by A hely ahol a lelkek békésen szunyókálhatnak és nem háborgatják őket. Nyugodalmuk több évezredét itt töltik és semmilyen diák nem jön ide és zavarja meg a Köreiket. Ha egy is belép akkor az egyik rokonát látogathatja meg avagy éppen magányra vágynak. A temető épp megfelelő erre a célra. Még arra is van lehetőség, hogy a gyerekek gyakorló terepnek is jó.
+13
Aaron Crownwell
Abaddon
Simone Bellerose
Nicole Brise
Christopher Acerlot
Karita Toov
Lisa Deadwood
Rebecca váltó
Elizabeth Cobb
Mesélő
Abigail Aleksev
Fredrik Laine
Amarilla Darwin
17 posters
Temető
Amarilla Darwin- .::Igazgató: Sylorina::.
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
*Egy lidérc fiú árnyékként suhan a temető sűrű ködében. Az angyalvadász ruháját viseli, és a fegyvere is ott van nála. Sírkőről sírkőre ugrál a srác, miközben ma már ötödszerre járja be a temetőt. Folyamatosan mozgásban kell lennie. Egyrészt, mert néha túl hiperaktív, másrészt meg, ha angyalokra akar vadászni akkor nagyon gyorsnak kell lennie. Lehuppan a nedves fűre, nagyot szusszant, és továbbiakban pedig sétálgatni fog. Kezében szorongatja a fegyverét, elgondolkozva mered előre, és hangtalanul lépked.* ~ Kíváncsi vagyok a Lord mit fog szólni ehhez a gyökérhez. Na mindegy. Én játszom tovább a jó fiú szerepet, aztán majd kirúgják ezt a hülye gyereket. De most menjünk tovább, hátha találok valamire levadászásra váró lelket.*Összeszűkölt szemmel próbál átlátni a ködön hátha kiszúr valami szellemet, amit átsegíthet véglegesen a túlvilágra. Miután megunta a sétálást és a kutatást fogja magát, és felül egy hideg, mohás sírkőre. Fél a temetőben? Nos egyáltalán nem, sőt kifejezetten jól érzi itt magát. A köd és a temető borongós hangulata fel tudja dobni Fredrik hangulatát.*
Vendég- Vendég
*Egy fiú. Aki nem szeret a temetőbe járni. Miért is nem!? Nem a félelem hanem a bátorság ami nincs meg a fiúban.Most még is ugye oda megy vagyis repül, mert gyakorol. Szereti a napsütötte helyzetet és ha repülhet főleg Qarinba. Mindig is imádta a repülést. Öltözete igazából ma is egyszerű csak egy Nike sötét farmer nadrág és egy zöld ing aminek a felső gombja ki van kapcsolva. Igazából ő így néz ki jól. Haja fel zselézve két tőre a hátsó zsebében. Énekelget a fiúcska egy Hammerfall számot. Konkrétan az Always will be-t. Túl van a dolgokon és egy arcizma sem rezzent meg, hogy gyilkolt. Hogy kirúgják? Vállat ránt úgyis van egy siker világa.. de azért nem fogunk megint egóskodni. A temetőben leszáll egy sírkőre éppen csak, hogy megpihen. Minek is jött ő ide? Vadászni egy két dologra. Vámpírra e? Talán, de most a fél klánt úgyis magára haragította szóval jobban teszi ha elkerüli őket.Lidércekre meg inkább nem. Simán ilyen csontvázokat néz keress hátha lát egyet kettőt és egyébként is Nate azt mondta neki ma ő úgyis itt lesz valahol. Ha nem a síroknál akkor a kriptában, mert egy fontos dolga akadt. Szóval most ezért jött ide. Fehér szárnyai csodásak a fiúnak, de nem mutatja őket nyilvánosan a fehér nem megy hozzá. Csak les és néz ameddig el lát a ködben.*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
*Mikor megpillantja, hogy egy "közeli kedves ismerős" ereszkedik le nem is olyan messze tőle akaratlanul is egy gonosz vigyor jelenik meg az álarca mögött. Figyeli, ahogy a másik is helyet foglal egy sírkövön, mire Fredrik kiegyenesedik, és megszólal. Mivel a vadász ruhájában van egy kis szerkezet a szája előtt ez eltorzítja a hangját, és mély, dörmögő és felettébb hátborzongató hangot kölcsönöz a srácnak.* - Alexander Seth Marceau! Hogy merészeled megzavarni a holtak nyugalmát! Ide évek óta nem tette be a lábát senki mivel tartanak a Holtak Haragjától! Azaz tőlem. Most megfizetsz minden bűnödért te angyalfattyú! Elárultad saját népedet azzal, hogy vérrel mocskoltad be a kezed, így hát én foglak átsegíteni a Holtak Birodalmába! *Majdnem elröhögi magát miközben dumál szóval meglehetősen is rázkódik a röhögéstől. Felemeli a kezét, és elhajítja a fegyverét. A gyilkos fegyver Alex mellett csapódik be egy sírkőbe.* -Ha most azonnal eltakarodsz innen akkor még van esélyed a túlélésre, bár felesleges, mert úgyis a kezeim közé kerülsz. *Mondja komoran az árny, miközben visszarántja a vadász fegyverét. Leugrik a kőről, és futásnak ered pár pillanattal később már Alex felé az ellenkező irányból közelít a lidérc fiú játékszere. A köd szerencsére most a lidérc javára játszik, s mivel a srác árnyék alakban köröz Alexander felett ezért nagyon nehéz lenne kiszúrni már csak a gyorsasága miatt is. * -Mondd, félsz a Halál Angyalától, aki most készül véredet venni az ártatlanok miatt? *Nos, imádja alakítani ezt a szerepét. Ilyen jól még soha nem szórakozott a srác. Fredrik ismét lendíti a karját, a fegyver villámgyorsan szeli át a levegőt, és ha Alex lassan tér ki akkor talán egy kis sebet okoz Fred a fiú szárnyain.*
Vendég- Vendég
