by *Patric egészen eddig nyugodtan ücsörgött Sergejnél, nagyjából feldolgozva a délelőtti történéseket, próbálva túltenni magát az elmúlt két héten. Rohadt sz*r két hét volt. Komolyan, nem is próbálja letagadni, legalábbis, hát, bizonyos emberek előtt nem. Kamen viszontlátása azonban helyretette, ha nem is teljesen, de azért annyira igen, hogy képes legyen rendesen kommunikálni Wulvennel, meg megköszönni Sergejnek az elmúlt időszakot. Ha nem lett volna a démon férfi, akinek a vendégszobájában meghúzhatta volna magát, valószínűleg nem csak egyszer fordult volna elő, hogy addig ivott, amíg már elkezdte Kament hallucinálni. Amikor megrezzen a telefonja, egy halk szusszantással reagál rá, de még végigolvassa az emailjét, mielőtt érte nyúl. A képernyőn megjelenő név teljesen lesokkolja, mert nem tudja elképzelni, hogy Michael milyen okból írhatott neki, szóval megnyitja az üzenetet, fél pillanaton belül pedig már egy szem rövid ujjúban és melegítőnadrágban, mezítláb, kezében egy pisztollyal kint van a kertkapun, minden erejét beleadva a kúria irányába rohanva. Amikor azonban megérkezik, már az ajtóban megpillantja Aysent, mire felkiált.* - Takarodsz tőle, te rohadék?! *Majd egy halálpontos lövést ad le, remélhetőleg vállon találva az angyalt. Ha sikerült az akció, ha nem, tovább fut az ajtó irányába, ahol aztán megtorpan, és gyorsan felméri a helyzetet, hogy aztán ismét a Herceghez forduljon.* - Látom már nem bízod másra a piszkos munkát. Örülök neki, hogy kivételesen a te seggedet rúghatom szét *vicsorog.*
+6
Uriel
Esteron Baltazaar
Alise Rubenis
Elizabeth Cobb
Patric J. Morgan
Michael
10 posters
Le manoir de l'Ange
Patric J. Morgan- .::Külhoni karakter::.
Mesélő
*Az angyal elégedetten vigyorog a lány kimondott szavaira ám amikor meghallja az ismerős hangot a lövésre felszisszen és két emberét ráküldi Patricre.* – Már késő. A szavát adta, hogy velem jön nem tudsz semmit tenni ellene…*Elizabeth rápillantva Patricre jelezni próbál neki..*~Vigyázz apára kérlek.. szobámban van valami amire szükségetek lehet..~*Elsírja magát amikor elengedik a lány úgy esik le a földre. Aysen rápillantva a lányra majd a démon-vámpírra elmosolyodik. Faith-t is elengedik így a lány ha tud felmenekülhet a szobájába.* – Be kellett következnie… nem akartam. Azt mondtad, hogy nem bántasz senkit! Azt mondtam, hogy veled megyek akkor meg mit akarsz még!? Megkaptad amit akartál! Nem változtat semmin! *Mondja a lány üvöltve és a kardját felkapja nagy nehezen az ágyáról… Majd Aysenre pillant és vissza Patricre.* - Tudod gondját fogom viselni odalent. A hulláját meg visszafogom szolgáltatni, de a fenekem szétrúgását ne mostanra tervezd. Ha előbb érkezel.. talán.. még meg tudod menteni.*Egy varázslattal portált nyit a Purgatórium felé majd Elizabeth felé fordulva nyújtja a kezét.* - Mehetünk? Ne feledd a szavadat adtad…*A lány nem veszi le a szemét Patről és oda rohanna hozzá, de a srác láthatja ahogyan a lány átlépi a portált majd Aysen visszafordul a démon-vámpírhoz.* - Találkozunk a Purgatóriumban. Biztos vagyok benne, hogy meg fogsz jelenni ott. Nos.. további szép estét.. Remélem nem fecséreltél el több golyót. A harcunk nem most fog elkezdődni ezt ne felejtsd el.*Kaccsint neki célozva arra, hogy lesz ennek folytatása. A férfi a portálon keresztül távozik és Lizzie arcán látni a félelmet és nem önszántából akart átmenni és le nem veszi a szemét Patricről addig ameddig a portál be nem zárul. A fenyvesben időközben eltűnnek a nixék is észreveheti az arkangyal, hogy lassan visszavonulóban vannak és mindegyik egyenként szívódik fel. Most kezdődik egy hosszú hét mindenki számára van rémálom? A Purgatórium hercege megszerezte amire vágyott, de mi lesz ezután!? A kapu lassan kinyilik vagy nem? Patric ha eszénél van akkor emlékezhet arra mit mondott a lány. A szobájában van valami. Ha felmegy akkor a párnája alatt észreveheti a nyakláncot. Nem Elizabeth tudja jól, hogy most mit csinál, végezni akar a herceggel. Erre a vámpír elég hamar rájöhet, de most az arkangyal számára elég hosszú hetek fognak jönni és a sebei így is nehezen fognak begyógyulni.*
Michael- .::Felvilági::.
