by *Óvatosan sétálgatok tovább. Meglátok egy személyt, aki a falnak támaszkodva rugdos egy követ.* ~Oké, akkor most semmi szemkontaktus, csak egyenesen előre.~ *Pislogok kettőt, majd szépen lassan elhaladnék mellette, azonban megszólít. Hirtelen kihúzom magam és felvonom a szemöldökömet, de nem nézek rá. Egy darabig nem szólok semmit. Gondolkozom rajta, hogy most válaszoljak-e neki, vagy sem. Mit veszíthetek? Meg tudom én védeni magam. Bízom magamban annyira. Lassan ránézek és végigmérem az illetőt. Ni csak, szintén koreai származású a srác. Látszik rajta, hogy egy igazi démon. Amikor a szemeibe nézek, rávetem azt az igazi gyilkos pillantásomat és gúnyosan elmosolyodok.* - Nem, sajnos nem álmodok, mert ha úgy lenne, akkor kedvem szerint eltüntethetnélek. *Fagyjon meg, ha neki így jó. Úgyis hidegvérű, ő már biztos hozzászokott a hideghez, én viszont napok óta nem voltam ilyen hidegben. Visszaterelem a tekintetem az útra és lassan elindulok tovább.* - További szép napot, drágám. *Kuncogom el magam és intek egyet neki.*
+19
Alise Rubenis
Morten Toov
Mesélő
Amélie Deneuve
Christine Caruso
Beliar
Park Min Lee
Lora Verhoeven
Patric J. Morgan
Kyle Williams
Nathaniel Jenkins
Rebecca váltó
Karita Toov
Delia
Lily Hollow
Fredrik Laine
Arleena Queen
Matthew Chancellor
Amarilla Darwin
23 posters
Sikátor
Vendég- Vendég
*A gyilkos pillantásra csak felnevetek. Nem tud megijeszteni egy csitri ugyan már! Ahhoz nagyon sok kell, hogy feldühödjek. A fejemet csóválom, és nem igen mondok semmit.* - Ha eltüntetnél, egy csomó fajtársam itt ólálkodna és téged keresne, a helyedben nem tenném szívem.*Mondom neki és összeráncolom a homlokomat. Persze vonogatom a szemöldökömet. Hölgyeim és uraim ez a Sylorinás lány. Csodálkozom azon, hogy bírják el a háztársaim.* - Még mindig nem hiszem el azt, hogy Sylorinás vagy és csökkent értelmű.. milyen szánalmas.*Nem általában nem szidnám a fajtársaimat, de ez egy félvér! Még is mit mondjak!Egymás szemébe nézünk és határozottan nem változtatok a szemkontaktuson. Semmi érzelem nem látszik rajtam, de jobb ha nem packáz velem.* - Csak nem félsz? Még a végén Christophernek megmentenie a kis hátsódat!*Hozom fel Christ és igen. Kiszoktam hallgatni miket beszélnek néha a háztársaim ha nem is szólok hozzájuk. Ördögien elvigyorodok és figyelem ahogy elhalad. Tényleg milyen emberek vannak.*
Park Min Lee- .::Diák::.
*Egy hirtelen mozdulattal visszafordulok és megállok vele szemben. Nem áll szándékomban bármit is csinálni vele. Ezzel? Komolyan? Arra sem érdemes, hogy pocsékoljam rá az időmet.* - Hát igen. Ezért mondtam, hogy sajnos nem álmodok. Meg amúgy se nyúlnék hozzád egy újjal sem. Semmilyen értelemben. Nem érsz te annyit. *Kuncog fel, majd legyintek rá egyet és továbbhaladok. Ügyet se veszek a gyerekes gúnyolódásaitól. Szerintem pont ez a szánalmas dolog. Sétálva tovább, dugnám be a fülembe a fülhallgatót, amikor meghallom, hogy Chris-t a szájára veszi. Azonnal visszanézek.* - Chris-t ebbe ne keverd bele.. és ne merd a szádra venni.. mert felőlem velem elbánhatsz, de őt hagyd békén! *Nézem a rideg arcát. Egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy hogyan lehet valaki ilyen. Az ilyen lényektől irtózom. Undorító, hogy mindenkinél jobbnak képzeli magát. Egyértelmű, hogy Chris-nél is, amiben jó nagyot téved, mert, hogy Chris sokkal többet ér ennél, az biztos!*
Vendég- Vendég
*Talán nem is tudom azt, hogy mit gondolok erről. Ki ez a csitri, aki így beszél? Hölgyeim és uraim tényleg a Sylorina alul maradottakkal van tele és át kéne, igazoljak más hová. Na, jó ez vicc.. inkább nem mondok semmit. Hopssz már mondtam!* - Képzeld szívem.. Vannak nálad jobbak is!*Mondom neki váll vonva és persze nem igazán mondom azt, hogy nem tetszik. Csak a feneke! Ha végig nézek, de fúú.. Aztán elindul és Chrisotphert felhozom, amire ördögien elvigyorodok. Nagyjából tudom mindenkinek a gyenge pontját, ha megfigyelem.. Ezért vagyok megfigyelő, de persze nem mindenkinek lehet meglesni a gyenge pontját. Szóval találgattam.* - Nocsak.. valaki félti a szíve választottját! Ja bocs az már foglalt! Komolyan milyen szánalmas, hogy egy vámpír meg egy vérfarkas.*Igen ezt is tudom.. Nincs olyan pillanat amikor ne hallanám azt, hogy Chris ne beszélne róla. Mindegy, most így szórakozom szóval el vagyok.* - Nem bántok lányokat. Kislányokat! Ez a szerencséd.*Mondom vállat vonva, és ellököm magam a falttól.*
Park Min Lee- .::Diák::.