*Csak Friss levegőt szív azután tovább fog állni a fiú, mert nem szeret temetőkben tanyázni. Igazság szerint soha nem szeretett ilyen helyekre járni.Halkan énekel, telefonja a zsebében és az is rezeg. Nyilván való sms-t kapott, de most nem fogja érdekelni majd megnézi ha visszatért az iskolába. Azután amikor körbe néz meg les egy két nevet. Az ujjával a néven végig megy aztán a gyilkos tekintetével körbe figyel hátha lát valami mozgalmat. Semmit nem lát nem hall. Egy lélek sem jönne ide. Vajon miért is? Hiszen alig jár ide bárki is. Jó ez a nyugalom mind addig amíg meg nem hall valami hangot amit nem tudja vélni honnan jön. Körbe néz és röhög egyet. Nem Alex egyenlőre nem ijed meg. Ez egy hang mit árthat!?* - Nálam van aki jobban gyilkolt már és konkrétan nekem volt inditékom. Mutasd az arcod te gyáva féreg!*Ejti ki a szavakat teljesen nyugodtan és a szárnyait visszahúzza amikor egy fegyvert lát ami iszonyat gyors volt. Alexander szárnyát picit megkarcolta, csak öszeszorítja a fogát, majd bent a suliban megnézi.* - Át segítenél? Nem tudnál. Mutasd magad, te ostoba aki fattyúnak hív.*Mondja. Tudja, hogy nem holt ez valami más. Szóval, ő vár és neki támaszkodik a sírnak és az egyik pengéjét előveszi a zsebéből. Másik kettő tartaléknak ott van. * - Nem te menjél el légyszíves itt én voltam itt előbb. Tudod ez szabad ország szólás szabadsága van és konkrétan oda megyek ahova szeretnék.* - Közben előveszi a telefonját most meg telefon hívás. Gabriel. Most nem hajlandó beszélni vele leteszi és vissza a zsebébe.* - Na akkor, ha ennyi tellett tőled. Nem lehetsz valami jó harcos. Gyáva nyuszi... Azt hiszed megijedek attól ha a fegyveredet eldobod? Tévedsz...*Nézz a távolba és hangosan kiáltja el magát és közben elindul valamerre a temetőben. Csak óvatosan lépked nem akar semmilyen gödörbe beleesni. Less közben hátha meglátja az illetőt. Hogy ki leht vajon? Van egy ejtése. Kettő is vagy is. Nem szeretne találgatni, szóval mutassa magát.Ha nem akkor menjen a pokolra.*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
*A gyáva féreg szónál mély öblös nevetést hallat. Eddig bírta. Kész. Most már a röhögése nagyon durván el lett torzítva.* -Nincsen testem te ostoba fattyú. Ha lenne is, és megmutatnám magam akkor minden bizonnyal bele halnál a rémületbe, de én a saját kezemmel akarlak kinyírni.*Szólal meg megint a "hang".* -Lehetséges, de azok mind meghaltak, vagy átok sújtja őket, de semmiképpen sem teszik be ide a lábukat. Ez egy szent hely, és te megzavartak több ezer éves lelkek nyugalmát. *Felel a fiú indoklásának, majd ugye azzal szórakozik, hogy a fegyverét dobálja Alex felé.* -Hidd el, sikerülne. Rengetegen hulltak el kezem által. Látom kihagy az emlékezeted angyalfattyú. Ha nincs testem nem tudok mutatkozni, ha lenne is visítva menekülnél ki innen. *Rántja meg a vállát a ködben rejtőző lidérc, aki felettébb jól mulat Alexen.* -Kétezer éve óvom a betolakodóktól ezt a temetőt csak nem hiszed, hogy te voltál itt előbb? Régebb óta létezem, mint te kölyök. *Csattan fel Fredrik. Igazából remekül színészkedik, úgyhogy Alex biztosan nem ismeri fel a torz hangját, de még arra is ügyel, hogy a beszédstílusa más legyen.* - Szabad ország, és szólásszabadság! Hah! Ebben a világban, ha kimered nyilvánítani a véleményedet előbb letépik a fél karodat utána meg nyilvánosan kivégeznek. *Horkant fel a titokzatos szellemlény. Ezek után elhallgat, majd Alex szavaira csak később reagál. Neki futásból felugrik, és hátba rúgja a fiút. És ha ez összejön neki akkor a földön fetrengő Alexet felkapja, és a torkának szorítja a fegyverét.* -Mindig nem tartasz jó harcosnak? De akár küzdhetsz is az életedért, már ha eltalálsz. Aztán szépen odébb löki a srácot, és megint mozgásba lendül.* -Nem vagyok gyáva nyúl. Inkább te vagy az. Te szájhős fattyúivadék. Jár a szád, de ha cselekedni kellene akkor inkább elhúzódsz.*Szól Fredrik, majd felmászik egy sírkőre, és elhallgat. Figyeli Alexandert, és igyekszik visszafogni magát, mert már így is enyhén röhögőgörcsöt kapott, de csendesen vihog magában.*
Vendég- Vendég
*Csak néz összeszűkített szemekkel és ugye egyenese merev tartásából ítélve Nem olyan mint aki fél. Még. Egyenlőre... Megjegyzi a gyáva szót és csak cinikusan felkuncog.* - Ahha nincs tested. Még is itt járkálsz. Már elnézést a szellemeknek van testük lehet is látni, de mit gondolsz ha fényt kapsz. Mennyire rettsgz ettől!?*Teszi fel a kérdést teljes magabiztosságban és csak les. A Köd körülötte nem is fél igazán szóval csak meg van rémülve. Más a két szó jelentése a félelem máshogy mutatkozik meg nála. Azután ugye megint a hang.* - Lehetséges, hogy nem teszik be én még is ide beraktam! Tudod Nem fogok elmenkülni innen azért, mert itt van valami vagy valaki.*Jelenti ki és a kripta felé les ahonnan egy arcot látott elbújni. Mi a fene?* - Nate én megöllek...*Arc izmai megfeszülnek és ökölben a keze. A srác valóban ott van, de Alex nem is sejti azt, hogy Fredrik van a háttérben.* - Valóban? Nem hiába kerültél a Sylorinába te idióta. Most komolyan mióta jársz ide a temetőbe?*Teszi fel a nagy kérdést és igazából azon gondolkozik ha esetleg nem Nathaniel lenne akkor ki.* - Szánalmas vagy, hogy két éve véded őket de igazából nem az én dolgom.*Vonogatja a vállát és még mindig a kripta felé bámul.