by - Rendben *mosolyog a fiúra, bár tökéletesen tisztában van vele, mennyire makacs is a fiú. Hiába... De neki így jó, ahogyan van.* - Nem igazán tudom... Jacklyn szokta rendezni, de ők szerencsére a szoba másik végében vannak. Kissé tartok tőle, mert időnként nagyon ki tud borulni. Bár Jack mindig bizonygatja, hogy amikor éppen viszonylag tiszta, nagyon jó fej, valahogy nem tudom rávenni magam, hogy odamenjek hozzá. De nem szokott vele alapvetően probléma lenni esténként: belövi magát, aztán elvan, csak néha vihorászik, de ahhoz meg már annyira hozzászoktam, hogy nem zavar *magyarázza. Jó, nem túl megnyugtató szobatárs egy kemény drogos, de már nagyon régóta egy szobában laknak, úgyhogy már nem izgatja különösebben. És bár hisz a lidérc-vámpír lánynak, azért mégsem mer odamenni hozzá. Mert hát azért mégis... Aztán ugyebár elindulnak a táncparkettre, és ezzel sikerül kitörölni az Emilyvel kapcsolatos gondolatokat Sara fejéből. Ahogyan Alex szavait hallgatja, felgyorsul a szívverése, és olyan szorosan bújik a fiúhoz, amilyen szorosan csak tud. Végül halkan sóhajt.* - Örülök neki, hogy így érzel. Én is... nagyon kedvellek *válaszolja. Ennél tovább azonban nem mondja, bár határozottan tudná, de úgy érzi, hogy amíg Alex nem képes rá, hogy kimondja, addig arra sem kész, hogy hallja, amint valaki neki mondja. Meg fogja várni, amíg a másik elmondja azt a szót, még akkor is, ha heteket vagy akár hónapokat kell várnia rá.* - És ne aggódj, minden rendben lesz. Tudom, hogy most még nem tűnik úgy, de előbb vagy utóbb a helyére kerülnek majd a dolgok *teszi még hozzá, az előző témára visszakanyarodva.*
+22
Alexander S. Price
Sara Dalgaard
Mesélő
Amarilla Darwin
Kyle Williams
Horváth Réka
Kiera Bellamy
Aaron Crownwell
Christopher Acerlot
Jonathan Acerlot
Raisa A. Wyberg-Merchant
Adrian R. Walker
Eliana De Lucia
Colin McCartney
Julian Steiner
Abigail Aleksev
James Runnel
Atanas A. WIlliams
Lord Sayon Merlioth
Ragnar Solberg
Alise Rubenis
Delia
26 posters
Az alagsor
Alexander S. Price- .::Őrző: Cameos::.
- Legalább Jack mindig ott van vele és igyekszik bíztatni.*Válaszol a lánynak és elmosolyodik és azt, hogy Sara mondja, hogy Emily kiborul, sajnos nem tudna beszélni vele. Pedig ha nem ilyen lenne, megtenné.* - Vihorászás jó dolog, de belőve hát nem is tudom.. Ha én kipróbálom akkor mit kapok?*Mondja viccelődve, de csak viccelődve am nem próbálná ki a drogos életet. Aztán beszélgetnek és táncolnak és Alex fél szerelmi vallomással kezd, de nem tudja kimondani a szeretlek szót. Ki akarná, de gyáva nyuszi..*~Miért vagyok ennyire félős… tudom mit érzek, de nem tudom kimondani?~*Gondolkodik el és igen valamikor a távoli jövőben és eléggé váratlanul fogja érni a lányt.* - Tényleg?*Kérdezi a lánytól és elmosolyodik. Ha a lány hagyja magát megcsókolja a másikat és persze érzi ezt, hogy kell és szeretné is, de a másik nem biztos, hogy szeretné nem szeretné azt, hogy erőltesse a dolgokat.* - Tudom, csak nehéz. Na jó ne gondoljunk a témára mit gondolsz szerinted mi közöttünk lehet valami? Tudod valahogy érzem mostanában egyre jobban, hogy nem szeretnélek elhagyni és egyedül sem szeretek lenni. Tudom ez még mindig a kettönk közötti téma, de szeretnék tisztán látni..*néz a lány szemébe és teljesen őszintén mondja a dolgokat. Végig gondolva. Csak érzi és nem tudja miért, de tényleg érzi..*
//Fagy//
//Fagy//
Sara Dalgaard- .::Diák::.
