by * Végig hallgatom, hogy a lány kitől hallotta már a leszidást és úgy döntök nem csatalkozom a leszidók sorához. A fejbeverés az tudom miért járt nekem.* - Hogy velem mi történt. Jártam fönt északon, mert eltűnt egy kismadaram, mint később kiderült az összes kismadaramat legyilkolták. Aztán elkaptak megkínoztak, embert öltem eltörték a szárnyam vízbe dobtam a telefonom, hogy megvédjelek titeket és ezért nem is beszéltem veletek mert decemberben itt volt Dontos és megfigyelt engem meg Sayont szóval abban az időszakban nem találkozhattunk senkivel. Aztán utána hirtelen elgondolásból követtem Dontost aminek ez lett az ára és kinyitom a szárnyam, hogy lássa, hogy feketébb lett mint eddig volt. * - Bpvebb beszámolót is szeretnél vagy megelégedsz ennyivel. Jut eszembe. Nem tudsz egy helyet ahol tudnék venni olcsón egy jó mobilt? Mert az enyém valahol a temze fenekén fekszik és kéne egy új. * teszem még hozzá, hátha Lizzie tud egy jó boltot fyronban ahol olcsóbban beszerezhetek egyet. Mert igen. Szükség lenne rá, mert így most csak személyesen vagyok elérhető. ha csak valaki nem ért a gondolatok távolsági közlésére mint Jonathan. Ő most is szokott néha szólni nekem, hogy keressem meg. * - Amúgy nem is gond, hogy itt kell lenned. Itt legalább Reed nem ér el. Mert múltkor Patric kierőszakolta, hogy odaadjam neki Reed emlékeit és ő meg vissza adta a tanárnak az emlékeket. Szóval jobb ha itt vagy mert itt biztonságosabb.* teszem még hozzá. *
+6
Uriel
Esteron Baltazaar
Alise Rubenis
Elizabeth Cobb
Patric J. Morgan
Michael
10 posters
Le manoir de l'Ange
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
– Egyébként is nem akarok újabb indokot adni apának, hogy veszekedjen velem és hiába van nehéz idő szaka ezzel együtt a várakozás is nehéz. Csodálkozom, hogy Darioth hogy bírja apával, mert a múltkor összeverekedtek. Na mindegy.*Magyarázza továbbra is és felsóhajt. Azt már nem is mondja a srácnak miért vesztek össze az legyen az ő gondja. A gyilkolásra csak felsóhajt.* - Remek.. beállhatsz a sorba. Viszont ne merészelj szó nélkül elmenni.. mert azért te is hiányoztál, na.*Magyarázza neki és felsóhajt.* - Na jó nézd ha nem öleted meg magad addig örülj. Végtére is nem lenne jó ha azt a hírt kapnám, hogy meghaltál.*Mondja aggódva és igaza van ebben az egészben. A mobilos dologra elmosolyodik majd gondolkozik.* - Hát van egy a városban, de mivel én nem mehetek el nem tudom megmutatni. Szóval a címet viszont mindjárt leírom neked.*Azzal a szekrényéből elővesz egy papírt és leírja a címet.* - A sikátortól nem messze van. Ne félj, nem járnak oda rossz emberek még véletlen bukkantam rá a városba tavaly. De a plázába is van egy kettő jó.*Magyarázza tovább. Aztán hallgatja a Reedről szóló dolgokat és felvonja a szemöldökét.* - Nyílván meg volt bátyó indoka hozzá, de figyelj, tudja a dolgát. Ha visszaadta az emlékét csak is kizárólag nyomós indokkal tette. Mindig készül, valamire ezt ne feledd. Ráadásul régebb óta ismerem mint te szóval tuti el akarja kapni. Azt hiszem tudom hogyan.*Mondja Esteronnak, mert azért nem hülye.* - Nézd ha Reed lépni fog akkor meg fogja tenni a dolgokat és nem fogja megúszni meg kell halnia. Ha nem Pat akkor apa küldi Luciferhez.*Sóhajt.* - Egyébként is hétvégén megyünk apával művészeti galéria megnyitójára úgyhogy bajom nem eshet.*Feleli továbbra is neki.* - Amúgy is megérdemli az a mocsok a halált. Ezek után nem szimpatizálok vele.*Fintorog hozzá.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* akár mennyire is azt mondogatja mindenki, hogy reed megérdemli a halált valahogy nem tudok belenyugodni, hogy meg fog halni.* - Tudom, hogy mindegyikőtök ezt gondolja, de épp azért vettem el az emlékeit, mert úgy gondoltam, hogy megérdemel egy második esélyt, de hát ezt Patric elég szépen keresztül húzta, szóval nem tudom mit kéne tenni. A lényeg az, hogy nem nagyon értek egyet azzal az ötlettel, hogy nyírjuk ki reed-et. * mondom és igen tényleg nyugtalanít a dolog közben zsebre vágom a Lizzietől kapott papirost amin mobil árusító cégek nevei és címei vannak rajta.* a Gyilkolás muszáj volt vagy én vagy ő. Én pedig még élni akarok. De jelen helyzetben ez más. itt nem tudok egyetérteni a gyilkolással ott egyet tudtam mert tudtam, hogy túl sokan számítanak rám ahhoz, hogy meghaljak, de itt itt, ha képes lennék arra, hogy megváltoztassam mások gondolatát akkor megtenném és örökre megváltoztatnám a pasast. De így is, hogy nem vagyok képes így is megpróbálnám, mert már a gondolattól is kiráz a hideg, hogy meggyilkolják. Legszívesebben figyelmeztetném, hogy ne tegyen semmit mert az az életébe kerül, de ezt se tudom feltűnés nélkül megtenni, vagy azt gondolja majd, hogy megfenyegetem és akkor meg pápá őrzői poszt és pápá Erethon. * mondom és igen totális káosz uralkodik most. Mind a lelkemben, mind a testemben és a gyomrom felfordul attól ami hamarosan be fog következni. MErt érzem, hogy be fog következni. olyan hatodik érzék szerűen érzem.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