* - Igen kimerem nyílvánítani. Nem félek elmondani a véleményem és nem félek az olynaoktól mint te.*Remeg a hangja, de nem ő nem féééél.. Csak makacskodik.*Azután természtesen az égre is fel pillant és szárnyait kiereszti.* - Na repüljünk egy sort..*Igen ám, de a gond ott volt a szárnya sebbzett volt és kiment a fejéből. Nem tudja. Amikor próbál repülni utána szúrja ki a sebet.* - Ezért remélem tudod meghalsz...*Jelenti ki majd ugye nézi azt, hogy merről jöhet a hang, de nem lát és nem hallja.. Konkrétan hátba lett rúgva és elesik a szárnyaira is igen érzékeny.* - Fúúú csak tudnám meg ki vagy, te ostoba árnyacska. Meg lakolsz mindenért. *Most már a teste remeg, de a hangjában is ott van a félelem. Arc izmai megfeszülnek amikor torkának szorul a fegyver. De nem lát még mindig senkit.* - Amatőr van. Azt hiszed ettől megijedek?*Érezheti Fred ha még a fegyver a kezében van akkor meg remeg Alex minden csontja. Konkrétan libabőrős lesz.* - Én legalább nem bújok el minden árny mögé és mutatom az arcom, de te... Légyszíves hagyjál békén és menj a dolgodra oda ahova való vagy.*Köpi a szavakat idegesen és cinikusan és még mindig gyilkos szemekkel tekint és tőre a kezében van szóval azt a fegyvert ha ( természetesen Fred nem ment még el megpróbálja kiütni vagyis ugye védekezni) az user hülyén fogalmazott.* - fattyúivadék? Ezt utoljára más mondta nekem ne merészeld ezt használni, mert bajod eshet. Tudod mit ha annyira bátor vagy gyere az iskolába. Rendezzük le ott és ne itt. A sötétben el tudsz bújni. Nem mutatod magad. Miből gondolod, hogy elhiszem nincs tested? Nyílvánvaló van csak lehet köpenyben vagy vagy más jelzőt inkább nem használok. Mit gondolsz? Mikor jövök rá ki is vagy? Még ha nem is ismerlek. Csak kerülj a kezem közé akkor úgyis meggyűlik a bajod.*Mondja mondja mondja és mondja. Már félelmében mondja e következő szavakat, de elkergetni nem igazán tudják. Ha Fredrik ugye elment a közeléből leül az egyik sírkőre és csak les a kripta felé. Ha Nate volt az akkor szét veri az arcát az egyszer fix. Mivel nem tudja mi baja van vele soha nem bántotta és konkrétan nem érti a helyzetett. Lehet viszont téved a fiú sőt biztos. Egyenlőre tanácstalan.* - Kevés vagy ehhez az elkergetéshez, nem félek az ostoba fegyveredtől sem.* ~Csak kicsit de ezt nem kell tudnia a másiknak..~*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
- Nem, tévedsz kölyök. Fogalmad sincs a múltamról, hogy miért vagyok ilyen amilyen. Meglehetősen ostoba vagy, ha gyerekmesékre alapozod a tudásod. Javasolnom neked, hogy halálod utáni létet arra fordítsad, hogy tanuljál. *Válaszol könnyed hangnemben. Őt aztán nem tudja felhergelni Alex. Ahhoz túl jól szórakozik.* - Nem félek a fénytől ostoba halandó. Semmit nem érnél el vele. Kedvelem a ködöt, de attól függetlenül bármilyen idő van én remekül elszórakozom. Csinálj csak fényt, ha szeretnéd látni hogyan koncollak fel, de azt hiszem lesz lenne szép látvány, mert képes vagyok arra, hogy addig életben tartsalak. *Az utolsó mondatnál hazudik, de nagyon meggyőző hangja van a lidérc fiúnak.* -Mert ostoba vagy, és a figyelmeztetések ellenére voltál olyan kishitű, hogy nem érlek tetten! *Dörren rá a fiúra, megemeli a hangját, és ilyenkor már jó páran elmenekültek volna innét az biztos. Aztán neki áll Alex valami Nate-ről hadoválni így Fredrik csendbe marad, és hallgatja a fiú kifakadását. A szárnyas dologra megint felröhög.* - Hogyan ölhetnél meg, ha egyszer halott vagyok? Ostoba kis szárnyas. *Nagyon-nagyon kevés kell a fiúnak, hogy ne röhögjön fel ég hangosabban, de fegyelmezi magát, és visszafojtja a röhögést. Aztán úgymond megleckézteti Alexet az amatőr szóra meg elereszt a maszk mögött egy féloldalas vigyort.* ~ Csak te hiszed ezt öcsi. *Gondolja magában, és folytatja a színjátékot.* -Az a dolgom, hogy védjem eme helyet az olyan tiszteletlen taksonyosoktól és betolakodóktól, mint te vagy. Ha nem akarsz e helynek a tagja lenni akkor hordd el magad mielőtt még befejezném a játékot, és neki állnék a kínzásodhoz! *Felel a másiknak, és komolyan olyan jól szórakozik, hogy napokig ezen fog röhögni, ha megpillantja Alexet. A szúrás elől kitér, és ugye odébb löki az "áldozatát".* -Szerencsétlen flótás. *Csóválja a árny-fejét a fiú, mert még mindig nem látszik.* -Bajom esik? Egy testetlen lénynek? Még mindig nehezen érted meg a dolgokat, fiú. És felmegyek én az iskolába, ha kell, de ott se látsz majd. Viszont azt hiszem remekül fogok szórakozni a kis életeddel. *Horkant fel a fiú. Már eltervezte, hogy bármilyen módon, de Alexet szívatni fogja.* -Előbb teszlek láb alól, minthogy kitaláld ki vagyok. Mellesleg nem félek tőled angyal. *Ennyit mond, aztán eltávolodik, és csendesen figyeli a másikat.* -Kevés vagyok? Majd kiderül. *Elsuhan a Alex mellett, és még a fiú hallja utolsó szavait.* -A legrosszabb rémálmoddá válok. Olyan leszek, mint az árnyékod. Az álmaidba beférkőzök, aztán meglátjuk meddig bírod. Könyörögni fogsz nekem, hogy meghalj. *Suttogja halkan, majd Fredrik barátunk villámgyorsan tempóban megindul az iskola felé, hogy átöltözzön, és laptopja társaságával várja meg Alexandert, hogy folytassa a szemétkedést.*