*Már több mint három órája fel-alá mászkálok a szobámba, próbálva eldönteni, hogy átmenjek-e Darioth-hoz vagy ne. Elég egyszerű döntésnek tűnik, mégsem az. Annyira... bonyolult, átláthatatlan és kétségekkel teli volt a kapcsolatunk mindig is... Nem igazán tudom, mi lenne a helyes. Azt viszont tudom, hogy ez a probléma lassan kezd az őrületbe kergetni, szóval el kéne döntenem.* - Gyerünk, Micha, ez nem olyan bonyolult... Igen vagy nem? *motyogom magam elé, miközben megállok egy pillanatra piszkálni valamit az éjjeli szekrényemen. A tényleges probléma most jelenleg inkább az, hogy amikor Darioth haza jött valamikor négy és öt között, minden szó nélkül bement a szobájába, bevágta maga után az ajtót, és azóta se jött elő. És ez... nem, hiába is hazudnék magamnak, egész egyszerűen aggódom érte. Elvégre sosem szokott így viselkedni, biztosan van valami gond, én pedig... Ó, a fenébe. Ezzel a gondolattal egy időben sóhajtva leejtem a kezem, és egy további pillanatnyi ácsorgás után tettre készen megperdülök a sarkamon, és elhagyom a szobát. Egyébként nagyon... otthonosan nézek ki: egy egyszerű, fehér színű melegítőnadrág van rajtam, fehér pólóval, mezítláb vagyok, és a szárnyaimat sem kényszerítettem el, lazán tartom őket, ahogyan kilépek a kissé hideg folyosókőre. Noha általában nem szoktam észrevenni, valószínűnek tartom, hogy most is játékosan csillog körülöttem az angyali energiáimból felszakadó fehéres ragyogás, ami mostanában egyre többször vesz körül. Noha ezt nem igazán szeretem elismerni, mások előtt pláne, de érzem, hogy kezdek jobban lenni, kezdek felépülni a Pokol után. Hogy ezt miért nem ismerem el mások előtt? Mert ezzel együtt azt is be kéne vallanom, hogy tényleg gond volt, amikor visszajöttem... én pedig nem szeretem beismerni a gyengeségemet. Darioth szobája elé érve még tétovázok egy pillanatig, bár könnyen lehet, hogy már megérezte a közelségemet, majd egy utolsó sóhajjal bekopogok.* - Darioth, bejöhetek?
Darioth- .::Felvilági::.
*A mai napom azzal telt, hogy Gabriellel fent gyakoroltunk és arról beszélgettünk, hogy Ian miért is jelent meg és mit akarhat pont most ennyi idő után. Igen megkerestem Iant és persze utána mentem fel a mennybe. Persze nem kellett volna… Londonban tanyázik, az öcsém ez nem tetszik. Sohasem kedvelte Londont miért most változna minden. Nyílván akar valamit és addig nem fog leállni, amíg meg nem szerzi. Szerencse, hogy kikaptam Lizziet a karmai közül.”Nem most lesz az első, hogy át gázolok rajtad.. Ismét elvehetem azt, aki fontos neked..” célozgatásokkal nem ér semmit.. Aztán a mennyben fent Gabriel: „Nem fogsz egyedül menni sehova bármire képes ezt te is tudod, nem hiányzik, hogy emiatt megbukj nem éri meg az egész…” Becsaptam az ajtót maga mögött, amikor megérkeztem és aggodalom tölt el. Persze jogosan, mert nem szeretném azt, hogy megint csalódást okozni Michaelnek.. nem akarok elzárkózni, de szeretnék vele lenni viszont ez a titkolózás sem tesz jót. A kopogásra hátra tekintek és morgok egyet. A szobámban széthajigáltam a ruháimat aztán leültem az ágyra és egy képalbum volt a kezemben, ami még Iannel készült aztán a következő oldalon régi fényképek Michaellel. Nem igazán szoktam ilyeneket nézni ezt Michael tudhatja.. Miért most jelent meg az öcsém!? Nem igaz.. Kisebb gondolkodás után sóhajtok egyet.* - Persze gyere, valami baj van?*Közben becsukom, az albumot ne lássa Micha mit nézek, ha szerencsém van nem látta meg.* - Nyugodtan leülhetsz elnézést a rumliért..*Mondom neki pedig gondosan rendbe szoktam ugye tartani mindent, de most ez már sok. Lizzie haza került, ami jó ennél fogva nem jöhet újabb dolog szóba.*
Michael- .::Felvilági::.
*Némán várok egy pillanatig, aztán amikor Darioth kiszól, óvatosan kinyitom az ajtót. A rendetlenséget meglátva még tovább erősödik a gyanúm, hogy valami nincs rendben.* - Nem tudom. Eléggé úgy tűnik *válaszolok halkan a kérdésére, jelentőségteljes pillantással végigmérve őt. Aztán becsukom magam mögött az ajtót, odasétálok az ágyhoz, és leülök Darioth mellé, a szárnyamat elfordítva az útból. Egy pillanatnyi tétovázás után aztán gyengéden a felém eső karjára teszem a kezem, és megköszörülöm a torkom.* - Látom, hogy valami nincs rendben. Ahogy hazajöttél, bezárkóztál, ez a rendetlenség, és ahogyan az elmúlt időszakban viselkedtél... Tudod, hogy megbízhatsz bennem. Mondd el, mi történt. Aggaszt valami? Vagy... *Egy pillanatra elhallgatok, ráharapok a számra, majd sóhajtok.* - ...vagy én vagyok ennyire kiakasztó? Tudom, hogy nem könnyű velem most, mert... meg egyébként is... szóval... *Zavartan elhallgatok. Még túlságosan bonyolult lenne elmagyarázni, vagy akár megérteni, hogy ezt a mondatot hogyan is szeretném befejezni. Mint ezen egész délután elmélkedtem, nagyon bonyolult a kapcsolatom Darioth-tal, és nem most szeretném kielemezni és megérteni, mert úgysem fogom. Nagyon sok évem volt rá, hogy átgondoljam, agyon-vissza elemezzem, és soha nem jutottam semmihez. Valami, valahol nagyon mélyen bennem azt súgja, hogy abban a pillanatban értettem leginkább, amikor meghalt a karjaimban, azelőtt és azután is csak össze-vissza kevertem mindent a saját fejemben, de nem tudom. Nem tudom, hogy hallgassak-e erre a hangra. Gyorsan visszafojtok egy sóhajt, nehogy félreértse, de folyamatosan ezen gondolkozok. Azért a kezemet ott hagyom a karján, remélve, hogy ezzel némileg segítek abban, hogy megnyíljon. Na jó, kit áltatok? Jó érzés, hogy hozzáérhetek. Pont, kész, vége. Duh.*
Darioth- .::Felvilági::.