– Nézd.. Neked nem is mondtam egyedül csak Patricnek. Kiszedett belőlem olyan dolgokat, amiket máskor nem mondanék el senkinek. Beleférkőzött a bizalmamba és ezt én sem tűrőm. Felfogtad, hogy így akart át csalni a Purgatóriumba ahova mellesleg így is úgy is kerülni fogok.*Marad csendbe és igen tudja, hogy nem kerülheti el és előbb vagy utóbb ott köt ki.* - Nézd, ha nem Reed, akkor más fog próbálkozni és ki tudja mikor. Tudom, hogy most nem fogok kerülni sehova, de Aysen nem fog leállni.*Csendesül el majd hallgatja mi történt Esteronnal és felvonja a szemöldökét.* - Nem vagy normális Esteron Baltazaar. Te nem születtél bérgyilkosnak legalább azt próbáld meg, hogy megfékezed azt, hogy gyilkolj. Ne gyilkolj nem éri meg.*Mondja majd megfogja a srác kezét gyengéden.* - Patrictől megszoktam, hogy gyilkol hiszen tudom mivel foglalkozik nagyjából és ő vele edzettem. Nézd, de tőled ezt nem tudnám megszokni. Nem akarom, hogy meghalj érted.*Mondja neki aggódva és igen ezt halál komolyan gondolja.* - Az a fő, hogy lenyugodj pihenj és a barátnőddel is légy. Éppen eleget aggódott miattad Amandával két három hete beszéltem és rajtam keresztül keresett téged, mert Bianca annyira kiborult, hogy majdnem az ispotályba kellett vinni. Gondolom ezt nem mesélte neked. Én is úgy tudtam meg azt, hogy nem vagy sehol ráadásul kerestelek és telefont sem vetted fel így beértem Bátyussal aki sajnos nem jöhet be a kúriába, mert apa kitiltotta. Viszont most minden erőmmel azon vagyok, hogy amíg szoba fogságban vagyok egy órára maximum be legyen engedve, mert nem fogom kibírni azt, hogy telefon hívások és videó beszélgetések.*Magyarázza Esteronnak a dolgokat továbbra is és remélhetőleg el fogja érni azt, hogy ezek össze jöjjenek.* - Egyébként én magam is végeznék Denkeyel, de mivel nem tehetem meg ezért inkább maradok a fenekem. Elég kavart csináltam azzal, hogy a Fogadóba lementem bár azért kár, hogy nem kezdtem ki az egyik démonnal bár valszeg vagy ő végezte volna holtan vagy én.*Sóhajt*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Mikor lizzie megemlíti, hogy nem vagyok gyilkos csak bólintok.* - Nem volt más lehetőségem, ha lett volna akkor azt választottam volna hidd el. * mondom még neki aztán mesél, hogy Biancát majdnem az ispotályba kellett vinni annyira kiborult.* - Nem erről nem tudtam és senki nem mondta. Figyelj nagyon sajnálom a dolgokat. Ezt neki is elmondtam, de nem volt más választásom, miattatok nem szólhattam nektek. Mert biztonságban akartalak tudni titeket. De azt nem gondoltam, hogy el is kapnak és nem fogok tudni szólni. Meg azt se tudtam, hogy ennyire... jesszus ennyire.... de tényleg ennyire kiborult? * alig akarom elhinni és felfogni, hogy Bianca ennyire kiborult az eltűnésem miatt. Nem hittem, hogy bárkinek is ennyire hiányozhatok.* - Amúgy Sayonnak miért nem szóltatok ő tudott róla. Ja persze ő démon. Démonokkal nem beszélhetsz. * jut eszembe és igen nem maradt más ötlet, honnan tudhatták volna meg a dolgot. Szóval hagyom is inkább a f***** a dolgot mert mást úgy se tudnék mondani, de tényleg meglepett, hogy Bianca ennyire kiborult azt hiszem valami kis kedvességet muszáj lesz kitalálnom neki mert... mert egyszerűen muszáj lesz. Elviszem majd valami romantikus helyre vagy valami mert mert egyszerűen muszáj. döntöm el magamba* - Suli hogy megy ? * kérdezem meg a lánytól és próbálok kicsit őróla inkább többet megtudni, mint arról beszélni, hogy velem mi van.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
- Csak azokkal nem beszélhetek, akikben apa nem bízik meg ráadásul nem az a baj. Hanem ahogyan viselkedik, mindenkivel veszekszik és kibirhatatlan így inkább hallgatok rá. Ja állítólag én nem beszéltem vele, de erről inkább vele beszélj.*Mondja a lány neki mosolyogva aztán ugye beszélgetnek mindenről és kicsit megváltozott a helyzet na. Mindenki kiborult a történések miatt ez tény, de hát nem tehetnek róla. Aztán egy csomó minden másról is beszélnek, majd felvonja a szemöldökét.* - Tudod, itthon tanulok már mióta. Apa tanít. Szóval, de az meg jól… de ne is beszéljünk róla, mert ma még nem is tanultam és valószínűleg bele kérdezz olyanba amire pont nem készültem. Figyelj amúgyis későre jár valamikor át ugorhatnál a héten úgyis megőrülnék ha nem jön senki neten keresztül beszélgetés más.*Mondja a srácnak majd megöleli és igen fáradt is és látszik rajta.* - Amúgy is álmos vagyok asszem nem ártana aludni. Faith is szerintem lassan jön fel..*Mondja neki mosolyogva és ha elköszönt tőle akkor lassan szépen elmegy az ágyba és a húgát is megvárja.*
Michael- .::Felvilági::.
*Egyedül ücsörgök a szobámban az ágyamon, teljes némaságban. Még annyi erőm sem maradt, hogy bekapcsoljam a tévét, hogy legalább ne legyen ekkora csend. Nem rég lett vége Kamen temetésének, és most nem tudok mihez kezdeni magammal. Persze abból ítélve, amit ki tudtam deríteni, valószínűnek tartom, hogy a félvér végül megtalálta valahogy az utat a Mennybe, de valamilyen érthetetlen okból ez nem segít. Nem igazán értem, hogy miért okoz ennyire nehézséget, hogy feldolgozzam, ami történt vele, mert hát... Nem értem. Mindegy is... lenne, ha képes lennék végre lezárni ezt az egészet, és visszatérni ahhoz a kutatáshoz, amivel délelőtt foglalkoztam. De egyszerűen nem megy. Ahogyan fel akarok állni, újra meg újra magam előtt látom Kamen falfehér arcát, ahogyan a koporsóban fekszik, így megszédülök, és meg kell kapaszkodnom az ágyamban, hogy legyűrjem az érzéseimet.* - Csak egy egyszerű félvér... még csak nem is volt különösebben jó ember... *biztatom magam eleinte. Nem sokkal később azonban megváltoznak a gondolataim, egyfajta... emberibb vigasztalásra, noha nem igazán gondolom úgy, hogy ez esetemben normális.* - Jobb helyen van... jó neki ott. *Sok változást azonban ez sem hoz: csak ülök az ágyamon, próbálva feldolgozni mindazt, ami történt és mindazt, amit érzek, noha nem kellene éreznem.*
Darioth- .::Felvilági::.
