*Magam előtt látom az iskolát. A diákokat és persze Beckyt és Gwent, de elsősorban Sammaelt. Oh, az én Sammaelem remélem, jól bírja. Nem egyszerűen elegem van, a párhónap bezártságból nem tudok sehova sem mozdulni. Ki akarok menni.. hogy lehettem ilyen naiv?*- Valaki….!?*Próbálnék felállni, de érzem gyenge is vagyok. Nem ettem semmit és forog velem a világ is. Ez a mocskos angyal sincsen itt, de eltörném a kezét és a lábát. Annyira szeretném, ha megtalálnának.. Biztosan éjszaka van, de nem tudom érzékelni az időt sem. Minden olyan homályos körülöttem. Ki akarok szabadulni és tudom azt, hogy menni fog. Mintha nem lenne senki körülöttem úgy döntöttem, hogy az ösztöneim során megpróbálok tenni valamit. Nem bírom és még aludni sem tudok.. Kaeldir pedig most kivételesen nincsen itt, de nem tudom, miben törik a fejüket. Valamit tervez, de nem tudom, elegem van a kísérletezéseiből. Suttogva mondom ki a varázsigét, de igyekszem azt, hogy ne hallják meg.* - Spiritus Figura.*Az átszellemülés varázsigéje. Ha azt hinné az ember, hogy nem jutott eszembe az téved.. De nem bírom már tovább. Az iskolában szeretnék lenni azok körében, akiket szeretek. Az elmúlt pár hónapban érzem, hogy becsavarodtam és bármit képes lennék a kiszabadulásáért.. igen. Eljutottam arra a pontra, hogy lassan Kaeldirrel beszélnem kéne. Nem ez nem élet és a bezártságot sem bírom.* - A mikor átszellemülök igyekszem kiszabadulni a bilincsből és amikor tapasztalom, hogy sikerül elégedetten igyekszek fel állni, mert isten tudja mikor jártam egyedül a saját lábamon. Vámpírok is el lehetnek gyengülve főleg, hogy nem tudom mikor ettem utoljára és aludtam.. A varázslatot megszüntetem és a robbantás varázsigéjével folytaom.* - Fragor!*Ha sikerül az ajtó hatalmasat robbanhat és ha így történt akkor körbe nézek nincsen e senki itt és ha így van igyekszek feljutni a lépcsőn és ki az utcára.. ahogyan így teszek, észre veszek egy alakot.* - Elnézést segítsen… elraboltak és nem halvány gőzöm sincs hol vagyok.*Szólítom meg az idegent, de olyan mintha kettőt látnék belőle.* - Kérem segítsen vissza kell jutnom az akadémiára.*Mondom neki és érzem, hogy futhatnékom van, de a lábaim gyengék pedig nem szoktak azok lenni. Sammelem nemsoká ott vagyok.. Miért nem segít az alak vagy fordul meg? Igyekszem megérinteni, mert érzem, hogy összeesek..* - Kérem.. segítsen..
