*Giselle szokásához híven Kamen mellett ül az ágyon, és a fiú kezét fogja. Most éppen az új telefonjába írja be az anyja számát, mert mindenképpen beszélnie kell vele. Így jutott el napok után odáig, hogy tárcsázza Gabrielle-t.* - Anya? Giselle vagyok. Tudom hogyan váltunk el múltkor. Tudom, hogy nagyon dühös vagy rám, de kérlek… Most szükségem van rád. Tudod, hogy soha az életben nem kértem semmit. De most könyörgök neked, hogy gyere ide. Kamen kómában van már napok óta, és nem tudunk mit kezdeni. Talán… Talán te tudnál rajta segíteni. Anya, kérlek… Nem tudom mihez kezdenék nélküle. Szükségem van Rá! Nem tudok itt ülni tétlenül, és bámulni, azt ahogyan magatehetetlenül fekszik. *Szól bele a francia angyallány a telefonba, és kérleli az anyját, hogy segítsen rajta. Egyszerűen nem bírja tovább. Nem bírja tovább, hogy a szerelme lélegzésen kívül más életjelet nem ad. Hacsak megszorítaná a kezét, ha csak sóhajtana egyet. Vagy valami… De így már nem bírja elviselni ezt a helyzetet. Nem volt elég neki Kamen, múltkor a bátyja is majdnem megölette magát. Ha Fredrik nem segít azon a hülyén, akkor most Alex temetését is szervezhetné. * - Giselle! Várj egy pillanatot! Mi történt? De mégis hogyan? – Bosszút akartak rajta állni, ha nem avatkoznak közbe, akkor rég halott lenne. – Nem vagyok benne biztos, hogy tudok segíteni. De elmegyek. Giselle, vigyázz magadra! Vigyázz a bátyádra és a fiúra. Hamarosan megérkezünk lány. Addig bírd ki. *Sóhajt a telefonba az ügyésznő, és a vonal túloldalán int a fiának, hogy pakoljon össze, és indulnak. * - Köszönöm. Ígérem megteszek minden tőlem telhetőt. *Suttogja halkan Gis, és hallja, ahogy az anyja megszakítja a vonalat. Negyedórával később koptatnak Kamen hálójának az ajtaján.* - Szabad! *Szól ki a lány, és Kamen szeme elől eltűr néhány kósza tincset. Homlokon csókolja a fiút, feláll és az ajtóra szegezi a tekintetét. A kilincs szépen lenyomódik, és egy tizenéves fiú néz be rajta. * - Gis? De jó hogy itt vagy! Hallod, anya már tiszta ideg, hogy hol vagytok. *Szólal meg a legfiatalabb testvér, majd a lábadozóra téved a tekintete. Felvonja a szemöldökét, és odalép a nővére mellé. Átkarolja a tesóját, és Giselle fülébe súg valamit.* - Ne aggódj. Olyan szívós, mint egy csótány. Még a harmadik vh-t is túlélné! – Thierry… Hiányzott a cinizmusod. *Öleli meg az öccsét, majd kicsit eltolja magától.* - Te öcskös. Nem nőttél néhány centit? – Nem, szimplán te mész össze nővérkém. *Nyújtja ki a nyelvét a srác, mire Gis halkan felkuncog.* - Lehetetlen alak vagy öcsi! – Tudom, de így szerettek. Egyébként szívesen segítenék, de… Az egy dolog, hogy begyógyítok néhány törést, és kirángatni ezt az idiótát a kómából. *Gis egy barackot nyom a srác fejére, mire az morcosan felhúzza az orrát. Thierry elvágódik a pótágyon, és Gisre pislog.* - Te figyelj, ha kártyázni akarnék vele megmozdulna? Vagy tegyél mellé állatot! Esetleg hozd ide Brigitte-et. – Öcsi, valószínűleg hall téged. – Halljon, figyelj. Legalább lehet olyat mondok neki, mire kinyitja a csipáját. *Rándítja meg a vállát a srác, és a lábával kezd dobolni. Gis leül mellé, és Kamen arcát tanulmányozza, mint a nap huszonnégy órájában.* - Hé Kam! Mondjak egy viccet? *Szólal meg a kissrác, és felpattan. A fekete hajú fiú füléhez hajol, és halkan beszélni kezd.* - Én vagyok Brigitte. Szóval kelj fel, ha nem akarod a rikácsolásomat hallgatni! *Nevet fel a fiú, mire Gis visszahúzza a srácot.* - Thierry, ne szórakozz! *Morog a leányzó, Thierry pedig nagyokat pislogva néz a nővérére.* - Te tényleg belezúgtál. – Örülök neki, hogy most esik le öcskös. – Jó na. Múltkor még nem volt ilyen komoly a kapcsolatotok… *Nyafog a kissrác, majd megragadja a testvére kezét.