lakos::.
*Ahogy a férfi elkapja a kezét, idegesen összeszűkült szemmel néz fel rá pár pillanatig, majd ahogy érzi, hogy a szorítás ereszt, maga mellé rántja az immár kiszabadult karját, és miközben magában elszámol tízig, vesz pár mély, megnyugtató levegőt is.* - Köszönöm, azt hiszem, megoldom máshogy a szállást. *Aztán a negédes mosolyra és a piszkálódásra egy pillanatra megrándul ismét a keze, de ezúttal nem emeli fel, ehelyett visszamosolyog.* - Köszönöm a tanácsot, de nem élek ilyesféle módszerekkel. *Válaszol nem kevés gúnnyal a hangjában, miközben szakadatlanul mosolyog a férfira, azonban még a hülye is láthatja, hogy ebben a mosolyban annyi a kedvesség, mint politikusban az őszinteség. Aztán ugyebár megindulna vissza a gitárja felé, de a férfi ismét elkapja a karját. Ezt már Kiera sem állhatja, így egy határozott rántással kiszabadítja a kezét és egy angyali mosollyal Andréra pislog.* - Tudja, elég furcsa módszerei vannak, de ki kell, hogy ábrándítsam, mert nálam a megalázás téma nem nagyon jön be. *Vet rá egy szúrós pillantást, bár még mindig mosolyogva, majd szó nélkül visszaül a gitárjához és tovább játssza a dalt, nem törődve a köréjük gyűlt tömeg halk nevetgélésével és a sokatmondó tekintetekkel sem, ő csak gitározik meg énekel és várja, hogy némileg eloszoljon ez a kisebbfajta népgyűlés is. Való igaz, a közjátékuknak köszönhetően a keresete is szépen megugrott, de mindez nem sokat segít azon, hogy még mindig alig lát valamit a vörös ködtől, ami átvette az agya fölött az uralmat. Hiába... nem bírja, ha szórakoznak vele és hülyének is nézik még mindezek tetejébe. Úgyhogy, ha André valóban akar valamit, még sokáig kell próbálkoznia.*
Vendég- Vendég
*Amikor kiszabadulnak, a fogságából csak mosolyog, de nem fog beszólni. Eldöntötte azt, hogy mit szeretne, de most akkor sem lesz bunkó és nagyképű.* - Ugyan már.. kényelmes ágy.. van egy vendégszobám szabadon és kiszolgálnák önt. Jöjjön nyugodtan..*Mondja mosolyogva és nem tudja azt, hogy mit vehessen be még. Mit tegyen még? Igazából egy Marceau sohasem adja fel a dolgokat. Ebben az esetben Alexander már nagyon sokat hibázott szóval nem csoda, hogy odáig fajult a dolog, hogy a kisöccse megbukott. Reflexszerűen ismét elkapja a kezét és nem erőszakoskodik, csak próbálja meggyőzni, hogy nem kell tartania tőle. Egy nyomozó akkor érzi igazán jól magát, ha minden sikerült és természetesen nem csak a munkájában, hanem a nő ügyekben is. * - Ki mondta, hogy meg szeretném alázni? Ugyan már.. nálam ez a szó ismeretlen.*Feleli szét tárt karokkal és nem tudja azt, hogy még mit tegyen.* - Más módszereim is vannak.*Feleli egy ravasz mosollyal majd egy kézcsettintéssel a lány gitárját eltünteti. Hogy hova? Természetesen a férfi házába. Aztán a következő mozdulat, hogy a férfi oda lép a nőhöz és felkapja az ölébe és kitárja hófehér szárnyait és az égbe repül.* - Különben is segíteni szeretnék önnek nem ártani. Higgye el.. egyébként meg az én nevem André ha már a bemutatkozásnál járunk.*Feleli kedvesen és nem hagyott mást Kiera.. a nők makacsak a férfi szerint és ő inkább cselekszik aztán a többit meglátjuk.*
Kiera Bellamy- .::Városi Lakos::.
