by *Hát, ha Reed megpróbálná ellátni tanácsokkal, nem éppen kellemes szituációba kerülne, ugyanis Sam utálja, ha bárki tanácsokat osztogat neki, és egyébként sem fogad meg semmit, amit mások mondanak, mert túl makacs hozzá, szóval a lényeg, hogy jobb nem is próbálkozni. Reed szavaira gondterhelten összeráncolja a homlokát, és fejben már el is kezdte összeszedni, mire lesz szüksége. Mert még szép, hogy a férfivel tart, hát hogy is maradhatna itt, amíg tudja, hogy egy - még ha csak ideiglenes is - kollégája éppen harcol, egy másik pedig vélhetően komoly bajban van? A lényeg tehát, hogy amíg várja a továbbiakat, igyekszik fejben listát készíteni arról, hogy mire lesz szüksége a farkasok ellen. Mert nem csak angyalvadász, de harcos is, minden faj gyengéit ismeri, és tudja, hogyan használhatja fel ellenük. Komoly tudással és gyakorlattal rendelkezik, olyan jellegűvel és mértékűvel, amit Reed egész biztosan nem mondhat el magára. Elvégre neki háromezer-négyszáz éve volt tanulni. Amikor aztán a férfi ismét megszólal, felemeli a fejét, és összeráncolt homlokkal hallgatja. A bocsánatkérésre csak legyint, majd kinyílik az egyik szekrény, ami egyébként mágikusan van lezárva, úgy, hogy csakis Sam mágikus energiáira reagáljon, és felfedi tartalmát: fegyverek, és a lidérc páncélzata. A páncéllal most nem foglalkozik különösebben, ahogyan átvág az irodán, és elkezd beszélni, elvégre azt túl sokáig tartana felvenni.* - Köszönöm, hogy eljöttél, ugyanis hidd el nekem, ha utólag tudom meg, tomboltam volna. Így azonban minden különösebb gond nélkül veled tarthatok. Farkasok... Szükségem lesz az ezüstpengékre *morogja immár magának, kiválasztva egy lovagi kardot, két rövidebb pengét, meg egy övet, amin jobb oldalt három dobótőr sorakozik. Felcsatolja az övet, a kardot belöki a tokjába, a két rövidebb pengét pedig a csizmájában erre fenntartott kis részre helyezi el. Bármikor elő tudja kapni, és nem lehet észrevenni, hogy ott is van nála fegyver. Szóval így készülődik, és közben odavet még egy mondatot Reednek.* - Remélem tudod, hogy nem fogadok el ellenkezést. Veled megyek, és kész, mert Amarilla jó barátom *mondja komolyan, miközben az utolsó simításokat is elvégzi, majd megperdül, és tekintetében már fel is ragyog a harci tűz. Így elnézve őt... Nem is csoda, hogy vadász lett belőle. Látszik rajta, hogy erre lett teremtve, a küzdelemre.* - Indulhatunk? *kérdezi, amikor végzett mindennel. Mikhá meg csak pislog rá, kicsit megrázza a fejét, majd helyezkedik egy kicsit, és nekikészülődik, hogy aludjon egyet. Persze nincs nyugta, mert egy pillanattal később már érkezik is Sam mentális üzenete.* ~ Te addig ne szunyálj. Próbáld meg megkeresni Őt is, és mondd el neki, hogy mi történt. Bármi legyen, akadályozd meg, hogy utánunk jöjjön. Persze amennyire ki nem állhatják egymást Illával, vélhetően nem is akar majd, de ha esetleg mégis, ne engedd. Nem tudom hol van, de ha a szigeten, akkor találd meg ~ *adja ki a feladatot, mire Mikháel morcosan szusszant egyet, és feltápászkodik.* ~ Ha már egyszer ott vagyok, elmondhatom neki azt is, hogy mennyire szereted, és hogy ha tehetnéd, valaki más bőrébe bújnál csak hogy megint a tied lehessen? ~ *kérdezi ásítva, továbbra is csak Samhez beszélve, mire a másik mérgesen összeráncolja a homlokát.* ~ Nem, azt a részt kihagyhatod ~ *válaszol, majd Reedre pillant, hogy akkor most mehetnek-e, vagy sem.*
+3
Raphael Walsworth
Amarilla Darwin
Lucien du Bois
7 posters
Lord Sammael rezidenciája
Lucien du Bois- .::Diák::.