2 posters
A szökés (Amarilla és Kaeldir beszélgetése)
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
- Post n°1
A szökés (Amarilla és Kaeldir beszélgetése)
by Amarilla Darwin Vas. Márc. 09, 2014 10:00 pm
Rebecca váltó
- Post n°2
Re: A szökés (Amarilla és Kaeldir beszélgetése)
by Rebecca váltó Szomb. Márc. 15, 2014 10:59 am
*Épp csak kilépett levegőzni egyet, mert már unatkozott odabent, és most éppen nem volt semmi dolga. Se kedve ahhoz, hogy Amarillával foglalkozzon. Nem halad minden úgy, ahogyan azt ő szeretné, de sebaj: Crow akkor is a karmai közé fog kerülni, akárki akármit mondjon is. Ez a háború az ő győzelmükkel fog végződni, akár elveszették szeretett vezetőjüket, akár nem. Lord Azriel is azt kívánná, hogy halálával ők tovább folytassák a küzdelmet, és noha szükségük volt az eltelt évekre, hogy visszaszerezzék híveit, akik hirtelen eltűntek, amikor ő életét veszítette, de most már készek rá, hogy folytatódjon a harc. Az Angyalvadászban persze már teljesen elült a gyanú, valószínűleg el is puhult... Szánalmas és gyenge, ahogyan elbújt ezen a szigeten, abban reménykedve, hogy itt elmenekülhet előlük.* - Eljöttünk érted, Crow... *suttogja halkan, majd elvigyorodik és beleszív a cigijébe. Csak lenne több dolga... de nem, most várni kell, hogy elegen legyenek hozzá, hogy aktív háborút folytathassanak. Addig pedig csak rajtaütések, kisebb lidérccsoportok levadászása... Amiben ő sajnos nem tud részt venni, tehát unatkozik. Noha hall valami hangos zajt a ház irányából, nem foglalkozik vele különösebben, valószínűleg Gys se tud mihez kezdeni magával, azonban pillanatokon belül meghallja Amarilla hangját, ami még szélesebb vigyorgásra készteti. Ó, ez a buta fehérnép... Egyelőre nem szólal meg, hagyja, hogy a nő kérlelje, reménykedjen, aztán az utolsó, halk kérésre felnevet és lerázza magáról Illa kezét, fordulás közben egy könnyed mozdulattal fellökve az amúgy is gyenge lábakon álló vámpírt.* - Szívecském... ilyen csúnyán visszaélni a vendégszeretetünkkel... Pedig olyan jól bántunk veled... *színpadiasan megrázza a fejét, majd lehajol a nőhöz, és teljes erőből felpofozza.* - Nem fogsz visszajutni az Akadémiára... legalábbis most még biztosan nem. Még nem vagy rá felkészülve *vigyorog, majd karon ragadja, talpra állítja, és rángatni kezdi a ház irányába. Expoliandumban vannak. Senkit nem fog érdekelni, ha meglátják vagy meghallják őket.*
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
- Post n°3
Re: A szökés (Amarilla és Kaeldir beszélgetése)
by Amarilla Darwin Szomb. Márc. 15, 2014 3:03 pm
*A nő várja azt, hogy mi lesz már a végeredmény, hiszen nagyon szeretne elmenni. Mindennél jobban, hiszen már látni szeretné Samet, meg aztán látni szeretné a barátnőit, a bátyját és persze Reedet. Még nem is tudja, hogy mi történt a férfivel. Biztos abban, hogy a férfi várja, de meg fog lepődni, ha meg tudja, hogy halott és nincs senki, aki úgy várná. Kaeldir amikor megfordul, fellöki és el is esik.. Meglepődik, hiszen remélte azt, hogy valaki lesz itt, aki segít neki. Amikor felpofozzák, meg se kottyan, neki nem érez úgy fájdalmat még, de az arca a földre ér. A következő szavakra igyekszik ránézni gyilkos pillantásokkal, majd köp egyet a nő a maga stílusában.* - Ha olyan jól bánnátok velem akkor nem kéne lebilincselni. Nem tudtok túl járni az eszemen.. profi mentál mágus vagyok ráadásul értek a sötét varázslathoz is. Nem tudod, kivel van dolgod..