by *Nem, a fiú arcán lévő sebek szerencsésen rejtve maradtak, ahogyan vannak már május közepe óta. Akkor Kamen megtanította neki a bűbájt, és fel is tette rá, de Yan úgy határozott, hogy nem is fogja levenni. Nem valami szép látvány... Arca bal fele végig tele van függőleges, vékony hegekkel, amikhez hasonlókból viszont nagyon sokat láthat a teste minden más pontján, amennyiben csak egy pillantást is vet a bőrre, amibe került. A kínzások nagyon sok nyomot hagytak rajta, hiába gyógyította meg a Lord mindet, amennyire csak tudta, Nayden nagyon értett ahhoz, amit csinált. Na, ezt nem dicséretként kell érteni... A lány szavaira megértően bólint, és amikor látja, hogy a másik elég rendesen zavarba jött, úgy dönt, hogy akkor most az ő sora, hogy beszéljen.* - Őszintén szólva nekem is elég furcsa volt az elején, mármint lidércnek lenni. Igaz, hogy noha korábban démonként neveltek, meg elvileg az voltam, soha nem voltak képességeim, de azért akkor is furcsa volt. Egyébként biztos vagyok benne, hogy hamarosan mindenki visszakapja a testét *mondja, miután a másik bocsánatot kér, bár arra azért még biccent, ezzel jelezve, hogy részéről rendben van a dolog. Egyébként úgy van vele, hogy ha nem is a nyílt folyosón, de tőle aztán nyugodtan sírhat a testében... Végül is, az a test már úgysem fog többet könnyezni, ha rajta múlik. Mert az ő lelke már elfelejtette, hogyan kell. Az öcskös szó hatására nem tud elnyomni egy ragyogó mosolyt, ami elég hamar el is tűnik, de azért ott volt. A következő mondatokra komolyan bólogat, az utolsó mondatra pedig feltűnik az arcán egy halvány mosoly, de a szemében fájdalom csillan. Igen, mondjuk az nem kimondottan pluszpont, hogy megemlítette neki Lilt, akin egyébként is éppen eleget őrlődik mostanában... De már nála a nyaklánc, már tudja, hol a másik, éppenséggel csak arra kéne rávennie magát, hogy önszántából képes legyen kilépni az Akadémia birtokáról. És a vasárnap reggel nem számít. Más kérdés, hogy örül neki, hogy egy pillanatra megcsillant a másikban valami abból, akit ismert, de még jobban örült volna, ha ez egy olyan pillanatban történik, amikor ő is tud szórakozni a dolgon.* - Jobb lenne. Egyébként meg a rejtőzés nagymestere... Legalább húszan keresik most is, ahogyan beszélgetünk, de a legutóbbi után úgy felszívódott, mintha a föld nyelte volna el *mondja, igyekezve közömbös hangot megütni. Egyébként örül neki, hogy a másik végre kivette a zsebéből a kezét, mert ez véleménye szerint legalább annyira rontja az imidzsét, mint a nyilvános sírás... Hiába, akit nemesnek nevelnek, az nemes is marad.*
+6
Esteron Baltazaar
Eliana De Lucia
Wojciecha Sokołowski
Yan Antonov
Fredrik Laine
Barbara Decker
10 posters
Első emeleti folyosók
Vendég- Vendég
*Na igen, a nemesség kinél mit jelent, Gaea is kapott úri modorra jártasságit, mégsem hajlandó sokszor úgy viselkedni. Csak a távolságtartó modorában. Amikor Liliya felemlegetődik a fiú részéről, melegség járja át a szívét, hogy hall a lány felől. Még ha csak ennyiben is. Aggódik? Valahol igen. De aki eddig képes volt vigyázni magára és úgy el rejtőzni hogy Yan ne találja meg, annak nem lehet nagy baja. Reméli legalábbis. Ami pedig a mosolyt illeti, örül, hogy láthatta. mindenkiben ott van a múltja egy darabja. És kitörölhetetlen, mert már hozzá tartozik. Nem lehet elvenni tőle. Mint ahogy azt a csibészes felvillanó mosoly emlékét sem, amivel most megajándékozták. Melegség költözik a tekintetébe. Először amióta másik teste van. talán az hatott rá jótékonyan, hogy Yan a leendő visszakapott testét ígérte neki, de az is lehet, hogy az a mosoly hatott rá így. teljes szélességében a fiú felé fordul és egy furcsa mozdulattal megbirizgálja a saját vörös loboncát Yanon.* - Agyon ne fésüld. *Hecceli a másikat, majd hátrébb lép kettőt, és vagány férfi mozdulattal megpördül maga körül, és félmosollyal megkérdezi a fiatal férfit. Karjait csak enyhén széttárva persze, és lassan fordulva.* - Na? Fel tudok venni rendesen egy ilyen elegáns cuccot? Vagy valahol csálén áll? A nyakkendőtűt már soknak tartottam. Az ünneplőt majd hordod te, ha visszakaptad a tested. *Amint újra Yan felé fordul, megáll, és karbafonja a kezeit. Nem tud velük mit kezdeni. Matatni nem illik egy idegen testen. És fárasztó folyton saját testbe váltani, vagy hosszabb időre fent tartani. Valahogy még új, hogy már erre is képes. Nemrég még csak állat, vagy misztikus lény lehetett. És valahogy az sem jó. Úgy meg nem képes beszélgetni, holott azért jött ki hogy végre szót válthasson a fiúval tarifa számlálás nélkül. Feltöltős kártya előnye, ... és hátránya persze.*
Yan Antonov- .::Diák::.
