Edzőterem

– Most nem fogom azt mondani neked, hogy sajnállak. Komolyan Alex.. még is mit akarsz csinálni? *Teszi fel a kérdést mire a srác fejbe vágja háztársát egy könyvvel az meg felnyögött. Ránézett morcosan és közölte vele, hogy találkoznak a hálóba és elindult. Saraval is találkozott a mai napon és így is tanulnia kellett, de örült annak, hogy nem volt egyedül. Mintha minden nap egyedül lenne.. Végül is azon gondolkozik, hogy még Barbival is beszélnie kéne, mert amikor Saraval van, akkor ugye őt kerüli és mostanában megint felkavarodott benne valami és a csók óta úgy érzi újra a régi. Lehet ez Sara mellett szemétség, de nem tehet róla. Viszont Barbival is szeret lenni, de tudja, jól nem játszhat mások érzéseivel, de hát Alex úgy gondolja lassan ideje visszatérni és akár mennyire szemét nem tehet róla. Ráadásul az is, hogy Elizabethel is kezdeni akar valamit azért is tudja kapni fog ráadásul Márk előre közölte vele, hogy nem vállal érte felelősséget, ha történik vele valami, hiszen még is csak Patric Morgan és Kamen Grodzan Branimir és azért Patrictől tart valamilyen szinten és ezt mutatja is ha a közelében van. Nem tehet arról sem, hogy a kis 15 éves lány is bejön neki, szóval igen eléggé furcsa módon összejöttek neki a dolgok. Aztán nem is beszélve, hogy beszélnie is kéne a lánnyal. Ahogyan az edzőteremhez ér észreveszi, hogy nincsen egyedül. Viszont felvonja a szemöldökét mintha ismerős lenne neki az alak.* - Látom, nem vagyok egyedül.*Szólal meg az idegen srácra és elmosolyodik.* - Hello Alexander Marceau vagyok.*Fog kezet vele és mutatkozik be. Ismerősnek tűnik neki, de nem tudja honnan, de közben Barbin és Saran jár az esze.*

*Mutatkozik be a srác. Ma egy kis esti edzésre készült így sportosan öltözött fel. Lacet nem tudta hozni, mert közölte, hogy sok a pótolni valója aztán elküldte a melegebb éghajlatra. Ő sem tanul mindig, de most jól jött volna, ha valakivel edz egy kicsit. Márk meg ugye megsértődött rá. Pislog az új srácra, amikor bemutatkozik neki és elkezd beszélni majd, felvonja a szemöldökét.* - Még is ki vagy te?*Vonja fel a szemöldökét.* - Tudom, hogy nem vagyok egyedül. De ki vagy te?*Teszi fel a kérdést.* - Nem hiszem, hogy engem ismersz, összekeverhetsz valakivel.*Feleli a srác, hiszen általában ő aztán régen zűrős társasággal volt. Természetesen Josh Parker félig annak számított. Eszébe jut a barátja mostanában, de hát nem tehet róla.* - A haverommal gondoltam, hogy lejövök edzeni alvás előtt szoktam nem gondoltam, hogy találok itt valakit. Mondd még is ki vagy és ki az a Ginger?*Teszi fel a kérdést és elgondolkozik. Közben azon is, hogy tudja jól, hogy egy szemét alak. Nem ebben, hogy nem ismeri hanem a lányok szórakozásában. Újra elgondolkozik azon, hogy jó döntés volt e megcsókolnia Barbit. Most pedig várja a választ az idegen sráctól, hogy még is mi ez az egész.*

