by *Kate szavaira árnyként kicsit elvörösödik, nem szokott ő hozzá, hogy bókoljanak neki, vagy épp megdicsérjék. Zavartan vakarja a fejét, és rákérdez valamire.* - Választás? Úgy érted, hogy ti válogattatok, hogy kiket jutassatok ide? *Kérdezősködik tovább a finn, de nem tehet róla, ilyennek nevelték.* - Rendben, ígérem, hogy ha tudok akkor segítek netek. *Bólint a lánynak, majd időközben ugye láthatóvá válik az alakja.* - Értem, köszönöm, hogy elmondtad, amit tudtál. Tehát röviden egy elmebeteg, aki mellesleg sánta és fél a baktériumoktól. Megnyugtató… ha elvenném a maszkját akkor talán félni kezdene, és utána végezhetnék vele… *Morfondírozik hangosan, majd ugye két lány is megérkezik. Egyébként az oltalmas dolog után elvigyorodik.* - Eddig se féltem Kate. *Vigyorog, mert végre történik valami, aztán alaposan kiosztja Dest, hogy figyeljen már. A leányzó szavait figyelmen kívül hagyja, de azt elkönyveli magában, hogy a csaj kapni fog, ha visszakerültek.Ezek után Sophie kezd mesélni, és a fiú igyekszik minél több dolgot megjegyezni.* -Öhm. Kérdés. Azt tudni, hogy a Doki mivel kísérletezett? *Faggatózik tovább, mert szeretne jól informált lenni az ügy kapcsán. Amikor útban igazítják őket csak nagyokat bólogat, és megjegyzi az irányt. * - Ha Des benne van akkor elintézzük a dolgokat. Ti meg maradjatok itt, ha lehet. *Mondja komolyan a fiú, majd a lidérc társára pillant.* - Na Des. Mozgás! Dolgunk van. *Sürgeti a másikat, a kezében már ott a fegyvere, és ismét árnyékká válik. Így indul vissza a folyosón, és kapaszkodik fel az emeletre, hogy megtalálja az emlegetett szobát. Persze Destiny, mint egy elmebeteg beront a szobába, Fredrik meg lazán belibben, és amíg Tiny a doktorral foglalkozik, ő addig megkeresi Lily-t. Okosabb, ha most kimarad a harcból, és ebből a kislányt menti meg.*
+13
Aaron Crownwell
Abaddon
Simone Bellerose
Nicole Brise
Christopher Acerlot
Karita Toov
Lisa Deadwood
Rebecca váltó
Elizabeth Cobb
Mesélő
Abigail Aleksev
Fredrik Laine
Amarilla Darwin
17 posters
Temető
Mesélő
- Igen, mi választottunk, mert noha mások is jártak a temetőben, ti tűntetek olyanoknak, akik igazán tudnak segíteni rajtunk *mosolyog arra, amerre az árnyékot látja. A Fred által levont következtetésekre csak bólogat. A kísérletezésre való kérdésre Sophia válaszol.* - Módosítani akarta a gondolkozásunkat, hogy tökéletesen működjünk, és őt visszavegyék az angyalok közé, amiért ennyi embert meggyógyított. Megőrült, amikor lebukott a mennyből *magyarázza, még egy részletet felfedve a történetből. Aztán elindulnak végre felfelé. A két szellem egészen a lépcső tetejéig elkíséri a két diákot, ott viszont megtorpannak.* - Mi nem mehetünk ennél tovább *szólal meg suttogva Sophie.* - Menjetek be a szemközti szobába, és ott találtok majd egy fekete fogantyút. Azzal tudjátok kinyitni az ajtót. Sok szerencsét! *Ezzel a két lány belekapaszkodik egymás kezébe, és megtorpanva figyelik az eseményeket. A szoba ajtaját nem könnyű kinyitni, de végül csak sikerül: odabent pedig a két árny valóban szembe találhatják magukat a Dokival. A fickó tekintete őrülten csillog, ahogyan megfordul, és dühödten rájuk pillant.* - Kik vagytok ti, és hogyan kerültetek ide, férgek? *kérdezi recsegő hangon, kiabálva. Hangja mélyén azonban félelem bujkál. Egyébként teljesen védtelen, nem tűnik nagy falatnak. Viszont a két lidérc angyalság halovány nyomait érezheti rajta, noha egyértelmű, hogy nem éppen egy mennyhez tartozó lény a férfi... Destiny nem tétovázik sokáig: egyből rátámad a dokira. Az a dobás elől még el tud hajolni, azonban a másik tőrrel már jóval nehezebben boldogul, de még kitart pár percig, aztán egy jól bevitt szúrás után kileheli a lelkét. Már ha valaha volt ilyesmije.*
*Az asztalon, a doktor háta mögött egy ájult lány fekszik, körülötte mindenféle kések és műszerek, száján véres maaszk. Mellkasa alig-alig de még emelkedik és süllyed, tehát úgy tűnik, egyelőre életben van. De nagyon gyenge lehet, és sürgős segítségre lesz szüksége... A doki halála után a két szellemlány is bejön a szobába, és látszik rajtuk, hogy ha tehetnék, megölelnék a két lidércet.* - Köszönjük! *kiált fel Kate. Aztán összenéznek, és a fekete hajú lány a fiúhoz sétál, Sophie pedig Destinyhez. Ha Fred még nem vette fel a lányt, akkor Kate erre most megkéri, majd elkezdenek emelkedni a talajról, és ismét sötétségbe tűnik minden. A temetőben láthatnak ismét, és itt már Lily is ébredezni kezd.* - Mi tört... *kezdi, majd ijedten mozdulna, hogy levegye a maszkot, de láthatóan minden mozdulat fáj neki. Remélhetőleg segítséget nyújtanak neki: a legbölcsebb talán az lenne, ha felvinnék, hogy Darius kezelhesse...*
*Az asztalon, a doktor háta mögött egy ájult lány fekszik, körülötte mindenféle kések és műszerek, száján véres maaszk. Mellkasa alig-alig de még emelkedik és süllyed, tehát úgy tűnik, egyelőre életben van. De nagyon gyenge lehet, és sürgős segítségre lesz szüksége... A doki halála után a két szellemlány is bejön a szobába, és látszik rajtuk, hogy ha tehetnék, megölelnék a két lidércet.* - Köszönjük! *kiált fel Kate. Aztán összenéznek, és a fekete hajú lány a fiúhoz sétál, Sophie pedig Destinyhez. Ha Fred még nem vette fel a lányt, akkor Kate erre most megkéri, majd elkezdenek emelkedni a talajról, és ismét sötétségbe tűnik minden. A temetőben láthatnak ismét, és itt már Lily is ébredezni kezd.* - Mi tört... *kezdi, majd ijedten mozdulna, hogy levegye a maszkot, de láthatóan minden mozdulat fáj neki. Remélhetőleg segítséget nyújtanak neki: a legbölcsebb talán az lenne, ha felvinnék, hogy Darius kezelhesse...*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*Szemeit forgatva a lány válaszára csak a fejét vakarja még meg.* - Segítünk, figyeljetek. Nem tudom még, hogy hogyan, de ki iktatjuk a doktort.*Aztán hallgatja a sztorit és szemeit forgatva csak összeszűkíti a fogait.* - Utálom a mocskos rohadt angyalokat.*Püffögi és a szellemek elkísérik őket. Mindig is utálta, ha a kicsiken és fiatal gyerekeken és állatokon kísérleteznek, szinte az ilyeneket egyből elteszi láb alól.* - Nem kell parancsolni én is tudom, hogy magamtól mit kell tenni Mr. Okos tojás..*Mondja és elindul ugye. Aztán a fiúra rápillant, nyissa, ki és ha sikerült berontanak a szobába. Árnyékosulva a lány neki ront a férfinek és megint eltévesztette a dobást. A pengéjét felveszi, aztán leszúrja a dokit, de előtte megnézi még él e és van pulzusa.*