*Kezdi érezni, hogy szép lassan a másik is mintha felengedne, és amikor megpiszkálják a tincseket, amik jelenleg hozzá tartoznak, elvigyorodik.* - Megteszem, amit tudok, te viszont nyugodtan fésülgesd csak, mert akkor áll rendesen, ha naponta legalább kétszer átfutsz rajta *viszonozza az utasítást, és részben viccel, részben viszont tényleg így szokta. Hiába, fontos a külseje, na. Amit a következő szavakból ítélve Gaea is nagyon jól tud. Akkor nevet fel, amikor a lány megemlíti a nyakkendőt.* - Ó, ne aggódj, azt még én is csak különleges alkalmakkor veszem fel *kuncog.* - Egyébként igen, ügyes voltál, mindenhol egyenes, úgy áll, ahogyan kell neki. Még szerencse *szusszant, lepillantva önmagára, vagyis hát a testre, amiben tartózkodik*, hogy a testedben nem muszáj egyből szoknyát öltenem... Gondolj bele, milyen kellemetlen lehetett egy hasonló baleset a múltban *horkant fel. Nos, az öltözködéssel speciel nem voltak komolyabb problémái, ügyesen és gyorsan kikerülte a szoknyákat a fiatal nő szekrényében, és ezzel részéről meg voltak oldva a gondok.* - Egyébként meg nem olyan vészesek azok a ruhák, mármint az én elegáns holmijaim, legalábbis szerintem semmi bonyolult nincs bennük *jegyzi meg, immár határozottan jókedvűen. Pár percig ez után csendben van, majd ismét ragyogó mosolyt küld a lány felé.* - Hiányoztál *mondja, most már teljes szívből. Mert ez az, ami hiányzott neki, hogy végre így beszélhessen a másikkal, úgy, hogy nincs megkötve a kezük - még ha ő is csak lógatni tudja őket maga mellett -, úgy, hogy végre igazán beszélgetnek, csipkelődnek... Igen, hiányzott. És jó, hogy már nem kell hiányolnia.*
Vendég- Vendég
*A múltbani balesetek felemlegetésénél egy féloldalas mosollyal reagálja le, hogy Yan mázlista. Gaea bizony sokáig csak nadrágban volt hajlandó közlekedni, és ehhez a jó szokásához még mindig szívesen ragaszkodik, amikor kényelemre vágyik. Bólintva ad hát engedélyt szekrénye feltúrására.* - Nyugodtan hordjad a nadrágjaimat. De ha kérhetem a coltom mindig legyen nálad tele töltényekkel. *Ezüst töltényekkel. Utálja a meglepetéseket, és ezen szokását még a nezán vette fel miután azt a szerencsétlen srácot széttépte az a vérfarkas egy túra során. Jobb a békesség, de ha védekezni kell, akkor jól jön az a colt amit tizennyolcadik szülinapjára kapott még a Nénitől. Ami pedig az öltözködés rá eső részét jelenti, ... elszomorodik egy pillanatra, amikor eszébe jut Benji. Mázli, hogy ő segített a srácnak öltözködni, ha elegánsan kellett. Mert ugye néha ki kellett bújni a kertésznadrágból, és nem csak mert a párja volt. ... Volt. ... gyorsan elhessegeti a gondolatot, és vigyorogva látványosan igazítgatni kezdi a nyakánál az elegáns inget.* - Meg kell hagyni, legalább az a jó ízlésed megmaradt annak ellenére, hogy fajt váltottál. *Persze a démonos részt szándékosan engedi el a füle mellett. Elég neki azt megszokni, hogy lidérc lett a srác. Csillogó szemekkel még a mandzsetta részén is lelkesen igazgat, majd jöhet a haja. Tízujjú fésűűűűűű ... megáll a mozdulat a srác haja előtt. Igen, ez mégiscsak illetlen lenne, és csak heccelni akarta. Jólesik heccelni. Rég nem tehette. És az a sok dolog, az a sok fájdalmas dolog amin át ment a lány, visszatartották a mosolyát is eddig. De Yan attól még Yan. és Gaea is Gaea maradt hiába a testcsere.
Amikor Yan kimondja hogy hiányzott neki Gaea, elkomolyodik. A szemeibe a fájdalmon túl ott bujkál a testvéri szeretet meleg fénye. Szusszan egy hirtelent és rövidet, majd a fiú szemeibe nézve (jelen esetben a saját szemein át a fiúéba ... jujj de fura!) bólint egy éppen hogy láthatót.* - Te is nekem. *Majd vállba verte saját testét (Yant) ha ugyan az odébb nem sasszézott időben. És nem puhánykodott. Kíváncsiság is munkál benne. Vajon fáj, ha a testének fáj? Megérzi ha a testének baja esik a csere idejében?* - Hogy bírtad hogy nem volt aki beleszóljon a dolgaidba? *Utalva arra a balkonos esetre, meg arra amikor az a démonnő elrabolta Lillel együtt. Mindig bele szólt. Pedig dehogy akart ő. Csakhááát ... úgy hozta az élet.*
Amikor Yan kimondja hogy hiányzott neki Gaea, elkomolyodik. A szemeibe a fájdalmon túl ott bujkál a testvéri szeretet meleg fénye. Szusszan egy hirtelent és rövidet, majd a fiú szemeibe nézve (jelen esetben a saját szemein át a fiúéba ... jujj de fura!) bólint egy éppen hogy láthatót.* - Te is nekem. *Majd vállba verte saját testét (Yant) ha ugyan az odébb nem sasszézott időben. És nem puhánykodott. Kíváncsiság is munkál benne. Vajon fáj, ha a testének fáj? Megérzi ha a testének baja esik a csere idejében?* - Hogy bírtad hogy nem volt aki beleszóljon a dolgaidba? *Utalva arra a balkonos esetre, meg arra amikor az a démonnő elrabolta Lillel együtt. Mindig bele szólt. Pedig dehogy akart ő. Csakhááát ... úgy hozta az élet.*
Yan Antonov- .::Diák::.
