by *Csak halkan kuncogok Uriel sértődésén, és a visszavágáson is csak nevetek.* - Te aztán igazán nem róhatod fel nekem *vigyorgok fel Urielre, amikor megjegyzést kapok rá, hogy nincs kedvem megmozdulni.* - Kapsz egy függőágyat és kész *nevetek fel halkan, miközben megrázom a fejem. Lehetetlen egy alak az öcsém!* - Azzal legalább a ház azon pontján tudsz aludni, amelyiken akarsz, majd gondoskodom róla, hogy minden helyiségben fel tudd lógatni *vigyorgok rá. Amúgy van egy rakat vendégszobám, szóval valószínűnek tartom, hogy azért ha akarna, tudna találni magának megfelelő ágyat valamelyikben. Aztán ugye elkomolyodunk, és szóba kerül a tegnapi eset. Az első mondata hallatán egy gombóc költözik a torkomba, és el is fordítom a fejem. Igen, sejtettem, hogy másmilyen vagyok, és borzalmasan zavar, hogy nem tudom, milyennek kellene lennem.* - Tudod... Nagyon furcsa ez az egész. Bár gondolom a ti oldalatokról is *sóhajtok halkan.* - Végül is visszakaptátok a bátyátokat, de mégsem, mert azt hiszem, bármennyire is úgymond "hivatalos", hogy arkangyal vagyok, azért még mindig nem vagyok igazán az *vallom be halkan a kételyeimet. Persze nagyon jól tudom, hogy ezzel Uriel sem tud többet tenni, mint én magam, de legalább kiadom magamból egy kicsit a dolgot. Ha tehetném, már rég Lucifer tróntermének az ajtaján dörömbölnék, hogy azonnal adja vissza az emlékeimet, de persze valószínűleg semmi esélyem nem lenne eljutni odáig. Aztán Uriel következő szavaira ismét halványan elmosolyodok.* - Ha ragaszkodsz hozzá, gyakorolhatsz rajtam *vonok vállat. Végül is néha tényleg úgy érzem, hogy nem ártana meg különösebben egy pszichológus... Mondjuk úgy, hogy nem kimondottan egyszerű az életem. A következő mondatán ismét felnevetek, majd inkább rákérdezek, hogy ki is a fyronos információforrása. A lány nevét hallva ismét nevethetnékem támad, mert most komolyan, ez annyira jellemző! Úgy értem ki ha nem Giselle? A mondat végére azonban felkapom a fejemet, és összeráncolom a homlokom.* - Lement hova, Uriel? *kérdezem, és valószínűleg eléggé egyértelmű, hogy nem fogom engedni, hogy csak úgy elterelje a témát. Aztán valamivel később rátérünk Gabrielre is.* - Attól függetlenül nem tetszik, hogy igyekszik kockára tenni a nyakát *sóhajtok halkan. Aztán a következő mondatára érzem, hogy egy ideges fintor fut végig a vonásaimon.* - Mert, van jobb ötleted rá, hogy visszaszerezzük az emlékeimet? Nála vannak, és erősen kétlem, hogy lesz olyan jó fej és felhozza nekem, szóval elég nagy esélyem van rá, hogy le. Kell. Mennem. Érte. Azt pedig akár már most elfelejtheted, hogy engedem, hogy bármelyikőtök megpróbálkozzon azzal, hogy helyettem odamegy. Sosem tudnék megbocsátani magamnak, ha emiatt történne valami egyikőtökkel *magyarázom. Ebből valóban nem engedek. Féltem a testvéreimet, nem akarom, hogy miattam kockáztassanak. Ez az egész egyébként is az én dolgom: ha akkor erősebb vagyok, és nem engedem, hogy a bátyám fölém kerekedjen, semmi baj nem lenne, nem itt tartanánk.* - Egyébként én is valószínűnek tartom, hogy nem bírná sokáig elviselni Gabe-et *mosolyodok el végül halványan, majd mocorgok egy kicsit, és ismét a plafonra meredve elhallgatok, szóval úgy tűnik, hogy most egy darabig némán fogunk itt feküdni egymás mellett...*
+6
Uriel
Esteron Baltazaar
Alise Rubenis
Elizabeth Cobb
Patric J. Morgan
Michael
10 posters
Le manoir de l'Ange
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
[Jelenben van tehát nem fagyott játék]
- Miért vagy még itt mindig? Nem hiszem el.. akár hányszor meg jelensz előadod nekem a szent szöveget és azzal jössz, hogy minden jobb lesz majd. Na jó.. kérlek hagyj békén szeretnék tanulni. Tudod nekem még iskola van.*Közlöm és azzal a mozdulattal fel pattanok az ágyról és arthur is jön velem és a jó idő miatt elindulok kifelé a kertbe ott még lehetek. Apa megint el van zárkózva szóval nem tudom azt, hogy mi lesz, de jelenleg semmit nem tudok. Megint vannak rémálmaim, de talán a stressz.. Lucifer találkozása óta azért rájöttem, hogy valami bibi volt a dologban, de szerencsém az, hogy időben megjött apa. Vajon hova vitt volna? Vagy csak puhatolózni akart? Nem tudom, végül is elég könnyedén rájöttem, hogy ő volt az.. ki más beszélhetne régiesen és, úgy hogy nem minden a külső.. annyira nem vagyok ostoba.. Sóhajtok egyet felveszem a cipőmet majd kinyitom az ajtót és viszek magammal egy széket. Arthur kint rohangál én meg leülök és olvasni kezdem az egyik tankönyvet, mert megint le vagyok maradva a tanulással és egyszerűen nem megy. Rémálmok, Apa és Patrickről sincsen semmi hír.. kezdek aggódni mikor lesz már vége a dolgoknak?*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Csak a szokásos repüléses kört teszem meg, amit amióta tudom, hogy Itt van az öcsém a városban, minden nap megteszek. Igen aggódom értük ez talán annak a jele. Ekkor villan az ötlet a fejembe, hogy meg kéne látogatni. Lizziet is. Már nagyon régen láttam, így hát elröppenek arra is. és meg is látom amint kint olvas valamit. Nem szállok le még a levegőből köszönök.* - Szia! Miújság? * Majd leereszkedem pontosan mögé hátha még beletudok kukkantani, abba amit épp Lizzie olvas.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Nem is tudom azt mit gondoltam. Gabrielnek nincs igaza az, hogy Luciferre hatna az a szöveg meg, hogy ő is volt valaha jó.. Valaha… na, mindegy. Igyekszem nem gondolni, de nem tudok, hiszen látom apámat nap, mint nap. Igyekszek beszélni vele amennyire, tudok, de nem tudja elrejteni a dolgokat. Ismerem és tudom, rajta mikor van kiborulva és mikor nem. Na, szóval egyébként történelmet tanulok, de fárasztó aztán még egy két mágikus dolgokat is, de azt részben magamtól részben barátnőimtől. Megdörzsööm a szemem, és amikor meghallok, egy hangot felpillantok először. Aztán hátra és rámosolygok Esteronra.* - Szia! Minden oké.*Már amennyire, de most próbálom ezeket a dolgokat elrejteni igazság szerint az iskolában is megint az álmosságok jönnek rám. Múltkori elalvás sikeres volt, amikor Gabriel elaltatott szóval akkor ez az egész, könyebb volt most meg nem.* - Veled? Csak erre repülgetünk?*Igazából rápillantok fel állok a székről aztán akarva akaratlanul átölelem ha hagyja magát. Azért még is jó ha van egy jó barát a közelben.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