// OLVAD //
- Hát igen. Azért remélem, hogy majd rendbe jön *von vállat, de annyira mélyen nem megy bele. Azért attól függetlenül, hogy elsődlegesen mindig azt keresi, hogy neki jó legyen, érdeklik mások is… Végül is Sara annyira nem egyértelműen sylorinás, csak szeret kicsit kevésbé fair eszközökkel is játszani.* - Egy fejbevágást, meg három hónapnyi beszédmegvonást *vet rá egy gyilkos pillantást, bár sejti ám, hogy Alexander csak az ő agyát akarja húzni, és a legkevésbé sem gondolja komolyan. Sok mindent kinézne belőle, de ezt semmiképpen. Aztán elindulnak táncolni, és Lex igencsak meglepő vallomást tesz a lánynak.* - Tényleg *pillant fel szerelmesen mosolyogva a fiúra. És engedi, hogy megcsókolják, de annyira nem hagyja sokáig elhúzódni a dolgot, hamar elszakad Alextől, pedig bárki megmondhatja, hogy majd megőrült már ezért a pillanatért. De nem, ezt a kapcsolatot csak akkor hajlandó ennél mélyebben elfogadni, ha a cameosos már csak őt akarja, ha már teljesen megőrül érte, ha minden vágya, hogy vele lehessen. Nem akarja megélni, hogy összejön élete szerelmével, és akkor az egyszer csak úgy dönt, hogy mégsem gondolta ő ezt annyira komolyan. És ha megküzd érte, jobban fogja élvezni, nem?* - Alex… Mennyire vagy benne biztos, hogy tényleg engem akarsz? *vonja fel a szemöldökét.* - Hogy én vagyok minden, amire valaha vágytál az életedben? Hogy csak velem akarsz lenni, és soha nem fog kelleni senki más? Mert tudod… Te vagy az egyetlen férfi, akivel nem vagyok hajlandó szórakozni. Ha veled leszek, akkor én veled akarok lenni, minden porcikámmal *magyarázza, viszonylag halkan, tekintve, hogy a háttérben most éppen valami romantikus zene szól, így nem nyomja el annyira a hangját.* - És nem is akarlak majd elengedni *teszi még hozzá.*
- Hát igen. Azért remélem, hogy majd rendbe jön *von vállat, de annyira mélyen nem megy bele. Azért attól függetlenül, hogy elsődlegesen mindig azt keresi, hogy neki jó legyen, érdeklik mások is… Végül is Sara annyira nem egyértelműen sylorinás, csak szeret kicsit kevésbé fair eszközökkel is játszani.* - Egy fejbevágást, meg három hónapnyi beszédmegvonást *vet rá egy gyilkos pillantást, bár sejti ám, hogy Alexander csak az ő agyát akarja húzni, és a legkevésbé sem gondolja komolyan. Sok mindent kinézne belőle, de ezt semmiképpen. Aztán elindulnak táncolni, és Lex igencsak meglepő vallomást tesz a lánynak.* - Tényleg *pillant fel szerelmesen mosolyogva a fiúra. És engedi, hogy megcsókolják, de annyira nem hagyja sokáig elhúzódni a dolgot, hamar elszakad Alextől, pedig bárki megmondhatja, hogy majd megőrült már ezért a pillanatért. De nem, ezt a kapcsolatot csak akkor hajlandó ennél mélyebben elfogadni, ha a cameosos már csak őt akarja, ha már teljesen megőrül érte, ha minden vágya, hogy vele lehessen. Nem akarja megélni, hogy összejön élete szerelmével, és akkor az egyszer csak úgy dönt, hogy mégsem gondolta ő ezt annyira komolyan. És ha megküzd érte, jobban fogja élvezni, nem?* - Alex… Mennyire vagy benne biztos, hogy tényleg engem akarsz? *vonja fel a szemöldökét.* - Hogy én vagyok minden, amire valaha vágytál az életedben? Hogy csak velem akarsz lenni, és soha nem fog kelleni senki más? Mert tudod… Te vagy az egyetlen férfi, akivel nem vagyok hajlandó szórakozni. Ha veled leszek, akkor én veled akarok lenni, minden porcikámmal *magyarázza, viszonylag halkan, tekintve, hogy a háttérben most éppen valami romantikus zene szól, így nem nyomja el annyira a hangját.* - És nem is akarlak majd elengedni *teszi még hozzá.*
Alexander S. Price- .::Őrző: Cameos::.
*A srác bevallja az érzéseit a lánynak és bár el van zárkózva mindenkitől, de tisztában Sarat illetően. Csak azért nem akarja kimondani a dolgot, mert fél amiatt, mert elveszíti. Persze tisztában van azzal, hogy nem kéne félnie, de annyi minden történt vele, hogy nem szeretne csalódni. Aztán megcsókolja és erősen fogja a lányt a derekánál hiszen nem szeretné ha elszakadnának. A kérdésre elmosolyodik és egy pillanatra elszakad a lánytól és fellép a djhez, hogy tegyen be valami lassú számot. Aztán oda sétál a lányhoz és amikor elindul a lassított szám nem érdekli kik vannak ott elkezdi énekelni a dalt a lánynak és mélyen a szemébe néz.* - Téged látlak amikor alszom és téged látlak amikor egyedül vagyok. De nem mertem bevallani, mert féltem, hogy elveszítelek. Nem akarok veled szórakozni te vagy az akire szükségem van. Akkor is fel tudsz dobni amikor bunkó vagyok és nem hagyod, hogy elküldjelek.. te vagy a nap aki megvilágítja a szívemet. Az elején nem voltam biztos benne, de most már tudom és nem akarlak elveszíteni. Mit gondolsz megpróbálhatnánk?*Teszi fel a legfontosabb kérdést és részben egy szerelmi vallomást is kapott. Alex komolyan gondolja a következő szavakat és sokat változott azért. Nem olyan bunkó kevésbé az és persze ennek örül is. Újra kezdhet mindent és perszer újra boldog lehet? Azt érzi, hogy igen, de nem merte bevallani a lánynak mostanáig.*
Sara Dalgaard- .::Diák::.
*Meghatottan hallgatja Alex vallomását, és úgy dönt, hogy egye meg a fene a kétségeit. Elmosolyodva hozzá simul, és gyengéden megcsókolja.* - De jegyezd meg, hogy nem fogsz tőlem egykönnyen megszabadulni *súgja a szájába. Nem, őszintén szólva még mindig nem száz százalékig biztos, de persze ő is tudja, hogy arra csak akkor lenne esélye, ha látó lenne, és hát nyilvánvalóan nem az. Úgyhogy úgy dönt, hogy ideje, hogy átadja magát az élvezetes résznek, és jól érezze magát Alexszel. Meg hát ha már egyszer közelednek az ünnepek... Ő sem akarja egyedül tölteni őket. És hát kivel mással lehetne, ha nem éppen vele? Szóval a fiúhoz bújva ringatózni kezd a zene ütemére, és hát valószínű, hogy ez még sokáig fog folytatódni, legalábbis ha Sarán múlik, még hosszú órákat fognak itt eltölteni. És hogy meddig fog tartani ez az egész állapot? Hát, az igazából csak Alexander hozzáállásától függ... Minden esetre Sara, attól függetlenül, hogy továbbra is flörtöl másokkal, végre hajlandó megtürtőztetni magát - de a fiúnak akkor sem hajlandó beadni a derekát. Szóval hosszú órák tánca és csókolózása után valószínűleg visszakeverednek valahogyan Fyronra, ahol Sara a bejáratban egy újabb hosszas csókkal engedi útjára Lexet, hogy aztán utána órákat elmélkedjen rajta, hogy vajon mi lesz a vége ennek az egésznek...*
Nathaniel J. Price- .::Diák::.