- Vannak nálam jobbak? *Nevetek fel. Nem azért, mert én nem így vagyok vele, hanem mert pont nem érdekel a véleménye. Még ha ő lenne a világ legjobb pasija, akkor se állnék le vele. Nagyon nem tudom tolerálni az ilyen szánalmas viselkedést. Végignézek rajta még egyszer.* ~Mondjuk elég jól..~ *Nem! Megrázom a fejem. Min Lee! Azonnal fejezd ezt be! Egyáltalán nem néz ki jól! Csak azt mondd magadnak! Mert ez az igazság. Elkapom a tekintetem róla.* - Képzeld, egyáltalán nem kérdeztelek, hogy mi a véleményed rólam. Ettől függetlenül mióta megszólítottál, csak kritizálod akár a belsőm, akár a külsőm. Csak az a baj, édesem, hogy nem ismersz. *Hiába figyel meg másokat. Engem még a legjobb barátom, Chris se ismer igazán. Ő csak azt hiszi, hogy olyan jól tud mindent. Valakinek már be kéne bizonyítania neki az ellenkezőjét. Apropó, Chris. Szívem választottja? Erre csak felnevetek.* - Na látod, ez is csak azt bizonyítja, hogy semmit se tudsz. *Most, hogy így felhozta, a jó kedvről, egyből átváltok rosszabb hangulatba. Egyáltalán nem érzek Chris iránt semmit.. igaz? Teszem fel magamnak a kérdést és egyértelműen igennel válaszolok magamnak. Csak még el is kell hinnem előbb.* - Mi az, hogy "az"? Egyáltalán nem szánalmas. Inkább csak próbálod bemesélni magadnak, hogy az, mert téged nem szeret senki. Ezért vagy ilyen megkeseredett, hogy mindenki más életével törődsz, csak a sajátoddal nem. Hogy őszinte legyek, sajnállak is ezért.
Vendég- Vendég
*Nem felelek a kérdésére csak a vállamat vonogatom. Maximum azok akik az alvilágban vannak és ismerek. Szóval végig nézek rajta, de nem látok rajta semmi szokatlant. Ugyanolyan lány, mint a többi, de Sylorinás. Igen láttam már ott, szóval azért annyira képben vagyok szóval, ja. Szerencséje, hogy nem hallom azt amit mondd bár azt, hogy elég jó.. inkább kimondottan profi. Szóval az egoizmusom is határtalan azt hiszem.* - Tudod nem érdekel az, hogy te mit mondasz most. Azt szólítok, meg akit akarok.*Vonom meg a vállamat és igen általában nálam ez így szokás, de nem mindegy hogyan válaszolok* - Nem tehetek róla, hülyén vagy felöltözve és kell a szórakozás, amíg várakozok.*Nevetem el magam és nem tehetek arról, hogy kritizálok. Ilyen vagyok bocs.* - Nem ismerlek? Valóban.. Kétszer meggondolom, hogy akarlak e..*Nézek a szemébe előre dőlve és persze sóhajtok igen. Meg szusszantok és elég komor az arcom.* -Christopherrel szoktál lógni nekem ennyi is elég plusz hallom azt a fiú hálóban kiket beszél ki.*Mondom ördögien elvigyorodva és szeretem kavarni a lapokat.Ez is az. Aztán megrándítom a vállam a következő szavakra. Igen.. ezt meg sem hallottam nincs a szótáramban a szeretet szó..* - Tudod te is lennél ilyen mint én.*Gondolkodok el bár ez lehetetlen.*
Park Min Lee- .::Diák::.
- Igen. Azt szólítasz meg, akit akarsz, viszont nincs jogod véleményezni másokat ismeretlenül. Legalábbis a szemébe mondani. Felőlem megállapíthatod, hogy hülyén nézek ki, de az a baj, hogy pont nem vagyok kíváncsi rá, hogy szerinted ez így van, tehát meg is tarthatod magadnak. *Hihetetlen, hogy ilyen egoista. Hogyan lehet egy embernek ennyi rossz tulajdonság egyszerre? Létezik ilyen? Ezek szerint sajnos igen. Egyetlen jó, amit eltudok mondani róla, hogy jól néz ki. Tessék, élje le ezzel a tudattal az életét. Elgondolkozok és ránézek. Úgy érzem, ezzel fogja. Viszont arra tényleg semmi oka, hogy a belső tulajdonságaira büszke legyen, mert még sose találkoztam nála.. ennél bunkóbb és fölényesebb teremtménnyel.* - Mi van? Te egy szépségbemutatóra jöttél ide, hogy neked egy tökéletes külsejű csaj kell? Csak nem egy hölgyet vársz? *Nevetek fel. Áhh, kizárt.. ki állna le vele? Helyesbítek.. ki állna le vele, akinek ne kellene fizetnie?* - Nem akarsz megismerni? Ó, ne! Hogyan fogom túlélni ezt a szörnyű csapást? Viszont ahhoz képest, hogy nem akarsz megismerni, te szólítottál meg.. pedig nem kényszerített senki. Úgyhogy ezt add be másnak. *Keresztbe teszem a karomat és a szemöldökeimet felvonva a szemeibe nézek, de azonnal el is kapom a tekintetem.* - Igen. Szoktam vele lógni. Mert megérdemli. Ha kedvesebb lennél, veled is lógnék. Tudom, hogy akarod. *Mosolyodok el. Természetesen csak gúnyolódásból mondom neki. Biztos, hogy valami bunkó választ fog erre produkálni, amin majd nevethetek.* - Beavatlak, te is tudsz szeretni.. mondjuk egy gyilkost, vagy ehhez hasonló valakit.. de attól még képes vagy rá. Remélem találsz valakit, akit majd szeretni fogsz. *Magam sem értem, hogy miért vagyok vele ilyen rendes, de belegondolva ő csak egy démon, akit nem szeret senki és így elzár magától mindent és mindenkit. Na meg csak úgy általánosságban egy tündéri személyiség vagyok. Nevetem el magam a gondolataimon.*
Vendég- Vendég
*Még is kinek képzeli magát! Már kezd az idegeimre menni. Ma az ilyen lányok nagyon. Szóval én most ellököm magam a faltól és leveszem a kapucnit és rápillantok. Hmm..* - Megismerni? Majd egyszer.*Mondom vállat vonogatva és tovább gondolkodom, hogy hol lehet Cornelius, de már nem sokára megkapom a választ. Viszont hallgatom a csajt és nem mondok úgy semmit.. talán egyszer, ha jobb lesz, a kedvem normálisabban beszélek vele, de most nem. Nincs energiám csak a piszkálódáshoz.* - Na, jó tudod mit nincs rád energiám. Vannak jobb dolgaim is.*Most fogom magam és megperdülve elindulok, mentálisan kapom, hogy induljak el a találkozóra. Még úgy is látom majd hiszen egy házban vagyunk.*
Beliar- .::Alvilági::.