- Örülök neki, hogy jól vagy. * mondom, bár észre veszem, hogy nincs rendbe valami, annyira már talán ismerem Lizziet, hogy ilyeneket észre vegyek. De nem szólok, majd ha akarja elmondja.* - Köszönöm kérdésed jól vagyok. Háát, igen, valami olyasmi, igazából mióta itt lakik az öcsém minden nap elrepülök erre fele is mert aggódom miattatok. Aztán azért. * Majd pár perces csönd után újra megszólalok.* - Mióta üldögélsz itt kint? Meg ha már itt vagyok meg is kérdezem holnap ráérsz egy gyakorlásra? * hadarom mert rájöttem, hogy az előbb elszóltam magam, na mindegy amit az ember kimond az már úgy is marad.* - Suli, hogy megy? Ugye nincsenek gondok mint múltkor? * kérdem tőle meg próbálva minél inkább kompenzálni a dolgokat.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Tényleg örülök annak, hogy itt van és természetesen tényleg jól esik. Bár lassan le kéne feküdnöm, de megint rémálmaim lennének, mint a múltkor. Szólni fogok apának, meg Kamennek bár inkább csinálok meditációs feladatokat meg gyakorlatokat, amiket ő mondott. Patrickes dolog is elő fog keürlni azt hiszem.* -Az tök jó. Egyszer bemutathanál neki. Szívesen megismerném. Tényleg.*Mondom neki és részben szeretnék mással is foglalkozni, nem azt szeretném mit a múltkor, de az már gáz, hogy ikszelgetem kifelé mennyi nap van hátra, de nem tudom. Nem szeretném, hogy bekövetkezzen a legrosszabb dolog.* -Most jöttem ki. Nem rég. Igazából eddig a szobámban voltam és hallgattam valakinek a „szent beszédét”*Nézek fel az égre, de aztán vissza Esteronra és ugye elengedem. Aztán kapok egy kérdést és halványan elmosolyodom.* - Persze végül is ráérek bár amennyire rövid prózára vagyok fogva, Lucifer találkozása óta… azóta itthon kell legyek korán vagy nem megyek sehova.*Magyarázom Esteronnak és igen én már rájöttem és nem gyanakszom biztosra állítom, hogy ő volt.* - Azt hiszem megy… túl leszek az egészen végül is nem sokára nyár aztán szünet. Meg hasonlók..*Ja a nyár az maga lesz a pokol azt hiszem, vagy is már az. Nem tudom mit szeretnék jobban.. bár részben, hogy Patrick itt legyen igen most már tényleg hiányzik nagyon és nem tudni mi van vele. Ha kell még üzenetet is küldök Lucifernek.. apát meg a szeretteimet hagyja békén.* -A gondokról szóval..*Habozok, majd a szék helyett a földre ülök le és a könyvet magam mellé leteszem. Aztán az égre felnézek és felpillantok a srácra.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
- Szívesen majd valamikor bemutatlak nekik. * Aztán tovább hallgatom amit mond Lucifer említésekor pedig majd nem kiborulok, hogy nemár hogy ő is. * - Te mit kerestél Lucifer közelében? És ha elrabol, vagy megtámad, vagy bármi bajod esik? Hm? Ebbe nem gondoltál bele? * sorolom kapásból amik eszembe jutnak, majd aztán tovább hallgatom, amit mond aztán amikor a gondok szóba kerülnek leül és rám néz furcsa érzés fog el még soha nem éreztem ilyet így hát nem is tudom megmagyarázni miről van szó. Letérdelek mellé és megsimogatom a hátát majd megszólalok.* - Mi a baj hugi? Mi történt? Tudom, hogy valami bánt, érzem, de nem tudom megmondani, hogy mi az nyugodj meg és mondd el. Ha kell a legnagyobb esküt teszem le amit csak angyal letehet, hogy nem árulom el. * és ahogy így simogatom a hátát, hirtelen elkezd fényleni a keze, először ő is meglepődik rajta de aztán nyugodtan, közli magával, hogy van egy új képessége amit eddig nem fedezett fel és még nem tudom mit kezdjek vele egyenlőre.*
//Fagy//
//Fagy//
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
- Ajánlom is, de nem emlékszem rá, hogy említetted volna, hogy van testvéred, de lehet csak az én memóriám rossz.*Jegyzem meg és gondolkozok el mikor említette a testvérét, de tényleg nem emlékszem. Bár történtek mostanában dolgok. Például Gabriel nem akad le rólam, de tudom azt, hogy jót akar valahol csak kicsit idegesítő. Azután ott van még Kamen is akivel amikor tudok beszélek és végül apu. Apáért aggódom nagyon olyan más. Többször gondolkoztam azon éjszaka közepén be kéne mennem hozzá a szobába, mert vannak rémálmaim főként Luciferről, meg erről az egészről és egyre jobban van ez az egész érzés. Azután nem is beszéltem arról, hogy Emmával összevesztem hol kibékültem akkor ott van még Tom, akivel meg egyre többet játszok számítógépen és igazából jó formán minden hülyeségen összeveszünk. Visont nem komolyan. Szeretem az osztálytársaimat, de nem tudok koncentrálni a dolgokra, mert nem. Eddig sem tudtam csak igyekeztem nem mutatni. Főleg, hogy vannak jó páran akik ellenem vannak a suliban, mert valaki terjesztett rólam egy pletykát, hogy én vagyok a nyaller. Hát köszönöm szépen. Aztán egyszer csak szóba kerül az, hogy én találkoztam Luciferrel, de igazából ott úgy sikerült rájönnöm 2-3 nappal a találkozás után, hogy igykeztem összeszedni a stílusát, beszédét viszont nem tudom, érdemes lenne e foglalkozni vele. Az a tény, hogy akarok találkozni a valós személyével még inkább megrémíszt, mert nem tudom, készen állok e rá. Említettem ezt valakinek? Senkinek. Még el is zárnának és apa is kivenne a suliból, ha tudná, mit forgatok a kis buksimban. Igen képes lennék bármit megtenni apáért, Patrickért vagy bárkiért, hiszen ők valahogy a családommá váltak és nem tudom azt, mi lenne, ha nem lettek volna.* - Nem a valós alakjában találkoztam vele. Bár tény, ha el akart volna rabolni, akkor megtette volna, de mivel nem tette meg ezért tudom azt, hogy itt van és valamit tervez..*Jegyzem meg halkan és ugye elengedtem Esteront majd leülök a lépcsőre és felpillantok az égre. Aztán rápillantok a srácra, amikor kimondja azt a bizonyos szót és csak sóhajtok. Jól esik egyébként, hogy testvéreként gondol rám és én is ő rá, de nem tudom.* - Nyugodt vagyok, hidd el. Bár apa most azt hiszem, a szobájában van, vagy nem tudom, mit csinál.. megölne, azért amit tervezek.*Szusszantok és behunyom, a szemem egy percre aztán rápillantok vissza Estre.* - Akárhogy, de előkerítem a föld alól is. Bár bele gondoltam telepatikusan megpróbálnék üzenni magának a sátánnak, de bizonyára nem örülne neki.. egyszer már megtettem. Esteron én félek, hogy egyedül maradok. Féltem a szeretteimet, és főleg apát.*Felelem a srácnak és igen az egyik ok tényleg ez, de tudom, nem hagynak egyedül, de ott van ez az érzés.. *
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
- Rendben. Feltétlen meglesz. * Mondom neki, aztán tovább hallgatom és amikor közli, hogy előakarja keríteni Lucifert konkrétan falfehérré válok a dolog hallatán. Erre azért nem, gondoltam semmiképp sem.* - Te hallod miket mondasz, beszélni Luciferrel, úgy, hogy szándékosan te keresed? Biztos, hogy ez jó ötlet? Egyetlen egy feltétellel teheted meg és figyelni foglak. Szóval, hacsak nem lehetek melletted akkor amikor beszélsz vele személyesen akkor nem engedem. Én figyelni foglak, minden nap eljárok ezentúl erre napi többször is, és rajtad tartom a szemem leányzó. Hülyeséget csinálsz, de nem hiszem, hogy megtudnálak állítani benne, ezért egyeztem bele ezzel a feltétellel. * Mondom az elejét dühösen de a végén inkább már csak magyarázkodva. Igen, fogalmam sincs mi a nyavalyáért mentem bele ebbe a dologba.* ~ Minek egyeztem bele? Ki kellett volna tartanom a végsőkig. Hogy ezt nem szabad. Totális idióta vagy Esteron.~ - Figyi hugi, egy dolgot, biztosan elárulhatok. Soha nem maradsz egyedül. Én itt leszek melletted és vigyázok rád. Ne félj. * Mondom neki kedvesen aztán egy belső sugallat hatására megölelem és megsimogatom a fejét és egy régi dalt kezdek el énekelgetni ami valahogy így szól:*
- Mély és oly élénk az éj
Szólít...
