by *Mikháel egyáltalán nem bánja a simogatást, sőt. Neki a kényeztetésnél nincs fontosabb dolog ezen a világon. Na jó, talán Sammael, de ő más kérdés. Szóval kényeztetés a favorit. A nő szavaira megrázza a fejét.* - Nézd, ez nem elég. Ha tetszik, ha nem, mi hárman együtt vezetjük ezt az iskolát... De ezt majd Tyla jelenlétében folytatnám. *Amire szerencsére nem is kell sokat várni. De egy pillanatra még visszatérve Rillára: a nőnek vélhetően az lesz a szerencséje, amikor Sam megtudja, hogy magától mondta el, és a férfi nem másodkézből tudja meg. De Tyla. Amikor belép, Sam alig tudja elfojtani a nevetését a nő szavait hallva. Ritkán látni éppen őt ennyire jókedvűnek és felpörgöttnek, mint amilyen most, de mégis jól esik. Amikor pedig felnevet! Hát az már mindennek a teteje. Sammael halkan kuncog, és bólogat. Egyelőre azonban sokat még nem beszél, kíváncsi, hogy a másik kettő rájön-e magától az ő indokaira, vagy tényleg kénytelen-e magyarázni. Miután mindkét nőszemély kifecsegte magát, Sam elmosolyodik.* - Nem zavar, hogy ennyit beszélsz, Tyla. Tehát, nézzük csak. Mindketten ugyan azt akarjátok csinálni, és látszólag fel sem fogjátok, hogy mi lenne a célom azzal, hogy együtt dolgozzatok. Drága igazgatótársaim. Mi hárman, mi együtt vezetjük ezt az iskolát. És noha tudom, hogy sokszor vannak közöttünk ellentétek, tudom, hogy én is szoktam hibázni, és hogy nem én vagyok az egyetlen, aki a ti szemetekre vetheti, hogy nem elég jó hármunk kapcsolata, mégis, szeretném, ha mostantól ez megváltozna. Szeretnék jó kapcsolatot ápolni mind a kettőtökkel, és ezért hajlandó vagyok akár áldozatokat is hozni, de szeretném, ha ti is képesek lennétek egymással legalább arra, hogy szépen csendben együtt legyetek, és együtt dolgozzatok. Mert sokkal könnyebb lenne úgy. És nem tudom, hogy nektek milyen kapcsolataitok vannak az iskolán kívül, illetve Tyla, rólad van sejtésem, de Amarilla, rólad fogalmam sincs, de én, a magam nevében mondhatom, hogy nekem már csak az maradt, ami itt van. És ha ez nem megy jól, ha itt nincs béke... Akkor nekem sok értelme már nincs is csinálnom bármit. Amikor elkezdtük ezt az egészet, már akkor is azt szerettem volna, hogy jó legyen a kapcsolatunk. És talán rettenetesen fellengzős ez az egész, de mégis, ezt el akartam mondani. És most parancsoljatok *sétál az asztalához.* - Lehet rám dobálni a köveket. Megvan rá a jogotok. *Ezzel leül a székére, és kényelmesen hátradől. Ő elmondott mindet, amit akart, innéttől megadja a szót a két nőnek. Reggel egyébként az volt a programja ébredés után, hogy feküdt, figyelte a plafont, és átgondolta, hogy mit mondjon a két nőnek. És ez volt a legjobb, ami eszébe jutott. Ja, és a többit meg elfelejtette. És igen, talán ez már nem annyira a munkáról szól, de ez az oka arra, hogy együtt akarja dolgoztatni őket. Persze, ha nagyon muszáj, akkor hajlandó engedni, hogy külön utakon járjanak, de jobb szeretné, ha legalább ők ketten kijönnének egymással. Mert ez az egyetlen, amiben neki abszolút nincs semmi szerepe. A saját kapcsolatát javítani az igazgatótársaival... Az ráér. Azzal nem lesz baja. Azt talán meg tudja oldani. De Tyla és Rilla kapcsolatának csak ennyit tud segíteni. Hogy mostantól ők ebből mit fogadnak meg és mit nem, az már az ő dolguk.*
+3
Raphael Walsworth
Amarilla Darwin
Lucien du Bois
7 posters
Lord Sammael rezidenciája
Lucien du Bois- .::Diák::.
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
*Mikháel. Nos nincs meglepődve a macskán ő imádja ak ényeztetést. Talán sokan ezért is szeretik őt. Beszélget a két igazgató békésen amikor ugye a harmadik is megjön pont akkor bólint. Ugye a nő rápillant Tylra amikor megérkezik aztán vissza less Sammaelre. Igen szemeiben a bizonytalanság... vagy a bűnbánás? Lehet mindd kettő. Illa a szemöldökét felvonja és vigyorog azon, hogy a Sylorina házvezető mosolyog. Ő mosolyog aki egyébként is ritkán szokott. Igen a mai napon egész jó kedve van az egész tanári karnak. Amikor ugye beszélgetésbe kezdenek felvonja a szemöldökét és igazából azon gondolkozik, hogyan kezdjen bele a kezdeményezésbe. Az viszont igaz, hogy természetesen megvárja és kíváncsi arra, hogy mit akarhat a Lord. Hiszen Illa kifeküdt. * - Néha mindenki lehet túl pörögve viszont tőled elég szokatlan Tyla. Mit csináltál az elmúlt napokban?*Teszi fel a kérdést aztán hallgatja a Lordot aki sok igazságot mondott arról, hogy a két nő ki béküljön. Noha valóban megadta a löketett akkor sem tudja mit mondjon a nőnek.* - Minek dobáljunk köveket amikor részben igazad van és tudjuk, hogy vannak ellentéteink. És hiábink is.*Hangsúlyozza az utolsót és pillant Tylara.* - Egyébként természetesen hajlandó lennék kompromisszumot is kötni és azt is hajlandó vagyok, hogy kezdeményezzek csak nem tudtam eddig mit mondjak. Ha Tyla hajlandó beszélni akkor nyitott könyv vagyok ezzel kapcsolatban. Egy részt azért, hogy az iskola ne romoljon el és megmaradjon az a kapcsolat ami eddig is. A Diákoknak sem kéne azt beszélniük megint vitáznak a tanárok habár ezt nem fecsegik, de eljöhet az a nap is.*Fejezi be és először Samre pillant és megrázza a fejét azután Tyla nézz és összekulcsolja a lábát is és kíváncsi arra mit lép a másik.* - Mikor menjünk le Fyronbe? Vagy ha azt szeretnéd, hogy te menjél akkor hajrá..*Ajánlja fel a lány és konkrétan megkönnyebülést érezz a felöl, hogy nem kell kifejtenie teljesen a gondolatait.*
