by - Semmin, mert a múltat nem lehet megváltoztatni! *csattan fel Patric.* - Ami megtörtént, megtörtént, és mint mondtam, borzalmasan sokat szenvedtem, próbáltam szembe szállni Lucifer irányításával, beleadtam mindent, de mivel ő a Sátán, némileg nehéz dolgom volt *mondja idegesen, majd vesz egy mély levegőt, és megrázza a fejét. Épp eléggé pityereg Lizzie már így is, nem kell ezt még fokozni.* - Bocsáss meg, csak... tényleg nagyon nehéz időszak áll mögöttem. Láttam, milyen nehéz volt nektek, és sajnálom, hogy nem tudtam segíteni, de mindent megpróbáltam, amire csak lehetőségem volt *magyarázza. Nagyon próbál türelmesnek lenni, bár kezdi úgy érezni, hogy rossz ötlet volt ez a dolog, hogy éppen Lizzie-vel beszélgessen először, hogy pont egy gyereknek - mert akárhonnan nézzük, ő azért még az - próbálja elmagyarázni ezt az egészet.* - Valószínűleg mindőtöknél jobban ismerem őt, úgyhogy igen. Tudom, kivel állok szemben. Az elmúlt fél év minden egyes pillanatában éreztem a jelenlétét, láttam, hogy mit miért csinál, és előtte is ott voltam nála, láttam, hogyan működik. Nem mondanám, hogy kiismertem, de a legtöbb földön élőnél valószínűleg jobban. *Kivéve mondjuk az ősdémonokat, de ők eleve nem mind a földön élnek, szóval... De tény ami tény, Pat a maga emberismeretével egész jól kiismerte Lucifert. És ennél valószínűleg már csak jobban fogja ismerni. Ez után aztán ugyebár nekiáll magyarázni a Micha-ügyet, ami valószínűleg a legnehezebb, amit valaha életében közölnie kellett a lánnyal, de az a helyzet, hogy muszáj. Persze Sergej elvileg amúgy is megkeresi a kislányt, az volt Michael utolsó kívánsága hozzá, hogy intézze neki az új gyámot, de mégis jobb, ha ő avatja be. Sőt, ezek alapján eléggé úgy néz ki, hogy nem is engedné be szerencsétlen bolgárt a kúriába... Aztán végre sikerül elérnie a tényleges lényeghez, és amikor Lizzie összeesik és rákiabál, csak sóhajt, feláll, majd odatérdel mellé.* - Sajnálom. Nem tudtam tenni semmit, úgy tűnik, ennek kellett történnie. De kitalálok valamit, segíteni fogok rajta *mondja halkan, egyenletes, nyugodt hangon, igyekezve megnyugtatni a lányt. Aztán odanyúl, és gyengéden a karjaiba veszi, és lassú léptekkel elindul vele.* - Haza viszlek. A személyzet majd vigyáz rád, aztán meglátjuk, mi lesz. De nem fogsz egyedül maradni, ígérem *mondja, majd az út többi részét némán teszi meg, és csak a háztól egy olyan három percnyire szólal meg újra, amikor is leteszi a lányt.* - Én ennél tovább nem jövök, de amint tudok, eljövök, és megbeszéljük, hogy most akkor mi hogyan lesz. Próbálj meg aludni, és bízz bennem, amikor azt mondom, hogy az apád rendben lesz *mondja, majd megöleli Lizzie-t, és int neki, hogy induljon. Aztán amíg a lány el nem tűnik, még ott áll, aztán elindul vissza az Akadémiára, hogy lejelentkezzen...*
+29
Amélie Deneuve
Julian Steiner
Matthew Chancellor
Lisa Deadwood
Rosetta M. McCarthy
Morten Toov
Catherina C. Williams
Atanas A. WIlliams
Eliana De Lucia
Patric J. Morgan
Elizabeth Cobb
Kiera Bellamy
Lord Sayon Merlioth
Lorette Cyrill Branimir
Horváth Réka
Christopher Acerlot
Nicole Brise
Michael
Arleena Queen
Victoria Jones
Dorotea Rodríguez
Lasse Fält
Andrew Mason
Nathaniel Jenkins
Amanda Helgesen
Lora Verhoeven
Park Min Lee
Fredrik Laine
Lily Hollow
33 posters
Városliget
Patric J. Morgan- .::Külhoni karakter::.