* Mikor a lány beleegyezik bólintok és elindulok mellette a szórakozó helyhez. Mikor beérünk pár itt szerzett haver már kapásból is köszön és hívnak is, hogy menjek velük inni.* - Most nem bocs mással vagyok nem egyedül jöttem. * mondom nekik majd a pult előtt elhaladva kérek két korsó sört meg két tequila goldot. Meg hogy hozzák ki aztán le is ülök az egyik asztalhoz.* - Szóval tudok esetleg segíteni valamiben? * kérdezem meg persze igyekszem fent tartani a jófiú látszatát. Aki törődő és odafigyelő. Még ha én nem is vagyok teljesen ilyen. Hiszen a Démoni énem mindig is dolgozni fog bennem. Szóval ennek hála sose leszek teljesen jó fiú.* - Amúgy a neved még mindig nem árultad el drága. * teszem hozzá egy kacsintás kíséretében. Tudom, nem olyan profin csinálom mint Alex, de azért igyekszem nem szégyent hozni a Price névre a nőcsábász téren sem.*
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*Valamivel jobb kedvre derül, ahogy a szórakozóhelyre érnek. Most örül igazán, hogy nem valami szakadt göncöt vett fel reggel. Bár nagyon kicsípve sincsen. Beletúr a hajába, majd miután a fiú lerendezte az ismerőseit, leül vele az egyik asztalhoz. Türelmesen várja, hogy kihozzák az italokat, majd mikor megérkeznek, a tequilát rögtön le is hajtja a narancs és fahéj használata nélkül. A kérdésre méregetni kezdi a fiút. Nem olyan jóképű, mint Jonathan, de nem is rossz. Kicsit hamisan viselkedik, vagy legalábbis úgy tűnik, de ez most nem érdekli. Nem érdekli ki ez a fiú, és milyen is valójában. csak jól akarja érezni magát.* - Versenyezzünk. Ki tud több vodkát meginni. Na, benne vagy?* Ha benne van, ha nem, ő akkor is inni fog. Rögtön rendel is kapásból 10 vodkát, amit elég gyorsan ki is adnak. Ha a fiú rábólint, akkor öt pohárkát elé tol, míg ötöt maga előtt hagy.* - Persze mást is ihatunk. Nekem mindegy. Ezt most én állom.
Nathaniel J. Price- .::Diák::.
*Mikor beérünk ugye leülünk az egyik asztalhoz és a legnagyobb meglepetésemre a lány egy húzásra fahéj narancs nélkül lehúzza a tequilát. Elismerően bólintok majd én is megteszem és a korsó sört is megiszom húzóra. Majd amikor azt mondják, hogy versenyezzünk felcsillan a szemem.* - Rendben. De a nyertes dönti el, hogy mi legyen az éjszaka folytatása. * teszem hozzá és elfogadom az öt elém tolt vodkát. Majd egymás után le is húzom őket egyesével húzóra. Majd a lányt figyelem és amíg ő is megissza kirendelek egy újabb tizes adagot. De ezúttal nem vodkát hanem speedet. az ütősebb. Szóval jobban lehet vele versenyezni. Majd ha kihozták mindkettőnknek a 10-10 darab speedet. kezemel intek és közben megszólalok.* - Ebben a körben a hölgy kezd. * Aztán figyelem, hogy sikerül e neki. majd akár sikerült akár nem lehajtom egymás után a sajátjaimat is.* - Ez a kör az enyém volt. * mondom* ~ Még jó, hogy tele pénztárcával jöttem el otthonról és ezért megengedhetem magamnak.-~ * teszem hozzá gondolatban.* - Mit igyunk a következő körben? Pálinka? Vodka? Vagy megint speed? * és amit választ a lány abból rendelek még 10-10 darabot a saját számlám kárára. * Ezt a kört én kezdem és ugyanúgy én állom. * Aztán le is hajtom egymás után a 10 rendelt italt. Majd figyelem, hogy alány is megtudja e tenni ugyanezt.*
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*Elmosolyodik annak láttán, hogy a fiú szeme felcsillant.. *~Jó estének nézünk elébe~* Gondolja.* - Én benne vagyok. Akkor nyerjen a jobb.* Felemeli az első pohárka vodkát, majd húzóra mindegyiket megissza. Örömmel nyugtázza, hogy a fiú, máris a kezébe vette az irányítást, és már jön is a következő kör. ez alkalommal 10-10 speed.* - Remélem nem gondolod azt, hogy könnyű dolgod lesz. Viszont ha jól gondolom. sokba fog ez nekünk fájni.* elneveti magát, majd lehúzza a 10 elé tett speedet is, mindenféle grimaszolás nélkül. A következő körben megint ő választhat italt. Elgondolkodik, majd ismét a fiú szemébe néz.* - Ittál már Spitz Rumot? Mit gondolsz, próbáljuk ki? aztán visszatérhetünk a Speedhez.* Mondja lazán, majd ha a fiú beleegyezik, és kikéri az újabb kört, egy szempillantás alatt el is tünteti az elé tett italokat.* - Vicces.* Jegyzi meg szinte csak úgy magának. Régen olyan természetes volt, hogy idegen férfiakkal iszogatott, csak azért, mert volt pénzük, most viszont olyan furcsának tűnik az egész. Gyorsan megissza a még mindig érintetlen sörét is, bár ezt egy kicsit lassabban, mint a fiú tette az elején.* - A következő kört ismét én állom.* Egy félmosoly jelenik meg a száján. Magában nevet. Még nem igen fordult elő, hogy ő akármit is fizessen férfiaknak. És most mégis. csupa újdonság. tényleg ki kell lábaljon valahogy ebből az állapotból.*
Nathaniel J. Price- .::Diák::.
