by Vendég Szomb. Márc. 17, 2012 7:48 pm*A dolgok lenyugodni látszanak.A fiú lassan megjavul és bottal járkál és egyre jobban megy neki. Fredrik Lainel a kapcsolata mondhatni jó. A lidércek többségével is kivéve eggyel.. A folyosón járkálva több mindenen gondolkodik. Részben azon, amit anyjával beszélt és ugye összeborulások hada követte minden. Viszont mélyen a lelkében az is bántotta, hogy egyszerűen megint ott van az-az érzés, hogy nem tud tovább lépni és a lehetetlent nem tudja megszerezni. Bizony mióta emlékszi a régi sulijára és arra is miért kellett ezt csinálni csak még jobban nyomasztja. Muszáj ezt kibeszélnie valakivel így az iskola első számú pszichológusával beszélgetne Raphaellel. A nagynénjére nem igazán kíváncsi főleg a perverz gondolataira.. Lisa felé az érzéseket sem tudja most kimutatni. Raphael szobájába indul el.* - Na, jó nem táncolok vissza, de ennyire szerencsétlen akkor sem lehetek.*Gondolja, hangosan magában azután bekopog Raphaelhez.* - Raphael beszélhetnénk? Elnézést a zavarásért csak muszáj már beszélnem valakivel.*Kérdezz rá és amikor benyit a szobájába belép és fejét vakarja és várja mit reagál az illető. Ha beszélhet vele akkor beljebb megy ha nem akkor ugye elmegy.*
2 posters
Alex és Raphael beszélgetése
Raphael Walsworth- .::Lélekbúvár Fegyvertáros::.
*A mai nap egészen nyugodtan telt Raphael számára, pláne mióta engedélyt kapott rá, hogy kamerával megfigyelje a fegyvertár közvetlen környezetét. Szóval most nyugodtan üldögél a kanapén, kezében egy csésze kávéval. Érdekes módon most nem a páncélzatát viseli, hanem egy egyszerű barna szatén nadrágot, fekete régimódi inget, és egy sötétbarna csuklyás köpenyt. Cipő nincs a lábán, hiszen itt sosem visel, persze ezt a dolgot a vendégeitől is elvárja. A kopogásra felpillant, lerakja a kávézóasztalkára a csészét, majd megszólal.* - Tessék! Fáradjon beljebb! *Szól Alexnek, hogy nyugodtan jöjjön be, majd feláll a kanapéról, és az ajtó mellett terem. Mikor meglátja Alexet halványan elmosolyodik, és beinvitálja a fiút.* - Szép napot ifjú Marceau fiú! Kerülj csak beljebb. Mellesleg nem zavarsz. Még éppen ráérek szóval mondjad mi bántja a lelked, hátha tudok rajtad segíteni, de mielőtt még beljebb jönnél kérlek vedd le a cipődet. Nem szeretném, ha a szőnyeg összekoszolódna. *Mondja kedvesen, majd miután Alex megszabadult a lábbelijétől akkor Raph rámutat a kanapéra, hogy nyugodtan helyezkedjen kényelembe, majd őmaga is leül az egyik fehér fotelbe.* - Parancsolsz valamit? Egy kis édesség, vagy netán némi sütemény? Egyébként van kávé is, ha szeretnél, de ha mást fajta koffeint szeretsz akkor kóla is van. Nyugodtan szolgáld csak ki magad. *Mondja halkan, majd magához veszi a csészéjét, megissza a maradék kávét, és átható tekintetét Alexre szegezi. * Nos, miben segíthetek? *Érdeklődik a férfi, bár igazából lenne dolga, de próbál időt szakítani a diákok lelki-problémáira.*
Vendég- Vendég
