by *Igazából, ő magasról tesz arra, hogy a másik nem akar beszélgetni. Fog, és kész. Ha már egyszer a csaj „felségterületére” tévedt, akkor bizony kénytelen lesz. Amúgy észrevette, hogy Ever olvasott, de ez se hatotta meg. ha beszélhetnékje van, akkor nem túlzottan figyelmes. Vagyis figyelmes: sajátmagával. Arra, hogy a csaj közli, hogy csendre vágyott: Lorette felröhög.* - Akkor azt nem itt találod meg. Hamarosan felkelnek a holtak, és ők még nálam is jobban szeretnek pofázni. Ideális hely trécselni, de olvasni *böki hosszú ujjaival a könyvre.* - Na, azt itt nem fogsz. *Fejezi be a mondatot, majd az enyhén bunkó megjegyzésnél megvonja a vállát, és lenyalja a fogairól a vért.* - Még mindig jobb, mintha a tiéd lenne ott *villant egy veszélyjósló mosolyt. Amúgy nem támadná meg a lányt, szimplán viccelődik. Adományokból szerzi be a vért, vagy állatokra vadászik. Igyekszik egyetlen emberszerű lényben sem kárt tenni, mert nem akarja, hogy lesitteljék.*- Amúgy neked nem mondták még, hogy néha egy fokkal normálisabban is beszélhetnél? *kérdi ártatlanul miközben beleszív a szívószálba.* - Pláne, hogy egy egyszerű ember vagy, és bár én nem bántalak, de ismerek olyanokat, akik nem tűrik a visszaugatást. Például okáét a drága qarini drogbáró, Aaron nem túlzottan szereti, ha a kis csitrik bunkóznak. Lehet, hogy én nem ölök embereket, de ő habozás nélkül kinyírna, ha beszólnál neki *Be nem állna a szája, szerintem, ha elvennék a hangját akkor is megtalálná a módját, hogy pofázhasson. Aztán ugye nekiáll a koponyáról beszélni, majd körbenéz a temetőben, és ekkor kiszúrja Ever táskáját.* - Hulla van benne, vagy menekülsz? Mert, ha hulla, akkor sürgősen ásd el! Ott…*mutat egy fekete kriptára.* - Ott frissen hantolt sírok vannak. Simán eltűntetheted. Tudod honnan tudom? Onnan, hogy mindennap itt vagyok, és a sírások meg a szellemek a nagy spanjaim *magyaráz tovább lelkesen, aztán ismét a lányra téved a tekintete.* - Akarod, hogy megjósoljam a jövődet? Értek hozzá. Tervezem, hogy nyitok majd egy jósdát a városban, vagy ilyesmi. És te miért vagy itt? Városi vagy, vagy az iskolába jársz? Tudod, oda jár az unokatesóm Kamen. Lehet ismered. Meg az exjegyese. Ha látod az uncsitesómat, akkor megmondanád neki, hogy ne legyen egy farok? *Még mindig bírja szusszal, még mindig bírja.* - Amúgy, kérdés: Nem ismersz egy Edward nevű srácot? Szőke haj, viszonylag magas. Nemrég jött a városba. Lehetetlen kideríteni róla bármit is. Sajna, én nem vagyok túlzottan profi az ilyen ügyekben. Azon gondolkozom, hogy felfogadok egy magánnyomozót. Mit gondolsz? *Hogy miért mond el ennyi mindent a másiknak? Jó kérdés. Nem különösebben zavartatja magát, de aki ismeri, az már megszokhatta tőle.*
+13
Aaron Crownwell
Abaddon
Simone Bellerose
Nicole Brise
Christopher Acerlot
Karita Toov
Lisa Deadwood
Rebecca váltó
Elizabeth Cobb
Mesélő
Abigail Aleksev
Fredrik Laine
Amarilla Darwin
17 posters
Temető
Lorette Cyrill Branimir- .::Városi Lakos::.
Ever K. Whitewood- .::Diák::.
*A lány szavai különösebben nem hatják meg, erősen filózik azon, hogy tényleg Jeremynek köszönhető vagy csak szimplán a Sors hozta úgy, hogy a lánynak bünhődnie kell az miatt, hogy egy ilyen jótát lelkű fél-démonnal, mint Jeremy, ordítozott? Lehet, de a saját álláspontja szernint a másik igenis megérdemelte! Persze mindig így kezdődik, de talán még az esetek felében sincs igaza a lánynak, szimplán bemakacsolja magát és megvárja, míg a másik feladja. A véres megjegyzésre csak enyhén megrántja a vállait* ~ De akkor legalább már csend lenne. ~ *Sóhajt a lány és a mellén karba fonja a kezét és nemes egyszerűséggel hátradől. Nem mondhatni, hogy a legkényelmesebb fekvő/ülőhely, de egyenlőre ez is megteszi. Ha esetleg meg megunná az ismeretlen csaj pofázását, akkor fogja magát és felmászik a suliig, ott pedig elfoglalja a szokott helyét, a sylorinás társalgó kanapéját.* - Mondták, de ahogy láthatod, még mindig itt vagyok. *Rántja meg enyhén vállát a lány. Nem elutasító a hangja, sőt, egyszerűen, egyszerűen... Nem is lehet pontosan megfogalmazni milyen, de az biztos, mintha valami enyhe gőg, felszólítás de mégis szerénység és ridegség rejtőzne benne. Mit tud a lány, ami ilyen magabiztosságot ad a hangjának? Igazából maga sem tudja.* - Attól nem félek, hogy vele összefutok. *Nos igen, a lány a sulit max kényszerből hagyja el, akkor is csak Jeremy házáig megy, tehát max egy futó pillantás lenne az a találkozás is. Főleg mert ha meg is szólítanák valószínűleg szimplán tovább sétálna. Nem kenyere a társallgás, még ha a qarini drogbáróról is van szó. A lány következő feltételezésére hangosan nevetni kezd.* - Hulla? Ugyanmár... Szerinted azt nem ástam volna már el? *Jogos kérdés Ever részéről, de az ilyen dolgokat inkább Jeremy intézi, már ha ilyen dologba botlanak.