- Nem gondolom, hogy könnyű dolgom lesz. Mivel te ajánlottad fel. de te se hidd hogy olyan könnyen feladom. És igen ez nagyon nagyon sokba fog ez fájni nekem mindenképp. * teszem hozzá nevetve. Az ivás mindig jó dolog.* - Boldog Nem születésnapot! * teszem hozzá csak úgy viccelődve.* - Csak, hogy legyen mit ünnepelni. Mert inni csak úgy jó ha van is mire. * mondom még. * - Legyen akkor Spitz Rum. * mondom és ugye ki is kérem amit aztán le is húzok.* - Mi vicces? megosztod velem is? * kérdezem meg mert meghallom amit mond. Bár eléggé hangosan szól a zene attól még meghallom amit a másik mondd. * - Ahogy gondolod. * azzal belenézek az itallapba.* - Mit szólnál egy kis abszinthoz? * kérdezem meg aztán ha ő maga nem is akar azt inni én akkor is azt iszom. 90%-osat. Ha abszint akkor már legyen a legerősebb abszint. Jó kis rozsdamaró. Erre a gondolatra persze nevetnem kell. Mert eszembe jut egyik haverom. Akit a szememmel meg is keresek és látom is amint épp a többiekkel összesúgnak, hogy ki lehet ez a nő akivel iszogatom. Akinek még mindig nem tudom a nevét.*
// fagy //
// fagy //
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
//OLVAD//
-Egy percig sem gondoltam.* Válaszolja ő is. Az első pár kör után már jól látszik, hogy Nate-ben ellenfélre talált, legalábbis ha ivásról van szó. És ő most másra nem is akart gondolni. A Boldog nem születésnapotra ő is elneveti magát.* - Hát legyen. * majd ő is lehúz egyet a rumból. Most próbálta ki életében először a Spitz rumot. *~Nem rossz~* gondolja, majd megrázz a fejét.* - Semmi, semmi. Hagyjuk inkább. Ez csak egy mellékes megjegyzés volt. nem érdekes.* Igazából már el is felejtette, mire mondta, hogy vicces, de ha emlékezne rá, akkor sem mondaná el a fiúnak. Pár percig vár, amíg a fiú az itallapot bújja, majd bólint egyet.* - az abszint megfelel.* Mosolyodik el. a lehet azt mondani, talán egy kicsivel jobb kedve van. Észreveszi, hogy a fiú egy másik asztal felé néz. Követi a tekintetét, és észreveszi az őket néző srácokat. Még mindig feléjük nézve, haját eltűrve a szeme elől szólal meg.* - A barátaid? Eléggé bámulnak.* Pár másodperc múlva visszanéz a fiúra.* - Egyébként a nevem Amélie. Azt hiszem, eddig még nem mutatkoztam be.
-Egy percig sem gondoltam.* Válaszolja ő is. Az első pár kör után már jól látszik, hogy Nate-ben ellenfélre talált, legalábbis ha ivásról van szó. És ő most másra nem is akart gondolni. A Boldog nem születésnapotra ő is elneveti magát.* - Hát legyen. * majd ő is lehúz egyet a rumból. Most próbálta ki életében először a Spitz rumot. *~Nem rossz~* gondolja, majd megrázz a fejét.* - Semmi, semmi. Hagyjuk inkább. Ez csak egy mellékes megjegyzés volt. nem érdekes.* Igazából már el is felejtette, mire mondta, hogy vicces, de ha emlékezne rá, akkor sem mondaná el a fiúnak. Pár percig vár, amíg a fiú az itallapot bújja, majd bólint egyet.* - az abszint megfelel.* Mosolyodik el. a lehet azt mondani, talán egy kicsivel jobb kedve van. Észreveszi, hogy a fiú egy másik asztal felé néz. Követi a tekintetét, és észreveszi az őket néző srácokat. Még mindig feléjük nézve, haját eltűrve a szeme elől szólal meg.* - A barátaid? Eléggé bámulnak.* Pár másodperc múlva visszanéz a fiúra.* - Egyébként a nevem Amélie. Azt hiszem, eddig még nem mutatkoztam be.
Nathaniel J. Price- .::Diák::.