- Kérem... Nem szeretem, ha hülyének néznek. *Csóválja a fejét a felajánlásra. Ja, hogy még ezek után csak úgy odamenjen lakni egy vadidegenhez? Még ha kedves lett volna vele, akkor talán, de így?! Minden esetre hazugság lenne azt állítani, hogy nem lepte meg a hirtelen ajánlat, és hogy egy pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy elfogadja, de hamar elvetette az ötletet. Amint ezt a mellékelt ábra is mutatja. Szóval, nem lesz egyszerű feladat a meggyőzése, már ha André valóban meg akarja őt győzni arról, hogy jó lenne nekik egy házban élniük. Kiera jelenleg semmire sem vágyik kevésbé. Elég szépen sikerül felhúzni az agyát, úgyhogy először is idő kell neki, hogy lenyugodjon, és aztán kezdhet el próbálkozni André... Bár nem úgy tűnik, mintha ez a variáció annyira tetszene a férfinek.* - Ó, értem, szóval az utca közepén való kötekedés és sértegetés az nem megalázás, igaz? Látni szeretném, hogy maga milyen szótár szerint kommunikál, mert így nehezen fogjuk egymást megérteni. *Fújtat párat, és már nem is próbálja tettetni, hogy nyugodt lenne. A mosoly helyét most az a fajta arckifejezés váltotta fel, ami akkor kerül az arcára ha már tényleg nagyon ideges. Ekkor azonban a gitárja hirtelen köddé válik, ő pedig csak értetlenül pislog, majd "ha lehetne szemmel gyilkolni, már halott lennél" tekintetét ismét a férfire veti.* - Azonnal adja vissza a gitáromat, maga... *Sziszegi, és észre sem veszi, hogy ismét egy kisebbfajta tömeg gyűlt köréjük, hogy szemtanúi lehessenek a cseppet sem hétköznapi műsornak. Ami viszont ez után következik, arra a nézőközönség egyik tagja sem számított, sőt, még maga Kiera sem. Így hát nem meglepő, hogy az első tíz másodpercben megszólalni sem tud, fel sem sikít. Némán hallgatja a férfi szavait, de a bemutatkozásra nem reagál, ehelyett hirtelen kitárja a szárnyait és a meglepetés erejét kihasználva kiugrik André öléből, hogy megállva vele szemben, éjfekete szárnyai segítségével nagyjából egyhelyben lebegve, ölbetett kézzel vonja kérdőre.* - Ugye tudja, hogy ez emberrablásnak minősül? *Kérdi, de a hangján már valamivel kevesebb idegesség látszik. Mintha jól szórakozna. Aztán, a következő pillanatban a szája sarkában mintha egy mosoly-féle jelenne meg.* - Na, most kapjon el, ha tud! *Pislant a férfire, rávillantva a rejtélyesen csillogó szemeit, majd megfordul, s amilyen gyorsan csak tud, elrepül a másik irányba, először zuhanórepülésben, majd egyenesbe fordulva, a fák csúcsait kerülgetve.*
Vendég- Vendég
- Kinézi magát hülyének?*Kérdezz rá ártatlan pislogással és természetesen angyalian tekint a nőre. Igen Andrét jelenleg a tömeg sem zavarja és természetesen ezt már megszokta hiszen egy sztár nyomozóról van szó. Legalább is Franciaországban eléggé ismert férfiról beszélünk még a nők is elolvadnak tőle azért. André pedig nem véletlenül kezd ki egy lánnyal ha az megtetszett neki. Ráadásul egy bukott angyal? Lassan hozzá szokik a gondolathoz, hogy bukott angyalokkal lesz körül véve, de addig jó amíg nem tud róla ha bár előle nem marad semmi titokban. * - Diszkrét beszélgetés felnőttek módjára, ha bár önt nem tudom felnőttnek nevezni végül is amit csinál jelenleg nem tudom hova tenni.*Feleli ártatlanul és továbbra is játssza a flörtölős férfit. * - Milyen szótár? Olyan szótára nincsen hölgyem. Na szóval próbáljunk meg megérteni egymást.*Szólal meg és utána ugye történik az, hogy a gitárját a lakására küldi csettintéssel így remélvén sikerül felhúzni a másikat. * - Ha nem adom vissza akkor mi lesz?*Teszi fel a kérdést majd utána felkapja a nőt amire senki nem számított és a levegőbe viszi.* -Ember rablás? vagy inkább angyal?*Teszi fel a kérdést és vigyázz arra, hogy nem fogja leejteni a lányt. * -Rendőrség már megérkezett hiszen azt már nem hívhatja.*Mondja nevetve a férfi és amikor kiszállnak a karjaiból meg lepődik félig meddig. Hiszen nem számított erre. A szárnyát figyeli, de nem érdekli mi történhetett. Elneveti magát és a lány után indul. Valóban látszik, hogy Kiera élvezi a helyzetet.. Azonban Andrénak van egy taktikája. meg áll a levegőben és vissza húzza a szárnyát, hogy elkezdjen zuhanni. Remélvén, hogy a lány észre veszi, hogy nem követi egyébként meg egy kisebb taktikát hajt végre ravaszul.*
Kiera Bellamy- .::Városi Lakos::.