Vendég- Vendég
*Jó, hát Tyla kifejezetten jókedvű ma. Erről se ő tehet, ha a diákjainak nem lett volna az a csínye, és Raphael nem tartaná benne a lelket akkor még mindig pszichopata lenne. Ha meg tyla Amarillát figyelné biztos rákérdezne, hogy min vigyorog, de szerencsére nem éppen rákoncentrál.* -Szokatlan? Nos, lehet. Egyébiránt Raphael mondott néhány dolgot, és be kellett látnom, ha igaza van. Nem értem miért fegyvertáros, mikor másodállásban lehetne pszichológus is. *Vonja meg a vállát, és egészen normálisan reagál igazgató társa kérdésére. Ezek után Sammael magához ragadja a szót, és a nő igyekszik NEM bólogatni, mert akkor talán túlzottan feltűnő lenne, hogy többek között arról volt szó, hogy normalizálódnia és szocializálódnia kellene.* -Azt hozzá kell tennem, hogy… Belátom igazad van, de a jó kapcsolatok legfőbb eleme a bizalom. Sajnálom, de egyenlőre egyikőtökben sem tudok olyan szinten megbízni, mint Erisben, vagy Raphaelben, de ígérem nem fogok elzárkózni. Viszont ha én megpróbálok megbízni bennetek akkor nektek is kell. Bennem bízni. *Ennyit fűz hozzá Sammael monológjához, mert úgy gondolta ideje lenne ezt a tényt leszögezni. És khm. Nos valószínűleg mindennek a háttérében Raphael áll, aki már hosszú évek óta győzködi az arkangyalt.* -Nos, mint az előbb említettem Amarilla akkor bíznod kell bennem, hogy én is bízzak benned. Ennyi az egész. Ha ez a dolog nem kölcsönös nincs értelme beszélnünk. *Pillant komolyan a másik nőre, mert mert ő így gondolja, és igaza is van. A következő kérdésre pár perces csend következik.* - Nos, én olyan éjfél környékén érnék rá. És ha akarsz gyere. *Rándítja meg a vállát, majd ennyi. Kész. Tyla ennél többet a mai nap nem hajlandó nyitni. * - Ha jönnél akkor a kávézóban találkozunk. *Mondja Rillának, majd elindult az ajtó felé.* -Viszlát. *Köszön el igazgató társaitól, de legalább becsukja az ajtót. És persze előtte arra is hivatkozik, hogy ideje megnéznie mit ügyködtek a diákjai csak user ezt már lusta leírni.*
Lucien du Bois- .::Diák::.
*A Raphaelről szóló szavakra felnevet.* - Teljesen igazad van, Tyla *bólogat. Úgy tűnik, a tanári kar nagyjából már ki is nevezte a férfit pszichológusnak. Szegény Raph, még a végén állást kell váltania... Aztán ugye következik a nagymonológ, és Sam nem is lehetne elégedettebb, amikor látja két társán, hogy egyetértenek vele.* - Örülök, hogy hasonlóan gondolkozunk. És igen, Tyla, tudom, hogy meg kell tanulnom bízni benned. És képes is leszek rá *pillant a nőre, majd ismét feláll, és oda áll Tylával szembe, és megérinti a nő karját.* - Valamint kész vagyok akár foggal körömmel harcolni a bizalmadért *mondja komolyan, majd egy pillanatnyi csend után elengedi a másik karját, és lassan visszasétál az asztalához, miközben hallgatja a két nő párbeszédét, és mielőtt visszafordul velük szembe, még megenged magának egy diadalmas mosolyt. Az után barátságosan mosolyogva rájuk néz.* - Remélem, a ma este egy bimbózó barátság kezdete *kacsint jókedvűen, majd elbúcsúzásképpen bólint Tylának, és Rillára pillant.* - Amarilla, kérlek te maradj még egy kicsit. Szeretném megkérdezni, hogy hogyan is volt igazából ez az alexanderes ügy. *A lidérc most már végleg helyet foglal az asztala mögött, és most jóval szigorúbbnak tűnik, mint egy-két perccel ezelőtt. Most már tényleg számon kér.*
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
*Raphaelre csak mosolyog. Ugye csak egyszer csak találkozott vagyis csak akkor találkozott vele amikor ugye a papírokat hozta le. Ugye a tanári kar egyezésre jutott és konkrétan elmosolyodik.* - Azt hiszem én is megpróbálom bízni benned és remélem tudunk közös nevzőre jutni. Azt is tudom, hogy nehéz megbízni benned szóval..*Nem fejezi be a mondatot, de elmosolyodik. Azután ugye a találkozó helyett beszélték meg és rábólint, hogy ott lesz aztán távozik. A férfinak bólint a vörös hajú nő és vár amíg elmegy a másik.* - Alexander...*Forgatja meg a szemeit és lesújtja.* - szóval.. én nem tudok történéseket. Csak annyit amennyit láttam és nem bírtam visszafogni magam.*Mesélni kezdi és konkrétan magyarázkodásba lép át. Az éjszaka egy halom papírt befejezett azután nem tudta lemenjen e Qarinba vagy itt bóklásszon. A nő néha nehezen fogja vissza magát.* - A srác ki volt bilincselve a kínzókamrában és fal fehér volt az arca mikor lementem. Igen a papírmunkákat befejeztem aztán az iskola teljesen üres volt így miért ne nézzem meg a kínzókamrát és megláttam a fiút. Mielőtt elengedtem ne akadj ki. Igazad lesz mindenben nem kellett volna és szerintem elég célzás, hogy nézd meg a nyakát és utána engedtem el. Mentésgemre szolgáljon valamelyik diák követte el a bilincselést, de nem bírtam visszafogni magam.. Ne haragudj.. tisztában vagyok, hogy a diákokat nem! És egyéb dolgok hagyom, hogy megkövezz és és...*Mesélni kezd a nő, azután ugye az ő részéről ami történt azt csak próbálja megmagyarázni. Nem lenne jó ha mástól tudná meg így inkább őszinte lesz. Szemeit lesüti tényleg lelki ismeret furdalása van. Zsebkendőt elővesz hapcizik egyet, és várja a férfi reakciójit. Hogy Tyla mit szólna eme szavakra nem is sejti.*
Lucien du Bois- .::Diák::.