* Mikor arra, hogy mi vicces azt válaszolja, hogy semmi megrántom a vállam. Nem fogok kérdezősködni, ha nem akarja nem mondja el. Aztán amikor rákérdez, hogy ők a barátaim e megszólalok.* - Csak haverok és valószínűleg épp arról szól a vita, hogy hogyan szedtelek fel és miért iszunk ennyit, ha már egyszer pia nélkül is nagyon csinos vagy. * fűzök bele egy bókot nagyon óvatosan. * - Örülök, hogy megismerhetlek Amélie. Francia vagy igaz? Jártam már ott. Mármint Franciaországban. Szép hely. Ott ismertem meg az első barátnőmet. Nagyon... tüzes volt. * Jesszus mi a francért hoztad szóba az első barátnődet te igen észlény most szúrsz el mindent. szidom le magam gondolatban aztán, hogy kiugorhassak innen inkább témát váltok.* - Amúgy mi is az oka annak, hogy mi holt részegre isszuk magunkat. Meg kb minden pénzünket piára költjük? Vagyis hát leginkább én költöm, mert nem sok kört fogok hagyni, hogy te fizesd. * teszem még hozzá aztán mielőtt meginnám az első pohár abszintot megemelem egy kicsit a poharamat.* - Emelem poharam a mai napra, hogy találkoztunk. Cheers! * Azzal lehajtom az első kis pohárkát, majd szépen egymás után a többit is és már bújom is az itallapot, hogy mi legyen a következő amit kipróbáljunk.* - Mit szólnál egy kis Jégerhez? * kérdezem meg és ha beleegyez akkor rendelek még abból is tíz-tíz pohárkával. *
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*Ismét a másik asztalnál ülő fiúk felé fordul, és a fiú monológja után küld feléjük egy elbűvölő mosolyt.* - Tessék. Beszeljenek csak. Engem nem zavar.* A bókot mintha meg se hallotta volna. Annyiszor hallott már hasonló megjegyzéseket. Akárhova megy, mindig feltűnést kelt, és mindig akad valaki, aki fel akarja szedni. Persze ez őt cseppet sem zavarja. Inkább imponál neki. Meg ugyebár akkor nem neki kell fizetni, és ki tudja, hátha még ki is használhatja az illetőt a későbbiekben. Eddig így tett. Mostanában viszont nem. Meglepő, de nem keresi a gazdag férfiak társaságát. Már nem érdekli. Most csak felejteni akar. A vámpír lét úgyis kárpótolja mindenért. Pénze pedig még mindig több, mint elég van. Még jó, hogy mindig is spórolt, ha a saját pénzéről volt szó. Mások pénzéről viszont ez nem mondható el. Nehezen, de visszatereli gondolatait a valóságba.* - Igen. Tehát Franciaországban.* Szórakoztatónak találja a fiú kijelentése utáni arckifejezését. Egy féloldalas mosolyt küld felé, majd jobb kezét kinyújtva megfogja Nate kezét.* - Tehát bejönnek a francia lányok?* Mosolya szélesebbre húzódik. Úgy érzi, hogy még ha csak egy darabig is, most ismét a régi.* - Hmm.. Hogy miért isszuk részegre magunkat? Én azért, hogy felejtsek.* Válaszolja meglepő őszinteséggel, majd megvonja a vállát.* - És persze mert szórakoztató.* Egy kis szünet után még hozzáteszi:* - lenne, ha ennyi alkohol is elég lenne...* Ő is lehajtja az abszintot, majd mikor a fiú ismét az itallapot kezdi nézni, és ismételt ötlettel áll elő, hirtelen feláll.* - Táncoljunk.* Mondja kijelentően, majd felhúzza Nate-et a székről, és belekarol. Arra még ügyel, hogy egy kacér pillantást küldjön a fiú haverjai felé.*
Nathaniel J. Price- .::Diák::.
* Egy féloldalas mosolyt eresztek el amikor a lány kijelenti, hogy nem érdekli, hogy beszélnek erről. Ha ő így akkor én is így. Akkor én se zavartatom magam. Aztán amikor olyan nyugtázó mondattal kimondja, hogy tehát franciaországban körbeforgatom a szemem. Na most szúrtál el mindent te idióta. Teszem még egyszer hozzá magamban. Aztán amikor rákérdez, hogy akkor bejönnek e a francia lányok bólintok.* - Igen. * válaszolok is aztán egy mosoly kíséretében majd mikor kijelenti, hogy azért issza magát részegre bólintok.* - Szóval, hogy felejts. Értem. Én becsületből. Nem hagyhatom, hogy egy lány egyedül igyon. Másrészt meg mert soha az életben nem utasítanék vissza egy ivós versenyt. * nevetem el magam aztán ugye megkérdezem, hogy lenne e kedve még jégert inni amire az a válasz, hogy feláll a székről és táncra hív. Addig amíg odaérünk a táncparkettre még olyan szám szól ami tényleg jó is, de amint elkezdenénk táncolni, mintha a világegyetem esküdött volna össze ellenem egy olyan szám szólal meg ami hát, hogy is fejezzem szépen ki magam. Nem tartozik a kedvenceim közé. De ha már idáig eljöttem nem fogok visszaballagni vele a haverjaim szeme láttára szóval akár tetszik akár nem neki állok táncolni Amélivel a Total eclipse of the heart című számra. Közben majd mikor a tánclépések pont úgy hozzák akkor egy eléggé démoni pillantást küldök affelé a haverom felé aki most épp a lemezlejátszónál van jelezve neki, hogy a következő szám valami normálisabb legyen, mert ha még egy ilyet meghallok amíg a táncparketten vagyok akkor nem lesz szép vége a dolognak.*
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
* Meg sem lepődik a dolgon... Sok embertől hallotta már, hogy a francia lányok milyen szépek. Nos, szerinte ez így nem teljesen igaz. Jó, vannak szépek, min például ő maga. és ezt a tényt mindig is próbálta még inkább kihangsúlyozni. A hosszú lábait a rövid szoknyákkal, alakját a testhezálló ruhákkal, száját a különböző színű rúzsokkal. Mindenre volt valami praktikája. * - Értem. De én jobb vagyok.* Jegyzi meg csak úgy mellékesen.* - Az ivó verseny nyomósabb oknak tűnik.* Neveti el magát. Sokszor győzött már ivóversenyeken, ami nem feltétlenül a legnőiesebb, de hát van ilyen. Külsejével és viselkedésével úgy is kompenzálja. Nem sokkal később a táncparkett felé húzza a fiút. Mikor odaérnek, a zene megváltozik, ahogy Nate arckifejezése is. Látszik rajta, hogy nem a kedvence a szám. Amélie szorosan hozzásimul és fejét a fiú mellkasára fekteti.* - Nem éppen a legjobb szám, igaz?* Talán ha Nate mellett marad még egy kicsit, sikerül elfelejtenie a többieket, legalább erre az időre. Még akkor is, ha a fiút ugyanúgy hívják, mint első, és egyetlen igaz szerelmét. Erre inkább nem is gondol.*
Nathaniel J. Price- .::Diák::.