* - Kirabolom a konyhába, majd visszahozom. Ne aggódj Kamen. * Szól oda a fiúnak, és Gist tényleg a szó szoros értelmében kihúzza a szobából. Ekkor azonban megszólal a csengő, így a fiú elengedi a nővérét, odalép az ajtóhoz, és kinéz. Amint meglátja a bátyját szusszant egyet, franciául üdvözli, és beengedi a lakásba, bár azóta Gis már visszasurrant Kamen szobájába.* - Gyere be tesó. Most épp hármasban vagyunk. Azaz én, Gis meg Kamen. Szóval nyugalom van. Mi szél hozott erre? *Vigyorog Thierry, majd belökdösi Alexet Kamenékhez, ahol Gis épp a kártyapaklit rendezgeti. Mikor meglátja Alexet halványan elmosolyodik.* - Szia Alex. Hogy-hogy benéztél? Nem úgy volt, hogy elmész?*Érdeklődik kedvesen miközben Thierry lehuppan a pótágyra, és megint keveri a lapokat.*
Alex, Gis és Thierry, avagy három Marceau beszélgetése Londonban
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°1
Alex, Gis és Thierry, avagy három Marceau beszélgetése Londonban
by Giselle Céline Marceau Szomb. Ápr. 14, 2012 8:26 pm
Vendég- Vendég
- Post n°2
Re: Alex, Gis és Thierry, avagy három Marceau beszélgetése Londonban
by Vendég Szomb. Ápr. 14, 2012 9:15 pm
*A délutáni kiruccanásból hazafelé ballag egy szőke fiú. Mellette egy szőke ifjú ügyész kisasszony lépdel csendesen. A kezében az aktatáska éppen a bíróságra érkezik. Alexander, aki egész délután beszélgetett rég nem látott ismerősével tényleg örült neki és sajnálta, hogy megszakították a kapcsolatot és csak mostanában keresték meg egymást.* - Alex. Nem tudom Vagy is apám révén utána szaglászhatok, találok e valamit, de úgy emlékszem képvisel valami Brown nevű családot, de lehet Brooklyn vezetéknevűt. Meglátom.*Mondja, a nő miközben összeköti a göndör haját. Igen eközben kifestette a sötét haját rá se lehet ismerni. Jó élete van, az embernek szóval rá se ránts. Mindenesetre Alexander ugye pislog nagyokat a nő felé.* - Oké. Köszi. Szerinted mennyire fog ki akadni, ha a családja után nyomozok?*Kérdezz rá már az ajtó előtt megállva és csöngetvén Gisnek.* - Eléggé, de szerintem nem törődne vele. Figyelj. Az olyan ember, aki eldobja a kölykét és rá se néz, azt nem érdekli és stb az komolyan nem érdekel ilyen embert. Mindegy. Nem szólok, bele csak én jogilag nagyjából tudom a dolgokat, de majd megnézem. Patet és Gist üdvözlöm. Bár gondolom mennyire fog nekem örülni, ha meglát szóval jobb, ha megyek. Nehogy kombináljanak azzal kapcsolatban, hogy Lisát megcsalod.*Mondja, Meredith majd megöleli a srácot és megy tovább egyenesen az utca végéig ahol egy fekete színű Bmw Várja. Alex közben vár a húgára, hogy ajtót nyisson. Hogy mi kerekedik, ki a dolgokból nem tudja csak, hogy sétált egyet és jól esett neki az, na. Amikor az ajtó kinyílik érdekesen felvont szemöldökkel nézi.* - Szia öcsi!*Köszönti testvérét majd nyel egyet és ugye Gisre pillant.* - Izé.. járok egyet és jártam is. Találkoztam Merrel tudod az a barna hajú lány csak ki szőkítette magát. Itt volt Londonban azt véletlen összefutottunk. Őő.. anya is itt van?*Pislant az öccsére és Kamenre elmosolyodik.* - Gondoltam. Egyébként mizújs tesó?*Kérdezz rá majd beljebb kerül és zavartan, de pislog rájuk.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°3
Re: Alex, Gis és Thierry, avagy három Marceau beszélgetése Londonban
by Giselle Céline Marceau Vas. Ápr. 15, 2012 1:22 pm