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*A Colinnal való ismételt találkozás olyannyira összezavarta, hogy azóta nagyon nem tudta kialudni magát. Éjszakánként rátör az a furcsa vágy, mint amit a fiú illatának belégzésekor érzett. Valami, ami arra készteti, hogy vért igyon. Ezen okból kifolyólag az elmúlt két éjszaka mindegyikén halkan kiosont az akadémiáról, és az erdőben vadászott, hogy csillapítsa feltörő vérszomját. Habár már közeleg az éjszaka, kiszabadulva az iskola falai, és a könyvek bűvöletéből kiszakadva ismét Qarin felé veszi az iránt. Múltkor látott egy szép parkos részt, amit jobban meg szeretne nézni. Mikor végre leért a városba, és elérte a helyet, amit keresett, körülnézett. Bár már jócskán lemenőben van a nap, a városligetben még mindig sok embert látni. Néhányan sütögetnek, van aki csak sétálgat, vagy éppen megpihen az egyik padon. Persze akad néhány pár is, akik egymáshoz bújva sétálgatnak. Eliana elindul, hogy körbejárja a ligetet. Úgy hallotta, itt koncerteket is szoktak tartani, így most száján egy halvány mosollyal, szemében vágyakozással nézi a környéket. *~ Vajon egyszer én is felléphetnék itt?~* Régen féltett álma, hogy közönség előtt énekelhessen. Mint a sztárok, bár nem igazán szeretne az lenni. És mégis. Szeretné, ha egyszer ő is egy kivilágított színpadon állhatna. Annyi elég lenne. Több nem is kell.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Mai nap nagyon jól éreztem magam. Talán túlságosan is. Tommyval töltött nap után mostanában feltöltődöm és olyan mintha más lennék.. bár fura, hogy vannak rémálmaim.. de miért is fura? Olyan mintha valóságos lenne. Szóval igen minden bizonnyal meg lehet bizonyosodni erről. Halkan sóhajtok egyet és végig nézek az embereken. Mindegyik annyira jó kedvű.. én nekem ez csak a látszat, hogy mosolygok, de valójában belül forrongok és szomorú vagyok. Hiányzik apa.. mindennél jobban és ezt az űrt semmi nem tudja pótolni. Egyszerűen semmi. Ma a srác nélkül sétálok itt a városligetben pontosan azon az úton ahol Pattel találkoztam egy hete. Azóta nem is láttam a srácot, de ő is hiányzott. Sok mindenen kell gondolkodnom mindennek oka van, de miért pont most. Apán kívül senki olyan nincs.. na jó Kamen, meg Pat.. de jelenleg Kamenékhez nem is szeretnék elmenni. Sergej miatt.. akire dühös vagyok.. Esterontól is bocsánatot kell kérnem nem akartam múltkor megbántani. Ahogy sétálok véletlen elbotlok és a földre kerülök.* - Fenébe..*Motyogom és egy kőbe estem el. Ritkán fordul elő.Koncertekre felfigyelek ugyan, de táncolni szeretek fellépni. Tavasszal voltunk is itt emlékszem. Megpróbálok fel állni,de azt hiszem kificamodott a bokám. Csodás lesz így haza menni a bácsikám örülni fog.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Ahogy sétálgat, és gondolkodik a koncertről, hogy ennyire szeretne közönség előtt énekelni, és még sok minden máson is, ami az eszébe jut, hirtelen arra lesz figyelmes, hogy ne is olyan messze egy lány megbotlik, és elesik. Látszólag nem tud felállni, és a bokáját fájlalja. Eliana gyorsan odasiet és leguggol a lány mellé.* - Minden rendben? Fáj a bokád? Segítsek felállni?* Ismét előjött segítőkész énje. Amíg a világan bolyongott az elmúlt évek alatt, addig is mindenhol segített amiben tudott az éppen adott területhez tartozó embereknek. Ez az ő lázadása vámpír mivolta ellen.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Nem szeretek balesetet szenvedni mert mindig az lesz a vége, hogy na. Ráadásul főleg most. Valakinek még is csak szólnom kéne, de hát ez nem megy ilyen könnyen nem megy. Nem szeretek segítséget elfogadni bár tudom, hogy lenne kitől.. szóval.. táncnál meg ha elesik az ember fel tud állni. Harcban is fel kell kelni hiszen ha megsebesültél ott a végsőkig kell küzdeni.* - Szia! Megpróbálok fel állni köszönöm szépen azért. Tudod, ha táncol valaki és megbotlik ugyan úgy tudja folytatni. Csak most nem néztem a lábam elé. Hamar el fog múlni.*Mondom a lánynak és halványan elmosolyodom.*- Elizabeth vagyok.*Nyújtom a kezemet és mutatkozom be és nézek a lányon végig. Más mint akikkel találkozni szoktam.* - Te nem ide valósi vagy igaz?*Érdeklődöm, bár igazából csak kíváncsi vagyok, de egy és ugyan az.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
- Ha jól hallom és értem, nem igazán szeretsz másoktól segítséget elfogadni. Pedig néha van olyan, hogy rászorulunk másokra. És ha úgy nézed, ha párban táncolsz, és megbotlasz, a társad megtart, és vigyáz, hogy bajod ne essék. A harcban a társak megvédik egymást. Még a legkeményebb harcos is szorulhat segítségre.* Mondja teljes meggyőződéssel, mikor feleszmél, hogy miről is beszél.* - Elnézést. Badarságokat beszélek. Eliana vagyok.* Nyújtja ő is a kezét vidáman.* - örülök, hogy megismerhetlek. Viszont ha tanácsolhatnék valamit, minél előbb borogasd be a bokádat, és próbáld pihentetni.* Még mindig kicsit aggódva beszél, majd a lány kérdésére megrázza a fejét.* - Az Akadémián tanulok. Ebben a félévben érkezte. A várost még nem ismerem olyan jól.