*Ahogyan hallgatja Rilla történetét, a tekintete egyre elsötétül, és amikor ahhoz a részhez ér a nő, hogy "Igazad lesz mindenben nem kellett volna és szerintem elég célzás, hogy nézd meg a nyakát és utána engedtem el.", akkor a jobb kezével a homlokát kezdi masszírozni.* - Amarilla... Nem is tudom, mit mondjak erre. Pedig azt hittem, hogy világos voltam a múltkor, amikor azt mondtam, hogy. A. Diákok. Sérthetetlenek! *emelkedik egyre inkább a hangja.* - Kezdem érteni, miért volt annyira összezavarodva szerencsétlen fiú. *Itt egy pillanatra elhallgat, majd hirtelen felkiált.* Hogy gondoltad ezt, Amarilla?! Azon töröm magam itt, hogy békesség legyen az iskolában, hogy nektek is, meg mindenkinek jó legyen, és te képes vagy, és iszol egy diákom véréből! És mindemellett még képes vagy Tylára is megjegyzéseket tenni. Tudd meg, hogy ilyenkor a legkevésbé sem vagy különb nála. *Sammael megint elhallgat, és most pár perces csend következik, amennyiben Rilla nem szólal meg. Sam ez alatt csak üres tekintettel bámul maga elé, majd egy mély sóhajjal hátra dől.* - Tudod, mi az egyetlen szerencséd? Hogy ezt tőled tudtam meg. Remélem szégyelled magad. Ha még egyszer ilyesmiről tudomást szerzek, Amarilla, azt már nem fogom elnézni. Ezt is csak azért, mert ez az első botlásod. Most pedig kérlek... Menj el, és gondolkozz el azon, hogy szerinted mi a helyes, és mi nem az *utasítja a nőt, majd összefonja a kezeit az asztal fölött, és szürkés ujjainak tanulmányozásába kezd, kavargó gondolatokkal a fejében. Hogy ki lehetett a felelős az ügyben, és hogy vajon Alex rendben van-e már... Vélhetően nem sokára ismét meg fogja látogatni a háza társalgóját...*
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
*Meséli az ő részéről amit látott és ugye tett. Lehajtja fejét sajnálja és tényleg bűntudata van a dolgoban, deezt már Sam is tudhatja, hogy nehéz konkrolálnia ilyen téren magát.* - Igen tisztában vagyok vele mint mondottam.*Magyarázz tovább és nem nézz egyenlőre fel.* - Már akkor is olyan volt, de nem tehetek róla amit mondtam... Nekem sem volt hajlandó elmondani kikötözte oda és hát..*Nem fogja csodálni ha az óráira nem fog megjelenni a fiú. Azért úgyis majd próbálkozik. Nem szólal meg amikor hírtelen felkiált Sammael és hűvösen felpillant és vállát vonogatja. Hogy Tylanál mit gondol és mit mondd ki? Tejesen igaza van nem fog szabadkozni.* - Igazad van, ilyenkor tényleg nem vagyok különb nála és nem is vagyok hajlandó rosszat mondani ő róla. Jó kapcsolatot szerenték vele legalább is próbálom.*Szólal meg hangja néhol meg-megremeg és természetesen visszatartja a sírást. Lelki ismerete van ez tény, tehát ezen változtatnia kéne sűrgősen.* - Nem szerettem volna ha mástól tudd meg és igen. Már ahogy a szobába mentem tudtam, hogy egy IDIÓTA voltam.*Nyomta meg az utolsó szót, és csak hümmög egyet.* - Rendben. Viszont Sam van tudomásod vagy ötleted melyik diákod tette?*Kérdezi meg a férfit és utána elköszön és távozik az irádjából vissza az övébe ahol koknrétan most egy nagy rumli van. Felkészül az estére legalább is arra, hogy Tylaval mit fognak beszélni.*
Lucien du Bois- .::Diák::.
*Érzi a fiatal - legalábbis hozzá képest fiatal - nőn, hogy közel jár a síráshoz, és persze nem is ő lenne, ha legalább egy kicsit nem esne meg rajta a szíve... Az idiótás rész után megcsóválja a fejét.* - Az iskolának még nincs könyvtárosa, nekem viszont van egy jelöltem. A neve Gwendolyn Zade. Gwen egy vámpír, kicsivel több, mint ezer éves. Te pedig tapasztalatlan vagy és fiatal: még nem tanultad meg kellően kontrollálni magad. Biztos vagyok benne, hogy ő szívesen segít majd neked, persze csak akkor, ha szeretnéd. De erősen ajánlom *fejezi be nyomatékosan. A kérdésre gondterhelten megrázza a fejét.* - Sajnos semmi konkrétumot nem tudok, viszont van ötletem. De amíg be nem bizonyosodik, szeretném megtartani magamnak. *Ha Rilla kiment az ajtón, mélyet sóhajtva hátradől, megmasszírozza a homlokát, aztán pár perc maga elé bámulás után feláll, és ismételten a Cameos társalgó felé veszi az irányt, ezúttal azonban egészen más szándékkal, mint reggel... Egyébként Mikháellel félúton összetalálkoznak, így tigris és gazdája együtt mennek, hogy kiderítsék, mi volt ez az egész ügy...*
Gwendolyn Zade- .::Könyvtáros::.
*Miután kissé lehiggadt - persze még az előtt, hogy Destiny elvérezne -, odasétál a lányhoz, felkapja, majd kényelmes léptekkel elindul az első emelet felé. Persze annyira azért siet, hogy a lidérc lány ne veszítse el az élethez szükséges vérmennyiséget útközben, de azért nem izgatja magát annyira. Szóval elsétál Sammael lakosztályáig, ahol a lábával berúgja az ajtót, majd odasétál az íróasztalánál ülő férfihez, és a lányt egész nyugodtan leteszi az igazgató hófehér papírjaira.* - A csaj elmondta, hogy elrabolták a lányát, ki van bukva, és meg akar halni, én meg felajánlottam, hogy megölöm, de gondoltam, hogy azzal kicsit messzire mennék. Szóval rendbe tettem, reményeim szerint ennyi elég volt neki a halálból. Majd beszélj a lelkére. Szép napot, Sammy *mosolyog tündérien a férfire, majd az asztalon - és Desen - áthajolva puszit nyom a lidérc arcára, majd ahogyan bejött, kisétál az irodából. Ezek után lefürdik, majd zárásig még visszamegy a könyvtárba... Aztán vélhetően folytatja az olvasást, egészen addig, amíg Sam meg nem látogatja, hogy leüvöltse a fejét a helyéről. Ami persze szintén nem fogja meghatni... Hogy a Lordnak mi a programja mára? Először is sürgősségi ellátást ad Destinynek, aztán bezárja a lányt, majd meglátogatja Gwendolynt, és nagyjából három órán keresztül megállás nélkül üvölt a lánnyal. Igen. Csak némileg akadt ki.*
Lucien du Bois- .::Diák::.