Várj!
Hegycsúcs útban nem áll
Hol a táj lelke jár
Hol jár...
Ő benned él
Ő bennem él
Ő látja mindazt,
Ami minket ér.
Az ős folyónak
mély szellemét,
Mint arcvonásod
Ő benned él
Ő benned él
Ő bennem él
Ő benned él
Ő látja mindazt,
Ami minket ér
Az ős folyónak
mély szellemét
Mint arcvonásod
Ő benned él
Ő benned él.
* Aztán ránézek, egy nagyot sóhajtok, majd adok egy puszit a homlokára és ha ő is úgy akarja akkor elengedem. Nem tehetek róla elérzékenyültem ennek a lánynak a dolgain.* - Tudom milyen érzés az amikor valaki úgy érzi, hogy egyedül maradt. Amikor majdnem megbuktam, azt hittem teljesen egyedül vagyok ebben a világban, pedig ez nem így volt. Nagyon sokat köszönhetek a barátomnak. Ha ő nincs nem tudom mi lenne belőlem. Csak a roncsa lennék önnönmagamnak. Mint egy üres koporsó úgy néznék ki. * mesélem el neki a dolgokat és tökéletesen átérzem amit érez.*
- Mély és oly élénk az éj
Szólít...
Várj!
Hegycsúcs útban nem áll
Hol a táj lelke jár
Hol jár...
Ő benned él
Ő bennem él
Ő látja mindazt,
Ami minket ér.
Az ős folyónak
mély szellemét,
Mint arcvonásod
Ő benned él
Ő benned él
Ő bennem él
Ő benned él
Ő látja mindazt,
Ami minket ér
Az ős folyónak
mély szellemét
Mint arcvonásod
Ő benned él
Ő benned él.
* Aztán ránézek, egy nagyot sóhajtok, majd adok egy puszit a homlokára és ha ő is úgy akarja akkor elengedem. Nem tehetek róla elérzékenyültem ennek a lánynak a dolgain.* - Tudom milyen érzés az amikor valaki úgy érzi, hogy egyedül maradt. Amikor majdnem megbuktam, azt hittem teljesen egyedül vagyok ebben a világban, pedig ez nem így volt. Nagyon sokat köszönhetek a barátomnak. Ha ő nincs nem tudom mi lenne belőlem. Csak a roncsa lennék önnönmagamnak. Mint egy üres koporsó úgy néznék ki. * mesélem el neki a dolgokat és tökéletesen átérzem amit érez.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Mosolygok rá és tényleg szeretném azt, hogy bemutasson a testvérének. Aztán át váltunk másik témára és Lucifer témafeszegetésre. Nem bírom már magamba tartani. Aztán amikor kérdez, kicsit habozok, de nem is tudom azt, hogy elmondjam e.* - Tisztában vagyok azzal, hogy mit mondok. Hidd el nem ment el az eszem bátyus.*Mondom ki és jól esik így mondani neki.* - Tudom, hogy nagy hülyeséget csinálnék és nem csak apa hanem Kamen is megölne ezért. Apa valószínűleg elzárna a világtól, de azt, hogy mit akarok neki mondani.. egyelőre szerintem az maradjon az én titkom. Apa miatt szeretném megkeresni, de igazából nem is tudom, mi lenne ha..*Gondolkozok el és igen elhatároztam magam és apának nem fogom elmondani úgy is tudom, mi lenne a következő dolga aztáán azt is sejtem, hogy Kamen is mit tenne. Aztán amikor feltételt mond, akkor rápillantok.* - Ez nem jó ötlet.. egyedül szeretnék vele találkozni.*Jegyzem meg neki és aggódom érte is. Aztán amikor mondja, nem tud megállítani ebben 100%-ig biztos vagyok.* - Ne aggódj, nem lesz itt baj. Bár figyelj tényleg rég megtette volna azt, hogy elrabolt volna. Nem tette meg.*Felelem Esteronnak még egyszer és újabb sóhajtás. Mikor meg ez a találkozó nem tudom. Valahogy elő kéne vadászni, de Lucifer nem az a fajta, aki előjön.* - Mi van akkor, hogyha azt mondom, hogy nem? Szólsz apának?*Kérdezem meg aggódva, és azért tényleg aggódok ezért.. mert kiakadna.. aztán elkezdek még beszélni tényleg így is érzem, egyedül vagyok vagy is nem tudom, ezt érzem, de mi lesz a továbbiakban?* - Köszönöm, de.. *Nyelek egyet, aztán amikor magyarázni kezd, ránézek.* - A megbukás nem olyan, mint a szüleim elvesztése. Eddig azt hittem a család olyan, akik kitartanak.. De nem mindenki ilyen. Családtag lehet úgy is, hogy nem vér szerinti érted mit mondok. Amikor olyan családhoz kerültem, akik nem szerettek hosszú évekig egyedül voltam. Félek, megint bekövetkezik. Szüleim az alvilágban dekkolnak, és mi van, ha elveszítem apát? Úgy tekintek rá és örülök neki, hogy itt van, és természetes rengeteget köszönhetek neki és nem csak neki, de nem látod milyen és aggódom. Rossz előérzetem van Est..*Nem tudom így ki jönnek belőlem a szavak, és jól esik ezeket így kimondani, de talán könnyebb is valakinek elmondani. Barátaimat is féltem vagy is egyet kivéve.. a múltkor, amit műveltünk bár igaza volt Jeremynek. „Nem mindenkiben bízhat meg az ember..” ezt mondta. Még jobban hozzá bújok a sráchoz aztán lassan menni kéne be, de nagyon nem szeretnék. Egyedül vagyok, jelen pillanatban nem tudom, apa mit szólna, ha berontanék hozzá. Mindegy.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Amikor felmerül a kérdés, hogy mi lesz ha nemet mond nekiállok gondolkodni, nem tudom ezen még nem gondolkodtam, de nem merem egyedül Lucifer közelébe engedni. Féltem, hogy mi lesz a dologból ezúttal. Nem lennék biztos benne, hogy ezúttal nem gondolja e meg magát és dönt úgy hogy ezúttal elviszi. Lassan már nekem kell az új képesség nem arra, hogy őt nyugtassam hanem magamat.* - Nem tudom, mit csinálok akkor, de nagyon féltelek. A szülő elvesztésről inkább Sayon tudna mesélni. Én láttam őt összetörten amikor meghalt az apja. Szóval hidd el tudom milyen. * aztán egy jó időre nem hallható a hangom, csak egy könnycsepp folyik le az arcomon. * - Mi miatt van rossz előérzeted? * kérdem meg tőle. Tudom, hogy mit tud és ha neki rossz előérzete van abból tényleg be is következhet rossz dolog. Amikor még inkább hozzám bújik egy újabb sóhaj hagyja el ajkaimat. Aztán felnézek az égre és valami égi segítséget várok, ami megmutatná, hogy mi lenne jó. Mit kéne tennem. Engem sokkal jobban megvisel az ő szomorúsága mint őt magát és nem tudom miért, de ezt érzem.* - Kitalálok valamit... Még nem tudom mit, de kitalálok valamit, hogy elmúljon ez a rossz előérzeted. Itt vagyok hugica és hidd el nem lesz semmi baj. * mondom neki és komolyan is gondolom az elhangzottakat.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Kicsit elérzékenyültem, de nem tehetek róla. Lassan egy éve, hogy itt vagyok Qarinban és annyi mindent köszönhetek apának. Aztán igyekszem ellenkezni, hogy nem kell figyelni végül is más hülyeséget nem csinálok. Annyira nem lesz, gáz remélem.* - Aranyos vagy., de nem kell félteni, hidd el. Különben az iskolába se merne, bejönni Lucifer bár kinézném belőle. Szóval..*Aztán a szüleimről beszélek, és nem mondok semmit. A hátamat még nem fogom megmutatni neki, végül is kiadna azért is. Igen azt a heget is magamon hordom és egyet tudok magamról. Egy kíváncsi kotlenyes liba vagyok, aki bele szól mindenbe. Megtanulhatnék felnőni, de nem tudok. Érzem, hogy segíteni akar és hálás is vagyok neki, de azt hiszem, ezt majd máskor mondom el.* - Figyelj ha át jössz holnap akkor majd megmutatom. Oké?*Hozom fel a képeket, a látomásaimat ilyenkor csak ezeket tudnám így elmondani. Aztán beszélgetünk továbbra is és jól esik, amiket mond és örülök, hogy megismerhettem tényleg.* - Nem fog. Hidd el. Ha egy látomásom bejött. Ez is be fog. Nem tudom mikor.. nem tudom hogyan és miként. *Felelem csendesen és elmosolyodom.. egyébként szépen énekel és valahogy lenyugodtam, de akkor is ott van bennem egy tüske.* - Lassan neked is menni kéne nem?*Teszem fel a kérdést, mert késő van és persze nekem is aludnom kéne, de nem fogok tudni..*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Hiába mondja, hogy nem kell félteni én attól még féltem. akármit is mond nekem.* - Rendben, holnap majd átjövök és megnézem őket. * Viszont amiket utána mondd annak nem teljesen örülök. De tudom, hogy valószínűleg nem sokat fogok tudni tenni ellene, de azért megpróbálok, amit csak tudok.* - De lassan nekem is mennem kéne, de ígérd meg, hogy este aludni fogsz. * és a biztonság kedvéért egy hosszabb relaxációs állapotot idézek benne elő az új képességemmel.*
// - Léleknyugtatás
Egyes embereknek szimplán csak megnyugtató az aurája, másoknak az a különleges képessége, hogy bárkit képesek észhez téríteni. Ha valaki érintésétől rendszeresen lehiggadsz, érdemes elgondolkozni, hogy az illető nem bír-e esetleg a léleknyugtatás képességével…
1. szint: Kézrátételes módszerrel képes megnyugtatni ideges embereket, és nyugtalan állatokat, mindegy, mi legyen a gond forrása. Egy idő után azonban, ha fennmarad a forrás, elmúlik a hatás.
