by * Mikor aztán Reed kiszabadul és felröppenve szent lángot dob, én úgy döntök, jobb ha elugrom az elől. Majd ugye közli, hogy takarodjak.* - Ejnye Reed, mondtam, hogy szép esténk lesz és tudod, azt a poklos dolgot is elintézhetjük. Pláne amint Patric értesül erről és ha meghallotta a gondolatban küldött üzenetem, akkor már épp erre felé is tart. * mondom neki aztán Reed még próbálkozik és felkapja a csajt mire én, mivel elég közel vagyok a tető széléhez kicsit hátrálok és úgy teszek mintha nem akarnék utánuk menni aztán a kellő távolságban megfordulok és lerohanom reedet és közben kitépem a kezéből a kiscsajt és visszadobom a tetőre Reedet pedig nem hagyom, hogy használja a szárnyait, tehát zuhanunk lefelé és mielőtt bármit is kezdhetne a földhöz csapódunk de én tovább feszítem fölfelé a szárnyait addig amíg mind a két szárnyon egy halk reccsenést nem hallok ekkor engedem csak el és fordulok a másik lába felé. * - Tudja taná rúr megúszhatta volna ezt ha letesz a tervéről, de ha már így alakul, most törött szárnyú és törött lábú kismadár lesz mire Patric ideér már magad fogsz könyörögni azért, hogy öljön meg csak ne kelljen tovább szenvedned tőlem. Pedig tudja annyi féle módszerem van arra, hogy magát kínozzam. Arra is gondoltam, hogy egyesével kitéphetném a körmeit, majd utána levághatnám a szemhéját levághatnám a bőrt az ujjairól, de sajnos ezzel mind nem fogunk végezni mire ideér Patric. Pedig higgye el, hogy nagyon élvezném a dolgot.* Mondom és egy ördögi mosoly húzódik végig arcomon miközben eltöröm a másik lábát is. Majd felé fordulok.* - Nos mi az ami a leghaszontalanabb a számodra? attól fosztalak meg legelőször. Legyen mondjuk a kisujjad az amúgy is fölösleges. *és már nyúlok is a közelebbi kezéért, hogy egy kis zsebkést előszedve megfoszthassam a kisujjától is Reedet*
+19
Alise Rubenis
Morten Toov
Mesélő
Amélie Deneuve
Christine Caruso
Beliar
Park Min Lee
Lora Verhoeven
Patric J. Morgan
Kyle Williams
Nathaniel Jenkins
Rebecca váltó
Karita Toov
Delia
Lily Hollow
Fredrik Laine
Arleena Queen
Matthew Chancellor
Amarilla Darwin
23 posters
Sikátor
Patric J. Morgan- .::Külhoni karakter::.
*Ahogyan befordulnak a sikátorba, pont megpillantja a két zuhanó alakot, így megtorpan, és kinyújtott karral megállítja Michaelt is.* - Onnan estek le, feltételezem Elizabeth is ott van. A pasit hagyd ránk *mondja, és bár látja, hogy az arkangyal nagyon szívesen veszekedne vele még egy sort, de úgy tűnik, Lizzie-t még jobban szereti, mint amennyire őt gyűlölje. Kitárja hát a szárnyait, és ellöki magát, hogy a tetőről összeszedje a lányt és hazavigye. Patric még ad egy kis időt a másik kettőnek, majd lassú léptekkel odasétál, és miután figyeli őket egy pár pillanatig, hidegen felnevet.* - Denkey, hát végre befejezzük? *mosolyodik el kivillanó szemfogakkal, egy éhes, kegyetlen lobogással a szemében.