*Sohasem szoktam így viselkedni, de nagyon zavaró, hogy nem tehetek semmit és persze rendet teszek majd holnap. Gyors bűbájjal. Amikor céloz, csak megrántom a vállamat.* - Ja, hogy ez.. Ki kellett engednem a gőzt.*Mondom kicsit távolságtartóan. Nem Michaellel van a baj, de nem tudok tovább hazudni neki. Nem is szeretnék. A kapcsolatunkat inkább építeni szeretném. Amikor hozzám ér kicsit megnyugszom, de már azt sem tudom mikor aludtam utoljára. Hiszen Lizziere is vigyázni a nap 24 órájában meg Michaellel is aztán itt van az öcsém teljesen jó.* - Tudom és meg bízok, csak nem szeretnélek kiakasztani azzal, hogy mi van. Hazudni sem szeretek pláne neked, de aggódom, azért amit ha elmondok mi lesz a reakciód.*Felelem neki és persze tényleg őszintén. Amikor megszólal, felfigyelek rá és végig simítom a kezemet az arcán és halványan elmosolyodom.* - Nem vagy kiakasztó. Sohasem lennél az és tudom min mész keresztül és nem szeretném, ha szenvednél. Megérdemled a boldogságot és most az számít, hogy együtt vagyunk. Én, te Lizzie, Faith..*Véletlen ráharaptam a nyelvemre, de nem szándékosan.* - Biztosan szeretnéd tudni, hogy mi történt? Gabriel nem engedi, hogy bárhová egyedül menjek attól fél, hogy megtörténik egy olyan dolog, ami nagyon régen történt. De leginkább a miatt aggódik, hogyha meglátnám, ismét akkor elborulna az agyam.*Nem mondom ki célszerűen, hogy az öcsémről van szó. Pláne azt, hogy ma találkoztunk és hát az kicsit kiakasztott. Michaellel fontos a kapcsolatunk és nem szeretném, ha hidegen lennénk egymás mellett. Nem vagyok egyáltalán távolság tartó, de az a pár hét iszonyú volt és nagyon megbántam, hogy azt mondtam neki, hogy biztonságban vannak. Utána jött Aysenes dolog és jó, hogy nem halt bele Michael. Mellette kell, hogy legyek és nem akarom elveszíteni ismét.* - Oh, Michael..*Ölelem át és most szükségem van erre. Nagyon is.. talán mind a kettőnknek hosszú kihívás ez az egész. Jó lenne ha vége lenne mindennek vagy ha meg állna az egész föld egy pillanatra.*
Michael- .::Felvilági::.
*Hogy mi lesz a reakcióm? Nem teljesen értem, de ez csak erősíti azt a gondolatot, hogy talán belőlem lett ennyire elege, és ez a gondolat egy kellemetlen, szorító érzést idéz elő a gyomromban. Darioth érzése aztán egy pillanat alatt elűzi ezt a gondolatot, és halványan elmosolyodok, a kezéért nyúlva.* - Sosem fogom tudni meghálálni a hűségedet *motyogom, némileg zavarban, és nem is merek a szemébe nézni. Ha csak belegondolok, hogy én mennyire nem viszonoztam soha azt a nem múló, rendületlen hűséget és őszinteséget, amit tőle kaptam... De érzem, hogy most nem ezeknek a gondolatoknak van itt a helye.* - Nem teljesen értem *válaszolok végül a szavaira némi homlokráncolás után.* - Van egy sejtésem... de nem vagyok benne biztos *mondom halkan. Őszintén szólva nagyon kicsinek tartom a valószínűségét, hogy az a valóság, ami a sejtésem... mert hát Darioth öccse meghalt. Biztosan valami másról van szó, talán valamiről, amit nem is érthetek, mert külön figyelnem kellett volna Darioth életét, vagy valamiről, ami az elmúlt húsz évben történt... A gond csak az, hogy valószínűnek tartom, hogy arról is tudnék már. Amikor Darioth átölel, gyengéden az oldalaira csúsztatom a kezem, és még közelebb húzom magamhoz.* - Mondd el *súgom halkan a fülébe, figyelmen kívül hagyva hevesen dobogó szívemet. Ez most nem az az idő és nem az a helyzet. Baj van. Elég komoly baj van, ha már Gabriel is aggódik Darioth miatt. Tudnom kell, mi történt, és meg kell akadályoznom, hogy valami igazán borzalmas váljék belőle, mert noha ez sem túl egyértelmű, nem élném túl, ha még egyszer végig kellene néznem a férfi halálát. Beleőrülnék. Egyébként is elég labilis vagyok még mindig... Nem, nem bírnám ki. Egyre erősebben érzem visszatérni régi önmagamat, és lassan kezdem sejteni, hogy mihez kellene kezdenem mindazzal, aminek a súlyát az elmúlt pár hónapban csak ráncigáltam magam után, bele se gondolva, hogy talán tudnék könnyíteni a terhen. Most viszont kezdem sejteni, mi lesz a megoldás, kezdem érezni, hogy megint a helyes út közelében járok, és ezt mi sem jelzi jobban, minthogy a szárnyam, ami némileg kellemetlen, szürkésebb árnyalatot vett fel, most ismét fehéredni kezdett.*
Darioth- .::Felvilági::.