Delia
*Szóval igen.. Lelkiismeret furdalása lenne, és természetesen nem tudná azt, hogy mi lenne Illa nélkül. Amúgy meg a férfi természetesen mindenképpen szólt volna, hiszen Amarilla is kedveli Reedet és egyik jó barátjának tartja és 100%-osan megbízik benne.* - Vannak sejtéseim, hogy ki lehet az elrabló, de azt hiszem, ezzel még várjunk.*Feleli egyszerűen és igen Christophert is el fogja kapni, mert, vannak gyanúi a férfinak. Nem hiába jó tanár és hát igen keresésben sem szenved hiányt. A következő jelentre sejtett figyeli Sammaelt, amikor a fegyvereihez nyúlik és természetesen összeszűkült szemekkel figyeli.* - Nem hiszem, hogy szükség lenne arra, hogy te is gyere.. vélhetően én legalább is ellenzem, hogy gyere.*Feleli a férfinak, hiszen tudja, hogy erős. Mondjuk, másra tényleg nem tud gondolni. Amikor megköszönik neki, hogy szólt arra csak biccent, de aztán előveszi, az ezüst kis pisztolyt azt megtölti ezüst golyóval. Azután a másikat, azt meg fagolyóval. Nem szeretné mondani azt is, hogy lehet, erősebb vámpírok is lesznek, de azt majd meglátják, ha oda érnek. Hiszen, ez tényleg veszélyes terep bár egyik fajhoz sem tartozik még is különös érzése van a másiknak. Aztán megszólal Sam amire felvonja a szemöldökét..* - De.. mondtam, hogy…*Kezd bele, de végül is úgy is az lesz a vége,hogy ketten mennek el, de nem is számít ez. Ő szeret csapat munkában dolgozni és természetesen több szem többet lát elvvel indul útnak.* - Egy biztos… A határnál kellene kezdeni a keresést. Ott tudok egy elhagyatott házat ami egy családé volt, de egy ismeretlen vírus miatt haltak meg páréve. Ez viszont csak tipp.. ugye nem hallja a tigris és kolléga beszélgetését, de ha hallaná lehet elkapná a röhögő görcs és nem is Sammaelen hanem a tigrisen. A lényeg, hogy fogják magukat és elindulnak. Addig nem szól Illa testvérének amíg nem biztos a dologban pláne, hogy telihold van.* -Tynak szóljunk?*Jut eszébe közben és igen gondol ő mindenre ha bár csak arra nem, hogy mi lesz holnap. Remélni tudja azt, hogy biztonságban érnek haza.*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* A férfi, Most kivételesen nem teljes harci díszben pompázik. Csak egy egyszerű öltözék van rajta. Ami minden más diákon úgy általában. Sietősen közelít Sammael. Szobája felé és a fejben ezernyi gondolat kavarog. Többek közt az is, hogy mi lesz ha megszületik a kisfia. Hogyan tovább, hogy tudja megvédeni majd a családját? Meg a barátait? és azt tervezi, hogy engedélyt kér, hogy egy hosszabb időre elhagyhassa az iskolát. Mikor odaér az igazgató lakosztálya elé. Megáll végig néz magán vesz egy mély levegőt majd bekopog. Most már nincs visszaút. Most már végig kell csinálnia.*
Lucien du Bois- .::Diák::.
*Sammael már órák óta mozdulatlanul ül az íróasztalánál. Nem igazán tudja, mihez kellene kezdenie magával, annyi felé kapna egyszerre. Úgy érzi, összecsapnak a feje felett a hullámok, és egyre jobban fél attól, hogy honnan érkezhetnek. Nem Amarilla elrablása az egyetlen, ami aggasztja, bár sajnos erős sejtése van arról is, hogy a mögött ki állhat, de egyelőre nem kockáztatná meg, hogy ezt tényszerűen kijelentse. Viszont más aggasztó híreket is kapott: az ország több területéről is jelentettek neki lidércellenes megmozdulásokat, kisebb angyalszervezeteket, amiket vagy sikerült meg a támadás előtt rajta kapni, vagy nem, és mindez nagyon ijesztő összképet mutat. Persze, a Lidércvadász meghalt, de a belső köre még életben van, és úgy tűnik, több mint hatvan év rejtőzködése után visszatértek, és a háború újjáélesztésére készülnek. Persze sokan várnak tőle választ, hogy mégis hogyan kellene reagálniuk erre, de nem tud mit mondani: ha most azt mondja, hogy ne harcoljanak, azt fogják mondani, hogy mégis mi történt vele, miért gyengült meg annyira, hogy már nem meri vállalni a háború vezetését, ha pedig azt, hogy harcoljanak, vágjanak vissza, még több lelkiismeret furdalással kell megküzdenie. Lehetetlen helyzet. Halkan sóhajt, amikor kopogást hall az ajtaja felől. Ez egyértelműen jelzi számára, hogy kénytelen összeszedni magát, és valamelyik tanára vagy diákja dolgaival foglalkozni, és nem a sajátjával. Mikháel amúgy az íróasztala mellett fekszik, és az igazak álmát alussza: nem is valószínű, hogy fel fog ébredni.* - Tessék! *kiált ki, amint sikerült összeszednie magát. Ha Sayon belép, meglepetten végigméri - persze, sokáig volt az ő diákja, de most cameosos, szóval kissé meglepi, hogy hozzá fordul, egyben viszont elégedettséggel is tölti el -, majd int neki, hogy foglaljon helyet.* - Miben segíthetek?