*Néma csend van a házban. Persze fent is nyugtalanság van. A temetés után Michat egy kicsit magára hagytam és Lizzienek adtam egy kis nyugtatót. Még az sem tetszett, hogy este összevissza beszélt, de kértem Faitht kértem, hogy ne mozduljon mellőle, mert nem szeretném, ha most baja lenne. A szobájában észrevettem egy rajzot, amin egy arc volt és egy épület látszódott.. nem igazán jelent fontosságot. Egy jó órát még tevékenykedek, a szobámba majd úgy döntök, megnézem Michaelt, hogy minden rendben van e. Bekopogok és határozottan kinyitom az ajtót és az utolsó szavakat meghallva csak felsóhajtok.* - Ugyan ezt gondoltad, amikor azt hitted engem is elveszítesz?*Teszem fel a kérdést és támaszkodok neki az ajtófélfának.* - Bejöhetek?*Kérdezem meg és összekulcsolom a kezeimet magam előtt és keresztbe tett lábbal állok az ajtófélfának támaszkodom. Talán hónapok óta most úgy érzem sikerül beszélnünk, de aggódom nagyon az állapota miatt.* - Lizzie hozzá sem nyúlt az ennivalójához nem is hajlandó beszélni mióta megjöttünk.*Mondom Michanak, hogy mi a helyzet. Aztán ha beljebb kerülhetek akkor oda sétálok az ágyához és leülök hozzá.*
Michael- .::Felvilági::.
*Amikor meghallom Darioth hangját, összerezzenek, és csak a szám ideges rándulásával jelzem, hogy hallottam a megjegyzését, és nem kívánok válaszolni rá. Hát igen, még ő is itt van... Egyszerűen nem tudok mihez kezdeni vele. Tudok... dolgokat, emlékszem dolgokra, de egyszerűen... nem, nem tudom, mit csináljak vele. A legegyszerűbb tehát az, ha folyamatosan leüvöltöm a fejét, és nem hagyom, hogy a közelembe jöjjön.* - Az attól függ *válaszolom mogorván, de amikor Elizabeth-ről kezd beszélni, felpillantok, és intek neki, hogy bejöhet.* - Nagyon megviselte, ami történt *sóhajtok halkan.* - Rajongott Kamenért... Persze érthető... De rendbe fog jönni. *Ebben persze nem vagyok ennyire biztos, és nem is igazán tudom, hogy hogyan tudnék segíteni neki feldolgozni a gyászát, amikor a saját érzéseimet sem vagyok képes nem hogy orvosolni, de még csak megérteni sem. Ez után hosszú pillanatokig hallgatok, majd ellenségesen a mellettem ülő angyalra pillantok.* - Akarsz még valami mást is? Mert ha nem, akkor magamra hagyhatnál. Szükségem van némi alvásra *jelentem ki hidegen. Persze a hülye is láthatja, hogy eszem ágában sem volt aludni, de abban reménykedem, hogy ha ennyire képtelen hazugságokkal próbálom távol tartani magamtól, akkor előbb-utóbb megsértődik, és magamra hagy. Ami talán... nem. Ez a gondolat meg sem fordult a fejemben.*
Darioth- .::Felvilági::.
*Csak bámulom, és szinte azt kívánom, hogy visszamehessünk az időbe és minden ugyan úgy lenne. Viszont ez sajnos nem lehetséges. Ahogyan válaszol végig figyelem a tekintetét és felsóhajtok.* - Mitől? Nézd én megértem, ha menekülsz a múltad elől..*Nyelek egyet és leülök az ágyára. Hallgatom, ahogyan beszél és elmosolyodok, amiket mondd. Persze megértem.* - Valld be te sem tudod igazán. Nézd mind a kettőtöknek sok idő kell, e te is látod, hogy ahogyan történnek az események ő is kezd megváltozni és békésebb környezetre van szüksége. Tény, hogy a szobafogság jó ötlet, mert nem kerül bajba, de szerintem előbb vagy utóbb ő is be fog csavarodni.*Legalább is tegnap este nagyon megijesztett amikor beadtam neki az altatót és ahogy láttam ma az arcokat visszaemlékeztem arra amikor megöltek és sokáig bámultam a tükörtavat, hogy láthassam Michael arkangyalt, hogy mindenrendben van vele és nem történt semmi baja és ne érezzem a hiányát. Csak morgok magamban amikor eléggé gorombán válaszol és csak a fejemet csóválom.* - Ha a lányod is elhagy téged.. és nem lesz körülötted senki akkor mit csinálsz? Nem vagy ugyan az Michael.. legalább észhez térhetnél és visszaemlékezhetnél ARRA amikor egyedül maradtál!*Hangsúlyozom a szavakat próbálva észhez téríteni, mert még inkább megmakacsolja magát. Persze egy két szóval illetően lehet kivívtam egy újabb veszekedést, de szeretném látni, hogy érez és változik valamit. Nem még egyáltalán nem vagyok hajlandó felkelni az ágyából a válaszát akarom hallani.*
Michael- .::Felvilági::.