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Amikor megjegyzi ezt a segítség kérést kicsit elpirulok. Így is kapok rengeteget hála azoknak akikben meg tudok bízni szóval. El is mosolyodok.* - Semmi baj.. szoktam hasonlókat gondolni tudod én így vagyok ezzel ez csak egy kisebb ütés nem komoly. *Mondom neki nyugtatóan már amennyire lehet és érzem, hogy egy picit jobb a lábam. az idő pedig tökéletes és egészen jó.. kellemes.. ma egy sort nadrág van rajtam és egy fekete felső ami igen jól áll. Fekete halál fejes top és a hajam össze van kivételesen fogva.* - Én is örülök szintén..*Válaszolom a lánynak és tényleg teljesen más mint akikkel szoktam. Például a sulis társaim vagy Emma, vagy esetleg Tommy.. és ez még csak enyhe túlzás volt.* - Pihenek én eleget. Muszáj volt kijönni a levegőre nem lehet bezárkózva. tudod ha valaki sokáig van a lakásban, akkor bizony nem tesz jót neki. társaság pedig szükséges..*Válaszolom lelkesen és igen megint a filozofálgatások. Talán nem kell túl sok filmet megnéznem.* - Különben, meg hamar begyógyul.*Mosolygok és igen ebben az egyben tényleg igazam van, de Gabriel mi az istenért nincs még itt.. hetek óta el van tűnve.. * - Oh, nekem vannak ismerőseim akik oda járnak. Egyszer volt szerencsém látni az épületet..~akkor is harc volt a vége..~*Rossz emlékek, de hát ez van..* - Nagyon szerencsés vagy, hogy oda járhatsz. A város szép, a legtöbb és szebb helyeken voltam apukámmal.*Sóhajtok egyet, de nem szomorkásan.. * - Én Roxfortba fogok járni szeptembertől.*Mondom Elianának lelkesen és igen megkaptam a levelemet és már várom. Még senkinek nem mondtam el ezt a dolgot.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Amikor Elizabeth azt mondja, nincsen semmi komoly baja, és ez semmiség, akkor Lia egy picit megnyugodik. Tényleg nem tűnik vészesnek, és abba a kategóriába se tenné, amikor a sérült elhallgatja a fájdalmát. Azt már rég észre vette volna. A fájó gondolatok egész hangosak tudnak lenni. mindenesetre csak bólint egyet. Azért a lány arcát nézi, hátha eltorzul, vagy mégis csak látszik rajta, hogy azért még sincsen minden a legnagyobb rendben.* - Igen. néha jó kimozdulni a négy fal közül. A friss levegő jót tesz a szervezetnek. *~Vagyis tenne~* A társaságos dologgal is egyetértek. Nem tudom elképzelni milyen lenne huzamosabb ideig egyedül lenni.* Feleli gondolkodás nélkül, azonban hamar rájön, hogy elhamarkodott választ adott, ami nem teljesen igaz, hiszen átváltozása után jó ideig egyedül volt, nem mert nagyon az emberek közé menni, csak éjszaka, és csak addig, amíg szükséges volt. De utána megtanult állatok vérén élni, és véget ért a magányosan töltött órák száma, bár továbbra sem tartozott sehová.* -Kiket ismersz az akadémiáról? Hátha én is ismerem őket. És én is elég szerencsésnek érzem magam. De miért? Ilyen nehéz ide bekerülni?* Kérdi kíváncsian. Ebbe még bele sem gondolt. Ő egész könnyedén bekerült, és azóta is elég sokan jöttek az iskolába, tehát nem tűnik nagy ördöngösségnek a bejutás.* - Én azért jöttem ide, hogy megismerjem ezt a részét is a városnak. Itt, a városligetben még nem jártam. Igazából, még egész sok helyen nem, de apránként egyszer mindenhova eljutok, ahová szeretnék. * - A Roxfortba? Nincs az innen egy kicsit messze?* Igazából nem tudja, pontosan hol van a Roxfort innen számítva, de az, ha valaki oda megy, egyenlő azzal, hogy az itteni életét lekorlátozza, és vállalja, hogy az itt lévő barátait és rokonait hosszabb ideig nem fogja látni.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Ahogyan elgondolkozik, a másik dolgokról rájön tényleg jó most másokkal megismerkedni, de azért vigyáz, arra kiben bízik meg. Szóval tudja azt, hogy mi van akkor, amikor hazudik valaki.. vagyis annyira nem . aztán lassan fel áll a lány és elmosolyodik Liára és szimpatikusnak találja a vámpírt.* - Hidd el nekem nagyon rossz.*Feleli és igen ő aztán tudja hiszen napokig be volt zárva egyedül legalább is ő egyedül akart lenni csak mostanában szabadult fel teljesen egy kicsit. Aztán szóba kerül az akadémia és szóba kerül az is, hogy az akadémiáról vannak ismerősei..* - Hmm.. Kamen Grozdan Branimir, Patric Morgan, Esteron Baltazaar hm… hirtelen ennyi jut eszembe.*Magyarázza Elianának Esteront ha látta akkor azért láthatta, mert egy házba járnak. aztán ugye beszélgetnek a városról és elmosolyodik.* - Szoktak lenni programok mindenhol. Valahol bemutatók is.. minden hónapban. Fesztiválok.. főleg nyáron..*Igen a fellépéseken Elizabeth is ott van.. tavaly óta.* - Picit, de muszáj lesz nekem elmennem. Ráadásul várom.. már nagyon.*Mondja lelkesen és igen tényleg ennyire lelkes.*-Elizabeth! Nem megmondtam, hogy 10-re legyél otthon!?*Szólal meg egy hang és hirtelen torpan meg és néz Liára.* - Ne haragudj.. nekem azt hiszem mennem kéne. A bácsikám nem valami kedves személyiség. Mintha maga az ördög lenne.*Ezzel nem tévedt sokat a lány.* - Remélem összefutunk még szia jóéjszakát!*Köszön el majd oda lépdel a bácsikájához aki felkapja a lányt és viszi hazafelé. Szabály az szabály.. nála is..*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Ezúttal most egy kicsit lazább helyre mennek ez Atanas második választása, az Elvarázsolt kastély óta, az előző Bulgáriába volt. Ezúttal Cathet piknikezni hívta el és múltkor vett neki egy ajándékot amit majd a mostani randi végén szeretne odaadni Cathnek. Egy nagy piknik táska van a kezében és egy szivárványszínű pokróc amit amikor odaérnek a ligetben található tóhoz leterít az egyik fa árnyékába, hogy azért ne a tűző napon legyenek ami így is eléggé meleget ad, mint most már jó pár napja és úgy néz ki nem lesz mostanság enyhébb idő, aminek nem nagyon örül, mert döglesztő meleg van és nehéz kibírni.