- Nos, messzire úgysem fogok menni, de ha kimozdulok nálam lesz. De jobb, ha tudod, hogy továbbra sem értek a fegyverekhez, vagyis... Kardot már valamennyire tudok használni, de a céllövészethez nem konyítok, szóval csak akkor lesz haszna, ha hirtelen vissza találunk tévedni a saját testünkbe, és téged éppen megtámadnak *magyarázza zavartan. Hiába, ő mindig is abban volt jó, hogy a semmiből monstrumokat idézzen meg, meg vihart teremtsen, esetleg felégesse az ellenfelet, e mellé a colt használata sajnos nem társult. A lány következő szavaira felnevet.* - A jó ízlést nem tudom levedleni magamról, bármi történjék is, azt hiszem, túl keményen belém nevelték *válaszol. Khm, na, igen. Fiatalabb korában esélye sem volt nem elegánsan öltözködni, utána meg már nem vágyott rá, mert megszokta. Amúgy a ruhaigazgatás annyira nem is zavarja, bár amikor a lány keze elindul a haja felé - mármint Yan keze Yan haja felé, Gaea által mozgatva... mi van? -, akkor azért kissé szívrohamosan villan meg a szeme, de örömmel látja, hogy azért a másik nem merészkedik olyan messzire, hogy kézzel fésülje meg a haját. Alapvetően egyébként semmi baja azzal, hogy heccelik, sőt, Gaeától egyértelműen élvezi ezt a fajta viselkedést. Mástól talán nem tenné, de tőle igen. A hiányoztálra érkező válasz halvány mosolyt csal az arcára, majd amikor vállon vágják, egy kis kiáltás hagyja el a száját.* - Hé! Nem ér verekedni *vigyorodik el. Amúgy ő erősen kétli, hogy éreznék a testük fájdalmát, ráadásul... Őt egyébként sem érdekli. Aztán megkapja a következő kérdést, mire elgondolkozó arcot vág.* - Hát, igazából volt, aki próbálkozzon, de senkinek nem ment olyan jól, mint neked *mondja nagy komolyan, majd felkuncog.* - És te hogy bírtad, hogy nem volt kinek a dolgába beleszólnod? *dobja vissza a képzeletbeli labdát. Egyébként nem sok ember van, akinek hagyja, hogy beleszóljon a dolgaiba, főleg, mióta kiderült, hogy egész életében csak egy báb volt. Most kihasználja, hogy végre nem az, és ő dönt a sorsa felől. Vagyis... Afelől, hogy miközben éli a sorsát, melyik kitérőkön akar végigmenni, és melyikeket hagyja inkább a fenébe.*
Vendég- Vendég
*A vállveregetést nem érezte meg, és szinte azonnal bűntudata is lesz miatta.* - Bocsi! Kíváncsi voltam, hogy nekem is fáj-e. *Magyarázza azonnal. kicsit el is pirul, ami érdekesen állhat a Yan-arcon. A visszadobott labdát pedig összes foggal vigyorogva csapja le.* - Én tudod hogy sok fiatal sorsáért felelősen nem tehettem mást. *Komoly szemek, de hatalmas vigyor. Kicsit talán színészkedik is rá, de ez már annyira beleivódott a Nepheleségének hála hogy az talán ki sem törölhetően a részévé vált. Nem vagy sebezhető, tudod mit teszel, nem láthatják rajtad hogy kételyeid vannak, hiszem mások sorsa múlik rajtad és a tetteiden!* - De téged mint a terelőkutya szívesen csipkedtelek volna. *Kacsint egyet, majd komolyabban hozzá teszi.* - Örülök viszont, hogy most már nem kell. *Nem tudja ugyan a hátterét Yannak, de nem vak és látja rajta, hogy a testvérkéje felnőtt férfi lett. (és nem a testéről 
) komolyabb szemek, már nem ösztöntudatos mozgás, alaposan megválogatott szavak. Igen. Yan felnőtt férfi lett. Egy olyan férfi, akire bárki életét rábízná. ... Még így Lidércként is. Ez a Yan ugyan az a Yan. Nem a lidércet érzi és nem a lidércet látja benne. Most persze könnyű, hiszen most Gaea kapta azt a Lidérc testet, ami lassan a lemenő nap elől mindig hátrébb lépegetve árnyék után sóhajtozik mint szomjas teve a sivatagban víz után. Bár úgy sasszézik mindig arrébb, hogy szinte észrevétlen legyen még szinte számára is a viszolygás a fénytől, de ezt eltakarni Yan elől biztos nem lehet. A két ablak köze biztos menedék. Ennyit tehet hát. Ha pedig kiszúrja, hogy Yan észre vette ezt, szégyenlős mosollyal biztatja napozni a srácot.* - Nyugodtan tedd amíg teheted. A D-vitamin fontos annak a testnek. *Kacsintana, de az még nem ő. Talán majd kicsit később. Így is fura, hogy most valahogy képes volt ennyire elengednie magát. Jó, és kellemes, de fura valahol.*
) komolyabb szemek, már nem ösztöntudatos mozgás, alaposan megválogatott szavak. Igen. Yan felnőtt férfi lett. Egy olyan férfi, akire bárki életét rábízná. ... Még így Lidércként is. Ez a Yan ugyan az a Yan. Nem a lidércet érzi és nem a lidércet látja benne. Most persze könnyű, hiszen most Gaea kapta azt a Lidérc testet, ami lassan a lemenő nap elől mindig hátrébb lépegetve árnyék után sóhajtozik mint szomjas teve a sivatagban víz után. Bár úgy sasszézik mindig arrébb, hogy szinte észrevétlen legyen még szinte számára is a viszolygás a fénytől, de ezt eltakarni Yan elől biztos nem lehet. A két ablak köze biztos menedék. Ennyit tehet hát. Ha pedig kiszúrja, hogy Yan észre vette ezt, szégyenlős mosollyal biztatja napozni a srácot.* - Nyugodtan tedd amíg teheted. A D-vitamin fontos annak a testnek. *Kacsintana, de az még nem ő. Talán majd kicsit később. Így is fura, hogy most valahogy képes volt ennyire elengednie magát. Jó, és kellemes, de fura valahol.*
Yan Antonov- .::Diák::.