*Az emberek milyen szánalmasak tudnak lenni. Nem csak azok, hanem más teremtményű lények és természetesen ez a bűz, ami itt van fent. Egyszerűen nem bírja a szervezetem. Most végül is inkább maradok egyszerű lény az itteniek számára végül is nem hiába jöttem fel ezer év után a földre. A sikátorban haladok végig és látom a földön néhány hajléktalan a konténer mellett. Semmi több.. Érdekes alakok vannak itt, de hát ezek közül néhányukkal fogok találkozni lent úgy is. A bugyrokat végig járva tértem fel nem rég hiszen mindig megcsinálom én is az ellenőrzéseket. Hátra tett kézzel haladok végig, mint egy nemes a sikátorban és meg állok pontosan középen. Milyen pletykák szoktak itt lenni. Szánalmas lények.. Mindegyik… Ha valaki kérdezne, akkor válaszolok, de úgyse fog senki. Ezek meg miért kérdeznének, akik a földön fetrengenek.. Nem miattuk vagyok itt, hanem az Uram/atyám miatt.. azért, hogyha kell valami.. Cornelius meg a többi démon is teszi a dolgát legalább is nem lustálkodnak lent. Egy nagy sóhaj keretében gondolkodok el, hogy hova is lehetne menni még a városban. Egyenlőre csak állok a konténer mellett és felpillantok az égre és a teliholdat bámulom.*
Christine Caruso- .::Alvilági::.
* Élvezettel nézi a szenvedésekkel teli arcokat, ahogy végig halad a Földön. Hát igen az ő körén a legtöbb halandó szenved és az a feladata is, hogy minél nagyobb szenvedést okozzon nekik és most épp azt nézegeti kik kerülnek le majd nagy valószínűséggel hozzá. Aztán elfordul a sikátor fele is, hogy ott is körülnézzen, hátha akad egy két halandó akit már most levitethet magával. Igen kell pár újonc akikek élvezettel hallgathatja majd a sikolyait, a könyörgéseit, a sírógörcseit és nevethet majd amikor pénzzel vagy bármi mással próbálják megvesztegetni. Így hát élvezettel hallgatja a hajléktalanok nyögéseit, hisz ez is valamilyen módon szenvedés. Ha bár ez semmi ahhoz képest amiket ő lent szokott elrendelni. Ahogy így nézelődik egyszerre ismerős alak tűnik fel előtte.* - Nocsak, nocsak a nagy Beliar képes volt feljönni a halandók közé? Biztos valami nagyon fontos dolog lehet, ha Lucifer már téged küldd fel hozzá. * Mondja egy maró gúnnyal a hangjában, már hozzá szokott ehhez a beszédhez, hogy mindenkit gúnyolódva sérteget.* ~ A sértés is kínzás, belső kínzás ami sokkal élvezetesebb mint a külső kínzás, mert nagyobb nyomot hagy benne ~ * gondolkodik el rajta, közben magassarkújával arcon rúg egy hozzá túl közel merészkedő hajléktalant majd élvezet ül ki az arcára amikor az felsír fájdalmában.*
Beliar- .::Alvilági::.
*Csak nézelődök és lenézek majd a földre és csak megvetően nézek a hajléktalanokra. Azután kell valamilyen szállást is találni. Fogadó? Pff… inkább szállodába megyek majd.. a bűzbe.. mindegy. Elviselem. Aztán veszek, egy házat vagy nem tudom. El kell vegyülni végül is. Aztán amikor megszólal, valaki megrándulnak az arcizmaim és megfordulok. Egyébként egy köpeny van rajtam és a szokásos öltözéket viselem az oldalamon egy kard. A többi fegyvert-lent hagytam, mert minek hozzam fel? Megfordulok és negédesen rámosolygok Chrisitnere.* -Valakinek el kell végezni a feladatot bármi is legyen az. Egyelőre csak feljöttem, de te mit keresel fent? Nem lent kéne lenned Mephisto körül? Nem hiszem, hogy így felengedne..*Vonom fel a szemöldökömet és megérintem, a vállát majd gyilkosan rápillantok.* - Inkább tarts velem a teli holdas éjszakában. Úgy is szép esténk van. Közben elmagyarázhatnád, mit keresel itt. Tudtommal, a nagyúr engedélyével lehet feljönni.*Mondom és negédesen mosolygok. Hogyan mosolyognék? Sóhajtok egyet és igazság szerint azt csinál, amit akar, bár mindennek van határa.*
Christine Caruso- .::Alvilági::.