//Olvad//

*Nem akarom elhinni amit, mondd, bár mi van akkor, ha igaz ez az egész!? Kb úgy érzem magamat, mint amikor Giselle közölte velem ugyan ezt. Most meg úgy érzem, azt sem tudom, ki vagyok, de ez már egy ideje így van. Igazából Lacen kívül sohasem tudtam azt, hogy még is, ki vagyok. Ő próbált rávezetni hátha sikerül, de igazából az a baj ezzel az egésszel, hogy még ő sem tud segíteni. Ráadásul nem tudom kit ölt meg ez a srác, valószínűleg tartom, hogy nem azt, aki tudja, ki vagyok, hanem az egyik emberét, mert a drága vámpír uraság köszöni, szépen jól van él és virul a föld másik végén. Brenda pedig nem hagyja, hogy utána menjek és kinyírjam. Jó igaz, most próbálok visszatérni a bukásom után a régi énembe, ami úgy látszik sikerül. Igazából örülök annak is, hogy Márkkal ilyen jó lett a viszonyom benne meg tudok bízni és természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ő neki Dominik fontos bármi történjék is.* - Ahha persze..*Sóhajtok hosszas gondolkodás után, hiszen nem gyengén le vagyok dermedve és persze tudni akarom még is milyen ostoba játék ez. Újabb Alexet kínozzunk meg év? Annyira tudok neki örülni, hogy az csak, na.* - Csak, hogy tisztázzunk valamit. Szerintem nem mostak át engem oké. Kettő, nem tudom, miről beszélsz, de tény az, hogy nem ismerlek. Ne akarj így bevágódni az első napon nálam.*Mondom neki és igen magamnak sem ismerném be ezt az egészet. Aztán idő közbe írtam Brendának, hogy jöjjön ide, mert fontos úgyhogy nem tudom ezt meddig fogom elviselni.  Azután kapok egy képet egy sráctól és nem akarom beismerni magamnak, de nem tudom. Én lennék? Velük!?* Még mindig pislogok rá, de hát hogyan..!?* - Én..*Kezdek bele majd hallok egy ismerős hangot.* – Remélem valami fontos dolog miatt hívtál.. atyaúristen. *Lepődik meg a lány is és mind a ketten ugyan azon a sokkon vagyunk.* -  Ne haragudj, ez a lökött hívott ide te.. a testvére vagy? *Teszi fel a kérdést és döbbenten nézek rá. Csak én nem látom a hasonlóságot? Vagy nem akarom beismerni magamnak.* - Nem tudom.. azt hiszem igen, de.. ez most valami vicc? Még is hogyan, miért nem emlékszem semmire?*Teszem fel a kérdést és Brenda is kicsit meg van lepődve. Ahogyan egymásra nézünk, az arc reakcióját simán látom, és ki tudom venni és tudom, jelenleg mit gondol.*

//Ismét fagy //

*Brenda szavaira csak meglepetten pislog Alex. Sohasem gondolta volna azt, hogy ez történik vele és természetesen mind végig sejtette, hogy valami nem kóser vele sem. Tudta jól, hogy Giselle magasról sz*r rá és azt is, hogy Etienne is el van tűnve, de hát nem igaz már. Mindig történik valami..* – Az én nevem Brenda ilyen fogadott húga vagyok. Végül is együtt nőttünk fel. Végig kísértem ennek a hülyének a gyerek korát. *Mutatkozik be és ráz kezet Nathaniellel. Legalább is nyújtja ha elfogadja a másik. Brenda Nathaniellre pislogva elmosolyodik és a srác vállára teszi a kezét.* –Nem hiába, hogy ide hívott. Tudod nagyon sok mindenen ment keresztül és ami azt illeti nem rég tért vissza a kómából is. Össze van zavarodva és össze kell szednie magát. Nem önfejűség amit most látsz.. ahogy ismerem elég hamar rá fog jönni a dolgokra. Ha meg nem ne legyél szigorú magadhoz sem csak várd meg türelemmel. Egyébként meg a Cameosba járok és ha te is ott vagy akkor bármikor bekopoghatsz hozzám. Alexel mostanában nem könnyű. *Magyaráz Natenek Brenda és aztán hagyja, hogy a srác a zsákot üsse. Visszasétálva a testvéréhez a képet elveszi a kezéből és elmosolyodik.* - Ha tudnám mi folyik és miért nem emlékszem rá. – Tudod, hogy nem vette el teljesen az emlékezetünket. Próbáld felidézni magadban azt, hogy még is ki vagy. Tudod én is ezt tettem és hála Lilnek is tudom ki vagyok. Hiába telik el néhány év tized. ott fog benned lakozni. Gondol át. Szerintem én nem kellek de ha még is a Cameosba leszek. *Köszön el és vissza adva a képre pillantva és behunyva maga előtt egyetlen egy kép jelenik meg Sara előtt: Anya halála..Kinyitva a srác rápillant a testvérére majd a képet berakja a zsebébe.* - Szóval egy mindenkiért mindenki egyért…!?*Teszi fel a kérdést majd oda lépkedve Natehez elmosolyodik.* - Nézd nem emlékszem kifejezetten mindenre. Nem.. kell idő mire emlékezni tudok és elfogadom a tényeket, mert én is látom.*Mondja neki mosolyogva majd vissza sétál és leül a padra.* - Mi szél hozott ide az akadémiára?*Érdeklődik felőle és most már egy fokkal nyugodtabb hanggal.*