- Semmi gond *mosolyog a lányra, próbálva figyelmen kívül hagyni az agyát, amint azt az üzenetet küldi neki, hogy "Úr isten, így nézek ki, ha elpirulok?! Még jó, hogy soha nem teszem!" A következő válaszra felnevet, és a nevetés hátterében nem csak a szavak és az arckifejezések lapulnak, hanem az is, hogy mindez hogyan fest az ő arcán. Hát, nem szokta tükör előtt gyakorolni a komoly szem, széles vigyor kombót, az biztos. A következő mondatra is szélesen vigyorog.* - Azt sejtettem. De ne aggódj, lesz még rá lehetőséged, biztos vagyok benne *mondja jókedvűen. Amikor a másik kicsit komolyabbra vált, halványul a mosolya, és biccent. Igen, tényleg nincs már kimondottan szüksége arra, hogy terelgessék, sőt, kicsit nehezen is viseli. Felnőtt, és úgy tűnik, a sok szenvedés megtanította helyesen dönteni. Voltak percek, amikor azt hitte, ideje feladni, mégis túlélte, és mindaz, amin keresztül ment, megtanította rá, hogy mi a helyes út, és mi a téves. Megtanult vállalni mindent, amit tesz - ez Gaeának is köszönhető -, és megtanulta, mennyire meg kell becsülni a békét, ezért most már igyekszik minden erejével arra törekedni. Egyébként észreveszi, hogy a lány szépen lassan araszol kifelé a fényből, vélhetően azért, mert ismeri ezt a szinte tudat alatti reakciót, amit a lidérc-test végez akárhányszor napra kerül. Jó az árnyék, noha nem a teljes sötétség, de az árnyék. A másik szavaira halványan elmosolyodik, majd szembe fordul az ablakkal, lehunyja a szemét, és élvezi a napsugarakat.* - Ha más előnye nincs is ennek az egésznek, ezt az egyet azért nem tudom nem élvezni *jegyzi meg. Pár perccel később aztán elfordul, és a közös társalgó irányába int a fejével.* - Nem vagy éhes? Mert én szívesen ennék valamit, és mivel a konyha úgyis itt van a szinten... *hagyja nyitva a gondolatot. Vacsoraidő, hiába, ideje harapni valamit.*
Vendég- Vendég
*Gaea szinte irigykedve figyeli ahogy Yan fény-fürdőzteti az Ő testét. hiába na. Valóban reméli, hogy hamar vissza kapja azt a testet. Szereti és hozzá nőtt ... volt amíg a rühös tündérek bele nem rondítottak. Nem szép dolog tőlük, nem is tetszik neki. De mit tehet? Azért mégsem fog kísérletezgetni Yan testével, mint Glória. Az a csaj amúgy sem semmi! Kapott egy Vérfarkas testet, erre most kísérleti nyúlnak használja szegényt. Emésztési időt, pulzust, regenerálódást mér a testen, hogy mennyi alvást igényel meg ilyenek. Lökött liba! De csak addig örül majd, míg el nem jön a telihold másodikán! Reménykedik, hogy addigra azért visszakerül mindenki a saját testébe. Félti a házát, azt a frissen vettet, és hiányzik a saját teste. Még azok a hülye szárnyak is. Ami pedig a házat illeti!* - Ha valamikor kijönnél a városba. Szívesen érted küldöm ide a sötétített autót. A vendégem vagy ott. *Mondja annyi melegséggel és vágyakozással, mintha sinán kimondta volna amit ezzel amúgy mondani akart. Az én házam a Te házad is. Bár hogy mennyi esély van erre, tudja hogy nem sok. Talán soha nem is lesz Yan vendég nála. De az esélyt meg kell adnia. Jó ha ezt Yan tudja.
Zavarban van, mert menne is, maradna is. És amikor vacsizni hívják, nem tud ellent mondani. Bólint, hogy bizony ő is éhes, majd nemes egyszerűséggel előre engedi a hölgyet.* - Mehetünk. *Hajol meg, és a mozdulat vége amolyan hölgyterelgető pasi módra. Ezt, nem lehetett kihagyni. Ha lett volna ikertestvére Gaeának, tuti ment volna oda-vissza a szerepcsere. Így azonban, most jót mulat a szitun. Igen, mert megteheti. Lent pedig terített asztal, finom étkek, utána pedig puha ágy várja. Elfáradt. És most érzi csak igazán, hogy mennyire feszült volt az elmúlt napokban.*
// Köszi a játékot!
//
Zavarban van, mert menne is, maradna is. És amikor vacsizni hívják, nem tud ellent mondani. Bólint, hogy bizony ő is éhes, majd nemes egyszerűséggel előre engedi a hölgyet.* - Mehetünk. *Hajol meg, és a mozdulat vége amolyan hölgyterelgető pasi módra. Ezt, nem lehetett kihagyni. Ha lett volna ikertestvére Gaeának, tuti ment volna oda-vissza a szerepcsere. Így azonban, most jót mulat a szitun. Igen, mert megteheti. Lent pedig terített asztal, finom étkek, utána pedig puha ágy várja. Elfáradt. És most érzi csak igazán, hogy mennyire feszült volt az elmúlt napokban.*
// Köszi a játékot!
//
Vendég- Vendég
- La mano arriba, cintura sola, da media vuelta Danza Kudoro, no te canses ahora, que esto solo empienza mueve la cabeza…*Énekelve és cigánykerekezve lépked a folyosón. Nem zavarja, ha túlságosan hülyének nézik hát amúgy is az, de legalább így ezzel a tudattal fog meghalni. Még is merre járt délután az iskola falain kívül? Hát bent a városban találkozott egy két ismerősével és most ért vissza, hogy tudjon egy kicsit még tanulni és edzeni a lökött testvérével holnapra. Kicsit betáblázta magát, de hát erről nem tehet.*~Juj a könyvelést apának el kell küldjem..~*Csap a fejéhez és lassan mehet is vissza a lány hálóba és elcsórja Victől a laptopot vagyis elkéri a lány laptopját, mert az övén van az a könyvelő program.. Lace gépéhez meg nem nyúlhat, mert meg lesz ölve tehát. Most jelenleg meg állt egy másodpercre és hirtelen elkezdett futni. Persze így próbál szaltózni és ha megüti magát? Nem zavarja ám a vérfarkast. Sok ilyet csinál na.*
Wojciecha Sokołowski- .::Diák::.
*Unatkozó arccal sétál a folyosón. Kezében az okozó, mégpedig egy könyv, amit olvasott. Azért vág ilyen képet, mert a téma nem nyerte el tetszését. Már nem is emlékszik rá, hogy miről szólt, annyira felejthető. Ahogy megy, észre sem veszi a vele szemben jövő lányt. Nekimegy, de csak később kapcsolt.*-Ó, nagyon sajnálom, figyelmetlen voltam.*Kér elnézést, de hangjából csak udvariasság hallatszik, őszinteség nem. Egyébként Világoskék felsőt visel, fekete csőnadrággal és csizmával. Haja ki van bontva. Michelle-t hűvös tekintettel méri végig. Ez igazából csak a felderítés, kíváncsi, kivel áll szemben.*-Wojciecha Sokołowski.*Mutatkozik be végül, kimérten. Nem óhajtja bő lére ereszteni mondandóját.*
Vendég- Vendég
*Szaltózik egyet, és a fenekére esik. Nevetve fel áll majd, aztán amikor érzi, hogy neki mennek, megperdül és rápillant a másikra és halványan elmosolyodik.* - Nem gond én is mentem már másoknak neki így.. szóval nincs értelme ezen rágódni. Michelle vagyok, de szerintem már úgy is tudod, hiszen egy szobába vagyunk. *Mondja a lánynak nevetve és persze azon gondolkodik, merre lehet az a lökött öccse.* - Merre felé voltál? Nincs kedved meginni velem egy kakaót? Éppen azt kívántam meg edzés előtt jól jön.*Ajánlja fel a lánynak és kicsit hiperaktív a leányzó. Nem tehet róla ő mindig ilyen.* Egyébként a bemutatkozásnál halványan elmosolyodik.* -Kérhetek egy becenevet is, mert nem tudom megjegyezni a neved, pedig szeretném.. maximum nekem Cecca leszel. Na jó nem viccelek a neveddel csak furcsa.*Mondja a lánynak és nem gúnyolódásként mondta azt amit tényleg nem tudja hogy becézze a másikat.*
Wojciecha Sokołowski- .::Diák::.