- Mit gondolsz. Ennyi szúrás után feltámad?*Teszi fel a kérdést és nem Des nem elmebeteg állat, csak így viselkedik, ha ilyenekről van szó. A dokiban nem biztos, hogy meghalt viszont egy halovány mosolyt küld a két szellemnek. A lányra rápillant aggódó szemekkel és hamarosan a temetőbe érnek vissza.* - Nesze neked. Dariushoz akartál menni.*Mondja vigyorogva majd hallja a nyüszörgő leányzót és nem tetszik neki. Reméli, hogy hamarosan rendbe jön és nem lesz még egy ilyen dolog. Amint a lányt lerendezték ő aztán elköszön Fredriktől és visszavonulót fúj mára. A szobájában letisztítja a fegyvereit és szépen elrakja aztán elmegy zuhanyozni és lefekszik.*
- Mit gondolsz. Ennyi szúrás után feltámad?*Teszi fel a kérdést és nem Des nem elmebeteg állat, csak így viselkedik, ha ilyenekről van szó. A dokiban nem biztos, hogy meghalt viszont egy halovány mosolyt küld a két szellemnek. A lányra rápillant aggódó szemekkel és hamarosan a temetőbe érnek vissza.* - Nesze neked. Dariushoz akartál menni.*Mondja vigyorogva majd hallja a nyüszörgő leányzót és nem tetszik neki. Reméli, hogy hamarosan rendbe jön és nem lesz még egy ilyen dolog. Amint a lányt lerendezték ő aztán elköszön Fredriktől és visszavonulót fúj mára. A szobájában letisztítja a fegyvereit és szépen elrakja aztán elmegy zuhanyozni és lefekszik.*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
- Á, így már értem. *Nos, valóban. Nem sokan járnak a temetőben meg hát őket kiképezték a harcra, szóval… Meg hát nem árt néha egy kis változatosság a gyakorlásban.* - Ez beteg… *Morogja az első szavakra, aztán az angyalra elkomorul az arca.* -Hát mindenhol ott vannak azok a férgek?! Destiny, azt hiszem örömmel tesszük el láb alól azt a nyomoroncot! *Szólal meg dühösen a fiú. Elege van, hogy mnden rosszban azoknak a mocskos angyaloknak van benne a keze.* - Cöh. Figyelj, az angyalok – tisztelet a kivételnek – mind egy aljas népség. Gondolom talpnyalással akarta visszanyerni a pozícióját. Szánalmas vénség. *Fintorog tovább, és nagyon is kiütközik rajta az angyal-utálatát. Amikor a két szellem felkíséri őket csak bólint.* - Nem Okostojás, hanem Zseni.* Egyébként a fogantyúval, majd ő foglalkozik, aztán mielőtt belépne még hátrapillant.* ~ Semmi közöd hozzá, hogy kik vagyunk te vén sz*ros. *Morogja magában, majd ugye Des kezelésbe veszi a dokit, ő meg Lilyhez megy. Látja, hogy a lánynak alig van pulzusa, de még szerencsére él. Felkapja a leányzót, amíg Desy harcol, és mikor a groteszk szörny meghalt.* - Nézd meg a pulzusát csajszi. Ha meg nem vagy benne biztos akkor szúrd le még párszor. Bár, ha eleve a szívébe döföd a tőrt akkor nem kell azon tanakodni, hogy kimúlt-e ez a mocsok, vagy sem. * Aztán megjelenik a két szellem csak halványan vigyorog.* - Nincs mit, bár ez kivételesen ennek az őrült nőszemélynek köszönhető. *Mondja, majd mikor emelkedni kezdenek nagyokat pislog csupán, és újra a temetőben vannak.* - Hát akkor vigyázzatok magatokra! *Szól a szellemeknek, és mikor Lily mozgolódni kezdi a lányra pillant.* - Ne mocorogj, mert nem lesz annak jó vége. Ne aggódj, vigyázok rád. *Ezek után Destinyre pillant elbúcsúzásképp, majd félig futva, félig sétálva megindul az ispotály felé, hogy kezeljék a sérült lányt. Útközben magyaráz Lilynek, és mikor átadta Dariusnak a sérültet akkor még ott marad Lily mellett. Amíg a lány haza nem mehet addig a lidérc fiú ott marad mellette, mert… Azért mégiscsak van Fredriknek szíve…*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*Tegnap óta szinte nem is tette be a lábát. A naplót megírván elment Qarinba és csatangolt és gondolkodott. Nem sír viszont csak tűnődik sok minden, főleg ami a napokban és az elmúlt hétben történt.* - Mondd miért.. miért kellett…*Kiáltja el a temető ajtajánál magát. Beljebb lép és összerogyva a földet bámulva már-már zokogó állapotban van. Öltözete egyébként Fekete farmer nadrág és fehér felső és fekete bőrkabát. Tőre ott lóg az oldalán. Haja kiengedve és közben bámulja az eget. Ha tehetné, vissza csinálna mindent. Gondolatai sötétek és kicsit zakkantak.* - Mi nyomja a lelked?*Kérdezz rá az ismeretlen angyal és rá pislog. Ugyanúgy térdel előtte és nem mozdul. Látja az angyal szárnyakat és nem érzékel semmit. Igen.. Összeomlott a lány.* - A halál gondolata a legjobb...*Feleli, a bukott angyalnak mire az felkacag és elvigyorodik. A nő csak áll és várja, hogy tegyen valamit. Egy két nap alatt nem fog helyre jönni ebből az állapotból és talán beszélhetett volna, ha tehetné. Ő így gondolkodik: Megérdemli, amit kap.*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
*Destiny után nem sokkal később egy másik lidérc suhan be a temetőbe. Igazából azért jött, mert titkon reménykedett benne, hogy itt találja még Katéket, és üzenhet velük a szüleink, de ehelyett azt a bosszantó fruskát találta egy bukott angyallal! Összeráncolta a homlokát Des szavaira, és igazából rázza a fiút a düh, mert nagyon mérges most a lidérc társára. Az angyalra felpillant, és még mielőtt bármit is csinálhatna a lánnyal Fred elhajítja a fegyverét, és a bukott szívébe fúródik. Amaz hangos puffanással a földre hullik, Fredrik pedig úgy rántja ki belőle a fegyvert, hogy konkrétan felszántja az angyal testét. Fred lassan láthatóvá válik, és ha ránéznek akkor látni lehet a tekintetében, a dühöt, az elmebetegséget és a gyilkolási utáni örömöt.