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* Mikor kiszólnak neki, hogy szabad lenyomja a kilincset és belép. Majd Sammael kérésére helyet foglal az egyik székben. Igaz, hogy egy ideje már nem ő a házvezetője. De az új házvezetőjével még nem beszélt a dolgairól és nincs kedve egyenlőre másnak kitárni őket. Még akkor is ha a házvezetője nem más mint a felesége nevelőapja.* - Jóestét igazgató úr! * köszön neki, majd egyből a lényegre is tér nem akarja nagyon elhúzni ezt a beszélgetést mert akkor még esetleg rávennék, hogy maradjon.* - Szeretnék távozni az iskolából. Legalább egy pár hónapra, majd januárban. Tudja, most fog Január elsején megszületni a gyerekem és úgy érzem, hogy azzal, hogy én itt vagyok veszélybe sodrom őt is meg a feleségemet is. Én pedig nem akarom őket veszélybe sodorni. Remélem megérti a gondolkodás módomat. Tudom, hogy már rég nem ön alá tartozom. De Helar professzor. Nem tud annyit a dolgaimról. Még akkor is ha a neveltlánya a feleségem. * Mondja neki és közben erős érzelmekkel küzd. Ami egyáltalán nem jellemző rá. A kiborulás szélén áll amiatt, hogy el kell mennie, de ezt érzi a legjobb megoldásnak, hogy megvédesse a családját.* - Nem tudom mi mást tehetnék, hogy megvédhessem a szeretteimet. Nem élném túl, ha még egyszer olyan történne, mint ami a húgommal történt. * igen még mindig magát okolja amiatt, hogy a húgát elrabolták, pedig semmi esélye nem lett volna akkor se, ha olyan képzett lett volna akkor mint amilyen képzett most.*
Lucien du Bois- .::Diák::.
*Láthatóan meglepi és egyben aggasztja is Sayon kijelentése: kedveli a fiatal démont, és nem örülne neki különösebben, ha elmenne. Ettől függetlenül némán engedi neki, hogy végigmondja. Amikor aztán végez, még egy hosszú percig nem szólal meg, csak az asztalára könyököl, és elgondolkozva mered egymásnak döntött ujjaira. Végül sóhajt.* - Természetesen nincs rá jogom, hogy itt tartóztassam, de kérem, alaposan gondolja át ezt a döntést. Tisztában vagyok vele, hogy milyen nehéz múlttal néz elébe mindannak, ami most az apaságban várja... De higgye el nekem, mert tapasztalatból beszélek: ne hagyja el a gyermekét. Sokkal nehezebbé teszi mind a kettejük életét. Maga egy erős, talpraesett fiatal férfi, és sokat fejlődött, rettentően sokat, amióta ide érkezett. Biztos vagyok benne, hogy képes lenne megvédeni a családját, és nem is lenne vele egyedül. Bizonyára tudja, hogy van egy kislány az iskolában, aki a védelmünk alatt áll, kismillió bűbáj alatt: ugyan ezt az ön gyermekével is meg tudjuk csinálni. Lehetne egy külön szobájuk, hármuknak, ahová senki más nem tudna belépni, mint önök. Rossz döntést hoz, ha elhagyja a gyermekét *fejezi be végül. És ki tudná jobban, mint ő? Amikor Lucien felbukkant, olyan borzalmas érzelmi válságot élt át, amit nem kívánna senkinek. Itt ismét hallgat egy kicsit, majd hozzáfűz még egy utógondolatot.* - Ha tudni akarja, mi lesz a gyerekből, akit elhagy az apja, kérdezze meg Lucient. Biztos vagyok benne, hogy szívesen kifejti a véleményét *sóhajt szomorúan. Persze fegyverszünetet kötöttek a fiával... De ettől függetlenül is tisztában van az ifjú lidérc véleményével.*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