*A visszakérdezésre André ismét csak egy jó kis szúrós tekintetet kap válaszul, erre már Kiera sem tud mit mondani. Nem tudja megmondani, hogy mivel idegesítette fel ennyire a férfi, hiszen alapvetően ennyire azért nem húzza fel könnyen magát. Vagy mégis? A történtek előtt semmiképp... Talán megváltoztak a dolgod. Na de ennyire? Ennyire megváltozott volna? Akkor kicsoda ő voltaképp? Hát, ezt a kérdést mostanában túl sokszor tette fel magának. S hogy választ kapott-e? Ha kapott volna, valószínűleg most nem vitatkozna a város közepén egy nyomozóval, miközben utcazenéléssel próbál pénzt keresni. Minden esetre nem éppen olvad el Andrétól, bár lehet, hogy a kirohanása magyarázható lenne azzal is, hogy valamelyest tetszik neki. Elvégre, valljuk be, elég vonzó, ezt kár lenne tagadni.* - Oh, mert maga aztán tényleg roppantul felelősségteljes módon kezeli a helyzetet! *Kiált fel a következő szavakat hallva, majd kissé lejjebb veszi a hangerőt.* - Én éppen ezzel próbálkozok, maga az, aki nem hajlandó együttműködni. Na lássuk csak... Kezdjük valami egyszerűvel... Mondjuk azzal, hogy hagyjon békén! *Emelkedik meg hangjának ereje ismét, ezúttal már tényleg akaratán kívül. Aztán ugyebár a gitárja egyszer csak felszívódik.* - Azt nem hiszem, hogy meg akarja tudni. *Sziszegi összeszorított fogai közt a választ. Ekkor pedig André egyszerűen felkapja és a magasba emelkedik vele.* - Szóval rendőr. Hát ez baromi megnyugtató! *Fűzi hozzá a férfi válaszához, majd ugyebár úgy dönt, hogy lelép és kibontva a szárnyait elrepül, hátha a férfi üldözőbe veszi. Azonban egy idő után azt veszi észre, hogy nem követi senki, így hát megáll... és hátranézve a zuhanó Andréba ütközik a tekintete. Nem is gondolkozik, egy pillanatra sem suhan át a fején a gondolat, hogy csak átverés az egész, azonnal zuhanórepülésbe fordul és vad szárnycsapásokkal közelít a zuhanó test felé - akit még éppen idejében, alig öt méterrel a föld fölött sikerül is elkapnia. Mivel azonban a férfi elég nehéz, ő sem bírja sokáig, és hát, nem túl elegánsan érnek földet, egészen pontosan szépen becsapódnak, s a végén, néhány bukfenc után Kiera Andrén találja magát elterülve, fejével a férfi mellkasán. Halkan nyöszörög párat, majd mire leesik neki, hogy hol van, ijedten gurul le a földre, majd így, ülő helyzetben megrázza a szárnyait.* - Ez meg mi a franc volt?! *Pislog még mindig eléggé összezavarodva a nyomozóra. Csak most jutott el odáig, hogy fel is tegye magának ezt a kérdést.*
//Fagy//
//Fagy//
Vendég- Vendég
*Történnek ám az események. Ugye a férfi igyekszik nem ideges lenni és ráadásul pimaszkodik, ahogy az tőle telik. Változnak a dolgok és változik minden természetesen. Aztán vitatkozásba kezdenek, és a férfi igyekszik lerázni a lányt a vita miatt. Tetszik neki a lány és igyekszik minél jobban kihozni magából, amit ilyenkor szokott. Piszkálódik a lányokkal. Viszont ő nem olyan, hogy ad pénzt bárkinek végül is a zenélés nem éppen a legjobb módja a pénzkeresésnek. Ő együttműködő fajta bár valószínűleg a társa biztosan tagadna pár dolgot, de hát nem tehet róla ilyen és kész.* - A haragját?*Kérdezi mosolyogva és ugye felkapja, a lányt aztán a levegőbe viszi. Nem érdekli azt, hogy látják az emberek, hogy mi történik. Utána bevallja, hogy rendőr végül is igen nem hagyhatta ki, de úgy is megtudta volna a lány. Andrénak meg az első dolga az lesz a kapitányságon, hogy kinyomozza a lányt, hogy hol lakott ki a családja és mivel foglalkoztak. Aztán a lány ki ugrik a karjából vagy is hát ő is repül és a férfi úgy dönt zuhanósdit játszik.. nem tehet róla inkább rá hozza a frászt a lányra szóval ugye a lány nem tudja megtartani és leesnek a földre és csak fekszik a földön és fogja a lány derekát.* - Néha a nyomozóknak is kell a segítség.. most már hajlandó vagyok az együtt működésre ..*Mondja és a lány egyik hajtincsét a füle mögé helyezi.* - Elárulod a neved?*Kérdezi meg mosolyogva és nem hagyja, hogy csak úgy elmenjen a másik. Most már nem.*
Kiera Bellamy- .::Városi Lakos::.