* - Leléptem kicsit otthonról. *Közli a lánnyal, bár szerény véleménye szerint egyáltalán nincs hozzá köze, de reménykedik benne, hogy valamivel kevesebbet fog járni a szája a plusz információ hallatán. De még maga sem hisz ebben a reményében. Az ajánlatra egyszerűen megrázza a fejét.* - Inkább kihagyom. *Feleli a lány, nem, nem fél a jövőjétől, vagyis attól nem, amit látna, hanem inkább attól, amit nem látna. A múltjában még mindig sok a fehér folt és nincs kedve ezt újra nézni a jövőjében is.* - A suliba járok. *Bólint nemes egyszerűséggel, a személyek megnevezésén meg még csak el sem gondolkodik.* - Nem ismerem őket. *Fordítja most el a tekintetét a lány mellől, mert eddig a mellette/mögötte lévő sírokat figyelte, és egyenesen a temető mélyére próbál belátni. Egy pillanatig azon gondolkozik, hogy miért van az, hogy minden temető enyhén félhomályos és szinte fullasztó a csendje. A gondolatmenetét egyedül az zavarja meg, hogy valahogy a tudatalattija érzékelte a zajt, ami ezen pillanatban Lorette, és arra kényszerítette, hogy figyeljen.* - Nem. *Feleli kissé gyorsan, de nem nagyon fogta fel, hogy a másik miről beszél, annyit hallott a gondolatai mögül, hogy valami Edwardról beszélt, meg magánnyomozóról.* - Nem tudom... *És szinte kattannak a kerekek az agyában. Egy ördögi vigyor kerekedik az arcára, de mire a lányra fordítja a tekintetét, már el is tűntette az arcáról.* - Keresd fel Jeremy Lightmoret, ő biztosan tud neked segíteni, itt lakik a városban, szinte mindenkit ismer, de ha nem is ismeri, valamit biztos tud róla. *Na igen, ez aljas húzás volt a részéről, de nem bírta ki, túl édes a bosszú.*
Lorette Cyrill Branimir- .::Városi Lakos::.
*Ó, ebben a Sors keze volt. Vagyis hát, Evernek pont akkor kellett arra járnia, amikor Lorette úgy döntött, hogy a temetőbe vonul. Szóval mindketten jókor választottak időpontot temetőlátogatásra. Vagyis, ez csak Lorette-nek jó, mert legalább tud kihez dumálni, Evernek már kevésbé élvezetes. Szóval a démon-vámpír rendíthetetlenül pofázik tovább, és az se izgatja, hogy a másik nem figyel rá. A lényeg az, hogy legyen valaki a közelében, hogy ne nézzék hülyének, hogy egyedül dumál. A másik megjegyzésére pedig sunyin elmosolyodik.* - Egyelőre. Egyelőre, kislány. *Fenyegetésnek szánta-e? Nem. Szimplán figyelmeztetésnek. Amúgy Lorette szereti kicsit nagyon eltúlozni a dolgokat, szóval jobb, ha Ever amit meghall tőle, azt is kétkedve fogadja. A következő felszólaláson már jót nevet.* - Hát, mindenhol vannak emberei, szóval nem hiszem, hogy örökké el tudná kerülni. De egyszer talán valaki egy kis értelmet ver annak a gyökérnek a fejébe, és leszáll a magas lóról *sóhajtja. Na, igen. Már ő is kezdi unni, hogy Aaron mindenáron bele akar szólni az életébe. Attól, hogy a csaj kétes emberekkel ismerkedik az nem jelenti azt, hogy bele is akar kerülni az ilyen ügyletekbe. Meg aztán, annak a hülyének köszönheti azt is, hogy most vámpír.* - Mittudjamén? Nem tűnsz túl okosnak, ha még nem hagytál itt *rándítja meg ezúttal ő a vállát. Majd arra, hogy a másik lelépett otthonról, felragyognak a szemei.* - Igazán? Én is megpattantam otthonról. Először Bulgáriában voltam, aztán inkább átjöttem ide, ha már a rokonom is elhúzott onnan. A szüleim elég gyökerek. Apám a sitten van, anyám meg… Ne beszéljünk róla. Egy külön kategória *forgatja a szemét.* - Jobb nekem nélkülük *szusszantja.* - Hát, jó, te tudod. Bár azért majd vigyázz hová lépsz! *vonja meg a vállát, és ismét beleiszik az italába, majd nyammogva megszólal.* - Ezt szabadalmaztatnom kéne! *mondja inkább magának.* - Ó, pedig akkor már tuti láttad őket! Az uncsitesóm viszonylag alacsony, fekte hajú gyerek. Kék szemű. Mostanában igencsak bunkó, és asszem lekerült a rossz házba, vagy mi… Szóval nekem az is elég, ha valahogy eljuttatnád neki az üzenetet. Mondjuk, kiírod egy fecnire, és valakivel elküldeted neki, vagy csak elordítod magad, hogy mit üzentem neki. Akkor hálás lennék. Sajna az sms-esimre nem reagál, és folyton elkerüljük egymást szóval… Szankciókat kell bevezetnem *ecseteli tovább a dolgokat. Igen, mindenképp el akarja juttatni az üzenetet a sráchoz. Majd áttér ugye a nemrégiben megismert srácra, és lebiggyeszti az ajkait a nemleges válasz hallatán. Magában zsörtölődik, hogy mégis hogy tudott kifogni egy ilyen, ilyen kiismerhetetlen alakot. Majd az infóra ismét felderül az arca.* - Kösz szépen! Szerintem holnap első dolgom lesz megkeresni! *vigyorog. Na, igen, ha Evernek az volt a terve, hogy ezzel lerázza a csajt… Nem jött össze.* - Tulajdonképpen hogy is hívnak? *vonja fel a szemöldökét, amikor rájön, hogy a bemutatkozáson nem is estek még túl.*
Ever K. Whitewood- .::Diák::.