* Miután elmondta a mondandóját, végighallgatja az igazgató, válaszát. Igen hallott a kislányról aki itt van védelem alatt és gondolt erre is, hogy esetleg megkérje erre az igazgatót.* - Csak nem akarom a személyes csatámat, mindenki csatájává tenni. Mert azért ha megtudják, hogy van egy fiam egy hadsereget is képesek lennének küldeni érte. Azt pedig nem akarom, hogy egy egész hadsereg lásson neki az iskolának. MErt gondoltam rá, hogy megkérem, hogy a gyereket, had tehessük egy ugyan ilyen védett szobába, hogyha jönnek is neki ne lehessen baja. * teszi hozzá és igen pontosan tudja, hogy abba sokan halnának bele ha a személyes csatája több ember érdekévé válna hirtelen.* - Mert ezt is végig gondoltam és nem akarom emberek életét áldozni emiatt. Viszont ha ott tudnék lenni az öregtavi erdő környékén tudnám figyelni őket és tudnám ha gond van, de közben veszélybe se sodornám őt.* aztán ugye az igazgató egy nevet említ, hogy őt kérdezzem meg milyen ha egy gyerek távol az apjától nevelkedik.* - Ő az ön fia? Vagy csak ismeri és tudja róla, hogy így nőtt fel? * kérdi meg aztán gyorsan még hozzá teszi.* - Már ha szabad kérdeznem ilyet. * aztán vár, hogy az igazgatónak ezekre mi a véleménye. Bár minél tovább húzák ezt a beszélgetést annál biztosabb, hogy marad.*
Lucien du Bois- .::Diák::.
- Nem kell feltétlenül megtudniuk. Ami pedig a másik részét illeti a problémának... Aki itt tanul, Mr Merlioth, annak az érdekei mindannyiunk, a teljes tanári kar érdekei. Személyes csatái anélkül is mindenki csatái, hogy ön ezt ránk kényszerítené, hiszen azért veszünk részt benne, mert így döntöttünk. Nem ajánlottam volna fel a lehetőséget, ha nem lennék biztos benne, hogy képesek vagyunk vállalni a kockázatot *magyarázza magabiztosan. Egyértelmű, hogy komolyan gondolja, és az is, hogy ő maga is az elsők között állna csatasorba, valószínűleg nem csak Sayon, de bármelyik diákja kedvéért.* - Véleményem szerint rosszabb döntés, hogy itt hagyja, és elmegy kockázatos terepre, ahonnan nem biztos, hogy valaha visszatér *jegyzi meg, majd elmondja a véleményét az apaságról, a visszakérdezésre pedig mélyet sóhajt.* - Nem, nem igazán illene ilyesmit kérdeznie... De mivel kedvelem magát, és meg akarom védeni attól a ballépéstől, amit én akaratomon kívül is elkövettem: igen, Lucien a fiam. És gyűlöl azért, hogy nem voltam ott, amikor ő felnőtt, főleg, mert időközben elveszítette az anyját is, soha nem volt szerető család körülötte... Ki maradna a maga gyermekével, ha Lorasszal történik valami? Nem fél tőle, hogy amikor visszatér, idegen apa lesz, akihez a fia soha nem fog tudni úgy ragaszkodni, ahogyan szeretné? Hallgasson rám: nem kívánja az érzést, hogy ahányszor a gyermekére néz, tudja: elrontotta. Elhidegültek egymástól. Soha nem fog úgy önhöz állni, mintha itt maradna mellette. *Ezzel úgy dönt, hogy elég is volt, mielőtt még túlságosan ellepik a saját érzelmei, és nem tud mihez kezdeni velük. Nehéz volt ez az egész Lucien-ügy... De tanult belőle. És most ezt a leckét próbálja tovább adni, hátha sikerül meggyőznie Sayont, hogy hibázik, ha elhagyja a családját...*
Lord Sayon Merlioth- .::Diák::.
- Köszönöm. * mondja és igen azt is tudja, hogy elvesztette. A másik győzött képtelen arra, hogy itt hagyja Őket. Pláne azok után amiket a saját fiáról mesélt neki az igazgató.* - Nem tudom, de nem akarom, hogy a fiam egy idegenként tekintsen rám. Az rosszabb lenne, mint nem is tudom. Össze se tudom hasonlítani. * mondja és egy könnycsepp gördül le a szemén.* - Miért ilyen nehéz meghozni a döntéseket? * kérdi meg, bár erre úgyse tud senki logikus választ adni.* - De akkor ha lehet, szeretném, ha a feleségem és a gyermekem biztonsága helyeznék majd és figyelnének rá. Bár tudom, hogy a barátaim, napi szinten ellenőriznek mindent. Azt is, hogy Esteron minden nap végig repül az egész szigeten, hogy észrevegye, hogyha esetleg erre jönne bárki is, de szeretném levenni a vállukról is a terhet. * mondja és igen elveszett. Fogalma sincs mit kellene tenni.* - Nehéz apának lenni? * teszi fel az utolsó egyetlen egy kérdést ami még a fejében jár. Ha erre is választ kapott akkor, hagyja az igazgatót tovább dolgozni és vissza megy a feleségéhez. *
Lucien du Bois- .::Diák::.