2. szint: Kézrátétellel elaltatni képes bármilyen élőlényt Ló méretig és szelídítettségi szintig. Nem kómás állapot, egyszerű alvás.
3. szint: Kézrátétellel - illetve inkább lefogással - már dühöngő embert is megnyugtat, érintéssel vadállatot is szelídít. Létre kell jönnie a testkontaktusnak, hogy használhassa a tudását.
4. szint: Már 3 méteres távolságból érintés nélkül képes vadállatot (medve szintjéig) megnyugtatni, szelídíteni, ugyan ilyen távolról embert altatni.
5. szint: 10 méteres távolságból érzi a nyugtalanságot és a feszültséget, képes hatékonyan csillapítani, megszüntetni azt, hosszabb időre relaxációs állapotot létrehozni. //
// - Léleknyugtatás
Egyes embereknek szimplán csak megnyugtató az aurája, másoknak az a különleges képessége, hogy bárkit képesek észhez téríteni. Ha valaki érintésétől rendszeresen lehiggadsz, érdemes elgondolkozni, hogy az illető nem bír-e esetleg a léleknyugtatás képességével…
1. szint: Kézrátételes módszerrel képes megnyugtatni ideges embereket, és nyugtalan állatokat, mindegy, mi legyen a gond forrása. Egy idő után azonban, ha fennmarad a forrás, elmúlik a hatás.
2. szint: Kézrátétellel elaltatni képes bármilyen élőlényt Ló méretig és szelídítettségi szintig. Nem kómás állapot, egyszerű alvás.
3. szint: Kézrátétellel - illetve inkább lefogással - már dühöngő embert is megnyugtat, érintéssel vadállatot is szelídít. Létre kell jönnie a testkontaktusnak, hogy használhassa a tudását.
4. szint: Már 3 méteres távolságból érintés nélkül képes vadállatot (medve szintjéig) megnyugtatni, szelídíteni, ugyan ilyen távolról embert altatni.
5. szint: 10 méteres távolságból érzi a nyugtalanságot és a feszültséget, képes hatékonyan csillapítani, megszüntetni azt, hosszabb időre relaxációs állapotot létrehozni. //
Michael- .::Felvilági::.
*Így az ebéd után - amit kénytelen voltam Elizabeth nélkül elkölteni, tekintve, hogy ő még aludt, amikor leültem az ételem mellé - kényelmesen heverészek a nappali kanapéján, miközben velem szemben halkan megy a tévé. Valamilyen dokumentumfilm, nem is igazán figyelek rá, egész jól sikerült kikapcsolnom. Igyekszem a gondolataimat is hatásosan kizárni, mert semmi kedvem most tűnődni. Semmin. Pláne nem bizonyos kellemetlen témákon, amiken egyébként folyamatosan törnöm kell a fejem. Igazán elegem van már a bátyámból, nem halnék bele, ha végre békén hagyna. Ráadásul ha nem lenne elég, hogy majdnem minden nap felkeres, és a szövegelését kell hallgatnom arról, hogy hogyan tudnánk kettesben uralni a világot, meg hogy a jelenlegi életem mely részeivel nem ért egyet, mostanában valamiért Sergej is szinte naponta látogat, és érzem rajta, hogy nagyon beszélni akar valamiről, csak nem tudja eldönteni, hogyan fogjon hozzá. Hogy őszinte legyek, borzalmasan idegesít a viselkedése, de nem vagyok képes, hogy kikényszerítsem belőle, leginkább azért nem, mert igazából nem akarom annyira tudni. Ha annyira rossz hír, hogy még Sergej Branimir sem tudja, hogyan fogjon hozzá az elmagyarázásához, akkor egész egyszerűen nem szeretnék a jelenleginél többet tudni róla. Elég bajom van szerintem anélkül. Legalább Pathez kerülnék közelebb valahogy, de nem, akármennyit dolgozom az ügyön, senki nem tud semmit mondani. Hiába próbálkoztam megfélemlítéssel, megvesztegetéssel, bármivel, senki nem tudta meghatározni, hogy mi történt vele. Halkan sóhajtok. Van persze egy verzióm, egy hely, ahol biztosan ki tudnám deríteni, mi történt, de azt hiszem, az azért túlságosan kockázatos lenne. Nem tudom, hogy oda merjek-e menni, hiszen ott gyűlik össze az alvilág söpredéke, ha valaki rájön, ki vagyok, egészen biztosan közös erőfeszítéssel hurcolnak Lucifer színe elé. Újabb sóhaj, kicsit megrázom a fejem, és megpróbálok a delfinek élőhelyeire koncentrálni, hátha akkor sikerül figyelmen kívül hagynom ezeket a gondolatokat.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*A szobámban csak úgy bömböl a zene. Csak ébredjek fel, mert nem szoktam soha így elaludni. Ráadásul nem is tudom azt, hogy mikor is feküdtem le. Valamikor késő éjszaka hiszen nem tudtam aludni. Olvastam és forgolódtam. Laptopot már korán kikapcsoltam ahogy szoktam ezért a telefonomon játszottam és hallgattam a zenét. Az ágyból kikászálódva felveszek valami ruha félét. Egy farmert és egy rózsaszín pólót. A hajamat kivasaltam, hogy azért ne legyen össze meg vissza szóval kicsit rendbe raktam magam. Aztán még tanulni kéne. Arthur szerencsére jól érzi magát a kertben most, hogy végre jó idő van kint tudom tartani és így nincsen a szobában bent. Ahogy elkészülök körbe nézek és azért azt a két fekete mágia könyvet gyorsan a párnám alá süllysztettem. Még barátnőmnek is vissza kell adjam bár, hogy oda adta lehet rossz döntés volt. Sóhajtok egyet belebújok a papucsomba és lerohanok. Apáért mostanában túlságosan is aggódok bár nem tudom még, hogy mi van. Lucifert is előkéne keríteni, de Gabriel sem hagyja, hogy megtegyem amit akarok. A konyhába indulok egy kis vízért éhes nem vagyok. Eleget gondolkozok így is és muszáj feltűnés mentesen csinálni a dolgokat. Bár azt, hogy apa mire készül jobb is, hogy nem tudom.. de nagyon féltem ráadásul Patről sincs hír kicsit kiakasztó. A konyhában még eltöltöttem egy kis időt és arra is kíváncsi vagyok, hogy ma Sergej ismét meglátogatja e apát. Mindenki őt szeretné vagy nem tudom, de ő sincsen jó passzban és nem tudok mit tenni ellene. Lucifer eltűnne akkor talán jobb lenne minden.. vagy nem is tudom. Mi lenne ha nem történne meg ez az egész? Bár meg fog és senki nem tud ellene semmit tenni. A konyhából ki indulok lassan és megpillantom a nappaliba valakit.* - Hé minden rendben van?*Kérdem kicsit aggódva és neki támaszkodok a falnak és úgy nézek apára és közben iszom a vizet is.*
Michael- .::Felvilági::.