Vendég- Vendég
- Nem is érdekel a múltad. Azt sem, hogy ki vagy és az sem érdekel honnan jöttél. De a pokolba való vagy és hidd el nm félek tőled. Egyenlőre.*Feleli és megjátsza magát. De tényleg nem mutatja ki, de igazából érezheti a másik a félelmet. Sőt. A hideget is érzi amikor ugye gyorsan eltűnik a másik. Oldalra dönti a szőke fejét és konkrétan majdnem felröhög a mondatán.* - A fénnyel el tudlak csalni, te semmire kellő mihaszna alak. De nem érdekelsz. Jobb dolgom is van azért, mert nem miattad jöttem ide. Takarodjál elfelél...*Mondja ki az utolsó szavakat és felvonja a szemöldökét. Hallgatja a másik szavait. A szárnyasra csak püffög és hümmög. Az, hogy a másik felröhögne akkor lebukik és biztos, hogy megverné azt a sötét hülye gyereket. A megleckéztetésre sem reagál semmit, mert ugye ezt nem tudja. Ha tudná is felröhögne és nem mondana semmit bááár.. még ez csak a kedzet és reméli nem lesz több.* - Védd.. de nem ártottam semmit a hülye helyednek. Konkrétan nem is érdekelsz, de most kihúztad a gyufát teeee poklok pokla. Azt, hogy konkrétan mit gondol a helyzetről ő csak vállat ránt igazából azon gondolkozik, hogy nyomozni fog ez ügyben ha Nate volt az valóban akkor megfogja leckéztetni és nem teszi zsebbre amit kapni fog. Azt is tudja mi a gyenge pontja a Démon fiúnak szóval nem fogja hagyni a dolgokat.* - Bajom? Milyen táj szólásban beszélsz he? Nem is hallottam még így beszélni embereket vagy árnyakat, komoly problémákkal küzködhetsz te ember.*Mondja ki hangosan a gondolatát és utána lesni a kripta felé. Az idióta nem, hogy telefonálna vagy valami nem. Ő konkrétan most még egyenlőre magánakciózni fog. A hangokra csak reagál. Felmegy az iskolába? Menjen nem érdekli majd elő fog kerülni az illető.* - Én megmondtam, hogy az iskolába jársz és figyelj. Ha meglátsz kerülj el, mert jót nem állok magamét. De tudod mit? Bánom is én ki vagy éld az életed, de engem haggyjál békén. A legrosszabb rémálmom? Kacagni tudok.. Ha magadra akarsz haragítani egy csomó vérfarkast akkor gyere. Riogass. Amúgy sem félek tőled. Az álmaimba? Oda nem tudsz. Ha be is tudnál férkőzni akkor is elkergetlek, mert nem vagyok kíváncsi rád. Meghalok? Előbb fogom megírni az új demómat mint, hogy a kezed által halljak meg. Nekem erre nincs időm.*Jelenti ki kiabálva és mérgesen azután fogja magát és távozik a temetőből és mérgében a kedvenc pengéjét is ott hagyta. Konkrétan nem is vette észre, hogy dühében ledobta. Gyalogolnia kell. Na és. Ő nem puhány csak repülni akart. Nem mutatja meg a sebét. Nem fáj neki csak sajog. Lemenjen az ispotályba Dariushoz? Nem az a fajta. Ha kell menni akkor kell menni. Mindenesetre ő most konkrétan vissza mászik a Cameosba elég volt neki a kísérteties helyekből és konkrétan ha tudná, hogy Fredrik volt akkor megverné nem. Nem csak megverné.. Kinyírná... Sápadt, Izzadt fejjel lép be a társalgóba amikor megérkezik, de egyenesen a fiú hálóba lép be és fekszik az ágyára aztán agyalni kezd a dolgokon.*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*Egy árny suhan át a temetőben egyenesen fel egy fára ül. Ő egész délután kint volt és szívta a friss levegőt így a temetőbe is eljutott. Egy barna hosszú ujjú felső van rajta és farmer nadrág. A tűsarkú fekete csizma rajta van és a nyakán egy selyem sál van. Hosszú haja szokás szerint kiengedve tőrei és pengéje az övéből kikandikálnak. A fán ücsörögve figyeli a sírokat aztán feltekint a félholdra és becsukja a szemeit és mélyen szívja be a friss levegőt.*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
*Ő egész végig nyugodtan ücsörgött a temetőben az egyik fa tetején, amíg Des fel nem bukkant mellette. Nem érezhette meg a srácot, mert a szagát valamilyen krémmel sikerült elnyomnia. Vadász ruhájában csendesen guggol az ágon, amire Destiny is elhelyezkedett, majd pár perces néma csend után megszólal.* - Hello. Ahogy elnézem nem csak engem vonz a halottak földöntúli nyugalma. *Szól csendesen a fiú, és Desre pillant. Nem jelenik meg a lánynak, sőt nem is fedi fel kilétét. Szeret inkognitóban maradni, és épp most éli kevésbé elmebeteg napjait. Nem rég rázta le Lasse haverját, és most a temetőbe jött mélázni az élet értelmén. Tehát ő szép nyugodtan el van itt, és próbál beszélgetést kezdeményezni. De csak azért szól a lányhoz, mert lidérc, és még nem volt alkalma jobban megismerni őt.* ~ Szerencséje, annak a mocskos angyalivadéknak, hogy ne esett komolyabb baja a húgának, mert tényleg bevertem volna a gyerek képét. ha ő nem lenne mindenkinek könnyebb lenne az élete...* Agyal magában miközben arra vár, hogy Destiny válaszoljon neki.*
Mesélő
*Kellemes este van: a levegő, noha eléggé hűvös, azért még elviselhető: talán nincs is hidegebb nulla foknál. A szél enyhén lengedez, és ahogyan Fredrik mondta, tökéletes a nyugalom. Legalábbis úgy tűnik. Mialatt a két fiatal elkezd beszélgetni, lassacskán eláll a szél, és a békés éjszaka kísértetiessé válik. A sírok közül halk suttogások hallhatóak, és ha nem lenne immár teljes szélcsend, az ember - illetve esetünkben lidérc - azt hihetné, hogy csak egy fuvallat játszadozik a fülével.