*Ugye ő most megy Raphhoz… Gondolataiban és ugye érzéseiben most lelkizésre vágyik és muszáj mindenképen kibeszélnie magából a dolgokat. Az ajtót ugye kinyitja és elmosolyodik, miközben a fejét vakarja. A cipőt leveszi és a szép napra csak szemet forgat.* - Volt már szebb is! Most komolyan.. Ennyire Tisztaság mániás vagy? Istenem komolyan ezt nem hiszem el..*Mondja nevetve és a fejét csóválva ledobja magát a kanapéra. Az édességre csak felvonja, a szemöldökét a kávéra fintorog.* - A süteményt elfogadnám, köszönöm viszont én nem vagyok kávés. Nem szeretem…*Mondja fintorgó hangon, és amikor rákérdeznek, csak kényelmesen hátradől és zavartan, de akadozva kezd bele..* - Hát.. nem is tudom.. hogyan mondjam vagy is kezdjek hozzá. Amióta történtek a dolgok természetesen a régi sulit nézve megkértem Josh édesapját, hogy módosítsa az emlékeimet és van egy lány, akit elszerettem volna felejteni. Minden rendben volt addig, amíg nem akarom háborgatni a múltat, de amikor a balesetek voltak akkor visszaemlékeztem és ott láttam egy lányt, akit tudtam soha nem kaphatok meg és játszott az érzéseimmel. Viszont.. *Mondja, akadozva aztán folyamatosan beszél, beszél beszél majd szusszant egyet.* - Itt Fyronben van még egy lány aki meg tetszik és úgy néz ki lehet köztünk valami, de sajnos nem tudom kimutatni úgy az érzéseimet ahogy szeretném és ezért leszek olyan a lányokkal amilyen. Ha bár nem tudom még, hogy alakulna a jövőm, mert én gyereket biztos nem szeretnék vagy nem is tudom.. de szerinted mit tegyek, hogy tovább lépjek? Gisel is beszéltem erről, de egyszerűen nem tudom nem tudom el felejteni…*Folytatja ugye tovább és Susanról beszél. Eszébe van a szőke haja és az illata és a zöld szeme és a kalandok. A fiú nagy sóhajjal tanácstala, mert ha Lisával úgy jönne össze, hogy Susant látja benne az genyóság. Alex meg nem az.. egy szóval.. Most lehajtja a fejét várja a reakciókat és tényleg nem tudja mit tegyen.*
Raphael Walsworth- .::Lélekbúvár Fegyvertáros::.
*Ugye beereszti a szobájába ezt a hiperaktív, depressziós Cameosost, aki egyből megjegyzéseket tesz a férfi rendszeretetére.* - Figyelj, ha nem tetszik akkor el is mehetsz. *Mondja halványan mosolyogva, persze tudja, hogy Alex csipkelődik meg már túlságosan is hozzászokott a rendmániájára tett megjegyzésekhez.* - Egyébként meg Tyla is is ezzel nyaggat. Múltkor éppen sáros bakanccsal rontott be ide. Képzelheted milyen boldog voltam tőle. *Csóválja a fejét miközben nevet. Na igen. Tyla és a szokásai, amiktől Raphael néha képes lenne a falra mászni.* - Te tudod Alexander. Én csak megkérdeztem, mert az illem így kívánja, és mivel úgyis szinte mindennaposak itt a látogatók, ezért csak fogadnom kell őket valamivel, nemde? *Szélesen mosolyog, a hangja pedig szokásához híven megnyugtató. Alex mondandóját hümmögve hallgatja végig, és mikor őt kérdezik akkor összekulcsolja a kezeit, és úgy mered Alexre.* - Értem, tehát szerelmi bánat az, amiben szenvedsz. Nos én úgy gondolom, hogy arról a lányról le kellene mondanod, aki téged nem szeret viszont. El kellene őt felejtened, de nem úgy értem, hogy kitörlöd az emlékeidet. Csupán azt mondod magadnak, hogy találsz nála jobbat is, és nem érdemes olyan nő után szaladni, aki nem lehet tiéd. *Szól megfontoltan a mese elejére, majd a Fyronbéli lányra felvonja a szemöldökét, kicsit megköszörüli a torkát, és folytatja a monológot.