*Pár hónap alatt megtudhatta Kaeldir, de a nő igyekszik erős lenni. Sam miatt is. Nagyon hiányzik neki a férfi, de a következő szavakra csak pislog, és amikor talpra állítják, és rángatni kezdik, igyekszik megszabadulni a férfierős fogásától.* - Kaeldir ezt nem érted.. Mi az, hogy nem vagyok fel készülve rá? Mit akarsz egyáltalán csinálni?*Üvölt a nő szinte kikelve magából.* - Nem bírom a bezártságot legalább szabad teret adjatok. Nem bántok senkit..*Mondja a férfinak, de tisztában van vele, hogy lehet, nem fogja érdekelni.* - Ne rángass már.. tudok én is menni.*Na, igen.. Tudna, ha nem lenne gyenge a lába.* - Mit akarsz még tőlem? Mit tegyek, hogy végre visszamehessek? Látni akarom, Samet tudni akarom, mi van, vele látni szeretnék mindenkit.. Érezni, hogy otthon vagyok. Nem ezt már nem bírom..*Mondja tovább, húzni akarja a férfi agyát is.*
Rebecca váltó
- Post n°4
Re: A szökés (Amarilla és Kaeldir beszélgetése)
by Rebecca váltó Szer. Ápr. 16, 2014 7:28 pm
- Hogy ne tudnám, drága Illa! *nevet fel hidegen a férfi.* - Több hónapja élvezed a vendégszeretetünket, nem igazán maradt semmi, amit ne tudnék rólad. *Ez után ugyebár felrángatja a nőt, és Amarilla hiába kapálódzik, Kael vasmarokkal tartja, nem engedve, hogy kicsússzon a szorításából. A kérdésekre megint csak a fejét rázza.* - Túl sokat akarsz tudni. Add át magad az élet spontaneitásának! Egyébként is. Egyelőre az egész hozzáállásod nincs rendben, szóval... igen, egész egyszerűen túl sokat akarsz tudni. És tudod, mi történik azokkal, akik túl sokat tudnak *pillant rá véres komolysággal, majd elkezdi húzni a ház irányába.* - Nem mintha olyan állapotban lennél, hogy képes legyél rá, de... *Itt elnémul, és úgy tesz, mint aki elgondolkozik valamin. Mindez persze már rég el volt tervezve, de ezt nem akarja a nő tudtára adni.* - Bocsánat *mondja, "visszatérve a világba", amikor Illa rászól, hogy ne rángassa, majd hirtelen inkább támaszként tartja, nem fogva tartóként, azért továbbra is egyértelműen a ház felé terelve a vámpírt. Az utolsó szavakra halkan sóhajt.* - Sam, Sam, mindig csak Sam. Nézd, lehet, hogy mi elég kegyetlenek tudunk lenni, de Sammael Crow egy hazug, gyáva féreg. És még áruló is. Rengeteg fenyegető levelet írtunk neki, hogy hol vagyunk, hol tartunk téged fogva, és hogy nem fog élve visszakapni ha nem siet... de úgy tűnik, nem hatotta meg különösebben. Nem értem, miért akarsz ennyire visszamenni egy ilyen féreghez. Nem tudom, mit látsz benne *szusszant idegesen, majd betereli a nőt az ajtón.* - Gysse! *kiált, mire dübörgő léptek hallatszanak az emeleti lépcső irányából.* - Kael! Amarilla... *A nő azonnal elhallgat, amikor megpillantja a vámpírt vadásztársa oldalán.* - ...eltűnt, de ezek szerint már megtaláltad. Csodás. Vágd vissza a cellájába poshadni, küldök elé pár őrt. *Kaeldir azonban megrázza a fejét.* - Minek? *kérdezi "fáradtan". Gysse egyből veszi a lapot, bár ez a viselkedésén nem látszik meg: elkerekednek a szemei, és értetlenül mered Kaelre.* - Minek? Ezt most hogy értsem, Kaeldir? *kérdezi élesen, mire Kaeldir ismét sóhajt.* - Crow nem fog eljönni érte, lesz*rja, mi van vele, hogy él-e vagy hal. Akkor meg minek feleslegesen kínozni? Semmi hasznunk belőle. - Akkor? Azt javaslod öljük meg? - Ismét, minek? Felviszem az egyik fenti szobába, összeszedi magát, aztán megy, ahová akar *von vállat, majd húzni kezdi a nőt, elhúzza a tátott szájú Gys mellett, és az egyik szoba felé kezdi vezetni.