*Na igen, kissé érdekes módszerei vannak a férfinek: halálra idegesíteni a kiszemelt áldozatot, aztán szó nélkül elrabolni, majd ráhozni a frászt. Hogy be fog-e jönni? Nos, ez egy igazán jó kérdés, de az biztos, hogy egyelőre a jövő zenéje. Kierán még maga Kiera sem igazodik ki, így hát nehéz lenne ezt már most megmondani. Az biztos, hogy nem teljesen közömbös a férfi iránt, hiszen akkor egyszerűen otthagyta volna, nem méltatta volna arra sem, hogy jelenetet rendezzen miatta a tér közepén. Na persze, ha ezt most valaki megmondaná neki, annak valószínűleg lendületből eltörné az orrát. Kissé harcias, az tény, de erre a legjobb bizonyíték... nos, a szárnya. Szóval, úgy-ahogy sikerül elkapnia Andrét, majd mind a ketten a földre zuhannak, elég szerencsétlen (vagy szerencsés?) pózban. Kiera ugyan legurulna a férfiről, azonban nem igazán engedik meg neki, mivel André átfogja a derekát és maga fölött tartja. Kiera már éppen felszólítaná rá, hogy hova tegye a koszos mancsait, amikor az megszólal, és... elmosolyodik. Na hát igen ritka, hogy Kiera haragjának elűzéséhez elég legyen egy mosoly, és valószínűleg most is inkább a kisebb szívbaj játszotta a nagyobb szerepet a dologban. Elvégre, az adrenalin kitaszított minden mást a szervezetéből. Szinte akaratlanul is elmosolyodik, majd kiböki a nevét.* - Kiera. Kiera Bellamy. *Néz a férfi szemébe, és bizony, bár talán észre sem veszi, pár pillanatig nem mozdul, azonban utána már tényleg megpróbál lekászálódni Andréról. Ha ez sikerült, feláll, lerázza, majd visszahúzza a szárnyait és leporolja a ruháját is.* - Jól vagy? *Kérdi immár teljesen nyugodtan.* - Csak át akartál verni, igaz? Jó trükk volt, de mondd csak, ha nem kaplak el, megvártad volna amíg kitöröd a nyakad? *Csóválja a fejét kissé rosszallóan. Nem fog lelépni. Először is, mert vissza akarja kapni a gitárját, másodszor pedig... nos, lehet, hogy még szívesen beszélgetne egy kicsit újdonsült zaklatójával.*
Vendég- Vendég
*Ő aztán kitartó alkat és természetesen nem fogja hagyni, hogy csak úgy eltűnjenek. Szóval igen a földön landolnak és mindenesetre ő neki semmi baja nincsen. Visszahúzta a szárnyát már rég ő nem sérült meg annyira, de hát hamar be is tud gyógyulni.* - Szóval Kiera.. *Válaszol halkan és a lány szemébe néz, és nem tudja levenni a pillantását.* - A gitárod biztos helyen van a lakásomon. Mit szólnál, ha eljönnél hozzám egy vacsorára?*Kérdezem tőle és mosolygok hozzá. Valóban tetszik a lány, de hát nem is tudom azt, hogy mit gondolok rá.* -Tökéletesen. Nem töröm, ki hidd el.*Kaccsintok neki és feltápászkodok én is.* - Szeretek kitartó lenni és így el tudtam érni, hogy rám figyelj..*Mondom mosolyogva és kuncogok. Persze azt, hogy meg szeretném ismerni még jobban az már más kérdés és hát nem zavar tényleg a szárnya sem. Az átverést ugye megmagyarázta és ha hagyja a lány akkor feltápászkodik és elkiséri a házába ott aztán tényleg kap szállást a másik és, hogy mi lesz utána biztosan beszélgetni fognak végül is nem nyomulós alkat csak kitartó.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Ez az egész nekem olyan zavaros. A sulinak is vége aztán barátok úgy is megmaradnak ráadásul ez az egy nem fog változni. A strandos dolog eljesen jó ötlet volt aztán a színház is nagyon jó volt. Gyakrabban kellene elmenni oda hiszen nagyon jó darabokat adnak. Mi a jó még a nyárban? Ez az egész olyan más.. mintha megváltozott volna valami. Talán bennem van a hiba vagy nem is tudom, de mindig az ördögöt a falra feste. Jelenleg a városligetben sétálgatok egy sráccal aki sulis évfolyam társam és nagyon aranyos. A kezemben egy kis jégkása ami lehűt a hátamon meg a táskám amiben a laptop van. Azért nem csak fürdőzés volt.* -Nekem jó, de nem vagyok benne biztos, hogy belemenne ha bár ott a húgod is meg a szüleid is. Majd ezt megbeszéljük még. Tommy előttünk a nyár ráadásul minden tökéletes.*Mondom neki mosolyogva aztán leülök egy padra, mert kicsit elfáradtam a melegtől. Talán megártott, de akkor is jó volt kint. Legalább lesz egy kis színem. Mellém leül a fiú és a kezét a térdemre helyezi és rám néz.* - Nem gond. Mai nap is nagyon jó volt és úgy is tudod az álláspontomat. Egyébként meg nem vagyok az a fajta aki kislányokat szed fel.. – Én nem is vagyok az.. – Jó a korodhoz képest.. nem.. viszont amiket tudsz már azért irigyellek. Emma egyébként ne kérdezd hova tűnt, fogalmam sincsen. *Feleli Tommy, de amúgy tényleg érdekelne hova tűnt el hiszen két óra már elment és meguntuk a várakozást.. szóval egy telefont igazán adhatna.* - Lassan haza kéne mennem.. sötétedésre megígértem, hogy haza érek. Bár nyár van azért a szabályok nem változnak. – na igen. hol változnak? *Teszi fel a költői kérdést és ad egy puszit az arcomra majd mondta, hogy megkeresi Emmát hátha baja eset és majd telefonon értesít. Addig bámulom amíg el nem tűnik és közben az italt iszogatva érzem a hideget ami jól esik. Néha ilyenkor tényleg elgondolkozok azon, hogy vámpíroknak ez az egyik előnyük.. Teljesen jó az egész. A telefonomat előveszem és közben elkezdek rajta játszani aztán lassan úgy is indulok tovább, de most még nem.. képtelen vagyok rá.*
Tommy
Tommy
Patric J. Morgan- .::Külhoni karakter::.