- Hát, kinézetre biztos. A teljesítményről viszont még nem tudok mit mondani. * és kacsintok hozzá egyet. Majd arra, hogy a verseny nyomósabb oknak tűnik felnevetek.* - Jó te nyertél igazad van. * Mondom neki. Aztán ugye a táncparkett felé húz Amélie, majd jön egy olyan szám ami nem épp a legjobb.* - Hát nem. De már jeleztem, a srácnak, hogy valami mást tegyen fel inkább ami még úgy jó is. * teszem hozzá, majd mikor lejár a szám akkor a keverőpult felé nézek. Aztán a haverokra pillantok és eszembe jut egy ötlet. Ezt az itteni haverokkal tanultam meg a legtöbb nőt elkápráztatja. Talán Amélienél is bejön és még mielőtt bármilyen zene is elindulna élesen hármat csettintek, úgy hogy mint a keverőpultnál álló, mint az asztaltól távol álló haverjaim lássák. A csettintés hatására a haverjaim is a táncparkettre jönnek és megállnak a hátam mögött a lányokat Amélie háta mögött hagyva akiket útközben szedtek fel. Majd elmutogatom Amélienek, hogy maradjon ott és hátrébb megyek intek a haveroknak. Majd a pult felé intek, hogy mehet és megszólal A nagybetűs SZÁM. Mire belekezdünk a pár nap alatt betanult koreográfiába. Amiben minden van és a legtöbb lányt ezek után semmiség elvinni egészen az ágyig. Persze egy ideje már gondolkodik Nate azon, hogy Améliet vajon, hogy is vihetné el odáig. De minden megoldható. Maga a tánc leginkább hasonlít egy táncversenyen lezajló kissé streets-es tánchoz. De már profin csináljuk. Meg persze a lányokat is hamar belevonjuk a táncba. Emelés, pörgés, döntés minden ami belefér. Majd a végén úgy van vége az egésznek, hogy a lány a karjaink között és konkrétan az arca, ha nem dönti hátra olyan közel leginkább az ajkai mintha csak egy hajszálvékony cérna lenne csak a két fél ajka között.* - Ez már jobban tetszett? * suttogom neki és persze még nem engedem, hogy felkeljen, még egy kis ideig a kezemben tartom és játszom a gondolattal, hogy adjak neki egy csókot, de a döntést rá hagyom.*
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
- Az még nem is baj. * A táncparketten Úgy tűnik a fiúnak tényleg nem tetszik a lassú szám, még úgy sem, ha teljesen hozzásimul Nate-hez. Aztán Nate furcsán kezd viselkedni. Először hármat csettint, majd fiúk és lányok sorakoznak fel egymással szemben. Nate láthatólag magabiztosan kezdi táncolni a valósznűleg jól begyakorolt koreográfiát. Amélie mosolyogva nézi. Nem tudja, hogy most nevessen, vagy sem. Nyilvánvalóak a fiú szándékai. És az s, hogy le akarja őt nyűgözni. Végül úgy dönt, hogy belemegy a játékba. Bár nem tudja a koreográfiát, táncolni azt nagyon tud, és a rögtönzés sosem esett nehezére, így valószínűleg még így is kitűnik a lányok közül. Végül Nate karjaiban köt ki. A fiú arca szinte az övét súrolja. Érzi az ajkain a fiú leheletét. Mélyen a fiú szemébe néz.* - Nekem is tetszett.* Suttogja, majd egy pillanatnyi hezitáció után megcsókolja a fiút. Csak egy röpke pillanatra érnek össze az ajkaik. Amélie mégis úgy gondolja, egyenlőre ez most elég. Kiszabadítja magát a fiú karjaiból és pár lépést hátrébb lép. Csábító tekintettel nézi Nate-et, majd visszasétál a pultoz, és kikér magának még egy abszintot, persze a fiú számlájára. Ha már azt mondta, ő fog fizetni...*
Nathaniel J. Price- .::Diák::.
* Bár nem gondoltam volna, de Amélie eszméletlenül táncol a többiek irigykedő arcát látom egy két mozdulat sor közben, de hát ez van egyáltalán nem érdekel most az irigységük. Aztán a végén közli, hogy tetszett neki is és egy nagyon rövidke csókot is kapok. Mire elmosolyodok. Asszem sikerült őt is lenyűgözni ezzel. Bár igazából fogalmam sincs. Aztán ahogy csábítóan odasétál a pulthoz és kikér egy újabb abszintot haverjaim füttyögése és hujjogása között utána megyek és leülök mellé majd én is kikére még egy abszintot.* - Mi lenne ha ezek után a házi készletemből folytatnánk a versenyt? Elég sok rövid ital van nálunk és persze töménytelen mennyiségű házi pálinka. * teszem hozzá, hátha valamilyen módon el tudom csalni a házig.* - De ha nem akarod, felőlem folytathatjuk itt is. Már ha nem adod fel... * teszem hozzá kissé csipkelődve. Majd lehúzom a kihozott abszintomat. Hogy ezek után, hogy fogok én a kocsival vezetni arról, halvány lila gőzöm sincs. Ugyan is tegnap itt hagytam a kocsit két sarokkal arrébb és már nem akarok több parkolási díjat fizetni. Meg gyalogolni sincs kedvem. De amíg nem látok kettőt addig nincs gond a vezetéssel.*
//fagy//
//fagy//
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*Nem tudja miért is csókolta meg a srácot, még ha csak egy röpke pillanat volt is. A helyzet szinte megkövetelte. Ő pedig nem egészen önmaga. Biztos ez lehet a helyzet. A nemrégiben érzett jókedve egy szempillantás alatt eltűnt. Lehúzza az abszintot, amit pár pillanattal ezelőtt kért, majd a közeledő Nate felé pillant. Nem. Bármennyire is szeretné, Nate nem megoldás a jelenlegi problémáira.* -Nate* Suttogja alig hallhatóan még mielőtt a fiú odaérne hozzá. A szóra görcsbe rándul a gyomra. Azt a Nate-et nem tudja helyettesíteni, ebben egyre biztosabb. De mióta törődik ő a pasikkal? Megrázza a fejét.* - Állj, állj. Azt hiszem félreértettél. Nem akarok tőled semmit. Azt hittem segíteni tudsz nekem, de úgy tűnik nem jött be.* Pengeéles tekintettel néz a fiúra. Valamiféle nyugodt lemondás és elutasítás sugárzik belőle.* - Nem hiszem, hogy ezt folytatnunk kéne.* Mondja ridegre vált hangszínnel, majd sóhajt egyet.* - Tudod, ha pár hónappal előbb találkozunk, akkor még talán...* Nem fejezi be a mondatot. Kikér még egy abszintot, és amíg vár, készülődni kezd az indulásra.*
Nathaniel J. Price- .::Diák::.