* - Nem foglak elengedni, amíg fel nem gyógyultál, de a helyedben utána is inkább itt maradnék. Nehéz társaság vagyunk, de legalább őszinték. Bántani meg nem fogunk, mert mint mondtam, minek? *von vállat ismét, ahogyan haladnak a folyosón. Láthatóan elég nagy házban vannak, amit Illa eddig nem látott, illetve amiből eddig csak a pincét ismerte. A berendezés semleges, a falak szürkék, a bútorok világos színű fából készült, némileg megkopott, egyszerű darabok, és semmi személyes tárgy nincs sehol, de összességében még így is jóval barátságosabb, mint a pince.*
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
- Post n°5
Re: A szökés (Amarilla és Kaeldir beszélgetése)
by Amarilla Darwin Csüt. Ápr. 17, 2014 8:51 pm
*Amikor a nő értelmetlenül pislog, és persze nem tudja azt, hogy még is mit csináljon. Higgyen a férfinek?* - Pedig nem tudsz még rólam egy két dolgot.*Mondja akkor is duzzogva. Nem szökne meg hiszen nincsen energiája persze hiszen minden elfogyott aztán amikor azt mondják túl sokat akar tudni sóhajt..*- Kérlek.. *Mondja neki, de egyenlőre nem igazán mondd semmit. Samre pedig felvonja a szemöldökét.* - Nem hazug! Nem ismeritek úgy mint én! Sammael egyáltalán nem hazug ezt be ne meséld nekem! Úgy sem hiszem el!!!!! Még ha áruló is lenne.*Mondja, neki kikelve magából majd elgondolkozva majd azért benne van ez az egész…* - Honnan tudjam, hogy tényleg küldtetek? Nem akarom elhinni.*Egy pillanatra láthatja Kael, hogy lesokkolódik, és már-már lelkileg ki van és megtörhető állapotba került. Elbizonytalanodott persze Aztán megjelenik a nő is amire megtorpan egy pillanatra és belemarkol Kaelbe egy pillanatra valamiért „biztonságot” érez nála, de nem tudja ő maga sem azt, hogy miért. Az ölésre persze felpislog, de nem tud semmit mondani, de nem szeretné azt, hogy megölje.* - sokat köszönhetek neki, de úgy látom neked is.*Nyögöm ki az ölésre, majd nyel egyet. Hirtelen változás a vámpírban. Amikor az egyik szobába mennek és kettesben vannak ugye egyelőre csak godnolkodik és összeszedi a gondolatait. Soha nem tudja azt, hogy még is mit tegyen.* - Nézd köszönöm, hogy az előbb tőle „megvédtél”*idézőjelesen mondja és hangsúlyozva.* -De nem tudom, elhinni akkor sem vagyok biztos benne. Sam sosem tenne ilyet.*Magyarázza neki gondolkozva.* - Tegyük fel egy pillanatra, ha veletek maradok mit kéne tennem ahhoz, hogy megbízzatok bennem. Nem lenne jobb, ha én magam keresném meg őt? végül is ha nem érdekelném akkor megmondja a szememben. Miből gondolod, hogy nem érdeklem fejtsd ki.*Néz a férfira ha elengedi, de kíváncsi rá. A véleményre mi lesz ebből, mert látszik össze zavarodott.*
Rebecca váltó
- Post n°6
Re: A szökés (Amarilla és Kaeldir beszélgetése)
by Rebecca váltó Csüt. Ápr. 17, 2014 10:09 pm
*Amarilla kinti szavaira nem nagyon válaszol, egyrészt feleslegesnek tartja, másrészt pedig már majdnem bent vannak, mire megszólalhatna, és tudja, hogy odabent Gysse várja őket, hogy előadhassák a jó zsaru-rossz zsaru jelenetüket, szóval... Igen, természetesen alaposan ki volt tervelve ez az egész, csak arra vártak, hogy Illa megpróbáljon megszökni, és jó előre megegyeztek a tervben, ezért is nem jött senki Amarilla után. Tudták, hogy Kael ott van, és elkezdik megvalósítani a tervet. Szóval csak eljátsszák a kis jelenetüket Gysszel, majd felviszi a vámpírt az egyik szobába. A szoba is ugyanolyan, mint a ház többi része: egyszerű, de nem különösebben rideg. Belépve leülteti az ágyra, majd lehuppan mellé, egyfajta érdektelenséggel.