*Nem válaszolok az első szavaira, próbálom kizárni az érzéseimet, mert annyira kuszák és érthetetlenek, hogy nem akarok velük foglalkozni. Hosszú ideig megfelelt, hogy egész egyszerűen csak veszekedtem Darioth-tal, felhúztam magam a viselkedésén, üvöltöttem és harcoltam vele, mostanra viszont már az sem elég. Nem tudom, hogyan védekezzek a bennem tomboló érzelmi hurrikán ellen. Szerencsére áttérünk Elizabeth-re, aki valószínűleg az egyetlen téma kettőnk között, ami nem vezet kiboruláshoz és vitához.* - Igen, tudom. De nem képes vigyázni magára máshogy és nem akarom... *Ezen a ponton gyorsan elhallgatok. Nem fogom felfedni ezt a gyengeséget, a félelmet, amit Lizzie elvesztésének gondolata okoz. Hiszen az egyik legnagyobb kapaszkodóm volt a pokolbéli szenvedéseim alatt, és ha történik vele valami... nem tudom, mihez kezdenék. Talán elveszíteném a maradék ép eszemet is. A pokolba is! Tisztában vagyok vele, hogy nem vagyok teljesen normális, csak nem érdekel, nem vagyok hajlandó tudomást venni róla. Szavaiból ítélve Darioth is ugyanerre a következtetésre jut, amit sajnos már nem vagyok képes figyelmen kívül venni, így szikrázó szemekkel pillantok rá.* - Nem fogom hagyni, hogy a lányomat elvegyék tőlem! *csattanok fel.* - És ha azt hiszed *hajolok közelebb hozzá, haragosan préselve a szavakat a fogaimon keresztül*, hogy nem voltam képes túltenni magam a halálodon, akkor nagyon tévedsz. Nem értem, minek hozod fel folyamatosan! Semmin nem változtat! *emelem meg ismét a hangomat, ezúttal viszont némi hisztérikus felhang is szökik belé, így hát úgy döntök, itt és most nagyon gyorsan elhallgatok mielőtt még... történne valami.*
Darioth- .::Felvilági::.
*Sohasem hittem volna, hogy ez lesz. Csak nézem, ahogyan őrlődik, és egyszerűen nem tudok semmit se tenni ellene. Igyekszem Lizziere terelni a szót és haloványan elmosolyodom.* - Még nem készült fel arra, hogy mi vár rá.*Mondom az arkangyalnak és nem tudom, hogy vagyok képes ezek után is szeretni. De nem mondok le róla, mint akkor, amikor a saját testvérem árult el. Sajnálom, hogy ilyen goromba és mogorva lett és talán hosszú hónapok kellenek, míg észhez tér, de türelmesnek kell lenni.* - Tudom, és szerintem jelenpillanatban örülhetsz annak, hogy itt van. Szerintem ez így nem fer vele szemben, hogy nem tudja, mi megy nagyvilágban. Vagy látomásokban kapja meg a dolgokat.*Mondom Michanak célozván azzal is, hogy néha-néha felnőtt felügyelet mellett kimehetne friss levegőre akár Faithel is.. de Denkey halála óta egészen más a helyzet. Szó mi szó örülhet Michael annak, hogy nem jelent meg Elizabeth testvére, de ezt jobb is, hogy eltitkolom előle, hogy kereste a napokban. Aztán amikor beszélni kezd, csak felsóhajt.* - Nem beszélek róla mindig. Te csak azt látod, hogy itt vagyok. Itt életnagyságban.*Felelem még mindig nyugodtan, amikor hisztérikus állapotba kerül és nem baj akármilyen is türelmes leszek.* - Akkor mondd el mit éreztél akkor és mit érzel most!? Az egyik legjobb barátod temetése volt. Hát add ki azt, ami magadban van. Ne küzdj meg a saját démonaiddal, mert azok fognak tönkre tenni.*Mutatok a mutató ujjammal a férfira és megbököm.* - Tényleg azt akarod, hogy olyan elviselhetetlen legyél, mint az undorító bátyád? Aki miatt most így nézel ki!? Lucifer az aki elvette a maradék eszedet is és ha Elizabeth nincs itt, ha a testvéreid nem mentenek ki a csávából akkor valószínűleg mostanra már olyan lennél mint ő. Egy kicsit gondolkozhatnál azon, hogy kicsoda vagy valójában. Tudod min csodálkozok!? Hogy a kislány ezek után is kitart melletted, mert figyeltem végig a tetteidet. Amiket csináltál és örülök a boldogságodnak.. de most ami vagy. Menekülsz a múltad elől és nem mersz szembe nézni vele. Ezt te is tudod.*Mondom neki tartva egy kiselőadást aminek nem tudom mi lesz az eredménye, de nagyon szeretném ha picit észhez térne. Annyira megmakacsolta magát és nagyon féltem őt. Talán jobban mint saját magamat. Egyszer elveszítettem még egyszer nem fogok.*
Michael- .::Felvilági::.
- Ha hajlandó vagy mászkálni vele és vigyázni rá, elmehet sétálni, de egyikünk vagy valamelyik testvérem felügyelete nélkül semmiképpen *szusszantok kis gondolkozás után. Egyáltalán nem füllik a fogam hozzá, hogy elengedjem Lizzie-t, de azért azt is tudom, hogy Darioth-nak igaza van, nem tarthatom folyton bezárva, mert akkor meg azzal teszem tönkre. De akkor is borzalmasan félek... Ekkor azonban témát váltunk, és rettentően közel kerülünk hozzám és hozzá, és ahogyan az angyal szavait hallom, egyre idegesebbé válok, és ez egyértelműen látszik is rajtam. Mégis sikerül visszatartanom az indulataimat egészen az utolsó szavakig, akkor azonban érzem, hogy kitör belőlem mindaz, amit eddig próbáltam meggátolni.* - El sem tudod képzelni, mit éltem át! Egyedül, bezárva egy akkora cellába, ahol még csak megmozdulni sem tudtam, összezárva az emlékeimmel, összezavarodva, azzal a sok fájdalommal, elképzelésed sincs! Könnyű okosnak és bátornak lenni úgy, hogy nektek mindezt csak néznetek kellett, de egyikőtök sem érti, min mentem keresztül! *üvöltök frusztráltan, és érzem, hogy elerednek a könnyeim kétségbeesésemben.* - Feldolgozni Pat árulását, majd mindazt, amit megtudtam magamról, miközben Lucifer folyamatosan kísértett, aztán visszatérni, és most Kamen is... És ha nem érted, miért szeret még mindig Lizzie, miért vagy itt?! Miért vagy még mindig itt?! Miért nem mentél el, hagytál magamra, mint legutóbb...? *Erre a pontra teljesen elveszítem magam felett a kontrollt, és remegve zokogok, észre sem véve, hogy valamikor a kiabálás közben vasmarokkal megszorítottam Darioth vállát, egy kétségbeesett tudatalatti mozdulattal tudatára adva, hogy szükségem van az érintésére, de még ennyire kiborulva sem vagyok képes ennél jobban kezdeményezni ezt a kapcsolatot, csak kapaszkodok belé, képtelenül arra, hogy ennél közelebb mozduljak, de arra is, hogy elengedjem, mert érzem, hogy akkor teljesen elveszíteném a kapaszkodót a valós világgal...*
Darioth- .::Felvilági::.