* - Remélem jó lesz ez is most egy kicsit pihenősebbnek, a múltkori kastélyos dolog után. Néha kell a pihizés is. Nem? * kérdi meg és közben leül a plédre amúgy egy hawaii ing van rajta és egy hozzá illő térdnadrág valamint egy szandál.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*A mai napon komolyan elviselhetetlen meleg van, de még ez sem tántorította el az embereket, hogy odakint élvezzék a nyarat. Nos, ebbe Cathék is beletartoznak. A lány figyeli, amint Atanas leteríti a pokrócot, és leül, kényelmesen hátradől, és behunyja a szemét.*- De bizony. És ez tényleg nagyon jó. -*Ekkor egy kisebb szellő süvít végig a Városligeten, a fák ágait és leveleit megrezegteti, és pillanatnyi enyhülést hoz azoknak, akik kimerészkedtek a hűvös szoba falai közül. Már eltelt a nyár fele, így Cath szépen lebarnult. Hosszú, barna, hullámos haját ma kiengedte, tekintetét eddig egy hatalmas napszemüveg takarta, amit most az árnyékban levesz. Lenge, mélyen dekoltált, hófehér, combközépig érő ruhát visel, virágos szandállal. Mikor Atanas is leül mellé, elvigyorodik, és felül, hogy a fiú karjai közé furakodjon és egy csókot leheljen a nyakára, majd ismét elterül a pléden. Tökéletes délután, egy tökéletes helyen, a tökéletes pasival. Bár Cath mostanában szinte izzik a feszültségtől, azonban ha Atanassal van, minden gond oly aprócskának tűnik. A lány megpróbál pozitívan hozzáállni a dolgokhoz mindig, és nem hagyja, hogy ezt a délutánt bármi is elrontsa. Se az olykor rátörő félelmei, se a hülye gondolatai.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Miközben Cath egy csókot ad a nyakára ő annak fejét csókolja meg. Bár többször látja rajta, hogy nincsen minden rendben. Bár nagyjából tudja a dolgokat, azért szeretne segíteni kedvesén. Csak sajnos, még ő maga se tudja, hogy tudna segíteni rajta.* - Remélem, tudod, hogy bármiben számíthatsz rám, csak szólj és ha tudok segítek és igyekszem mindenben segíteni. * aztán egy kis csend után folytatja tovább.* - Tudod, sokszor mondom, hogy szeretlek, meg, hogy nagyon. Tudom, hogy eléggé közhelyes, de nem tudok rá szebb és jobb szót találni. és ezt szeretném valahogy ki is fejezni. * és a mondat végére, egy kis dobozkát nyújt oda Cathnek egy nagy mosollyal. Ő pontosan tudja, hogy mi van benne, hiszen ő maga vette, de Cath, nem tudja, és a doboz mérete alapján akár gyűrű is lehetne, benne, de egyedül Atanas tudja csak, hogy nem az van benne. Erről az ajándékról senkinek nem beszélt, senkinek se mondta el csak is az eladó tud róla akitől vette. és most kíváncsian figyeli és nézi, Cath arcát.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Aztán Atanas mond valamit, mire a lány tekintete ellágyul, és elmosolyodik. Jól esik neki, hogy törődik vele a fiú, azonban ezen senki nem tud segíteni. Csak magának kell megbirkóznia vele.*- Köszönöm. Ígérem szólni fogok, ha úgy érzem tudsz segíteni. -*Feleli, majd Atanas ismét megszólal, Cath pedig csendben, türelmes figyeli, immár ülve, Atanassal szemben. *~Kifejezni? Atanas...tudhatnád, hogy nekem az a legnagyobb ajándék, hogy szeretsz.~*Gondolja magában, de azért mikor meglátja a dobozkát igencsak meglepődik. Ajkai szétnyílnak, beszívja a levegőt és azonnal asszociál valamire. Azonban mielőtt a gondolat túlságosan is kibontakozhatna gyorsan becsomagolja, és eltemeti mélyre. Tekintete izgatottságot, és hihetetlen szerelmet tükröz. A kis dobozkát egy pár pillanatig forgatja az ujjai közt, majd mély levegőt vesz.*- Mi ez? Nem kellett volna költened rám. -*Feleli elpirulva a meghatottságtól és az érzéstől, hogy ő bezzeg nem vett semmit a fiúnak. Na meg persze az örömtől, hiszen már nagyon régen volt, hogy valaha is ajándékot kapott. A szülinapját nem szokta megünnepelni, a karácsonyt pedig eddig barátok híján egyedül ünnepelte. De most, ez a teljesen spontán ajándék, nagyon meghatja és sokat jelent neki. Így aztán, idegesen felnyitja a doboz fedelét, mire megpillant benne egy csodálatos medált. Lassan elmosolyodik.*- Gyönyörű medál? De, olyan ismerős...-*Igen, mintha már olvasott volna ilyenről, de hiába kutakodik az emlékei közt, nem jut eszébe milyen medál lehet.*-Köszönöm. Csodálatos.-*Hálálkodik, majd a pokrócon odahajol a fiúhoz és szenvedélyesen megcsókolja.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
* Mosolyog Cath válaszán és bólint rá, hogy megértette. Aztán elővette ugye az ajándékot. A medált, ami Cathnek amint kiderült nagyon tetszik és egy csókot kap érte, ami boldogsággal tölti el. Aztán mondja el a medál lényegét.* - Ennek a medálnak van egy párja ami addig amíg nem adtam ezt át neked a zsebemben volt. A két medál segítségével, bármilyen messze vagyunk egymástól tudunk kommunikálni egymással. De mindent érzünk amit a másik érez. A fájdalmat is többek között. * Mondja Cathnek és a lány nyakába akasztja a medált, majd ő is fölveszi a sajátját. de mielőtt fölvenné, megcsókolja Cathet és csak lassan távolodik el tőle. Majd előszedi a kis kosárkát amit magukkal hoztak és kipakol belőle. Először a szendvicseket, aztán a hűsített innivalókat és végül azt a pár szalvétát is ami ott volt hozzá. Majd Cathnek nyújtja a szendvicset. Ha a lány a kezével nyúl érte akkor kicselezi és nem engedni megfogni a kenyeret. Addig csinálja ezt amíg rá nem jön a lány, hogy azt akarja, hogy harapjon belőle.