*Pat határozott léptekkel halad végig a fogadótól a felszínre vezető úton. Nem gondolkozik, nem tesz vagy mond semmi, csak megy. Nem is lenne képes többre: pár perccel ezelőtt még a Pokolban volt, most küldték vissza. Minden, amire gondolni képes, Michael tekintete, amikor megtudta, hogy ő, Patric James Morgan elárulta a bizalmát. Aztán ahogyan a feljáró tetejére ér, megtámaszkodik a falban, meredten bámulva maga elé, azon gondolkozva, hogy most mi legyen. Merre kellene mennie? Aztán hirtelen eszébe ötlik a megváltó gondolat: Elizabeth! A kislány gyám nélkül maradt, valakinek tudatnia kell vele, hogy mi történt Michaellel, és egyébként is látni akarja. Így hát ellöki magát a faltól, és ismét nekiindul. Időközben egy kirakat előtt megtorpanva megvizsgálja magát, és úgy dönt, egész elviselhetően néz ki: a haja határozottan nőtt, mióta utoljára látta magát, és mintha pár centivel magasabb is lenne. Valamennyit fogyott is, talán mert használaton kívül volt a test, és nyilván semmilyen étel nem került belé. Épp ezért… Mindegy, most ez nem fontos. Az öltözéke is teljesen megfelelő: egy rövid ujjú, kockás ing meg egy farmer térdnadrág, mindez egy fehér kondicipővel párosítva, szinte tökéletes. Bár az ing nem a stílusa, de meg kell hagyni, kimondottan jól áll neki. Az éhségre visszatérve: ahogyan vesz egy mély levegőt, megérzi, hogy a vámpír már nagyon szeretne vérhez jutni, úgyhogy úgy dönt, tesz egy kisebb kitérőt Expoliandum irányába, hogy jóllakassa. Mindenkinek jobb, ha nem éhesen mászkál körbe a városban. Miután ez is megvolt, tehát nagyjából fél órával később már a városliget felé sétál, remélve, hogy valahol sikerül megtalálnia a lányt, mielőtt még az hazamegy, és szívrohamot kap, hogy hol van a gyámja. Meg hát hiányzik neki a kislány, viszont nem lenne képes odamenni ahhoz a házhoz, legalábbis nem biztos benne. Nem úgy, hogy tudja: miközben ő idefent sétálgat, Lucifer valószínűleg éppen Michaelt igyekszik tönkretenni, megtörni és megszerezni. Halkan sóhajt, és egy fejrázással igyekszik elterelni a gondolatait, miközben zöld szemei végigsiklanak a parkon, egy ismerős lányarc után kutatva. Nem is tart annyira sokáig, hogy megtalálja, ahogyan az egyik padon kuporog, a telefonjába merülve. Halványan elmosolyodik - nagyjából hét hónapja ez az első valódi mosolya -, majd lassú léptekkel arrafelé indul. Végül megtorpan a padnál, leül a lány mellé, és hátradőlve, rá sem pillantva megszólal.* - Jó újra látni, Lizzie.
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*A telefont nyomogatva sikerült elérnem, hogy legalább sms-re válaszoljon. Szóval igen.. otthon van és szándékosan hagyott minket kettesben. Ezért még kapni fog. Egyébként egy fehér ruha és egy fehér papucs van rajtam a hajam meg ki van engedve. Azon gondolkozok, hogy majd otthon fogom felhívni Emmet és leszúrom ezért, bár csodálatos délután volt. Ez a két óra maga az álom. Nem foglalkozok a körülöttem levőkkel nagyon sok mindenki jár erre.. párok, gyerekek, idősek egyaránt és nem foglalkozok azzal, hogy mit csinálnak éppen. Mostanában ez izgat a legkevésbé hiszen a gondolataimat elterelték sikeresen. Amikor fel állnék a padról valaki leült éppen mellém. Egy ismerős hang.. ez. ki van zárva.. rápillantok a férfire és a szemeim kikerekednek.* - Mi a..*Kezdenék bele, de az üres pohár kiesik a kezemből.. igen meglepett vagyok és és ez csak álom. Nem néz rám.* - Patric?*Fel állok a padról és az első gondolatom jelenleg nem is tudom mi az.. várjunk csak..* - Eltűnsz fél évre és keresünk téged.. aztán egyszer csak hirtelen ide állítasz?*Nem tudom miért, de ez hirtelen kijött belőlem. Ez az egész hirtelen jött… úristen.. apa már tudja, hogy itt van? Közelebb sétálok a sráchoz, hogy jobban megnézzem az arcát.. kicsit megváltozott. nagyon furcsa az, hogy itt van.. de.. azt hiszem.. nem vagyok többre képes. Megölelném, de most annyira mérges vagyok rá és nem tudom hogyan fogadná. Az arckifejezésemet láthatja.. mikor lesz ennek az egésznek vége?*
Patric J. Morgan- .::Külhoni karakter::.