* - A másik lányról az a véleményem, hogy előbb ismerd meg, tölts vele sok időt, és ne azt nézd benne, hogy hasonlít a másikra, és talán kárpótolhatná. Ne az érdekeljen, hogy mennyire hasonlít az előző iskoládban lévő lányra, hanem a saját egyéniségéért kedveld, és ismerd meg. *Alex gyerekes megjegyzésére csak csóválja a fejét.* Ifjú Alexander. Fogalmad sincs róla milyen balga beszéd ez. Hidd el nekem, hogy egy gyermek felér a világ minden kincsével. Nekem sajnos nem lehet gyermekem, mert az, akit igazából szerettem eltávozott innen jó messzire. *Sóhajt a férfi, majd feláll a fotelből, a zsebéből elővesz egy zacskót, belemarkol, és maroknyi fehér port szór Alexre.* - Olyan jövőt mutatok meg neked fiatalember, ami még megadathat neked, de nem biztos, hogy bekövetkezik! *Szólal meg a férfi, és Alex érezheti, hogy egyre álmosabb lesz. Raphael visszaül a helyére, és lidérc nyelven halkan kántálni kezd valamit.*
Vendég- Vendég
*Talán nem ez lenne a legjobb megoldás, hogy újabb dolog jöjjön, a másik után viszont most már tényleg kell neki valami, ami vagy valaki, akivel beszélni. Igen tetszik, neki Lisa csak nem akarja úgy látni, hogy másik lányt. Pedig tényleg szeretni tudná! A Tylas megjegyzésre csak elvigyorodik.* - Felnőttek. Rosszabbak, mint a gyerekek…*Csóválja meg a fejét és elvigyorodik. Csak piszkálja, a másikat néha szeret ezzel szórakozni.* - Jól van, tudom. Csak tényleg nem iszok kávét. Csak ha szükségesnek találom.*Mondja, és utána beszélni kezd az érzéseiről és ugye nem tud lemondani a lehetetlenről.* - Éppen ez az, hogy nem tudok. Ha be csukom, a szemem ott van előttem, aztán ha zenét vagy bármi mást csinálok, akkor is eszembe jut.*Pont ezt mondta az előbb csak ugye tényleg nem és nem.. Az emléktörésre csak elvigyorodik, pedig volt egy olyan ötlete, hogy az összes eddigi dolgokat kitörölteti, de az sem fer megoldás Gisel szemben is.* - Hogy találsz nála jobbat is.. hm.. te már próbálkoztál ilyennel?*Kérdezz rá és nem bunkó, de ugye itt nem tudhatja, hogy a szerelmét megölték. Utána ugye Lisáról kezd el beszélni és haloványan, de elmosolyodik.* - Így is tudok róla egy két dolgot, de ahhoz, hogy jobban ismerjem és tudjak, tovább lépni ugye csak a másikról nevezem nevén Susant kellene felednem, ami nehéz..*Teszi fel logikusan a kérdést. Amikor hallja, hogy mit mesél zavartan elvigyorodik.* - Oh.. ne haragudj én nem akartalak ezzel praktálni.*Mondja és fejét lehajtja, majd ugye tényleg sajnálja. Nem kérdezz rá, viszont együtt érez vele. Aztán elkalandozik és az utolsó mondatánál csak feleszmél.* - Hogy micsoda? Milyen jövő?*Kérdezz, rá majd ásít egyet és lassan becsukja a szemét és mély álomba szenderülve álmodik.* ~ Ez most micsoda!?~*Ugye még magában gondolja., de már alszik.*
Mesélő