*Sammael gondterhelten áll az ablaka előtt, amelynek a függönye, mint ezekben az órákban mindig, el van húzva. A férfi meredten bámul kifelé, és Tylán tűnődik. Ha tehetne bármit... Ha lenne rá akármilyen esélye, hogy segítsen a nőnek visszakapni a szárnyait, ő megtenné. Még a lidérc mivoltát is képes lenne felajánlani, ha az segítene, és emberré válna, csak hogy a nő újra boldog legyen. De persze ez nem lehetséges, ahogyan azt ma már megbeszélték a Sylorina házvezetőjével. Felsóhajt, és tekintete a sötétséget fürkészi. Tyla valószínűleg messze jár mostanra, valahol a görög szigetek egyikén. Hogy a diákjaival mi lesz, arra gondolni is rossz. Persze, rábízza őket Raphaelre, de kizárt, hogy a lidérc kellően bírná idegekkel őket. Gwen... Gwen túl elmebeteg ahhoz, hogy diákokat bízzon rá... Egyszerűen szükség van Tylára!* - Azt hiszem, Mikhá, hogy el fogom veszíteni őt. Mármint el fogjuk *rázza meg hevesen a fejét. Természetesen a tigriséhez beszél, aki felpislog rá, és szusszant egyet.*~ Előttem nem kell vigyáznod a szavaidra. Egyébként biztosan nem fog elmenni végleg. Ha más nem, ráveszed valahogy, hogy maradjon.~ *Sam csak megrázza a fejét.* - Most sem hallgatott rám. De mindegy is... A büntetése, hogy itt legyen, így amíg nem oldják fel, vagy ha nem akar igazán nagy bajba keveredni, addig itt a helye. Csak... Szeretném, ha lenne valami öröme abban, hogy itt kell élnie az életét *sóhajt fel. A tigris erre már nem felel, csak bámulja az ablakon kifelé meredő férfit. Sammael megint túl hideg, megint túl szomorú, megint nem bírja elfogadni, hogy a világ nem tökéletes, idilli hely. Túl idealista, az az ő nagy baja. Szóval immár néma csöndben áll az ablak előtt, és igyekszik meglátni bármit odakint, ezzel elterelve a figyelmét Tyláról és erről az egész ügyről.*
Vendég- Vendég
*Nem, nem ment el. mert nem volt rá képes, mert Sammael megint jött a lelki terrorjával így hát mielőtt elhagyta volna még az épületet is lelkiismeret furdalása támadt. Igen, mert olyan is van neki. Úgyhogy lement a diákjaihoz, helyre tette őket, aztán fogta magát és bezárkózott az irodájába. Ott elfeküdt az ágyán, duzzogva álomba merült egészen addig, míg hatalmas kínokra fel nem kelt. Rettenetesen fájt a háta, és mikor hasra fordult akkor az eddigi ébenfekete szárnyai kitörtek a hátából. Gyötrődve vergődött a hálószobájába egészen addig, amíg el nem múlt ez az érzés. Ezek után felpattant, és fürdőszobájába sietett, ahol nem kicsit érte hideg zuhanyként, hogy a régi énje pislog vissza rá, és hátából pedig szürke színű szárnyak állnak ki. * ~ Eris! Gyere ide! * Üzent mentálisan a sárkányának, aki pár pillanat múlva a fürdőszoba ajtaján dugta be a fejét.* ~ Tyla, csak nem? *Nézett meglepetten, majd miután bármit is reagálhatott volna, a nő odalépett mellé, és átkarolta a nyakát.* ~ Imádlak Eris! Csoda történt. ~ Örülök, csak meg ne fojtsál! *Az angyal-vámpír elengedte a házikedvencét, majd felkapott egy köpenyt, magára kanyarította, felhúzta a csuklyát, és meg sem állt az első emeletig. Ott aztán lefékezett a Lord irodája előtt, majd lenyomta a kilincset, és szó szerint berobbant a férfihez. Majd, ha Sammael megfordult addigra Tyla már ott terem. Mielőtt bármit is mondhatna a lidérc, a nő megragadja a felsőjét, magához húzza és szájon csókolja.* - Nem tudom mit csináltál, de most nagyon imádlak Sammael. *Nevet fel a nő, igazából el sem jutott az agyáig, hogy mit csinált az előbb. A csuklya egyébként még mindig takarja az arcát, de talán a hangjáról úgyis felismerik őt.*
Lucien du Bois- .::Diák::.
*Amikor nyílik az ajtaja, természetesen megfordul, és körül-belül ebben a pillanatban egy nő kapja el a felsőjét, és húzza magához egy csókra. Nos, talán mondani sem kell mennyire meglepődik. Még az sem jut eszébe, hogy ellökje magától az illetőt. Aztán elengedik, és a "támadó" Tyla hangján szólal meg.* - Tyla? *pislog meglepetten.* - Örülök neki, hogy imádsz, de mi a jó élet történt veled? *kérdezi, némileg hisztérikus hangon. Körül-belül hat órával ezelőtt még arról volt szó, hogy Ty sosem fog megváltozni és izé és izé, erre most a nyakába borul, megcsókolja (!), és kijelenti, hogy imádja. Nem, valami itt rohadtul nem stimmel.* - Ki bájolt el? *kérdezi felvonva a szemöldökét.* - Egyáltalán, hogyhogy maradtál? Azt hittem, elmész *hitetlenkedik tovább. Nem tudja eldönteni, min kéne most legjobban meglepődnie, úgyhogy igyekszik mindent összeszedni ami az eszébe jut. De... Mi van?! Egyébként Mikháel is felpattant, amikor Tyla betört, de mostanra leült, és kíváncsian figyeli a két igazgatót. Őt is érdekelné, hogy mi a helyzet...*
Vendég- Vendég
*Miután elengedte a férfit, és kijelentette, hogy mennyire imádja Samet, a lidérc ugyebár rákérdez a kilétére.* - Khm. Szerintem eléggé egyértelmű a kilétem. Legalább szagról beazonosíthatnál. Egy angyal-vámpírnak elég jellegzetes illata van. *Köszörüli meg a torkát miközben visszafelesel. Egy pillanatra zavartan pislog a másikra a kapucnija mögül, majd a kérdésre elvigyorodik, és lelöki a fejéről a csuklyát.* - Az a jó élet történt velem kedves Sammael, hogy visszakaptam a szárnyaimat. Nem tudom miért, de visszakaptam, és most ezért imádlak. Talán nem szabad? *Vonja fel a szemöldökét, és Sam hisztérikus hangjára jókedvűen felnevet.* - Senki. Senki nem bájolt el, nyugodj el. Csak szimplán jókedvem van, és kész.*Magyarázkodik tovább a Syles házvezető a további kérdésre zavartan beletúr a hajába.* - Lelki terror. Lelkiismeret furdalást okoztál azért, mert el akartam menni így maradtam. *Vonja meg a vállát, majd még hozzátesz valamit.* - Akartam, de képtelen voltam rá. Tudod mennyire utálom az érvelésed Crow?! *Húzza a száját a nőszemély, és eléggé látszik rajta, hogy tényleg nem olyan, mint amilyen régen volt. Aztán Tyla tekintete Mikhára siklik, és hozzá intézi a következőket.* - Örülök, hogy örülsz nekem Mikháel. *Jegyzi meg kicsit cinikusan, mert észrevette, hogy a tigris korábban felpattant.*
Lucien du Bois- .::Diák::.
