*Meghallgatja a srác szavait, és valahol mélyen kattan valami, ami jelzi neki, hogy a lidércnek igaza lehet. De innentől egy percig sem kételkedik tovább, hogy a fiú elég jó nevelést kapott. Persze az utolsó mondatot nem tudja szó nélkül hagyni.* - Mindenkinek az a feladata, amire tanítják és amit választ magának *válaszolja a lány. Ő, mint gyógyító? Elképzelhetetlen. A kiscsaj egyébként kezdi kissé elveszíteni a talajt a lába alól, de ezt semmi pénzért nem ismerné be. Az elővigyázatossal inkább nem foglalkozik: nem akarja beismerni, hogy a srác megint rátapintott az egyik hibájára. Mert bizony a drága kis Cornelia enyhén szólva is hirtelenkedő és meggondolatlan... Aztán ugye megérkezik Lily is, aminek Corny csak azért nem örül, mert igenis szerette volna rendesen összemérni az erejét a fiúéval. De valószínűleg nagy szerencséje van, hogy a nővére időben ideért, mert Fredrik vélhetően úgy öt perc után a földbe döngölte volna... A korabeliekkel remekül el tud bánni, csapatban még felnőtt lidércekkel is, de szemtől szemben egy olyan harcossal, mint Fred... Nem, nem sok esélye lett volna. Pedig alapvetően valóban nem rossz harcos a lány, és ha megtanulja kordában tartani az érzelmeit, miközben csatázik, akkor tényleg a nagyok közé fog tartozni egyszer. Meg ha megtanulja jóra használni, amit tud... Arra, hogy őrült, elhúzza a száját, de Fred várakozásaival ellentétben nem kezd el hisztizni, csak magában motyorog valamit angyalul, amit nem lehet érteni, vélhetően arról, hogy Fred az őrült kettejük közül. Lily csak vállat von.* - Azért annyira nem őrült. Ha nem lidérc lennél, nem mondanád hogy őrült, mert csak veletek viselkedik ilyen idiótán... Próbálom jobb belátásra téríteni, de sajnos nem nagyon hallgat rám *válaszol a srácnak. Aztán ugye Cornelia kiakad, Fred kérdésére pedig hevesen megrázza a fejét.* - Mert lidérc vagy *rázza a fejét makacsul. Nem és nem hajlandó elhinni, hogy vannak jó lidércek is. Nem és nem. Amikor az áradozás kerül szóba, és Fredrik rákérdez, a lány kicsit elpirul, és megvonja a vállát.* - Cornelia túldramatizálja, mint mindig. Pusztán annyit mondtam, hogy nagyon hálás vagyok neked, amiért megmentettél, meg elmeséltem, hogy jó a humorod, meg ilyesmi... Én nem nevezném áradozásnak *magyarázkodik zavartan, kissé piros arccal.* - Tök beléd van zúgva *legyint Cornelia, félbeszakítva a nővérét, mire Lily gyilkosan ránéz a tesójára.* - Már megint össze-vissza beszélsz, hugi. - Persze, végül is az, hogy vagy tíz percig magyaráztad, hogy milyen szép szemei vannak, meg milyen jól néz ki, annak semmi köze a szerelemhez, igaz? - Cornelia... - Sem az, hogy fél óráig arról beszélsz, hogy milyen humoros, meg kedves, meg mennyire vonzó, meg hogy örökké emlékezni fogsz arra, amikor kinyitottad a szemed és először megláttad az arcát... -. Cornelia, most aztán már elég legyen! *csattan fel Lily, majd égő arccal Fredre pillant.* - Ne foglalkozz vele. Össze-vissza beszél *mondja a fiúnak. Nem enyhén kínos helyzetbe hozta a testvére... Perpill a fenébe kívánja az egészet, Cornyt, meg Fredet, meg úgy az egész világot. Pierre-t egyébként tényleg jobb, ha megjegyzi, mert elég valószínű, hogy ők ketten fognak még találkozni... És azt biztosan nem fogja élvezni a srác. Corny nagy durcásan elveszi a fegyvert, és a köszönöm természetesen elmarad, még akkor is, amikor Lily kicsit megböki a vállát. Nem fog ő megköszönni bármit is egy lidércnek... Az Intézménynél persze nem volt szerencséje, Fredrik felfigyelt rá... A fiú szavai után elfordítja a fejét, és felsóhajt.* - Lidércek gyilkolására tanítanak minket, minden erejükkel. Mit gondolsz, miért szöktem el onnét? *teszi fel halkan a költői kérdést. Lily eléggé utálta azt az egész helyet, és a húgán kívül mindenkit, aki ott volt.* - Noha engem is megtanítottak mindarra, amire akartak, soha nem használnám, amit tudok... *De tényleg nem. És eléggé nehéz is lenne rájönni, hogy a lányt katonának nevelték. Teli van nőiességgel, finomsággal és bájjal, magyarul mindennel, amit megpróbáltak kiölni belőle. Ő egyszerűen túl tiszta szívű mindahhoz, amit tanítottak neki. A következő mondatra elmosolyodik, a húga pedig fintorog.* - Örülnék, ha nem hasonlítanál magadhoz... *mondja morcosan. Ja, igen, egyébiránt a lány enyhén szólva hisztis is... A következő mondatra csak megrázza a fejét, és Cornyra pillant.* - Látod? Rokon lélek. Szóval tessék szépen barátkozni *mondja a húgának, aki erre hányást imitál. Lily csak megforgatja a szemét, majd ismét inkább Fredrikre koncentrál. Az emberére akadt dologra ismét felkacag, míg Cornelia csak elhúzza a száját, és kelletlenül bólint.* - Arra! De még mennyire *mosolyog szélesen Lily. Tudja, hogy ha a húga nem lenne ennyire elutasító, akkor ő meg Fred nagyon jól kijönne egymással. De hát Cornyba eléggé sikerült belenevelni a lidércek gyűlöletét...* - Az lehet, de az maradjon az én gondom. Egyébként pedig tisztában vagyok vele, és ha nem lennél ilyen magasan képzett, engem meg nem tiltottak volna le róla, hogy megpróbáljalak megtámadni, akkor nem csinálnék bolondot magamból *válaszolja duzzogva a fiatalabbik Holloway lány. És igen, Corny, az előítéleteitől vakon valóban nem képes értékelni Fred humorát - amit egyébként, ha nem egy lidérc adná elő, imádna.* - Nem, sajnos nem *rázza meg szép fejét Lily.* - De azért igyekszünk tartani a kapcsolatot *teszi még hozzá. Aztán ugye kis testvéri ugratás következik. Fredrik gondolatai egyébként Lily fejében is megfordultak már: valóban remek a párhuzam. Hogy miket tud adni a sors...* - Már megvan a szállásod, igaz? *kérdezi a húgától, amikor elengedi.* - Persze, már le is rakodtam mindenemet. Amúgy igazából addig maradok, ameddig akarok... Nem mondták, meddig maradhatok, szóval akár egy hetet is itt tölthetek, mert pénzem van rá *magyaráz a fiatalabbik lány.* - És ha lerázod a lidércet, akár meg is mutathatom, hol van *hajol kicsit közelebb a nővéréhez, de azért elég hangosan beszél ahhoz, hogy Fredrik is hallja...* - Cornelia... *sóhajt fel Lily, és vet egy bocsánatkérő pillantást a fiú felé. Már nem is fűz hozzá semmit... Reméli, hogy a cameosos ezt is elnézi a húgának.*
// FAGY //
by Vendég Szer. Márc. 28, 2012 4:08 pm