*Raphael igyekszik nem túlzottan reagálni a fiatal angyal piszkálódására így csak vállat rándít a felnőttes dolgon. Ó, ha tudná Alex, hogy Raphael mennyire szeretett volna örökké gyerek maradni a testvéreivel! De nem. Neki fel kellett nőnie, és el kellett fogadnia a sorsát. Visszatérve Alex problémájára.* - Ha mindenről őrá asszociálsz akkor komoly gondok vannak fiatalember. Az meg, hogy nem tudod kiverni a fejedből. Nos, szerintem tudatalatt nem is akarod elfelejteni. Bemesélsz magadnak olyan dolgokat, amik fogva tartanak téged, és nem tudsz tőlük szabadulni. ha pedig nem próbálsz meg megszabadulni ettől az érzéstől én nemigazán segíthetek. *Mondja halkan a lidérc férfi, és még mindig Alexre szegezi szürke tekintetét.* - Próbálkoztam? Nos, nem ugyanez volt a helyzet, de igen. próbálkoztam. De olyan nőt, mint amilyen ő volt soha nem találtam, és nem is akarok. Úgy volt, hogy vele élem le az életemet, de nem így lett. Viszont nekem el kellett fogadnom a tényt, hogy többé nem lehetek vele. Viszont mással se tudnék élni, így hát jobb nekem egyedül. *Szól komolyan, mert ő aztán tényleg elég sok mindenen keresztül ment, ha nem is látszik rajta.* - Akkor meg ha ismered a leányzót akkor ne gondolj folyton Susanre, hanem inkább vele foglalkozz. Ha viszont is szeret téged elhiheted, hogy nem fog örökké várni. *Felel Alex kesergésére, a bocsánatkérésre csak legyint. Nem kell bocsánatot kérni ezért, mert ő most már különösebb szívfájdalom nélkül tud beszélni menyasszonya elvesztéséről, vagyis csak úgy látszik. *
*Alex a kérdésére nem kap választ, hanem egy napfényes nappali kanapéján ébred.* -Apa! Apa! Kelj már fel! Mark meghúzta a copfomat! - Ez nem igaz! Ne hazudj Emily! Apa mondd meg neki, hogy ne kamuzzon folyton! *Két kisebb gyerek ugrik rá a szőke fiúra, vagy immár férfire (?), és vitatkoznak.* - Én hazudok? Te füllentesz folyton a Papának meg a Mamának! *Kiáltja a kislány, és tovább rángatja Alex ingét. Úgy látszik sokáig el fognak vitatkozni, ha le nem állítják őket.*
*Alex a kérdésére nem kap választ, hanem egy napfényes nappali kanapéján ébred.* -Apa! Apa! Kelj már fel! Mark meghúzta a copfomat! - Ez nem igaz! Ne hazudj Emily! Apa mondd meg neki, hogy ne kamuzzon folyton! *Két kisebb gyerek ugrik rá a szőke fiúra, vagy immár férfire (?), és vitatkoznak.* - Én hazudok? Te füllentesz folyton a Papának meg a Mamának! *Kiáltja a kislány, és tovább rángatja Alex ingét. Úgy látszik sokáig el fognak vitatkozni, ha le nem állítják őket.*
Vendég- Vendég
*Ő csak figyel csendben és hallgatja a lidérc magyarázatát. A bocsánatkérésre csak elmosolyodik, azután valami jövőről kezd el hablatyolni és lassan elálmosodik.. Csak szendereg, és ugye nem gondol másra csak arra, hogy mi történt. A nap ragyogóan besüt az ablakon egyenesen Alex szemébe és ugye csak arra fog fel eszmélni, hogy két gyerek üvöltözik.* - Mi.. Mi történik itt?*Kérdezz rá és a fejéhez nyúl..* - Jól beverhettem, de egyáltalán hol vagyok?*Teszi fel a kérdést és a kislányra érdekesen néz és megfogja gyengéden a kezeit és az ölébe ülteti.* ~Mark.. jól van.. végleg megőrültem..~* - Meséld el szépen, te ki vagy? És én hol vagyok. Nem lehetek, az apukád túl fiatal vagyok ahhoz, hogy nekem gyerekem legyen. Ez képtelenség..