* - Jonathan, remélem megengeded... Becsületbeli ügy. Régi, befejezetlen meló *mondja, remélve, hogy a vérfarkas-nixe félreáll. Ha ez megtörténik, odaáll a férfi fölé, és lassan kihúzza a tőrét az övéből. Aztán leguggol, és a kezét a térdein megtámasztva halkan beszélni kezd.* - Nagyon régóta szálka vagy a szememben, Reed Denkey... Először megszöksz előlem, amikor a munkám lenne, hogy végezzek veled, aztán újra meg újra megakadályoznak benne, hogy végezzek veled. De ismerd el *mondja kedveskedő, kéjes hangon, egyértelműen élvezve az angyal kiszolgáltatottságát* -, mind a ketten tudtuk, hogy ennek így kell véget érnie. Kíváncsi lennék, hova mész ez után... Bárhova is: add át az üdvözletem az ottaniaknak *vigyorodik el, és a szemében égő tűz minden eddiginél magasabbra csap, aztán már fekete tekintet mered Denkey-re, pislogás nélkül, majd Pat felnevet, de olyan hátborzongató hangon, hogy valószínűleg még Kament is sikerülne megijesztenie vele.* - Könyörögj szépen *vigyorog-vicsorog a férfi arcába, miközben elkezdi vagdosni a nyakát, a torkát, az arcát, pici, de nagyon fájdalmas vágásokkal, felizzó késsel. Nem, nem bírja csak úgy egyszerűen megölni. Egy kicsit, egy nagyon kicsit ki kell élveznie ezt a pillanatot...*
Delia
*Jonatahnra pillantva feltekint rá a poklos dologra.* - Na, jó, nem fogok, oda kerülni csak szeretnéd.*Mondja neki vicsorogva és a szent láng után persze és gyorsan történnek az események: Ugye közli a férfi, hogy ledobja a lányt mire Jonathan Lizziet kikapja a kezéből és morog egyet. Persze joggal, hiszen ez az ő dolga. A terve, hogy igyekszik, a lányt elvinni meghiúsul és persze nem igaz, hogy nem jön össze. Aztán a zuhanás közepette a lábára is felszisszent, ami ugye eltörik, és felkiált, majd elkezd lihegni.* - Beszéljük meg felnőttek módjára.*Közli a sráccal, de nem igazán tud mit mondani..* - Fejezd be…*Mondja a férfi, aki jelenleg még nem tud se lábra se szárnyra kelni, és ha jézus itt lenne, most megkérné, hogy hadd járjon a levegőbe. Elizabethnek elviekben semmi baja nincsen, ő ugye ott van a tetőn és azon gondolkozik, hogyan jöjjön le. Időközben pedig ugye Reednek fájdalmai vannak és persze a szárnyai is megsérültek. Megérkezik a démon-vámpír is amire nyel egyet.* - Már csak te hiányoztál kölyök.. aztán ugye elfeketedik a démon-vámpír szeme is mire Jonathanra is pislog még átváltozni sem képes a vérfarkassága miatt pedig forrong.*~Istenem nem én választottam ezt..~* - Azért se fogok könyörögni..*Feleli majd a démon-vámpír arcába köp amikor elkezdi vagdosni. Erős akaratával nem is szisszent fel, de lehet látni az arcán lévő fájdalmat és azt is, hogy megfeszülnek az izmai.*- Nem adom meg azt-az örömöt, hogy könyörgök neked kölyök, Jonathan.. sajnálom a nixés dolgot.*Feleli a srácnak és nyel egyet.. nincs mese, nem fog elmenekülni, mert képtelen. Persze tudja jól, hogy rosszul csinálta a dolgokat és persze elrontotta és meg is bűnhődik érte. Ez alól nem is menekül.*
Patric J. Morgan- .::Külhoni karakter::.