* - Destiny Quenell! Mégis hogy volt képed behozni ide egy vámpír talpnyalóját, hogy elrabolja Gisellet?! Ártott neked valamit?! Ebben az egész tetves világon ő az egyik, akik képes az angyalok közül normálisan viselkedni, és te a hülyeségeddel képes voltál bajba sodorni őt! Ha nem lennél lidérc már rég a másvilágon lennél Quenell. Az pedig, hogy egy ártatlannak képes voltál ártani az megbocsájthatatlan! Mégis ki vagy te, hogy alárendeled magad egy vérszívónak? Basszus. Lidérc vagy! Az egyik legősibb, legnemesebb és legtisztább faj tagja vagy! És ahelyett, hogy megbecsülnéd ezt a kincset fogod magad, és a porba vetve beállsz a sorba egy retkes, undorító, mocskos élőholtnak nyalizni! Szánalmas vagy, és ugyanolyan undorító, mint akinek a parancsait teljesítetted. Mert lehet, hogy nem vagyok jobb nálad. De azt jegyezd meg kislány, hogy ÉN NEM ÁRULTAM EL A FAJOMAT!*Osztja a lány miután végzett az angyallal, és torka szakadtából üvölt a másik Cameosossal. Az sem érdekli, ha a másik sírni kezd. Legszívesebben most eltenné láb alól, de egyenlőre van annyira önuralma, hogy fékezze magát. *
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*Az angyalra csak felfigyel, és ő benne reméli a végzetet. Utána azt veszi észre, hogy Fredrik megjelenik és végez vele. A Laine gyerek nem gyengén osztja ki a lány dermedten, de a földön van. Ami a durva, hogy a lány igazat ad neki viszont nem ártott volna neki, de meg is van a magyarázata erre. A szemeiben könnyek esnek le a földre és egyszerűen nem tud mit csinálni. A kiabálásra a gyomra összerendül, de tudja, jogosan teszi. A kérdés benne: Honnan tudja a másik a történetet!? Nem kérdezz rá.* - Nem voltam talpnyaló és nem árulnám el a fajtámat. Amíg nem tudod, a dolgokat addig szerintem ne ítélkezz. Nem önszántamból csináltam és mindennek meg van az oka. Tessék: Üvölts.. de amíg nem vágnak hozzád olyanokat, hogy megátkozzák a lányod és soha többé nem látod és ezeket a szavakat úgy vágják a képedhez, hogy elrabolták addig szerintem maradj csendben!*Az utolsó szavaknál már kiabál. Igazság szerint a lány megvédené magát, de jelen esetben érzi a tehert, amit visz a vállán. És már ebből elege van.* - Milyen lenne az ha nem látod azt aki felnő? Nem fogod meg és nem hallod az első szavait és nem adhatsz meg neki mindent és utána közlik hosszú évek után, hogy elátkozva fogja élni az életét? Én ezt már nem bírom.. akartam beszélni, de…*Megcsuklik és nyel egyet és sír tovább. Az, hogy üvöltenek vele, nem igazán veszi fel hisz tudta a következményeket és tényleg szégyelli magát.*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
*Mint valami ugrásra készülő ragadozó, megfeszült izmokkal áll Destiny mögött. Gyilkosan és undorodva néz a másikra, és szó szerint lesz*rja, hogy Destiny sír. Perpillanat rohadtul nem érdekli a lány baja. Némán hallgatja, ahogy a másik visszaszól, de már csak azért is fűz kommentárokat!* - Á nem vagy áruló. Egy kicsit sem. Nos elárulom neked, hogy ha nekem lenne gyerekem, és tőlem rabolták volna el lázadtam volna a rendszer ellen! Mert nekem van annyi eszem, hogyha sz*rban vagyok segítséget kérjek, vagy kitaláljak valami értelmeset! Ítélkezni pedig ítélkezek, mert szánalmas amit művelsz! *Fújtat dühösen a fiú, majd oldalra fordítja a fejét, és köp egyet. Ezzel akarta kifejezni, hogy semmire nem tartja Dest.* - Szarul érezném magam, de nem lennék olyan, mint Te! Nem hagynám magam ezzel zsarolni, mert gondolhattad volna, hogy nem kapod vissza a lányodat! A lány arra kell, hogy sakkban tartsanak, hogy ügyesen tedd a dolgod, de soha nem adták volna vissza neked! Ugyanis neked kellett volna visszaszerezned őt! De nem. Te bizonyára csak menekülsz, nyalizol, és teszed, amit a főnök mond arra nem gondolsz, hogy mégis mi lett volna, ha most megölnék Gisellet. Vagy megöltek volna bárkit mást! Kíváncsi vagyok tiszta lett volna a lelkiismereted! Alexet én is szívesen kinyírnám, de soha nem vetemednék arra, hogy a húgát bántsam. De ez... Gyerekes. Ha pedig azt akarod, hogy valaha is lásd a lányodat akkor kérjél valakitől segítséget! *Dühöng tovább a lidérc fiú.*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*Nem látja, hogy áll mögötte. Csak a könnycsepp gördül le az arcán és fáj neki. Igen.* - Amikor az első találkozásom volt a vámpírral akkor egy üzlet volt. Egy ilyen fajta angyalt öljek meg. Rábólintottam és pont jól jött a pénz, mert nem tudtam mit csinálni. Nem volt pénzem és egyedül is voltam, amikor meghalt a..*Nyel egyet és soha nem mondta ki a nevét Olivernek. Nem panaszkodott soha Des, ő csak tűrt és nyelt.* - Szóval azt mondod nem kerestem? Kerestem és kerestettem, de másik családokhoz vitték el. Mindig a másik világ végére és azt érzem, hogy egy labirintusba vagyok bezárva, és nem tudok segítséget kérni! Ő érti a fiú köpését és nem kér szánalmat sem és sajnálatot sem. A szavak hallatán összerendül a gyomra. Szarul érezné magát és nem hiába nem jött elő a szobából sem.* - Igen.. de, nem tudom megbocsájtani magamnak sem az esetet… Nem nyalizok! HÁNYSZOR MONDJAM MÉG EL!? Először: Beközölték, hogy ez az utolsó és.. csak reméltem. Az a pici remény ott volt. Ha megölték volna? Tudod az a durva szarul érezném magam és amúgy sem tudok aludni. Százszor gondoltam át, hogyan mondom el a dolgokat. Százszor gondoltam, kinek mondjam el először. Nem egyszer megindultam a Lord ajtaja felé és meg álltam. Egyszerűen nem nem…. És ami tegnap előtt volt.. Szeretnék kérni, de féltem, hogy el leszek ítélve. Hidd el tudom a bűnöm és meg van a keresztem amit magammal cipelek. Saját magamra is haragszom, de ezt nem tudod milyen! NEM!*Magyarázza és meséli és kiabál. Itt felpattan és előkapja a tőrét igen. Láthatólag megremeg a keze, de most ilyen állapotban bármire képes.*
//Fagy//
//Fagy//
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
//OLVAD//