* Mikor azt mondja nekem Amélie, hogy félreértettem csak bólintok egyet megértve őt.* - Ezekszerint feladod a versenyt is? * kérdezem meg persze csak viccből. Majd utána még egy rövid mondatot mondok neki.* - Ha gondolod elviszlek hazáig. Mármint hozzád. Itt áll két saroknyira a kocsim. Kicsit gyorsabb lenne. Remélem egyszer majd befejezzük rendesen a versenyt. * mondom neki és bár nem esik jól, hogy nem sikerült elérni amit akartam, de elfogadom a visszautasítást. Számomra a fő célpont úgyis Sara. Őt akarom most megszerezni az öcsémtől minden áron. az, hogy közben néha ki ki lengek addig amíg nem jövök össze Saraval szerintem elnézhető nekem.*
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*Már majdhogynem rosszul érzi magát, hogy visszautasította a srácot. A régi énje most biztosan értetlenül pislog rá, hogy mi a fészkes fenét csinál? És ezt ő is meg szeretné tudni. Lehet találkoznia kéne Jonathannal. Csak hogy megnézze jelenlegi állapotában milyen hatással van rá a fiú. Ha ezt most Jonathan tudná, hogy róla gondolkodik és találkozni szeretne vele, minden bizonnyal önelégül vigyor ülne ki az arcára, hogy ő megmondta, hogy megvárja, amíg Amélie is beleszeret, mert valahol még ott van benne a jó. Ha ez nem is szerelem, mert az semmiképpen nem történhet meg, soha, most mégis gyenge. Minél hamarabb vissza kell nyernie az irányítást önmaga és az érzései felett.* - Nem adom fel, de nem is folytatom. Elment tőle a kedvem. Amúgy sem tudnál legyőzni.* Veti oda azért még csipkelődve Nate-nek, majd sarkon fordul és elindul a kijárat felé. Pár lépés után megáll, és félig visszafordul, hogy válaszoljon még a fiú utolsó kérdésére.* - Nekem nincs hová hazamennem.* Hangjában alig észrevehető magány bujkált, miközben a semleges megjegyzést tette. Most, talán életében először, igazán haza szeretett volna menni. Egy meleg és békés helyre, ahol mosolygó arcok fogadják. Elindult az ajtó felé. Járása még most is büszkeséget sugárzott. Léptei zaját elnyomta a szórakozóhely zaja, majd teljesen elhalt. Az utcán állt. Céltalanul és egyedül. Sóhajtott egyet, majd elindult az egyik irányba.
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Elizabeth Cobb… azóta ezt hajtogatom és örülök, hogy egy család tagja lehetek. Patricnek ezt sikerült elmondanom és igen úgy érzem, a körülményekhez képest boldog vagyok. Viszont nagyon. Boldog vagyok, és minél jobban örülök neki annál jobb. Qarinba sétálok egyet, a bátyám szeretne beszélni velem, de nagy nehezen mondtam neki, hogy akkor találkozzunk. Persze nem jött el. Apának írtam sms-t, hogy ne aggódjon, elmegyek, beülök, valahova lehet plázázni, sietek haza. Ennyit arról, hogy meg akarja beszélni a dolgokat. Nem is szenvedek vele, majd rendeződik a dolog vagy nem. Hova is megyek? Hát nem is tudom csak jól szeretném most magam érezni, mert nagyon nem oké, hogy átvert a saját testvérem „Köszi, hogy a megbeszélt időpontban nem jöttél el. Ennyire lehet rád számolni? Te akartál beszélni velem, de tudod mit? Nem fogom magam törni ezek után.”*Küldöm az sms-t Castinnak majd még egyet Patnek, hogy Castinnal nem beszéltünk semmit, majd este elmesélem. Aztán beteszem a telefont a táskámba. Egy fehéralapon lila virágmintás ruha van rajtam és egy papucs meg fehér válltáska amiben a cuccaim benne vannak. A hajam a vállamnál lóg lefele és gondolkozok még mindig hova menjek. A tiniknek miért nincsen disco? Mindegy most úgy döntöttem, hogy elindulok az alagsor felé, és megkeresem a nekem való termet és a tömegbe indulva neki állok táncolni. Talán ez a legjobb megoldás a figyelem elterelésnek. Vagy ha van valaki akivel el tudnék beszélgetni az is jó mindenképpen szeretném el felejteni a mai napot. Semmi baj keverés a hip-hop táncteremben vagyok és igen tényleg érzem, hogy kiengedem a gőzt.*
Laschan Baltazaar- .::Városi Lakos::.