*Kissé meglepődik a váratlan reakción, de az esetet mindenképp sikerként könyveli el magában. Ő járt jól, szóval nincs miért aggódnia.*-Aha, értem.*Az örülök nekit nem teszi hozzá. Ma ilyen mogorva napja van, de hát azután a könyv utána nem is csoda.*-Komolyan? Meglehet...*Válaszolja elgondolkozva. nem emlékszik a lányra, pedig kéne, ha tényleg egy szobában vannak.*-Hát, öhm, kint.*Mutat a háta mögé, mivel arrafelé van a bejárati ajtó valahol, egy emelettel lejjebb.*-Éppen ihatunk.*Jegyzi meg, bár kicsit túl gyorsnak találja a lány kérdéseit és témaváltásait.*-nincs becenevem. Így egyben kéne megjegyezni.*Ereszt meg egy halvány mosolyt.*-Remélem ez tényleg csak valami vicc volt.*Néz a lányra, a hozzá nem méltó név hallatán. Ha ezt otthon hallanák...*
Vendég- Vendég
*Egyébként megejtik a bemutatkozást és persze, hogy csak viccel és várja a választ a lánytól merre járt meg ilyenek.* - Ahham tényleg, lányháló rémlik? Egyébként nem gond igazság szerint alig vagyok bent csak esténként. Inkább kimozdulok és sétálok jobbra balra.*Magaráz tovább és tényleg hiperaktív. Majd felajánlja, hogy igyanak e valamit persze Michelletől függően a kakó még hiperaktívabá teszi.* -Ne izgulj a nevednél vicceltem. Igyekszem megjegyezni mad.*Mondja mosolyogva és akkor elindulnak a diákkonyha felé ha a másik is benne van.* - Pontosan merre jártál kint? Én Qarinban voltam annyira szép hely még mindig szeretek lejárni. Vagy mióta is vagy itt a suliban? Bár lehet azért nem találkozunk, mert elkerüljük egymást..*Mondja a lánynak és érdeklődik felőle. Le lehet ilyenkor ütni túlságosanis pörög. Na meg elkezd énekelni és dúdolgatni ha nem zavarja a másikat.*
Wojciecha Sokołowski- .::Diák::.
//Fagy//
Vendég- Vendég
*A változás a fiúnak is kicsit szokatlan, ha bár végül is szépen lassan hozzá fog a helyzethez. Most jelenleg miért is nincsen órán? Nem annyira nem hülye, hogy eltévedjen csupán nem érezte jól magát így elkéredzkedett és most valahol a folyosón ücsörög, és éppen olvasgatja a tanulni valót, amíg nem lesz jobban. Az ispotályba le kéne mennie, de úgy gondolja felesleges lehet influenzás lesz kitudja. Aztán majd a haverjától úgy is elkéri az anyagot, ha oda adja ráadásul ma még bébiszitterkednie is kell, de valahogy ő mindig rámozdulna Amandára. Vagyis nem csak rá.. de az más kérdés. Arian tud egyszerre komoly és kedves is lenni, ha nem éppen a hülye korszakát éli. Akkor végül is még Morten sem tudja lelőni, csak ha bunkó. Erre volt már néhány alkalom szóval végül is együtt nőttek fel. Aztán a gyerekes énjét nem is tudja minek mutatja. Bár ezt Thor sem díjazta sokszor. Most pedig nem is tudja ő sem mi lesz a következő lépés bár ő nem foglalkozik ezekkel a gondolatokkal és a haverját is igyekszik kímélni a dolgoktól. Örül annak teljes szívéből, hogy felszabadult és ez számít. Az, hogy Arian hülye az már más kérdés.. bár ő a haverját nem hagyná magára azért neki fontos. Ráadásul még Thort sem ölné meg végül is részben ő nevelte fel ha azt nézzük. A Hollywood Undeadtől dúdolgat egy számot éppen az Everywhere I Got.. most ez jó, de legalább eltereli a figyelmit arról, hogy szédül.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Nem aludt valami jól az éjszaka. Nincsen semmi baja, de egész este Galen furcsa ereje járt az eszében. És amikor már elkezd gondolkodni, onnantól nincs kiút. Minden más is eszébe jut. Az éjszaka amúgy is mindig érzékenyebbé teszi. Ilyenkor képes mindenbe túlságosan is belemenni. Eszébe jutott az első nap, amikor megérkezett, és találkozott Mortennel. Mortennel, akivel azóta sem futottak össze. Mikor erre gondolt rosszul érezte magát. Tényleg látni akarja a fiút. Nem hiába kérdezte meg, hogy ráér-e holnap. Aztán nem lett belőle semmi. Még tegnap sem. Aztán eszébe jutott Christopher is. Mosolyogni kezdett. Ezután viszont emlékképek merültek fel gondolataiban. Amikor még kicsi volt, és apja felemelte, hogy ne aggódjon, ők Cesaréval mindig mellette lesznek, és sosem lesz egyedül. Mégis egyedül maradt. Az a három év, melyet rejtőzködéssel töltött számára egy örökkévalóságnak tűnt. Emlékei egészen az órák kezdetéig nem hagyták nyugodni, de még most sem akarnak eltűnni. A lány már az előző órára sem ment be. Egyszerűen képtelen így akármire is figyelni. Végül itt kötött ki. Az első emelt folyosóján. A tegnapi telitalpas magassarkú bokacsizmája volt rajta. Lépései tompán visszhangoztak a folyosón. Nem sétált sokat, inkább megállt az egyik ablaknál és kinézett rajta. Hiába. Nem látott maga körül semmit, csak az egyre erősödő emlékeket, melyekhez érzelmek is társultak. Leguggolt az ablak elé, és fejét a térdére hajtotta. Magányosnak érezte magát. Hiányzott neki az édesapja és a bátyja. Az élete, amit elvettek tőle.*
Vendég- Vendég