*Semmi kedvem nincsen kimondani ezt az egészet. Én meg tudom, hogy Michael hogyan viselkedik és kezdem azt érezni, hogy lassan visszatér.* - Nem is kell.. Ennyi szenvedés után megérdemled, hogy boldog légy.*Felelem neki egyszerűen, majd megfogom az arcát és magam felé fordítom. Nagyon sok minden történt velünk és továbbra is ő miatta leszek itt és semmi másért. Ez a végső cél, hogy Michael a régi legyen, visszakaphassam, és ne veszítsem el soha-soha, mert mind a ketten bele pusztulnánk. Talán én azért, mert megbuktam a küldetésemben és bánnám az egészet. Egy pillanatra megtorpanok, amikor átölelem, és a fülembe súg, nem akarom elengedni, de amikor elengedem, ránézek és nyelek egyet.* - Amikor Elizabethet megtaláltam nem egyedül volt. Egy kicsit füllentettem neked akkor.*Fel állok és az ablak felé lépek majd az égre felpillantok.* - Akkor szembesültem azzal a tudattal, hogy még visszatérhet és vélhetően lehet elvitte volna, ha éppen nem én vagyok ott Gabriellel. Az öcsém szervezkedik és ma találkoztam vele délelőtt és igen aggasztó, hogy mire készülhet. Mit akar elérni.. Féltelek titeket és nem akartam elmondani, hogy még több gondot okozzak ezzel. Elég volt az rémes pár hét és annyira bűntudatom van, hogy nem tudtam akkor vigyázni rád és Elizabethre.. Gabriel attól tart, hogy elveszteném a fejem Ian közelében, de tudom, miért vagyok itt és nem foglak elhagyni és újabb csalódást okozni. Már azt sem tudom mikor aludtam utoljára, mert próbálok rájönni a tervére, de nem tudok. Szerencsére a lányod nem tudta akkor ki az, akitől segítséget kért, de aztán elmagyaráztam neki, hogy vigyázzon vele ha találkozik és legyen óvatos, de azt hiszem a lányod egyenlőre nem akar sehova menni. Amit kivettem belőle az-az volt, hogy elege van mindenből és rajtatok kívül meg persze Kamenen és Paten kívül senkivel nem akar beszélni vagy kimozdulni.*Felelem neki, de nem fordulok meg. Egyszerűen bűntudatom van minden téren és igaza van Gabenek valahol, de makacs vagyok szóval.*
Michael- .::Felvilági::.
*Amikor Darioth felé fordítja az arcomat, egy pillanatra borzalmasan erős a kísértés, hogy közelebb hajoljak és megcsókoljam, de a pillanatnak hamar vége szakad, és sikerül legyőznöm a késztetést. Nem is tudom, miért harcolok ellene egészen pontosan... nagyon bonyolult lenne akár még önmagamnak is megértenem, nem hogy értelmes mondatokban megfogalmazni. Aztán megölel, majd elkezdi végre értelmesen elmagyarázni, hogy mi a probléma, de feláll mellőlem. Érzem, hogy szüksége van némi személyes térre, ezért én ott maradok, ahová leültem, kicsit kényelmesebben kinyújtóztatva a szárnyaimat, teljes némaságban hallgatva a szavait. Arcomon nem látszik semmi, de szinte sokként ér, hogy bejött a tippem. Ian. Millió kérdés merül fel bennem, és nem is tudom, melyiket tegyem fel először, mindeközben pedig úgy is érzem, hogy oda kéne mennem Darioth-hoz, hogy megnyugtassam, hogy segítsek feldolgozni neki ezt az egészet... de egyelőre túl erős a racionális énem, így hát az első reakcióm egy kérdés, a legdominánsabb kérdés, ami az elmémet jelenleg uralja.* - Én magam fejeztem le az öcsédet. Hogy lehet életben? *Tökéletesen tisztán emlékszem arra az estére, a pillanatra, amikor megláttam, mit csinál Ian, az azonnali reakciómra, mindenre, és nem értem, nem tudok mihez kezdeni a ténnyel, hogy életben van. Talán a bátyám keze van a dologban... Visszaküldeni a régi démonaimat, hogy ismét kísértsenek. Remek ötlet. (Bár el kell ismernem, hogy sajnos tényleg van benne valami, mert Darioth gyilkosának még a gondolata is teljesen kiborít. Szívem szerint most azonnal a kardjaimért ugranék, és utaznék Londonba, hogy darabokra szedjem azt a férget.)* - Gabrielnek egyébként igaza van, bármilyen ritkán történik is ez meg: és ha már Gabe úgy gondolja, hogy valami bölcsebb döntés lenne, mint amit te kitalálsz, akkor valószínűleg tényleg elég nagy hülyeség az ötleted. A lényeg *köhintek zavartan* -, hogy én is jobban örülnék, ha távol tartanád magad Iantől. Egyelőre semmi dolgod vele. Ha pedig valami gond van, immár ismét erőm teljében vagyok, könnyedén legyőzöm az öcsédet. Neked nem kell emiatt aggódnod.
Darioth- .::Felvilági::.