*Mondja fejet csóválva azután a kanapéra ülteti a kislányt és körbe néz.* - Hol van anyutok? Egyébként nem szabad bántani a lányokat. Nem tanították meg neked? Vagy inkább arra tanítanak, milyen perverz dolgokat tudjál? Nos, elárulom, neked bevezetnélek én a rejtelmekbe, de túl kicsike vagy.*Mondja mosolyogva és a szőke hajába beletúr és elgondolkozik és körbe járkál, és nézegeti, hol lehet.* - Egyáltalán milyen évet írunk? Nekem most Fyronben kéne lennem..*Gondolkozik, el majd sétál körbe néz. A konyhába indul el először megnézni van e valamilyen ital aztán kerítene valamilyen újságot.* - Hol van az aspiryn?*Teszi fel a kérdést és nem van jól.*
Mesélő
*A két gyerek nem igazán törődik Alex kérdésével tovább ugrálnak rajta csakhogy egyáltalán ne legyen álmos. Aztán mikor Emily kezeit megfogja akkor elcsendesülnek, és végre hajlandóak válaszol Alexnek.* - Papa, Emily vagyok! Nem ismersz meg?! Ez a lökött itt meg Mark. Mi van veled Papa?*Fakad ki a kislány, majd a fiatalságra felkuncog.* - 30 éves vagy papa. Ne nevezd magad fiatalnak! *Szólal meg a fiú is, aztán a kislány ismét átveszi a szót.* - Hol lennénk?! Phoenixben! *Pislog értetlenül az apjára a lányka.* - A Mama? A mama dolgozik, és ezért nem mehetsz turnéra, mert most te vigyázol ránk miután elérted, hogy a dajkánk felmondjon. *Felel megint csak Emily közben Mark felpattan a kanapéról, és a nappaliban kezd mászkálni. Mikor Marknak szólnak a kisfiú odafordul és oldalra billenti a fejét.* - Te is mindig piszkálod Gis nénit. Akkor nekem is szabad ezt a majmot cukkolni. *Felesel a kis srác, és a jelzőre Em csak morogni kezd. A perverz dolgokra a fiúcska szélesen elvigyorodik.* - Már így is túl sok perverz dolgot tanítottál papa.- 2024-et írunk. *Szól bele Mark monológjába Emily, majd lepattan a kanapéról, és egy díszpárnával fejbe vágja Markot.* - Ezt a majomért kaptad! *Kiáltja a kislány, és a gyógyszeres dolgot szintén nem hallják meg. Viszont ebben a pillanatban megszólal a csengő, és ha végre valaki kinyitja az ajtót akkor egy idősebb Giselle-t pillanthatják meg egy nyolc éves kisfiú társaságában, aki tisztára úgy néz ki, mint Kamen.*
Vendég- Vendég
~Biztos alszom.. biztos alszom..~*Mondja magában és elkiáltja magát.* - RAPHAEL WALSWORTH!!!!!!!!! MI TÖRTÉNIK ITT!?*Kiáltja el magát és a kezeit a csípőjére teszi.* - Na, jó. Egy.. én szerintem alszom. Kettő nem lehetek 30… 18 vagyok. Kisfiam ne szemtelenkedj vagy kapsz egy olyan tockost, hogy azt megemlegeted!?*Szúrja le a gyereket. Nevelés. Csak morog magában és a szemeit forgatja. Phoneixben?* - Na, keressük meg az őrangyalomat. Blair nénit láttátok a mai nap? Ő biztos tud segíteni.*Mondja elgondolkozva és a konyha felé indul, majd amikor hallja Markot Gisről beszélni csak a fejét csóválja.* - Pff.. ne beszélj így a nagynénédről mert a végén kapsz egy fenékverést! Na, sipirc, fel a szobátokba és ott randalírozzatok! Ha még egyszer meg látom, hogy piszkálod, akkor biztos lehetsz abban, hogy 1 hétig nem videó játékozhatsz!