- Értem, nos én keresgélek, Mephisto valami ínyenc falatra vágyik aki tovább bírja az általam legújabban kitalált kínzási módszert. * mosolyodok el negédesen* - Persze, hogy felenged az első és legfontosabb embere vagyok. Tudod, nekem több szabadságom van mint a többieknek. * húzom ki magam közben. Aztán odalépek Beliar mellé* - Remélem melletted meglátom azt akit keresek. Már kezd az idegeimre menni a halandók bűze. Nem tudom még meddig bírom, ráadásul teljesen faragatlanok is. * mondom közben és amerre elindul Beliar én is elindulok arra felé.* - Elmesélem mi a legújabb találmányom még nincs kész csak tervek vannak. Először is két részre osztjuk nem szerint a lekerülteket majd a hímeknek lassan lecsavarják a nemes szervét, a női egyedeknek pedig a melleit. Ezután Kitépik minden egyes szőrszálát egyenként. Majd a továbbiakban megszabdalják őket, hogy még jó pár helyen vérezzenek és utána egy csettintésre a megmaradt emberi roncsnak soha többé nem folyik el a vére mégis folyamatosan folyik, de nem fogy el. Én pedig közben élvezettel hallgatom a sikolyaikat, kiáltozásaikat, szitkozódásaikat, fenyegetőzéseiket. * Mesélem egyre nagyobb élvezettel a hangomban.*
Beliar- .::Alvilági::.
*Csak felhorkantok. Így keresni az alvilágba kínzásra lényeket.. Szánalmas. Nekem lennének ötleteim kit kéne levinni az alvilágba, de nem fogok addig semmit csinálni, amíg atyám úgy nem parancsolja. Megvetően nézek Chrisitnere majd elfordítom a fejem.* - Hogyne tudnám, de azért ne feledd el azt sem, hogy mindennek van határa. Remélem, tudod, hogy Atyám figyel téged? Minket? Legalább is figyeltet szóval semmi feltűnő viselkedést.*Felelem halkan és igen nem kéne azért tudni az ittenieknek, honnan származunk. Ha bár nem nagyon érdekel, hogy megtudják.. akkor hamarabb kerülnek le oda ahova valók.* - Nem rossz, de van hova még fejlődnöd kislány.*Magyarázom neki a kínzási módszerei miatt, hiszen láttam már jobbat. Belegondolva nem csak jobbat hanem pszichopatábbat bár melyik démon nem az?* - Ilyenkor tudod azt szokás mondani, hogy kezd j ki egy hozzád hasonló erősebb lénnyel. Az ilyen por népség úgy is le kerül hozzánk. Saját magukat pusztítják el még a kezünket sem kell mozdítani.*Felelem neki majd rápillantok a lányra és negédesen rámosolygok. Ha kínozni kell nekem is meg vannak a módszereim, e a piszkos munkát másokkal végeztetem el. Én pedig élvezettel nézem végig ahogyan megcsinálják.* -Mióta járkálsz ide fent?*Érdeklődöm továbbra is persze, nem mintha érdekelne csak rákérdeztem.*
Christine Caruso- .::Alvilági::.
- Mi az talán nem tetszik, hogy ezúttal magam jöttem fel keresni valakit aki megfelel Mephisto ízlésének? Ezt mondták ezt teszem. De még nem nagyon láttam senkit. * Aztán végighallgatom a másikat, bár a kérdésekre egyből válaszolnék, de nem teszem. Megvárom amíg végez és csak utána válaszolok.* - Igen tudom ezt eléggé jól a fejembe vésték és nem csak nekem. * felelem, halkabbra fogva a szót. a nem rosszra pedig csak egy féloldalas mosoly látszik arcomon.* ~ Ő még nem ismeri az álmaimat.~ * gondolom jogosan, hiszen azokban az álmokban a pszichopataság az egekbe emelkedik. Azonban amikor meghallom Beliar egyik mondatát egy pillanatra megállok, de aztán folytatom tovább a sétát.* - Ezzel arra célzol, hogy ne az emberek között keresgéljek, hanem valahol másutt? Elnézést, ha hülyeséget kérdezek, de legtöbbször valamelyik szolga hozza csoportosan őket és ilyen eddig csak egy két alkalommal fordult elő, hogy nekem kellett személyesen intézkednem. Bevallom nem jártam még fent sokszor. Talán kétszer vagy háromszor. De szívesen ellesnék tőled ezen a téren mármint a fönt járkálás terén pár dolgot. Már ha atyád és Mephisto megengedi. * Teszem hozzá a végére, mert azért kettejük beleegyezése feltétlen szükséges hozzá. Vagy legalábbis Beliar atyjáé biztosan.*
//Fagy//
//Fagy//
Beliar- .::Alvilági::.
- Ha így haladsz nem is fogsz látni. El tudom intézni egyetlen egy mozdulattal, hogy megvakítsalak…*Felelem negédes mosollyal és utána csak felhorkantok és nem igazán felelek semmit. Aztán kifejtem a gondolataimat és aztán amikior rákérdez csak mosolygok.*Valahogy úgy. Keresgélni lehet a magunk fajták között is.. Hidd el akadnak olyanok akik teljesen ártatlanok. Én az ilyeneket szeretem.*Felelem neki és igen. Előtte mindig kifárasztom az illetőt ha harcra kerülne a sor.. legalább is úgy értem, ha támadna.* - Szívesen megtanítalak pár dologra. Jelenleg úgy is csak unatkozok. Mit szólnál, hogyha beülnénk valamilyen ivós helyre? A fogadónál biztosan van más hely is.. Egyébként mindig atyámnak szólítom az uramat, de hát nem tehetek erről.* - Mephistotól rengeteget tanulhatsz és Abigortól is.*Felelem mosolyogva negédesen.* - Gyere közben járunk egyet. Talán egy két hajléktalan le kerülhet ha nagyon szeretnél vinni..*Nagy nehezen engedek aztán én elindulok ha ő is jön. Akkor becsatlakozik hozzám.*
Christine Caruso- .::Alvilági::.