- Ezt a kérdést sokan és sokszor feltették már. Sajnos vannak döntések, amik sehogy nem lesznek tökéletesek... És ilyenkor mindig meg kell vizsgálni a kisebb rosszat. *Talán nem éppen Sammael az, aki értelmes leckét adhat a döntésekről, de azért amit most mond, annak határozottan van értéke, szóval talán még hasznukra is válhat.* - Természetesen. Még egyeztetek a többiekkel, hogy pontosan hol és hogyan helyezzük el őket, de megoldjuk. Ha van valamilyen döntés, azonnal önért küldök majd *bólint komolyan. Az utolsó kérdésre halkan sóhajt, és elfordítja a fejét. Nem is válaszol elsőre... hiszen ez nehéz téma számára. Ő eléggé elrontotta.* - Nos, nem tudnám pontosan megmondani. Az én esetemben ez nagyon bonyolult... Nem olyan régen még azt sem tudtam, hogy vannak fiaim. Nem tudok tehát semmit mondani az általános apaságról, hiszen soha nem volt benne részem. Ettől függetlenül is úgy gondolom, hogy nehéz. Nekem így kifejezetten... De egyébként is sok kötelessége van egy apának. Nem tudom pontosan... de úgy gondolom, hogy nem egyszerű. Egyben viszont biztos vagyok benne, hogy nagyon sok örömet szerezhet, ha jól csinálja - és úgy gondolom, ha mindent belead, jól fogja csinálni *mosolyog rá halványan a fiatal férfire. Sokat jelent neki, hogy egy diákja annyira megbízik benne, hogy ilyen dolgokról beszélgetnek... És hogy ő maga is nyugodtan elmondhatja, mert tudja, hogy nem lesz vele tele holnap reggelre az iskola. Látja, hogy a másik ezzel lezártnak tekinti a beszélgetést, így feláll, és kézfogásra nyújtja a kezét.* - Köszönöm, hogy hozzám fordult a kétségeivel. Boldog karácsonyt *mosolyog rá barátságosan, majd ha elmegy, sóhajtva visszaül a székébe, és folytatja a merengését, ezúttal némileg más, személyesebb irányban gondolkozva...*
Lucien du Bois- .::Diák::.
*Sam az íróasztalánál ül, némán nézegetve pár régi jegyzetét. Természetesen ő is részt vett a Branimir fiú temetésén, és hát őt is megviselte, főleg, hogy kimondottan kedvelte őt. Az egész eset visszahozott emlékeket az iskola újraindítása körüli időkből... De nem csak ezért volt ott. Tisztában van vele, milyen kapcsolata volt több diákjának Kamennel, és úgy érezte, jobb, ha rajtuk tartja egy kicsit a szemét. Főként Charlotte miatt aggódik, hiszen amíg Yannak ott van Liliya és fordítva, a valan lánynak nem igazán van senkije, legalábbis senki olyanja, akivel meg tudná beszélni Kamen halálát, és hát Sam nem vak: kimondottan figyel a diákjaira, arra, hogy milyen kapcsolataik vannak egymással, és noha ők ketten soha nem voltak feltűnőek, azért ő észrevette. A lényeg hát, hogy elhatározta, hogy rajta fogja tartani a szemét a lányon, miközben azért jelentősen nagyobb problémái is vannak: Amarilla még mindig rabságban van, ő pedig... nos... Nem, erre már önmagának sem tud jobb kifogást találni, minthogy gyáva. Említette ugyan Rebeccának és Gwennek, hogy nyomon vannak, és sejtik, hol lehet, nem mondta meg nekik, hogy tökéletesen tisztában van a pontos helyzetével. De tudja, nagyon jól tudja, hogy már nem húzhatja sokkal tovább... Szembe kell néznie a lidércvadászokkal. Persze, Azrielt is elintézte, de akkor ereje teljében volt, a háború hevében, azóta pedig jócskán lehiggadt, és nem akar többet harcolni. Főleg, ami tavaly történt vele, ez az egész befalazás ügy... Újra és újra azt veszi észre magán, hogy amint elhatározná magát, hogy akkor most megteszi, amit meg kell tennie, visszaretten.* - Mikhá... Borzalmas ember vagyok *nyög fel halkan, mire a tigrise csak mordul egyet, a lábához sétál, és hozzásimul, ezzel mutatva ki támogatását.*
Thomas N. Summer- .::Iskola Pszichológus::.