*Amikor meghallom a nevelt lányom hangját, fáradtan felpillantok, a kérdésre pedig halványan elmosolyodok.* - Nem, nem mondanám. De hát mikor van bármi is rendben ebben a világban? *teszem fel a költői kérdést, majd intek Lizzie-nek, hogy üljön ide hozzám.* - Látom sikerült felkelni, Csipkerózsika *mosolyodok el szélesen.* - Jól aludtál? *kérdezem. Egyébként biztos vagyok benne, hogy ő is érzi rajtam, hogy nem bántásból piszkálom, csak azért, mert szükségem van egy kis mosolygásra. Igyekszem biztosítani számára mindent, és igen, ebbe beletartozik, hogy hagyom aludni délután egyig, mert egy tinédzser szervezetének nagyon sok pihenésre van szüksége, ezt azért még nem felejtettem el. Hiszen én magam is még csak húsz éves vagyok, még akkor is, ha sokszor nem annyinak érzem magam. És megint más kérdés, hogy Michael arkangyal több tízezer éves, én nem ő vagyok. Még és most nem. Nem birtoklom az ő tapasztalatait, az általa látott hosszú éveket, úgyhogy nem is tudom felhasználni őket. Ennél fogva tehát egész egyszerűen nincsenek.* - Szegény Lizzie-m... Attól tartok, nagyon elhanyagollak mostanában *sóhajtok fel hirtelen.* - Azt sem tudom, hogy vége van-e már a tanévnek, vagy hogy milyenek a jegyeid... Mesélj valamit! Aztán ha gondolod, szervezhetnénk a hétvégére valami apa-lánya programot is *mosolygok rá. Igen, el akarom terelni a figyelmemet, és egyébként is, tényleg kéne némi időt és energiát fordítanom Elizabeth-re, úgyhogy igyekszem megragadni a lehetőséget.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Visszamosolygok apára és leülök oda mellé. * - Nem mondhatnám, de legalább nem voltak rémálmaim. Apa, Gabrielnek muszáj minden este itt lennie? komolyan addig nem megy el amíg el nem alszom rosszabb mint te már bocsánat nem rosszs zándékból mondom..*Kicsit nyavajgok apának és igen aki még halálra tud idegesíteni az Gabriel a hülyeségeivel. Imádom, de néha annyira idegesítő és nem tudok semmit sem csinálni. Azért csinálja ugyan, hogy mivel apának gondjai vannak, hogy ne legyek el hanyagolva viszont így sem érzem ezt. Abban viszont tényleg segítségemre volt a suliban amikor igazgatóit kaptam amilyen műsort levágott Gabe a suliban. Bár segíteni tudnék apának, de vajon milyen gondot okoznék azzal, ha Luciferrel találkoznk? Ha apára fáj a foga nyílván engem is figyeltet. Nem hiába a múltkori találkozás..* - Apa bármilyen probléma is van meg tudjuk oldani együtt..*Talán lehet hülye gondolatom támadt, de igyekszem gyorsan el hessegetni. Amikor mondja elhanyagolt halányan elmosolyodom.* - Te? ugyan már. Mondjuk úgy, hogy el voltál foglalva és annyi bajod van, hogy meg tudom érteni. Látom én a dolgokat bár azt is sejtem mi lehet a gondod. Bár mondjuk nekem kicsit fura, hogy Sergej bácsi naphosszat van nálunk… Tudod vannak gyanús körülmények és Sergej nekem jelenleg az.*Magyarázkodok apának és próbálom megnyugtatni, de azért Sergej is ott van a gondolataimban. Na jó. igazából nem akarok deketívest játszani, de hát mindig ki jön belőlem. Addig örülök amíg nem tudja a Luciferes dolgot. Akkor tuti kapnék. A jegyeimnél elfordítom a fejem az iskoláról nem igen van kedvem beszélni és ráadásul nem is érzem mostanában jól magam, de ezt apa is észreveheti.Ahogy haza érek mindig bezárkózom a szobába vagy kint vagyok a kutyával vagy Esteronnal is összefutok.* - Hé.. az apa-lánya program jól hangzik. Mindig előrukkolsz valamilyen ötlettel.*Mondja Lizzie és igen a suliról igyekszik el terelni a témát hiszen van pár dolog amit rendesen el hallgat. Bár ebben Gabriel is benne van rendesen.* - Menjünk elaz expoliandumba tudod, hogy mennyire szeretek ott lenni.*Csak viccelődök ezzel, de egyébként meg rájöhet és ártatlanul pislogok rá. Jó az expoliandummal pont nem jó viccelődni, de hát nem is tudom miért jutott ez eszembe. Na jó, részben tudom.. de mivel feltűnés mentesen szeretném előkeríteni a drága barátunkat nem szabad ilyen helyekre mennem. A figyelem elterelésben sosem voltam a legjobb,de hát úgy is kiszúrja a dolgokat.* - Hegymászás is ott van bár neked szárnyad van így több gyaloglást megspórulunk. Nincs ötletem milyen program lehetne.*agyalgatok továbbra is majd hirtelen felpattanok és kicsit össze kócolom a haját. Jó egy kis móka nem árt.* - Amúgy ígérted, hogy megtanítasz zongorázni. Mikor lesz időd?*Teszem fel a kérdésem és a szemeimmel rápillantok apámra és angyalian pislogok. Igen tudok ártatlanul is nézni ha kell, de vélhetően úgy is sokan tudják bennem is van némileg hiba mint mindenki másban.*
Michael- .::Felvilági::.
- Én örülök neki, hogy itt van, legalább valaki a körmödre néz, amikor én nem figyelek *vigyorodok el. Tényleg örülök Gabe-nek, még akkor is, ha maga az arkangyal is kissé bolond, azért képes rá, hogy figyeljen a lányomra, és ez nekem éppen elég.* - El tudom képzelni, hogy az agyadra megy, de ha lenne időm és erőm, éppen így felügyelnének, úgyhogy vedd úgy, hogy helyettem csinálja *magyarázom jókedvűen a lányomnak. Hiába, Gabe még akkor is jó nevelő lenne neki, ha velem esetleg... Na jó, ezt megpróbálom gyorsan kiverni a fejemből, annak ellenére, hogy mostanában ezen is sokat gondolkozom, és inkább Lizzie-re figyelek.* - Akkor is kötelességem lenne... Á, mindegy is. Azért legalább magamat szeretném megnyugtatni vele, hogy foglalkozom veled egy kicsit *mosolyodok el. Szeretem a lányomat, na, és igazán megérdemli ő is meg én is, hogy egy kicsit vele foglalkozzak.* - Valószínűleg akar valamit *sóhajtok*, de egyelőre még nem tudom, mit. Remélhetőleg hamar rászánja magát, hogy végre kibökje. De megnyugtatlak, megbízhatsz benne. Nem tudom pontosan, miről van szó, de nem kell tartanod tőle, bármi is legyen. Kamen nagybátyja, emiatt elég jól ismerem. A saját érdekeit keresi, de azért foglalkozik másokkal is, biztos vagyok benne, hogy bármiről is legyen szó, fogunk találni egy megoldást *próbálom megnyugtatni a lányt. Még akkor is, ha nekem magamnak erős kétségeim vannak vele, hogy az, amit Sergej nem tud kezelni megoldható lesz-e, de erről Elizabeth-nek nem kell tudnia. Természetesen azonnal észreveszem, hogy tereli a témát, de úgy döntök, hogy először beszélgessünk a programokról, aztán majd később megint rákérdezek, hogy mi újság. Bár ez alapján határozottan nincs olyan nagyon jó helyzet...* - Lökött lány *szusszantok az első felvetésére, de láthatóan nem veszem komolyan.* ~ Kis bolond ~ *mosolyodok el.* - Most inkább a városban keresnék programot... Elmehetnénk színházba, van néhány érdekes darab most, vagy állatkertbe, vagy a galériába. De ha ragaszkodsz hozzá, akkor benne vagyok egy piknikezésben is *teszem még hozzá. Igaza volt abban, hogy mindig vannak ötleteim, hiszen alig kapcsolódok ki valamikor, szóval felgyülemlik néhány dolog. A zongorázásra aztán bólintok.* - Igen, tudom. Nos, ha gondolod, akkor akár már ma nekiállhatunk. Erre a hétvégére pihenést terveztem, meg azt, hogy veled leszek, szóval most ráérek.