*Lehet tényleg a Sors volt, de lassan már kezdi megszokni az ilyen hiperaktív hülyéket. Maga sem tudja, hogy miért, de ez van.* - Hmm, messze van még annak az ideje. *Sóhajt a lány, de eldönteni nem igazán lehetne, hogy most örömből vagy bánatból sóhajtott egyet. Talán mindkettő keveredik benne, de ez örök rejtély marad. Amúgy az ilyen fenyegetésnek se nagyon nevezhető megjegyzések nem hatják meg. Még mindig nincs semmi vesztenivalója. Jeremyn kívül, de vele most összeveszett. A lány szavaira lassan megingatja a fejét és egy sejtelmes mosoly kúszik az arcára. Persze ezt most nem kell komolyan venni, valahogy csak nem bírta kihagyni. * - Csak türelmes vagyok. *Rántja meg a vállát, plusz így is tellik az ideje, de ezt már inkább nem emlegeti. A lány hosszas monológjára a családjáról csak bólogat, nincs túl sok kedve bármit is hozzáfűzni, valahogyan nem tudja érdekelni. Nem szól semmit a következőkre, nem érzi úgy, hogy neki szólna bármelyik szava is, majd mikor még mindig az unokatesó témán lovagol nagy nehezen rászánja magát és gondolkozni kezd.* - Átadni át adhatom, de név nélkül nincs értelme. *Feleli a lány és itt arra próbál célozgatni, hogy fogalma sincs róla, hogy kivel is diskurál éppen. Amúgy, akárhogyan is tornáztatja az agyát, nem jut eszébe senki, se ilyen néven, se ilyen külsővel. Persze ez még mindig nem meglepő dolog, ha nagy ritkán figyel háztársaira, akkor se nagyon jegyzi meg, hogy kik azok. Egy bólintással lerendezi a lány köszönömjét, bár most még mondhatná is, hogy szívesen. Mert tényleg szívesen tette. Amúgy nem azért mondta, szimplán a lány szófosását elhallgatva biztos benne, hogy az általa oly' jól ismert és türelmes Jeremyt úgy készíti ki a csaj, ha így pörög, mint a sicc. Szóval egyszerű bosszú az egész.* - Nem úgy illene, hogy először te mutatkozz be mielőtt rákérdeznél? *Kérdi felvonva a szemöldökét, de amúgy különösebben nem zavarja a dolog, csak megjegyzte.* - Ever. *Feleli röviden, bár elgondolkozott rajta, hogy a középső nevét mondja, azt úgysem ismeri senki, de inkább ez mellett döntött.*
Lorette Cyrill Branimir- .::Városi Lakos::.
*Lorette meg kezdi megszokni, hogy mindig kevésbé hiperaktív egyedekkel találkozik, de nem baj! Ő eltervezte, hogy megnyitja az ilyeneket, és kész. Ezért dumál nekik. Aztán a következő megjegyzésre sejtelemesen elvigyorodik.* -Szívesen megállapíthatom. Megmondhatom mikor, hol és miért halsz meg. Ez az egyik kedvenc szórakozásom. A házunktól egy utcányira lakó öreglány például szívrohamban fog elpatkolni. Holnap délután egykor *Egyszerűen lehetetlen letörölni a vigyort a képéről. Amúgy igen, ez az egyik hobbija. Megjósolni mikor patkolnak el az ismerősei. Aranyos, nem? Arra, hogy a másik türelmes, hangosan felnevet.* - Ezt örömmel hallom, mert mint észrevetted, én rettentően szeretek beszélni. *Na, ja. Szerelmes a saját hangjába. Aztán ugye szóba kerül az üzenet.* - Elég, ha annyit mondasz, hogy Branimir. Tudni fogja *legyint. És ezzel el is árulta a vezetéknevét. Na, meg a srácnak nincs is több Branimir nevű unokahúga, szóval ki fogja találni ki az. Majd folytatódik tovább a csaj bámulása, amit nem kellene jobban részletezni, mert már így is elég fárasztó.* - Lorette. Lorette C. Branimir. De maradjunk a Lorette-nél. A második nevemet nem mondom meg, mert utálom. Borzasztó, hogy miket ki nem találnak a szüleim *fintorog egy sort. Igazából a Lorette-et is még elviseli valahogy, mert az is jobb mondjuk a Barackvirágnál. Majd, amikor a csaj bemutatkozik, akkor bólint. Lassan kivégzi a kásáját, és a régebben talált koponyába tuszkolja bele a műanyagpoharat. Majd eltűnteti. Valamikor. Ha nem felejti el. Ahogy telik az idő, lassan egyre hidegebb lesz a temetőben, és megjelennek az első holt lelkek is. Lorette örömében tapsikolni kezd, amikor meglátja az egyik ismerősét.* - Hali John! Mizu? *kiált oda a szellemnek, miközben a kezét lóbálva integet. A férfi felel neki, majd csatlakozik a társaihoz, akik egyből nevetgélni kezdenek valamin. * - Na látod. Erről pofáztam. Itt sosincs nyugi *vigyorog diadalmasan Everre.*
Ever K. Whitewood- .::Diák::.