*Teljességgel nem érdekli Destiny problémája, azaz magasról tesz arra, hogy a leányzó sír. De hát ő ilyen. Más dolog egy embert, vagy angyalt sírni látni, mint egy lidércet. Ő Laina és Säde mellett felnőve ragaszkodik ahhoz, hogy az elképzeléséhez, hogy a lidérc lányok nem sírnak.* - Inkább dögöltem volna éhen, mintsem egy mocskos vérszívót szolgáljak és segítsek! *csattan fel Fredrik, mert neki a becsülete sokkal fontosabb, mint a pénz. Nem is lenne hajlandó elfogadni semmilyen nemű segítséget.* - Tudod miért nem találtad meg?! Mert mindig elcseszted, és semmilyen nyomozói képességgel nem áldott meg az ég! Ha eszetlenül kajtatsz a lányod után akkor csak annyit érsz, mint amilyen most a helyzet. El***tad, nem kicsit. Nagyon! *Üvölt teli torokból, és néhány holló ijedten felrepül a lidérc hangjától.* - Remélem is, hogy szarul fogod érezni magad. Nem nyalizol csupán kiskutyaként követted a parancsokat. Jó hogy nem pitiztél nekik! Szánalmas az, amit művelsz! *Ordibál tovább, aztán mély levegőt vesz, szusszant párat és folytatja tovább a kioktatást.* - Ne reméljél semmit! Ennyire komolyan nem lehettél szőke, hogy ezt el hidd. Annyira nyilvánvaló volt! *Az alvásos dologra már csak felhorkant.* - Tudod mikor és miért leszel elítélve? MOST! Ugyanis ez nagyon szar húzás volt tőled Destiny! Egyébként ne álszenteskedj, mert ez nem segít rajtad. A lányodat segítünk megkeresni, de ne számíts se a bizalmamra, se a barátságomra. Csupán azért nem öllek meg, mert lidérc vagy. De egyszer adj rá okoz esküszöm neked, hogy elég rendesen elbánok veled. *Dühöng tovább a lidérc fiú, és különösképpen tényleg nem hatja meg a lány baja. A tőrt kicsapja a lány kezéből, előre veti magát elszedi a fegyvert, és dühösen Desre mered.* - Meg ne próbáld! *Sziszegi a fiú, majd árnyékká válik, és elindul a kastély felé.*
*Teljességgel nem érdekli Destiny problémája, azaz magasról tesz arra, hogy a leányzó sír. De hát ő ilyen. Más dolog egy embert, vagy angyalt sírni látni, mint egy lidércet. Ő Laina és Säde mellett felnőve ragaszkodik ahhoz, hogy az elképzeléséhez, hogy a lidérc lányok nem sírnak.* - Inkább dögöltem volna éhen, mintsem egy mocskos vérszívót szolgáljak és segítsek! *csattan fel Fredrik, mert neki a becsülete sokkal fontosabb, mint a pénz. Nem is lenne hajlandó elfogadni semmilyen nemű segítséget.* - Tudod miért nem találtad meg?! Mert mindig elcseszted, és semmilyen nyomozói képességgel nem áldott meg az ég! Ha eszetlenül kajtatsz a lányod után akkor csak annyit érsz, mint amilyen most a helyzet. El***tad, nem kicsit. Nagyon! *Üvölt teli torokból, és néhány holló ijedten felrepül a lidérc hangjától.* - Remélem is, hogy szarul fogod érezni magad. Nem nyalizol csupán kiskutyaként követted a parancsokat. Jó hogy nem pitiztél nekik! Szánalmas az, amit művelsz! *Ordibál tovább, aztán mély levegőt vesz, szusszant párat és folytatja tovább a kioktatást.* - Ne reméljél semmit! Ennyire komolyan nem lehettél szőke, hogy ezt el hidd. Annyira nyilvánvaló volt! *Az alvásos dologra már csak felhorkant.* - Tudod mikor és miért leszel elítélve? MOST! Ugyanis ez nagyon szar húzás volt tőled Destiny! Egyébként ne álszenteskedj, mert ez nem segít rajtad. A lányodat segítünk megkeresni, de ne számíts se a bizalmamra, se a barátságomra. Csupán azért nem öllek meg, mert lidérc vagy. De egyszer adj rá okoz esküszöm neked, hogy elég rendesen elbánok veled. *Dühöng tovább a lidérc fiú, és különösképpen tényleg nem hatja meg a lány baja. A tőrt kicsapja a lány kezéből, előre veti magát elszedi a fegyvert, és dühösen Desre mered.* - Meg ne próbáld! *Sziszegi a fiú, majd árnyékká válik, és elindul a kastély felé.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Egy kislány szökken végig kissé lehagyva Mikeot. No, igen. Ő csak kíváncsiskodni szeretett volna, de igazság szerint a gondolatai is el voltak terelődve. Ő kissé nyugtalan volt a mai reggelen, hiszen érzi, hogy valami gond van. Az, hogy fél napot a városban töltik, részben jó érzéssel tölti el. Ugye ő most dalolászik Anastasiától énekli a Volt egy régi decembert angolul, ugye bár és amikor a temető bejáratát elhagyva kicsit meg áll és nagyokat pislogva nézi, hogy ő aztán kicsit nagyon eltévedt.* - Őőő.. azt hiszem kicsit eltévedtem..*Jegyzi meg hangosan és az első sírhoz oda megy, és megnézi a nevet. Talán kicsit kíváncsi, de kikéne mennie a lánynak. Mike vélhetően már keresi..* ~Hm.. Spanyolországban a temető nem ilyen ijesztő..~*Kicsit kirázza a hideg is, de ő nem fázik. Egyébként egy halásznadrág van rajta ami fekete színű és egy fehér póló. Ő egyáltalán nem fázik. Barna haja omlik a vállára szépen ki van fésülve. Barna szemeivel most kicsit körbe tekint, de igazából nem tudja a vissza felé vezető utat. Szóval kell keresnie egy embert aki útba igazítja.*
Rebecca váltó
*Az egyik fának dőlve egy tetől-talpig feketébe öltözött alak figyeli az eltévedt kislányt. Egy hosszú, fekete köpeny van rajta, csuklyája mélyen az arcába húzva. Szájára kegyetlen vigyor ül ki, amikor a gyerek megszólal.* - Csak egy cseppet... Kivéve, ha holtakat akarsz látni *vigyorog ördögien. Elizabeth csak egy hófehér, vigyorgó fogsort, és egy vörösen villogó szempárt láthat. Igen, Rowan már megint elmebeteg... Még szerencse, hogy erről Brian nem tud. Szegény srác biztosan teljesen kikészülne, ha tudná, hogy a testvére éppen egy kisgyereket készül szadizni a temetőben. A sylorinás srác egyébként már kiolvasgatta magát mára, ráadásul aludni is több, mint eleget aludt, szóval éppen nagyon elemében van. Ami azt jelenti, hogy a kislány nem is választhatott volna rosszabb időpontot arra, hogy elkószáljon és éppen, éppen a temetőbe vesse a rossz sors. Ugyanis Rowan vagy fél órát tűnődött azon, hogy a Rablóba, a sikátor felé, vagy a temetőbe menjen, és végül, az elmúlt napok gyakorlatával szemben éppen ma választotta a holtak házát. A fiú ellöki magát a fatörzstől, és lassú léptekkel közelebb sétál a kislányhoz.* - Mondd csak... Nem mondták még neked, hogy a temető nem kisgyerekeknek való hely? *kérdezi, továbbra is ördögi vigyorral, és őrülten csillogó szemekkel.*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Ugye ő megnézi a neveket és csak körbe néz. Kicsit ködös és ijesztő. Nem lenne jó ötlet, hogy így elbóklászott. Valószínűleg Mike már biztos keresi és nem fog örülni neki, hogy elkóborolt. Ugye próbál valakit keresni, aki hátha meg tudja mondani a helyes utat neki. Ő nem akar senkit bántani és senkinek ártani szóval teljesen ártalmatlan. Csak pont ide tévedt.. Talán kellett volna figyelnie az utat. A hangra felfigyel, és keresni kezdi, ki lehet a gazdája. Majd a vörös szempárokra lesz figyelmes..* - A holtakat békén kell hagyni. Ők biztonságban és jó helyen vannak. Nem szabad ártani nekik. Nem akarok látni egyet sem..*Kicsit akadozva, de kiejti ugye a mondatot és ő tényleg így gondolja, hogy ami nem él vagy nem történik, semmi akkor azt hagyni kell békében. Elizabeth megfordul, majd nem fordul, meg amikor ugye kérdezik tőle az utolsó kérdést. Gyors szapora léptekkel indul vissza a temető kijárata felé. Vélhetően, ha elérte ugye ott jobb oldalra fordul és a főtérre kéne vissza mennie.*