- Felismertelek, Tyla, csak nem szoktam meg, hogy csókolgatsz *jegyzi meg cinikusan. Most komolyan, hogyan kellett volna reagálnia erre a helyzetre?! Amikor a nő kijelenti, hogy visszakapja a szárnyait, akkor egy pillanatra meglepetten pislog, majd szélesen elvigyorodik.* - Ez csodálatos! De... Hogyan? Úgy értem, komolyan örülök, hogy imádsz, és természetesen szabad, de nem hiszem, hogy megérdemlem *magyarázza zavartan. Egyébként tényleg igazán kíváncsi lenne, hogy mi történt. Amúgy az imádat nem zavarja, korábban eléggé hozzá volt szokva, és noha nehéz belőle kinézni, de meglehetősen sok kalandja volt. Aztán kinevetik, aminek mondjuk felettébb örül, de Tyla boldog, és az a lényeg.* - Hát, ennek örülök *mosolyodik el. Egész hamar sikerült ismét normális állapotba kerülnie. Amikor Tyla elmondja, miért maradt, meglepetten felvonja a szemöldökét.* - Azt hittem, nem tudok rád hatni. És bocsáss meg, de tényleg szükségünk van rád itt *mondja. Ezt a gondolatmenetet már levezette egyszer, szóval most nem járja vissza még egyszer. Viszont eszébe jut valami...* - Várjunk... Ha nem vagy már bukott... Azért küldtek ide, mert ez volt a büntetésed, nem? *kérdezi, hirtelen összeszoruló torokkal és görcsbe ugró gyomorral. Mert ha igaza van... Ha igaza van, akkor Tyla nem fog tovább Fyronban maradni. És ha Tyla elmegy... Nem, abba bele se akar gondolni.* ~ Neked nem lehet nem örülni. Főleg, hogy már azt hittem, Sam kiugrik az ablakon depressziójában...~ *jegyzi meg Mikhá epésen, de persze úgy, hogy ezt a gazdája ne hallhassa. Aztán lefekszik, és nagy szemekkel pislog, most már főként Tyra. Sammael úgyis ugyanolyan állapotban van, mint az elmúlt hat órában, szóval semmi értelme őt néznie, úgyis tudja, mi a helyzet. Az angyal-vámpír már annál érdekesebb.*
Vendég- Vendég
- Hááát. Akkor szokj hozzá. *Felel pimaszul, persze nem gondolja komolyan, de azért van olyan jó színész, hogy azt higgyék, hogy komolyan beszél.* - Ugye? Nos, nem tudom. Ezt majd kiderítem, de most az a lényeg, hogy végre valahára nem vagyok ide kötve. *Hadarja kicsit zavartan, az imádatra való megjegyzésre csak legyint.* Ahelyett, hogy örülnél neki… Mindegy. *Motyogja, aztán el kezdi ecsetelni a dolgokat, mire Sam eléggé meglepődik.* - Rosszul hitted, és nem gond. Bár szerintem felesleges vagyok. *Vonja meg a vállát, és igazából most annyira kavarognak benne a gondolatok és az érzések, hogy eléggé kiszámíthatatlan. Még a szokásosnál is jobban…* - Egyébként jó sokszor az érveid miatt változtattam a döntéseimen, csak ez ezek szerint nem tűnt fel neked. *Húzza a száját, majd Sam kérdésére felpillant, és kicsit zavartan pillant a lidércre. Leül az egyik székbe, és pár percre elcsendesül.* - Valóban, de van egy-két dolog. Érzem, hogy még mindig ide vagyok kötve, másrészt pedig az, hogy szabadabb vagyok az azt jelenti, hogy annyira nem akarok elmenni innét. Vagyis az, hogy nem vagyok Bukott, és néhanapján nyugodtan itt hagyhatom a szigetet az azt jelenti, hogy attól függetlenül még maradni fogok, ééés tanítanom is kell. Vagyis hát. Hogy feloldozást nyertem az nem jelenti azt, hogy nem kell itt dolgoznom. Remélem érted. *Néz fel Samre, meg most már tényleg nincs benne ez a menekülési kényszer, és talán végre valahára jól fogja itt érezni magát.* ~ Aranyos vagy Mikhá. *Mosolyog halványan a tigrisre, majd a következőkre egy pillanatra lehervad a mosoly az arcáról.* ~ Miért? Mi a baja? Miért depressziós? *Kérdez rá a tigrisnél, hátha hajlandó elárulni, hogy mi Sam baja. Egyébként Tyla hol Mikhára, hol Samre pillant, viszont nem igazán tud mit mondani* - Sam, ugye tudod, hogy ha kiugrassz az ablakon azt nem igazán éled túl? *Szólal meg pár perces néma csend után.*
Lucien du Bois- .::Diák::.
- Csodás, szóval ez egy új szokás? *kérdezi. Aztán a következő mondat kissé súlyosabbá teszi a hangulatot, de itt még túllép rajta. Egyébként Tylának elképzelése sincs, mennyire örül Sam, egész egyszerűen csak nem tudja, hogy ezt hogyan fejezze ki. Anélkül, hogy a nő hülyének nézné. A feleslegesre hevesen megrázza a fejét.* - Dehogy vagy! Kellesz ide Tyla. Komolyan azt hiszed, hogy bárki más bírna a diákjaiddal? Próbáltam gondolkozni rajta, hogy mégis ki az, akivel Te helyettesíthető lennél, de nincs senki, soha ez alatt a háromezer-négyszáz év alatt nem ismertem senkit, akivel pótolni lehetne, ha végleg elmennél *magyarázza szenvedélyesen. És határozottan nem csak az iskoláról beszél, bár ez azért nem annyira egyértelmű. Sőt. Aztán ugye kérdez, és némán várja a választ, az előbb felsorolt tünetekkel. Ahogyan azonban a nőt hallgatja, ezek szépen lassan eltűnnek, és a férfi tekintetében felragyog valami.* - Akkor hát nem mész el? *kérdezi vidáman, szinte felkiáltva. Kicsit olyan, mint egy kisgyerek, akivel közölték, hogy idén néhány hónappal előre hozzák a születésnapját, és már most megkapja az ajándékot. Aztán ugye a nő Mikhával kezd kommunikálni, aki már bánja is, amit az előbb megemlített.* ~ Nem hiszem, hogy elmondhatom, Tyla... Ez egy olyan titok, amit csak ő adhat ki, és amit kettőnkön kívül senki nem tud. Talán ez az egyetlen ekkora titka, és bízik bennem. Nem tehetem meg, hogy fecsegéssel eljátszom ezt a bizalmat~ *pislog szomorúan a nőre.* ~ Megpróbálhatod kiszedni belőle... Bár nem tudom... Nem hiszem, hogy elmondja, de én semmiképpen nem tehetem. Ő meg hülyeségnek ítélte meg az egészet, szóval... Á, mindegy. Kérdezd meg őt, és kész~ *zárja le Mikhá a maga részéről a társalgást. Ennél jobban nem kíván belefolyni kettejük ügyeibe.* - Köszönöm, Tyla, de erre az információra nem volt szükségem, ugyanis nem tervezek ilyesmit *válaszol Sam cinikusan. Közben pedig vet egy gyanakvó oldalpillantást Mikháelre, merthogy teljesen biztos benne, hogy a nő tőle szedte ezt az ötletet...*
Vendég- Vendég
- Miért? Szeretnéd? *Szól vissza nevetve, hogy már csak azért is idegesítse Samet. De azért hozzáfűz még valamit.* - ha nagyon akarod én benne vagyok. *Mosolyog angyalian. De hogy komolyan gondolja-e? Azt nem tudni… Egyébként Tylának tényleg nincs elképzelése arról, hogy Sam mennyire örül. Őt most éppen lefoglalja az, hogy megpróbáljon visszafogottan viselkedni.* - A diákjaimmal aztán tényleg nehéz bánni. Rájuk ijesztesz, fenyegetőzöl egy sort meg néhanapján meg is bünteted őket… *Motyogja, mert nála ez a módszer igenis bevált. Aztán a következőkhöz nem fűz megjegyzést, hanem zavartan pislog a másikra. De tényleg inkább csendben marad. Utána ugye kérdezik, mire kicsit zavarosan, de választ ad.* - Hááát attól tartok még egy darabig el kell viselnetek. Ezt megmondhatod Amarillának is. *Nevet fel erőltetetten. Aztán ugye Mikháellel kezd társalogni.* ~ Rendben. Megértelek Mikhá. Viszont nem hiszem, hogy sikerülni fog. Tudod milyen makacs, és nehezen lehet átverni. Meg ha akarja akkor elmondja. Végül is van időm arra, hogy kivárjam azt az időt mire elmondja nekem, nem igaz? *Mosolyog halványan, Sam cinikus megjegyzésére gyilkosan pillant fel.* - Köszönöm Sammael, de nem kértem kommentárt. *Vág vissza a maga cinikus stílusában, majd elvigyorodik, mikor Sam Mikhára pislant.* - Egyébként számítok arra, hogy kevésbé leszel idegbeteg állat a napokban? *Vonja fel a szemöldökét, mert Sam múltkor is eléggé rosszkedvű volt, és Tyla az idegbeteg állat szókapcsolattal erre akart célozni.*
Lucien du Bois- .::Diák::.