* Kezeit szokásához téve hátul összekulcsolva lépdel felfelé a lépcsőn. Sammaelhez tart. Már képtelen egyszerűen. Kezeit hátratéve ülni és várni. Cselekedni akar és ezt akarja megmondani. Van egy terve és meg akarja beszélni ezt Sammel, mert ahhoz az kell, hogy senki ne buktassa le és persze kell a megfelelő háttér is, hogy ezt meg lehessen játszani. Szemei csillognak a tettre készségtől, bárki észreveheti ezt rajta. Bár azért igyekszik a diákok elrejteni azt, hogy mi jár a fejében. Már több diákkal is foglalkozik és igyekszik nekik segíteni. Lent volt ma az egyik diák temetésén is. Bár a srácot nem ismerte úgy gondolta illik megjelenni rajta. Majd utána még szobájában gondolkodott egy kicsit, hogy összeszedje a gondolatait, majd elindult fel Sammaelhez és most itt van, már csak fel kell emelnie a karját és be kell kopognia. Amit aztán meg is tesz és várja, hogy beengedjék. Amúgy egy fekete fehér csíkokkal ellátott ing, egy fekete farmer és egy sötétbarna cipő van rajta.
Lucien du Bois- .::Diák::.
*Ahogyan szépen lassan elmerül önmaga negatív szemszögből való vizsgálatában, hirtelen kopogást hall, mire fáradtan felemeli a fejét, hátradől, és egy torokköszörülés után kiszól.* - Szabad! *Amikor Tom belép, halványan elmosolyodik, bár nem örül kimondottan a dolgok alakulásának, mert hát most nincs milyen kifogással elkerülnie a témát...* - Thomas! Miben segíthetek? *kérdezi, miközben feláll, és egy gyors kézfogás után - már ha a vámpír elfogadja - hellyel kínálja a férfit.* - Valamit inni? *kérdezi udvariasan, és bár nem igazán néz a férfi szemébe, azért nem olyan nagyon feltűnő a bűntudata és a vágya, hogy elterelje a témát. Na nem mintha egyébként ez a témaelterelés dolog annyira beindulna, ugyanis a helykínálás és az ital után semmi ötlete nincs, hogy miről kezdhetne el beszélni, hogy ne Illa legyen a téma. Felötlenek benne bizonyos dolgok, de végül úgy dönt, hogy egész egyszerűen csak hagyja, hogy Tom beszéljen, hátha még nincs rá különösebben kiakadva, és akkor talán megúszhatja a felelősségre vonást.*
Thomas N. Summer- .::Iskola Pszichológus::.
* Mikor beengedik, elfogadja afelé nyújtott kezet és leül a felkínált székre.* - Csak amit esetleg te is szeretnél. * válaszolja az italra, majd ha az italok is kiöntésre kerültek megszólal.* - Tudod. Már nem tudok tovább várni. Cselekedni Szeretnék Amarillával kapcsolatban. Tudom, hogy sok dolgod van és annyira nem érsz rá. De én már képtelen vagyok egy helyben ülni és várakozni, hogy mi lesz. Arra gondoltam, hogy mivel, akiknek dolgoztam ők nem tudják, hogy elárultam őket, hogy visszamegyek és kicsit kémkedek. Meg előkészítem a szabadításhoz a helyszínt. Persze ha beleegyezel. * mondja neki és igen egy picit azért haragszik Samre, de ha most lehordja a sárga földig azzal nem jut közelebb Amarillához. Szóval nem mutatja ki haragját ez irányban.* - Viszont, lenne még valami. Ezt tőlük tudom, mert még mindig néha tájékoztatnak a dolgaikról, hogy nem hagyják aludni Illát. Attól félnek, hogy miközben alszik bemászna a te álmodba és szólna neked a dolgokról. * teszi még hozzá és aztán vár Sam válaszára, hogy mégis mit reagál rá. Kicsit hatni akar azzal amit elmond neki arról amit tud, hogy hátha ha elmeséli miket tesznek Illával azzal kicsit gyorsabb cselekvésre készteti. Nincs más ötlete hozzá.* - Valamint folyamatosan próbálják egyre jobban megtörni, hogy minél több információt kaphassanak. * teszi még hozzá.*
Lucien du Bois- .::Diák::.