*Hát talán még jó is, hogy nem látták Meredith-t, mert Marceauék szeretnek maguknak kitalálni mindent, igaz nem pletykálják el másoknak, de azért mégis fantáziálnak néha. Főleg Thierry, Így tehát szépen ajtót nyit, belökdösi Alexet a szobába, és leül játszani. Eközben Gis felpillant, és felvonja a szemöldökét Alex furcsa reakciójára.* - Valami gond van Alex? *Kérdez rá kissé gyanakodva, majd egy fél pillanatra eltűnik, és egy lavórral tér vissza. Khm. Igen, lecseréli Kamen egyik kötését, ami délelőtt véletlen kimaradt. A lány ügyködésére a legfiatalabb testvér felpattan, és besegít a másiknak. Óvatosan leszedik Kamen „cápaharapásáról” a kötést, majd újat tesznek fel rá. Ha ezzel végetek, akkor Thierry kiveszi Gis kezéből a lavórt, és kiviszi. Alexre Gis pedig csak halványan mosolyog.* - Értem. Nos üdvözlöm őt. Egyébként itt van. A lakásomban alszik. Szerintem nem akarsz vele még találkozni. Kicsit harapós kedve van. * Kuncog a lány, majd szépen felrázza a kómában lévő fiú párnáját, megigazítja a takarót, és megérinti a párja kezét.* - A szokásos. Bár… Thierry mióta elmentél háromszor megvert römiben, és azt hiszem Kamen lassan felfog ébredni. Legalábbis én hiszek benne. *Mondja halkan, a fekete hajú fiú kezét simogatva. Eközben Thierry visszatér, és visszaül a kártyákhoz.* - Na, még egy menet? Alex beszállsz? *Kérdi vigyorogva, és még a vak is látja, hogy a kis srác jelenlétét Giselle is sokkal nyugodtabb.* - Persze, csak most ne kiáltsd el magad spanyolul, ha nyersz. *Mosolyog a lány, majd egy puszit nyom Kamen arcára, majd Alexére is utána pedig az öccse haját összekócolva leül a kártyalapokhoz. Pont úgy helyezkedik a két gyerek, hogy Alexnek is jusson hely. Ha a szőke beszáll, akkor Thierry neki is oszt, ha nem akkor nem.* - Te tesó. Nem gondolod, hogy ki kéne szőkülnöd? Már én se vagyok az, de te még úgy látszik nem értél meg a barnaságra. * Vigyorog pimaszul Thierry, mire Gis felkuncogva oldalba böki.* - Öcsi, megint kezded. – Jaj, nővérkém. Tudod, hogy túlárad bennem a szeretet. *Kuncog a kis srác, és azokkal a kék szemeivel huncutul néz a bátyjára. Nem tehet róla, amikor pimaszkodik akkor mindig ilyen a nézése.* - Szóval ki játszik? *Kíváncsiskodik a fiú, és a saját lapjait kezdi tanulmányozni.*
Vendég- Vendég
- Post n°4
Re: Alex, Gis és Thierry, avagy három Marceau beszélgetése Londonban
by Vendég Vas. Ápr. 15, 2012 2:19 pm
*Meredith az Meredith.. Khm.. a lány, akivel elég sok időt töltött és talán egyik barátjának mondhatja. Mellesleg meg jó, hogy van nem csak az anyján kívül még egy ügyész ismerőse. Ugye felvonja a szemöldökét. A reakció csak azért van, mert nem tudta és gondolta volna, hogy jön, az anyja meg az öccse szóval nem kell aggódni.* - Semmi csak megleptetek. Miért nem mondtad, hogy jönnek?*Kérdezi Húgától majd ugye beljebb lép és megpillantja Kament. Rákérdezz, az anyjukra majd nyel egyet és bólint a válaszra.* - Szerintem sem. Elég akkor találkozni vele, ha felébredt. Thierry..*Ugye magyaráz az anyjáról akkor nem is zavarja bár nem is kíváncsi arra miért olyan a kedve amilyen. Így hát hallgatja testvéreit, akik a römiről beszélnek.* - 100-szor megverlek römiben és pókerben. Mondjuk még Gisel nem játszottam, de ne aggódjatok, van még egy jó játékos.*Nyújtja ki a nyelvét és kötözködik az öccsével.* - Naná, hogy beszállok, és ezt veheted egy kihívásnak öcsi.*Mondja Lexi és csatlakozik hozzájuk. Aztán ha kevernek ő vár, míg osztanak, és felvont szemöldökkel néz öccsére. A szőkés megjegyzésre gyilkosan néz és barackot ad.* - Ne szóljál be. Ha kell, veszek, festéket csak nyughassál le öcsikém. Kicsit túl vagy pörögve.*Mondja Thierrynek és közben Gisre pislant.* - Semmi változás nincs ugye?*Kérdezz rá és biccent Kamen felé. Azért ő is aggódik érte. Igen észreveszi, a fiú Thierry jelenléte megnyugtatja, szóval nem is akarja alapból hergelni a másikat úgyhogy.* - A nyertes mit kap? Mellesleg anya miért harapós?*Kérdezz rá több szempontból majd ugye az anyjukra terelődik a szó és sok mindenről elgondolkodik. Alex érezz valamit a levegőben, de igyekszik nem feszíteni a húrt és viselkedik.*
Giselle Céline Marceau- .::Diák::.