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Majd mikor véget ér a csók, Atanas ugyebár elmondja a medál lényegét, mire a lánynak azonnal felizzik a kis égő a feje fölött. Igen, most már emlékszik rá. Majd a fiú a nyakába akasztja a nyakláncot. A medál azonnal illeszkedik a nyaka alatti kis gödröcskébe, mire a lány megszorítja és még egyszer megöleli a fút. Ebbe az egyszerű mozdulatba belesűríti minden érzelmét, majd hatalmas mosollyal az arcán válik el a fiú testétől. *- Köszönöm, feleli a csók után. És ekkor megkezdődik a piknik. Atanas mindent előpakol, mire a lány hatalmas boldogsággal a szívében nyúl a felé nyújtott szendvicsért. Azonban a fiú elhúzza előle. Cath arcára kiül a kérdés, majd egy pár ilyen után végül leesik neki mit akar szerelme. Csábtón elmosolyodik, majd a szendvics felé hajol és amennyiben a fiú engedi neki, akkor harap belőle. *- Te akarsz megetetni? -*Kérdezi incselkedőn, és ha szabad, akkor még egyet harap. Még egy szendvics se volt olyan finom mint ez a mai. Iszik egy kortyot az innivalóból, majd pedig közelebb húzódik a fiúhoz, majd megcsókolja.*-Nagyon finom ez a szendvics, azonban te finomabb vagy.-*Mondja, majd ismét megcsókolja Atanast, és végül lenyomja a földre, így Cath került fölé. Megcsókolja a fiú ajkát, majd az arcát, a homlokát és a nyakát, majd visszatér az ajkára. Így feküdtek a csillagos ég alatt.*
Atanas A. WIlliams- .::Diák::.
- Nincsen mit köszönnöd. * mondja és utána ugye elkezdi úgymond megetetni Cathet és meg engedi neki, hogy ne csak egyet harapjon. Azonban amikor Cath ledönti és végigcsókolja. kissé meglepődik.* - Biztosan ezt akarod.* Azzal átfordul úgy, hogy a lány kerüljön alulra. végigcsókolja a lány nyakát, aztán a óvatosan megharapdálja a lány füleit. Majd újabb csókokat ad. Végül két csókot ad a melleire.* - Szóval biztosan ezt akarod? * Mondja és újabb csókokat ad megszámlálhatatlan mennyiségűt. De amúgy se lenne értelme számolni mert nem is az a lényeg.*
Catherina C. Williams- .::Diák::.
*Cath ugyan elkezdte, és való igaz, eléggé hirtelen támadta le vele a fiút, azonban arra kicsit sem számított, hogy Atanas majd folytatja is. Így akkor ő lepődik meg, amikor a fiú kerül fölé, majd milliónyi csókot lehel az arcára, és végül lentebb is. A lányból kiszakad az eddig benntartott levegő, majd mikor a fiú ismét megkérdezi, csak egy csókkal felel. Átkarolja szerelme nyakát, lehúzza magához és összeér az ajkuk. Cath a csók végén gyengéden beleharap a másik ajkába, majd egy hosszú csókot lehel a nyakára, majd visszatér azokra a puha ajkakra. Egy végtelennek tűnő perc múlva a lány eltolja magától a fiút és a szemeibe néz. Leheletük összekeveredik, és minden érintés, mellyel elkalandozik a fiú testén, egyre csak fokozóik a lányban a vágy és az adrenalin. Igen, mintha vénásan kapná az izgalmat, és nem tud vele betelni. *- Szeretlek. -* Suttogja, majd ismét fordulás, Cath kerül újra fölülre, vissza adja azt a temérdek csókot, amit kapott, majd megcsókolja a fiú nyakát, és végül a pólója feletti ívet, ahol még kilátszik a bőre. Szavak nélkül is kommunikálnak. A fiú érezheti a Cahtből áradó érzelmeket, melyek dühöngő óceánként fodrozódnak benne, miközben csak az kattog a lány fejében, hogy vajon meddig mennek még el. Cathet nem izgatta. Olyan könnyűnek érezte magát, és merésznek.*
Morten Toov- .::Diák::.