*Az ital végül egy-egy pohár vörösbor lesz, amiről Sam őszintén szólva úgy érzi, hogy nagyon erős szüksége van rá. (User szerint inkább egy pofonra lenne szüksége, de ez szokás szerint részletkérdés.) Persze a téma pontosan az, amiről sejtette, hogy lesz, de összeszedi magát, és felpillant, miközben a borát kortyolgatja, várva Thomas magyarázatát.* - Igen, ez egy elég jó tervnek hangzik... És amennyire őket ismerem... Mit is mondtál, hogy hívják őket? *ráncolja össze a homlokát. Lehetséges, hogy Tom már említette korábban, ő minden esetre nem emlékszik rá - valószínűleg túlságosan el volt foglalva a ténnyel, hogy mi történt Amarillával. A következő szavakra csak elfordítja a fejét, és némán iszogatja a borát, nagyon jól tudva, hogy pontosan miért is mondja a férfi, amit mond. Tudja, hogy megérdemli ezeket a szavakat, megérdemelné, hogy Illa minden szenvedését a képébe vágják, és noha ezzel előrébb már nincs, megváltoztatni már nem tudja, azért azt sikerült végre felfognia, hogy nincs tovább a témakerülgetés, a bátorsággyűjtés - ami amúgy is felesleges -, most már muszáj cselekedni.* - Ismerem a lidércvadászokat és az eszközeiket *sóhajt gondterhelten.* - Mit gondolsz, mennyi időre lenne szükséged, hogy előkészítsd a terepet? *vonja fel a szemöldökét. Végül is magát a stratégiát ki tudná dolgozni, és hát Rebecca és Gwendolyn, Amarilla legjobb barátnői valószínűleg örömmel fognak neki segíteni, hárman - vagy négyen, amennyiben Thomas is harcol - könnyedén el tudnák távolítani őket, és akkor Jesmonnal még nem is beszéltek. Persze... nem is egészen biztos benne, hogy ő akar erről beszélni az ősdémonnal. Nem szeretné feltétlenül tudtára adni, hogy ennyit várt ezzel az egésszel, mert hát valószínűnek tartja, hogy az angyal-lidérc háború indítójaként az ártatlanokat olyannyira támogató Jesmonnál egyébként sincs annyira nagyon jó helyen... Na mindegy, nem is nagyon lesz szükségük a segítségére.*
Thomas N. Summer- .::Iskola Pszichológus::.
* Mikor Sam megkérdezi, hogy is hívják őket elkezdi csóválni a fejét.* - Látom nagyon odafigyeltél a múltkor... Kis Lidércvadászoknak hívják őket. A vezetőik Kaeldir meg Gysse. Engem Kaeldir Szokott informálni és ő szokott feladatokkal megbízni. Most is visszahívtak, hogy a segítségem kellene. Azért gondoltam, hogy így akkor már cselekedhetnék is.* Mondja és közben kortyolgat a borból amit kitöltöttek neki. Nem mintha jót tenne neki, hogy iszik. Épp elég volt leszoknia miután a felesége meghalt az ivásról. Nem kéne ha most esetleg visszaszoknia.* - Nem sok egy hónap bőven elég. Tudod, hogy pszichológusként meg amúgy az életben is elég jók a mentális képességeim ahhoz, hogy el tudjam intézni, hogy amit megjelöltök azon a napon csak én legyek ott a közvetlen környezetében. Csak jó lenne, ha ezt az időpontot egy héttel előtte közölnétek velem valahogy. Akár gondolati úton átvitt mondatban. Akár úgy ahogy Illa szokott kommunikálni néha. A lényeg az, hogy szóljatok. * Mondja neki. Igen neki nem kell sok idő ahhoz, hogy bármit is elintézzen. De egyedül képtelen lenne egyedül kihozni Illát. Ahhoz túl sokan vannak és azért vakká nem teheti az embereket. *
Lucien du Bois- .::Diák::.