*Talán nem tudja azt, hogy jelen pillanatban még is mit gondol a dolgokról, de a tanár biztosan meg fogja érteni, hogy miért is nem ment be . Aztán felsóhajt és lapoz, egyet a könyvében aztán meghallja a cipő tompa kopogását. Szóval Egy csábos vigyort ejt ő számára majdnem mindenki csinos. Igen. Arian Steen kezd beindulni. Még a gondolataiban valahol ott vannak a régi dolgok meg azok amiknek változtatnia kell. Végül is az ő szárnya szürke még nem bukott meg, de van reménye a vissza útnak. A hallása jó egyébként fel pillant lányra.* - Minden rendben van?*Kérdezi meg végül is látja, hogy valami nincs rendben vele. Vissza fogja magát szóval igyekszik komoly lenni. Megpróbál fel állni ha ez sikerült oda sétál a lányhoz és leül oda hozzá.* - A nevem Arian. *Mutatkozik be illedelmesen és reméli, hogy tud neki segíteni.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Próbálkozik elterelni a gondolatait a múlt képeinek felidézéséről, azonban nem úgy tűnik, hogy ez gyorsan sikerülni is fog. Hirtelen valaki megszólítja. A fejében visszahngként hantnak a szavak. *- Minden rendben van?...- A nevem Arian." Felemeli a fejét, és a fiúra néz. Szeme szürkés-ködösen dereng. Megrázza a fejét, és lecsukja a szemeit. Koncentrálni próbál. Mikor legközelebb kinyitja, szemszíne már egy kicsit közelebb áll az eredeti világosbarna színhez.* - Nem szabad. Nem szabad olyanná válnom, mint ők. *Szólal meg végre kétségbeesetten. Néha előfordult már ez az állapot. Ő annak tudta be, hogy vámpír énje nehezteli, amiért olyan sok mindenről lemondott.*
- Én nem leszek olyan. Soha. Inkább lemondok erről a létről is. *Mormolja magának. Nem szokott ilyeneket mondani, főleg idegenek előtt nem, de most nem tud mit csinálni. Amíg el nem múlik ez az állapot.*
- Én nem leszek olyan. Soha. Inkább lemondok erről a létről is. *Mormolja magának. Nem szokott ilyeneket mondani, főleg idegenek előtt nem, de most nem tud mit csinálni. Amíg el nem múlik ez az állapot.*
Vendég- Vendég
*Nem is tudja azt, hogy milyen nehéz lehet, egy vámpírnak bár igazából nem szeretne bele gondolni. Elkomolyodik az arca amikor megpillantja a lányt és egy kis aggódás is elönti. Amikor oda leül hozzá csak sóhajt és nem fél a vámpíroktól.* - Kikre gondolsz?*Teszi fel a kérdést és érdeklődve Nézi.. Tényleg aggódik érte.. aztán eszébe jutott Morten. Ő aztán nincs megőrülve még is úgy érzi, de nem.* - Ne hagyd, hogy eluralkodjon rajtad a félelem.*Ha hagyja akkor hozzá ér és egy barátságos mosolyt küld a lány felé.* - Nem ismerlek, viszont ha jól sejtem miről beszélsz. Ha küzdesz az ellen, ami vagy sikerülni fog. Próbálj meg valami szépre gondolni. Tudom, nem egy vadidegentől várod a megoldást, de nem szeretem, ha egy lány szomorú.*Mondja és teljesen őszintén és nem kell tartania Elianának. Ő aztán nem mondja tovább senkinek amiket hallott.* - Sok olyan embert ismerek akik hasonlóan éreznek, de a legtöbbjüket csak a bosszú vágy hajtja. Ahogy látom te nem ilyen vagy. Segítenék leküzdeni ezt az egészet, de csak ha szeretnéd.*Feleli teljesen őszintén és újra eszébe jutottak a dolgok. Aztán még ő is saras a dologban, de még nem bukott meg. Igyekszik minél jobban teljesíteni, de meglátja azt, hogyan fog végződni.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Amíg a fiú beszélt, ő becsukva tartotta a szemét, és hallgatta a hangját. Az, hogy ott ül mellette, egy kicsit megnyugtatta. A fiú hangja is nyugtatólag hatott rá. Érezte, hogy lassan felülkerekedik az emlékképeken és vissza tud térni a valóságba.*
- A családomra... *Feleli halkan az első kérdésre.*- Hogy egyedül maradtam. Egy olyan férfi miatt, aki magához hasonlóvá tett.*Nagyot sóhajt, majd fojtatja.* Már nem ártalmas senkire. És én nem akarok olyan lenni, mint ő. *~Nem tűnök bosszúállónak. Mert már nincs kire. És az nem a véletlennek volt köszönhető...* -Köszönöm már jobban vagyok. *Mondja immár teljesen normális tekintettel, miközben a fiúra néz.* -Köszönöm hogy segítettél. Nem tudom meddig guggoltam volna itt, ha te nem jössz.* Valóban hálás volt a fiúnak. Nem is tudja mennyit segített csak a jelenlétével. Eszébe jutott Morten. Mennyire örülne, ha megint láthatná. Nem is érti miért akar ennyire találkozni vele.*- Te is egy angyal vagy? *Kérdezi a mellette lévő fiútól, majd eszébe jut, hogy még be sem mutatkozott.*
- Egyébként Eliana vagyok. Eliana De Lucia. *Elereszt egy halvány mosolyt.*
- A családomra... *Feleli halkan az első kérdésre.*- Hogy egyedül maradtam. Egy olyan férfi miatt, aki magához hasonlóvá tett.*Nagyot sóhajt, majd fojtatja.* Már nem ártalmas senkire. És én nem akarok olyan lenni, mint ő. *~Nem tűnök bosszúállónak. Mert már nincs kire. És az nem a véletlennek volt köszönhető...* -Köszönöm már jobban vagyok. *Mondja immár teljesen normális tekintettel, miközben a fiúra néz.* -Köszönöm hogy segítettél. Nem tudom meddig guggoltam volna itt, ha te nem jössz.* Valóban hálás volt a fiúnak. Nem is tudja mennyit segített csak a jelenlétével. Eszébe jutott Morten. Mennyire örülne, ha megint láthatná. Nem is érti miért akar ennyire találkozni vele.*- Te is egy angyal vagy? *Kérdezi a mellette lévő fiútól, majd eszébe jut, hogy még be sem mutatkozott.*
- Egyébként Eliana vagyok. Eliana De Lucia. *Elereszt egy halvány mosolyt.*
Vendég- Vendég