- Nem kell kössz, élvezem az édes tudatlanságot. *Bólint magának helyeslően az öreg nénikére meg magában vet egy keresztet. Nem mintha érdekelné, de azért ezt illik. A lány következő kijelentésére nehezen bír megállni egy bunkó megjegyzést, de azért legyűri és egy semleges mejegyzést tesz csak, bár magában jót vigyorog a másikon.* - Nem baj, legalább nekem nem kell megszólalnom. *Nem, nem azért mert lámpalázas, még a hírét se hallottam ennek a szónak, szimplán nem szeret beszélni, hallgatni meg jól tud, türelmesnek türelmes, néha bólogat, bár nem igazán figyel a másikra és részéről le van zárva a beszélgetés. A csaj megadja a paramétereket, a címzettet és a feladót és majd ha úgy gondolja és teljesen véletlenül összefutna a fiúval, akkor majd átadja neki. Bár nagy esély van rá, hogy az nem mostanában lesz, de egyszer biztos eljut hozzá...* - Rendben. *Feleli tömören, de kétli, hogy meg foja jegyezni a másik nevét. Legalább is nem fogja ez ügyben törni magát. Kétesnek tartja, hogy ismét összefusson a lánnyal. Bár, amilyen szerencséje van... Nem nagyon figyel a környezetére, saját meglepettségére is, de a lányra figyelt, majd mikor az integetve köszönget egy szellemnek, kissé megdörzsöli a szemét. Nem, nem hülye, tudja, hogy léteznek szellemek, ahogy ő is varázsló vagy mifene, de büszkén állíthatja, hogy eddig talán még nem is látott. Legalábbis nem ilyen közelről, az biztos. Kicsit megrázza a fejét és felpattan a betonhalmazról.* - Az biztos. *És felkapja táskáját, átdobja a vállán a szíjat és búcsútint a lánynak, majd egy kicsit vonakodva, de a szellemeknek is odaint búcsúként.* - Én viszont megyek. Jó éjt! *Int hátra és már ott sincs a lány. Gyorsan lelépett, nincs túl sok kedve hozzá, hogy a lány vagy egy szellem kövesse, esetlegesen ott marasztalják...*
Lorette Cyrill Branimir- .::Városi Lakos::.
- Hát jó, de ha bármikor szeretnél egy biztos pontot az életedben szólj *kacsint rá a másikra. Ő szívesen kipofázná másoknak az életét, ha kérdenék tőle, de hát senki nem kéri, hogy ismertessék a jövőjét. Lorette nem is érti milyen elutasítóak az emberek. Egyébként meg nyugodtan beszólhatnak neki, nem különösebben veszi fel az ilyeneket.* - Az nem baj. Utálom, ha szavamba vágnak *vigyorog. Aztán ugye kitérnek az üzenetre, így a csak a maga összeszedettségében igyekszik megadni a fontosabb dolgokat.* - Köszönöm. Ja, és még valami. Fenyegesd meg, hogy képes vagyok utána menni! Egyszer már jártam oda, és sylorinás voltam, szóval ezt véresen komolyan mondom! *teszi hozzá nevetve, de tényleg komolyan gondolja. Aztán max megint kiiratkozik. Majd ugye megjelennek a szellemek, Lorette pedig jókat kuncog Ever arca láttán.* - Nyugi, haverok! *mosolyog a csajra, majd az mikor elköszön, akkor kelletlenül ő búcsúzik ő is, hogy aztán hiperaktívan odapattogjon a halott haverjaihoz.* - Hali skacok! Nézzétek el neki, hogy ilyen hamar lelépett. Biztos szellemfób vagy ilyesmi *nevet rá az áttetsző lényekre, majd ő is bekapcsolódik a beszélgetésbe, hogy aztán később a hullákkal tartson szeánszot az egyik kriptában. Igen, ez Lorette. Egyébként szinte biztos benne, hogy még találkozni fog Everrel, és tulajdonképpen ő élvezte a „társalgást”. Szóval egy picit sajnálja, hogy a másik lelépett. De legalább adott neki egy tippet, így holnap felkeresi majd azt a bizonyos Jeremy-t.*
Selina Crow- .::Tanár::.