* - Ijesztően nem érted, hogyan működik Sammael Crow... De persze, ez megérthető, hiszen nem ismerted a háborúban. Amarilla, az az ember egy gyáva féreg, aki miután meggyilkolta a vezérünket, elmenekült a tettei következményei elől, meg az egész háborút maga mögött hagyta. Tudod hányan haltak meg még az után, hogy ő úgy döntött, megunta, és lelépett? Pedig ő indította ezt az egész háborút *rázza meg a fejét.* - Mindig is képmutató és önző volt, mondom ezt úgy, hogy én mindig is nagyon tiszteltem az ellenfeleimet. És hát gondolj bele, Amarilla... Hazudtam én neked valaha is? *vonja fel a szemöldökét, és hát erre a kérdésre elég nehéz válaszolni. Szerencsétlen agymosott, megkínzott nő valószínűleg nem nagyon fogta fel, ha Kael nem mondott neki igazat, ami előfordult párszor. Kapásból annál az ennyi meg annyi fenyegetőlevelet küldtünk Sammaelnek témánál... Szükségesnek tartja. Eljutottak arra a pontra, hogy Illa már kellően bizonytalan, összezavarodott és gyenge, hogy elkezdhetik a saját oldalukra állítani.* - Éppen egy hatalmas csalódástól próbállak megóvni... Ha hallgatnál rám, nem kellene a saját bőrödön megtapasztalnod Crow valódi természetét *mondja, valóban együtt érzőnek tűnő arccal. Hiába, Kael jól ért hozzá, hogyan kell manipulálni embereket...*
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
- Post n°7
Re: A szökés (Amarilla és Kaeldir beszélgetése)
by Amarilla Darwin Csüt. Ápr. 17, 2014 11:16 pm
*Amarilla elgondolkozik és össze van zavarodva. Látszik is rajta hiszen nem tudja eldönteni mit csináljon vagy tegyen. Kire hallgasson vagy mit csináljon. Illa mindig is tudta hogyan miképp cselekedjen, de ebben az esetben nem. Valahogy képtelen rá. Sammel nevére fel figyel majd sóhajt egyet gond terhelten miközben leülteti az ágyra majd figyel rá.* - Meg volt az oka biztosan. Nézd ismerem őt de… képtelen vagyok ezt elhinni. Nem képmutató önző, mert nagyon sokat segített a maga módján. Figyelj ha nem találkoztam vele akkor ki tudja hol tartanék most.*Marad csendbe a nő és persze arra kíváncsi, hogy mi lesz ezután. Sohasem akarta tudni ezt a múltját, mert valószínűleg megutálta volna ha látja. A hazudozásra csak felsóhajt.* - Annyira nem tudom mit tegyek. Elbizonytalanodtam Kael..*Mondja tanácstalanul és igen valóban nem tudja eldönteni szegény nő személy.* - Reedet is rég láttam a bátyámat is Rebecca, Gwen,Sam… nem tudom*Magyarázza neki és még nem is tudja szegény nő, hogy Reed nem él.. Akkor valószínűleg kibukna annyira, hogy bármire képes lenne.* - Sam nem bántana engem.. tudom, de oh Kaeldir segíts..*Majd átöleli a férfit akarva akaratlanul ha hagyja és igen Kael bizonyára élvezi a helyzetet, de a nő kétségbe van esve. Mit csináljon.*
Rebecca váltó
- Post n°8
Re: A szökés (Amarilla és Kaeldir beszélgetése)
by Rebecca váltó Pént. Ápr. 18, 2014 5:46 pm