- Post n°5
Re: Alex, Gis és Thierry, avagy három Marceau beszélgetése Londonban
by Giselle Céline Marceau Vas. Ápr. 15, 2012 2:39 pm
- Aha. Megleptünk. *Dünnyögi maga előtt a leányzó, majd a kérdésre egyszerűen megrándítja a vállát.* - Amikor szólni akartam, akkor léptél le. Ez van. – Törődj bele drága bátyám, hogy anyánk úgy le fog cseszni, hogy még London másik felében is hallani fogják a süket öregasszonyok. *Magyaráz Gis, majd Thierry szól be a lány mondandójába. Mellesleg a kis srácon semmiféle együttérzés nincs Alex felé, ugyanis jót röhög rajta.* - Na látod. Szerintem inkább ne emlegesd, mert jó füle van, és képes felriadni arra, hogy róla beszélünk. *Kuncog Gis, mire Thierry visszaérve hevesen bólogat.* - Bizony ám. Szeme, mint a sasé. Füle, mint a rókáé. *Bólogat nagy bölcsen a fiú, majd inkább visszatér a kártyákhoz. Gis meg ugye elhelyezkedik az öccse mellett, és vigyorogva hallgatja Alexet.* - Próbálkozni szabad Alex, de aztán a végén nehogy tévedj. *Kuncog a srác, egyébként nagyon jó szerencsejátékos, főleg a kártyajátékokban nyerő, és keresve sem találsz olyat, aki képes lenne leverni.* - Velem nem is kell. Én fogadásokban vagyok jó, nem kártyában. *Rázza a fejét nevetve. Való igaz az öccse nyomába sem ér, sőt nem is valami jó játékos.* - Kamenre gondolsz tesó? Sajna ő most kómás állapotban leledzik valahol. *Csipkelődik a fiú, és precíz mozdulatokkal osztja a lapokat, mint valami pókeres műsorban. Egyébként erre a megjegyzésre egy elég nagy tarkón vágást kapott a nővérétől.* - Ugyan, nem vagy számomra ellenfél. *Kacsint a szőkére pimaszul, Gis meg csak nézi, hogy mit művel a két lökött testvére. Ezután következik a szőkés megjegyzés, és a barack adás. A kócolásra a fiú morcosan húzza a száját, de annyira nem tudják letörni.* - Már késő. Egyébként tényleg jó lenne, ha felnőnél, mert részben ezért vár a lecseszés. Nem vagyok túl pörögve, igazság szerint mindig ilyen vagyok. Gis is megmondhatja. – Tényleg ilyen, kivéve ébredés után egy-két órával. Akkor még képes, és neki megy az ajtónak. – Kösz Gis. – Ó, igazán nincs mit öcsikém. *Szövegelnek, majd Gis pár pillanat múlva inkább visszaadja a lapokat az öccsének. Nincs kedve játszani.* - Semmi, de szerintem kezdi unni a szövegelésemet, mert már napok óta este hangosan olvasok Shakespeare-t. Azt pedig nem szereti. *Kuncog a lány, majd Kamenre pislog. Való igaz, tényleg nem szereti a másik a drámákat.* - A nyertes? Nos, nem cseszi le anya. *Kacsint a kölyök, eközben Giselle feltápászkodik, és kimegy a konyhába, hogy onnan ropit meg kekszet hozzon be. * - Anya? Nos, mert szerinte egyedül hagytál, és ezt nagyon nem kellett volna. Próbáltam… *Kezd bele a magyarázatba Giselle, majd Thierry szúrós pillantására változtat.* - Pontosabban próbáltunk beszélni a fejével, de nem jött össze. *A befejezésre a legfiatalabb gyerek elismerően bólogat, majd tesz egy-két megjegyzést.* - Nem hiába, a Marceau és a Merchant nők nagyon makacsak. Meg persze Sébastien, de ő egy hibrid. * Kacag Thierry, mire Gis megint oldalba böki. A lány pedig halványan mosolyogva magához vesz pár szál ropit, és azt kezdi enni miközben a játékosokat bámulja.* - Miért érdekel ennyire a leszúrásodnak az oka? *Szólal meg halkan a leányzó miközben Thierry sorra pakolja a lapokat lefelé.*
