by Emily Crawford Szer. Júl. 04, 2012 7:47 pm
- Jó, jó, igyekszem *legyint, a levegővételre pedig felnevet.* - Nem tehetek róla, mindig gyorsan beszélek. Állítólag ez azért van, mert a gondolataim sokkal előrébb járnak, mint a nyelvem, és azért hadarok annyira, hogy mindent ki tudjak mondani, amit akarok *magyarázza. Közben persze igyekszik nem gondolni arra, hogy ezt anno az édesapja mondta el neki, majdnem ugyanezekkel a szavakkal, amit ő persze szinte azonnal továbbadott a bandának is. Elég sokan és sokszor szokták mondani, hogy szörnyen gyorsan beszél, de az igazából őt nem érdekli különösebben.* - Igen, igen, minden rendben *von vállat. Nem tervezi elmondani, mi történt az apjával, mert... Mert ő már csak ilyen. Nem szokta kifecsegni a világnak a problémáit, abszolút nem. Vélhetően ezért gondolják mindig, hogy nincs neki egy sem. Hogy hány embertől hallotta már, hogy rettentően irigyelik az életét! Hogy hányszor mondták már neki, hogy jó lenne cserélni egy hozzá hasonló, gondtalan valakivel! Pedig ha tudnák... De nem tudják. És ez így van rendjén.* - Én nem mondanám feltétlenül, hogy nincs rendjén. Én hálás vagyok neki *von vállat.* - Megmentette az életemet *teszi még hozzá komoly tekintettel, és látszik, hogy tényleg hálás az úrnőnek. Jó, talán egy szadista állat, talán egy ízig-vérig feketemágus valaki, de megmentette, innentől tehát számára nincs kérdés többé. Jön neki eggyel. Arra, hogy ne keveredjen bajba, vidáman felnevet.* - Megteszem, amit tudok, Josh, de nem ígérek semmit. Úgy vonzom a bajt, mint a mágnes a vasat *vigyorog. Tudja ő ezt magáról, még szép, hogy tudja. A kisfiúra és a magyarázatra felnevet, majd a saját gyerekénje felé bök a fejével.* - Nekem nincs ilyen problémám magammal, ugyanis pont ugyanannyi energiám van, mint a gyerek önmagamnak, szóval kézenfekvő volt a cél *vigyorog. Egyébként a pici Jess azzal kezdte a napot, hogy elkezdte kérlelni idősebb énjét, hogy vigye el valami olyan helyre, ahol tornázhat, és mivel Jessicának éppen ez volt a terve a napra, nem volt sok vita a napi program körül. Szóval ők ketten voltaképpen már a korai ebéd óta itt dekkolnak, és fárasztják magukat. Persze ettől függetlenül is még mind a ketten pörögnek... A teliholdra bólogat, a mondat végére pedig felhorkant.* - Kamentől úgy hallottam, hogy Alex így is épp elég vasat tart a tűzbe... Eléggé telhetetlen, nem? Vagy csak ennyire balszerencsés? *kíváncsiskodik, ugyanis a londoni srác nem igazán pontosította az információt, csak elejtett egy morzsát, és mivel Josh tudomása szerint elég jól ismeri Alexandert, ő éppen tökéletes arra, hogy megtudakolja, mi a helyzet jelenlegi állása.* - Úgy egy hónapja, nagyjából. De ebből vonj le pár hetet, amit a szobámban meg a Cameos társalgóban töltöttem... *húzza el a száját. Hiába, az első időszakban nem volt különösebben beszédes. Nehezen szokta meg, hogy már nem ember, hanem valami más, és az igazság az, hogy nem is nagyon tervezi használni az angyali képességeit, csak ha tényleg szüksége van rájuk. Amolyan elérhető extra, amire alapvetően nincs szüksége.* - Amúgy mi az a sok dolog? *érdeklődik egyből. Mert nincs olyan, amire ő rá ne kérdezne...*
