by Vendég Csüt. Aug. 08, 2013 7:38 pm*Sorra gondolkozik el azon, hogy miket kéne csinálni, de tegnap óta szinte semmi újat nem csinált a pizza rendelésen, meg azon hogy Mortennel játszottak megint az Xboxon. Na, igen aztán kapott egy autót, ami nagyon régi és imádja a srác szóval vezetni is fog tanulni. Viszont mint őt is megártotta ma a meleg túlságosan is és eltűnt a mai napon a Helgesen házból kicsit kiszabaduljon. Miután lerendezte Thort, Morten nélkül, hogy nem akarja végig csinálni vett magának egy új mobil telefont és egy ipodot és megváltoztatta a számát majd az Alagsorba lement és ivott néhányat. Vagy be volt lőve? Ki tudja mindenesetre ivott néhány pohár sört ráadásul utána a sikátorba került valahogy majd beverhette a fejét hiszen el is ájult. A melegben így feküdni kész káosz.. Amikor meghall egy ismerős hangot kinyitja a szemét majd elmosolyodik Mortenre..* - Virágos mezőn ugrándozva a nyuszikkal éppen barátságot kötök Thorral..*Igen betépett állapotban kell fel majd felpattan, de megszédül… és a fejéhez kap ahol egy kisebb púp van.* - Alagsorban néhány sört, de azt hiszem bevertem a fejem meg napszúrást kaphattam hol vagyok?*Néz körbe majd a kutyákra nézve fel sóhajt..* - Na ne..*Vonja fel a szemöldökét majd morog egyet.* - Ugye tudod Philip ki fog nyírni tégeD? Még Amanda kutyáit se engedi be a házba…*Sóhajt, de nem szól semmit.* - Ja lecseréltem a számom.. vettem új laptopot na és miből?*Mondja Mortennek és nem kell kitalálnia a fiúnak hiszen sejtheti. Különben, meg mi a frászt keresel itt?*Néz rá elmosolyodva, majd próbálja összerakni az emlékét.*
+19
Alise Rubenis
Morten Toov
Mesélő
Amélie Deneuve
Christine Caruso
Beliar
Park Min Lee
Lora Verhoeven
Patric J. Morgan
Kyle Williams
Nathaniel Jenkins
Rebecca váltó
Karita Toov
Delia
Lily Hollow
Fredrik Laine
Arleena Queen
Matthew Chancellor
Amarilla Darwin
23 posters
Sikátor
Morten Toov- .::Diák::.
*Rátalálnak Arianre, és egyszerűen lehetetlen leírni, hogy Morten milyen arcot vág, amikor a barátja motyogni kezd. Elkerekednek a szemei, és olyan bamba arcot vág, hogy a részeg Arian is megirigyelhetné. Aztán a kezébe temeti az arcát, és a fejét rázza.* ~Ilyen nincs! Egy fél napra egyedül hagyom, és már olyan, mint aki be van tépve!*morogja magában. * - Hát haver, nem tudom, hogy hogyan kerültél egy virágos-nyuszis mezőre az apámmal, de akkor irtóra berúghattál. Pláne, ha haverkodsz vele! Apám előbb tapossa el a virágokat, és nyírja ki a nyuszikáidat, minthogy békét kössön bárkivel is! *morogja tovább. Úgy véli, hogy Arian határozottan becsavarodott. Épp azon gondolkozik, hogy mi az istent csináljon vele, mert ilyen állapotban nem viheti haza. A végén még Philip mindkettejüket kinyírná. Aztán, amikor Arian fel akar pattanni, akkorMorten feláll, és finoman lenyomja a barátját a földre.* - Óvatosan, haver! Tudod, hogy iszákos marhaként nem szabad pattognod! Ráadásul elég szépen fejbe csaptad magad *csóválja a fejét. Aggódik a másikért, pláne, ha az napszúrást is kapott.* - A sikátorban vagy pajtás, az Expoliandumban. és úgy gondolom, hogyha nem jöttünk volna, akkor téged előbb-utóbb szépen ki is zsebeltek volna *magyaráz a másiknak, majd felvonja a szemöldökét, mert először nem érti, hogy a barátja min akadt fenn.* - Nem fog kinyírni, mert a kutyák az én szobámban lesznek. különben meg, Amanda kutyái neveletlenek, ezeket pedig egy kutyakiképzőtől szereztem *int a három juhászkutya felé, akik odabújnak Mortenhez. A fiú egyesével megcirógatja a fejüket, majd Atlas-ra rávigyorog.* - Szép volt pajtás! Ügyesen rátaláltál erre a hülyére *vakarja a kutya füle tövét, majd ismét Arianre pillant.* - Mint látod, Atlas, Kronosz és Orion igencsak jól neveltek, szóval nem kell aggódni értük *vigyorog. Aztán némán hallgatja, ahogy a barátja dumál.* - Tudod jól, hogy én kivágtam a mobilomat, és addig nem is lesz, amíg ennek vége nem lesz *jegyzi meg.* Már megint apám számlájáról húztad le a pénzt? Nem baj, jól tetted *vigyorodik el ismét, és megveregeti Arian vállát.* - Kihoztam edzeni őket *pillant a kutyákra, majd ismét belefúj a sípba, aminek a hangja talán kicsit sérteni fogja Arian fülét.* - Srácok, mutassátok meg neki milyen ügyesek vagytok! Ugorjátok át a konténert! *Hallatszik a parancs, a kutyák pedig egyesével nekifutnak, felszökkennek a levegőbe, és átugorják a szeméttárolót, majd visszakocognak Mortenhez.* - Na? *mosolyog továbbra is, és ismét megsimogatja az állatkáit. * - Na, mutasd magad, púposkám! *piszkálja Ariant, de közben arra céloz, hogy meg akarja gyógyítani őt. *- Különben is, nekem kéne azt kérdeznem, hogy mi a francot keresel itt! *teszi hozzá kicsit felháborodott hangon, és közben elméletileg épp lekezeli Arian púpját.*
Vendég- Vendég
*Ránézve haverjára tényleg nem tudja merre és hogyan került ide, de hát na. Fejét fájlalja és azt hiszi álmodik hiszen kutyákat lát it. De sajna nem álmodik. Szóval a kutyákra nézve és ahogyan vissza nyomják tudja jólvan de hát igen ő makacs. Hallgatva barátját a kutyákról nem tűnnek vészesnek aztán Philip tényleg kinyírná őket ha így állítana haza.. Amúgy is Arian kicsit idióta, de talán tényleg nem tudja mi is történt, de jobb is így.* - Na kicsit egyedül akartam lenni, de úgy látszik nem szabad egyedül hagyni.*Sóhajt majd még mindig a kutyákra néz, de nem igazán mondd semmit.* - Biztos vagy te benned, hogy ez jó ötlet?*Néz aggodalmasan a gyógyításra, meg ismételten makacskodik.* - Hagyd csak inkább menjünk sétáljunk egyet.*Mondja a srácnak aztán valahogy szóba akarja hozni a dolgot. Végül is Elianával is beszélnie kéne.* - Mi volt benne?*Kérdezi meg tapintatosan és sejtheti Morten miért és mire kérdezett rá. Itt van lelkizik vele egy sort tehát nem kell aggódnia a srácnak itt vannak mellette.*
Morten Toov- .::Diák::.