*Tegnap végignéztem az összes Halálos iramban részt, és mondanom se kell, hogy teljesen kikészültem tőle. Egyesével még egész tűrhető filmnek tartottam őket, de együtt… Nos, együtt katasztrófa. Nem is értem, hogy vetemedhettem arra, hogy végignézzem az összeset egy nap alatt. Talán kezdek bekattanni apám meg Arien miatt? A napokban egyre többet gondolok arra, hogy bár meg se születtem volna! Vagy, hogy bár ne ő lenne az apám. Egyszerűen nem értem, hogy eddig tizennyolc-tizenkilenc éven keresztül magasról tett rám, aztán most, hogy otthagytam, hirtelen nagyon fontos lettem neki! Igazán leakadhatna rólam! Soha nem fogok visszamenni hozzá. Soha! Megpróbáltam a Porchém bütyökölésével kiűzni őt a fejemből, de egyszerűen képtelen voltam rá. Így inkább abbahagytam a kocsim nyüstölését, fogtam egy fejhallgatót, és szépen elballagtam a városligetig, úgy ahogy voltam. Magyarán: egy fehérnek már nem nevezhető olajfoltos trikóban, egy barna háromnegyedes nadrágban meg tornacipőben. A zenelejátszómhoz csatlakoztattam a fejhallgatót, majd benyomtam a japán zenékből álló lejátszási listámat. Nem tudom hogy csinálják a japánok, de nagyon jól értenek ahhoz, hogy a zenéjükkel mosolyt csaljanak az arcomra. Így hát most egy hatalmas fa árnyékában heverészek, hallgatom a zenét, és nézek ki a fejemből. Nem akarok még visszamenni az iskolába, mert akkor néhány embert be kellene avatnom a dolgaimba, és nem szeretném, hogy tudjanak róla. mert, ha tudják, akkor ők is veszélybe kerülnének, azt pedig nagyon nem szeretném. Felsóhajtok, és átváltok Kouji Wada egyik számára. Pontosabban a Fire!-re. Az a szám valahogy mindig visszaadja a hitemet és az erőmet. Többnyire ezt hallgatom már hónapok óta. Azok a gitár meg dobszólók! Elképzelni se bírom, hogy csinálják meg ezeket a számukat, hogy ilyen jól hangzanak! Annyira átadom magam a zenéjének, hogy halkan énekelni kezdem a szöveget. Még szerencse, hogy anno a japánt vettem fel plusz nyelvnek.*
Rosetta M. McCarthy- .::Diák::.
*Egy ideje már a városban ólálkodik, bár most volt társasága, csak kezdte úgy érezni, hogy fölösleges, főleg mert valami írtó helyes pasi toppant be Riehez és tudta, hogy mi a dolga. Kettesben hagyni őket. Viszont most megint egyedül van és úgy döntött, hogy megkockáztatja és megint végig mássza a várost, hátha alapon megint összefut valakivel. Persze kicsit esélyt lát rá, pont sóhajtozva rugdos maga előtt egy követ, miközben a Városligeten megy keresztül. Tetszik neki a hely, örül neki, hogy a város alapítói gondoltak rá, hogy tegyenek bele egy parkot, főleg, egy ilyen szépet, szinte melengeti a szívét, már maga a park szépsége, valamitn az emberekek boldogsága, akik itt vannak. Mikor valami halk dudorászást hall, felkapja a fejét és a szemével körbepásztázza a helyet, majd mikor megakad a fiúna a szeme, önkéntelenül is vigyorra húzódik a szája. Egyenesen felé veszi az irányt és megtorpan előtte, kezét a háta mögött összekulcsolva, egy ártatlan mosollyal az arcán üdvözli az ismerős idegent.* - Szia. *Mosolyog továbbra is és ha esetleg zavarná a másikat, akkor szépen tovább áll. Bár most jobban örülne a társaságnak, olyan régen volt már, hogy normálisan beszélgethetett volan. Na jó, nem régen, de neki az a pár nap is hosszú idő... Amúgy egy combközépig érő fehér farmer van rajta, egy lila, rózsaszín, majd fehérbe átmenő színskálás trikó, ami lazán lóg rajta, valamint egy fehér ujjas szandál.*
Morten Toov- .::Diák::.
*Halkan énekelgetem a japán dalt, és közben kezdem úgy érezni magam, mintha valóban nem lenne semmi gondom. A dalolászás közben figyelem a felettem terpeszkedő ágon játszadozó mókusokat, és a fák között előbújó kék eget. Szóval, tényleg kezdem úgy érezni magam, hogy minden rendben lesz, nem kell rágódnom se a múltamon, se a jövőmön. Aztán elém toppan egy ismerős lány, akit annak idején az iskolában, vagy a városban láthattam. Látom, hogy mozog a szája, így lelököm a fejemről a fejhallgatót, ami megkapaszkodik a nyakamban, és onnan játssza tovább a vidám keleti dallamot. * - Hello. Ismerlek téged valahonnan? *üdvözlöm őt. Eleinte, amikor elindultam nem sok kedvem volt társalogni, de ki tudja… Hátha ez segít valamit.* - Szép napunk van, nem? Igaz, nem ehhez az éghajlathoz szoktam, de egész elviselhető. *Kezdem el a csevegést miközben mosolyt varázsolok az arcomra. Szerencse, hogy apám mellett megtanultam színészkedni. * - Amúgy Morten vagyok *mutatkozom be. Persze, előtte egy pillanatra eszembe jut, hogy mi van, ha apám küldte, aztán elhessegetem ezt a gondolatot, már csak azért is, mert apa nem állna le ilyen fajta lányokkal. Túl kedvesnek tűnik. Így hát nem aggódom, meg hát ha gáz lenne, akkor irtó gyorsan tudok cselekedni, szóval nem féltem tőle a bőrömet. * - Csatlakozol? *kérdem kedvesen miközben megpaskolom magam mellett a füvet. Nem túlzottan zavar, hogy az autószerelő ruhámban vagyok előtte. Nem szokott ez zavarni.*
Rosetta M. McCarthy- .::Diák::.