*A gondolat, hogy Ian előjött ezer meg ezer kérdés merül fel. Nem csak bennem, hanem mindenkiben és igen ő volt a rossz akaró, aki befolyásolta azt, hogy minden rosszul végződjön. Nagyon szeretném, ha Michael lépne egy bizonyos dolgon és örülnék neki és igen nagyon szeretem és megcsókolnám én is. Igen szükségem van rá, de azért álltam fel, mert nem bírok ülni egy helyben inkább, járok vagy állok. Megfordulok felé, amikor érzem megdöbbenését, és amikor feleli, hogy ő fejezte le felsóhajtok.* - Akkor lesokkolódtam annyira, hogy nem tudtam magam megvédeni és most ismét. Jó kérdés. Lehet, Lucifer van ebben az egészben. Londonban találtam rá és persze ugyanúgy nézett ki bár egy picit változott, de érzem, hogy valamit tervez.*Felelem neki és tudom jól, hogy milyen az öcsém, de ugyanúgy sokként érte az egész. Aztán amikor Michael megszólal, kissé meglepődöm, aztán visszaülök hozzá.* - Nem vagy még az, aki voltál nem akarlak elveszíteni.*Jegyzem meg neki és igen tényleg aggódom.* - Nem csinálok, hülyeséget ezt megígérem és nem csak neked tettem ezt meg. Egyébként sem terveznék Londonba menni egyedül, meg pláne nem.. egyébként te se keresd meg kérlek. Rejtély, hogy miért van itt és ha tényleg Lucifer miatt akkor nem szabadna. Ne haragudj rám, hogy nem mondtam el rögtön, de nem szerettem volna gondot okozni.*Felelem neki és az is eljut az agyamig, hogy kimondja teljes erejében van.* - Biztos, hogy visszatért a régi Michael?*Nézek rá és valahogy most veszem észre, hogy megfogtam a kezét és nem akarom elengedni.* - Nem szeretném ha Qarinba jönne Ian.. annyira szeretnék már egy nyugtot hogy veled legyek, biztonságban úgyhogy tudjuk nincsen semmi dolgunk.*Mondom neki őszintén és valahogy valamiért szeretném ha itt maradna éjszakára a szobában nem szeretnék egyedül aludni. Hosszú várakozás után és kimondani biztosan nem fogom.*
Michael- .::Felvilági::.
- Lehetségesnek találom, hogy Lucifer keze legyen benne *sóhajtok halkan, hiszen Darioth pontosan azt fogalmazta meg, ami nekem is eszembe jutott. Nem lenne meglepő, ráadásul tudom, hogy Ian a Pokolba került, majdnem az egyik legalsó körbe... Csak az a nagy kár, hogy nem ragadt ott.* - Ne aggódj miatta. Nem árthat nekünk, még akkor sem, ha ide jön. Könnyedén meg fogok tudni küzdeni vele. *Amikor Darioth visszaül mellém, kitárom a szárnyamat, és a háta mögött engedem le, félig-meddig átölelve őt.* - Nem fogsz. Ne félj *mosolyodok el halványan.* - Nem terveztem megkeresni, ha viszont idejön, azt nem fogja túlélni. Örömmel végzek vele másodszor is *keményedik meg az arcom. Kevés ember létezik, akit annyira gyűlölnék, mint Iant, de talán ez érthető, csak vissza kell gondolni arra, ami Darioth halálakor történt, arra, amit akkor tettem és ahogyan akkor viselkedtem.* - Igen, Darioth. Nem mondanám, hogy teljesen önmagam vagyok... még nem. Túl sok minden, túl sok bonyodalom volt azóta, de... igen, jobban vagyok *magyarázom el halkan, kimondottan megerőltetve magam. Nem is teljesen értem, hogyan vagyok képes ilyen őszinteségre önmagammal és Darioth-tal szemben, de úgy tűnik még vannak dolgok, amik erősebbek, mint a fájdalom és az őrület, amit Lucifer okozott. Szeretem a bátyámat, egy pillanatig sem hazudtam erről... de az, amit tett velem... Nem. Ezeknek a gondolatoknak most semmi helyük itt. Talán majd egyszer elgondolkozok ezen is, alaposan, minden részletét és szemszögét átvizsgálva annak a pár hónapnak, amit ott töltöttem, de ennek az ideje nem most van. Most nem érdekel mindaz, amit a bátyámtól kaptam, mindaz, amit tett velem.* - Biztonságban vagy, vigyázok rád *mondom neki halkan, majd előre mozdulok, és gyengéden átölelem, a szárnyaimat és köréje fonva. Pár percig nem is engedem el, és nem is szólok semmit, csak átengedem magam a gyengédség, a szerelem egy ilyen tökéletes megnyilvánulásának, de végül elhúzódok.* - Próbálj meg aludni. Egy kicsit később visszajövök, megnézem, hogy minden rendben van-e *mondom neki, majd még egyszer végigsimítok az arcán, aztán felállok, és elhagyom a szobát. Fél órával később még valóban visszanézek, és le is ülök az ágya szélére, megvárva, amíg elalszik, és csak utána térek vissza ténylegesen a saját szobámba, hogy álomra hajtsam a fejem. Ian miatt pedig tényleg nem aggódom: biztos vagyok benne, hogy nem fog komoly gondot okozni, és ha mégis idemerészkedik, hamar meg fogja tanulni, hogy egy arkangyallal nem érdemes ujjat húzni.*
Castin Noyers- .::Igazgató: Sylorina::.
*Le se hunyta a szemét. Egész éjjel azon gondolkozott miként hozhatná rendbe a kapcsolatát Elizabethel. A lány most nagyon mérges rá és meg is tudja érteni. Azok után, amit mondott nem is csoda. Mindenképpen helyre szeretné tenni a dolgot, de tegnap dolgozott és annyira belemerült a papír munkába, hogy tényleg kiment a fejéből, de a lány lecsapta a telefont: Majd ki is kapcsolta. Egész délután nem tudta utol érni így hát úgy döntött cselekszik: Felöltözött fehér ingben, fekete nadrágban és elegáns cipőben. Így járkál, mert jól esik neki. Majdnem hivatalosan néz ki. Szóval elindul a le manoir de l’argeba, hogy beszéljen a leányzóval. Sok mindent csinál mostanában még az is leterheli, hogy Illával beszélget, mert nem szeretné hallgatni a nyafogásait. Már elküldte finoman melegebb éghajlatra az óta nem is kereste fel a srácot és ez megnyugtatja. Legalább két napnyugta van. Úgy dönt, hogy nem szeretne sétálni így repül. Addig nézi az embereke, meg a lényeket, akik lent sétálnak. Szeretné, ha nyugtuk lenne semmi kétség és Castin most nem csak Aysen miatt ilyen hanem, hogy nincs jóban Lizzievel és mindez a saját hülyesége miatt. A ház elé érkezik majd bekopog az ajtón és várja, hogy kinyissák.*
Michael- .::Felvilági::.