*Tényleg nagyon aggódik Arianért, és nem érti, hogy a barátja hogyan lehet még felelőtlen. Arian meg makacskodhat, de Morten akkor se fogja hagyni, hogy a mai nap folyamán még egy meggondolatlan dolgot tegyen. Most már itt van, és vigyázni fog a srácra.* - Szerintem most már életem végig magamhoz foglak láncolni, hogy ne csinálj több marhaságot *jegyzi meg morgolódva.* - Szóval nem foglak még egyszer egyedül hagyni, vagy beléd ütetek egy nyomkövetőt *bosszankodik tovább. Amióta rendezték a kapcsolatukat azóta nem telik el nap, hogy Arian ne csinálna valami hülyeséget. De legalább ez az egy dolog biztos Morten életében.* - Egészen biztos *bólint, majd feláll, és rányomja Arian fejére a kezét, amikor az ismét pattogni kezd.* - Előbb megpróbálom rendbe tenni azt, ami a fejedből maradt, aztán várunk még egy kicsit, és utána megyünk sétálni *makacsolja meg magát ő is, és közben hagyja átáramolni a gyógyító energiáját Arianbe. Szóval, Mortent elnézve nem mostanában fognak elballagni. A srác odébb is dob egy üvegdarabot, majd leül Ariannel szemben, és a srác minden kis rezdülésére figyel, hátha az ismét fel akar állni. Aztán áttérnek a levélre, amire igencsak meglepődik, mert nem tudta, hogy a barátja látta Eliana levelét. * - Számít az? Vége *feleli halkan. Nem akar kitérni a levél részleteire. Egyszerűen nincs kedve újra végiggondolni az egészet. E helyett magához inti a kutyákat, akik elfeküdnek körülette, és Atlas a srác ölébe hajtja a fejét. Morten pedig a kutya fejét kezdi simogatni miközben Ariant bámulja.* - A lényeg, hogy van már barátja. Szóval, vége *motyogja halkan, leginkább magának dünnyögi. Szíve szerint ordítana a fájdalomtól, de szerencsére megtanulta már elnyomni magában a keserű érzéseket. Ha valamire erre az egy dologra jó volt az apja. * - Tulajdonképpen, te hogy is kerültél el abba a kocsmába? *próbálja terelni a szót.*
Vendég- Vendég
*Teljesen elmerül a gondolataiba és emlékszik arra, hogy előtte mindenképpen veszekedett Thorral ha már Morten is kiosztotta, de ő más téma miatt.. Megmondta a férfinak, hogy álljon a talpára és legyen férfi és ne birka, hogy a fia szemébe merjen nézni. Thor sohasem volt az alkat aki ezt megteszi hiszen a bosszú vágy érdekelte mindig is. Nem fogja elmondani Mortennek. Aztán hagyja végül is, hogy meg gyógyítsák majd leülnek egymással szemben és nem mondd semmi. Hagyja, hogy elmondja ha elszeretne valamit mondani a srác majd ha nem akkor válaszol az ő kérdésére.* - Nem is tudom… picit megszomjaztam.. aztán szóltam Zentainak, de aztán ő nem jött téged meg nem akartalak az Alagsorba rángatni.*Sóhajtás* - Kieresztettem a gőzt na… amúgy is jól eset az a hideg sör, de lehet volt benne kábszer és az ütött ki ki tudja…*Gondolkodik el hiszen nem volt semmilyen dolog ami miatt ilyen csúnyán.* - Na és mit csináltál? A kutyázáson kívól.. ha így vezetnénk szerinted mennyire díjazná Phil?*Hozza fel az ötletet vezetés tanulásra és igen határozottan nem normális a másik.*- Szeretem az apád pénzét elherdálni.*Nyelvet ölt a barátjára majd megszagolja a ruháját.* - Fúj.. azt hiszem letisztitom magam..*Egy tisztitó bűbájjal máris jobban érzi magát.* - Na és csinálunk valamit vagy itt leszünk a büdös kuka mellett?*Teszi fel a kérdést hiszen azért jól van már..*
Morten Toov- .::Diák::.
* Talán jobb is, ha Morten nem tud arról miről beszélt Arian az apjával. Így is elég dühös az apjára, szóval nem kellene még jobban felidegesíteni. De mivel nem tud róla, ezért nyugodtan meggyógyítja a barátját, majd lehuppan mellé a földre. kÉrdezik a levélről is, de azt a témát igyekszik hamar lezárni, és hálás is a barátjának, amiért nem nyaggatja ezzel, hanem tekintettel van rá.* - Megszomjaztál? *vonja fel szkeptikusan a szemöldökét.* - Még jó, hogy nem engem hívtál, mert hacsak nem kábítanak el, akkor nem szoktam inni *szusszant fel. Tényleg nem szokott inni, az inkább a Mennyben leledző testvérének a reszortja.* - Jól esett a hideg sör?! *horkant fel.* - És mi lett volna, ha a hideg sör helyett inkább egy limonádéárustól veszel magadnak hűsítőt? Pláne, hogy így kiütött.* Még mindig morgolódik, de azt is elhatározta, hogy ezt a „kábszeres” esetet majd kivizsgálja.* - Én? Kocsikáztam meg kutyáztam. Tény, hogy nem voltam az emberiség hasznára, de mégse ütöttem ki magamat úgy, mint egyesek… *dohog. Aztán még jobban elkomorodik az arca, amikor a barátja azt ecseteli, hogy vajon mi lenne, ha részegen vezetne.* - Szerintem nem díjazná. Ha pedig megpróbálnád, akkor beleverném a fejedet a műszerfalba! Philip meg akár le is csukatna. Különben is… Ki akarod nyíratni magad? Hülye vagy?! Gondolj már az életedre és másokra! *háborog tovább. Most már szinte biztos benne, hogy a haverja nem százas. Jó, ő is elég öngyilkos hajlamú, hiszen képes lenne kiállni az apja ellen, de azért az mégis csak más, mint egy közúti baleset. Még szuszog egy párat, aztán lenyugszik, és halkan felnevet, amikor az apja pénzéről van szó.* - Csak észre ne vegye! Így is eléggé feléltük a pénzét*vigyorog, majd ismét felnevet, de ezúttal hangosabban.* - Mi az büdös bogár? *piszkálódik, majd a kukás kérdésre megvonja a vállát.*- Hát, te választottad magadnak ezt a helyet, és végül is az előző szagok alapján be is illesz a környezetbe *vigyorog.* - De amint jobban vagy, továbbállunk. Nem akarok itt éjszakázni. Lassan gyűl a söpredék, és semmi kedvem ahhoz, hogy megkéseljenek, vagy kiraboljanak *szusszantja, és ismét megvakargatja a kutyáinak a fejét.*
Alise Rubenis- .::Diák::.
*Némán vág át a sikátoron, és hazafelé igyekszik. A főnöke megkérte, hogy vigyen el egy csomagot az egyik haverjának, aki naná, hogy pont az Expoliandumban lakik! De mivel Alise-nek mostanában túl rózsás a viszonya a főnökével, ezért inkább engedelmeskedett, mert nem akarta elveszíteni az állását. Az elmúlt hónapokban túlságosan sok emberrel veszett össze, vagy üvöltötte le a fejüket. Ráadásul, mivel Ragnar sincs már mellette, ezért még az átlagosnál is idegesebb. A fenyegető üzenetek száma napról napra növekszik, és Alise ki se tenné a lábát a suliból, ha nem kellene pincérkednie. Szabira meg nem mehet, mert a zsarnok főnöke úgysem engedné el, így hát eléggé sebezhető célponttá válik a városban hiába ismeri jobban a terepet. Feszült pillantásokat vet oldalra, sőt néha meg is áll, hogy ellenőrizze, hogy követi-e valaki egyáltalán. Az egyik hátrafordulás után, mikor ismét előre szegezi a tekintetét, egy sötét árny suhan el előtte. A lánynak földbe gyökereznek a lábai. Képtelen megmozdulni.* ~Eljöttek… *Félelmében úgy reszket, mint a nyárfalevél. Nagyon remélte, hogy nem fog eljönni ez a nap, hogy elfeledkeznek róla, de úgy tűnik mégsem tettek el róla, hogy magukkal rángatják Lettországba.* - Gyere elő akárki vagy! *kiáltja remegő hangon. Percekig nem kap választ, aztán előtte hangos csörömpöléssel feldől egy kuka, és felbukkan mellette egy fekete macska. Az állat láttán Alise halkan felsóhajt.* - Csak te voltál az?*kérdi halkan. A félelem elereszti őt, így leguggol, és halkan ciccegve magához hívja a cicát. A macska odamegy hozzá, és a lábának dörgölődzik. Alise mosolyogva megcirógatja a macska fejét, de amikor megpróbálja a karjaiba venni, akkor a lény elugrik előle. Az állat elszalad az egyik konténer mögé, Alise pedig követi őt, csakhogy mire utoléri a macskát addigra a helyén egy fiatal lány áll.