*Selina végső elkeseredettségében úgy döntött, elbujdosik a temetőbe, hátha itt nem fogja megtalálni senki, aki zaklatni akarja. Irtózatosan elege van abból a szemtelen hülyéből, aki nem bírja felfogni, hogy az érdeklődése nem talál viszonzásra... Halkan sóhajt miközben kinyitja a temető csikorgó kapuját, és belép a halálszagtól körbelengett területre. Őszintén szólva nem igazán tud olyan helyre gondolni, ahol most perpill jobban érzené magát, mint itt, ráadásul remélhetőleg az a rohadék nem fog utána jönni ide. Bár múltkor is követte a szigetre... Kicsit megrázza a fejét, mire tincsei a válláról a hátára csúsznak, majd lassú léptekkel elindul, és olvasgatni kezdi a sírkövekre vésett neveket. Szokás szerint hosszú ruha van rajta, ezúttal egy vastagabb, hosszú ujjú, halványszürke darab, amely szinte egy szellemhez teszi hasonlatossá, kombinálva szőke, hullámos, lágy esésű hajával és sápadt bőrével. De Selina nagyon is élő, néhány ember - főleg diákok - sajnálatára. Igencsak sok probléma kezd megint felgyülemleni körülötte, és őszintén szólva a fenébe kívánja mindet. Nem azért jött vissza, hogy bárki problémáit megoldja, vagy akár azért, hogy a nyakába kapjon egy lerázhatatlan talpnyalót, ő látni akarta a bátyját, lehetőleg jó sokat szekálni is, meg egye-fene, még a tanítást is egész élvezi, de ez az Amarilla-eltűnéses ügy... Nem, ez abszolút nem hiányzott neki. Meg persze korábban, ami Sammel történt, meg úgy egyáltalán, eléggé erős tendenciának tűnik, hogy ezen a szigeten történik mindenféle őrület.* - Talán mégis inkább Dél-Angliában kellett volna maradnom *suttogja maga elé, miközben egy ezernyolcszázas években élt nő sírján lévő idézetet futja végig a szemével.*
Delia
– Ha még egyszer megmondod nekem mit csináljak és mit nem!*Szólal fel valaki erőteljes hanggal a temető bejáratánál.* – Megmondtam idő van Denkey és nem érdekel, hogy éppen nyomozol a kis menyasszonyod után. A Nixéim éhesek viszont te ezt úgy is tudod. Na most már vissza mehetsz Qarint bombázni a hülyeségeiddel. Szerintem már bebizonyítottam, hogy nem tudnál kinyomozni semmit. Nem de bár?*Hallani lehet, hogy a tanár beszélget valakivel, de nem látni az arcát. Az alak eltűnik és a férfi körbe néz hol lehet. Eléggé furcsák az indulatai mostanában így leginkább csak az órákon mutatkozik és nem hagyja magát hergelni. Leül a temető bejáratánál és bámul az égre a tanár. Bár tudná azt, hogy mit csináljon jelenleg… gyűlöli ezt a helyzetet, de az angyal most az egyszer tehetetlen. Azt, hogy Amarilla eltűnt ez még neki is sok hiszen egyáltalán nem tudja ő sem hol van. Hiányzik neki és bármit megadna azért, hogy újra láthassa. Nagyon ő nagyon akarja Amarillát, de Sam még jobban bár szinte mindenki aggódik érte. Reed pedig nem tudja ő két tűz közé került. Fel sóhajt majd egy követ kezd el dobálni.* - Ha most itt lennél mit mondanál?*Teszi fel a kérdést hangosan. Nyílván nem vette észre Selinát, de most képtelen lenne visszaindulni az akadémiára.*
Selina Crow- .::Tanár::.
*Ahogyan a sírok között sétálgat önsajnálatba mélyedve, hirtelen hangokra lesz figyelmes, így megtorpan, és gyorsan elbújik az egyik magas sírkő mögött, egy gyors varázslattal felerősítve az érzékeit, így hallgatva, hogy miről van szó a temető bejáratánál. Hiába, kíváncsi természet...* ~ A nixéim? ~ *gondolja meglepetten. Halvány fogalma sincs róla, hogy miről van szó pár méterrel odébb, de abban biztos, hogy utána fog járni a dolognak, lehetőleg csak tudomást szerezve róla, mert belekeveredni nem akar semmibe. Ő nem áll senkinek az oldalán, csak a sajátján, és nem is kíváncsi senkinek a sorsára, csak a sajátjára. Az viszont érdekli, hogy mik történnek a körülötte lévő világban, de csak a megfigyelés szintjéig: beleavatkozni nem szeret. Szóval miután kellően csend lesz, és valószínűnek tartja, hogy a beszélgetők odébb álltak, kilép a sírkő mögül, és meglátja, hogy valaki leült a bejáratnál, és hallja is, hogy dobál valamit. Végül úgy dönt, hogy miért is ne alapon odamegy hozzá, hátha megtud valami érdekeset, vagy legalább ráhozhatja a szívrohamot szellemszerű megjelenésével. Ahogyan azonban közelebb ér, és meghallja a hangot, egyből beazonosítja tanártársát, így szándékosan csap némi zajt a lépteivel, rálépve pár száraz levélre és ágacskára, hogy Reednek feltűnhessen, hogy érkezik.* - Nem túl méltóságteljes, ahogyan a temető kapujában gubbasztasz, Reed *jegyzi meg, amikor elég közel ér a férfihez. Nem, nem fogja megkérdezni, hogy minden rendben van-e, az nem éppen ő lenne, de azért nem hagyja ott magában. Bár ezt első sorban a kíváncsisága miatt nem teszi meg, de... erre most inkább ne térjünk ki.*
Delia
*Kérdezi meg hangosan mitévő legyen majd amikor meghallja a fának a reccsenését felfigyel majd sóhajt. Keresi a zaj forrását nem gondolta volna azt, hogy nem egyedül van.* - Az méltóságteljes, hogy te ilyenkor itt sétálsz a temetőben és ráhozod másokra a frászt?*Kérdezi meg mosolyogva elrejtve az álarcot. Talán van némi esély a változásra, de ő most tényleg elég rendesen benne van a slamasztikában.* - Csak ki jöttem gondolkozni. Nem könnyű az élet…*Mondja tanártársának és persze, hogy gondterhelt. Neki most Amarilla eltűnése nagyon sok és nem tudja azt, hogy mitévő legyen. Azt is tudja, hogy egy hónapja van, hogy leszállítsa a csomagot a megfelelő helyre, és tudja jól azt kinek milyen szerencsétlenséget okozna.* - Ha te lennél az én helyemben melyik utat választanád?*Néz a nőre ha érdekli miről van szó maximum ha kérdez a másik válaszol neki persze. Reednek most szüksége van némi időre, de talán azt, hogy mennyire nem tudja.. Sóhajt egyet aztán fel pattan, hogy szemkontaktust tartson a nővel.*
// FAGY //
// FAGY //
Selina Crow- .::Tanár::.