*Talán nem gondoltam végig, hogy mit mondok neki. Nem gondoltam végig azt normálisan csak kijöttek belőlem a szavak, ahogy azonban hallgatom Michat nyelek egyet és csak figyelem minden mozdulatát. Tettét. Azonban viszont nem hagyom magára, mert az én részemről árulás lenne és cserbenhagynám a testvéreimet is.* - Árulását. Legjobb barátaid közül ő maradt még meg és te sem gondolod ezt komolyan.*Mondom Patről, de aztán gyorsan témát váltok, mert tudom, ez nem tetszik neki. Aztán ahogyan megszorítja a vállam és könnyezni kezd, azzal a kezemmel megfogom azt a kezét és csak elmosolyodom nyugodtan.* - Azért nem hagylak magadra, mert fontos vagy. A világon mindennél jobban, és amikor fent őrlődtem, hogy visszamehessek hozzád. Bűntudatom volt, hogy magadra hagytalak.*Ha hagyja, akkor megölelem, és nem szeretném, hogy teljesen elveszítse az ép elméjét. Nem azt nem hagyom.* - Sajnálom, amit át kellett élned.*Mondom és segítek neki leülni, ha engedi, nem fogom magára hagyni most.* - Elárulok neked valamit: Amikor felkerültem egyetlen egy dolog éltetett. Hogy bár nincsen családom, és ha valami bajod esne nem törődve senkivel próbálnék lejutni a földre. Amikor lekerültél a pokolba azonnal utánad mentem volna. Talán nem úgy, mint az öcséd, de megtettem volna mindent. Próbáltam türelmes lenni amikor kiszabadítottunk, mert oda mentem volna hozzád. Nem foglak magadra hagyni, mert te mindennél fontosabb vagy.. Te és a két lány. Ha meg valami bajod esne… azt nem bocsájtanám meg magamnak.*Mondom neki és hagyom, hogy fogjon hiszen tudom mennyire szüksége van neki arra, hogy valaki vele legyen. Olyan valaki aki jól ismeri és képes mellette normálisan viselkedni.* - Nem hiába jöttem vissza.*Mondom neki teljes nyugalomban várva a reakcióját.* - Nem akartalak magadra hagyni..*Mondom neki továbbra is aztán csendben maradok és mélyen a gondolataimba is elmerengek.*
Michael- .::Felvilági::.
*Amikor Darioth átölel, a dereka köré fonom a karjaimat, és a vállgödrébe temetem az arcomat, végre - ha csak ideiglenesen is - feladva falaimat. Engedem, hogy leültessen, de nem vagyok hajlandó elengedni, kitartóan kapaszkodok belé, mintha ő lenne az egyetlen, ami még egy darabban tart. És talán ebben a pillanatban ez igaz is. Kissé ijesztő a gondolat, hogy Michael arkangyal nem tud megállni a saját lábán... Egyben azonban azt is tudom, valahol mélyen, a meglévő ép elmémmel, hogy az, amin én keresztülmentem, eléggé egyértelműen bocsánatossá teszi a gyengeségemet.* - Darioth *suttogom a nevét, tulajdonképpen most először ejtve ki azt, mióta visszatértem.* - Sajnálom... én annyira... nem értek semmit, és annyira... félek... félek, Darioth *remegek meg, még szorosabban ölelve át az angyalt. Borzalmasan gyengének érzem magam, de már annyira kifáradtam, hogy egyszerűen nem érdekel, ki milyennek lát.* - Csak biztonságban akarom érezni magam *motyogom, elveszítve a fonalat, hogy mikor is beszélek hangosan, és mik a gondolataim.* - És nem akarok elveszíteni senkit meg semmit... Miért kell ezt? Csak békét akarok... *Hosszú percekig csak halkan ehhez hasonló dolgokat motyorászok, megnyugvást találva Darioth érintésében, azonban ahogyan lassan összeszedem magam, hirtelen kényelmetlenné válik a helyzet, így lassan elhúzódom tőle. Néhány pillanatig csak zavartan igazgatom a ruhám ujját, majd felpillantok rá.* - Most már tényleg aludnék *morgom, de érezhető az testbeszédemből, hogy ez már inkább amolyan... "nem haragszom rád, csak zavarban vagyok, szóval légy szíves hagyj magamra, mielőtt teljesen megalázom magam" menj innen volt. És őszintén remélem, hogy most már hajlandó lesz itt hagyni.*
Darioth- .::Felvilági::.