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
– De apa akkor is. Néha lazíthatna…*Magyarázkodok neki és igen Gabriel tényleg lazíthatna, de akkor neki a lazítás úgy is az edzés lenne. Sőt ha bele gondolok továbbra is azon agyalok, hogy mit hogyan csináljak a nélkül, hogy figyelné minden lépésemet.* - Már úgy is az arcomba dörgölte és ráadásul a suliba is jön értem kicsit túlzásba viszi. *Gabriel egyébként szitkozódna ha hallaná testvére gondolatát, de egyébként meg sóhajtok és nem fogok ellenkezni senkinek. Néha vannak hülye gondolataim amit le tudnék csapni, de akkor is.* - Apa.. szeretem Sergejt, de nekem akkor is gyanús. Senki nem támad fel ok nélkül.. ráadásul Patric sincs meg továbbra sem és különben is. Láttad Sergej nyakában a nyakláncot? Kicsit félek, hogy valami rossz dolog fog történni és nem tudom mit csinálok ha..*Csak úgy ki jön belőlem és igen a sok feszültség átka és nem tehetek róla, hogy rázúdítottam apára. Oda megyek hozzá és az ölébe ülve átölelem.* - Lehet, hogy jól ismered.. De mi van ha még sem? Féltelek..*teszek fel egy kérdést és amikor kimondom az utolsó szót nyelek egyet.. de nyugtalanító a helyzet.* ~Mi van akkor ha az a megoldás rossz?~*Teszem fel magamban a kérdést és egyszerűen úgy vagyok vele, hogy minél hamarabb túl leszünk a dolgokon annál jobb. A suliról ugye terelem a témát, de úgy is fel fogja hozni, de valóban nem akarok róla beszélni. Nyilván vannak dolgok amik történtek… de igazából részben az én hibám. Bár azért előttem van amikor Gabriel megjelenik amikor nekem akarnak ugrani hát mondjuk azóta a közelembe sem jönnek. Na igen.. apának jó, hogy van ilyen szeretet teljes testvére, de akadnak többen is.. de ő velük nem igazán tudok foglalkozni és alig ismerem őket.* - Színház az jól hangzik én benne vagyok. Láttam, hogy vannak ha jól emlékszem a jövő héten az iskolával is megyünk..*Mesélem ezt a részét igen, mert a színházat minden nap elmondja a tanár és igyekszik elérni, hogy ne verjük ki a fejünkből.* - hmm.. piknikezés is jól hangzik. Esteron is el akar vinni valamikor. Csak nem tudom mikor ér rá.*Ez is eszemben van, de hát egy csomó mást el felejtek annyi teendőm lenne. A zongorára fel csillannak a szemeim és már türelmetlenül várom , hogy elkezdjük.* - Ennek örülök, de biztos nincsen semmilyen dolgod? Viszont akkor menjünk a zongorához. *Kérem apát és igen örülök annak, hogy velem is szeretne lenni. Aztán lassan a többiekkel is lehetne végül is Kamennel nem is tudom mikor beszélt utoljára. Sőt.. * - Milyen darabbal kezdünk?*Kérdezem tőle és igen legalább ez is el tereli a gondolatainkat minden másról.. már amennyire sikerül és természetesen el lehet érni.*
Michael- .::Felvilági::.
- Hadd vigye *mosolyodok el. Tényleg nem bánom, hogy Gabe ennyire figyel a lányra, mert így legalább nincs akkora esélye bajba keveredni. Ráadásul miattam valószínűleg sokan fenik rá a fogukat, úgyhogy pláne jobb, hogy valaki vigyáz rá.* - Ez így van. Nézd, kislányom, tudom, hogy nagyon sok a gyanús körülmény, és természetesen nekem is megvannak a magam feltételezései, de biztos vagyok benne, hogy képes leszek megoldani. Sose félts te engem *rázom meg a fejem, aztán magamhoz húzom a lányt.* - Na, ne félj. Vigyázok magamra, és bármi is lesz, biztos lehetsz benne, hogy mindig visszajövök hozzád *igyekszem nyugtatni, és tényleg komolyan gondolom. Bármi is történjen, meg fogom találni az utamat Elizabeth-hez, mert megígértem neki. Felelős vagyok a lányért, és ez a felelősség nagyon nagy szerepet tölt be az életemben. Akármi is történik velem, akárkivé is válok, Lizzie a lányom, és senki nem szakíthat el tőle. Aztán ugye áttérünk egy könnyebb témára, mégpedig arra, hogy mit is kellene csinálnunk a hétvégén.* - Remek *bólintok.* - Akkor megnézem a műsort és foglalok jegyet valamire. *A többi programot meg majd a következő szabad hétvégémen újra feldobom, aztán belesűrítjük valamelyiket.* - A piknikezés meg akkor legyen Esteronnal, aztán ha esetleg én is ráérek akkor, csatlakozom hozzátok *teszem még hozzá. Nem bánom különösebben, hogy ilyen sok időt tölt az angyallal, legalább nem egyedül van, és biztos lehetek benne, hogy nem is rossz társaságban.* - Biztosan *nevetek fel. Aztán felállok, ebben a pillanatban azonban Sergej lépi át a nappali bejáratát. Egy pillantásból tudom, hogy valami nincs rendben: sápadt, a szemei alatt karikákkal, láthatóan egész éjjel nem aludt semmit.* - Beszélnünk kell *mondja kemény hangon, és egyből tudom, hogy mivel töltötte az éjszakát. Meggyőzte magát, hogy elmondja nekem, amit már hetek óta akar. Némán bólintok, majd Elizabeth-re pillantok.* - Menj addig a zeneterembe, próbálgasd a zongorát. Nem sokára megyek én is. *Aztán intek Sergejnek, hogy kövessen az emeletre, ügyelve rá, hogy Lizzie az első szinten induljon el a zeneterem felé. Előre félek, hogy miről lesz szó...*
// Negyed órával később //
*Zavartan, hófehéren igyekszem lesétálni a lépcsőn. Érzem, hogy Sergej mögöttem készenlétben áll, hogy elkapjon, ha kell, de a korlátnak hála egy darabban lejutok. A nappaliban aztán megint a férfire pillantok.* - Tudod a döntésemet. Az időpontban még megállapodunk... Legkésőbb mikor is? *kérdezem érzelemmentes hangon.* - Július egy *válaszolja, hasonló hangon. Én csak bólintok, majd intek neki, hogy elmehet, és a zeneterem felé veszem az irányt. Most mégis hogyan tovább? Mit mondjak Lizzie-nek? Nem kellene mondanom semmit... Nem, nem akarom ezzel terhelni. Élvezze ki a megmaradt heteket, mielőtt... Nagyot nyelek, igyekezve visszatartani a könnyeimet. A terem ajtajában aztán megállok, és összeszoruló torokkal figyelem egy pillanatig a lányt. Aztán megköszörülöm a torkomat, és sóhajtok.* - Bocsáss meg, de ez most nem fog menni. Mi lenne, ha inkább most piknikeznénk? *kérdezem, remegő hangon. Egyértelmű, hogy nagy a baj, sosem tudtam elrejteni az érzelmeimet. Most meg aztán végképp képtelen lennék rá, nem hogy még tanítani is... Millió kérdés kergeti egymást a fejemben: ki legyen Lizzie nevelője? Kinek mondjam el? Mikor szánjam rá magam? Helyesen teszem, amit teszek? Van ennek értelme? Igyekszem valahogy megállítani őket, de mindebből kívülről csak az látszik, hogy az ajtófélfának támaszkodva, könnybe lábadt szemekkel figyelem a lányom. Már csak pár hetem maradt vele... És utána ki tudja a sorsomat?*
// Negyed órával később //