A hely kísérteties hangulatát hirtelen egy hatalmas reccsenés töri meg: az ág, amin a két diák ül, hirtelen leszakad, minden előzetes jel nélkül, és ha kapaszkodni próbálnának valamibe, azt tapasztalnák, hogy nem tudnak elérni semmit. Majd a sötétség teljesen eluralja minden érzéküket, és a két fiatal érezheti, hogy már jóval régebb óta zuhannak, mint ahogy normál esetben el kellett volna érniük a földet.
A zuhanás mégsem tart örökké: nagy csattanással érnek földet egy csomó törmeléken, egy romos csarnokban. Régebben vélhetően egy bejárati csarnok lehetett, vagy egy társalgó, mostanra azonban már semmilyen bútor nincs benne, így a funkciója megállapíthatatlan. Két út vezet tovább: egy, fel a lépcsőkön, egy pedig a lépcsővel szembeni folyosón. Valamint a helyiségen három ablak van, ezek közül egy akár teraszajtó is lehetne. A sötétség szinte teljes, csak a hold és a csillagok fénye szűrődik be a helyre.*
A hely kísérteties hangulatát hirtelen egy hatalmas reccsenés töri meg: az ág, amin a két diák ül, hirtelen leszakad, minden előzetes jel nélkül, és ha kapaszkodni próbálnának valamibe, azt tapasztalnák, hogy nem tudnak elérni semmit. Majd a sötétség teljesen eluralja minden érzéküket, és a két fiatal érezheti, hogy már jóval régebb óta zuhannak, mint ahogy normál esetben el kellett volna érniük a földet.
A zuhanás mégsem tart örökké: nagy csattanással érnek földet egy csomó törmeléken, egy romos csarnokban. Régebben vélhetően egy bejárati csarnok lehetett, vagy egy társalgó, mostanra azonban már semmilyen bútor nincs benne, így a funkciója megállapíthatatlan. Két út vezet tovább: egy, fel a lépcsőkön, egy pedig a lépcsővel szembeni folyosón. Valamint a helyiségen három ablak van, ezek közül egy akár teraszajtó is lehetne. A sötétség szinte teljes, csak a hold és a csillagok fénye szűrődik be a helyre.*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*Ahogy leül, a fára kicsit megpihen, aztán a lidérc tovább terepezik. Vesz, egy friss levegőt körbe néz, a síroknál a hangra majdnem leesik a fáról, de csak majdnem. Nagy levegőt vesz, összeszűkíti a szemeit és a fejét csóválja.* - Ez a baj a mi fajtánkkal Fredrik Laine. El tudunk rejtőzni, de meg is ijeszthetjük a másikat. A halottaké? Valójában igen. Szeretem. Gyere, már elő olyan idegesítő mikor nem látom a másikat. Ha egy angyal jön, eltűnhetsz.*Mondja a nő mosolyogva és becsukja a szemeit ugye. Aztán egyszer csak hírtelen elsötétedik körülöttük minden és Destiny érzi, hogy zuhan.* - Mi az isten!?*Nincs megijedve, de azért tudhatná, mi történik.* ~Mikor ér véget az utazás..~*Gondolkodik magában, és amikor hírtelen leérnek, egy hangos sikollyal a földre zuhan, de reflexszerűen felpattan.* - Oké. Hol vagyunk és mi ez?*Kérdezi, hangosan majd ellenőrzi a haját és a zsebéből elővesz egy tükröt.* - Legalább a sminkem és a hajam nem sérült meg. A lelki békém igen..*nézi a két utat.* - Én elindultam felfelé…*Mondja morogva ha a lidérc vele jön akkor követi. Ha nem akkor egyedül megy tovább.*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
*Vigyorogva guggol az ágon, és hallgatja a leányzót.* - A rejtőzködés áldás a fajtánknak. Különben is egy lidércnek mindig mindenre felkészültnek kell lennie. *Szól halkan, de a világ minden kincséért sem bukkanna fel. * - A halottaké bizony. Ide rajtunk kívül egy lélek se jár, így tehát itt egy fáradt lidérc békére lelhet. *Még mindig halkan beszél, és mikor feltámad a szél, és furcsa hangokat hoz magával a szél csupán felvonja a szemöldökét. Teljességgel nyugodt a fiú, és várja, hogy valami más is történjen ezen a fuvallaton kívül. Ezután következik a reccsenés, és Des-szel együtt zuhanni kezd, de ő nem mutatja ki az érzéseit. Némán és láthatatlanul zuhan, igazából azt várja, hogy mikor érnek földet. Aztán felmordul, mikor egy kisebb kupac törmeléken landol a fiú. Feltápászkodik, leporolja a ruháját, de még mindig nem fedi fel a kilétét. * - Honnan a francból kéne tudnom. Igazából az hülyeség lenne, hogy leszakadtunk egy kriptába, mert akkor fent látnánk a helyet, ahol az ág beszakította volna a plafont, így szerintem valami másik dimenzióba kerülhettünk át. *Rándítja meg a vállát, bár a másik nem látja őt, de mindegy. Felpillant, majd a terepet kezdi felderíteni, amíg Destiny a sminkjével foglalkozik.* - Most komolyan. Hogy lehettek ennyire hiúk? Még Kyrie sem sminkeli magát… *Forgatja a szemét, és mikor Des elindul a lépcsőn felfelé utána szól.* -Oké, én megyek a folyosón. *Zsebre vágott kézzel, árnyként elindul a folyosón, és minden apró neszre figyel. Igazából neki tök mindegy, hogy egyedül kell-e mennie. Csak szépen felderíti a földszintet aztán majd lesz valami.*
Mesélő
Destiny