*Inkább az iskolában láthatta a lányt, bár az biztos, hogy a városban is mászkál eleget, de ő személy szerint nem emlékszik a fiúra, csak a suliból. A kérdésre kicsit meglepődik, de inkább nem mutatja ki. Hogy min lepődött meg? Hát, nem szokták ezt tőle megkérdezni, fura, dehát mindegy.* - Egy suliba járunk, néha láttalak a folyosón, vagy az udvaron. *Mosolyog tovább a fiúra, de most már sokkal inkább szelíden, mint ártatlanul.* - Amúgy Rosetta, Rosetta McCarthy. *Mutatkozik be a lány, lehetőleg a középső nevét elhagyva, nem túlságosan tetszik neki, nem is érti az anyja miért is adta neki.* - Gyönyörű, olyan szép, hogy így ragyog a nap. *Szív egy mélyet a levegőből egy elégedett mosollyal az arcán és ő tényleg élvezi ezt, oké, kicsit zavarja a meleg, de kit nem? Nincs napsütés meleg nélkül, legalább is ilyen szép biztos nem.* - Miért, te mihez szoktál? *Kérdez rá óvatosan, de annál inkább érdeklődve egy ragyogó mosollyal az arcán. Örül a másiknak, kíváncsi rá, tényleg, de valahogy átragad rá a másik visszafogottsága. Ami lehet csak Rosenak visszafogott, másnak normális, dehát na, ő személy szerint folyton pörög, tehát... A bemutatkozásra csak újabb lelkes mosoly ragyog fel az arcán.* - Örülök Morten, mint mondtam, Rosetta, de szólíts csak Rosenak! *Kuncog a lány és bár gondolt rá, hogy kezet rázzon a másikkal - berögződött nála, még ha nőből is van -, de mivel az nem nyújtja a kezét, inkább hagyja.* - Ha nem zavarok. *Mosolyog boldogan és ha nem zavar, akkor lehuppan a fiú mellé és hátát nekidönti a fának, ismét csak egy mély levegőt vesz és egy boldog mosollyal az arcán fújja ki.*
Morten Toov- .::Diák::.
*Hát, igazából csak halvány dereng nekem ez az arc, de biztos vagyok benne, hogy láttam már valahol. Aztán említik a sulit, mire kicsit feszélyezetten fészkelődni kezdek. Akaratlanul is eszembe jutott, hogy apám egyszer álmomban leégette a Fyront és megölte az összes lidércet.* - Ja, értem. Gondolom, akkor erethonos vagy *mosolyogok rá. Sylorinásnak biztos nem az, a Cameos diákjait meg – ha a többséget látásból -, de akkor is ismerem. Szóval kizárásos alapon Erethonos.* - Igazán örvendek, Rose *Még mindig mosolygok. Nem akarom elriasztani őt, na meg azért jó lenne, ha legalább a kívülállók szemében épeszűnek tűnnék, bár tudom, hogy nem vagyok az. Aztán Rose a napsütésnek kezd örvendezni, én meg akaratlanul is felnevetek rajta.* - Magát a napsütést nem túlzottan részesítem előnyben, de imádom nézni az eget. Olyankor mindig arra gondolok, hogy odafent van egy világ, egy jobb világ, ahová egyszer talán feljuthatok *mosolygok nosztalgikusan. Tudom, hogy a bátyám odafent van, és talán, ha egyszer én is felkerülök oda, akkor végre megismerhetem. * -Én? A hideghez. Norvég vagyok *vigyorgok rá a lányra, de közben összerándul a gyomrom már attól, hogy a szülőhazámra gondolok.* - Gondolom, de ilyen klímán nevelkedtél fel, szóval nem furcsa, hogy ennyire hőség van *teszem hozzá jókedvet tettetve.* - Rendben, akkor Rose *biccentek. Nem nyújtottam neki kezet, mert nem szokásom nőkkel kezet fogni, meg ahhoz fel kellett volna állnom. * - Egyáltalán nem zavarsz. Mostanában úgyis túl sokat voltam egyedül *jegyzem meg halkan.*
Rosetta M. McCarthy- .::Diák::.
*Hát, ha meg is történne, Roset nem ölnék meg, szerencséje, hogy angyal, még ha csak félig is.* - Talált. *Kuncog a lány.* - Na és te? *kíváncsiskodik egy mosollyal az arcán. Érdekli a srác, mondhatni elvonási tünetei vannak az emberektől. Furcsa neki, hogy ilyen keveset beszéljen vagy legyen másokkal... Főleg a nővérével. Mikor a másik felnevet picit elszomorodik, hogy úgy mondjam, sokan kinevetik az miatt, hogy szereti a természetet és mondhatjuk, hogy nem esik jól neki...* - Min nevettél? *Kérdi most puszta érdeklődéssel és enyhe aggodalommal a hangjában. Nem akarja, hogy hülyének nézze a másik...* - Szép is. *Mosolyog a lány, a mennyországra pedig bólint.* - Ott van, nagyszerű hely. *Mosolyog a lány és igen, ő már járt ott, bár nem a legjobb körülmények között...* - Angyal vagy nem? Akkor felmehetsz oda. *Jegyzi meg a lány csak úgy mellékesen. Szinte biztos benne, hogy érdekli a másikat a lehetőség, legalább is ez a megérzése.* - Ja, értem. Akkor tényleg nem lehetsz ehhez hozzászokva. *Mosolyog a lány, a srác következő szavaira bólogat.* - Amerikában nőttem fel, Las Vegasban, Chicagoban, voltunk New Yorkban is. *Gondolkozik el a lány és magában picit szidja magát, bezzeg mikor Nate kérdezte, akkor nem jutott eszébe...* - De amúgy Írországból származom. *Jegyzi még meg a lány, szóval ha úgy vesszük elég közel van már a szülőföljdéhez.* - Az sosem jó. Miért voltál egyedül? *Nevet a lány, majd újabbat kérdez, remélve, hogy tényleg nem sérti a fiú magánszféráját és közben eszébe jut, hogy a fiú zenét hallgatott - user nem tudja, hogy most is megy-e, szóval... - és máris szóra nyílik a szája.* - Amúgy mit hallgattál? *Kérdezősködik tovább, ugyanazzal az őszinte, ragyogó mosollyal az arcán.*
Morten Toov- .::Diák::.