* Tudom, hogy képes lenne rá, de azzal nem biztos, hogy jól járna Mephisto nem hiszem, hogy örülne neki, hogy a legjobb emberét megvakítja valaki.* - Köszönöm a lehetőséget és szívesen elmennék veled inni valahová. Tudsz valami jó helyet? * kérdem meg tőle. A hajléktalanok nem érdekelnek annyira mert ők nem bírják sokáig. Szóval előbb keresek valami "édességet" előbb. Aztán Beliar után indulok kíváncsi vagyok miket mond el.* ~ Igen feljebb akarok törekedni a ranglétrán. ~ * Gondolja aztán folytatja tovább az útját Beliarral együtt.*
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*Visszhangzó léptek zaja hallatszik a sikátorban. Egy lány körvonala rajzolódik ki az egyre sötétedő éjszakában. Habár még nincs olyan késő, már így is elég veszélyes errefelé egedül sétálni, a lány mégis biztos léptekkel halad előre. Nemrég érkezett a városba, és szokásához híven most is először a legveszélyesebb helyeket szeretné bejárni. Magassarkú fekete cipőjének ismétlődő koppanása kísértetiesen cseng a lerobbant helyen. Amélie egy farmersortot és egy laza fekete topot vett fel. Nyakában egy körülbelül 5 centi méter hosszú medál lóg az az idiőnként néha fel-felvillanó ezüstláncon. Haja laza hullámokban omlik a vállára, miközben tekintetében az undor, izgalom és ördögi kíváncsiság csillog. Nem igazán szeret új helyekre költözni, de néha muszáj. Ha az az idióta Peter csukva tartotta volna a száját, talán még most is Angliában lenne, és Peternek sem kéne milliónyi porszemként követni a szél útját. Hát igen. Ezek a gazdag férfiak mind idegesítően hülyék. Egy gúnyos fintor jelenik meg az arcán, ami pár pillanat múlva már el is tűnik, helyét egy kielégült mosolynak adva át. A rendőrök sosem tudták elkapni. Egyik sem lát tovább az orra hegyénél. Ő pedig már teljesen profi a nyomok eltüntetésében. Ha akarnák se bukkannának a nyomára. Itt, a szigeten pedig főleg nem. Ki a franc jönne el idáig. Senki. Senki sem gyanakszik rá. Itt is csak egy ártatlan lánynak tűnik, aki eltévedt a városban, ahová nemrégen költözött. Legalábbis ezt a látszatot kelti, ahogy lépésről-lépésre halad a hatalmas házak között, maga sem tudja pontosan hová.*
A hozzászólást Amélie Deneuve összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Júl. 15, 2013 3:23 pm-kor.
Mesélő
*Amikor a nap lemegy, és a hold feljön, előjönnek az éjszaka állatai. Mint mindig most is nagy tömeg gyűlik össze a téren, hogy üzletet köthessenek a sötét éj teremtményei egymással és vacsorát gyűjthessenek maguknak. A vámpírok számára a vér, ami kedvező és természetesen mindenképpen örülnek, ha egy halandó vagy bármilyen lény, ami nem vámpír ide téved. Ha vérfarkas, akkor azt elüldözik, hogy semmi keresni valója nincs itt és menjen a falkájához. A sikátorban és a városban egyre több a sötét teremtmény és a lakóknak ez szinte feltűnhetett már. Hetek óta gyülekeznek, mintha várnának valamire, vagy keresnének valakit. A vámpírok is üzletelnek ám, de ők nem mindig pénzben. Vannak olyanok, akik a semmiből tűnnek fel és ilyenkor vigyázni kell mindenkinek. A sikátor jelenleg gyanúsan üres, de nem messze Amélietől, egy női sikolyt halhat.* - Kérem neee…!*Aztán a lány mellett gyorsan elhalad valami és érezheti a szellőt és láthatja is egy pillanatra.* - Gyerekem van és…!*A nő tovább kiabál, de ő neki már annyi. Jól belakomáztak, és ahogy felállnak, letörlik a vért a szájukról.*-Indulás lusta népség még dolgunk van. Senki nem láthat meg minket..*Mondja a férfi aki igen jó képű és bájos a mosolya. A zöld szeme világít akár a macskáké, és úgy van öltözve, mint a középkori úri ember, aki nagy partikra járt. Ahogy oda sétál, megnézi a nőt, hogy életben van e még.. egyet belerúg. Nem szép látvány.* – Nincs idő még egy vacsorára.. a desszertet máskor fogjátok megenni..*Megvárja, míg elindulnak és ő addig felemeli a nőt és berakja a konténerbe. Alaposan körbe néz nem e figyelik és csak utána végzi el a piszkos munkát.*
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*Valami hirtelen megérzéstől vezérelve megáll. most, hogy már nem halad, a sikátor kísérteties csöndje ólomsúlyként nehezedik az éjszakára. Furcsa izgalom keríti hatalmába. Mintha valami készülődne, vagy még inkább közeledne. Az ösztönei eddig még egyszer sem hagyták cserben, így lélegzetvisszafojtva áll, és vár. Néhány idegőrlő, megfeszült várakozással teli perc után egy sikoly hangzik fel nem is olyan messze Amélie-től. Egy pillanatra lehunyja a szemét. Szívverése felgyorsult, de nyugodtan lélegzi be a nem túl tiszta levegőt. Testén egy jóleső izgatott bizsergés fut végig. Kétségbeesett sikoly. Egy sikoly valakitől, aki valószínűleg élete utolsó perceit éli meg. Egy vérfagyasztó, mégis gyönyörű megnyilvánulása a gyenge emberi lény legmélyebb félelmének. Nyel egyet, majd ismét kinyitja a szemét, miközben a nő esdeklő könyörgésétől visszhangzik a sikátor. Ebben a pillanatban valami elsuhan mellette. Egy pillanatra mintha látott volna valakit. Talán egy férfi volt az, de nem biztos benne. Ki tudja mitől vezérelve, de elindul a nő hangja felé. Szinte önkívületi állapotban áll meg az egyik kis zsákutcába vezető kanyarnál, ahol a vámpírok már befejezték vacsorájukat. Megbabonázva figyeli a jelentet, miközben résnyire nyílnak ajkai. A jóképű férfit kezdi figyelni, aki inden bizonnyal a csapat vezetője lehet. Amikor az belerúg a már élettelen holttestbe Amélie elvigyorodik. El sem tudja mondani mennyire gyönyörrel tölti el az előtte lejátszódó jelenet. Az éjszaka szülöttjei. Ha csak rájuk gondol kellemesen megborzong, és ellenállhatatlan vágy tölti el, hogy ő is eggyé váljon közülük. A férfi körülnéz, majd a konténerbe dobja a hullát. Amélien kétségbeesett nyugtalanság fut végig. Nem hagyhatja hogy elmenjen. Tennie kell valamit... Egy hirtelen gondolattól vezérelve megtesz két lépést. A cipője kopogása éppen elég hangos ahhoz, hogy a férfi felfigyeljen rá, nincsen egyedül.*