*Zavartan, hófehéren igyekszem lesétálni a lépcsőn. Érzem, hogy Sergej mögöttem készenlétben áll, hogy elkapjon, ha kell, de a korlátnak hála egy darabban lejutok. A nappaliban aztán megint a férfire pillantok.* - Tudod a döntésemet. Az időpontban még megállapodunk... Legkésőbb mikor is? *kérdezem érzelemmentes hangon.* - Július egy *válaszolja, hasonló hangon. Én csak bólintok, majd intek neki, hogy elmehet, és a zeneterem felé veszem az irányt. Most mégis hogyan tovább? Mit mondjak Lizzie-nek? Nem kellene mondanom semmit... Nem, nem akarom ezzel terhelni. Élvezze ki a megmaradt heteket, mielőtt... Nagyot nyelek, igyekezve visszatartani a könnyeimet. A terem ajtajában aztán megállok, és összeszoruló torokkal figyelem egy pillanatig a lányt. Aztán megköszörülöm a torkomat, és sóhajtok.* - Bocsáss meg, de ez most nem fog menni. Mi lenne, ha inkább most piknikeznénk? *kérdezem, remegő hangon. Egyértelmű, hogy nagy a baj, sosem tudtam elrejteni az érzelmeimet. Most meg aztán végképp képtelen lennék rá, nem hogy még tanítani is... Millió kérdés kergeti egymást a fejemben: ki legyen Lizzie nevelője? Kinek mondjam el? Mikor szánjam rá magam? Helyesen teszem, amit teszek? Van ennek értelme? Igyekszem valahogy megállítani őket, de mindebből kívülről csak az látszik, hogy az ajtófélfának támaszkodva, könnybe lábadt szemekkel figyelem a lányom. Már csak pár hetem maradt vele... És utána ki tudja a sorsomat?*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
- De apaa..*Nem nyavajgok tovább inkább próbálok rá figyelni és elterelni a gondolatainkat, de Sergejről nehéz.* - Ja… azt is képes vagy, hogy az alvilág ura fent van a városban?*sóhajtok egyet és ki kellett mondjam. Ha nem most mondom ki akkor mikor?* - Tudod, hogy nem megy. Mindig is félteni foglak amik történnek mostanában megérdemelnéd, hogy boldog legyél és megérdemelnéd azt, hogy úgy élj mint mások.*Mondom apának és ugye átölelem és szipogok egy kicsit. Nem tehetek róla mi lesz nélküle? Megölöm ha bántani meri apát.. senki nem árthat neki. Amikor az utolsó szót kimondja rápillantok és több dolog is van..* - Nem akarom, hogy elmenjél a pokolba.. féltelek Lucifertől láttam mire képes apu..*Nézek rá és csak kimondom a régi látomásaimat amit már elméletileg ő is tud és az a kép is ott van az asztalomon és mindig is azon leszek, hogy Lucifert elpusztítsam ha bántani meri apát. Tudom, hogy nem.. de ha még is.. ő egy olyan ember aki harcol a jóért és mindenkiért segít az embereken segít másokon és mindig meghallgat bárkit vagy éppen eléri azt, hogy jó útra térítsen másokat. Mert Michael arkangyal ilyen és egy cseppnyi rossz indulat sincs benne és annyira nagy a nyomás és nem tudom azt, hogy mikor lesz ezeknek a dolgoknak vége. A piknikezésre bólintok és örülök annak, hogyha csatlakozna. Tényleg hiszen jól kijönnének ők ketten is. Tudom és kész. A színház tényleg jó dolog és szeretek oda menni.* - Remek ötlet.*Mondom neki és igyekszem mosolyogni. Amennyire sikerül, de hát meg tudok érteni dolgokat illetve elfogadni.. de amikor nem tehetünk semmit csak várni kell. Meddig? Aztán ugye a zongorázásra térünk át amikor valaki belép a nappaliba és rápillantok Sergejre. Vajon megint mi történt? Mi az a fontos dolog ami nem várhat és mi fog történni ezután? Egyedül maradok ezt érzem és nem tudom mit fogok csinálni.. Bólintok a zeneteremre és egy gyanús pillantást veszek Sergejre, de üdvözlöm azért és elindulok. Akár mennyire is szeretném tudni, hogy mi történik igyekszek másra koncentrálni. Muszáj ezt pont most? A zeneterem ajtajánál állok éppen még nem mentem be. Nem is tudom miért talán.. amikor meglátom apa arcát sóhajtok egyet és bólintok.* - Nem baj. Mi történt? Apa..nem vagyok kislány meg tudom érteni a dolgokat.. látom az arcodon… Mit mondott Sergej?*Faggatózom és nem is tudom azt, hogy miért teszem talán szeretnék segíteni neki, hogy könnyebb legyen neki ha kimondja, de tudom úgysem fogja. Mi fog történni ezek után?*
Michael- .::Felvilági::.
- Igen. Próbálj meg megbízni bennem egy kicsit, Lizzie *pirítok rá egy kicsit a lányra.* - Nem a mi feladatunk, hogy kimondjuk, mit érdemelnénk meg és mit nem. Valamiért így kell alakulnia az életemnek, és én képes vagyok elfogadni ezt. És én is tudom, mire képes a bátyám, eleve ezért vagyok itt. De nem félek tőle, mert nekem van valamim, amit ő eldobott magától *mosolygok le a lányomra, miközben nyugtatóan simogatom a hátát, természetesen egy bizonyos szintig bevetve a képességemet is. Aztán ugyebár megjelenik Sergej, és egy kis időre eltűnök Elizabeth közeléből. Visszatérve pedig azt hiszem nyugodtan mondhatom, hogy már nem ugyan az az ember vagyok, aki percekkel ezelőtt még programokat ígérgetett a lányának.* - Tudom, hogy nem vagy *sóhajtok.* - De én nem... Ezt nem... *Eddig bírtam: pár könnycsepp megindul lefelé az arcomon, mire szipogok egyet, és magamhoz húzom a lányomat.* - Ne kérdezz semmit, Lizzie. Nem vagyok rá képes, nem mondhatom el. De ne félj. Nem lesz semmi baj. Semmi baj *motyogom, szinte magamat is biztatva. Dehogynem lesz baj. Vége lesz az egésznek. Nekem, ennek a kis, sérült és semmiből összetákolt családnak, ennek a nehézkes, de mégis gyönyörű életnek, és nem marad más, csak a tűz, a sötétség és a fájdalom... Amikor elképzeltem a véget, sosem ilyennek láttam. Mindig hittem benne, hogy ahogyan éltem az életemet, a Felvilágban fogok kikötni, most pedig tudom, hogy a Pokol és Lucifer vár rám. Talán hős vagyok. Talán mindig is ez volt a sorsom. Persze lehetséges, hogy nem, de nincs más választásom, nem járhatok más utat. Ennek így kell bekövetkeznie, bármennyire is rettegek tőle. Pár perccel később halkan sóhajtok, elengedem Lizzie-t, majd megpuszilom a homlokát.* - Szerezz egy piknikkosarat a konyháról, pakoljatok bele kenyeret meg szalámit, meg amit csak szeretnél. Kérlek... Most szükségem van arra, hogy kérdések nélkül csak veled lehessek. Keresek pokrócot *intek az emelet felé, és természetesen ha a lánynak még van mondanivalója végighallgatom, aztán összeszedem, ami szerintem kelleni fog a piknikhez, és megpróbálom kizárni mindazt, amit Sergejjel megbeszéltünk. Hogy később mi lesz, arra pedig már nincs garanciám, de az biztos, hogy én ezen a földön jól aludni már nem fogok...*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