*A lány nyugodtan halad felfelé a lépcsőkön, és úgy tűnik, nem érdekli különösebben, hogy Fredrik nem tart vele. Pedig talán bölcsebb lenne együtt maradni... A lépcsőn felérve egy közepes méretű helyiségbe ér, ahonnét öt szoba nyílik. Ha bemegy valamelyikbe, és idefent vélhetően nem is igazán tud mást csinálni, itt is romokat talál, de itt még egy két ágy is található. A törmelék alól több holmi is kikandikál, valamint az egyik sarokban egy romos szekrény is megtalálható. Mindemellett persze a lidérc úgy is dönthet, hogy inkább visszatér a földszintre, és másfelé indul tovább.*
Fredrik
*A fiú, szintén nem különösebben foglalkozik azzal, hogy egyedül kell mennie vagy sem, így ő a folyosó irányába halad tovább. Minden harmadik méter után ajtókat fedezhet fel, amelyeknek már csak a kerete van meg, és hallhat halk neszeket: a temetőben már hallott suttogások itt is jelen vannak. Itt szinte folyamatban van az omlás: jobb, ha óvatos, mert állandóan esnek le vakolatdarabok a plafonról. A szobák legnagyobb része üres, de ahogyan halad a folyosón, egyre közelebb ér a hangok forrásához...*
*A lány nyugodtan halad felfelé a lépcsőkön, és úgy tűnik, nem érdekli különösebben, hogy Fredrik nem tart vele. Pedig talán bölcsebb lenne együtt maradni... A lépcsőn felérve egy közepes méretű helyiségbe ér, ahonnét öt szoba nyílik. Ha bemegy valamelyikbe, és idefent vélhetően nem is igazán tud mást csinálni, itt is romokat talál, de itt még egy két ágy is található. A törmelék alól több holmi is kikandikál, valamint az egyik sarokban egy romos szekrény is megtalálható. Mindemellett persze a lidérc úgy is dönthet, hogy inkább visszatér a földszintre, és másfelé indul tovább.*
Fredrik
*A fiú, szintén nem különösebben foglalkozik azzal, hogy egyedül kell mennie vagy sem, így ő a folyosó irányába halad tovább. Minden harmadik méter után ajtókat fedezhet fel, amelyeknek már csak a kerete van meg, és hallhat halk neszeket: a temetőben már hallott suttogások itt is jelen vannak. Itt szinte folyamatban van az omlás: jobb, ha óvatos, mert állandóan esnek le vakolatdarabok a plafonról. A szobák legnagyobb része üres, de ahogyan halad a folyosón, egyre közelebb ér a hangok forrásához...*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
- Szeretek szép lenni, na.*Mondja, duzzogva aztán elindul felfelé a lépcsőn árnyékosulva. Ugye felér egy kis helyiségbe ér és nagyokat pislog.* - Romok. Más nincs itt? Csak két ostoba lidérc és egy rakat kő és ágy!? *Költői kérdés és a fejét fogja a lány. A tárgyakat megnézi mi az amit használni tud. Összeszedi és vissza megy a földszintre. Az, hogy Fredrikkel összetalálkozzon ne is álmodjon róla a lidérc. Megnézi, hova tud elmenni, de valószínűséggel kilép a teraszra és körbe néz.*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
- Én meg jobban szeretem, ha nem a közelemben szépítkeztek, mert idegesít, hogy majd beáll a nyakatok, de mégis úgy tartjátok a fejeteket, mint valami sznob plázacicák. *Forgatja a szemét a fiú, majd ugye szétválnak. Ő óvatosan közeledik a folyosón, néha elugrik a vakolat darabok elől meg hát hallja a neszeket… Szóval van olyan elvetemült a srác, hogy egyedül vágjon neki a kalandnak. Esze ágában sincs visszafordulni, vagy bevárni Dest. Néhány szobába bekukkant, de mivel nem talál semmi érdekes halad tovább a hangok irányába, és köszöni szépen ő el van egyedül tessék békén hagyni. Ha elérte a hangok forrását, a fegyverére csúsztatja a kezét, és lopakodva halad előre.*
Mesélő
Destiny
*Destiny talál egy rakat érdektelen holmit, de meg kell hagyni, hogy van használható is közöttük: rálel például egy lapra, ami leginkább a kórlapokra hasonlít, és a lány fel is ismerheti, ha látott már ilyesmit. Sok adat nem látszik rajta: látható, hogy az illető keresztneve Sophie volt, és a hely megnevezésénél a Sanatorium of the mountains látható. Ezen felül talál még egy orvosi maszkot, és egy kis könyvet, amiben mindenféle, első ránézésre értelmetlennek tűnő minták vannak. A teraszra kilépve a lány azt láthatja, hogy a hely már foglalt: egy magas, holtsápadt alak áll odakint.* - Hát eljöttetek *suttogja síron túli hangon, majd megfordul. A szőke, szürke szemű lány szájából vér csordogál, és meredten bámul Destinyre.*
Fredrik
*Ahogyan Fred egyre közelebb ér, egyértelműen erősödnek a hangok, végül elér az utolsó szobához. Itt hirtelen úgy némul el minden, mintha elvágták volna, és már csak halk sírdogálást hall.* - Nem fognak jönni... Nem vagyunk elegek hozzá... *hallhatja a szipogást a szoba sarkából, és ha közelebb megy, megpillanthat egy hófehér bőrű, önmagát átölelő, fekete ruhás lányt. A csaj egyértelműen nem vette észre a lidérc közeledtét... Más kérdés viszont, hogy mit kereshet itt.*
*Destiny talál egy rakat érdektelen holmit, de meg kell hagyni, hogy van használható is közöttük: rálel például egy lapra, ami leginkább a kórlapokra hasonlít, és a lány fel is ismerheti, ha látott már ilyesmit. Sok adat nem látszik rajta: látható, hogy az illető keresztneve Sophie volt, és a hely megnevezésénél a Sanatorium of the mountains látható. Ezen felül talál még egy orvosi maszkot, és egy kis könyvet, amiben mindenféle, első ránézésre értelmetlennek tűnő minták vannak. A teraszra kilépve a lány azt láthatja, hogy a hely már foglalt: egy magas, holtsápadt alak áll odakint.* - Hát eljöttetek *suttogja síron túli hangon, majd megfordul. A szőke, szürke szemű lány szájából vér csordogál, és meredten bámul Destinyre.*