- A maga módján, persze, segített, de az ő módja az, hogy beleúszít másokat mindenféle harcokba, majd magukra hagyja őket, ha az ő céljai már beteljesültek. Te is csak addig kellettél neki, amíg hasznos voltál számára *magyarázza, sajnálkozó arckifejezéssel, mintha nem is mondana szívesen ilyen dolgokat, de szükségét érzi. Mindeközben persze nagyon elégedett a dolgok alakulásával: remekül időzítettek mindent, és manipulatív képességei sem hagyták cserben Szóval... igen, minden úgy megy, ahogyan azt Kaeldir és Gysse eltervezték. Az elbizonytalanodásra nem is válaszol - nem igazán tudna mit mondani anélkül, hogy tönkretegye a manipulálását.* - Bizonyára Sammael tartja vissza tőlük az információkat, biztos vagyok benne, hogy ők a segítségedre siettek volna *rázza meg a fejét egy halk sóhajjal. Aztán Amarilla átöleli, amire először meglepetten elkerekedik a szeme, de aztán visszaöleli, és szélesen elvigyorodik. Tökéletes.* - Sajnálom, Illa... *mondja halkan, miközben elkezdi simogatni a nő hátát.* - Tudom, milyen borzalmas érzés a bizonytalanság. Még borzalmasabb érzés, amikor rádöbbenünk valaki olyannak az árulására, akiért korábban az életünket adtuk volna, és biztosak voltunk a viszonzásban... Sajnálom, hogy pont Crow-val kellett összeakadnod. *Egy pillanatig még simogatja a nő hátát, majd elengedi, és végigsimít az arcán.* - Szükséged van még valamire? Enni, inni bármit? Vér? *kérdezgeti, igyekezve a törődés látszatát kelteni.*
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
- Post n°9
Re: A szökés (Amarilla és Kaeldir beszélgetése)
by Amarilla Darwin Pént. Ápr. 18, 2014 7:49 pm
-Kael.. Sam segített és nem tudom azt, hogy nem hiszem el, hogy ilyen lehe. Egyszerűen nem tudom..*Mondja elbizonytalanodva. Illa összezavarodott nem tudja mit tegyen és ennek ellenére Bízik Kaeldirben. Amit rosszul tesz.. megöleli Kaelt a vigyort nem látja, de elsírja magát. Amarilla pedig már ott akart lenni Fyronban és nem akarta ezt az egészet.. nagyon össze van törve és amikor kérdezik azt, hogy kell e neki valami..* - Nem szeretnék egyedül lenni maradj itt kérlek..*Kéri a férfit akarva akaratlanul mert társaságra van szüksége. Pont Kaelre? Pont rá? ezt rosszul teszi.* - Nem szeretnék zavarni szóval…*El is felejtette azt, hogy fogolyként tartották fogva.* - Olyan rossz érzésem van. Nem szeretnék csalódni senkiben most már.*Mondja a férfinek és akár hogy is nem fél tőle.* - Menjünk be a városba este kérlek csak egy séta szükségem van rá gyere velem.*Kíváncsi a reakcióra, de a nő már teljesen az ő hatása alatt van. Mindenkinek nehéz dolga lesz Illával hiszen sikerült elérniük azt, hogy ne bízzon meg a barátaiban teljesen elbizonytalanodott és össze kell szednie a gondolatait mitévő legyen ezek után.*
Rebecca váltó
- Post n°10
Re: A szökés (Amarilla és Kaeldir beszélgetése)
by Rebecca váltó Pént. Ápr. 18, 2014 9:27 pm
- Rendben, rendben, itt maradok veled *simogatja meg még egyszer Illa hátát, aztán feláll, odahúz egy széket a nő ágya mellé, és kényelmesen elhelyezkedik rajta.* - Kimenni sajnos nem lenne célszerű, mert elég rossz állapotban vagy, és tartok tőle, hogy az emberek esetleg... fecsegni kezdenének, még a végén ránk küldenek valakit *rázza meg a fejét 'sajnálkozva'.* - De talán ha jobban leszel, visszaszedsz néhány kilót, akkor már nem kell attól tartanom, hogy letartóztatnak, ha kiteszem a lábam melletted *mosolyog rá sármosan, aztán végigsimít az arcán.* - Aludj egyet, Illa! Pihenésre van szükséged *mondja neki halkan, majd a látszat kedvéért ott marad, ameddig a nő el nem alszik, aztán kijön, bezárja az ajtót, odaint két őrt az ajtó elé, aztán vigyorogva Gysséhez siet, hogy elmesélje neki, milyen jól állnak az Amarilla átállítása tervvel...*