*Az első kérdésre inkább nem is reagál, ahogyan a hozzáfűzésre sem. Arra még gondolni sem mer, hogy Tyla esetleg komolyan gondolja, egész egyszerűen csak elkönyveli csipkelődésnek, ami vélhetően valóban az. A diákokra vállat von.* - Mégis csak te tudsz bánni velük. Ami pedig jól működik, azt elég nagy hülyeség lenne elvetni *von vállat. Amikor a nő erőltetetten felnevet, felkuncog.* - Szerintem magától is rá fog jönni előbb vagy utóbb *jegyzi meg. Aztán ugye Mikháel kap szerepet.* ~ Ez így van, Tyla. Sőt. Még makacsabb, mint amennyit te látsz belőle. Egyébként igen. Ráértek mind a ketten ~ *szusszant, most már jobb kedvűen. Aztán ismét Samé a szó.* - Kellett neked hozzám szólni *von vállat, de érezhetően nem beszél komolyan. A következő szavakra megrázza a fejét.* - Lökött nőszemély... Nem én tehetek róla, hogy valakinek mindig sikerül "feljavítania" a hangulatomat. De nem kell aggódnod. Most megvagyok *válaszol.* - Ez, gondolom pusztán szakmai szempontból, maximum felebaráti szeretetből érdekel *teszi még hozzá, részben kérdezve. És tény, hogy Sammaelnek sokszor rossz a hangulata, de hiába, tényleg tesznek azért, hogy ez így legyen. Először az a szerelmi őrület, aztán Gwen, aztán most megint Tyla... Mondanám, hogy hamar meg fog őszülni, de sajnos ez egy eleve fehér hajú személynél nem veszi ki jól magát...*
Vendég- Vendég
*Gonoszan elvigyorodik, mikor Sam nem reagál a megjegyzéseire. A diákokra meg csak nevetni tud.* - Persze, mert egyikőtökben sincs annyi elmebetegség, hogy ártson hőn szeretett diákjainak. Mert soha nem lennétek képes annyira megbüntetni őket. A Sylorinába pedig katonás rendet akarok majd kiépíteni.*Vonja meg a vállát. Aztán ugye biztosítja a férfit, hogy egy darabig nem szándékozik lelépni a szigetről, a Rillás dologra pedig őszintén felnevet. Aztán némán hallgatja Mikhát, és halványan mosolyog. * ~ Látod Mikhá. Nem vagyok hülye. Annyira nem akarom erőltetni a dolgokat, ha nem tudom kiszedni belőle. Makacsabb, mint egy öszvér. *Csóválja a fejét miközben a tigrist nézi. Igen, szegény Sam most ki van rekesztve ebből a beszélgetésből.* - Ha szeretnéd akááár el is mehetek. De figyelmeztetlek, hogyha elmegyek, akkor a világban fogok kárt tenni. *Mondja somolyogva. Igen, képes rá, hogy most valami hülyeséget csinál. Szóval addig jó neki, amíg Sam irodájában lebzsel. Egyébként tudja, hogy nem beszél komolyan, de azért durcáskodik.* - Kösz a bókot. *Kacsint a lidércre, a többire pedig csak kuncog.* - Örülök neki, hogy még életképes vagy, és mégsem tervezel kiugrani az ablakon. * Kuncog, majd a kérdésre egy pillanatra elgondolkozik.* - Gondolj amit akarsz Sam. De úgyse fogom elmondani. *Csipkelődik, és szándékosan nem ad egyértelmű választ.* - Mellesleg, ha már a munka témához jutottunk. Volt valami, amíg nem tartózkodtam a szigeten? Esetleg meg kell valamit csinálnom? *Érdeklődik papírmunka, vagy egyéb más dolog felől.*
Lucien du Bois- .::Diák::.
