Ide kerülnek a brit hurrikánból felszakadó gondolatok.
Jessica Lord kifakadásai
Emily Crawford- .::Diák::.
- Post n°2
Re: Jessica Lord kifakadásai
2012. március 3.
Kedves Naplóm!
Új hely, új élet… Igazából perpill nem is tudom biztosan, hogy hol kezdjek hozzá… Nem egyszerű, na. Úgy értem, hé! Egész életemben Londonban éltem le, ugyanazok az emberek között, ugyanabban a szobában és házban, és most kicsit nehezen indulok. Ráadásul egy bizonyos évforduló nagyon közel van, és ilyenkor egyébként sem vagyok valami remekül…
Na jó, tehát kezdem előröl: a mai napon érkeztem meg a Fyronba, emellett pedig sok más dolog is történt. Szerintem jobb is, ha azokkal kezdem, mert jobb minél hamarabb túllenni rajta…
Szóval ugye beszéltem a srácokkal, elmagyaráztam nekik mindenfélét arról, hogy miért is megyek el, meg hogy hova, ez még néhány nappal ez előtt volt. Ma viszont… Ugyebár Kamen Londonban marad még néhány napig, de elkísért engem meg Alexet (Gis tesója, szintén fyronos) a reptérre, csak aztán ők ketten félúton összeszólalkoztak, és végül bunyó lett a dologból. Én meg szerencsésen végignézhettem, és ugye a szabályunk miatt nem is szólhattam bele. De azt hittem, meghibbanok ettől az elmebetegtől. Úgy értem, hé! Ha nem állítom le, képes lett volna meggyilkolni a barátnője tesóját. Normális? Nem, dehogy normális. Kamen?
Mély levegő, Jess, nyugi. Ne akarj te is gyilkolni.
KAMEN!!!!
Oké, lehiggadtam. Szóval a bolgár gyerek idióta volt, de attól még szeretem, csak majd eltársalgok a fejével, meg alaposan felpofozom. Néha nagyon elszáll vele az a bizonyos ló.
Tehát ez volt ma, Alex remélem egyben marad majd, bár ahogy azt a sebet elnéztem, össze kell majd varrni…
Kedves Naplóm!
Új hely, új élet… Igazából perpill nem is tudom biztosan, hogy hol kezdjek hozzá… Nem egyszerű, na. Úgy értem, hé! Egész életemben Londonban éltem le, ugyanazok az emberek között, ugyanabban a szobában és házban, és most kicsit nehezen indulok. Ráadásul egy bizonyos évforduló nagyon közel van, és ilyenkor egyébként sem vagyok valami remekül…
Na jó, tehát kezdem előröl: a mai napon érkeztem meg a Fyronba, emellett pedig sok más dolog is történt. Szerintem jobb is, ha azokkal kezdem, mert jobb minél hamarabb túllenni rajta…
Szóval ugye beszéltem a srácokkal, elmagyaráztam nekik mindenfélét arról, hogy miért is megyek el, meg hogy hova, ez még néhány nappal ez előtt volt. Ma viszont… Ugyebár Kamen Londonban marad még néhány napig, de elkísért engem meg Alexet (Gis tesója, szintén fyronos) a reptérre, csak aztán ők ketten félúton összeszólalkoztak, és végül bunyó lett a dologból. Én meg szerencsésen végignézhettem, és ugye a szabályunk miatt nem is szólhattam bele. De azt hittem, meghibbanok ettől az elmebetegtől. Úgy értem, hé! Ha nem állítom le, képes lett volna meggyilkolni a barátnője tesóját. Normális? Nem, dehogy normális. Kamen?
Mély levegő, Jess, nyugi. Ne akarj te is gyilkolni.
KAMEN!!!!
Oké, lehiggadtam. Szóval a bolgár gyerek idióta volt, de attól még szeretem, csak majd eltársalgok a fejével, meg alaposan felpofozom. Néha nagyon elszáll vele az a bizonyos ló.