Mesélő
*Ahogyan a vámpírok elmennek, a férfi még elvégzi az utolsó simításokat. Ahogy felemeli, a nőt beleszagol a levegőbe és ördögien elvigyorodik.*~Nocsak friss húsi.. a desszert még is az enyém..~*Gondolkodik el és igen ő már csak a desszertet várja.. A női halott testet bedobja a konténerbe, majd megfordul és megvillannak a szép smaragd zöld szemei. A férfi haja szőkés barna és igen jól áll neki.* - Nem kell a feltűnést csinálnod gyermekem. Mindent érzek ami a közelemben van.*Mondja és kitárja a kezeit és közeledik a lányhoz. Améliének jobb lenne, ha csinálna valamit, hiszen nem úgy tűnik mint aki tágítana.. ahogy közelebb ér a lányhoz megszagolja.* - hmm.. kellemes a véred illata.. megbabonáz. Áruld el a neved és meséld el mit keresel itt ezen a veszélyes helyen.*Mondja a férfi a lánynak és igen határozottan úgy tűnik mintha kíváncsi lenne rá, de hát ez csak a látszat. Ha végig hallgatja utána fog dönteni, de aki régi lakos talán hallhatott Maximeról. Város alapításánál eltűnt a férfi és halandó volt. Mindenki azt hitte meghalt ám nem. Mind végig az alvilág sötét negyedében rejtőzött és kerülte a feltűnést. Aki meglátná azt hihetnék feltámadt, de közben nem ez történt sajnos. A férfi időközben megnézi magának a leányzót és tetszik ám neki. A gondolataiba is próbál belemenni ha tud.*
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*A pár lépés után megáll, hiszen a férfi megfordul és megszólal. Amélie a vámpír hangjának hallatára megbűvölten figyeli a felé közeledő alakot. Olyan rég óta várt már rá, hogy találkozzon egy igazi vámpírral, hogy szinte el sem hiszi. mikor a férfi ár csak egy karnyújtásnyira van tőle, ismét végigfut rajta az a kellemes borzongás, melyet a vágyódás csak még inkább felerősít. Megborzong, mikor a vámpír közelebb jön, hogy megszagolja. Ebben a pillanatban azt sem bánná, ha a férfi belemélyesztené két éles szemfogát, s addig inna a véréből, míg ő a végső elgyengüléstől élettelenül rogyna a földre. Milyen édes lenne a halál ezen formája. Ismét megborzong ezektől a gondolatoktól. Egy pillanatra elborzad saját magától. Elborzad attól, ilyen könnyen eldobná az életét. Pedig annyit küzdött már. El kellett érnie, hogy tökéletes gyilkossá, csábítóvá, szeretővé, ártatlan fiatal nővé és ki tudja még mivé váljon. Annyi szerepet megtanult, és a tökéletességig csiszolta, hogy most megrémíti, hogy minden amit eddig elért hirtelen megszűnhet, a kis hóbortja miatt. Az is megrémítette, hogy igazából nem is érdekli annyira az elvesztegetett élete, mint kéne. Egy őrült mosoly suhant át az arcán. Igen. Igazából mindent eldobna, bár kétségkívül jobban örülne neki, ha mégsem ölné meg a vámpír, hanem inkább eggyé tenné a fajtája közül. Ezzel a meghasonlott gondolkodásmódot és őrült csillogást sugárzó tekintettel néz a vámpírra.* - A nevem Amélie. De ha jól sejtem ez téged cseppet sem érdekel. Ami nem is probléma... * Figyeli a férfit. Tudja, hogy most a gondolatolvasással fog próbálkozni, így lezárja gondolatait. Nagyon sokat gyakorolta már egészen kiskorától fogva. Hát igen. Már akkor is erre a találkozásra várt.* - Ha szeretnéd megtudni mire gondolok, kérdezd meg.* Mondja megbotránkoztatóan őszinte és tiszta hangon.*
Mesélő
*Soha nem látott még ilyen finom és remek darabot. Ahogyan beleszagol, az ő fogai kivillannak, de csak annyira, hogy megkóstolják a lány bőrét. Nem tervezi bántani, mert kár is ezért a darabért. Oly ritka az ilyen típusú lány, hogy szinte már az is csoda, hogy észrevette. Csak járkál körbe és meg áll egy pillanatra. Bele néz a lány szemébe és valamit lát. Tovább vigyorodik és lehajtja a fejét. Amikor bemutatkozik, a lány megemeli a jobb kezét épp annyira, mintha magyarázna.* - Mi van, ha érdekel a neved?*Teszi fel a kérdést és tényleg eléggé babonázóan beszél. Túlságosan is. Eddig rejtőzött és most már nem fogja bánni, hogy meglátják. Legalább megtudják, hogy visszatért és igen hatalmas a férfi és mindenáron toborozni tervez. De ez számára valami csodálatos.* - Egy francia lány, aki belekeveredet a sötét negyed rejtelmeibe. Apuci és anyuci mit szólnak ahhoz, hogy ilyen helyre járkálsz?*Teszi fel a kérdést és hozzá ér a lány arcához. Gyengéden végig simít aztán a karjánál.* - Egy olyan szépség, aki tele van, gonoszsággal jól érzem? Közel sem vagy olyan ártatlan, mint amilyen arcot vágsz. Sokan megirigyelhetnék ezt a nézést.*Feleli, a leánynak majd a falhoz viszi, mint egy zsákmányt.* - Az én nevem Maxime és az életedért cserébe üzletet ajánlok.*Mondja a lánynak és ismét beleszagol, és minek kérdezzen, amikor őt csak az üzlet érdekli. Utána jöhet az összes többi.* - Dolgozz nekem és nem leszel olyan helyzetben, mint ez a nő. Régóta keresek egy olyan ifjú hölgyet, akinek ilyenek a kisugárzásai.*Ahogyan kimondja, a bókot igyekszik elkápráztatni a halandót és megkímélni a dolgoktól.* - Olyan munkát ajánlok neked, hogy legyél az én kémem illetve teljesítened kell az összes fajom kívánságát, aki nálam él. Csak az övékét. Cserébe mi megvédünk téged és talán jobban megismerhetünk, ha eléred a bizalom szintet. Tudod én halandóban nem bízom. Sokat kell bizonyítania.*Valaha ő is volt halandó, de az pár ezer éve volt. Maxime pedig el felejtette a halandó életet. Elfelejtette a régi ismerőseit és azt is, hogy milyen űr maradhatott utána. A férfit csak a vér illata a munkája érdekli.. semmi más.*
Amélie Deneuve- .::Városi Lakos::.