// OLVAD //
- Határozottan *nevet fel a kérdésre, megszokott, hideg nevetésével.* - Legalábbis egy túlvilági lélek jelentősen méltóságteljesebb, mint egy kivert kutya *teszi hozzá gúnyosan, de Reed már ismerheti annyira a nőt, hogy tudja: nála ez az, ami a lehető legközelebb áll a vicceléshez. A következő mondatra szusszant egyet – amolyan igen, tudom, ne is mondd módon -, majd vállat von.* - Hát, senki nem mondta soha, hogy olyan egyszerű, úgyhogy nem igazán értem, mire számítottál. Viszont azt meg tudom érteni, hogy kijössz onnan gondolkozni *jegyzi meg, természetesen az iskolára utalva.* - Én is azért vagyok itt… Őrültek háza az a kastély. *Ez után meglepetten felvonja a szemöldökét, egy darabig elgondolkozva figyeli Reedet, majd vállat von.* - Az igen erősen függ attól, hogy mi is a pontosan a helyed, és milyen lehetőségeid vannak. Információ nélkül nem lehet tanácsokat osztogatni. *Valamint nagyon szeretné megszerezni azokat a bizonyos válaszokat, mert most már aztán végképp érdekli, hogy mégis mi történik a férfi körül. Persze beleavatkozni továbbra sem akar, de ki tudja, talán egyszer hasznossá is válhat az információ, meg nem szeret tudatlan lenni.*
- Határozottan *nevet fel a kérdésre, megszokott, hideg nevetésével.* - Legalábbis egy túlvilági lélek jelentősen méltóságteljesebb, mint egy kivert kutya *teszi hozzá gúnyosan, de Reed már ismerheti annyira a nőt, hogy tudja: nála ez az, ami a lehető legközelebb áll a vicceléshez. A következő mondatra szusszant egyet – amolyan igen, tudom, ne is mondd módon -, majd vállat von.* - Hát, senki nem mondta soha, hogy olyan egyszerű, úgyhogy nem igazán értem, mire számítottál. Viszont azt meg tudom érteni, hogy kijössz onnan gondolkozni *jegyzi meg, természetesen az iskolára utalva.* - Én is azért vagyok itt… Őrültek háza az a kastély. *Ez után meglepetten felvonja a szemöldökét, egy darabig elgondolkozva figyeli Reedet, majd vállat von.* - Az igen erősen függ attól, hogy mi is a pontosan a helyed, és milyen lehetőségeid vannak. Információ nélkül nem lehet tanácsokat osztogatni. *Valamint nagyon szeretné megszerezni azokat a bizonyos válaszokat, mert most már aztán végképp érdekli, hogy mégis mi történik a férfi körül. Persze beleavatkozni továbbra sem akar, de ki tudja, talán egyszer hasznossá is válhat az információ, meg nem szeret tudatlan lenni.*
Delia
*Felnevet, a férfi majd ugye feltápászkodik, a kapualjból majd szemkontaktust tartja, és igen ismeri Selinát. Egyébként is túl sokat van a tanári körben pláne most és ugye zűrzavar is van muszáj volt elszabadulnia, de persze Aysen is itt járkál megfigyelés miatt és azért ez is zavarja a másikat. Elég sok minden történt az elmúlt hetekben és saját magával sem tudja végül is azt, hogy mi történik. Tanácstalan és ráadásul nem tudja, hogy mit csináljon. Két választása van harmadikat nem szeretné bevállalni.. de a második az talán fájdalmasabb. Szembe nézni azzal a félelmével, hogy Jesmonnal és Patriccel. Hát furcsa egy félelme van a férfinek ez egyszer biztos. Valaki attól fél, hogy neki megy a falnak és megsérül, valaki tériszonyos, de a férfi persze két embertől fél. Jobban mondva egy vámpír-démon haragjától és egy pokolból jött ősdémontól. Furcsa szerzett Reed az egyszer biztos.* - Muszáj ráadásul olyan furcsa minden és mindjárt telihold. Gondolod, hogy azzal a harapással tényleg az lettem? Szerintem jobb lesz eltűnnöm majd a hétvégére. Elmosolyodik a nőre majd zsebbre teszi a kezét.* - Tudod, elég furcsa ez az egész. Végül is megkértek engem valamire és az a valami túl nő rajtam. Amarilla miatt jöttem az iskolába részben és nem gondoltam volna, hogy megtalálnak. Elbizonytalanodtam a dolgokban és végül is szörnyeteget csináltam Johnatan Acerlotból. Tudod az eset óta nem tudok tükörbe nézni szembesülni azzal, hogy mit műveltem, mert az az én saram. Azt amit kaptam tőle megérdemeltem.. de mi lesz ezután? Ha nem csinálom meg meghalok meg van kötve a kezem, de ha megcsinálom akkor meg itt nyírnak ki végül is ha tényleg farkas vagyok elég könnyedén kinyírhatnak. Nem szeretném ha ezt a beszégetésünket elmondanád a többieknek.. Úgy érzem túl tesz rajtam ez is. Ráadásul Amarillát sem tudom, hogy hova tűnt. Pont neked beszélek erről gondolom, hogy a bátyád is ki van.*Sóhajt és néz a nőre. Nem várja, hogy sajnálja vagy együtt érezzen vele, de muszáj volt a benne kavargó űrt kiereszteni, mert ha nem most teszi meg akkor máskor, de az lehet rossz időpontban lesz. Végül is a férfi tényleg összezavarodott és lehet ez kellett, hogy eltűnjön Amarilla? A fia már elment az iskolából a városból nem, de ő nem kíváncsi erre az énjére Reednek és a férfi pedig teljesen meg tudja érteni. Egy képmutató szörnyeteg.*
Selina Crow- .::Tanár::.