Vendég- Vendég
- Post n°6
Re: Alex, Gis és Thierry, avagy három Marceau beszélgetése Londonban
by Vendég Vas. Ápr. 15, 2012 7:18 pm
- Örülök, ha bár megjegyzem azért szólhattatok volna. Csak mert akkor veszek valami ajándékot.*Mondja, vállat rántva majd ugye fogja magát és lehuppan hozzájuk. Amikor Giselle mondja, a dolgokat ránéz, a kék szemeivel majd csak pislog nagyokat.* - Kösz Húgi. Mindegy nem ezen fogunk összeveszni lapozzunk.*Mondja a nagyobbik testvér bár Gist még mindig tapasztaltabbnak tartja hozzá képest szóval nem is mondja, ki a nagy szót. Aztán ráterelődik, az anyjukra a szót majd hallgatja, hogy le fogják cseszni. Szemet forgat és megvakarja a fejét.* - Most mi az istent tettem, hogy na mindegy.*Nem fejezi be a mondatot és a kártyáról kezdenek el beszélgetni mire ugye fel ajánlja, hogy versenyezzenek.* - Ugyan.. nem tévedek én sosem. Thierry nem ismersz még eléggé öcskös. *Nyelvet ölt Alex és kihúzza magát büszke tartásával.* - Tudom, hogy kómás.. de azt kérdeztem h változatlan az állapota? Mindegy hagyjuk. Izéé.. azt tudjuk, hogy a fogadásokban. Nem hiába csókolóztál Kamennel akkor.*Mondja húgának és kacérkodóan rápislant és ördögien elvigyorodik. Bizony.. Alex tud pár dologról és még vannak egyéb kis titkai. Azokról jobb, ha nem tud Gis egy darabig. Van egy lidérces lezáratlan ügye, akkor a nitrós autó.. mind a kettő Phoneixben történt még az eset és reméli, hogy a lidércek elfelejtették. Bár a telefonját összetörték majd Giselletől el fogja kérni a telefonját. Reméli, hogy oda adja. A Sheakspeare csak szemet forgat. Ő nem szereti, alapból a szerelmes nyálas szövegeket szóval hagyjuk. Az ellenfélre csak mosolyog azután Giselle felé fordítja kobakját és érdekesen néz rá.* - Eddig mindig itt voltam veled. Vagy is… kivéve akkor.. vagy is tudod mikor.. nem értem anyának mi baja. Egyébként meg nem mentem el szerintem sokáig szóval nem értem mi baja. Meg kellett egy fontos ügyet intéznem, amit előtted előttetek nem akartam hagyjuk.*Mondja, szemet forgatva durcásan majd csak néz jobbra meg balra és vár, hogy osszanak. Úgy tűnik Thierrynél valami gond van vagy is Alex érzi, hogy nem igazán kedveli a kisrác, de majd beszél vele.* - Jó, hogy nem kell engedélyt kérnem azért, hogy aludjak. Mindegy.*Mondja durcásan és inkább nem foglalkozik a dologgal. Igazából próbálna, viselkedni csak ugye neki nagyon nehéz beilleszkedés szempontjából szóval próbálja az anyját nem hergelni.* - Gis is elég makacs..*Mondja kötözködve és újabb mosolyt küld tesója felé.* - Csak azért, hogy mikor tudjak lelépni.*Mondja diadalmasan, de nem akar elmenni csak viccel ezzel. Ő igazából úgy van vele, hogy még a tényhez nem szokott hozzá, hogy anyja van és nem apja és, hogy milyen családja van. Szóval az egy dolog, hogy már öcsnek meg húgnak hívja Thierryt meg Gist.. viszont az anyjukkal nem tudja még, hogy viszonyuljon kicsit tart tőle. Szóval inkább viselkedik és csendben marad, aztán jöjjön, aminek jönnie kell.* - Gis.. valamikor az este folyamán elkérhetném a telefonodat? Tudod még nem sikerült vásárolnom és az enyém összetört mikor. Mindegy.*Ha igent mondd, akkor megköszöni, és ugye játszani kezdenek majd és Alex csendben figyel Thierryre és Gisre.*
Ajánlott tartalom