*Némán figyeli, ahogyan a pohár landol, és Lizzie kérdésére felpillant, tekintetében valami nehezen beazonosítható érzelemmel. Leginkább szomorúságra és bűnbánatra hasonlít... Hiába, neki is nehéz volt az elmúlt időszak.* - Sajnálom. Hidd el nekem, ha tehettem volna, visszajöttem volna. Nem lehetett, Lucifer nem engedi csak úgy el az ember fiát. Itt voltam, de irányítottak, nem tudtam beszélni veletek, nem tudtam elmondani, mi történt. Pedig nagyon szerettem volna... *Egy pillanatra elhallgat, majd megrázza a fejét, feláll, és Lizzie felé nyújtja a karjait, felajánlva egy ölelést.* - Az a lényeg, hogy itt vagyok, nem? *kérdez, majd ha a lány engedi, akkor megöleli, majd visszaül a padra, és int Elizabeth-nek is, hogy csatlakozzon hozzá. Nincs kedve egyelőre semerre menni, ráadásul ő tökéletesen tisztában van vele, hogy a lányt nem várja otthon senki. Fogalma sincs egyébként, hogy ezt hogyan kellene a tudtára adnia, úgyhogy végül úgy dönt, hogy ha szóba kerül, elmondja. Biztosan szóba fog kerülni, ha más nem, felhozza, és megpróbálja úgy elmagyarázni, hogy legalább Lizzie ne utálja meg. Aminek igen kevés az esélye, meg úgy egyáltalán igen kevés az esélye, hogy lesz bárki, aki nem akad ki rá emiatt az egész ügy miatt, és ténylegesen elhiszi az ő verzióját - az igazságot -, és nem dönti el, hogy márpedig ő intézte ezt így, és most adja a mártírt. Aki ismeri, igazán tudhatná, hogy ilyen, de valószínűleg Micha elvesztése egy darabig igen komoly fájdalmat fog okozni nekik, és nem valószínű, hogy tisztán látják majd a helyzetet.* - Veled minden rendben? Nagyon sokat változtál az elmúlt fél évben *jegyzi meg, amikor már ismét mind a ketten elfoglalták a helyeiket a padon.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Csak egy darab rongy ahogy állok és figyelek és nem még midnig nem hiszem el ezt amit látok. Tudtam, hogy be fog következni a nap és féltem egész végig. Ahogy hallgatom Patet érzem, hogy egy könny csepp gördül le az arcomon. Annyira fájt ez az egész és annyira nehéz volt.. azt érzem, hogy egy újabb sebhely van bennem.. de mintha még is könnyebb lenne. Vegyes érzelmek..* -Luciferről sok mindent tudnék mondani, de te..*Nem tudom mi van velem csupán csak mérges.* - Itt voltál mind végig? Ez remek.. *Mondom Patnek és nem tudom mit csináljak. Ez annyira annyira.. ráadásul apa meg Kamen.. * - Igen, de.. akkor sem értem hogyan..*Mondom egy pillanatra elgondolkozva és megpofoznám valahol, de az a harag elszállt. Helyette oda bújok hozzá és egyszerűen csak nem akarom elengedni. Vicces, hogy nagyon rég láttam és azt sem tudom már hogyan néz ki.* - Vékony vagy.. enned kéne..*mondom Patnek, de még mindig nem tudom azt, hogy merre kavarodnak a gondolataim. Leülök mellé és úgyhogy a teljes tekintetem ő rá figyelődjön.* -Apa tudja már? Feltételezem igen és ő küldött, hogy vigyél haza és megbeszéljük a dolgokat.. *Nézek Patre, és igen csak ez lehet bár a srác még maradni akar, de nem értem. Valami nem tiszta.* - A levél.. ugye tudod sikerült mindenkit kiakasztanod? Még is hogy voltál képes lemenni.. nem értem. Ez az egész olyan zavaros.. és.. *Mondom neki kicsit szipogva és tényleg nem tudom még is mit gondoljak erről az egészről. Mérges vagyok, de még sem.. egész eddig bennem volt a düh és a harag és hirtelen elszállt belőlem. Milyen vagyok én? Legalább Pat itt van semmi baja és ez a lényeg.* - Még is mit művelt veled Lucifer?*Kérdezem meg szeretném ha legalább valamit mondana.. aztán kapok egy kérdést és elfordítom a fejem, de aztán rápillantok. Nem kell mindenről tudnia .. szóval félig vagyok őszinte.* - Azt hiszem igen..bár mostanában teljesen mással voltam elfoglalva, de igen.*Mondom a srácnak kit áltatok azzal, hogy jól vagyok? még a végén magamat is becsapom..*
Patric J. Morgan- .::Külhoni karakter::.