* -Hali, Alise! hiányoztam?*vigyorog a másikra. A ruhája tipikusan olyan, mint egy Rontásűzőé. Hatalmas, zöld macskaszemei vidáman csillognak a vörös hajú barátjára. * - E-Elita… *dadogja meglepetten a lány, és hátrálni kezd. Nagyon régen látta már a Loielét, és őszintén szólva örült volna, ha nem kereszteződnek újra az útjaik.* -Ne csináld már, csajszi! Megüzentük, hogy eljövünk érted! Szükségünk van Rád! *bámulja Alise-t, aki azon gondolkozik, hogy hogyan is léphetne meg ebből a helyzetből. * - Örültem volna, ha békén hagytok… *sziszegi, aztán hirtelen felsikít, mert valaki hátulról megragadta a karjait. Elita is előrébb lép, és segít a titokzatos támadónak megkötözni a fyronos diákot.* - Reméltük, hogy nem lesz erre szükség, de úgy tűnik még mindig olyan makacs vagy, mint amikor legutoljára láttunk! *súgja egy fiú Alise fülébe, aki egyből vergődni kezd a másik karjaiban, amint ráismer az illető hangjára.* - Azonnal engedjetek el! Iwan, mi lenne, ha keresnél magadnak egy másik lányt? *A két hivatásos Rontásűző kineveti egykori bajtársukat, de azért annyira nem kell aggódni a lányért. Hasba rúgja Elitát, majd megperdül és lefejeli Iwan-t, aki elveszti az egyensúlyát, így Alise könnyedén elslisszol mellette, és amilyen gyorsan csak tud hátrakötött kezekkel megiramodik a sikátor vége felé. Csakhogy menekülés közben elbotlik egy kőben, és elvágódik a földön. Néhány üvegszilánk felsérti a bőrét. Elita és Iwan hamar beérik őt, és a fiú a lányt hajánál fogva emeli fel. Alise kínjában üvölt, de nem úgy tűnik, mintha a két Rontásűzőt ez érdekelné. Elita a hasát fogva ácsorog Iwan mellett, akinek pedig az orrából ömlik a vér.* - Ezt még megemlegeted, Alise!*morogja, majd Elitához fordul.* -Szedd elő a maradék Teleport-porunkat, és már itt sem vagyunk!Igyekezz!*Elita engedelmeskedve a parancsnak leakaszt az övéről egy pici zacskót, majd belenyúl, és poros kézzel nekiáll felrajzolni a kört.*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*Ragnar nem ép arról híres, hogy gyakran járna ilyen helyekre, most azonban mégis kénytelen volt erre vetődni... Vannak dolgok, amiket nem lehet máshol beszerezni. Azonban, mivel csupán a szükség hozta erre, de amúgy utálja a helyet, a legrövidebb úton, sietős léptekkel igyekszik távozni. Mostanság nem mondanám, hogy túl jó a kedve, de mintha kezdené túltenni magát... azon a dolgon. Vagy legalábbis elég keveset ül a sarokban magába fordulva, és egyre gyakrabban sikerül Henriknek rávennie, hogy hülyüljön együtt a csapattal. Meg hát... mostmár Agnes is itt van, vele is elég sok időt tölt. Szóval, úgy ahogy kezdi összeszedni magát. Alisel pedig... már jó régóta nem futott össze. Úgy dönt, a sikátor felé rövidít egyet az úton, mivel már besötétedett és a lehető leggyorsabban haza akar érni. Természetesen nála vannak a fontosabb fegyverei, hiszen ilyen környékre azok nélkül nem merészkedne. A sikátorba lépve hirtelen megtorpan, mert dulakodó alakokat vél felfedezni annak túlsó végén. Épp arra gondol, hogy ebbe jobb lesz nem belekeveredni, amikor női s ráadásul ismerősen csengő hangot hall meg... Ekkor, mint akit ágyúból lőttek ki, futásnak ered, s mikor közelebb ér, alig egy másodperc alatt felméri a helyzetet. A lányban, akit egy másik lány és egy fiú tart nem túlságosan humános módon cselekvésképtelen helyzetben. Nem habozik tovább, azonnal ott terem s egy jól irányzott rúgással kirúgja a teleport-port a Rontásűző kezéből, majd bevisz egy balegyenest az Aliset fogvatartó képébe, s ha a lány ezzel kiszabadult, nem túl kíméletesen, mivel gyorsan cselekszik, de azért vigyázva felrántja a földről és maga mögé húzza.* - Fuss. *Sziszegi ellentmondást nem tűrő hangon, majd ismét a támadókra irányítja figyelmét. Igyekszik kivédeni az esetleges támadásokat, miközben egy kuka mögé ugrik, de csak azért, hogy abba belerúgva ráborítsa az egyikükre. Ha ez sikerült, s az illető elveszíti az egyensúlyát, Rag máris fölötte terem s nemes egyszerűséggel fejberúgja, majd a másik felé fordulva nekilöki azt a falnak.* - Mit akartok tőle? *Kérdi villámló tekintettel, természetesen csak abban az esetben, ha sikerült a fiút a falnak nyomni, miközben a gyorsan előkapott tőrét annak torkához helyezi, azzal sem törődve, ha "véletlenül" kicsit megvágja annak bőrét.*
Alise Rubenis- .::Diák::.
*A lett pincérnő kétségbeesetten vergődik Iwan karjai között miközben ELitának könyörög, hogy azonnal álljon, de a másik lány hajthatatlan. S mivel a két Rontásűző épp Alise-szel meg az utazással vannak elfoglalva, így veszik észre Ragnart. Szóval Elita igencsak meglepődik, amikor kirúgják a kezéből a zacskót, és villámló tekintettel felpattan, majd elő is kerülnek a kedvenc tőrei.* -Mégis mit képzelsz, te vakarcs?*rikoltja, mint egy irtó idegesítő hangú madár. Az volt az utolsó adag poruk, így hát okkal ideges Ragnarra. Alise meglepetten mered a volt barátjára, és halkan a nevét suttogja.* -Te ismered őt?*vonja fel a szemöldökét Iwan a lány suttogását hallva, aztán nem tud mást hozzáfűzni a dologhoz, mert Ragnar behúz neki egyet. A fickó fájdalmában az orrához kap, amiből még jobban ömlik a vér. Alise a földre esik, és könnyes szemekkel mered a fiúra.* - Ragnar… *hajtogatja még mindig, majd amikor futásra utasítják, akkor megpróbálja összeszedni a maradék erejét, és megindul a sikátor kijárata felé.* -Nem hagyom, hogy meglépj!*kiáltja Elita, és a tőröket visszalökve a tokjukba, oroszlánná alakul. Addigra már Iwan is összeszedi magát, és lendíti is az öklét, hogy most ő húzzon be Ragnarnak. De végül Rag a falnak szorítja, de hiába faggatják nem hajlandó beszélni. Ha végre elengedték, akkor a torkához kap, és visítva menekül el a sikátor másik vége felé. Nos, Iwan nem túlzottan egy harcos alkat, ráadásul egy gyáva nyúl is. Elita azonban komolyabb ellenfél, és miután kitért Ragnar elől, néhány szökkenéssel utol is éri Alise-t, feldönti, majd a lányra helyezve az egyik mancsát morog Ragnarra.* - Haza… Haza akarnak vinni *nyögi erőtlenül. Az oroszlánbőrbe bújt Elita diadalmasan felüvölt, de néhány perccel később a saját áldozata úgy rúgja fejbe, hogy megtántorodik. Alise odébb gurul, majd nehézkesen felül. Elita dühösen visszaölti az emberi alakját.* -Mi lenne, ha lekopnál, és hagynád, hogy haza vigyük a barátnőmet?*kérdi karba tett kezekkel, mire Alise felháborodott hangon lettül ordibál vele egy sort.* -Ragnar, vigyázz a tőreivel! Nagyon ügyesen forgatja őket! Ha pedig kifárasztod, akkor nem fog tudni többé átalakulni! *kiáltja a fiúnak, hiszen mégis csak a Loieléről van szó, így bár nem mostanában találkoztak, attól függetlenül tisztában van a gyengeségeivel. Elita felmordul, és ismét tőröket rántja neki ront a fiúnak. Eközben Alise felkapja az egyik üvegcserepet a földről, és megpróbálja azzal elvágni a köteleit.*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*A rikoltásra csak jeges hangon felnevet.