*Szúrja, le a 8 éves kisfiút majd lehuppan egy zsékre és a fejét csóválja.* - Még, hogy 30. Ch.. Hol az istenben vagyok ez vicc. Most komolyan nem írhatunk 2024-et..*Csóválja a fejét a turnéra is természetesen ugye csak elszontyolodik.* - Na jó most komolyan. A dajka biztos kikészült, mert rámásztam. Fiam egyet jegyezz meg. Sose legyél olyan, mint az apád!*Mondja komolyan majd a csöngetésre felfigyel. Az ajtóhoz lépve laza mozdulattal kinyitja, és megdülöngél.* - Úristen! Már te is? Kamennek mióta van öcsikéje? Úgy tudtam, hogy Yan a testvére. És a kosztüm nem áll jól neked.. *Üdvözli a húgát és közben sokkolt állapotban figyeli a másikat…* - Most komolyan mi ez az egész? Mit keresel itt?*Kérdezz rá felvont szemöldökkel és ugye csak kinéz az utcára majd becuskja az ajtót ha bejöttek Gisék.*
Mesélő
*Az üvöltésre Emily felsír, és záporoznak a könnyei. Mark csak rámered az apjára, majd megérinti a húga vállát.* - Ne sírj Húgi. Apa megint be van tépve. Ilyenkor tudod, hogy nem kell törődni vele. *Morogja a kis srác, a lány pedig halkan szipog.* - Papa, nem alszol, hiszen az előbb keltél fel. És igenis 30 éves éves vagy ne tagadd! *Szipog tovább Emily, Alex fenyegetésére Mark csak felnevet.* - A szemtelenség egy olyan vonás, amit tőled tanultam. *Bólogat a fiú miközben bölcset játszik. Nem hatja meg az apja fenyegetése, mert tudja, hogy úgysem bántaná.* - Blair nénit? Blair néni Floridában nyaral. Majd csak egy hónap múlva jön vissza. *Válaszol az apjának Em miközben a ruhája ujjával letörli a könnyeit. Alex háborgására Mark csak megvonja a vállát, majd felrohan az emeletre eldugni az apja elől az x-boxát. A hat éves lányka viszont ott marad Alex mellett, és megérinti a kezét.* - Pedig hidd el, hogy nem hazudok. *Motyogja halkan a lányka, Mark pedig lekiált az emeletről.* - Már késő! A Mama is mindig azt mondja, hogy olyan vagyok, mint Te! *Ezek után hangos csörömpölés nyomja el a fiú hangját, mert minden fontos holmiját most rejti el az apja elől. Aztán ugye csengetnek, és Alex húga áll ott a kisfiával.* - Mit csinálok én is? *Szólal meg halkan Giselle miközben tovább hallgatja Alex kifakadását.* - Én nem az öccse vagyok, hanem a fia. Jared Samuel Branimir, és Yan pedig apa fogadott unokabátyja. Ugyanis nem testvérek. *Szól meg a kisfiú, majd az anyjára pillant. Gis halvány mosollyal az arcán megköszöni a bókot, majd ha végre beljebb jutnak akkor sokkal beszédesebbé válik.*- Nem emlékszel? Megbeszéltük hogy találkozunk. Jaredet magammal kellett hoznom, mert nincs otthon senki, aki vigyázhatna rá. Anyától pedig szegényem már a falra mászik. *Mondja nevetve a fiatal nő miközben Emily is felbukkan, és szegény fiút kezdi nyaggatni.* - Jared! De jó hogy itt vagy! A papa megbolondult. Azt hiszem emlékezetkiesése van, vagy nem tudom, de nagyon bolond. Mesélj, mesélj. Mi újság Londonban? *Nyaggatja a fiút, aki csak áll az anyja mellett, és franciául válaszolgat az unokahúgának.* - Mondd csak drága bátyám. Hol van Lisa? *Érdeklődik Giselle, és leül az egyik kanapéra.* - Mi minden történt errefelé? Évek óta nem jártam már nálatok.