Fredrik
*Ahogyan Fred egyre közelebb ér, egyértelműen erősödnek a hangok, végül elér az utolsó szobához. Itt hirtelen úgy némul el minden, mintha elvágták volna, és már csak halk sírdogálást hall.* - Nem fognak jönni... Nem vagyunk elegek hozzá... *hallhatja a szipogást a szoba sarkából, és ha közelebb megy, megpillanthat egy hófehér bőrű, önmagát átölelő, fekete ruhás lányt. A csaj egyértelműen nem vette észre a lidérc közeledtét... Más kérdés viszont, hogy mit kereshet itt.*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
- Pff.. Azt hittem legalább hasznos lesz itt valami.*Kórlapot megnézi, és a fejét vakarja.* -Sophie? Sanatorium? Úristen mi a…*Felkapja a fejét.* - Itt pucolni kéne innen..*Gondolja magában azután ugye a maszkot is észreveszi és nyel egyet. Aztán ki áll a teraszra és felvonja a szemöldökét. Tőre a kezében két oldalán meg egy-egy kör alakú penge, ami eléggé élesen vág.* - Ki vagy te?*Kérdezi meg és reflexszerűen azonnal a pengéhez nyúl és dobja a lány felé és árnéykosulva keresi Fredet. Nem igazán szeretne most ilyenekkel találkozni.*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
*Lassan, hidegvérrel közelít az utolsó szoba felé, ahol hirtelen megszakadnak a hangok. Felvonja a szemöldökét, sejti, hogy lesz itt valami, de… Azért bemegy. Amikor megpillantja a lányt, és a szipogását meghallja még jobban csodálkozik.* - Kik nem fognak jönni? Mi ez a hely? És mégis ki a fene vagy te? *Szólal meg árnyékként, és megáll az ajtóban. Kék szemeit a lányra szegezi, és a fegyverét szorítja. Egyenlőre ártalmatlannak tűnik a lány, de hát a látszat néha csal… Szóval vigyázz Fred. Vigyázz! Egyébként, igaz, hogy a lány nem látja Fredet, de a fiú tekintetében egy tőle furcsa érzés tükröződik vissza. Sajnálat. Nem tudja miért, de érzi, hogy valami van a lánnyal, és nagyon sajnálja őt.* - Lehet, hogy most eléggé bunkó leszek, de… Élő vagy te egyáltalán? És mégis melyik évet írunk? *Kérdezősködik, majd beljebb megy, neki veti a hátát a falnak, és még mindig ezt a különös teremtményt figyeli.*
Mesélő
Destiny
- A nevem Sophie *feleli a lány. A penge egészen egyszerűen átrepül a lány testén: úgy tűnik, annak nincs anyagi, megfogható formája.* - Várj! Kérlek, várj, kell a segítséged! *kiáltja a szőke lány ijedten, majd, amikor a lány elindul, azonnal utána megy. Valamiért nagyon akarja Destiny segítségét.*
Fredrik
*Amikor a lány meghallja a fiú hangját, felkapja a fejét.* - Hát mégis! Rátok vártam... De nem csak egy embert hoztunk ide, hol a társad? *kérdezi ijedten a lányka. Eléggé fiatalnak tűnik egyébként, mintha még a tizennégyet sem töltötte volna be.* - Ez a Hegyi szanatórium. A nevem pedig Kate *felelget türelmesen és kissé félénken a gyerek. A következő kérdésre szomorúan lehajtja a fejét, és szipog kettőt.* - Nem. A Doktor meggyilkolt, ahogy többünket is. És nem tudom, melyik év van. De azt tudom, hogy én 2003-ban haltam meg, és az óta sincs nyugtom, mert a gyilkosom még él, és nem akar leállni. *Ahogyan a mondandója végéhez közeledik, megint elkezdenek folyni a könnyei, és rázza a zokogás. Láthatóan rettenetesen fél.*
- A nevem Sophie *feleli a lány. A penge egészen egyszerűen átrepül a lány testén: úgy tűnik, annak nincs anyagi, megfogható formája.* - Várj! Kérlek, várj, kell a segítséged! *kiáltja a szőke lány ijedten, majd, amikor a lány elindul, azonnal utána megy. Valamiért nagyon akarja Destiny segítségét.*
Fredrik
*Amikor a lány meghallja a fiú hangját, felkapja a fejét.* - Hát mégis! Rátok vártam... De nem csak egy embert hoztunk ide, hol a társad? *kérdezi ijedten a lányka. Eléggé fiatalnak tűnik egyébként, mintha még a tizennégyet sem töltötte volna be.* - Ez a Hegyi szanatórium. A nevem pedig Kate *felelget türelmesen és kissé félénken a gyerek. A következő kérdésre szomorúan lehajtja a fejét, és szipog kettőt.* - Nem. A Doktor meggyilkolt, ahogy többünket is. És nem tudom, melyik év van. De azt tudom, hogy én 2003-ban haltam meg, és az óta sincs nyugtom, mert a gyilkosom még él, és nem akar leállni. *Ahogyan a mondandója végéhez közeledik, megint elkezdenek folyni a könnyei, és rázza a zokogás. Láthatóan rettenetesen fél.*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*A lány nevét hallja és a segítségre is felfigyel. Ahogy megy ugye nem figyeli az irányt, csak egy huppanásra érkezik meg és eldönti a falnál álló Fredriket.* - Bocsesz..*Lemászik a fiúról majd figyeli a másikat is. A pengét ugye nem látta, de sejti, hogy holtakról van szó.* - Még is milyen segítségre lenne szükségetek? Mi mit tudunk tenni?*Teszi fel a kérdést és csak nagyokat pislog.*
Fredrik Laine- .::Őrző: Cameos::.