*Ahogyan érzem, hogy átölel, megnyugodom és most életemben először érzem azt, hogy Michael arkangyalt sikerült megpuhítani. Annyira nem bírtam már tovább, hogy valahogy ki kellett engednem azt, ami már hónapok óta bennem van. Hónapok óta és persze azért, mert vártam, hogy ő nyíljon, meg és ne veszekedjen. Persze tudom jól azt, hogy nehéz időszaka van, és nem fogom itt hagyni. Segítek, és azonnal leültetem, hogy ne essen össze. Amikor a nevemen szólít, gyengéden végig simítom a kezemet a hátán és csak aggódva sóhajtok.* - Tudom. Biztonságban vagy és nem fogom hagyni, hogy bárki bántson téged. A te bajod az én bajom is és egy család vagyunk.*Mondom neki és hagyom, hogy öleljen. Hagyom, és jól esik. Hónapok óta most először. Hallgatom a szavait és figyelem a tekintetét. Figyelem, ahogyan ezeket a szavakat kimondja és bár tudom, hogy mindig lesz, valami csak nyugtatni fogom.* - Nem fogsz elveszíteni senkit és ameddig ép elmével gondolkozol és tudod kik követnek téged Michael arkangyal.*Mosolyodok el. Mindig is rajongtam, azért aki valójában és nem csak a kinézetéért.* - Biztonságban vagy te is és a lányaid is. Ameddig itt vagyok senki bánthat titeket. Erre megesküszöm.*Mondom neki majd újra átölelem és én is szorosan magamhoz ölelem.* - Csak, hogy tudd egyetlen egy dolog van amit sohasem mondhattam ki.*Füléhez hajolva halkan közlöm vele. Most hónapok óta először.* - Szeretlek.*Suttogom a szavakat majd miután elengedem és mondja aludna a bal kezemmel végig simítok az arcán.* - Jól van. Tudod hol találsz Ha bármi van. Megnézem a lányokat.*Köszönök el és felállok az ágyáról majd az ajtónál megfordulva még rápillantok majd ha nem bánja és fel van kapcsolva a lámpája lekapcsolom hiszen fény mellett ki tud aludni? Aztán fogom magam és megnézem a lányokat majd elintézek néhány dolgot alvás előtt. Valahogy örülök neki, hogy kiadta magából és sikerült elérnem, hogy beszéljen a dolgokról. De mi lesz ezek után? Az idő eldönti…*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Mikor a mai nap végzett minden feladatával úgy döntött ellátogat Lizziékhez és beszél a húgával egy kicsit úgyis már rég beszéltek és most látja az idejét annak, hogy újra beszéljenek mert már itt az ideje. Szóval egy kényelmes ruhában a város fölött átszárnyalva megy el egyenesen Lizziék házához. Mikor odaér leereszkedik a bejárati ajtó elé és bekopog. Egy farmer nadrág egy kondicipő és egy pulóver van rajta. Most ennyi is elég mert nincs olyan nagyon hideg. Legalábbis szerinte nincsen hideg.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Ahogyan telik az este észre se vesszük hiszen egészen eddig meg állás nélkül megy az edzés. Nem igazán figyeltem az időt sem, de az már kicsit túlzás, hogy Gabriel is úgy van mellettem mint egy őrangyal elég nekem apa is meg Darioth is, nekem ez így sok. Amikor a kardot rosszul fordítom el Gabriel kinyújta a karját és rápillantok.* - Mi van!? *Teszem fel a kérdést és felvonja a szemöldökét.* – Megmutatom hogyan kell jól csinálni… *Ahogyan feleli megsértődöm és figyelek rá meg Dariothra amikor lefegyverzi őt. Jó végül is bajnoknak tényleg bajnok elismerem.* – Újra! *Mondja Gabriel aztán elkezdjük.. amikor befejezzük nem lihegek, Gabriel megtorpan és jelez Dariothnak. Szóval Gabriel kimegy óvatosan én pedig csúnyán nézek mind a kettőre nem telik sok időbe már is visszatér, és dühösen nézek rá. A kardomat amit kaptam tőle berakom a tokomba és a jobb kezemben tartom. Egy szürke nadrág van rajtam és egy fekete top.. muszáj edzenem, de mára már elég. A húgommal is szeretnék lenni. Viszont amikor felmegyünk az ajtóhoz lépek és elmosolyodom amikor meglátom Esteront. Örülök, hogy apu engedet a büntetésből, de legalább kijöhetek a szobámból még is testőrrel, de nem baj. A lényeg kijöhetek.. Az ajtót kinyitva megölelem a srácot.* - Szia!*Mondom neki… a kard a kezemben van továbbra is.* - Bocsánat aput nem tudom hol van mi meg edzettünk.. Gabriel 24 órán keresztül ellenőriz…*Nézek rá aztán Darioth int Esteronnak majd távozik a helyszínről.* - Lennél szíves magunkra hagyni..*Ahogyan megcsóválja a fejét elmosolyodik és a konyha felé indul. Én visszafordulok fejcsóválva Esteronhoz.* - Ne haragudj, csak úgy lehetek kint ha valamelyik velem van, de most edzettünk, meg Gabriel tanít.*Igazából megtiszteltetés ha ő tanít, de igyekszem erősebb lenni meg óvatosabb.* - Ha már Patricel titokban találkozhatok néha, meg apáért is aggódom.. de továbbra is nem hiszem el, hogy őrző védőséget kell csinálni.*Mondom neki, de igazából tudom, hogy Aysen eljön értem.* - De inkább hagyjuk is ezt mesélj veled mi a helyzet? Barátnőddel meg vagytok? *Érdeklődök felőle majd intek neki menjünk fel a szobába vizet meg bármit felhozzák a többiek.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
* Mikor a lány kinyitja az ajtót és mellette két arkangyal is megjelenik kicsit meglepődöm.* Szia Lizzie! Gabriel, Darioth. * hajolok meg feléjük, majd belépek a házba és követem Lizziet egészen fel a szobájáig.* - Látom apád nagyon szigorúan veszi a védelmedet. Amúgy köszönöm jól vagyok és megvagyok. Biancával tudtommal minden rendben, bár ritkán találkozom vele mostanság mert elég sok a dolgom, de mindig tudja, hol vagyok és persze igyekszem azért ha mást nem legalább felhívni minden este. Csak mióta itt járt Dontos azóta elég sok dolgom lett az akadémia körül, többek között a védelmi rendszer átvizsgálása. Ami egy eléggé fárasztó feladat. Pláne ha démonná változtatnak csak azért, hogy teszteljék, hogy rendesen működik e mindenhol. * mondom és sóhajtok egyet. * - Még csak a mágikus burok negyedét vizsgáltuk át, de egyedül sajnos eléggé lassan haladok. *teszem hozzá és lehuppanok az ajtóhoz legközelebb eső ülő alkalmatosságra.* - Veled mi a helyzet? Még mindig szobafogságban vagy? Hallottam reed megpróbált megint elrabolni és, hogy Jonathan és Patric mentett meg téged. Azóta mindkettejüknek egész jó kedve van. Talán Patricnek nem annyira Kamen halála miatt, de Jonathan arcáról azóta letörölhetetlen a vigyor. * mondom mosolyogva.