- Hát ne könyörögj *csattan Patric jéghideg nevetése, végigcsengve a sikátoron.* - Annyira mindegy, Denkey... Mert hát így is úgy is véged *mosolyog rá negédesen, majd még egyszer megvágja az arcát, és feláll.* - Mit csináljak veled... Annyi ötletem lenne... Kezdjük talán szép lassan, nem? *vigyorog, majd a férfi feje mellé lép, és egy intéssel lángokat indít meg, amelyek belekapnak Reed nadrágszárába, átégetve az anyagot, megkezdve a húst. Eközben Pat odaguggol a férfi fejéhez, a késével a pasi szeme körül kezd körözni, majd egy hirtelen mozdulattal beleállítja a kést a jobb szemébe.* - Hupsz... Megcsúszott a kezem, bocs *röhög halkan, majd kihúzza a tőrt, beletörli a rajta maradt "dolgokat" az angyal hajába, majd oldalra dönti a fejét, akár egy kíváncsi gyerek, majd beledöfi a kést több helyre is a férfi testébe, aztán feláll, és közelebb hajolva belevigyorog a férfi épen maradt szemébe.* - Remélem megfelelő volt a felkészítés, mert a Pokol jobban fog fájni. Lent találkozunk *nevet sötéten, majd arrébb áll, hogy ne érjék a lángok, amiket egy intéssel felerősít, így azok immár gyorsan terjedve élve elégetik Denkey-t. Egy pillanatig még némán mered a megmaradt hamvakra, majd sötét elégedettséggel elvigyorodik, és Jonathanra pillant.* - Kösz, hogy lefoglaltad *veti oda neki, majd megtörli a tőrét a nadrágjában, és gyors léptekkel megindul a sikátor kijárata felé, tudva, hogy jobb lesz, ha nem találják itt, mert már így is gyanúsított lesz... bár persze Qarinban annyira nem ismerik a viszonyukat, az iskola meg úgysem adná ki. De tényleg, hogy fognak egyáltalán rájönni, hogy meghalt? Mégis csak szólni kéne valakinek... mindegy, is, ráér holnapig, bár... Egy pillanatra visszafordul, és odakiált, vagy amennyiben a másik már jön, akkor sima hangerőn odaszól neki.* - Az utómunkálatokat majd én elrendezem, meg elsimítok mindent, te senkinek ne beszélj róla. *Ezzel aztán végképp letudva a dolgát, a legrövidebb úton visszatér Fyronba, majd bevonul a hálójukba, átöltözik, és egy szó nélkül azonnali hatállyal elfoglalja az ágyát, hogy normálisan kipihenje magát, mert hogy a hétvégén sok dolga lesz még, és fárasztó napja volt... De végre elintézte. Reed Denkey halott, és ő végre ezzel a tudattal hajthatja álomra a fejét.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* Mikor megjelenik Pat és megkérdezi, hogy megengedi-e, felkelek és mint egy vacsorát a pincér úgy mutatom Patricnek, hogy a megölni való férfi előállt. Aztán nekidőlök a közelebbi ház falának és onnan figyelem ahogy Patric még kínozza egy kicsit Reedet, hogy az könyörögjön a halálért. Nekem már az is elég tétel, ha látom szenvedni aztán meghalni Reed-et. Nem kell, hogy a saját kezemtől haljon meg. Majd Reed valami bocsánat kérés szerűséget ejt meg mire megszólalok.* - Asszem ezzel kicsit elkéstél. Neked annyi befellegzett és mielőtt azt hinnéd nem fogom leállítani Patricet, hogy hagyja abba a kínzásodat és öljön meg, mert tökéletesen egyet értek a sráccal. Megérdemled amit kapsz. Szóval legalább csendben halj meg, de ha már nagyon fáj a kínzás sikíts úgy, mint egy lány, és akkor megkoronázod a napomat. * teszem hozzá és továbbra is csak szemlélőként figyelem az eseményeket. De persze magamba mit meg nem adnék azért, hogy halljam Reedet úgy sikítani mint egy kislányt. Aztán figyelem ahogy Pat, meggyújtja Reed nadrágját, majd kiszúrja a szemét és egy csomó szúrást végez rajta és közben mosolygok, igen mosolygok. Aztán végül figyelem ahogy az egész test elég a lángokban. Majd mikor Patric megköszöni, hogy lefoglaltam válaszolok.* - Nincs mit. Tudod, hogy ha te nem akkor én nyírtam volna most ki. Mindenképp meg kellett most halnia. * Aztán én is elindulok Patric-el együtt visszafelé a suliba. Közben még bólintok egyet amikor a srác azt mondja, hogy ne szóljak senkinek majd ő mindent elsimít. Így hát mintha mi sem történt volna felmegyek fyronba és az ottani ágyamban álomra hajtom a fejem, fejemben a lángoló megtört és megkéselt félszemű Reed képével és a mosoly az arcomon mindent elárul és én ezzel a mosollyal alszom el.*