- Hát nem *rázza meg a fejét egy halvány mosollyal. Végül is, Tyla a saját diákjait úgy rendszabályozza, ahogyan akarja... És tulajdonképpen éppen a kemény módszerei miatt lett ő a Sylorina feje. Ty utolsó mondatára Mikháel csak egy nevetésféle hangot ad ki, mire Sam megint rásandít.* - Mikháel... Te nekem nagyon gyanús vagy, ugye tudod? *teszi fel az egyértelműen költői kérdést, és innentől az sem kérdéses, hogy a férfi minden egyes kicsi részletet ki fog könyörögni Mikhából, mindent, amit csak tud. Persze a tigris nem fog mindenről beszámolni... De ez kettejük problémája. És igen. Szegény Sammaelt kihagyják itt mindenből.* - Talán nem jutott el addig az információ, de kimondottan szeretném, hogy maradj, Tyla *csipkelődik a férfi. Egyébként pedig való igaz, a nőt ilyen... érdekes állapotban valószínűleg jobb nem élőlények közelébe engedni. Épp elég, ha Samet fárasztja...* - Szívesen máskor is *vigyorog rá a nőre. Az ablakból való kiugrásra megint csak rázza a fejét, és ismét vet egy pillantást a tigrisére. Khm, igen, ezt is meg kell majd kérdeznie tőle...* - Hát, akkor ne mondd *von vállat. Aztán ugye a munkára terelődik a szó, mire az asztalára pillant.* - Most így hirtelen nem jut eszembe semmi... De megnézhetem a fiókban, ha gondolod *veti fel. Aki keres, talál is, úgyhogy ha Tyla mindenképpen szeretne valami munkát, Samnek vélhetően sikerül előkerítenie valamit. Mikhá egyébként ebben a pillanatban egy hatalmasat ásít, mire Sammael felkuncog.* - Nyugodtan menj be, Mikhá. Tudom, hogy nem bírod tovább alvás nélkül *jegyzi meg, mire a tigris szusszant egyet, majd feltápászkodik, picit meghajtja a fejét Tyla felé, és a titkos ajtón keresztül elvonul a férfi lakosztályába. Hiába, neki eléggé nagy az alvásigénye... Egyébként Samnek sem ártana lassan ágyba kerülni, de azért ő bőven bírja még. A szent cél érdekében bármit. És hogy mi a szent cél? Nos... Ez egy jó kérdés.*
Vendég- Vendég
-Amarilla alapból túl elnéző a diákjaival, te meg főleg a lidércekkel. Szóval. Ők garázdálkodnak. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy nálam nem tehetnek meg bár mit csupán próbálok némi fegyelmet beléjük nevelni. *Vonja meg megint a vállát, egyébként tényleg azt csinál a diákjaival, amit akar. Sam Mikhához intézett szavain a nő felnevet, de azért van olyan kedves, hogy némi részinformációt megoszt a férfivel.* - Igazából csak azt beszéltük, hogy Mennyire vagy makacs. Az eredmény pedig az, hogy rosszabb vagy, mint egy öszvér csökönyösség terén. *Csipkelődik Tyla, Sam pedig örülhet neki, hogy ennyit megosztottak vele.* - És egyéb oka is van annak, hogy kimondottan szeretnéd, hogy maradjak? Azonkívül persze, hogy én vagyok képes visszatartani a Syleseket.*Szól vissza sunyin vigyorogva. Mert-mert most ezt muszáj volt odamondania.* - Nahát akkor kíváncsian várom legközelebbi bókodat Sammael Crow. *Pimaszkodik megint, mert egyébként gyermek a lelke a drágának, és nagyon is szeret kötekedni.* - Hidd el, nem is terveztem. *Vigyorog tovább gonoszan, majd mielőtt Sam még kutakodni kezdene munka után akkor csak legyint.* - Hagyd csak. Annyira nem fontos. Maximum terrorizálom Gwent, hogy nyissa ki addig a könyvtárat, amíg keresek magamnak olvasnivalót.*Nevet fel jókedvűen, majd mikor Mikhá fejet hajt akkor csak biccent a tigrisnek.* - Biztos jó ötlet az, hogy ketten maradunk? *Érdeklődik karba tett kézzel, és még mindig a székben ücsörög. A szent cél. Nos. Az tényleg egy nagyon jó kérdés. Ő most egyszerűen nem képes több témát feldobni szóval most Sam a soros.*
Lucien du Bois- .::Diák::.
- Nem tehetek róla, mind a véreim *nevet fel. Aztán csak hallgatja a nőt. A beszélgetés részletére csak felsóhajt.* - Szóval kibeszéltek, ráadásul az orrom előtt? Itt a vége a világnak. Hát még ennyi tiszteletet sem érdemlek? *sopánkodik kissé színpadiasan. A következő kérdésre egy picikét kipirul az arca, de egyből ki is néz az ablakon.* - Az indokaim egyelőre maradjanak titkosak *feleli. Mert vannak még, határozottan, de hiába. Azokat egyelőre inkább megtartja magának. Vagy legalábbis egyelőre egészen biztosan nem Tylának fogja elmondani...* - Egyelőre tartalékolom őket, Ty. Nem akarok túl hamar kifogyni belőlük, mert úgy tűnik, hosszú évek vannak még előttünk, amelyeket egy úton fogunk járni *kacsint. Egyébként a legkevésbé sem zavarja, hogy Tyla szemtelenkedik. Aztán, mielőtt még munkáért kezdhetne nézelődni, a nő megnyugtatja, hogy majd keres magának valami olvasnivalót.* - Azért annyi időre talán nyitva tart *nevet fel.* - Azért megpróbálok beszélni vele a napokban. Tényleg eléggé hangulatfüggően tartja nyitva a könyvtárat... *rázza meg a fejét. Az utolsó kérdésre megint kissé elpirul, és vállat von.* - Kétséges. És végül is valóban eléggé késő van, szóval talán az lenne a legjobb, ha mind a ketten nyugovóra térnénk *veti fel, reménykedve, hogy meg tud lógni ebből a helyzetből. Most komolyan! Tylának nem kellene ennyire fantáziamozgató megnyilvánulásokat megengednie magának! Még a végén sikerül elfecsegnie valamit... Minden esetre sóhajt, és reméli, hogy végül jó éjt kívánhat a nőnek, és elteheti magát másnapra. Persze előtte még azért kifaggatja Mikháelt, még ha ez azzal is jár, hogy fel kell keltenie a morcos tigrist...*
Delia
*Reednek nem is kellet más.. a szobájába rohan és természetesen előkapja azokat a fegyvereket, amiket az évei során szerzett. Tudja azt, hogy mivel áll és kivel áll szemben.. Vagy legalább is sejti. Előveszi azt a kardot, amikor első harcnánál lopott el, vagyis hát megszerezte ellenfelétől és erre azért büszke a mai napig. Nem gyenge a férfi. Utána előkap pár ezüst csillag formájú ezüst éles tőröket, amiket, hogyha dobunk természetesen szabályosan, akkor pontosan kapunk egy dobást. A férfinek ezen kívül van még két pisztolya. Az egyik egy régi fegyver, ami 9 milimétres golyót lehet beletenni. Van ezüst illetve fa golyói és természetesen fel kell készülni. Aztán van egy egyszerű pisztolya is, ami nem olyan régi automata.. viszont az full fekete. Mind a kettőt imádja szóval. Akkor még összekapja, magát átöltözik teljesen feketébe olyan halálfaló stílusban fekete köpeny és csuklya van rajta. Hát nem komplett az biztos. Azután az irodába lépve felkapja az egyik térképet, ami Londoni, hiszen biztos, hogy ott vannak, viszont nem akarja fel kutatni az egész várost szóval a határ menti erdőkben kellene kezdeni majd a keresést. A férfi megvakarja a tarkóját és azon gondolkozik mit felejtett el.* - Ja, igen.. Elindulni és szólni Sammaelnek, mivel Ty nem elérhető illetve nem tudok róla semmit. A sárkánykór hatása…*Igen még mindig ezzel jön szóval a Sylorinából elindulva elmegy fel a tornyokba az Erethon házvezetőjéhez. Egyébként először illedelmesen kopog majd határozottan kinyitja az ajtót. Egyébként nem látszik, rajta az idegesség igyekszik leplezni magát.. természetesen annak is örül, hogy Raphael, ahogyan viselkedett, de még mindig nem tudja elhinni, hogy testvére van Sammaelnek.* - Elnézést zavarok Sammael?*Teszi fel a kérdést és ha engedélyezik akkor természetesen belép.* - Fontos dologról lenne szó… viszont nem a húgáról, hanem arról, hogy Amarilláról vannak friss hírek..*Igen feleli nemes egyszerűséggel és igen találkozott Sammael testvérével, de nem figyel oda miket mondd.* - Igazából.. azért jöttem, hogy szóljak elmegyek Londonba érte.*Jelenti ki és igen távozni készül a férfi ha Sam nem állítja meg, de már szeretné épségben tudni azt, hogy a nővel nincsen semmi baj és életben van.. nem kéne még egy veszteség..*
Kardja
egyik pisztoly
Másik pisztoly
Kardja
egyik pisztoly
Másik pisztoly
Lucien du Bois- .::Diák::.