* - Hogy én mit képzelek? Előbb tedd fel magadnak te ezt a kérdést, szivecském. *Mondja nem éppen kedves hangnemet ütve meg szavaival, aztán ugyebár kezdetét veszi a harc. Ahogy Alise a nevét suttogja, egy pillanatra rászökik a tekintete, azonban a barna szemek nem árulnak el semmit - talán csak mert ép azzal van elfoglalva, hogy leszerelje az exe támadóit. Ragnar látja, ahogy a lány oroszlánná alakul, de nem tud mit tenni, mivel éppen a másikkal van elfoglalva. Szépen kivédi elég gyenge próbálkozását arra, hogy behúzzon neki egyet, majd sikeresen a falnak szorítja, azonban mivel egy szót sem hajlandó kinyögni és látszólag majd' összecsinálja magát a félelemtől, ráadásul eközben a csaj oroszlán alakban támad Alisere, Rag elengedi a pasast, majd dühösen ellöki a sikátor másik kijárata felé, bár úgy tűnik, magától is ezt az útvonalat választotta volna. Így hát Ragnar nem is törődik vele tovább, ehelyett a csata másik színhelye felé rohan, ahol azonban úgy tűnik, Alise átvette az irányítást, mivel egy jól irányzott lábmozdulattal képenrúgja támadóját. Hallotta az előző szavakat, csupán akkor még egy kicsit elfoglalt volt azzal, hogy lekoptassa a srácot, így hát most kérdez vissza.* - Haza?!... Alise, ki a büdös francok ezek? *Fújtatja, összeráncolt szemöldökkel nézve a számára ismeretlen csajt, aki ekkor egy kérdést intéz hozzá.* -Szerintem pont ezt nevezik emberrablásnak, cica, úgyhogy mi lenne, ha lekopnál, és hagynád, hogy Alise ott tartózkodjon, ahol ő szeretné?! *Kérdi a lánytól, miközben megindul felé, és hát jelen pillanatban az amúgy is magas lidérc legalább tíz centivel magasabbnak látszódik. A hátulról érkező szavakra bólint egyet, majd ő is előrántva a másik tőrét is, felkészülten fogadja a támadást. Megpróbál minden szúrás elől kitérni, miközben lendületesen hasbarúgja a lányt, s kihasználva annak esetleges zavarát, megpróbál behúzni neki egyet az egyik tőre markolatával. Nem áll szándékában meggyilkolni, csupán ártalmatlanná tenni egy kis időre. Vagy esetleg elvenni a kedvét attól, hogy elrabolják a volt barátnőjét. Így hát következő mozdulatként annak combját célozza meg, ezúttal a tőre erre megfelelő részével. Nem volt hiábavaló az évekig tartó birkózás, és az a rengeteg verseny, amit megnyert.*
Alise Rubenis- .::Diák::.
*Ragnar szavaira Elita csak dühösen fújtat, még szerencse, hogy nem tervezi senkinek sem elvágni a torkát, mert elég kemény ellenfél tud lenni. Szóval peregnek az események, Iwan elég hamar felhúzza a nyúlcipőt, a két egykori barát egymás ellen küzd, de Alise-nek végül sikerül sikerül kicsusszannia Elita karmai közül. * - Volt… Klántagok. Egy klánból származunk *nyöszörgi, mire Elita diadalmasan elvigyorodik.* - Látom, húgi, hogy még mindig tudod hova is tartozol igazán. Akkor meg minek ellenkezel?*fordul a lányhoz, de amaz nem hajlandó válaszolni neki, aztán Elita Ragnarra pillant. A cicás dolgot fel sem veszi, bár ha eljutna a cseppnyi agyáig, akkor elég rendesen leüvöltené Ragnar fejét, amiért így nevezte.* - Emberrablás az, hogy haza akarjuk vinni a Loeilemet? Szerintem marhára nem az. Gyerünk, Alise! mellettem, mellettünk van a helyed! *Az utolsó szavakat ismét a lánynak címzi, akinek addigra sikerült elvágnia a köteleit, és feltápászkodik a földről.* - Figyelmeztetlek Elita, hogy te koptál le akkor, így hát ne is álmodj rólam! Utálok Lettországban lenni, és nem is tervezek visszamenni oda! Ráadásul, minden, ami fontos számomra az itt van, ezen a szigeten *pillant Ragnar felé, majd visszafordul az egykori barátnője felé. Elita figyelmen kívül hagyja Alise szavait, és neki ugrik Ragnarnak. Sebesen csap le a tőrökkel, de Ragnar méltó ellenfélnek bizonyul számára. Elita homlokán kövér izzadtság cseppek gyöngyöznek, ahogy újra és újra lecsap. De már nem tud odafigyelni, így hát Ragnar többször is lesújt rá. Elita kiterül a földön, Alise Ragnar elé lép.* - Kérlek, hagyd már! Mégis csak a Loielem, és nem bírom elviselni, ha baja esik! *széttárt karokkal védelmezi a másik lányt. Aztán felé fordul.* - Figyelj, én sose fogok már visszamenni oda. Sajnálom, ha mellettem lettetek volna, akkor talán nem jöttem volna el, de így… Kérlek, menj! Nem akarom, hogy komolyabb bajod essen! Felőlem, ha megtanulsz normálisan viselkedni, akkor találkozhatunk, de nem akarok elmenni innét. Kérlek, ha egy kicsit is fontos vagyok neki, akkor elengedsz! *magyaráz a Loeilének, aki könnyes szemmel bámul fel Alise-re. Aztán felpattan a földről, és szó nélkül elindul. Nem tudni, hogy hova megy, hogy pontosan mik járnak a fejében, de egy időre békén hagyják Alise-t. A lett cameosos kimerülten rogy a földre.* - Nagyon szépen köszönöm, Ragnar. És sajnálom, hogy nem mondtam el őket. Már hónapok óta zaklattak *hajtja le a fejét miközben újabb könnycseppek gördülnek le az arcán.* - Tényleg hálás vagyok neked még azok után is, hogy olyan hülye voltam.
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*Alise válaszára Rag szemei egy kissé elkerekednek. Na, erre nem számított! Tudta, hogy Alise eljött a régi klánjától, de nem gondolta volna, hogy azok ennyire heves módszerekkel próbálják majd meg visszaszerezni. Aztán ugyebár intéz néhány szót a csajhoz, az meg válaszol is rá.* - Igen, az, amennyiben ilyen módszerekkel próbálkoztok. *Morogja, s érezni hangján, hogy vissza kell fognia magát, nehogy kiabálni kezdjen. De mivel tudja, hogy azzal csak felhívnák magukra a figyelmet, amit ezen a környéken annyira nem szeretne, halkan beszél. Azért nem kell aggódni, így is hallatszik a hangján, hogy mennyire nem örül ennek a kis incidensnek. Ahogy Alise feláll, félig felé fordul, a szavait hallva pedig nem kapja el a tekintetét, inkább a lány szemébe néz, tekintete azonban még mindig kifürkészhetetlen. Ezt követően ugyebár közelharcba kezdenek Elitával, s szerencsére úgy tűnik, Rag még mindig elég jó formában van, mivel sikerül lenyomnia a támadót, aki végül a földre kerül. Ragnar már épp indulna felé, hogy elintézzen egy szép kis eszméletvesztést a csajnak, ekkor azonban Alise elé áll, s ő megtorpan. A szavaira csak felvonja a szemöldökét, de végül hátrébb lép két lépést. Érdekes. Épp az előbb verték csaknem eszméletlenre, de azért nem bírná elviselni, ha baja esne az elkövetőnek. Hát jó. Na persze némiképp érthető a helyzet, hiszen ha belegondol, hogy mi lenne, ha Rik... De ez hülyeség. Kettejük között ez kizárt, hogy előfordulna. Így hát Rag némán hallgatja a párbeszédet volt barátnője és annak Loielje között, végig ugrásra készen állva, ha netán közbe kéne lépnie. Amikor a csaj végül lelép, szúrós szemekkel pillant utána, de nem tesz semmit, csak elrakja a tőrét, s Alisere pillant.* - Semmiség. Legközelebb szólj... És ne mászkálj ilyen helyeken egyedül.*Mondja távolságtartó hangon, még mindig nem mozdulva. Nem tudja, mit szóljon ehhez a helyzethez. Hiszen a kapcsolatuk... Nos, távolról sem volt felhőtlennek mondható. Most viszont, hogy itt ül előtte a sikátor aszfaltján... Megmagyarázhatatlan késztetést érez arra, hogy magához ölelje. Az előbb pedig, mikor látta, hogy megtámadják... Teljesen elborult az agya. Tehát még mindig szereti? Talán mégis meg tudnák oldani a problémáikat? Hirtelen felsóhajt, majd a lányhoz lép, és letérdel mellé.* - Miért kellett, hogy így alakuljon, Alise? *Suttogja, mélyen a lány szemébe nézve.*
Alise Rubenis- .::Diák::.