*Ölt már lidérceket tény és való és Amandát is egy picit bántotta, de igyekszik törleszteni a rossz tetteit. Azért jó ha ezt Philip nem tudja végül is biztos kinyírná. Igyekszik beszélni hozzá azt, hogy a lány ne képzeljen rossz dolgokat. Aztán ahogy hallgatja, a másikat behunyja a szemét és nem felel. Érzi azt, hogy mit mondd a másik és jól tudja, miről beszél.* - Sajnálom.*Feleli, teljesen őszintén aztán azon elgondolkozik, mi van ha Thor nem veszi magához. Biztosan megbolondult volna és Morten általában jó hatással van rá amikor idióta.* - Le tudod küzdeni ezeket ha nagyon szeretnéd. Tudom, mit érzel. Nem csak te vagy egyedül.*Gondolkodik el és azon, hogy a családja vajon jelen pillanatban mit csinálna ha élnének. Hiányoznak neki és nincs olyan nap, amikor ne gondolna rájuk, de azt nagyon jól tudja és tisztában van vele mire vállalkozott a lidércvadász. Aki igyekszik változtatni a gyerekes viselkedésén is. Amikor mondják azt, hogy jobban van valamivel megkönnyebbül, de nem megy még el. Azért aggódik érte tényleg.* - Máskor is segítek ha úgy adódik. Legalább a kapcsolatokat is ápolom.*Gondolkodik el és igen nem csak a haverján lóg.* - Csak ne kerülj semmilyen bajba. Mármint úgy értem. Képes vagy legyűrni azt is, ami eluralkodik benned. Nem hagyod a vámpír énedet kibontakozni végül is az akarat az mindennél erősebb.*Feleli mosolyogva és valóban így gondolja bár Thornak, ha ezt magyarázná, akkor ő is kapna pofont mint Amanda. A kérdésre mosolyog.* - Igen.. még nem buktam meg ha erre vagy kíváncsi.*Mondja elgondolkodva azért fekete szárnyakat nem kívánna magának bár tény elkövetett néhány ostobaságot, de na.* - Arian Steen és ha már te is bemutatkoztál teljes névvel.*Mondja mosolyogva és szép neve van Elianának ez tény.* - Ahogy elnézem nem csak nekem lesz pótolni valóm a következő órára.*Mondja kuncogva és jelen pillanatban nem tudja az óra érdekelni.* - Azon csodálkozom, hogy te azért megtudod állni azt, hogy ne tegyél semmilyen kárt másban.*Jegyzi meg aztán még is elgondolkodik jó mélyen magában, de nem tudja azt, hogy ő miért nem őrült meg. Talán nem is fog. Ha úgy adódna a helyzet kiállna mind Morten és Thor mellett nem hagyná azt, hogy megöljék őket. Talán csak a változás miatt gondolkodik folyton így.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Végre kitisztultak a gondolatai. Jobban érezte magát, de azért még nyomasztóan hatottak rá az előző események.*- Le tudom küzdeni... Igen... eddig is sikerült. Nem most fogom feladni.* Olyan sok mindent elért már, hogy ne váljon vérengzővé. Rengeteg önuralmat gyakorolt az elmúlt években. Szinte már kínozta saját magát, csak azért, hogy leküzdje az éhséget. Az éhséget az emberi vér után. Szándékosan megsebzett néhányakat, és nem tágított mellőlük. Eleinte nem sikerült. Eszébe jutott minden amit tett. Nem is csak egy ember vére szárad a kezén. Ebbe sosem mert belegondolni. Arra viszont büszkén tekint vissza, hogy nem is olyan hosszú idő után, még ha csak nehezen is, de meg bírta állni, hogy ne bántsa kiszemeltjeit. Bár táplálkoznia muszáj valamiből. Az is tény, hogy még egyszer sem érezte úgy, hogy valakinek a vére csábítaná. Nem is tudja mit csinálna abban a helyzetben.* - A legnagyobb bajban akkor voltam, amikor ilyenné váltam. Nyugi, azért valamennyire tudok vigyázni magamra. Kénytelen voltam egyedül megélni. *Mondja nyugtatólag a fiúnak, majd lassan feláll, és kinyújtózik, majd meglepetten Arianra néz.* - Még? *Utal a még nem bukott meg részre.*- Valahogy nem néztem volna ki belőled, hogy már nem vagy tiszta angyal. Úgy látszik nem vagyok jó emberismerő.* Nevetett fel, majd kicsit feszült lett az óra említésére. Ki is ment a fejéből. Ami nem csoda. Gyengéden a szájába harapott. Zavarta a tény, hogy most magyarázkodnia kell, de a fiú ismét kizökkentette ebből az állapotból.* - Gyakorlat teszi a mestert. *Felelte félédes mosollyal.*
Vendég- Vendég
*Ő aztán mélyebben bele gondol abba, hogy tényleg ő végül is nem őrült meg. Lehet, hogy ezért rejti el a gyerekes viselkedése mellett a dolgokat. Ahogy látható tényleg komoly a srác. A lány szimpatikus neki és sajnálja valahol, de hát végül is a vámpír élet ilyen.* - Tudod, erre több példát tudnék mondani, de azt hiszem te a nem volt más választásod csoportba tartozol, akit kényszerből változtattak át jól mondom? Nem szeretnélek megbántani csak, próbálok ész szerűen gondolkozni.*Teszi még hozzá és sóhajt ereszt el. Milyen lenne, ha egy diák támadna másra? Ki tudja* -Szerintem itt az iskolában nem fogják hagyni, hogy egyedül legyél. Ha kell én is itt vagyok.*Mondja teljesen őszintén aztán eszébe jutott még, hogy valamikor vissza kell indulnia a városba, de az nem most lesz. Valamikor késő délután. Aztán felel az angyalságra és bólogat, majd megvakarja a tarkóját.* - Tudod.. nem néznék ki belőlem, de lidércvadásznak képeztek ki a haverommal együtt.. Csak ő meg tudta állni azt, hogy ne gyilkoljon. Nálam, csak amikor felhúztak valamivel ki kellett eresztenem a gőzt aztán szépen lassan rájöttem, hogy ez nem megoldás, úgyhogy inkább csak állatokra vadászom. Norvégiában elég ismert a nevem a lidércek között örülök, hogy nem robbantottak még fel. Viszont ne aggódj, nem fogok és nem is terveztem megbukni. Azért messze vagyok a bukottá válástól.*Mondja őszintén és igen Arian kicsit bajkeverő csak, de hát ezt hagyjuk. Mindig volt aki kihúzza a csávából. Elereszt egy sóhajt és figyel a lányra és kuncog.* - Mit hittél? Azt, hogy ártatlan kis angyal vagyok? Szivi még nem ismersz.*Mondja kuncogva és böki oldalba a lányt. Igyekszik elérni azt is, hogy jól érezze magát a másik. A gyakorlat teszi a mesterre csak mosolyodik. Nem felel semmit végül is tényleg jó, hogy vannak olyanok akik megtudják állni a vér ontást.* - Ha szabad kérdeznem mióta..? Persze ha nem titok és nem vagyok bunkó a kérdéssel.*Érdeklődik zavartan a vámpíriságára gondol és sóhajt. Igyekszik óvatosan feltenni a kérdést és közben ő is becsukja a szemét és egy nevető kisfiú van maga előtt ahogy focizik. Igen Arian visszaemlékezett.*
Eliana De Lucia- .::Diák::.