*Már egy ideje a dolgozószobámban ülök, egy tegnap megjelent gyógyászati újságba merülve, egy pohár kiváló minőségű vörösbor társaságában. Elég átlagos napom volt, bár bevallom, tegnap némileg meglepett, amikor Lizzie kijelentette, hogy Esteron valamelyik testvérével van, még meglepőbb volt, hogy megengedtem neki, hogy maradjon. Talán kezdek egy kicsit elpuhulni. Végül személyesen is volt szerencsém Laschanhoz, aki kimondottan szimpatikusnak tűnt, szóval tulajdonképpen nem bánom különösebben, hogy Elizabeth kedveli... legalább kivételesen nem egy pszichopatát vagy egy démont fogott ki magának. Gondolataimból az egész házon végigszálló csengetés zökkent ki, mire meglepetten felemelem a fejem, majd felállok, és kinézek az ablakon. A kapuban Castint pillantom meg, mire az ajtómhoz sietek, és kikiáltok rajta.* - Engedje be és hozza ide! *szólok az inasnak, majd visszaülök az asztalhoz, és egy papírt magam elé húzva lemásolom azt a sort, amit már jó pár perce elemezgettem. Ezzel remekül el is foglalom magam, amíg a férfi fel nem ér, az inasom kíséretében.* - Köszönöm, elmehet *intek a férfinek, majd felállok, és kézfogásra nyújtom a kezem.* - Castin- ugye nem gond, ha tegezlek? Örülök, hogy erre jártál. Foglalj helyet *intek a fotel felé, aztán visszasétálok az íróasztalomhoz, és leülök a székbe, rövid úton úgy döntve, hogy nem kertelek.* - Egy ideje már szerettem volna beszélni veled, Lizzie-vel kapcsolatban. *Egyelőre azonban nem mondok többet: kíváncsi vagyok, hogy neki van-e valami mondanivalója.*
Castin Noyers- .::Igazgató: Sylorina::.
*Noha úgy tűnik nincs miért aggódnia: Igen is téved. Bár meglepődik, hogy az inas nyit ajtót. Csak egy picit és felvonja a szemöldökét. Körbe pillant a házban és igen közben keresi a szemével a lányt. Szeretne vele beszélni még akkor is ha a másik nem hallgatná meg. Nyújtja a kezét és elmosolyodik.* - Nem nem gond örülök Michael.*Mosolyodik el aztán felsóhajt amikor közli a tényeket: Nos ő is ezért van itt vagyis félig. Nem Michaellel beszélni hanem Lizzievel.* - Hát itt vagyok. Bár igazság szerint őt keresem. Tegnap nagyon belemerültem a munkába és most pont rosszkor feledkeztem meg a dolgokról. Kerestem telefonon, de kikapcsolta és nem tudom utol érni. Gondoltam hátha tudok vele beszélni.*Feleli Michaelnek és ugye bár közben helyet is foglal.* - Szóval miről szerettél volna beszélni?*Teszi fel a kérdést és igen nyílván érdekli hiszen még is ő neveli a lányt és biztos tud arról, hogy egy ideje nem beszélnek. Nyílván nem fogja mondani Michaelnek bocs, de a húgom dráma királynőt játszik, de mindenesetre felkeltette az érdeklődését. Szóval kényelmesen hátradőlve várja míg az arkangyal beszélni kezd, mert sejti nem lesz egyszerű beszélgetés.*
Michael- .::Felvilági::.
- Igen, mondta, hogy nem mentél el. Nagyon csalódott volt *válaszolom, próbálva a lehető legmesszebbre űzni a rosszallást a hangomból. Azért nem akarok feltétlenül veszekedni, bár egy kicsit tartok tőle, hogy úgyis az lesz a dolog vége, hiszen azokat a dolgokat akarom megbeszélni vele, amikről Elizabeth a múltkor - múltkor, volt az már egy hónapja is - beszámolt nekem vele kapcsolatban.* - Most egyébként nincs itthon, de mivel úgyis én is szeretnék beszélni veled, szerintem nem is akkora baj. *Ez után megvárom, amíg Castin helyet foglal, majd hátradőlök, és könyökeimet megtámasztva a szék karfáján összefűzöm az ujjaimat.* - Nem sokkal az után, hogy összevesztetek Lizzie-vel, elbeszélgettünk egy kicsit néhány dologról, és azt is említette, hogy min veszekedtetek. Nézd. Tisztában vagyok vele, hogy mivel éveken át kutattál Elizabeth után, most bármit megtennél, hogy ne veszítsd el, de ha megpróbálod elvenni tőlem, azzal csak a gyűlöletét fogod kiváltani. Elizabeth Cobb a lányom, akit az elmúlt két évben szívem minden szeretetével neveltem fel, és ezt ő is látja, hiszen az ő beleegyezésével, vagyis szinte már kérésére vettem a nevemre. Hallottam róla, hogy nem bízol bennem, amit nagyon logikátlannak tartok, egyben azonban a te döntésed. Egyben azonban úgy érzem, tudatosítanod kell magadban, hogy azzal, hogy próbálod elszakítani tőlem, nem fogod megszerettetni vele magad. Én nagyon támogatom, hogy jó legyen a kapcsolatotok, és az elmúlt hónapban igyekeztem biztatni, hogy próbálja meg rendezni veled ezt az egészet, hiszen mégis testvérek vagytok. Nem ellenzem és nem fogok közétek állni. Elvinni viszont nem fogod tudni innen, már csak azért sem, mert a személyes szabadságának korlátozása nélkül nem tudnád nagyobb biztonságban tartani, mint amiben itt van *fejezem be. Nagyon reménykedek, hogy ebből nem lesz vita, és Castin képes lesz normálisan kezelni mindazt, amit most mondtam neki, hiszen mindezt csakis azért teszem, hogy Lizzie-nek jó legyen. Igen, persze, az is benne van, hogy borzalmasan fájdalmasan érintene, ha Castin elvinné tőlem Elizabeth-et, de ha ő azt akarná, elengedném. Így viszont nem fogom, és szeretném megértetni a velem szemben ülő angyallal, hogy azzal, hogy megpróbál elszakítani minket, nem fog segíteni senkin.*
Castin Noyers- .::Igazgató: Sylorina::.