* Hát vélhető volt, hogy Ragnar erre nem számított. Egyébként Elita nem szokott ilyen agresszív lenni, de vagy az Iwan mellett eltöltött idő tette ezt vele, vagy valami más tényező, de ezt biztosan nem most fogjuk megtudni. Ragnar morgására egyébként csak fintorog. Nagyon nem ért egyet a sráccal, de ez van. Két különböző gondolkodású személyről van szó, ráadásul vélhetően mindkettő elég makacs a nézeteit illetően, szóval nem fogják meggyőzni a másikat az igazukról. Az pedig valóban nem lenne jó, ha a környék idiótái idecsődülnének. Így is elég, hogy Ragnar meg Elita verekednek, ráadásul bármit is tett Alise Loiele, attól még az marad, aki volt, és Alise nem akarja, hogy bármelyikük is megsérüljön, bár tudja, hogy Ragnar tud magára vigyázni, de Elitának is akad pár piszkos trükkje. Így jobb, ha beleavatkozik a csatába. * - Rendben, legközelebb szólok *bólint remegő hangon, majd arra, hogy ne mászkáljon ilyen helyeken valami olyasmit motyog, hogy a főnöke kérte, hogy menjen el valahová. Hát a kapcsolatuk valóban elég balszerencsésen alakult, de ez igazából Alise hibája. Aztán Ragnar letérdel a lány mellé, Alise pedig felemeli a fejét, és a fiú szemeibe néz.* - Hidd el, én nem ezt akartam. Azt hittem… Azt hittem egyedül is meg tudom oldani a helyzetet, de egyre többet zaklattak, és egyszerűen nem tudtam, hogy mit csináljak, vagy elmondjam-e… Nem akartam, hogy bárkinek is baja essen, és inkább hallgattam… Azt hittem, nem jönnek el idáig, de tévedtem. És tudom, hogy semmit nem oldok meg ezzel. Tudom, hogy nem vagyok képes helyre hozni a hibáimat. Nagyon sajnálom Ragnar… *hebegi, és ismét megerednek a könnyei. * - Pedig… Én igazán szeretlek. De egy hülye idióta voltam*suttogja halkan. Valahogy úgy érzi, hogy ezzel tényleg nem old meg semmit, de hát ő se valami jó konfliktuskezelő. De tényleg nagyon szereti a fiút, és pontosan ő se tudná megmondani, hogy miért hallgatta el az ügyet. Talán, mert megszokta, hogy eddig valóban csak magára számíthatott, és azt remélte, hogy meg tudja oldani a dolgokat.*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
*A válaszra ismét csak bólint, de még egy darabig ugyebár nem mozdul meg és nem is mond semmit, így vélhetően egy rövid csönd áll be kettejük között. Ezt pár perc után Rag töri meg, ahogy letérdel a lány mellé és feltesz egy halk kérdést. A válaszra nem kell sokat várnia. Némán figyeli a lány arcán lecsorgó könnyeket, s hallgatja annak magyarázatát. Nem, ezzel még valóban nem old meg semmit sem, azt viszont elérte, hogy Ragnar rájöjjön: még mindig szereti, annak ellenére is, ami történt. S mivel Rag nem arról híres, hogy magába temesse az érzelmeit... Nincs visszaút. Haragszik Alisere, de mégis maga mellett akarja tudni. Így hát, ahogy a másik elhallgat, Rag egy kis szünet után ismét megszólal.* - Igen, idióta voltál. *Kezd bele halkan.* - Szólnod kellett volna, már az elején. Vagy akkor, amikor szakítottam veled! Megkérdeztem, mi a baj, de nem mondtál semmit... Honnan tudjam, hogy legközelebb nem lesz fontosabb az önérzeted, mint a kapcsolatunk? *Néz a lány szemébe, s fájdalmas tekintetéből könnyen kiolvasható a neheztelés, másrészről viszont a szeretet és a féltés is.* - Honnan tudjam, hogy legközelebb itt leszek-e, hogy megmentselek? *Kérdi még, majd sóhajt és magához húzza a lányt, gyengéden átölelve.* - Én is szeretlek, Alise, és nem szeretnék tovább nélküled élni. Kérlek... Próbáljuk meg megoldani ezt, rendben? *Engedi el egy kicsit a lányt, csak hogy ismét a szemébe nézhessen.* - Mit gondolsz... menni fog? *Mosolyodik el halványan, miközben az egyik kezével végigsimít annak arcán, majd megállva az állánál egy pillanatig a szemébe néz, mielőtt megcsókolná.* - Hiányoztál. *Suttogja annak ajkaiba, ahogy vége szakad a csóknak. Aztán ismét magához öleli, s egy darabig így is marad, azonban egy idő után elengedi.* - Tudsz járni? Vissza kéne mennünk, mielőtt még valaki kiszúr minket. *Sóhajt, körbenézve az immár kihalt sikátorban. Aztán feláll, s ha Alise fel tud állni, segít neki, ha viszont nem, akkor az ölébe veszi, úgy indul meg az Akadémia felé.* - Az biztos, hogy ezentúl nem járkálsz sehova sem egyedül. *Morogja halkan, de ezúttal csupán azért, mert nem szeretné felhívni magukra senki figyelmét ilyen későn, ezen a környéken.* - De ha másra nem, arra legalább jók voltak, hogy kiderüljön, hogy nem estem ki az edzésből. *Vigyorodik el. Próbálja oldani a feszültséget, na. Az elkövetkezendő heteikben valószínűleg nagy szükség lesz erre... De meg fogják oldani. Ebben mostmár biztos.*
Alise Rubenis- .::Diák::.
*Hát, az biztos, hogy amíg nem muszáj, addig Alise nem szólal meg, mert könnyen előfordul, hogy nagyon durva érzelemkitörése lenne, és azt nem kellene oldalakon keresztül taglalni, hogy mekkora hülye, vagy mennyire imádja Ragnart. Szóval hát, nagyjából eldadogja a dolgokat, aztán némán – mint aki a saját kivégzésére vár –, hallgatja Ragot. * ~Tudom, tudom, hogy az voltam… *dünnyögi magában, majd halkan felsóhajt.* - Tudom, de… nem akartam, hogy bárkinek is baja essen. Amikor pedig szakítottál velem, akkor pedig nem lett volna képem a segítségedet kérni… *dünnyögi, majd a következő kérdésre halványan elmosolyodik.* - Onnan, hogy nem lesz legközelebb. Mert tudom, hogy tényleg nem vagyok egyedül *suttogja halkan.* - Nem lesz legközelebb, Ragnar. Egy jó darabig nem fognak visszajönni. Szépen elverted őket *hajtogatja halkan. Majd felragyognak a szemei, amikor a srác elmondja neki, hogy még mindig szereti őt, és vele akar lenni. Neki is borzasztóan nehéz volt ez a néhány hónap, sőt már-már majdnem sikerült elhitetnie magával, hogy Ragnar már tényleg nem szereti őt.* - Rendben *bólint. Ő tényleg meg szeretné oldani a dolgot, és neheztel is önmagára a saját baklövése miatt.* - Biztos vagyok benne *mosolyodik el ismét, és lehunyja a szemeit, amikor a srác végigsimít az arcán. Annyira hiányzott neki Ragnar! Az érintése, az illata, a hangja, a csókjai, az ölelő karjai. Minden hiányzott neki. * - Te is nekem *búgja, majd ismét rátapasztja az ajkait a fiú ajkaira, és átöleli Ragnar nyakát. Ez már tényleg nagyon hiányzott neki. Aztán amikor megkérdik, hogy tud-e járni, akkor huncutul felragyognak a szemei. Tudna ő járni, ha akarna, de nem akar.* - Azt hiszem, nem kockáztatnék *dünnyögi. A kis ravasz! Amint Ragnar a karjaiba vette, hozzábújik, és nem is hajlandó elengedni a fiút, amíg az le nem teszi valahová az akadémia falain belül.* - Ez azt jelenti, hogy mindenhová jössz utánam? *mosolyodik el pimaszul, és ráhajtja a fejét Ragnar vállára. Mélyen magába szívja a másik illatát. Mintha évek óta távol lettek volna, és csak most találtak újra egymásra. Aztán halkan felnevet a fiú szavaira.* - Miért estél volna ki edzésből? Nagyon jó kondiban vagy! Meg aztán Iwant könnyű elverni, Elita már egy fokkal nehezebb… De szerintem nem is voltak ellenfelek az én hősöm számára.*Menet közben Ragnar nyakát kezdi puszilgatni, és igencsak élvezi, hogy ismét maga mellett tudja a szerelmét. Tényleg olyan, mintha a lényének egy része visszatért volna. Az biztos, hogy a hangulata máris jobb, mintha az elmúlt hónapokban volt. Ragnar jelenléte igencsak jó hatással van Alise-re. Pláne az, hogy a lány tudja, hogy akármilyen hülyeséget is követett el, a másik attól még szereti őt.*
Ragnar Solberg- .::Diák::.