*Nem gondolkodik tovább a dolgokon. Elég volt ennyi múltidézés. Már elege van belőle. Ezért próbál mindig vidám és optimista lenni, ha nem tenné, valószínűleg már megölette volna magát valahogyan. De nem arra nevelték, hogy csak úgy feladja a dolgokat. Nem is nevelték, inkább sosem volt ilyen. Mindig is vágyott az új tudásra. Ahhoz meg élni kell. Így vagy úgy, de muszáj. A fiú kérdésére nagy levegőt vesz, és nyugodtan válaszol.* - Igen. Egy férfi tette még évekkel ezelőtt. Nem tudom miért engem választott. Még a bátyám sem volt ott. Ő biztos nem engedte volna. *Cesare nem hagyta volna, hogy a kishúgát csak úgy elrabolják és átváltoztassák vámpírrá. Ha nem lett volna Rómában, talán minden máshogy lenne.* - És semmi baj. Szívesen válaszolok a kérdéseidre. Egy bizonyos határon belül.* Teszi hozzá kicsit komolyabban, de rövidesen huncut mosoly jelenik meg az arcán, mutatva, hogy azért tényleg viccnek szánta a dolgot.* - Tudom. Úgy érzem végre lehetnek igazi barátaim. Mint régen. Barátaim, akik nem mellesleg mind különböző fajhoz tartoznak. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen helyzetbe fogok kerülni. * Az egész szituáció mókásnak tűnt. Kiskorában normális életet élt, és most, most itt áll, angyalokkal, vérfarkasokkal, démonokkal, lidércekkel és még ki tudja mikkel körülvéve. A lidércvadász említésére viszont kicsit ismét elkomolyodik.* - Tehát most te is küzdesz. *Feleli barátságosabban. Norvégia említésére izgatott lesz, és kibukik belőle az első fejébe ötlő mondat.* - Akkor ismered Mortent? *Egy kicsit gondolkozik, majd hozzáfűzi.* -Esetleg te lennél az idióta barátja, akit említett? *Megint nevetnie kell. Kezét a szája elé emeli, és úgy kuncog. Nem akarja megbántani a fiút, csak nem így képzelte el volna azt, aki "idióta". Legalább is neki most nem tűnik annak.* - És nem hittem rólad semmit. Gondolkodni sem nagyon tudtam... Bár most jobban megnézve. Tényleg nem tűnsz valami tiszta lelkű személynek. *Jegyzi meg homlok-ráncolva, miközben közelebb hajolva nézi a fiú arcát.* - Három éve vagyok vámpír. Ha erre gondoltál. Bár nekem hosszabb időnek tűnt. * Mondja nyugodtan, de egy kicsit sem tágít Arian közeléből.*
Vendég- Vendég
*Sóhajt és tényleg jobban bele gondolt abba, hogy az egyedül lét a legrosszabb. Ilyen téren csak annak örül, hogy volt egy másik családja, de a lányt ezért sajnálja. Hiszen mindenről magának kellett gondoskodnia.* - Tuti nem engedte volna. Az erőszakosabb vámpírok már csak ilyenek. Ha kinézik maguknak az áldozatot. Na mindegy. Ne is gondoljunk rá szerintem ez neked is rossz ne haragudj nem akartam kellemetlen dolgot felhozni.*Mondja zavarában és megvakarja a tarkóját. Igen tud udvarias is lenni ha nagyon szeretne és halványan elmosolyodik.* - Vámpírok mennyire szeretik a vidámparkot?*Kérdezi meg és eszébe jutott egy hely amit még Amanda mesélt neki Shadowland. Végül is csak felhozza, de nem fog semmi olyat tenni amit a lány nem akarna. Szóval vissza fogja magát jelen pillanatban. Aztán mesél ő is a változásról és csak mosolyodik és bólint.* - Valami ilyesmi, de tudom azt, hogy van remény és nem vagyok egy pesszimista.. végül is ha kell ki tudok állni bárkiért.*Jelenti ki aztán felvonja a szemöldökét és ördögien elvigyorodik.* - Akkor már értem miért vigyorog és el van gondolkozva mélyen.*Nem tesz hozzá többet.* - Egyébként a kérdésedre a válasz igen. Ismerem Mortent és csak akkor viselkedek hülyén amikor rám jön a 10 perc. Gyakran van ilyen, de ne aggódj. Tudok normális is lenni amint látod.*Mutat végig magán és be fogja takarni a srácot, hogy merészel róla ilyeneket mondani.* - Egyébként szerintem az nem idiótaság ha az első napon eltéved az ember és nem tudja használni a mobil telefont. Na jó hagyjuk. Valóban eltévedtem amikor várt rám, de akkor azt hiszem el volt.*Mondja mosolyogva és szimpatikus neki tényleg Eliana akár segítene is neki ha kell szóval* - Köszi, Köszi.*Mondja kuncogva a tiszta lelkűsre bár ebben van valami.* - Egyébként meg Mortenhez képest kicsit komolytalan vagyok. Legalább is így látja, bár tény az, hogy engem ez például nem zavar. Egyébként ő inkább olyan.. zárkózott típus néha. Szóval régebbihez képest sokkal kiegyensúlyozottabb azt hiszem.*Gondolkodik el és ő is ilyen, de hát.. Aztán rákérdezz egy kényes kérdésre és csak elgondolkodik. Nem fél ám a vámpíroktól végül is.* - Szerintem ennyit az emlékekről. Még a végén újra rossz kedved lesz.*Igen ezzel céloz arra, hogy lezárná a témát szóval.* - Mit gondolsz rá tudlak venni arra, hogy valamikor elmenjünk a Shadowlandbe?*Teszi fel a kérdést.* - Ne aggódj nem randi vagy ilyenek csupán haverságból.*Mondja és szeretné azért megismerni ő is Liát.*