*A vámpír szemfogainak érintése a bőrén feléleszti benne a vágyat. minden porcikája sóvárog a férfi iránt. Valószínűleg ez másképpen lenne, ha nem egy vámpír állna egészen közel hozzá. Maga se tudja eldönteni, hogy a férfi vonzereje az, ami ennyire vonzza, vagy az a tény, hogy vámpír. Figyeli, ahogy a férfi sétál körülötte, a megjelenő vigyort, majd a felemelkedő kart. Minden mozdulatot teljes figyelemmel követ. A vámpír megbabonázó hangja teljesen elbűvöli, azonban még nem vesztette el a tiszta gondolkodását, így rövidesen már ismét tiszta fejjel kezd el gondolkodni a válaszán.* - Ha érdekel, akkor valószínűleg tervezel valamit.* Valóban. Egy vámpírt sosem érdekelne az áldozata neve, ha csak egyszerű prédának tekintené.* - Apuci és anyuci már nem szól bele ilyenekbe.* - Feleli ridegen, egy ördögi mosollyal.* - Már egy jó ideje nem mozdulnak. A vízben foszló test, vagy legalább is az, ami maradt belőle már nem beszél.* A szülei túlságosan is kotnyelesek voltak. Megpróbálták őt megjavítani. Annyira hittek benne, hogy a lányuknak még van esély a helyes útra térni, hogy végül egy tragikus baleset folytán a tenger habjai közt végezték. Ez a baleset azonban korántsem volt olyan véletlen, mint amilyennek mindenki hiszi. Persze szórakoztató volt eljátszani a gyászoló, árván maradt lány szerepét, aki végül egy szem gyerekként mindent megörökölt. Ha csak eszébe jut ez a történet, az édes bosszú beteljesedésének kellemes melegsége tölti el. A férfi érintésére behunyja a szemét. A hideg kéz érintése jól esik felhevült arcának.* - Az ártatlanság az egyik legjobb álca, ha akarsz valamit valakitől.* A falhoz érve az üzlet szó hatására felkapja a fejét. Nem szeretett üzletelni. Az azt jelentette, hogy egy másik fél befolyásolja, amit teljes lényével utált. Hirtelen haragot érzett és nyugtalanságot.* - Engem senki sem irányíthat.* Sziszegte, de önmagát meggyőzve ne mondott többet. Gondolkodni kezdett. Ha elfogadja a férfi ajánlatát, közelebb kerül a fajhoz, amiért gyerek kora óta szenvedélyesen rajong, s habár korlátozva lesz, talán egy szép napon, nem is olyan sokára megjutalmazzák, és beveszik maguk közé, és akkor elkezdheti az utat felfelé, hogy ő legyen a legerősebb vámpír. A vezető. A vámpír, akitől ég saját társai is rettegnek. A gondolattól viszont, hogy ehhez szolgává kell váljon teljességgel undorodott. Végül mégis csak az észérvek győztek és a hatalomvágy. Nyugalmat erőltetett az arcára, majd mélyen a férfi szemébe nézett.* - Kivételesen.. Elfogadom az ajánlatot. De nem teljesítem senki más parancsát és kívánságát csakis a tiédet. Ha nem fogadod el ezt a kompromisszumot, akár most azonnal meg is ölhetsz. Nem érdekel. Maxime.* Hangja hűvös volt és egyenes. Hallatszott rajta, hogy nem hajlandó további változtatásokra. Miközben kimondta a férfi nevét szemében megcsillant az az ellenállhatatlan csáb, de ezúttal valami sötétség keveredett vele, amely talán csak még vonzóbbá tette.*
Mesélő
*A férfi szeret ám üzletet ajánlgatni és így eléri azt, hogy megtudja azt, amit szeretne. Mint minden másik lánynál. Vagyis voltak próbálkozások több lánnyal, de azok nem jártak pórul. Viszont nem tudja azt sem, hogy mi lesz még. Sokáig tűnődött ezen, de nem jutott semmire. Miért kell így viselkednie? Miért kell mindig ezt csinálnia? Maga sem tudja, de ő ilyenné vált. Maxime ilyen is marad, és stílusra nem tervez megváltozni senki kedvéért. Végig hallgatja a lány válaszát és elkezd hümmögni. Több van benne, mint gondolta. Mi több, még több dolog van amit még nem tudott az ilyesféle rossz lányokról és ez tetszik neki.* - Szép.. szeretem az ilyen válaszokat.*Mondja a lánynak és végig nézi, hogy milyen külsőre. Tetszik is neki és csábító is, de nem kell neki nő. * - Bizony az ártatlanság a legjobb és a hazugság. A világ szélhámos hát legyél te is az.*Mondja és elneveti magát ördögien. Mikor változott ám meg? Ki tudhatja. Végül is a vámpírok állandóak mint a fa. Az irányításra csak felnevet ismételten majd újra végig simít a sima bőrén. Ilyen varázslatosat nem is lát.. nagyon rég látott és mindennél jobban örül ennek.* - Csak így meggondoltad magad?*Kérdezi és mélyen bele néz a szemébe. A ragyogó hold megvillantja őket és az éjszaka oly csendes, hogy most már békés.* - Tetszik az ajánlatod. Rendben legyen viszont elárulod merre laksz? Veszélyes az éjszaka és örömmel haza kísérlek.*Ahogy megszólal felajánlja az ajánlatot és így nem nyúlhatnak Améliehez sem. Szóval, ha hagyja magát akkor haza kíséri és közben kicsit kérdezősködik és érdeklődik a lány felől. Érdekes nap lesz a lány számára is.*
Morten Toov- .::Diák::.