* - Viszont fogalmam sincs mi történt akkor. Te tudsz valamit mondani róla? * kérdezem meg, mert most már szeretném ismerni a teljes sztorit.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Gabriel távozik, de tudom jól azt, hogy nem messze hiszen most is jelen lehet. Egyébként meg megölelem a srácot és örülök, hogy itt van.* - Ne is mondd.. képes és az egész testvéreit ide csődíti, hogy vigyázzanak rám.*Morgok, de erre az lenne Gabe és apa válasza, hogy az én érdekemben lenne, de nem érdekel.. csak azt szeretném, hogy végre nyugi legyen. Ahogyan bemegyünk a szobába hallgatom a srácot és a kardot közben levágom az ágyra. Lehet benne valami ősi latin szöveg egy ezüst kard ami úgy fénylik mint egy arkangyal. Gabetől kaptam, de hát na. A fürdőbe lépve közbe megmosom az arcomat, mert kicsit megizzadtam.* - Legalább Bianca láthat téged ha nem is minden nap. Nézd.. ki tudja Dontos is mire készülhet, de addig is te is óvatos legyél nekem.*Mondom neki kilépve és törölközővel megtörlöm az arcomat majd a személyzet is bejön, hogy egy kis vizet hozzanak meg süteményt és az ennivalómat. Amire ránézni sem tudok, de mindegy.* - Majd.. eszek..*Jegyzem meg majd mutatom Esteronnak üljön le nyugodtan. Arthur egyébként üdvözli a srácot körbe ugrálja ő egészen eddig csendesen szunyókált.* - Igazából részben az én hibám. Én hívtam oda Reedet, de csak mert tudtam apa közelébe úgysem bántana. Hallani akartam tőle a teljes igazságot, hogy miért is akar elrabolni, mert valahol érzem és éreztem, hogy vele valami gáz van és más értelemben mondom. Viszont tévedhetek én is.*Magyarázom Esteronnek.* - Szóval ahogyan tudom ő is alulról szagolja az ibolyát, de nem is tudom… Kamenről meg ne beszéljünk.*Mondom neki és rápillantok. Nem csak engem készített ki, de úgy vagyok vele, hogy sohasem lesz vége ennek az egésznek.*Mondom neki hiszen Gabriel ma megígértette velem, hogy akkor is hűséges leszek hozzájuk. Patricért is aggódom nem minden nap, de azért beszélek vele, valamikor látni szeretném, de apu nem fogja engedni.* - Egyébként is..ameddig a dolgok zajlanak.. tény, hogy nem lehet semmit csinálni.*Neki dőlök az ágyamon a falnak és a kardra rápillantok. Rossz ez az egész úgy ahogy van és szeretném azt tudni, hogy nem lesz baj senkivel.* - Már azt szeretném ha vége lenne az egésznek. Bár ne én lennék az aki..*Sóhajtok fel és pillantok Esteronra.* - Mi értelme olyannak lenni aki meg sem tudja védeni magát? Így is csak a szám nagy.*Felelek neki, de ezt már Dariothal is beszéltem. Egy pillanatra szememet becsukom, de Aysent látom magam előtt. Csak félek én is, hogy baj lesz.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
- Igyekszem vigyázni magamra. * mondom és tényleg így is van. AMúltkori óta nagyon odafigyelek, hogy ne csináljak nagyon nagy hülyeséget és hogy valaki mindig tudja, hogy épp merre vagyok.* - Tudod ez nagyon nagy hülyeség volt részedről, hogy odahívtad. Pontosan tudtad, hogy ez lesz a vége. Viselkedj legalább egy kicsit úgy mint egy felnőtt lány. Légyszíves. * mondom neki és persze ezt csak azért mondom mert nem szeretném ha baja esne a saját hülyesége miatt.* Még jó, hogy figyeltek rád. Bár nem örülök Reed halálának, de megnyugtat, hogy legalább már ő nem tud ártani neked. * mondom és közben felkapok egy süteményt és megsimogatom Arthurt a füle tövénél amíg csak engedi.* - Ilyet meg ne halljak még egyszer. Hogy mi értelme olyannak lenni amilyen vagy mert ha meghallom kapsz tőlem egy testvéri tockost. * mondom neki haragosan. * - Idefigyelj. Ha azon siránkozol, hogy mi értelme olyannak lenni amilyen vagy, akkor ennyi erővel már fel is adhatjuk a küzdelmet azért, hogy megvédjünk téged Aysennel szemben. Mert ha te nem akarod akkor mi hiába akarjuk, hogy jó legyen neked. Szóval meg ne halljam még egyszer ezt megértetted? - kérdezem meg tőle kicsit hangosabban mint kellene. Sajnos az állandó stressz nekem is kissé az idegeimre megy.* - Ne add fel jó? Fogadd el magad olyannak amilyen vagy és akkor könnyebben fogsz egyről a kettőre jutni és próbáld meg elfelejteni azt, hogy mindenkiben megbízol és azt gondolod, hogy még meg tud változni. Aki amellett döntött, hogy gonosz az csak nagyon nagy erőfeszítések árán tud megváltozni. Szóval ha csk saját maga nem bizonyítja, hogy tényleg megváltozott akkor kerüld el őket. Jó? * kérdezem meg most már kicsit nyugodtabban.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
– Helyes. Azért téged sem szeretnélek eltemetni még. Kamen pedig..*Nyelek egyet aztán apára is gondolok, de olyan mintha nyugodtabban viselkedne Darioth miatt. Aztán figyelek Esteronra és ugye Reedről beszélünk felsóhajtok.* - Tudom, de ki gondolta volna, hogy azok után, hogy apa megmentette megpróbál elrabolni még egyszer?*Teszem fel a kérdést neki és elmosolyodom.* - Jó igyekszem, úgyse lesz több ilyen.*Mondom neki és igen jó, hogy figyeltek. Aztán elkezdek filózni, mert kezdek belefáradni ebbe az egészbe és figyelek Esteronra, de nem tudom..* - Jó, de közben olyanok halnak meg illetve tűnnek el akiket nem szeretném. Nem szeretném azt, hogy bajotok legyen. Nem mondtam, hogy nem akarom csak félek..*Lassan itt az idő és nem egyszerűen nem akarok itt hagyni semmit és senkit. Látom ő neki is bajai vannak, de aggódom is érte is mindenkiért.* - Fogadjam el azt, hogy Kamen meghalt? Láttam és átéreztem a halálát….Nem is tudod milyen rossz érzés volt. Aztán ott van Apa aki gyűlöli bátyót azért, mert ő szerinte elárulta. Úgy érzem, hogy minden széthullóban van és nem szeretném, hogy bármi lenne.*Mondom és láthatja, hogy titkolok valamit, de nem igazán szeretnék róla beszélni. Kamen halála sok volt..* - Aysen meg meghal meg hal az egyikünk ez biztos. De tudom azt, hogy nem én leszek aki meghal… ennyi.*Mondom mosolyogva majd átölelem.* - Mit szólsz a kardomhoz?*Ölelés után megmutatom neki az ezüstözött kardot ami fénylik is.* - Gabrieltől kaptam.*Mondom mosolyogva.*
Esteron Baltazaar- .::Őrző: Erethon::.
