by Vendég Vas. Jún. 03, 2012 4:08 pm[2012. 06. 02. - Sam irodája]
*Éjjel az úrnőnek meglehetősen sok dolga volt. Amikor benyitott az ispotályba fogalma sem volt róla, hogy fel kell majd támasztani egy lányt. Mindennek a tetejébe Sam, egy londoni fiú, egy arkangyal és jó pár diák ott volt a közelben, mikor ezt a műveletet végre hajtotta. Utána persze alig bírta kirakni a diákok szűrét. Sam, ha akart volna, akkor maradhatott volna, de a lány őrangyalán és barátján kívül mást nem engedett be Jessicához éjszakára. Ő persze olyan hajnali három környékén bezárkózott a szobájába, de nem bírt elaludni, ugyanis folyton azon gondolkozott, hogy Eris mire célozgatott, hogy miket kommentált a férfinek, és egyáltalán valóban szerelmes-e a lidércbe, vagy csupán a sárkány képzelgett.* ~ Jaj, Tyyyyyy… Ne csináld már. Tudom, hogy tetszik neked. Tudom, túl jól ismerlek…*Csengett a fejében a sárkány hangja, és a nő hiába szorította a fejére a párnát nem bírta kizárni.* ~ Meg különben is… Tudom én, hogy már a kezdetekkor megnézted magadnak… - Eriiis, könyörülj! *Nyöszörögte a nő, de az őshüllő tovább folytatta.* ~ Azt pedig nem is tagadhatod, hogy azért akartad elmarni magad mellől, mert nem akartad, hogy olyan legyél, mint régen. *Mondja tovább a magát Eris, miközben a gazdája elgyötörten nyöszörög.* - Hagyj aludni! Kérlek, Eris… ~ Addig nem hagylak aludni, amíg el nem ismered, hogy igazam van! *A sárkány összezsugorodva felmászik az ágyra, és az orrával finoman megböki a nő karját.* ~ Kérdezz-felelek. Tetszik neked? És kötelező a válaszadás! *Mondja elszántan a jelkép mire Ty elgyötörten felemeli a fejét, és ránéz.* - Muszáj? ~ Igen! – Eris… ~ Felelj! – Nem… Na jó. Talán. Egy kicsit. ~ És miért nem? – Miért nem? Eris, ha lágyabbak lennének a vonásai, akkor… ~ Ohó! Köszönöm, csak ennyit akartam tudni. Aludhatsz. *Zajlik le köztük egy kisebb párbeszéd, majd a sárkány leszökken az ágyról, és megpróbálja megvenni Mikhával a kapcsolatot.* ~ Mikháel! Hallasz? Ó, remek. Híreim vannak a kedvenc lusta dögöm számára! Győzelem… *Próbálja felvenni a kapcsolatot Sammael kedvencével miközben Tyla valami olyasmit morog, hogy nagyon szépen köszöni, hogy megengedték neki, azt hogy nyugovóra térjen.* ~ Szóval Mikhháááááá. Bevallotta! Én mondtam. Megmondtam, hogy van itt valami. Én megmondtam! Igaz azt mondta, hogy tetszik neki Sam, de ha így haladunk, akkor teljesen bele fog zúgni. *Sunyi vigyor ül ki a sárkány arcára miközben Mikhának sztorizik büszkén. Tyla pedig már javában húzza a lóbőrt, egyenletesen szuszogva álmodik valamiről. Aztán úgy tizenegy körül Eris megszólal a nő fejében.* ~ Ty, mondtam már, hogy Sam szerelmes beléd? *Kérdi nevetésszerű hangot hallatva, mire a nő felriad, és felül az ágyban.* - MI?! Eris, ne hazudj! Méghogy… Eris angyal vagyok, ő megveti az angyalokat… Ó, basszus! *Az angyal felpattan, sietősen felöltözik, kapkodva megfésüli a haját, majd feltépi az ajtót, és meg sem áll az első emeletig. Nyomában Eris siet, aki magában vigyorog azon, hogy megint jó kis műsornak lehet része. Az angyal-vámpír köszönés nélkül feltépi Sam irodájának az ajtaját, és ha a férfi ott ül az asztalnál, akkor meg sem áll addig. Ott aztán rávág az asztalra, és lila szemeivel a férfi mered.* - Kérdezz-felelek. Sam, szerelmes vagy belém? *Igen, hölgyeim és uraim nagy nehezen eljutott a tudatáig a dolog, és képes volt így megkérdezni szegény lidércet. Lila szemeiben gyilkos düh lángol, bár ez inkább a sárkánynak szólna, de az szépen megbújt a háta mögött. Eris odasomfordál Mikhá mellé, oldalba böki az orrával, és szélesen vicsorog.* ~ Lám-lám… Üdvözletem. Azt hiszem jó napunk lesz Mikháel.