Tehát ez volt ma, Alex remélem egyben marad majd, bár ahogy azt a sebet elnéztem, össze kell majd varrni…
Emily Crawford- .::Diák::.
- Post n°3
Re: Jessica Lord kifakadásai
2012. április 4.
Kedves Naplóm!
Én én én esküszöm, hogy ki fogom nyírni ezt az elmebeteg, idióta, sötét, nem normális, hülye állatot! Nem hiszem el, hogy képes volt, és elment megöletni magát!
Amúgy már most idegesít, hogy ebben a szerencsétlen könyvben állandóan Kamenről van szó, de most az egyszer még írok róla, aztán legalább három bejegyzésig nem említem meg, hacsak nem csinál valami hatalmas elmebetegséget.
Igaz, szerintem azért írok róla ennyit, mert ide leginkább a kiborulásaimat írom le, és hát Kam eléggé profi benne, hogy kiborítson, szóóóval… Mindegy, térjünk a lényegre. Bár tudod mit, igazából nincs kedvem leírni. A lényeg az, ami már fent látható, hogy ez az idegbeteg elment leöletni magát, de szerencsére Patric megmentette, szóval most mind itt dekkolunk Londonban. Nem rég hívott fel Pat, és közölte, szóval egyből jöttünk, hogy ha esetleg meghal ez a hülye, legalább el tudjunk búcsúzni... Oké, erre inkább nem is gondolok.
Apa rettentően meglepődött, amikor betoppantam, mert hát ugye a nagy kavarodásban totál elfelejtettem, hogy neki is szólni kéne, szóval le is lettem hordva elég alaposan, hogy mit keverek össze-vissza, meg döntsem el, hogy most akkor ott tanulok-e a suliban, vagy állandóan Londonban lopom az időt... Annyira idegesít, hogy mi van apuval, mert régen nem volt ilyen. Remélem meg fog változni, és idővel lehiggad.
A lényeg tehát, hogy már megint nincs unalom. Pedig néha az sem ártana meg... De legalább kivételesen nem engem akartak kinyírni.
Kedves Naplóm!
Én én én esküszöm, hogy ki fogom nyírni ezt az elmebeteg, idióta, sötét, nem normális, hülye állatot! Nem hiszem el, hogy képes volt, és elment megöletni magát!
Amúgy már most idegesít, hogy ebben a szerencsétlen könyvben állandóan Kamenről van szó, de most az egyszer még írok róla, aztán legalább három bejegyzésig nem említem meg, hacsak nem csinál valami hatalmas elmebetegséget.
Igaz, szerintem azért írok róla ennyit, mert ide leginkább a kiborulásaimat írom le, és hát Kam eléggé profi benne, hogy kiborítson, szóóóval… Mindegy, térjünk a lényegre. Bár tudod mit, igazából nincs kedvem leírni. A lényeg az, ami már fent látható, hogy ez az idegbeteg elment leöletni magát, de szerencsére Patric megmentette, szóval most mind itt dekkolunk Londonban. Nem rég hívott fel Pat, és közölte, szóval egyből jöttünk, hogy ha esetleg meghal ez a hülye, legalább el tudjunk búcsúzni... Oké, erre inkább nem is gondolok.
Apa rettentően meglepődött, amikor betoppantam, mert hát ugye a nagy kavarodásban totál elfelejtettem, hogy neki is szólni kéne, szóval le is lettem hordva elég alaposan, hogy mit keverek össze-vissza, meg döntsem el, hogy most akkor ott tanulok-e a suliban, vagy állandóan Londonban lopom az időt... Annyira idegesít, hogy mi van apuval, mert régen nem volt ilyen. Remélem meg fog változni, és idővel lehiggad.
A lényeg tehát, hogy már megint nincs unalom. Pedig néha az sem ártana meg... De legalább kivételesen nem engem akartak kinyírni.