Rebecca váltó
- Ki mondta, hogy mind jó helyen vannak? Sok lélek senyved az alvilágban, Lucifer kezei között... *kezdi mondani, sziszegéssé halkítva a hangját.* - Sokkal többen kerülnek oda, mint fel a Mennybe, ezt elhiheted nekem. Mondd csak kicsi lány, van bármi bűnöd? Mert Odafent már azt is büntetik, ha végignézel valami rosszat. Büntetik, ha megbetegszel. Büntetik, ha valakivel barátságtalan vagy. Büntetik, ha nem vagy mindenkivel kedves és jóságos. Büntetik, ha nem viszel véghez semmi hősieset... *sziszegi kegyetlen örömmel a kislánynak. Ő nem feltétlenül fizikailag kínoz. Nem. Ő pszichikailag teszi tönkre az áldozatát, elvesz tőle mindent, amiben az hisz, és utána, amikor már csak egy gyenge, rettegő roncs marad, akkor végez vele. Amikor a kislány sarkon fordul, hirtelen mozdulattal a keze után kap, és határozottan megszorítja azt, így Lizzie csapdába esik.* - Hova, hova, kislány? *kérdezi, negédes vigyorral.* - Még nem fejeztem be. Tehát ez nem egy neked való hely... De ha egyszer ide jöttél, kicsit körbevezetlek *mosolyog a kislányra, majd húzni kezdi, akárhogyan tiltakozik a kiscsaj. Elsőként elrángatja egy fekete sírkőig, amin csak egy név szerepel.* - Ez a lény egykor egy démon volt. A minap találkoztam a szellemével... Még azon is látszik, mennyire brutális halált halt. A pasasnak hiányzott az egyik bordája, a vállából ki volt vágva egy darab, nem volt bal lába, és az egész testén látszottak az égésnyomok... Aztán elkezdte mesélni, mi történt vele *hajol közel bizalmasan a kislányhoz, és suttogásra vált.* - A saját lánya gyilkolta meg... Álmában támadta meg. Kivagdosta belőle a darabkákat, és leitta róla a vért... A pasi szerint megőrült, de nem volt benne biztos *vált ismét fenn hangra. Aztán húzni kezdi a kislányt a következő sírhoz.* - Itt meg egy négy éves kisfiú fekszik. Az ő szellemét nem láttam, viszont az anyjáét igen. A szellem megpróbálta kiásni a sírból a kiskölyköt... A gyerek rákban halt meg, az anyját meg élve temették el, mert azt hitték, meghalt. A nő elmesélte, hogyan érzett, amikor felébredt, és elkezdett fogyni a levegője... Képzeld el, hogy hiába veszel levegőt, nem érzed, hogy segítene, sőt fulladozni kezdesz tőle, és nem tudsz tenni semmit... *susogja a kisgyerek fülébe. Hogy mi igaz abból, amit mondott, azt nem tudni, de az száz százalék, hogy a srác nagyon sok rémtörténetet olvasott már, és kellően elmebeteg módon tudja előadni őket. És már kezdi is húzni a kislányt a következő sír felé...*
Elizabeth Cobb- .::Városi Lakos::.
*Ő ugye nem figyel a srác mondani valójára. Nem. Őt nem lehet ilyenekkel megtörni épp eleget szenvedett már, hogy tudja, erősnek kell lennie. Látott már rosszabbat.. Kapott már rosszat.. Ugye elindul a kijárat felé és éppen fordulni akar. Abszolút nincs egy véleményen Rowan mondatával. Ő nem… hiszen nem mindenkivel kell kedvesnek lenni. Ha betegszik az ember, akkor attól csak erősödik az immunrendszer, ha valaki végig néz valamit, amit nem kéne az nem feltétlen rossz, mert elmondhatja az igazat. Amit látott.. tapasztalhat abból, hogy ne kövesse el ugyan azt a hibát, mint más. Amikor elkapják a kezét és szorítják, a másikkal próbálja, hogy szabaduljon. Majd egyet belerúg Rowan bokájába..* - Engedj el..*Kiáltja ijedten, és amikor húzni kezdik, ő csak ellenállni próbál. A fekete sírkőre csak ránéz, majd becsukja a szemét.. Csak ezzel az a nagy probléma támadt, hogy erős a fantáziája és egy könnycsepp gördül le a lány arcán.* - Miért csinálod ezt? Én csak eltévedtem..*Mondja halkan, amikor a másik suttog. Kicsit megborzong Lizzie és vélhetően ugye a szorítás is fáj neki.. Az amit mesél, az meg egyszerűen csak megremeg. A saját lányánál, amikor újabb kőhőz hurcolja akkor már végképp ellenáll és sok minden eszébe jut.* - Légy szíves.. Fejezd be. Egyáltalán nem azért vagyok itt. Jó neked, hogy ezt csinálod? Ártott neked bárki is? Kicsoda vagy te, hogy ezeket tudod? Még a magad fajta emberek is kerülhetnek jó helyre.. és Lucifer egyáltalán nem kedves viszont a másik helyen békében lehetsz. Meg volt nekik a sorsuk, miért haltak meg… meg volt nekik az az idő ameddig élhettek és a Halál elragadta őket. Hidd el, mindenkinek meg van a maga ideje miért és mikor élhet. Meg van az oka mindennek. Ki előbb ki utóbb hal meg..*Kezdi el a monológot nyafogva majd ha ugye befejezte ismét belerúg a lábába.*-Nem szeretnék oda menni.. Nem szeretném hallani.. eressz!*Kiáltja torka szakadtából, és újabb könnycseppek hullnak a kislány arcából. Kicsit fél bár lelkileg ki tudja mennyire erős.*
Rebecca váltó