//És egy záró, mert tegnap elzavartak a gép elől...//
*A válaszra, miszerint nem lett volna képe segítséget kérni, Ragnar csak fáradtan felsóhajt.* - Az rendben van, de ha elmondtad volna, megértettem volna, miért viselkedtél így... *Csóválja a fejét, majd ugyebár feltesz két kérdést, ami bár félig-meddig költői, mégis kap rá választ. Nem reagál rájuk, csupán egy pillanatig elgondolkozva a lány szemébe néz, mintha azt fontolgatná, higgyen-e neki. Végül azonban ismét megszólal és elmondja, még mindig szereti Aliset, ebből pedig levonható, hogy valószínűleg úgy döntött, ha csak ideiglenesen is, de elhiszi neki. A helyzet az, hogy bizony Ragnak is majdnem sikerült elhinnie, hogy már nem szereti Aliset. Ki tudja, mi történt volna, ha ma nem futnak itt össze... Viszont most rá kell jönnie, hogy neki is borzasztóan hiányzott a lány, bármennyire is próbálkozott azzal, hogy ezt az érzést elfojtsa. Bár még mindig nem biztos benne, hogy ennek a kapcsolatnak lesz jövője, jelenleg úgy gondolja, megéri megpróbálni. És nagyon erősen reménykedik benne, hogy jól fog elsülni a dolog. Ahogy Alise visszacsókol, ő sem tiltakozik, így valószínűleg a tervezettnél jópár perccel tovább tart a viszontlátás első csókja. Viszont lassan tényleg ideje indulniuk, így Rag feltápászkodik, s mikor meghallja a választ, elmosolyodik - talán sejti, mi áll a dolog mögött -, majd felkapja a lányt és elindul az Akadémia felé, annyira gyorsan, amennyire csak tud. Azért ő is elszenvedett néhány ütést. Észreveszi, hogy a lány hozzábújik, mire csak szélesedik a mosolya.* - Igen, valahogy úgy. *Válaszol még mindig vigyorogva a kérdésre. Aztán, a bókokra elneveti magát.* - Mindamellett, hogy tökéletesen igazad van, nem kell ilyeneket mondanod, még a végén azt hiszem, el akarsz csábítani. *Válaszol viccesen, még mindig mosolyogva. Ahogy a lány a nyakát kezdi csókolgatni, Rag egy puszit nyom annak feje búbjára.* - Hé-hé... Vigyázz, a végén még utat tévesztek és a hotelben lyukadunk ki. *Mondja vigyorogva, végül azonban nem változtat az útvonalon, s lassan oda is érnek az Akadémiára, ahol Rag nem törődve a kíváncsi tekintetekkel vagy Alise esetleges tiltakozásával, az ispotály felé veszi az irányt. Jobb lesz, ha engedik magukat megvizsgálni, bár főleg a lány néz ki elég rosszul. És, ha már járni nem volt hajlandó, kibír itt is pár percet. Az ispotályba lépve Rag leteszi a lányt egy ágyra, majd homlokon csókolja.* - Szólok a gyógyítónak. *Mondja, s aztán így is tesz. Valószínűleg megvizsgálják majd őket és ellátják a sebeiket, utána pedig elindulnak a Cameos felé. S hogy mikor fognak ma aludni... Az megint más kérdés. Elvégre lesz miről beszélniük.
*A válaszra, miszerint nem lett volna képe segítséget kérni, Ragnar csak fáradtan felsóhajt.* - Az rendben van, de ha elmondtad volna, megértettem volna, miért viselkedtél így... *Csóválja a fejét, majd ugyebár feltesz két kérdést, ami bár félig-meddig költői, mégis kap rá választ. Nem reagál rájuk, csupán egy pillanatig elgondolkozva a lány szemébe néz, mintha azt fontolgatná, higgyen-e neki. Végül azonban ismét megszólal és elmondja, még mindig szereti Aliset, ebből pedig levonható, hogy valószínűleg úgy döntött, ha csak ideiglenesen is, de elhiszi neki. A helyzet az, hogy bizony Ragnak is majdnem sikerült elhinnie, hogy már nem szereti Aliset. Ki tudja, mi történt volna, ha ma nem futnak itt össze... Viszont most rá kell jönnie, hogy neki is borzasztóan hiányzott a lány, bármennyire is próbálkozott azzal, hogy ezt az érzést elfojtsa. Bár még mindig nem biztos benne, hogy ennek a kapcsolatnak lesz jövője, jelenleg úgy gondolja, megéri megpróbálni. És nagyon erősen reménykedik benne, hogy jól fog elsülni a dolog. Ahogy Alise visszacsókol, ő sem tiltakozik, így valószínűleg a tervezettnél jópár perccel tovább tart a viszontlátás első csókja. Viszont lassan tényleg ideje indulniuk, így Rag feltápászkodik, s mikor meghallja a választ, elmosolyodik - talán sejti, mi áll a dolog mögött -, majd felkapja a lányt és elindul az Akadémia felé, annyira gyorsan, amennyire csak tud. Azért ő is elszenvedett néhány ütést. Észreveszi, hogy a lány hozzábújik, mire csak szélesedik a mosolya.* - Igen, valahogy úgy. *Válaszol még mindig vigyorogva a kérdésre. Aztán, a bókokra elneveti magát.* - Mindamellett, hogy tökéletesen igazad van, nem kell ilyeneket mondanod, még a végén azt hiszem, el akarsz csábítani. *Válaszol viccesen, még mindig mosolyogva. Ahogy a lány a nyakát kezdi csókolgatni, Rag egy puszit nyom annak feje búbjára.* - Hé-hé... Vigyázz, a végén még utat tévesztek és a hotelben lyukadunk ki. *Mondja vigyorogva, végül azonban nem változtat az útvonalon, s lassan oda is érnek az Akadémiára, ahol Rag nem törődve a kíváncsi tekintetekkel vagy Alise esetleges tiltakozásával, az ispotály felé veszi az irányt. Jobb lesz, ha engedik magukat megvizsgálni, bár főleg a lány néz ki elég rosszul. És, ha már járni nem volt hajlandó, kibír itt is pár percet. Az ispotályba lépve Rag leteszi a lányt egy ágyra, majd homlokon csókolja.* - Szólok a gyógyítónak. *Mondja, s aztán így is tesz. Valószínűleg megvizsgálják majd őket és ellátják a sebeiket, utána pedig elindulnak a Cameos felé. S hogy mikor fognak ma aludni... Az megint más kérdés. Elvégre lesz miről beszélniük.
Horváth Réka- .::Diák::.