- Mindig is bízni fogok benned és hinni ezt te is tudod.*Mondom neki és amikor hallgatom nem is tudom neki jó énje nincs.. Vajon azt vissza lehet adni Lucifernek? Képes lenne megbánni a bűneit? Tartok tőle, hogy nagyobb a baj.. De az élet úgy is tovább fog menni és nem lehet azért ilyen hogyha még is megtörténik. Istenem miért kell elvenni tőlem azokat akiket szeretek? Miért nem lehet minden tökéletes és nyugodt? Miért kell mindig fennforgásnak lennie? Tudnál ezekre választ adni? Sóhajtok és nem is tudom.. amikor rápillantok oda bújok hozzá és én is igyekszem megnyugtatni.* - Amikor ilyen állapotban beszélnek az emberek utána mindig hatalmas Káosz lesz. Ne aggódj, nem kérdezősködök..*~Majd szólok Kamennek~*Teszem magamban hozzá. Nem tudom mi lesz még.. viszont nekem is cselekedni kéne, de mi an ha még sem? Félek, hogy mi fog itt történni és Sergejjel is beszélni kéne.. amikor mondja, hogy mit szerezzek és csináljak adok egy puszit az arcára és elindulok a konyha felé, és amikor belépek megkérem, hogy segítsenek addig közben dobok Kamennek egy sms-t, nagy baj van címmel. Nem egyszerűen képtelen vagyok kiverni a fejemből amit az előbb láttam. Ritkán sír apám és hiába kéri értsem meg.. úgy is tudja, hogy makacs vagyok és nem megy. Ma egyet tehetünk.. Piknikezünk és eltöltünk egy kellemes délutánt, de miért szalad az idő ilyen hamar? Meg lehetne állítani vagy visszafordítani.. El kell fogadni a tényt ami van, de meg lehet ezzel küzdeni?* Amikor összeszedtem az ételeket a nappaliba várom meg aput és akkor megyünk. Amúgy is kezdek éhes lenni.. ideje reggelizni úgymond. Viszont azt, hogy apával mi lesz azzal, hogy Pat elő kerül e nem tudom. Lassan már semmit nem tudok és össze vagyok zavarodva. Mindig jön valami rossz ezt el kell fogadni, de a pokol az egy rémes hely. Még álmomban is szörnyű volt. Igyekszem kiheverni ezeket a gondolatokat, de úgy is csak elraktározom a fejembe és nem beszélek róla.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Ez egyáltalán nem jó. Az állás egy – null Lucifer javára. Az ágyon ücsörögve egy tőrrel a kezemben nem éppen a legkellemesebb látvány. Egy ideje sikerült felébrednem. A rémálmom immárom valósággá válik, de mi van akkor ha meg örülök? Bekapcsoltam még tegnap előtt a telefonomat, hogy el tudjanak érni, de most mást érzek magamban. Szomorúság, Gyászság, Dűh minden démon felett. Tisztelet a kivételnek az a kettő Patric, Kamen, Emma és Tom. Ők mindenképpen ide sorolhatók hiszen ő bennük 100%-kig megbízok. Oh Patric.. Te hülye idióta. Már bánom, hogy pofon vágtam olyan pofátlanság volt tőlem és nem érdemelte meg. Szegénynek ki fog hinni ezek után? Ha tényleg egyedül marad, én legalább is biztosan nem fogom elhagyni és meg is írtam neki ezt sms-ben.Mérges vagyok rá persze hiszen nem változtat a tényeken. Viszont ezt amit sokan nem látják be talán az, hogy nem magától csinálta a dolgokat: Irányították.Mindenki tudhatná azt, hogy nem lenne képes apa miatt ilyet csinálni. Ő leküldje az alvilágba. Ugyan már! Patric megváltozott, kinézetre talán mondható kimondottan jó pasinak, mert azért megnéztem én a kocka hasát. Jó volt oda bújni hozzá. Látni is szeretném, de nyílván ő is tudja.. Hiányzik apa is annyira egyedül érzem magam. Annyi mindent csinálhattunk volna még és megmondtam neki azt, hogy ne merészeljen lemenni. De nem ő megtette ráadásul Sergejjel akit szintén imádok miért árulnak el azok akiket szeretek? Paten, meg Kamenen kívül nem tudom kiben bízhatok meg ezek után.. Fel állok az ágyról és a kést a falam felé dobom. Teli találat! Pont ahogy akartam. Aztán jön a következő. Igen vannak nekem azért ilyen cuccaim csak az ágy alatt tartogattam őket, mert apának biztosan nem tetszene a dolog. Végül is nekem is meg kell magamat védenem, hogyha megtámadnak attól függően, hogy itt van nekem. Már nincs.. így ezek pont kapóra jönnek. A falam egy része kicsit lyukacsos, de csak a dobálás miatt.. majd megkérem a nem rég felbukkant bácsikámat, hogy csinálja meg. Azt, hogy egyedül szeretnék lenni igen.. senkit nem akartam látni, de ez sem megoldás. Ráadásul a hirtelen felbukkant rokonomon is elgondolkoztam és nem érzem magam annak aminek mondja. Annyira rideg és más.. nem ilyennek képzelek el egy bácsikát. A kutyám a kertben kint van amíg én előszedek néhány kisebb tört. Egy van a párnám alatt is biztos ami biztos.. Ezek után meg pláne. Egy kislánynak ilyen cuccai vannak ez sem normális. Talán ki az ebben a világban? Költői kérdésre sokan nem adnak választ, szóval. Amúgy egy világos sort van rajtam és egy vörös ruha van rajtam vörös papuccsal és vörös hajpántal. Jól áll nekem és nem öltözhetek feketében mindig. A zene pedig ordít a szobámban. Még is micsoda? Jelenleg Nightwish, Disturbed, Papa Roach, Hollywood Undead, Skillet, Deuce keveréke. Nem éppen a legjobb számok.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Egy nagy sóhaj kíséretében ereszkedik egyre lejjebb Esteron. Ideje meglátogatni a fogadott húgát, már rég járt nála és amúgy is mostanság túlságosan is nagy a csend Lizziék környékén és az az érzése, hogy valami nincsen rendben, már napok óta nem látta Lizziet a házon kívül ráadásul a telefont se vette fel és eléggé aggódik már érte, de a legjobbakat reméli, hogy nagy baj nincsen. Ahogy ereszkedik lefelé, meghallja az üvöltő zenét, egy dolgot tud, hogy Lizzie legalább jól van mert ki más bömböltetné ekkora hangerővel a zenét ha nem ő? Végül elér az ablakig és ott egy helyben lebegve megáll, így még pont látja amint Lizzie késeket dobál a falba, amin egy kicsit meg is lepődik, de aztán erőt vesz magán és elkezd kopogni az ablakon, úgy, hogy valahogy túlkopogja a zenét ami odabent szól és Lizzie észrevegye őt. Kényelmesen és lazán van öltözve, öccsénél aludt tegnap este, bár a purgatóriumban tett látogatás, nem mondanám, hogy épp jót tett neki, nagyon sokáig gondolkodott még az ott történteken. Nehezen tudta eldönteni, hogy most ezt miért kellett nekik végig csinálni, azt meg hogy kinél van az a fránya nyaklánc nem is akarja megtudni, nincs kedve még egy balhéhoz. Épp elégben van már benne, és amióta Bianca is beszállt a kutakodásba, azóta, még inkább oda akar figyelni az események folyására, bár néha már kezdenek kicsúszni a kezeiből a dolgok átlátásának lehetőségei. Minden egyre nehezebbnek és bonyolultabbnak tűnik. Aztán ha Lizzie észrevette őt és hajlandó kinyitni az ablakot akkor beröppen hozzá, majd üdvözli.* - Szia hugi! Hogy vagy? Minden rendben? Napok óta nem láttalak kint. Ráadásul a telefonodon se tudtalak elérni. *kezdi el az aggódó báty szerepét. Mert végül is tényleg az.*