*Talán nem is tudom mit kéne mondani. Egyenlőre figyelem Michaelt, amíg beszélni kezd.* - Tényleg nem szándékos volt, de mindegy kár a gőzért most tényleg túlléptem egy határt.*Mondom kicsit lesújtó hangon és igen nem vagyok boldog, hogy a saját hülyeségem miatt is elfelejtettem a találkát és az egészet. Félek mit fog Michael kihozni a dologból és megemlíti a beszélgetést nyelek egyet. Jó tényleg ő vigyázott rá én hol voltam amikor bajban volt. Semmi jogom nincsen ezt tenni vele ezt én is belátom és már akkor, amikor közöltem vele akkor azt a helyzetet.* - Elhiszem, hogy fontosak vagytok egymásnak.. Itt azzal van és volt a gond, hogy nem voltál akkor jelen, amire én kiakadtam. Akkor abban a helyzetben úgy ítéltem meg, hogy nálad sincsen jobb helyen és az a legjobb megoldás, ha Londonba vinném el. Olyan helyre ahol Aysen biztosan nem keresné. Akkor ezt találtam a legjobb megoldásnak, elszakítani a környezettől, de igen végül is Lizzie már nem egy kislány, akit bábuként mozgathatunk és neki is vannak döntései. Amit vagy sikerül befolyásolni vagy nem.*Fejezem be és figyelem a férfi viselkedését, hiszen nem tudom, mit váltok ki belőle.* - Tényleg nem tudom hova tegyelek. Akkor azt is és neked is kimondom nem bíztam és bízom benned. Lehet az én hülyeségem csak azért, mert egészen idáig csak magamra számolhattam, nem tehetek róla.*Mondom neki aztán a következőre a Cobbra csak felfigyelek.* - Szóval tényleg a nevedre vetted?*Teszem fel a kérdést teljesen nyugodtan és igen némileg meglepett, mert azt hittem engem akar feldühíteni vele. Egyébként valahol érzem, tényleg biztonságban van, de nagyon nem akarom bevallani eléggé makacs vagyok ilyen téren. Azt mondanám, hogy a lány nem tudja, mit csinál.*- Michael nem fogok egy arkangyalt magamra haragítani a saját hülyeségem miatt.. Elizabethről is akkor azt gondoltam mérgemben, hogy ostoba, de rájöttem, hogy egy okos érett lány és még is tudja mit csinál. Nem tudom nem ismerem annyira mint te és talán tényleg rossz testvér voltam, mert nem voltam ott amikor szüksége lett volna rám.*Sóhajtok és igen ez is benne van a pakliban, de nem tehetek róla. Vagyis igen, de már mindegy. Kár ezen rágódni.* - Nem szakítalak el tőle ne aggód és köszönöm, hogy támogatsz. Már csak őt kellene meggyőzni erről.*Gondolkozok el és igen valahogy magamba is rendezni kéne a dolgokat.*
Michael- .::Felvilági::.
- Nem mintha te itt lettél volna *vágom rá egyből. Már jóval korábban elhatároztam, hogy nem engedem Castinnak, hogy megpróbáljon bűntudatot kicsikarni belőlem: nem én vagyok az egyetlen, akinek kötelessége lett volna vigyázni Elizabeth-re, sőt, én eredetileg, évekkel ezelőtt csak azért vettem őt magamhoz, mert senkije nem volt, akihez mehetett volna. Ha akkor tudok Castinról... de hagyjuk is a mi lett volna, ha gondolatokat, hiszen nagyon sok helyzet volt a múltban, amiknek hála az egész életünk máshogy alakulhatott volna. Kár ezen gondolkozni, és igazából boldog vagyok, hogy Lizzie itt van nekem. Nem is tudom, hol lennék, ha az ő gondolata nem tartott volna legalább bizonyos mértékig rendben. Talán a végén annyira megbomlottam volna, hogy csatlakoztam volna a bátyámhoz. Már a gondolattól is annyira elborzadok, hogy kiráz a hideg.* - Nézd, nem igazán érdekel, hogy nem bízol bennem. Arkangyal vagyok, és nagyon ijesztő lehet a gondolat, hogy egy arkangyal nem megbízható... nem tudom elképzelni a te világodat. Kiben bízol, ha bennünk nem? *teszem fel a költői kérdést, de nem várok rá választ, csupán rá akarok világítani, hogy mekkora hülyeség, amit gondol.* - Igen *bólintok higgadtan. Nem ezért említettem meg a dolgot, csak azért, hogy egyértelművé tegyem a viszonyokat. Elizabeth a lányom. Nem érdekelnek a vérségbeli kötelékek, ő az én lányom és kész. Én vagyok a legközelebbi hozzátartozója, és nem fogom átengedni ezeket a jogokat senkinek, amíg Lizzie úgy nem akarja. Reményeim szerint a legközelebbi hozzátartozó pozíciót csak az esküvőjén kell majd feladnom.* - Mindenki követ el hibákat *mosolyodok el, határozottan meglágyulva az eddigi magabiztos, tiszteletet követelő stílushoz képest.* - Ezzel Elizabeth is tisztában van, és biztos vagyok benne, hogy ha adsz neki egy kis időt, és bizonyítod neki, hogy megérdemled a tiszteletét, a szeretetét és a megbocsátását, helyre fog jönni a kapcsolatotok. *Ezzel elhallgatok, és pár pillanat csend után ismét Castinra mosolygok.* - Megvárhatod nálam, amíg megérkezik. Addig mesélhetnél az Akadémiáról, hogy milyen ott mostanában az élet *kezdek egy udvarias beszélgetést, és ezzel, valamint hasonló könnyű témákkal igyekszem szóval tartani vendégemet, amíg Lizzie haza nem ér.*
Castin Noyers- .::Igazgató: Sylorina::.