*A Sikátor csendjét pár halk szárnycsapás zavarja, meg majd a lány némán földet ér és gyorsan eltünteti éj fekete szárnyait. Nem túl büszke rájuk, de valahol mélyen meg örül, hogy megmaradtak neki. Bár nem épp egy angyalhoz méltó életmódot él, ami sajnos csak néha, nagy ritkán kezdi el zavarni, amikor az a bizonyos napja van, mikor is a Szent Láng lázadozik. Nem, ezt nagyon nem bírja, de ő akarta, el kell fogadnia. Néha még poénosan a női nemi ciklushoz tudja hasonlítani, de jelenleg nem poénkodik. Vacsorázni jött, de eddig még egy alkalmas áldozattal nem futott össze, pedig már szinte a fél várost bejárta, talán ez az utolsó reménye. Ha itt se talál semmit, akkor feladja, visszamegy a suliba és fog magának egy mókust vagy valami... Na mindegy, néma léptekkel suhan végig a sikátoron és egy emberkét ki is szúr magának, valamelyik lépcsőn igyekszik felfelé. Körbe sem néz, csak letámadja és egyik kezével befogja a száját, a másikkal leszorítja és nyakon harapja. Egy tapasztaltabb vámpír meg tudná állapítani Réka technikájáról, hogy a lány még elég kezdő ilyen téren, de egye fene, a lényeg, hogy jól lakjon.*
Kyle Williams- .::Diák::.
*Unalmasan telet a hete és a napja. Szóval úgy döntött vacsora idő van neki. Szóval elindult a sötét negyedbe vacsorázni. Cathet nem látta egy ideje azért ez gyanús neki és csak az órán. Persze azt is, hogy kivel van és hát azért igen. Ő nem igen csajozik nem az a típus aki megtartja a lányokat, de hát tudjuk azt, hogy milyen a férfi. Szóval most a szokásához híven más milyen vacsorára vágyik ő nem eszik mókust még akkor is emberi vérrel táplálkozik amikor éhes csak akkor azt ilyenkor gyorsan lerendezi napközben vagy korán kell. Az öltözéke szokásos fekete köpeny rajta a csuklya. Észre veszi a fiatal kezdő vámpírt és követi észre vétlenül. Szóval figyeli ahogyan beleharap a nyakába. Szóval meg is tapsolja a lányt hogyha végzett az étellel.* - Vadászni nem így kell. Aki átváltoztatott nem tanította meg neked hogyan vadásszál? Jellemző.*Feleli gúnyosan majd felemeli a tekintetét. Vörösen izzó szemei tökéletesen látszódnak és ördögien elvigyorodik majd felemeli a mutató ujját.* - Egy pillanat.*Mondja a lánynak majd megpillantva a fiatal férfit aki elhaladt előttük megragadja a torkánál eltöri a nyakát szóval leszedi a fejét és elkezdi enni. Nem szokványos Kyletól, de ő mindig is így szokott táplálkozni. A férfiaknál. A hölgyeknél más a helyzet. Szóval befejezvén a vacsorát az áldozatot bevágja a konténerbe nem számít az, hogy most kockáztat.. sötét negyedről van szó aztán vissza megy a lányhoz, de már nem is vörös a szeme annyira. Letörli a kezéről a vért majd nyújtja a kezét.* - Kyle Williams*Mutatkozik be, de eszébe sincsen levenni a csuklyát a fejéről.*
Horváth Réka- .::Diák::.
*Feltűnik neki a srác, legalább is mikor elkapja az áldozatát feltűnik neki, hogy nincs egyedül, de először is befejezi a vacsoráját, majd mikor egy szarkasztikus tapsot is kap rávicsorog véres fogaival a másikra.* - Képzeld csak, megtanítottak. Annyi, hogy ők kulturáltak voltak. *Feleli, miután a másik egy enyhén morbid bemutatót tartott a vadászatról. Amíg pedig a másik bemutatót tartotta, ő megtörölte a száját egy rongydarabba, amit utána vissza is gyűrt a zsebébe. A lányon is csak a szokott öltözet van, csak annyi, hogy most megspékelve egy csuklyával, csak hogy ne ismerjenek rá: fekete szaggatott farmer, fekete acélbetétes bakancs, fehér trikó, rajta fekete és vörös koponyával és egy bőrkabát, aminek ugye a csuklyája neki is a fejébe volt húzva, de csak addig, amíg el nem kapta a férfit, azután lecsúszott a fejéről. A haja össze volt gumizva, de azt is kibontotta, miközben a másik a bemutatóját tartotta. Annyira nem szereti összekötve hordani, csak akkor szokta összefogni, ha épp enni készül vagy onnét jön.* - Horváth Réka. *Fog kezet a sráccal és igyekszik minél jobban belátni a csuklya alá.* - A suliba jársz te is, ugye? *Kérdez végül is rá, de sejti, hogy igen. A legtöbb fiatalabb a városban a suliba jár.*
Kyle Williams- .::Diák::.
*Ő sosem volt kulturálatlan és talán éppen azért, mert ő neki ilyen a stílusa. Hát a húgának is van, mit tanítani még szóval nem egyáltalán nem hagyja el magát. Mindenesetre lerendezvén a vacsorát bedobja, az ételét majd visszasétál Rékához.* - Látom. A kulturált evés.. tudod, ha enni szeretnél, mert éhes vagy.. ne gondolkodj, cselekedj.*Egy fél mosolyt elereszt és Kyle valóban ilyen. Végül is a beszédje is más, de azzal nem kell különösen foglalkozni. A csuklya alatt a kezét láthatja meg az ingjét, ami szép fekete. Valami, ami férfiassá teszi. Felsóhajt a kérdésre.* - Látom az IQ szinted a nullán van, főleg az evés terén, de egyébként a válaszod alapján igen Fyronra járok mint Sylorinás diák. Mint ahogy te is.*Látta már a lányt, de ő nem az a fajta aki leáll beszélgetni másokkal. Ha szükséges elbeszélget, de inkább magának való mostanában. Más foglalkoztatja.* - A legtöbb halandó fiatal és buta… nem látnak maguk körül, hogy mi folyik. *Sóhajt.* - Tudod, ha olyan okosak lennének látnák azt, hogy mi folyik.*Sóhajt.. sok halandóra arra céloz, hogy azt látja, hogy járkálnak a városban nem észlelik a veszélyt. Célozván az előző két alakra akiket elfogyasztottak.* -Mit gondolsz bevezesselek az én világomban ahol mindent másképp látsz?*Teszi fel a kérdését nemes egyszerűen aztán gondolkodni kezd.* - Van egy remek hely itt a közelben. Azt hiszem alagsornak hívják. Menjünk el oda. Benne vagy?*Teszi fel a kérdését és várja, hogy meginduljon a lány.*
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
– Oh nem a sok munka miatt vagyok fáradt. Hanem az idegesség miatt. Tudja a vámpírok lehetnek fáradtak.*Na igen Amarilla tudja hiszen néha nem is szokott aludni. Aztán olyankor ingerültebb a diákokkal is ezért is mondott le a posztjáról. Nem sejti, hogy mivel áll szemben a nő így nyugodtan el cseverészik a másikkal. Jó társaságnak bírja a másikat szóval a lényeg a lényeg elbeszélget vele szóval nem probléma. Aztán ugye jön a rablás majd a többi dolog és felsóhajt.* - Nem hiszem el egyszer akarok szórakozni és akkor sem lehetséges.* - Hol vagy kiskutyám!?*Ordibál és felsóhajt amikor a sikátorhoz ér.*~belső ösztönök.. ne menj a sikátorba… ~*Na igen jó kor szólal meg Amarilla belső hangja és a nő elő is veszi a kikapcsolt állapotban lévő telefont, hogy bekapcsolja és telefonáljon egyet. A pénztárcát meglátván nem indul meg a sikátorba inkább visszafordul.* - Franc se fog belesétálni a csapdába..* szóval a nő igyekszik távozni, ám viszont megzavarják és amikor fordulna meg felpislog azokra a szép szemekre és nyel egyet.* - Koránt sem vagyok olyan fiatal.*Vámpírerejével neki ront a férfinek és mivel fekete csizma van rajta amit nem írt le az user, mert egy idióta ahogy neki ront előkapja a tőrét amit mindig magánál hord és belevágja a férfibe.* - Nem sajnálom használni, de ha már el akartok kapni akkor ahhoz túl erő kell? Néhány angyalfattyú? Nem nagyügy. Kapjatok el ha tudtok..*Jelenti ki és igen ez valóban egy fogócskát jelent. Viszont azonban gőze sincs, hogy mi ez az egész, de szeretné tudni.*