*Amikor belerúgnak a bokájába felszisszen, és elrántja a lábát, de természetesen nem engedi el a kiscsajt.* - Vigyázz magadra, kislány *sziszegi dühösen, majd ugye elhúzza az első sírkőig, majd beszélni kezd. Amikor azt kérdezik tőle, hogy miért csinálja ezt, lehajol, és a gyerek vállát átölelve magához húzza a kislányt, úgy sziszeg a fülébe.* - Mert szeretem kínozni az embereket *válaszolja, aztán ismét eltávolodik tőle, és csak a csuklóját szorítja, és ugyebár folytatja a beszédet. A kislány monológján jót szórakozik, vidáman felnevet.* - Igen, nagyon jó. Élvezem. Jobb kedvre derít. Boldoggá tesz *sorolja.* - Én a temető őrdémona vagyok *hazudik, kéjes örömmel afelett, hogy úgy tűnik, egész jól megy eddig a kiscsaj kikészítése.* - És ilyen hozzád hasonló, elkóborolt kölyköket szoktam vacsorázni *vicsorog rá, tekintetében továbbra is őrült villogással. Az utána következő mondatra csak felnevet.* - Neeem... Én nem fogok a Mennybe kerülni, hála Ördögnek! Meg is őrülnék odafent *vigyorog Lizzie-re.* - Meg, éppen azt mesélem! *kiált fel a következő mondatra nagy vidáman. Ilyenkor van igazán elemében. Hiába, aki őrült, az őrült, azon nem lehet segíteni... Vagyis gyógyszerekkel talán lehetne, de nincs az az isten, amiért ő hajlandó lenne gyógyszert szedni az elmebajára, szóval ennyit erről. Az utolsó mondatra ismét csak negédesen mosolyog a kislányra.* - Ez így van... És te előbb fogsz. De választhatsz, hogy ki mellett szeretnél feküdni. Van az a férfi, aztán a négy éves kissrác, esetleg az anyja, de mesélek tovább, hogy tudd mérlegelni a lehetőségeidet *kezdi ecsetelni jókedvűen. A bomlott elme teljesen egyértelmű, mert egy normális ember nem mond ilyen dolgokat, nem elemezgeti vidáman, hogy azért meséli el, kit hogyan csonkítottak meg, hogy egy kislány tudjon választani, ki mellé szeretne temetkezni korai halála után... Elizabeth kétségbeesett kiáltását egy magabiztos, erős férfihang visszhangozza.* - Ereszd el! *csattan fel Michael Cobb hangja. Rowan egyből engedelmeskedik, és vicsorogva megperdül.* - Ki vagy te, hogy parancsolgatsz? *kérdezi érces, dühödt hangon. Az angyal szélesre tárja gyönyörű szárnyait, és fenyegetően a félvér fölé magasodik.* - Michael arkangyal! Elűzlek, sötétség szörnyszülötte! *kiáltja dühösen.* - Takarodj Lucifer mellé a pokolba! *parancsolja csengő hangon, miközben egyre erősödő fényt kezd árasztani, a kezében tartott angyalpenge pedig lángolni kezd. Ezzel úgy tűnik, tényleg sikerül ráijesztenie a másikra, az ugyanis összehúzza magát, dühödten rásziszeg a fiatal férfire, majd egy utolsó mondatot intéz a kislányhoz.* - A rémálmaidban látjuk egymást *sziszegi.* - Hordd el magad! *csattan Mike hangja, mire Rowan kitárja éjfekete szárnyait és ellöki magát a talajtól. A kisgyerek őrangyala egyből lehiggad, és immár csak aggódva, odafut Lizzie-hez, és átöleli a félvér lányt.* - Hazaviszlek *suttogja, majd az ölébe veszi a kislányt, és ellöki magát a talajtól. A temető pedig végre újra békébe süllyedhet...*
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
- Biztos rendben leszel? Ha akarod maradhatok. *Ajánlja fel egy barna hajú lány Lisának, aki csak leinti és rideg hangon felel neki.* - Fölösleges ezt mondanod, tudom, hogy itt maradsz amúgy is. *A másik elvigyorodik és halkan nevetni kezd.* - Kezdem azt hinni, hogy te gondolatolvasó is vagy. *Majd körbenéz a másik és Lisa füléhez hajol.* - Adam figyelni fog, csak tőle akarlak megvédeni. Tudod milyen őrült állat. Elárulom neked, most is figyel. Az, hogy majdnem elárultad a családot, nagyon kiakasztotta, meglep, hogy még életben vagy. De, ahogy elnézlek, emiatt már nem kell aggódni. Megint a régi vagy. *Gondolkozik el a lány, majd vigyorogva a másikra kacsint, Lisa pedig csak rideg pillantást vet rá.* - Alice, szerintem maradj ki ebből. Elég, hogy Becky itt van. Nem kellesz ide te is. *Feleli Lisa, Alice pedig csak megveregeti a lány vállát.* - Látod, emiatt a jó szíved miatt vagy te a kedvenc féltesóm. *Vigyorog Lisára a másik, amire a lány csak elfordítja a tekintetét. Nos igen, ő nem mondhatná, hogy jelenleg annyira rajongana érte.* - De szerintem én megyek és megkeresem Beckyt. Kíváncsi vagyok, hogy mire készülhet az a lány. *Majd elsétál a lány és Lisa egyedül marad a temető sűrű csöndjében. Menyire várta már ezt a pillanatot!*
Karita Toov- .::Városi Lakos::.
*Az egyik kriptából egy fiú lép ki, a vállán pedig a gördeszkáját vonszolja. A fejére egy fekete baseball sapka van csapva, így alig látszik valami az arcából. Kicsit előre görnyedve tesz egy lépést, és hunyorogva felpillant az égre. * ~ Eddig is rühelltem a fényt, de most már kifejezetten irritál *morogja magában, lejjebb húzza a sapka karimáját, leporolja a ruháját, és az egyik kezét zsebre vágva elindul a sírok közt. És vajon mit csinált a kriptában? Táplálkozott. Négy napja bujkál a fény elől, de végre hajlandó volt rászánni magát arra, hogy kimerészkedjen a városba. A múltkori balhén majdnem otthagyta a fogát, így ha nincs James, akkor már rég elpatkolt volna. Kellett neki az Alvilágba beépülnie… Szóval már egy ideje küszköd a vámpír-énjével, és könnyen előfordulhat, hogy sikerült megölnie azt a sírásó férfit. De valahogy a Sylorinás fiút most cseppet sem izgatja a kriptában heverő alak. Őt most túlzottan leköti az ereiben száguldó vér mámora, hiszen kénytelen volt ott hagyni a tömlöcben lévőket, mert… Mert azoknak fémes íze volt, ennek a férfinek pedig olyan ízletes vére volt, hogy Aaronban még mindig túlteng az adrenalin. Az se érdekli egyébiránt, hogy a szája sarkából egy apró vércsík csorog le. Ó, ahhoz túlságosan is el van foglalva a gondolataival!* ~Találjam meg azt a patkányt, én kinyírom… Most már nem szórakozhat velem. Alice meg… Alice meg egyszer csak megtudja. Addig nem akarok a közelében lenni, amíg nem kontrollálom. Lidérc-vámpír… Hm. Jól hangzik *széles mosoly jelenik meg az arcán, és elmerengve lépdel a temetőben. A fülében egyébként bömböl a japán rock zene, és be kell vallani magasról tesz mindenkire. Ahogy meglátja Lisát elhúzza a száját, és kivillantja a fogait.* ~Angyalt még nem kóstoltam. Vajon mérgező a vére? *vigyorodik el gonoszan, majd egy ártatlan vigyort varázsol a képére, megnyalja a szája sarkát – ezzel eltüntetve a vért - , majd lefékez az angyal mellett.* - Egy angyal mit keres ilyenkor a temetőben? Imádkozni jöttél a holt lelkekért? *jegyzi meg gúnyosan, és látszik, hogy kicsit nincs magánál. A sapka alól szürkés-kék szemei pimaszul végigméri a csajt, de nem szól egy szót sem, amíg választ nem kap.*
Lisa Deadwood- .::Városi Lakos::.