*figyelem amiket mond Lizzie és észreveszem, hogy titkol valamit.* - Mit titkolsz Elizabeth Quenell? * direkt mondom ki a teljes nevét. mert ezzel is nyomatékosítani szeretném a mondani valómat. De amikor kimondja, hogy Aysen meg ő közüle ő fog úgyis meghallni egy erősebb tockost adok neki.* - Megmondtam az előbb ha még egy ilyenről hallok akkor kapsz egyet. Tudom milyen érzés volt elveszteni Kament. Ahogy azt is tudom, milyen érzés az, hogy az apád nem enged Patric közelébe. Eléggé jól ismerem ezeket az érzéseket és feladtam? Nem. Szóval Erősen ajánlom, hogy te se add fel. Ha most hagyod, hogy Aysen nyerjen akkor Kamen feleslegesen halt meg. * mondom neki. tudom, hogy kemény szavak, de talán így megérti végre, a mondani valóm lényegét. Persze az ölelést viszonzom aztán a kardról kezd el kérdezősködni. Szép munka. Akárki is kovácsolta nagyon jó kovács lehet. Valószínűleg a felvilágban készült és onnan hozta Gabriel. * mondom még mellé.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Ugye megölelem és elmosolyodom a kérdésre felpillantok és felvonom a szemöldökömet. Nem is tudom mit mondjak neki.* - Figyelj semmi olyat amiről tudnod kéne..*Mondom neki majd az ablak felé bámulok ez nem rám vall.* - Figyelj. Láttam, hogy Aysen átvisz a Purgatóriumba.. Reed azt mondta ő maga fog eljönni értem. Csupán félek ennyi. Volt egy látomásom és erősödik. Sohasem voltam ilyen biztos ezekben a dolgokban… nem mozdulok ki a házból, nem a szobafogság miatt. Darioth megkért rá. Nem tudom mikor mi lesz.*Felelem csendesen majd hallom a szavait és felsóhajtok.* - Nem akarom feladni értsd meg. Kamen nem miattam halt meg, de éreztem a mágia miatt. Azóta ürességet érzek mintha kitéptek volna egy valamit a szívemből.*Mondom neki majd akarva akaratlanul elrugaszkodom az ágyról majd az ablakhoz sétálok és kipillantok. Csend van kint.* - Te más vagy bátyus.*Sóhajtok.* - Aysen úgyis meg fog halni…*Magyarázom neki aztán magam előtt látok egy lefejezett fejet. Nem tudom leírni ez milyen érzést kelt leírhatatlan. Aztán témát váltva elmosolyodom.* - Gabrieltől kaptam. Igen azt mondta fent készült és azt akarja, hogy nálam legyen. Igazából nem is tudom leírni ezt, hogy milyen dolgokat kaptam egy év alatt.*Mondom és örülök, hogy itt van ő is és észhez tud téríteni, de rápillantva azért félek valahol.* - Viszont tény, hogy erősebb leszek nálad.*Nyelvet öltve igyekszem lebírkózni játékosan.*
// Fagy //
// Fagy //
Mesélő
*A nappaliban ücsörög két lány. A személyzet elég rendesen járkál a kúriában mint mindig a lányok pedig nagyon jól el vannak egymással. Elizabeth mint mindig maga alatt van, de Esteron látogatása óta azért kimozdul a szobájából.* – Komolyan neked is kéne lassan edzeni. Gabriel csak engem nyaggat, hogy folyamatosan forgassam a kardot meg fogok örülni. Láttad tegnap is 10 környékén másztam fel a szobába.*Magyaráz éppen a lánynak amikor iszogatja a vizet. Aztán talál valamit a gépén és megmutatja a lánynak. Egy képet talált amin még Michaval vannak. Képeket kezd el mutogatni Faithnek amikor csöngetnek. Fel figyelhetnek mind a ketten végül is senki nincsen rajtuk meg a személyzeten kívül itthon így Elizabeth kezében most nincsen semmilyen fegyver így teljesen nyugodtan leteszi a laptopot és az ajtó felé indul kinyitni az ajtót, de egyre jobban jön a csöngetés..* – Jövök már nem hiszem el, már.. mi a ..*Dermed le a lány amikor meglátja az angyalt és nyel egyet majd nem mer mozdulni sem csak hátra.* – Takarodj a házból most!*Mondja a lány majd Faithnek jelez, hogy menjen fel a szobájába, ám sikerül elkapni a húgát. Az angyal kényelmesen besétál és mivel senki nincs körül így kényelmesen leül. Persze az ajtót nyitva hagyja. A lányokat pedig lefogják.* - Most pedig tárgyalunk. Ide figyelj. Én eljövök érted ezt már te is tudtad. Figyelj.. Apád a halálán van és sajna az angyal sem fogja túl élni..*Elizabeth nem tud mozdulni csak köp egyet amire akkora pofont kap, hogy elterül a földön.* – Hagyj békén nem megyek veled..*Az angyal várta a mondatot és rápillantva a testvérére elmosolyodik. Elizabethet felszedik a földről és az angyal előkap egy kést és a lány felé indul meg a keze.*- Még így se?*Teszi fel a kérdést és Elizabeth Faithre néz és jelezni akarja neki, hogy minden rendben lesz ne aggódjon.* – Állj! Mi a garancia, hogy nem esik bántódásuk ha veled megyek.-Önként és dalolva?*Teszi fel a kérdést majd oda sétál a lányhoz.* - Térdelj le és mondd utánam. Én Elizabeth Quenell. Önként és magamtól a szavamat adom, arra, hogy veled tartok.*Jegyzi meg az angyal és a lánynak ad egy pofont.. mire nagy nehezen kinyitja a száját, de közbe feszítik Elizabeth kezeit.* – Vállalom, hogy veled tartok és megkapod azt amit akarsz. Tessék és mondd enged el őket..*Jegyzi meg a lány és az angyal időközben a lány álla alá nyúl.*