Mesélő
*Mivel a férfi eleve sérült, ezért nem tudja megakadályozni a beléje érkező tőrt, és felnyög.* - Nők! *Azért, amennyiben Amarilla ezt nem tette meg, kirántja magából a kést, de innentől a nőre bízza a dolgot. Persze őt sem kell félteni: amint Illa belevágja a tőrt Kaeldirbe, máris ott terem mögötte, megszorítva a másik csuklóját.* - Attonitus *súgja a fülébe a kábítás varázsigéjét, amivel nagyon jól tudja, hogy Illa nem fog tudni mihez kezdeni. Miután hatott, elengedi a nőt, és hagyja, hogy a földre essen, majd egy intéssel begyógyítja Kael újabb sebét.* - Bocs, későn reagáltam *von vállat ártatlanul, majd elkezd intézni a vámpír megkötözését.* - Hát, remélem, hogy az a rohadt Angyalvadász fogja értékelni, hogy mennyit szenvedtünk vele, hogy elkapjuk, és minden erejével megpróbálja kiszabadítani. Akkor nem lesz hiába ez az egész hercehurca... Na, vigyük *szusszant a férfi, miután látja, hogy Gysse sikeresen megkötözte a nőt. Hamarosan el is tűnnek a színről, egy kis, expoliandumi házacskába szállítva Amarillát, aki egy ágyhoz kötözve fog majd ébredni, egy meglehetősen lerobbant szobában...*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
- Köszönöm.*Mondom apunak majd Faithre pillantok aki ki kísér.* - Figyelj, visszamehetsz, ha gondolod meg vagyok.*Mondom, neki majd megölelem, ha hagyja és lassan Reed is kisétál. Azután sóhajtok.* - Tessék, itt vagyok.*Mondom neki azután kézen ragad és csak sóhajtok.* - Azt beszéltem apával, hogy itt maradok ne húzz már tudok járni a lábamon.*Közlöm vele majd a sikátor szélén elenged és meg torpanva látok egy átjárót. Össze fonom magam előtt a karjaimat nem hiszem el, hogy nem adta fel. Pedig azt hittem ha ide hívom nem fog semmit csinálni.* – Értsd meg muszáj velem gyere.. ha én nem viszlek akkor ő fog eljönni érted és az rosszabb mint a halál, mert képes arra, hogy azoknak ártson akiket szeretsz. - Meg tudom védeni a szeretteimet is és a húgomat is.*Próbálok szent lángot dobni a kezemmel, de nem jön össze. Látom ahogyan Reed elmosolyodva összefonja a karját majd végig néz rajtam. Minek? Látott már engem eleget.* – Jössz vagy cipeljekelek? – Egy frászt.. Veled még értelmesen se lehet beszélni.*Vágom neki oda majd vissza indulok a múzeum felé, mert nem szeretnék örök szoba fogságot sem. Ahogyan vissza indulok csak annyit érzek, hogy hirtelen fel kap a vállár és kitárva a szárnyait felemelkedik a levegőbe. Kapálózok, de nem tudok mit tenni ez ellen.* - Emiatt kapni fogsz- Tudod, hogy a rablás az bűncselekménynek számít?*De nem érdekli a válasz majd aztán a sikátorban az egyik háznak a tetejére visz fel.. majd dob le erőteljesen. Ami van nálam kis kés önvédelmi célból feléje dobom aztán ahogyan elkezdek futni eszembe jutott, hogy nem kéne így a háztető szélén egyensúlyozva megállva megfordulok.* - Nem kell ezt tenned. Normális emberi módra is meg tudjuk beszélni. Ezért hívtalak ide..*Ahogy beszélek mintha nem érdekelné ez az egész csak közeledik én meg az egyensúlyomat igyekszem megtartani és nem leesni. A kés kiszedi magából és eldobja majd ugye annyit látok, hogy közeledik felém. Kellett nekem beszélnem vele, de már mindegy.*
Jonathan Acerlot- .::Diák::.
* Mivel nagyon nem volt kedvem otthon ücsörögni és amúgy sem volt jobb dolgom, mert Victoria most a barátnőivel van. Chris sincs otthon, bár fogalmam sincs, hogy hol van, ezért úgy döntöttem, hogy kijövök sétálni. Egy fekete bakancs, egy sötétkék farmer egy kék, csíkos ing és egy sötétkék csuklyás pulóver van rajtam. Szinte már az egész várost lejártam, de nincs nagyon kedvem sehova se bemenni így hát csak sétálok össze-vissza minden felé. A fülhallgató be van dugva a füleimbe és maximum hangerőn megy az újonnan talált remixek sorozata. Kezeim zsebre vannak téve és csak néhányszor pillantok fel. Ennek köszönhető az is, hogy meglátom Reed-et amint nagyban siet valahová, majd bemegy egy múzeumba. Mivel nincs úgyse jobb dolgom ezért a múzeummal szemben leülök, a csuklyát a fejemre húzom, hogy ha esetleg kijönne, ne ismerhessen fel és követhessem, hogy innen hova megy, és mit csinál. Így pillantom meg a később egy másik lánnyal együtt kijövő Lizzie-t is. Ez pedig kíváncsivá tesz. Reed és Lizzie egy helyen úgy, hogy Reed már visszakapta az emlékeit ebből csak baj lehet. Szóval ugrásra készen várom a következményeket, de amíg nem látom a csaj mellett Reedet addig nem mozdulok a helyemről. Aztán megjelenik Reed is és elkezdi magával húzni a csajt egészen a sikátorig én persze követem őket minél inkább észrevehetetlenül és amikor utolérem őket megbújva elkezdek hallgatózni és észreveszem a portált is és amikor Reed szájából meghallom, hogy jön e vele a csaj vagy cipelje kilépek az eddigi takarásból és lassan elindulok arra felé mintha csak egy egyszerű járókelő lennék. Aztán miért is ne felröppennek a háztetőre.* ~ Csesszétek meg, gondolom magamba~ * aztán a normál sebesség tízszeresével nézek körül, hogy hol találok esetleg egy létrát, amit hamar meg is találok és odarohanok és kettesével szedem a fokokat, hogy minél előbb fent legyek. Épp addigra ér fel a fejem mire a kiscsaj egy kést dob Reedbe, nem mintha az nagyon meghatná a pasast és megállítaná csak tovább halad előre. Én meg a maradék pár létrafokon még fellépek és mint egy jó amerikai focis lerohanom Reedet és mielőtt bármit is tehetne egy gyors fogás váltás segítségével eltöröm a jobb lábát. * - Szép jó estét tanár úr! Remélem nem gond, hogy közbe avatkoztam és eltörtem egy lábát, de olyan szép estének ígérkezik a mai, gondoltam törött lábbal sokkal egyszerűbben nézhetné az első sorból. * mondom és végre leveszem a csuklyát is, hogy felismerhessen.*
Delia
*Ahogyan a férfi közeledik a lány felé látja, hogy mindjárt leesik. A kés dobásra csak felszisszent hiszen a lábába érkezett a kés amit kiszedett onnan majd félre dobta.* - Lefogsz esni gyere vissza. Ha én nem viszlek el majd más fog.*Közli vele, majd a lány visszalép egyet és igyekszik megtartani a helyzetét.* – Menj a pokolba..- Sokan kívántak már oda, de még senki sem vitt el..*Feleli majd elmosolyodva éppen nyúlni akar a lányhoz amikor váratlanul valami történik és elesik.* A lány is fel figyel az ide jövő csuklyásra és nyel egyet. Amikor a hangot meghallja Reed meglepődik kissé és morog egyet.* - Miért nem tudsz leszállni rólam féreg? Egyszer már megbeszéltük. Ebből maradj ki. Semmi közöd nincs hozzá..*Feleli majd a lány nézi közben hogyan is tudna lemászni innen, hogy ne essen le. De aztán inkább csak dermedve figyeli a jelenetet.* – Akkor most közöld előtte is amit előttem.*A szárnyait kitárva felrepül egy kicsit majd szent lángot dob Jonathan felé.* - Te neked semmi közöd nincs ehhez szóval takarodj innen!*Fenyegeti a srácot majd a lányra nézve oda repül hozzá és hirtelen felkapja. – Ha nem mész el én magam fogom ledobni..*Lizzie kiabálva kapálózik, hogy engedjék el.. de a tanár fájós lábbal még így is a szája nagy. Reed pedig éppen készülne ledobni a lányt és úgy néz ki, hogy elment az esze.*