*Végre, csend és nyugalom, erre mit ad Isten, betoppan Aaron.* ~ Istenem, hát már a temetőben sincs nyugalma az embernek? ~ *Forgatja meg a szemét, a fiú szavaira, csak még ridegebb lesz a tekintete. Ilyenkor szokott megfordul az emberek fejében, "hogy ha a szemével ölni tudna". Nos igen, akkor nem sok ember maradna a földön, az tény. Kezdené a sort Adammel, majd folytatná pár idegesítő emberrel. Hmm, asszem Lisa listája hosszabb, mint azt még ő maga gondolja.* - Imádkozni, hah, persze! Max újakat küldök melléjük. *És keze a bal oldalán lévő kardjára csusszan. Tudja, hogy a fiú vámpír, meg, hogy lidérc. A vámpírokat zsigerből le tudná fejezni, vagy karó a szívbe, ahogy jobban tetszik. A lidércekkel nincsen különösebb baja, sőt! De momentán bárkit lefejezne, Adam eléggé felhúzta, mielőtt idejött, és elege is van már a folytonos parancsolgatásából. Szóval momentán nincs túl nagy kedve ilyen ficsúrokkal szórakozni.* - Te vámpír, te mit keres nappal itt? Ha vadászni akarsz, akkor keress más áldozatot. *Rántja ki a kardját a mondata végén és látszik, hogy nem szórakozik.*
Karita Toov- .::Városi Lakos::.
*Hát igen, Aaron mindig jókor toppan be, és mindig vonzza a veszélyt, vagy éppen másokat hergel fel a hülyeségeivel. Most a számára ismeretlen angyal a soros. Még mindig némán áll a bal kezét zsebre téve, a másikkal pedig épp a gördeszkáját szorítja a vállához, és szemtelenül vigyorog a lányra.* - Ó, ahogy elnézem rábukkantam Fair Isle egyetlen ateista angyalkájára! Midőn szerencse *nevet fel, majd egy negédes, cuki mosoly jelenik meg az arcán, és feljebb tolja a fején a sapkát.* - És milyen harcias is… Mondtam már, hogy szeretem a harcias nőket? Egyébként meg, ha ezen a szigeten kezdesz el öldökölni, az előbb-utóbb kiderül, drága *nevet fel, és a vámpírfogait kivillantva angyalian mosolyog a másikra, majd hirtelen elengedi a deszkát, és az hatalmas csattanással landol a betonon. Aaron szemei pedig összeszűkülnek, mikor Lisa a keze a kard markolatára csúszik.* - Meg ne próbáld, mert eltöröm azt a szép kis csuklódat! *sziszegi dühösen, mert nemigen szereti az új énje, ha megpróbálják megölni. Azokat rendszerint ki akarja nyírni, és a Bukott angyal nem akarja magára haragítani a fiút. Egyébként azt is lehet érezni, hogy feltámad a szél, mert a fiú e mellé még természetmágus is…* - Először is nem vagyok kutya, szóval tanulj meg rendesen beszélni! Másodszor félig vagyok vámpír, és ha nem lennél elég tájékozott, akkor felvilágosítalak, hogy a mai világban már a vámpírok is képesek nappal járkálni az utcákon. Szeretnél még valamit tudni? *jegyzi meg félig-meddig sziszegve, majd ugyanazzal a negédes mosollyal az arcán mered Lisára.* - Kösz, de már ettem. Bár, be kell valljam… Megkóstolnálak *nyalja meg az ajkait, és csillogó szemekkel tekint a lányra. Amikor pedig előrántják a kardot, akkor szkeptikusan felvonja a szemöldökét, árnyékká válik, és megharapja a lány csuklóját, hogy megszerezze a kardot. Ha pedig ez sikerült neki, akkor a pengét nemes egyszerűséggel kettétöri, és bedobja egy félig kiásott gödörbe.* - Nem akarlak megenni, te idióta! Csupán kérdeztem valamit *nevet fel a fiú miután megjelent, majd ráteszi a lábát a deszka végére, és ismét felkapja a vállára.*
//FAGY//
//FAGY//
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Egy Sylorinás fiú hagyja el az iskolát aki tekintve arról, hogy miért szeretne egyedül lenni. Egésznap el van foglalva a dolgaival, de egyszerűen nem tud érvényesülni a fiú. Miért is nem? Valamiért nem tudja elfogadni azt, hogy ő ilyen és a társaság is.. bár tele vámpírokkal és szégyenli ezért is magát. Nem képes elfogadni azt, hogy ők itt vannak és már Ethan is az. Egyetlen egyet képes elfogadni maga körül az viszont Nicole.. de most mindenkivel nagyon bunkó a srác. Ezért sem mozdult ki nagyon a Sylorinából. Ha igen akkor éjszaka csak azért, hogy ne lássák. Feketébe burkolózva járt. Ahogy elhagyja Qarin helyeit befordul az Expoliandumba és egyenesen a temetőbe veszi az irányt ahol egy kriptát keress. Ott lelne most nyugalomra.* - Előbb utóbb úgy is ide kerülök.*Jegyzi meg egy sóhajjal, de mivel nem talált egy ilyet sem így leül az egyik fa alá. A köd se zavarja a fiút. A sírokat kezdi el tanulmányozni ami rengeteg.. szellemek? Kacc.. nem fél tőlük. Mitől fél? A haláltól.. de valahogy. Soha nem mondta el senkinek. Akkor vajon még is miért jött ide? Nem azért, hogy meglátogasson valakit.. sokkal inkább.. a helynek a különös érzése fogja el. Másokat elijeszt.. őt nem.. A térdét a hasához húzza a könyökével rátámaszkodik és behunyja a szemét és mély levegőt vesz. Jól esik neki az ilyen hely..*
Nicole Brise- .::Diák::.