*Inkább figyelmen kívül hagyja azt a mondatot, hogy Lizzie sok mindent tudna mondani Luciferről, mert őszintén szólva nem igazán akarja tudni. Persze azzal tisztában van, hogy itt járt a földön, hiszen ő maga is kapcsolatba került vele, de nem akar hallani róla, hogy mit beszélt a kislánnyal. Egy jó időre elege van belőle, az egyszer biztos.* - Mondtam, hogy sajnálom. Nem volt kellemes érzés figyelni, ahogyan mindenki engem gyászol, mialatt képtelen voltam elmondani, hogy élek *mondja, ezúttal némileg élesebben. Nagyon nehéz volt neki ez a fél év, legalább annyira nehéz, mint azoknak, akik ragaszkodtak hozzá, sőt, talán még nehezebb. Hiszen ő be volt zárva a tulajdon testébe, nem volt rá képes hogy bármit is tegyen a saját akaratából. Ennél rosszabbat pedig elég nehéz elképzelni...* - Nem is számít *válaszolja halkan a következő szavakra, aztán ugye megöleli a lányt. Jó érzés, hogy végre azt tesz és mond, amit ő akar, hogy végre nem más szabja meg, mit csinálhat és mit nem.* - Valószínűleg. Ne aggódj, hamar visszaszedem *válaszolja nyugtató hangon, majd ugyebár ismét leülnek a padra, ezúttal vélhetően hosszabb maradásra berendezkedve. A Michaellel kapcsolatos dologra egyelőre inkább nem mond semmit, hiszen látja, hogy a lánynak még sok más kérdése van, és úgy dönt, hogy erre majd a végén tér rá. És igen, lehetséges, hogy most az egyszer menekül a probléma elől.* - Igen, tudom, hogy mindenki kiakadt. Akkor úgy éreztem, ez a helyes, most tudom, hogy rossz ötlet volt, de ez már semmin nem változtat. Azt hittem, van esélyem, hogy egy darabban kikerülök, minden különösebb komplikáció nélkül, de nem ismertem az ellenfelemet. Most már tudom, kivel állok szemben *mondja halkan, maga elé meredve. Feltétlenül szándékában áll valahogyan segíteni Michának, noha egyelőre fogalma sincs, hogy hogyan tudná megoldani, és teljesen biztos terv nélkül nem fog ismét bevonulni a Pokolba. Most már tudja, hogy mennyire veszélyes és nehéz útra vállalkozna, most már nem fogna hozzá úgy, mint legutóbb. Tanult az elmúlt hat hónapból, ó, de mennyit tanult! Valószínűleg soha nem felejti majd el a leckét. Mielőtt Luciferrel harcolsz, bizonyosodj meg róla, hogy nincs semmilyen támadható pontod. Utána talán van ellene némi esélyed, de csak akkor, ha képes vagy nem hallgatni mindarra, amit mond. Ha hagyod megszólalni a kígyót, ha hagyod, hogy beleférkőzzön az agyadba, véged.* - Ez eléggé... Bonyolult. Egy másik testbe zárt, és most... visszaengedett. *Egyelőre ennyi elég. Aztán most már tényleg mindjárt kitér Mike-ra, de tényleg...* - Sajnálom *mondja halkan Elizabeth szavaira, ahogyan a lány válaszol a kérdésre, majd gondterhelten sóhajt.* - Sajnálom, de mostantól még nehezebbek lesznek a dolgok. Szeretném ha tudnád, hogy hozzám mindig fordulhatsz, bármi történik veled, a rendelkezésedre állok. *Ez után pedig meg van lőve. Pat nem éppen az az ember, aki annyira jól tud ködösíteni, ő mindig egyenes megmondja, ami van, és nem törődik a következményekkel. Csak az a gond, hogy ma már egy embert tönkretett.* - Kérdezted, hogy Michael tudja-e már. Igen, tudja. Elsőként tudta meg, de nem volt benne köszönet. Mike... Lucifer egy évvel ezelőtt felküldött egy bérgyilkost, hogy vigye el neki Michaelt. A bérgyilkosnak mindenképpen meg kellett tennie, ez volt az egyetlen mód, hogy újra élhessen, és akkor még nem is tudta, kit kell megtalálnia és levinnie a Pokolba. Ugyanezért küldött ide Lucifer egy másik testben, hogy segítsek. Mindent jobban akartam volna, mint elárulni őt, de nem volt választásom. Végül Mike maga vállalta az utat, és velünk tartott. Odalent van. És bár még nem tudom hogyan, de ígérem neked, Lizzie, hogy vissza fogom őt juttatni, bármilyen nehéz is legyen, bármibe is kerüljön, meg fogom oldani, hogy visszakerüljön *fogadkozik. Ő maga is tudja, hogy ez nagyon gyenge, de ez a legjobb, amit tenni tud. Aztán inkább csendben is marad, és figyeli a lányt. Elizabeth láthatja, hogy a szemeiben felindultság, düh és fájdalom keveredik, egyértelművé téve, hogy valóban komolyan gondolja, amit mond. Hogy hogyan fogadja majd mindezt a kislány, az már megint más kérdés... Elvégre ez azért egy borzalmas hír. Talán a legborzalmasabb hír, amit ember ezen a világon kaphat.