*Figyelmesen hallgatja a leányzó szavait.* - Boldoggá tesz az a tudat, hogy valaki örül a jelenlétemnek. *Vigyorog a fiú, a társas dologra meg felvonja a szemöldökét.* - Nem a társam. Csak egy diáklány. Jobban szeretek egyedül dolgozni. *Érdeklődve hallgatja az információkat, és egyre közelebb merészkedik a lányhoz.* - Tehát ez egy szanatórium. Amúgy tényleg olyan ez a hely. *Néz körbe a srác, majd megint a lányra pillant.* - Kate, szép név. Én Fredrik vagyok. *Szól a lidérc, de még mindig nem fedi fel a kilétét. Egyre jobban sajnálja a lánykát, és ezt az érzését ki is nyilvánítja.* - Bocsáss meg. Tényleg nem akartam bunkó lenni. Doktor? Ó, tehát azért hoztatok ide minket, hogy eltegyük láb alól a dokit? *Hangosan gondolkozik, majd az évszámra furcsán pillant a másikra.* - 2003 nem is volt olyan régen. Figyelj, ha megmondod hogyan néz ki, hol találom akkor én végzek vele. Mellesleg, ha informálsz róla egy kicsikét akkor talán jobban ki tudom használni a képességeimet vele szemben.* Pillant komolyan a lányra, és láthatóvá válik a fiú. Mikor Des beront és meglöki gyilkosan mered a másikra.* - Te lány! Ne legyél az utamban, és tanulj meg közlekedni, mert amint visszaértünk a suliba gondoskodom róla, hogy egy hétig Darius kezeljen, ha nem bírsz viselkedni! *Szúrós pillantást vet a másik lidércre, majd válaszol neki.* - Semmi különös, de örülnék neki, ha nem pofáznál bele a beszélgetésünkbe. *Ezek után ismét Kate felé fordul.* - Szóval, nem akarlak felzaklatni, de tudnál még mesélni valamit erről a dokiról? *Érdeklődik, és a másik leányzó jelenléte (mármint Sophié, ha már itt van) fel sem tűnik neki…*
Mesélő
Fredrik
*Fred első mondatára a lány halványan elmosolyodik. A következő mondatokra mind csak bólogat, és amikor a nevét dicsérik, ismét halovány mosoly fut végig az arcán.* - Kedves vagy, Fredrik. Örülök, hogy éppen rád esett a választásom *mondja. Aztán ugye szipogva, kissé összeszedetlenül mesél magáról, mire újabb kérdéseket tesznek fel neki.* - Nem tehetsz róla *szipog.* - És igen, szeretnénk, ha segítenétek nekünk, hogy elnyerhessük a békét. De nem ez az egyetlen ok... Majd ha Sophie-ék is ideérnek, úgyis elmondjuk *mondja Frednek.* - Sok mindent nem tudok róla mondani, csak annyit, hogy a gonoszsága teljesen elvakítja. Ó, és a jobb lábára mindig erősen sántított. És maszkot visel, mert fél a szennyeződésektől. Mert itt tényleg elég sok van. De nektek nem kell félnetek, mert az oltalmunk alatt álltok *nyugtatja meg egyből a fiút.*
Mindketten
*Végül Destiny is befut, így Sophie is utolérheti, a kérdésére pedig fiatalabb társát megelőzve válaszol.* - Mi ketten a Doktor áldozatai vagyunk, ez itt pedig a Hegyi Szanatórium Fiatalkorúak Számára, vagyis a HSFS. A Doktor egy olyan orvos volt, aki a legtöbbet foglalkozott az itt lévő betegekkel, noha ő magának is szanatóriumban, vagy börtönben lett volna a helye. És a mai napig itt tanyázik, és folytatja, amit elkezdett: fiatalokat gyilkol és kísérletezik rajtuk, ahogyan rajtunk is tette *fejt ki mindent a szőke kísértet.* - Fent találjátok meg *szól közbe Kate.* - A lépcsővel szemben lévő szobának van egy ajtaja, amit elég nehéz észrevenni: a mögött rejtőzik, Lily-vel, aki miatt ide hívtunk titeket. Mert ő még nem halt meg *szipog a lány, és a kérés egyértelmű: végezzenek a gyilkossal és mentsék meg a lányt.*
*Fred első mondatára a lány halványan elmosolyodik. A következő mondatokra mind csak bólogat, és amikor a nevét dicsérik, ismét halovány mosoly fut végig az arcán.* - Kedves vagy, Fredrik. Örülök, hogy éppen rád esett a választásom *mondja. Aztán ugye szipogva, kissé összeszedetlenül mesél magáról, mire újabb kérdéseket tesznek fel neki.* - Nem tehetsz róla *szipog.* - És igen, szeretnénk, ha segítenétek nekünk, hogy elnyerhessük a békét. De nem ez az egyetlen ok... Majd ha Sophie-ék is ideérnek, úgyis elmondjuk *mondja Frednek.* - Sok mindent nem tudok róla mondani, csak annyit, hogy a gonoszsága teljesen elvakítja. Ó, és a jobb lábára mindig erősen sántított. És maszkot visel, mert fél a szennyeződésektől. Mert itt tényleg elég sok van. De nektek nem kell félnetek, mert az oltalmunk alatt álltok *nyugtatja meg egyből a fiút.*
Mindketten
*Végül Destiny is befut, így Sophie is utolérheti, a kérdésére pedig fiatalabb társát megelőzve válaszol.* - Mi ketten a Doktor áldozatai vagyunk, ez itt pedig a Hegyi Szanatórium Fiatalkorúak Számára, vagyis a HSFS. A Doktor egy olyan orvos volt, aki a legtöbbet foglalkozott az itt lévő betegekkel, noha ő magának is szanatóriumban, vagy börtönben lett volna a helye. És a mai napig itt tanyázik, és folytatja, amit elkezdett: fiatalokat gyilkol és kísérletezik rajtuk, ahogyan rajtunk is tette *fejt ki mindent a szőke kísértet.* - Fent találjátok meg *szól közbe Kate.* - A lépcsővel szemben lévő szobának van egy ajtaja, amit elég nehéz észrevenni: a mögött rejtőzik, Lily-vel, aki miatt ide hívtunk titeket. Mert ő még nem halt meg *szipog a lány, és a kérés egyértelmű: végezzenek a gyilkossal és mentsék meg a lányt.*
Abigail Aleksev- .::Diák::.
*Kate szavait nem hallja hiszen akkor találkozik össze Fredrikkel.* - Egy helyen vagyunk és én is elintézhetem. Bocsánat. Nem tudtam, hogy az új barátnőddel foglalkozol.*Mondja, duzzogva azután hallgatja Sophiet és Katet is.* - A szanatóriumra rájöttem és azt hiszem a kórlapoddal is találkoztam.*A kísérletezésre összerándul a gyomra és nyel egyet. Nem szereti, ha emberekkel kísérleteznek…*Mondja szemet forgatva.* - Azt hiszem akkor a Doktornak itt az ideje véget vetni. A suliban lerendezzük, ezt inkább menjünk.*Jelenti ki és fogja magát elindul. A lépcső felé indul, és a szobára pillant.* - Nem is félelmetes. Hah..*Jelenti ki és bemegy rajta. Amikor benyit, csak pislog kettőt és gondolkodás nélkül előkapja a tőrét és rátámad az orvosra. Ahogy tudja, a tőrével mészárolni kezd és közben a másik pengét is előveszi és azt már a gyilkos felé dobja.*
Similar topics