Vendég- Vendég
*A fejét fogja és elkiáltja magát és a kislány felsír. Markra csak gyilkos szemekkel figyel rá és már emeli a kezét, de fél úton meg áll és leereszti. Nem lenne soha képes megütni a gyerekekét és az se biztos, hogy az övé.*- Na, jó. Tűnjetek, el a szemem elől mielőbb ki akarom deríteni mi ez..*Mondja a fiú és igen ő nem igazán szívleli a gyerekeket. Ch.. A kislány mondására csak elmosolyodik, majd közeledik hozzá, és ha hagyja, akkor felemeli. Az arcát megsimogatja gyengéden és letörli a könnycseppeket.* - Szép álom lenne, ha minden ez igaz volna.*Mondja halkan és kisfiú kijelentésére szemet forgat.* - Tőlem biztos, hogy nem tanulhattad.*Mondja, nyugodtan majd elmosolyodik. A fenyegetésre meg ugye komolyan gondolja és nem hatja meg, hogy felrohan a szobába. A lehetetlen helyről is előszedi a cuccokat. Blairre viszont felvonja a szemöldökét.* - Gyönyörű…*Csak a fejét csóválja. Amikor Mark kiabál, a lépcsőről csak felnevet.* - Persze olyan, mint én. Kizárt!*Felesel vissza majd a csöngetésre felfigyel és lerakja a prücsköt és megy kinyitni az ajtót.* - Jared? Yan és Kamen nem testvérek? Mi van?*Csak pislog nagyokat és megrázza a fejét.* - Ne haragudj, gyertek beljebb semmi csak ez egy álom és nem tudom, hogyan keveredjek ki belőle. Nem beszéltünk meg semmit figyelj, én még Fyronben tanulok, és nem vagyok 30. Nincsenek gyerekeim és.. állj. Azt mondtad Lisa?*Csak mondja, mondja a magáét és hallja Emilyt még és Gisre ránéz és hírtelen elájul.*
Mesélő
*Mark csak szélesen vigyorog, majd ugye kicsivel később elhajtják, de Em ott marad végig az apja mellett. A kislány hagyja, hogy felemeljék, odabújik az apjához, és még szipog párat.* - Ne legyél ilyen ideges papa. Azt nem szeretem… *Suttogja Emily, és Alex szavaira elmosolyodik.* - Ez nem álom. Hanem egy lehetséges jövő. *Motyogja angyalnyelven, de kicsit úgy hangzik, mintha Raphael mondaná.* - De biza’ tőled tanultam. Meg te hangoztattad mindig, hogy a perverzség királya vagy. Meg még sok mindent mondtál, de nem akarom, hogy Emy hallja! *Felesel a kisfiú, majd folytatja a pakolást. A továbbiakra Mark nem reagál, majd ugyebár Emilyt lerakja így ő a konyhában kezd mozgolódni, amíg odakint történnek az események.* - Jared a fiam. Pontosabban Kamen és az én gyerekem. Yan és Kamen pedig nem testvérek, de ezt már évek óta tudjuk. Kincsem, ne törödj a nagybátyáddal. Néha szórakozik a memóriája. *Az utolsó mondatnál egy puszit nyom a fiú arcára, majd Alexre pillant. A bátyja hadoválására igyekszik nyugodtan reagálni, de amikor az összeesik akkor Giselle, a gyerekek és maga a ház is eltűnik. Alex viszont Raphael kanapéján ébredhet fel, és a lidérc férfi ott ül vele szemben.* - Ó, látom felkeltél. Nos, milyen volt belecsöppeni egy olyan életbe, ami neked még megadathat, és megtörténhet, ha komolyra válnak a dolgok azzal a lánnyal? Szerencsés vagy ifjú Marceau, hogy neked még van választásod az életben. Lehetsz rám dühös, de mindezt a te érdekedben tettem. Gondold át a dolgaidat, mert én ennél többet nem tudok segíteni. Most pedig szidhatsz, üvölthetsz. Itt állok előtted csak rajta. Ha már álmodban is engem szólítottál csak tessék. Nem fogok védekezni, viszont arra kérlek, hogyha befejezted akkor hagyj magamra. Lenne még egy kis elintéznivalóm. *Szólal meg Raphael, és feláll a fotelból. A kezét hátrateszi, és úgy mered Alexre. Nemigazán tudja, hogy a Cameosos hogyan reagál rá, de már sokszor volt alkalma végignézni milyen hatással van másokra a por hatása.*