*Laschan egyedül ücsörög a hip-hop részleg bárjánál, kissé idegesnek tűnve. Hogy ez miért is van? Hát azért, mert egy barátjával jött le - magától nem is jött volna, az volt a terve, hogy otthon simsezik -, és nem éppen úgy képzelte az estét, hogy egyedül fog ücsörögni a bárnál a koktéljával. Méghozzá azért, mert "hö, nézd már azt a csajt!". Azaz a srác meglátott valakit, aki bejön neki, és magára hagyta Laschant. Ő maga pedig, mint mondtam, a legkevésbé sem elégedett a helyzettel. Jelenleg az a terv, hogy megissza a koktélt, aztán lelép, nehogy már szégyen szemre itt üljön egyedül egész este. Mert azért az eléggé gáz, ezt még ő is tudja, pedig nem jár ide túl sokat. Persze szívesen táncolna is, de hát azt is most így egyedül... szóval elég kényelmetlenül érzi magát, az a lényeg. Miközben a tömeget figyeli, a zsebébe csúsztatja a kezét, és egy nagyon érdekes szerkezetet vesz elő belőle: egy vékony, részekre osztott kis gumidarabnak tűnik, ahogyan azonban előveszi, és a jobb kezére teszi, a kis tárgy lebegni kezd az ujjai felett. Ez után ujjait az asztallapra teszi, és fel-le emelgeti őket, a tárgy pedig minden ujjemelésnél összecsukódik, a kisujj után pedig átfordul, és ahogyan Laschan leteszi az ujjait, szépen kinyílik, a fiú mutatóujjánál ismét felfutva a kéz felső részére. Egyszerűnek tűnik játszani vele, ugyanis olyan, mintha az ujjaiddal az asztalon dobolnál, de rutint igényel. Persze Laschan találta fel... Minden esetre miután ezt elővette, oda sem figyelve játszani kezd vele, miközben a táncolókat figyeli, és a tekintete meg is akad egy szőke lányon. Ismerős neki, mintha látta volna már valahol... Elgondolkozva figyelni kezdi, majd úgy dönt, hogy hé, miért is ne? Szóval amikor a lány közelebb kerül hozzá, és éppen nem táncol annyira, rámosolyog és int neki.* - Helló! Kérsz valamit inni? *kérdezi jókedvűen.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Muszáj, volt táncolni, kiereszteni a gőzt. Nem is próbálkozok senkivel ismerkedni, hiszen bárki lehet itt, aki akár az alkalmat megragadva megszerezne magának. Inkább óvatos vagyok. Szeretem a hip-hop zenét és imádom a táncot amint kieresztettem a gőzt ezzel ugye bfejeződik a szám még egyszer rápillantok a telefonra. Semmi reakció. Hát jó Castin akkor hagyj békén. Észreveszem utána, hogy egy srác int nekem. Az arca ismerős, de nem tudom honnan.. lehet, hogy mert itt lakik a városban és azért csak hát mostanában nem igazán járkálok egyedül. Faith miatt is aggódom hova fog ő is jutni igyekszem segíteni őt is. A srác felé elindulok és elmosolyodom* - Szia! Igen köszönöm szépen. A nevem Elizabeth. Ne haragudj, de arcra hasonlítasz valakire, akit ismerek és elkezdtem gondolkozni, hogy kire majd eszembe jut.*Magyarázom neki és rá bízom, hogy mit innék. Fura, nem szeretnék, bajba kerülni inkább csak jól szeretném érezni magam.* - Hogy-hogy egyedül ücsörögsz itt? Egy szórakozóhelyen?*Érdeklődök a fiú felől és végig nézem. Szimpatikusnak tűnik és nem tudom miért érzem úgy, hogy nyugodtan tudok vele beszélgetni. Talán az érzéseim nem csalódnak vagy azért, mert múltkor Dariothal is összevesztem, mert beköpött apunak nem is tudom miért. Ian azóta fel se bukkant, de nem is szeretném elkiabálni. Inkább figyelek a srácra és koncentrálok arra, hogy most jól érezzem magam.*
Laschan Baltazaar- .::Városi Lakos::.
- Laschan *mosolyog a lányra, a következő szavakra pedig felvonja a szemöldökét, majd vállat von.* - Lehetséges, hogy ismered valamelyik testvéremet, ide járnak az Akadémiára. Alkoholosat vagy alkohol nélkülit kérsz? *kérdez még egyet az italra, aztán a válasznak megfelelően vagy egy olyan koktélt kér, amit ő is iszik, vagy valami alkoholmentes koktélt.* - Nem ez volt a terv, hidd el *fintorodik el a kérdésre.* - Egy haverommal jöttünk, de ő meglátott valami csajt és lelépett, szóval... igazából az volt a tervem, hogy ezt még megiszom aztán lelépek, de így, hogy akadt társaság, már jobb a helyzet *vigyorog rá szélesen a lányra. Amúgy nem igazán tudja megtippelni, hogy mennyi idős lehet a másik, nagyjából magával egy korúnak saccolná, de nem teljesen biztos benne. Tizenöt és húsz között nehéz megmondani, ki mennyi idős... Majdnem mindenki ugyanannyinak néz ki.* - És te hogyhogy egyedül? Péntek este, az ember azt hinné a legtöbb korunkbeli hatalmas baráti körrel bulizik itt *vonja fel a szemöldökét egy halvány mosollyal. Neki is jó érzés, hogy van kivel foglalkoznia, mert hát amikor túl sokáig magára marad, mindig nekiáll Esteronon gondolkozni, és olyankor újra meg újra elkezd aggódni. Nem beszélt túl sokat idősebb bátyjával mostanában, de amennyit tud róla, van oka idegeskedni. Nem néz ki túl jól, valami biztosan megviselte, és Laschant kimondhatatlanul zavarja, hogy nem tudja mi. Plusz még elég jól emlékszik rá, hogy mi történt Marilionnal, bár azért azt valószínűnek tartja, hogy Esteron ekkora bajba nem kerülne... de aztán meg ki tudja. Szóval a lényeg, hogy őt is el kéne kapnia valamikor egy kis beszélgetésre.*