*Arra, hogy eltaláltam a lány házát, csak mosolygok. Nem volt nehéz. * - Én? Cameosos vagyok, bár az elmúlt időben nem időztem túl sokat a kastély falai között *felelek neki. Végül is nem lenne könnyű úgy végigsétálni a folyosókon, hogy a lelki szemeim előtt éppen lángol… Szóval, jobb nekem otthon. Aztán Rose megkérdezi, hogy mégis min nevetek.* - Tudod, nagyon aranyos, hogy így áradozol a természetről. Ez már-már olyan kóros, ahogy én szoktam a legújabb kocsiknak örvendeni *nevet fel most már igazán őszintén. Ez különös, mert az elmúlt időben sose nevettem ilyen jót. Aztán kíváncsian hallgatom, ahogy a lány a Mennyországról mond pár dolgot.* - Igen, az vagyok, de nekem sose mutatták meg hogyan lehet feljutni oda. ~Ja, mert apám azzal volt elfoglalva, hogy lidércvadászatra tanítson ~ De, ha te mondod, akkor elhiszem, hogy gyönyörű *morgom magamban keserűen, de közben egész élethűen alakítom a normális személyt.* - Hát nem túlzottan, de mivel itt fogok élni, ezért kénytelen vagyok megszokni ezt a klímát *mosolygok. Majd a lány említi, hogy ő amerikai, és hogy merre is jártak pontosan.* - Hát, nem tudom. Én eddig még sose hagytam el a Skandináv-félszigetet, szóval Amerikáról meg Írországról nem tudok nyilatkozni *vakarom meg a tarkómat.* - Ez… Bonyolult. Mondjuk úgy, hogy családi gondok *felelek kellemetlenül. Nem igazán kellene ezt a témát boncolgatni, mert nem lenne szabad, hogy a lány tudjon a dolgaimról. Apám bárkit és bármikor felhasználhat a céljai elérésében, és nem akarom, hogy bárkinek baja essen. Ezért se szóltam Elianának, hogy eltűnök egy időre. Egyébként, amíg Rose nem is kérdez rá, addig teljesen kizártam a fejemből a még mindig szóló japán zenét.* - Kouji Wadától a Fire! című számot. Ő egy japán énekes. Tudom fura, hogy ezt hallgatom, de jobb kedvre derít a pörgése *magyarázom a lánynak, majd leveszem a nyakamból a fejhallgatót, és Rose felé nyújtom hátha bele akar hallgatni. *
Rosetta M. McCarthy- .::Diák::.
*Mondjuk az biztos, már csak a lányt elnézve is lerí róla, hogy hova is való.* - Hogy-hogy? *Mondhatni vallatja a fiút, bár szimpla érdeklődés az egész és a lány hangsúlyán az biztosan is érezhető és a vallató tiszt biztos nem mosolyog az áldozataira.* - Kóros... *Morogja maga elé és egy picit lebiggyeszti az alsó ajkát. Az arca enyhén úgy hat, mintha mindjárt elsírná magát, pedig csak egy picit rosszul esett neki ez a megfogalmazás, de nincs sírhatnékja.* - Szóval akkor te rajongasz a kocsikért? *Kérdezi egy apró mosollyal, inkább hagyva az előbbi kifejezésen való fennakadását, az arcán és megpróbálja elképzelni őt egy szerelőgarázsban, ami nem nehéz, mert ami most rajta van, hát, passzol oda. A srác következő szavaira enyhén meglepődik, de csak elmosolyodik.* - Majd megmutathatom neked. Én már jártam ott. *Oké, nem direkt ment oda és ő is csak akkor tudta meg, hogy hogyan lehet feljutni, szóval na... De azért szívesen segít a fiúnak.* - Biztos sikerülni fog. *Nevet a lány. Ő kicsit nehezen tudja elképzelni, hogy ne lehetne ezt megszokni, persze ő ebben nőt fel.* - Szép helyek, vagyis, Amerika az egy tipikus nagyváros, Írország pedig egyszerűen gyönyörű. *Áradozik a lány. Rengeteget tudna mesélni mindkettőről, de nem fog. Szinte sejti, hogy a fiút nem érdekli. Mikor meghallja a fiú következő szavait, már megbánta a kérdését és picit elkomorodik.* - Sajnálom... *Hajtja le picit a fejét és óvatoasn a fiú arcára les. Nem akarta megbántani, tényleg.* - Még nem hallottam róla. *Süti le egy pillanatra a szemét és gondolkozik, majd a fiúra néz és újra a füvet. Gondolkodik.* - Nem hallgatom japán zenéket, de biztos jó. *Mosolyodik el szelíden.*