*Nicolenak igazából fogalma sincs, hogy hogyan keveredett ide. Teljesen össze van zavarodva, így hát elég gyakran fordul vele elő, hogy egyszer csak föleszmél, és nem tudja, hogy hogyan került oda, ahol van. Mint ahogy most. Az utolsó dolog, amire emlékszik az az, hogy úgy döntött, körbenéz a városban. Felállt az ágyáról, és elindult, csöndben, szinte gépiesen téve egyik lábát a másik után. Egy farmert visel meg egy kissé elnyűtt, fehér ujjatlant, a szokásos kopott sportcipővel. Fekete haja kócosan omlik a vállára, zöld szemei elmerengve merednek maga elé, de látszik, hogy nem a járdát vizslatják. Nem, valami egészen más dolgot néznek. A múltat. Hol rontotta el? Mit csinált rosszul? Vagy talán nem is az ő hibája? Végre volt valaki, aki úgy fogadta el, ami, és hiába vérfarkas... nem érdekelte a vámpírsága. Sem semmi más. Már kezdte azt hinni, hogy ismét belép valaki az életébe, aki azért, vagy éppen annak ellenére szereti, ami. És akkor... Eltűnik. Nem, egyszerűen nem fér a fejébe, hogy hol rontotta el. Mikor az ispotályban elaludt, ő is elment, hogy aludjon pár órát, és mikor visszatért, Chris nem volt sehol. Darius azt mondta, hogy fél órája ment el. Aztán a következő napokban folyamatosan kereste, míg végül leesett neki. Hallotta néhány Sylorinástól, hogy látták. Kerüli őt. Azóta nem tett rá kísérletet, hogy megkeresse. Csak próbál beletörődni. Hogy már nem kell senkinek. Egyedül kell maradnia, ahogyan Chirs előtt gondolta. Csak hát... ha valakinek azt mondják, hogy soha többet nem ehet csokit, és beletörődik, az egész odalesz, ha megkóstoltatnak vele egy kockát. Nem sokat, csak egy apró szeletet. És minden, amit felépített, odalesz, a vágy visszatér. Vágy a boldogságra... az életre. Ezek után nem csoda, hogy ennyire nehéz a második leszokás. Ezen, és hasonlókon gondolkozik már napok óta, kerül mindenkit, csak járkál fel-alá. Most pedig azon veszi észre magát, hogy a temetőben jár. Egy halk sóhajjal veszi tudomásul, és ölbetett kézzel megindul a sírok között. Illik a hangulatához. Aztán észreveszi Christ, és megtorpan. Késő, hogy visszaforduljon, már valószínűleg az is meglátta. Vagyis, hallotta, mert a szeme csukva van, és fejét lehajtva ül.* - Szia... Chris. *Köszön halkan, majd lassan leereszti maga mellé a kezeit, és úgy vár valamire. Bármire.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Gondolkodik. Miért nem kereste meg ChristopherNicolet a napokban? Kikészítette a hír, hogy az unokatestvére vámpír-Démon lett és egyszerűen nem szerette volna a társaságot egy újabbal tölteni. Összeveszett Ethaneallel még mindig nem beszél vele max szűkszavúan, de nem szereti ezt az egészet. Megölné magát, de nem fogja tudni. Nem akar elpatkolni ezt ki is veri a fejéből. Amikor megszólítják csak pislog Nicolera. Elmosolyodik, de ugyan abban a pozicóban ül mint előbb. Mozdulatlanul. Szemei kinyitódnak és figyel a lányra.* - Szia.*Köszön a lánynak. Letett e a tervéről? Nem.. de most nem is gondolt rá. Vámpírok hada.. a bűz amit érez. Kicsit ki kellett eresztenie.*- Mi járatban erre ahol még egy lélek se jár?*Kérdezz rá és méregeti a lányt. Rég látta. Az ispotály óta.. igen lelépett, mert nem szerette volna veszélybe sodorni a lányt. Lassan egy hónapja volt ugyan, de most nem kell az sem, hogy nyaggassák. Csak sóhajtozik és arrébb ül, hogy leüljön a másik.* - Gyere ülj le ne álldogálj. Rég láttalak.~még milyen rég..~*Nem vágyott társaságra, de nem küldi el a másikat hiszen az illetlenség lenne. Csak figyeli meredten a szemeivel és halványan elmosolyodik amikor csak ránéz.*~Kereshettem volna.. de nem tettem..~*Gondolkozik és nem szól semmit.*
Nicole Brise- .::Diák::.
*Ahogy a másik köszön neki, és maga mellé invitálja, nem tesz semmit, csak áll továbbra is mozdulatlanul, összeszorított szájjal. Nem mintha kísértést érezne, hogy leordítsa a fejét, sokkal inkább kapna egy kész lelki fröccsöt a srác, ha Nico nem állná el ennek az útját. A hellyel kínálásra röviden nemet int, majd pár másodperc szünet után végül megszólal.* - Ne tegyél úgy, mintha semmi nem történt volna. Én nem... nem... *Nem tudja folytatni. Ajkait ismét vékony csíkká préseli össze, kezét ismét ölbe teszi és oldalra néz, tekintetét egy sírkőre szegezi.* - Egyszerűbb lett volna, ha megmondod, hogy tévedtél. Gyáva dolog, amit tettél, és én csalódtam benned. *Folytatja végül, a hosszúra nyúlt szünet után. Majd zöld szemeit ismét a földön ülő fiú felé fordítja.* - Persze, lehet, hogy én vagyok túl naiv. Amiért hittem neked. Valószínűleg túlságosan kevésszer hallottam hasonlót az elmúlt hét évben. Azt hittem, komolyan gondolod. Bocs, hülye voltam. *Majd egy száznyolcvan fokos fordulatot tesz, és elindul kifelé, amerről jött. Határozott léptekkel halad, immár a teste mellé eresztett kezekkel. Nem is fog visszavenni a tempóból a szobájáig, ha Chris, vagy valaki más meg nem állítja. Kezdi megérteni a dolgokat, de nem fog túllépni rajta egy ideig. Bár nem vallotta be magának, és még mindig nem szeretné bevallani, de szerelmes Chrisbe. Ezt már akkor tudta, amikor meglátta a kapu előtt, csaknem elvérezve. Talán korábban is. Éppenhogy csak önmagának nem vallja be. Most meg aztán főleg nem. S hogy mit okol akkor a fájdalomért? Azt, hogy végre, ennyi idő után kapott némi szeretetet, és ilyen gyorsan elvenné tőle a sors. Majd beletörődik. De az biztos, hogy ez az eset nem fogja egyszerűbbé tenni a szocializálódását.*
Christopher Acerlot- .::Diák::.
*Látja, hogy nem ülnek le mellé és csak pislog. Tudja jól, hogy hibás abban, hogy nem kereste Nicolet. Meg volt rá az oka. Vámpír utálat kijött belőle és nem szeretett volna a lány előtt azzá válni aki valójában. A vérfarkas énjét elkergetné ha tudná, de mivel nem tudja így kénytelen együtt élni vele. A szavaira ridegen néz és sóhajtozik.* - Amíg nem tudod az indokot meg ne szólj…*Csuklik el a hangja és halkan kezd el beszélni lágy nyugodt hangon. Utána a következő szavakra hevesebben ver a szíve, de nem ideges. Csak szarul esnek neki a dolgok.* - Mondtam.*Szólal meg majd vesz egy mély levegőt és fel áll.* - Mit kellett volna mondjak? Nem mondhatom azt, hogy boccs a vámpír utálat miatt nem kerestelek..*Erősödik meg a hangja csak kicsit felhúzta magát a dolgon. Amikor megtudta azt, hogy Ethan vámpír lett: Sápadt volt az arca és leüvöltötte a fejét. Olyan szinten, hogy nem volt képes uralkodni magán csoda, hogy nem verekedtek össze. Ha bár Ethan erősebb.. de múltkor például tőlük zengett a Sylorina. Inkább el volt egyedül és nem foglalkozott senkivel.. csak kissebbségi komplexusa van.* - Ne haragudj..*Fordul el és támaszkodik neki a fának és vesz egy nagy levegőt* - Az unokatestvéremet vámpírrá változtatták és mellette Démon is aki nem tudja uralni az önkontrollját. Bocsánat ha esetleg ezért szívódtam volna fel. Nem szándékosan tettem. Miért lennél naív?*Teszi fel a kérdést, de még mindig a fának támaszkodik és nem néz Nicolera. Szégyenli magát, de ezért nem akart senkivel találkozni.* - Nicole basszus szeretlek… nem szeretnélek még egy olyannak kitenni. Veszélyre gondolok. Nagyon szégyellem ami a múltkor történt, de ettől függetlenül te is kereshettél volna.*Jegyzi meg majd a szava el akad és immárom ráfigyel Nicolera. Nem tudja mi lesz a kapcsolatból. Nem akarja átverni.. csupán néha magányra vágyik ennyi. Egyszerűen úgy érzi a Sylorinában nincs helye, de hát erről nem a vérfarkasság tehet. Ha akarná akkor újra indítja a kapcsolatokat, de ha egyszer nem megy nem kell erőltetni.* - Így is elegem van, hogy a FélSylorina utál..*Jegyzi meg halkan és igen kijön belőle minden most.*
Similar topics