*Tudom elég hülye voltam, amikor mondtam Michaelnek nem bízom benne. Csupán talán azért, mert amikor szükségem lett volna segítségre senki nem volt ott. Persze érthető, hogy így reagálok, de hát nem tehetek róla. Örülök, hogy Elizabethnek van egy családja, aki pótolhatja, és nem érzi magát egyedül. * - Itt csak arról volt szó, hogy azért nem bízom, mert nem kaptam segítséget amikor szükségem lett volna rá.*De már mindegy sóhajtok egyet végig hallgatva a gondolatokat.* - Tudom elismerem, te nevelted fel és szeretném azt, hogy tudd hálás vagyok érte. Igen kimondtam hálás. Valaki pótolja a húgomnak a családi részét, hiszen tudja, hogy nincs egyedül. Egyébként meg kezdem lassan elfogadni, hogy nem lehet rá sem erőszakolni mindent, hiszen már lassan döntésképes, sőt hiszen az is.*Mosolyodok el és igen büszke vagyok Lizziere mindenképpen. Rápillantok Michaelre és igen tudom, jól mit gondolok. Makacsságomat belátom, de ezen nem tudok változtatni.* - Köszönöm akkor megvárom tényleg amúgy merre van?*Kérdezem meg felvont szemöldökkel aztán az iskoláról beszélgetünk és elmesélem neki, hogy itt vannak problémák az egyik tanárral, meg érkezett egy új tanár aki az árnytant fogja át venni és elég rendesen elbeszélgettem vele és megbízható. Nem törik mások életére. Szóval ha beszélgettünk és Lizzie megjön remélem nem fog drámázni és át tudjuk beszélni a dolgokat és minden jóra fordul.*
Michael- .::Felvilági::.
*Michael még kora reggel, bőven mielőtt Lizzie felkelhetett volna, becsempészte az ajándékát a lány éjjelijére: egy [You must be registered and logged in to see this link.], rázárható fedővel, mellette egy nagyobb doboz, benne egy csomó féle, gondosan felcímkézett gyógyitallal. Ezek súlyos sérülésektől elkezdve megfázásig mindenre jók, nagyon változatos összetételűek. Ha a lány később szóbaelegyedik az apjával, Mike elmagyarázza neki, hogy a kürt könnyen övre csatolható, és kimondottan bájitalok tárolására alkalmas, így könnyedén tarthat magánál gyógyfőzeteket, felkészülve esetleges vészhelyzetekre.*
Patric J. Morgan- .::Külhoni karakter::.
*Patric, Kamen és Andrew, útban a Crystal-öböl felé egy fél pillanatra benéznek a kúriába is, de tényleg csak ennyire: Drew nem is ismeri az itt lakókat, Pat továbbra se olyan nagyon szívesen látott vendég, meg hát tényleg, nem ide jöttek elsősorban. Viszont tekintve, hogy megint július harmadika van, valamilyen ajándékot azért illik hozni. A kis, világoskék papírba burkolt csomaghoz - amelyet az inasnak adtak oda -, egy kinyitható kártya is tartozik, amelyet bal oldalon Patric, Kamen, Jessica, Kira és Daniel is aláírt, jobb oldalon pedig Pat szabályos, kis betűivel a boldog születésnapot felirat található. A csomagot kibontva Lizzie egy [You must be registered and logged in to see this link.] találhat, amelynek nagyjából a felében különféle, kézzel írt receptek találhatóak. Ezeket egyérelműen a banda tagjai írták, hiszen még aláírás is került minden étel mellé. Persze Dan és Kam írásán meglátszik, hogy nagyon igyekeztek: nagy, nyomtatott betűkkel írtak, próbálva a lehető legolvashatóbbá tenni. A receptek egyébként mindenféle ételt tartalmaznak, levesektől elkezdve főételeken és salátákon keresztül egészen a desszertekig. A könyv másik fele üres, hogy Elizabeth is folytathassa magának.*
Mesélő
* Az éjszaka közepén két jelenés indul útnak a házban az egyik Lizzie a másik Michael szobája felé. Majd mikor odaérnek céljukhoz a jelenések alakot öltenek Lizzié Aysenét, Michaelé pedig Ian-ét. Lizzie szobájában:* - Gabriel a fogjom. Cserét ajánlok fel neked, elengedem Gabrielt a börtönömből és felébresztem, cserébe te átadod nekem a nyakláncodat. Ez az alkum. * jelenti ki a látomás majd eltűnik. Eközben Michael szobájában egy másik jelenés bontakozik ki Ian képében.* - Michael, elraboltam Gabrielt és nemsokára Darioth is az enyém lesz. HA szeretnéd biztonságban tudni a lányodat akkor ne avatkozz ebbe bele. * jelenti ki majd eltűnik ez a jelenés is és csendesen folytatódik tovább az éjszaka.*
// Amarilla Darwin külön engedélyével írva mind két karakter nevében. //
// Amarilla Darwin külön engedélyével írva mind két karakter nevében. //