- Kaeldir *sóhajt halkan, megrázva a fejét. Valóban, legutóbb nem tűnt fel neki a név. Most azonban, hogy odafigyel rá... nem, ez egy nagyon rossz hír. Ha Kaeldir itt van, akkor ebből nem csak egy egyszerű elrablás lesz, hanem további, tényleges merényletek és harcok is. Mert ha talán más Kis Lidércvadászt meg is úszhatna, el is tudna csendesíteni, őt nem fogja tudni. Mert amennyire ártalmatlannak tud tűnni, és békére hajlónak, annyira vérszomjas fenevada volt a háborúnak, még úgy is, hogy elég jól sikerült inkognitóban maradnia. Sam viszont rettentően sok esetet tudna megnevezni, aminek senki nem ismeri a tényleges tettesét, viszont szinte biztosra állítható, hogy Kaeldir áll mögötte. A lényeg tehát, hogy nagyon jól ismeri ezt a nevet, és tudja, hogy komoly fenyegetést jelent.* - Óvatosnak kell lenned vele. Ha Kaeldir itt van, ő azért van itt, hogy újra felszítsa a háborút, és azonnal kapni fog az alkalmon, valószínűleg Amarillát is ezért rabolta el *magyarázza aggódva.* - Egyébként jónak találom a tervet, csak... tényleg ennyi, hogy vigyázz vele. A kommunikációt pedig biztosan meg fogjuk tudni oldani, hiszen ki fogsz tudni jönni... mondjuk állapodjunk meg egy napban és válasszunk ki egy helyszínt. Persze nem én fogok odamenni, mert ha megtudják, hogy velem találkozol, azonnal rá fognak jönni, miért vagy ott... De más nem lenne gyanús. Tehát igen, ezt a tervet kivitelezhetőnek tartom *bólint végül, majd egy kis csend után megissza a maradék borát és hátradőlve felvonja a szemöldökét.* - Maradt még valami, amit meg kell beszélnünk?
Thomas N. Summer- .::Iskola Pszichológus::.
* Amiután sam kimondja a nevet akármennyire is akarja vagy nem akarja elrejteni észreveszi, hogy a név hallatán elég sok minden jut neki eszébe. Aztán amikor mondja, hogy jobb ha vigyáz Kaeldir miatt bólint.* - Tudom, hogy veszélyes fickó, sok munkájában segédkeztem amíg rá nem jöttem, hogy átvertek. Holnap akkor el is indulok és mit szólnál, hozzá a egy másfél hét múlva Londonban a Tower torony lábánál találkoznék a te hírnököddel és akkor mondom a plussz információkat és, hogy hogy juttok be anélkül, hogy észre vennének titeket. * Mondja a Férfinak aztán mikor megkérdezik tőle, hogy van e még más valami akkor még egy kérdése van.* - Tudom, hogy ez egyenlőre amim van állásom, csak addig tart amíg megmentjük Illát, de szeretném meghosszabbítatni. Ezt esetleg lehetne? Megszerettem ezt a helyet. * Mondja és utána még megszólal.* - Más megbeszélni valónk részemről nincs. * teszi még hozzá. *
Lucien du Bois- .::Diák::.
- Igen, az rendben lesz. Addigra megpróbálunk kitalálni egy pontos időpontot is *bólint Sam komolyan, elkezdve gondolkozni, hogy mégis kit küldjön oda. Persze valószínűleg nem okozna nagyobb gondot találni egy hozzá még mindig hűséges vadászt... csak hát nem biztos benne, hogy jó ötlet felvennie a kapcsolatot bárkivel is a régiek közül. Tart tőle, hogy ha a Kis Lidércvadászok hírét veszik, hogy mozgolódni kezdett, a végén még megtámadják az iskolát. Arra pedig... hát, a "nincs szüksége" enyhe kifejezés. Hogy Lazarov is hogyan juthatott be tegnap... Pedig teljesen biztos benne, hogy már minden egyes kis rést lezártak az iskola védelmén, még Jesmon is ellenőrizte, szóval most már semmi elképzelése nincs, hogy hol lehet még mindig baj. Újra végig kell néznie a védelmet holnap délután. Amikor Tom felhoz egy másik témát, halványan elmosolyodik, és bólint.* - Természetesen, várj egy pillanatot. *Ezzel kotorászik valamit az iratai között, és miután megtalálta a neki kellő papírt, beírt pár adatot meg egy aláírta, Thomas felé fordítja egy tollal együtt az egy éves szerződésről szóló iratot. Ha a férfi is aláírta, egy intéssel készít róla egy másolatot, majd az egyiket elteszi a fiókjába, a másikat pedig a vámpír felé nyújtja.* - Nagyon örülök neki, hogy velünk maradsz *mondja, majd az utolsó szavakat hallva bólint.* - Rendben. Ez esetben... légy óvatos, és sok szerencsét! *Ezzel ő lezártnak tekinti a beszélgetést, majd ha Thomas elment, ő maga is úgy dönt, hogy inkább a hálószobája felé indul...*