*Ugye a bemutatkozás megtörténik és magyaráz is neki majd ugye a lány elmegy és neki áll Alex gondolkodni. Sóhajt egyet és rápillant Natere.* - Sara nélkül nem megyek sehova.*Néz rá hidegen és amit most kijelentett azt határozottan komolyan gondolja.* - Mehetünk, de csak akkor ha a barátnőm is jöhet.~Akit megcsalok.. de sebaj..~*Gondolja magába és igen képes ezt mondani, hogy nem egyedül megy. Persze még át kell beszélnie a barátaival is, mert nem tudja, még mindig mi van.* - Nem baj. Én is megbuktam tavaly.. szépen lassan haladok a jó úton és majd elérjük a célunkat.*Mosolyodik rá biztatóan. Na igen.. őt sem hagyták el szóval ez tényleg jó tanácsnak szánja.* - Elég vicces és hosszú lenne a dolog. Tudod. Egész éjszaka eltartana az én kis mesém, de egyet mondanom kell. Nem tudom kit öltél meg, de nem azt, aki elrabolt. Hidd, el tudom.*Mondja a srác és igen azért tudja, mert Brenda áll kapcsolatba vele és megölné, de nem akarja kockáztatni az életét.* - Neked is van mit bepótolnod egyébként meg azon kívül, hogy rohadt unalmas az életem az egyszer biztos. Bár azért, hogy jó pasinak számítok, azt tudom, nem hiába vonzom a nőket. Viszont velük együtt a bajt is.. pláne, hogy a falnak is füle van, örülök, ha egy bérgyilkos nem nyír ki azért, mert egy kiskorúval kikezdtem..*Magyarázza Natenek és Lizziere gondol.* - Ha bár azért elég jó kis csajnak tűnik aki az iskolában volt..*Magyarázza továbbra is és igen tisztában van azzal, hogy a tűzzel játszik, de szereti is megégetni a kezét.* - Szóval egész éjszaka beszélgethetnénk ilyesmiről. Na és te… mesélj.*Mondja neki majd hátra dőlve neki támaszkodik a falnak.*

* Mikor az öccse mondja, hogy ő is megbukott kissé elcsodálkozom, de abba beleegyezem, hogy a barátnőjével együtt jöjjön és amúgy is ez a Sara név eléggé ismerős neki.* - Egész pontosan milyen Sara is ez a Sara, csak mert tudod eléggé sok nővel volt dolgom nekem is az életem során és ismerősen cseng a neve. * mondom kicsit elgondolkozva de aztán ennyibe is hagyom a dolgot, nem biztos, hogy jó ötlet volt egyáltalán ezt elmondani.* - Először azt hittem ezzel a csajjal vagy együtt aki az előbb itt volt egészen addig amíg azt nem mondta, hogy fogadott tesók vagytok. De akkor tudom, hogy igazat mondott mert látható volt rajta az igazmondás öt pszichológiai jele. * // jesszus a user kicsit sokat foglalkozott pszichológiával // mondom aztán rám terelődik a szó mert, hogy az övét egy éjszaka alatt nem lehetne elmondani.* - Hidd el az enyém két éjszakába se férne bele. Am tudom, hogy nem a főnököt öltem meg, de az a férfi vitt el a vállán akit megöltem, szóval én úgy értettem, hogy elrablódat. A főnökét még keresem. De ha megtalálom semmi nem fog visszatartani, hogy végezzek vele. Megérdemli a halált. Még akkor is ha esetleg azóta megváltozott.* teszem még hozzá, aztán hirtelen észbe kapok, hogy az előbb mondott valamit Alex.* - Te komolyan kiskorúakkal kezdesz ki? Ennél sokkal okosabbnak gondoltalak. De úgy látszik egy valamiben nem változtál. A hülyeséged továbbra is határtalan. * mondom nevetve és hátba veregetem a srácot.*

– Egy Sylorinás lány Dániából jött.. már egy ideje próbálgatjuk ezt az együtt létet, de tudod az-az igazság, hogy valamiben nem változok..*Talán gondol itt a csajozásra és persze arra is, hogy mivel foglalkozott egész életében eddig…* - Nem dehogy ő vele nőttem fel és „fogadott” húgom.. aztán együtt kerültünk be egy mágus suliba még ez előtt és utána minden megváltozott. Valahogy minden más lett.*Mondja neki és felvont szemöldökkel hallgatja testvérét.* - Neked elmentek otthonról. Pont ő az aki nem hazudna nyugi már. Ha igen meg lenne rá az oka.*Mosolyodik el és tartozik neki ennyivel főleg, mert veszekedett vele mostanság.* - Hát akkor popcornt és alkoohlt is szerzünk.. Lace is tudna mesélni.. legjobb barátom utánam jött, hogy együtt tanuljunk.*Magyarázza nevetve és igen a lidérc az egyik legjobb barátja. A halálra elmosolyodik hidegen.* - Hidd el ha megtaláljuk akkor tudom kinek kell szólni.. persze némi pénzért, de egy bérgyilkos ismerős mindig jól jön.*Mondja nevetve és Patricre gondol a kiskorúakra nem szól semmit.* - 15 éves a kis csaj bár a korához képest eléggé érett és persze nem tehetek róla. Jól néz ki.*Mondja nevetve. Tudod mit inkább beszélgessünk egy jó forró csoki mellett minthogy itt üssük el az időt. Mit szólsz hozzá?*Teszi fel a kérdést és ha benne van akkor visszamennek a Cameosba és kitudja meddig maradnak fent.*