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Nagyon sok mindent szeretne tudni és annyit mindent, hogy még is hogyan.. egyáltalán mikor. Annyiszor gondolkozott azon, hogy Patriccel mi van és egyáltalán milyen menthető van. Annyiszor elolvasta a levelet és annyiszor fordult meg a fejében, hogy utána megy.. mert annyira fontos neki, hogy nem akarja elveszíteni. Bárkiért akit megismert így tűzbe tenné a kezét Michaért meg pláne. Figyel Patricre és a válaszaira, de jelenleg lehajtja a fejét és a földet bámulja. Kamen is biztosan örülne annak, hogyha láthajta majd.. de mi van ha még sem? Csak csendben van és nem mondd semmit. Nem azért, mert nem tud hanem azért, mert a gondolatai teljesen kavarodnak.* - Majd csinálok valami finomat. Tudom, hogy visszahízol.*Válaszolja és igen ezt az egyet biztosan tudja a srácban. Aztán felhozza a leveles dolgot meg ezt az egészet. Bezárkózva hetekig nem szólva senkihez és Micha arcát is látván mennyire kiborult hát igen.. tudja, hogy a férfi mennyire kedveli Patet és mennyire maga alatt volt és ő is próbálta keresni a menthetőt. Ahogy Elizabeth is.. milyen rémségek jönnek még?* - Semmin? Tudod te, hogy apa kicsit el volt zárkózva volt amikor Kamennel sem beszélt .. én rám egy idegesítő arkangyal kapaszkodott és majdnem kicsaptak a suliból is, de ezt apa nem tudja.. nehéz volt nélküled Pat.. mindenkinek..*Mondja a lány egyáltalán nem kiakadt hangon hanem picit pityeregve. Volt olyan is amikor nem evett és ő is elfoglalta magát ahogyan az apja.* - biztos vagy benne, hogy tudod kivel állsz szemben?*teszi fel a költői kérdést, de tudja azt nem fog választ kapni rá. csak maga elé nézve gondolkozik el pár dolgon. Nem kérdez semmit csak fiyel. Mi változott meg? minden.. minden megváltozott és nem tudja azt mi fog még várni rá. Ahogyan beszél a másik.. a szavakat figyelvén, rá nézve a srácra kicsit döbbenten.*~Nehezebb időszakok? Még is mit akar ez jelenteni?~*teszi fel magában a kérdést és sóhajt egy kicsit. * - Ezt tudom és tisztában vagyok vele.. bár mostanában szegény Kamen kapta meg a napi hiszti adalékot amikor Gabriel nem volt jelen..*Mondja a srácnak csak a nehezebb időszakot nem tudja hova tenni. Másik testbe zárást figyelmen kívül hagyja elvégre ami megtörtént megtörtént.. nem tehető ez sem úgy jóvá, de valahol még is. Nem ehetünk semmit ellene és ezzel tisztában is van. Aztán hallja a dolgokat és a gondolatok ahogy kavarognak a fejében és képek jelennek meg előtte ahogy Pat mesél neki.*~Bérgyilkos.. évekkel ezelőtt.. újra élés.. ~ - Sergej.. tudtam, hogy van valami a pasasban..*Gondolkozik tovább nem hülye gyerek ő.*~Elárultak.. még is kiben bizzak meg?~*Teszi fel a költői kérdést magában és elkezd tovább gondolkozni, de egy résznél fel áll és oda lép Pathez, hogy mondja végre már, hogy mi van.. nagyon tudni akarja a dolgokat és most már tényleg. * - Micsoda?*Kérdezi meg és térdre rogy a földön, de úgyhogy szinte majdnem rosszul van.*~Ki lesz itt akkor? Még is mi lesz ezután?~* - ez rossz vicc.. nem.. nem lehet lent…*Fakad ki és elpattan a földről.* - Most azonnal látni akarom.. Patric.. látni akarom!!*Üvölt a srácra és indulna megfele, de földbe gyökerezett a lába.*~ Ki lesz itt ezek után? Egyedül maradtam és nincs itt senki.. miért hittem, hogy lehet tökéletes világ? Kit áltatok ezzel?~*Mondhatna bármit, de jelenleg képtelen rá..*~Miért kegyetlen az élet?~ - Ez mondd, hogy nem egy áprilisi tréfa… ~Félek, hogy bekövetkezik az amit láttam. Apa a pokolban Luciferrel.. miért miért történik ez meg?~*Szaporán veszi a levegőt, de nem tud a földről fel kelni képtelen rá.. most már biztos abban, hogy nem várja őt senki és ezután mi lesz? hova kerül és mi lesz vele? Elizabeth retteg néhány dologtól és ezek a dolgok pontosan azok, hogy egyedül marad.. Megmondaná a magáét a srácnak, de nem fogja, mert tisztában van azzal, hogy neki is éppen olyan nehéz. A többi meg jön magától. Képtelen felfogni ezt a helyzetet, de lassan jönnek maguktól a dolgok.*