*Éjjel az úrnőnek meglehetősen sok dolga volt. Amikor benyitott az ispotályba fogalma sem volt róla, hogy fel kell majd támasztani egy lányt. Mindennek a tetejébe Sam, egy londoni fiú, egy arkangyal és jó pár diák ott volt a közelben, mikor ezt a műveletet végre hajtotta. Utána persze alig bírta kirakni a diákok szűrét. Sam, ha akart volna, akkor maradhatott volna, de a lány őrangyalán és barátján kívül mást nem engedett be Jessicához éjszakára. Ő persze olyan hajnali három környékén bezárkózott a szobájába, de nem bírt elaludni, ugyanis folyton azon gondolkozott, hogy Eris mire célozgatott, hogy miket kommentált a férfinek, és egyáltalán valóban szerelmes-e a lidércbe, vagy csupán a sárkány képzelgett.* ~ Jaj, Tyyyyyy… Ne csináld már. Tudom, hogy tetszik neked. Tudom, túl jól ismerlek…*Csengett a fejében a sárkány hangja, és a nő hiába szorította a fejére a párnát nem bírta kizárni.* ~ Meg különben is… Tudom én, hogy már a kezdetekkor megnézted magadnak… - Eriiis, könyörülj! *Nyöszörögte a nő, de az őshüllő tovább folytatta.* ~ Azt pedig nem is tagadhatod, hogy azért akartad elmarni magad mellől, mert nem akartad, hogy olyan legyél, mint régen. *Mondja tovább a magát Eris, miközben a gazdája elgyötörten nyöszörög.* - Hagyj aludni! Kérlek, Eris… ~ Addig nem hagylak aludni, amíg el nem ismered, hogy igazam van! *A sárkány összezsugorodva felmászik az ágyra, és az orrával finoman megböki a nő karját.* ~ Kérdezz-felelek. Tetszik neked? És kötelező a válaszadás! *Mondja elszántan a jelkép mire Ty elgyötörten felemeli a fejét, és ránéz.* - Muszáj? ~ Igen! – Eris… ~ Felelj! – Nem… Na jó. Talán. Egy kicsit. ~ És miért nem? – Miért nem? Eris, ha lágyabbak lennének a vonásai, akkor… ~ Ohó! Köszönöm, csak ennyit akartam tudni. Aludhatsz. *Zajlik le köztük egy kisebb párbeszéd, majd a sárkány leszökken az ágyról, és megpróbálja megvenni Mikhával a kapcsolatot.* ~ Mikháel! Hallasz? Ó, remek. Híreim vannak a kedvenc lusta dögöm számára! Győzelem… *Próbálja felvenni a kapcsolatot Sammael kedvencével miközben Tyla valami olyasmit morog, hogy nagyon szépen köszöni, hogy megengedték neki, azt hogy nyugovóra térjen.* ~ Szóval Mikhháááááá. Bevallotta! Én mondtam. Megmondtam, hogy van itt valami. Én megmondtam! Igaz azt mondta, hogy tetszik neki Sam, de ha így haladunk, akkor teljesen bele fog zúgni. *Sunyi vigyor ül ki a sárkány arcára miközben Mikhának sztorizik büszkén. Tyla pedig már javában húzza a lóbőrt, egyenletesen szuszogva álmodik valamiről. Aztán úgy tizenegy körül Eris megszólal a nő fejében.* ~ Ty, mondtam már, hogy Sam szerelmes beléd? *Kérdi nevetésszerű hangot hallatva, mire a nő felriad, és felül az ágyban.* - MI?! Eris, ne hazudj! Méghogy… Eris angyal vagyok, ő megveti az angyalokat… Ó, basszus! *Az angyal felpattan, sietősen felöltözik, kapkodva megfésüli a haját, majd feltépi az ajtót, és meg sem áll az első emeletig. Nyomában Eris siet, aki magában vigyorog azon, hogy megint jó kis műsornak lehet része. Az angyal-vámpír köszönés nélkül feltépi Sam irodájának az ajtaját, és ha a férfi ott ül az asztalnál, akkor meg sem áll addig. Ott aztán rávág az asztalra, és lila szemeivel a férfi mered.* - Kérdezz-felelek. Sam, szerelmes vagy belém? *Igen, hölgyeim és uraim nagy nehezen eljutott a tudatáig a dolog, és képes volt így megkérdezni szegény lidércet. Lila szemeiben gyilkos düh lángol, bár ez inkább a sárkánynak szólna, de az szépen megbújt a háta mögött. Eris odasomfordál Mikhá mellé, oldalba böki az orrával, és szélesen vicsorog.* ~ Lám-lám… Üdvözletem. Azt hiszem jó napunk lesz Mikháel.