*Sammael éppen tökéletes nyugalommal ücsörög az íróasztala mögött, ugyanis elégedett magával. Nagyjából végzett minden munkájával, semmi probléma nem adódott a nap folyamán, és még a gondolatait is sikerült elterelnie a magánéleti problémáiról. Nem egyszerű most az élete. Persze jó, ő csinálta magának, de a helyzet az, hogy azokat a kalandokat ő már rég megbánta, és tényleg fogalma sem volt arról, hogy vannak gyerekei. Kapásból kettő is, és ki tudja még, hány másik. Bocsánatot kérne Tyaeloriától is, amiért nem figyelmeztette erre, de hát ki tudhatta? És hogyan kérjen bocsánatot a múltjáért? Az volt, aki volt, de mindenki változik, és ő már rég nem nőcsábász, már rég sokkal többre vágyik, és Ty-t tényleg akarja. Éveken át vágyakozott utána, éveken át szerette csendben, szerette fájdalomban, szerette keserűségben, szerette gyűlöletben, szerette minden porcikájával, és az érzés nem változott. Persze amikor úgy tűnt, jól alakulnak a dolgaik, sejtette, hogy előbb-utóbb ezt az egészet tönkre fogja tenni valami, de aztán egy kis idő múlva magabiztossá vált, úgy érezte, talán végre révbe ért, és akkor hirtelen, mint egy forgószél, a gyermekei felfedezése lerombolt mindent, amit nagy nehezen sikerült felépítenie. Megérdemli. Ó, de mennyire megérdemli, és ezt ő is jól tudja, de mégis, mire megy a megbánással? Hiába mondaná el mindezt a nőnek, azt nem érdekelné, egész egyszerűen csak figyelmen kívül hagyná, vagy ami még rosszabb, a képébe vágná, hogy valóban megérdemli, és hogy így már nem képes vele lenni, vagy még inkább szeretni őt... Bumm. Ennyit arról, hogy sikerült elterelnie a gondolatait. Most, hogy van egy kis szabadideje, persze, hogy egyből elözönlik a fejét a problémák.* ~ Sammy, mi lenne, ha megpróbálnál kesergés helyett inkább beszélni vele? ~ *szólal meg Mikháel a férfi elméjében, de amaz csak megrázza a fejét.* - Meg sem hallgatna... Inkább megpróbálom kizárni az agyamból, és még inkább a szívemből *mondja halkan a tigrisnek, majd sóhajt egyet, és ebben a pillanatban kopogás hangzik az ajtaján, és a nyílászáró ki is nyílik, felfedve egy kissé zaklatottnak, és határozottan csatakésznek tűnő Reed Denkeyt.* - Dehogy, gyere csak be. Mi történt? *kérdezi azonnal, felemelkedve a székéből. Amikor a férfi megemlíti a húgát, csak felvonja a szemöldökét, de nem reagál különösebben rá, egyszerűen figyelmen kívül hagyja, a szívébe nyilalló tüskével együtt. Reed vélhetően nagyon izgatott valami miatt, azért beszél félre. Amikor meghallja, hogy Illával kapcsolatos a dolog, megvillan a szeme, és már meg is kerüli az asztalt. Éppen kérdezné, hogy mi az, amikor a férfi megmondja, hogy Londonba készül érte.* - Mi történt vele? Jól van? *kérdezi idegesen. Hiába, egyrészről a nő a kollégája is, másrészről pedig kedveli Amarillát, komolyan. Évek óta ismerik egymást, együtt dolgoznak, és ez alatt hozzászokott a jelenlétéhez annyira, hogy tart tőle, hogy a nőnek valami súlyos baja eshet. Nem szeretné. Komolyan nem.*
Delia
*Sajnálatos módon nem hallja az egész gondolatát, de ha tudna róla biztos, hogy megpaskolná a vállát és el látná jó tanácsokkal. Ha bár ő olyan helyzetben van, hogy Amarillába szerelmes és bűntudata van a testvére miatt. Ugye kopog és belép az irodájába és látja azt, hogy az asztala mögött ül. A tigrist is keresi, hogy üdvözölje őt, hiszen vélhetően szereti és kedveli az ilyen állatokat. Csata készen áll hisze tudja azt, hogy vérfarkasokkal találkozhat hiszen „Teliholdra” utalhatott a vers és sejti azt, hogy kitől. Fontos számára is a nő és ki akarja, hozni épségben. Azután ugye szóba hozza, a nőt és nyel egyet.. Majd válaszol a férfinek.* - Nem tudom.. rosszat sejtek. Gwendolynhoz elmentem és annyit sikerült megfejteni, hogy a telihold előtt kell megmenteni. Viszont vannak, sejtéseim hol lehetnek és félek, hogy tele lesz farkasokkal a hely. Felkészültem rá…*Másiránt úgy is itt fog maradni még és addig tanít a nő helyett, amíg az úgy nem határoz és mondja azt, hogy távozhat az iskolából. Bár Amarillát ismervén tudja jól, hogy mit fog mondani. Azután bevillan neki egy kép.* „-Nem kéne ezt csinálnod. Apa hűséget fogadtál jóban és rosszban egészségben betegségben.. képes vagy ezt megszegni?”- Nem szegem meg csupán ennyi volt és nem vagyok senkinek sem képes hazudni. Értsd meg fiam..*Fordul meg és néz a szemébe Ethannek viszont az meg elfutott és vélhetően nem kíváncsi az apjára. Igen itt volt a legnagyobb ismeret furdalása. Utána jött a halál hír ami még jobban kikészítette. Tisztában van azzal, hogy nagyon rég óta ismerik egymást Sammellel hiszen mesélt a férfiról amikor voltak szabadidejük szóval nem felejtette ám el.* - Lehet halott.. viszont az is lehet fél holt és alig él.. nem tudom mi van vele viszont Telihold az ma van és tudod mit jelent ez remélem én biztos elmegyek megkeresni ha kell az egész erdőt felkaszabolom…*Mondja a rosszabb hírt hiszen tényleg nem tudja azt, hogy mi van a nővel. Sejti ezt is, de nem szeretne erre gondolni. Nem tudna Brendon szemébe sem nézni akkor már inkább elmenekülne.* - Gondoltam szólok neked erről, de egyébként meg elnézést a tegnapi düh kirohanásaimért még egyszer.*Igen tegnap lerohanta a férfit amikor a diákok fele lesérült és igen bízik ő is Sammaelben nem hiába jött rögtön hozzá.* ~Csak éld túl könyörgöm…~*Hát igen nem tehet róla most rajta jár az esze és addig nem tud másra koncentrálni amíg nincs itt a legnagyobb biztonságban. A köpenyt leveszi a fejéről és úgy tekint a férfira a barnás szemeivel. Mintha várna valamire, de igazság szerint már menne is automatikusan…de hol kezdje a keresést? Merre menjen? talán ez nem kérdés az ő számára.*