Már kora reggel, ébredés után összekaptam a cuccaimat, amik nálam elmaradhatatlanok, és, már is hátizsákommal a kezemben rontok ki a hálószobából, kitaposva az ajtót, eltörve a zárat is, nem foglalkozva, hogy be volt zárva. Kikapva egyik lakótársam kezéből egy müzli szeletet, amibe éppen bele akart harapni, és egy köszivel, illetve egy széles vigyorral beleharapva rohantam tovább, hogy minél hamarabb kezdhessek a fölös energiáim levezetésébe. Egyből az edzőterembe vetettem magam, ahol a fal mellé ledobva hátizsákomat, már kezdtem is neki püfölni a bokszzsákot. Pontosabban szólva többet is, mert az első már pár ütés után felszakadt, és tartalma elkezdett a padlóra ömleni, szép nagy ívben, ahogy kilengett. Egyből át is álltam a következőhöz, és immár gyengébb ütéseket kezdek el bevinni ügyelve, hogy ezt már ne tegyem tönkre. A végén még nem maradna mivel gyakorolni. Sorban viszem be az ütéseket továbbra is, és figyelve azért a környezetemre, hátha észreveszek valami érdekesebbet, amivel jobban leköthetném magam.

*Vasárnap van, és a rendes emberek ezt a ki is használnák, de nem Hunter, akiben valahogy a csúnya esős, szeles idő ellenére, vagy talán pont azért megint túlteng az energia. Az edzőterem felé veszi az irányt, de előbb beugrik a konyhára egy proteinshake-ért. Nem azért, mert szüksége lenne rá az izomépítéshez, hanem mert rákapott az ízére. Miután ledönti az epres-vaníliás csodatrutymót tényleg az edzőterembe megy. Már járt itt egyszer-kétszer. Alapvetően kedveli az ilyen izzadság és bőr szagú helyeket. Egy másik srác is van a teremben rajta kívül. Nem cameosos, ezt rögtön látja, akikkel egy teremben alszik, azokat már felismeri, legtöbbjüknek a nevét is tudja. Az övét nem.*
- Hali. *köszön azért, amint belép, majd körülnéz mit is csinálhatna ma. A box az jó. Ő is felakaszt magának egy zsákot tisztes távolságban és gyors bemelegítés után ütlegelni is kezdi.*

Kellemes időtöltésem közben, ahogy az üres edzőtermet próbálkozok feltölteni egy kis meleggel, és persze próbálom lecsökkenteni az oxigéntartalmát, hiszen, ha utána behoznánk pár növényt, egész jó hatással lenne rájuk a légtér. Amikor viszont beérkezik egy új egyén, aki láthatóan nem az én házamba tartozik, és köszön nekem, félúton megakasztom a visszafelé lendülő boxzsákra mért ütést, és kikerülve azt, csak intek neki.
- Szevasz.
Vigyorgok mellé, most meglepő módon egész normálisan, és még csak nem is ijesztően, majd az irányát változtató boxzsákot másik kezemmel, visszakézből legyintem meg, mintha csak angol úriember módjára vágnék pofán valakit. Persze, az ereje valahogy nem ezzel megegyező volt, mert a zsák  egészen a szemközti falig repül, és hangos csattanással érintve a falat, lepattanva a földön landol.
- Szzzz.
Kezdek el sziszegni látva, hogy mi történt, aztán a zsákért sietek, és ellenőrizve, hogy egyben van-e még, hamar vissza is akasztom a fejére.
- Ezt nem láttad.
Kezdek el mutogatni a boxzsákra, közben olyan arcot vágva, mintha én sem tudnám, hogy miről is beszélek.
- Amúgy új vagy itt? Még nem láttalak eddig.
Kérdezem meg a srácot, miközben ismét püfölni kezdem az ide-oda lengő tárgyat.

//Fagy//