- Nos, ha megharapott egy vérfarkas, szinte nulla a valószínűsége, hogy nem változtál át *válaszolja elsőként. És ez valószínűleg Reed számára is egyértelmű, csak nem akarja elfogadni, vagy valami hasonló. Ez után pedig némán hallgatja a férfit, azon gondolkozva, hogy az előbb hallott kis információval kiegészítve mi lehet a teljes sztori emögött az egész mögött.* - Nos... Elég bonyolultnak tűnik a problémád *kezdi elgondolkozva, láthatóan valóban arra készülve, hogy lehetséges verziókat vezessen le, és ha már egyszer a férfi felállt, int neki, hogy sétáljanak közben. Elindul tehát, és ezzel együtt beszélni kezd.* - Kezdjük azzal, hogy nyilván nem fogom tovább adni, tekintve, hogy nekem mondtad el, nem bárki másnak. Elég sok titkot őrzök. És akkor a tényleges szituáció... Először is, amit elvállaltál. Eléggé lehetetlen helyzetnek tűnik, de biztos vagy benne, hogy nincs itt senki, akinek a védelme felmenthetne a feladatod alól? Persze tény, hogy igen komoly hajsza folyna utánad, abból ítélve, amit mondtál, de én is képes voltam eltűnni több mint háromszáz évre, úgy, hogy rajtam kívül három ember tudott róla, hogy ki vagyok igazából. Pedig hidd el, elég nagy erővel kerestek, főleg az első száz évben... Meglapulni tehát mindig lehet. Persze dönthetsz úgy, hogy ezt nem akarod megtenni, nos, akkor viszont ide nem jöhetsz vissza, azokhoz, akik azért támadnának meg, hogy végrehajtottad azt a feladatot *magyarázza, ezzel érezhetően lezárva az első kérdéskört. Nos, ha Reed várt is volna bármiféle együttérzést Selinától, hiába tette volna. Viszont racionális gondolatokat lehet kapni, sőt, talán még tippeket is, hiszen a nő komolyan beszélt, ő valóban úgy eltűnt évszázadokra, hogy senki sem tudta, hogy egyáltalán még létezik.* - Persze nem árt, ha megrendezed a saját halálod, mind a két esetben kisegíthet *teszi még hozzá egy utógondolatként, rövid szünet után, ismét végigfutva a saját példáján. Aztán egy kicsit megint csendben van, ezzel egyben időt hagyva Reednek, hogy végiggondolja, meg reagáljon is az eddig elhangzottakra. Aztán nem sokkal később ismét beszélni kell.* - Ami Johnatant illeti: nem tudom, mi történt pontosan, bár érzem a fiún, hogy valami nem úgy van, ahogy volt meg lennie kellene, de mindegy is. A lényeg, hogy ha valóban a te hibád, akkor egyet kell értenem, megérdemelted, amit kaptál. *Ja, meg persze azt se várja senki, hogy Selina ápolgatni fogja bárkinek a lelkét...* - De persze ez egy olyan dolog, amivel jobb, ha megtanulsz együtt élni, és így is belenézni a tükörbe, mert nem nagyon van más választásod. A rád jutott büntetést pedig viseld emelt fővel, mert nincs szánalmasabb, mint valaki, aki nem képes alázattal végigcsinálni azt, amit saját bűneiért a sorstól kapott. Ez lesz ez után. Megtanulsz élni ezzel az egésszel, mert választásod nem nagyon van, és elviseled, ami jutott. *Ezzel egy újabb témát lezárva, ismételten időt hagyva a férfinek a válaszra, közben nem is rá nézve, hanem a körülöttük lévő sírokat figyelve. De ettől függetlenül teljességgel Reedre koncentrál, és minden egyes szavát alaposan átgondolja. Ha ezt is kivégezték, rátér a harmadik dologra is.* - Amarilla. Igen, a bátyám is aggódik érte, amit meg is tudok érteni. De valószínűnek tartom, hogy meg fogjuk találni, valamint abban is biztos vagyok, hogy életben van, mert ha meghalt volna, arról már tudnánk. Igazából azt kéne kitalálni, hogy kinek állhat érdekében elrabolni őt, vagy milyen ellenségei vannak, akik szóba jöhetnek *magyarázza.* - Én persze nem ismerem hozzá elég jól... De talán neked van ötleted *pillant végre a férfire, most először jelezve, hogy mindenképpen hozzászólást vár tőle.*
Delia
*Nem várja azt, hogy sajnálják ha belement a dolgokba akkor végig vinné.. úgy talán túl élheti a dolgokat. A problémáját nem is sejti Selina mennyire és ráadásul tudja azt, hogy megutálják ha megcsinálja.* - Örülök neki, hogy megőrzöd a titkot.*Mosolyog a nőre és igen tart tőle, hogy ő is megutálja. Az a baj, hogy bárhol megtalálna pedig eltűntem pár száz évre tőle és 50 év után rám talált. Szóval nem akarok bújkálni sem. Hogy vészelted túl a megbújást? Nem gondoltál Samre? Bocsánat.. lehet tapintatlan vagyok..*Néz a nőre és kér tőle elnézést. Biztosan nehéz lehetett Selinának hiszen ott volt a családja akiket ott hagyott. Szóval biztosan lehet s ráadásul nem tudja azt ő nem lenne képes elbújni nem.* - Érdekes a gondolatod, de elég necces ez az egész ügy.*Sóhajt. Aztán Johnatanra terelődik a szó amire nem mosolyodik el hanem gondolkodik. tényleg az ő hibája, mert el kellett volna engednie akkor abban a pillanatban amikor szörnyeteget csinált belőle.* - Azzal élek minden áldott nap.* - Azt hiszem, tanultam tőled.*Mosolyodik el és kifundált valamit először kipróbálja a héten, de ha nem akkor megtesz néhány lépést. Hogy mik azok, majd ki fognak derülni. Amarillára terelődik a szó és újra sóhajt.* - Én is tudom azt, hogy nem halt meg.. nem tudom ellenségei ha vannak is több ezer kilométerre vannak. Miért most jutna eszükbe megkeresni és eltüntetni? Nem tudnám elképzelni. Igazából azt tudom, hogy az ő részéről biztos nem. Azt viszont nem állíthatom, hogy az én részemről lenne e, mert eltekintve ettől a bizonyos helyzettől bár könnyedén kinézem aki miatt most galibába vagyok, de akkor már zsarolt volna vele szóval nem.. az kizárva. Mi van ha rossz úton haladunk? Amarillát utoljára az alagsorban látták. Ott történt az incidens.. mit gondolsz ? Ha jól emlékszem az egyik diákunk ott dolgozik talán őt simán ki lehetne kérdezni látott e valamit.*Adja Selinának az ötletet téma elterelésként. Na igen ez eddig senkinek nem jutott eszébe, hogy Elena Davis ott volt azon az estén mint mindig, de hogy látni látta e a dolgokat nagy kérdés.*
Selina Crow- .::Tanár::.