*Megkapta Eliana levelét. Először nem is értette, hogy miért küldte neki a lány, aztán amikor felbontotta, és elolvasta. Világossá vált számára. Eleinte megdöbbenten meredt a papírra, egyszerűen képtelen volt felfogni, aztán a szívébe mérhetetlen keserűség költözött. Számolhatott volna ezzel. Sejtette, hogy a lány nem fog rá örökké várni, de azért titkon mégis remélte. Hát jó nagy hülye volt. Aztán felhúzta magát azon, hogy ha nem lenne ilyen szerencsétlen a helyzete, és nem lenne az apja, akkor nem lenne ilyen. Ezen annyira felbosszantotta magát, hogy bepattant a kocsijába, és elhajtott. Egész délelőtt és kora délután a városban furikázott, aztán mikor végleg elszállt belőle minden indulat, amit az apja és maga iránt táplált, elkeseredetten rádőlt a kormányra. Mivel irtó meleg volt, ezért lehúzott ablakokkal száguldozott, és talán ennek is köszönheti, hogy felfigyelt a közelben hallatszó vad csaholásra, és egy furcsa sípszóra. Kiemelkedett az önsajnáltatás mocsarából, és érdeklődően körbenézett. Egy ház mellett parkolt le, ahol az udvaron egy férfi három németjuhászt képzett. A kerítésre egy ócska táblát aggattak, ami azt hirdette, hogy ott kutyákat lehet venni. Morten percekig bámulta a kutyákat, ahogy teljesítik a gazdájuk utasításait. teljesen lenyűgözték ezek a lények, na meg kicsi kora óta akart magának egy kutyát, de az apja nem vett neki. Így hát kiszállt a kocsiból, odaköszönt a fickónak, és már meg is kezdődött az egyezkedés. Eleinte csak egyet akart, de amikor megtudta, hogy azok hárman testvérek, akkor elhatározta, hogy mindet megveszi. Végül is ki ő, hogy testvéreket szakítson el? Maximum Lovise kinyírja, amiért egyszerre három kutyával állít haza. Nem csak a kutyákat kapta meg, hanem azt a furcsa sípot is, amire hallgatnak. Így hát kissé viszolyogva ugyan, de beengedte a három ebet a hátsó ülésre. Legalább az egyik gyerekkori álma teljesült! Aztán ki tudja honnan, de szerzett három akkora kendőt, amiket a kutyák nyakába köthetett. A kéket Atlas kapta, míg a fekete Kronosznak jutott. Orionnnak pedig a vörös színű kendő maradt. Morten így most már tökéletesen meg tudta különböztetni a kedvenceit, ráadásul azok elfelejtették mára vele Elianát. Elfogadja a lány érzéseit, és megfogadta, hogy ő nem fogja zavarni a párt. Nem lesz felesleges harmadik, de attól még örökké fogja szeretni a lányt. De ha igazán szereti őt, akkor elengedi, hogy más boldoggá tegye. Ő pedig így tett. Egyébként haza vitte a három németjuhászt, letette a kocsit, aztán már nyakába is vette a várost velük, hogy kipróbálja mit tudnak. Így keveredtek el a sikátorig. * - Jól van fiúk! Derítsétek fel a terepet! *parancsolta a kutyáknak, majd megfújta a sípot. Azok hangos vakkantások kíséretében előre ugrottak, és megiramodtak befelé. Elsőre a sikátor teljesen kihaltnak tűnt, csupán Morten sípja törte meg néha a csendet. A fiú lassan ballagott utánuk, míg a három kutya sebesen átfésüli a terepet. Bekukkantanak kisebb elágazásokba, feldöntik a kukákat, megkerülik a konténereket. Szóval tényleg alapos munkát végeznek. Morten jókedvű mosollyal az arcán figyeli, ahogy újdonsült kedvencei végigvágtatnak szinte az egész sikátoron. Aztán az egyik eltűnik, – és abból az irányból, ahol utoljára látta –, vad csaholást hall. Morten és a másik két kutya egyből arra veszi az irányt, amerre a kék kendős, Atlas eltűnt. Hamar rátalálnak az ebre, ahogy az egyik konténer mellett támadó állásba vicsorog egy földön ücsörgő alakra.* - Jól van Atlas, szép volt! *hívja vissza a kutyát, aki visszahátrál a társaihoz, és leül a földre. Morten egyből ráismert a barátjára. Leguggol hozzá, megcsapja őt a tömény alkoholszag. Összeráncolja a homlokát, majd elkiáltja magát.* - Arian, itt van az apám! *festi a falra az ördögöt, de tudja, hogy ezzel biztosan magára vonja a figyelmet.* - Haver, mi az istent keresel itt? És hol vedeltél te ennyit? *vonja fel a szemöldökét. Eközben a három kutya kíváncsi szemekkel bámulja, ahogy az új gazdájuk épp kommunikálni próbál egy részeges alakkal.*