- Semmi gond *von vállat a nő közömbösen.* - Természetesen gondoltam Samre, de neki elég sűrű volt a napirendje, ráadásul ha még én is ott lettem volna, velem próbálhatták volna zsarolni, úgyhogy így tehettem a legegyszerűbbé. De nem, nem viselt meg a bujdosás, hiszen ha önmagam lettem volna, ugyanúgy viselkedtem volna, mint így: találtam egy mestert magamnak, aki megtanított mindarra, amit ma tudok, és lényegében ennyi történt az alatt a háromszáz év alatt, amiben nem önmagam voltam *magyarázza, persze belehelyezve egy iszonyú nagy hazugságot. Hiszen az a háromszáz év tömve volt eseményekkel, Selina számára igencsak bonyolult és nagyon sok fájdalmat, elkeseredést és haragot okozó eseményekkel. De persze ez már nem tartozik Reedre, se senki másra, legalábbis a nő szerint. Aztán a következőkre nem nagyon reagál, csak bólint egyszer vagy kétszer. Rendben, legalább nem feleslegesen beszélt, mint az óráin szokott, végre valaki hallgat rá - remélhetőleg. Mert ő elég sok mindent látott, elég sok mindent élt meg ahhoz, hogy hasznos tanácsokat tudjon adni, és valószínűleg az sem utolsó szempont, hogy együtt érzés és sajnálkozás nélkül, tiszta fejjel tudja elmagyarázni a leglogikusabb lehetőségeket, tud érvelni a szerinte legjobbnak tartott mellett, attól függetlenül, hogy az lelkileg hogyan fogja érinteni a személyt, akinek tanácsot ad. Talán kissé szívtelen dolog, de sajnos - legalábbis az ő tapasztalatai alapján - a világ nem az érzelmes bolondoknak kedvez. Miután tehát minden korábbit megbeszéltek, rátérnek Amarillára, ami némileg már úgymond gyakorlatiasabb téma, legalábbis a tanácsadásnál többet is tud tenni az ügy érdekében.* - Tehát a saját ellenségei túl messze vannak, ha a te ellenségeid lennének, arról tudnál... Ki van még, akikkel nagyon jó a kapcsolata? *kérdezi. A következő gondolatokat hallgatva elismerően megvillan a szeme, és bólint.* - Remek ötlet. Ki is az? Valami Davis, nem? Sylorinás, ha jól emlékszem... *gondolkozik el.* - Szívesen beszélek vele, bár persze lehetséges, hogy a házvezetője szeretné kezelni a problémát... Mindegy. Még az is lehet, hogy a végén Rebeccát, Gwendolynt vagy Samet nem lehet majd visszafogni, mert mindenképpen hallani akarják a mondanivalóját. Talán jobb is lenne, ha a házvezetője vagy én kérdeznénk ki... Bár persze megcsinálhatod te is, ha mindenképpen akarod, bár a bátyám szerintem most nem szívesen enged a diákok közelébe, mert ő is sejti, hogy közöd van az Acerlot-ügyhöz, szóval nem fogadnék rá a helyedben, hogy lehetőséged lesz rá *gondolkozik hangosan. Ritkán szokott ilyesmit csinálni, de most kénytelen, hiszen muszáj Reedet is bevonnia, plusz örülne, ha hamar végére érnének ennek az amarillás hisztinek, és többen többre jutnak.*
Delia
*A férfi talán belegondol abba, hogy talán Elenával van némi esélyük és felsóhajt, amikor azt mondja Selina, hogy nem mehet, ugye a diákok közelébe megérti teljesen.* - Tudod meg tudom érteni. Egyébként meg szerintem ő biztosan láthatott valamit. Nem tudom Noyers teljesen mással van elfoglalva, de végül is lehet az is, hogy kikérdezi ő is. Amúgy csak egy gondolat volt, de igen ő az. Sylorinás. Úgy tudom az nap este dolgozott.*Említi meg a nőnek, ugye hiszen legalább egy témán legalább valamivel előrébb juthatnának. Egyébként is most már igazán tudni szeretné azt, hogy ki az ráadásul ha meg van az illető akkor nyomon vanna. Végül is ha nem Aysen lehet más és lehet rossz úton haladnak. Szóval jó lenne ezzel kapcsolatban előrébb jutni. Ami pedig az Elizabethes ügyet nézve még úgy is lesz róla szó. Egyenlőre bizonytalan, de majd meglátja mit tehet benne.* - Mi van ha most mind a ketten oda megyünk? végül is veled vagyok akkor nem lehet baj.*Néz rá kiskutya szemekkel bár Reednek ezek a pofa vágások nem is illenek rá.*
Similar topics
|
|
|